Ajax-loader

'Strega-díj' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos regényt. Krimit. Igazi nyomolvasást. A nyomok, persze, a tettes nyomai. Ki a tettes? Miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban? A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. "Ki a tettes?" Ez a kérdés - figyelmeztet a regényhez írott "széljegyzeteiben" Umberto Eco, a tudós bolognai szemiotikaprofesszor - nemcsak a krimiknek, hanem a pszichoanalízisnek és a filozófiának is alapkérdése. A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a "tettesig" sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk.

Cesare Pavese - Szép ​nyár
A ​Szép nyár egyik állandó témájának, a kamaszember keserves-szép eszmélésének, felnőtté érésének talán legszebb feldolgozása: egy kis varrólány modell-barátnője hatására odaadja magát egy festőnek, de rá kell döbbennie, hogy ami neki egy életre szóló nagy élményt jelent, a festőnek csak futó kaland. Mégis, a csalódással, a kapott sebbel is tartalmasabb lesz az élete. S közben nemcsak egy sors, hanem az író kedves városának, Torinónak egy jellegzetes életdarabja is kirajzolódik az olvasó előtt.

Claudio Magris - Kisvilágok
Egy ​kávéház, egy elfelejtett lagúna, egy templom, egy városi park, Torino, Trieszt és Friuli környéke: csupa közeli, félig-meddig ismerős táj, melyek a csekély távolság és az Osztrák-Magyar Monarchia öröksége miatt akár otthonosak is lehetnének a magyar olvasónak, mégis talán több titkot rejtenek, mint turistaútjaink untig ismert célpontjai. Claudio Magris pedig a régészek aprólékos figyelmével és a tősgyökeres helyi lakosok mindentudásával vezet körbe rajtuk, hol elkalandozva, hol a vesékbe látva, szabadon keverve a történelem, a fikció, a kultúrtörténet és az anekdota műfaját, egész kis mikrokozmoszokat tárva fel előttünk lebilincselő esszéregénye lapjain. CLAUDIO MAGRIS 1939-ben született Triesztben. A számtalan magas rangú díjjal kitüntetett olasz írót a világ leginkább a "Duna" című nagyívű esszéregény szerzőjeként ismeri. Írásaiban lebilincselően ötvözi a kultúrtörténet, a fikció, az emlékezés és a nosztalgia elemeit, különös figyelmet szentelve szűkebb hazája, az Adriai-tenger környéke és Közép-Európa szellemi földrajzának.

Giuseppe Tomasi di Lampedusa - A ​párduc
„A ​párduc” maga Salina hercege, akinek élete és halála, a hercegi sarjak ötven esztendőt felölelő krónikája talán az olasz arisztokrácia hanyatlásának legszebb leírása. Salina herceg ifjú unokaöccse szenvedélyesen beleszeret egy vagyonos polgár leányába. Az öreg herceg beletörődik sorsába, és maga is az új rend mellett szavaz. Mély emberismeret és kellő öngúny kell ahhoz, hogy a herceg belássa: „…mindent meg kell változtatni ahhoz, hogy semmi ne változzon.” A szicíliai herceg egyetlen regényét az író titokzatos személye avatta páratlan szenzációvá. A fordulatos mű költőien, méltóságteljesen, mégis fanyar humorral festi meg egy nemesi család széthullását a történelmi korszakváltás küszöbén.

Elsa Morante - Arturo ​szigete
Arturo, ​egy félárva kisfiú, öntudatlan, boldog közösségben él a világgal tündérszigetén, a nápolyi öbölben. Érti az állatok, az elemek nyelvét, hősi tettekre, világbíró vállalkozásokra készül. Rajong apjáért, ezért a szép, erős, titokzatos vikingért, imádattal csügg halott anyja emlékén. S kalandos álmainak, szertelen ábrándjainak idilljébe belép egy kis mostoha, aki félretaposott cipőben, rongyos ruhában jár, és nagyon is együgyű, babonás teremtés, mégis valami különös tudás, romlatlan varázshatalom sugárzik belőle. Ő indítja meg Arturóban az eszmélkedés keserűen gyönyörű folyamatát, ő ébreszt benne sajgó emberi érzéseket. Először féltékenységet, mert Arturo csak bálványozott apjának elrablóját látja benne. Azután valami kimondhatatlan vonzalmat, mert halott anyjának újratestesülését sejti benne. Végül fölfedezi benne a nőt. Ettől fogva Arturo sorsa a varázslatosan szép és megválthatatlanul tragikus első szerelem erőterében futja meg útját a gyermekkor fájdalmasan szép paradicsomából való kiűzetésig-menekülésig. Morante biztos írói eszközökkel megalkotott lélektani tanulmányának, a pontosan megrajzolt környezetben játszódó, drámaian meg-megsűrűsödő, de nyugalmasabb szakaszaiba is érdekes történetnek van valami alig érzékelhető mögöttes területe. A szereplők egyszeri sorsa valami ismerős általánosabbra utal, egy-egy pillanatban szinte jelképes értelemmel telik meg, ősi mondák, mesék áramkörébe kötődik. az Arturo-szigeté-t olvasva minduntalan mitikus igazságok sajdulnak belénk, úgy érezzük, ráismerünk valamire, amit gyerekkora óta ismer az emberiség.

Natalia Ginzburg - Lessico ​famigliare
"Nel ​corso della mia infanzia e adolescenza mi proponevo sempre di scrivere un libro che raccontasse delle persone che vivevano, allora, intorno a me. Questo è, in parte, quel libro: ma solo in parte, perché la memoria è labile, e perché i libri tratti dalla realtà non sono spesso che esili barlumi e schegge di quanto abbiamo visto e udito."

Kollekciók