Ajax-loader

'riport' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Kepes András - Kepes ​krónika - Történetek
A ​tavalyi év legnagyobb könyvsikere a Kepes Krónika első része volt. A második kötet a szerző történeteit tartalmazza négy földrészről: többek között Wayaman apóról, az amazóniai indiánról, Őszentségéről, a dalai lámáról, Lukács Ernőről és feleségéről, akik húsz gyereket neveletek fel, a rendőrről, aki éjjel betörő volt, nappal pedig "kinyomozta" saját magát és Dr. John Mack Pszichiáterről, aki űrlényeknek tolmácsol. Kepes elmeséli, miként sikerült a közelébe férkőznie olyan világsztároknak, mint Gabriel García Márquez, Billy Wilder vagy Sir David Attenborough. A kötet talán legizgalmasabb fejezete az, ahol a szerző első ízben vall önmagáról: életéről, betegségéről és magánéletéről.

Covers_111594
elérhető
1

Gellért Gábor - Maffia
A ​szerző 1968 január-februárjában már harmadszor járt Szicílián, de alig sejtett valamit is abból a nehezen megfogható és tettenérhető jelenségből, amelyet maffiának hívnak. Hogy miről is van voltaképpen szó, akkor kezdte megérteni, amikor a maffia nyomába szegődött. "Nézzen rám, én is maffiózó vagyok" - mondta neki 1968 kora tavaszán F. úr, Palermo egyik legnagyobb, patinás üzletének pallérozott tulajdonosa. Azt adta ezzel tulajdonképpen értésére, hogy nem kell ahhoz föltétlenül bűnözőnek lenni, hogy valaki Nyugat-Szicílián a "tiszteletre méltó társulás" céljait szolgálja. Ott az egész élet mélyen fertőzött, s így időnként még a tisztességesebbek is - jóllehet akaratlanul - a maffia szekerét tolják. Egyetlen itt olvasható párbeszédet sem a szerző talált ki. Vagy részesük volt, vagy hiteles dokumentumok alapján idézi vissza őket, akár a bandita Giuliano történetéről, akár Luciano Liggióéról ír. Többnyire kollégái, barátai segítették kutatásait, de nemegyszer a véletlen hozta össze emberekkel, juttatott a kezébe dokumentumokat. 12 évnyi kutatómunka után született meg ez az írás, alakult ki a szerzőben az a biztos tudat, hogy a maffia nem közönséges bűnszövetkezet, hanem ennél sokkal több, és más: társadalmi, politikai jelenség. Ezt igyekszik bebizonyítani ez az érdekfeszítő olvasmány.

Greta Thunberg - Svante Thunberg - Beata Ernman - Malena Ernman - Ég ​a házunk
Ég ​a házunk, közben mi ülünk az asztalnál és veszekszünk. Egyesek szerint nem is ég. Mások szerint nem teljesen biztos, ezért várjunk, amíg több bizonyítékunk lesz. Néhányan azt mondják, igenis ég, azonnal tennünk kell valamit. A füst egyre fojtogatóbb, a meleg elviselhetetlen: ki tudja, kijutunk-e élve? És akkor felpattan az asztaltól valaki: "tűz van!". Egyesek szerint ez botrány, hiszen még hátra van a desszert és a szivar, és nincs az az isten, hogy ők erről lemondjanak. A többiek hőbörögnek: miért pont ő beszél, hiszen az iskolában a helye, nem szaktekintélye a témának, és különben is, biztosan áll valaki a háta mögött. Néhányan viszont elkezdik kiabálni: "tűz van, ég a házunk!". Az emberiség önképe szerint az első két csoportba tartoznak a "normálisak", a harmadikba a "szélsőségesek". Törvényszerű hát, hogy egy "nem normális" kislány legyen a globális környezetvédelmi küzdelem vezéralakja. A Thunberg-Ernman család életrajzából kiderül, hogyan nőtt fel az aspergeres Greta, milyen hatalmas áldozatokat kellett vállalnia szüleinek, valamint hogyan alakult az életük és a klímavédelem ügye az elmúlt években. Reméljük, hogy - részben e könyv olvastán is - egyre többen kiáltanak majd tüzet, mielőtt még túl késő lenne.

Kordos Szabolcs - Eszem-iszom, ​Hungary
Milyen ​bűnös titkokat őriznek az éjszakai mulató sokat látott alkalmazottai? Miként válik a konzerv töltött káposztából luxuséttermi főfogás? Mi hever a tányérunkon valójában és egyáltalán, hogyan került a csizma az asztalra? A nagy sikerű Luxushotel, Hungary, Taxisvilág, Hungary és Turista from Hungary szerzője legújabb könyvében első osztályú éttermek, lángosos bódék, késdobálók és trendi bárok kulisszatitkairól rántja le a leplet. Tartson vele ezen a különleges utazáson, ismerje meg a vendéglátósok trükkjeit, történetét és nem utolsósorban azt, hogyan élnek túl bennünket, a nem éppen problémamentes vendégeket! A szórakoztató riportkötet bevezet a pult mögé, a konyhai lengőajtón túlra, de megmutatja azt is, hogyan viselkednek a hazai és nemzetközi sztárok vendégszerepben, és mit teszünk mi, egyszerű földi halandók, amikor egy üveg bor társaságában kieresztjük a gőzt. Merüljön alá a vendéglátás világába és garantáltan másként néz körbe, ha legközelebb ételt, vagy italt rendel!

