Ajax-loader

'koncentrációs tábor' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


William Styron - Sophie ​választ
A ​második világháborús hadszíntért sikeresen megúszó déli amerikai írópalánta - maga Styron - egy olyan háromszög poklába keveredik bele, ahol a másik két "emberi tényező" ugyanezen háború traumájának a perverzitás fokáig sérült pólusa: a regény végén a kettős öngyilkosság a szeretet és gyűlölet, az irracionálissá fejlődő, szinte állati ragaszkodás és kínzás, tapadás és taszítás logikus következménye, shakespeare-i konzekvencia. Sophie, ez a konzervatív, sőt antiszemita lengyel lány a véletlen folytán kerül Auschwitzba, ahol előkelő árja létére zsidósorsot él meg, olyan sorsot, amelyen szerelmének, Nathannak fizikailag nem kellett átesnie. S itt jön a regény egészen eredeti paradoxona: Nathan számára az európai lidércnyomás - még közvetlen átélés híján is - olyan személyes katasztrófát jelent, amely logikusan vezet el a világ teljes megtagadását jelentő őrületig, a halál választásáig. E két ember egymás kínzásában, őrült szeretkezéseiben, harcában azért nem lehetséges békében feloldódó megnyugvás, mert a fasizmus patológiája sejtjeikig megfertőzte őket. Hiába akarják a megváltást, már képtelenek rá.

Kertész Imre - Sorstalanság
"Fokozatosan ​egyre mélyebbre merülünk a lágeréletbe, ahogyan általában megszoktuk a túlélők emlékiratai és regényei alapján, mégis, a regény első mondataitól kezdve valami mást kapunk, többet, mint szokványos regénytől, akár lágerregénytől is várhatnánk, valami lényegit, egzisztenciálisat: létfilozófiát, amely szinte már-már az irodalom korlátait is szétrobbantja, és amilyen még nem volt sem (láger) regényben, sem filozófiai rendszerben. Ez a robbantás azonban irodalmi módszerekkel történik. Regény tehát a Sorstalanság, csak éppen nem olyan." (Spiró György)

Aharon Appelfeld - Holt ​vágányok
"Nekem ​a memóriám a vesztem... olyan az emlékezetem, mint a leplombált kút: megőriz mindent az utolsó cseppig. Kiapadhatatlan" - mondja a regény hőse, Ervin Siegelbaum, akinek különös újjászületése óta az ital, a futó kalandok és a rémálmok töltik ki a mindennapjait. Nincs más otthona, mint a vasút, nincs más barátja, mint néhány túlélő, nincs más célja, mint hogy fellelje azt a náci tisztet, aki a koncentrációs táborban a szeme láttára lőtte agyon a szüleit, akik rendíthetetlenül hittek egy jobb jövőt hirdető eszmében, megtagadták érte őseiket, feláldozták az életüket, és végül mindenütt csak ellenségekkel találták szemben magukat. A gyilkos után nyomozó, táskájában pisztolyt rejtegető Siegelbaum megszállottként teszi meg évről évre ugyanazt az utat a háború utáni Ausztriában, ahol egykori frontkatonák büszkén vallják, hogy zsidókat irtottak, ahol fél- és negyedzsidók csak titkon merik neki megsúgni származásukat. Vajon ha megtalálja a gyilkost, lesz-e ereje bosszút állni, és hoz-e megnyugvást a bosszú? Appelfeld költői szépségű regénye halk, egyszerű, puritán, és mégis szívbe markoló szavakkal tárja fel a túlélő bonyolult, fájdalmas belső világát, visszaemlékezéseit egy elpusztított generáció tagjaira. A Bukovinában született szerző nyolcévesen volt saját édesanyja meggyilkolásának szemtanúja. Miután megszökött a koncentrációs táborból, ide-oda sodródott Európában, végül Izraelben telepedett le. Íróként a nyolcvanas években tűnt fel Badenheim 1939 című regényével, és azóta kiemelkedő helyet foglal el a kortárs irodalomban. Számos rangos irodalmi díj birtokosa.

Isabel Wolff - Séta ​az időben
Izgalmasan ​elegyíti a múltat és a jelent. A létezőt és a visszahozhatatlant. Vonzza az olvasót, szellemeket idéz, hiszen az írónak ez a dolga. Hát még, ha bértollnok vagy szellemíró, mint Jenni Clark, aki talán éppen azért írja meg mások emlékiratait, mert a saját emlékei túl fájdalmasak hozzá. Mert kisgyerekként átélt egy olyan traumát, melynek feldolgozásában egy idős holland asszony gyerekkorának megidézése segíti. Az asszony, akit Klarának hívnak, Jáva szigetén éli át a második világháborút, az édesanyjával és az öccsével a japánok fogságába kerül, egy civileket gyűjtő koncentrációs táborba, amely semmivel nem jobb más koncentrációs táboroknál. Paradicsomi állapotokból, egy gyönyörű jávai kert idillikus békéjéből csöppen oda. Túléli, és addig nem nyugszik, míg egészen más égtájon meg nem teremti újra a „paradicsomkertet”. Amit kívül vagy belül mindannyian keresünk, míg rá nem jövünk, hogy csak magunk építhetjük fel, valódi fájdalomból és örömből. Aki kíváncsi rá, mit jelent a tenko és a gedekking, mi a jelentősége egy rézből készült gyíkocskának, és mi köze mindehhez a BBC kotnyeles riporterének, egy vén kovácsműhelynek, vagy a gyerekvállalásnak, az feledkezzen bele bátran Isabel Wolff könyvébe.

