Ajax-loader

'orosz szerző' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Szergej Lukjanyenko - Éjszakai ​őrség
Moszkva ​utcáin a hétköznapi emberek között természetfölötti lények járnak észrevétlen. A Setét és a Fény erői egyaránt jelen vannak, s a két tábor közötti törékeny fegyverszünetet az Éjszakai és a nappali Őrség vigyázza. Most azonban viharfelhők gyülekeznek a város komor bérkaszárnyái felett: a varázslók, vámpirok, alakváltók és boszorkányok hidegháborúja forrósodni kezdett. Ha összecsapásuknak nem sikerül elejét venni, maga a pokol szabadul el a földön. Szergej Lukjanyenko sorozatinditó regénye hihetetlen népszerűségre tett szert az első megjelenése óta eltelt években, és rajongótábora már nem korlátozódik Oroszországra. A könyvből készült film elvitte hirét Amerikába és a világ szinte minden szegletébe. Azóta az 'Éjszakai Őrség' már valamennyi fontosabb nyelven olvasható. A GFK sorozatban végre magyarul is hozzáférhető lesz hamarosan a teljes sorozat.

Jurij Szbitnyev - Pásztortűz ​fehér éjszakában
Jurij ​Szbitnyev azok közé a fiatal szibériai írók közé tartozik, akik szívesen kalauzolják olvasóikat hazájuk különös tájaira, az európai emberek számára ismeretlen vidékekre, olyan emberek közé, akiknek életéről csak keveset tudunk. Szbitnyev a kötetben szereplő három kisregénye közül kettőben - Pásztortűz fehér éjszakában és Búcsú a tajgától - Szibéria tunguzok lakta tájait mutatja be. A tunguz nép félig-meddig pogány szokások vezérelte életmódja s egy szép, tiszta szerelem, amely egy tunguz asszony s egy orosz geológus között szövődik - ez a két említett kisregény témája. A harmadik kisregény egy sofőr kalandjáról szól, aki egy elhagyott útszakaszon lerobbant autóból gyermekotthoni kicsinyeket vesz át a maga autójába. A mű egy humanista ember lírai története.

Karl Marx - Friedrich Engels - Vlagyimir Iljics Lenin - A ​nőkérdésről és a családról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ljudmila Ulickaja - Vidám ​temetés
Alik, ​a New Yorkba emigrált, tehetséges orosz-zsidó festőművész haldoklik. Műterem-lakásában sorra felbukkannak megcsalt feleségei, szeretői és régi barátai, akiket nem köt össze más, mint az, hogy mindannyian elhagyták Oroszországot, s mindannyian szeretik Alikot. A festőművész különös és szenvedélyes személyiségének hatása alól nem tudja magát kivonni senki, halálos ágya mellett még szeretői is összebékülnek. Az orosz Booker-díjas Ulickaja a Vidám temetésben korábbi regényeiből (Médea és gyermekei, Kukockij esetei, Életművésznők) ismert pontos lélekábrázolással mutatja be ezt a "furcsa családot" összetartó és széthúzó erőket, finom humorral ábrázolja és teszi különlegessé főszereplője halálát.

Lev Tolsztoj - Hadzsi ​Murat
A ​népek börtönében a cári Oroszországban nem maradhatott senki emberfia szabad. A Kaukázus festői vidékén élő szilaj hegylakók között is elhintette a zsarnok I. Miklós cár a viszály magvát. A politikai mesterkedéseknek, az erőszakkal szított törzsi villongásoknak esik áldozatul a hajlíthatatlan Hadzsi Murat is, aki még az élete árán sem hódol be a népe szabadságára törő önkényuralomnak. Nincs a korabeli életnek olyan területe, olyan mozzanata, amely elkerülné az író éber figyelmét.

