Ajax-loader

'koncentrációs tábor' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Anna Seghers - A ​hetedik kereszt
A ​hitleri Németországban vagyunk, a második világháború előestéjén, egy koncentrációs táborból megszökik hét fogoly. Hatan közülük hamarosan kézre kerülnek. A hetedik Georg Heisler, megmenekül. A regény az ő megmenekülésének története, de a cselekmény során Georg személyes sorsa szimbólummá lesz: a szabadság, az emberi méltóság jelképévé mindazok számára, akik életük kockáztatásával segítségére vannak. Mert tulajdonképpen nem vagy nemcsak ő menekül meg, hanem vele együtt sokak önbecsülése s reménysége az emberiesség végső győzelmében. A hetedik kereszt a haladó irodalom egyik alapműve, talán épp ezért olyan kitűnő könyv, talán épp ezért olvassuk újra meg újra ugyanazzal a torokszorító izgalommal. A történelmi helyzet változásával épp azért nem veszti el művészi érvényességét, mert igazi mondanivalója, az emberi helytállás csodája ma is a modern irodalom egyik legfontosabb problémáját fejezi ki.

Robert Merle - Mesterségem ​a halál
A ​Führer, Adolf Hitler egyszer s mindenkorra meghatározta, mi az SS becsülete, s meghatározását elitcsapatai jelmondatává tette. "Becsületed - mondta - a hűség." Azóta minden tökéletesen egyszerű és világos. A katonának nem kell többé lelkiismereti kérdésekkel bajlódnia. Elég, hogy hűséges, egyszóval engedelmeskedik a parancsnak.

Fehér Klára - Hová ​álljanak a belgák?
Az ​író könyvéről: A brüsszeli kaszárnyákban az őrmester sorakoztatja az újoncokat. - Flamandok balra, vallonok jobbra - harsogja. Kovács Péter, akinek a szülei ötvenhatban disszidáltak, egy darabig tanácstalanul topog, azután kilép az őrmester elé. - Őrmester úr kérem, hová álljanak a belgák? Ezt a tragikusan komoly és mély viccet választottam regényem címéül és mottójául. A második világháború után és azóta is százerek és milliók futottak szét a világban, családok szakadtak szét, óceánok és kontinensek választják el a szülőtől a gyereket, testvértől a testvért. És ebben az új életet, új hazát, más sorsot keresésben az emberek elkezdik a múltjukat kutatni. A gyökereket. Kunta Kinte mandinka harcos és Mr. Conrad Hilton szállodalánc-tulajdonos, a Buenos Aires-i hentesdinasztia feje és de Gaulle tábornok emlékiratokat ír, családtörténeti monográfiákat ír. Levéltárakban régi papírokat keresnek. Mintha fontos volna, hogy ki honnan jön... Hófehér jacht úszik a Rio Negro fekete vizén, a szélesen hömpölygő folyó két oldalán áthatolhatatlan bozótjával, félelmes üvöltözéseivel és rikoltásaival, a víz fölé lógó liánjaival a dzsungel. A luxusjacht utasai színes nyugágyakon pihennek a fedélzeten, mangót, banánt, ananászt harapdálnak, élvezik a trópus szikrázó napsütését. Martin, a milliomos építész odainti az indián matrózt: José, vedd át a kormányt. Ő maga megragadja a kezemet, és behív a szalonba. Whiskyt tölt és leül mellém a pamlagra. "Kérlek, mondd el, mire emlékszel, mit tudsz a nagyapánkról?" Itt, ahol az égen nem ragyog a Göncölszekér, hanem a Dél Keresztje, ahol nincsenek szúrós egresbokrok savanyú gyümölcsükkel, hanem a trópus mézédes csodái teremnek, innen olyan mérhetetlenül távoli a múlt, a dédapa obsitlevele, a vándor könyvkötő, a fiatal zászlós, aki szuronyrohamra megy a Doberdón, a menekülés, a rémület, az iszonyat, a Kennedy repülőtérre hóviharban érkező, didergő család, a varroda és az el alameini csatatér... Hűség, szerelem, hősiesség, hála és hálátlanság, egy szobor a kotói Ezer Buddha templomában... Úristen, mi minden van egy család történetében... mesélj a családról, mondja, követeli Martin, az unokafivérem, akit nem láttam negyven éve. És mindent el kell mondani... Ez a regény - regény. Alakjait kitaláltam. Ha valakire hasonlítanának: véletlen, nem ő az. Ez a regény -regény. Története is kitalált. De a félelmes benne az, hogy akár szó szerint is megtörténhetett volna.

Földi Pál - A ​Gestapo története
GESTAPO ​- ez a három szótag tizenkét éven át rettegésben tartotta előbb Németországot, majd egész Európát. Milliókat üldöztek azok, akik egy eszme, egy tévhit leple alatt tevékenykedtek; milliók szenvedtek és haltak meg a Gestapo (Geheime Staatspolizei - Titkos államrendőrség) tagjainak könyörtelensége következtében...

