Ajax-loader

'római' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Ismeretlen szerző - Catullus, ​Vergilius, Horatius versei
Római ​költők antológiánk első kötete három kimagasló alkotót: Catullust, a szerelmi szenvedély első modern énekesét, Vergiliust, az aranykor és a haza költőjét, és Horatiust, a bölcs mértékletességre intő, a bűnöket ostorozó mestert mutatja be.

Lucius Annaeus Seneca - Vigasztalások ​- Erkölcsi levelek
„Az ​alvilág hátborzongató sok rémsége mind csak mese, nem rettenti a holtakat sem éjsötét, se rabbilincs, se tûzfolyam, sem Léthe vize, sem bírói szék… Költők játszi képzelődése mindez csupán, ők ojtották belénk hazug rémmesékkel a rettegést” – írta az i. sz. 1. században Seneca, a római államférfi, természettudós, filozófus és költő. Három Vigasztalás-a az ókori vigasztalás-irodalom legérettebb alkotása. Az egyik egy asszonyhoz szól, aki elvesztette fiát, a másik Seneca egy barátjához, aki testvérét siratja, a harmadikat pedig édesanyjához írta Seneca corsicai száműzetéséből. Az Erkölcsi levelek-ben, legnagyobb hatású és legjelentékenyebb alkotásában epikureizmussal színezett sztoikus erkölcsfilozófiájának summáját,eszmei végrendeletét írta meg élete utolsó éveiben. Kötetünk ötvenkilenc levelet, e gyűjtemény legjavát tartalmazza.

Petronius Arbiter - Apuleius - Trimalchio ​lakomája / Az aranyszamár
Petronius ​Arbiter, a Sienkiewicz Quo vadis-ából bizonyára mindenki előtt ismert lemondóan-hősiesen meghaló arisztokrata, és a botrányhős rétor, a madaurai Apuelius a római irodalom két idegenből - görögből - átvett ikerműfajának, a novellának és a regénynek legjelesebb képviselői. Petronius műve a Trimalchio lakomája (Satiricion című, töredékesen fennmaradt "erkölcsregényének" - valójában laza novellafüzérének - egyetlen összefüggő része) a felkapaszkodott újgazdagok szűk körű, kicsinyes és földhözragadt világának ellenálhatatlan erejű szatírája. Az aranyszamár, Apuleius remeke (a latin irodalom egyetlen terjedelmesebb regényes) az örökké kíváncsi, nyughatatlan és titkokat feszegető ember tragikomédiája.

Publius Vergilius Maro - Aeneis
AENEAS A ​12 énekből álló, homéroszi mintára készült hatalmas eposz Róma nemzeti hőskölteménye. Témája a trójai Aeneasnak - az eposzban a gens Iulia, Augustus nemzetsége mitikus ősének - mondai honfoglalása. Az első hat ének - Aeneas bolyongásai - cselekményben, szerkezetben az Odüsszeiát követi, a második rész (7-12 ének) - Itália meghódítása - az Iliászt. Aeneas, Venus istennő fia az égő trójából elmenekülve, hosszú bolyongás után Chartagóba érkezik Dido királynőhöz. Dido beleszeret az isteni szépségű hősbe, de Aeneasnak az istenek parancsára tovább kell mennie. Dido öngyilkos lesz. Aeneas Itáliába érkezve leszáll az Alvilágba, ahol meglátja még meg nem született utódait, Róma jövendő nagyjait, és megerősödik népének Itália- és világhódító tudatában. A második rész a latiumi harcok története. Aeneas hosszas küzdelem után legyőzi a vele szembeszegülő itáliai népeket, végül párviadalban megöli fő ellenfelét Turnust. A trójaiak és itáliaiak békét kötnek, szövetségüket Aeneas és a latiumi király lányának házassága pecsételi meg. Vergilius az Aeneis történetének keretében Róma történelmi hivatását énekli meg. Ez a mű tartalmi-formai szempontból egyaránt a római klasszicizmus legnagyobb alkotása, elegánsan gördülő hexametereiben páratlan könnyedséggel ötvöződnek a homéroszi, hellenisztikus görög, valamint a római eposzi és költői hagyományok. Gazdagon árnyalt nyelve az érzelmek és hangulatok legszélesebb skáláján tud megszólalni.

