Ajax-loader

'francia szerző' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Anatole France - A ​rózsafa bútor
Az ​irodalomtörténészeket és filológusokat az egész világon izgatja a kérdés: vajon csakugyan Anatole France írta-e A rózsafa bútor című elbeszélés eredetijét, amely 1896-ban jelen meg magyar fordításban, és amelyet nemrég a magyar fordítás nyomán németre és oroszra is lefordítottak. A Komlós Aladár által elindított és filológiai izgalmakban bővelkedő nyomozás még nem vezetett eredményre, de az Európa Könyvkiadó addig is úgy vélte, hogy ez az igazán france-ian ironikus és mulatságos elbeszélés mindenképpen megérdemli, hogy ismét eljusson a magyar olvasóközönséghez. A közönség - függetlenül ettől az irodalomtörténeti érdekességtől - minden bizonnyal élvezettel fogja olvasni és pedáns agglegény tanárának történetét, aki váratlan örökségéből új bútort vásárolt, egy könnyű kis táncosnő bútorait, és ettől kezdve piperkőc módon kezd öltözni, elhanyagolja iskolai munkáját: a bútor egykori tulajdonságának egykori életét, tunya, hiú, álmatag életet kezd élni...

Covers_34589
elérhető
3

Émile Zola - Igazság
Az ​Igazság Zola Négy evangélium című regényciklusának harmadik darabja. Ez is, mint a ciklus valamennyi kötete, önálló regény, eszmei - nem pedig tartalmi - kapcsolata van csupán a többivel: ez a zolai koncepció, amely szerint ez a ciklus az élet legfontosabb területeivel hivatott foglalkozni, azokkal a "kulcspozíciókkal", amelyeken áll vagy bukik Franciaország jövője. Az izgalmas Igazság középpontjában egy sötét bűnügy áll, amelynek perében korrupt bírák s a középkori tudatlansággal, babonasággal fertőzött közvélemény szörnyű ítélettel sújt egy ártatlan embert. A reménytelen helyzetben egy egyszerű néptanító áll ki az ártatlanul bűnhődőért, s évtizedek szívós nevelőmunkájával, új, felvilágosult nemzedékek felnevelésével napfényre segíti az igazságot: ez az új nemzedék már nem is ismeri, meg se érti azt a légkört, amelyben az ostobaság és gonoszság ilyen égbekiáltó igazságtalanság szülője lehetett...

Boris Vian - Venyigeszú ​és a plankton
A ​kiadó Vian-sorozatának második kötete, a Venyigeszú és a plankton egyfelől két, irigylésre méltó profizmussal megszervezett, fergetegesen erkölcstelen házibuli történetét kínálja az olvasóknak, másfelől pedig betekintést nyújt annak az agyalágyult bürokratákkal teli Hivatalnak a hétköznapjaiba, amelyet egy rövid időre az ifjú, friss mérnöki diplomás Boris Vian is kénytelen volt munkahelyéül elfogadni. A regény szereplői – a szívderítően nimfomán lányok, a holt laza jampecek, a minden őrültségre kész zenészek, a szinte fájón röhejes aktakukacok, az inkontinens vadászblézer, az álnok Venyigeszú, az Alvilágjárókból már jól ismert Antiochio-Őrnagy páros és ez utóbbi jegyese, Óvadóc de la Petrence – valamennyien a szving lüktető ritmusától hajtva rohannak elkerülhetetlen végzetük felé. „Boris, aki kortársai többségéhez hasonlóan igyekezett nem tudomást venni a tragikus valóságról, e struccpolitika kiegészítéseként a passzív ellenállás egy igencsak kellemes formáját választotta: csatlakozott a Franciaország (és különösen a francia ifjúság) erkölcsi megújulásának szükségességét hirdető Vichy-kormány bornírt prédikációra fittyet hányó, feltűnő, hóbortos ruhadarabokat viselő, a jazzt és főleg a szvinget szinte vallásos áhítattal imádó zazou-khoz (jampecok). Nem túlzás kijelenteni, hogy a németek által megszállt Franciaországban, ahol a túlbuzgó kollaboránsok még a germán félisteneknél is szigorúbban ítélték meg és el a jazzt, ezt az „erkölcstelen és értéktelen”, ráadásul „zsidó-néger-amerikai” zenét, a New Orleans-i stílus vagy a szving iránti rajongás – és főleg e zenei műfaj művelése – az ellenállás egy formája volt.” Takács M. József

Victor Hugo - A ​nevető ember
A ​romantikus költészet, dráma- és regényirodalom legnagyobb francia klasszikusának hatalmas regénye a XVIII. század nemesi Angliájába vezet bennünket. Hugo színes és groteszk végletek közt csapongó képzelete viharos erővel sodorja az olvasót regényes tájakra, festői koldusnyomorba, hivalgó főúri pompába, de mindenütt az igaz emberséget, a szabadság nemes eszményeit kutatja, és egy nagy forradalmár szertelen gyűlöletét zúdítja a zsarnokság minden formájára. Victor Hugo csalhatatlan művészettel tárja fel a tragikus embersors lenyűgöző pátoszát, s a bohóctragédia hálás témája mindig megtalálja a szívünk titkos kamráihoz vezető utat, a részvét útját.

