Ajax-loader

'svájci szerző' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Img_0011
elérhető
4

John Knittel - El-Hakim
John ​Knittel az olvasót a század eleji Egyiptom egzotikus földjére vezeti el- Egyiptomba, ahol a tehetetlen kormányok alatt a nép nyomorban és szennyben, még ivóvízben is szűkölködve él, ahol járványok dúlnak, nőket rabolnak el, és beduinok készülnek vérbosszúra, ahol virágzik a korrupció, és ahol a végső szót mindenben az angol főkormányzó mondja ki. Ebben az országban szeretne segítő "hakim', vagyis orvos lenni a kis Ibráhim Gamal, régi, de szegény kopt kereskedőcsalád fia, aki a Nílus menti Aszjútból indul el, hogy mindeható tudást gyűjtsön a kairói egyetemen. Ám első betege, az az öregasszony, akit egy hályogkovács biztonságával operál meg a város felé tartó bárkán, különös jóslatot ad neki útravalóul: "...aranyláncot látok a nyakad körül. De a lánc egyik szeme sincs aranyból. Egy virág van beletűzve...elveszíted az aranyláncot. Kutatni fogsz utáni, de hasztalanul. Csak a virágot fogod megtalálni, és azt meg is őrzöd életed végéig. " - Ibráhim doktor megalázásokban és sikerekben gazdag, küzdelmes életét végigkíséri ez a jóslat, s egyre többet ért meg belőle, amint újra meg újra összehozza a sors Azízával, a gyönyörű fellah lánnyal, aki egykor megismertette vele a szerelmet, s aki maga is nehéz utat tesz meg addig, amíg az utolsó jövendölés is be nem teljesül...

Fizikusok
A ​fizikusok Ismeretlen szerző
elérhető
6

Ismeretlen szerző - A ​fizikusok
Kötetünk ​hosszmetszetét adja az európai dráma fejlődésének, a század elejétől a 60-as évekig. Az 1902-es Éjjeli menedékhely-ben Gorkij torokszorongató realizmussal tárja fel a társadalom elesettjeinek vegetálását - életnek ez már aligha nevezhető. A dráma nyolc évtized múltán sem vesztett modernségéből - tanúsítja az is, hogy szinte állandóan műsoron tartja a színház, és teszi közzé a könyvkiadás. Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című történelmi játéka a harmincéves háború ürügyén minden háború elaljasító, testet-lelket ölő terrorjára hívta fel az emberiség figyelmét a második világháború küszöbén. Arthur Miller az Ügynök halála című drámája 1949-ben jelent meg az Egyesült Államokban - egy jellegzetes amerikai kispolgári család csendes kálváriájának a realista hagyományokon nevelkedett, de a modern színpad lehetőségeivel bőségesen élő megjelenítése. Samuel Beckett Godot-ra várva című 1952-es színműve az "abszurd dráma" egyik iskolapéldája - s a modern ember szorongásainak és - mindennek ellenére - reménykedésének bravúros foglalata. A kötetzáró és egyben címadó darab a svájci Friedrich Dürrenmattnak, ennek a szellemes színpadi varázslónak és szóbűvésznek szatírába öltöztetett figyelmeztetése: Emberiség, vigyázz!

Hermann Hesse - A ​pusztai farkas
A ​pusztai farkas Hesse világszerte talán legismertebb és legvitatottabb könyve. Nyilván nem véletlen, hogy épp a beatnemzedék körében arathatott óriási sikert. Introvertált, önmaguk útját járó, önmagukat kereső hősei elsősorban a politikától megcsömörlött, meg nem értett, szubkultúrába menekült, lázadó ifjúsághoz szóltak - legalábbis az Egyesült Államokban, ahol ez a generáció azért ugyancsak a maga képére formálta-ferdítette a 20-as évek Németországának ötvenéves, outsider értelmiségi hősét. De említsünk meg egy másik példát, hogy lássuk, a kábítószer apostolának kikiáltott Hesse sokkal többet, pontosabban merőben mást is jelenthet a világ más tájain: az Új Ember 1978. november 19-i számában Pilinszky János ismertette a Der Steppenwolfot: Harry Hallerben a kóros bűntudattól szenvedő, depressziós, önmegvető embert látta, aki - nem dogmatikus értelemben - közel jár a megtéréshez és a kegyelemhez. A Helikon Kiadó e kötetét Gunter Böhmer (1911-1986) illusztrálta. A huszonkét éves emigráns festő 1933-ban Hesse meghívására látogatott el az idillikus dél-svájci Montagnolába, és kisebb-nagyobb megszakításokkal élete végéig ott élt. A festő és grafikus Böhmer elsősorban könyvillusztrátorként vált nemzetközileg is ismertté.