Leo Kessler - A ​kitörés
1944 ​februárja. Leo Kessler három csökönyös Wehrmacht katonája, a Harmadik Birodalom Zéró Egyes Büntetőtáborának lakója, ahol a frontvonal béli elhalálozásra nyernek kiképzést. Igazságtalan ítélet alapján, a haditörvényszék által ideküldött dezertőrökkel, a Német Hadsereg söpredékével egy sorba helyezve, az aljanépségnél is alacsonyabban. Csoda-e, ha úgy határoznak, hogy az első adandó alkalommal megpróbálnak megszökni a haláltáborból?

Erich Maria Remarque - Éjszaka ​Lisszabonban
1942, ​Lisszabon. A város, az ország: utolsó menedéke azoknak, akik a hitlerizmus elől menekülnek zárt határokon, őrségen, rendőrkopók és nyomozók gyűrűjén át. Portugália azért menedék, mert onnan nyílik az út a biztonság felé: Amerikába. A világszerte népszerű, sok millió példányban olvasott író regénye színhelyén is életműve nagy, izgalmas és tanulságos témáját bontja ki, vizsgálja tovább: a háborúét és az emigrációét. A történet éjszakáján két német emigráns férfi beszélget. Egyiküknek vágyálma, hogy meneküljön, de nincs se vízuma, se hajójegye. Másikuknak mind a kettő megvan. Hajóra szállnia végül mégis annak lehet majd, akinek a beszélgetés kezdetén nem voltak iratai: reggelre vannak már, mert beszélgetőtársa átadja saját iratait. Az iratairól lemondó, az emigránstársát a szabadságba segítő ember képtelennek tetsző nagylelkűségét, áldozatát az a történet indokolja meg, amelyet a már nem továbbmenekülni, hanem maradni akaró menekült a lisszaboni éjszakában elmond. Hányatott élete drámáját, üldöztetései történetét, szerelmének halállal zárulásáét.

Viktor E. Frankl - ...mégis ​mondj igent az életre!
Egy ​pszichológus megéli a koncentrációs tábort. „Jelen munka, habár tömörnek, rövidnek tűnik, művészien felépített és megragadó. Két alkalommal olvastam át egy ültő helyemben és teljesen elbűvölt, elvarázsolt. Kicsivel a történet közepe után Dr. Frankl bemutatja logoterápiájának filozófiáját. A folyamatos, összefüggő szövegben mindezt olyan finoman, alázattal tárja elénk, hogy csupán a könyv befejezése után veszi észre az olvasó, hogy itt egy valódi tanulmánnyal találkozott az emberi egzisztencia mélységéről, és nem pusztán egy újabb kegyetlen történetet olvasott a koncentrációs táborokról." Gordon W. Allport

Bokor Péter - Mengele ​doktor nyomában
Mi ​történt dr. Josef Mengelével, aki orvos létére a „halál angyala” szerepét játszotta, ezreket küldött a gázba Auschwitz-Birkenauban, és embertelen kísérleteket folytatott? Úgy tűnik, 1979. február 7-én vízbe fúlt Brazíliában. De valóban ő volt-e? Bokor Péter dokumentumfilmjéből készült ez a könyv, amely felvázolja Mengele életútját, megszólaltatva olyanokat, akik túlélték a vele való találkozást. Követhetjük Dél-Amerikába, meghallgathatjuk bújtatóit, bepillanthatunk a dokumentumokba, melyek halálát igazolják, s melyek megállapításait azóta is sokan vitatják

Jorge Semprún - A ​nagy utazás
Négy ​napig utazik Jorger Semprun a politikai fogoly, a buchenwaldi koncentrációs tábor felé. Formentor-díjas könyve, A nagy utazás, ennek a négy napnak a története. De csak szerkezetében négy nap a regény időtartalma: Semprun mesterien keresztezi egybe a négy nap történetével az "utazás" előtti és utáni emlékeit, tulajdonképpen mindazt amit lényegesnek, közölnivalónak érez.

Örkény István - Lágerek ​népe
"Ez ​a könyv egy hadifogolytáborban íródott, a fogság mostoha körülményei között. Ez annyit jelent, hogy a kérdéseket sohasem szemlélhettem kívülről, hanem mindig csak belülről, a drótok közül. Ezáltal az ítéleteim alkalmasint kevésbé objektívak; de talán éppen ezért hívebbek, jellemzőbbek. Csalnom nem lehetett. Több százezer ügyész fürkészi szómat. Iparkodtam mindvégig az igazat írni: az élő emberek valódi nevükön szerepelnek, egy-két kivétellel, mikor "álnevet" adtam, kíméletből vagy kénytelenségből. De ha mindig a valóságról szólottam is, a valóság rendjét már én csoportosítottam; s ezért, ha az igazság szenvedett általa, a felelős én vagyok, s nem a valóság, nem az élet."

