Ajax-loader

'svájci szerző' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Friedrich Dürrenmatt - Az ​öreg hölgy látogatása
Az ​öreg hölgy látogatása, Friedrich Dürrenmatt nagysikerű drámája, szerzője műfaj-meghatározása szerint "tragikus komédia". A pénznek minden szokást, erkölcsöt, érzelmet elsöprő mágikus hatalmát mutatja be a polgári társadalomban, egy háború utáni német kisváros nyomorán, majd felemelkedésén. Claire Zachanassian, a hatvan éven felüli milliomosnő, a történet főhőse, különcködéseivel, érzelgősségével és vagyona adta hatalmával egy nálunk már jórészt feledésbe ment típus jellemvonásait is egyesíti: a célratörő, műveletlen és kegyetlen pénzemberét. A darab, rajta kívül, még jó néhány eleven, eredeti alakot visz színpadra, és nem szűkölködik az izgalmas, váratlan fordulatokban, annak ellenére, hogy keményen felépített szerkezete kérlelheteteln következetességgel hömpölyögteti a cselekményt kegyetlen befejezése felé.

Johann David Wyss - Robinson ​család
Míg ​Defoe Robinson-regénye egyetlen ember életútjával példázza az emberiség fejlődésének több korai szakaszát, addig ebben a történetben a magányos hős helyett egy egész kis közösség harcolja ki magának emberi létkörülményeit a természettől. Itt valóban társadalmi fejlődés útján lesz ember az ember, győzi le a természetet, dióhéjban. A történet valamilyen titokzatos Egyenlítő környéki földrészen játszódik, ahová hatnapos vihar után vetődnek partra hőseink: egy svájci házaspár és négy fiuk. Ezer és ezer kedves, szórakoztató és izgalmas kaland közben hódítják meg maguknak kis tartományuk buja trópusi növényzetét és azt a töméntelen sok állatfajtát, amely több világrész faunájának egyedülálló keverékét alkotja. Ember emberrel nem harcol, csak a természettel, alávetettség nincs, a kis közösség tagjai eszményi demokratizmusban élnek-alkotnak, de küzdelmük a természettel mindennapos. S a civilizáció kialakítása során szép egyensúlyt teremtenek ezek az emberek környezetükkel. Olyan szépet, hogy amikor több mint tíz év után alkalmuk nyílna hazatérni Európába, többen ott maradnak, úgy megszokták ezt a kemény, de tartalmas telepes életet.

Hermann Hesse - Sziddhárta
Nyugat-Európában ​sokan úgy tartják, hogy Hermann Hesse a huszadik század legnagyobb német írója. Sziddhárta című műve - melyet az első világháború után írt és Romain Rolland-nak ajánlott - ma is valódi bestseller az angolszász világban, de több millió példányban adták ki Japánban is, s ami a legérdekesebb: tizenkét különböző indiai nyelvjárásra fordították le. A keleti filozófiák örökösei tehát magukénak ismerték el az európai író "hindu regéjét", és szívükbe fogadták Sziddhártát, német fejlődésregények hőseinek hindu fivérét. Mert akárcsak amazok - például Wilhelm Meister vagy Hans Castorp -, az ifjú bráhmana is útra kel apja házából, hogy megismerje - nem a világot, hanem tulajdon életének értelmét. Az aszkétáktól éhezni, várni és gondolkodni tanul, s megismeri a nagy Buddhát, akit nem tanításáért csodál, hanem egyéniségének kisugárzásáért. A szerelem, a gazdagság, a játékszenvedély mind-mind állomásai az életútnak, mely csak az önzetlen szeretet és a fájdalmas lemondás megtapasztalása után ér el a végső bölcsességhez - ami egyúttal az igazi boldogság. Az örök folyó partján mosolyogva szemlélődő, vénséges vén Sziddhárta egy személyben testesíti meg mindazt az értéket, amivel a keleti bölcselet és a keresztény tanítás megajándékozta az emberiséget.