John Knittel - Abdel-Kádír
A ​Via Mala világhírű szerzője élete jelentős részét töltötte Észak-Afrikában, s így volt alkalma közelről megismerni az arab világot, ennek a vidéknek a gondjait és szépségeit. Az El-hakim, Egyiptomban játszódó orvosregénye után ezúttal Marokkóba kalauzolja el az olvasót, ahol a húszas évek végén véres törzsi felkelés tört ki a francia hódítók ellen. A történet Sonloup tábornok és gyönyörű lánya, Renée elrablásával kezdődik: a felkelők az Atlasz hegység belsejébe hurcolják őket, ahol váltságdíj reményében tartja rabságban foglyait - a tábornokot egy bűzös pincetömlöcben, a lányt a háremben Abdel-Kádir, a legendás vezér. A hetek, hónapok múlásával mély és erős vonzalom támad a rejtélyes származású, kék szemű arab és a tábornoklány között, aki minden erejét latba veti, követségbe is elmegy honfitársaihoz, hogy békét szerezzen a két tábor között. A tárgyalások kudarcba fulladnak, Renée pedig önként visszatér a "barbár útonállók" közé, szerelnie karjaiba. A tábornok azonban - akit közben kiszabadított börtönéből a hárem idős úrnője, a hajdan szépséges Fatima - két pisztolylövéssel megmenti a francia becsületet...

Hartwig Hausdorf - Erich von Däniken - A ​fehér piramis
Ázsia ​- ez a név számunkra egy misztikus, ősi kultúrával rendelkező földrészt jelent! Vajon ez a hihetetlenül gazdag múlt az ott élő emberek tudásának, vagy az Istenek segítségének köszönhető? Ha az Isteneknek, kik ők valójában? Lehet, hogy távoli bolygók követei, akik így segítették a Föld lakóit a gyorsabb fejlődés érdekében! Sőt, a ma UFO-nak nevezett látogatók még mindig ezzel a céllal jelennek meg közöttünk! Nos, ez a könyv - mely Däniken közreműködésével készült - tények és a szemtanúk segítségével próbál magyarázatot adni, még sok megválaszolatlan kérdésre.

Carl Gustav Jung - A ​lélektani típusok
Carl ​Gustav Jung (1875-1961) Freud mellett századunk talán legnagyobb pszichológusa 1921-ben keszült el nagy terjedelmű "A lélektani típusok" című könyvével, melynek összefoglaló, 10. fejezetét tartjuk most kezünkben. Ez a summázó rész önálló műnek is beillik, amit egyértelműen jelez, hogy a mester 13 000 oldalas életművét 3000 oldalon bemutató Grundwerke tudós szerkesztőbizottsága ebben az egy esetben tekintette megengedhetőnek teljes tanulmány, illetve könyv helyett csupán egy rész bevalogatását. Mi C. G. Jung lélektanának elsőrendű jellemző törekvése? H. Barz, a zürichi Jung Intézet elnöke így ír erről: „...az én-tudat az egyetemes tudattalanból ered, s változatlanul abban gyökerezik. A tudat és a tudattalan viszonyát Jung pontosan fordítva látja, mint Freud: míg Freudnál a (szemelyes) tudattalan a tudatból kiinduló elfojtás produktuma, Jung a tudatot a (kollektív) tudattalan sarjadékának tekinti. Ennek igen-igen messzemenő konzekvenciái vannak. Mert az ember testi-lelki egészségét illetően minden azon fordul meg, hogy a tudat ne tokozódjék be csalóka autonómiajába, hanem mindig újra visszakapcsolódjék eredetébe, a tudattalanba. Ezért minden jungi pszichoterápia legfontosabb törekvése, hogy valós, eleven és gyümölcsöző kapcsolatot segítsen elő az én-tudat és a tudattalan között. Ezzel szükségképpen együtt jár az egyetemes tudattalan lehetőleg átfogó kutatása, aminek célja azonban nem a tudattalan vak dicsőítése, amint Jung egyes kritikusai vélték, hanem éppen ellenkezőleg, a tudat fejlesztése és biztosítása." A svájci pszichológiaprofesszort - írja e kötet fordítója, jegyzetelője és utószavának írója, Bodrog Miklós „a legpozitívabb értelemben látnoki tudósnak nevezhetjük (...) Tudományának kútjából az meríthet igazán, akinek vödrén elég hosszú a kötél."

Hermann Hesse - Gertrud
"Ha ​most utólag végigpillantok az életemen, nem látom különösebben boldognak. Boldogtalannak azonban még kevésbé nevezhetem, tévedéseim ellenére sem. Végül is bolondság boldogságot és boldogtalanságot keresni benne, mert azt hiszem, életem legboldogtalanabb napjait nem adnám oda a derűsekért. Ha az emberi életnek az az értelme, hogy elfogadjuk az elkerülhetetlent, jóllakjunk jóval és rosszal egyaránt, és külső életünk mellett meghódítsunk egy belső, egy valódibb, nem a véletlenek által irányított sorsot is, akkor az én életem nem volt sem szegényes, sem rossz. Bár a sors áthaladt fölöttem, mint mindenki fölött, s nem kerülhettem el, amit az istenek kiróttak rám, belső életem mégis az én művem volt, édessége és keserűsége is csak az enyém, egyedül vállalom érte a felelősséget." Hermann Hesse