Bokor Péter - Mengele ​doktor nyomában
Mi ​történt dr. Josef Mengelével, aki orvos létére a „halál angyala” szerepét játszotta, ezreket küldött a gázba Auschwitz-Birkenauban, és embertelen kísérleteket folytatott? Úgy tűnik, 1979. február 7-én vízbe fúlt Brazíliában. De valóban ő volt-e? Bokor Péter dokumentumfilmjéből készült ez a könyv, amely felvázolja Mengele életútját, megszólaltatva olyanokat, akik túlélték a vele való találkozást. Követhetjük Dél-Amerikába, meghallgathatjuk bújtatóit, bepillanthatunk a dokumentumokba, melyek halálát igazolják, s melyek megállapításait azóta is sokan vitatják

Jorge Semprún - A ​nagy utazás
Négy ​napig utazik Jorger Semprun a politikai fogoly, a buchenwaldi koncentrációs tábor felé. Formentor-díjas könyve, A nagy utazás, ennek a négy napnak a története. De csak szerkezetében négy nap a regény időtartalma: Semprun mesterien keresztezi egybe a négy nap történetével az "utazás" előtti és utáni emlékeit, tulajdonképpen mindazt amit lényegesnek, közölnivalónak érez.

Kertész Imre - Sorstalanság
"Fokozatosan ​egyre mélyebbre merülünk a lágeréletbe, ahogyan általában megszoktuk a túlélők emlékiratai és regényei alapján, mégis, a regény első mondataitól kezdve valami mást kapunk, többet, mint szokványos regénytől, akár lágerregénytől is várhatnánk, valami lényegit, egzisztenciálisat: létfilozófiát, amely szinte már-már az irodalom korlátait is szétrobbantja, és amilyen még nem volt sem (láger) regényben, sem filozófiai rendszerben. Ez a robbantás azonban irodalmi módszerekkel történik. Regény tehát a Sorstalanság, csak éppen nem olyan." (Spiró György)

Ernst Schnabel - Anne Frank - Anne ​Frank naplója / Anne Frank nyomában
Tavalyelőtt ​lett volna ötvenéves Anne Frank. Életről naplója vall, halála körülményeiről egy újságíró, Ernst Schnabel tovább nyomoz. Anne Frankfurt am Mainban született, de a fasizmus uralomra jutása után, 1933-ban szüleivel Amszterdamba emigrált. A náci zsidóüldözés miatt két évig 1942-1944-ben nyolcadmagával egy amszterdami ház rejtekében bujkált. Egész idő alatt naplót vezetett, mindaddig, míg fel nem jelentették és el nem hurcolták őket. Anne Frank Bergen-Belsenben, a koncentrációs táborban halt meg 1945. március 2-án. Egy volt lágertársa, a ma Svédországban élő Margita Pettersson asszony így emlékszik vissza a tizenhat éves lány halálára: "Halott nővére mellett feküdt, próbáltam erőszakkal belédiktálni néhány falatot, de hiába. Emlékszem, egyik nap azt mondta: Kérem, ne adjon többet enni. Nem bírok tovább élni. Másnap meghalt."

Örkény István - Lágerek ​népe
"Ez ​a könyv egy hadifogolytáborban íródott, a fogság mostoha körülményei között. Ez annyit jelent, hogy a kérdéseket sohasem szemlélhettem kívülről, hanem mindig csak belülről, a drótok közül. Ezáltal az ítéleteim alkalmasint kevésbé objektívak; de talán éppen ezért hívebbek, jellemzőbbek. Csalnom nem lehetett. Több százezer ügyész fürkészi szómat. Iparkodtam mindvégig az igazat írni: az élő emberek valódi nevükön szerepelnek, egy-két kivétellel, mikor "álnevet" adtam, kíméletből vagy kénytelenségből. De ha mindig a valóságról szólottam is, a valóság rendjét már én csoportosítottam; s ezért, ha az igazság szenvedett általa, a felelős én vagyok, s nem a valóság, nem az élet."

Hernán Valdés - Egy ​chilei fogoly naplója
E ​naplót, melyet az olvasó kezében tart, a Tejas Verdes-i katonai koncentrációs tábor egyik részegységének foglya írta. A tábor San Antonio kikötőjének közelében található, valamivel több mint száz kilométerre Santiagótól, Chile fővárosától. Természetesen utólag megírt naplóról van szó (elképzelhetetlen, hogy valaki ezek között a körülmények között módot találjon akár csak néhány sor leírására is, nem kevésbé az is, hogy sikerüljön megteremtenie magában az erre történő kísérlet belső feltételeit), és mivel tudatában voltam annak, hogy a megváltozott körülmények az érzékenység megváltozásával járnak, mialatt írtam, minden lehetőt megtettem, hogy a fogság érzelmi állapotát fenntartsam magamban, és hogy mindennapjait a leghívebb időrendben örökítsem meg. S ez nem volt híjával a nehézségeknek, ha meggondoljuk, hogy az ilyen helyeknek egyik jellemzője éppen az idő múlásával kapcsolatos jelzések, utalások teljes hiánya. E felidézett, újraélesztett emlékek megírása éppen ezért mélységes viszolygást váltott ki belőlem. S ha végül mégis vállaltam, ezt nem azzal a céllal tettem, hogy egy bizonyos közönség érdeklődését egyéni szerencsétlenségem történetével felcsigázzam, hanem azzal a határozott szándékkal, hogy tapasztalataimmal felfedjem azt a kollektív élményt, amely a chilei népnek ma is napról napra osztályrésze, és amelyet - ha a politika tisztaságát veszni hagyja - minden nép megtapasztalhat, a világ bármely pontján, a fasizmus esetleges visszatérésével.