151637
elérhető
215

Joanne Harris - Csokoládé
Ismeretlen, ​titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja "csokoládézóját" - a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja... Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

Joanne Harris - A ​St. Oswald fiúiskola
Sötét, ​felkavaró pszichothriller a lenyűgözően sokoldalú Joanne Harristől. Roy Stratley latint tanít az észak-angliai St. Oswald fiúiskolában, ebben a hagyományaihoz ragaszkodó, rejtett feszültségektől terhes, zárt világban. Az itt töltött harminc év alatt Stratley sokféle diákkal találkozott, hiszen minden osztálynak megvannak a maga bohócai és hangadói, vannak visszahúzódók és nyitott gondolkodású lázadók. S mindig van legalább egy olyan fiú is, aki kilóg a sorból, aki nem tud beilleszkedni. Valaki, akit baljós árnyak vesznek körül. Egy fiú, aki szörnyű dolgokra képes... A kérdés csak az, meg tudjuk-e ítélni, kivel van dolgunk, s el tudjuk-e dönteni, melyik fiú küzd átlagos tinédzserkori nehézségekkel, és ki az, akinek komoly segítségre lenne szüksége. Stratley helyzetét megnehezíti, hogy új igazgató érkezik az iskola élére: egy hajdani tanítvány, aki húsz éve kísérti Stratley-t az álmaiban... A Kékszemű fiú és az Urak és játékosok után ezúttal is a nagy hagyományokkal rendelkező észak-angliai fiúiskola a helyszíne Harris hihetetlenül szellemesen megírt, feszültségteli regényének, amellyel a szerző megerősíti helyét a thriller műfajának legjobbjai között.

Akt%c3%a9
elérhető
6

Alexandre Dumas - Akté
Meglepetés ​ez a könyv azoknak az olvasóknak, akik ismerik és szeretik Dumas felbecsülhetetlenül értékes munkásságát. Az emberiség legsorsdöntőbb korszakát eleveníti meg Dumas előttünk, s szereplő személyei - részben legalább - történelmi nagyságok. Talán Akté az egyetlen főszereplő, akit a regényíró képzelete teremtett, a többiek: Nero császár, Agrippina, Pál apostol, Galba, Sporus, Britannicus stb. valamennyien történelmi figurák. A küzdelemben pedig, mely a regény alakjait két nagy csoportba tereli - a világ sorsa dől el a két főszereplő, Akté és Nero körül. A kicsapongó császári Róma a végnapjait éli s a föld alatt már forrong a keresztény eszme, mely ezer megpróbáltatáson át diadalmaskodik... Ez a regény tárgya. S Akté, a korintuszi leány az összekötő kapocs a régi világ és az új között, s Nero ártatlan kedvese bepillant a császári szobák borzalmaiba, s riadtan menekül onnan. Felejteni akar, úgy kerül a keresztények közé. De sorsa elválaszthatatlanul ragadja tova s anélkül, hogy tudná mi történik vele, lépésről-lépésre távolodik a régi világból, míg végre az arénában, a ráengedett vadak fenyegető üvöltése közben sorsára ébred...

Alfred de Musset - Gamiani ​avagy a kicsapongás két éjszakája
Gamiani: ​Tejet! Tejet! Jaj, tejet! Nem értettem, miért kiabál ily kétségbeesetten, mintha halálán volna, mígnem Julie egy hatalmas műhímtaggal fölfegyverkezve jelent meg, amelyből a beletöltött meleg tejet egy rugó segítségével akár tíz lépésre is el lehetett lőni. Julie felszíjazta a leleményes szerszámot a megfelelő helyre. A legpompásabb csődör sem mutatkozhatott volna, még ereje teljében sem, erősebbnek - legalábbis ami a méretet illeti.