Földi Pál - A ​Gestapo története
GESTAPO ​- ez a három szótag tizenkét éven át rettegésben tartotta előbb Németországot, majd egész Európát. Milliókat üldöztek azok, akik egy eszme, egy tévhit leple alatt tevékenykedtek; milliók szenvedtek és haltak meg a Gestapo (Geheime Staatspolizei - Titkos államrendőrség) tagjainak könyörtelensége következtében...

Bruno Apitz - Farkasok ​közt, védtelen
Bruno ​Apitz világhírű regényének színtere a buchenwaldi koncentrációs tábor, az egyetlen olyan láger, melynek lakói önmagukat szabadították fel, tervszerűen előkészített, fegyveres harcban. A történet a háború legvégén kezdődik, mikor a szögesdrótokon túlról behallatszik már az ágyúk döreje, mikor már csak hetek, napok vannak hátra a felszabadulásig. S a tábor területén, mindenfelé, hihetetlen rejtekhelyeken eldugott fegyverek várják a döntő pillanatot, amikor az éveken át titokban kiképzett ellenállási csoportok őreik ellen fordulnak majd. Új rabszállítmányérkezik a táborba, az egyik lengyel fogoly bőröndjében váratlan leletre bukkannak: egy hároméves kisgyerekre. Az illegálisan működő Nemzetközi Táborbizottság súlyos probléma, rendkívül nehéz döntés előtt áll. Minden emberi érzés azt parancsolja, hogy mentsék meg a gyereket - de jelenléte veszélyeztetheti az elenállási mozgalom egész hálózatát, végső soron a tábor 50000 lakójának életét. És ezek a pokoli szenvedésekben megedződött, a pusztulás látványába belefásult, végsőkig fegyelmezett emberek megállják a próbát. A barakkról barakkra vándorló kisgyermek az egész tábor szabadságának, halált megvető bátorságának szimbólumává lesz.

Nyiszli Miklós - Dr. ​Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Dr. ​Nyiszli Miklós 1946-ban vetette papírra borzongató önéletírását a hírhedt lengyelországi haláltáborban töltött időről és az ott végzett kényszerű foglalatosságáról. A szerző a túlélést a szakmájának köszönhette, orvos volt, és ráadásul Németországban végzett, kiváló szakmai tapasztalattal, tudással rendelkezett, ez elősegítette, hogy Dr. Mengele "kiválasztottja" legyen. .. Megrázó könyv ez - az ember lealjasodásának hihetetlen, ámde sajnos mégis megtörtént eseteiről szól. Dr. Mengele háborús bűnös, milliók halálához járult hozzá, miközben a "tudomány" nevében állatias kísérleteket folytatott élő és holt embereken. A drámai auschwitzi hónapok története után kiadónk egy szakértővel még két részt íratott az eredeti műhöz. Az egyik a koncentrációs, megsemmisítő táborok hátborzongató mindennapjait és "működését" írja le kegyetlen, szenvtelen pontossággal - a másik Mengele doktor további sorsát mondja el. A háborús bűnös hogyan élt egészen a halálig Dél-Amerika több országában, és miért nem bukkantak nyomára az utána küldött ügynökök...?

Anna Seghers - A ​hetedik kereszt
A ​hitleri Németországban vagyunk, a második világháború előestéjén, egy koncentrációs táborból megszökik hét fogoly. Hatan közülük hamarosan kézre kerülnek. A hetedik Georg Heisler, megmenekül. A regény az ő megmenekülésének története, de a cselekmény során Georg személyes sorsa szimbólummá lesz: a szabadság, az emberi méltóság jelképévé mindazok számára, akik életük kockáztatásával segítségére vannak. Mert tulajdonképpen nem vagy nemcsak ő menekül meg, hanem vele együtt sokak önbecsülése s reménysége az emberiesség végső győzelmében. A hetedik kereszt a haladó irodalom egyik alapműve, talán épp ezért olyan kitűnő könyv, talán épp ezért olvassuk újra meg újra ugyanazzal a torokszorító izgalommal. A történelmi helyzet változásával épp azért nem veszti el művészi érvényességét, mert igazi mondanivalója, az emberi helytállás csodája ma is a modern irodalom egyik legfontosabb problémáját fejezi ki.

