Ajax-loader

'orosz szerző' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg / A revizor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mihail Solohov - Csendes ​Don
"A ​már életében klasszikussá vált, Nobel-díjas orosz író világhírű alkotása ez a regény. A mű szétfeszítve a szokásos családregények kereteit, a korszak hatalmas panorámáját bontakoztatja ki, de a kompozíció középpontjában mindig a Melehov család áll, sorsukon át a történelem végső tanulságait összegezi az író. A doni puszták kozákságának balladai szépségű regényeposzáról írja Radnóti Miklós: "Érzelmességtől mentes, pontos és kemény líraiságában szinte egyedülálló, valóságábrázoló erejének titka pedig tapintatos aprólékosságában rejlik... mely az ábrázolás hitelét szolgálja".

A. Nyekraszov - Linkóci ​kapitány kalandjai
A ​Delfin-sorozat időről időre meglepi olvasóit: a sok lélegzetelállítóan izgalmas kalandregény között egy-egy vidám regényt is közread. Persze, az effajta könyvekből sem hiányozhat a kaland, a fordulat, az izgalom! Nem hiányzik ebből a regényből sem! Linkóci kapitány - neve máris elárulja, miféle kalandok esnek vele - képtelen, mókás tengeri utazásra hívja minden olvasóját. A történetből mégsem árulunk el semmit, legyen az a könyv titka. Aki jót akar nevetni, olvassa el a szovjet ifjúsági irodalom egyik legvidámabb alkotását, a derék Linkóci kapitánynak kacagtató kalandjait.

Mihail Solohov - Emberi ​sors
Mihail ​Solohov a tolsztoji méretű nagyregények, társadalmi eposzok megalkotása előtt elbeszélésekkel indult el az írói pályán. Az anyajegy, a Sibalok magzatja, az Idegen vér és a többi, a húszas években keletkezett írás a polgárháború drámákkal és tragédiákkal teli időszakát ragadja meg, e remekmívű novellákban a kozákság egyéni sorsa egy egész vajúdó s gyötrelmekben újjászülető nép sorsfordulóját szimbolizálja. Az Emberi sors című világsikerű elbeszélés, amelynek egyszerű katonahőse a második világháború megpróbáltatásai és tragédiái után is megőrizte hitét az életben, az emberekben.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Tavaszi ​vizek / Első szerelem
"Ifjú, ​boldog évek, drága szép napok, tavaszi vizekként elfutottatok" – ezekkel a szavakkal kezdődik Turgenyev egyik legszebb lírai regénye, a Tavaszi vizek. Egy gránitból készült kis kereszt váratlan megtalálása felidézi a gyengéden szeretett, de rég szem elől vesztett kedves emlékét. Egy szép, de reménytelen szerelem története bontakozik ki szemünk előtt, akárcsak Az első szerelem című elbeszélésben. Turgenyev a szerelmet végzetes betegségnek látja, amely tönkreteszi a lelket.

Alekszandr Szolzsenyicin - Ivan ​Gyenyiszovics egy napja
Valahol ​a távoli sztyeppén az utolsó sztálini évtized elején egy fogolytáborban élt az "ismeretlen" Ivan Gyenyiszovics Suhov; az ő egyetlen napjának részletes krónikája az immár világhíres kisregény. Egyetlen teljességgel szokványos napjáé, amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át... A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor. Vagyis tengeti a tábor a maga emberlét alatti életét, melynek inkább csak a külsőségeit szabályozza az őrség, valódi törvényeit a sajátos fogolylét alakítja, amely ugyan sokszor kegyetlen, mégis emberarcúbb, mint a személytelen világ, amely ide küldte őket. A látszatra jelentéktelen, epizódszerűen és időrendben egymásra következő események nem pusztán -- epikai értelemben -- illusztratív értékűek és funkciójúak, hiszen Szolzsenyicin minden, apró-cseprőséget megjelenítő mondata magában hordozza a műnek is koherenciát adó legnagyobb borzalmat jelentő mondandót: a végeérhetetlen rabságban megáll az idő, egyszerűen nincs is már jelentősége, értelme. S hogy ebben a szigorúan időszerkezetű elbeszélésben a túlélésre összpontosító hős és fogolytársai számára ennyire megszűnhet az idő fogalma, ez az ellentmondás hordozza igazán a regény valódi jelentését: a diktatúra embertelenségét, a kegyetlen tekintetnélküliség következményeinek látleletét. A hétköznapi szenvedés ábrázolásakor az író nem infernális kínokat jelenít meg, "csupán" leírja az ötdekás zabkásaadagokért folyó közelharcot, a darabka szalonnával megvesztegethető brigádparancsnokok részrehajlását, az életben maradáshoz minimálisan szükséges feltételek megannyi részelemét és a túlélés egyéni manővereit, a rabok szívszorítóan leleményes ügyeskedését. Eszköztelen, ám markánsan rideg realizmussal szól tehát az író egyetlen napról, amely magában hordozza az ártatlanokra kiszabott büntetésidő végtelenségét, így mondva ítéletet minden megalázó, személyiséget megnyomorító, életet ellehetetlenítő diktatúrára. A kisregénynek -- tagadhatatlan irodalomesztétikai értékén túl -- dokumentumjelentősége is van, hiteles híradás az ötvenes évek szibériai lágereiről.