Nyiszli Miklós - Dr. ​Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Dr. ​Nyiszli Miklós 1946-ban vetette papírra borzongató önéletírását a hírhedt lengyelországi haláltáborban töltött időről és az ott végzett kényszerű foglalatosságáról. A szerző a túlélést a szakmájának köszönhette, orvos volt, és ráadásul Németországban végzett, kiváló szakmai tapasztalattal, tudással rendelkezett, ez elősegítette, hogy Dr. Mengele "kiválasztottja" legyen. .. Megrázó könyv ez - az ember lealjasodásának hihetetlen, ámde sajnos mégis megtörtént eseteiről szól. Dr. Mengele háborús bűnös, milliók halálához járult hozzá, miközben a "tudomány" nevében állatias kísérleteket folytatott élő és holt embereken. A drámai auschwitzi hónapok története után kiadónk egy szakértővel még két részt íratott az eredeti műhöz. Az egyik a koncentrációs, megsemmisítő táborok hátborzongató mindennapjait és "működését" írja le kegyetlen, szenvtelen pontossággal - a másik Mengele doktor további sorsát mondja el. A háborús bűnös hogyan élt egészen a halálig Dél-Amerika több országában, és miért nem bukkantak nyomára az utána küldött ügynökök...?

Mario Escobar - Auschwitzi ​bölcsődal
A ​regény egy német ápolónő igaz történetén alapul, akit öt gyermekével és férjével hurcoltak Auschwitz Birkenauba. Helene Hanemann árja németnek számított, így rá nem vonatkoztak a faji törvények, férje azonban cigány származású volt - egyébként hegedűművész -, így ő és a gyerekek is a náci faji törvények hatálya alá tartoztak. Amikor a Gestapó tisztjei megjelentek a lakásukon, hogy elvigyék a családot, Helenére nem terjedt ki a deportálási parancs. Maradhatott volna, de ő családjával tartva, önfeláldozó módon osztozott sorsukban. Megérkezve a birkenaui táborba, rögtön szembesültek a kíméletlen körülményekkel, a midennapi élet-halál küzdelemmel. Egy napon azonban új orvos érkezett Auschwitzba, Josef Mengele, akinek az a különös ötlete támadt, hogy létesítsenek óvodát és kisiskolát a táborban, s ennek Helene legyen a vezetője. Ez a nem mindennapi vállalkozás határozta meg aztán a Hanemann család sorsát. Az angol nyelvterületen nagy sikernek örvendő könyv - melynek kiadási jogait további tíz ország vette meg - izgalmasan meséli el e megrázó történetet, amely az emberi hősiesség gyönyörű példája, és amelyben a tragédiák mellett a remény is felcsillan.

Edith Eva Eger - A ​döntés
"Abban ​szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól -, hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest." Dr. Edith Eva Eger A magyar származású dr. Edith Eva Egert 1944-ben családjával együtt a nácik haláltáborába, Auschwitzba deportálták. Ma klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában, illetve a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban. Emellett az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és segíti a katonákat a poszttraumás stressz legyőzésében. Számos tévéműsorban szerepelt, többek közt az Oprah Winfrey Show-ban, illetve a CNN különkiadásában, amely az auschwitzi tábor felszabadításának hetvenedik évfordulójára készült. Ezen kívül főszereplője volt a holland nemzeti televízió holokausztról forgatott dokumentumfilmjének is. Rendszeresen tart előadásokat az Egyesült Államokban és külföldön. Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt - jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk.

Wiesław Kielar - A ​290. számú auschwitzi fogoly
Ami ​ebben a pokoljárásban vonzó - különös, hát a borzalomnak is lehet bája? -, az maga a szerző személye, a vézna, szőke fiúé, aki öt esztendőt töltött a halál árnyékában. Tizenkilenc éves volt, amikor a 290-es számot kapta Auschwitzban, s az érkezéskor még azt kérdezte magától: "Auschwitz? Az ördög hallott róla. És milyen lehet egy koncentrációs tábor? Hamarosan megtudom." Ami azt illeti, alaposan megismerhette öt esztendő alatt. Megtanulta a túlélés művészetének minden "naprakész" csínját-bínját, a fogarany, a cigaretta, a krumpli csereértékét, illetve az emberélet értékének teljes semmibevételét. És megismerte Kielar a halál minden fajtáját, mielőtt megismerhette volna a szerelmet, az életet. Alvilági útikalauz ez a fekete memoár; felsorol minden pokolbeli látnivalót, és mint minden jó útikalauz, végül a halál glosszáriumát is közli, azt a német társalgási nyelvet, amelyet rabok és rabtartók egyaránt beszéltek. Az olvasót magával ragadja a szerző egyéni bája és egyéni látásmódja. S amit olyan sokszor elmondtunk már: a haláltáborok kora után született nemzedékek megismerhetik ebből a könyvből azt a világot, amely ugyan már távoli, de amelyről a haladó emberiség nem feledkezhetik meg soha.

