Ajax-loader

'Viharsarok' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Grecsó Krisztián - Mellettem ​elférsz
Grecsó ​Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is. Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.

Krasznahorkai László - Háború ​és háború
A ​mű főhőse egy vidéki levéltáros, Dr. Korim György, aki munkahelyén váratlanul egy különös kéziratra bukkan. Nem tudni, ki írta a szöveget, a keletkezés idejéről is csak találgatni lehet, de a tartalma fokról fokra, egyre jobban rabul ejti Korint. Négy férfiról van benne szó, akik a világtörténelem különböző fordulópontjain bukannak föl, hol Krétán, hol Velencében, hol Kölnben, és mindig menekülniük kell a háború, a rombolás elől. A levéltárost olyannyira a hatalmába keríti az ismeretlen szerző elbeszélése, hogy úgy érzi, neki is menekülnie kell: mentenie és a világgal megismertetnie a titokzatos szöveget. Elhagyja otthonát, pénzzé teszi mindenét, és repülőjegyet vesz New Yorkba, a "világ közepébe". Azt reméli, ott megtalálja a megoldást a kézirat rejtélyére, az értelmére és a saját életére is.

Szilasi László - Szentek ​hárfája
Szilasi ​László könyve, a _Szentek hárfája_, történelmi regény és intellektuális krimi. A múlt század húszas éveiben kezdődő történet mesélői egy korabeli gyilkosság hátterét, indítékait akarják felderíteni: miért ölte meg a haragosi Nagytemplomban Omaszta Mátyás módos gazdát Grynaus Tamás diák, hová tűnt a helyszínről a holttest és az elkövető, és hogyan változtatta meg egy közösség életét ez a bűneset. A regény szerkezete követi ugyan a magyar irodalomból is jól ismert történetmesélési hagyományt, mely szerint ,,ahány elbeszélő, annyi történet", de a különböző szemszögek elsősorban az időbeli eltolódásból erednek. A húszas, az ötvenes és a nyolcvanas évek során felbukkanó önjelölt nyomozók más és más előtörténettel indulnak a nyomok és a múló idő nyomába.

Ferencz Rezső - Így ​élünk mi vidéken
"... ​A felkészülés alatt túl sokat nem jegyzetelt. Gondolatai egyetlen kérdés körül forogtak: "Ki a fene lehet az az Ibsen Nóra?" Végül eljött a felelet ideje, nem volt mit tenni, oda kellett ülni a zsűri asztalához. Amikor leült, továbbra is ugyanaz járt a fejében: "Ki a fene lehet az az Ibsen Nóra?" Azt látta, hogy a magyartanárán kívül tulajdonképpen senki sem figyel rá. Ettől kicsit megnyugodott, és elkezdte mondani: "Ibsen Nóra hányatott sorsú munkáscsaládból származott." Ennél a mondatnál az egész bizottság egyszerre riadt fel, és a tagok kezdtek előre hajolni. "Már kislány korában el kellett mennie a gyárba dolgozni, hogy a családnak legyen elég ennivalója." Itt már mindenki éber volt, a magyar tanár pedig megállította a szófolyamot, és szerényen megjegyezte: "Andris! A lány neve nem Ibsen Nóra ..." "... A pesti ember ijedtében elfelejtette bekapni az aktuális falatot, szája tátva maradt, villája félúton megállt az arca és a tányérja között, riadt tekintettel meredt a vendéglátójára, mintha azt kérdezte volna: mi lesz velünk, hogy ússzuk ezt meg? Csalavér jól ismerte a dulakodókat, tudta, hogy nincs ok a félelemre, de nagyon zavarta, hogy a pesti vendég ilyen helyzetbe keveredett, és törte a fejét, hogyan mászhatna ki a slamasztikából. Hirtelen eszébe jutott valami. Nyugodtan folytatta az evést, akkurátusan vágott magának egy újabb darab húst, bekapta, majd köret és a savanyúság következett, az egészet kényelmesen megrágta, lenyelte, s csak ezután szólalt meg nyugodtan, minden idegesség nélkül, a világ legtermészetesebb hangján: "Látod, kérlek szépen! Így élünk mi vidéken!"