V. K. Arszenyev - Az ​őserdők fia
V. ​K. ARSZENYEV 1872-ben született Pétervárott. Már gyermekkorában mohó buzgalommal olvasta a kalandregényeket, és különösen az útleírásokat: legkedvesebb szerzői Verne, Darwin és a híres orosz utazó, Przsevalszkij voltak. A gyermekkori álmok csakhamar valóra váltak. Arszenyev 1896- ban elvégezte a tiszti iskolát, s pár esztendő múlva Kelet-Szibériába vezényelték. Oroszországnak 1egelhanyagoltabb része volt ez akkoriban. A fiatal térképésztiszt mérhetetlen nyomorban sínylődő őslakókat, végtelen mocsarakat, átjárhatatlan vadont talált itt. Csak egyetlen vasútvonal vezetett át a tajgán. Kelet-Szibéria jórészt még felderítetlen terület volt. Arszenyev egyik expedíciót a másik után vezette a Szihote-Aliny hegyei közé és az Usszuri vidékére. 1906-tól 1910-ig járta kozákjaival a tajgát, és számtalan kalandot élt át. Tudományos munkássága később sem lankadt. 1918-ban Kamcsatkában járt, l923-ban a Kommandor-szigeteket térképezte fel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kutatói munkássága pedagógiai tevékenységgel is bővült. A Vlagyivosztoki Népi Egyetemen tanított, azonfelül részt vett a Távol-Kelet fejlesztésére alakult bizottságok munkájában. 1927-ben vezette utolsó nagy expedícióját a távol-keleti tengerpart északi vidékeire. 1930-ban, ötvennyolc éves korában halt meg. Legtöbbet olvasott könyvét - amelyet itt új kiadásban bocsátunk közre - Derszu Uzala, a derék bennszülött vadász emlékének szentelte. Az ő társaságában tette meg 1906. és 1907. évi utazásait, tőle tanulta meg értő és vizsgáló szemmel figyelni a természetet. A színes, érdekes útleírás természetesen rég tovatűnt állapotot tükröz: Arszenyev és kozákjai járhatatlan őserdőkön vergődnek keresztül, zabolátlan folyók árvizétől menekülnek, s a vadonságban nemcsak a vadállatoktól, hanem - az emberektől is tartanak. A könyv utolsó sorai azonban már a változást sejtetik. Valóban, Szibéria ma már nem lakatlan, ismeretlen föld többé: a szovjethatalom évei alatt hatalmasat fejlődött, amiben része vo1t Arszenyev úttörő munkásságának is.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Apák ​és fiúk
Bazarov ​a világirodalom egyik legismertebb regényhőse: annyit szinte mindenki tud róla, hogy "nihilista", aki nem ismer el semmilyen tekintélyt, és megveti a szerelmet - aztán mégis őrülten, romantikusan szerelmes lesz. Bazarov azt vallja, hogy nekik, az akkori Oroszország bátor, tettre kész fiataljainak mindent le kell rombolniuk, amit az előző nemzedékek építettek és képviseltek, s aztán az új világ felépítése már egy új nemzedék feladata lesz. És abban az új, tiszta világban nem lesz bűn, mert a társadalom nem rontja meg az embert. Vagyis Bazarov alakjában Turgenyev mintha a majdani bolsevik forradalmárok prototípusát festette volna meg – profetikus érzékkel. De a regényt olvasva Bazarov alakja egyre bonyolultabbá válik számunkra: hol megvetjük a szélsőséges eszméi miatt, hol imponál a merészsége, hol együtt érzünk vele, hol már-már zseniálisnak érezzük a gondolkodását. Kiismerhetetlen és mélyen emberi – cinikusnak látszik, de tele van szeretettel. Nem, ő nem lenne bolsevik forradalmár, sokkal inkább az első áldozataik egyike. Vagy hát... ki tudja?

Covers_51517
Firenzei ​éjszakák Ismeretlen szerző
elérhető
2

Ismeretlen szerző - Firenzei ​éjszakák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mihail Solohov - Csendes ​Don
"A ​már életében klasszikussá vált, Nobel-díjas orosz író világhírű alkotása ez a regény. A mű szétfeszítve a szokásos családregények kereteit, a korszak hatalmas panorámáját bontakoztatja ki, de a kompozíció középpontjában mindig a Melehov család áll, sorsukon át a történelem végső tanulságait összegezi az író. A doni puszták kozákságának balladai szépségű regényeposzáról írja Radnóti Miklós: "Érzelmességtől mentes, pontos és kemény líraiságában szinte egyedülálló, valóságábrázoló erejének titka pedig tapintatos aprólékosságában rejlik... mely az ábrázolás hitelét szolgálja".

Arkagyij Vajner - Georgij Vajner - Orvosság ​a félelem ellen
"Panafigyin ​felemelkedése a tudományos ranglétrán csak annyiban érdekelt, hogy ennek révén megtaláljam azt a vetélytársat, aki a Metaproptyzol előállításában nála sikeresebbnek bizonyult. Hiszen a professzor jó ideje ennek a problémának a megoldásával foglalkozott céltudatosan és fáradhatatlanul, orvos- és vegyészkollégái szerint pedig a legtovább jutott a megoldáshoz vezető úton. És egyszer csak megjelenik egy sörösüvegben a szer, amelynek létrehozásán egy egész laboratórium sikertelenül fáradozik! De ha a sörben csakugyan Metaproptyzol volt, ha ez nem tévedés (ahogyan a professzor hiszi), akkor előállítója miért nem jelenti be találmányát? És ahelyett, hogy a szert gyógyításra használnák, miért mérgezik meg vele Pozdnyakovot? Stop! Stop! Eltértem a tárgytól. Abból kell kiindulnom, hogy a Metaproptyzol létezik, még ha nincs is szabadalomként bejelentve." Az etikai krimi egyik legizgalmasabb könyve magyarul; egy rendkívüli bűnügy lebilincselően érdekes nyomozása.

