Ajax-loader

'hanti (osztják)' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Haz_tetejen
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Ház ​tetején egy fél lepény
Vajon ​van-e eleven egérfogó? Bizony van: a macska! Miféle nagyapa az, aki szakállt növeszt a hátán? Ez a nagyapa nem más, mint a gyalu. Mező közepén hússal teli tányér - mi az? Sokáig törhetnénk a fejünket, mire megfejtenénk, hogy - egérfészek. Találós kérdések gyűjteménye ez a kötet, melyet Mándoki László néprajzkutató állított össze rokon népeink rejtvényeiből. A finnek, lappok, vogulok, osztjákok mellett helyet kaptak a lív, mari, komi, mordvin, udmurt népek találósai is. A gyönyörű illusztrációk Vida Győző tehetségét dicsérik.

Rapcsányi László - Boros János - Vendégségben ​őseinknél
Az ​álmok néha valóra válnak, ha évtizedek múlva is. Ilyen volt a diákkori ábrándozás a térkép fölött arról, hogy milyen jó lenne eljutni oda, ahol a régi magyarok jártak, az őshazába. A hely, a tér megnyílt előttünk, de az utazásra készülődve felvetődött, vajon a múltba, az időbe hogyan fogunk eljutni? A témával ismerkedve, könyveket lapozgatva találtunk kalauzainkra, a tudósokra. A régi szerzők nyomán a maiakra. Az írott útbaigazítások után az élőszóbeliekre. Történészek, régészek, nyelvészek, antropológusok, folkloristák, magyarok és szovjetek - oroszok, hantik, komik, baskírok, tatárok, ukránok - finnek és más nemzetbeliek készséggel vezetettek be tudományuk világába, mondták el kutatásaik eredményeit, fejtették ki előttünk nézeteiket. Az őstörténet tudományvilágában éppúgy kalandoztunk tehát, mint a tájakon, ahol eleink élhettek. Az Urálon innen és túl, az Irtis és az Ob mocsártengerében, a komi föld tajgarengetegében, a baskírok, a tatárok ligetes országában, a Volga mentén, a Donnál, a Kubánnál, a Kaukázus árnyékában, az Azovi-tenger, a Meótisz homokos partján, az ukrán sztyeppén és a Kárpátok szelíd hegyei között. Régi nyomokat kerestünk, régi emlékeket véltünk felfedezni, barátságos, velünk érző, rokonszenvező és rokon emberek között valóban vendégségben jártunk. Ősi tájak mai lakói és a régmúlt ötven tudósa segítségével - vendégségben őseinknél. Erről szól ez a szabálytalan útikönyv. Köszöntjük az Olvasót a régi könyvek szép szokása szerint tisztelettel és barátsággal. Mert a mi könyvünk ugyancsak régi is, meg új is, útirajz is, történelem is. A tájakat, melyeken őseink életek, barangoltak igéztük fantáziával: hajdani öltözékében, és meg-meglestük mai arcát Meótiszen innen és Urálon túl. Gyakran emlegetett szerencsénk úgy hozta, hogy eddig talán még nem is akadt más, aki így, egyvégtében végigjárta volna őstörténetünk, népvándorlásunk útját. És Nyugat-Szibériától a Kárpátokig mindenütt volt egy dolgozószoba, egy intézet, egy ásatás, ahol ezzel a témával foglalkoztak, és jó néhány tudós, akikkel erről beszélgettünk. Népünk múltjának színtere a Szovjetunió területére esik, de a magyar csak egy a sok-sok nép között, amelyik ott hagyta nehezen kibogozható jegyeit a tengernyi ország sztyeppéin, folyópartjain. Milyen népekkel éltünk, keveredtünk, merre sejthetők a rokoni szálak, mit őrzött meg több évezredes múltjából nyelvünk, milyen kollektív tapasztalatokkal, ismeretekkel érkeztünk hazánkba? A szovjet-magyar közös kutatások, történészeink, régészeink, néprajzosaink egyre bővülő köre válaszol erre, és talál hallatlanul izgalmas feladatokat ezen a történelmi utakkal keresztül-kasul szabdalt kontinensen. Mi, az utazók, úgy éreztük, hogy jelet kell hagynunk ezeknek a kutatásoknak régmúltjáról, mai eredményeiről, és sohasem titkolt hevülettel kérdeztünk, figyeltünk, ismerkedtünk. Azt hiszem érzelmes, fogékony utazók voltunk.

Er%c5%91s_mack%c3%b3
Erős ​mackó Ismeretlen szerző
3

Ismeretlen szerző - Erős ​mackó
Hajdanában, ​sok ezer esztendővel ezelőtt élt a Káma folyó vidékén egy nagy család, a finnugorok. Sokáig éltek együtt, lassan azonban az ősi nagy család felbomlott, szétszóródott a szélrózsa minden irányában, és minden ága más-más földön találta meg a maga új hazáját. De akármerre mentek is, mindig rokonok maradtak, mert egyszer régen együtt éltek, egy nyelvet beszéltek, együtt vadásztak, halásztak, együtt ettek-ittak, vigadtak... Kötetünkben most csupa olyan nép meséit, dalait olvashatjátok, akik réges-régen a mi ükapáink ükapjának a testvérei voltak, és hasonló életükről hasonló meséket mondtak. Ne feledjétek el megnézni Rékassy Csaba szép, művészi rajzait sem, melyek a meséket kísérik.