Grecsó Krisztián - Harminc ​év napsütés
Vajon ​a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat. A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak. A Harminc év napsütés - az író első tárcanovella-gyűjteménye - olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.

Németh László - Égető ​Eszter
Németh ​László életművében jellegzetes és jelentős szerepet játszik az önéletrajz és az önértelmezés. S talán az átlagosnál is többet foglalkozott e regényével és a hódmezővásárhelyi évekkel, amelyek a témát is adták, s a megírást is kikövetelték. A szerző legkedvesebb regénye egyben a 20. századi magyar történelem első fél évszázadának hiteles krónikája is!

Grecsó Krisztián - Megyek ​utánad
"Hogy ​lehet gondolkodni, ha szép lányok jönnek?" Elfeledett, rejtőzködő utak hálózzák be a fülledt alföldi falu földjeit, ahol Daru, a kamaszodó fiú küzd bandavezéri pozíciójáért, az önbecsülésért és szerelemért: egyszóval az életéért. Ha ő nem menne végig ezeken az ösvényeken, elkopnának, beleolvadnának a határba, megszűnne valami hallatlanul fontos, és az emlékezet jóvátehetetlenül megsérülne. Daru élete, sorsa is ilyen: makacsul járja az érzelmek elágazó csapásait, múltban és jövőben, közben mindegyik kapcsolatában elveszít magából valamit, mindegyikbe belehal egy kicsit. Így válik felnőtté. A sebek, varratok és hegek sokasodnak, szíve talán kérgesebb lesz, de a legutolsó, okos és érett viszonyban is ugyanaz a szenvedély izzik, mint a legelsőben. Hogyan is lehetne jobban elmesélni egy ember életét, ha nem a szerelmei történetén keresztül? Erre, és saját boldog-boldogtalan pillanatainkra, éveinkre gondolunk, miközben Daru sorsával ismerkedünk. Jön utánunk, nem ereszt.

Miklya Anna - Eső
Miklya ​Anna harmadik regényének főhőse héthónapos terhes, amikor egy Békés megyei kisvárosban élő anyja megkéri, hogy mérje fel a helyi önkormányzat alapítványának kezelésében lévő műemlék majorok állapotát. Az épületeket ugyanis megrongálták a hónapok óta tartó esőzések. A főhős él az alkalommal, hogy visszatérhet a helyre, ahol gyermekkorát töltötte, és Budapest helyett ebben a csöndes és békés kisvárosban hordhatja ki és szülheti meg gyermekét. A békés kisvárosról azonban kiderül, hogy életét rejtett hatalmi és anyagi érdekek irányítják, és a műemlékek ügye kibogozhatatlanul régesrégi rokoni sérelmekkel és családi konfliktusokkal szövődik össze.

Grecsó Krisztián - Tánciskola
A ​Tánciskola nem konkrét hely, ahol – mondjuk – tangózni tanulnának Grecsó Krisztián új regényének hősei. A Tánciskola miliője nem valóságos tér, mert ahol elhiszik, hogy a permetezőből néhány hajtásra zenegép lesz, és a régi melódiákkal visszatér a múlt is, ott bizonyára bolondok élnek. Vagy talán mégsem egészen? Lehet, hogy akarni kell a csodákat, képesek vagyunk megálmodni a vonatablakból elsuhanó Magyarországot, és ez az akarás, a mágia iránti vágy a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze? Grecsó egy mágikus, fülledt alföldi világot álmodik, amelyben minden olyan lehetetlenül ismerős és valóságos. Egy jogászi pályája elején lévő fiatalember a Viharsarok egy ismeretlen városába kerül; kísértések, csodák, borzalmak, nők és a halál közelébe. Dr. Voith József nem tudja, hogy ördögi dolog kavarodik-e fel a mélyből, vagy csak a hétköznapok könyörtelen üteme fodrozza a felszínt. A kusza szerelmek és a drogos bódulat zavarossá tesz számára mindent. Rajongva imádott nagybátyjához fordulna, de egyre inkább úgy érzi, rossz helyen jár. A nagysikerű, több nyelven megjelent Isten hozott szerzője ízesen, humorral és nagy szívvel mesél. A Tánciskola egy generáció, egy világ, egy rejtély és egy dilemma varázslatos regénye.