Moldova György - Szabadíts ​meg a gonosztól!
"A ​bűntettek megtorlása a nyugalom és a közüdv anyja." Porosz bűnügyi kódex "A világ minden börtönét a rabok irányítják." Csülök "Nincs olyan durva tábla, amire ne lehetne írni." Comenius "A történelem és a statisztikai adatok a Napnál fényesebben bizonyítják, hogy Káin óta a világot se meg nem javították, se meg nem félemlítették a büntetéssel." Marx Károly "A büntetésnek nincs más célja, mint a büntetés maga." Conrad "Őrnagy úr, jelentem, a büntetés-végrehajtás nálam elérte nevelési céljait: hülye vagyok, kopasz és homoszexuális." Egy "SS Robi" néven ismert elítélt "A börtön a bűnözés iskolája." Kardos "A bűn tulajdonképpen roppant unalmas" M. Ágnes "A börtönben az egyedüllét fájdalmához hozzájön még az együttlét kínja is." Hentig "Nagyon sokat kell tudnunk a börtönökről ahhoz, hogy belássuk: nem tudunk róla semmit." Moldova György

Oláh Gábor - Telkemen ​az Erzsébet-híd
Valamikor ​a hatvanas években egy japán szigeten, az őserdőben rátaláltak egy elaggott katonára, aki abban a hitben bujdokolt, hogy a világháború még tart. Ez a képtelenül tragikomikus történet jut eszünkbe Oláh Gábor rádió-dokumentumjátékának olvasása során, amelynek tárgya egy lebombázott, nem létező bérház telke, egy nem létező részvénytársaság tulajdona. A telket nem államosították, noha harminc éve kizárólag közületek használják. Persze egy ingatlannak telekkönyvi száma, adóztatási hatályossága van, s mivel részvénytársasági tulajdon, a részvénytársaság egyetlen életben maradt tagjának közgyűléstartási, jegyzőkönyvkészítési kötelezettsége is. Hogyan jöhetett létre napjainkban ilyen abszurd helyzet? Hol keresse igazságát a vétlen ügyfél, aki telkét nem birtokolja; időközben ráépítették az Erzsébet-híd pesti hídfőjét; mégis újra és újra megadóztatják? Erre keresi a riporter a választ a hivatalok útvesztőiben.

20140311_152632-1
elérhető
22

Havas Henrik - Kurvaélet
"Martini ​pezsgő volt a tét. Fogadtunk Ágival, lesz-e közelebbi kapcsolatom valamelyik lánnyal. Azt mondtam, kizárt. 2002. április 19. péntek. Martini pezsgő volt a tét. Fogadtunk Ágival, lesz-e közelebbi kapcsolatom valamelyik lánnyal. Azt mondtam, kizárt. Nyertem. Ugye, most már értik, miért. 2002. október 31. péntek" (Havas Henrik)

Szenes Sándor - Befejezetlen ​múlt
Mivel ​magyarázható, hogy az egyház mint testület és szervezet, nem fordult szembe kellő időben a modern, tömeggyilkos antiszemitizmussal?

Riskó Géza - R-GO ​- Szikora és bandája
1982 ​őszén egy gyerekképű dobos kivált a magyar szórakoztató zenészek egyik - hamarosan fel is oszló - együtteséből. Pedig a zenekar éppen sikereinek csúcspontján volt: rajongók tömege vette körül, a slágerlisták élmezőnyéből soha ki nem maradt, televíziós vetélkedőt nyert, s a népszerűség legmegbízhatóbb, forintfokos mércéjén, a hanglemezpiacon is a legtöbb bért és bevételt aratta. A régi slágerek és a rock hangzásait vegyítő, a rock and roll és a beat iránti nosztalgiát érzelmes-ironikus felhangkeverékkel élesztő Hungária külföldi szerződések és ajánlatok közt válogathatott, amikor a fiatal és sokoldalú dobos, az énekelni, gitározni, zongorázni is hatásosan tudó Szikora Róbert hátat fordított, és új együttest alapított.

