Ajax-loader

'gótikus irodalom' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Charlotte Brontë - Jane ​Eyre
A ​regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek...A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.

Mary Shelley - Frankenstein
Victor ​Frankenstein, a szépreményű tudós ifjú elhatározza, hogy embert alkot a tudomány eszközeivel. Az eredmény irtózatos: torz teremtmény születik. A sorsára hagyott lény szenved a magánytól, a megalázottságtól, de műveli magát, szeretetre, megértésre vágyik, amit nem kap meg. Bosszút esküszik tehát, hogy számon kérje szörnyű sorsát teremtőjén… Mary Shelley, korának kiemelkedő tehetsége alig tizenhét évesen írja meg minden idők legeredetibb rémtörténetét, amelyből azóta számtalan világhírű filmadaptáció készült. A Frankenstein alapkérdései nem is lehetnének időszerűbbek: mindenható-e a tudomány? Teremthetünk-e embert, saját képünkre? Kell-e határt szabni a vágyainknak?

Emily Brontë - Üvöltő ​szelek
A ​korabeli kritika értetlenül fogadta ezt a "rendhagyó" regényt, Emily Brontë egyetlen prózai alkotását. Még nővére, Charlotte is jóformán mentegetni, magyarázni, szépíteni próbálja ezt az elemi erejű, jóformán a semmiből kiszökkent alkotást - az _Üvöltő szelek_ második kiadásához, 1850-ben írt előszavában "primitív műhelyben, egyszerű szerszámokkal" készült, gránittömbből durván faragott szoborhoz hasonlítja immár halott húga regényét. Ma már a Brontë nővérek közül a kritika is, az olvasói közvélemény is Emilyt tartja a legnagyobbnak, az _Üvöltő szelek_-et nemcsak jobbnak, mint akár a _Jane Eyre_-t, hanem világirodalmi rangú műnek, a 19. század egyik reprezentatív nagy regényének. Gyűlölet és szerelem együttélését, egymást erősítő-romboló hatását Emily Brontë előtt talán senki, azóta is csak kevés alkotó érzékeltette ilyen elemi erővel. Emily Brontë - írja Ruttkay Kálmán - "nem moralizál, nem a büntető törvénykönyv paragrafusaiban gondolkozik, nem gondol a társadalom működését szabályozó erkölcsi normákkal, nem hívja segítségül az isteni igazságszolgáltatást, s ő maga sem szolgáltat költői igazságot. Nála, mint minden más, a jó és a rossz is a »lenni vagy nem lenni« nagy alapkérdésének függvénye."

Harper Lee - To ​Kill a Mockingbird
The ​unforgettable novel of a childhood in a sleepy Southern town and the crisis of conscience that rocked it, To Kill A Mockingbird became both an instant bestseller and a critical success when it was first published in 1960. It went on to win the Pulitzer Prize in 1961 and was later made into an Academy Award-winning film, also a classic. Compassionate, dramatic, and deeply moving, To Kill A Mockingbird takes readers to the roots of human behavior - to innocence and experience, kindness and cruelty, love and hatred, humor and pathos. Now with over 18 million copies in print and translated into forty languages, this regional story by a young Alabama woman claims universal appeal. Harper Lee always considered her book to be a simple love story. Today it is regarded as a masterpiece of American literature.

Audrey Niffenegger - Hollókisasszony
Szellemes, ​fanyar humorú, gótikus stílusú, gyönyörűen illusztrált könyv egy lányról, aki a holló és a postás szerelméből fogant, és akinek idővel szűkös lesz az emberi test, ezért szárnyakat szeretne. Felnőtteknek írt történet a kirekesztettségről, a szabadság utáni örök vágyról, a határtalan szerelemről és a szeretet erejéről, mindez a világszerte népszerű _Az időutazó felesége_ írónőjétől. Igazi irodalmi és képzőművészeti csemege, féltve őrzött, életünket végigkísérő meséink polcán a helye.

Charlotte Brontë - Villette
A ​fiatal lány a szegénység és a magány megpróbáltatásai elől külhoni állásba menekül: egy nagyváros bentlakásos leányiskolájában helyezkedik el angoltanítóként. Itt ismerkedik és barátkozik össze a jóképű, mindig elegáns dr. Johnnal, valamint az inkább szellemiekben gazdag Paul tanár úrral. Lucy szívében kétféle vonzalom ébred a két férfi iránt, akik úgy különböznek egymástól, akár a tűz és a jég. Ám sajnos vetélytársai is akadnak a doktor úrral kokettáló szép és önző Fanshawe kisasszony, illetve a tehetős Paulina személyében, mi több, Monsieur Pault az iskolát vezető Madame Beck is kiszemelte magának. A szerelmi ábrándok és csalódások, a viharos érzelmek és a Józan Ész vetélkedésének krónikája varázsos hangulatú, eleven nyelven számol be Lucy villette-i éveinek viszontagságairól, szenvedélyes vonzalmának kibontakozásáról és végkifejletéről.