Img_0006
Finnugor ​kalauz Ismeretlen szerző
3

Ismeretlen szerző - Finnugor ​kalauz
A ​magyarok nyelvrokonai Skandináviától Nyugat-Szibériáig népesítik be Észak-Eurázsiát. Az utóbbi években sok változás történt életükben. E kötet szerzői helyszíni tapasztalatok birtokában hiteles képet adnak az egyes népek mai helyzetéről. A bevezető fejezetek nyelvrokonsággal kapcsolatos, őstörténeti, történelmi kérdéseket tárgyalnak. A kötetet térképek, fotók, könyvajánló, címjegyzék és mutatók egészítik ki.

Trócsányi Zoltán - Észak ​nomádjai
Hölgyeim ​és uraim, vegyék fel legmelegebb ruháikat, ha van prémes bundájuk, ne sajnálják előszedni a naftalinból, s ha van jó meleg teveszőr vagy akár jegesmedvebőr-takarójuk, terítsék magukra, mert oly vidékekre utazunk, - túl a 60. északi szélességi fokon, túl a sarkkörön, sőt túl a 70. északi szélességi fokon is - ahol sokszor a legvastagabb, legmelegebb ruha is kevés az Északi Jeges-tenger fagyos szele ellen. Jöhet hóförgeteg, amely nulláslisztté őrli a havat s a ruházat legparányibb résén keresztül orozva belopja a nyakunkba vagy a hónunk alá. Jöhet olyan hideg, hogy orrunk percek alatt hófehérré fagy és nincs ellene más védekezés, mint felkapnia kutyaszánkó vágtatása közben egy marék havat és dörzsölni, dörzsölni addig, amíg meg nem pirosodik. Rénszarvas szánkó vágtat velünk szélsebesen a félhomályban a csikorgó vagy már keményre fagyott havon s közben a Jeges-tenger felől félelmetesen visító orkán támad. Lehetetlen tovább folytatni az utat a hósivatagon, - meg kell állni, a szánkókból védőfalat kell építeni a szél komiszsága ellen, mögé kell bújni és várni kell, várni, - természetesen nem meleg szobában, hanem ott kint, a szabad ég alatt, ötvenfokos hidegben, amíg a szél ereje gyöngül és tovább lehet folytatnia kéjutazást Szibéria végtelen hómezőin. A rénszarvasok pihenés közben nekiállnak, hogy lábukkal a hó alól zuzmót kaparjanak ki maguknak ; őket nem feszélyezi a hóvihar s a bennszülött nomád kísérő gondtalanul csihol magának tüzet tűzszerszámából. Pipára gyujt, nagyot húz pálinkásbutykosából és egykedvűen várja, hogy vége legyen a viharnak. Neki mindegy, hány napig üvölt az orkán, nincs sietős dolga, akár egy hétig is elüldögél egyhelyben, ha van elegendő szárított hala vagy rénszarvashúsa, de ha nincs, akkor sem esik kétségbe. Egyszerűen levágja valamelyik kövérebb rénszarvasát, megissza meleg vérét és ha nem tudja megfőzni húsát, jóízűen elfogyasztja nyersen is. Az út, amelyre vállalkozunk, a legkevésbbé sem kies, - ahogy romantikus utazók szokták ajánlgatni útleírásaikat, de érdekesebb és izgalmasabb, sőt veszélyesebb is, mint az afrikai utazások, vagy legalább is éppen olyan veszélyes, bár itt igazán a legkevésbbé sem kell napszúrástól tartani. Ha nálunk a hőmérő lesüllyed mínusz húsz Celsius-fokra, katasztrófának érezzük, behúzódunk lakásunkba és nehezen szánjuk rá magunkat, hogy önként kimozduljunk a házból ; lemondunk a kávéházról, a megszokott délutáni kaláberről, mert odakint kellemetlen, riasztó, kétségbeejtő veszélyesen hideg az idő. ezen az úton, amelyre most indulunk, a húszfokos, szélcsendes hideg balzsamos, enyhe simogatás, amely mellett észak bennszülött nomádja kitűnően érzi magát. A gyerekek vidáman hancúroznak a hóban, a felnőttek kiülnek a sátor elé pipázni, a legény szerelmesen szorongat] a kezét szíve választottjának, s eszük ágában sincs dideregni, panaszkodni az időjárás ellen. Különös, számunkra érthetetlen világ ez. Tízhónapos tél, kéthónapos nyár. A föld az ember számára itt úgyszólván semmit sem terem. A Jeges-tenger partvidékének mocsaras, sík tundrái hallal, vaddal bőségesen ellátják azt a kevés embert, akit sorsa iderendelt posztnak az északi szélekre, de sorsuk növényi táplálékot elfelejtett adysi nekik. Hal és vad szárítva, füstölve, főve vagy egészen nyersen - a tápláléka az ittlakó nomád népeknek, akik közül igen sokan még a kenyeret sem ízlelték meg soha, nem is szólva azokról a növényi táplálékokról, amelyek Közép-Szibériában állandó olcsó tápláléka a legszegényebb embernek is. Mi, akik szegénységről és gazdagságról oly sokat gondolkozunk és oly sokat beszélünk, el sem tudjuk képzelni ezeknek az embereknek az életét, akiknek minden vagyona és kizárólagos életfenntartó eszköze a rénszarvas. Rénszarvasbőrből készül a ruhája, inge, sapkája és csizmája egyaránt, rénszarvasbőrből készül a sátortakarója és télen, amikor már elfogyott a szárított hala, egyetlen tápláléka a rénszarvashús. Rénszarvasban fejezik ki a gazdagságot, de a gazdag embernek nagy vagyonából egyéb haszna nincs, mint hogy több pálinkát tud venni az orosz kereskedőktől (akik ezzel az árucikkükkel a legészakibb vidékekre is elhatolnak), mint a szegények. Hatvan fok hideg. Dermesztő szél az északi. Jeges-tenger felől. Vad rénszarvascsordák. Szamojéd szánkók vágtatnak a tundrán. Tunguzok lovagolnak rénszarvasaikon. Csukcsok kutyaszánkói siklanak végig a havon. Kék róka. Hermelin. Hód. Coboly. Hattyúk. Dunnakacsák. - Szélcsendes idő. A délibáb csodálatos filmeket perget a hó felett az utas szeme előtt. óriás rénszarvasok és kutyák vágtatnak a levegőben, lábukkal felfelé. Gyönyörű kastélyok, várak jelennek meg. Az utas megdörzsöli a szemét: nem tudja, ébren van-e vagy álmodik, vagy egyszerűen káprázik a szeme? A láthatár szélén délfelé, mint a későn kelő lump, megjelenik a nap, hogy délután két órakor újra lenyugodjék. Hamar beáll az éjszaka és fent az égboltozat északi szegélyén tündéri tűzijátékban villódzik az északifény. A szivárvány összes színei vibrálnak, a legfurcsább tarkaságban és geometriai formákban. Végigvágtatunk, - hol rénszarvas-, hol kutyaszánkókon az Ob, Jeniszei, Chatanga, Lena, Indigirka, Korkodon, Kolyma, Anday völgyén, vagy ha. be vannak már fagyva e folyók és folyamok, hátukon, a jég hátán, - távol vagyunk hazulról, feledünk, otthon hagytuk mindennapi valóságos vagy képzelt bajainkat, panaszainkat és sirámainkat. Fent vagyunk a tundrákon, a szibériai erdőöv, a Taiga felett. Itt laknak, óriási területeken szétszórva a