Szabó László - A ​Yardtól a képernyőig
"...A ​szerző eddigi munkái alapvetően hazai bűnesetekkel foglalkoztak. A hazánkban eddig megtörtént bűnesetek pedig úgy viszonyultak a nyugati világban az utóbbi egy-két évtizedben kialakult bűnözéshez, mint a mai világ valóságai a fantáziadús szerzők sci-fijéhez. A magyarországi bűneseteknél általában kicsi a tét, azokat legfeljebb két-három tettes követi el hagyományos módon és eszközökkel. A nyugati bűnözést ezzel szemben magas színvonalon szervezett, a tudomány és technika minden vívmányával felfegyverkezett, több országra, esetleg földrészre kiterjedő hatalmas bűnbandák tevékenysége jellemzi. Olyan személyi kapcsolatokkal, pénz és más anyagi eszközökkel rendelkeznek, hogy hatékonyságuk a titkosszolgálatokéhoz hasonlítható. Nem egyszerűen "üldözöttek" a bűnüldöző szervek által, hanem szinte egyenlő partnerként háborút viselnek a rendőrséggel szemben, a háború valamennyi titkos és nyílt eszközével. (Ez talán részben arra is magyarázatot adhat, hogy a magyar krimifilmek miért nem sikeresek.) Éppen ezért szerencsés Szabó László témaválasztása, mert ezzel a magyar olvasók számára szinte elképzelhetetlen világot túlzásoktól mentesen mutatják be, az objektív valóságában. Itt van tét, itt van fordulat, itt van izgalom! Mindebből fakad a politikai töltet indirekt, de annál nagyobb hatása. Az olvasók, akiknek nem elhanyagolható hányada a Nyugatot eddig csak a valóban csodálatos technika és a káprázatos kirakatok világával azonosította, most azzal a meggyőződéssel csukja be elolvasva a könyvet, hogy minden gondunk, bajunk ellenére egy nyugodtabb, jobb világban élnek. Nagyon szerencsés a szerző formai megoldása is. A kerettörténet egyrészt hitelesíti az olvasó számára az egyébként valóságos történeteket, másrészt könnyed átmeneteket teremt a gyakran időben és térben eltérő cselekmények között. Stílusa teljes összhangban van a tartalommal. Nem mond többet, sem kevesebbet, mint ami a cselekmény felvázolásához és kibontakoztatásához szükséges..."

Sághy Ildikó - Szerelemtől ​a színpadig
Nem ​a szokványos interjú-kötetet veszi most kézbe az olvasó. Mint ahogyan szokványosnak egyáltalán nem mondható a szerző pályája sem. A könyv már hangvételében is mellőzi a portréírás illendő sablonjait. Sághy Ildikó beszélgetőpartnerei jó részénél tegező hangot üt meg, másoknál a magázásos formát használja. Pontosan úgy, ahogyan ez az életben kialakult. 55 interjúalanyát ugyanis nem csupán az írások megszületésének időtartamáig ismeri. Mert a szerző nemcsak írással foglalkozik. A legkülönbözőbb prózai és zenés műsorok, szerzői estek megrendezése közben, szinte kivétel nélkül mindegyikükkel együtt dolgozott és dolgozik ma is. Ám a megszólalók mégsem a hivatás papírmeséi közül lépnek elénk, hanem teljes életet élő emberekként. Akiknek váratlan, fel sem tételezett erényei és gyengéi csak még érdekesebbé varázsolják őket. Sághy Ildikó mindegyik alanyával olyat, s úgy mondat el, ahogyan eddig sohasem tették. Olyan kedves sark-kérdésekkel "fordítja ki" beszélgetőtársát, amelyekre az őszinte válaszokat kénytelen adni. Természetesen ez a legtöbb kiváló embernek sem esik nehezére. Sőt! Örül, hogy végre előre megadott szempontoktól függetlenül, őszintén elbeszélget valakivel. Gyerekkoráról, szakmájáról, szerelmeiről, híréről vagy hirtelenségéről... Hisszük tehát, hogy a kötet minden ember kíváncsiságára számíthat!

Moldova György - Égi ​szekér
Navigare ​necesse est - tartja az ókori mondás, de nemcsak hajózni szükséges, repülni is. Legalábbis ezt vallják azok, akik nap mint nap madártávlatból tekintenek a szántóföldek négyszögére, a smaragdszínben játszó szőlőtáblákra. Mezőgazdasági repülők. Nincs jól szabott egyenruhájuk, nem járják a világot, nem felelnek száz meg száz utas életéért, legfeljebb a magukéért meg a munkaeszközként hozzájuk nőtt gépmadárért. Nem veszélytelen a munkájuk, vannak, akik nem térnek vissza közülük, de a bajtársak újra meg újra felszállnak, mert a vérükben van a magasság, a levegő semmihez sem hasonlítható érzése-élménye; mert repülni kell. S ezzel egyetértett a "repülő-riporter" Moldova György is, aki ebben a kötetében arra vállalkozott, hogy a levegőből tudósítson. Hónapokon keresztül ismerkedett e különös világgal, kísérte el a repülőgépes növényvédő szolgálat pilótáit, hogy munkájuk gondjait és szépségeit feltárja. Egy eddig felfedezetlen területről hoz hírt, a tőle megszokott lebilincselő mesélőkedvvel osztva meg velünk új élményeit, tisztelegve egyúttal e nehéz hivatás neves és névtelen munkásai előtt is.