Erich von Däniken - A ​szfinx szemei
A ​neves szerző legújabb könyve Egyiptomba vezeti el az olvasót. A gazdagon illusztrált kötet a letűnt civilizáció számos izgalmas kérdésére keres választ. Vajon miért vették ki Egyiptomban a halottak belső szerveit és tárolták külön edényekben az örökkévalóság számára? Mi késztette a régi egyiptomiakat arra, hogy bebalzsamozva őrizzék meg krokodilok, kisemlősök és madarak százait? Elképzelhető-e, hogy a bagdadi Nemzeti Múzeumban őrzött terrakotta váza, amelyben bitumenbe ágyazva helyezkedik el egy rézhenger és egy oxidálódott vaspálca, nem más, mint a fáraók villanylámpája? Milyen meglepetéseket tartogatnak még számunkra a piramisok? Létezhet-e kapcsolat a régi egyiptomiak és a dél-amerikai inkák között? Vajon valóságos lény volt-e az egyiptomi szfinx, vagy csupán a fantázia szülötte? Ezekre a kérdésekre ad választ ez a hihetetlenül izgalmas könyv. Olvasás közben megismerkedhetünk az egyiptológia érdekesebb történeteivel, és azokkal a rejtélyekkel, amelyekre a tudomány a mai napig nem talált választ. Kik teremtették a sem emberre, sem állatra nem hasonlító csodalényeket? Miként születhetett Egyiptom ősi szimbóluma - a szfinx? Földönkívüliek genetikai játszadozásairól van szó? Sok-sok elképesztő rejtélyre ad magyarázatot Erich von Däniken legújabb könyve: A szfinx szemei.

Carl Gustav Jung - Gondolatok ​a szenvedésről és a gyógyításról
Csak ​akkor van esélyünk rá, hogy kikapaszkodjunk a veremből, ha beleestünk - C.G.Jung mondta egyszer ezt a mély értelmű gondolatot. Az e kötetben összegyűjtött Jung-idézetekből kiderül: a gyógyulás akarását mindig a szenvedés kényszeríti ki. Érdemes eltöprengenünk Jung egyes gondolatain - ennek jótékony hatása lehet. Tanulhatunk mind a jó, mind a rossz tapasztalatokból. A nagy svájci terapeuta megtanít rá, hogyan tudunk realista módon és tanulásra készen szembenézni a szenvedéssel és a betegséggel. Jung segít kikapaszkodnunk a veremből.

Carl Gustav Jung - Emlékek, ​álmok, gondolatok
A ​modern pszichológia egyik igen jelentős, sokat vitatott vezéralakja, Freud tanítványa - ellenlábasa - és művének, részben, folytatója, a svájci Carl Gustav Jung memoárjaiban számos belső - lelki - "emléket", megfejtett-megfejtetlen "álmot", gondolkodásra serkentő "gondolatot", néhány izgalmas esettanulmányt, valamint természeti népek körében szerzett úti élményt hagyott az utókorra. Dr. Buda Béla írja a kötethez csatlakozó, Jung munkásságát a mai lélektan tükrében elemző tanulmányában: "Jung - ez nem kétséges - európai örökségünk része. Hatása a pszichológián, a pszichoterápián túl a művelődéstörténetben, a társadalomfilozófiában, az irodalomelméletben, sőt kiváló szépírók alkotásaiban is lemérhető. Elég, ha a Svájcban letelepedett Kerényi Károly munkásságára utalunk. [...] Visszaemlékezéseinek most megjelenő gyűjteménye plasztikusan mutatja személyiségét. Olyan ember áll az olvasó elé, aki mélyen átélte egyedi sorsát, igyekezett megérteni önnön lényegét és megvalósítani önmagát; a szó legteljesebb értelmében európai volt. Élete - az említett buktatókkal is - példázatos és keresésre sarkalló. Bízunk benne, hogy itt közreadott gondolatai fölkeltik majd az olvasó érdeklődését a szerző többi műve iránt is, s hogy ezek ismeretében maga is tehet néhány lépést előre az objektív önmegismeréshez vezető úton."

Conrad Ferdinand Meyer - Pescara ​megkísértetése
Sötét ​középkori várak, pompás renaissance paloták Conrad Ferdinand Meyer kisregényeinek és elbeszéléseinek színhelye. Áradó indulatok mozgatják és fordítják szembe egymással vagy önmagukkal a plasztikusan megformált, eleven hőseit. Az író a régmúlt idők kimagasló egyéniségeiben azonban mindig saját korának emberét festi, Thomas Becket és Henrik király drámai konfliktusában, Pescara önmagával vívott küzdelmében, Angela Borgia lángoló szerelmében a XIX. század kérdései tükröződnek. Conrad Ferdinand Meyer a XIX. századi svájci német irodalomnak - Gottfried Keller mellett - legkiemelkedőbb egyénisége. Műveit az őszinte humanizmus, az átélés mélysége és meggyőző ereje, s a klasszikus veretű művészi forma a világirodalom maradandó alkotásai sorába emeli.

Elias Canetti - Marrákes ​hangjai
Elias ​Canetti, a német irodalom nagy öregje, már első regényével (A káprázat, 1935) kivívta a legkiválóbbak, Thomas Mann és Hermann Brock elismerését. Az élettől elidegenedett magántudósokról szóló parabolájával megelőzte korát, szuggesztív stílusának világosságával, tömör szépségével új perspektívát nyitott a német széppróza fejlődésének. Canetti 1954-ben járt Marokkóban. Marrákes arab és zsidó negyedeiben kóborolva átadta magát az ottani képeknek, hangoknak, élményeknek. Azután visszatért Londonba (1939 óta Londonban él), és amit feljegyzett, nem szokványos útikönyv lett, hanem megkapó szépségű mű, irodalom a szó legnemesebb értelmében. Ebben a könyvben a nagy humanista, kiváló, stílus művész vall az embertelenségről, az orientális nyomor képében testet öltő emberi nyomorúságról.