Lakatos Menyhért - Csandra ​szekere
A ​széles körben ismert, nagy sikerű Füstös képek és a mesék világa után Lakatos Menyhért novellákkal jelentkezik az irodalomban. Gyermekkori élmények, ősi hiedelmek, nyomasztó háborús emlékek élnek tovább ezekben az írásokban, de a múlt és jelen, a jó és rossz összevetésében már erőteljesebben mutatkozik a feltörekvő szándék küzdelmes, de eredményesebb útjának vállalása. A szerző józan realizmussal ábrázolja szűkebb közösségének sorsát, életformaváltását, s bírálja a visszahúzó erőket. A kötet figyelemre méltó darabja a felszabadulást követő, éledező új élet. Szűkebb pátriája, Vésztő önálló köztársasággá való kikiáltásának változatos és derűs története elevenedik meg az Egy Körös menti köztársaságról című kisregényében. Kevesen tudják, hogy működött országunkban ez a mini-köztársaság, önálló szervezetként, sőt önellátó közösségként. Ezekre a hónapokra visszaemlékezve írta meg Lakatos Menyhért ifjúkori emlékeit, melyek történelmünk egyedi és mulatságos epizódját örökítik meg.

Grecsó Krisztián - Isten ​hozott
A ​Klein-napló egy titokzatos titkárnő irománya, mely arra emlékezik, ami majd csak ezután lesz. Mindenki mást olvas ki belőle, a falusiak többsége azonban úgy véli, hogy a saját haláluk időpontját jósolta meg benne - nem tudni, ki. Vagyis a Klein-napló egy halottaskönyv. Talán a múltban elkövetett, talán a jelenben és a jövőben megeső bűnökért, esetleg mindkettőért: ez a büntetés. A kétely, a bizonytalanság, a nézeteltérések és az irracionális események sora, melyeket a szöveg rájuk szabadít. Sáraságban életre kelnek az árnyékok, „felkötik magukat" a kutyák, aztán holtukban mégis életet kölykeznek. Gyermekek születnek steril apáktól, akiknek a múlt árnyai adnak útmutatást. Fiatal lányok őszülnek meg csoportosan, egyik napról a másikra, és az emberek torka folyton száraz, szomjuk csillapíthatatlan. Gallér Gergely gimnazista, a fantasztikus Klein Ede Egylet vezetője, megszállottan kutatja a közös múlt csodáit, a falu védőszentjeinek örökségét, egészen addig, míg végül teljesen magára marad. El kell hagynia gyermekkora helyszínét... hogy aztán visszatérjen kideríteni, mi történt, s miért. Felkutatja a csodákat és hogy ő kicsoda. A 2002-ben Bródy Sándor-díjat nyert, Pletykaanyu című könyv szerzőjének új regénye krimiszerűen örvénylik, A közelmúlt titkai megülik benne a jelent, átírják emlékeinket, eltávolítanak és közel hoznak, elfednek és megmutatnak. Az Isten hozott egy önmagát és közösségét elveszítő, aztán újra megtaláló tinédzser története. Vagyis mindannyiunké. Vele kalandozunk, örömünket, vágyainkat leljük meg benne, és józanító pillanataiban önmagunkra ébredünk.

Krasznahorkai László - Sátántangó
".... ​a regény tere újra egy világ, és... ez a világ - alakjai által - dúsan tagolt, rétegzett, hierarchizált, a mindennapi cselekvésköröktől az álmokig és fantamagóriákig, az egyetemes világrendtől az élet egyszerű újratermelésén és a társadalmi helyen keresztül az emberi méltóság és méltatlanság etoszáig. ... A Sátántangó korszakalkotó mű." Radnóti Sándor "Sátántangó afféle perpetuum mobile, egy megtévesztési és megtöretési láncon át nyilvánuló létszerkezet, melynek nincs felelőse, csak állapota van, melyre különféle hitek, remények, öncsalások vetülnek... A tehetetlenség és mozdíthatatlanság halálos kitáncolásában áll e regény nagyszabású volta... Nyomasztó, egyben mélyen lélegző könyv: élőlény, mint minden igazi epika." Balassa Péter