Ryszard Kapuściński - Futballháború
"Egy ​hónap alatt öt országon utaztam át. ezek közül négyben rendkívüli állapotot hirdettek ki. az egyikben - akkor mozdították el az elnököt, a másikban - csak a véletlennek köszönhetőten maradt a helyén, a harmadikban - az államfő nem meri kitenni a lábát a hadserege által őrzött rezidenciájából. Két parlamentet feloszlattak. Két kormányt leváltottak. sok tucat kativistát letartóztattak. Sok tucat embert öltek meg a politikai harcok során. 520 kilométeres úton huszonegyszer volt ellnőrzés és négyszer motoztak meg." E rövid részlet talán érzékeltet valamit a szerző megélte eseményekből. A korábbi könyveiből már nálunk is jól ismert Ryszard Kapuscinski ugyanis a hatvanas években bejárta szinte az egész forrongó Afrikát: részt vett a gyarmatosítás alól felszabadult Ghána örömünnepén, Kongóból ő tudósított először Lumumba meggyilkolásáról, s megdöbbentő riportokban számolt be a nigériai polgárháború borzalmairól csakúgy, mint az angolai portugál uralom végnapjairól - hogy csak néhányat említsünk a szüntelen halálveszedelmekkel fenyegető helyszínekből. Ott volt a frontvonalban Közép-Amerikában is, amikor Honduras és Nicaragua között kitört a híres-hírhedett "futballháború", majd a akukázusi és a közép-ázsiai szovjetköztársaságokat is felkereste. Riportjait kivételes ábrázolási pontosság teszi feledhetetlenné, emberi magatartását pedig az az - Egon Kischre emlékeztető - leküzdhetetlen kíváncsiság, amelynek lényegét ő maga így fogalmazza meg: "... mindent ki kell tapasztalnom a saját bőrömön. Tudom, hogy végigfut a hideg az ember hátán, ha túl közel merészkedik az oroszlánhoz. Én közel mentem az oroszlánhoz, hogy megtudjam, milyen érzés. Meg akartam ismerni, mert tudtam, hogy senki sem tudja ezt leírni nekem."

Hámori Tibor - Száguldás ​a földön
Mintegy ​két évtizedes sportújságírói tevékenység legizgalmasabb epizódjait olvashatjuk a szerző új könyvében. Egy nyugtalan, mindenre kíváncsi riportert kísérünk a el a híres olasz labdarúgócsapat és a spanyol bikaviadal kulisszái mögé, az ellentmondásos Indiába, egy japán szumózóhoz, Pelé "fogadóórájára", Muhamad Ali öltözőjébe és az amerikai futball világába. A Népsport főmunkatársa könnyed, szellemes írásait már jól ismerjük cikksorozataiból, előző kiadványaiból. Egy világjáró riporter jelentkezik hatodik - minden bizonnyal ismét sikeres - könyvével.

Árpa Attila - Bochkor Gábor - Gesztesi Károly - Macsó ​papák
Bochkor, ​Gesztesi vagy Árpa? Ki a jobb apa? A könyvből kiderül ez is, és az is, hogy kinek szebb a gyereke, hogyan csajozzunk babával, vagy hekkel és Shrekkel, hogyan riasszuk el az udvarlókat, mire jó a lótejből készült babatápszer, még mire jó a szoptatópárna, vajon a viszki anyatejjel tényleg baileys-ízű, hogyan (ne) szeretkezzünk egy terhes nővel, és hogyan kell kezelni egy hisztérikus nőt?

Kordos Szabolcs - Luxushotel, ​Hungary
Egyedülálló ​küldetésre vállalkozott a könyv szerzője, Kordos Szabolcs. Bejutott a budapesti luxusszállodák diszkrét és zárt világába, ahol a titoktartás a legdrágább szolgáltatás, és gyakran maga az ember az árucikk. Az író hónapokat töltött az ötcsillagos ipar szorgos hangyáival és csúcsragadozóival, hogy megtudja, mi zajlik valójában a forgóajtón túl. Előbb-utóbb megnyíltak az informátorok: meséltek a sztárok vad partijairól, eltusolt politikai botrányokról, a lobbiban hallgatódzó kémekről, a bogaras vendégekről, és a saját szennyesük kiteregetéséről sem feledkeztek meg. Túl sokat láttak ahhoz, hogy hallgassanak. Ismerje meg a belvárosi luxushotelek életét a takarítónő, a boy, a recepciós és a menedzser szemszögéből! Lépjen be velük a lakosztályokba és az alagsori folyosókra, és meglátja, hogy ez a világ romantikusabb, romlottabb és főként sokkal izgalmasabb, mint azt valaha gondolta volna. Kordos Szabolcs bestseller sorozatának első darabja a megjelenés után hét évvel új köntösben, a folytatás premierjével egyidőben tér vissza a könyvesboltok polcaira.

