Ajax-loader

'azeri szerző' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Covers_265273
A ​Kakukk-kút Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - A ​Kakukk-kút
Hagyomány ​és korszerűség - e két alapelv jegyét viseli magán a soknemzetiségű szovjet irodalom, melynek tematikailag és formailag egyaránt színes és gazdag kisprózájából antológiánk tizennégy szövetséges köztársaság íróinak 38 elbeszélését öleli fel. Sajátos, egyéni arculatú mind a tizennégy nép irodalma. Virágzó mai kultúrájuk előzményei is különbözők: ősi, évezredes írásbeli irodalmuk hagyományait őrzik és folytatják a grúzok, az örmények és a tadzsikok, a balti népek a múlt század mozgalmainak hatására indultak el a nemzeti nyelv és irodalom művelésének útján, mások csak az Októberi Forradalom után láthatták - a Csingiz Ajtmatov első tanítójához hasonló hősök kezében - a nyelvükön írt első ábécéskönyvet. Arról, ami egységes egésszé kovácsolja e soknyelvű irodalmat, máig ható érvénnyel mondotta 1934-ben Makszim Gorkij a szovjet írók első kongresszusán: "A testvéri köztársaságok írói csak nyelvben különböznek tőlünk, és a dolgozóknak a kapitalizmus által szétdarabolt világát egyesítő ugyanazon eszme jótékony hatása alatt élnek és dolgoznak."

Natig Raszul-Zade - Lépések
"Egyszer, ​valamikor régen, amikor még Ramiz első bátortalan lépéseit tette ebben az életben, elesett, és sírva fakadt, akkor felkaptam, magamhoz szorítottam, és a gyerek megvigasztalódott, elfelejtette a fájdalmát... Azóta sok-sok lépést tett az életben, de a felnőtteket, ha elesnek, nem könnyű felemelni... Lépések... Hányféle lépés is lehet az életben?..." - teszi fel az író apa nevében a kérdést a negyvenéves azerbajdzsán szerző, Natig Raszul-Zade, és e sorok egyúttal annak a regénynek a mottójául is szolgálhatnának, amelynek címe az első gyerekkori botladozásokra utal, melyeket később a felnőttkori, de immár végzetesen elvétett lépések követnek.

Ekrem Ejliszli - Bagdadi ​utazás
Ejliszli ​- ez a számunkra szokatlanul hangzó név az író szülőfalujának, a magas hegyek között megbúvó kis Ejlisznek a nevét rejti. A választott név az írónak a szűkebb haza iránti tudatos elkötelezettségéről tanúskodik, s erről vall - közvetlenül vagy közvetve - minden írása. Rebbenő, tovatűnő hangulatok, felvillanó eleven színek. Hangulatos lírával, helyenként gunyoros meditációval átszőtt írások, amelyekben sokszor nem is a történés a fontos, hanem a hozzáfűződő asszociációk sora. De tévedés lenne azt gondolni, hogy ez valami andalító líra! Többnyire nagyon is kemény kritikát takar.

Anar - Egy ​négyemeletes ház ötödik emelete
"Ha ​az emberek megértenék, hogy egy négyemeletes háznak lehet ötödik emelete is, valószínűleg sok mindent más szemmel néznének" - írja Anar új regényében, s ezzel az akár mottónak is felfogható mondattal máris érzékeltettünk valamit írói módszeréből, melynek segítségével a "földi" realizmustól az abszurdban kifejezhető realizmus felé halad. A rendkívül fordulatos mű lírai szépségű jelenetben ábrázolja a szerelmes főhős megváltozott világlátását, erkölcsi megtisztulását, emberi gyengeségeit és bukását - azaz egy kortársunk életét. Anart (teljes nevén Anar Rzajev Raszul-ogli) nem kell bemutatnunk olvasóinknak, kiadónk ezúttal a negyedik művét jelenteti meg.