Vlagyimir Bogomolov - Titkos ​küldetés
Bondarjovnak ​hívják. A neve semmitmondó. Ki ez a gyerek? Hogy került a háború kellős közepén ázottan, csapzottan, dideregve a Dnyeper partjára, a harcoló szovjet csapatok első vonalában? Nem idősebb tíz-tizenkét évesnél, távolülő szeme bizalmatlanul szegeződik Galcevre, a fiatal tisztre. Hiába faggatják, makacsul hallgat. Ki ez a gyerek? Galcev fejében még akkor is gyakran megfordul ez a kérdés, amikor a kisfiú - pompásan feszülő kis egyenruhában, mellén két érdemrenddel - már rég eltűnt a szeme elől. Aztán még egyszer találkoznak, egy esős októberi éjszakán. A németek világító rakétákat eregetnek a Dnyeper túlsó partján. Ez a találkozás mélyén belevésődik Galcev emlékezetébe, pedig elégszer figyelmeztetik: felejtse el a gyereket, mintha sosem látta volna. A hadsereg íratlan törvénye: mindenki csak arról tudjon, amiről tudnia szabad. Ki ez a gyerek? Hová tűnt? Mi lett a sorsa? Bogomolov izgalmas, megrázó írása emberi közelségbe hozza a háború kis önkéntesének: a titkos küldetésben járó Iván Bondarjovnak hányatott, hősi életútját.

Lev Tolsztoj - Anna ​Karenina
Anna ​Karenyina bizonyára a legelevenebb a világirodalom valamennyi nőalakja közül: mind újabb filmekben, balettelőadásokban és musicalekben láthatjuk, jöhet bármilyen új hullám az irodalomban, új erkölcsiség a társadalomban, szexuális forradalom és feminizmus, az ő története valamiért nem avul el. Még egy népszerű orosz rapper is kérleli az egyik trackjében, hogy „minden jó lesz, nem kell a vonat alá ugrani”. Alakjának titka sokrétű; bizonyára benne van az is, hogy Tolsztoj, aki elementáris erővel és szexuális étvággyal vonzódott a szép nőkhöz (miközben a női szépséget és a szexualitást idővel egyre inkább bűnös dolognak tartotta), minden ízében elragadó hősnőt teremtett – szépsége, flörtölésének bája, gondolkodása, jelleme, tartása, lázadása korának erkölcsei ellen mind-mind jelentékeny, már-már félelmetesen elbűvölő. Pedig Tolsztoj eredetileg Anna alakján keresztül nevetségessé akarta tenni azokat a „nihilistákat”, akik a családot, a társadalom szilárd erkölcsi alapjait rombolják. Nem így sikerült, mert a Tolsztojban élő nagy művész nem engedte, hogy regénye tanmese legyen. A bűnös lélek a világirodalom legvonzóbb házasságtörő asszonya lett, a könyv pedig – Thomas Mann szavaival – minden idők „legnagyobb társadalmi regénye”.

Covers_9685
elérhető
8

Jevgenyij Tarle - Napóleon
A ​világtörténelemnek kétségtelenül egyik legkiemelkedőbb alakja volt Bonaparte Napóleon, aki egyszerű korzikai tüzértisztből lett egy hatalmas világbirodalom félelmetes ura. Napóleon nemcsak kiváló katona volt, hanem kiemelkedő államférfi is a maga korában . Tarle könyvének óriási érdeme, hogy a hadvezér és államférfi bemutatása mellett rávilágít Napóleon emberi természetére is, igyekszik megmutatni, hogyan futott be olyan rövid idő alatt olyan szédületes karriert, s mik voltak az okai vannak, hogy rettegett világbirodalom olyan hirtelen összeomlott, s végül Napóleon száműzetésben fejezte be életét.