Anna Politkovszkaja - Orosz ​napló
Anna ​Politkovszkaját, az egyik legbátrabb orosz újságírót 2006 őszén bérgyilkos lőtte le Moszkvában. Közvetlenül a halála előtt fejezte be mellbevágó, "testközeli" feljegyzéseit a putyini Oroszország erőszakos, korrupt valóságáról. A szerző szenvedélyes, mégis tárgyilagos krónikáját nyújtja a szabadság elvesztésének, a 2003. decemberi parlamenti választásoktól 2005 zord nyaráig, amikor az ország még nem ocsúdott föl egészen a beszláni iskolai túszdráma sokkjából. Lépésről lépésre követi nyomon az új önkényuralom kiépülésének folyamatát, amelynek működtetésében a meggyilkolt újságírók, összevert és bebörtönzött ellenzékiek mellett legalább ekkora szerep jut a demokratikus díszleteknek, a Kreml által finanszírozott álellenzéknek és az elvtelen, profitéhes oligarcháknak. A politikán kívül és alatt pedig fel-felhangzik a kiábrándult és megnyomorított átlagemberek tömegeinek hangja, akik a szabadság ígéretének futó felvillanása után ismét hosszú időre elvesztették a reményt, hogy hazájuk egyszer végre az ő érdekeiket szolgálhatja. Az Orosz napló ugyanakkor több a közelmúlt történelmének egyszerű elbeszélésénél. Figyelmeztetésül és intésül is szolgál a populizmus és az álhírek világában, amelyben a szabadság új ellenségei szorgalmasan tanulnak egymástól. A putyini hatalmi eszközök vírusként terjednek a világban, és ha nem ismerjük fel őket időben, sikerre is vannak ítélve. Politkovszkaja könyve nem orosz történet, hanem egyetemes lecke a szabadság törékenységéről - igazságát pedig saját tragikus halála nyomatékosítja.

Anton Pavlovics Csehov - A ​semmirekellő / A halál árnyai
"Él ​itt valahol Oroszországban egy érdemes tudós professzor, titkos tanácsos és lovag. Stepanovicsnak hívják, akinek annyi az orosz és külföldi rendjele, hogy valahányszor fölrakja őket, a diákokat szent borzongás járja át, mintha ereklyeborította oltár előtt állanának. Társasága a legelőkelőbb. Az utolsó huszonöt-harminc év alatt nem volt olyan hírneves tudós, akivel ne lett volna benső ismeretségben. Ma már nincsenek barátai, de ha régi barátainak listáján végignéz az ember, ilyen nevekre bukkan: Piragoff, Kawjelin és Nekrassow, a költő. Mindezek őszinte és meleg barátságukkal tisztelték meg Stepanovicsot, aki az összes orosz és három külföldi egyetem levelezőtagja." (Részlet)

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A ​félkegyelmű
Az ​író így vallott a Bűn és bűnhődés mellett mindmáig legnagyobb hatású és legnépszerűbb művéről: "Egy tökéletes szépségű embert szeretnék ábrázolni. De nincs ennél nehezebb a világon, különösen most... A szép az eszményi, de se a mi eszményünk, se a civilizált Európáé nincs még kidolgozva. Csak egy tökéletesen szép személyiség van a világon: Krisztus..." Dosztojevszkij tehát félreérthetetlenül kimondja, hogy művének hőse, Miskin herceg nem más, mint a XIX. század orosz társadalmába helyezett "földöntúli jellemű" lény. Vajon mit hozhat a világnak ez az eszményi szépségű ember? Elcsitíthajta-e a szenvedélyeket, diadalmaskodhat-e a pénz, az önzés hatalma felett, és egyesítheti-e embertársait a szenvedés és a szeretet jegyében? ... Ezt a kérdést tárja az olvasó elé gyönyörű regényében az író. S a sokszálú történet elbeszélése során a maga teljességében mutatkozik meg a géniusz írásművészete: előttünk áll mind a tragikus, mind a lírikus, mind a szatírikus Dosztojevszkij.