Hermann Hesse - Klingsor ​utolsó nyara
Hermann ​Hesse 1919-ben, a magánéletében bekövetezett krízisek és az első világháború traumája után, új életet kezdve írja részben van Gogh-ihletettségű, expresszionista elbeszélését új lakhelyén, az egzotikus dél-svájci Montagnola egyik, kissé romos palazzójában. A Klingsor-elbeszélés alapérzése a szorongás és a rettegés. A főhős önpusztító élete pedig kétségbeesett küzdelem és versenyfutás az elmúlással, a halállal. Klingsor azért szorong és retteg, mert művészetével egy újfajta ábrázolást, a megélt és hiteles, expresszív képi lélekábrázolást kívánja megtalálni, melyben a formai újításon túl képes megfesteni az ellentéteket megszüntető, idő és tér korlátait szétfeszítő, örökkévaló pillanatot: a duálissá hasadt élet feloldását a visszanyert Egységben. És amíg ez nem sikerül, Klingsor szenved és elkeseredetten küzd. Amint „megvilágosodik”, és sikeresen megküzd az önarcképpel is, megnyugodhat, mert: „Hitte, hogy ebben a portréért megvívott küzdelemben nem csupán egyetlen ember sorsa és számadása forog kockán, hanem általános, elkerülhetetlen, alapvető emberi dolgokról van szó. Érezte, ezúttal hatalmas feladat, sors vár rá, s minden korábbi félelme és menekülése, minden mámora és botorkálása ettől a feladattól való félelem és menekülés volt. Megszűnt immár a félelem, a menekülés, nem volt más, csak szaladni előre, hadakozni, győzni és elpusztulni. Klingsor győzedelmeskedett és elpusztult, szenvedett, kacagott, foggal-körömmel küzdve haladt előre, gyilkolt és meghalt, szült és megszületett.” Jelen kötetünk Gunter Böhmer, Hesse fiatal festő barátja illusztrációival készült Hermann Hesse halálának ötvenedik évfordulója alkalmából a Cartaphilus Kiadó gondozásában. „Vajon menyi maradt még Klingsor tíz életéből? Három? Vagy kettő? Egynél mindenesetre még mindig több, több a derék és szokványos, átlagos polgáréletnél. Klingsor sokat tett, sokat látott, sok papírlapot és vásznat megfestett, sok szívet hangolt szerelemre és gyűlöletre, sok bosszúságot és frissítő szelet hozott a világba. Sok asszonyt szeretett, sok hagyományt és szentséget lerombolt, sok újítással megpróbálkozott. Sok teli kupát kiürített, sok napot és csillagos éjt lélegzett magába, sok vízben megmártózott. S most itt üldögél Itáliában, Indiában vagy Kínában, miközben a nyári szél bohókásan beletúr a gesztenyefák koronájába; a világ jó, tökéletes. Mindegy, hogy száz képet fest még vagy tízet, húsz nyarat él meg vagy egyet. Elfáradt, halálosan elfáradt. Úgyis minden meghal egy napon, s örömmel néz a pusztulás elé […] Csak az örök Anya nem hagy el.”

Gottfried Keller - Romeo ​und Julia auf dem Dorfe
Romeo ​und Julia auf dem Dorfe ist eine Novelle des Schweizer Dichters Gottfried Keller. Erstmals 1856 in der Sammlung Die Leute von Seldwyla veröffentlicht, gehört sie bis heute zu den meistgelesenen Erzählungen der deutschsprachigen Literatur und gilt als Beispiel für die Stilrichtung des poetischen Realismus. Keller erzählt die Geschichte von Shakespeares unglücklichem Liebespaar Romeo und Julia neu, indem er ihre Handlung ins 19. Jahrhundert und ihren Schauplatz ins bäuerliche Milieu seiner Heimat verlegt: Zwei junge Leute, Sohn und Tochter wohlhabender Bauern, lieben sich trotz der erbitterten Feindschaft ihrer Väter. Als diese Feindschaft den Ruin beider Familien herbeiführt und die Aussicht der Kinder auf eine gemeinsame Zukunft zerstört, sieht das Paar keinen anderen Ausweg, als gemeinsam in den Tod zu gehen.

Friedrich Dürrenmatt - Az ​ígéret
A ​bűnügyi kisregény cselekménye a konvencionális epikai fikció keretében bontakozik ki. (Matthäi rendőrfelügyelő érdekfeszítő történetét hajdani főnöke meséli el az írónak). Egy eldugott falu melletti erdőben bestiális módon megölnek egy kislányt, s a helyszínre érkező Matthäi felügyelő ígéretet tesz a szülőknek, hogy kideríti a gyilkos személyét. Letartóztatják a gyilkosságot bejelentő, korábban nemi erőszak miatt már büntetett házalót, aki beismerő vallomást tesz, majd felakasztja magát. Matthäi azonban úgy véli, nem ő volt a tettes, s megtisztelő kinevezéséről is lemondva, a rendőrség kötelékéből kilépve, a látszólag reménytelen ügy kivizsgálásához lát. Az elenyészően kevés fennmaradt nyomból invenciózus koncepciót épít fel, majd csapdát állít az általa feltételezett gyilkosnak. Bár elgondolása és logikája zseniális, egy közbejött véletlen mégis meghiúsítja a leleplezést, a felügyelő testileg-lelkileg összeroppan. Dürrenmatt méltán népszerű krimijei (Az ígéret A baleset, A bíró és a hóhér) nemcsak a bűnügyi regények legjobbjai közé tartoznak izgalmas cselekményükkel, olvasmányos és szellemes stílusukkal, logikai és pszichológiai bravúrjaikkal, s a minden esetben "bejövő" csakugyan meglepő kifejlettel, hanem a műfaj megszüntetve-megőrzésének produktumai.