Alekszandr Szolzsenyicin - Ivan ​Gyenyiszovics egy napja
Valahol ​a távoli sztyeppén az utolsó sztálini évtized elején egy fogolytáborban élt az "ismeretlen" Ivan Gyenyiszovics Suhov; az ő egyetlen napjának részletes krónikája az immár világhíres kisregény. Egyetlen teljességgel szokványos napjáé, amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át... A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor. Vagyis tengeti a tábor a maga emberlét alatti életét, melynek inkább csak a külsőségeit szabályozza az őrség, valódi törvényeit a sajátos fogolylét alakítja, amely ugyan sokszor kegyetlen, mégis emberarcúbb, mint a személytelen világ, amely ide küldte őket. A látszatra jelentéktelen, epizódszerűen és időrendben egymásra következő események nem pusztán -- epikai értelemben -- illusztratív értékűek és funkciójúak, hiszen Szolzsenyicin minden, apró-cseprőséget megjelenítő mondata magában hordozza a műnek is koherenciát adó legnagyobb borzalmat jelentő mondandót: a végeérhetetlen rabságban megáll az idő, egyszerűen nincs is már jelentősége, értelme. S hogy ebben a szigorúan időszerkezetű elbeszélésben a túlélésre összpontosító hős és fogolytársai számára ennyire megszűnhet az idő fogalma, ez az ellentmondás hordozza igazán a regény valódi jelentését: a diktatúra embertelenségét, a kegyetlen tekintetnélküliség következményeinek látleletét. A hétköznapi szenvedés ábrázolásakor az író nem infernális kínokat jelenít meg, "csupán" leírja az ötdekás zabkásaadagokért folyó közelharcot, a darabka szalonnával megvesztegethető brigádparancsnokok részrehajlását, az életben maradáshoz minimálisan szükséges feltételek megannyi részelemét és a túlélés egyéni manővereit, a rabok szívszorítóan leleményes ügyeskedését. Eszköztelen, ám markánsan rideg realizmussal szól tehát az író egyetlen napról, amely magában hordozza az ártatlanokra kiszabott büntetésidő végtelenségét, így mondva ítéletet minden megalázó, személyiséget megnyomorító, életet ellehetetlenítő diktatúrára. A kisregénynek -- tagadhatatlan irodalomesztétikai értékén túl -- dokumentumjelentősége is van, hiteles híradás az ötvenes évek szibériai lágereiről.

Lev Tolsztoj - Háború ​és béke
Tolsztoj ​két (külön-külön is sok ágú) szálból szőtte hatalmas regényét. Az egyik Rosztov gróf, Bolkonszkij herceg és több más család öregjeinek és fiataljainak regénye, mely híven tükrözi az orosz nemesség életét I. Sándor cár korában. A regény másik szála az 1812-es napóleoni hadjárat leglényegesebb cselekményeinek története. Bemutatja azt az igazságos védelmi háborút, amelyet az orosz nép, hallatlan szenvedések közepette, diadalmasan vívott meg a betolakodók ellen. Valóságos eposz ez, melynek hőse maga a nép. A regény ezernyi epizódjában rengeteg ember jelenik meg előttünk, de Tolsztoj jellemábrázoló ereje valamennyit elevenné s feledhetetlenné teszi. Mindenütt meglátja és megmutatja azt, ami általános érvényű. Ezért él és hat ez a csodás regény örökké, és minden kor számára van mondanivalója.

Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij - Romantikusok
A ​világhírű orosz író fiatalkori regénye az első világháború előtti években kezdődik Szevasztopolban, ahol Makszimov, az ifjú írójelölt és fura barátai élik a maguk céltalan napjait. Különc, eleve kallódásra ítélt figurák, egyedül Makszimovról sejthető, hogy igazi tehetség lappang benne. Nem mindennapi lényére vall az is, hogy két rendkívüli nő szerelme kíséri, akik közt jómagának sem könnyű választani. Nagy romantikus érzelmek, hangulatok, szépségek, fájdalmak, nosztalgiák lírai megelevenítése a regény, amelyet a háború kegyetlen prózaisága zár le.

Anatolij Ribakov - Az ​Arbat gyermekei
Ez ​a hosszú évekre az íróasztalfiók mélyére süllyesztett regény az elmúlt év egyik legfőbb társadalmi eseménye volt a Szovjetunióban. A Nehéz homok szerzőjének új regénye egy csapásra a figyelem középpontjába került, az olvasóközönség nagy része lelkesen üdvözölte, míg mások a múlt meggyalázásával vádolták. Az Arbat gyermekei egy tragédiákkal terhes kort idéz, melynek főszereplője Joszif Visszárionovics Sztálin, a "népek atyja", a "Bölcs Vezér", aki tébolyult hatalomvágyában leszámol a milliószám leskelődő ellenséggel a párton belül és hatalmas országában. A cselekmény időpontja 1933-34, amikor Sztálin valamennyi vélt és valós ellensége leteszi a fegyvert, befejeződik a kolhozosítás, nagy erővel folyik az iparosítás, megkezdődik a moszkvai metró építése, a pártegységet látványosan demonstrálja a "győztesek kongresszusa", összehívják a szovjet írók első kongresszusát... és közben egyre zsúfoltabbak a börtönök, újabb és újabb szibériai falvakat kell kijelölni a száműzötteknek, s végül 1934. december 1-jén merénylet áldozata lesz Kirov, a leningrádi pártbizottság titkára. Az Arbat tér környékén élő fiatalok pedig éli a maguk életét, tanulnak, dolgoznak, szórakoznak, míg egy nap rádöbbennek, hogy a gondtalan ifjúságnak vége...