Cato - Publilius Syrus - Latin ​mondások
___ _„Bölcs ​tanok építsék lelked,_ ______ _sose szűnj te tanulni,_ ______ _mert tudomány híján_ ______ _a halál árnyéka az élet.”_ ___Cato és Publilius Syrus évezredes bölcsességei e nemes cél eléréséhez adnak eszközt az olvasó kezébe. Több mint ezer, mára nagyrészt feledésbe merült, soha le nem fordított maximát nyújtunk át az érdeklődőknek. Élvezhetők pusztán frappáns formájuk miatt, olvashatók akár napi szellemi útravalóként, hasznos tanácsok meríthetők közülük a legkülönfélébb élethelyzetekben, de haszonnal forgathatják a kétnyelvű gyűjteményt az antik kultúra vagy a latin nyelv iránt érdeklődő olvasók is. ___A könyv előszava felvilágosítást nyújt a két mondásgyűjtemény keletkezéséről és korabeli recepciójáról, az utószó pedig a gyűjtemények középkori és újkori utóéletén kalauzolja végig az olvasót.

Marcus Aurelius - Elmélkedések
Marcus ​Aurelius, a császár és filozófus, az ókori Róma egyik legelőkelőbb családjában született. Hadrianus császár udvarában nevelkedett, s időszámításunk után 161-ben került a világbirodalom élére. Uralkodása a germán törzsek elleni szakadatlan háborúskodásban telt el. De a csaták közti rövid éjszakai pihenőkön a sztoikus bölcselet meggondolkodtató, szép sorait vetette papírra. Olvassunk csak bele: "Abban senki sem akadályozhat meg, hogy természeted törvénye szerint élj, s a közös természet törvénye ellenére semmi sem érhet." Császár volt, vagy filozófus? Mindenekelőtt ember, aki mindnyájunkhoz tud szólni a múltból.

Caius Valerius Catullus - Catullus ​minden verse
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Publius Vergilius Maro - Vergilius ​összes művei
Vergiliust ​két erénye jelölte ki a nagy alkotásra. Az egyik magas és gáncstalan művészete. A másik a világ sorsán, Róma hivatásán csüggő törődése. A nagy szándék egyúttal nagy élmény lehetett ennek a költőnek. Ilyen szándék még nem volt a világon. Homérosz nem akart nemzeti eposzt írni. Ő egyszerűen hősöket énekelt. A hősök egyének: semmi más. Egy egész nemzetet szimbolizálni egy reprezentatív ősben, egy nemzet sorsát egy ember végzetében: ez Vergiliusra várt. Az Aeneis az első nemzeti eposz a világon... A gyengéd, szelíd költő, anyagtalan édességű versek zenésze, pásztorok, parasztok, szőlők és méhek és jámbor daliák poétája, aki legharciasabb jeleneteibe is bájos kisgyermekek, felejthetetlen holdas éjszakák és szerelmes asszonyok képeit szövi be: a világot átfogó római politika prófétája lett.

Julius Caesar - A ​gall háború
A ​mű az időszámításunk előtti első század színterére viszi el az olvasót. Ez Gallia, ahová Julius Caesar felvonult Róma legfegyelmezettebb és legbátrabb légióival, hogy a remélt zsákmányból kifizethesse adósságait, kielégítse becsvágyát és kövesse azt a római hagyományt, mely szerint meg kell tartania és ki kell terjesztenie Róma hatalmát. A gall háborúról szóló feljegyzések jelentéseiben járatlan erdőkről, ezer veszélyt rejtő mocsarakról, ismeretlen állatfajokról esik szó. A különös társadalmi és erkölcsi rendben élő törzsek mindenre elszánt, ravasz vezéreinek ellenállását vakmerő rajtaütésekkel, fáradságos ostromokkal, hosszú menetelesékkel és finom diplomáciai manőverekkel törhette csak meg a zseniális katona, a kemény imperátor...

Marcus Aurelius - Marcus ​Aurelius elmélkedései
"Tegyen ​vagy mondjon bárki bármit: nekem jónak kell lennem. Mint ahogyan az arany, a smaragd, a bíbor is egyre azt hajtogatná: tegyen vagy mondjon bárki bármit, nekem smaragdnak kell lennem, meg kell őriznem színemet." "Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj." "Már most élhetsz úgy, ahogy akkor akarsz, amikor majd távoznod kell. Ha pedig a körülmények nem engedik ezt meg, akkor távozz az életből, de ne úgy, mintha méltánytalanság ért volna. Itt füst van, távozom... miért hiszed ezt olyan nagy dolognak?" Gyengéd humanizmus, félénk magányba menekülés, tépelődő önvizsgálat, fáradt-rezignált gondolatok - ez Marcus Aurelius világa; a császáré, aki korlátlan hatalommal uralkodott az akkori világ leghatalmasabb birodalma fölött, a hadvezéré, aki rettenetes hadjáratokban irtotta a birodalom ellenségeit - de a csaták szünetében, valahol a Garam partján, félrevonult naplót írni. Marcus Aurelius Elmélkedései gondolatforgácsok a sztoikus filozófia műhelyéből. Olvasmányélménnyé a mű és az alkotó különös ellentmondásának feszültsége, a kitárulkozás szenvedélyes vágya, a vallomás közvetlen hitelessége avatja.