831941_5
elérhető
3

Makszim Gorkij - Az ​anya
Az ​anya az orosz társadalom állapotának ábrázolása a 20. század elején. A regény nem véletlenül kapta a címét. Gorkij ezzel is hangsúlyozza, hogy az anya a regény központi alakja, mindenekelőtt az anya jellemének a fejlődését ábrázolja. Ezzel egy emberi élet példáján mutatja meg az utat, amelyen a munkástömegek a forradalom felé haladnak. A munkások és a forradalmi értelmiség a regény egyik leglényegesebb kérdése, amelyet az író Szasa, Natasa, Szofja és Nyikolaj Ivanovics tevékenységével világít meg. Pelagéja (az anya) a mű elején a munkásnegyed öntudatlan, szürke asszonya, aki a szomorú, szenvedésekkel teli életét törvényszerűnek tartja, s a vallásban keres vigasztalást. Legfőbb jellemző vonása a félelem. Ezzel egyidőben azonban sok elégedetlenség halmozódik fel benne az élettel szemben. Segíteni kezd fiának, nemcsak azért, mert az ő fiáról van szó, hanem azért is, mert megérti fia céljait. Gondolatait tettek követik. A regény vége megmutatja, milyen átalakulás ment végbe az anya lelkében. A regény kezdetén "kicsit oldalvást jár, mintha attól félne, hogy nekimegy valaminek", a regény végén már megszállja szívét a bátorság: a harc és a győzelem feltétele. Ez az oka annak, hogy - bár a regény a munkásforradalmárok látszólagos bukásával végződik - mégis érezzük közelgő győzelmüket.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Holt ​lelkek
"Holt ​lelkek" - ízlelgeti az olvasó a címet, amikor először veszi kezébe Gogol halhatatlan alkotását. A cím mélyebb jelentéséről már az író életében is beszéltek, és Herzen szerint van benne valami, "ami rémületet kelt". Pedig látszólag oly egyszerű és áttekinthető minden. Csinos, ruganyozott csézáján egy "nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány" férfi érkezik N. kormányzósági székhelyre, s ezzel kezdetét veszi a váratlan fordulatokban bővelkedő történet. Hivatalnokokat és földesurakat látogat sorra, s az utóbbiaknak üzleti ajánlatot tesz, amely szokatlanságával kibillenti őket a nyugalmukból. Ám Csicsikov bricskája nemcsak N. kormányzósági városkában és környékén kavarja fel a port... Erényekben nem éppen bővelkedő hősével együtt az író egész Oroszországot bejárja, és a legkülönbözőbb alakok sokaságát állítja elénk.

Covers_168231
elérhető
0

Arkagyij P. Gajdar - Iskola
Az ​arzamaszi reáliskolát is megcsapja a forradalom szele, a cár és a cárné képét leveszik a falról. A diákok a felnőttekhez hasonlóan pártokba tömörülnek, önkormányzatot alapítanak, s tanulás helyett végtelen vitákkal töltik az időt. Borisz, a regény hőse - aki egyébként maga az ifjú Gajdar- apja és bolsevik barátai segítségével hamar rájön, hogy a sok párt és mozgalom közül melyik az igazi. Apját katonaszökevényként kivégzik, s Borisznak nincs tovább maradása az iskolában. Apjától örökölt pisztolyával a kezében nekivág a nagyvilágnak. Kalandos körülmények között, gyerekfejjel tagja lesz a Vörös Hadseregnek. Életének erről az izgalmas, nehéz és mégis szép korszakáról szól ez az érdekfeszítő regény .

A. I. Kuprin - A ​boszorkány
Mocsaras, ​erdős vidék távoli rejtekhelyén él Olesszja, a gyönyörű szép lány, akit nagyanyjával együtt boszorkánynak tart a környék babonás népe. Tragikus szerelmének a történetét beszéli el az író. A drámai gyorsasággal pergő elbeszélésből készült a közelmúltban A boszorkány című francia film.