Adolf Burger - A ​hamisító csoport
"A ​külföldi bankjegyek hamisításának gondolata Alfred Naujocks fejében fogalmazódott meg... Naujocks beszélt Heydricchel, Heydrich a főnökével, Himmlerrel, Himmler pedig egyenesen Hitlerrel. A pénzhamisítást szigorú és rendkívüli biztonsági intézkedések közepette a német rendőrség és az SD főnöke, Reinhard Heydrich, Otto Rasch SS-Brigadeführer és dr. Wilhelm Höttl SD-Hauptsturmführer kapta feladatul. A hamisítóüzem vezetője Bernhard Krüger SS-Sturmbannführer lett, akiről az akció a »Bernhard-vállalkozás« nevet kapta. A nyomógépek berlini és más nyomdákból érkeztek. A festéket két berlini cég, a Schmidt testvérek és a Kast és Ehinger GmbH gyártotta. A klisék a sachsenhauseni koncentrációs tábor közelében, a biztonsági szolgálat friedenthali vegyi gyárában készültek. A buchenwaldi, a mauthauseni, a theresienstadti, az auschwitzi és más táborokból 1942 közepén grafikai szakembereket - kizárólag zsidókat - vezényeltek a sachsenhauseni különítménybe. A különítmény 1942 szeptemberében kezdte meg a munkát, eleinte huszonnyolc fogollyal. A műhely 1942 decemberében lett kész teljesen, s 1943 januárjában megkezdődött az akció..."

Erich Maria Remarque - Éjszaka ​Lisszabonban
1942, ​Lisszabon. A város, az ország: utolsó menedéke azoknak, akik a hitlerizmus elől menekülnek zárt határokon, őrségen, rendőrkopók és nyomozók gyűrűjén át. Portugália azért menedék, mert onnan nyílik az út a biztonság felé: Amerikába. A világszerte népszerű, sok millió példányban olvasott író regénye színhelyén is életműve nagy, izgalmas és tanulságos témáját bontja ki, vizsgálja tovább: a háborúét és az emigrációét. A történet éjszakáján két német emigráns férfi beszélget. Egyiküknek vágyálma, hogy meneküljön, de nincs se vízuma, se hajójegye. Másikuknak mind a kettő megvan. Hajóra szállnia végül mégis annak lehet majd, akinek a beszélgetés kezdetén nem voltak iratai: reggelre vannak már, mert beszélgetőtársa átadja saját iratait. Az iratairól lemondó, az emigránstársát a szabadságba segítő ember képtelennek tetsző nagylelkűségét, áldozatát az a történet indokolja meg, amelyet a már nem továbbmenekülni, hanem maradni akaró menekült a lisszaboni éjszakában elmond. Hányatott élete drámáját, üldöztetései történetét, szerelmének halállal zárulásáét.

William Styron - Sophie ​választ
A ​második világháborús hadszíntért sikeresen megúszó déli amerikai írópalánta - maga Styron - egy olyan háromszög poklába keveredik bele, ahol a másik két "emberi tényező" ugyanezen háború traumájának a perverzitás fokáig sérült pólusa: a regény végén a kettős öngyilkosság a szeretet és gyűlölet, az irracionálissá fejlődő, szinte állati ragaszkodás és kínzás, tapadás és taszítás logikus következménye, shakespeare-i konzekvencia. Sophie, ez a konzervatív, sőt antiszemita lengyel lány a véletlen folytán kerül Auschwitzba, ahol előkelő árja létére zsidósorsot él meg, olyan sorsot, amelyen szerelmének, Nathannak fizikailag nem kellett átesnie. S itt jön a regény egészen eredeti paradoxona: Nathan számára az európai lidércnyomás - még közvetlen átélés híján is - olyan személyes katasztrófát jelent, amely logikusan vezet el a világ teljes megtagadását jelentő őrületig, a halál választásáig. E két ember egymás kínzásában, őrült szeretkezéseiben, harcában azért nem lehetséges békében feloldódó megnyugvás, mert a fasizmus patológiája sejtjeikig megfertőzte őket. Hiába akarják a megváltást, már képtelenek rá.

Jamie Ford - Hotel ​az Édes és Keserű út sarkán
Jamie ​Ford nagyszerű regénye, Hotel az Édes és Keserű út sarkán első oldalain Henry Lee az egykor a japán negyed kapujának számító Panama Szálló előtt összeverődött tömegbe botlik Seattle-ben. A szálloda évtizedek óta be volt deszkázva, most azonban új tulajdonosa hihetetlen felfedezést tett: olyan japán családok hátrahagyott holmijára bukkant, akiket a II. világháború alatt összetereltek, és internálótáborba zártak. Az új tulajdonos egy japán napernyőt nyit ki Henry szeme láttára. Ez az egyszerű látvány az 1940-es évekbe röpíti vissza a férfit, amikor az élete tele volt zűrzavarral és izgalommal, és az apjára emlékezteti, akit teljesen lekötött a Kínában folyó háború és az a cél, hogy a fia amerikaiként nőjön föl. Miközben az előkelő Rainier általános iskolában kap „össztöndíjjat”, ahol a fehér srácok semmibe veszik, Henry megismerkedik Keiko Okabéval, egy kis amerikai japán diáklánnyal. Az elsötétítések, a kijárási tilalom és az FBI rajtaütéseinek káosza közepette Henry és Keiko között szoros barátság – és ártatlan szerelem alakul ki, amely legyőzi óvilágbeli őseik régi keletű előítéleteit. Miután Keikót és családját evakuálás címén begyűjtik és internálótáborba zárják, a lánynak és Henrynek csak az a remény marad, hogy egyszer majd véget ér a háború, és egymásnak tett ígéretüket valóra válthatják. Negyven év múlva Henry Lee, aki bizonyos benne, hogy a napernyő Keikóé volt, átkutatja a szálló sötét, poros alagsorát az Okabe család holmija és egy rég elveszett tárgy után, amelynek értékét fel sem tudja mérni. A megözvegyült Henry még mindig keresi a hangját, a szavakat, amelyek megmagyarázhatják nacionalista apja tetteit, a szavakat, amelyek áthidalhatják a szakadékot önmaga és modern felfogású amerikai kínai fia között, a szavakat, amelyek segíthetnek abban, hogy szembesüljön sok évvel korábbi döntéseivel. Az amerikai történelem egyik legellentmondásosabb és legváltozékonyabb időszakában játszódó regény az elkötelezettség és a szűnni nem akaró remény különleges története. Henry és Keiko személyében Jamie Ford felejthetetlen párt alkotott, akik a megbocsátás és az emberi szív erejére tanítják az olvasót.