Lucius Annaeus Seneca - Az ​élet rövidségéről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lucius Annaeus Seneca - A ​nagylelkűségről
Szőke ​Ágnes fordításában olvashatjuk a császárkori szerző morális esszéjét. Az utószóban a fordító tömör összefoglalást ad Seneca koráról és a mű irodalomtörténeti problémáiról.

Lucius Annaeus Seneca - A ​lelki nyugalomról
A ​lelki nyugalomról írt, párbeszédekben előadott filozófiai-etikai traktátusában az a Seneca szólal meg, aki saját bőrén tapasztalhatta az üldöztetés, a száműzetés kínjait-keserveit, és aki - saját magából kiindulva - a sztoikus tanokban látja a lelki nyugalom megszerzésének és megőrzésének legjobb módszereit és mintáit. Bár a szerző gondolati mélységben messze elmarad a sztoa nagy görög klasszikusai mögött, remek stílusa, tömör, mégsem száraz előadásmódja révén a sztoikus nézetek legjobb, máig érvényes tolmácsolója lett. A kis könyvecske - minden olvasónak, fiataloknak is ajánlható.

Publius Ovidius Naso - A ​szerelem művészete
Az ​időszámítás kezdete táján Ovidius megírta a szerelem tankönyvét: Ars amatoria (A szerelem művészete). A disztichonos mértékű erotikus tanköltemény a tudományos kézikönyvek módszerességével fejti ki témáját: tanácsokat férfiaknak és nőknek, hogyan lehet a szerelmet felkelteni, megszerezni és megőrizni Az elbűvölő szókimondással előadott könnyed-gáláns történetek miniatűr remekművek összefűzése. Különleges mű, és Gáspár Endre fordítása formailag is tökéletes. A szép kivitelű ajándékozásra alkalmas könyvet Győrfi András művészi rajzai illusztrálják.

Marcus Tullius Cicero - Az ​állam
Cicero ​az a kiemelkedő római állambölcselő, akinek eszméiből a Cicero századának is tekinthető XVIII. században még az amerikai alkotmány megalkotói is a magukat a római köztársaság eszmei követőinek tekintő francia forradalmárokhoz hasonlóan szellemi támogatást reméltek az új társadalmi és alkotmányos rend kialakítása során. Cicero állambölcselete ugyanakkor nem csekély hatással van a konzervatív gondolkodókra is, akik a hagyományokhoz való visszatérés Cicero által megfogalmazott eszméjét hangsúlyozzák. A pozitivizmus térnyerése a XIX. században már nem kedvez a cicerói eszmevilág befogadásának. Századunkban azonban tagadhatatlanná válik, hogy Cicero a görög-római antikvitás olyan gondolkodója, aki képes volt az állam ma is nemegyszer aktuális jelentéssel rendelkező meghatározására. Cicero, szakítva az államot merev kategóriának tekintő szemlélettel, azáltal járul hozzá a modern alkotmányos államfogalom megalapozásához, hogy az államot és annak legtágabban értelmezett alkotmányát történeti, politikai, etikai, gazdasági, terminológiai és pszichológiai elemek átfogó vizsgálatával tárja fel. Cicero állambölcselete és politikai eszmevilága megismeréséhez nélkülözhetetlen a valószínűleg leghosszabb, bár teljes terjedelmében fenn nem maradt Az állam című dialógusa, amelynek rekonstruálható teljes szövege Hamza Gábor fordításában és bevezető tanulmányával most jelenik meg első ízben magyar nyelven.

Lucius Annaeus Seneca - Seneca ​tragédiái
Az ​újkori dráma kezdetei – Shakespeare, Racine, Calderón – Seneca tragédiáira nyúlnak vissza. Nero nevelőjét és sokáig teljhatalmú államminiszterét mint sztoikus filozófust tartották számon az egész középkoron keresztül, és évszázadokon át el sem tudták képzelni, hogy a neve alatt fennmaradt tíz tragédia a halálmegvetést hirdető erkölcsi levelek és filozófiai értekezések szerzőjétől származik. A német klasszicizmus üres retorikus könyvdrámákká fokozta le a Seneca-tragédiákat, és csak az utóbbi évtizedekben kezdjük fölfedezni, hogy Seneca a mitológiai jelmezekben emberi alaptípusokat jelenít meg, hogy vérbűnök terhelte hőseivel félreérthetetlenül céloz a császári családnak a birodalmat vérbe-halálba borító alakjaira. Seneca tragédiái a klasszikus görög költők tudatos utánzásainak készültek, de szerkezetükben, poétikájukban, mondanivalójukban el is térnek tőlük, és a tragédia új műfajának képviselői.