Valentyin Katajev - Távolban ​egy fehér vitorla
A ​tenger ködös kékségében mind kisebb lesz nagyapó bárkájának fehér, légiesen könnyű vitorlája. Biztos révbe viszi a menekülő Rogyion Zsukov matrózt, az 1905-ös orosz forradalom bátor harcosát. Két kisfiú néz utána szomorúan és mégis megkönnyebbülten: Petya és Gavrik, akik a matrózt megmentették, rejtegették, s a forradalom leverése után szökését elősegítették. A fiúk maguk is részt vettek a harcokban, s Petya iskolatáskájában töltényt szállítottak a szorongatott helyzetben levő felkelőknek. Odessza hősi korszakáról, halászok, gyári munkások életéről, Petya és Gavrik kalandjairól, felnőttekhez méltó hősiességéről szól Katajev érdekfeszítő könyve, melyet most nyolcadik kiadásban kap kézhez az olvasó

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Tizenkét ​szék
Ippolit ​Matvejevics elhunyt anyósa ülőgarnitúráját üldözi, pontosabban az egyik székbe rejtett kincset. Önjelölt segítője, Osztap Bender, a „nagy kombinátor” egy megnyerő szélhámos. Hőseinknek nem szegi kedvét, hogy nem tudni, hová került a 12 szék és melyik is rejti az ékszereket, amelyekre más is vadászik. Kezdetét veszi egy városokon átívelő komikus hajsza a húszas évek Szovjetuniójában, kincsvadászat a régi és az új rendszer különös figuráival, ahol nem csak a történet abszurd, hanem a hátteret adó valóság is. „Olyan, mintha Rejtő Dosztojevszkijt olvasott volna…” „Ami a legjobban tetszett a könyvben, az az, hogy mennyiféle nagyszerű karaktert felvonultat. És mindet kíméletlenül ki is parodizálja, nagyszerű stílusban. Le a kalappal a szerzők előtt.” „A Tizenkét szék valóban korrajz – igaz, nem a tényszerűség, inkább az abszurd oldaláról. … Az eredeti főszereplő saját maga karikatúrájává válik, miközben önjelölt segédje, Bender mint Rejtő-karakter meghatározhatatlan közegben lebeg.” „Fergeteges humora van, és szuper paródia.” (Idézetek a moly.hu-ról. A véleményező olvasók felhasználónevei sorrendben: pat, mrumus, PozAko, ppeva)

Emmanuil Kazakevics - Két ​ember a sztyeppen
Akár ​egy élet különböző állomásainak is tekinthetők a sajnos oly fiatalon elhunyt Kazakevics e kötetben összegyűjtött kisregényei: a _Két ember a Sztyeppen_, a _Csillag_ és a _Napvilágnál_. A két első témája a háború egy-egy drámai pillanata, az egyik a kezdeti visszavonulás, a másik a diadalmas előretörés időszakában. Mindkettő hőse inkább "antihősnek" látszik az első pillantásra: a németek félelmes előretörésétől fejét vesztő tapasztalatlan, fiatal tiszt is a "vakmerő", "hidegvérű" felderítő legendás alakjával teljesen ellentétesnek látszó Travkin hadnagy is. Még inkább ellenkezik a hősi sémával a _Napvilágnál_ főszereplője, akit két ember szemével ábrázol az író: özvegye túlzottan szerény, kicsit ügyefogyott könyvmolynak ismerte életében, bajtársa pedig, aki végigjárta vele a háború keserves útjait, ügyesnek és bátornak, erősnek és találékonynak. "A hős utóélete" - talán így nevezhetjük ezt a történetet. A háború hétköznapjainak hőséé. _Az apa látogatása fiánál_ már békében játszódó, derűsen kezdődő történet, melynek egy látszólag jelentéktelen eseményt elbeszélő lapjai kegyetlen élességgel leplezik le a régmúlt lappangva tovább élő maradványait.