Carl Gustav Jung - Föld ​és Lélek / Az archaikus ember
Jung ​(1875-1961) a hires svájci pszichológus, a három mélylélektani iskola (Freud, Jung és Adler) egyikének megalapitója szerint a lélektan az a tudomány, amely a legfontosabb számunkra, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy nem az éhinség, nem is a földrengés, nem a mikrobák s nem is a rák, hanem az ember jelentik az emberre nézve a legnagyobb veszélyt, mégpedig azért, mert nem rendelkezik kellő védelemmel azok ellen a pszichés járványok ellen, amelyek a legnagyobb természeti katasztrófáknál is sokkal pusztitóbbak. Épp ezért messzemenően kivánatos lenne a pszichológiai ismeretek olyan fokú elterjedése, hogy az emberek megértsék, merről fenyegeti őket a legnagyobb veszély. Ehhez kiván segitséget nyújtani az a két előadás, amelyeket e kötet tartalmaz.

Hermann Hesse - Sziddhárta
Nyugat-Európában ​sokan úgy tartják, hogy Hermann Hesse a huszadik század legnagyobb német írója. Sziddhárta című műve - melyet az első világháború után írt és Romain Rolland-nak ajánlott - ma is valódi bestseller az angolszász világban, de több millió példányban adták ki Japánban is, s ami a legérdekesebb: tizenkét különböző indiai nyelvjárásra fordították le. A keleti filozófiák örökösei tehát magukénak ismerték el az európai író "hindu regéjét", és szívükbe fogadták Sziddhártát, német fejlődésregények hőseinek hindu fivérét. Mert akárcsak amazok - például Wilhelm Meister vagy Hans Castorp -, az ifjú bráhmana is útra kel apja házából, hogy megismerje - nem a világot, hanem tulajdon életének értelmét. Az aszkétáktól éhezni, várni és gondolkodni tanul, s megismeri a nagy Buddhát, akit nem tanításáért csodál, hanem egyéniségének kisugárzásáért. A szerelem, a gazdagság, a játékszenvedély mind-mind állomásai az életútnak, mely csak az önzetlen szeretet és a fájdalmas lemondás megtapasztalása után ér el a végső bölcsességhez - ami egyúttal az igazi boldogság. Az örök folyó partján mosolyogva szemlélődő, vénséges vén Sziddhárta egy személyben testesíti meg mindazt az értéket, amivel a keleti bölcselet és a keresztény tanítás megajándékozta az emberiséget.

Hermann Hesse - Siddhartha ​(német)
Siddhartha«, ​die weltberühmte Legende von der Selbstbefreiung eines jungen Menschen aus familiärer und gesellschaftlicher Fremdbestimmung zu einem selbständigen Leben, zeigt, daß Erkenntnis nicht durch Lehren zu vermitteln ist, sondern nur durch eigene Erfahrung erworben werden kann.

Friedrich Dürrenmatt - Az ​öreg hölgy látogatása
Az ​öreg hölgy látogatása, Friedrich Dürrenmatt nagysikerű drámája, szerzője műfaj-meghatározása szerint "tragikus komédia". A pénznek minden szokást, erkölcsöt, érzelmet elsöprő mágikus hatalmát mutatja be a polgári társadalomban, egy háború utáni német kisváros nyomorán, majd felemelkedésén. Claire Zachanassian, a hatvan éven felüli milliomosnő, a történet főhőse, különcködéseivel, érzelgősségével és vagyona adta hatalmával egy nálunk már jórészt feledésbe ment típus jellemvonásait is egyesíti: a célratörő, műveletlen és kegyetlen pénzemberét. A darab, rajta kívül, még jó néhány eleven, eredeti alakot visz színpadra, és nem szűkölködik az izgalmas, váratlan fordulatokban, annak ellenére, hogy keményen felépített szerkezete kérlelheteteln következetességgel hömpölyögteti a cselekményt kegyetlen befejezése felé.

Johann David Wyss - Robinson ​család
Míg ​Defoe Robinson-regénye egyetlen ember életútjával példázza az emberiség fejlődésének több korai szakaszát, addig ebben a történetben a magányos hős helyett egy egész kis közösség harcolja ki magának emberi létkörülményeit a természettől. Itt valóban társadalmi fejlődés útján lesz ember az ember, győzi le a természetet, dióhéjban. A történet valamilyen titokzatos Egyenlítő környéki földrészen játszódik, ahová hatnapos vihar után vetődnek partra hőseink: egy svájci házaspár és négy fiuk. Ezer és ezer kedves, szórakoztató és izgalmas kaland közben hódítják meg maguknak kis tartományuk buja trópusi növényzetét és azt a töméntelen sok állatfajtát, amely több világrész faunájának egyedülálló keverékét alkotja. Ember emberrel nem harcol, csak a természettel, alávetettség nincs, a kis közösség tagjai eszményi demokratizmusban élnek-alkotnak, de küzdelmük a természettel mindennapos. S a civilizáció kialakítása során szép egyensúlyt teremtenek ezek az emberek környezetükkel. Olyan szépet, hogy amikor több mint tíz év után alkalmuk nyílna hazatérni Európába, többen ott maradnak, úgy megszokták ezt a kemény, de tartalmas telepes életet.