Oscar Wilde - The ​Picture of Dorian Gray
There ​can be many varying reasons for selling one's soul to the devil. Fame, power, love; a distraction of this world can rapidly consume the entirety of one's concentration until the distraction becomes that person's very "reality". It is fascinating to observe how the good in this world can be overlooked or neglected due to the singularity of one's concentration on what is, ultimately, the "bad". The Picture of Dorian Gray is a story that captures such a concept and places it in the context of late nineteenth century London. Basil Hallward is a painter, one of amateur talents, but a painter that receives an inspiration that some like to call divine. A particularly new acquaintance of his, a Mr. Dorian Gray, seems to put all art into perspective for the aspiring artist. The result is a perfectly splendid picture of the beautiful Dorian Gray, who sits for Hallward in the epitome of innocence. There is a friend of Hallward's, who goes by the name of Lord Henry Wotton. Harry, as his friends call him, is something of an enigma to the familial circles of English aristocracy; Dorian most aptly entitles him "Prince Paradox" much later in the novel. Gray is immediately captivated by the charisma of Lord Wotton, whom he met while Hallward is painting his portrait. Following the completion of the painting, Dorian becomes melancholic, having just learned the wonders of his youth and beauty from Prince Paradox; indeed, upon gazing into his own picture, Dorian Gray is already missing his youthful splendour. In his newfound narcissism, Dorian makes a foolhardy wish: that the painting grows old and ugly while he should retain his exceptional beauty. There is a liberal utilization of symbolization in this controversial book, and most particularly so in Henry Wotton and his meeting with Dorian Gray. Harry, who becomes Dorian's closest friend, represents a kind of hedonism that is vastly different from the sociality of their familiars, and yet also apart from the vulgar tastes of the uneducated. In the words of Dorian Gray: "Yes: there was to be, as Lord Henry prophesied, a new Hedonism that was to recreate life, and to save it from the harsh, uncomely Puritanism that was making its own curious revival. It was to have its service of the intellect, certainly; yet, it was never to accept any theory or system that would involve the sacrifice of any mode of passionate experience. His aim, indeed, was to be experience itself, and not the fruits of experience, sweet or bitter as they might be. Of the asceticism that deadens the sense, as of the vulgar profligacy that dulls them, it was to know nothing. But it was to teach man to concentrate himself upon the moments of a life that is itself but a moment." Before Dorian Gray met Lord Henry Wotton, he recognized things as they were. Following that momentous exchange, Dorian Gray recognized only shadows. Art, to the corrupted youth, was not just a reflection of life and love, but reality itself. Passion is the first and final goal of his new worldview, and it ultimately destroys the child within. Basil Hallward symbolizes the simplicity, the good, and the rare in modern London: his friend Henry calls him "dull", as all great artists are. Hallward, in a clever instance of foreboding, did not want Lord Henry to even meet Dorian: "Dorian Gray has a simple and beautiful nature… Don't spoil him." The good in life seems to become less relevant, less necessary as life goes on, as the individual experiences more, until the good doesn't seem to exist… at all. A key idea in the Picture of Dorian Gray is, I think, the fall of innocence to the pleasures of this novel Hedonism that plays the antagonism of this story. Though Dorian may indeed retain his outer beauty, startling the perceptions of everyone near him, the soul within becomes unrecognizable to a simple eye, to any eye removed of darkness. In the writing of this, his only novel, Oscar Wilde manages to take hold of several key ideas and succeeds in putting them on a magnificent, provocative display. The central themes, art, love and novelty, are the fine threads that boldly form the grandeur of the patterned Idea. As this is the ultimate goal in every work of art, I would claim that The Picture of Dorian Gray is an accomplished story on every level.

Jakumo Kojszumi - Alekszej Tolsztoj - G. A. Bécquer - A ​vurdalak család / A kísértethegy / Mimi-Nasi Hojcsi legendája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Daphne du Maurier - A ​Manderley-ház asszonya
Nesztelen ​léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián - ez Manderley. De baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása - ez is Manderley. Szertartásos étkezések, vizitek és vendégfogadások, séták a Boldog-völgyben, és készülődés a jelmezbálra - ennyiből áll Manderley lakóinak élete, legalábbis a cselédség meg a garden party szerencsés meghívottai szemében. Ám a mindvégig névtelen főszereplő, az érzékeny idegrendszerű új úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. Mert félelem mérgezi az itt élők lelkét: a fiatalasszony a halálfej arcú Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott Rebecca kísértetétől - ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyre, és kiűzetik onnan. Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg - de lényegében ő is Manderleyt fél elveszteni, mint ahogy Manderley kedvéért tűrte oly soká, néma cinkosként, egy démoni asszony aljasságait. Sejti-e vajon, hogy - bár az igazságszolgáltatástól megmenekült - végül is ezért kell bűnhődnie, s éppen Manderley lángjainál - s vele együtt az ártatlanoknak is? A Hitchcock-film alapjául szolgáló regény páratlan sikerét, a hátborzongatóan izgalmas cselekmény mellett, bizonyára az is magyarázza, hogy rendkívül finom pszichológiával érzékeltette a harmincas évek Európájának szorongásos életérzését, gyáva meghunyászkodását - s tette ezt 1938-ban, egy évvel a Manderleyk egész féltett világát felperzselő tűzvész előtt.