Petrovácz István - Fácános ​út
Petrovácz ​István líraian szép, bátor, fontos gondolatokat tartalmazó regénye a Tiszántúl egyik távoli zugában, a Sárrét vidékén játszódik. Egy újjászülető falu pezsgő, gondokkal, küzdelmekkel, letörésekkel és új hittel teli életébe avatja be az olvasót a gyerekek - s elsősorban a gyerekcsoportosulások - problémáin keresztül. Főhőse a falura érkezett pártmunkás, akiben a gyerekek a forradalmi idők legendás komisszárját látják, aki buzdít a jó cselekedetre, de nemegyszer lehűti a forrófejűséget is. Az izgalmas cselekményű szép regény az Aranykürt kiskönyvtárban jelenik meg, Kondor Lajos művészi illusztrációival.

Petrovácz István - Szombatra ​péntek
Október ​hatodika péntek. Szombatra péntek. Mert hat fiú, aki valahol a Fekete-Körös vidékének tanyavilágában éli át a háború utolsó napjait és a felszabadulás első izgalmas és mégis megnyugtató pillanatait, ezekben a napokban már alig ismeri ki magát a naptárban. Horgásznak, kukoricalisztből málét sütnek, gyökerekből levest főznek. és közben őrködnek és figyelnek. A háború egyik pillanatában itt felejtődtek, és így a partizánok segítségére vannak: egy, a németek számára fontos híd felrobbantásánál segédkeznek; mindenesetre érzik, megértik, hogy ők most ellenállók, és egy jobb, emberibb világra készülnek. Petrovácz István a saját gyerekkorát, szülőföldjét ábrázolja ebben a regényben is, saját élményeit teszi át Varga Andris másodikos naplójába. A líraian megírt, de végig izgalmas háborús regényt Reich Károly hangulatos illusztrációi díszítik.

Fekete István - Pepi-kert
A ​Szarvasi Arborétum története és leírása

Szabó Tibor Benjámin - Kamufelhő
Apa ​csak egy van. Igaz, van, hogy nincs. De amikor nincs, akkor is küzdünk vele; a hűlt helyével, meg azzal, amikor kiderül, valaki mégiscsak van. Amit azonban ritkábban láthatunk meg, hogy ezek az apák mit visznek magukkal. Melyik szuperapró mozzanatát előző életüknek, hogyan nevelgetik magukban, vagy hogyan írják felül, csak hogy megtapasztalják, mennyit ér, ha az események sodrásának árterébe ültetik a múltat. Szabó Tibor Benjámin visszanéző apafigurája feljegyzéseket ír gyermekének, amiből férfi módra; hol mondva, hol nem mondva, felsejlik az egyszer volt történet, miközben azon szurkolunk, hogy valahová meg beférjen a „boldogan éltek….” fordulata is. Valamilyen szereposztásban. Mert ez a névtelen, de jól felismerhető apa önfelmentés nélkül is szerethető, megbocsátanunk pedig nem nekünk kell. Az viszont egészen bizonyos, hogy a Kamufelhő szép irodalmi hagyaték. Hiszen egy apa sem tűnik el nyomtalan. Hirtelen igen. Nyomtalan sosem. Majd rájössz. (Horváth Gergely rádiós műsorvezető)

Értavy Baráth Kata - A ​háromfejű sárkány
Kerecsényi ​karszékében ülve fogadta a követet, mint trónoló fejedelem. Kezével elutasító mozdulatot tett, amint Réz aga újra feléje nyújtotta a becses okmányt. - Nincsenek feltételeink - mondta kemény hangon. - A várat megvédjük. Életünket, mely Isten és a király kezében vagyon, nem bízzuk pogány ebekre! Nincs több mondanivalónk.