Voltaire - Candide ​vagy az optimizmus
Tragikus ​és mulatságos kalandok során járja be Candide a világot (még Eldorádóba is eljut), hogy gyötrelmes megpróbáltatásai végén feltegye a kérdést: igaza volt-e tanítómesterének, Panglossnak, aki azt vallotta, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika? Ha csakugyan így van, vajon miért annyi a nyomorúság, mire való a háború meg az inkvizíció, a vakhit meg a nyomor? S mit tehetünk ellenük? A bölcsesség, mellyel Voltaire a _Candide_-ot zárja, látszólag roppant egyszerű: _műveljük kertünket, vár ám a munka a kertben_. Mióta a regény megjelent (1759-ben, Genfben, s persze álnéven, mint Ralph doktor munkája), az utókor sokféleképpen értelmezi a voltaire-i filozófia e nagyszerű paraboláját. Vajon rezignáltan műveli-e kertjét Candide, vagy a történelmen, legalábbis a maga történelmén diadalmaskodó ember magabiztosságával? S valójában mi is _az én kertem_, hol húzódik a kerítése? Akárhány feleletet is találunk e kérdésre, annyi bizonyos: Candide az örök típus. Akár a népmesék hőse, azért indul vándorútra, hogy megtalálja tulajdon élete, vagy ha úgy tetszik, az élet értelmét.

Alexandre Dumas - A ​három testőr
Egy ​fiatalember kalandjait meséli el, akit d’Artagnannak hívnak, és elhagyja az otthonát, hogy testőr lehessen. D’Artagnan nem tartozik a címben említett testőrök közé; azok a barátai , Athos, Porthos és Aramis – elválaszthatatlan férfiak, akiknek a jelmondata így hangzik: "Egy mindenkiért, és mindenki egyért".

Patrick Modiano - Felejtett ​álom
Párizs, ​hatvanas évek. A történet narrátora, egy húsz év körüli fiatalember, aki régi könyvekkel házal, eseménytelen, sivár hétköznapjait éli a téli, borongós Quartier Latinben. Egy napon furcsa párral hozza össze a véletlen. Van Beverék Párizs környéki kaszinókban játszanak, kis tétekben, a nyereményekből élnek. Lepusztult, olcsó szállodákban laknak, vendéglőkbe, bárokba járnak játékgépezni, a lány, Jacquline étert szív. A narrátor úgy érzi, valamiféle rejtély lengi körül újdonsült ismerőseit: hol napokra nyomuk vész, hol újra felbukkannak, s mintha mindenáron igyekeznének észrevétlenek maradni. A _Felejtett álom_ hősei mintha idegenek, kívülállók volnának a saját életükben. Amikor rájuk vetül az emlékezés fénye, egy-egy pillanatra kiválnak a homályból. Az e,lékezés és a felejtés kettős fénytörésében a valóság elmosódottá, már-már krimiszerűen titokzatossá válik, s mozaikdarabkái mindannyiszor más-más képpé állnak össze az idő kaleidoszkópjában.

Gaston Leroux - A ​sárga szoba titka
Rejtélyes ​gyilkosság kísérlet tartja izgalomban Párizs közvéleményét. Meg akarták gyilkolni egy vidéki udvarházban a híres és nevezetes Stangerson professzor gyönyörűszép lányát, aki apjával tíz év óta kutatásokat folytat az anyag felbomlásával kapcsolatban. Megindul a nyomozás, megjelenik a helyszínen az író is a zseniális rendőrriporter, Rouletabille társaságában, de természetesen a helyszínen nyomoz a francia bűnügyi rendőrség mesterdetektívje is. Gyanúba keveredik egy csomó ember, de senki sem tudja megfejteni a gyilkossági kísérlet legnagyobb rejtélyét: hogyan tudott a gyilkos egy tökéletesen zárt szobából eltűnni? És a kérdések egyre szaporodnak: miért akarták meggyilkolni a híres tudós lányát? Ki lehetett a merénylő: Miért hallgat mélységesen a támadásról az életben maradt áldozat? Az olvasó izgalmát a páratlanul leleményes szerző egyre csak fokozza, míg végre az ifjú és rendkívüli ügyes rendőrriporter meg nem oldja a rejtélyek rejtélyét...

