Ajax-loader

'koncentrációs tábor' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Robert Merle - Mesterségem ​a halál
A ​Führer, Adolf Hitler egyszer s mindenkorra meghatározta, mi az SS becsülete, s meghatározását elitcsapatai jelmondatává tette. "Becsületed - mondta - a hűség." Azóta minden tökéletesen egyszerű és világos. A katonának nem kell többé lelkiismereti kérdésekkel bajlódnia. Elég, hogy hűséges, egyszóval engedelmeskedik a parancsnak.

Anna Seghers - A ​hetedik kereszt
A ​hitleri Németországban vagyunk, a második világháború előestéjén, egy koncentrációs táborból megszökik hét fogoly. Hatan közülük hamarosan kézre kerülnek. A hetedik Georg Heisler, megmenekül. A regény az ő megmenekülésének története, de a cselekmény során Georg személyes sorsa szimbólummá lesz: a szabadság, az emberi méltóság jelképévé mindazok számára, akik életük kockáztatásával segítségére vannak. Mert tulajdonképpen nem vagy nemcsak ő menekül meg, hanem vele együtt sokak önbecsülése s reménysége az emberiesség végső győzelmében. A hetedik kereszt a haladó irodalom egyik alapműve, talán épp ezért olyan kitűnő könyv, talán épp ezért olvassuk újra meg újra ugyanazzal a torokszorító izgalommal. A történelmi helyzet változásával épp azért nem veszti el művészi érvényességét, mert igazi mondanivalója, az emberi helytállás csodája ma is a modern irodalom egyik legfontosabb problémáját fejezi ki.

Jamie Ford - Hotel ​az Édes és Keserű út sarkán
Jamie ​Ford nagyszerű regénye, Hotel az Édes és Keserű út sarkán első oldalain Henry Lee az egykor a japán negyed kapujának számító Panama Szálló előtt összeverődött tömegbe botlik Seattle-ben. A szálloda évtizedek óta be volt deszkázva, most azonban új tulajdonosa hihetetlen felfedezést tett: olyan japán családok hátrahagyott holmijára bukkant, akiket a II. világháború alatt összetereltek, és internálótáborba zártak. Az új tulajdonos egy japán napernyőt nyit ki Henry szeme láttára. Ez az egyszerű látvány az 1940-es évekbe röpíti vissza a férfit, amikor az élete tele volt zűrzavarral és izgalommal, és az apjára emlékezteti, akit teljesen lekötött a Kínában folyó háború és az a cél, hogy a fia amerikaiként nőjön föl. Miközben az előkelő Rainier általános iskolában kap „össztöndíjjat”, ahol a fehér srácok semmibe veszik, Henry megismerkedik Keiko Okabéval, egy kis amerikai japán diáklánnyal. Az elsötétítések, a kijárási tilalom és az FBI rajtaütéseinek káosza közepette Henry és Keiko között szoros barátság – és ártatlan szerelem alakul ki, amely legyőzi óvilágbeli őseik régi keletű előítéleteit. Miután Keikót és családját evakuálás címén begyűjtik és internálótáborba zárják, a lánynak és Henrynek csak az a remény marad, hogy egyszer majd véget ér a háború, és egymásnak tett ígéretüket valóra válthatják. Negyven év múlva Henry Lee, aki bizonyos benne, hogy a napernyő Keikóé volt, átkutatja a szálló sötét, poros alagsorát az Okabe család holmija és egy rég elveszett tárgy után, amelynek értékét fel sem tudja mérni. A megözvegyült Henry még mindig keresi a hangját, a szavakat, amelyek megmagyarázhatják nacionalista apja tetteit, a szavakat, amelyek áthidalhatják a szakadékot önmaga és modern felfogású amerikai kínai fia között, a szavakat, amelyek segíthetnek abban, hogy szembesüljön sok évvel korábbi döntéseivel. Az amerikai történelem egyik legellentmondásosabb és legváltozékonyabb időszakában játszódó regény az elkötelezettség és a szűnni nem akaró remény különleges története. Henry és Keiko személyében Jamie Ford felejthetetlen párt alkotott, akik a megbocsátás és az emberi szív erejére tanítják az olvasót.

Isabel Wolff - Séta ​az időben
Izgalmasan ​elegyíti a múltat és a jelent. A létezőt és a visszahozhatatlant. Vonzza az olvasót, szellemeket idéz, hiszen az írónak ez a dolga. Hát még, ha bértollnok vagy szellemíró, mint Jenni Clark, aki talán éppen azért írja meg mások emlékiratait, mert a saját emlékei túl fájdalmasak hozzá. Mert kisgyerekként átélt egy olyan traumát, melynek feldolgozásában egy idős holland asszony gyerekkorának megidézése segíti. Az asszony, akit Klarának hívnak, Jáva szigetén éli át a második világháborút, az édesanyjával és az öccsével a japánok fogságába kerül, egy civileket gyűjtő koncentrációs táborba, amely semmivel nem jobb más koncentrációs táboroknál. Paradicsomi állapotokból, egy gyönyörű jávai kert idillikus békéjéből csöppen oda. Túléli, és addig nem nyugszik, míg egészen más égtájon meg nem teremti újra a „paradicsomkertet”. Amit kívül vagy belül mindannyian keresünk, míg rá nem jövünk, hogy csak magunk építhetjük fel, valódi fájdalomból és örömből. Aki kíváncsi rá, mit jelent a tenko és a gedekking, mi a jelentősége egy rézből készült gyíkocskának, és mi köze mindehhez a BBC kotnyeles riporterének, egy vén kovácsműhelynek, vagy a gyerekvállalásnak, az feledkezzen bele bátran Isabel Wolff könyvébe.