Kurban Said - Ali ​és Nino
Az ​Ali és Nino Varázslatos szerelmi történet, a világ egyik legizgalmasabb, különböző népeket és kultúrákat elegyítő tájékán játszódó különös "love story". Ali Sirvánsir kánnak, egy azerbajdzsáni mohamedán arisztokrata család fiának és a keresztény grúz Nino hercegnőnek a szerelme az első világháború előtt kezdődik, a háború alatti és közvetlenül utána következő vérzivataros időkben bomlik ki és ér édesbús véget. A Kaszpi-tenger partján fekvő Azerbajdzsán, mely olaja miatt egyszer csak az oroszoknak és a nyugatiaknak is oly fontos lett, egyszerre tartozik Ázsiához és Európához, s Ali és Nino szerelmében is találkozik - hol szikrázva összeütközik, hol izgalmasan összesimul - a kétfajta lelkiség és kultúra: Ázsia és Európa más-más hagyománya. "Kurban Saidnak" köszönhetően egy időre az európai olvasó képes lehet mohamedán szemmel látni a világot, s megértheti, hogy a maga közegében ez ugyanolyan természetes és logikus, mint a mi európai kultúránk, Ali vad ázsiai természete talán még így is borzongatóan idegen marad, de alakja, szerelme, hősi helytállása s tragédiája megható és felkavaró: a történelem vak és kegyetlen erejével szembeszálló ember örök sorsát példázza.

Elcsin - Az ​ezüstfurgon
Elcsin ​neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, hisz a mai azerbajdzsán elbeszélőket közreadó Repülő csészealj-ban két írásával is szerepelt. Most két kisregény és öt elbeszélés segítségével az író szűkebb hazájába: az Apseron-félszigetre és ezen belül Baku városába kalauzoljuk olvasóinkat, ahol néha különös dolgok esnek meg egy piros mackóval vagy egy sárga kordbársony zakóval, néha pedig semmi sem történik. Ez azonban senkit se tévesszen meg, mert egy rebbenés mögött esetleg valóságos tragédia rejlik, egy találkozásban pedig az igazság pillanatát éli át két ember. De nem is a történés a fontos a színek, hangok, árnyalatok önmagukért beszélnek Elcsin írásaiban.

Anar - Fehér ​kikötő
Az ​azerbajdzsáni irodalom gyökerei hosszú évszázadokra nyúlnak vissza. A XII. századi Nizami és a többi nagy költő kora óta szorosan összefonódott a perzsa irodalommal ösztönzést kapott tőle és maga is termékenyítően hatott rá. A későbbiekben is jól megfigyelhető a nemzeti sajátságok tükrözésének és a távolabbi horizontok felé való kitekintésnek igénye. Anar, aki a legfiatalabb szovjet-azerbajdzsáni irónemzedékhez tartozik, mind biztosabb kézzel ötvözi az ősi hagyományok talaján kialakult, de immár nagyvárosiasodó élet rajzát a modern irodalmi kísérletet jelentő formai megoldásokkal, szerkezetmódokkal. Ilyenformán hagyománytisztelő is, de egyben újító is. Ez magyarázza azt, hogy eredeti megformálású művei nemcsak szűkebb hazájában, hanem Szovjetunió-szerte, sőt annak határain túl is érdeklődést keltettek és elismerést arattak.

Makszud Ibragimbekov - S ​nem volt jobb testvér nála
Válhatik-e ​a szeretet, a hűség, a kötelességtudat és a felelősségérzet ön- és közveszélyessé, s egy kristálytiszta, egyértelműsége miatt már nem is naiv, hanem együgyű érzés- és gondolatvilág szellemileg-fizikailag egyaránt romboló magatartásformává? Dzselil müellimnek, a köztiszteletben álló férfiúnak, a példás családapának, a világ legjobb testvérének immár ereje sincs ahhoz, hogy bátran szembenézzen az ilyen nehéz és kellemetlen kérdésekkel. Mint minden igazi megértéssel és emberszeretettel megírt mű, Ibragimbekov kisregénye is figyelmeztető és végső soron kegyetlen alkotás: az ember érdekében az. A magatartás, amelyet Dzselil müellin testesít meg, túlságosan is ismerős: minden emberben ott lappang a beszűkülés, a merevség, a lelki süketség veszélye, s hogy a vállalt és megharcolt küzdelmek után, eredményekkel a háta mögött, hazudni kezdjen környezetének és elsősorban önmagának. S törvényszerűnek érezzük Dzselil müellim katartikus hatású pusztulását, mert nem találta meg a visszautat azokhoz, akik a fényt és a biztonságot, a közösséget és a szeretetet jelentették számára.