Jane Austen - A ​klastrom titka
A ​kislánynak csúnyácska Catherine idővel virágzó szépséggé érik, s amikor szomszédjuk Bath városába utazik fürdőkúrára, meginvitálja a kisasszonyt, hogy bevezesse a társasági életbe. Catherine körül nemsokára több udvarló is felbukkan: a hóbortos John Thorpe, a lány új barátnőjének bátyja, valamint a gáláns Mr. Tilney, miközben a kalandvágyó Catherine elindul, hogy felfedje a klastrom titkát… _Szövevényes szerelmi bonyodalmak, kíméletlen női intrika és hol vérfagyasztóan félelmetes, hol bájosan ártatlan vidéki kaland ez a regény, Jane Austen legtöbbet olvasott, világszerte népszerű műve._

Oscar Wilde - Dorian ​Gray arcképe
Oscar ​Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne. A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain. Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni...

Robert Louis Stevenson - Dr. ​Jekyll és Mr. Hyde különös esete
Az ​először 1886-ban megjelent _Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete_ - a három évvel korábban publikált ifjúsági kalandregény, _A kincses sziget_ mellett - Robert Louis Stevenson (1850-1894) legismertebb műve. Az önmagán kísérletező orvosról és az általa létrehozott második - gonosz - énjéről szóló rémtörténet azon túl, hogy rendkívül izgalmas olvasmány, nagyon fontos és érdekes kérdéseket is felvet az orvosok - vagy általánosabban a tudósok és feltalálók - felelősségével, illetve az ember kettős természetével kapcsolatban. Stevenson e kisregénye igazi csemege azok számára, akik többre vágynak a ma oly divatos - gyakran rémesen bugyuta - horrortörténeteknél. Szerb Antal _A világirodalom történeté_ben a következőképpen méltatja a szerzőt: „Aki megőriz magában annyi fiatalságot, hogy felnőtt korában is szívesen olvassa Jókai regényeit, annak Stevenson is nagyon kedves marad.”

Lewis Carroll - Alice ​Csodaországban
Ennek ​a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a szerzője, Lewis Carroll a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta - immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként - szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott. Az angolszász humor e sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba - amely valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is.

Bram Stoker - Drakula
"Drakula ​vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!" Ezekkel a szavakkal mutatkozik be Bram Stoker klasszikus történetében a gróf Jonathan Harkernek, az egyik főhősnek. A regényirodalom egyik leghíresebb bemutatkozását nemcsak az olvasók fújják bő évszázada - 1897-es angliai megjelenése óta a Drakulá-t nem győzik újranyomni -, de színpadi és filmszínészek is tucatszám. Lehetetlen úgy olvasni a semmi jót nem ígérő invitálást, hogy ne lássuk közben Lugosi Bélát, Christopher Lee-t vagy Gary Oldmant, vagy ne halljuk gondolatban egy súlyos várkapu nyikorgását. Drakula, aki beinvitál, rögtön felismerhető vékony sasorráról, "fennhéjázón öblös" homlokáról, főleg pedig "sajátságosan hegyes" fogairól, amik "kiálltak az ajkak közül, amelyeknek feltűnő pirossága ily élemedett korhoz képest megdöbbentő életerőt mutatott". Ekkor még nem tudja szegény Harker, hogy házigazdája nem szimpla baljós mágnás, hanem igazából egy négyszáz éves vámpír. Harker, a fiatal angol ügyvéd azért utazik a Kárpátok közé, a hátborzongató várkastélyba, hogy nyélbe üsse Drakula London melletti ingatlanvásárlását. Nem is sejti, miféle szörnyűséget szabadít ezzel a világra: a vámpír gróf ebben a nyugati metropolisban akar újabb áldozatokat szedni, újabb - élőhalott - segítőtársakat toborozni. Miközben Harker a romos várban senyvedve tervezi reménytelennek tűnő menekülését, Drakula kísértethajója máris Anglia felé közeleg, ahol két ártatlan fiatal nő készül a boldog házaséletre. Az egyik éppen Mina, Harker menyasszonya... Barátaiknak, egy ifjú angol és egy idős holland orvosdoktornak, egy angol főnemesnek és egy amerikai kalandornak minden bátorságukra és leleményességükre szükségük lesz, hogy elháríthassák ezt a pokoli támadást.