Robert Merle - Mesterségem ​a halál
Robert ​Merle húsz évvel a _Mesterségem a halál_ megírása után, 1972-ben így jellemezte regénye főhősét: "Mindazt, amit Rudolf tett, nem gonoszságból cselekedte, hanem a kategorikus imperatívusz nevében, a vezér iránti hűségből, a parancsoknak engedelmeskedve, az állam iránti tiszteletből. Röviden, kötelességtudó emberként: és személye éppen emiatt iszonyatos." A könyvben Rudolf Lang néven szereplő Rudolf Höss (aki a háború vége után letartóztatásáig Lang álnéven bujkált) már 16 évesen embereket öt, igaz ekkor még szemtől szemben, a saját életét is kockára téve az I. világháború különböző frontjain. A fegyverletételt követő nehéz időszakban a német szabadcsapatok egyikében harcolt tovább, aztán belépett a nemzetiszocialista pártba. Hitler hatalomra jutása után pedig felvételét kérte az SS-be. Eleinte a dachaui koncentrációs táborban szolgált, majd átvezényelték az auschwitz-birkenaui megsemmisítő táborba, ahol az ő irányításával épültek fel a gázkamrák és a krematóriumok.

Adolf Burger - A ​hamisító csoport
"A ​külföldi bankjegyek hamisításának gondolata Alfred Naujocks fejében fogalmazódott meg... Naujocks beszélt Heydricchel, Heydrich a főnökével, Himmlerrel, Himmler pedig egyenesen Hitlerrel. A pénzhamisítást szigorú és rendkívüli biztonsági intézkedések közepette a német rendőrség és az SD főnöke, Reinhard Heydrich, Otto Rasch SS-Brigadeführer és dr. Wilhelm Höttl SD-Hauptsturmführer kapta feladatul. A hamisítóüzem vezetője Bernhard Krüger SS-Sturmbannführer lett, akiről az akció a »Bernhard-vállalkozás« nevet kapta. A nyomógépek berlini és más nyomdákból érkeztek. A festéket két berlini cég, a Schmidt testvérek és a Kast és Ehinger GmbH gyártotta. A klisék a sachsenhauseni koncentrációs tábor közelében, a biztonsági szolgálat friedenthali vegyi gyárában készültek. A buchenwaldi, a mauthauseni, a theresienstadti, az auschwitzi és más táborokból 1942 közepén grafikai szakembereket - kizárólag zsidókat - vezényeltek a sachsenhauseni különítménybe. A különítmény 1942 szeptemberében kezdte meg a munkát, eleinte huszonnyolc fogollyal. A műhely 1942 decemberében lett kész teljesen, s 1943 januárjában megkezdődött az akció..."

Majgull Axelsson - Nem ​vagyok Miriam
Majgull ​Axelsson, az egyik legnagyobb hatású svéd írónő megrázó regénye az identitásról, a kirekesztettségről és sötét titkokról mesél. A történet a háborús Európában és a mai Svédországban játszódik. Miriam cigány lány, aki zsidó névvel, zsidó identitással kerül a koncentrációs táborból Svédországba, egész életében eltitkolja valódi származását, hiszen fél, hogy elüldöznék az országból. Minden éjjel kísérti a múlt, nem tud szabadulni az emlékeitől. Ám a nyolcvanötödik születésnapján végre fény derül a gyötrő titokra, amelyet egy életen át őrzött. Majd hetven év múltán Miriam a láger kapujában áll... Képek villannak föl előtte: a rabok szürke arca, a kenyérlopás, botozás a börtönblokkban, snájdig SS-tisztek, akasztások, Mengele mosolya és a krematórium örökké füstölgő kéménye. Béke van. Miriam mégsem boldog. Végre eljött a szabadság pillanata. Szabad vagyok... És ezt hogyan éljem túl?

Kroó László - Bölcsőm, ​koporsóm Buchenwald
Kroó ​László, úgy látszik, azokhoz a koncentrációs tábort megjárt írókhoz tartozik, akik - akárcsak Semprun - évtizedeket vártak, míg meg tudták írni a XX. század történelmének e förtelmes fejezetét. Egy találkozás forgatja vissza Kroó regényében a történelem lapjait; egy találkozás a régi sors- és harcostárssal. Előlép a múltból a dicsőséges és rettenetes "vöröskeresztes éjszaka", amely alatt Gadó Györgynek a buchenwaldi koncentrációs táborban működő illegális kommunista párt megbízásából emberéletekről kellett döntenie. Ötszáz halálra szánt emberből megmenthet egy tucatot, ha elég óvatos és ügyes. Jól választott-e Gadó György azon a rettegéssel teli éjszakán? Kroó újabb regénye megélt hitelességgel idézi fel a náci Németország történelmének elmúlt, de el nem feledhető, gyászos napjait.

F%c3%bclem%c3%bcle
elérhető
24

Kristin Hannah - Fülemüle
Franciaország, ​1939 Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után. Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal, aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért. Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt. A New York Times bestseller-listáján szereplő szerző, Kristin Hannah huszonkét regényt írt. Az ügyvédből lett írónő fiával és férjével az Egyesült Államok északnyugati partvidékén és Hawaiin él.