Mesekaszerelemrol
Mesék ​a szerelemről Ismeretlen szerző
elérhető
2

Ismeretlen szerző - Mesék ​a szerelemről
Van-e ​szebb műfaji foglalata a szerelemnek a mesénél? Hiszen a mese - ábránd és valóság, látomás és költészet, vallomás és igézet. Ha akarom, igaz, ha akarom, mese, tünékeny, szép ráálmodás. A világirodalom meséi gazdagon kínálják a választékot a vágyódó, beteljesült vagy éppen elérhetetlen és reménytelen szerelemről. Válogatásunk egy kötetrevalót nyújt át a különböző karok, és népek szép, ismert és kevésbé ismert szerelmes meséiből. Szerzőik egy része tehát maga a nép, a többiek a világirodalom klasszikusai, Boccaccio, Brentano, Andersen, Oscar Wilde, Füst Milán és mások.

Sz%c3%a1sz_imre_-_himnusz_a_b%c3%a9k%c3%a9r%c5%91l
Himnusz ​a békéről Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Himnusz ​a békéről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Valentyin Katajev - Távolban ​egy fehér vitorla
A ​tenger ködös kékségében mind kisebb lesz nagyapó bárkájának fehér, légiesen könnyű vitorlája. Biztos révbe viszi a menekülő Rogyion Zsukov matrózt, az 1905-ös orosz forradalom bátor harcosát. Két kisfiú néz utána szomorúan és mégis megkönnyebbülten: Petya és Gavrik, akik a matrózt megmentették, rejtegették, s a forradalom leverése után szökését elősegítették. A fiúk maguk is részt vettek a harcokban, s Petya iskolatáskájában töltényt szállítottak a szorongatott helyzetben levő felkelőknek. Odessza hősi korszakáról, halászok, gyári munkások életéről, Petya és Gavrik kalandjairól, felnőttekhez méltó hősiességéről szól Katajev érdekfeszítő könyve, melyet most nyolcadik kiadásban kap kézhez az olvasó