Krasznahorkai László - Az ​ellenállás melankóliája
Krasznahorkai ​László költői erejű, kíméletlenül pontos víziói időről időre igazolást nyernek - minél inkább távolodunk megírásuk idejétől, annál ismerősebbnek tűnnek, mígnem hétköznapjainkban megelevenedő realitásként ismerünk rájuk. A regénybeli történet ezúttal is egy olyan végpontról indul, amikor megszokott kérdéseink és válaszaink, a létezésre vonatkozó fogalmi készletünk hirtelen csődöt mond. A megváltatlanság apokaliptikus távlatot kap, de az ítéletet a szereplők mérik magukra. Német, osztrák és svájci kritikusok 1993-ban a legjobb külföldi regénynek járó díjat adományozták a szerzőnek, és a regény alapján készítette Tarr Béla nagy sikerű Werckmeister-harmóniák című filmjét.

Bauer Barbara - Vakrepülés
Mi ​a boldogság titka? Honnan tudhatjuk, hogy a helyes úton járunk? Kinek a kezében van a döntés? Vajon a gyerekkorunk, a párkapcsolatunk, a munkánk, a lakhelyünk vagy éppen az anyagi helyzetünk felelős mindenért? Legújabb regényében Bauer Barbara ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben két lány történetét meséli el. A vak Julietta az olaszországi Follinában nevelkedik. Édesanyja zongoratanárnő, édesapja hangszerkészítő, így nem csoda, hogy a lány otthonosan mozog a hangok világában, számára a hangszerek jelentik az életet. Julietta elfogadja a sorsát, ám szülei szerint sokkal többre hívatott. Réka patikuscsaládban nő fel Békéscsabán. Magától értetődik, hogy őt is erre a pályára szánják, a lány azonban egészen más álmokat dédelget - minden vágya, hogy zongorázhasson, kamaszként pedig úgy dönt, pilóta lesz. Noha szülei ellenzik, titokban elkezdi a vitorlázórepülést és az ejtőernyőzést. Egy végzetes baleset és a halál közelsége azonban mindent megváltoztat. A két lány sorsa összefonódik, s bár életük látszólag teljesen különböző, a felszín alatt sok hasonlóságot rejt. Réka nyomozni kezd, és közben a spiritualitás ismeretlen útjára téved. A jövőt fürkészi, valójában a múltban kutat - hogy végül a jelenben találja meg önmagát...

Kócsóné Dékány Piroska - Vén ​eperfa árnyékában
A ​Deszken élő parasztasszony küzdelmes életének gazdag élményvilágát ösztönös, istenáldotta tehetséggel, jó ízű nyelven örökítette meg. Novelláit több éve a Kossuth rádió déli krónikája előtt szólaltatták meg, és számos díjat nyert amatőr versenyeken. Emlékei a második világháború végével fejeződnek be, de novellafüzérének folytatása következik.

Kőváry E. Péter - Nem ​jön többé a drótostót
Három ​évtized távlatából is, mind a mai napig is a művészi, tudományos és közgondolkodás érdeklődésének előterében van a társadalmi-politikai változásoknak az a kora, amelyet röviden az "ötvenes évek" néven szoktunk emlegetni. Olyannyira körüljárt, megírt téma e néhány év története, hogy hovatovább a divatba való beolvadás, az árral úszás veszélye fenyegeti azt, aki az ötvenes évekről szól. Három évtizednyi távlat, vagyis a harmincas éveit taposó generáció, a háború, a felszabadulás idején és utána született nemzedék számára a felnőttfejjel való kényszerű visszatekintés ideje, a gyökerek, az indíttatás kutatásának kora; a nyiladozó értelemmel szerzett első és mindörökre meghatározó élmények rögzítésének ideje, amelyek nélkül mai önmagunk megértése, megfogalmazása lehetetlen. Kőváry E. Péter regénye ennyiben kortünet: egy generáció útkeresésének része, azé a generációé, amely nem divatból nyúl az ötvenes évekhez, hanem születési dátuma folytán. S mert szigorú, távlatokban gondolkodó emlékező, a szükségképpen hasonló-azonos díszletek között valódi dráma, jó könyvélmény alakul az olvasó számára.