Covers_445502
elérhető
2

Alekszej Tolsztoj - Golgota
"Pétervár ​fergeteges, dőzsölő éjféli életet élt. Tébolyodott, kéjesen foszforeszkáló nyári éjszakák és télen a zöld asztalnál átvirrasztott éjjelek, aranycsengés, zengés, keringő párok az ablakok fénykeretében, veszett kocsikázások, cigányok, hajnali párbajok és katonai parádék a jeges szélben, rézfúvók rivalgásában a cár dülledt szemének borzalomkeltő tekintete előtt... Így élt a város. Járványos lett az öngyilkosság. A törvényszéki tárgyalótermeket zsúfolásig megtöltötték a hisztérikus asszonyok, akik mohón figyelték a véres, izgalmas bűnpörök menetelét. Pénzért minden kapható volt: luxus és asszonyok egymás egyaránt. Ez volt az az idő, amikor a szeretet, a jóság, az egészség közönségesnek, elavultnak számított. Senki sem volt szerelmes, de mindenki szomjuhozott, és mint a megmérgezettek, úgy vetették magukat mindenre, ami kábított s bensejüket elzsongította. A lányok titkolták szűzességüket, a hitvestársak hűségüket. A rombolás jóízlésről tanúskodott, a neuraszténia az elfinomultság jele volt. az emberek inkább vállalták a bűnök s fajtalanság látszatát, semhogy "ízléstelennek" tekintsék őket. Ilyen volt Pétervár 1914-ben." Ebből a kaotikus, szennyes kavargásból indulnak el Alekszej Tolsztoj regényének hősei. Ebből a reménytelen, sötét világból remélnek, hisznek egy új, szebb, boldogabb életet. Kerülő utakon, szenvedéseken, megpróbáltatásokon, vérözönön át harcolják ki a nyugodt jövő ígéretét. Dása és Tyelegin, Kátya és Roscsin sorsa az orosz értelmiség sorsa: "Három vízben áztunk, három véren fürödtünk, három lúgban főttünk. Tisztábbak vagyunk a tisztánál."

Borisz Paszternak - Zsivago ​doktor
Külsőségeiben ​a szerző a múlt századi nagyepikához hasonlító lassú járású, nehézsúlyú úthenger-regényt írt, amely mindent elér a maga kijelölte nagy időpályán, 1903-tól a második világháború végéig: ország-világrengető történelmi eseményeket, háborúkat, forradalmakat remek városi és vidéki tájképekkel, portrékkal, s közben az orosz gondolkodás eseményeit is, sorsokat, szerelmeket, családok történetét, mérhetetlen szenvedéseket és a lélek független örömeit. Mindezt egy jelképesnek modható, jót-rosszat kemény kontúrokkal elválasztani tudó hős, Zsivago doktor gondolkodásának és magatartásának tükrében. Az ő szelíd és konok egyéniségének a sugárzásában van a regény egyik szenzációja: a másságában. Mert hát ez a regény a közhiedelemmel ellentétben nem újsághír értékű szenzációkkal szolgál. Mélyebb politikáról és bonyolultabb szenzációról van szó.

Nyikorgo
A ​nyikorgó idegen Ismeretlen szerző
elérhető
5

Ismeretlen szerző - A ​nyikorgó idegen
A ​Delfin sorozat időről időre megajándékozza olvasóit a legmodernebb műfaj, a sci-fi egy-egy kötetével. Akik szívesen olvassák a történelmi környezetben játszódó "kosztümös" izgalmas históriákat, azok a jövő (vagy a jelen) képzelet szülte kalandjaira is kíváncsiak. Kötetünk ezúttall egy szovjet és egy csokorra való amerikai elbeszélést tartalmaz. Az egyik vidám, a másik komoly, a harmadik izgalmas és döbbenetes - ám valamennyi elgondolkoztató, különös írás, akárcsak századunk e különös és elgondolkoztató műfajának minden alkotása.

Covers_176960
24 ​izgalmas novella I-II. Ismeretlen szerző
elérhető
5

Ismeretlen szerző - 24 ​izgalmas novella I-II.
Az ​unalmas irodalom nem irodalom - ebben nyilván egyetért minden olvasónk. Hogyan lehet akkor, hogy az izgalmas műfajt is a nem-irodalom vagy a fél irodalom közé szoktuk sorolni? Rendszerint azért, mert újból meg újból megállapítjuk, hogy a kalandregény és a detektívregény - nem is szólva az ősi kísértettörténetről - készleteit kimerítette, önmagát ismétli, előre gyártott izgalmi elemekből építkezik. - A világirodalom modern mestereinek ebben a kötetben összegyűjtött elbeszélései arról tanúskodnak, hogy a kaland- és detektívizgalmak kitűnő írók kezében még mindig nem fakulnak el, de arról is, hogy a hagyományos műfaj egyre bővül, és témái felölelik a modern élet minden területét.