Carl Gustav Jung - Gondolatok ​az értelemről és a tébolyról
C. ​G. Jung (1875-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt a kultúra ősmúltjára is, de a fókuszba korunk emberét állította - a többszörösen megpróbált, ám önmagára, rendeltetésére eszmélni rest embert, aki egyénként és kisebb-nagyobb közösségeiben egyre veszedelmesebb módon inkább áldozatnak hajlamos tekinteni magát, semmint a Föld egészséges változásra kész és elkötelezett, felelős gazdájának, felebaráti "őrizőjének". Pedig ennek elmulasztása ön- és közrombolás, hiszen mindenki mások gyökeres megváltozását sürgetné, holott azt csak önmagunkon kezdhetjük. Gondolatait, amelyek tematikus csoportosításban jelennek meg sorozatunkban, azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több olvasó számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével.

Conrad Ferdinand Meyer - Az ​asszonybíró
A ​szerző 1885-ben megjelent történelmi témájú novellája, Az asszonybíró a középkorban játszódó, de minden sorában a tizenkilencedik század vívódó lelkületét tükröző, méltán világhírű elbeszélése.

Hermann Hesse - Az ​üveggyöngyjáték
Hermann ​Hesse életművének betetőzése ez a szimbólumokban gazdag regény, amelyért a szerző 1946-ban Nobel-díjat kapott. Szoros szellemi rokonságban áll Joyce _Ulysses_ével, Musil _A tulajdonságok nélküli ember_ével és Thomas Mann _Doktor Faustus_ával. A történet egy képzeletbeli tudósállamban, téren és időn kívüli világban játszódik. A titokzatos, megfoghatatlan Üveggyöngyjáték a szellemi élet egyik lehetősége, absztrakt eszme, virtuóz bánásmód az emberiség teljes kultúrkincsével, játék e kincs minden tartalmával, a tökély keresésének jelképes formája, egyfajta kifinomult alkímia, közeledés az önmagában egységes szellemhez, tehát Istenhez. Ugyanakkor ez a művészi és tudományos csúcsteljesítmény öncélú, s a valóságos élettől elszakított szellem pusztulásra ítéltetett. Az utópiának ható történet soha el nem évülő kérdésekre keresi a választ, többek között arra, hogy az emberi szellemnek és az európai kultúrának mi a sorsa.

Covers_571729
Firenzei ​éjszakák Ismeretlen szerző
elérhető
2

Ismeretlen szerző - Firenzei ​éjszakák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Erich von Däniken - Kukulkán ​öröksége
A ​világ tele van titokzatos helyekkel. Egyes országok bővelkednek bennük, míg más népeknél alig találkozhatunk velük. A maya kultúra Mexikó déli részén alakult ki először, majd kiterjedt a mai Belize, Guatemala, Honduras és El Salvador területére. A mayák az egész országukat átszövő úthálózatot építettek, és bonyolult rítusokat tartottak. Vajon miért volt fontos számukra a csillagászat? Milyen lehetett a maya vallás? Ez a hihetetlenül gazdag múlt az ott élő emberek tudásának, vagy az istenek segítségének volt köszönhető? Ki volt Kukulkán? Mindezt megtudhatjuk Däniken könyvéből, melyben egy varázslatos világba csábítja el az olvasót.

Johanna Spyri - Heidi
Főhőse ​egy svájci kislány, aki a maga egyszerű jóságával, tiszta szívével nemcsak megállja helyét árvaságában, hanem szeretetével és életörömével valósággal megváltoztatja maga körül az embereket. A napsütötte havasi legelők ragyogásában, ahol szegénységgel, betegséggel, magánnyal küszködő emberek viselik nehéz sorsukat. Heidi embersége, bizalma és hite megteremti az erény és jóindulat szép rendjét. Az életszeretetnek és humanizmusnak ezt a kivételesen szép eposzát ma sem lehet meghatódás nélkül olvasni.

Via_mala
elérhető
15

John Knittel - Via ​Mala
Fűrészmalom ​a Jeffben, a graubündeni hegyek eldugott zugában, a szilajon zúgó Yzolla partján. Innen menekül el a kétségbeesés és borzalom éjszakáján Silvelie Lauretz, a szépség és tisztaság e kivételes megtestesítője, hogy új életet kezdjen, megszabaduljon az emberi mivoltából kivetkőzött apa árnyától s egy szörnyű bűntett kísértetétől. Vajon sikerül-e a szegény pincérlánynak -- aki gazdag örökösnő is egyben -- feledést és megnyugvást találnia Andi, a hozzá mindenben méltó férfi oldalán? Elég erős-e a kettejüket összekapcsoló szenvedély, a mély lelki vonzalom, hogy kibírja annak a bizonyos éjszakának a terhét? A Via Mala 1934-ben látott napvilágot, s azóta nemzedékről nemzedékre rendre meghódítja olvasóit. Magyarul 1993-ban jelent meg utoljára. Régi rajongói most újra felidézhetik, az ifjabb generációhoz tartozók pedig megismerhetik a történetet, s egyúttal valamennyien bepillanthatnak a két világháború közötti Svájc csak messziről oly mintaszerű és békés életébe.