Covers_84910
Égtájak ​1982/83 Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Égtájak ​1982/83
Alfred ​Andersch: A gyilkos apa (Beck Erzsébet H. C. Artmann: Röfgróf a múzsaligetben (Márton László) Peter Carey: A kövér ember a történelemben (Csák Gyula) Nyikolaj Cserkasin: A Haglind-fok (Mattyasovszky Brigitta) Nadine Gordimer: Íratlan történelem (Ross Károly) Günter Görlich: Egy fiú és egy lány (Varga Csilla) Romualdas Granauskas: Kenyérsütés (Antal P. Gábor) Roger Grenier: Drága kis hölgyem (Kálmán Péter) Szergej Jeszin: Szökés (Hima Gabriella) Danilo Kis: Végtisztesség (Borbély János) Kita Morio: Erkölcstelenség (Varrók Ilona) Jerzy Kosinski: Karrier (Prekop Gabriella) Lojze Kovacic: Egy kép leírása (Gállos Orsolya) Seymour Krim: Megöltek és megerőszakoltak New Yorkban (Lugosi László) Andrzej Pastuszek: Francos vénember (Palkó Katalin) Natig Raszul-Zade: Esős ünnep (Viski L. László) Paul Theroux: A birodalmi jégház (Ritter Mária) Michel Tournier: Veronika kendője (Barta András)

Natig Raszul-Zade - Lovas ​az éjszakában
"Király ​vagyok!" - kiáltja diadalmasan, torkaszakadtából játék közben a tízéves Zorik. Király vagyok, az élet királya, érezheti a harminckét éves Zohrab, a "nagy organizátorok vitathatatlan fejedelme, amíg be nem csukódik mögötte a börtönajtó. A két időpont között történetekről pedig "kórrajzot" ír a fiatal szerző, aki a szemünk láttára, elevenen boncolja fel a csillapíthatatlan becsvágyú kisfiúból életet habzsoló felnőtté lett hősét, és kegyetlen logikával vezeti a történetet a végkifejlet felé, ami után, meglehet, még mindig következik valami...

Anar - Kapcsolatok
... ​Az üres telken a lila hold sejtelmes fényében egy ember lépkedett. Arcát kötés borította, csak a szemének maradt két szűk rés. Fekete nadrágban, fekete trikóban volt, sportcipőben, a legkülönfélébb szíjakkal át-meg átcsatolva. Halk macskaléptekkel óvakodott. A nagy, kiégett ház felé tartott. A holdvilágnál a ház félig leomlott falai, ablakai hosszú, szeszélyes árnyékot vetettek. Árnyékot vetett az oszlopsor is, melyre most semmi nem támaszkodott. Az iszonyú tűzvészkor, melynek a ház pár éve martaléka lett, a lakók többségét nem tudták kimenteni, sokan elevenen bennégtek a lakásokban, vagy megfulladtak a rájuk omló falak között. ... A bekötözött arcú ember a lakása felé tartott, amelyben ott pusztult minden hozzátartozója, bement a házba, a korlát nélküli lépcsőn felment az első emeletre, odalépett a kiégett ablakhoz, és fölvette az elvágott zsinórú telefon kagylóját. Tárcsázni kezdte saját számát...