Sólem Áléchem - Tóbiás, ​a tejesember
Nyolc ​kis történetet mond el életéből Tóbiás, a Kijev környéki tejesember, hét csudálatosan szép leány boldog apja. Tóbiás házában állandóan vendég a balszerencse. Egyszer sikerül csak könnyű pénzhez, ajándék tehénhez jutnia, amikor két titokzatos asszonyt visz haza kis kocsiján az erdőből, de ennek az örömnek is hamarosan megjön a böjtje: egy kétbalkezes unokaöccs spekulációján az utolsó garasa is elúszik. Tóbiást nagyon szereti az Úristen, s minden rosszból juttat neki, soha nyugton nem hagyja. Lányai szép szerelmes históriái is bajt hoznak Tóbiás fejére. Mégsem veszti el a reményt, nem perlekedik az Örökkévalóval, megérti szándékait. A maga módján segít is bajain Tóbiás: mindenre tud egy-egy bölcs bibliai idézetet, s ha néha azt sem talál, szellemes álidézeteivel nyugtatja meg önmagát. A századfordulón keletkezett sajátos zamatú írás a jiddis irodalom időálló értékei közé tartozik, egyre népszerűbb; Hegedűs a háztetőn címmel musicalnek is feldolgozták s világszerte nagy sikerrel játsszák.

Ljudmila Ulickaja - Életművésznők
Zsenya ​olyan nő, aki első látásra bizalmat ébreszt az emberekben. És nőtársai szinte gondolkodás nélkül elmesélik neki az életük történetét, a szerelmeiket, a családi drámákat, a szerencsés fordulatokat. A nyaralás közben megismert Irene azt mondja el, hogyan vesztette el négy gyerekét. A szomszéd kislány egy ufóról mesél, a távoli rokon kamaszlány arról, hogy szenvedélyes szerelmi viszonyt folytat a nagybátyjával. A Svájcban dolgozó orosz prostituált a nehéz gyerekkorát mondja el, és hogy egy érett férfi, egy bankár, végre elveszi feleségül. Zsenya felnőtt életének különböző szakaszaiban találkozik ezekkel a történetekkel. Hol éppen elvált az első férjétől, hol egy új szerelem tűnik fel a láthatáron, hol újra összeköltözik a második férjével. És mindig megrendül, amikor kiderül, hogy a lányok-asszonyok meséi - mesék. Hazugságok, ábrándok, vágyálmok. De ezeket is meg kell értenie, ha a saját életében rendet akar teremteni, ha meg akarja tanulni az élet hétköznapi művészetét. Persze, ha van ilyen egyáltalán... Ljudmila Ulickaja könyve hat történetből áll, mondhatni: hat este, hat nem is olyan könnyű darab, amelyeket lebilincselő elbeszélésmód, nagy-nagy életismeret és finom, szomorkás irónia jellemez. Ahogy a nagy orosz íróktól megszoktuk.

Vladimir Nabokov - Meghívás ​kivégzésre
Cincinnatus ​C. az egyetlen átlátszatlan ember az átlátszó lények között: az egyetlen ember a fantomok városában. Halálos bűn ez ebben a különös, a nácizmus és a bolsevizmus borzalmait parodisztikusan egyesítő, de leginkább mégis sajátosan nabokovi világban. Cincinnatust halálra ítélik, bezárják egy erődbe, s még azt is elvárják tőle, hogy barátkozzon össze kínzóival és majdani hóhérjával. Ám Cincinnatus csak saját lelkének hangjára figyel, valamilyen lélekmélyi és e világon túli titkot akar megfejteni. Sikerül-e, sikerülhet-e egyáltalán a titok megfejtése és az élettelen bábok viágából való menekülés? A regény talányos, felkavaró és zavarba ejtő befejezése mindent megmagyaráz, és mégis nyitva hagy minden kérdést. Nabokov a "legmeseszerűbb" és "legköltőibb" művének nevezte ezt a regényt; a Lolita volt a kedvence, de a Meghívás-t értékelte a legtöbbre. Lázasan, ihletetten, két hét alatt vetette papírra - 1935-ben, Berlinben, amikor egyre inkább megfogant benne a gondolat, hogy a bolsevik Oroszországból való menekülés után a roskatag, totalitárius Európából is menekülnie kell. A Lolita és a Végzetes végjáték után ez a harmadik magyarul megszólaló Nabokov-regény: a varázslómester egyik legvarázslatosabb műve.

Covers_9685
elérhető
8

Jevgenyij Tarle - Napóleon
A ​világtörténelemnek kétségtelenül egyik legkiemelkedőbb alakja volt Bonaparte Napóleon, aki egyszerű korzikai tüzértisztből lett egy hatalmas világbirodalom félelmetes ura. Napóleon nemcsak kiváló katona volt, hanem kiemelkedő államférfi is a maga korában . Tarle könyvének óriási érdeme, hogy a hadvezér és államférfi bemutatása mellett rávilágít Napóleon emberi természetére is, igyekszik megmutatni, hogyan futott be olyan rövid idő alatt olyan szédületes karriert, s mik voltak az okai vannak, hogy rettegett világbirodalom olyan hirtelen összeomlott, s végül Napóleon száműzetésben fejezte be életét.