Hermann Hesse - Klingsor ​utolsó nyara
Hermann ​Hesse 1919-ben, a magánéletében bekövetezett krízisek és az első világháború traumája után, új életet kezdve írja részben van Gogh-ihletettségű, expresszionista elbeszélését új lakhelyén, az egzotikus dél-svájci Montagnola egyik, kissé romos palazzójában. A Klingsor-elbeszélés alapérzése a szorongás és a rettegés. A főhős önpusztító élete pedig kétségbeesett küzdelem és versenyfutás az elmúlással, a halállal. Klingsor azért szorong és retteg, mert művészetével egy újfajta ábrázolást, a megélt és hiteles, expresszív képi lélekábrázolást kívánja megtalálni, melyben a formai újításon túl képes megfesteni az ellentéteket megszüntető, idő és tér korlátait szétfeszítő, örökkévaló pillanatot: a duálissá hasadt élet feloldását a visszanyert Egységben. És amíg ez nem sikerül, Klingsor szenved és elkeseredetten küzd. Amint „megvilágosodik”, és sikeresen megküzd az önarcképpel is, megnyugodhat, mert: „Hitte, hogy ebben a portréért megvívott küzdelemben nem csupán egyetlen ember sorsa és számadása forog kockán, hanem általános, elkerülhetetlen, alapvető emberi dolgokról van szó. Érezte, ezúttal hatalmas feladat, sors vár rá, s minden korábbi félelme és menekülése, minden mámora és botorkálása ettől a feladattól való félelem és menekülés volt. Megszűnt immár a félelem, a menekülés, nem volt más, csak szaladni előre, hadakozni, győzni és elpusztulni. Klingsor győzedelmeskedett és elpusztult, szenvedett, kacagott, foggal-körömmel küzdve haladt előre, gyilkolt és meghalt, szült és megszületett.” Jelen kötetünk Gunter Böhmer, Hesse fiatal festő barátja illusztrációival készült Hermann Hesse halálának ötvenedik évfordulója alkalmából a Cartaphilus Kiadó gondozásában. „Vajon menyi maradt még Klingsor tíz életéből? Három? Vagy kettő? Egynél mindenesetre még mindig több, több a derék és szokványos, átlagos polgáréletnél. Klingsor sokat tett, sokat látott, sok papírlapot és vásznat megfestett, sok szívet hangolt szerelemre és gyűlöletre, sok bosszúságot és frissítő szelet hozott a világba. Sok asszonyt szeretett, sok hagyományt és szentséget lerombolt, sok újítással megpróbálkozott. Sok teli kupát kiürített, sok napot és csillagos éjt lélegzett magába, sok vízben megmártózott. S most itt üldögél Itáliában, Indiában vagy Kínában, miközben a nyári szél bohókásan beletúr a gesztenyefák koronájába; a világ jó, tökéletes. Mindegy, hogy száz képet fest még vagy tízet, húsz nyarat él meg vagy egyet. Elfáradt, halálosan elfáradt. Úgyis minden meghal egy napon, s örömmel néz a pusztulás elé […] Csak az örök Anya nem hagy el.”

Carl Gustav Jung - Gondolatok ​a jóról és a rosszról
C. ​G. Jung (1875-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt a kultúra ősmúltjára is, de a fókuszba korunk emberét állította - a többszörösen megpróbált, ám önmagára, rendeltetésére eszmélni rest embert, aki egyénként és kisebb-nagyobb közösségeiben egyre veszedelmesebb módon inkább áldozatnak hajlamos tekinteni magát, semmint a Föld egészséges változásra kész és elkötelezett, felelős gazdájának, felebarátai "őrzőjének". Pedig ennek elmulasztása ön- és közrombolás, hiszen mindenki mások gyökeres megváltozását sürgetné, holott azt csak önmagunkon kezdhetjük. Gondolatait, amelyek tematikus csoportosításban jelennek meg sorozatunkban, azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több olvasó számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével.

Covers_134138
Koncert Ismeretlen szerző
1

Ismeretlen szerző - Koncert
Az ​emberiség történetében egy időben alakult ki a beszéd és a zene, az ember örömének és bánatának legkifejezőbb közvetítője. Jelen gyűjtemény tematikája a zene: zeneszerzőkről, zeneszerszámokról, táncokról s általában a zenéről szóló versek. Csukás István válogatásában a világirodalom százhetvenöt költője szerepel, külföldiek és magyarok, klasszikus és élő költők. Együttes zenekarukból kihallható a világ minden zenei hangja, az ősi hangszerektől kezdve a beat- és a popzenéig.