Moldoványi Ákos - A ​repülőszőnyeg utasa
Húsz ​éve, 1964 nyarán kaptam azt a lehetőséget, hogy a riporteri pályát válasszam. Addig jóformán nem is láttam közelről repülőgépet - azóta több százezer kilométert tettem meg napjaink "varázsszőnyegén". Régi és újabb utazásokról írok. Közreadom néhány úti riportomat, melyek sikert arattak 1977-ben, gyorsan elfogyott "Ország, város, híres ember" című kötetemben. És persze azóta is nagyon sok élmény akadt, mely nem fért bele a televíziós riportokba. Ebben a könyvben megnézzük például, milyen egy afrikai fotószafári és egy angliai szafáripark? Hogyan koccintanak piros tojással a görögök, milyen egy holland sajtvásár? Milyen érzés, mikor magyar zászlók lobognak a párizsi Concorde-on, miről mesél a rodostói Rákóczi-ház? Érdekli Önöket, milyen a Viktória-vízesés? Jöjjenek velem napjaink lökhajtásos repülőszőnyegén! - Jegy, poggyász nem kell. Csak kényelmes karosszék s némi fantázia...

Szvetlana Alekszijevics - Nők ​a tűzvonalban
A ​csupasz, lemeztelenített igazság mindig megdöbbentő, sokkoló, kemény elszánás kell hozzá, hogy szembenézzen vele az olvasó. De ha vállalja, akkor döbbenetes élményben lesz része. Szvetlana Alekszijevics vállalta a kérlelhetetlen szembenézést. Nem véletlen, hogy sem hazájában, Belorussziában, sem Oroszországban, melynek nyelvén ír, nem dédelgetett személyiség. Nem szorul rá. Bátor asszony, aki megvívta a maga harcát, és végül győzött. Valami olyasmit tett le az asztalra, ami alapjaiban változtatja meg elképzeléseinket a második világháborúról, a szovjet hadszíntérről, arról a gigászi és kíméletlen, embereket, férfit és nőt, felnőttet és gyermeket egyaránt próbára tevő, milliónyi emberéletet követelő harcról, amit a Szovjetunió vívott a német megszállók ellen. Hősei szerelemre, családra, gyermeknevelésre született nők, akik belekerültek a háború iszonyatos, embert daráló malmába, s akik nem kapták meg érte az igazi elismerést. Főhajtás is ez előttük, mert ők valahogy kimaradtak a nagy történelemből, a dicső csatákból, az ünneplésből. Ilyen kíméletlenül őszinte könyv még nem született a Nagy Honvédő Háború másik arcáról. Korszakos műveket írtak már, Solohov, Szimonov és mások, ám mindegyiket rózsaszín fátyolba borította a győzelem diadala és büszke öröme. Szvetlana Alekszijevics nem tud felhőtlenül örülni. Ha végigolvassuk a könyvét, rájövünk, miért. Szvetlana Alekszijevics (1948) Nobel-díjas belorusz író és oknyomozó újságíró. Ukrajnában született, de Fehéroroszországban nőtt fel, 2000-ben a politikai üldöztetés elől disszidált Nyugat-Európába. Több mint tíz év után visszaköltözött Minszkbe. Interjúinak, dokumentarista elbeszéléseinek témája a második világháború és a Szovjetunió története, nagyításban a szláv lélek rejtelme. A nyolcvanas években írt műveit betiltották, a Birodalom összeomlása óta viszont írásai húsz országban láttak napvilágot. Polifón passióiért 2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Moldova György - A ​szent tehén
Moldova ​György fáradtságot nem ismerve járja az országot, nyitott szemmel, mindenre figyelő, izgatott kíváncsisággal nézi, vallatja a jelent, életünk hétköznapjait. Látszólag szenvtelen, tényfeltáró sorai mögött töretlen segíteni, jobbítani akaró elkötelezett szándék rejlik. Most a textilipart helyezte írói mikroszkópja tárgylemezére, és ahogy Moldovától megszoktuk, olyan izgalmas fordulatossággal, hogy hatása elől nem szabadulhatunk.

Bokor Péter - Végjáték ​a Duna mentén
A ​filmrendező szerző "Századunk" sorozatát mindig nagy érdeklődés fogadja, s különösen nagy figyelem kíséri a közeli múltról szóló részeket. Pedig egy filmbe nem is fér bele minden érdekes, izgalmas mondanivaló. Interjúkötetében Bokor Péter azokat a találkozásait írja meg, amikre filmkészítés közben került sor itthon és külföldön, anyagot gyűjtve és megszólaltatva olyan embereket, akik felelős posztokon álltak a második világháborút megelőző években s a háború alatt. A nácizmus Magyarországra küldött, különböző rangú képviselői képezik az interjúalanyok egyik csoportját (Veesenmayer, Höttl, Trenker, Novak). Egykori magyar tábornokok és kisebb rendfokozatú katonatisztek a másikat (Lengyel Béla, Hardy Kálmán, Aggteleky Béla, Utassy Loránd, Szent-Miklósy István és mások). "Középvonalba" tartozó egykori állami hivatalnokok a harmadikat (közülük rendkívül izgalmasan szólt a múltról Mester Miklós). Megszólal a budapesti Pápai Nunciatúra egykori titkára, aki ma érsek a Vatikánban. Ugyanarról beszélnek, s mind más-más oldalról világítja meg azt a kérdést: mi történt, hogyan és legfőképpen miért a tragikus 1944-es esztendőben

Szilágyi János - Köszönöm ​az interjút!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Havas Henrik - Pornó ​I-II.
„Gyakran ​az egyik riportkönyv kínálja a következő témát. Amikor a Lipótmezőn a pszichiátria világáról gyűjtöttem anyagot, olyan speciális, számomra ismeretlen problémákkal találkoztam, mint a szerencsejáték szenvedély, illetve a pornóiparhoz kapcsolódó sajátos lelki problémák. Így született meg a Vesztőhely című kötet tavaly, és ezért jelenik meg most ez a könyv.