Guy de Maupassant - Gömböc ​és más elbeszélések
"...Ebédig ​a hölgyek megelégedtek azzal, hogy nyájasak voltak Gömböccel, s növelni igyekeztek bizalmát és rá akarták venni, hogy hajtson tanácsaikra. Az asztalnál kezdték a közeledését. Először általánosságban az önfeláldozásról kezdtek beszélni. Régi példákat idézték: Juditot és Holofernest, majd minden ok nélkül Lukréciát és Sextust, Kleopátrát, ki ágyába fektetett minden ellenséges hadvezért... Sorra vették az összes nőket, akik a hódítókat megállították, és testükből csatateret csináltak, hatalmi eszközt, fegyvert, azokat, kik hősies ölelésükkel győzték le a förtelmes és átkos lényekkel, szűziességüket bosszúnak és önfeláldozásnak szentelve... A végén azt hihette az ember, hogy a nő egyedüli földi hivatása állandó önfeláldozás, a katonaság szeszélyeinek folytonos kielégítése... a grófné talán öntudatlanul, hirtelen támadt vallásos felbuzdulásból, az öregebb apácától a szentek nagy tetteiről kezdett kérdezősködni. Bizony sokan követtek el olyasmit, ami a mi szemünkben bűnnek látszik, de az Egyház könnyen megbocsátja ezeket a botlásukat, ha Isten dicsőségére, vagy felebarátaink jóvoltáért követték el..."

Osztr%c3%a1k_%e2%80%8bk%c3%b6lt%c5%91k_antol%c3%b3gi%c3%a1ja
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Osztrák ​költők antológiája
A ​német nyelvű irodalomban külön színt jelentő, külön fejlődést képviselő osztrák lírát tekintheti itt át az olvasó. Gyűjteményünk a kezdetektől, mintegy a XII. századtól jut el napjainkig. A lovagi költészet világirodalmi csúcsteljesítményeit éppúgy számba veszi, mint az osztrák barokk eredményeit, a félmúlt olyan iskolateremtő nagyjait, mint Hofmannsthal, Trakl és Rilke, valamint természetesen a jelen bevált értékeit. A gazdag és úttörő gyűjtemény anyagát a legjobb klasszikus és mai műfordítók fordították. A kötetet Hajnal Gábor válogatta és látta el gondos, eligazító jegyzetekkel.

Louis Aragon - A ​bázeli harangok
Aragon ​nagy korrajzának három nőalak a hőse. Az egyik, Diane, a társaságbeli úrilány jellegzetes életét éli: váltogatja szeretőit, házasságot köt egy gazdag pénzemberrel, s mikor a férje erkölcsi csődbe jut, elválik tőle, de ez a válás nem hoz, nem is hozhat életében igazi változást. Catherine, a szép grúz származású lány, egészen más utat jár be. Ő is gyűjti-fogyasztja a szeretőket, de a léha élet nem elégíti ki: homályos vágyat érez az értelmes, a mások sorsáért is aggódó-cselekvő életre. Puskaropogásban, egy munkáslegény halála láttán döbben rá, hogy el kell szakadnia osztályától, ha emberhez méltó sorsot akar magának. Szeme előtt zajlik a századelő nagy társadalmi-politikai drámája: agyafúrt vagy kíméletlen pénzemberek, államférfiak az egyik, sztrájkoló munkások, lázas anarchista agitátorok, merényletek szervezői a másik oldalon. Vajon hová kell állnia? Múlt, jelen, jövő zaklatott és zaklató képei közt vergődik, keresi léte értelmét. S ez az értelmes lét a regény epilógusában a munkásmozgalom nagy harcosának, Clara Zetkinnek az alakjában ölt testet.

Paul Verlaine - Paul ​Verlaine versei
Az ​egyik legnagyobb szimbolista, Paul Verlaine verseiből válogattunk ebbe a kötetbe. Verlaine a hangulatok világát fedezi fel a költészet számára, az árnyalatot keresi a színnel szemben, menekül a rímtől és a csattanótól. A válogatás folytatja azt a hagyományt, hogy egy-egy vers több költő tolmácsolásában is megszólal.

Img_0007
elérhető
22

Robert Merle - Madrapur
„Elkésett ​utas már nem is reméli, hogy útra kelhet. Kihalt repülőtér - éppúgy lehetne irdatlan vidámpark vagy melegház is. Sztrájk? Sehol senki: se légiszemélyzet, se utasok. Aztán a semmiből mégis egy bájosan személytelen stewardess. A formaságokat mellőzve, ugyanakkor ellentmondást nem tűrően kalauzol a fedélzetre. Türelmetlen utastársak: mindkét nembeliek, nációk tarkasága tart a rejtelmes Madrapur felé. Miféle új ígéret földje? A hétköznapi szituáció egyre nyomasztóbb. Aztán mintha kibújna a szög a zsákból: terroristák fognak fegyvert a többi utasra. Kiderül, hogy a pilótafülke üres, a távolból, ismeretlen központból vezérlik a gépet, amely időnként kietlen, fagyos tájakon landol: ilyenkor mindig kiszáll néhány utas. Önszántából vajon? A majomszerű alsó arctáját restellő, a felsőbbik emberszabására bezzeg rátarti utas úgy írja le percről percre a kalandos röpülést, ahogyan megéli: élénken észleli környezetét és a történéseket, de megfejteni őket képtelen... Robert Merle hosszú pályáján kivívta a magyar olvasók szeretetét. Ez az 1981-ben kelt regénye már nem sci-fi ízű, baljós előérzetei sajnos igazolódtak: világterrorizmus, klímaváltozás... Találó jellemzései, szellemessége annál nagyobb hálára köteleznek.”