Ljudmila Ulickaja - Médea ​és gyermekei
Minden ​nyáron összegyűlik a rokonság a krími görög Médea Szinopli hegyi házában. A gyermektelen Médea szülei elvesztése után egymaga tartja össze a viharosan gyarapodó családot. Nyári kalandjaik, tragédiáik, szerelmeik, elválásaik, csetepatéik hátterében pedig folyamatosan peregnek a történelmi események: háborúk és forradalmak. Médea háza azonban végig az összetartás szigete marad. Ulickaja bölcs iróniával, finom távolságtartással, és a legnagobb orosz írókat idéző, magával ragadó stílusban vall arról, hogy az emberi értékek minden sorscsapás ellenére megőrizhetőek. A Booker Díjas szerzőnek az 1980-as évektől jelennek meg írásai. A Médea a kortárs irodalom egyik remekműve. Médea addig a napig egy és ugyanazon a helyen élte az életét, ha nem számítjuk ide egyetlen moszkvai utazását Szandrocskával és elsőszülöttjével, Szergejjel, és ez az állandósult élet - amely egyébként önmagában véve viharosan változott: forradalmak, kormányváltás, vörösök, fehérek, németek, románok, egyeseket kitelepítettek, másokat - a menekülteket, a hontalanokat - meg betelepítettek, eredményezte végül is Médeában az olyan fáéhoz hasonlatos szilárdságot, amelyik belemélyeszti gyökereit a köves talajba, fölötte ugyanaz a nap süt, és nap mint nap, évről évre ugyanaz a szél éri, és hoz évszakhoz kötött illatokat, amelyek hol a parton száradó vízi hínárból, hol a nap alatt rothadó gyümölcsből, hol meg a keserű ürömből származnak.

Konsztantyin Bagyigin - Tengeri ​utakon
A ​második világháborúnak ma már magyar nyelven is elég nagy hozzáférhető irodalma van, de természetesen a fő frontok állnak mindig előtérben. Bagyigin könyve éppen azért érdekes, mert egy mellékes frontot ábrázol, mégpedig az Északi-Jeges-tengeren folytatott hajózás és tengeri hadműveletek körülményeit írja le. A szerző 30 éven át szolgált fontos feladatokat betöltő hajók kapitányaként, a szovjet tengerhajózás ismert úttörője. A könyv 1937-től 1940-ig, majd 1941-től 1945-ig követi az eseményeket. Beszámol a szerző "Szedov" jégtörőn végzett munkájáról. Két évig sodródtak a jégtáblák között, s a sarki éjszakában végeztek tudományos megfigyeléseket. A háború kitörésekor Bagyigin Arhangelszkben dolgozik. Fontos rakományokat szállít az arcvonalra. Kinevezik őt a szovjet kormánnyal kötött kölcsönös segélynyújtási egyezmény értelmében hadi- és egyéb anyagokat szállító amerikai és angol konvojokat kísérő jégtörő flotta parancsnokának. 1943-ban kerül vissza Arhangelszkbe, amikor már személyesen vezet karavánokat, több jégtörővel együtt addig a pontig, ahol szabad vízre kerülnek és nyugati hadihajók átveszik a kíséretet. 1943-tól 1945-ig a csendes-óceáni flottában végzett feladatairól számol be, ahol egy motoros teherhajó parancsnoka, Vlagyivosztok és Portland között szállít. A könyv bővelkedik izgalmas részletekben. Emellett hiteles, megkapó képet rajzol a jéggel és az ellenséggel háborúzó tengerészekről.

Alekszej Tolsztoj - Első ​Péter
Első ​Péter cár két évszázada élénken foglalkoztatta az orsz írók képzeletét. Hol nemes törekvéseit, hol barbár kegyetlenségét hangsúlyozva, mindenképp mint erőskező uralkodót ábrázolták, bizonyságául annak, hogy méltán kapta a "Nagy" jelzőt. A klasszikus kor írói közül azonban egyik sem látta oly tisztán, mint Alekszej Tolsztoj, hogy mit jelentettek Péter reformjai, és milyen eszközökkel lehetett őket végrehajtani, hogy Oroszország európai nagyhatalommá váljék. Tolsztoj monumentális regényében az orosz nemzeti múlt e legizgalmasabb lapjai elevenednek meg. A sok szálból szőtt, temérdek szereplőt mozgató cselekmény középpontjában Péter alakja áll: bátor hadvezér, fortélyos politikus, nemzetteremtő cár, aki - Puskin szavaival élve - "önkényuralkodói kézzel szórja szét a felvilágosodás magvát", közelről szemlélve azonban küszködő, kétségek közt hányódó, örömet habzsoló, tudásra szomjazó, kudarctól meg nem tántorodó, messzire világító egyéniség, mint mindazok, akik egy lépéssel előbbre járnak kortársaiknál.