Erich von Däniken - A ​Minden-hatók nyomában
Századunkban, ​különösen azonban az utóbbi évtizedekben, a tudomány eddig soha nem látott fejlődésnek indult. Mindamellett szép számmal akadnak a világtörténelemben olyan rejtélyes kérdések, amelyekre mind a mai napig nem sikerült választ adnunk. Erich von Daniken előszeretettel veszi górcső alá a régészet jelenségeit, amelyek még mindig dacolnak a végleges válaszokkal. Szinte valamennyi újabb föltárás és ásatás tágítja azoknak a kérdéseknek a körét, amelyek középpontjában az emberiség régi kultúrái állnak. Mi a magyarázata annak, hogy földgolyónkat láthatatlan vonalak egész hálója borítja, amelyek kivétel nélkül történelem előtti időkből származó szent helyeken haladnak keresztül? Miért építettek az emberek kereken hétezer esztendővel ezelőtt csillagászatilag betájolt templomokat? Mi célból tervezték meg Anatóliában a föld alatti városok kusza rendszerét? Ki hordott közel négyszázezer bazalttömböt a polinéziai Nan Madol szigetére? S miért mesélnek a régi hagyományok tanítómesterekről, akik alászálltak a fellegekből, hogy okítsák a fiatal, technikailag még fejletlen emberiséget? Erich von Daniken azt az álláspontot képviseli, hogy évezredekkel ezelőtt Földön kívüli lények landoltak bolygónkon. A földlakók istenekként tisztelték őket, amit számtalan bizonyíték támaszt alá. Mielőtt ezek a rendkívül fejlett technikával rendelkező idegenek ismét útra keltek volna a világmindenség végtelenje felé, technikai, matematikai és csillagászati ismeretek sokaságát hagyták örökül a kőkorszak emberére. Elődeink ezt a tudást fölhasználták építményeik megalkotásánál is, anélkül hogy mögöttes értelmével tisztában lettek volna. Az istenek szándéka szerint majd csak az eljövendő nemzedékeknek kell ezeket az üzeneteket megfejteniök; mindez eddig figyelemre nem méltatott kihívást jelent számunkra. Napjainkban a technikai fejlődés új válaszadás lehetőségét teremti meg, olyanét, amilyenre korábban még gondolni sem lehetett.

Gottfried Keller - Romeo ​und Julia auf dem Dorfe
Romeo ​und Julia auf dem Dorfe ist eine Novelle des Schweizer Dichters Gottfried Keller. Erstmals 1856 in der Sammlung Die Leute von Seldwyla veröffentlicht, gehört sie bis heute zu den meistgelesenen Erzählungen der deutschsprachigen Literatur und gilt als Beispiel für die Stilrichtung des poetischen Realismus. Keller erzählt die Geschichte von Shakespeares unglücklichem Liebespaar Romeo und Julia neu, indem er ihre Handlung ins 19. Jahrhundert und ihren Schauplatz ins bäuerliche Milieu seiner Heimat verlegt: Zwei junge Leute, Sohn und Tochter wohlhabender Bauern, lieben sich trotz der erbitterten Feindschaft ihrer Väter. Als diese Feindschaft den Ruin beider Familien herbeiführt und die Aussicht der Kinder auf eine gemeinsame Zukunft zerstört, sieht das Paar keinen anderen Ausweg, als gemeinsam in den Tod zu gehen.

Friedrich Dürrenmatt - Az ​ígéret
A ​bűnügyi kisregény cselekménye a konvencionális epikai fikció keretében bontakozik ki. (Matthäi rendőrfelügyelő érdekfeszítő történetét hajdani főnöke meséli el az írónak). Egy eldugott falu melletti erdőben bestiális módon megölnek egy kislányt, s a helyszínre érkező Matthäi felügyelő ígéretet tesz a szülőknek, hogy kideríti a gyilkos személyét. Letartóztatják a gyilkosságot bejelentő, korábban nemi erőszak miatt már büntetett házalót, aki beismerő vallomást tesz, majd felakasztja magát. Matthäi azonban úgy véli, nem ő volt a tettes, s megtisztelő kinevezéséről is lemondva, a rendőrség kötelékéből kilépve, a látszólag reménytelen ügy kivizsgálásához lát. Az elenyészően kevés fennmaradt nyomból invenciózus koncepciót épít fel, majd csapdát állít az általa feltételezett gyilkosnak. Bár elgondolása és logikája zseniális, egy közbejött véletlen mégis meghiúsítja a leleplezést, a felügyelő testileg-lelkileg összeroppan. Dürrenmatt méltán népszerű krimijei (Az ígéret A baleset, A bíró és a hóhér) nemcsak a bűnügyi regények legjobbjai közé tartoznak izgalmas cselekményükkel, olvasmányos és szellemes stílusukkal, logikai és pszichológiai bravúrjaikkal, s a minden esetben "bejövő" csakugyan meglepő kifejlettel, hanem a műfaj megszüntetve-megőrzésének produktumai.