Hans Grundig - Karnevál ​és hamvazószerda között
A ​művészetélet lázas lobogása és a történelem kegyetlensége, az egyéni idill derűje és a kommunista elkötelezettség, a háború előtti Drezda bohém világa és a koncentrációs táborok pokla: megannyi ellentét, Hans Grundig élete. Hogyan lesz a szobafestő fiából realista festőművész, kora haladó képzőművészeteinek egyenrangú harcostársa; hogyan éli barátaival az Itáliát járó vagabundok örök vidám életét; hogyan ismeri meg hűséges élettársát, feleségét, a nagyszerű Leát, hogyan szakítja el őket a náci rémuralom...Tragikus búcsú egy drezdai parkban, rendőrspiclik "vigyázó" szemeinek kereszttüzében, ugyanott, ahol akkor nemrég még a zavartalan boldogság évei ígérkeztek; napfényes svájci nyaralás után a Harmadik Birodalom jeges embertelensége; a sachsenhasueni koncentrációs tábor iszonya, de a rémségeken is átsugárzó emberi derű, mely a szerző, Hans Grundig lényéből árad feledhetetlen, lebilincselő olvasmánnyá teszi a könyvet. Hiteles körkép egy elsüllyedt korszakról, tanúságtétel egy olyan történelmi helyzetről, amelyet sosem feledhetünk. Intelem és példa: vigyázzunk az emberségre; és legyünk hajthatatlanok, ne csak szavakkal, de a helytállás hétköznapjain és rendkívüli óráiban egyaránt.

Nicholas Kulish - Souad Mekhennet - Mindhalálig ​náci
A ​New York Times riporterei, Nicholas Kulish és Souad Mekhennet elsőként leplezték le a haláldoktor, dr. Aribert Heim egykori náci orvos titkos egyiptomi életét. A mauthauseni mészáros, dr. Aribert Heim annak ellenére vált a mauthauseni koncentrációs tábor legrettegettebb alakjává, hogy 1941-ben mindössze pár hónapig dolgozott ott. A túlélők azonban nem felejtettek. A náci orvos egészséges embereken érzéstelenítés nélkül végzett, halált okozó kísérletei és szívbe fecskendezett benzininjekciói pedig kitörölhetetlen nyomot hagytak az egykori táborlakók emlékezetében. A tanúvallomásokból az is kiderült, hogy dr. Heim szívesen gyönyörködött a rabok koponyáiban, amelyeket íróasztalára is kiállított. A háború utáni időszak káoszában Heimből eltitkolva sötét múltját köztiszteletben álló nőgyógyász vált a mit sem sejtő Baden-badeni lakosok körében. Később elképesztő bürokráciai hibáknak köszönhetően szinte nyomtalanul eltűnt. Azonban nem mindenki törődött bele abba, hogy náci háborús bűnösök úgy éljék tovább az életüket, mintha mi sem történt volna. Alfred Aedtner rendőrnyomozó arra tette fel az életét, hogy megtalálja Heimet: több évtizedes küldetése során beutazta egész Európát, és szoros szövetségre lépett a legendás nácivadásszal, Simon Wiesenthallal is. Ám úgy tűnt, Heim eltűnésének rejtélye megoldatlan marad. Egészen mostanáig. A mindhalálig náciban Nicholas Kulish és Souad Mekhennet első alkalommal rántja le a leplet arról, hogyan úszta meg Aribert Heim, hogy elfogják, hogyan élt Kairó egyik munkáskerületében, hogyan vált egy arab család szinte teljes körű tagjává és tért át az iszlám hitre, miközben keresése az évszázad egyik legnagyobb, őt is túlélő embervadászatává vált. Heim mindhalálig náci maradt, akinek ügye megmutatja, hogyan alakult át Németország hozzáállása a múlt bűneihez, míg végül bármit megtettek volna azért, hogy megtalálják az igazságot. Nicholas Kulish a New York Times berlini irodájának vezetője volt 2007 és 2013 között. Jelenleg Kelet-Afrikában készít riportokat a Timesnak. Souad Mekhennet újságíró, a Washington Postnak, a Daily Beastnek és a német ZDF televíziónak készít riportokat. A Harvardon és a John Hopskins Universityn oktat, korábban pedig a New York Timesnak dolgozott.

Jurij Zbanackij - Egyetlenem
Édesanya ​számára elképzelhetetlen szörnyűbb kín, mint egyetlen gyermekét a halál árnyékába látni. S szenvedését csak meghatványozza az a tudat, hogy túlzott féltésével, gondoskodásával - legjobb szándéka ellenére - ő maga vezette fia nyomára az üldözőket. Ez történik az "egyetlennel", a regénybeli édesanyával a németek által megszállt Ukrajnában, ahol senkinek az élete nincs biztonságban. Elég egy rosszakaró bármilyen vádja, hogy az ember koncentrációs táborba kerüljön, ahol nincs ugyan gázkamra és krematórium, de ugyanolyan könyörtelenséggel arat a halál, s ahonnan csak csodával határos módon szabadulhat. Felejthetetlen ennek az egyszerű asszonynak az alakja, aki olyan erős, olyan bátor, olyan hős, amilyen csak a gyermekéért rettegő édesanya lehet.

Hernán Valdés - Egy ​chilei fogoly naplója
E ​naplót, melyet az olvasó kezében tart, a Tejas Verdes-i katonai koncentrációs tábor egyik részegységének foglya írta. A tábor San Antonio kikötőjének közelében található, valamivel több mint száz kilométerre Santiagótól, Chile fővárosától. Természetesen utólag megírt naplóról van szó (elképzelhetetlen, hogy valaki ezek között a körülmények között módot találjon akár csak néhány sor leírására is, nem kevésbé az is, hogy sikerüljön megteremtenie magában az erre történő kísérlet belső feltételeit), és mivel tudatában voltam annak, hogy a megváltozott körülmények az érzékenység megváltozásával járnak, mialatt írtam, minden lehetőt megtettem, hogy a fogság érzelmi állapotát fenntartsam magamban, és hogy mindennapjait a leghívebb időrendben örökítsem meg. S ez nem volt híjával a nehézségeknek, ha meggondoljuk, hogy az ilyen helyeknek egyik jellemzője éppen az idő múlásával kapcsolatos jelzések, utalások teljes hiánya. E felidézett, újraélesztett emlékek megírása éppen ezért mélységes viszolygást váltott ki belőlem. S ha végül mégis vállaltam, ezt nem azzal a céllal tettem, hogy egy bizonyos közönség érdeklődését egyéni szerencsétlenségem történetével felcsigázzam, hanem azzal a határozott szándékkal, hogy tapasztalataimmal felfedjem azt a kollektív élményt, amely a chilei népnek ma is napról napra osztályrésze, és amelyet - ha a politika tisztaságát veszni hagyja - minden nép megtapasztalhat, a világ bármely pontján, a fasizmus esetleges visszatérésével.

Zofia Posmysz - Egy ​nő a hajón
Egy ​nagy óceánjáró hajó tart Dél-Amerika felé. Fedélzetén kényelmesen heverésznek, sétálnak az utasok, köztük egy nyugat-német házaspár. Liese és Walter nagy reményekkel indultak Brazíliába, a férfi diplomáciai kiküldetésének helyére. S ekkor a hajón találkoznak egy nővel. A titokzatos asszony meg sem szólal, de szavak nélkül is, puszta létével felkavarja életüket, felidézi előttük a háború mindkettőjük számára oly kínos emlékeit. A lengyel írónő érdekfeszítő regénye már több nyelven megjelent, filmet is készítettek belőle.

Eddy de Wind - Auschwitz, ​végállomás
Eddy ​de Wind zsidó orvos önként jelentkezett abba a hollandiai gyűjtőtáborba, ahová édesanyját deportálták. Azt remélte, hogy így az asszonyt meg tudja menteni Auschwitztól, de tévedett. A táborban megismert szerelmével együtt 1943-ban őt is a haláltáborba vagonírozták. Amikor a szovjet hadsereg közeledésének hírére a nácik 1944-ben elindították Németország felé az erőltetett meneteket, Eddy elrejtőzött, és a felszabadulás után ott maradt Auschwitzban ellátni a betegeket. Keresett egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet, és írni kezdett. Könyve a legelső Auschwitz-beszámolók egyike, amelyet a csak nem sokkal korábban átélt borzalmak és maga a nyers valóság tesz átütő erejűvé. Jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen memoár, amelyet teljes egészében az auschwitzi haláltáborban írtak. De Wind kötete először 1946-ban jelent meg, hogy aztán hosszú évekkel később, a tábor felszabadításának 75. évfordulójára, 2020-ban nemcsak hollandul, de számos más nyelven, így magyarul is napvilágot lásson. Az eredeti holland kiadás szószedettel, térképpel és a leszármazottak, valamint a fordító utószavával bővült. A kötetet a család archívumából származó képanyag illusztrálja.

Nádas Péter - Világló ​részletek
„Egyszer ​egy többnapos pilisi kiránduláson, amikor sehol nem volt se vége, se hossza az útnak, csak mentünk és mentünk valahol Dömörkapu és Pilisszentkereszt között az erdőkben, nem lehetett felfogni ésszel, hogy minek megyünk, hová ereszkedünk, hová kapaszkodunk ezeken a hegyeken, és miért nem visznek, mért olyan csöndesek, hogy nekünk gyerekeknek már kiabálni se legyen szabad, majd ha tisztásra, mezőre érünk, ott kiengedheted a hangodat, mert az a bevett szokás, hogy az ember az erdőben nem ordibál, nem zavarja a madarakat és a vadakat, és már jó messzire a menedékháztól, ahol egy nagy, jéghideg hálóteremben az egész társasággal, felnőttekkel, gyerekekkel nagy hangoskodások közepette eltöltöttük az éjszakát, arra is megtanítottak, hogy soha nem fázom, soha nincs melegem, soha nem vagyok szomjas, soha nem vagyok éhes, soha nem vagyok fáradt, soha nem vagyok álmos, és főleg nem unatkozom, ezt most jól jegyezzem meg magamnak. És azonnal megjegyeztem.” „Krónika helyett végül is inkább legendákat gyárt magának az ember, amikor egy másiknak elbeszéli az élettörténetét” – írta a szerző a Párhuzamos történetekben. Saját emlékiratában, amelyet az Olvasó a kezében tart, ennek megfelelően egyedülálló módszerrel kerüli el ezt a legendagyártást. Bevésődött emlékképeiből – a „világló részletekből” – kiindulva először az álomfejtés módszerével fölidézi az eredeti élmény összetevőit, a hangokat, látványokat, szagokat, érzeteket és emóciókat, majd ezek alapján rekonstruálja, hogy mi történt, hol és mikor. A másoktól hallott történeteket elemeikre bontja, hogy kiszűrje belőlük a tudatos vagy tudattalan torzításokat, majd a megtisztított életanyag és a leleplezett torzítások alapján rekonstruálja újra, hogy mi történt, hol és mikor. Innen pedig koncentrikus körökben halad tovább az okok, körülmények, motívumok, előzmények és következmények felé, míg végül kirajzolódik a történtek jelentése és jelentősége a saját személyes életében és az attól elválaszthatatlan, közös emberi világban. E módszer eredményeként láttató erejű leírások, izgalmasnál izgalmasabb történetek, rejtett összefüggéseket feltáró nyomozások követik egymást e rendkívüli, rendhagyó emlékirat lapjain.

Jennifer Teege - Nikola Sellmair - Nagyapám ​engem agyonlőtt volna
Amon ​Göth náci parancsnok unokájának megrázó könyvét Tompa Andrea ajánlásával jelentetjük meg. "Vannak rendkívüli sorsok, amelyek történelmi emlékműként állnak előttünk. Jennifer Teege ilyen ember, története keresztül-kasul fonja a világot és a 20. század nagy sebeit. Könyve hosszú önismereti útjának krónikája, amely már-már démoni elődeihez vezet. Ez a fekete örökbe fogadott nő egyszer csak hatalmas titokra bukkan. Hol máshol, mint a könyvtárban. Hogy ő nem más, mint Amon Göth unokája, a płaszówi láger szadisztikus náci parancsnokának leszármazottja, akit háborús bűnösként kivégeztek. Jennifer Teege olyan német nő, akit a Harmadik Birodalom az összes többi alacsonyabb rendűnek vélt rasszal együtt kivetett volna magából, és egyenesen a gázkamrába küld. Amon Göth lánya, Jennifer anyja is megpróbált megbirkózni a borzalmas örökséggel, gyermekét azonban örökbe adta anélkül, hogy a múltat akár ő, akár az örökbe fogadó szülők feltárták volna a kislány előtt. Amon Göth lánya fekete gyermeket szül, mintha tudat alatt jóvá akarna tenni valamit a pusztításból, amelyre a Harmadik Birodalom épült. Saját sorsának tettestársaként Jennifer Teege vállalja, hogy amit tudni lehet, azt meg akarja tudni. A rémisztő nagyapáról, néma (női) cinkosokról, a hallgatás családi örökségéről. Afrikától a Harmadik Birodalomig, a kortárs Németországtól Izraelig kísérjük a megnyugvás felé vezető úton. A nagy történelmi kataklizmák szétzilálják a családokat, megbontják a nemzedékek közti kommunikációt, a történelmi trauma családivá válik, a tudás mérgező hallgatássá. Teege útja nem csupán önismereti út, de radikális szakítás a hallgatással is."

Eddie Jaku - A ​világ legboldogabb embere
Eddie ​Jaku mindig és elsősorban németnek tartotta magát, és csak azután zsidónak. Büszke volt a hazájára. De ez egy csapásra megváltozott 1938 novemberében a kristályéjszakán, amikor megverték, letartóztatták, és koncentrációs táborba hurcolták. Az ezt követő hét évben Eddie-nek nap mint nap elképzelhetetlen szörnyűségekkel kellett szembesülnie előbb Buchenwaldban, azután Auschwitzban, majd pedig a nácik halálos erőltetett menetében. Elveszítette a családját, a barátait, a hazáját. De mivel túlélte, Eddie megesküdött, hogy ezentúl mindennap mosolyogni fog. Azzal tiszteleg az elveszítettek előtt, hogy elmondja történetét, közkinccsé teszi bölcsességét, és a lehető legjobb életet éli. És most már meggyőződése, hogy ő "a világ legboldogabb embere". Ebben a megrázó, szívbemarkoló, de végső soron reményteli visszaemlékezésben a százéves Eddie - Edith Eva Egerhez és Viktor E. Franklhoz hasonlóan - arról ír, hogyan találhatunk rá a szabadságra és a boldogságra a legeslegsötétebb időkben is. Eddie Jaku 1920-ban Németországban született Abraham Jakubowicz néven. A második világháborúban több koncentrációs táborban raboskodott, mígnem 1945-ben sikerült megszöknie a halálmenetből. 1950-ben a családjával Ausztráliába költözött. A Sydney-i Zsidó Múzeum 1992-es megalakulása óta önkéntes munkát végez az intézményben. Hetvenhárom éve boldog házasságban él feleségével, Flore-ral. Két fiuk született, számos unokája és dédunokája van. A legmagasabb ausztrál állami elismerés, a Medal of the Order of Australia kitüntetettje.

Bas von Benda-Beckmann - A ​Napló után
Anne ​Frank utoljára 1944. augusztus 1-én írt a naplójába. Három nappal később felfedezik rejtekhelyét az amszterdami házuk hátsó traktusában, és letartóztatják a vele bujkálókkal együtt. Apja, Otto Frank 1945. január 27-én szabadul föl Auschwitzban, és rögtön kutatni kezdi, mi történhetett feleségével, Edithtel, két lányával, Annéval és Margottal, valamint a másik négy bujkálóval: Hermann és Auguste van Pelsszel, azok Peter fiával és Fritz Pfefferrel. Beletelik néhány hónapba, amíg bizonyosságot szerez: a nyolc bujkáló közül ő az egyetlen, aki túlélte a német lágereket.

Alan Gratz - A ​végső megoldás: a remény
Az ​Auschwitzot is megjárt ifjú Janek megindító, igaz története "Szívszorító, magával ragadó, nyers és érzelmes..." - VOYA "Alan Gratz mestere a valóságon alapuló történelmi fikciónak, így a tizenévesek is könnyen feldolgozhatják az eseményeket." - Helen's Book Blog Mindent elvehettek tőle. Csak a reményt nem! Tíz koncentrációs tábor. Tíz hely, ahol éheztették, kínozták, rabszolgamunkára hajtották. Ahol halomra gyilkolták a zsidókat. Nem volt esélye, tudta jól... Janek Grüner mégis életben akart maradni. Tizenegy éves volt, amikor a nácik bevonultak szülővárosába, Krakkóba. Mindent és mindenkit elvettek tőle, akit szeretett, táborból táborba hurcolták. Már nem volt neve, csak száma: ő volt a B-3087-es fogoly, ahogy azt a karjára tetoválták. A pokol hétköznapi valósággá vált. A zsúfolt marhavagonok, a barakkok, a kegyetlen őrök, a mindennap bőséggel arató halál. Felvonultak előtte a holokauszt azóta elhíresült rémei: Amon Göth a kutyáival, Mengele, Ilse Koch, a buchenwaldi boszorka, Birkenau krematóriumai, a kőfejtők, a wieliczkai sóbánya... Janek mindezt látta, ott volt. Valahogy mindig megmenekült a halál torkából, hogy aztán megint az életéért kelljen küzdenie. Vajon túlélheti a borzalmakat? És ha sikerül is túlélni, visszakaphatja-e önmagát, vagy marad a B-3087-es fogoly, aki elkeseredetten kapaszkodik az élet utolsó szalmaszálába is? Az itthon is hatalmas sikert aratott Menekültek című regény szerzőjének új nemzetközi bestsellere, igaz történet alapján.

Rupert Butler - A ​Gestapo története
A ​náci Állami Titkosrendőrség korának legfélelmetesebb és leghatékonyabb rendőri szervezete volt, melynek húszezer titkosrendőre biztosította a nácik tökéletes uralmát a német lakosság és - 1939 után - Európa legyőzött népei felett. Amikor a náci rezsim elindult a következetes antiszemitizmus útján a Gestapo maga is bekapcsolódott a zsidóüldözésbe, és aktívan részt vett az "állam ellenségeinek" - zsidóknak, cigányoknak, homoszexuálisoknak és egyéb nem kívánatos elemeknek - a felkutatásában és kiirtásában. Rupert Butler részletesen bemutatja a Geheime Staatpolizei fejlődését a kezdetektől egészen az összeomlásig, számos eredeti Gestapo-dokumentumot tárva az olvasó elé. De megismerhetjük az Állami Titkosrendőrség vezetői, a Harmadik Birodalom megszállott és különc szolgái: Hermann Göring, Heinrich Himmler és Reinhard Heydrich részletes életrajzát is. A mű talán egyik legmegkapóbb fejezete a Túlélők című interjúgyűjtemény, melyben a Gestapo azon áldozatainak történetét olvashatjuk, akik elszenvedték a kínvallatásokat, megjárták a koncentrációs táborok és a Gestapo börtöneinek poklát, de valamilyen úton-módon mégis élve szabadultak ki a terror e szörnyűséges útvesztőjéből. Sokuk megrendítő vallomása most kerül először nyilvánosság elé.

Szinyéri Tibor - Az ​Endlösung beteljesedése
Ezt ​a könyvet, mely az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor teljes történetét mutatja be gimnazista koromban írtam. Kéziratom a legkisebb túlzástól, kiszínezéstől, indulattól és politikai véleménynyilvánítástól mentes és nem anyagi célt szolgál, hanem, hogy a velem egyidősek béliek és a nálam fiatalabbak körében divatossá váló nacionalista, hungarista, antiszemita, rasszista és nemzetiszocialista eszmék és az azokat képviselök ellen tiltakozzak.

Kollekciók