Friedrich Dürrenmatt - Drámák
A ​nagy Romulus / Angyal szállt le Babilonba / Az öreg hölgy látogatása / A fizikusok/ A meteor A modern dráma nagyjai közül Brecht után a svájci Dürrenmatt hódította meg szinte feltétlenül a magyar közönséget. 1957-ben jelent meg először Dürrenmatt-mű magyarul a "Nagyvilág"-ban - az Írói élmény c. rádiójáték -, s ezt csapatostul követte a többi, könyv alakban, folyóiratban, színpadon, rádióban, tv-ben, sőt legutóbb a Bábszínházban. Nagy népszerűségének nincs hangzatos "titka"; eredeti, szellemes író, aki nem restell bármiféle eszközt mondanivalójának szolgálatába állítani. Történelmi persziflázs, biblikus bohóctréfa, véres valóságba torkolló szatíra - Dürrenmatt világa végtelenül tág, és mégis áttekinthető, vezérmotívuma pedig, morbid vonásai, keserűsége, látszólagos cinizmusa mögött és fölött: a humánum. Ez csendül ki antik tárgyú komédiáiból csakúgy, mint A fizikusok eszelős kvartettjéből; ennek a mély emberségnek nevében ítéli el Az öreg hölgy mohó és álszent kisvárosát, s ennek jegyében támasztja A meteor esendőségében magasztos, gyarlóságában is környezete fölé magasodó hősét új és új életre. Bertolt Brecht, Arthur Miller, Eugene O'Neill és Tennessee Williams drámáinak kötetei után Friedrich Dürrenmatt műveiből készítettünk reprezentatív válogatást a modern dráma kedvelőinek.

Hermann Hesse - A ​pusztai farkas
"... ​Mindenesetre úgy tűnik, hogy a Steppenwolf az a könyvem, amelyet gyakrabban és alaposabban félreértettek, mint bámely másikat... Ezek az olvasók mintha teljesen átsiklanának azon, hogy a pusztai farkas és kétes élete fölött is létezik egy másik, magasabb, örök világ is; a "Traktátus" és a könyv minden olyan része, amely a szellemről, a művészetről és a "halhatatlanokról" szól, pozitív derűs, egy személy és idő fölötti hitvilágot állít szembe a pusztai farkas szenvedéseivel... Természetesen nem írhatom elő - és nem is kívánom előírni - az olvasónak, miként értse elbeszélésemet... De azért jobban szeretném, ha sokan észrevennék, hogy a pusztai farkas története egy betegséget és krízist mutat be ugyan, ez azonban nem a halálhoz, a pusztuláshoz, hanem ellenkezőleg a gyógyuláshoz vezet." Hermann Hesse

Carl Gustav Jung - Mélységeink ​ösvényein
A ​huszadik század bizonyos szempontból a lélek megcsúfolásának, a lelketlenség variációinak története. A "fehér kultúra" felfuvalkodott intellektualizmusa - több-kevesebb materialista színezettel - inkább csak az ésszel-kézzel megragadható dolgokat tartotta érdeklődésre méltónak. Ehhez képest aztán minden egyéb leértékelődött, mert "szubjektív", nem jövedelmező, s nem veti alá magát a racionalizmusnak, mint például az érzelmek és a hit világa. E kozmikus gőg, a többszörös gyökérsorvadás nagy szerepet játszik a legkülönbözőbb személyes, kis- és nagyközösségi válságok keletkezésében. A lélekvesztés, a belső önelhanyagolás félelmetes következményeire már századunk első évtizedeiben felhívta a figyelmet C. G. Jung (1875-1961), a látnokinak is nevezhető zürichi tudós, akinek pszichológiai életműve egyre időszerűbb, hiszen a kívül-belül megtépett emberiség, illetve az egyén akárhányszor magára ismerhet fejtegetéseiben, és segítséget kaphat rendeltetésének megtalálásához. Mindennemű felületesség, öntúlbecsülés, főként pedig zsarnokság voltaképpen fél tőle. Magyarul ezért inkább csak az utóbbi években jelenhettek meg egyes művei, melyek folytatásának éppúgy tekinthető e tanulmányválogatás, mint kapunyitásnak legbensőbb önmagunk veszélyekkel és kincsekkel rakott barlangvilágába. Jung nem forradalmár, nem valláspótlék, hanem igényes kalauz mélységeink ösvényein. Lényünk alapstruktúráiról van szó: érdemes elindulni vele lélekkeresőbe.