Covers_176960
24 ​izgalmas novella I-II. Ismeretlen szerző
5

Ismeretlen szerző - 24 ​izgalmas novella I-II.
Az ​unalmas irodalom nem irodalom - ebben nyilván egyetért minden olvasónk. Hogyan lehet akkor, hogy az izgalmas műfajt is a nem-irodalom vagy a fél irodalom közé szoktuk sorolni? Rendszerint azért, mert újból meg újból megállapítjuk, hogy a kalandregény és a detektívregény - nem is szólva az ősi kísértettörténetről - készleteit kimerítette, önmagát ismétli, előre gyártott izgalmi elemekből építkezik. - A világirodalom modern mestereinek ebben a kötetben összegyűjtött elbeszélései arról tanúskodnak, hogy a kaland- és detektívizgalmak kitűnő írók kezében még mindig nem fakulnak el, de arról is, hogy a hagyományos műfaj egyre bővül, és témái felölelik a modern élet minden területét.

Covers_51517
Firenzei ​éjszakák Ismeretlen szerző
elérhető
2

Ismeretlen szerző - Firenzei ​éjszakák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Via_mala
elérhető
14

John Knittel - Via ​Mala
Fűrészmalom ​a Jeffben, a graubündeni hegyek eldugott zugában, a szilajon zúgó Yzolla partján. Innen menekül el a kétségbeesés és borzalom éjszakáján Silvelie Lauretz, a szépség és tisztaság e kivételes megtestesítője, hogy új életet kezdjen, megszabaduljon az emberi mivoltából kivetkőzött apa árnyától s egy szörnyű bűntett kísértetétől. Vajon sikerül-e a szegény pincérlánynak -- aki gazdag örökösnő is egyben -- feledést és megnyugvást találnia Andi, a hozzá mindenben méltó férfi oldalán? Elég erős-e a kettejüket összekapcsoló szenvedély, a mély lelki vonzalom, hogy kibírja annak a bizonyos éjszakának a terhét? A Via Mala 1934-ben látott napvilágot, s azóta nemzedékről nemzedékre rendre meghódítja olvasóit. Magyarul 1993-ban jelent meg utoljára. Régi rajongói most újra felidézhetik, az ifjabb generációhoz tartozók pedig megismerhetik a történetet, s egyúttal valamennyien bepillanthatnak a két világháború közötti Svájc csak messziről oly mintaszerű és békés életébe.

John Knittel - Marokkói ​kaland
Valamikor ​a harmincas évek elején egy csöndes avignoni szállodában két kalandvágyó angol hölgy megismerkedik a francia idegenlégió titokzatos tisztjével, Igor őrnaggyal, akiről az a hír járja, hogy orosz hercegi családból származik s hogy nincs nála vakmerőbb férfi az egész légióban. A tiszt egzotikus körutazásra invitálja a hölgyeket. Így kezdődik a Marokkói kaland, amely pusztító szenvedélyekkel folytatódik s ki tudja, hogy ér véget... John Knittel, a Via Mala és a Therese világhírű írója e művében is a rá jellemző lebilincselő stílusban kalauzolja végig olvasóit Észak-Afrika és az emberi lélek ismeretlen tájain.

Demian
elérhető
75

Hermann Hesse - Demian
Az ​ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is. "Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud."Ezek a gondolatok szövik át Hesse fiatalkori regényét, amelyet álnéven adott ki.Megjelenése óta a Demian méltán foglalja el helyét a virágirodalom gyöngyszemei között.

Covers_283155
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Klasszikus ​német költők I-II.
Több ​mint ezer év német nyelvű költészetének legjavát mutatja be ez a gyűjtemény, hasznosítva és tetemesen kiegészítve a korábbi kisebb antológiák eredményeit. Helyet kapott benne minden számottevő német, osztrák és svájci lírikus, szám szerint 196, nem számítva a névteleneket: a kisebb költők néhány jellegzetes művükkel, a nagyok pedig életművük egészét summázó bőséges válogatásban. Akad köztük nem egy, aki jelentőségéhez méltó arányban itt szólal meg először magyarul. A műfordítás-irodalmunkban jártas olvasó is a felfedezés örömével ismerkedhet meg például a barokk kor kiemelkedő német lírikusával, Andreas Gryphiusszal, aki a legmaradandóbban szólaltatja meg a harmincéves háborútól feldúlt országban élők kétségbeesett rezignációját; a romantika alapmotívumait csodálatos zenei árnyalatokban variáló Eichenforffal; a hazájával meghasonlott, rendhagyó szerelmű, zaklatott érzelmeit szonettek fegyelmébe zabolázó Platennal, vagy a jobbára csak drámaíróként ismert Friderich Hebbellel. És vajon tudják-e Keller és Strom olvasói, hogy e népszerű prózaírók mekkora lírikusok is? Vagy hányan ismerik a legnagyobb német költőnőt, Annette von Droste-Hülshoffet? És persze hosszan sorolhatnánk a magyarul eddig teljesen ismeretleneket, a vaskosan szókimondó 15. századi Wittenweilertől a 19. század derekán élt, modernül agyafúrt humorú Joseph Viktor von Sheffelig és tovább. Ez a terjedelmes gyűjtemény éppen jó alkalom az ismerkedésre, mint arra, hogy a német líra folyamatos összefüggéseibe ágyazva újraolvassuk a közismert legnagyobbakat; kövessük vándormotívumok útját, korstílusok születését és elhalását, és persze mindenekelőtt és - fölött: élvezzük a költői teremtés és újrateremtés egyszeri csodáit, a remekmívű fordításban megszólaló remekműveket.