Moldova György - Ki ​ölte meg a Holt-tengert?
Persze ​a történet nem ezzel a levéllel kezdődött. Valamikor, még 1983 júniusában üldögéltem a budapesti Nemzeti Színház igazgatói irodájában - azt talán nem kell külön megjegyeznem, hogy nem igazgatói minőségben, hanem szerzőként. Néhány nappal azelőtt mutatták be a Titkos záradék című szatírámat, mely rövidre fogva arról szólt, hogy Hitler nem halt meg 1945 elején, hanem a hívei hűtőkoporsóba rakták és elrejtették, 1980-ban aztán feltámasztják, és a Führer eljön Magyarországra nyugatnémet turistának. A nézőknek tetszett a darab, a színház viszont utálta - a rendező később oda nyilatkozott, hogy ő csak jobb meggyőződése ellenére foglalkozott az üggyel, rosszul is lett tőle, szerencsére később hánytatót vett be és sikerült megkönnyebbülnie. Azt hiszem, épp arról beszélgettünk az igazgatóval, mit kérnék azért, hogy ne írjak egy új darabot a színháznak, mikor kinyílt az ajtó és a titkárnő dugta be a fejét: - Telefon! Az igazgató elvtársat keresik és a Moldova urat!

Ralph Ingersoll - Szigorúan ​titkos
Ralph ​Ingersollnak, a kiváló amerikai újságírónak a második világháború egyik sorsdöntő fejezetét tárgyaló érdekes riportregénye kerül immár harmadik kiadásban a magyar olvasóközönség elé. Ingersoll műve messze túllép a szabványos haditudósítások színvonalán. Nem szorítkozik az események puszta leírására, számára nem az egzotikum, a háború kalandos vagy borzalmas eseményeinek hatásvadászó, érdekességeket kereső leírása a fontos - bár személyes élményeinek ismertetése száraz, fanyar humorával fűszerezve, azt mutatja, hogy mint riporter is elsőrangú - igyekszik az események mögött azok indítékait feltárni, bemutatni a nyugati hadjárat diplomáciai és politikai hátterét is. Ingersoll lebilincselő érdekességű írásából nagyjából tiszta képet nyerhetünk a normandiai invázióról, Franciaország felszabadításáról s a nyugati szövetségesek fasizmus ellen vívott harcának befejező szakaszáról. Rendkívül szubjektív hangú visszaemlékezés, aminek angolellenes és Eisenhowert (is) bíráló hangvétele biztosít(hat)ott többszörös megjelenést a "béketáborban" - lásd az előszó lelkes, a szerzőt agyondícsérő szövegét. Ha az olvasó ezen túl tudja tenni magát, és képes bizonyos kritikával olvasni a szerzőt, akkor az eddigi ismereteket árnyaló információkhoz juthat. Talán egyetlen olyan személy akad az egész írásban akire nem vetül árnyék - ez Omar Bradley, az OVERLORD amerikai erőinek szárazföldi parancsnoka. A háborús események lezárultával - de még azok hatása alatt - a kötet zárásaként, elég különös (ma már egyértelműen naív) jövőképet vázol, miközben megkísérli levonni az események tanulságait. Nos, ez nem hiányzott volna a könyvből, ha kimarad - viszont valószínűleg főként ennek köszönhetően került hozzánk... (1966-ban már a 3. kiadás!)

Urbán Ernő - Világunk ​varázsa
"Pörben ​a világgal" írta válogatott novelláinak kötete fölé Urbán Ernő: válogatott riportjait tartalmazó új könyvének címével mintha a régi pört ellenpontozná. Pedig nem így van: a két egymásnak felelő cím egy és ugyanazon élmény, magatartás két vetületére utal. A világgal pörlekedő "világunk varázsa" nevében emel szót, és a varázslat krónikása a pörben is tanú. Urbán Ernő novelláit és riportjait nem választják el éles műfaji határok. Sokszor a riporter általánosítja novellává mondanivalóját (megesett az is, hogy nagy hatású kritikus riportjait az ötvenes években novellának kellett álcáznia), máskor viszont novellára való mondanivalóját áldozza rá, hogy az újságírói beavatkozás igényével tárhasson föl egy-egy ügyet. 1945 óta járja fáradhatatlanul és hivatásszerűen az országot. Az író érzékenységével és a szakember tárgyismeretével figyeli a valóság - mindenekelőtt a paraszti élet - változásait: ezért tudja emberi sorsokban, emberek konfliktusaiban érzékeltetni azt, ami több mint negyedszázad alatt Magyarországon történt. Riportjainak sora nemcsak a valóság krónikája, de a valóságot átformáló politkáé is. Egymáshoz kapcsolódó írásaiból a teljes folyamat rajzolódik ki: az adott helyzet érleli, sürgeti a változásokat, a változtatás szükséglete hívja életre az új programot, és az új program nyomán indul el a meglevőt átalakító fejlődés. Az író maga is benne él a változásban, nemcsak szemmel követi a folyamatot de tudva és akarva résztvevője is: segít feltárni a szükségleteket, sürgeti a változást, propagálja az újat. A hazai riportok négy ciklusát külföldi útirajzok egészítik ki. Urbán Ernő éppoly otthonos magabiztossággal mozog algériai parasztok, mongol pásztorok között, mint a Dunántúl gyerekkorából ismert földjén. Akárhová, akármilyen környezetbe kerül, mindenütt könnyen teremt kapcsolatokat. Mert mindenütt a lényegre kérdez: az életmódra és a munkára.