Louis Aragon - Sziget ​a Szajnán
Művészek, ​sznobok, üzletemberek, éjszakai mulatók, arisztokrata bálok, színésznők, félvilági nők, aranyifjak... és színek, színek mindenekfelett... Az olvasó emlékezetében színekben izzik fel a főszereplő Aurélien Leurtillois élete: a Szent Lajos szigeti alkonyat finom narancssárgája, a perverz herceg báli jelmezeinek émelyítő aranya, Monet minden áldott nap más színű virágdíszben pompázó Szajna-parti kertjének üde sárgája, ártatlan kékje... Aurélien a múlt századi nagyrealizmus egyik jellegzetes alakjának, a "felesleges embernek" kései unokája a húszas évek Franciaországában. Rokonszenves és fogékony a jóra, mint elődei, de éppoly társtalan, éppúgy nem tud mihez kezdeni ifjú izmaival és szellemével, s végeredményben ártatlan közömbösségében éppoly bűnös, mint amazok. Pedig nagy veszedelmet érlelő, érdekes, bonyolult korban él... Pedig az élet felajánlja neki a megváltást: az egyetlen nagy szerelmet, Bérénice-t, Aurélien világának legigazabb emberét...

K%c3%96rk%c3%89p_89
Körkép ​89 Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Körkép ​89
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Henri Wallon - Válogatott ​tanulmányok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Colette - Kóborélet ​és más kisregények
Gyergyai ​Albert így ír Colette-ről: "...Ez az új válogatás, amely csupa vonzó és jelentékeny Colette-művet tartalmaz, biztosabb alapot nyújthat Colette magyarországi újjáértékeléséhez... Mint a legtöbb nőíró, ő is sokkal mélyebben és kizárólagosabban, mint elődei, elsősorban önmagát s legfeljebb beszédes barátnői vallomásait regényíti, és még az olyan önálló, kívülről látott és kerek művekben is, mint ebben a gyűjteményben _A macska_ vagy a _Zsendülő vetés_, ugyanaz az érzéki, sóvár és telhetetlen Colette bujkál, nem csupán a bretagne-i tengerpart, vagy a párizsi villanegyed ózonos tájképeiben, nem csupán a sorok közt, a tömör, éles, kiszámított és mégis oly forrásízű nyelvezetben, hanem még a történet és a szereplők bonyodalmas mélyeiben is." Colette a köznapi valóság mesterkéletlen költője. "Jól tudja, hogy örömeink mulandók, boldogság nincs, csak boldog pillanatok, és ezért kell élvezni módjával, túlzás, szavalás, szenvelgés nélkül, a természet és az emberélet minden mégoly mulandó kedvességét, a jó kenyeret, a tiszta forrásvizet, a se zöld, se túlérett gyümölcsöt, egy arc, egy test oly törékeny hamvát és harmóniáját, egy madár villanó röptét, egy nyíló virág bársonyát, egy kedvünkhöz illő tájat, egy testi vagy szellemi találkozást - mindent frissen, közvetlenül, tudatosan, világos szemmel, mert hisz sose fürödhetünk kétszer ugyanabban a folyóvízben. Kortársai közt kissé olyan, mint a maga századában s hazájában a titokzatos Vermeer, akinek tájai, csendéletei, mindennapos modelljei alig-alig különböznek, főképp első tekintetre, annyi más holland >>kismester<< témáitól és felfogásától - viszont ha sokáig nézzük kékjeit és sárgáit és az arcokra s a tárgyakra mindenünnen beáradó és szinte mindent elöntő és mindent felderítő világosságát, Colette legszebb lapjaira, prózájának kék és sárga villanásaira kell gondolnunk, azokra a pontos és zenei jelzőkre, amelyek minden témabeli zártság és egyhangúság ellenére olykor egy tájon, egy arcon, egy egyéni sorson túl az emberi szív leghomálylóbb rejtelmeire vetnek világot..."