Ota Kraus - Erich Kulka - Hitler ​halálgyárai
A ​könyv pusztulásról, halálról, szenvedésről szól, s az emberi kitartásról, mely a háború poklában gyakran a túlélés egyetlen eszköze. A birkenaui haláltábor foglyainak története lángolóan fájdalmas és tragikus nyomában tömegsírokként tárul fel egy sötét korszak, s megnyílik az emberi emlékezet, melyre az azóta eltelt hosszú évek szőttek fekete szemfödelet. Emlékeznünk kell, soha el nem felejtenünk a névtelen százezreket, akik nem csupán egy igazságtalan rezsim, de nem kis részben az emberi tudatlanság és közöny áldozatai is. Ne feledjük soha: azokat, akik nem ismerik a történelmet, a sors arra kárhoztatja, hogy újra átéljék minden borzalmát.

Isabel Wolff - Séta ​az időben
Izgalmasan ​elegyíti a múltat és a jelent. A létezőt és a visszahozhatatlant. Vonzza az olvasót, szellemeket idéz, hiszen az írónak ez a dolga. Hát még, ha bértollnok vagy szellemíró, mint Jenni Clark, aki talán éppen azért írja meg mások emlékiratait, mert a saját emlékei túl fájdalmasak hozzá. Mert kisgyerekként átélt egy olyan traumát, melynek feldolgozásában egy idős holland asszony gyerekkorának megidézése segíti. Az asszony, akit Klarának hívnak, Jáva szigetén éli át a második világháborút, az édesanyjával és az öccsével a japánok fogságába kerül, egy civileket gyűjtő koncentrációs táborba, amely semmivel nem jobb más koncentrációs táboroknál. Paradicsomi állapotokból, egy gyönyörű jávai kert idillikus békéjéből csöppen oda. Túléli, és addig nem nyugszik, míg egészen más égtájon meg nem teremti újra a „paradicsomkertet”. Amit kívül vagy belül mindannyian keresünk, míg rá nem jövünk, hogy csak magunk építhetjük fel, valódi fájdalomból és örömből. Aki kíváncsi rá, mit jelent a tenko és a gedekking, mi a jelentősége egy rézből készült gyíkocskának, és mi köze mindehhez a BBC kotnyeles riporterének, egy vén kovácsműhelynek, vagy a gyerekvállalásnak, az feledkezzen bele bátran Isabel Wolff könyvébe.

Majgull Axelsson - Nem ​vagyok Miriam
Majgull ​Axelsson, az egyik legnagyobb hatású svéd írónő megrázó regénye az identitásról, a kirekesztettségről és sötét titkokról mesél. A történet a háborús Európában és a mai Svédországban játszódik. Miriam cigány lány, aki zsidó névvel, zsidó identitással kerül a koncentrációs táborból Svédországba, egész életében eltitkolja valódi származását, hiszen fél, hogy elüldöznék az országból. Minden éjjel kísérti a múlt, nem tud szabadulni az emlékeitől. Ám a nyolcvanötödik születésnapján végre fény derül a gyötrő titokra, amelyet egy életen át őrzött. Majd hetven év múltán Miriam a láger kapujában áll... Képek villannak föl előtte: a rabok szürke arca, a kenyérlopás, botozás a börtönblokkban, snájdig SS-tisztek, akasztások, Mengele mosolya és a krematórium örökké füstölgő kéménye. Béke van. Miriam mégsem boldog. Végre eljött a szabadság pillanata. Szabad vagyok... És ezt hogyan éljem túl?