vogulok, osztjákok, szamojédek, dolgánok, jakutok, lamutok, jukagirok, korjákok, csukcsok, giljakok és kamcsadálok. Évezredes civilizációnk kényelméből mély sajnálkozással látjuk ezeknek az északi nomádoknak sanyarú életét, ők azonban talán semmivel sem boldogtalanabbak, mint mi, akik kedvezőbb éghajlati viszonyok között, sokszor a legnagyobb kényelemben töltjük életünket. Nekik is van sok évezredeken át kialakult kultúrájuk, - a rénszarvaskultúra, amely kétségkívül kevésbbé komplikált és kevésbbé kifinomodott, mint a mi kultúránk, azonban mégis megad észak nomádjának mindent, amit képzeletével el tud érni. Kivéve a pálinkát, amelyet a szomjas nomád mégis csak kénytelen délebben lakó embertársaitól vásárolni. Hol a boldogság? Hol él nyugodtabb, harmonikusabb életet az ember? Ott-e vajjon, ahol a kultúrának számtalan olyan áldása van, amelyről az emberek tömegeinek túlnyomó többsége csak tud, de nem részesül benne, vagy ott-e, ahol a kultúra áldásairól az embereknek nincs tudomásuk s igényeiket általában ki tudják elégíteni? Talán ezeknek az örökös hóban-fagyban élő embereknek neon is lenne ma sem semmi bajuk, ha a civilizáció szele meg nem legyinti őket alkohol és vérbaj formájában, mert - legalább is a háború előtti időkig - alig kaptak egyebet az európai kultúrától. Észak nomádjairól szól ez a könyv, de ezeknek a népeknek egyes törzsei enyhébb, délibb vidékeken maradtak vagy ide lehúzódtak, és már nem rénszarvas-nomádok, hanem egyhelyben lakó, állattenyésztő népek. Ilyenek a vogulok és az osztjákok s ezért könyvünkben, bár csak Észak nomádjaival óhajtottunk foglalkozni, e népek képének teljességéért leírjuk a délebbre lakó, letelepült vogulok és osztjákok életét is. Az irodalom, - amely Szibériával foglalkozik, végtelenül nagy - mint Szibéria hósivatagjai. Ezrekre és ezrekre rúg azoknak az útleírásoknak, természetrajzi, természettudományi, nyelvészeti, néprajzi, történeti, gazda sági, statisztikai, halászati, vadászati, túrisztikai munkáknak, tanulmányoknak, cikkeknek a száma, amelyek Szibériáról szólnak. Ezeknek csak futólagos áttekintése és ismertetése is kisebb könyvtárat terme ki. Ezért ebben a könyvben megválogattam, megrostáltam az anyagot. Azokat az útleírásokat és tudományos munkákat használtam fel, amelyeken át a legvilágosabb képet rajzolhattam meg az északi Jeges-tenger partvidékének lakóiról, Észak nomádjairól. Mert - el kell árulnom - hogy ez a mű nem egy szibériai kirándulás vagy expedíció úti naplója. De talán jobb is, hogy nem az. Egyetlen ember, még ha hosszú éveket tölt is Szibériában, nem láthat annyit, mint az a sok sok, különböző műveltségű, szakképzettségű és érdeklődésű utazó, aki úti élményeit szebbnél-szebb könyvekben írta meg. Több mint négyszáz év óta izgatja az oroszokat Szibéria rejtelmes titokzatossága, s azóta Szibériát teljesen leigázta a cári hatalom, orosz közigazgatás alá jutottak nemcsak a középázsiai török-tatár törzsek, hanem a feljebb lakó mongol, mandzsu fajtájú népek és a Szibéria legészakibb részén lakó különféle fajtájú arktikus népek is: Rengeteg hivatalos jelentés is készült Szibériáról, hiszen Oroszország itt nem az embereket akarta hatalma alá hajtani, akikből mindenkor igen kevés haszna volt, hanem a földet, amelynek rengeteg szene, vasa, mindenféle drága kincse van, a végtelen kiterjedésű erdőket, a hatalmas hegységeket és az északi Jeges-tenger partvidéki tundráit, amelyeknek, ha egyelőre talán nem is sejtik a mélyében lappangó kincseit, ezek birtoklásának mindenesetre meg van az a haszna, hogy Oroszországé az Északi Jeges-tenger partvidéke és kezében van az északi hajózás lehetősége, az északi tengeri útnak a maga. számára való biztosítása. Persze, ez az út egyelőre nem valami nagyjelentőségű, de azzá válhatik, ha egyszer a jég útjának az egyes időszakokban való irányát pontosan fogják tudni. Művem célja megismertetni az olvasót az Északi Jeges-tenger partvidéke lakóinak nomád világával. E nomád népek történetével, multjával és jelenével, vallási, néprajzi viszonyaival, életformáival, hajdan és most. S midőn e művet a magyar olvasóközönség elé bocsátom, nem mulaszthatom el, hogy meg ne emlékezzem e népek egyik legnagyobb modern kutatójáról, a jelen év elején elhalt Kai Donnerről, nekem huszonöt éven át kedves jó barátomról, aki, amikor 1911-ben első szibériai útjára indult, a szamojédek tanulmányozására, útjának minden fontosabb állomásáról küldött levelet vagy legalább levelezőlapot, s aztán, amikor több évi tanulmányútja után hazatért Finnországba, minden művét baráti ajánlásokkal küldötte meg nekem. Kai Donner 1908-ban több hónapot töltött Pesten körünkben, lelkes barátja volt hazánknak, tartotta velünk a közeli rokonságot s most, amikor e könyvemben finn nyelven írt Siperia című nagy művének alapos kritikai rostán átszűrt tudományos eredményeit felhasználom, nem fojthatom el mély meghatottságomat korai elmúlása felett. Kai Donner elsősorban nyelvtudós volt, de Siperia című művében a rénszarvas-kultúrában élő északnyugatszibériai nomád népek összes problémáit igyekszik megvilágítani és műve, amely, sajnos, egyelőre csak finn nyelven jelent meg, a szibériai problematikának számtalan részletkérdését oldja meg, vagy próbálja megoldani, utat mutatván vele a további kutatásoknak. Ez volt munkám egyik irányítója, részben forrása ; de természetesen felhasználtam számos útleírást, amelyek Észak nomádjairól a XVIII. század óta megjelentek. Egyébként forrásaimat a mű egyes fejezeteiben elárulom. Nem titkolom el, hogy források alapján dolgoztam. Alaposan kiaknáztam ezeket a forrásokat, mert az volt a célom, hogy mennél közvetlenebb impressziókat nyujtsak az olvasónak az észak különös világáról. Sajnálom, hogy ezek az impressziók nem egyéni impressziók. Vagy - hogy egészen őszinte legyek - talán nem is sajnálom. Könyvem elolvasása után sokan meg fogják érteni, miért nem sajnálom. Hölgyeim és uraim, vegyék elő legmelegebb ruháikat, bundáikat, teveszőr-plédjeiket, indulunk vissza, rég letűnt századokba és hosszú századok útján járjuk végig észak-Szibéria kietlen hómezőit! (Előszó)