Louis Aragon - Úri ​negyed
Jelen ​könyvem - a Bázeli Harangok folytatása - egy hosszabb vallomás-sorozat második kötete. Ez a vallomássorozat életem történetét beszéli el, és azt kívánja bizonyítani, hogy szívvel-lélekkel állok a franciák milliói mellett, akik Kenyeret, Békét és Szabadságot akarnak. Mint a Bázeli Harangokat és mindent, amit eddig írtam és ezentúl írok, ezt a könyvet is, Elsa Triolet-nek ajánlom. Mert néki köszönhetem, hogy az lettem, ami lettem és megtaláltam az utat a setétség mélyéből a Valóság bejárata felé. A Világ bejárata felé, ahol, ha mást nem is, de legalább élni és halni érdemes.

Anatole France - Angyalok ​lázadása
Anatole ​France-nak, "az utolsó klasszikusnak" utolsó nagy regénye, az Angyalok lázadása, közvetlenül az első világháború kitörése előtt jelent meg. Ezekben az években Anatole France - aki már a 80-as évektől kezdve mindjobban felfigyelt korának társadalmi mozgalmaira - egyre nagyobb rokonszanvvel tekint a szenvedőkre, és egyre több kétellyel, gúnnyal, csömörrel és megvetéssel szemlélte, ami körülötte zajlik: a harmadik Köztársaság válságos periódusát - a regényben szereplő angyal szavaival: "...a mozdulatlanság leple alatt minden rothadóban van... Elaggott közigazgatás, elaggott hadsereg, elaggott pénzügyi szervezet." S miközben megértő kétellyel meséli csípős és ájtatos történeteit és legendáit, új mítoszt teremt, s újra a földre hozza a lázadó angyalokat. Egy fantasztikus-szatírikus regény keretében megírja, hogyan döntik majd meg a zsarnok Jehova trónját a szabadság és az emberiesség jegyében. Természetesen France, aki az irónia egyik legnagyobb mestere - Swift és Voltaire egyenes örököse - , sikamlós vidám történetekkel fűszerezi mély életbölcselettel teli, moralizáló regényét. Miközben a regényben megelevenedik az egész európai kultúra sűrített története, az örök kételkedő gúnyos-bölcs mosolyával, elnéző szigorúsággal bírálja kora társadalmát. E sokszálú, több síkon mozgó, rendkívüli művészettel megírt művéből félreérthetetlenül kirajzolódik Anatole France jellemző kettős arca: a rebellis, aki fellázad kora minden csúfsága és képmutatása ellen, és a másik: a szépség, az ifjúság és az emberi értelem örök szerelmese.

Anatole France - Virágzó ​élet
A ​Virágzó élet France utolsó önéletrajzi tárgyú írása, egyben utolsó regénye. Önéletrajzi ihletésű, de mint azt a szerző utószavában is kifejti, nem naplóregény. Nem csak az illendőség, a tapintat késztette arra, hogy megváltoztassa, kiszínezze emlékeit. "Ismétlem: szeretem az igazságot. Hiszem, hogy az emberiségnek erre van szüksége, de bizonyára még sokkal nagyobb szüksége van a hízelgő, a vigasztaló, a véghetetlen reménységgel kecsegtető hazugságra. Hazugság nélkül az emberiség elpusztulna kétségbeesésében és unalmában."

Edmond Rostand - Cyrano ​de Bergerac
___Vidám, ​nagyhangú poéták, hetvenkedő kadétok falatoznak a derék Ragueneau cukrászdájában. Egyszer csak csúnya, nagyorrú lovag vonja magára a figyelmet. Cyrano ez, a félelmetes párbajhős. ___Féktelen, vidám és bátor legény, hűséges jó barát is, de jelenlétében orrot, náthát és effélét említeni tilos. Mert nagy orrát finom szellemességgel maga gúnyolja ugyan, de mástól nem tűri el a célzást. ___Vajon miért ilyen érzékeny Cyrano? Miért bántja ezt a sziporkázóan szellemes, szó- és kardpárbajban egyaránt kiváló rettenthetetlen daliát, hogy nagy az orra? Mert szerelmes. De a szép Roxane-nak nem elég a ragyogó szellem, szíve választottjában inkább a csinos külsőt értékelné. ___Rostand örökifjú, romantikus drámája azt tárja elénk, hogyan fizet a két fiatal élete boldogságával ezért a tévhitért.