Conrad Ferdinand Meyer - Gusztáv ​Adolf apródja
A ​svájci irodalom - Gottfried Keller melletti - legnagyobb alakja a költőként és prózaíróként egyaránt maradandót alkotó Conrad Ferdinand Meyer (1825-1898) - akit Lukács György méltán nevez "a modern történelmi regény tulajdonképpeni klasszikusának", a "történelmi téma mint külön műfaj" kialakítójának és megteremtőjének - minden egyes prózai alkotását, zseniális regényremeklését, a Jürg Jenatscht csakúgy, mint összes elbeszéléseit, kivétel nélkül történelmi témáknak szentelte. Jelen kötetünkbe Meyernek azokat az elbeszéléseit válogattuk, amelyekben a történelmi téma valójában történelmi katonatéma, s mint ilyen, sorozatunkba, a világirodalom klasszikus katonaelbeszéléseit reprezentáló, Zrínyi-zsebkönyvekbe illeszkedik.

Gondolatokkonyve
Gondolatok ​könyve Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Gondolatok ​könyve
Az ​aforizma francia mesterei A mutatós, igényes kivitelű könyvecskében olyan híres emberek gondolatait olvashatjuk, mint: Pascal, Montesquieu, Voltaire vagy Diderot. A kötet sem a mondások, sem az írók megválogatásában nem törekszik teljességre, a műfaj mestereinek mesterműveit kívánja megmutatni.

Walther Kauer - Dobozba ​zárva
Georges ​Knecht svájci állampolgárt - aki munkásból lett értelmiségi, aztán értelmiségiből ismét munkás - elmegyógyintézetben ápolják. Főorvosa utasítja, hogy készítsen önéletrajzi jegyzeteket, és ő megfelel ennek a diagnosztikai vagy terápiai igénynek. Merő véletlen, hogy az intézeti ápolt kéziratára rábukkan egy svájci újságíró. Nem véletlen már, hogy utánajár a kéziratban olvasott eseményeknek, mert amit olvasott, az hallatlanul érdekes is, félelmes is. És végképp nem véletlen, noha megdöbbentő, hogy az újságíró hamarosan ugyanolyan veszélybe kerül, mint került Georges Knecht: őt is üldözőbe veszi egy legyőzhetetlennek látszó, kíméletlen érdekszövetség, az, amelynek Knecht áldozatul esik. Svájcban történik mindez, svájci íróé a mű. Svájc a turisták és hegymászók paradicsoma, történelmien hosszú ideje békés sziget Európában, németek-franciák-olaszok országai közé ékelt, mintaszerűnek tudott köztársasága németeknek-franciáknak-olaszoknak. Svájc a tiszta polgárvárosok, pompás üdülőhelyek és gazdag falvak országa; a városokban nagy nemzetközi bankok székházai, külső kerületeikben világmárka-cikkeikről híres ipartelepek, az üdülőhelyeken fényűző szállodák és takaros családi penziók, a falvakban tejüzemek és sajtgyárak. Mindez igaz, mindez idillivé is teszi bárki szemében az elképzelt vagy csak futólag látott Svájcot. amelynek - ez a regény bizonyítja - hátborzongató rejtett valósága is van. Az író svájci honfitársai is az idillnek, a békés jólét látható jeleinek akartak hinni, eleinte maguk is annak, mert csak igen merev tartózkodással fogadták Walther Kauer regényét. A műnek előbb meg kellett járnia a maga útját mind a két Németországban, sikerré kellett válnia, elkelt példányszámai és kritikai fogadtatása szerint, hogy aztán svájci olvasói se húzódhassanak vissza továbbra is a béke és jólét idilljébe. Ma pedig már európai sikerű ez a regény: korábban ismeretlen író első nagy lélegzetű műve. A siker oka döntően tartalmi ok. Ámbár eszközei szintén hozzájárultak ehhez a sikerhez: az olvasó olykor úgy véli, kalandregényt tart a kezében, olykor úgy, hogy izgalmas krimit. Olykor a Száll a kakukk fészkére fog eszébe jutni: méltó versenytársa a világsikerű amerikai regénynek ez a svájci. Egy kritikusa szerint talán még eredetibb, megrendítőbb is, mert többet mond az intézeti falakon kívüli nyomasztó valóságról, mint annak intézeten belüli tragikus vetületeiről. Más - jóléti-polgári, tehát a baloldali író javára biztosan nem elfogult - kritikusa szerint a XX. századi Svájc új történelemkönyve és társadalomtörténete ez, egy "dogmátlan és svájciatlan" svájci előadásban. A regény utolsó lapjai nem szolgálnak békítő megoldással, nem is bíztatnak vele. Az újságíró azonban, miután földolgozta Knecht jegyzeteit, dokumentumait, és miután ezeket megtűzdelte saját észleléseivel és jegyzeteivel, bővítette egy sor levéllel - Knecht apjának a spanyol polgárháborúból írott leveleivel is -, csatlakozik egy sztrájkhoz, amely Knecht kegyetlen gyáros-főnöke ellen irányul. Ő fejezi be a történetet, amelyet Knecht nem fejezhetett be.

Kollekciók