Charles Dickens - Karácsonyi ​ének
A ​szőrösszívű Scrooge úr, a -zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös-, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez, s jó barát, jó gazda, jó szomszéd válik belőle. Dickensnek ez az 1843-ban írt kis tanmeséje már az érett mester keze nyomát viseli magán: remekmű, melynek nem hervad a népszerűsége sem.

William Faulkner - A ​hang és a téboly
A ​kísérlet: Faulkner legnagyobb, méltán leghíresebb regénye. A történet: a faulkneri legendakör legteljesebb összegzése. Egy átokvert család, mint "az elátkozott Dél" megtestesítője - ismerős képlet, ám a Compsonok históriája jóval szövevényesebb, semhogy mindenestül beleférne. Sorstragédia, mint az Atreidáké. S mint minden tragédia, mondataiban - áradó és meg-megbicsakló, darabokra töredező és oldalak, évtizedek távolából is egymást kereső, eltéphetetlenül összetartozó mondataiban - roppant ellentéteket markol össze: durva komikumot és nemes heroizmust, bűnt és bűnhődést, jót és rosszat, feketéket és fehéreket. Tragikus költészet ez, szemléletében, szerkesztésmódjában és stílusában egyaránt. És tragikus filozófia, melyben egyszerre szólal meg az emberi önkifejezés két végletesen távoli lehetősége: "a hang" - az értelmetlen iszonyat történelem előtti üvöltése, és "a téboly" - a túlhajszolt értelem, a betegesen érzékeny huszadik századi tudat önmagát tagadó-bizonygató vitája. Négy elbeszélő - három Compson-testvér (egy idióta, egy öngyilkosjelölt, egy kisvárosi Jágó) és végezetül maga a szerző - mondja el ugyanazt a históriát. Négy változatban pereg le előttünk ugyanaz az álom: korunk látomása. A modern világ ős-egyszerű elemekből összeálló bonyolult rendszere tárul föl benne, a modern ember végzetesen bizonytalan, de mégis gyötrelmes bizonyossággal létező erkölcsi világrendje.

Carlos Ruiz Zafón - Angyali ​játszma
A ​húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a Könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja. Kezdődjön hát az ANGYALI JÁTSZMA… Carlos Ruiz Zafón a világ egyik legismertebb írója. A szél árnyéka című első regénye hatalmas nemzetközi sikert aratott. Művei több mint negyven nyelven jelennek meg, páratlan hangulatú, szépséges, érzelmes és filmszerű regényeivel olvasók millióit hódította meg világszerte. Lenyűgöző új regénye valóságos labirintus, tele titkokkal, szenvedéllyel, és a könyvek iránti sosem múló szerelemmel. „Egy regény tele ragyogással és rejtélyes útvesztőkkel. Fantasztikus olvasmány.” – Stephen King

Victor Hugo - A ​párizsi Notre-Dame
Victor ​Hugo, aki össze tudta egyeztetni a képzelet szilaj szárnyalását a valóság aprólékos leírásával, aki titáni erővel ötvözte egybe az emberit az emberfelettivel, a démonit az istenivel, A párizsi Notre-Dame-ban, a francia romantika legnagyobb történelemidéző vállalkozásában a középkor alkonyának Párizsát varázsolja elénk festői tarkaságával, csőcselékével, korhely koldusok, csepűrágók siserahadával, a gótikus templom nagyszerű, sejtelmes építőművészeti látomásával. Ebben a háttérben bonyolódik a végzetes szépségű cigánylánynak, Esmeraldának szomorú szerelme a daliás kapitánnyal és Quasimodo, a szörnyeteg harangozó megindító emberi tragédiája. A remény igazi főszereplője maga a kőcsipkés Notre-Dame, az ősi székesegyház, amely úgy emelkedik ki a környező sikátorok összevisszaságából, mint a modern Franciaország a viharosan vajúdó középkorból. A jegyzeteket Antal László írta.

Joseph Sheridan Le Fanu - Fogadó ​a Repülő Sárkányhoz
Kétszáz ​éve a krimi épp úgy jelen van a világirodalomban, mint a görög dráma vagy az európai nagyregény, legyen ez bár a krimiszerzők és a minden bűnügyi történetet hálásan befogadó nagyközönség közös érdeme vagy bűne. E könyvsorozat pedig tanusítsa, hogy a krimi, mint irodalom a 20. században csakúgy megnyerte a maga esztétikai háborúját, mint a fotográfia, a film, a dzsessz és az avantgárd képzőművészet. Van is valami tiszteletreméltó abban, ahogy a krimi közel két évszázadon át dacolt a polgári szalonokból és néha egyetemi katedrákról szivárgó derűs és finom megvetéssel. És abban is, ahogy túlélte kritikusait.

Gustav Meyrink - Walpurgis-éj
Meyrink ​könyve a május elsejét megelőző éjszaka, a „boszorkányok éjszakája” szimbolikáját fejti ki regényes formában. A történet nagyon pontosan jeleníti meg azt az erőt – és egyben lehetőséget –, amely az év bizonyos időszakaiban sokkal könnyebben válik aktuális eseményekké, mint egyébkor. Ezek az időszakok az évszakkezdetek és az évszakközepek. Azt mondják, ilyenkor „a különböző létsíkok közötti átjárás” könnyebb. Megtudhatjuk – bár csak utalások révén –, hogy egy titokzatos erő hogyan válik életeseményekké az egyének világában, és hogyan válik felforgató eseményekké a társadalom világában. Ha valaki figyel, észreveszi azt az okkult hátteret is, amely az ún. munkásmozgalom ünnepében kifejeződik, és amelyet a legkevésbé sem a „munkásmozgalom” választott a maga számára, hiszen csak egy rejtélyes sugallatnak engedelmeskedett.

Gaston Leroux - Az ​operaház fantomja
"Az ​operaház fantomja nem mese. Egyáltalán nem az volt, aminek sokáig hitték, nem holdkóros művészek, babonás igazgatók találták ki, nem a kartáncos kisasszonyok, a balettmamák, a jegyszedőnők, a portások és a ruhatári alkalmazottak túlfűtött képzeletének fura teremtménye. Bizony hogy létezett, hús-vér ember volt, noha mindent megtett, hogy szakasztott olyan legyen, mint egy igazi fantom, vagyis egy árnyalak." Így kezdi világhírű regényért Gaston Leroux, a francia krimi század eleji nagy klasszikusa, aki az "igazi" irodalom olyan nagyságait mondhatta rajongó barátainak, mint Apollinaire vagy Éluard, és akinek hatvan (!) kötetét ma már a _posztmodern_ előképeit is újra felfedező rácsodálkozással szokás emlegetni.

Kelly Creagh - Oblivion ​- Ébredés
Az ​élet és a halál közötti vékony határ már rég elmosódott Isobel Lanley számára. A Varennal történt kis híján halálos összecsapást követően Isobel retteg visszatérni az álomvilágba, arra a kihalt, mégis életveszélyes helyre , ahol egymás ellen fordultak. Amikor azonban újra kísérteni kezdik, majd véres valósággá válnak a rémálmai, nem marad más választása. Varen sötét világa lassan utoléri őt és a való világot, hogy mindent felemésszen. Isobel számára csupa félelem a világ. Fél, hogy nem bírja ép ésszel, és attól is retteg, hogy Varen fog megőrülni. Különösen, hogy a fiút nem régen súlyos veszteség érte. Ráadásul Lilith is magának akarja Varent, és bármit megtenne, hogy végleg megszerezze őt. Bármit. Vajon végül minden jóra fordul Isobel életében? Világok csapnak össze és sorsok pecsételődnek meg a Nevermore-trilógia lélegzet-elállító fináléjában.

Matthew Lewis - A ​szerzetes
Ambrosio ​feddhetetlen életű szerzetes, Madrid bálványa. A jómódú spanyol hölgyek kizárólag neki hajlandók gyónni, s rajongók tömegei hallgatják áhítattal prédikációit. Ám egy agyafúrt csábító leselkedik a makulátlan jellemű szerzetesre: erdei haramiák, a kegyetlenségig szigorú apácák, titkos levelek, ördögűző szertartás, túlvilági erők és váratlanul előbukkanó kísértetek világát vonja köré. A csábító csak egy gyönge pillanatára vár – képes lesz-e Ambrosio szembenézni hiúságával és leküzdeni vágyait? Engedi-e, hogy hibái vétkekké, majd bűnökké duzzadjanak? Tévútra taszíthatja-e egyetlen rossz döntés, vagy mindig akad más megoldás? Féktelen szenvedélyek, gyilkos indulatok, nyaktörő kalandok görgetik előre a több szálon futó cselekményt Matthew Lewis 18. századi regényében, amely korában hallatlan népszerűségnek örvendett. A gótikus irodalom csúcsának tekintett regény első, hiánypótló magyar fordítását veheti most kezébe az olvasó. A szerzetes megdöbbentő fordulatokban bővelkedő története jóval több, mint horrorisztikus mese: erkölcsi létünk szorongató kérdéseire igyekszik választ találni, s az emberi lélek legsötétebb bugyraiba kalauzolja olvasóját.

Erskine Caldwell - Isten ​földecskéje
Ty ​Ty Walden, öreg aranyásó farmer és családja küzdelmes, nehéz életét írja meg Caldwell Isten földecskéje c. regényében színesen, sok humorral, mély emberi együttérzéssel. A testet-lelket ölő nehéz testi munka mellett a babona uralkodik ezeknek a földhöz ragadt szegény embereknek szellemi életén. A közeli kisváros textilgyári munkásai romantikus harcot vívnak elnyomóik ellen, és ezt a harcot Ty Ty egyik veje, egy szövőmunkás vezeti. Az író realisztikus képet fest a primitív gazdasági és társadalmi viszonyok között élő emberek zabolátlan szerelmi életéről, amelyben a szívbeli érzelmeknek alig van helye, annál több a legdurvább testi ösztönöknek. Az Isten földecskéje 1935-ben jelent meg először, és azóta számos nyelven kiadták, többek között magyarul is. A magyar olvasó ezenkívül a Dohányföldek és az Embervadászat c. regények, valamint a Könyörgés a kelő naphoz címen közreadott elbeszélések alapján is képet alkothatott már magának Caldwell realista ábrázolóművészetéről.

Rudyard Kipling - A ​fantomriksa
Rudyard ​Kipling, a híres angol író nemcsak indiai történeteket és dzsungelhistóriákat írt, hanem kitűnő fantasztikus és tudományos fantasztikus novellákat is. Ezekből a nálunk többnyire ismeretlen, rejtélyes és gyakran hátborzongató írásaiból állítottuk össze kötetünket. Kiemelkedik közülük néhány, Indiában játszódó misztikus és transzcendentális tartalmú, még a misztikában járatos olvasókat is felcsigázó novella.

Oscar Wilde - Dorian ​Gray képmása
Amikor ​a Dorian Gray képmása 1890-ben először megjelent egy irodalmi folyóiratban, a viktoriánus közvélemény azonnal hatalmas felháborodással fogadta. Olyannyira, hogy az 1891-es könyvváltozatot már maga Wilde dolgozta át és bővítette ki úgy, hogy valamelyest elhallgattassa gyújtó hangú kritikusait. Azt viszont még ők sem sejthették, hogy a regény ősváltozata, ahogyan azt Wilde eredetileg elküldte a folyóiratnak, még ennél is nyíltabban beszélt a regény szereplőinek érzelmi viszonyairól, különösen a festő és modellje, Basil Hallward és Dorian Gray közötti homoerotikus vonzalomról. Az erre utaló mondatokat ugyanis a magazin szerkesztői Wilde tudta nélkül még az első megjelenés előtt kihúzták a regényből, a legelső változat szövegéről pedig több mint egy évszázadon át csak néhány Wilde-kutató tudhatott. Jelen kiadásunkban ezt a 2011-ben megjelent, cenzurázatlan ősváltozatot tárjuk a magyar olvasók elé Dunajcsik Mátyás új, ihletett fordításában, hogy végre megismerhessék Dorian Gray történetét abban a formában is, ahogy azt Oscar Wilde eredetileg elképzelte. ,,Az emberek néha azt mondják, a Szépség csak a felszín. Lehet, hogy így van. De legalább nem annyira felszínes, mint a Gondolat. Csak a sekélyes emberek nem ítélnek a külső alapján. A világ igazi misztériuma a látható, és nem a láthatatlan. Igen, Mr. Gray, az istenek jók voltak önhöz. De amit az istenek adnak, gyorsan el is veszik. Az idő féltékeny önre, és háborút visel az ön liliomai és rózsái ellen. Valósítsa meg az ifjúságát, amíg még megvan! Éljen! Élje a csodálatos életet, ami önben van! Ne hagyjon veszni semmit önmagából. Mindig keressen új és új élményeket. Ne féljen semmitől. Egy új Hedonizmus! Erre van szüksége a mi évszázadunknak. Ön lehetne ennek a látható szimbóluma. Az ön személyiségével nincs semmi, amit ne tehetne meg. Egy évszakra öné a világ." Oscar Wilde (1854-1900) Halhatatlan zseni és kibírhatatlan pojáca; a művészet apostola és az ifjúság megrontója; Anglia legszellemesebb embere és legmegvetettebb szexuális bűnözője - Oscar Wilde élete éppúgy tele volt szélsőségekkel, ahogy a művei, melyekkel megváltoztatta a XIX. század arculatát. Dublinban született, Oxfordban tanult, legnagyobb sikereit Londonban aratta, és végül Párizsban halt meg száműzetésben. Életét és művészetét is meghatározta a szemforgató viktoriánus erkölccsel való küzdelem, melynek nevében 1895-ben kétévi börtönre és kényszermunkára ítélték ,,súlyos szeméremsértés" vádjával. Sziporkázó színpadi műveit, fájdalmas szépségű meséit és elmés mondásait azonban máig olvassák világszerte, és ma is épp olyan frissen és lenyűgözően hatnak az olvasóra, mint száz évvel ezelőtt.

Carson McCullers - Magányos ​vadász a szív
Carson ​McCullers 1917-ben született, és 1967-ben halt meg. Még csak huszonhárom éves volt, amikor ezzel a regényével berobbant az amerikai irodalomba. John Singer, a süketnéma ötvös szintén süketnéma barátjával él békésen, elégedetten, egészen addig, míg barátját kórházba nem szállítják. Ekkor föladja a közösen bérelt lakást, és áthurcolkodik Kellyékhez, egy szobába, heti öt dollárért. Vacsorázni a szomszédos New York Caféba jár, Biff Brannonhoz. És McCullers máris összeszedte főszereplőit egy csokorba: Singer; Kellyék tizenhárom éves lánya, Mick; Biff, a kávéház-tulajdonos; Jake Blount, az agitátor, aki szintén Biffnél eszik (és főleg iszik), hitelbe; és Benedict Copeland, a néger orvos, aki egész népét szeretné felemelni, de lánya szakácsnő Kellyéknél. Mick Kelly soha nincsen egyedül. Napközben öccseire vigyáz, éjjel két nővérével osztozik egy szobán. Ha békére vágyik, a nyári éjszakában kóborol, és azt keresi, hol hallgatnak rádión komolyzenét. A zene nyitja belső szobáját, amiben nemcsak egyedül lehet, de híres zeneszerzőnek vagy előadónak is láthatja magát. Biff Brannon feleségével vezeti a kávéházat, és igazából csak rendet szeretne maga körül. Legalább a másfél évtizede gyűjtögetett újságokat rendszerezné: világpolitika, helyi ügyek, egyéb – ilyen feliratú kartotékokról álmodozik éjszakánként, míg az állandóan nyitva tartó kávéházban várja a vendégeket. Jake Blount javítani akar az emberek életén. Szeretné öntudatra ébreszteni őket, vagy csak saját értékük tudatára, de a gyapotmalmok munkásai csak munkát akarnak, napi három étkezést, és egy lyukat, ahol álomra hajthatják a fejüket. Az egyetlen sztrájk, ami valaha kitört, csúfos kudarcba fulladt, és hiába Jake elszántsága, senki sem akar még egyszer megpróbálkozni vele. Benedict Mady Copeland a jó diagnoszta kíváncsiságával figyeli magát. Noha egész fekete népét szeretné előbbre vinni, tudást és életvezetési tanácsokat adva mindenkinek az orvosi ellátás mellé, még saját gyermekeivel is kudarcot vallott. A mérce, az elvárás túlságosan magas volt, felesége hazavitte a kicsiket saját apjához, ahol szeretetben, elfogadva nőttek, de tudatlanul. Copeland doktor gondos feljegyzéseket vezet tbc-je lassú, folyamatos elhatalmasodásáról – annyi feladata lenne, és olyan rövid az idő. Mind a négyen Singerrel osztják meg álmaikat, vágyaikat, mert a néma mindegyiküket türelmesen meghallgatja, szívesen vendégül látja egyszerű, tiszta, rendes kis szobájában. Eközben egyetlen gondolat élteti: mennyi idő van még addig, míg sor kerülhet féléves látogatására kórházban fekvő barátjánál. McCullers eredetileg A néma címet adta a könyvnek, ami megfelelően bizonytalan is lett volna: ki a néma? Singer, a főszereplő? A déli kisváros lakói? Vagy egész Amerika? Miért nem teljesülhetnek a legegyszerűbb emberi vágyak sem a szabadság honában? És a boldogtalan főhősök mögött fenyegetően emelkedik a második világháború közeledő árnya.

Joseph Sheridan Le Fanu - E. T. A. Hoffmann - Carmilla ​/ Denner Ignác
Egy ​stájerországi nagy múltú nemesi család birtokára egy váratlan, titokzatos vendég érkezik, aki hamar összebarátkozik a ház urának félárva lányával, Laurával.

M%c3%bamia
A ​múmia lába Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - A ​múmia lába
A ​megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan jelenségek ősidőktől fogva izgatták az írók és költők képzeletét, különösen a XIX. század második, a századunk első felének szervezői voltak fogékonyak a racionálisan felfoghatatlan, sejtelmes történetekre. A kötet a világirodalom klasszikus elbeszéléseiből nyújt át csokorra valót, melyek a misztikus természetfölötti témákkal, a túlvilági eredetű, megfejthetetlen rejtélyekkel foglalkoznak. Válogatásunk mintegy száz évet ölel át, s olyan neves külföldi írók elbeszéléseit tartalmazza, mint E. T. A. Hoffmann, E. A. Poe, J. S. LeSanu, George Eliot, Theophile Gautier, Ambrose Bierce, Oscar Wilde és H. G. Wells. A kötetben olyan klasszikus műveket olvashatunk, mint A vörös halál álarca, az Egy szellemjárta ház hiteles története, vagy A sír mélye. Nem feledkeztünk meg a magyar irodalom két klasszikusáról, Jókai Mórról és Karinthy Frigyesről sem, akiknek a Síró villám, illetve a Novella a delejes halálról című műve is megtalálható az antológiában.

Robert Louis Stevenson - The ​Strange Case of Dr Jekyll and Mr Hyde / The Suicide Club
Robert ​Louis Stevenson originally wrote "Dr. Jekyll And Mr Hyde" as a "chilling shocker." He then burned the draft and, upon his wife's advice, rewrote it as the darkly complex tale it is today. Stark, skillfully woven, this fascinating novel explores the curious turnings of human character through the strange case of Dr. Jekyll, a kindly scientist who by night takes on his stunted evil self, Mr. Hyde. Anticipating modern psychology, "Jekyll And Hyde" is a brilliantly original study of man's dual nature -- as well as an immortal tale of suspense and terror. Published in 1866, "Jekyll And Hyde" was an instant success and brought Stevenson his first taste of fame. Though sometimes dismissed as a mere mystery story, the book has evoked much literary admirations. Vladimir Nabokov likened it to "Madame Bovary" and "Dead Souls" as "a fable that lies nearer to poetry than to ordinary prose fiction."

Adalbert von Chamisso - Schlemihl ​Péter csodálatos története
A ​könyv műfaja nehezen meghatározható. Maga Chamisso így vélekedik róla: „…a nyáron írtam magam szórakoztatására és egy barátom gyermekeinek mulattatására a Schlemihl Péter-mesét…”, vagyis a szerző meseként határozta meg írása műfaját. Péter eladja az árnyékát egy különleges megjelenésű, szürke úrnak. Hamarosan azonban rá kell jönnie, hogy az árnyék hiánya teljesen kizárja őt az emberi társadalomból. Környezete felismeri fogyatékosságát, félni kezdenek tőle vagy kigúnyolják. Hányattatásai végén az ördög kész visszaadni árnyékát, de cserébe a lelkét kéri. A Tarandus Kiadó hatodik könyvének végén az olvasó elgondolkodva ejtheti ölébe az izgalmas, Fabó Attila László által gondosan illusztrált mesét.

Adalbert von Chamisso - Peter ​Schlemihl's Wundersame Geschichte
Da ​fällt nun deine Schrift nach vielen Jahren Mir wieder in die Hand, und – wundersam! – Der Zeit gedenk’ ich, wo wir Freunde waren, Als erst die Welt uns in die Schule nahm. Ich bin ein alter Mann in grauen Haaren, Ich überwinde schon die falsche Scham, Ich will mich deinen Freund wie eh’mals nennen Und mich als solchen vor der Welt bekennen. Mein armer, armer Freund, es hat der Schlaue Mir nicht, wie dir, so übel mitgespielt; Gestrebet hab’ ich und gehofft ins Blaue, Und gar am Ende wenig nur erzielt; Doch schwerlich wird berühmen sich der Graue, Daß er mich jemals fest am Schatten hielt; Den Schatten hab’ ich, der mir angeboren, Ich habe meinen Schatten nie verloren. Mich traf, obgleich unschuldig wie das Kind, Der Hohn, den sie für deine Blöße hatten. – Ob wir einander denn so ähnlich sind?! – Sie schrien mir nach: Schlemihl, wo ist dein Schatten? Und zeigt’ ich den, so stellten sie sich blind Und konnten gar zu lachen nicht ermatten. Was hilft es denn! man trägt es in Geduld, Und ist noch froh, fühlt man sich ohne Schuld. Und was ist denn der Schatten? möcht’ ich fragen, Wie man so oft mich selber schon gefragt, So überschwenglich hoch es anzuschlagen, Wie sich die arge Welt es nicht versagt? Das gibt sich schon nach neunzehntausend Tagen, Die, Weisheit bringend, über uns getagt; Die wir dem Schatten Wesen sonst verliehen, Sehn Wesen jetzt als Schatten sich verziehen. Wir geben uns die Hand darauf, Schlemihl, Wir schreiten zu und lassen es beim alten; Wir kümmern uns um alle Welt nicht viel, Es desto fester mit uns selbst zu halten; Wir gleiten so schon näher unserm Ziel, Ob jene lachten, ob die andern schalten, Nach allen Stürmen wollen wir im Hafen Doch ungestört gesunden Schlafes schlafen.

Kollekciók