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg / Az orr / A revizor
Gogol ​a kiszolgáltatott, egyéniségében megnyomorított kisember típusát alkotta meg. Látszatra igénytelen történet: Akakij Akakijevics naphosszat aktákat körmölő kishivatalnok éhezéssel megtakarított pénzén új köpönyeget csináltat magának. A becses ruhadarabot az első este elrabolják tőle, s miután nem kerül elő - hősünk ágynak esik és belehal bánatába. Halála után bosszút áll a világon: kísértetként visszajár a városba, és bundákat lop magas rangú tisztviselőktől. Akakij Akakijevicset a bürokrácia embertelen gépezete megfosztotta valódi egyéniségétől, felfalta vágyait. Amikor azonban takarékoskodni kezd, döbbenetes változáson megy keresztül: elevenebb, sőt szilárdabb jellemű lett, olyan ember, aki határozott célt tűzött maga elé. A balszerencsés fordulat után már nem tud a régi módon élni, belepusztul fájdalmába. Gogol jelképnek szánja hőse tragédiáját: az ellopott köpönyeg az ellopott élet szimbóluma. A cselekmény a fantasztikum világába fut: Akakij kísértetként áll bosszút tönkretett életéért. Gogol - és nagy utódai - művészetére jellemző, hogy realizmusával nem zárja ki az elbeszélésből és a regényből a csodát, mert nem csupán romantikus toldaléknak tartja; Akakij sorsához és az orosz valósághoz hozzátartozik, hogy kísértetté váljék. Gogol jelentősége - az időben távolodva - egyre nő, úgy tűnik, nemcsak a nagy orosz próza "bújt ki a köpönyegéből", groteszk szürrealizmusa a kafkai látomások előzménye is. Az orr Egy kistisztviselőnek - Kovaljovnak - leválik a fejéről az orra és önálló életet kezd, mindent elér, ami gazdájának nem sikerül. Az elbeszélés legsajátosabb megkülönböztető jellegzetessége az a kapcsolatrendszer, mely e képtelen esemény, a szereplők és az olvasó közt jön létre, s ennek a legelső hatása: az olvasó meghökkentése. De hogy mi a funkciója a mű egészében, azt csak akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk az elbeszélésnek még legalább két fontos elemét, a szerkezeti felépítést és a narrátor szerepét. Felépítését tekintve Az orr a novella klasszikus szerkezetét követi. Eszerint különös ellentmondás figyelhető meg: a szerkesztés arányosságot, gyugalmat sugalló jellege furcsa ötvözetet alkot a mű-olvasó kapcsolat meghökkentő, felzaklató voltával. A narrátor határozott szerepe az a tény, hogy az eseményeket, a történet egyes mozzanatait valószínűnek, furcsának vagy képtelennek nyilvánítja, mindvégig meghatározza az elbeszélés hangnemét. Az elbeszélésben bemutatott világ tipikus alakja Kovaljov ülnök. A narrátori jellemzés megszokott s hagyományos jellegű, s önmagában véve épp ezért nem elég hatásos. Valódi dimenzióját a képtelenségek képtelensége érzékelteti: Kovaljov orra változott át azzá, ami maga az ülnök szeretett volna lenni, valódi álamtanácsossá. Az orr, Kovaljov lényének alighanem legértékesebb része alakul át a kovaljovi értékrendszer csúcsán elhelyezkedő hivatalnokká. A novella társadalombíráló jellege nyilvánvaló, a valósághű közegbe benyomuló abszurdum azonban annál többet is mond. Egyfelől az ábrázol társadalom ürességére, belső viszonylatainak abszurditására, céljainak értelmetlenségére utal. De Kovaljov talajvesztése még ennél is általánosabb érvényű; az ember és a világ kapcsolatának képe, egy olyanfajta meggyőződés hangoztatása, hogyha a kisember elveszti illúzióit - s illuzió itt = orr -, akkor képtelen tovább élni. (www.leheza.hu) A revizor Múlt századi orosz kisváros. Korrupt hivatalnoki rendszer. A polgármestert levélben figyelmeztetik: revizor járja a vidéket. Inkognitóban. Két hete egy fiatalember szállt meg a fogadóban. Nem fizet és nem utazik. Gyanús. A ismeretlen veszedelmet ismertté kell tenni, hogy védekezni lehessen ellene. A kártyás, mihaszna fiatalemberre hamar ráhúzzák, hogy ő a revizor. A félreértésből mulatságos helyzetek sora kerekedik. És a nevetés éles fényében lelepleződik az egész, éppen kisszerűségében és ostobaságában veszélyes bürokratikus világ.

Vladimir Nabokov - Baljós ​kanyar
A ​Baljós kanyar drámai erejű vízió a huszadik század emberéről, akit egy izmosodó zsarnoki állam fenyeget - olyan állam, mely az Egyenlőség és Közösség jól ismert jelszavainak leple alatt elpusztítja a szabad gondolatot és minden igaz és mély emberi érzelmet és kapcsolatot. A nyitó jelenettől kezdve, mely egy kórházban játszódik, a filozófus Adam Krug felesége meghal, az utolsó lapokig, melyeken a szerző, mint Prospero a Vihar végén, visszaveszi az uralmat a képzelete által teremtett lények fölött, iszonyatos, egyre növekvő intenzitású dráma zajlik, melynek "színe" egy álom hátborzongató, villódzó ragyogása. A Baljós kanyar, Nabokov 1946-ban alkotott regénye páratlanul finom művészi eszközökkel megformált antiutópia, mely izzó gúnnyal parodizálja a fasizmust, a kommunizmust és a modern kor minden kannibál eszméjét, s melynek ritmusát egy szerető, gyászoló, megözvegyült, aggódó szív dobogása és egy zseniális elme lüktetése adja...

Nyikolaj Dubov - A ​szökés
A ​Fekete-tenger egyik elhagyott partszakaszán, virágzó tamariszkuszbokrok árnyékában üti fel a sátrát a moszkvai szerelmespár, hogy egy felejthetetlen nyarat töltsön el a festőien szép vidéken. Az útmester és családjának egyhangú életében pedig valóságos eseményt jelent a finom, közvetlen modorú és - az itteni fogalmak szerint - gazdag fővárosi vendégek társasága... Jurka, a legidősebb fiúunoka, szinte isteníti új barátait. Egy boldog nyár ígéretének vet véget a hirtelen támadó vihar, amely felkavarja az alantas szenvedélyeket, de irányítja egy fogékony gyermek szemét a szépre, jóra, és elindítja az igaz emberré válás útján. Dubov regény megkapó eszközökkel festi meg a gyermeki lélek válságát, ám voltaképpen a felnőttek világának ezerszeresen bonyolultabb, nehezebben megoldható problémáira keresi a választ.