Simon Wiesenthal - A ​gyilkosok közöttünk járnak
Simon ​Wiesenthal könyve több mint húsz évvel azután jelent meg, hogy a koncentrációs táborok hamvasztókemencéinek tüze kialudt; akkor jutott az olvasó kezébe, amikor közeledett a háborús bűnök elévülésének határideje. E könyv a nyugtalanság, az igazságérzet, a fasiszta kegyetlenkedések leleplezéséért, a népharag elől megmenekült hóhérok elfogásáért, törvény elé állításáért és elítéltetéséért folytatott fáradhatatlan harc jegyét viseli. A gyilkosok közöttünk járnak vészkiáltás; állandó éberségre hív; vitathatatlanul bizonyítja a lelkiismeret ébrentartásának szükségességét, arra figyelmeztet, hogy ha a tudat alszik, szörnyek születnek. E könyv szerzője fogolyként nem kevesebb, mint tizenkét haláltábort járt meg; csakis a csodák sorával magyarázható, hogy életben maradt e "pályafutás" után. Sorstársainak nagy többsége a háború után nem kívánt egyebet, mint felejteni, minél távolabb kerülni a szörnyűségek színhelyétől, megszabadulni a kegyetlenkedések emlékétől. A kezdeti időszakban a bűnösök felkutatása másodrendű szerepet játszott; az áldozatok fellelése volt a legfontosabb teendő. Azoknak a lajstroma, akik eltűntek, s akikről nem lehetett bizonyosan tudni, meghaltak-e, vagy túlélték a szörnyű mészárlást, közvetlenül a háború után több mint tizenkét millió nevet ölelt fel. Akkoriban igen kevesen gondoltak elsősorban a bosszúállásra; az igazságtevést az emberek kizárólag a felszabadítókra, vagy a megszálló erőkre bízták. Azokat a csapatokat viszont, amelyek kivívták a győzelmet, más, új csapatokkal helyettesítették; azok ugyanis, akik harcoltak, és oly drága véráldozattal fizettek a győzelemért, méltán elvárták, hogy megpihenhessenek. Ezt a zavaros, nyugalmi időszakot használták ki egyes hatalmasságok, egyes hírhedt náci háborús bűnösök arra, hogy hamis iratokkal a nyugati megszállt övezeteken átszökjenek más országokba, más földrészekre. Wiesenthal rendkívül dokumentált és kiváló leíró képességről tanúskodó könyve a sorok között feleleveníti ezt az időszakot, amelyet oly kevéssé tükröz a korabeli publicisztika.

Kroó László - Bölcsőm, ​koporsóm Buchenwald
Kroó ​László, úgy látszik, azokhoz a koncentrációs tábort megjárt írókhoz tartozik, akik - akárcsak Semprun - évtizedeket vártak, míg meg tudták írni a XX. század történelmének e förtelmes fejezetét. Egy találkozás forgatja vissza Kroó regényében a történelem lapjait; egy találkozás a régi sors- és harcostárssal. Előlép a múltból a dicsőséges és rettenetes "vöröskeresztes éjszaka", amely alatt Gadó Györgynek a buchenwaldi koncentrációs táborban működő illegális kommunista párt megbízásából emberéletekről kellett döntenie. Ötszáz halálra szánt emberből megmenthet egy tucatot, ha elég óvatos és ügyes. Jól választott-e Gadó György azon a rettegéssel teli éjszakán? Kroó újabb regénye megélt hitelességgel idézi fel a náci Németország történelmének elmúlt, de el nem feledhető, gyászos napjait.

F%c3%bclem%c3%bcle
elérhető
25

Kristin Hannah - Fülemüle
Franciaország, ​1939 Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után. Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal, aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért. Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt. A New York Times bestseller-listáján szereplő szerző, Kristin Hannah huszonkét regényt írt. Az ügyvédből lett írónő fiával és férjével az Egyesült Államok északnyugati partvidékén és Hawaiin él.

Hans Grundig - Karnevál ​és hamvazószerda között
A ​művészetélet lázas lobogása és a történelem kegyetlensége, az egyéni idill derűje és a kommunista elkötelezettség, a háború előtti Drezda bohém világa és a koncentrációs táborok pokla: megannyi ellentét, Hans Grundig élete. Hogyan lesz a szobafestő fiából realista festőművész, kora haladó képzőművészeteinek egyenrangú harcostársa; hogyan éli barátaival az Itáliát járó vagabundok örök vidám életét; hogyan ismeri meg hűséges élettársát, feleségét, a nagyszerű Leát, hogyan szakítja el őket a náci rémuralom...Tragikus búcsú egy drezdai parkban, rendőrspiclik "vigyázó" szemeinek kereszttüzében, ugyanott, ahol akkor nemrég még a zavartalan boldogság évei ígérkeztek; napfényes svájci nyaralás után a Harmadik Birodalom jeges embertelensége; a sachsenhasueni koncentrációs tábor iszonya, de a rémségeken is átsugárzó emberi derű, mely a szerző, Hans Grundig lényéből árad feledhetetlen, lebilincselő olvasmánnyá teszi a könyvet. Hiteles körkép egy elsüllyedt korszakról, tanúságtétel egy olyan történelmi helyzetről, amelyet sosem feledhetünk. Intelem és példa: vigyázzunk az emberségre; és legyünk hajthatatlanok, ne csak szavakkal, de a helytállás hétköznapjain és rendkívüli óráiban egyaránt.