A. K. Tolsztoj - Ezüstherceg
A ​cím szabályellenes. Szerebrjannij hercegnek, a regény főhősének nevét ma már épp úgy nem volna szabad lefordítani, mint ahogy a könyv íróját sem magyaríthatjuk Kövér Elekre. Mégis megtettük, hogy ezt a valóságos ugyanakkor szimbolikusan beszédes nevet jobban értse, érzékelje a magyar olvasó. Szerebrjannij herceg Rettegett Iván korában élt, amelyben az arany, a gyász, a vér és a bíbor színei uralkodtak. Amikor gátlástalanul vívták az emberek élethalálharcukat a megmaradásért. Szerebrjannij herceg a maga anakronisztikusan nemes tisztaságával mindvégig magányosan képviseli környezetében a magasabb rendű emberi humánumot. Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj akit hajlamosak vagyunk ismertebb névrokonával összetéveszteni, a múlt század derekán írta meg romanikusan realista történelmi regényét, amely az orosz nyelven tanuló iskolások számára épp olyan alapvető olvasmány, mint magyar kortársainknak az Egri csillagok. És ha ez a könyv a nyelvi határokon túl kevésbé vált ismertté, annak csupán az az oka, hogy az orosz irodalom "aranyos százada" kimeríthetetlen bőséggel ontotta a világ számára a feltétlenül lefordítandó olvasmányok.

Covers_571729
Firenzei ​éjszakák Ismeretlen szerző
elérhető
2

Ismeretlen szerző - Firenzei ​éjszakák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Anton Pavlovics Csehov - Anna ​a férje nyakán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Veadandp0331
elérhető
13

Lev Tolsztoj - Feltámadás
A ​regény alapgondolatát egy valóságban megtörtént bírói eset adta, amelyet az író ügyvéd barátjától hallott. A regény hőse Nyehljudov herceg, egy előkelő úr, akiben felébred a lelkiismeret, hogy egykori kedvesét, Katyusa Maszlovát a prostitúció fertőjébe kergette. A lányt gyilkossággal vádolják. Ártatlansága kiderül, ám formai hibák miatt mégis négyévi kényszermunkára ítélik. Nyehljudov, hogy jóvátegye bűnét, hajlandó lenne Katyusát feleségül venni, és hogy megossza vele büntetését, utánamegy Szibériába vezekelni. A századvégi orosz élet szörnyűségeit Tolsztoj a fogolykaraván szibériai útja során mutatja be. A társadalmi igazságtalanság bemutatása ellenére a regény mégsem nyomasztó olvasmány. Alaphangját az ember erkölcsi értékeibe, az egyszerű emberek jóságába vetett hit adja meg, s az, hogy a gonosz elleni harc egyetlen eszköze az erkölcsi tökéletesedés.

Makszim Gorkij - Az ​áruló
"... ​Gorkij volt az első és a legnagyobb azok között, akik a 19. század mestereinek örököseként, de már a munkásosztály érzelmeit és világszemléletét formálták művészetté. Így vált ő folytatóvá, Tolsztoj örökösévé, és így vált újítóvá, a szocialista irodalom megteremtőjévé, első és legnagyobb mesterévé. Vannak írók, akik mesterei a szónak, a formának, a szerkesztésnek, akiket bámulnak is, de nem érezzük hangjuk melegét, nem érezzük azt a boldogító pillanatot, amikor az író szavai fészket építenek szívünkben. És vannak írók, akiket olvasva, színpadi alakjaikat látva, nem válunk a hideg tökély bámulóivá, hanem úgy érezzük, hogy az író közénk telepedik, ránk néz, hozzánk beszél, társunk és vezetőnk, barátunk, de apánk is, aki mint egy képeskönyvet nyitja elénk a társadalmat, a világmindenséget. Gorkij ezek közül való. S ezek közt is a legnagyobbak egyike." Zelk Zoltán

Kollekciók