'francia szerző' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Joanne Harris - Csokoládé
Ismeretlen, ​titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja "csokoládézóját" - a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja... Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

Gustave Flaubert - Bovaryné
Flaubert ​első megjelent regényében, a Bovarynéban, Emma a főhős életének és szerelmi csalódásainak leírásával a romantikus illúziók kudarcáról fest ironikus, tragikus képet. Emma sorra kiábrándult férjéből és szeretőiből is, mert felismeri, hogy viselkedésük csak felvett póz, s nem hősök, hanem valójában kisszerű, közepes átlagemberek. Írói mestermunka, ahogy a szerző az érdektelen köznapi eseményeket ábrázolja, úgy, hogy egyúttal a kor jellemző vonásait is visszatükrözi. Flaubert-t első regénye, a Bovaryné teszi híres íróvá. Realista regény; tája a leghétköznapibb francia kisváros, emberei valamennyien átlagemberek; nem típusok, mint Balzac alakjai, hanem olyan még csak nem is tipikus emberek, akikkel az olvasó mindennap találkozik. A regény meséjét adó tragédia is mindennapi tragédia.

Henri Perruchot - Van ​Gogh élete
Henri ​Perruchot művész-életrajzait a magyar olvasóközönség is megszerette. A nagy példányszámban megjelent Gauguin-, Cézanne- és Manet-köteteknek már elkészült, illetve készülőben van a második kiadása. A kitűnő francia műtörténész irodalmi eszközökkel, regényes formában eleveníti meg hőseit, a XX. századi művészet nagy újítóit, de az olvasmányosság mindig tudományos igényű hitelességgel párosul. A sok dokumentum felhasználásával készült életrajzok a modern művészet kutatói számára is forrásértékű pályaképek. Van Gogh életrajzában meggyőzően érzékelteti a szerző, hogy az egészen egyéni utakon járó tragikus életű művész alkotásai, a meg nem értés, a magány, a fájdalom és meghasonlás közepette készült képei az igazi művészet varázsa folytán hogyan válhattak az utókor számára az élet örömeit, szépségét és a belső megbékélést árasztó élményforrásokká egyre nagyobb tömegek számára.

Henri Perruchot - Seurat ​élete
Perruchot ​életében utolsóként írt művészi életrajzában, egy nagyon zárkózott, a világtól elhúzódó, aszketikus szorgalommal dolgozó művész külső eseményekben és sikerekben ugyancsak nem bővelkedő életét eleveníti meg. Lépésről-lépésre követi nyomon - nagy kutatómunka eredményeképpen - egy sajátos módszer: a pointilizmus megszületését, egy szinte rögeszmés megszállottsággal kísérletező alkotó kitartó küzdelmét felfedezése kiteljesedéséért és diadalra juttatásáért. Seurat felületes szemlélő számára formai újítása: a tiszta keveretlen színek kis pontokban történő felrakása a vászonra, új szemléletet, szigorú kompozíciós célokat szolgált. Seurat az impresszionistákkal szembe fordulva nem a futó benyomások megragadására törekedett, az esetleges helyett a harmónia és a szépség törvényszerűségeinek klasszikusan kiegyenlített megjelenése volt a célja. A kötetet kiegészítő kronológiai, az impresszionizmus és posztimpresszionizmus teljes történetének igen érdekes és tanulságos összegezése.

Henri Perruchot - Renoir ​élete
Pierre-Auguste ​Renoir (1841-1919) az örök nyár festője. Derűs természet volt, semmi sem tudta megtörni az életbe vetett bizalmát. Renoir a művészettörténet egyik legizgalmasabb korszakában élt, az impresszionizmust megteremtő művészekhez tartozott. A regényben nyomon követhetjük életének fordulatait, tanúi lehetünk művészete - a fényben feloldódó formák és színek - kibontakozásának.

Henri Perruchot - Manet ​élete
„Ismeretes, ​hogy milyen hatást váltanak ki Édouard Ma-net munkái a Szalonban. Egyszerűen fölperzselik a falat, amelyre fölakasztották őket! És körülöttük ott díszelegnek a divatos művész-cukrászok édességei, a kandiscukor fák és a kalácstészta házak ... Édouard Manet-nak már ki van jelölve a helye a Louvre-ban, akárcsak Courbet-nak, akárcsak minden szenvedélyes és hajhatatlan temperamentumú művésznek ... Lehet, hogy e magasztaló sorok íróját éppúgy ki fogják nevetni, mint ahogy kinevették a festőt. Az idő mindkettőnkért bosszút áll majd. Mert van egy örök igazság, s ez az alapja kritikusi működésemnek: kizárólag az igazi temperamentumok élik túl a múló korszakokat, és ők uralkodnak rajtuk. Lehetetlen – értik? lehetetlen –, hogy Édouard Manet előbb-utóbb ne győzzön, és el ne tiporja az őt környező satnya és középszerű festőcskéket." (Zola, 1865)

Henri Perruchot - Gauguin ​élete
„Jól ​tudom, egyre kevésbé értenek engem. Mit bánom én, ha a többiek eltávolodnak tőlem! A tömeg szemében talány leszek, egyik-másik embernek költő, s előbb vagy utóbb, de a jó elfoglalja méltó helyét. Mindegy, akárhogy áll is a dolog; elsőrendű dolgokat fogok festeni, biztos vagyok ebben… Alapjában véve mindig igazam van a művészetben.” Gauguin

Henri Perruchot - Cézanne ​élete
"A ​művésznek úgy kell megalkotni a műveit, mint ahogy a mandulafa virágot hoz" - mondta Cézanne, a modern művészetnek ez a talán legtöbbet gyötrődő, korszakos jelentőségű óriása. Hatalmas intellektuális erőfeszítések, mindig újat kereső szívós kutatómunka eredményeképpen, dacolva megnemértéssel és csüggedéssel csodálatos képein sikerült megoldani a maga elé tűzött feladatot: összeegyeztetni a dolgok formáit felbontó fényt és a dolgok szerkezetét, egyesíteni a színt, az impresszionisták eredményét és a formát, a klasszikusok örökségét. A nagy művész minden képe ugyanakkor valóban olyan harmonikus és nemesen egyszerű, mint a mandulafa virága. A művész, aki heves megindultságot érez a természet láttán, úgy tudja átvinni élményét a vászonra, hogy a néző egyszerre gyönyörködhet az örök természet egyszerűségében és egy zseniális alkotó sajátosan emberi erőfeszítésében. A tudományos hitelességgel megírt biográfia gondos műelemzésével izgalmas élmény lesz minden művészetszerető olvasó számára. H. Perruchot az 1967-ben elhunyt neves francia író és műtörténész jelentős szépirodalmi művek, esztétikai tanulmányok és művészettörténeti esszék alkotója. Legfontosabb hagyatéka egy hét kötetből álló, de szoros egységet alkotó sorozat, amely az impresszionisták és a posztimpresszionisták alkotótevékenységét: Manet, Cézanne, Toulouse Lautrec és Seurat életművét mutatja be. A képzőművészet történetének egyik legizgalmasabb korszakát, a festészet megújításáért folytatott nagy jelentőségű küzdelmet választotta fő kutatási témájának, s a hatalmas kutatómunkával összegyűjtött dokumentációs anyagot a regényíró módszerével ötvözte művészi alkotássá. Életrajzai lebilincselő regények, amelyeknek minden adata bizonyíthatóan hiteles. Perruchot művei nemcsak az egyes nagy festők életét ismerteti meg az olvasóval, nemcsak festészetüket tanuljuk meg jobban érteni és szeretni Perruchot nyomán. Feltárul a körülöttük és mellettük kibontakozó, számunkra szinte érthetetlen harc, a kortársak ma már elképesztőnek tűnő értetlensége a nagy jelentőségű és jövőbe mutató, napjaink művészetében is jelenlévő alkotók iránt. A Corvina Kiadó és a gondolat közös gondozásában mind a hét életrajz megjelenik magyar nyelven is.

Stendhal - Vörös ​és fehér
Lucien ​Leuwen előtt minden lehetőség nyitva áll, de ő saját erejéből szeretne boldogulni. Pályáját katonai karrierrel kezdi, majd miután - a republikánusokkal való kapcsolata és radikalizmusa miatt - kiutasították az Ecole Polytechnique-ből, gazdag és cinikus apja segítségével a polgári életben, állami szolgálatban próbál érvényesülni, anélkül azonban, hogy lényének valódi értékeit feladná. „Halljad az alapelvet: minden kormány [...] mindig, mindenben hazudik. [...] Ha valamelyik minisztériumba belépsz, hagyd kint erkölcsi érzékenységedet." A restauráció korában így hangzott a francia elit hitvallása, ilyen alapelvekre épült az erkölcsi-politikai teológia. Stendhal a becsvágy, a tisztesség és a szerelem közt egyensúlyra nem lelő bankárfiú regényén keresztül is Lajos Fülöp korának, az 1830-as évek Franciaországának polgári társadalma fölött mond ítéletet. Ahogy a Vörös és fekete két színe a katonai egyenruhát és a papi reverendát, e regényben a vörös és fehér a köztársaságpárti forradalmiságot és a maradiságot jelképezi.

Jules Verne - Kétévi ​vakáció
Izgalmas ​eseménnyel kezdődik a történet: a vihar egy új-zélandi kikötőpartjától elold egy vitorláshajót, amelyen 15 fiúintézeti növendék alussza az igazak álmát. A hajón e pillanatban vétkes könnyelműségből senki más nem tartózkodik, s az orkán szédítő sebességgel ragadja prédáját a nyílt óceán felé. Mire a szerencsétlenséget felfedezik, a vitorlásnak - tizenöt fiatal utasával együtt - nyoma veszett. A hatóságok és a hozzátartozók hosszas eredménytelen kutatás után beletörődnek a változhatatlanba, de nem úgy a nyílt óceánon felriadó utasok, a gyerekek. Életösztönük feltámad s találékonyakká, ügyesekké, bátrakká teszi őket. Nem hajlandóak megadni magukat a tomboló elemeknek, s győztesekként kerülnek ki a harcból: kétheti orkán űzte hányódás után egy lakatlan földdarabon partra dobja őket az óceán. Itt folytatódik hősies és okos küzdelmük a létért: A gyors szabadulás reménye híján megszervezik életüket az ismeretlen szigeten. Másfél év után egy váratlan fordulat csillantja meg a szabadulás reményét, de a lehetőség megragadása az ifjú telepesektől egy minden eddiginél elszántabb, s immár valóságos - fegyveres - harc megvívását követeli meg. A gyerekek ezt az utolsó próbát is kiállják s kétévi kényszerű "vakáció" után visszatérnek örömmámorban úszó családjaikhoz. Verne ezt a drámai feszültséget telített, kalandos történetet eleven elbeszélő modorban mondja el. Nemes pátosszal megrajzolt gyermekhősei életre szóló, kedves ismerősei maradnak a fiatal olvasóknak.

Maurice Druon - A ​Vaskirály
A ​világszerte ismert Maurice Druon hétkötetes történelmi regénysorozata a 14. századi Franciaországba, az utolsó Capetingek és a százéves háború idejébe kalauzolja az olvasót. A sorozat első darabja Szép Fülöp uralkodásának utolsó korszakát dolgozza fel lebilincselő történelmi hitelességgel. A hideg és kegyetlen uralkodó szeme előtt egyetlen cél lebegett: az egységes Franciaország megteremtése. Miközben a Vaskirály az ellenfeleivel küzd a csatamezőkön, megismerhetjük az udvari életet, annak minden ragyogásával és intrikájával együtt. Szerelem, ármánykodás, sorozatos házasságtörések és diplomáciai cselszövések teszik még izgalmasabbá a valós történelmi alapokon nyugvó regényt. Amikor Szép Fülöp meghal, a trónon legidősebb fia, X. Lajos követi. Hogyan alakul az új király és Franciaország sorsa? Erre már a sorozat következő része adja meg a választ.

Robert Merle - Állati ​elmék
Amikor ​az embereknek háborúzni támadt kedvük, mindig magukkal vitték a csataterekre az egész konfliktusból mit sem értő lovakat, málhás öszvéreket és szamarakat vagy éppen a harci kutyákat és elefántokat. Merle regényében a kutatóknak sikerül "szót érteniük" a legintelligensebb tengeri állatokkal, a delfinekkel, s így azon nyomban magukra vonják a hadseregek és a titkosszolgálatok érdeklődését. Miközben az Egyesült Államokban (majd természetesen a Szovjetunióban is) valóban folytak már kísérletek a delfinek katonai felhasználására, Robert Merle ennek veszélyeire hívta fel a figyelmet 1967-ben megjelent, _Állati elmék_ című regényében, amelynek alapján utóbb nagy sikerű film is készült (_A delfin napja,_ 1973). A science-fictionnek és politikai thrillernek is minősíthető történet főszereplőit, a Sevilla professzor vezette kutatóközpont delfinjeit egy napon a katonai hírszerzés elszállíttatja. Nem sokkal ezután a hírhedt Tonkini-öbölben felrobban az USA _Little Rock_ nevű cirkálója, és az amerikaiak Kínát teszik felelőssé a hajó pusztulásáért. Az egész világ aggódva figyeli a fejleményeket: vajon elkerülhető-e még a III. világháború?

Pierre Teilhard de Chardin - Hit ​az emberben
Pierre ​Teilhard de Chardin (1881–1955) francia jezsuita teológus, filozófus, paleontológus. Vállalta a vallás és természetkutatás, a hit és a tudás összehangolásának kísérletét. E kötet válogatás tanulmányaiból, Dienes Valéria fordításában. Az összeállított válogatás az adott keretek közt a lehető legteljesebb képet nyújtja róla. Leghíresebb műve _Az emberi jelenség_; az olvasó ezzel is megismerkedhet itt abban a rövidített és sűrített változatában, melyet Teilhard párizsi főiskolások számára készített és adott elő, _Az ember helye a természetben_ címmel. Ez gondolatrendszere szintézisének is tekinthető. A többi tanulmány, ha más-más szempontból is, lényegében ugyanazt a központi problémakört közelíti meg. Kétségkívül ismétlésekkel; mert Teilhard sajátos munkamódszeréhez tartozott, hogy apró továbblépésekkel, fokozatos kiegészítésekkel és tágításokkal haladt előre. A gondolkodó és a „tervező” Teilhard mellett ízelítőt kap az olvasó a misztikusból is, elsősorban Az én mindenségem elgondolkoztató krisztológiájában.

Dominique Lapierre - Az ​öröm városa
Ez ​a könyv a francia kiadó szerint "A szeretet éneke, a boldogság kiáltása, az élet himnusza, a gyöngédség és reménység tanítója, mely korunk minden emberének szól. Könyve végén a szerző köszönetet mond feleségének és mindazoknak, akik segítették könyvének megírásában, intézményeknek és egyes személyeknek egyaránt. Köszöni a kiegészítő információkat és a dokumentációt. Ezt lényeges előre tudomásul vennünk, mert a mi számunkra sokszor elképzelhetetlen az, amit leír. Hitelességét erősíti a mellékelt színes képek sora, amely nagyban emeli e kiadás értékét. Irgalmatlan sötét hátteret rajzol olyan realista módon, hogy a fordításban néhány részletet jobbnak láttunk kihagyni. Viszont ebből a környezetből valósággal kiragyog az emberi nagyság: mire képes az együttérző irgalmas szeretet, mennyira igaz a könyv mottója: "Mindaz, amit nem tudsz odaadni, az elveszett." Mennyire igaz, hogy "az embertelen városnak van mágikus ereje, amely szenteket tud teremteni". Névtelen szenteket. Mai körülmények között mutatja meg, hogy az ember nem arra született, hogy legyőzzék és a szeretet az, amely mindennél erősebb. A szerző a névtelenséget nagyon hangsúlyozza, ennek érdekében felcserélte a neveket és olykor egyes részleteket is. Mert mindaz, amit leírt, több évvel ezelőtt zajlott le, de emberek, akik ilyen nehézségeket képesek legyőzni, mindig fognak létezni. Dominique Lapierre, aki járja az egész világot és keresi a nagy emberi eposzokat, korunk igazi hőseit. Könyveit harminc nyelvre fordították már le, és vagy százmillió olvasója van. Öt "best-sellers" regénye jelent meg: ennek jövedelméből és más adományokból 1980-ban társaságot alapított a kalkuttai leprás gyerekek megsegítésére. Egy alkalommal "gyermekeit" Kalkuttában meglátogatva, fedezte fel az őt megigéző világot: Az Öröm Városát. Ebből a felfedezésből született ez a könyv.

Voltaire - Candide ​vagy az optimizmus
Tragikus ​és mulatságos kalandok során járja be Candide a világot (még Eldorádóba is eljut), hogy gyötrelmes megpróbáltatásai végén feltegye a kérdést: igaza volt-e tanítómesterének, Panglossnak, aki azt vallotta, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika? Ha csakugyan így van, vajon miért annyi a nyomorúság, mire való a háború meg az inkvizíció, a vakhit meg a nyomor? S mit tehetünk ellenük? A bölcsesség, mellyel Voltaire a _Candide_-ot zárja, látszólag roppant egyszerű: _műveljük kertünket, vár ám a munka a kertben_. Mióta a regény megjelent (1759-ben, Genfben, s persze álnéven, mint Ralph doktor munkája), az utókor sokféleképpen értelmezi a voltaire-i filozófia e nagyszerű paraboláját. Vajon rezignáltan műveli-e kertjét Candide, vagy a történelmen, legalábbis a maga történelmén diadalmaskodó ember magabiztosságával? S valójában mi is _az én kertem_, hol húzódik a kerítése? Akárhány feleletet is találunk e kérdésre, annyi bizonyos: Candide az örök típus. Akár a népmesék hőse, azért indul vándorútra, hogy megtalálja tulajdon élete, vagy ha úgy tetszik, az élet értelmét.

Nicole Seeman - Raphaele Vidaling - Nosztalgikus ​receptek gyermeklelkű felnőtteknek
Több ​mint 50 recept felnőtteknek gyerekkort idéző hozzávalókból.

Patrick Modiano - Éjfű
Jean ​húsz év elteltével visszatér Párizs egyik városrészébe, ahol fiatalkora meghatározó időszakát töltötte. Az utcákat s kávézókat járva fölidézi mindazt, ami akkori szerelméhez, Dannie-hoz köthető: megismerkedésük körülményeit, a lány titokzatos életének töredékes részleteit, rejtélyes barátait, akik inkább hasonlítottak összeesküvőkre, mint ártatlan egyetemistákra. Fekete notesza segítségével – amelybe mániákusan jegyzi föl az élete során felbukkanó neveket, címeket, fontosnak tűnő mondatokat, eseményeket – igyekszik eligazodni a múlt eseményei között, összerakni a töredékekből a teljes képet, s megérteni, mi miért történt. Ki volt Dannie, és hová tűnt hirtelen? Kik voltak a barátai, és mire készültek valójában? Modiano a tőle megszokott módon vegyíti a valóság és a jelen idejű történések közé az emlékeket, a képzelet szülte párbeszédeket és az álomvilágot, hogy hőse ezek segítségével határozza meg önmagát és élete értelmét.

Honoré de Balzac - Emberi ​színjátékunk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Joseph Joubert - Gondolatok
Az ​1754 és 1827 között élt Joubert több mint 20 füzetet írt tele gondolataival élete utolsó négy évtizedében; e műve csak jóval halála után jelent meg. Gondolkodásmódja olyan utak kezdete, amelyek a romantikán túlmutatva arra törekszenek, hogy a jelenségeket egyszerre értelmezzék és érzékeltessék. Valéry jellegzetes mondása: "A valóságot csak képtelenséggel lehet kifejezni", csupán kiélezett megfogalmazása annak, amit Joubert így írt egy barátjához intézett levélben: "Egy idő óta csakis annak kifejezésére törekszem, ami kifejezhetetlen." Túl azon, hogy önmagunk megfigyelését és megismerését a gondolkodói őszinteség alapfeltételének tartotta, sokféleképpen vizsgálta az élet, az életvitel tartalmát és formáját. Sokat foglalkoztatták a stílus problémái: gondolatait a végtelenségig tömörítette, árnyalta, csiszolta: ezek közül a legszebbek és a legeredetibbek szerepelnek kötetünkben.

Pierre La Mure - Moulin ​Rouge
Toulouse-Lautrec ​élete - aki gyermekkorában nyomorékká vált, s aki csak mérhetetlen akaraterejének és szívósságának köszönhette, hogy kivételes művészi képességeit ki tudta bontakoztatni - valóban hálás téma a regényírónak. S Pierre la Mure kezén nem sikkad el az a lehetőség, amelyet témája nyújt: színes meseszövés, jó karakterábrázoló készséges, éles szeme, amely felfedezi a századvégi párizsi élet jellegzetes vonásait, együttérzése, melyen nyomon kíséri könyve hősének küzdelmes fejlődését - mindez biztosítja, hogy az olvasó érdeklődése nem lankad. A Montmartre, a műtermek, az éjszakai mulatók életét - amelynek művészi ábrázolása oly döntő hangsúllyal szerepel Toulouse-Lautrec életművében - a könyv szerzője a regényíró eszközeivel állítja elénk. De eközben módot talál arra is, hogy az akkori párizsi művészeti élet egyes kiemelkedő alakjai - Vincent von Gogh, Oscar Wilde, Yvette Guilbert, Sarah Bernhardt, Emile Zola és mások - itt-ott felbukkanjanak a könyv lapjain.

Alexandre Dumas - A ​fekete tulipán
„A ​haarlemi tulipántársaság díjat tűzött ki a szénfekete nagy tulipán fölfedezésére – nem merjük azt mondani, hogy létrehozására –, ami akkor megoldatlan probléma volt, sőt megoldhatatlan problémának is látszott, ha tekintetbe vesszük, hogy abban a korban még a természettől fogva sötétbarna fajta sem létezett. Mondogatták is, hogy a díj alapítói akár kétmillióra is szabhatták volna a díjat százezer frank helyett, minthogy a dolog úgyis kivihetetlen. De azért a tulipánkertészeket mégiscsak lázas izgalom fogta el. Némely kertészek átvették magát az ötletet, de megvalósíthatóságában nem hittek; a műkertészek fantáziája azonban olyan élénk, hogy ámbár eleve kilátástalannak ítélték elképzeléseiket, mégsem tudtak többé másra gondolni, mint arra a nagy fekete tulipánra […]. Van Baerle is azok közül a tulipánkertészek közül való volt, akiket magával ragadott az ötlet; Boxtel azok közé tartozott, akiket az üzlet érdekelt.” A XVII. századi Hollandiában játszódó történet véres mészárlással kezdődik: a franciapárti Witt testvéreket Orániai Vilmos hívei – hazaárulás vádjával – felkoncolják. Cornelius van Baerle az egyik Witt testvértől titkos levelet őriz, s emiatt letartóztatják és halálra ítélik. Halálos ítéletét az utolsó pillanatban életfogytiglani fogházra változtatják. A börtönbe Cornelius becsempészi a dédelgetett tulipánhagymát, és nem is sejti, hogy a zord falak egy másik ritka virágszálat is rejtenek: az ördögien kegyetlen porkoláb szépséges leányát, Rosát. Erény és bűn, szerelem és kapzsiság, árulás és hősi halál, uralkodói önkény és igazságtétel – a romantikus regények minden eleme együtt van ebben a jellegzetes Dumas-históriában.

Pierre Teilhard de Chardin - Az ​emberi jelenség
Pierre ​Teilhard de Chardin 1939 augusztusában, a II. világháború kitörésének előestéjén Pekingbe érkezik, ahol hét évet tölt. Ekkor írja meg fő művét, Az emberi jelenséget. "Továbbra is igyekszem tisztázni és pontosan lerögzíteni meglátásaimat, meghatározni az Ember helyét a Világmindenségben. Értesültem arról, hogy könyvem megérkezett Rómába, és három hónap óta revízió alatt van. Nem remélek kedvező véleményt: pedig mennyire kívánatos lenne, hogy egy katolikus nyíltan és keresztény módra nyilatkozzék azokról a kérdésekről, amelyekkel a mai élenjáró tudományos gondolkodás foglalkozik! A kérdés ma már nem csupán merő spekuláció dolga. Maga a mostani világégés veti fel az emberiség jövőjének problémáját"-írja barátjának. Pierre Teilhard de Chardin félelmetes korban élt. Tanúja volt a modernista válságnak és az általa okozott aposztáziáknak: kiűzték országából igazságtalan politikai viszályok következtében: amikor pedig elérkezik a férfikorba, a rettenetes 1914-es világháború ragadja magával. Néhány évvel később forradalmak rázkódtatják meg azokat a társadalmakat, amelyek századokon át mozdulatlanoknak tűntek. Látja, amint a vad erők elszabadulnak, és az egész világot egy második világháborúba sodorják. Kínában (Pekingben) van, amikor felrobban az atombomba Hirosimában és Nagaszakiban. Őt magát nem értik meg, és hallgatásra ítélik, szorongásoktól szenved, amelyek időnként szinte összezúzzák. Lett volna rá oka, mint sokaknak, hogy bezárkózzék a magányba, és elhagyja a cselekvés területét. De magatartása egészen más. Nem a kiábrándultságot, nem is a keserűséget viszi át a gyakorlatba és prédikálja maga körül, hanem az optimizmust. Nem ócsárolja az emberek akarhatnámságát és a világ zűrzavarát, elvből visszautasítja, hogy higgyen a rosszban: amikor kénytelen megtapasztalni, akkor is azt veszi észre, ami megment, nem azt, ami elítél. Olyan szellemi magatartás ez, gondolhatná az ember, amely nemigen teszi lehetővé, hogy elérje az igazságot! De vajon, ellenkezőleg, nem éppen ezzel, egyedül ezzel a magatartással fedezhetjük fel az igazságot?

Guy de Maupassant - A ​Rondoli-lányok
3 ​kisregény: A Rondoli-lányok Parent úr Örökség

Alexandre Dumas - A ​jávai orvos
Izgalmas ​és titokzatos kalandok bonyolódnak Dumas regényében. Eusebius Vandenbeeknek, az együgyű holland fiatalembernek a tűzszigeten, Jáva szigetén, kialudt vulkánok tövében, az őserdő ezer veszedelmének, tigrisnek, párducnak, mérges kígyóknak fenyegető közelségében, varázslók és jövendőmondók, hatalmi tébolytól és vad bosszúállás vágyától fűtött jávaiak, malájok és kínaiak, szép háremhölgyek és megátalkodott kalózok környezetében kell megbirkóznia az élet adta kísértésekkel. Miként lesz úrrá józan eszén, emberi tisztességén és tiszta szerelmén a pénzvágy és a bujaság, és miként győz minden földi és földöntúli misztikus hatalmon feleségének igaz szerelme: ezt mondja el a világhírű francia regényírónak ez a meseszerűen kalandos regénye.

Georges Arnaud - A ​félelem bére
Mit ​bír az ember? Milyen erőket képes mozgósítani magában, ha úgy érzi, hogy egyedül áll szemben a világgal, és a játszmában az élete a tét? És miféle pokoli indulatok azok, amelyek ebben a játszmában az embert, a legkegyetlenebb önzésre, aljasságra, társak elárulására késztetik? S amelyek tüzében értéktelennek látszik a mások élete, a legközelebbi sorstársak élete is? Ilyen kérdések foglalkoztatták a hányatott életű Georges Arnaud-t, amikor dél-amerikai emlékei nyomán megírta ezt az izgalmas regényt, amely a belőle készült film - és a benne szereplő Yves Montand - révén világszerte milliók élményévé vált. Olajkutak, fúrótornyok, olajvezetékek holdbéli kietlen tájain, trópusi éghajlat alatt játszódik a regény. Egy nemzetközi, véletlenül összeverődött csapat - két pár meg egy tartalék - vállalkozik rá, hogy két teherautóval nitroglicerint szállít egy begyulladt olajkút oltásához. Nitroglicerint, amely ha - ütésre, hőre - felrobban, az ezer dollárért bőrüket vásárra vivő emberekből semmi sem marad. Félelmetes, izgalmas helyzetek váltogatják egymást, amelyek során hőseink megmutatják igazi arcukat, elszántságukat és önzésüket, felvillantják gondolataikat életről, nőkről, szerelemről.

Alexandre Dumas - A ​három testőr
Egy ​fiatalember kalandjait meséli el, akit d’Artagnannak hívnak, és elhagyja az otthonát, hogy testőr lehessen. D’Artagnan nem tartozik a címben említett testőrök közé; azok a barátai , Athos, Porthos és Aramis – elválaszthatatlan férfiak, akiknek a jelmondata így hangzik: "Egy mindenkiért, és mindenki egyért".

Lola Lafon - A ​kis kommunista, aki sosem mosolygott
Az ​1980-as években Ceausescu elszántan igyekezett meggyőzni a Nyugatot arról, hogy Románia nem a Szovjetunió csatlósa, hanem önálló, szabad akarattal rendelkező ország. Ehhez a politikai törekvéshez keresve sem találhatott volna ideálisabb szimbólumot, mint Nadia Comanecit, a „legfiatalabb kommunista hősnőt”, a sportikont, a gyereklány tornászt, a montreali olimpia bajnokát. Nadiát látva, a hidegháború óta először, a nyugati tinik arról ábrándoztak, hogy olyan sikeressé és tökéletessé válnak, mint kelet-európai kortársuk; a szülők imádták a fegyelmezett és céltudatos gyereklányt; a szakma és a média egy emberként ünnepelte a tehetséges sportolót. A sikernek azonban ára volt: Nadia egy őrült rendszer termékeként folyamatosan attól rettegett, hogy nővé érve elveszíti a rezsim támogatását és a Nyugat érdeklődését. Lola Lafon több elbeszélő nézőpontjából elmesélt álomszerű története jóval több életrajzi regénynél. Nadia karrierje és sorsa messze túlmutat önmagán: feltárja a sport, egy valamikori rezsim, a média és a Nyugat képmutató működését, ezáltal pedig megvilágítja, hogy a kis kommunistának nagyon is megvolt az oka rá, hogy sosem mosolygott.

Louis Aragon - A ​bázeli harangok
Aragon ​nagy korrajzának három nőalak a hőse. Az egyik, Diane, a társaságbeli úrilány jellegzetes életét éli: váltogatja szeretőit, házasságot köt egy gazdag pénzemberrel, s mikor a férje erkölcsi csődbe jut, elválik tőle, de ez a válás nem hoz, nem is hozhat életében igazi változást. Catherine, a szép grúz származású lány, egészen más utat jár be. Ő is gyűjti-fogyasztja a szeretőket, de a léha élet nem elégíti ki: homályos vágyat érez az értelmes, a mások sorsáért is aggódó-cselekvő életre. Puskaropogásban, egy munkáslegény halála láttán döbben rá, hogy el kell szakadnia osztályától, ha emberhez méltó sorsot akar magának. Szeme előtt zajlik a századelő nagy társadalmi-politikai drámája: agyafúrt vagy kíméletlen pénzemberek, államférfiak az egyik, sztrájkoló munkások, lázas anarchista agitátorok, merényletek szervezői a másik oldalon. Vajon hová kell állnia? Múlt, jelen, jövő zaklatott és zaklató képei közt vergődik, keresi léte értelmét. S ez az értelmes lét a regény epilógusában a munkásmozgalom nagy harcosának, Clara Zetkinnek az alakjában ölt testet.

Patrick Modiano - Augusztusi ​vasárnapok
Miért ​szöktünk el Sylviával a Marne partjáról, hogy azután Nizzában rejtőzködjünk? Sylvia valóban Villecourt felesége volt? És vajon honnan való a Dél Keresztje gyémánt, amit Sylvia viselt? Mi volt a valódi oka a népszerű színész, Aimos halálának, akit állítólag egy eltévedt golyó ölt meg Párizs felszabadításakor? Miért érdeklődött annyira a lepusztult villá¬ban lakó, diplomáciai autón járó furcsa amerikai pár irántunk meg a Dél Keresztje iránt? A tönkrement Villecourt miért vetődött el Nizzába? Az egymásba bonyolódó talányok sora varázslatos szerelmes regénnyé kerekedik, és sokáig bűvöletében tartja az olvasót. Patrick Modiano 1945-ben született. 1972-ben elnyerte a Francia Akadémia Regény Nagydíját, 1978-ban Goncourt-díjat kapott.

Alexandre Dumas - Monte ​Cristo grófja
Felülmúlhatatlanul ​romantikus Monte Cristo grófjának története: az angyalian tiszta Edmond Dantest rosszakarói If várának börtönébe juttatják, ott élőhalottként teng hosszú évekig, ám egy rabtárs nagylelkűsége kiszabadítja, sőt gazdaggá teszi, ő pedig ördögi bosszút áll a gonoszokon. A legendás mű 1844-46-ban látott napvilágot folytatásokban. Szerzője elsöprő sikert aratott vele - ezért is nevezte el Monte Cristónak a bevételből 1846-ban Párizs mellett építtetett kastélyát. Az angolparkban minivizesárokkal körülvett neogótikus melléképületet pedig, ahová dolgozni vonult vissza, If váraként emlegette. "J'aime qui m'aime" (Szeretem azt, aki szeret engem), vésette az írópéldaképek portréival díszített épület bejárata fölé. A párizsi művésztársadalom irigységgel vegyes csodálattal élvezte vendégszeretetét. Ő maga paradicsomnak mondta a Monte Cristo-kastélyt, nagy vetélytársa, Balzac őrületnek, melynél kellemesebbet azonban kívánni sem lehet. A nevezetes kastély 1994 óta az író emlékmúzeuma, a Monte Cristo grófjá-nak diadalútja mindmáig töretlen.

Restif De La Bretonne - A ​nagy francia ágy
Restif ​e méltán leghírhedtebb regényében nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megalkotja De Sade márki Justine-jéhez az ellen-művet: egy olyan Erotikont, amely legalább olyan érzékletesen és nyíltan vezeti be az olvasót a szerelmi gyönyörök paradicsomába, de közben megkíméli őt a De Sade-i képzelet minden szado-mazochisztikus kegyetlenségétől. Restif eszménye az egészséges libertin: gyönyört és élvezetet, minden elképzelhető kéjmámort a végtelenségig – de szenvedés nélkül! A főszereplő Cupidonet kiterjedt nőrokonságát – húgát, nővérét, lányait stb. – a legnagyobb gondossággal vezeti be a szerelem művészetébe, hogy aztán a legképtelenebb kalandokat éljék meg szeretőik sűrűn váltakozó hadának oldalán (és másutt is persze). Kétszáz év távlatából nyugodtan elmondhatjuk: Restifnek sikerült a visszavágás, könyve éppúgy klasszikusa lett az erotikus világirodalomnak, mint De Sade művei, és joggal: éppoly garantáltan kihozza sodrából a nyájas Olvasót.

Faïza Guène - Soha ​sehol senkinek
Doria ​tizenöt éves. Egy betonkocka toronyház ötödik emeletén él Párizs egyik rossz hírű negyedében. Apja, a „vén szakállas” egy reggelen taxiba ült, és faképnél hagyta családját. Visszament Marokkóba, hogy feleségül vegyen egy fiatalabb és termékenyebb nőt. Mert fiút akart. „Akire majd büszke lehet, aki továbbviszi a nevét, mert ezt követeli a család becsülete, és biztosan volt még egy csomó ilyen hülye szempontja. De csak egy gyereke született. Egy lány. Én. Fogalmazzunk úgy, hogy nem mindenben feleltem meg a vevő kívánalmainak. A gond csak az, hogy ez nem úgy megy, mint a Carrefourban vagy a Tescóban: itt nincs reklamáció.” Doria egyedül marad írástudatlan édesanyjával, aki a negyed egyik lepukkant szállodájában takarít éhbérért. A nyílt eszű és érző szívű kislánynak nagy lelkierőre van szüksége, hogy helytálljon a mindennapokban. És az élet mégis szép… Mert Doria képes rá, hogy nyitott szemmel és nyitott lélekkel figyelje a környező világot, és a sok baj, nyomorúság, szenvedés mögött is meglássa az emberit, az igazat, a becseset. A könyv megjelenésekor alig tizenhét éves Faïza Guène fiatalos lendületű, humorral megszelídített és mégis megrázó önéletrajzi ihletésű könyve az utóbbi évek francia irodalmának egyik legnagyobb szenzációja volt.