Winter Erzsi - Kerezsi Ágnes - Agrafena Szopocsina - Szibériai ​rokonaink
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Finnugor-szamojéd ​(uráli) regék és mondák I-II.
Ritka ​vállalkozás kétkötetnyi eredményét veheti kézbe az Olvasó. A nagy és kis finnugor, valamint a magyarral távolabbi nyelvrokonságban lévő szamojéd népek rege- és mondakincséből kaphat ízelítőt. E roppant gazdag, ősi, a civilizációtól szinte a közelmúltig érintetlen folklóranyagban a magyarság kultúrájának - történelmének, néprajzának, hitvilágának - forrásvidékét sejthetjük. Ezért is van helye éppen ebben a környezetben néhány közismert, illetve kevésbé ismert magyar regének és mondának is. Minden egyes összetartozó mondatömböt bevezető tanulmány előz meg, részletes jegyzetanyag és ajánló bibliográfia követ. A válogatás figyelemreméltó értéke, hogy a szövegek túlnyomó részét eredeti nyelvből fordították, sőt, némely darabja friss gyűjtésből származik. Mindkét kötet végén gazdag, nagyobbrészt archív fekete-fehér és színes fotóanyag található. A Móra új kiadványát mind az érdeklődő fiataloknak, mind pedig a magyar, a történelem szakos tanároknak és a szakembereknek is szívesen ajánljuk.

Niilo Valonen - Rácz István - A ​finnugor népek népművészete
A ​kötet az egymástól évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt elvált finnugor népek díszítőművészetének rokon és eltérő vonásait vizsgálja. A díszítőművészet korszakait és műfajait egységben látja és láttatja, s egységes szemlélettel mutatja be az egymást követő történeti korok finnugor népművészetének alakulását.

Covers_184903
Finnugor ​regék és mondák Ismeretlen szerző
23

Ismeretlen szerző - Finnugor ​regék és mondák
A ​sorozat legújabb kötete a finnugor népek folklórjából válogat. A másfél száz történetből megismerjük e népek életének színterét, természeti, földrajzi környezetüket, egykori életmódjukat, szokásaikat és viszontagságaikat, melyeket többüknél írásos följegyzések, krónikák egyáltalán nem rögzítettek. A történelmi forrást így kizárólag a népi emlékezet, a mondák és a mondatöredékek jelentik. S ahogy fokozatosan az ismeretlenből ismerőssé, majd ismertté válik előttünk nyelvrokonaink világa, pontosabban e világnak az az apró szöglete, amelyet a monda megvilágít, úgy válhat szilárd meggyőződésünkké, hogy amit ezek a többnyire apró töredék népek szellemiekben létrehoztak, arra a legnagyobbak is büszkék lehetnének.

Hadmenet__n%c3%a1szmenet
Hadmenet, ​nászmenet Ismeretlen szerző
12

Ismeretlen szerző - Hadmenet, ​nászmenet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

S%c3%a1m%c3%a1ndobok__sz%c3%b3ljatok
Sámándobok, ​szóljatok Ismeretlen szerző
5

Ismeretlen szerző - Sámándobok, ​szóljatok
Szibériában, ​ezen a hatalmas, változatos földrésznyi területen számtalan, kisebb-nagyobb nép élt és él. Életmódjuk, nyelvük, civilizációs fokuk szerint meglehetősen különböznek egymástól. De bárhol lakjanak is - a rideg tundravidéken, mint a csukcsok, a jukagírok, a déli peremvidék termékeny sávján, mint a burjátok, az Amur partjának dús vegetációjú tájain, mint a nanajok, az ulcsák, a giljákok, vagy Közép-Szibéria végtelen tajgáin, mint obiugor nyelvrokonaink -, sajátos, ősi kultúrák, vallási-népi hagyományok, színes és gazdag népszokások nyomait őrzik eleven frissességgel. Hiszen ezek a népek egészen a közelmúltig, a fejlődésüket hirtelen fellendítő Októberi Forradalomig, változatlanul ősi körülmények között éltek. Antológiánk ennek a páratlan etnikai gazdagságú világnak népköltészetéről ad képet. Mégsem egzotikus érdekessége s nem is tudományos hűsége adja a gyűjtemény egyedüli értékét; Bede Anna kitűnő, ihletett tolmácsolásában teljes lírai evidenciával, tiszta és erőteljes hangon szólal meg az emberiségnek ez az eddig kevéssé ismert verses öröksége.

A_medvefi%c3%ba
A ​medvefiú Ismeretlen szerző
8

Ismeretlen szerző - A ​medvefiú
Az ​uráli-finnugor nyelvcsaládhoz tartozó magyarok, finnek, karjalaiak, észtek, vogulok, osztjákok, mordvinok, cseremiszek, zürjének, votjákok, lappok és szamojédok meséiből ad ízelítőt ez a kötet. Ezek a népek több ezer évvel ezelőtt együtt éltek az Urál-hegység vidékein. A néprajztudósok és nyelvészek hosszú időn keresztül gyűjtötték szorgalmasan a közös múlt emlékeire is utaló gazdag folklórkincset. Kötetünk meséi a finnugor népek mesevilágába vezetik el az olvasót. Olyan világba, ahol Víziszellemekkel, a Tenger Asszonyával, az erdei emberrel vagy éppen Fagy apó rakoncátlan fiaival találja szemben magát a halandó. Olyan világba, ahol három-, hat-, sőt kilencfejű ördögök, boszorkányok népesítik be a vas-, réz- és ezüsterdőt, lábon forgó kunyhókban öreg banyák és galambbá változtatott lányok élnek, hűséges állatok az élet vizével keltik életre gazdájukat, s az egyszerű, de okos és becsületes fiú, még ha medvefiú is, akár a király lányát is feleségül kaphatja. A mesékhez Urai Erika készített illusztrációkat.

Covers_733935
Örök ​megújulás Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Örök ​megújulás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kerezsi Ágnes - Hideg ​ország varázslói
Ez ​a könyv olyan népnél tett utazások történetét meséli el, akik tőlünk több, mint négyezer kilométerre élnek, mégis a népes finn-ugor nyelvcsaládon belül legközelebbi rokonainknak számítanak. 1995-ig összesen öt alkalommal jártam Szibériában, a keleti-hantik földjén. Az első alkalommal egy delegáció tagjaként csak pár napot töltöttem a tajgában, Lázár Katalin népzenekutató és Schmidt Éva folklorista társaságában. Az ezt követő utakat már elsősorban terepen töltöttem és az utazás részleteitől eltekintve magam szerveztem meg, hogy az adott időn belül mit csinálok. Ebben a könyvben részletesen az 1991-es tavaszi és nyári expedíciókról lesz szó, azok utazási izgalmait és kalandjait mesélem el, egyrészt azért, mert bár minden expedíció más és más, mégis vannak bizonyos törvényszerűen ismétlődő részletek. Ilyen az útra való felkészülés, a repülés, a hazaérkezés. Másrészt az 1991-es expedíciók során még mindent friss szemmel, hatalmas rácsodálkozással éltem át, s ezt az élményt, az újdonság varázsát szeretném érzékeltetni Önnel is, tisztelt olvasó. Az utána következő expedíciókra csak utalásszerűen, egyes kiemelkedő események kapcsán térek ki.

Ismeretlen szerző - A ​Hold-szép leány meg a vízikirály
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jeremej Ajpin - Szűzanya ​a véres havon
Ajpin, ​Jeremej Danyilovics, a Hód nemzetság tagja, 1948. június 27-én született az Agan-parti Varjogan faluban (Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzet, Nyizsnyevartovszki - ma: Szurguti - járás). Ősi vadász-halász család gyermekeként végezte el a Hanti-Manszijszki Pedagógiai Főiskolát (1970), majd Moszkvában a Gorkij Irodalmi Főiskola próza szakát (1976). Dolgozott vadgazdaságban, olajfúrótoronynál, vasútépítésen; volt rádió- és tévétudosító. 1981-től tagja az Orosz Írószövetségnek. Anyanyelvén, szurguti hanti nyelvjárásban és oroszul ír. Nemcsak tollal, de közéleti emberként (parlamenti képviselő) is harcolt és harcol a hantikért, illetve a szibériai kis lélekszámú őslakos népekért. Oroszországban közel tíz regénye jelent meg. A magyar olvasók elé önálló kötettel 1998-ban lépett _A hamvadó tűznél_ című könyvével. Legújabb regénye, a _Szűzanya a véres havon_, a vörös terror és a kazimi hanti felkelés golyóhalálra, kínzókamrahalálra, vörösfenyődorong-halálra, fagyhalálra, éhhalálra - és életre ítélt áldozatainak állít megrázó emléket.

Covers_42696
Tórem-Isten ​népe Ismeretlen szerző
16

Ismeretlen szerző - Tórem-Isten ​népe
Messze ​északon, az életet adó Ob-folyó mentén, a vasból való ég alatt, hogy medve-isten az emberek ura, mesélik egymásnak e meséket a rokon osztják nép fiai – ősökről-hősökről, regebeli szép időkről, életről és szerelemről, istenről és emberről... Szavaik nyomán nemcsak az osztják nép sajátos, szenvedéssel, szépséggel tele világa tárul fel, hanem elénk villan az osztják és a magyar nép őseinek sok évezred előtti, hagyomány- és varázslat szőtte ősi, népi képzeletvilága is. A kötet első ízben ismertet meg a rokon osztják gazdag népmese-kincsével.

V%c3%adzimadarak
A ​vízimadarak népe Ismeretlen szerző
2

Ismeretlen szerző - A ​vízimadarak népe
Kötetünk ​első ízben ad magyar nyelvű áttekintést a világ különböző tájain folyó modern finnugrisztikai kutatásokról és azok eredményiről. A bennünket, magyarokat legközelebbről érintő finnugor nyelvcsaládról szóló külföldi irodalom alig ismert a nagyközönség körében. A kötet, igen változatos tematikával, a nyelvészettől az embertanig, a szerzőket tekintve pedig a Szovjetuniótól az USA-ig, a finnugor tudományágak szinte teljes körét reprezentálja. Szerzői a nemzetközi finnugrisztika és tudományos élet kiválóságai. A válogatásban többek közt szerepelnek: R. Austerlitz (USA), aki az obi-ugorok népköltészetét vizsgálja, B. Collinder (Svédország), aki a nyelvrokonság és a megértés kérdését feszegeti, V. N. Csernyecov (Szovjetunió), aki a vogulok ősközösségi társadalmáról írt világhírű tanulmányt, A. J. Joki (Finnország) az alma vándorszó művelődéstörténetének a megírója. K. Mark észt kutató (Szovjetunió) a finnugorság antropológiai vizsgálatáról közölt egész szaktudományában visszhangot keltő munkát. Illyés Gyula írja könyvünk bevezetőjeként: "A kötet tanulmányait megalkotó tudósok a szavak, a tárgyak, a hiedelmek, a történeti események rokonságának fölmutatásával egy másfajta rokonságnak is szószólói: a népek és nemzetek eredendő testvériségét hirdetik..."

Vikár László - Szíj Enikő - Erdők ​éneke / Metsien Laulu / Songs of the Forest / Песня лесов
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Osztj%c3%a1k_h%c5%91s%c3%a9nekek
Osztják ​hősénekek Ismeretlen szerző
3

Ismeretlen szerző - Osztják ​hősénekek
Kötetünkben ​két olyan hőséneket közlünk, melyek eddig csak Pápay kéziratos anyagában voltak ismertek. A Jégvárosi nép énekét Pápay 1899-ben Obdorszkban jegyezte föl egy igen tehetséges énekestől, Szelimov Nyikolajtól, akit a hantik csak Mikolkának neveztek, és ő is így emlegette naplójában. Mikolka január 12-én jelent meg Obdorszkban, és mintegy két hónapig nagy segítségére volt Pápaynak a Reguly-énekek megfejtésében. Mikolka négy teljes és öt töredékes hőséneket is tollba mondott Pápaynak. A Jégvárosi népről azt jegyezte meg, hogy ezek a kunzsoli emberek. Későbbi kutatók a Jégváros eredetét is kiderítették - ez a jelen hősénekben nem szerepel. Eszerint a Jégvárosi nép (akiknek a leszármazottai ma a Sziberov és a Szjazi családnevű hantik) leöntötték a várukat vízzel, s mikor az jéggé fagyott, a jégen lecsúsztatott gerendákkal ölték meg az ellenséget. A másik hősének a Bálvány hegyfoki ének. Közlője egy His-poher (Fövenysziget) faluból való öregember, akinek a neve is (Pures) csak azt jelenti, hogy "öreg". A feljegyzés időpontja 1899. február 28. Az öreg énekestől Pápay összesen négy hőséneket gyűjtött. Bálvány hegyfok folklórja igen gazdag. Maga a hely Obdorszk, azaz a mai Szalehard területén van, az Ob mellékfolyója melletti magas part tetején. A Szalehardban megjelenő, suriskári nyelvjárású hanti nyelvű újság, a Luh avet is ezt a nevet viseli. A Bálvány hegyfok területét 2009-ben hivatalosan is védelem alá helyezték mint a hanti etnokulturális örökség részét. Bálvány hegyfoki éneket Reguly is gyűjtött, Pápay pedig a Purestől hallott éneken kívül Mikolkától is lejegyezte két változatát, ezek már korábban megjelentek.

Jeremej Ajpin - A ​hamvadó tűznél
"Az ​osztják Ajpin minden bizonnyal népe legkiemelkedőbb alkotója, [...] műfaja nem líra, komor mondandóját a próza pontosabban visszaadja. Életrajzi adatait nem könnyű kinyomozni, publikációit sem egyszerű fellelni. A 70-es évek végétől jelennek meg rendszeresebben is elbeszélései, főként helyi lapokban. Anyanyelvén is sűrűn publikált, de az olvasók szélesebb körét csak oroszul szólíthatta meg. Önálló köteteinek sorsa külön történet. Az ún. szocialista hős hiánya, a sötétebb színek feltüntetése, a megszokott és várt lelkesedés helyén jelentkező kiábrándult, sőt keserű hang a 80-as, sőt a 90-es évek kiadóinak, szerkesztőinek is elfogadhatatlannak bizonyult, s ilyképp Ajpin kötetei hosszú évekig hevertek íróasztalfiókokban. [...] Ajpin az írást választotta. Egyre jobban, egyre felkavaróbban, valóban bársonyba rejtve a gyilkot, amely kihalással fenyegeti Észak őshonosait, nyilatkozik meg. Ragyogó publicista, Amerikában is jelent meg már kötete, finnre is lefordították egyik könyvét, a piciny északi népek körében egyre nagyobb a tekintélye. Szeretné népe minél több értékét megmenteni, átmenteni, visszaadni az osztjákoknak az igaz emberi jóságot, a hitet, az erkölcsöt, amely korábban sajátjuk volt. Magányos e harcban, de lelkiereje bámulatos." _Domokos Péter_

Normantas Paulius - Csepregi Márta - 14 ​testvér
Ismertető: Az ​uráli, azaz a finnugor és a szamojéd népek közös gyökerei a történelem előtti múltba nyúlnak vissza. Több, mint 5000 éwel ezelőtt élt egy nép az Urál hegység vidékén, az Északnyugat-Szibériától a Baltikumig terjedő erdőövezetben. Ezeket az egymástól ezer kilométerekre lakó és kulturálisan is nagyon különböző népeket mára egyetlen dolog köti össze - a nyelvrokonság. A litván fotóművész, Normantas Paulius tíz éven át készítette felvételeit a tizennégy testvér - a számukban erősen megfogyatkozott, gyakran a fennmaradásukért küzdő tizennégy rokon nép - mindennapjairól. Csepregi Márta finnugor nyelvész tanulmányából pedig megismerhetjük e népek, nyelvrokonaink múltját, jelenét, illetve hogy miképpen próbálják újraéleszteni őseik hagyományait és újra megtalálni saját kulturális identitásukat.

Covers_75458
Repülés ​a mélybe Ismeretlen szerző
4

Ismeretlen szerző - Repülés ​a mélybe
Olvasom ​ezeket a távolból érkező, mégis oly közeli sorokat, érzem a lélekre nehezedő súlyt, az együvé tartozás szép pillanatait, az otthon, a hazai táj gyönyörűségét, a tehetség vergődését, hogy szüntelen harcot vív a végzettel, mert az a dolga, hogy fölébe kerekedjék. Hogy mást is arra bátorítson Kiss Anna

Maria Vagatova - A ​kis tundrai ember
Az ​uráli nyelvcsaládhoz tartozó nem önálló államiságú népek íróinak, költőinek alkotásait különféle antológiákból és periodikákból ismerhetik a magyar olvasók. Kivétel a manysi Juvan Sesztalov, akinek több önálló könyve is megjelent nálunk. A hanti Maria Vagatova a második, aki önálló kötettel lép Önök elé. Leljék örömüket e törékeny, földi istenasszony gyűjtötte-teremtette énekekben, mesékben.

Ismeretlen szerző - „Hét ​határon hallik húros daru hangja”
Az ​elmúlt két évtizedben a magyar könyvkiadás sokat tett azért, hogy a műveltebb olvasók szélesebb köre is megbízható ismereteket nyerjen a finnugorság életérőt, kultúrájáról, de a tájékozatlanság és a dilettantizmus falát nem sikerült elbontani. Ezt a feladatot elsősorban az iskolában tehet megoldani, a tanárok bevonásával és segítségévet. Nagy Katalin szakértelemmel és szeretettet összeállított kötete nélkülözhetetlen segédeszköz tehet az elkövetkező idők iskolai tevékenységében. Annát inkább, mert az említett kis példányszámban kiadott szakkönyvek, antológiák immár antikváriumi ritkaságok, ilyképp hiányoznak a legtöbb iskolai könyvtárból. Nagy Katalin munkája hiányt pótol. Domokos Péter ajánlása

Kerezsi Ágnes - Obi-ugor ​viseletek / Ob-Ugrian Costume
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Valentina Gorbatcheva - Marina Federova - Art ​of Siberia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_276371
1

Ismeretlen szerző - Osztják ​(chanti) hősénekek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kerezsi Ágnes - Az ​uráli népek néprajza
Az ​elmúlt évtizedekben a magyarok nyelvrokonainak néprajza, hitvilága iránt érdeklődő olvasónak kevés összefoglaló jellegű könyvet lehetett ajánlani. Jelen könyv enciklopédikus jellegű, és tizenöt uráli (finnugor) nép gazdaságát, társadalmát és kultúráját próbálja a legújabb kutatások fényében bemutatni. Ennek a kötetnek az aktualitását elsősorban az adja, hogy az itt felhasznált írások egyre kevésbé jutnak el Oroszországból hazánkba, és ha el is jutnak, teljes képet kapni belőlük minden jelenleg is élő finnugor nép hagyományos kultúrájára vonatkozóan igencsak nehéz. Mivel a kötet műfaja tankönyv, a szerző minden esetben arra törekedett, hogy a legfontosabb, legjellemzőbb sajátosságokat emelje ki az egyes népek néprajzában, és a könyv segédeszközül szolgáljon a finnugor népek néprajzának oktatása során.

Jankó János - Utazás ​Osztjákföldre
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Dalom, ​dalom, hej! Regém, regém, haj!
Antológiánkban ​az uráli nyelvcsaládhoz tartozó népek irodalmából olvashatnak igazi csemegéket az ősi medveénekektől kezdve a találós meséken át a modern novellákig; mintegy 260 lírai és 80 prózai művet. A finn, az észt, a karjalai, a vepsze, a vót, a lív és a lapp szövegeket Fehérvári Győző (PPKE); a hanti, a manysi, a komi, az udmurt, a mari, a mordvin, a nyenyec, a szölkup és a kamassz szövegeket pedig Nagy Katalin (ELTE) válogatta és szerkesztette; mindketten ezen irodalmak kutatói, illetve fordítói. Az antológiát elsősorban azoknak az amatőr vers- és prózamondóknak szántuk, akik részt kívánnak venni a kétévente megrendezendő Rokon Népek Költészete Fesztiválon. De szívesen ajánljuk azoknak is, akik tanulmányaik során szeretnének közelebbről megismerkedni az uráli irodalmakkal; illetve mindazoknak, akik saját gyönyörűségükre szoktak olvasni akár nép-, akár műköltészeti alkotásokat. Könyvünk a Magyar Versmondásért Alapítvány kezdeményezésére és gondozásában készült.

Ismeretlen szerző - Megyek ​élő testvéremhez / Menen elävän veljeni luo / Иду к живому брату
Antológiánk ​az 1993 augusztus 23-27. Egerben rendezett III. finnugor írótalálkozó alkalmából jelenik meg. Tizenhat finnugor nép költészetéből ad ízelítőt manysi (vogul), hanti (osztják), nyenyec (jurák-szamojéd), komi (komi-zürjén), udmurt (votják), mari (cseremisz), mordvin (erza és moksa), inkeri, vót, vepsze, lív, lapp, karjalai (finn), finn, észt és magyar nyelven. A verseket orosz nyersfordításban is közöljük, gondolván, hogy ezzel a találkozó sok résztvevője, és a kötet több olvasója számára is hozzáférhetőbbé tesszük a költőket és verseiket. De szerepel a válogatásban olyan költemény is, amelyet szerzője oroszul írt meg. Az esetek többségében az illetékes írószövetségek által küldött verseket közöljük.

Kollekciók