Juszif Szamedoglu - A ​kivégzés napja
"Naplementekor ​a téren, a fehér kőből rakott palota előtt újra hallatszott a katonák győzelmes ujjongása, amely lovak horkantására és nyerítésére hasonlított. Az ujjongás az ítélet végrehajtását köszöntötte. A költő feje elvált a testétől, és elgurult a földön, a bakó a lábához bocsátotta véres bárdját, ám a nép, amelyre szeretett költője kivégzésére tereltek össze, mélyen hallgatott. Öregek, fiatalok, lányok, menyecskék mintha hirtelen mind megnémultak volna, az életben maradt legények pedig a véletlenül és gyávaságból életben maradottak, abban a pillanatban, amikor a bakó "jaallah!" kiáltással lesújtott bárdjával, kihátráltak a tömegből és eltűntek." Az idézet Szadi Efendi, a harmincas években, az ún. személyi kultusz idején eltűnt (valószínűleg kivégzett) író kiadatlan regényéből, A kivégzés napjá-ból származik. A regényt - Szadi Efendi naplójával együtt - Juszif Szamedoglu mai azerbajdzsáni író beépítette regényébe, melynek címét is Szadi Efenditől kölcsönözte. A kivégzés napja az 1987. évi Moszkvai Nemzetközi Könyvvásár egyik szenzációja volt: a nagy nyugati kiadók versenyeztek a kiadási jogáért.

Covers_71390
Égtájak ​1976 Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Égtájak ​1976
Chinua ​Achebe: Testvérbéke (Miklósi Judit) Fazu Alijeva: A vérbosszú (Kürtös Annamária) Anders Bodelsen: Ráma Száma (Rácz Judit) Jorge Lous Borges: A találkozás (Scholz László) Daniel Boulanger: Rókaverem (Környey Edit) Ernest Bryll: Lábmosás (Simándi Klára) Jeva Byssz: Az önkéntes tűzoltó (Misley Pál) Luigi Compagnone: A vészangyal (Székely Éva) Evan S. Connell, Jr.: A karib-tengeri beszerző (Joó Ágnes) Jack Cope: Keserű mocsarak lakója (Képes Anna) Julio Cortázar: Nyár (Nagy Mátyás) Dan Culcer: Kígyóbőr (Zirkuli Péter) Grigol Csikováni: Egyetlen éjszaka öröme (Lénárt Éva) Zivko Cingo: Tűz (Gimes Romána) Branko Copic: Ikon lóval (Gimes Romána) Jeannie Ebner: Thanatosz (Kassai Zoltán) Nadine Gordimer: A kedvenc (Zentai Éva) Shirley Ann Grau: Az utolsó benzinkút (Széky Annamária) Anatol Kudravec: Mikola hazajött (Rózsás János) Günter Kunter: Mérlegkészítés nélkül (Kászonyi Ágota) Laurie Lee: Anyám (Mészáros Klára) Vlagyimir Ligyin: Mézelő tájon (Pikler Magda) Perelejn Luvszanceren: Kék, mint a víz (Zahemszky László) Jean Mistler: Az egyenes vonal (Rayman Katalin) Miura Tecuo: A büntetés (Yamaji Masanori és Apor Éva) Slawomir Mrozek: A bolond (Murányi Beatrix) Adolf Muschg: A hűtlen cégvezető (Zsigmond Gyula) John Nagenda: Az interjú (Kada Júlia) N. T. Vasudevan Nair: Ellenség (Gáthy Vera) Sínziana Pop: Mert másképp nem lehet (Bán Péter) Jordan Radicskov: Muskotály (Karig Sára) Natig Raszul-Zade: Házasság (Hering Margit) Klaus Rifbjerg: Rendnek muszáj lenni (Rácz Judit) Mercé Rodoreda: Levél (Rayman Katalin) Erwin Strittmatter: A kő (Rayman Katalin) Ilja Varsavszkij: Kísértetek (Karig Sára) Tennessee Williams: Boldog augusztus tizedike (B. Nagy Anikó) Pavlo Zahrebelnij: Harmat (Misley Pál) Nyikolaj Zsurkovics: Darudomb (Harsányi Éva)

Makszud Ibragimbekov - A ​csodaszer
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_102749
Mai ​szovjet drámák I–II. Ismeretlen szerző
1