Alexandre Dumas - A ​fekete tulipán
„A ​haarlemi tulipántársaság díjat tűzött ki a szénfekete nagy tulipán fölfedezésére – nem merjük azt mondani, hogy létrehozására –, ami akkor megoldatlan probléma volt, sőt megoldhatatlan problémának is látszott, ha tekintetbe vesszük, hogy abban a korban még a természettől fogva sötétbarna fajta sem létezett. Mondogatták is, hogy a díj alapítói akár kétmillióra is szabhatták volna a díjat százezer frank helyett, minthogy a dolog úgyis kivihetetlen. De azért a tulipánkertészeket mégiscsak lázas izgalom fogta el. Némely kertészek átvették magát az ötletet, de megvalósíthatóságában nem hittek; a műkertészek fantáziája azonban olyan élénk, hogy ámbár eleve kilátástalannak ítélték elképzeléseiket, mégsem tudtak többé másra gondolni, mint arra a nagy fekete tulipánra […]. Van Baerle is azok közül a tulipánkertészek közül való volt, akiket magával ragadott az ötlet; Boxtel azok közé tartozott, akiket az üzlet érdekelt.” A XVII. századi Hollandiában játszódó történet véres mészárlással kezdődik: a franciapárti Witt testvéreket Orániai Vilmos hívei – hazaárulás vádjával – felkoncolják. Cornelius van Baerle az egyik Witt testvértől titkos levelet őriz, s emiatt letartóztatják és halálra ítélik. Halálos ítéletét az utolsó pillanatban életfogytiglani fogházra változtatják. A börtönbe Cornelius becsempészi a dédelgetett tulipánhagymát, és nem is sejti, hogy a zord falak egy másik ritka virágszálat is rejtenek: az ördögien kegyetlen porkoláb szépséges leányát, Rosát. Erény és bűn, szerelem és kapzsiság, árulás és hősi halál, uralkodói önkény és igazságtétel – a romantikus regények minden eleme együtt van ebben a jellegzetes Dumas-históriában.

Victor Hugo - Victor ​Hugo versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Georges Bernanos - A ​sátán árnyékában
1926 ​nyarán különös regény látott napvilágot. Már a címe is meglepő volt: "Soul le Soleil de Satan" - a Sátán Napja alatt. A regény írójáról Georges Bernanos-ról a beavatottabbak is csak annyit tudtak, hogy a negyven felé jár (1888-ban született), néhány tanulmány, cikket írt, az "Action francaise" irányzatához tartozik. A regény hatása szokatlanul nagy volt. Nemcsak az igényesebb francia olvasóközönségnél járt kézről kézre, hanem a külföldi irodalmak figyelmét is hamarosan magára hívja. Mély hatásának magyarázatát nem kereshetjük külső, alaki tökéletességében - a regény ilyen vonatkozásban egyes klasszikus részletei mellett is több kívánnivalót nagy hátra. Légköre feszült, cselekménye lendülettel pereg, szokatlan pátosza minduntalan egy-egy meglepő mondatban sül ki. Érdekes, de nem könnyű olvasmány. Meséjének fátyla mögött súlyos lélektani, világnézeti problémák gomolyognak. A komoly olvasó le-leteszi a könyvet s reflexióktól kavargó lélekkel maga elé mered, metafizikai távlatok igézete alá kerül - tehát nem könnyed, színes, futó irodalmi élvezetek részese. Az irodalmi kritika is szokatlan érdeklődéssel fogadja az új jövevényt. Minden komoly kritikus hamarosan tisztában volt azzal, hogy nem a szokványos regénytípussal áll szemben. A regény első része (Mouchette töténete) még ismeretes utakon mozog, de már a második rész (A kétségbeesés kísértése) félreérthetetlenül mutatja, hogy Bernanos-nak a regényírás nem a "l'art pour l'art" szellemében űzött írásművészet, hanem súlyosan komoly, az élet mélységeibe lenyúló ügy. A színtér, amelyben a cselekmény pereg, először szűknek, kistávlatúnak látszik, de csakhamar kiderül, hogy a szűk körzetben egész életszféra tükröződik, hogy a kis színpad hatalmas problématömböket bír el. A campagne-i, lumbres-i parókia ablakaiból döbbenetes tisztasággal, élességgel egy egész világ látszik, telve rejtélyekkel, kínzó kérdésekkel, gyilkoks harccal. Ez a különös világ az irodalmi kritika berkeiben szükségszerűen erős visszhangot kelt. A regény körül élénk harc indul meg. Egyesek hevesen támadják. A katolikus műbírálat legszélsőbb jobbján herezist, manicheizmust is emlegetnek. Mások kitörő lelkesedéssel fogadják. Lumbres szentje megbűvöli őket. Úgy látják, hogy szellemi világunknak már régen nem adtak annyit, mint Bernanos regénye. Ismét mások a várakozás álláspontjára helyezkedtek. Ezekre a regény még kaotikus, kavargó világ benyomását tette. Meg kell várni, amíg az író következő munkáiban a káoszból kozmosz, szilárd vázú világ lesz. Abban a kritika eléggé megegyezett, hogy a "Sous le Soleil de Satan"-ban a francia regényirodalom nem átlagos, szürke, hétköznapi művel gazdagodott, amely mint a nagy regénytermelés áradatában annyi más, hamarosan és nyomtalanul el fog tűnni.