Covers_107487
Kleopátra ​egy éjszakája Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Kleopátra ​egy éjszakája
Mire ​képes egy előkelő ifjú, hogy egy éjszakát Kleopátrával töltsön, és egy előkelő hölgy, hogy szerelmét megmentse? (Gautier, Stendhal) Képes-e a nagy szerelem diadalmaskodni a halálon, vagy feltámadhat-e egy igazi nagy érzés a halál árnyékában? (Poe, Turgenyev) Vajon jól tették-e a Hardcome testvérek, hogy közvetlenül az esküvő előtt megcserélték a menyasszonyaikat? (Hardy) Átcsaphat-e őszinte szenvedélybe a pénzen vásárolt szerelem? (Maupassant) Mi a sorsa a svájci falusi környezetben az olyan viharos érzéseknek, mint ami a két veronai fiatalt eltöltötte? (Keller) Mire kell vigyázni az első szerelemnél? (Frank Harris) A szerelemnek nagyon különös meglepő útjai vannak. (D.H. Lawrence) - Végzetes szerelem sodorja e novellák és kisregények hőseit, de számukra ez az érzelem a világ egyetlen értelme. Erről vallanak írásaikban a világirodalom nagy írói.

Covers_51440
5

Ismeretlen szerző - Világirodalmi ​dekameron I-III.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pascal Mercier - Nachtzug ​nach Lissabon
Raimund ​Gregorius, Lateinlehrer, lässt plötzlich sein wohlgeordnetes Leben hinter sich und setzt sich in den Nachtzug nach Lissabon. Im Gepäck: das Buch des Portugiesen Amadeu de Prado, dessen Einsichten in die Erfahrungen des menschlichen Lebens ihn nicht mehr loslassen. Wer war dieser Amadeu de Prado? Es beginnt eine rastlose Suche kreuz und quer durch Lissabon, die Suche nach einem anderen Leben und die Suche nach einem ungewöhnlichen Arzt und Poeten, der gegen die Diktatur Salazars gekämpft hat.

Carl Gustav Jung - A ​lélektani típusok
Carl ​Gustav Jung (1875-1961) Freud mellett századunk talán legnagyobb pszichológusa 1921-ben keszült el nagy terjedelmű "A lélektani típusok" című könyvével, melynek összefoglaló, 10. fejezetét tartjuk most kezünkben. Ez a summázó rész önálló műnek is beillik, amit egyértelműen jelez, hogy a mester 13 000 oldalas életművét 3000 oldalon bemutató Grundwerke tudós szerkesztőbizottsága ebben az egy esetben tekintette megengedhetőnek teljes tanulmány, illetve könyv helyett csupán egy rész bevalogatását. Mi C. G. Jung lélektanának elsőrendű jellemző törekvése? H. Barz, a zürichi Jung Intézet elnöke így ír erről: „...az én-tudat az egyetemes tudattalanból ered, s változatlanul abban gyökerezik. A tudat és a tudattalan viszonyát Jung pontosan fordítva látja, mint Freud: míg Freudnál a (szemelyes) tudattalan a tudatból kiinduló elfojtás produktuma, Jung a tudatot a (kollektív) tudattalan sarjadékának tekinti. Ennek igen-igen messzemenő konzekvenciái vannak. Mert az ember testi-lelki egészségét illetően minden azon fordul meg, hogy a tudat ne tokozódjék be csalóka autonómiajába, hanem mindig újra visszakapcsolódjék eredetébe, a tudattalanba. Ezért minden jungi pszichoterápia legfontosabb törekvése, hogy valós, eleven és gyümölcsöző kapcsolatot segítsen elő az én-tudat és a tudattalan között. Ezzel szükségképpen együtt jár az egyetemes tudattalan lehetőleg átfogó kutatása, aminek célja azonban nem a tudattalan vak dicsőítése, amint Jung egyes kritikusai vélték, hanem éppen ellenkezőleg, a tudat fejlesztése és biztosítása." A svájci pszichológiaprofesszort - írja e kötet fordítója, jegyzetelője és utószavának írója, Bodrog Miklós „a legpozitívabb értelemben látnoki tudósnak nevezhetjük (...) Tudományának kútjából az meríthet igazán, akinek vödrén elég hosszú a kötél."