Ismeretlen szerző - Mai ​szovjet drámák I–II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszud Ibragimbekov - Hadd ​maradjon velünk!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rep%c3%bcl%c5%91_cs%c3%a9szealj
Repülő ​csészealj Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Repülő ​csészealj
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Konkoly-Thege György - Farid Mammadov - Baku
Azerbajdzsán ​csoda szép és érdekes ország – és sok minden köti össze régiónkkal, Kelet-Közép-­Európával. Fővárosa, Baku mintegy 150 éve a fotóművészek érdeklődésének fókuszában áll. A Kelet és Nyugat metszéspontjában álló várost valamennyien a saját perspektívájukból szemlélik. Minden fotóművész kísérletet tesz a képzeletében élő Baku felfedezésére, hogy aztán a fényképein keresztül a többi ember elé tárhassa, amit sikerült megörökítenie belőle. Baku a fotóművészek lencséjének tükrében újraszületik és újra felfedezésre kerül. Ahány látószög, annyi arcát mutatja a város a különböző építészeti alkotásokat, parkokat, utcákat és tereket ábrázoló fényképeken. Konkoly-Thege György magyar és Farid Mammadov fiatal azeri fotóművész saját különleges Baku-­élményét igyekszik átadni számos eredeti hangulatú művészi fotográfián keresztül. Ez az első alkalom, hogy csokorba szedjük és közreadjuk a világ egyik legszebb városáról, az azeri fővárosról, Bakuról készített fotóik egy részét ebben az albumban. Reményeink szerint e fényképek felidézik majd a Bakuhoz fűződő emlékeket mindazokban, akik már jártak az országunkban, míg a többiekben felébred a vágy, hogy Azerbajdzsánt is felvegyék a bakancslistájukra. Baku a világ egyik legszebb városa. Fővárosunk, akárcsak az ókori Róma, hét dombon fekszik. De ez még nem minden. Baku két kontinens, két civilizáció érintkezési pontján található. Itt találkozik a múlt és a jelen, Kelet és Nyugat, Ázsia és ­Európa, a hagyományok és a modernitás. Bakunak megvan a maga aurája, egyedisége és különleges melegsége. Valószínűleg ezért senki sem érzi magát idegennek ebben a gyönyörű déli városban. A fővárosaink közötti közvetlen repülőjáratok elindítását követően, amelyeket a népszerű Wizz Air légitársaság hajt végre, Baku vendégei között a testvéri Magyarország sok lakójával – üzleti körök képviselőivel, kalandkeresőkkel, turistákkal – találkozhatunk. Reméljük, hogy a figyelmükbe ajánlott fotóalbum egyfajta útmutatóként szolgál jövőbeni vendégeink számára, segít jobban eligazodni a régi és az új Baku labirintusaiban. Az album Konkoly-Thege György magyar és Mammadov Farid azeri ismert fotóművészek munkáiból lett összeállítva. Remélem, hogy az ő „meglátásaik” segítenek majd mindenkinek megtalálni a „saját” Bakuját. Szeretettel várjuk önt a páratlanul szép Bakuban. Dr. Guliyev Vilayat Azerbajdzsán budapesti nagykövete

Afaq Masud - Szabadulás
A ​Szabadulás című regényében Afaq Masud megindító utazásra visz bennünket a '90-es évek elején az önállóságát frissen elnyert Azerbajdzsán szabadságot és nyugalmat kereső, összezúzott lelkű szereplőinek az életébe. Az álom és valóság hajszálvékony, szüntelenül összemosódó határán bolyongó figurák elszántan keresik az egyéni és társadalmi szabadulás lehetőségeit. Baku hírneves pszichiátere egy nap rémülten döbben rá, hogy a saját álmai az életére törnek. S amikor egy éjjel valóban gyilkosság történik álmában, többé nem meri lehunyni a szemét, csak a hajnali órákban mer elszenderülni. Az ország rettegve tisztelt vezetője, a Nemzet Atyja szintén lidérces álmokkal küzd, végső elkeseredésében a pszichiáterhez fordul segítségért, s feltárja neki valamennyi féltve őrzött titkát. Csakhogy mindez tragikus döntésnek bizonyul. A különböző, végül drámaian összefonódó szálakon futó szatirikus, fantasztikus és pszichologizáló regény érdekes tablóját adja a Szovjetunió felbomlása után önmaga romjain újraépülni vágyó kis kaukázusi ország kiútkeresésének. Története félelemből, suttogásból, könnyekből és reményből lett összegyúrva.

Essad Bey - Mohamed
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók