Ajax-loader

'francia szerző' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Antoine de Saint-Exupéry - Éjszakai ​repülés
1900-ban ​született Lyonban, arisztokrata családban. 1944-ben tűnt el Korzika fölött, később derült ki, hogy felderítőgépét lelőtték a németek. Élete is, halála is legenda lett. Nem csoda. Hiszen a polgári repülés egyik úttörője volt, a szaharai és atlanti-óceáni postarepülő-vonalak felderítője és megszervezője, így élete bővelkedett regényes-romantikus fordulatokban. Kétszer le is zuhant, de túlélte, bár haláláig sejtjeiben hordta „a gyáva test emlékező iszonyatát". Balesetei, kényszerleszállásai mesebeli tájakra sodorták, megjárta a Kordillerák fagyos kőrengetegét és átvergődött a Szahara izzó holdbéli tartományain. Ám a legizgalmasabb és legfontosabb a szellem kalandja volt számára, a falusi éjszaka magányában, a majdnem üres szobában, az íróasztal mögött megélhető nagy kaland, az írás kalandja.Íróvá a mestersége, pontosabban hivatása avatta: repülésről, repülőkről szól négy regénye, meg arról, ami a XX. század „metró és mozi közé szorult" embernyája fölé szálló, csillagok között bolyongó, tágabb, nem e világi horizontokhoz szokott ember szeme előtt feltárul. Az ég vándora odaföntről új módon veszi birtokba a földet, a felhők magasából már csak a tiszta lényeget, az igazi értékeket látja: az emberi méltóságot, nemességet, az önfeláldozást, hősiességet.Az 1929-ben, a Szaharában írt Déli futárgép-ben, az atlanti-óceáni postarepülő-vonalak felderítésének idején, 1931-ben született Éjszakai repülés-ben és Az ember földjé-ben, amely 1939-ből való, Saint-Exupéry ezeket a már-már lomtálba került értékeket fényesíti ki és mutatja fel, de sallangok, pátosz és illúzió nélkül. A hadirepülő-t már századosként az 1940-es francia összeomláskor írta, a hirtelen elharapódzott kishitűség és fogódzó-nélkül-maradás napjaiban. Az ernyesztő kétségbeesésnek ellenszegülő, kemény, tiszta hangú mű végén Hitvallásba foglalta megtisztult és megújult hitét, azt, hogy milyennek akarja látni az embert. Érvényes erkölcsöt próbált adni az érvénytelen régi helyett, a tettet magasztalva.Egy kiábrándult, ernyedt kor modern lovagja, egy emberszabású heroizmus apostola ő, művei pedig a helytállás, a halállal való szembenézés párjukat ritkító írói dokumentumai.

Bovaryn%c3%a9
elérhető
26

Gustave Flaubert - Bovaryné
"Emma ​Bovary nyomorúságos kalandjai a tragédia szférájába emelkednek, mégpedig azért, mert egy közömbös, segítségre képtelen, vigaszt nem nyújtó világtól körülvéve, neki magának kellene a hitvány anyagból a gazdag és ritka értéket lepárolnia. És bele is fog a vállalkozásba, tudatlanul, vezető nélkül, nemes szórakozás híján, s kiszolgáltatva a tudatában kavargó természetes és mesterséges ösztönzőknek - hogy szükségszerűen csúfos kudarcot valljon vele; olyan kudarcot azonban, amely a következő fordulatban lehetővé tette, hogy Flaubert a legtalálóbban, a legtökéletesebben előadott történetet kerekítse ki belőle." _Henry James_

Jean Giraudoux - Harc ​az angyallal
Ki ​ez a kedves, elragadó Maléna, aki Dél-Amerikából érkezik a harmincas évek zsibongó-kavargó Párizsába? Mire törekszik ez a rokonszenves, szerény miniszteri titkár Jacques, mikor megismerkedik váratlanul a nagy szerelemmel? Vajon Maléna, ez a földön járó tündér, csak azért téved Párizsba, hogy megismertesse az emberekkel a szerelmet és a bátorságot, a szenvedélyt és a gyöngédséget, a hódítást és az önfeláldozást? Maléna és Jacques talán szokatlan, de olyannyira játékos és bensőséges szerelmi históriája egy különös és utánozhatatlan világba röpíti az olvasót. Ebben a regényben, mint minden más Giraudoux-műben, művészi erővel keveredik a költőiség és a varázslat, a vidámság és a szellemesség, a káprázatos valóság és a ködös tündérvilág felejthetetlen hangulata.

Pierre Boulle - Híd ​a Kwai folyón
Boulle ​Avignonban született és Párizsban halt meg. Mérnökként Malajziában dolgozott, szakterülete a kaucsuk volt. A második világháború alatt Indokínában harcolt a japánok ellen, egyes források szerint kém volt, majd letartóztatták, és a hadifogságból megszökve a brit hadseregben szolgált. A háború után visszatért eredeti munkájához, ültetvényeken dolgozott, később Kamerunban élt, majd visszatért Párizsba. Első könyve (William Conrad) 1950-ben jelent meg, az utolsó (A nous deux, Satan!) 1992-ben. Háborús élményeit az 1952-ben kiadásra kerülő Híd a Kwai folyón c. regényében dolgozta fel. A kötet filmfeldolgozása meghozta a világhírnevet az írónak. Az 1957-ben bemutatott angol-amerikai kooprodukciót David Lean rendezte, és a nyolc jelölésből végül hét Oscar-díjjal jutalmazták a Kanchanaburi folyón, Thaiföld és Burma között átívelő híd építésének drámai történetét. A mainstream irodalom művelése mellett Boulle-t tudományos-fantasztikus témák is foglalkoztatták, és hamarosan a francia sci-fi egyik legnagyobb egyéniségévé vált. 1963-ban jelent meg a Majmok bolygója (La planete des singes) c. regénye, mely szintén nem kerülhette el a megfilmesítést. Franklin J. Schaffner a Planet of the Apes címmel 1968-ban vitte vászonra az izgalmas történetet, melyet egy évvel később egy Oscar-díjjal jutalmaztak.

André Schwarz-Bart - Igazak ​ivadéka
1185-ben, ​York városában, a pogrom elől menekülő zsidók rabbijukkal együtt önként mennek a halálba. Ez a rabbi egyike a világ harmichat Igaz Férfiújának. (A középkori legenda szerint az Igaz Férfiú nincs tudatában hivatásának, de átveszi és elszenvedi a világ szenvedésének harminchatod részét.) Leszármazottai a legváltozatosabb módon halnak vértanúhalált, bizonyítva, hogy a barbárság változatai végtelenek. Ernie Lévynek az Igazak utolsó, nemzedékünkhöz korban legközelebb álló ivadékának kisgyermekkora óta mérhetetlenül sok szenvedés jut osztályrészül a fasizmus küszöbén álló Németországban. Hitler uralomra jutása után a kamaszfiúban egy pillanatra felvillan a tettvágy, meg a gyűlölet is - de végül az utolsó Igaz is, még önként vállalt halálában is, csak a részvét és könyörület mozdulatait tudja megtenni.

Milan Kundera - Elárult ​testamentumok
A ​világhírű, hajdanán cseh, ma már francia író műve valóságos stílusbravúr. Kundera irodalmi esszét ír - regényformában. Az egyes tanulmányokat, a virtuális regény kilenc fejezetét a bennük újra és újra felbukkanó, egymás útját keresztező hősök kötik össze. Sztravinszkij és Kafka, különös barátaik társaságában, Ansermet és Brod, Hemingway és életrajzírója, Janáček és cseh honfitársai, Rabelais és szellemi örökösei. A letűnt századok és a modern kor nagy regényírói és muzsikusai. Ám a kötet legfőbb, valódi hőse maga a regény művészete: a gargantuai szellem, a humor, amelyből született, rejtélyes rokonsága a zenével, három idősíkon zajló története, a harmadik s eddig utolsó kor (a modern regény) esztétikája, egzisztencialista bölcsessége. E "bölcsesség" fényében veszi szemügyre, elemzi Kundera korunk és kultúránk nagy helyzeteit és konfliktusait a század művészete, Céline és Majakovszkij művészete ellen indított morális pereket, a múló, eltűnő-eltűnt időt, amely bizonytalanná teszi az "én", a ma és a tegnap énjének önazonosságát, az emlékezést, mint a felejtés egy formáját, a szemérmet, mint az egyénre épülő korszak alapfogalmát, a napjainkban szokássá és szabállyá váló indiszkréciót, amely az individualizmus alkonyát vetíti előre, a halál akarásának misztikus erejét, a ránk hagyott és megtagadott szellemi testamentumokat, Európa, a művészet és a művészek elárult testamentumait.

Guy de Maupassant - Egy ​asszony élete
Mi ​fér bele "egy asszony életébe"? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: "Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük."

Img_0007
elérhető
18

Robert Merle - Madrapur
„Elkésett ​utas már nem is reméli, hogy útra kelhet. Kihalt repülőtér - éppúgy lehetne irdatlan vidámpark vagy melegház is. Sztrájk? Sehol senki: se légiszemélyzet, se utasok. Aztán a semmiből mégis egy bájosan személytelen stewardess. A formaságokat mellőzve, ugyanakkor ellentmondást nem tűrően kalauzol a fedélzetre. Türelmetlen utastársak: mindkét nembeliek, nációk tarkasága tart a rejtelmes Madrapur felé. Miféle új ígéret földje? A hétköznapi szituáció egyre nyomasztóbb. Aztán mintha kibújna a szög a zsákból: terroristák fognak fegyvert a többi utasra. Kiderül, hogy a pilótafülke üres, a távolból, ismeretlen központból vezérlik a gépet, amely időnként kietlen, fagyos tájakon landol: ilyenkor mindig kiszáll néhány utas. Önszántából vajon? A majomszerű alsó arctáját restellő, a felsőbbik emberszabására bezzeg rátarti utas úgy írja le percről percre a kalandos röpülést, ahogyan megéli: élénken észleli környezetét és a történéseket, de megfejteni őket képtelen... Robert Merle hosszú pályáján kivívta a magyar olvasók szeretetét. Ez az 1981-ben kelt regénye már nem sci-fi ízű, baljós előérzetei sajnos igazolódtak: világterrorizmus, klímaváltozás... Találó jellemzései, szellemessége annál nagyobb hálára köteleznek.”

Cécile Aubry - Belle ​és Sébastien
Sébastien ​árva, vadóc kisfiú, akit a falubeliek "cigánypurdé"-nak csúfolnak. Hiába az örökbe fogadó család szerető gondoskodása, ő mégis magányos. Belle szelíd, hatalmas bernáthegyi kutya, akit hol befogadnak, hol elkergetnek az emberek. Kutyasorsa elvezeti a hegyek közé, ahol végre háborítatlanul kóborolhat. A kisfiú és a kutya keresik és megtalálják egymást. Születő barátságukat, amely később még életveszélyben is összeköti őket, sokféle emberi előítélet, irigység, butaság és gyűlölet akadályozza. Hiába azonban a falubeli gonosz lelkek ármánykodása, a történet végén győz a szeretet és a barátság. A tv-képernyőről is ismert népszerű történet újra olvasható e könyv lapjain!

Jules Verne - Sztrogof ​Mihály
Sztrogof ​Mihály, a cár futárja, ezer veszélyen át viszi a rábízott parancsot Moszkvától Ázsia belsejébe, Irkutszkig. Vihar, sziklaomlás, öldöklő tatár lázadók, de még a megvakíttatás sem tudja megakadályozni célja elérésében. Sztrogof minden próbát kiáll, minden nehézségen diadalmaskodik ... Méltán mondják Verne nagyszabású, romantikus regényére, hogy a kötelességteljesítés és a helytállás eposza. De nemcsak a helytállásé, hanem a testvériesen gyöngéd, áldozatos szerelemé is. Sztrogof ugyanis nem egyedül küzd meg a roppant nehézségekkel: útközben pártfogásába vesz egy fiatal lányt, aki száműzött apját kutatja. Később a megvakított Sztrogofot ő vezeti útja végcéljáig. A világhírű regényt, mely egyike a legizgalmasabb, legsikerültebb Verne-könyveknek, Supka Géza fordította, és Würtz Ádám készített hozzá megkapó illusztrációkat.

Alfred de Vigny - Cinq-Mars ​összeesküvése
A ​Cinq-Mars összeesküvése 1826-ban íródott, s benne a félmúlt egyik hírhedt összeesküvésének történetét dolgozza fel korabeli dokumentumok segítéségével. Cinq-Mars fiatalon került XIII. Lajos udvarába. Az erőtlen uralkodó képtelen irányítani az országot, s a hatalom Richelieu bíboros kezébe csúszik át. Az ország lázong, a főurak elégedetlenkednek, s így Cinq-Mars, akit képességei, becsvágya és szerelme valami nagy elérésére sarkallnak, akarva-akaratlanul lesz vezetője a bíboros uralma ellen szerveződő összeesküvésnek. Vigny vérbeli romantikus: a regény kalandok, izzó szenvedélyek, meglepetések, cselszövények és újabb kalandok szüntelen áradása. Barátság, szerelem, becsvágy, féltékenység és gyűlölet mozgatja hőseit. De a felfokozott érzelmek s indulatok mögött a józan ész, a hideg számítás és az érdekek is alakítják az eseményeket; és Vigny ezt is tudja. A főhősök összetett jellemét olyan pontosan állítja elénk, ahogy majd csak a nagy romantikusok "gyermekei", a realisták láttatják hőseiket. Nemcsak a kalandokat kedvelő olvasó fogja tehát élvezni a regényt, hanem az is, akit érdekel a korabeli francia udvar, a legendás szörnyek és hősök valódi arca.

Pierre La Mure - Moulin ​Rouge
Toulouse-Lautrec ​élete - aki gyermekkorában nyomorékká vált, s aki csak mérhetetlen akaraterejének és szívósságának köszönhette, hogy kivételes művészi képességeit ki tudta bontakoztatni - valóban hálás téma a regényírónak. S Pierre la Mure kezén nem sikkad el az a lehetőség, amelyet témája nyújt: színes meseszövés, jó karakterábrázoló készséges, éles szeme, amely felfedezi a századvégi párizsi élet jellegzetes vonásait, együttérzése, melyen nyomon kíséri könyve hősének küzdelmes fejlődését - mindez biztosítja, hogy az olvasó érdeklődése nem lankad. A Montmartre, a műtermek, az éjszakai mulatók életét - amelynek művészi ábrázolása oly döntő hangsúllyal szerepel Toulouse-Lautrec életművében - a könyv szerzője a regényíró eszközeivel állítja elénk. De eközben módot talál arra is, hogy az akkori párizsi művészeti élet egyes kiemelkedő alakjai - Vincent von Gogh, Oscar Wilde, Yvette Guilbert, Sarah Bernhardt, Emile Zola és mások - itt-ott felbukkanjanak a könyv lapjain.

Eugéne Fromentin - Dominique
A ​Dominique-ot a tizenkilencedik század második felének egyik legszebb könyveként tartja számon a francia irodalomtörténet. Szerzője neve ma ismeretlen a magyar olvasónak, pedig a regény egyik legelső fordítása Magyarországon jelent meg, századunk legelején. A francia romantikának ez az egyik utolsó fellobbanása egy szertelen szenvedélyű szerelem lélekelemző története — már realisztikusan pontos rajzú s még romantikusan nagy lélegzetű tájban egy roppant lelkierejű ember hadakozik tilos szerelmének kísérteteivel a megbékélésért. Nemcsak a Dominique romantikus, Eugéne Fromentin élete is az volt: vonzódott az egzotikus tájakhoz, sokat utazott; ez a műve egy szellemi egzotikus kirándulásának köszönheti születését — Fromentin tájképfestőként vált ismertté életében, s a Dominique egyetlen regényírói kalandja volt.

Alexandre Dumas - A ​régens lánya
A ​regény a francia romantika utolérhetetlen népszerűségű írójának egyik legizgalmasabb műve. A filmszerűen pergő cselekményű, váratlan, szellemes fordulatokban gazdag történelmi kalandregény Franciaországban játszódik a XVIII. század elején, amikor a gyermek király helyett a kicsapongó életű, de tehetséges államférfi, Orléans-i Fülöp régens uralkodik. Ellene sző összeesküvést a békétlen bretagne-i nemesek csoportja, s köztük a bátor, daliás ifjú lovag, Gaston de Chanlay, akit hazafiúi érzelme és a családját ért régi sérelem megtorlása hajt, hogy végrehajtsa véres tettét, megölje a régenst. De alighogy útra kel Párizs felé, lépteit máris titkosrendőrök hada figyeli, s a tapasztalatlan összeesküvő, aki ráadásul olthatatlanul szerelmes a szépséges, erényes Héléne-be, a régens kolostorban neveltetett lányába, gyanútlanul besétál az agyafúrt, kegyetlen, de zseniális főtanácsadó, Dubois állította kelepcébe. És ekkor dől el, hogy mi nyom többet a latban: a szenvedélyes szerelem vagy az adott szó, a becsület... A romantikus kalandregény utolérhetetlen mestere, Dumas ezúttal is három testőrre való izgalommal szolgál.

Gustave Flaubert - Bouvard ​és Pecuchet
A ​Bouvard és Pécuchet Flaubert utolsó regénye, csak halála után jelent meg, 1881-ben. Ha a Bovaryné afféle hadjárat a romantika érzelmi, az Érzelmek iskolája pedig a romantika értelmi és társadalmi túlzásai és hóbortjai ellen, a Bouvard és Pécuchet a század tudományimádatát teszi kérdésessé. Két barát, két kishivatalnok vidékre vonul, hogy átélje és megeméssze a század minden gyakorlati s elméleti ismeretét, történelemben, filozófiában, irodalomban, pedagógiában, s közben minden tudományukat a gyakorlatban is érvényesítenék, filozofálgatnak, nevelnek, régészkednek, kertészkednek, de vagyonuk elúszik, mindenütt kurdarcot vallanak, és végül is visszatérnek egykori foglalkozásukhoz. Itt is, mint minden könyvében, Flaubert a kor illúziói ellen harcol.

Anatole France - Thaisz ​/ A vörös liliom
Anatole ​France, az értelem és az emberiesség nagy írója, derűs, egyben gúnyos nyugalommal és fölénnyel szemléli az emberi nem ezer ostobaságát és kártékony őrületét. A Thaisz-ban érzéki színekkel kelti életre a legendás hírű alexandriai kurtizánt. A hanyatló Róma és a fiatal kereszténység világa, harca és szenvedélye kavarog színesen a háttérben, miközben Paphnutius apát, a sivatagban élő szerzetes elkárhozik Thaisz iránt táplált "bűnös" szerelmében. Thaisz pedig, a tündöklő kurtizán, aki szerette az embereket, a szépet, a természetet, a művészetet, és egész életében a szerelem oltárán áldozott, tiszta szívvel üdvözül. A vörös liliom France életművében szinte egyedülálló helyet foglal el. Talán épp ezért váltott ki már több mint egy fél évszázada oly sokoldalú és szenvedélyes vitákat. Vajon az író csupán egy túlfinomult szellemi életet élő szobrász és egy gyönyörű, boldogságot kereső asszony balvégzetű szenvedélyeinek történetét írja meg? Vagy több ennél: a múlt század végi társadalom, politika és művészeti áramlatok mesteri tükörképét? Ma már bizonyos: Kevés író eleveníti meg számunka ilyen fölényes könnyedséggel a párizsi szalonokban hivalkodó "előkelő" társaságot. A nagy író, az emberek barátja és a szépség szerelmese, ebben a kötetben is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű szószólója marad.

Alfred de Musset - A ​század gyermekének vallomása
Musset, ​a hódító dendi, a lélekben romantikus, írásművészetében minden iskolától független, örökifjú, bájos költő és a 19. század legfőbb kékharisnyája, a betű bűvöletében tobzódó irodalmi sznob, a módfelett sok regényt világra szülő, keményen férfias George Sand szerelmébe enged bepillantást ez a regény. Abba a világba, ahol a féktelen, néha gonoszul szeszélyes, de mindig emberien szenvedélyes költő és a szerelemben csak megmártózó, feloldhatatlan, céltudatos regénygyárosnő élnek. Kapcsolatuk két évig tartott, de Mussetbe olyan mélyen beivódott, hogy több nagy jelentőségű mű is fakadt belőle.

Victor Hugo - A ​párizsi Notre-Dame
Victor ​Hugo, aki össze tudta egyeztetni a képzelet szilaj szárnyalását a valóság aprólékos leírásával, aki titáni erővel ötvözte egybe az emberit az emberfelettivel, a démonit az istenivel, A párizsi Notre-Dame-ban, a francia romantika legnagyobb történelemidéző vállalkozásában a középkor alkonyának Párizsát varázsolja elénk festői tarkaságával, csőcselékével, korhely koldusok, csepűrágók siserahadával, a gótikus templom nagyszerű, sejtelmes építőművészeti látomásával. Ebben a háttérben bonyolódik a végzetes szépségű cigánylánynak, Esmeraldának szomorú szerelme a daliás kapitánnyal és Quasimodo, a szörnyeteg harangozó megindító emberi tragédiája. A remény igazi főszereplője maga a kőcsipkés Notre-Dame, az ősi székesegyház, amely úgy emelkedik ki a környező sikátorok összevisszaságából, mint a modern Franciaország a viharosan vajúdó középkorból. A jegyzeteket Antal László írta.

Christine Arnothy - Földi ​paradicsom
Laurence, ​a harminc körüli angoltanárnő, Párizs egyik utcáján megpillantja Marcot, imádott férjét, a kiváló kutatót, aki önfeledt boldogsággal, kézen fogva sétál egy tizenéves szőke lánnyal. Riadtan gondol anyjára, Yolande-ra, aki évtizedek óta egyedül él, s örökkön visszavárja hűtlen férjét. A fiatal feleség, hogy megbosszulja férjét, megtakarított pénzén, boldog ifjúságának emlékeit kutatva, New Yorkba repül, ahol hihetetlen kalandok sorozatát éli át, egy világhírű színészházaspár dúsgazdag fia, Gregory társaságában. A még mindig vonzó Yolande, föladva eddigi elveit, lánya példáját követi, s így ő is megtalálja a boldogságot. Christine Arnothy biztos kézzel láttatja az együttlét és a magány, a szerelem és a féltékenység mechanizmusát, az érzelmek és az ösztönök mozgatórugóit. Az elmélyült elemzés lényege az, hogy minden ember saját kezében tartja a földi Paradicsom kulcsát, csak tudni kell vele bánni. S ez nem is olyan könnyű dolog! Laurence a legjobban talán az Afrikai szél Eric Landlerjéhez hasonlítható, de a történet más, hiszen az írónő itt egy tanárnő sorsán keresztül érzékelteti a kaland és az igazi szerelem utáni őszinte és mélyen emberi vágyódást, a bosszút, de ugyanakkor a visszatérés és a megbocsátás örömét is.

Roger Martin du Gard - A ​Thibault család
A ​Thibault család-ban, a XX. század Háború és béké-jében nyomon követhetjük egy apa és két fia élettörténetét; az apáét, akinek belső harcait és elfojtott érzelmeit csak halála után ismerjük meg ; Antoine-ét, az idősebb fiúét, aki majdnem mindent megkap a fennálló társadalmi rendtől: állást, hírnevet, jólétet, szerelmet ; s talán leginkább Jacques-ét, a kisebbik testvérét, aki már gyermekkorában sem tűri a családi, az érzelmi, a társadalmi zsarnokság nyűgét, és aki mindennel szakítva, az írásban, a forradalomban és végül az önkéntes halálban találja meg az emberekkel és önmagával való békéjét. De fontosabb a mesénél az a hatalmas világkép, amely mintegy rajzolódik lassan a háttérre. Antoine, a jó orvos, és Jacques, az eszményi forradalmár, a maguk véges életén túl az emberi szenvedéssel birkóznak: az egyik a társadalmon belül és azért, hogy gyógyítsa, a másik a társadalommal szemben, hogy gyökerében megváltoztassa. Megkísérlik a lehetetlent, és mind a ketten eljutnak az emberi lehetőség végső határáig.

Viviane Villamont - Kisdarázs
Viviane ​Villamont-nak ez az első regénye francia kritikusai szerint igazából önéletrajz, egy boldog, bár különös falusi gyerek és egy boldogtalan zárdanövendék története. Ebben a vérlázítóan komisz sorsú kislányban annyi életöröm, erő, humor és tehetség van - írójában pedig könnyedség, nyelvi lelemény és ha úgy tetszik, vagányság -, hogy szerencsére jobban hasonlít Ajar vagy Queneau gyerekszereplőire, mint a világirodalom tragikus gyerekhőseire.

Robert Merle - Két ​nap az élet
Fülledt ​nyári szombat délután. Tengerkék ég, égszínkék tenger. Lustán nyújtózik a fövenypart a halkan surrogó, elhaló hullámokba... De ezen a napsütötte francia tengerparton, ezen az egyre keskenyedő földsávon francia és angol katonák tízezrei várják szívszorongva a behajózást, az élet lehetőségét. Előttük a tenger, mögöttük a közeledő német hadsereg, felettük a horogkeresztes bombázók: Dunkerque, 1940 júniusa. Ebből a tehetetlen várakozásból ki akar törni egy francia katona, és két nap alatt megjárja a poklot, megpróbál mindent, csak hogy tovább élhessen... Tiszta szerkezet, sodró lendület, lüktető izgalom, mélységes emberiesség teszi felejthetetlenné a 2004-ben elhunyt Robert Merle Goncourt-díjas regényének megrázóan hiteles mondanivalóját.

Émile Ajar (Romain Gary) - Előttem ​az élet
Az ​1975-ös Goncourt-díj tulajdonosát annyi titokzatosság és izgalom vonta szenzációdicsfénybe, amennyi talán még a francia irodalmi közvéleménynek is sok volt: Ajart senki se ismerte, jószerivel a tulajdon kiadója se, de még a Goncourt-díj bizottság se, mert a díjat át se vette. Műve második regénye volt, és a manapság megszokottan, sőt kötelezően rendhagyó francia regények rendjét is megtörően rendhagyó. Legalábbis első pillantásra. Mert valójában az _Előttem az élet_ annak a népes regénycsaládnak a leszármazottja, amelynek tagjai lóval, törpével, vademberrel vagy marslakóval mondatnak el meghökkentő, bár mindennapos történeteket, friss szem és romlatlan erkölcsi érzék diktálta véleményeket a mindenkori jelenkorról. Ajar könyvében egy gyermek szól üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással az őt körülvevő különös világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, szeretetről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is.

Robert Merle - Francia ​história
Valóságos ​írói rekordot állított fel a Magyarországon is rendkívül népszerű, világhírű francia szerző. Tizenhárom izgalmas, fordulatos regényben dolgozta fel a francia történelem egyik legmozgalmasabb, legviharosabb időszakának, a XVI. század végének és XVII. század elejének, a hugenották, az első Bourbonok, Navarrai Henrik, Medici Mária, XIII. Lajos és Richelieu korának történetét. A regényfolyam főhőse a szenvedélyes és gáláns Pierre de Siorac lovag, a reneszánsz típusú, okos, nemes lelkű és finom érzésű katona-polgár-értelmiségi arisztokrata figura, aki lépten-nyomon veszedelmes kalandokba keveredik, és mindig ott van, ahol a korabeli történelmet alakítják, és ahol "libben a szoknya". Mert Pierre de Siorac nemcsak a királyoknak, hadvezéreknek, főpapoknak és nemesuraknak, hanem az előkelő szépasszonyoknak is nagy barátja. Nem csoda hát, hogy sokszor eszére, szívére, diplomáciai érzékére és kardjára egyaránt szüksége van, hogy kivágja magát szorult helyzetéből. A Francia história című, 13 kötetes regényfolyam első darabja.

Pillango
elérhető
44

Henri Charrière - Pillangó
1969 ​májusában jelent meg először Charrière regénye Franciaországban, s 1970 májusáig egymillió példányban fogyott el. Ez a minden idők egyik legnagyobb francia könyvsikere csakhamar más országokban is elindult a siker útján, és mindenhol, ahol csak megjelent, bestseller lett belőle. A szerzőt, az 1973. júliusában elhunyt Henri Charrière-t (alvilági becenevén: Pillangót) 1931-ben egy selyemfiú meggyilkolásával vádolták, és a hamis tanúk segítségével életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Pillangó sohasem tudott beletörődni az ítéletbe. Tudta, hogy ki a tettes, és hosszú büntetése alatt megfogadta, sőt eszelősen ragaszkodott elképzeléséhez, hogy megszökik a fegyenctelepről, és bosszút áll az ügyészen, az esküdteken, a hamis tanúkon, azokon, akik az „enyészet útjára” küldték. Elkezdődött tehát Pillangó fantasztikus szökés- és kalandsorozata, s ezeket örökítette meg később Charrière a Dumas és Victor Hugo fantáziáját is túlszárnyaló, izgalmas, fordulatos könyvében.

Edmond Rostand - Cyrano ​de Bergerac
___Vidám, ​nagyhangú poéták, hetvenkedő kadétok falatoznak a derék Ragueneau cukrászdájában. Egyszer csak csúnya, nagyorrú lovag vonja magára a figyelmet. Cyrano ez, a félelmetes párbajhős. ___Féktelen, vidám és bátor legény, hűséges jó barát is, de jelenlétében orrot, náthát és effélét említeni tilos. Mert nagy orrát finom szellemességgel maga gúnyolja ugyan, de mástól nem tűri el a célzást. ___Vajon miért ilyen érzékeny Cyrano? Miért bántja ezt a sziporkázóan szellemes, szó- és kardpárbajban egyaránt kiváló rettenthetetlen daliát, hogy nagy az orra? Mert szerelmes. De a szép Roxane-nak nem elég a ragyogó szellem, szíve választottjában inkább a csinos külsőt értékelné. ___Rostand örökifjú, romantikus drámája azt tárja elénk, hogyan fizet a két fiatal élete boldogságával ezért a tévhitért.

Emmanuelle Arsan - Emmanuelle ​- Lecke a férfiakról
A ​ma már legendás Emmanuelle először 1959-ben jelent meg egy obskurus párizsi kiadónál, álnéven. Azóta számtalan változatban kering, több filmváltozat, videokazetta, folytatás készült belőle, s mind a mai napig cseppet sem vesztett aktualitásából: tavaly jelent meg a Laffont kiadónál az első teljes és véglegesnek tekinthető változat. Harminc éve tart tehát az Emmanuelle diadalmenete, s a könyv méltán nyerte el "az évszázad erotikus regénye" címet. A minden eddigi rekordot megdöntő példányszám persze nem magyarázható pusztán az erotikával: kellett hozzá egy remekül megrajzolt nőalak, Emmanuelle, a maga "erotikái zsenialitásával", kellett egy másik izgalmas, markáns figura, az olasz Mario, aki lázadó-felszabadító szónoklatait végül tettekkel igazolja, s végül, de nem utolsósorban, kellett egy jó tollú szerző (akit történetesen szintén Emmanuelle-nek hívnak), aki nagyon ravasz szerkesztésmóddal tartja ébren az olvasó érdeklődését: az erotika végig ott lebeg a levegőben, mindig történhet valami, de sokszor mégse történik semmi - aztán a legváratlanabb pillanatokban csap föl, mindig meglepetésszerűen, mindig elemi erővel. A könyv megjelenésével egy időben a könyv filmváltozatát a mozik is műsorukra tűzik.

Alexandre Dumas - Egy ​orvos feljegyzései
- ​Herceg... -mondta a grófné réveteg pillantással. - Tessék. - Ki az a férfi ott, ott lejjebb, de Guéménée mellett? - Az a barna bőrű, fekete szemű, mozgékony arcú férfi? Az, grófné, alighanem valami főtiszt, akit őfelsége a porosz király küldött ide... Ez a párbeszéd Dubarry grófné, XV. Lajos francia király szeretője és Richelieu herceg, Franciaország marsallja között zajlott le. De valóban, ki is ez a rejtélyes férfiú, ez a Joseph Balsamo - mert hiszen róla van szó -, aki szerepeit állandóan cserélgetve jelenik meg az olvasó előtt? Ki ez a szabadkőműves, ez a kétezer esztendős, örökéltű Acharat, ez az alkimista, aranycsináló, magnetizőr, múltba látó és jövendőmondó lélekidomár, aki párizsi, Szent Kolozs utcai rejtekhelyéről igazgatja a francia forradalom előkészületeit, sakkban tartja Párizs félelmetes rendőrfőnökét, s látnoki képességű médiumai,a sápatag vidéki bárólányka, Andrée, és a forróvérű, szenvedélyes olasz Lorenza révén a háttérből irányítja a francia politikát? Dumas-nak a különös figura megformálásához valóságos történeti személy szolgált mintául: az a Cagliostro gróf néven ismert, palermói származású nemzetközi kalandor, aki Európa számos udvarában megfordult, és a legbefolyásosabb körökből szedte áldozatait. E nem mindennapi személy kalandos, olykor borzongató históriája jó alkalmat ad az írónak, hogy felrajzolja a nagy francia forradalmat megelőző korszak súlyos eseményekkel terhes, zaklatott hétköznapjait is.

Madame_%e2%80%8bcurie
elérhető
17

Eve Curie - Madame ​Curie
Eddig ​egyetlenegyszer fordult elő, hogy egy embernek két alkalommal ítélték oda a legmagasabb tudományos elismerést, a Nobel-díjat. Ha csak ezt az egy tényt tekintjük, már akkor is megállapíthatjuk, hogy Marie Curie különleges ember volt. Még jobban aláhúzza ennek rendkívüliségét, hogy ez az esemény nő nevéhez fűződik. Ennyi már önmagában is elegendő ok arra, hogy megismerjük élettörténetét. Az életrajzi regényeket a rendkívüli dolgok teszik igazán érdekessé. Nos, Marie Curie élete bővelkedik ilyenekben. Lengyel tanár gyermekekként látja meg a napvilágot. Amint eszmélni tud, elnyomás alatt sínylődő hazájából a szabad Franciaországba megy - tanulni, hogy népén segíthessen. Elképesztő nyomorban él, míg tanul, mégis kitüntetéssel végzi az egyetemet. Egész élete ilyen céltudatos törekvés, amellyel a századforduló egyik legnagyobb tudósává küzdi fel magát. Házassága is kivételes képességű emberek egymásra találása: élettársában, a később tragikus véget érő Pierre Currie-ben méltó segítőtársat talál, akivel együtt fedezik fel a rádiumot, s alapozzák meg a radiológia tudományát. Az első Nobel-díjat együtt kapják, a másodikat - férje halála után - már Marie Curie egyedül. Később harmadikat is kapott a Curie család: leányuk, Iréne-Curie személyében. Madame Curie életének leánya méltó emléket állított ezzel a könyvvel. Senki se tudta volna jobban bemutatni őt az utókornak, mint leánya, Eve Curie, aki nemcsak a világhírű tudóst látta benne, hanem a humánus embert és a szerető édesanyát is.

Georges Blond - Az ​Atlanti-óceán nagy kalandjai
Az ​Atlanti-óceán nagy kalandjai - írja a szerző. Ez szokatlan cím nem is olyan különleges, mert kalandok sorozata játszódott le ezen a hatalmas víztükrön az ókortól napjainkig. Gondoljunk csak a vikingekre, Kolumbuszra és Magellánra, a kalózokra és a hajótörésekre, a Hoorn-fok viharos térségeire, de kaland az is, milyen kincseket adott az emberiségnek az Atlanti-óceán az olajtól a heringig és a tőkehalig, s milyen áldozatokat kívánt ezek megszerzése az óceán vízéből. Georges Blond, a francia népszerűsítő irodalom reprezentánsának irása olvastán izgalmas események résztvevőivé válik az olvasó. Megtudjuk, mit érezhetett a Titanic parancsnoka, amikor jéghegynek ütközött a hajója, vagy azt, milyen ember volt Francis Drake, I. Erzsébet angol királynő kalóza. Olvashatunk a hajók fejlődéséről a klipperektől a rabszolgaszállító hajókon át a gőzhajókig s a Kék Szalagért vívott versenyekről. Emléket állít a szerző az óceán első átrepülőinek, magányos hajósainak és hajótöröttjeinek is. Georges Blond rendkívül izgalmas könyve érdekfeszítő olvasmány. Művelődéstörténet és kaland, természettudományos leírás, technika és történelem keveredik lapjain.

Antoine Leiris - Csak ​azért sem gyűlöllek titeket
Péntek ​este elloptátok egy kivételes lény életét, életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de csak azért sem gyűlöllek titeket. Nem, nem teszem meg nektek azt a szívességet, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig ez volt a célotok, de ha a gyűlöletre haraggal felelnék, akkor ugyanannak a tudatlanságnak engednék, ami benneteket tett azokká, amik vagytok. Azt akartátok, hogy féljek, hogy honfitársaimra gyanakodva tekintsek, hogy feláldozzam szabadságomat a biztonságom kedvéért. Ketten vagyunk, a fiam meg én, de erősebbek vagyunk, mint a világ összes hadserege. Egyébként meg nincs is már több időm a számotokra, megyek Melvilhez, ébredezik a délutáni alvásból. Alig tizenhét hónapos, most meguzsonnázik, mint minden nap, aztán megyünk játszani, mint minden nap, és ez a kisfiú egész életében csak azért is boldog és szabad lesz. Mert nem, ő sem fog gyűlölni titeket. Hélène Muyal-Leiris a párizsi terrortámadás során vesztette életét 2015. november 13-án. Férje, Antoine másfél éves gyermekükkel maradt magára; nyílt levele, melyet a merénylet másnapján írt a terroristákhoz, bejárta a világsajtót. Bővített változata, melyet kezében tart az olvasó, több mint 20 nyelven jelenik meg. Antoine Leiris felkavaró története arról szól, hogyan lehet emberi választ adni a terrorizmus értelmetlen embertelenségére.

Molière - Nők ​iskolája
1662. ​december 26-án került színre először, s a következő húsvétig majd rövid megszakítással augusztusig műsoron maradt. 1663 húsvétjáig harmincegyszer adták elő. Moliére életében összesen nyolcvannyolcszor. Az udvar már januárban megnézte, s a királyi pár állítólag "oldalát fogta a kacagástól". Moliére újabb sikere, egyre izmosodó tehetsége azonban nemcsak elismerést szerzett, hanem ellenséges támadásokat is váltott ki. Utánzással, plágiummal vádolták, a darabot bohózatnak minősítették, stílusát laposnak, verselését sántítónak találták. Megvádolták Moliére-t, hogy nem tiszteli a szent és sérthetetlen irodalmi szabályokat, összekuszálja a műfajokat, kigúnyolja a tízparancsolatot. A viták hevében a király Moliére pártjára állt, ő pedig felbátorodva két egyfelvonásossal, a "Nők iskolájának kritikájá"-val s a "Versailles-i rögönzés"-sel válaszolt ellenfeleinek.

Kollekciók