Jean-Jacques Rousseau - A ​magányos sétáló álmodozásai
A ​francia felvilágosodás egyik legzseniálisabb gondolkodójának, egyben legellentmondásosabb "különállójának" utolsó műve, A magányos sétáló álmodozásai, a 65. életévét betöltött Jean- Jacques Rousseau megbékélésének dokumentuma. Számvetés egy kalandos, hányattatott élet és egy sokoldalú életmű hátterével, az önigazolás utolsó, nyughatatlan önkínzásával. Rousseau ellen 1762-ben, a Sorbonne teológiai karának javaslatára elfogató parancsot adott ki a francia kormány - az Emile nevelésfilozófiai gondolatai miatt - az öreg filozófus-irodalmár, a szabadság nagy "genfi polgára" menekülni kényszerült. A közvélemény által megbélyegezve, megaláztatások közepette, újabb és újabb "menedékeken" tengette életét, és közben megszületett talán legköltőibb műve, amely belső naplóként számol be az egykor ünnepelt gondolkodó halála előtti utolsó korszakának gondolkodói rendszeréről. Az emberekben csalódott, magányos öregember sétái során végiggondolja a múltat, vizsgálja önmagát és tetteit, hogy aztán papírra vetve határozza meg gondolkodása, érzései és cselekedetei összefüggő rendszerét. A tíz "sétára" tagolódó önvizsgálat célja az emberi természet megismerése, illetve az emberi boldogság meghatározása. Rousseau álmodozásainak szabálytalan rendszerében a beletörődés nyugalma biztosítja a szellem fejlődésének megismerését; módszere az önmagába fordulás, mert az igazi boldogság forrása is önmagunkban rejlik. Ezek a szemlélődő, magányos séták és elmélkedések lényegében azt az önvizsgálatot folytatják, amelyet a Vallomásokban kezdett el. Egyre elborultabb elmével, az elhatalmasodó üldözési mánia szorításában veszi sorra és ítéli meg élete nagy bűneit, miközben rálel az egyedüli, igaz értékekre: a türelemre, szelídségre, becsületességre, igazságosságra. Álmodozó elmélkedései a szükségszerűség elfogadására ösztökélik, az olyan életre, amelyben már nem az elismertetés, hanem a belső megelégedettség irányítja a cselekedetet, és amelyben a társadalmi élet elvárásai helyett a szabad cselekvés formálja a jellemet. Az utolsó sétára 1778. április 12-én került sor. Rousseau élete legteljesebb és legboldogabb időszakát, a Mme de Warenssel töltött évtizedet eleveníti föl benne - befejezetlenül; pár hónap múlva utolsó lakhelyén, Girardin márki birtokán éri el a halál. A magányos sétáló álmodozásai több, mint az öregkori megbékélés; újrafogalmazódnak benne Rousseau szellemi örökségének legvitatottabb elemei - erkölcsi, vallási, pedagógiai és társadalmi nézetei -, miközben az olvasó páratlan szépségű szöveg közvetítésével ismerkedhet meg a kultúrtörténet egyik legkalandosabb időszakával - Réz Ádám gyönyörű fordításának köszönhetően.

Verena Kast - Változás ​és megújulás
A ​virág ajtót nyit meg. A terapeuta hivatása olyan hivatás, amelynek gyakorlása közben a legfontosabb tényező a változás []. Az egymást sűrűn követő kisebb [] változásoknál sokkal jobban örülünk egy-egy igazán nagy változásnak: ilyen az újrakezdés, az újrakezdésre való képesség mitológiája; ilyen az újonnan nyert felismerés, hogy életünk történései nincsenek eleve rögzítve, tehát mindig bekövetkezhet valami váratlan, kedvező fordulat []. Saját magunk számára is rejtünk titkokat, mindig meglephetjük magunkat valamivel. A legjobb számunkra az, ha mindig úton vagyunk, bővítjük tudásunk és élményeink tárházát, de legalábbis újfajta megközelítéssel éljük át ugyanazt. A megújulás - ahogyan azt mi képzeljük - azt jelenti, hogy gazdagodunk, mind jobban magunkra találunk, hitelesebbek leszünk, egyre inkább kiteljesedik az életünk, újabb és újabb rétegei tárulnak fel számunkra - a folyamat során mi magunk formáljuk tovább alkotó módon az életünket, megtöltjük tartalommal, s így adunk egyszersmind értelmet neki.

Verena Wermuth - A ​tiltott nő
Verena, ​a csinos és fiatal svájci nő egy angliai nyelvtanfolyamon ismerkedik meg Halíd bin Szultán al Rasíddal, és azonnal beleszeret a tüzes pillantású arab srácba, aki a tanfolyam végeztével visszautazik Amerikába. Egy végzetszerű dubai nyaraláson azonban ismét találkoznak, és újult erővel lobban lángra szerelmük. Verena csak ekkor tudja meg, hogy a férfi nagy tekintélyű sejk, az emirátus egyik leggazdagabb családjának sarja.Kezdetét veszi egy tizenkét éven át tartó viharos szerelem, amelyben Halíd szembeszáll családja akaratával, a társadalom elvárásaival és a hagyományok kényszerítő erejével, hogy megtartsa élete szerelmét, de vajon feladja-e mindazt, amit a sors kegyeltjeként kaphatna: pénzt, sikert, üzleti birodalmat?

Friedrich Dürrenmatt - Görög ​férfi görög nőt keres
"Engem ​pedig csak... a komolyan veendő humor szemszögéből lehet megérteni. Ebben a paradox megállapításban jut kifejezésre az, amiért vonzódom a tragikomédiához. Vígjátéki elemből indulok ki, az ötletből, hogy azután olyasmit cselekedjek, aminek fele sem tréfa: embert ábrázolok - talán így határozhatom meg a művészetemet... a komédiázás az én dramaturgiai, majdnem azt mondhatnám, tudományos módszerem, így kísérleteztem az emberrel, hogy olyan eredményekre jussak, amelyek gyakran magamat is elképesztenek." Friedrich Dürrenmatt

Demian
elérhető
73

Hermann Hesse - Demian
"Minden ​ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud." Vajon bűn-e a bűn? Jó-e a jó? Tényleg van szabad akaratunk? Létezik Isten? Mi a valódi szeretet? Kérdések, melyek előbb-utóbb mindnyájan felteszünk. A Demian megjelenése óta a világirodalom egyik fontos műve.

Jean Piaget - Szimbólumképzés ​a gyermekkorban
A ​gyermekit mi századunk fedezte fel. A modern művészek, a mélylélektani vizsgálódás, a pedgógiai megújulás vágya együttesen hozták létre a gyermeki élményvilág módszeres feldolgozásának igényét, s ezzel a gyermeklélektant mint ennek az igénynek megfelelő és ma már jól körülhatárolt ismeretanyagot. Ennek az új ismeretágnak egyik első rendszeralkotója Jean Piaget.

Johann David Wyss - The ​Swiss Family Robinson
This ​story tells of the happy discovery of the wonders of natural history by a family shipwrecked on a desert island, who remain united through all the adversities they encounter. Inspired by Robinson Crusoe, this joyful narrative by a Swiss pastor remains a classic tale to be enjoyed by all.

Carl Gustav Jung - Gondolatok ​a látszatról és a létezésről
Vannak ​örök, kimeríthetetlen témák, amelyek új megvilágításban új dimenziót nyernek. Ilyen az élet, a halál, a vallás, a kereszténység, a jó, a rossz, a szenvedés, a gyógyítás, a szexualitás, a szerelem, a házasság - hogy csak néhányat említsünk. S ha ezeket a témákat olyan ember fejti ki, mint C. G. Jung, a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója, akkor biztosak lehetünk abban, hogy érdemes kézbe vennünk a könyvet, ismereteink gyarapodnak, érzelmeink letisztulnak, és sokkal több megértést tudunk tanúsítani problémákkal küszködő embertársaink iránt. Sorozatunk tíz kötetét azoknak ajánljuk, akik szeretik az aforizmákat, a mély bölcsességeket hordozó gondolatokat, s képesek arra is, hogy e gondolatokat életre keltsék a mindennapok forgatagában.

Agota Kristof - Tegnap
A ​Tegnap 1995-ben jelent meg Párizsban. A történet egy meg nem nevezett nyugat-európai országban játszódik, szereplői emigránsok (Kristof csak apró jelekkel utal arra, hogy magyarokról van szó), akik kilátástalan nyomorban, szinte emberi érzések nélkül élnek. Sandor, a regény főhőse azonban mégis találkozik egy nővel, aki talán értelmet adhat az életének. Agota Kristof, vagyis Kristóf Ágota 1935-ben született Csákváradon, 1956-ban távozott Magyarországról, férjével együtt Svájcba települtek. 1970 óta franciául írja műveit: pályája kezdetén költeményeket, aztán drámákat, majd regényeket. Ez utóbbiak (A nagy füzet, A bizonyíték, A harmadik hazugság) hozták meg számára az egyöntetű kritikai- és közönségsikert. 1996-ban a rangos Alberto Moravia-díjjal tüntették ki. Agota Kristof könyvei magyarul: A nagy füzet, 1989 Trilógia, 1996 "Őt vártam tehát! Ezt nem tudtam. Azt hittem, hogy egy ismeretlen, szép, nem valóságos nőt várok. És erre megérkezik az igazi Line, akit tizenöt éve nem láttam. Itt találkozunk, távol a szülőfalunktól, egy másik faluban, egy másik országban... Szeretném megmondani neki, hogy itt vagyok, hogy vigyázok rá, figyelek rá ebben az idegen világban. Szeretném megmondani neki, hogy nem kell félnie, mert én itt vagyok, és meg fogom óvni minden veszélytől. Azt olvastam vagy hallottam valahol, hogy a fáraóknál az eszményi házasság a fivér és nővér házassága volt. Én is így gondolom, jóllehet Line csak a féltestvérem. Másik nincs is."