François Villon - François ​Villon összes versei
A ​középkor legnagyobb költője, az első _modern_ francia lírikus, François Villon sohasem volt oly népszerű, mint századunkban. Kalandos élettörténetéről filmet készítettek, s modern regényeket és regényes versciklusokat is írtak. Megrendítő emberi sorsát azonban saját versei tárják fel legmélyebben, legigazibban. Verseiből ismerhetjük meg legjobban meghasonlásokkal és ellentmondásokkal teli életét. Megragadó közvetlensége, meleg őszintesége szívbe markol és ellenállhatatlan; ötszáz év távlatából felénk csengő szava ma is töretlenül eleven. Panasszal és iróniával átitatott versei kendőzetlenül festik a XV. század zűrzavaros életét, és mindennél erőteljesebben mutatják meg azt az elpusztíthatatlan életszeretetet, amely a legképtelenebb megpróbáltatások közt is betölti az emberi szívet. Villon, aki nemegyszer állt az akasztófa árnyékában is, az élet örömeinek dicsőítője. A felbomló középkor formáiban is, káromkodva és panaszkodva is, a jogaiért harcoló és mindig újjászülető ember törhetetlen erejéről tanúskodnak versei. Ezeket a verseket az tolmácsolja jól, aki a legteljesebb hűséggel adja vissza a költő eredeti szavait. A magyar műfordítás művészetének legjobbjai évtizedek óta fáradoznak azon, hogy megteremtsék az eredetihez hű s az eredetivel egyenértékű magyar Villont. Munkájuk eredményét találja ebben a kötetben az olvasó, Gyergyai Albert nemes veretű utószavával. Fordította: - Illyés Gyula - József Attila - Kálnoky László - Mészöly Dezső - Szabó Lőrinc - Weöres Sándor Az utószót Gyergyai Albert, a jegyzeteket Szegi Pál írta Bartha László rajzaival (Európa, 1979-es kiadás, Budapest)

20140321_092758-1
elérhető
18

Denis Diderot - Az ​apáca
A ​nagy XVIII. századi francia filozófus, kritikus, enciklopédista és regényíró legjobb regénye ez a mű. Egy sugárzóan ártatlan és megkapóan életvidám fiatal lányt kolostorba kényszerít a családja. Jóságában és elhagyatottságában engedelmeskedik, leteszi az örök fogadalmat, de minden csepp vére lázad az élet törvényeit megcsúfoló rabság ellen és ki akar szabadulni. Hanem a korabeli egyház nem tűrheti a rendbontást, és Suzanne nővérnek meg kell járnia a legmélyebb poklot is: börtönőrei, eltorzult lelkű szerencsétlen társai az ördögnél is gonoszabbak.. Diderot regénye az igazi nagy művek jegyeit viseli: árnyalt jellemekben gazdag, kitűnően felépített, izgalmas - és születése idején veszedelmesen szókimondó, bátor alkotás.

Lola Lafon - A ​kis kommunista, aki sosem mosolygott
Az ​1980-as években Ceausescu elszántan igyekezett meggyőzni a Nyugatot arról, hogy Románia nem a Szovjetunió csatlósa, hanem önálló, szabad akarattal rendelkező ország. Ehhez a politikai törekvéshez keresve sem találhatott volna ideálisabb szimbólumot, mint Nadia Comanecit, a „legfiatalabb kommunista hősnőt”, a sportikont, a gyereklány tornászt, a montreali olimpia bajnokát. Nadiát látva, a hidegháború óta először, a nyugati tinik arról ábrándoztak, hogy olyan sikeressé és tökéletessé válnak, mint kelet-európai kortársuk; a szülők imádták a fegyelmezett és céltudatos gyereklányt; a szakma és a média egy emberként ünnepelte a tehetséges sportolót. A sikernek azonban ára volt: Nadia egy őrült rendszer termékeként folyamatosan attól rettegett, hogy nővé érve elveszíti a rezsim támogatását és a Nyugat érdeklődését. Lola Lafon több elbeszélő nézőpontjából elmesélt álomszerű története jóval több életrajzi regénynél. Nadia karrierje és sorsa messze túlmutat önmagán: feltárja a sport, egy valamikori rezsim, a média és a Nyugat képmutató működését, ezáltal pedig megvilágítja, hogy a kis kommunistának nagyon is megvolt az oka rá, hogy sosem mosolygott.

Guy de Maupassant - Egy ​asszony élete
Mi ​fér bele "egy asszony életébe"? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: "Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük."

Kollekciók