Alföldi Róbert - Csáki Judit - Magánügy
Alföldi ​Róbert a mai Magyarország égető társadalmi problémáit veszi szemügyre, olyan kérdéseket körüljárva, amelyek időről időre vaskos szalagcímekkel szerepelnek a médiában, olykor tüntetéseket, máskor törvényeket provokálnak. Beszélgetőtársai helyzetükkel példázzák az adott problémákat; olyan emberek ők, akikből sok van, akik személyükben, életútjukban, közegükben számos tipikus jegyét mutatják a mai Magyarországnak. Mégis olyanok, akik képesek voltak bebizonyítani, hogy másként is lehet, hogy hozhatnak az életüket átformáló döntéseket. Alföldi Róbert csupán annyit kért tőlük, hogy legyenek őszinték, beszéljenek nyíltan olyan kérdésekről is, melyek sokunkat foglalkoztatnak mégis gyakran szégyenkezünk miattuk. És ahogy elénk tárják magánügyeiket ezek a rendkívüli módon élő hétköznapi emberek rádöbbentik az olvasót, hogy az egyes ember éljen bárhol, foglalkozzon bármivel beleszólhat a saját életébe, képes irányítani a sorsát.

Vujity Tvrtko - A ​Napló titok
A ​riport-antológiában a TV2 tévériporterei Hadas Krisztina, Azurák Csaba, Dorogi Gabriella, Sváby András, Szalay Ádám, M. Kiss Csaba, Vujity Tvrtko a tőlük megszokott őszinteséggel írtak legkedvesebb munkáikról, kedvenc szereplőikről, a számukra legfontosabb történetekről és a forgatások apró titkairól. Minden, ami nem került a képernyőre nagy találkozások, váratlan fordulatok, műhelytitkok a Napló riportereitől, akik az elmúlt nyolc év négyszáz adásából válogatták ki a kettő legkedvesebb történetüket. Írásaikban arról vallanak, hogy miként születtek meg a riportok. A legizgalmasabb pillanatokat fotók örökítik meg, melyek bepillantást engednek a kulisszák mögé is. Egyéni hangvételű írásaik révén különleges árnyalatokkal gazdagodnak a tévében már bemutatott összeállítások, s miközben a kulisszák mögé pillantunk, megismerhetjük az igazi Napló-titkokat is.

Esterházy Péter - Marianna D. Birnbaum - Az ​évek iszkolása
_Huszonnégy ​évvel később..._ Legyen a 24 az a szám, amely az _Esterházy-kalauz_ és _Az évek iszkolása_ beszélgetőkönyv között eltelt időt jelenti. Jobban jártunk volna, ha csak 23 iszkolt volna el, mert akkor most kijátszhatnánk ezt a remek prímszámot. ___Végre megtudhatjuk, melyik században élt volna szívesen Esterházy Péter, vagy mit olvasott föl neki az édesanyja, és mit olvasott ő a gyerekeinek (már ha azt olvasásnak lehet nevezni). (Nem.) És ne higgyék, hogy már mindent tudnak Esterházy édesapjáról és édesanyjáról, vagy a testvéreivel, a gyerekeivel, unokáival (!), sőtpláne a feleségével való viszonyáról, hogy a szavakat, mondatokat ne is említsük. (De.) Félő, az is lelepleződik, ki volt az első barátnője, és mikor kezdett erotikus irodalmat olvasni. (Az _Egri csillagok_ nyitójelenete???) És hogy miért könnyebb az evésről írni, mint a szeretkezésről. A családtól indulunk, de lesz Isten is. Haza is. Most akkor ki ő, Bováryné vagy Esti Kornél? ___Szóval _Amit tudni akarsz Esterházy Péterről, de sosem merted megkérdezni_ (váltunk át olcsón magázásról tegezésre), azt ismét megtette helyetted Mariann D. Birnbaum, Esterházy kalauza, aki a szerzőt közelgő hatvanötödik születésnapja alkalmából szólította föl újra, hogy kezelje a jegyét, vagy mutassa föl a bérletét. A 65 meg legalább félprím. Hogy ez mit is jelent, azt majd megkérdezzük még tőle. ________________________________________________________________________ _Péczely Dóra_