Kőris Emil - A ​katedrális
1566-ban ​vagyunk, a török sereg két ágra vált, az egyik Szulejmán vezetésével Szigetvárat ostromolja, a másik pedig Gyulát. Nem messze ettől a fontos alföldi vártól, egy Körös menti malom közelében rejtőzködik a molnár családja sűrű nádasok közt. A családfőt berendelték a várba ácsnak, a nagyobbik fiú - jó eszű vándor mesterlegény - épp az ostrom idején érkezik vissza Párizsból, ahová három esztendeje mesterséget tanulni indult, s most a nagyvilágot látott ember szemével nézi a hirtelen nyomorúságossá lett magyar életet. Művészlelkű öccse a parti anyagból székesegyházat épít... Megmenekül-e az apa a rommá lőtt várban? Sikerül-e átvészelnie a kis családnak ezeket a súlyos időket? Hogyan végzi a tehetséges magyar kisfiú? Erről szól ez a lenyűgöző, érdekes és tanulságos történelmi regény.

Balázs Gábor - Lépések ​az időben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csizmadia Imre - Pirkadattól ​delelőig
Csizmadia ​Imre Orosházán született 1902-ben. Önéletrajzi regényében megírja annak a negyvennégy évnek a történetét, amelyet megszakítás nélkül élt át a vásárhelyi emberek között - hatodosztályos korától öregkoráig a nádfedeles, később cseréptetős tóparti tanyában. Ott telt el két világháború fölötte. Ezer és egy emlék kötötte oda: jók, rosszak, súlyosak, könnyűk.

Sarusi Mihály - A ​csabai Szajnán
Meglepő ​lehet, hogy a fiatal író (ha ugyan fiatalnak mondható az, aki 1944-ben született) nem fiatalokról írta első könyvét. Sarusi nem nemzedékének eszmélkedését akarta megfogalmazi, hanem egy várost és annak vidékét mutatja be az itt élők viszontagságain keresztül. Az olvasó érzi: a vaskos valóság ötvöződött itt a képzelet fantasztikumával. A hajdani Viharsarok ezúttal csöndes hétköznapokban jelenik meg, anekdotának tetsző történetekben, melyekben névtelen kisemberek a hősei. Az "árokpartra" jutott szegény ember, aki a világháborúkról és a Tanácsköztársaságról mesél, Viki néni, Örkény Orbánnéjának plebejus rokona, aki a vénségtől megcsúfolva is régi szerelméről álmodik, Bözsike, aki öt gyereket szült, s hármat nevelt föl, vagy Hridlicska, a borbély, aki csillagdát tervez, hogy innen, Csabáról fedezzen föl valami Nobel-díjat érőt... Mégsem különcökről akart csak írni Sarusi. Bár ironikusan, néha kegyetlen szatírával jeleníti meg hőseit, mindvégig érezni: szereti őket, mert termékennyé tették a sziket, mert, bár java részük idegen tájakról vándorolt ide s anyanyelvük sem amgyar, mégis otthon akarják érezni magukat, ragaszkodnak az itteni agyag-hoz, s annyi viszályszítás ellenére is békében élnek egymással. Gyakorta mosolyog persze az olvasó: lám, a provincializmus, a nevetséges kisszerűség s a vágyakozások megannyi torz következménye! A mosolyba azonban töprengés és részvéttel teli kesernyesség is vegyül, s talán valami csodálat, hogy nem futnak, nem menekülnek el innen az emberek, mert nekik itt van, s nem Párizsban, a Szajna.

Buzai Csaba - Törköly József - Kardoskút ​története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vass József - A ​dorozsmai szélmalom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Felpétzi Győry Jenő - Dorozsma ​régi életéről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szűcs Sándor - Régi ​magyar vízivilág
"A ​Sárréten, Biharnagybajomban születtem 1903. október 23-án egy faluszéli, nagy portán álló, fehér falú, nádfedeles házban. Soha nem is vágytam elköltözni onnét. A Sárrét ma már csak kis foltokban létezik, de valaha 150 ezer kh-nyi területen mint náderdő, süppedő láp és mocsárvilág létezett. A pákászok vízivilága már a múlté, a vadvizeket lecsapolták, a nádasok helyét mindenütt művelik. A sárréti emberek mostoha életét, az akkori világot feledtetik a mai viszonyok, de az itt élteknek emléke tovább él írásaimban, hiszen gyermekkoromtól kezdve szorgalmasan gyűjtöttem a vidék öregjeinek emlékezetében élő szájhagyományokat. Ezek az öregek fiatalabb éveikben még részesei voltak azoknak a sok ősiséget őrző életformáknak, melyek a Sárrét elzárt mocsárvilágában s a szabályozatlan Berettyó és Körösök kiöntései között fennmaradtak. Sokat böngésztem a régi, öreg épületek padlásain; előbb csak puszta érdeklődésből, később egyre tudatosabban gyűjtöttem a múlt néma tanúit: lommá lett, elfeledett nevű tárgyakat, eszközöket, szerszámokat. Elindultam arra a hosszú gyűjtőútra, amelynek jószerint még ma sem értem a végére. Mint a Néprajzi Társaság egyik legrégibb tagja, tudományos igénnyel foglalkoztam a Sárrét etnográfiájával, s mint az eddig megjelent nyolc könyvem példázza: emlékekben rendkívül gazdag e táj. A debreceni egyetem bölcsészeti karán végeztem tanulmányaimat, majd az egyetem Földrajzi Intézetében dolgoztam négy évig, de életemnek java részét szabad pályán töltöttem. 1952-ben a karcagi Nagykun Múzeum igazgatója lettem, s ez volt munkálkodásom színhelye nyugdíjba vonulásomig. Nyugdíjban vagyok, de nem nyugalomban. Sok még a megíratlan bennem, s a napok nagyon szaladnak. Örömömre szolgálna, ha mostani könyvem is hozzájárulna a múltidézéshez."

Dusnoki József - Bencsik János - Mészáros Vince - Gyula
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Krasznahorkai László - Báró ​Wenckheim hazatér
A ​Sátántangóban megérkezett Irimiás és a Háború és háború előzményeként megjött Ézsaiás, most újabb Krasznahorkai-hős tűnik fel a lát- és országhatáron. Báró Wenckheim, a messziről jött ember, egyenesen Buenos Airesből tér haza. Haza: hozzánk, napjaink Magyarországára és ősei vidékére, a Viharsarokba. Azt mond, amit akar vagy azt, amit hallani szeretnénk? Szerencsejáték-függő, ügyeskedő kópé vagy zseniális ötletember, aki új távlatokat nyit? A kisvárost egyszer csak ellepik az olajszállító kamionok. Közel vagyunk a tűzhöz. Krasznahorkai László új regénye egyszerre apokalipszis és karnevál a peremvidékek epicentrumáról. Realista utópia. Érzékeny szatíra, vérbő iróniával. Előképe Gogol és Mikszáth, no meg az enciklopédikus Dante, aki e regény lapjain is szerepel: szolnoki lakos, aki hasonlít a Dante nevű brazil balhátvédre. A Sátántangó felejthetetlen táncrendje után itt is tánclépésekben haladunk a kamionhosszú-szuggesztív világmondatok fenséges hömpölygésével a vég elől a vég felé.

Nem_boci
elérhető
8

Hartay Csaba - Nem ​boci!
Traktorosok, ​takarítónők, takarmányügynökök téblábolnak, és beszélnek rettentően sokat a Körös-parti tájban. Roncsolt gondolatok, roncsolt nyelv és annyi elbeszélői irónia, humor, amennyi épp a legfogyaszthatóbbá teszi ezt a mai agrárlegendáriumot. Hartay Csaba tényleg tehenész, de nem úgy, hogy ül egy sámlin a boci (NEM BOCI!) mellett, és húzogatja a tőgyét. Ő az egyik cégvezető. Egy akkora cég vezetője, ahol négyszáz tehenet fejnek naponta kétszer. Ez a termék. Tizenegyezer liter tej mindennap. És az elbeszélő napi problémái, élethelyzetei, amelyekről a történetek szólnak, valójában egy menedzser problémái (hogyan osszuk el a szabadságolásokat, hogyan vegyünk fel új munkaerőt, hogyan ellenőrizzük a termelést). A Nem boci! a népi írók legnemesebb hagyományaira épít, a mai magyar próza legüdébb nyelvét használja, és az üzletemberek legaktuálisabb problémáira reflektál, plusz még vicces is.

Kollekciók