Ajax-loader

'gyerekszáj' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Fredrik Backman - A ​hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
Noah ​életében különleges szerepet tölt be nagyapja, akivel nagyon hasonlítanak egymásra, és akivel minden beszélgetés egy új kalanddal ér fel. Nagyapó már rettentően öreg. Olyan öreg, hogy a dolgok kezdenek elmosódni a fejében. Szeretett számjegyei, remek ötletei, egy sátor a szigeten, a képek a fiáról, az unokájáról, nagyanyó emléke. Mindezek gyönyörűséges, szívszorító képekben kavarognak agyának egyre fáradó tekervényeiben. Olyan, mint egy kihunyóban lévő csillag. Vagy egy különleges táj, amely lassan eltűnik a vastag hótakaró alatt. Ez a kötet az emlékekről és az elengedésről szól. Azért született, hogy az írója megértsen bizonyos dolgokat. És mi, az olvasói is megérthetünk általa valamit. Valami fontosat a búcsúzásról. Mert ez a könyv búcsú és találkozás egyszerre.

Marcello D'Orta - Én, ​reméljük, megúszom
A ​kisdiáknak vannak gondolatai. Mindenféle gondolatai, okosak meg képtelenek. A maga kis világában többnyire a helyükön vannak. A kisdiáknak van szeme. Úgy lát vele, ahogy neki kell. Füle is van, azt hallja vele, amire szüksége van. De mi történik, ha gondolkodása, látása, hallása kénytelen a felnőttek világához igazodni? Egyszerre minden kisiklik, eltorzul, kilódul a helyéből. A kisdiákkal az iskolában dolgozatot íratnak. A dolgozat címe a felnőttek eszéhez igazodik. A kisdiák meg mondja a magáét. Próbálja összecsirizelni törmelékismereteit. Nem azt mondja, amit kell, hanem, amit tud. A nagyok világa meg a kicsik világa egymásba tolakszik. S ez ellenállhatatlanul humoros. Karinthy tudta ezt: zseniális hamisítványt írt a Tanár úr kérem-ben. Ebben a könyvben igazi dolgozatok vannak. Nápoly környéki gyerekek írták. Náluk különbet Karinthy se tudott. De kificamodott mondataik, kancsal látásuk, meghökkentő igazmondásuk nemcsak viharos jókedvre derítik az olvasót. Be kell látnia, az együgyű fejekben valami romlatlan bölcsesség is fészkel.

Marcello D'Orta - Rómeó ​alulról jegyezte el Júliát
A ​kisdiák nem gondolkodik. A kisdiák vélekedik, összefoglal, értelmez, gondolatai támadnak, eldönti, helyes-e ez vagy az. Ezek az Örök Tanító szavai, kérdései. A kérdéseket ezúttal is D'Orta tanító úr közvetíti. A tanítás gyakorlatától immár elszakadva, két viharos sikerű tanárúrkérem-ízű könyvvel az Én reméljük, meguszom és az Isten ingyér teremtett bennünket című gyerekdolgozat-gyűjteménnyel a háta mögött. A kérdésekben is van némi rosszmájúság: ilyenek vagyunk, ilyenek vagytok, tanító bácsik, mikor nyájasan a a tanítványaitokhoz fordultok. Ezúttal kiváltképp kényes a kérdés, veszedelmesen robbanékony a magja. Mert a kislány, a kisfiú a szexről vélekedik. A Biblia idevágó passzusait értelmezi. Erre vonatkozó irodalmi ismereteit foglalja össze. Szóval D'Orta tanító úr közvéleménykutatást végez. A válaszokban ezúttal sem csalódunk. A kis kamaszok meghökkentően sokat tudnak és meghökkentően keveset. Szexuális nevelésük, akár Romeo és Júlia tanulságos eljegyzése, alulról történik. Egymástól vagy a kulcslyukon keresztül szerzik ismereteiket. Meg, persze, a tévéből. S mert ráadásul a felnőtteknek tetsző válaszokat igyekeznek adni, bájosan idétlenek. Az olasz kisdiák különleges kisdiák, a nápolyi még inkább az. Mégis az olvasó ráismer bennük a mieinkre.

Willy Breinholst - Hahó, ​Anyu, hahó, Apu!
Életem ​első izgalmas éve, tulajdon előadásomban. A világom már több mint egymillió ember ismeri Willy Breinholst első könyvét, mely magyarul is megjelent, s a címe: Hahó, megérkeztem! A dán humorista legújabb munkájával is bebizonyítja, hogy Ádám és Éva óta a gyereknél nincs jobb ötlet a világon. Berinholst úr egyébként a Guiness-könyvben jegyzett példányszámrekord alapján a humor világbajnoka.

Anne L. Green - Eltitkolt ​múlt
Megszelídülhet ​egy vérbeli szívtipró? "Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?" De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá? Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál. Vajon a múlt sötét titkai engedik a fiatal szerelmeseket új életet kezdeni?

Janikovszky Éva - Akár ​hiszed, akár nem
"Én ​tudtam, hogy borzasztó nehéz elképzelni, hogy minden felnőtt gyerek volt egyszer, de szerencsére eszembe jutott, hogy fénykép is van róla a fiókban." S ha még sincs…

Magyarósi Gizella - Ki ​fogja a kukacot?
Mi ​a barátság? Mit tennél a barátodért? Lehet-e lánynak fiú a barátja? Miért jó a szerelem? A barátság egy életre szóló emlék, sülve-főve be kell tartani, és egy emberből nem állhat össze. "Barátság nemcsak férfi a férfi iránt lehet, hanem férfi a nő, vagy nő a nő iránt is." A szerelem pedig "egész pontosan egy furcsa belső érzés, ami először külsőleg kezd hatni. Megtetszik a hosszú haja, a két szeme vagy a lába vagy akár micsodája". Elég, ha a diáktoll kicsit megbicsaklik, máris nevetünk a félresikerült igazságon. De az is megesik, hogy az elcsépelt közhely így kificamítva lesz megint fényes igazsággá: "A világ egy osztályterem, és sosem tudjuk, ki mellé ültetnek bennünket. A barátság ott kezdődik, hogy megpróbálunk szót érteni egy véletlenül mellénk ültetett személlyel." Egy országos pályázat anyagának a legjavát adjuk közre ebben a kötetben. A pályázatot Marcello D’Orta nápolyi tanító tiszteletére írta ki a kiadó, a kisiskolások badar bölcsességeit a tanító úr fordítója válogatta és fésülte össze.

Marcello D'Orta - Isten ​ingyér teremtett bennünket
Mi ​végre vagyunk a világon? Miért teremtett bennünket az Isten? Nagy kérdés, a filozófia két-három évezred alatt se tudott rá igazán megnyugtató választ adni. Ki tudja, miért nem kérdezték meg eddig a Nápoly környéki gyerekeket? Azazhogy: mostanában végre megkérdezték. Az Én reméljük, megúszom világhírű, nálunk is közismert szerzője, az arzanói gyerekek szeretett tanítója. Most végre tudjuk: „Isten azért teremtett bennünket, hogy nyugodtan elküldhessen bennünket a paradicsomba." Ezért nyilvánvaló, hogy „Isten jól tette, hogy megteremtett bennünket". De a tízéves délolasz gyerek nem egyszerűen csak lefordítja a biblia, a hittan igazságait. Hozzáteszi a maga nem megvetendő, XX. század végi élettapasztalatát. Meghosszabbítja a jól-rosszul megemésztett történeteket, életszabályokat, hozzájuk teszi a maga morálját. Csoda-e, ha úgy gondolja, hogy a Jóisten azért egy kicsit túlzásba vitte a teremtést? Azokat talán elhagyhatta volna, akik már hajnali hatkor kezdik a gyilkolást. Ő csak tudja, hogy nemcsak az egyiptomi fáraó volt „nagy görény", az a „Szaddamhuszejn" is. S ha voltak a világon olyan „nagy benga tahók", mint Góliát, akivel talán még Rambo se bírt volna meg, meg olyanok, mint Poncius Pilátus, akit le kellett volna karatézni, abból csakis az következhet, hogy "ha Isten teremtett bennünket, az ő baja". A nemes kérdésekre olykor kancsal, illetlen válaszok érkeznek a dolgozatokban. De éppen ez a szép D'Orta újabb dolgozatgyűjteményében. Nemegyszer az az érzésünk, hogy a józan ész mond képtelennek tetsző, mulatságos, de igaz kritikát a képtelen világról. Lator László

Willy Breinholst - Hahó, ​újra itt vagyok!
A ​"Hahó, megérkeztem!" bébije - de már hatévesen. Ez az aranyos gézengúz sokszor próbára teszi a környezetében élők idegeit, mégis a kisujja köré csavar mindenkit ellenállhatatlan bájával.

Marcello D'Orta - A ​lestrapált tanító
Marcello ​D’Orta tanító úr tanítványainak mindenről van mondanivalójuk – és mindenről valami más. Ezek a gyerekek folyton félreértik a felnőtteket, másképp látják a világot, mint a nagyok. Kancsalul, élesen. Még nem tudják pontosan, mit illik őszről, tavaszról, Szent Ferencről, a rendőrről vagy az aranytojást tojó tyúkról mondani. Mindig elszólják magukat, kifecsegnek valamit, amit nem volna szabad. És persze elragadóan rosszul írnak, minden szó gellert kap, minden mondat kificamodik a kezükben. Ezért szerettük meg őket, de nemcsak ez bennük a jó... Ebben a – sorrendben negyedik – könyvében Marcello D’Orta a kisiskolások újabb dolgozatai mellé a sajátját is megírja. Kesernyésen fatalista humorral elbeszéli, hogy lett belőle tanító, hogy lép be egy ismeretlen, ellenséges, zabolátlan világba, a nápolyi csibészek közé. Egy vad csorda ugrál, kavarog, ordítozik körülötte. Fütyülnek rangra, tekintélyre, kiröhögik az oktatójukat. Míg az ki nem találja, mit kell csinálni: képletesen és valóságosan leszáll a katedráról, átáll a gyerekekhez, megszegi a tanügyi szabályzatot. De megnyeri a neveletlen kölyköket. Nemcsak a fejüket, az értelmüket – a ragaszkodásukat is.

Dizseri Eszter - Gyerekek ​a Miatyánkról
A ​szerző 5 és 14 év közötti gyerekekkel beszélget arról, hogyan vélekednek a mennyről, a felsőbb akaratról, a kísértésről, a megbocsátásról. Bepillanthatunk a gyerekek belső világába, Istenről, az életről alkotott elképzeléseikbe. A komoly beszélgetéseket jópofa mondások fűszerezik. A kötetet dr. Tomka Miklós tanulmánya zárja. Az ötletes illusztrációkat Tóth Éva készítette.

Mi_mondtuk_apur%c3%b3l
Mi ​mondtuk... Apuról Ismeretlen szerző
3

Ismeretlen szerző - Mi ​mondtuk... Apuról
Apa ​ősz hajú, jólöltözött, és nem szeret cigizni. Szereti ha igaza van, és elég hiú. A cipőit szétszórja a nagyszobában. A munkahelyén szeret kiabálni. _Edit, 10 éves_ Apukám kb. 187 cm és rettentő erős a testéhez képest. Nagyon szereti hangosan hallgatni a magnót. Mindig vesz nekem valamit, de sajnos csak reggel látom, mert dolgozik, és vasárnap is csak ritkán van itthon. De nem zakóban indul el dolgozni, hanem farmerben és dzsekiben. A haja szőke, hullámos, és a szeme kék. Néha elalszik a kád vízben, ha nagyon álmos. _Attila, 10 éves_ Az én apukámnak rengeteg nő odaköszön, hogy szia Tamás. Mindig furdal a kíváncsiság, hogy honnan ismer ennyi nőt, és hogy tud velük ilyen jó kapcsolatban lenni. _Áron, 7 éves_ Apukám nagyon ideges szokott lenni. Azért, mert vannak munkatársai, és sokat bosszantják. És megőrzi az emlékében, s amikor hazajön az visszajön az emlékezetébe és ideges lesz tőle. _Richárd, 8 éves_ Azt kívánom a papámnak, hogy halljon több örömhírt, hogy ne legyen olyan gondterhelt. _Róbert, 8 éves_ Ehessen sok édességet, és mégse hízzon meg. _Kinga, 13 éves_

David Heller - Kedves ​Isten!
A ​szerző kutatásainak központi témája a gyermekek istenképének vizsgálata. A gyerekek levelei telve vannak kíváncsisággal, álmokkal, elmesélendő történetekkel, legbelsőbb gondolataikat csodálatos képességgel osztják meg másokkal. Kedves Isten! Hittanórán mesélték, hogy mit csinálsz. Ki végzi a munkád, amikor szabadságra mész? Bill Honnan tudtad, hogy Te vagy Isten? Catherine Kedves Isten! A jelmezbálon ördögnek fogok öltözni. Nem baj? Marine Kedves Isten! Tényleg láthatatlan vagy, vagy ez csak egy trükk? Kedves Isten! Ilyennek tervezted a zsiráfot vagy csak véletlenül alakult így? Norma Kedves Isten! Ahelyett, hogy hagyod, hogy az emberek meghaljanak, és mindig újakat kelljen csinálni, miért nem tartod meg azokat, akik most vannak? Jane Kedves Isten! Ki rajzolja a határokat az országok köré? Nan Kedves Isten! Az állatok is Téged használnak, vagy van nekik valaki más? Nancy "

Janikovszky Éva - Felelj ​szépen, ha kérdeznek!
"Amíg ​kicsi voltam, könnyű volt szépen felelni... Amióta nagy vagyok... sokszor nem tudom, hogy mit feleljek...És ha majd én leszek felnőtt, úgy fogok kérdezni a gyerekektől, hogy sose kelljen rájuk szólnom, felelj szépen, ha kérdeznek"

R. D. Laing - Beszélgetések ​gyerekekkel
R. ​D. Lainget aligha kell bemutatnunk: ő a _Gubancok_ és a _Tényleg szeretsz...?_ című kötetek nálunk is közismert és közkedvelt szerzője. Új könyvéről, amelyben két gyermekének, Natasának és Ádámnak beszélgetései olvashatóak, a következőket írja: "Mindig is kedvemet leletem a párbeszédben, a replikázásban, általában mindenféle kapcsolatban és kölcsönhatásban, szavakkal vagy szavak nélkül. Mégis, élete jelentős részét a kommunikáció árnyoldalainak, a (többnyire családon belüli) kommunikációs zavaroknak és kudarcoknak tanulmányozásával töltöttem... A dolog másik oldalát azonban korántsem vizsgálták meg ennyire alaposan. Értelmes lények örömteli társalgásának a nyelve bámulatosan összetett és változatos formákat képes ölteni... Ezért aztán nagy örömömre szolgál, hogy közreadhatom ezeket a beszélgetéseket, amelyek oly sok felszabadult és mégis komoly életörömöt fejeznek ki. Nem mintha olykor nem lennének kegyetlenek és vadak, nem mintha az élet sötét oldala mindenestül hiányoznék belőlük; a gyűlölet, a bosszú, a féltékenység, a kicsinyesség, az irigység, a rosszakarat s az élet egyéb mételyei azonban - én legalábbis így látom - nem győztek még bennünk... Minthogy ez a könyv szinte teljesen a gyermekek hangján szólal meg, remélem, hogy legalább annyi gyermek olvasója lesz, mint felnőtt, és mivel nem igényel tudományos-szakmai ismereteket, remélem, hogy nemcsak a pszichológusokhoz és pedagógusokhoz talál könnyen utat, hanem bárkihez."

Janikovszky Éva - Kire ​ütött ez a gyerek?
"Amíg ​kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok…Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek." Jót derülhet az éppen kamaszkorát élő olvasó, éppúgy mint a kamasz fiait-lányait nevelő szülő, s fedezhetik fel együtt, hogy változhat divat és technika, a kamaszlélek problémái változatlanok.

Balatoni József - Jocó ​bácsi világa
Fenekestül ​felfordult az életem, miután egy tévés vetélkedőbe jelentkeztem. Mára az „ország Jocó bácsijaként”, az „ország legnépszerűbb töritanáraként” emlegetnek. Ettől függetlenül ugyanaz vagyok, aki voltam: leginkább egy „egyszerű vidéki parasztgyerekként” szoktam magamat aposztrofálni. Szeretném bemutatni, hogyan élem meg az iskolai sztorikat, a gyerekekkel való napi munkát és a közös pillanatokat, a tanár létet. És ezt mind le is írtam ebben a könyvben.

David Heller - A ​Mennyország klassz hely lenne, ha nem kellene előtte szívrohamot kapni
E ​kötetben a gyerekek jó adag humorral mondják el véleményüket többek között a Mennyországról, az angyalokról és Istenről.

Thomas Brezina - Delfinkaland ​és nyelvtanulás
Pennyt ​majd szétveti a düh, mert nem így képzelte a vakációját: a szülei a megkérdezése nélkül beíratták egy szünidei nyelvtanfolyamra, Angliába. Nem csoda hát, hogy először mindent pocséknak talál: "a festői tengerparti kisváros" valójában egy unalmas porfészek, a vendéglátó család pedig ki sem látszik a káoszból. Penny legszívesebben azonnal hazaindulna, ám egy napon két delfin bukkan föl az öbölben. A delfinek sürgősen Penny segítségére szorulnak.

Rangáné Lovas Ágnes - Gyerekcipőben, ​avagy gyerekek mondták
E ​könyv elsődleges célja a nevettetés. A második: hogy bemutassa, milyen kifinomult nyelvérzékkel rendelkeznek a gyerekek. A gyermek nem csak utánozza, hanem teremti is a nyelvet. A humoros "gyerekszájakat" megható, elgondolkodtató bemondások tarkítják. A könyvből is kiderül, hogy a kicsik másképp látják magukat és környezetüket, mint mi.Előfordulhat, hogy az ön gyermeke is mondta az aranyköpések valamelyikét. Ez az egybeesés nem a véletlen műve: a tipikus gyermeki észjárást mutatja. Néhány sztori olyan, hogy egy másik fejezetbe ugyancsak beillik: ilyenkor döntenem kellett, hová írjam. A gyerekek szókincse meglehetősen eltérő az első hat évben, utána lesz hasonló összetételű. A könyvben található bemondások nagy része a valóságban beszédhibásan, esetenként névelő nélkül hangzott el.Közel 200 gyerek szerepel a könyvben. A gyerekek monogramja utáni szám az akkori életkorukat jelzi. (Ha a gyerek pontos nevét nem kaptam meg, akkor az "Ism.." rövidítést írtam monogram helyett.) Hálás vagyok barátainknak és ismerőseinknek, akik támogattak az anyaggyűjtésben.Ha kedvet kapnak hozzá, nyugodtan ragadjanak tollat, és küldjék el gyermekeik bemondásait a kiadónak! Amennyiben igény van rá, a könyvnek folytatása is lesz.Az illusztrációkat a Sok-sok új találós kérdés és a Különös Állattár című könyvek ifjú grafikusa, Radván Simi kilencéves kisfiú készítette.

Covers_42403
Mi ​mondtuk... Anyuról Ismeretlen szerző
elérhető
5

Ismeretlen szerző - Mi ​mondtuk... Anyuról
"Az ​anyukák elevenszülők, mert emlősök, és nem tojásból jön ki a kisbaba, mint a madaraknál." "A felnőtteknek sokkal jobb, mert ők szerelmesek is tudnak lenni. Csak az a szerelem jó, ha a mamának a papa tetszik meg, és a gyerekeiket jól tudják nevelni." "Anyukám 156 cm magas, most nemrég befestette a haját szőkére, hogy ne látsszon olyan öregnek, mivel már 35 éves. Nem verekszik, ezt olyan értelemben gondolom, hogy nem vág pofon, csak kiabál velem. Reggel és délben kávét iszik, és egy jószívű embert keres magának, hogy nekem új apukám legyen." "Ha majd felnőtt nő leszek, festeni fogom a szám, és csinosabb leszek. Nagy cicim lesz. És amikor 22 éves leszek, mindig a fiúkat fogom figyelni, és kiválasztok magamnak egy férjet. És szeretnék gyereket, hogy ne unatkozzunk a férjemmel, és ne legyünk magányosak."

David Heller - Elizabeth Heller - Gyermekgondolatok ​Istenről, a Mennyországról és az angyalokról
Ez ​a könyv arról szól, hogyan látják gyermekeink Istent, a Mennyországot, az angyalokat és az általuk elképzelhető spirituális lehetőségeket. Öt és tizenkét év közötti gyerekekkel készített terjedelmes interjúink során megkértük legifjabb lelki társainkat, gondolkodjanak el olyan magasztos dolgokról, mint Isten és a Mennyország, aztán tárják elénk, ami a szívükből jön. A gyerekek vallásos hitén keresztül, képzeletük segítségével megelevenedő angyalok, hírességek és dédnagyszülők meglepően elevenek, és lelkesen igyekeznek kapcsolatba lépni a mi világunkkal. A Föld és a Mennyország közti különbségek sosem tűntek még ily jelentéktelennek. Azt fedezhetjük fel, hogy a gyerekek különösen kedvelik az angyalokat. Cseppet sem lepne meg bennünket, ha ez az érzés kölcsönös volna. Világosan kiderül a gyerekek gondolataiból, mennyire elragadtatják őket az angyali lét kellékei – nevezetesen azok az elmaradhatatlan glóriák és szárnyak. Hasonlóképpen vonzza őket az angyalok szimbolizálta jóság és kedvesség. De úgy látszik, egyetértenek a filozófussal, G. K. Chestertonnal is, aki szerint "az angyalok azért tudnak repülni, mert olyan könnyűnek érzik magukat". Ehhez a gondolathoz tartván magukat, a gyerekek jó adag humorral tálalják elképzeléseiket az angyalokról és a túlvilágról általában. Bízzuk a hét- és nyolcévesekre, és ők elragadóan vegyítik a vidámságot ünnepélyességgel, hogy mindeközben továbbra is tisztelettel viseltessenek a Mennyország Teremtője és vallásos hitünk iránt. Örömünkre szolgált, hogy ezt az inspiráló témát a gyerekek elé tárhattuk, most pedig boldogan mutatjuk be Önöknek mennyei gondolataik gyűjteményét. David Heller, Ph. D. és Elizabeth Heller, M. S.

Máté Angi - Mamó
Máté ​Angi hőse árva kislány, aki zord nagyanyjával, Mamóval egy kidőlt-bedőlt, kék falú univerzum lakója. Mégsem afféle árvagyerekes-ríkatós lelki horrortörténet ez, sem puszta tudósítás a szeretetlenség poklából. Az elképesztően tömény kisprózákból nem holmi sivárság árad. A titok az író világ-újrateremtő nyelvezete, amely egyszerre egyedi és erdélyi, gyermeki és művészi, csodásan hajlékony és mulatságosan naiv. Mamó "korcbaszedett' arca felett lobogós hajon "csicsonkáznak" a "hajhuziga-bogarak", a templomi szentek "mutatják a szomorút, ki magukból", "Nemzetközi Nőnapkor ott állnak a legszebb anyákok, a legszebb fejükkel, ruháikkal", temetőben pedig "járulnak a népek, mintha lerónivaló sajnáljaik lennének". A túlélés eszközei a varázsigeként örvénylő szavak. Sok jó könyv jelenik meg manapság, ám ritka az olyan, amelynek a helye előre ott állna kitöltetlenül a magyar irodalom polcán. A Mamó ilyen szín a palettán. Csak most, hogy van, jövünk rá, mennyire hiányzott! Lackfi János

Juan Pablo Villalobos - Bunkerzsúr
Remek ​dolog egy mexikói drogbáró egyszem fiának lenni: az ember palotában lakhat, annyi kalapot és játékot kap, amennyit csak akar, tigriseket és oroszlánokat tarthat a kertjében, és a vágyát még akkor is igyekeznek teljesíteni, ha épp egy pár libériai törpevízliovat kér a születésnapjára. A tizenegyéves Tocstli pont ilyen életet él apja szeretőitől és testőreitől körülvéve. Ám amikor a mindentől elzárt bunkerpalota tévéjén egyre több hullát mutatnak, az üresnek hazudott szobákból előkerülnek a gépfegyverek, ő pedig egy Afrikába tartó repülőgépen találja magát. Gyorsan rá kell jönnie, hogy a világ mégsem olyan egyszerű, mint amilyennek elképzelte. Juan Pablo Villalobos 1973-ban született a mexikói Guadalajarában. Első regénye megjelenése előtt volt piackutató, irodalomkritikus és útirajzíró is, a Bunkerzsúr azonban egy csapásra a nemzetközi irodalmi élet élvonalába röpítette. A könyv amerikai kiadása többek között felkerült a Guardian elsőkönyves díjának rövid listájára, s több neves kritikus is az év legjobb könyveként üdvözölte.

Janikovszky Éva - Velem ​mindig történik valami
"Én ​nagyon örültem, hogy az Attiláék ide költöztek, mert most majd látja apukám, hogy nemcsak velem történik mindig valami, hanem mással is szokott." "Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszéni akar velem, hanem mindjárt beszél..." A kötet humoros gyermektörténetet mutat be, Réber László rajzaival.

Marcello D'Orta - Ha ​nem volna nagyapám, ki kéne találni
„Azt ​hiszem, a nagyapám az egész életéből egyvalamit sír vissza: a fiatalságát. Szimpatikus, vicces ember, de egy kicsit szomorú is, mert olyan régóta vár már fiúunokára, akit róla lehetne elnevezni, de hiába, a családban mindenki nő. Az én nagyapám Élő Legenda! …mesélte, hogy a dédnagypapa regimentvilágbajnok volt szuronyrohamban. A nagyapám nagyon bátor. Bagózik, mint egy török, iszik, mint a kefekötő, és a nagyanyámmal él.”

Willy Breinholst - Újra ​itt vagyok!
A ​dán humorista a magzati fejlődés kilenc hónapjának (Hahó, megérkeztem!), az újszülött- és csecsemőkori eszmélődésnek (Hahó, Anyu, hahó, Apu!) és az első életév tapasztalatainak ( Anyu a legjobb a világon!) az embrió, a csecsemő és a kisgyermek szemszögéből való megjelenítése után újból megszólaltatja gyerekhősét. Nagyot fordult közben az idő kereke: Jacob már kisiskolás. Meglehetősen fejlett humorérzékkel rendhagyó "feljegyzés-sorozatban" tudósít az iskolában tapasztaltakról, a szüleivel és a két testvérével folytatott eszmecseréiről, a gyermekvilágban, társai között gyűjtött megfigyeléseiről. A kis kötet valójában gyermek- viccek tarka csokra, amelynek sajátos nézőpontot tükröző, megmosolyogtató írásaihoz jól illenek a karikaturisztikus elemeket tartalmazó, szándékosan naiv rajzok.

François Garagnon - Kicsi ​kincsem
Miről ​beszél egy hétéves gyermek,amikor életrajzát szeretné elmesélnl? Kérdéseiről, örömeiről, gyöngédség utáni vágyáról, apró szenvedéseiről. Bölcsessége nem tapasztalataiból, hanem lénye legmélyéről fakad.A forrásból ismeri meg az élet ízét. Cinkos és sebezhető, szelid és zsőrtőlődő, álmodozó és kiszámíthatatlan ő. A felnőttek világával való találkozása élvezetes, új értelmezéseket, talányokat szül.

Kállay Andrea - Kommandós ​B@rbie élete és munkássága
Kállay ​Andreát egy ideig biztosan Kommandós Barbie-ként emlegeti majd az olvasóközönség, első könyve ugyanis nemrég jelent meg „Kommandós B@rbie élete és munkássága” címmel. Hogy honnan ez az érdekes becenév? Andrea így meséli el könyve elején: „Van egy echte katonai terepgatyám, amit rózsaszín bakanccsal, rózsaszín pólóval és kalózosra kötött rózsaszín fejkendővel vettem föl egy szép tavaszi napon. No meg hát ugye, szőke vagyok... Ebben a szerelésben pillantott meg kedves Julcsa barátnőm (a világ egyik legjobb fodrásza és két tündéri kispasi édesanyja), akivel rendszerint froclizzuk egymást. Rám meredt, bámult egy darabig kikerekedett szemekkel, majd így szólt: „Úgy nézel ki, mint a Kommandós Barbie.” Az olvasó valószínűleg találónak érezheti a becenevet, hiszen a könyv a sokféle szerep közt egyensúlyozó nő életébe enged bepillantani: „Egyszerre vagyok háromgyerekes mammma, üzletasszony, kíváncsi, mindenre nyitott, önmaga határait feszegető nő, aki gyermeki nyitottsággal fedezi fel újra a világot.” - írja magáról. Főhősnőnk a sportoló kitartásával, egyedül neveli három gyermekét, ennek ellenére nem érezzük nehéznek a sorsát, hiszen játszi könnyedséggel veszi az akadályokat. Optimista látásmódjával sok pozitívumot sugároz felénk, feltölt bennünket is energiával. Mivel a szerző a mai napig aktívan kézilabdázik, a könyv - stílusosan - egy kézilabda edzés menetét követve építkezik : a Bemelegítésben ajánlás, bemutatkozás és a könyv megjelenésének útja olvasható. Ezután veszi kezdetét a Játékidő, amely 36 különálló, de mégis egységes történetet foglal magába. Beleszövi az emberi élet mindenféle mozzanatát, úgymint: a család szentsége, a gyermekek és korán elhunyt édesapja iránti odaadó szeretet, karácsony , randevúk, barátságok, románcok, sport, gyűlölet, megromlott kapcsolatok, mindennapos boldogságforrások. Végül a Levezetésben köszönetnyilvánítás, és egy 37. történet a szerző és a szerkesztő közös, megható munkájáról. Az illusztrációkat Andrea két kislánya (Fédra és Tíra), illetve fogadott leánya (Kamilla) készítette. A felnőtt történetek gyermekrajzokkal való képi megjelenítése így érdekes ellentmondást alkot. A könyv létrejötte egy valódi tündérmese a barátságról, a segíteni akarásról és az összefogásról, hiszen Andreát semmiféle ellenszolgáltatást nem kérve, barátai, ismerősei támogatták abban, hogy kezünkben tarthassuk „Kommandós B@rbie élete és munkássága” című könyvet. „Régóta tudom, hogy a boldogság sok-sok icipici örömből áll össze. Értékelni kell minden apró jót, kellemes élményt, egy mosolyt, egy dicséretet, egy jó filmet, egy szép, tartalmas estét, egy beszélgetést, egy finom bort, egy ölelést és legfőképpen azokat az embereket, akiktől ezeket az élményeket kapjuk.” - vallja a szerző. Kommandós B@rbie történetei pontosan ezeket az apró örömöket adják át az olvasónak, bepillantást engednek egy „női öltözőbe”, elgondolkodtatnak, megsimogatnak, noszogatnak, erőt öntenek belénk, tükröt tartanak elénk, és néha bizony egy kicsit meg is ríkatnak. „Jó volt olvasni ezt a könyvet. Azt éreztem közben, hogy bárcsak ne lenne vége. Nem a vége érdekelt, hanem az egymás után írott szavak, amelyek mondatokat alkotnak, és a mondatok értelme, az olvasás maga. Szerintem a jó könyv olyan, amit nem akarsz letenni, de a végére sem akarsz érni. Azt kívánod, hogy mindig veled legyen, mert amit ad, az csak a tiéd, és azt adja, amire szükséged van.” - írta Szilárd, Andi egyik olvasója.

Covers_98153
Antanténusz Ismeretlen szerző
1

Ismeretlen szerző - Antanténusz
ANTANTÉNUSZ ​- mondókák, versek, játékok kisiskolásoknak Á-bé-cé-dé, rajtam kezdé, A nagy bölcsességet, A nagy eszességet, Á--bé--cé--dé, rajtam kezdé. Enn-ó-pé-kú, a nagy torkú, Mind megissza a bort, Vígan rúgja a port, Enn--ó--pé--kú, a nagy torkú. Iksz--ipszilon, most ne sírjon, Sőt, inkább vígadjon, Búnak utat adjon, Iksz--ipszilon, most ne sírjon. TÁRS Kiadó, Sepsiszentgyörgy 2007.

Covers_231176
Édesanyámnak Ismeretlen szerző
2

Ismeretlen szerző - Édesanyámnak
Anyu ​olyan kedves, és én nem tudom, hogyan köszönjem meg neki. Hogyan köszönhetném meg, anyu? David Webb, 9 éves

Anne L. Green - Törékeny ​vonzerő
Vajon ​felépülhetünk egy a testünket és a lelkünket ért súlyos sérülésekből? Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor a menyasszonya, Cat életét veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében elmerülve teljesen reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból. Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de rendkívül kiábrándult és csalódott. Egészen biztos benne, olyan, hogy igaz szerelem, csak a romantikus könyvekben és mozivásznon létezik. Adam vonzó tekintete és tréfálkozásai iránti sóvárgása azonban erősebbnek bizonyul, mint a félelmei a múlt démonaitól. Mégsem képes egyedül eltépni a láncokat, mindent elfelejteni és újra hinni. Az első találkozásuk azonban mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll még előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten azt hitték, soha sem lesz részük benne, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk fájdalmait. Az éppen sarjadó szerelmüket azonban váratlan fordulatok és fenyegető üzenetek teszik próbára, feltépve a már hegedő sebeket. Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt? Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink? Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje legújabb romantikus-erotikus regényének lapjain a korábbiaknál is mélyebb érzelmekkel és borzongással bontakoztatja ki két megsebzett szerelmes vívódásait.

Kollekciók