Blaine Harden - Menekülés ​a 14-es táborból
Észak-Korea ​elszigetelt, korrupcióval sújtott és atomfegyverekkel felszerelt ország. Kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200 ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma szintén több százezerre tehető. Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs táborok. Sin Donghjok az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie. Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben töltötte. Mivel nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, az állam őt is bűnözőnek tekintette genetikailag, és teljes jogfosztottságban tartotta. Sorsa az államgépezet rendelkezése értelmében örökös kényszermunka volt. Első emléke egy kivégzés, és anyjára mint versenytársra tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és testvérét, akik szökni akartak. A fiút megkínozták, majd szeme láttára anyját felakasztották, testvérét pedig agyonlőtték. Blaine Harden könyve Sin Donghjok huszonhárom éves rabságának és szökésének története. „Szeretet, együttérzés és család: Sin előtt ismeretlen fogalmak voltak. Isten sem tűnt el vagy halt meg számára: egyszerűen nem hallott róla.”

Jorge Semprún - A ​nagy utazás
Négy ​napig utazik Jorger Semprun a politikai fogoly, a buchenwaldi koncentrációs tábor felé. Formentor-díjas könyve, A nagy utazás, ennek a négy napnak a története. De csak szerkezetében négy nap a regény időtartalma: Semprun mesterien keresztezi egybe a négy nap történetével az "utazás" előtti és utáni emlékeit, tulajdonképpen mindazt amit lényegesnek, közölnivalónak érez.

Edith Eva Eger - A ​döntés
"Abban ​szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól -, hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest." Dr. Edith Eva Eger A magyar származású dr. Edith Eva Egert 1944-ben családjával együtt a nácik haláltáborába, Auschwitzba deportálták. Ma klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában, illetve a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban. Emellett az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és segíti a katonákat a poszttraumás stressz legyőzésében. Számos tévéműsorban szerepelt, többek közt az Oprah Winfrey Show-ban, illetve a CNN különkiadásában, amely az auschwitzi tábor felszabadításának hetvenedik évfordulójára készült. Ezen kívül főszereplője volt a holland nemzeti televízió holokausztról forgatott dokumentumfilmjének is. Rendszeresen tart előadásokat az Egyesült Államokban és külföldön. Dr. Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Joseph Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt - jutalmul egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít. A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Akár rossz házasság, mérgező család vagy gyűlölt munkahely börtönében sínylődnek, akár önmagukat korlátozó hiedelmek szögesdrótja tartja őket fogva a saját elméjükben, ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk.

Majgull Axelsson - Nem ​vagyok Miriam
Majgull ​Axelsson, az egyik legnagyobb hatású svéd írónő megrázó regénye az identitásról, a kirekesztettségről és sötét titkokról mesél. A történet a háborús Európában és a mai Svédországban játszódik. Miriam cigány lány, aki zsidó névvel, zsidó identitással kerül a koncentrációs táborból Svédországba, egész életében eltitkolja valódi származását, hiszen fél, hogy elüldöznék az országból. Minden éjjel kísérti a múlt, nem tud szabadulni az emlékeitől. Ám a nyolcvanötödik születésnapján végre fény derül a gyötrő titokra, amelyet egy életen át őrzött. Majd hetven év múltán Miriam a láger kapujában áll... Képek villannak föl előtte: a rabok szürke arca, a kenyérlopás, botozás a börtönblokkban, snájdig SS-tisztek, akasztások, Mengele mosolya és a krematórium örökké füstölgő kéménye. Béke van. Miriam mégsem boldog. Végre eljött a szabadság pillanata. Szabad vagyok... És ezt hogyan éljem túl?

Viktor E. Frankl - ...mégis ​mondj igent az életre!
Világszerte ​olvasók egész generációi számára nyújtott megrázó élményt Viktor Frankl pszichiáter klasszikus memoárja, amelyben a náci haláltáborokban zajló mindennapi életről számol be. Frankl négy koncentrációs tábort járt meg 1942-45 között, ezek egyike Auschwitz volt. Meg kellett tapasztalnia szülei, fivére és várandós felesége halálát, és később ezekből a tragikus élményekből, saját és mások végletes gyötrődéséből kiindulva hozta létre terápiás módszerét. A szenvedést nem kerülhetjük el, állítja Frankl professzor, azt azonban eldönthetjük, hogy milyen módon viszonyulunk hozzá, és találunk-e benne értelmet. Értelmet találni az életben, bármilyen is az; kitűzni bizonyos célokat, és azok felé haladni - Frankl logoterápiájának ez a törekvés az alapköve. Sok tekintetben a pszichoanalízisre épít ez az elmélet, de annál általánosabb érvényű, és pozitív üzenete révén mindenkit szíven talál. Az ember egyedi, senki mással össze nem téveszthető lény, hangsúlyozza dr. Frankl, éppen ezért mindenkire rá van bízva, hogyan éli meg, hogyan értelmezi saját személyes tapasztalatait. Hozzuk ki a legtöbbet a lehetőségeinkből, forduljunk bizakodással a jövő felé, és legyünk elfogadóak - a logoterápia módszere ebben segít. Viktor E. Frankl 1997-ben, kilencvenkét évesen hunyt el. Könyvét azóta több mind harminc nyelvre fordították le, gondolatai olvasók tízmillióihoz jutottak el. Visszaemlékezését az amerikai kongresszusi könyvtár már évtizedekkel ezelőtt beválogatta a tíz legnagyobb hatású könyv közé.

Wiesław Kielar - A ​290. számú auschwitzi fogoly
Ami ​ebben a pokoljárásban vonzó - különös, hát a borzalomnak is lehet bája? -, az maga a szerző személye, a vézna, szőke fiúé, aki öt esztendőt töltött a halál árnyékában. Tizenkilenc éves volt, amikor a 290-es számot kapta Auschwitzban, s az érkezéskor még azt kérdezte magától: "Auschwitz? Az ördög hallott róla. És milyen lehet egy koncentrációs tábor? Hamarosan megtudom." Ami azt illeti, alaposan megismerhette öt esztendő alatt. Megtanulta a túlélés művészetének minden "naprakész" csínját-bínját, a fogarany, a cigaretta, a krumpli csereértékét, illetve az emberélet értékének teljes semmibevételét. És megismerte Kielar a halál minden fajtáját, mielőtt megismerhette volna a szerelmet, az életet. Alvilági útikalauz ez a fekete memoár; felsorol minden pokolbeli látnivalót, és mint minden jó útikalauz, végül a halál glosszáriumát is közli, azt a német társalgási nyelvet, amelyet rabok és rabtartók egyaránt beszéltek. Az olvasót magával ragadja a szerző egyéni bája és egyéni látásmódja. S amit olyan sokszor elmondtunk már: a haláltáborok kora után született nemzedékek megismerhetik ebből a könyvből azt a világot, amely ugyan már távoli, de amelyről a haladó emberiség nem feledkezhetik meg soha.

Ruta Sepetys - Árnyalatnyi ​remény
_Eltűnődtek-e ​valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért._ 1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van. Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket? A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának élére került.

Stefan Niemayer - Titkos ​kísérletek a náci birodalomban
A ​cím tökéletesen fedi a tartalmat. Elsősorban a koncentrációs táborokban végrehajtott orvosi és fizikai kísérletekről van szó, amelyek során a náci orvosok és tudósok (?) sok tízezer szerencsétlen foglyot „használtak fel”. Döbbenetes erejű dokumentum-munka.

Ernst Schnabel - Anne Frank - Anne ​Frank naplója / Anne Frank nyomában
Tavalyelőtt ​lett volna ötvenéves Anne Frank. Életről naplója vall, halála körülményeiről egy újságíró, Ernst Schnabel tovább nyomoz. Anne Frankfurt am Mainban született, de a fasizmus uralomra jutása után, 1933-ban szüleivel Amszterdamba emigrált. A náci zsidóüldözés miatt két évig 1942-1944-ben nyolcadmagával egy amszterdami ház rejtekében bujkált. Egész idő alatt naplót vezetett, mindaddig, míg fel nem jelentették és el nem hurcolták őket. Anne Frank Bergen-Belsenben, a koncentrációs táborban halt meg 1945. március 2-án. Egy volt lágertársa, a ma Svédországban élő Margita Pettersson asszony így emlékszik vissza a tizenhat éves lány halálára: "Halott nővére mellett feküdt, próbáltam erőszakkal belédiktálni néhány falatot, de hiába. Emlékszem, egyik nap azt mondta: Kérem, ne adjon többet enni. Nem bírok tovább élni. Másnap meghalt."

Marton Frigyes - Popper Péter - Gázláng
Marton ​Frigyes évtizedeken át gyűjtötte a munkaszolgálatos táborokban és a lágerekben keletkezett verseket, prózai írásokat, drámákat, rajzokat. Ebből a gyűjteményből sugárzott, nagy feltűnést keltő műsort a Magyar Rádió, "Tetű etűd" címmel. Ennek a műsornak a bevezetőjében mondotta Marton Frigyes: "Nem vagyok zsidó, nem vagyok cigány. De zsidóvá és cigánnyá tett engem a kor, amelyben élek." Ez a kötet válogatást tartalmaz Marton Frigyes gyűjtéséből.

Erich Maria Remarque - Szikrányi ​élet
" ​- Ha ennek vége lesz - mondta lassan az 509-es -, kíváncsi vagyok, mennyi ideig tart, míg te is ugyanolyan ellenségem leszel, mint ezek itt a toronyban. - Nem sokáig. Itt kényszerűen együtt voltunk a nácikkal szemben. Ez megszűnik, mihelyt véget ér a háború." E párbeszédre a mellerni munkatábor felszabadulása előtti utolsó napok egyikén kerül sor két fogoly között. A táborban politikai foglyok, köztörvényes bűnözők és zsidók együtt szenvedik el az SS vadállati kegyetlenkedéseit, az élelemhiányt, az embertelen körülményeket. Aki az éhezés és kínzások következtében munkaképtelenné válik, átkerül a Kis Táborba, ahol vagy tífusz, vagy vérhas, vagy tüdőgyulladás végez vele. Ám ahogy a front közeledik, a tábor egyre inkább a szervezett belső ellenállás irányítása alá kerül. Remarque döbbenetes erővel jeleníti meg, miként sikerül a Kis Tábor veterán lakóinak ébren tartani magukban az élet szikráját, amely a közeli felszabadulás reményétől fellobbanva emberfeletti teljesítményekre teszi őket képessé. Az 509-es, akinek teste ugyan átélt kínzások nyomait viseli, lelkében azonban talán a legerősebb a szikra, a Kis Tábor veteránjainak vezetője lesz. Az egykori liberális gondolkodású újságíró és Werner, a munkatábor kommunista foglya, a belső ellenállás egyik fő szervezője, vállvetve harcol az SS ellen. A történelem ismerői tudják, mi a folytatás, és a fenti idézettel Remarque sem hagy semmi kétséget felőle. És mégis: Bucher és Ruth, "lágerszerelmük" legcsodálatosabb beteljesüléseként, együtt indul el a táborból, egyenes derékkal, nem lopakodva, vissza se nézve. Minden tábor elhagyható...

Kertész Imre - Sorstalanság
"Valami ​mást kapunk, mint amit szokványos regénytől, akár lágerregénytől várhatnánk" - írta a Sorstalanságról Spiró György: "létfilozófiát, amely szinte már-már az irodalom korlátait is szétrobbantja." A Sorstalanság a legmegrázóbb magyar holocaust-regény. Kertész Imre a valóságra eszmélés stációit rajzolta meg első jelentős művében. Hőse egy pesti zsidófiú, akinek először apját viszik el munkaszolgálatra, majd ő maga is táborba kerül. Olyan világnak leszünk tanúi, amelynek poklában nemcsak a való életről s a történelemről való tudás, hanem még a mindennapi tájékozódó készség is csődöt mond. A totalitárius állam lidércnyomásos, abszurd világa ez. Aki elszenvedőjévé kénytelen válni, annak nincsen többé egyéni sorsa. Ez a sorsvesztés is hozzátartozik a nácizmus sátáni valóságához. A Sorstalanság a legjobb magyar elbeszélői hagyományok fontos fejezete: műremek. Az előadásmód hűvössége, részletező pontossága, a patetizmust a tragédiából kiszűrő irónia filozófiai mélységet ad a műnek, és utánozhatatlan stílust eredményez. Kertész Imre ezzel a művével, mely első ízben - nem kevés viszontagság után - 1975-ben jelent meg, azonnal a kortárs irodalom élvonalába került. Később pedig, a regény német, spanyol, francia, holland, svéd, héber, olasz és angol fordítása nyomán bebizonyosodott, hogy a Sorstalanság nemcsak hozzánk szól, hanem minden kultúrnéphez, amely tudja, jelenével csak akkor lehet tisztában, ha múltjával számot vetett. "Miért tartom Kertész Imrét jelentős, nagy írónak? Mert vállalja annak kockázatát, hogy akár mindenkinek a véleményével szembeszegüljön. Bármiről írjon is - a szabadságról, a személyiségről, a világ képtelenségéről, a boldogság útvesztőiről, a halálról vagy transzcendenciáról -, bámulatos képességgel tudja kiverekedni magát a megcsontosodott közfelfogás kelepcéiből. Ahelyett, hogy kielégítené az elvárásokat, olyan gondolatmenetekre és kijelentésekre ragadtatja magát, melyek, bátran merem állítani, titokban megütközést és döbbenetet váltanak ki." (Földényi F. László) Kertész Imrét számos irodalmi díjjal tüntették ki korábban is, többek között Kossuth-díjjal (1997), a lipcsei könyvvásár nagydíjával (1997) és legutóbb a Die Welt irodalmi díjával (2000).

Varlam Salamov - Kolima
"Salamov ​lágertapasztalata keserűbb és hosszan tartóbb volt az enyémnél. Tisztelettel ismerem el, hogy nem nekem, hanem éppen neki jutott osztályrészül, hogy megérintsék az elállatiasodásnak és a reményvesztettségnek azok a mélységei, amelyek felé a lágerélet lehúzott bennünket." /Alekszandr Szolzsenyicin/ "A XIX. századi orosz humanista írók lelkét nagy bűn terheli, a XX. században az ő zászlajuk alatt kiontott emberi vér bűne... Valamennyi terrorista tolsztojánus és vegetariánus volt, valamennyi fanatikus az orosz humanisták tanítványa. És e bűn alól nincs feloldozás..." /Varlam Salamov/

Ézsiás Erzsébet - A ​hit pajzsa
2003. ​február 24-én ismertem meg Olofsson Piacid atyát, amikor Mádl Ferenc köztársasági elnök felesége, Dalma asszony átadta neki a kommunizmus áldozatai számára alapított "parma fidei - a hit pajzsa" kitüntetést. Már akkor meglepett az a derű és jókedv, ami csak úgy áradt belőle... Akit megpróbál az Isten, annak erôt és bölcsességet is ad hozzá. Dr. Olofsson Károly, vagyis Placid atya sohasem tudhatott maga mögött bencés tanári évtizedeket, amelyekre ifjúkorában készült. Csak növendékéveit tölthette szeretett Pannonhalmáján. Innen hurcolták el az Andrássy út 60-ba, majd a Szovjetunióba: koholt vádak alapján tíz évet töltött a Gulágon. Itt találta meg igazi élethivatását: tartani a lelket a társaiban. Ezt tette a börtönben is, majd késôbb itthon, a kommunista rendszer évtizedeiben. Életem nagy élményének tartom a vele való találkozást. Ettôl a februári naptól kezdve úgy jártam Placid atyához, mint valamikor régen ahhoz a ferences atyához, aki börtönévei után is vállalta, hagy titokban hittanórákat ad nekünk a testvéremmel... A gyerekkorom jött tehát vissza, azzal a felnôttkori önvizsgálattal súlyosbítva: vajon képes lettem volna ilyen példamutatásra, vagy egyszerûen csak túlélésre, amilyenre Placid atya? Ezt a kérdést talán mindenki felteszi magának, aki ezt a könyvet olvassa. De ne keseredjünk el, ha azt érezzük, a válasz nemleges. Placid atya csak egy van. Ôt az Isten különleges feladatra rendelte ide, ebbe a kis országba. Nekünk gyarló híveknek pedig azzal a példával szolgál, hogy az emberi méltóságot nem lehet elpusztítani. Atya, köszönöm a könyvet!

William Styron - Sophie ​választ
A ​második világháborús hadszíntért sikeresen megúszó déli amerikai írópalánta - maga Styron - egy olyan háromszög poklába keveredik bele, ahol a másik két "emberi tényező" ugyanezen háború traumájának a perverzitás fokáig sérült pólusa: a regény végén a kettős öngyilkosság a szeretet és gyűlölet, az irracionálissá fejlődő, szinte állati ragaszkodás és kínzás, tapadás és taszítás logikus következménye, shakespeare-i konzekvencia. Sophie, ez a konzervatív, sőt antiszemita lengyel lány a véletlen folytán kerül Auschwitzba, ahol előkelő árja létére zsidósorsot él meg, olyan sorsot, amelyen szerelmének, Nathannak fizikailag nem kellett átesnie. S itt jön a regény egészen eredeti paradoxona: Nathan számára az európai lidércnyomás - még közvetlen átélés híján is - olyan személyes katasztrófát jelent, amely logikusan vezet el a világ teljes megtagadását jelentő őrületig, a halál választásáig. E két ember egymás kínzásában, őrült szeretkezéseiben, harcában azért nem lehetséges békében feloldódó megnyugvás, mert a fasizmus patológiája sejtjeikig megfertőzte őket. Hiába akarják a megváltást, már képtelenek rá.

Simon Wiesenthal - A ​gyilkosok közöttünk járnak
Simon ​Wiesenthal könyve több mint húsz évvel azután jelent meg, hogy a koncentrációs táborok hamvasztókemencéinek tüze kialudt; akkor jutott az olvasó kezébe, amikor közeledett a háborús bűnök elévülésének határideje. E könyv a nyugtalanság, az igazságérzet, a fasiszta kegyetlenkedések leleplezéséért, a népharag elől megmenekült hóhérok elfogásáért, törvény elé állításáért és elítéltetéséért folytatott fáradhatatlan harc jegyét viseli. A gyilkosok közöttünk járnak vészkiáltás; állandó éberségre hív; vitathatatlanul bizonyítja a lelkiismeret ébrentartásának szükségességét, arra figyelmeztet, hogy ha a tudat alszik, szörnyek születnek. E könyv szerzője fogolyként nem kevesebb, mint tizenkét haláltábort járt meg; csakis a csodák sorával magyarázható, hogy életben maradt e "pályafutás" után. Sorstársainak nagy többsége a háború után nem kívánt egyebet, mint felejteni, minél távolabb kerülni a szörnyűségek színhelyétől, megszabadulni a kegyetlenkedések emlékétől. A kezdeti időszakban a bűnösök felkutatása másodrendű szerepet játszott; az áldozatok fellelése volt a legfontosabb teendő. Azoknak a lajstroma, akik eltűntek, s akikről nem lehetett bizonyosan tudni, meghaltak-e, vagy túlélték a szörnyű mészárlást, közvetlenül a háború után több mint tizenkét millió nevet ölelt fel. Akkoriban igen kevesen gondoltak elsősorban a bosszúállásra; az igazságtevést az emberek kizárólag a felszabadítókra, vagy a megszálló erőkre bízták. Azokat a csapatokat viszont, amelyek kivívták a győzelmet, más, új csapatokkal helyettesítették; azok ugyanis, akik harcoltak, és oly drága véráldozattal fizettek a győzelemért, méltán elvárták, hogy megpihenhessenek. Ezt a zavaros, nyugalmi időszakot használták ki egyes hatalmasságok, egyes hírhedt náci háborús bűnösök arra, hogy hamis iratokkal a nyugati megszállt övezeteken átszökjenek más országokba, más földrészekre. Wiesenthal rendkívül dokumentált és kiváló leíró képességről tanúskodó könyve a sorok között feleleveníti ezt az időszakot, amelyet oly kevéssé tükröz a korabeli publicisztika.

Nyiszli Miklós - Dr. ​Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Dr. ​Nyiszli Miklós 1946-ban vetette papírra borzongató önéletírását a hírhedt lengyelországi haláltáborban töltött időről és az ott végzett kényszerű foglalatosságáról. A szerző a túlélést a szakmájának köszönhette, orvos volt, és ráadásul Németországban végzett, kiváló szakmai tapasztalattal, tudással rendelkezett, ez elősegítette, hogy Dr. Mengele "kiválasztottja" legyen. .. Megrázó könyv ez - az ember lealjasodásának hihetetlen, ámde sajnos mégis megtörtént eseteiről szól. Dr. Mengele háborús bűnös, milliók halálához járult hozzá, miközben a "tudomány" nevében állatias kísérleteket folytatott élő és holt embereken. A drámai auschwitzi hónapok története után kiadónk egy szakértővel még két részt íratott az eredeti műhöz. Az egyik a koncentrációs, megsemmisítő táborok hátborzongató mindennapjait és "működését" írja le kegyetlen, szenvtelen pontossággal - a másik Mengele doktor további sorsát mondja el. A háborús bűnös hogyan élt egészen a halálig Dél-Amerika több országában, és miért nem bukkantak nyomára az utána küldött ügynökök...?

Kroó László - Bölcsőm, ​koporsóm Buchenwald
Kroó ​László, úgy látszik, azokhoz a koncentrációs tábort megjárt írókhoz tartozik, akik - akárcsak Semprun - évtizedeket vártak, míg meg tudták írni a XX. század történelmének e förtelmes fejezetét. Egy találkozás forgatja vissza Kroó regényében a történelem lapjait; egy találkozás a régi sors- és harcostárssal. Előlép a múltból a dicsőséges és rettenetes "vöröskeresztes éjszaka", amely alatt Gadó Györgynek a buchenwaldi koncentrációs táborban működő illegális kommunista párt megbízásából emberéletekről kellett döntenie. Ötszáz halálra szánt emberből megmenthet egy tucatot, ha elég óvatos és ügyes. Jól választott-e Gadó György azon a rettegéssel teli éjszakán? Kroó újabb regénye megélt hitelességgel idézi fel a náci Németország történelmének elmúlt, de el nem feledhető, gyászos napjait.

Adolf Burger - A ​hamisító csoport
"A ​külföldi bankjegyek hamisításának gondolata Alfred Naujocks fejében fogalmazódott meg... Naujocks beszélt Heydricchel, Heydrich a főnökével, Himmlerrel, Himmler pedig egyenesen Hitlerrel. A pénzhamisítást szigorú és rendkívüli biztonsági intézkedések közepette a német rendőrség és az SD főnöke, Reinhard Heydrich, Otto Rasch SS-Brigadeführer és dr. Wilhelm Höttl SD-Hauptsturmführer kapta feladatul. A hamisítóüzem vezetője Bernhard Krüger SS-Sturmbannführer lett, akiről az akció a »Bernhard-vállalkozás« nevet kapta. A nyomógépek berlini és más nyomdákból érkeztek. A festéket két berlini cég, a Schmidt testvérek és a Kast és Ehinger GmbH gyártotta. A klisék a sachsenhauseni koncentrációs tábor közelében, a biztonsági szolgálat friedenthali vegyi gyárában készültek. A buchenwaldi, a mauthauseni, a theresienstadti, az auschwitzi és más táborokból 1942 közepén grafikai szakembereket - kizárólag zsidókat - vezényeltek a sachsenhauseni különítménybe. A különítmény 1942 szeptemberében kezdte meg a munkát, eleinte huszonnyolc fogollyal. A műhely 1942 decemberében lett kész teljesen, s 1943 januárjában megkezdődött az akció..."

Erich Maria Remarque - Éjszaka ​Lisszabonban
1942, ​Lisszabon. A város, az ország: utolsó menedéke azoknak, akik a hitlerizmus elől menekülnek zárt határokon, őrségen, rendőrkopók és nyomozók gyűrűjén át. Portugália azért menedék, mert onnan nyílik az út a biztonság felé: Amerikába. A világszerte népszerű, sok millió példányban olvasott író regénye színhelyén is életműve nagy, izgalmas és tanulságos témáját bontja ki, vizsgálja tovább: a háborúét és az emigrációét. A történet éjszakáján két német emigráns férfi beszélget. Egyiküknek vágyálma, hogy meneküljön, de nincs se vízuma, se hajójegye. Másikuknak mind a kettő megvan. Hajóra szállnia végül mégis annak lehet majd, akinek a beszélgetés kezdetén nem voltak iratai: reggelre vannak már, mert beszélgetőtársa átadja saját iratait. Az iratairól lemondó, az emigránstársát a szabadságba segítő ember képtelennek tetsző nagylelkűségét, áldozatát az a történet indokolja meg, amelyet a már nem továbbmenekülni, hanem maradni akaró menekült a lisszaboni éjszakában elmond. Hányatott élete drámáját, üldöztetései történetét, szerelmének halállal zárulásáét.

Hans Frick - Breinitzer ​vagy a másik bűn
A ​fiatal, Nyugat-Németországban élő író különös könyve az elmúlt évben élénk, heves és széleskörű vitát váltott ki hazájában. Hőse, Breinitzer, egykori SS-orvos: gyilkos, aki "tudományos" kísérleteket végzett egy koncentrációs táborban. Neki kiszolgáltatott embereket - nőket, gyermekeket, aggokat - megalázott, megölt, gázba és krematóriumba küldött. Most, évekkel, évtizedekkel később háborítatlanul élhetne, azonban az idő múlásával egyre élesebben, követelődzőbben rajzanak eléje a gonosz emlékek, vízióiban elvonul előtte mindenki, akinek vesztét okozta, saját embertelensége vádolja, gyötrőn, fojtogatón. Bűnhődni akar, s megőrzött dokumentumaival - kivégzésekről, elgázosításokról készült fényképeivel - sorra járja a rendőrséget, a bíróságot. Ámde csalódottan kell megállapodnia, hogy Nyugat-Németországban, ahol egykori bűntársai nemcsak menedéket, de otthont, hazát is leltek,és napról napra erősebbek, hatalmasabbak, nincs olyan fórum, amely meghallgatná , amely ne utasítaná el, amely ne nyilvánítaná bolondnak. "Fátyolt kell borítani már a múltra." "Minek még mindig feleveníteni azokat a dolgokat?" -ezek a jelszavai az egykori bűnösöknek, s ez a jelszavai az egykori bűnösöknek, s ez a jelszava a mai szemforgató nyugatnémet felfogásnak. Breinitzerné, a breinitzereké az egyik bűn, az elkényelmesedőké a másik; azoké, akik akarva-akaratlan újból táplálják, erősítik a régi bűnök szunnyadó szellemét. Hans Fricknek ez a stílusában merész, a német múltat nem feledtetni, hanem emlékezetbe idézni kívánó könyve egy sorba kerül a német önvizsgálat olyan kiemelkedő alkotásaival, mint Richter Legyőzöttek, Fallada Halálodra magad maradsz vagy Weiss Vizsgálat című műve.

Hans Grundig - Karnevál ​és hamvazószerda között
A ​művészetélet lázas lobogása és a történelem kegyetlensége, az egyéni idill derűje és a kommunista elkötelezettség, a háború előtti Drezda bohém világa és a koncentrációs táborok pokla: megannyi ellentét, Hans Grundig élete. Hogyan lesz a szobafestő fiából realista festőművész, kora haladó képzőművészeteinek egyenrangú harcostársa; hogyan éli barátaival az Itáliát járó vagabundok örök vidám életét; hogyan ismeri meg hűséges élettársát, feleségét, a nagyszerű Leát, hogyan szakítja el őket a náci rémuralom...Tragikus búcsú egy drezdai parkban, rendőrspiclik "vigyázó" szemeinek kereszttüzében, ugyanott, ahol akkor nemrég még a zavartalan boldogság évei ígérkeztek; napfényes svájci nyaralás után a Harmadik Birodalom jeges embertelensége; a sachsenhasueni koncentrációs tábor iszonya, de a rémségeken is átsugárzó emberi derű, mely a szerző, Hans Grundig lényéből árad feledhetetlen, lebilincselő olvasmánnyá teszi a könyvet. Hiteles körkép egy elsüllyedt korszakról, tanúságtétel egy olyan történelmi helyzetről, amelyet sosem feledhetünk. Intelem és példa: vigyázzunk az emberségre; és legyünk hajthatatlanok, ne csak szavakkal, de a helytállás hétköznapjain és rendkívüli óráiban egyaránt.

Nicholas Kulish - Souad Mekhennet - Mindhalálig ​náci
A ​New York Times riporterei, Nicholas Kulish és Souad Mekhennet elsőként leplezték le a haláldoktor, dr. Aribert Heim egykori náci orvos titkos egyiptomi életét. A mauthauseni mészáros, dr. Aribert Heim annak ellenére vált a mauthauseni koncentrációs tábor legrettegettebb alakjává, hogy 1941-ben mindössze pár hónapig dolgozott ott. A túlélők azonban nem felejtettek. A náci orvos egészséges embereken érzéstelenítés nélkül végzett, halált okozó kísérletei és szívbe fecskendezett benzininjekciói pedig kitörölhetetlen nyomot hagytak az egykori táborlakók emlékezetében. A tanúvallomásokból az is kiderült, hogy dr. Heim szívesen gyönyörködött a rabok koponyáiban, amelyeket íróasztalára is kiállított. A háború utáni időszak káoszában Heimből eltitkolva sötét múltját köztiszteletben álló nőgyógyász vált a mit sem sejtő Baden-badeni lakosok körében. Később elképesztő bürokráciai hibáknak köszönhetően szinte nyomtalanul eltűnt. Azonban nem mindenki törődött bele abba, hogy náci háborús bűnösök úgy éljék tovább az életüket, mintha mi sem történt volna. Alfred Aedtner rendőrnyomozó arra tette fel az életét, hogy megtalálja Heimet: több évtizedes küldetése során beutazta egész Európát, és szoros szövetségre lépett a legendás nácivadásszal, Simon Wiesenthallal is. Ám úgy tűnt, Heim eltűnésének rejtélye megoldatlan marad. Egészen mostanáig. A mindhalálig náciban Nicholas Kulish és Souad Mekhennet első alkalommal rántja le a leplet arról, hogyan úszta meg Aribert Heim, hogy elfogják, hogyan élt Kairó egyik munkáskerületében, hogyan vált egy arab család szinte teljes körű tagjává és tért át az iszlám hitre, miközben keresése az évszázad egyik legnagyobb, őt is túlélő embervadászatává vált. Heim mindhalálig náci maradt, akinek ügye megmutatja, hogyan alakult át Németország hozzáállása a múlt bűneihez, míg végül bármit megtettek volna azért, hogy megtalálják az igazságot. Nicholas Kulish a New York Times berlini irodájának vezetője volt 2007 és 2013 között. Jelenleg Kelet-Afrikában készít riportokat a Timesnak. Souad Mekhennet újságíró, a Washington Postnak, a Daily Beastnek és a német ZDF televíziónak készít riportokat. A Harvardon és a John Hopskins Universityn oktat, korábban pedig a New York Timesnak dolgozott.

Hernán Valdés - Egy ​chilei fogoly naplója
E ​naplót, melyet az olvasó kezében tart, a Tejas Verdes-i katonai koncentrációs tábor egyik részegységének foglya írta. A tábor San Antonio kikötőjének közelében található, valamivel több mint száz kilométerre Santiagótól, Chile fővárosától. Természetesen utólag megírt naplóról van szó (elképzelhetetlen, hogy valaki ezek között a körülmények között módot találjon akár csak néhány sor leírására is, nem kevésbé az is, hogy sikerüljön megteremtenie magában az erre történő kísérlet belső feltételeit), és mivel tudatában voltam annak, hogy a megváltozott körülmények az érzékenység megváltozásával járnak, mialatt írtam, minden lehetőt megtettem, hogy a fogság érzelmi állapotát fenntartsam magamban, és hogy mindennapjait a leghívebb időrendben örökítsem meg. S ez nem volt híjával a nehézségeknek, ha meggondoljuk, hogy az ilyen helyeknek egyik jellemzője éppen az idő múlásával kapcsolatos jelzések, utalások teljes hiánya. E felidézett, újraélesztett emlékek megírása éppen ezért mélységes viszolygást váltott ki belőlem. S ha végül mégis vállaltam, ezt nem azzal a céllal tettem, hogy egy bizonyos közönség érdeklődését egyéni szerencsétlenségem történetével felcsigázzam, hanem azzal a határozott szándékkal, hogy tapasztalataimmal felfedjem azt a kollektív élményt, amely a chilei népnek ma is napról napra osztályrésze, és amelyet - ha a politika tisztaságát veszni hagyja - minden nép megtapasztalhat, a világ bármely pontján, a fasizmus esetleges visszatérésével.

Jurij Zbanackij - Egyetlenem
Édesanya ​számára elképzelhetetlen szörnyűbb kín, mint egyetlen gyermekét a halál árnyékába látni. S szenvedését csak meghatványozza az a tudat, hogy túlzott féltésével, gondoskodásával - legjobb szándéka ellenére - ő maga vezette fia nyomára az üldözőket. Ez történik az "egyetlennel", a regénybeli édesanyával a németek által megszállt Ukrajnában, ahol senkinek az élete nincs biztonságban. Elég egy rosszakaró bármilyen vádja, hogy az ember koncentrációs táborba kerüljön, ahol nincs ugyan gázkamra és krematórium, de ugyanolyan könyörtelenséggel arat a halál, s ahonnan csak csodával határos módon szabadulhat. Felejthetetlen ennek az egyszerű asszonynak az alakja, aki olyan erős, olyan bátor, olyan hős, amilyen csak a gyermekéért rettegő édesanya lehet.

Zofia Posmysz - Egy ​nő a hajón
Egy ​nagy óceánjáró hajó tart Dél-Amerika felé. Fedélzetén kényelmesen heverésznek, sétálnak az utasok, köztük egy nyugat-német házaspár. Liese és Walter nagy reményekkel indultak Brazíliába, a férfi diplomáciai kiküldetésének helyére. S ekkor a hajón találkoznak egy nővel. A titokzatos asszony meg sem szólal, de szavak nélkül is, puszta létével felkavarja életüket, felidézi előttük a háború mindkettőjük számára oly kínos emlékeit. A lengyel írónő érdekfeszítő regénye már több nyelven megjelent, filmet is készítettek belőle.

Oleg Pavlov - Orosz ​trilógia
Oleg ​Pavlov a munkatáborok hétköznapjait jeleníti meg - a szovjethatalom utolsó óráiban. Az orosz irodalmi hagyományok hű követőjeként, egyszersmind megújítójaként mutatja be, hogy a katonaság hogyan züllik le a szocializmus széthullásával nagyjából párhuzamosan. Egy isten háta mögötti, amolyan időn és téren kívüli helyre kalauzol minket, ahová a hírek is megkésve jutnak el. Senki más nem lakik itt, csak az őrszázad és az elítéltek, akik a napi rutinba belefáradva tengetik céljavesztett életüket. Pavlov többre vállalkozik nagyszabású trilógiájában, mint hogy pusztán a szörnyű valóságot írja le, a társadalmi problémákat ecsetelve. A közösségi mellett az egyéni, fizikális és lelki leépülést is költőien, olykor egészen álomszerűen ábrázolja. Abszurditásokban bővelkedő prózája egyszerre nyomasztó és komikus, valahol a tragédia és a fekete humor határán egyensúlyoz. Az élet legfontosabb kérdéseit állítja a középpontba, miközben szót ad mindenkinek, az elesett, szánalmat keltő lágerlakóknak és őröknek is. Dosztojevszkij és Szolzsenyicin nyomvonalán haladva teremt érzéki, szürreális regényvilágot.

Szinyéri Tibor - Az ​Endlösung beteljesedése
Ezt ​a könyvet, mely az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor teljes történetét mutatja be gimnazista koromban írtam. Kéziratom a legkisebb túlzástól, kiszínezéstől, indulattól és politikai véleménynyilvánítástól mentes és nem anyagi célt szolgál, hanem, hogy a velem egyidősek béliek és a nálam fiatalabbak körében divatossá váló nacionalista, hungarista, antiszemita, rasszista és nemzetiszocialista eszmék és az azokat képviselök ellen tiltakozzak.

Kollekciók