Nicholas Kulish - Souad Mekhennet - Mindhalálig ​náci
A ​New York Times riporterei, Nicholas Kulish és Souad Mekhennet elsőként leplezték le a haláldoktor, dr. Aribert Heim egykori náci orvos titkos egyiptomi életét. A mauthauseni mészáros, dr. Aribert Heim annak ellenére vált a mauthauseni koncentrációs tábor legrettegettebb alakjává, hogy 1941-ben mindössze pár hónapig dolgozott ott. A túlélők azonban nem felejtettek. A náci orvos egészséges embereken érzéstelenítés nélkül végzett, halált okozó kísérletei és szívbe fecskendezett benzininjekciói pedig kitörölhetetlen nyomot hagytak az egykori táborlakók emlékezetében. A tanúvallomásokból az is kiderült, hogy dr. Heim szívesen gyönyörködött a rabok koponyáiban, amelyeket íróasztalára is kiállított. A háború utáni időszak káoszában Heimből eltitkolva sötét múltját köztiszteletben álló nőgyógyász vált a mit sem sejtő Baden-badeni lakosok körében. Később elképesztő bürokráciai hibáknak köszönhetően szinte nyomtalanul eltűnt. Azonban nem mindenki törődött bele abba, hogy náci háborús bűnösök úgy éljék tovább az életüket, mintha mi sem történt volna. Alfred Aedtner rendőrnyomozó arra tette fel az életét, hogy megtalálja Heimet: több évtizedes küldetése során beutazta egész Európát, és szoros szövetségre lépett a legendás nácivadásszal, Simon Wiesenthallal is. Ám úgy tűnt, Heim eltűnésének rejtélye megoldatlan marad. Egészen mostanáig. A mindhalálig náciban Nicholas Kulish és Souad Mekhennet első alkalommal rántja le a leplet arról, hogyan úszta meg Aribert Heim, hogy elfogják, hogyan élt Kairó egyik munkáskerületében, hogyan vált egy arab család szinte teljes körű tagjává és tért át az iszlám hitre, miközben keresése az évszázad egyik legnagyobb, őt is túlélő embervadászatává vált. Heim mindhalálig náci maradt, akinek ügye megmutatja, hogyan alakult át Németország hozzáállása a múlt bűneihez, míg végül bármit megtettek volna azért, hogy megtalálják az igazságot. Nicholas Kulish a New York Times berlini irodájának vezetője volt 2007 és 2013 között. Jelenleg Kelet-Afrikában készít riportokat a Timesnak. Souad Mekhennet újságíró, a Washington Postnak, a Daily Beastnek és a német ZDF televíziónak készít riportokat. A Harvardon és a John Hopskins Universityn oktat, korábban pedig a New York Timesnak dolgozott.

Jurij Zbanackij - Egyetlenem
Édesanya ​számára elképzelhetetlen szörnyűbb kín, mint egyetlen gyermekét a halál árnyékába látni. S szenvedését csak meghatványozza az a tudat, hogy túlzott féltésével, gondoskodásával - legjobb szándéka ellenére - ő maga vezette fia nyomára az üldözőket. Ez történik az "egyetlennel", a regénybeli édesanyával a németek által megszállt Ukrajnában, ahol senkinek az élete nincs biztonságban. Elég egy rosszakaró bármilyen vádja, hogy az ember koncentrációs táborba kerüljön, ahol nincs ugyan gázkamra és krematórium, de ugyanolyan könyörtelenséggel arat a halál, s ahonnan csak csodával határos módon szabadulhat. Felejthetetlen ennek az egyszerű asszonynak az alakja, aki olyan erős, olyan bátor, olyan hős, amilyen csak a gyermekéért rettegő édesanya lehet.

Zofia Posmysz - Egy ​nő a hajón
Egy ​nagy óceánjáró hajó tart Dél-Amerika felé. Fedélzetén kényelmesen heverésznek, sétálnak az utasok, köztük egy nyugat-német házaspár. Liese és Walter nagy reményekkel indultak Brazíliába, a férfi diplomáciai kiküldetésének helyére. S ekkor a hajón találkoznak egy nővel. A titokzatos asszony meg sem szólal, de szavak nélkül is, puszta létével felkavarja életüket, felidézi előttük a háború mindkettőjük számára oly kínos emlékeit. A lengyel írónő érdekfeszítő regénye már több nyelven megjelent, filmet is készítettek belőle.

Nádas Péter - Világló ​részletek
„Egyszer ​egy többnapos pilisi kiránduláson, amikor sehol nem volt se vége, se hossza az útnak, csak mentünk és mentünk valahol Dömörkapu és Pilisszentkereszt között az erdőkben, nem lehetett felfogni ésszel, hogy minek megyünk, hová ereszkedünk, hová kapaszkodunk ezeken a hegyeken, és miért nem visznek, mért olyan csöndesek, hogy nekünk gyerekeknek már kiabálni se legyen szabad, majd ha tisztásra, mezőre érünk, ott kiengedheted a hangodat, mert az a bevett szokás, hogy az ember az erdőben nem ordibál, nem zavarja a madarakat és a vadakat, és már jó messzire a menedékháztól, ahol egy nagy, jéghideg hálóteremben az egész társasággal, felnőttekkel, gyerekekkel nagy hangoskodások közepette eltöltöttük az éjszakát, arra is megtanítottak, hogy soha nem fázom, soha nincs melegem, soha nem vagyok szomjas, soha nem vagyok éhes, soha nem vagyok fáradt, soha nem vagyok álmos, és főleg nem unatkozom, ezt most jól jegyezzem meg magamnak. És azonnal megjegyeztem.” „Krónika helyett végül is inkább legendákat gyárt magának az ember, amikor egy másiknak elbeszéli az élettörténetét” – írta a szerző a Párhuzamos történetekben. Saját emlékiratában, amelyet az Olvasó a kezében tart, ennek megfelelően egyedülálló módszerrel kerüli el ezt a legendagyártást. Bevésődött emlékképeiből – a „világló részletekből” – kiindulva először az álomfejtés módszerével fölidézi az eredeti élmény összetevőit, a hangokat, látványokat, szagokat, érzeteket és emóciókat, majd ezek alapján rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. A másoktól hallott történeteket elemeikre bontja, hogy kiszűrje belőlük a tudatos vagy tudattalan torzításokat, majd a megtisztított életanyag és a leleplezett torzítások alapján rekonstruálja újra, hogy mi történt, hol és mikor. Innen pedig koncentrikus körökben halad tovább az okok, körülmények, motívumok, előzmények és következmények felé, míg végül kirajzolódik a történtek jelentése és jelentősége a saját személyes életében és az attól elválaszthatatlan, közös emberi világban. E módszer eredményeként láttató erejű leírások, izgalmasnál izgalmasabb történetek, rejtett összefüggéseket feltáró nyomozások követik egymást e rendkívüli, rendhagyó emlékirat lapjain.