Kepes András - Kepes ​krónika - Beszélgetések
"Öt ​évvel ezelőtt azzal indítottam útjára a Desszertet, hogy lássuk, mi történik, ha a képernyőn négy ember úgy beszélget, ahogyan baráti társaságban szoktunk a vacsora romjai fölött, vállalva az élőbeszéd esetlenségeit, az érzelmeket és az indulatokat. Eleinte főként olyanokat invitáltam asztal köré, akik egyébként aligha vacsoráztak volna együtt, mert különböző társadalmi rétegből, kultúrából érkeztek vagy annyira különböző volt a világképük. Arra voltam kíváncsi, képesek vagyunk-e, a vállalt különbségek ellenére, szót érteni egymással, megtalálni azt, ami közös." A kötet a népszerű televíziós műsor beszélgetéseiből közöl válogatást.

Hámori Tibor - Riporterláz
Hámori ​Tibor világjáró riporter ezúttal a hozzánk legtávolabbi földrészre vezeti el olvasóit, hogy bemutassa az ausztrálok és az új-zélandiak érdekes szokásait és sportéletét. A szerző ezután "átugrik" az amerikai kontinensre, hogy a "nehéz fiúkat" is megtekintsük a hírhedt Sing-Sing börtönben. Végül visszatér az öreg Európába, ahol a Vatikánba látogat, majd közli velünk az apáca, a gárdista és a pápa sporttal kapcsolatos véleményét.

Havas Henrik - Az ​első számú közellenség
Én ​be merem vallani, hogy igenis már nagyon sokszor elfogott a félelem életemben. Ha valaki azt állítja, hogy soha nem fél, az hazudik. Ez egy olyan mechanizmus, ami a saját érdekünkben alakult ki bennünk az evolúció folyamán. Értünk van, és csupán rajtunk múlik, hogy miként kezeljük: a félelem uralkodik felettünk, vagy fordítva. Én magam minden egyes komoly akciót megelőzően féltem. Egyfajta kábítószer volt a számomra. Vágyakoztam utána, mint a drogos az anyag után. Jelenleg majd 20 000 ember ül börtönben Magyarországon. A rácsok mögött az elítéltek egy teljesen külön világba kerülnek, amelynek saját szabályrendszere és értékrendje van. A legtöbbeknek pokolian nehéz alkalmazkodni, de vannak olyanok, akiknek ez a világ sokkal otthonosabb, akik nagyobb tekintélyt vívnak ki maguknak a rácsok mögött, mint a külvilágban. Dodi az utóbbi típusba tartozik. Az ország összes börtönében ismerik a nevét: a rabok és az őrök egyaránt élő legendaként tekintenek rá. Gyerekként tartóztatták le először, azóta ki-be jár a börtönből. Legtöbbször rablásért, betörésért csukták le, és majd minden alkalommal próbálkozott szökéssel. Egyik ilyen, sikeres akciója után nevezték ki az őt kereső rendőrök az első számú közellenségnek. Havas Henrik hónapokon keresztül interjúzott vele. Dodi kendőzetlenül mesélt neki a gyerekkoráról, a bűncselekményeiről, a börtönéletről, a szökési kísérletekről. Az első számú közellenséget olvasva nemcsak a bűnelkövetés lélektana vagy az igazságszolgáltatási rendszer problémái tárulnak fel előttünk, hanem az elmúlt évtizedek Magyarországának történetét is új szemszögből ismerhetjük meg. Havas Henrik újságíró, televíziós és rádiós műsorvezető, közéleti szereplő. Számos nagy sikerű riportkönyv szerzője, gyakran foglalkozik provokatív, súlyos témákkal. A Libri Kiadónál eddig megjelent művei: Könyörtelenek Életre ítélt gyilkosok (2012) Szeretők Hálószobatitkok férfi és női szemmel (2013) Az a helyzet, hogy sokszor használtam eszközöket. Az eredeti nyomán az én mondásom úgy szólt: ha rövid a kezed, toldd meg egy bozótvágóval, vagy egy kilencmilliméteres pisztollyal. Ennek megfelelően mindig különböző eszközök voltak nálam: bokszer, vipera, szamurájkard, bozótvágó vagy lőfegyver. Viszont nem mindenhol vehet elő egy szamurájkardot, főleg lőfegyvert az ember, ezért én sokkal jobban szerettem a bokszert. A bokszerrel újra és újra lehet ütni, méghozzá közelről. Hallani, ahogy a palinak törik az állkapcsa, ropog a fogsora. Semmi máshoz nem hasonlítható, amikor a véres péppé zúzott húsban tompán tocsogva csattan, szinte húz az ütés! Ez olyan euforikus érzés, mint amikor szétárad az emberben az az adrenalin, és megszáll valami kurva lebegés.

Covers_347737
elérhető
0

Juhász Gyula - Örökség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók