Ajax-loader

'assziriológia' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


David Oates - Joan Oates - A ​civilizáció hajnala
„Földünk ​számos pontján különböző időpontokban születtek és tűntek le civilizációk. Más-más okok hozták őket létre, de volt egy közös vonásuk: mindegyik rendelkezett olyan természeti adottságokkal, amelyek virágzó gazdaság kibontakozását, s a hozzá kapcsolódó társadalmi intézmények fenntartását elősegítették. Mivel egyetlen kötet aligha adhatna képet róluk, s két régész erejét mindenképpen meghaladná a feladat, ez a könyv két okból is a Közel-Keletet választotta tárgyául. Először is azért, mert ez a térség szolgáltatja a legkorábbi s talán a legismertebb példát arra a folyamatra, amelynek során az első földművelő települések írástudó, városlakó közösségekké formálódtak. Másodszor, mert ezek a közösségek teremtették meg annak a mezopotámiai kultúrának az alapját, amely nemcsak közvetlen földrajzi környezetére, hanem az európai civilizáció forrását jelentő mediterrán területek kultúrájára is nagymértékben hatott... Az utóbbi kétszáz esztendőben a Közel-Kelet gyakran volt színtere különböző európai hatalmak vetélkedésének, mivel itt haladtak át az Indiába, illetve a Távol-Keletre vezető útvonalak. Nem meglepő tehát, hogy a régiségek iránt a diplomáciai szolgálatok tagjai és az utazók kezdtek elsőként érdeklődni. Figyelmüket azonban hosszú ideig az ősi civilizációnak csak a látványos emlékei kötötték le. Részben azért, mert ők a bibliai elbeszélések illusztrációit látták bennük, részben azért, mert az ember legrégebbi múltjáról való gondoskodás, következésképpen az őstörténet tanulmányozása Európában is csak alig több mint száz évvel ezelőtt kezdődött el. Könyvünkben nyomon követjük az őstörténet tudományának kialakulását, s azt is, hogy e tudomány révén – főleg az utóbbi három évtizedben – milyen mértékben gyarapodtak az ismeretek a Közel-Kelet legkorábbi településeiről. A legtöbb kutatási eredmény, amellyel foglalkoznunk kell, az utóbbi harminc évből származik” – írják könyvükről a kötet szerzői, David és Joan Oates. Pályájukat a nimrudi (Kalhu) ásatásoknál kezdték. David Oates ma a londoni egyetem elő-ázsiai régészeti professzora, s elsősorban Észak-Mezopotámia történeti tájegységeinek gazdasági és politikai életével foglalkozik. Joan Oates ásatásai Mandali térségében – amely e könyvben is több helyütt szóba kerül –, az élelemtermelő közösségek korai történetében egy fontos átmeneti szakaszt tártak fel. Ő egyébként a gazdaságtörténeti régészet elismert szakértője lett, jelenleg az elő-ázsiai régészet professzora Cambridge-ben. E méltán világhírű munka olvasmányként is lebilincselő, tudományos igényű és értékű írásmű: az emberiség történetének egy olyan korszakát mutatja be, amely szinte teljesen ismeretlen a magyar olvasók előtt.

Ismeretlen szerző - Ókori ​keleti történeti chrestomathia
Az ​Ókori Kelet története a Földközi-tengertől a Sárga-tengerig terjedő hatalmas területen játszódott le, s időbeli kerete közel háromezer évet foglal magában. A kötet szerkesztője ezzel a válogatással megpróbál az idézett munkákhoz viszonyítva lényegesen kisebb terjedelem mellett is aránylag egyenletes képet nyújtani az ókori keleti államok történetéről. A közölt források 19 különböző ókori nyelven íródtak, s ezeknek még egy szakember is csak töredékét ismerheti. Ezért a kötet nemcsak az egyetemi oktatásban, hanem az Ókori Kelet kutatásával foglalkozók számára is fontos munka.

Nicholas Postgate - Az ​első birodalmak
A ​Tigris és az Euphratész, illetve a Nílus völgyét gyakran a közel-keleti civilizáció ikerbölcsőjének nevezik. Valóban igaz, hogy a görögség és a rómaiak Közel-Kelettől örökölt, és sajátjukkal alakított kulturális hagyományai ebből a két nézőpontból származnak. Egyiptom és Mezopotámia azonban – bár nagyjából egy időben születtek – korántsem egypetéjű ikrek. Egyiptom egyöntetűségével – egy uralkodó, egy folyó, egy nyelv és egy nép – szembeállítva, Mezopotámia a népek és dinasztiák zavarba ejtő egyvelegének adott otthont. Amikor a civilizáció i. e. 3000 körül, a mai Irak déli részén felvirradt, a sumereket találjuk ott megtelepülve. Eredetük ismeretlen. nyelvük ellenállt minden más nyelvvel történő rokonítási kísérletnek, pedig megpróbálkoztak a baszkkal, a magyarral és a kínaival is. Rajtuk kívül délen és az Euphratész mentén feljebb akkádok éltek, akik, úgy sejtjük, valaha nomádok voltak az Arab-sivatagban, mint ma a beduinok, és akárcsak ezek, sémi nyelvet beszéltek. A letelepült lakosság a délnyugati határtérségben egész történelme során kilátástalan harcot vívott az effajta betolakodó törzsekkel: először az akkádokkal, az asszírok és babilóniak őseivel, azután az amurrúkkal, az arámiakkal és végül az arabokkal. Mindegyikük nyelve a sémi nyelvcsaládhoz tartozik, s idővel mindannyian beleolvadtak a letelepedettek közösségébe. Nem ők voltak az egyedüli jövevények: északkeleten minduntalan vad és – ellenfeleik szerint – barbár hegyi népek bukkantak fel. Jóllehet általában megelégedtek függetlenségük megőrzésével, legalább két ízben – a gutik i. e. 2 l50 körül és a kassúk 1500 1150 körül elözönlötték és uralmuk alá hajtották a déli területeket. Sumertől közvetlenül keletre Elám országa terült el, fővárosa Szúza volt. Ez az ország, habár szomszédai politika és kulturális tekintetben háttérbe szorították, a 3000 éves együttélés során megőrizte egyéni sajátosságait… Alig másfél évszázaddal ezelőtt a mezopotámiai világról még nem tudtak többet, mint amit görög történetírók homályos tudósítása elmondott, az asszír királyok pedig csupán félelmetes nevek voltak az Ószövetségből. Ma tudjuk, hogy előttünk mintegy 2500 évvel a Tigris és az Euphratész völgye olyan társadalomnak adott otthont, amelynek műveltsége az egész Közel-Kelet tudományos és műszaki központjává és máig fennmaradt üzleti, valamint közigazgatási módszerek szülőhelyévé tette ezt a vidéket. Az íráshoz használt agyagtáblák tartósságának köszönhetően Mezopotámia írnokai nemcsak irodalmi műveket és katonai győzelmekről szóló beszámolókat hagytak ránk, hanem mindennapi életük legapróbb részleteit is. Így a régészeknek páratlan lehetőségük van arra, hogy az ősi nyelvek szakértőivel együtt rekonstruálják annak a társadalomnak a szerkezetét és fejlődését, amely az első írástudó civilizációt megteremtette. Nicholas Postgate

Bácskay András - Orvoslás ​az ókori Mezopotámiában
A ​mezopotámiai kultúra nem csupán az általunk ismert legrégebbi ókori civilizációk egyike, hanem a legtöbb és leginkább sokféle forrással bíró ókori kultúra. E megállapítás az ókori orvoslás területére is igaz. Az olvasó kezében tartott könyv a különböző források bemutatásán túl elsősorban arra törekszik, hogy a korabeli ember betegségről és gyógyításról alkotott elképzeléseit tükrözve mutassa be a Mezopotámiában alkalmazott gyógyító rítusok elméleti hátterét és gyakorlatát. Éppen ezért a betegségek, a gyógyszerek és a kezelések tárgyalása során azok vallással és mágiával kapcsolatos összefüggései is részletesen tárgyalásra kerülnek. A tudományos népszerűsítésen túl a könyv célja, hogy az ókori orvoslás iránt érdeklődő kutatók számára a későbbiekben kézikönyvként szolgálhasson. BÁCSKAY ANDRÁS (1970) asszíriológus, történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Ókortörténeti Tanszékének habilitált oktatója, ahol az ókori Közel- Kelet történetével és vallástörténetével kapcsolatos kurzusokat tart az egyetemi közönségnek.

Vér Ádám - Az ​Újasszír Birodalom keleti tartományai
Az ​Asszír Birodalom folyamatos terjeszkedése a Kr. e. 8. század végén ért zenitjére, ekkorra Asszíria ellenőrzése alá vonta a Közel-Kelet legnagyobb részét: az Örmény hegyvidéktől a Perzsa-öbölig, a Zagrosz-hegységtől a Levantéig, létrehozva a történelem addig ismert legnagyobb világbirodalmát. Az elfoglalt területeket az asszírok tartományokba szervezték, és ennek módszertana a legtöbb esetben nagyon hasonló volt: a legyőzött királyságok területét feldarabolták, és több asszír tartományt hoztak létre belőle; a háború során elpusztított városokat újjáépítették és tartományi központokat alakítottak ki bennük; a helyi elit és a lakosság jelentős részét áttelepítették a birodalom egy másik részébe, az újonnan kialakított tartományokat pedig máshonnan elhurcolt lakossággal töltötték fel; a provinciák élére eunuch helytartók kerültek, akik a tartomány teljes adminisztrációjának teljhatalmú vezetőjeként működtek. Könyvemben a mai Irak és Irán határán húzódó Zagrosz-hegység vidékén létrehozott öt asszír tartományt vizsgálom, melyek kialakítása és működtetése radikálisan eltért a birodalom többi részén alkalmazott gyakorlattól. Munkámban több mint négyszáz ókori forrás alapján vizsgálom az asszírok zagroszi terjeszkedését és a birodalom hegyvidéki tartományait - a kötetben az asszír királyfeliratok és a királyi levelezés szövegei közül nyolcvan forrás magyar fordításban is olvasható. VÉR ÁDÁM (1979) történész, assziriológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ókortudományi Intézetének adjunktusa, az Ókor folyóirat szerkesztője. Fő kutatási területe az Újasszír Birodalom története.

Kollekciók