Alan Gratz - A ​végső megoldás: a remény
Az ​Auschwitzot is megjárt ifjú Janek megindító, igaz története "Szívszorító, magával ragadó, nyers és érzelmes..." - VOYA "Alan Gratz mestere a valóságon alapuló történelmi fikciónak, így a tizenévesek is könnyen feldolgozhatják az eseményeket." - Helen's Book Blog Mindent elvehettek tőle. Csak a reményt nem! Tíz koncentrációs tábor. Tíz hely, ahol éheztették, kínozták, rabszolgamunkára hajtották. Ahol halomra gyilkolták a zsidókat. Nem volt esélye, tudta jól... Janek Grüner mégis életben akart maradni. Tizenegy éves volt, amikor a nácik bevonultak szülővárosába, Krakkóba. Mindent és mindenkit elvettek tőle, akit szeretett, táborból táborba hurcolták. Már nem volt neve, csak száma: ő volt a B-3087-es fogoly, ahogy azt a karjára tetoválták. A pokol hétköznapi valósággá vált. A zsúfolt marhavagonok, a barakkok, a kegyetlen őrök, a mindennap bőséggel arató halál. Felvonultak előtte a holokauszt azóta elhíresült rémei: Amon Göth a kutyáival, Mengele, Ilse Koch, a buchenwaldi boszorka, Birkenau krematóriumai, a kőfejtők, a wieliczkai sóbánya... Janek mindezt látta, ott volt. Valahogy mindig megmenekült a halál torkából, hogy aztán megint az életéért kelljen küzdenie. Vajon túlélheti a borzalmakat? És ha sikerül is túlélni, visszakaphatja-e önmagát, vagy marad a B-3087-es fogoly, aki elkeseredetten kapaszkodik az élet utolsó szalmaszálába is? Az itthon is hatalmas sikert aratott Menekültek című regény szerzőjének új nemzetközi bestsellere, igaz történet alapján.

Rupert Butler - A ​Gestapo története
A ​náci Állami Titkosrendőrség korának legfélelmetesebb és leghatékonyabb rendőri szervezete volt, melynek húszezer titkosrendőre biztosította a nácik tökéletes uralmát a német lakosság és - 1939 után - Európa legyőzött népei felett. Amikor a náci rezsim elindult a következetes antiszemitizmus útján a Gestapo maga is bekapcsolódott a zsidóüldözésbe, és aktívan részt vett az "állam ellenségeinek" - zsidóknak, cigányoknak, homoszexuálisoknak és egyéb nem kívánatos elemeknek - a felkutatásában és kiirtásában. Rupert Butler részletesen bemutatja a Geheime Staatpolizei fejlődését a kezdetektől egészen az összeomlásig, számos eredeti Gestapo-dokumentumot tárva az olvasó elé. De megismerhetjük az Állami Titkosrendőrség vezetői, a Harmadik Birodalom megszállott és különc szolgái: Hermann Göring, Heinrich Himmler és Reinhard Heydrich részletes életrajzát is. A mű talán egyik legmegkapóbb fejezete a Túlélők című interjúgyűjtemény, melyben a Gestapo azon áldozatainak történetét olvashatjuk, akik elszenvedték a kínvallatásokat, megjárták a koncentrációs táborok és a Gestapo börtöneinek poklát, de valamilyen úton-módon mégis élve szabadultak ki a terror e szörnyűséges útvesztőjéből. Sokuk megrendítő vallomása most kerül először nyilvánosság elé.

Szinyéri Tibor - Az ​Endlösung beteljesedése
Ezt ​a könyvet, mely az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor teljes történetét mutatja be gimnazista koromban írtam. Kéziratom a legkisebb túlzástól, kiszínezéstől, indulattól és politikai véleménynyilvánítástól mentes és nem anyagi célt szolgál, hanem, hogy a velem egyidősek béliek és a nálam fiatalabbak körében divatossá váló nacionalista, hungarista, antiszemita, rasszista és nemzetiszocialista eszmék és az azokat képviselök ellen tiltakozzak.

Kollekciók