Covers_283155
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Klasszikus ​német költők I-II.
Több ​mint ezer év német nyelvű költészetének legjavát mutatja be ez a gyűjtemény, hasznosítva és tetemesen kiegészítve a korábbi kisebb antológiák eredményeit. Helyet kapott benne minden számottevő német, osztrák és svájci lírikus, szám szerint 196, nem számítva a névteleneket: a kisebb költők néhány jellegzetes művükkel, a nagyok pedig életművük egészét summázó bőséges válogatásban. Akad köztük nem egy, aki jelentőségéhez méltó arányban itt szólal meg először magyarul. A műfordítás-irodalmunkban jártas olvasó is a felfedezés örömével ismerkedhet meg például a barokk kor kiemelkedő német lírikusával, Andreas Gryphiusszal, aki a legmaradandóbban szólaltatja meg a harmincéves háborútól feldúlt országban élők kétségbeesett rezignációját; a romantika alapmotívumait csodálatos zenei árnyalatokban variáló Eichenforffal; a hazájával meghasonlott, rendhagyó szerelmű, zaklatott érzelmeit szonettek fegyelmébe zabolázó Platennal, vagy a jobbára csak drámaíróként ismert Friderich Hebbellel. És vajon tudják-e Keller és Strom olvasói, hogy e népszerű prózaírók mekkora lírikusok is? Vagy hányan ismerik a legnagyobb német költőnőt, Annette von Droste-Hülshoffet? És persze hosszan sorolhatnánk a magyarul eddig teljesen ismeretleneket, a vaskosan szókimondó 15. századi Wittenweilertől a 19. század derekán élt, modernül agyafúrt humorú Joseph Viktor von Sheffelig és tovább. Ez a terjedelmes gyűjtemény éppen jó alkalom az ismerkedésre, mint arra, hogy a német líra folyamatos összefüggéseibe ágyazva újraolvassuk a közismert legnagyobbakat; kövessük vándormotívumok útját, korstílusok születését és elhalását, és persze mindenekelőtt és - fölött: élvezzük a költői teremtés és újrateremtés egyszeri csodáit, a remekmívű fordításban megszólaló remekműveket.

Conrad Ferdinand Meyer - Gusztáv ​Adolf apródja
A ​svájci irodalom - Gottfried Keller melletti - legnagyobb alakja a költőként és prózaíróként egyaránt maradandót alkotó Conrad Ferdinand Meyer (1825-1898) - akit Lukács György méltán nevez "a modern történelmi regény tulajdonképpeni klasszikusának", a "történelmi téma mint külön műfaj" kialakítójának és megteremtőjének - minden egyes prózai alkotását, zseniális regényremeklését, a Jürg Jenatscht csakúgy, mint összes elbeszéléseit, kivétel nélkül történelmi témáknak szentelte. Jelen kötetünkbe Meyernek azokat az elbeszéléseit válogattuk, amelyekben a történelmi téma valójában történelmi katonatéma, s mint ilyen, sorozatunkba, a világirodalom klasszikus katonaelbeszéléseit reprezentáló, Zrínyi-zsebkönyvekbe illeszkedik.

Img_0011
elérhető
3

John Knittel - El-Hakim
John ​Knittel az olvasót a század eleji Egyiptom egzotikus földjére vezeti el- Egyiptomba, ahol a tehetetlen kormányok alatt a nép nyomorban és szennyben, még ivóvízben is szűkölködve él, ahol járványok dúlnak, nőket rabolnak el, és beduinok készülnek vérbosszúra, ahol virágzik a korrupció, és ahol a végső szót mindenben az angol főkormányzó mondja ki. Ebben az országban szeretne segítő "hakim', vagyis orvos lenni a kis Ibráhim Gamal, régi, de szegény kopt kereskedőcsalád fia, aki a Nílus menti Aszjútból indul el, hogy mindeható tudást gyűjtsön a kairói egyetemen. Ám első betege, az az öregasszony, akit egy hályogkovács biztonságával operál meg a város felé tartó bárkán, különös jóslatot ad neki útravalóul: "...aranyláncot látok a nyakad körül. De a lánc egyik szeme sincs aranyból. Egy virág van beletűzve...elveszíted az aranyláncot. Kutatni fogsz utáni, de hasztalanul. Csak a virágot fogod megtalálni, és azt meg is őrzöd életed végéig. " - Ibráhim doktor megalázásokban és sikerekben gazdag, küzdelmes életét végigkíséri ez a jóslat, s egyre többet ért meg belőle, amint újra meg újra összehozza a sors Azízával, a gyönyörű fellah lánnyal, aki egykor megismertette vele a szerelmet, s aki maga is nehéz utat tesz meg addig, amíg az utolsó jövendölés is be nem teljesül...

Kollekciók