Ajax-loader

'elefántcsontpart' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Ahmadou Kourouma - Allah ​nem köteles...
Kik ​tehát beállt gyerekkatonának az NPFL-hez. Lassanként elsajátította a fegyveres harc minden csínját-bínját. (Trükkjét.) Dörzsöltnek mondták. Aztán ez a szerencsétlen small-soldier, éppen azért, mert valóban dörzsölt volt, megpróbálta elvágni két menekülő fickó útját. És rálépett egy aknára. Rögtönzött hordágyon vittük be a faluba. Odatámasztottuk egy kunyhó falához. És magára hagytuk. Egy forró délutánon magára hagytuk a haldokló Kik kapitányt egy ótvaros faluban, kiszolgáltatva a hamarosan visszatérő falusiak kénye-kedvének. A jogos bosszúvágytól égő falusiak kénye-kedvének, mert ez már csak így megy a törzsi háború sújtotta vidékeken: Allah akarata, hogy a szerencsétlen kölyök ilyen rettenetes véget érjen. És Allah nem köteles méltányosnak lenni az e világi dolgokban, nem köteles igazságosnak lenni minden teremtményével. Én sem, én sem vagyok köteles mindezt elmondani, elmesélni, hogy milyen kutyának való élet jutott nekem, nem vagyok köteles a szótáraimat lapozgatni, hogy érthetően mondjam el, ami kikívánkozik belőlem. Elegem van; mára befejeztem. És mindenki húzzon el a jó büdös francba! Walahé (Allah nevére)! Faforo (az apátok tökét)! Nyamokodé (a fattyú életbe)!

Bernard Bois Dadié - Elefántcsontparti ​történet
A ​regény első lapjaink egy kisfiú rohan lélekszakadva, apró, szívós testének minden erejét megfeszítve: nyakon ne csípjék, vissza ne vigyék az iskolába, a szigorú tanítónéni elé. Tulajdonképpen gyanútlanul boldog gyerekkorába menekül vissza bácsikája ültetvényére, a szavannák számára ismerős világába, ahol megbontatlan egységben él az ember és a föld, ahol az egzotikus természet valóságos jeladásait át meg átszövi még a mítosz. De Climbié útja kifelé vezet ebből a világból, más, tehetséges afrikai fiatalokkal együtt meg kell járnia Francia Nyugat-Afrikai iskolarendszerének grádicsait, ha szűkös-szegényes formában is, de meg kell ismerkedjék a francia kultúra nagy hagyományaival, hogy előbb a gyarmatbirodalom tisztviselője váljék belőle, s hogy végül rátaláljon az igazi útra, vissza a néphez, Afrika forrongó valóságához, amelyben feltartóztathatatlanul bomlik a múlt, és alakul a jövendő.

Ahmadou Kourouma - A ​Függetlenség fényes napjai
A ​malinké Fáma Dumbuja, Horodugu hercege, akit arra neveltek, hogy az aranyat az aranyért szeresse, a legjobb falatok között válogasson, és száz feleség közül fektesse le kedvencét, gyászszertartásokon osztogatott alamizsnákból él. Mert a Függetlenség fényes napjai - ahogy a malinkék emlegetik ironikusan az elnyert szabadságot - úgy zúdultak rá Afrikára, mint a sáskafelhők, és nem hoztak mást Fámának, csak egy személyi igazolványt és egy párttagsági könyvet, ám ezek szárazak és kemények, mint a bika húsa, nincs rajtuk mit megrágni. A napi tál rizst a feleség, szálimáta biztosítja, a zöld gujava bódító illatát árasztó asszony, aki hiába jár marabuhoz, varázslóhoz, hiába használ talizmánt, füstölőt, gyógyító kenőcsöket a szerelmes éjszakák előtt, meddő marad, mint a harmattan szele. A távoli Nyugat-Afrika hétköznapjainak színes-szagos, fűszeres leírásában a magyar olvasó, talán meglepő módon, ismerős helyzetekre is bukkan, mert az egypártrendszer és a koncepciós perek mindenütt hasonlítanak egymásra, amiként az sem ismeretlen előttünk, hogy egy megváltozott társadalmi rendszerben hogyan lehet élni, nem élni vagy visszaélni a hirtelen jött szabadsággal és függetlenséggel. Az elefántcsontparti író, Ahmadou Kourouma mára már klasszikusnak számító regénye először 1968-ban jelent meg, és új korszakot nyitott a francia nyelvű afrikai irodalom rövid, de nagyon gazdag történetében.

Kollekciók