Lev Kasszil - Az ​egyetlen szerep
Milyen ​borzalmas, ha egy tizenhárom éves kislányra azt mondják, "semmi különös", és ha az életében sem történt semmi különös. Erről panaszkodik naplójában Szima Krapicina, regényünk hősnője. S lám, alig írja le a panaszos sorokat, óriási esemény bolygatja fel az életét: filmszereplésre hívják. A mi kis hősnőnk boldogan vállalja a szerepet, s mint minden más kislányt, őt is megszédíti a reflektorfény. Bizony, ez a szédület nem múlik el egykönnyen, s csak szenvedés árán lehet abba belenyugodni, hogy a "nagy" szerepből "egyetlen" szerep lett. - Lev Kasszil, a kiváló szerző Az egyetlen szerep című regényében megtalálta a gyógyírt a "mérhetetlen" szenvedésekre.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg / A revizor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tolsztoj_-_golgota
elérhető
3

Alekszej Tolsztoj - Golgota
"Pétervár ​fergeteges, dőzsölő éjféli életet élt. Tébolyodott, kéjesen foszforeszkáló nyári éjszakák és télen a zöld asztalnál átvirrasztott éjjelek, aranycsengés, zengés, keringő párok az ablakok fénykeretében, veszett kocsikázások, cigányok, hajnali párbajok és katonai parádék a jeges szélben, rézfúvók rivalgásában a cár dülledt szemének borzalomkeltő tekintete előtt... Így élt a város. Járványos lett az öngyilkosság. A törvényszéki tárgyalótermeket zsúfolásig megtöltötték a hisztérikus asszonyok, akik mohón figyelték a véres, izgalmas bűnpörök menetelét. Pénzért minden kapható volt: luxus és asszonyok egymás egyaránt. Ez volt az az idő, amikor a szeretet, a jóság, az egészség közönségesnek, elavultnak számított. Senki sem volt szerelmes, de mindenki szomjuhozott, és mint a megmérgezettek, úgy vetették magukat mindenre, ami kábított s bensejüket elzsongította. A lányok titkolták szűzességüket, a hitvestársak hűségüket. A rombolás jóízlésről tanúskodott, a neuraszténia az elfinomultság jele volt. az emberek inkább vállalták a bűnök s fajtalanság látszatát, semhogy "ízléstelennek" tekintsék őket. Ilyen volt Pétervár 1914-ben." Ebből a kaotikus, szennyes kavargásból indulnak el Alekszej Tolsztoj regényének hősei. Ebből a reménytelen, sötét világból remélnek, hisznek egy új, szebb, boldogabb életet. Kerülő utakon, szenvedéseken, megpróbáltatásokon, vérözönön át harcolják ki a nyugodt jövő ígéretét. Dása és Tyelegin, Kátya és Roscsin sorsa az orosz értelmiség sorsa: "Három vízben áztunk, három véren fürödtünk, három lúgban főttünk. Tisztábbak vagyunk a tisztánál."

Vaszilij Suksin - Jöttem, ​hogy szabadságot hozzak
A ​Jöttem, hogy szabadságot hozzak 1974-ben jelent meg könyv alakban, ez évben halt meg tragikus hirtelenséggel a szerző, Vaszilij Suksin író, filmrendező, színész. Élete utolsó éveiben többször is visszatér a legendás parasztvezér, Sztyenka Razin alakjához. „74 őszén kezdem a Razin-film forgatását, tán 76-ra befejezem. Én írtam a forgatókönyvet, én rendezem, s valószínű, én játszom a főszerepet" - nyilatkozott egy olasz újságírónak. „Hogy miért szeretném annyira megcsinálni ezt a filmet? Hogy elfordulás lenne ez állandó témáimtól? Nem, hiszen Sztyepan Razin is paraszt volt, csak éppen háromszáz évvel ezelőtt. Az izgat, vajon miért emlegeti név szerint is a történelem, vajon miként válhatott e kozák atamán nagy történelmi figurává. Voltak előtte is, utána is sikeres atamánok, nagy egyéniségek, mégis őt őrizte meg a nép emlékezete. Hogy miért? Mert ő a nép bánatát visszhangozta. Oroszországban ekkor kezdődött a parasztok röghöz kötése, és Oroszország felkerekedett, hogy oltalmazót keressen a bojároktól. Ilyen körülmények között tűnt fel a vezér, a bosszúálló, aki hatalmas sereget gyűjtött maga köré, és életét áldozta a nincstelenek ügyéért..

Fizikusok
A ​fizikusok Ismeretlen szerző
elérhető
6

Ismeretlen szerző - A ​fizikusok
Kötetünk ​hosszmetszetét adja az európai dráma fejlődésének, a század elejétől a 60-as évekig. Az 1902-es Éjjeli menedékhely-ben Gorkij torokszorongató realizmussal tárja fel a társadalom elesettjeinek vegetálását - életnek ez már aligha nevezhető. A dráma nyolc évtized múltán sem vesztett modernségéből - tanúsítja az is, hogy szinte állandóan műsoron tartja a színház, és teszi közzé a könyvkiadás. Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című történelmi játéka a harmincéves háború ürügyén minden háború elaljasító, testet-lelket ölő terrorjára hívta fel az emberiség figyelmét a második világháború küszöbén. Arthur Miller az Ügynök halála című drámája 1949-ben jelent meg az Egyesült Államokban - egy jellegzetes amerikai kispolgári család csendes kálváriájának a realista hagyományokon nevelkedett, de a modern színpad lehetőségeivel bőségesen élő megjelenítése. Samuel Beckett Godot-ra várva című 1952-es színműve az "abszurd dráma" egyik iskolapéldája - s a modern ember szorongásainak és - mindennek ellenére - reménykedésének bravúros foglalata. A kötetzáró és egyben címadó darab a svájci Friedrich Dürrenmattnak, ennek a szellemes színpadi varázslónak és szóbűvésznek szatírába öltöztetett figyelmeztetése: Emberiség, vigyázz!

Anton Pavlovics Csehov - Négy ​színmű
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

%c3%a9g%c3%a9sf%c3%b6ld
Ég ​és föld között Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Ég ​és föld között
A ​szovjet írók új elbeszéléseinek immár tizedik kötetét tartja kezében az olvasó. Ebben a jubileuminak tekinthető tizedik kötetünkben tíz írás - kisregények és elbeszélések - szerepelnek a szovjet kispróza legfrissebb alkotásaiból. Ezek a művek sokoldalúan és árnyaltan ábrázolják korunk szovjet valóságát, a szovjet emberek életének örömeit és gondjait. Válogatásunkban a már a magyar olvasóközönség által is ismert és kedvelt szerzők, mint V. Belov, V. Tokarjeva. L. Uvarova, I. Velembovszkaja mellett olyan első műves írók is szerepelnek újszerű, egyéni hangvételű és friss tematikájú írásokkal, mint a fiatal J. Popov, akit a szovjet kritika új Suksinként üdvözölt, vagy mint a Taganka Színház neves művészének, V. Szmehovnak szatirikusan humoros írása: egy mindenütt helytállni igyekvő drámai színész zaklatott életének érzékletes leírása. Ez a kötet - a sorozat évek folyamán kialakult jellegének megfelelően - nem a teljesség igényével ad képet a soknemzetiségű szovjet irodalomról; az utóbbi évek elbeszélésterméséből óhajt változatos ízelítőt nyújtani.

Muhari_ilona_-_%c3%89des_keser%c5%b1s%c3%a9g
Édes ​keserűség Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Édes ​keserűség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

831941_5
elérhető
2

Makszim Gorkij - Az ​anya
Az ​anya az orosz társadalom állapotának ábrázolása a 20. század elején. A regény nem véletlenül kapta a címét. Gorkij ezzel is hangsúlyozza, hogy az anya a regény központi alakja, mindenekelőtt az anya jellemének a fejlődését ábrázolja. Ezzel egy emberi élet példáján mutatja meg az utat, amelyen a munkástömegek a forradalom felé haladnak. A munkások és a forradalmi értelmiség a regény egyik leglényegesebb kérdése, amelyet az író Szasa, Natasa, Szofja és Nyikolaj Ivanovics tevékenységével világít meg. Pelagéja (az anya) a mű elején a munkásnegyed öntudatlan, szürke asszonya, aki a szomorú, szenvedésekkel teli életét törvényszerűnek tartja, s a vallásban keres vigasztalást. Legfőbb jellemző vonása a félelem. Ezzel egyidőben azonban sok elégedetlenség halmozódik fel benne az élettel szemben. Segíteni kezd fiának, nemcsak azért, mert az ő fiáról van szó, hanem azért is, mert megérti fia céljait. Gondolatait tettek követik. A regény vége megmutatja, milyen átalakulás ment végbe az anya lelkében. A regény kezdetén "kicsit oldalvást jár, mintha attól félne, hogy nekimegy valaminek", a regény végén már megszállja szívét a bátorság: a harc és a győzelem feltétele. Ez az oka annak, hogy - bár a regény a munkásforradalmárok látszólagos bukásával végződik - mégis érezzük közelgő győzelmüket.

Kollekciók