Petronius Arbiter - Trimalchio ​lakomája
Petronius ​Arbiter, a római nagyúr, Nero császár (54-68) főudvarmestere, a finom izlés igazi művésze - "arbiter elegantiarum", amint korábban nevezték - hatalmas és változatos korképben örökítette meg kora társadalmának félszegségeit. Ez a műve a Satiricon, csak töredékesen maradt ránk, de szerencsére egy nagyobb összefűggő töredék, a Trimalcho lakomája, fogalmat ad az egész mű egykori elevenségéről és tarkaságáról. Trimalcho a megtollasodott, műveletlen kereskedő típusa - kissé a nagyzoló Néró torzképe is - vendégei a kisváros jellegzetes alakjai: beszélgetéseik, babonáik, durvaságaik, kedélyes örök emberi ízeket idéznek. A lakoma ételsora az ókori szakácsművészet káprázatos fogásait és finomságait tornyozza a mai olvasó elé, aki bizonyára visszafogott lélegzettel és mohó izgalommal szürcsöli majd az ókori írói művészetnek ezeket az ízeit és múlhatatlan zamatait.

Publius Vergilius Maro - Georgica
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
„A ​világirodalom egységes, összefüggő folyamat, egyetlen hatalmas vérkeringés. Mikor Goethe először észrevette és nevet adott neki, már réges-régen létezett: mert sokkal régibb, mint a nemzeti irodalmak. Csakhogy akkor még nem hívták »világirodalomnak«, hanem jelző nélkül, pusztán csak »irodalomnak«. Jelző inkább az egyes nemzetek külön literatúráját illette. A világirodalom nem ezekből állt össze nagyobb egységgé. Ellenkezőleg: az egyes nemzeti irodalmak különültek el a világirodalmon belül, mint állam az államban, külön nyelveik védbástyái mögött, mindjobban önálló életet kezdve...” (Babits) Egy válogatásban bemutatni a novellát, úgy, hogy a vállalkozás a legkülönbözőbb szempontoknak megfeleljen – hogy bemutassa mindazt, ami előzménynek tekinthető: a görög és latin műveltséggel érintkező perzsa, indiai, arab elbeszélés-gyűjtemények egy-egy darabját. Magáét a görög és latin elbeszélő prózát, a középkori fabliau-t, az európai és kisázsiai fejlődéstől függetlenül létrejött távol-keleti elbeszélést, a modern novella megteremtőjétől, Bocacciótól a ma élőkig, a reneszánsztól a XX. századig feltérképezze a novella egész világföldrajzát, úgy, hogy egyszerre adjon képet az irodalomtörténet korszakairól, tükrözze a többé-kevésbé elfogadott értékrendet s az ettől gyakran (s szükségszerűen) eltérő nemzeti értékskálát is reprezentálja, reménytelen vállalkozás, hisz csak az utóbbi két követelmény is kibékíthetetlenül áll szemben egymással, lévén, hogy a legnagyobb irodalmakból magasabb színvonalú gyűjtemény állítható össze, mint a nemzeti irodalmak összességéből. E közhellyel, hogy ilyen gyűjteményt csinálni reménytelen vállalkozás, szemben áll a gyakorlat: antológiák születnek, mert szükség van rájuk. Novellaantológiák is. Se szeri, se száma az ilyen átfogó vállalkozásoknak, mint a mienk, a legszélesebb skálában a két véglet: a tudós válogatás és ez impresszionista között. Mit tehet a szerkesztő egy ilyen nagy példányszámú, „standard” kiadványnak szánt antológia esetében, mint az, amelyet az olvasó a kezében tart? Igyekszik az egyes irodalmakat előbb úgy venni, mintha külön antológia készülne mindből, s az irodalom történetének a fonalát szépen felgömbölyíteni, mintha szöveggyűjteményt készítene. A kialakult értékrendet nem megsérteni, mintha disszertációt írna. S amikor ilyenformán előállt a megengedettnél két-háromszor terjedelmesebb anyag, megpróbálja csökkenteni. Pontosabban: csökkenteni, számtalan menetben. Úgy, hogy minden követelményt megsért. A térkép helyett tájékozódási pontok maradnak, a történeti fonal elkalandozik, az irodalomtörténetiség súlyos sérelmet szenved. A sérelem elkövetésében magyarázhatóan, de védhetetlenül, ha úgy tetszik, önkényesen, de elkerülhetetlenül most már a szerkesztő ízlése az eszköz. Mert ha már nem lehet teljes - és lehet e egyáltalán teljes egy antológia? -, adjon csak valamelyest eligazítást, vázlatot műfajról, korokról és nemzetekről, és legyen szép, jó, megrázó, emlékezetes olvasmány. Erre törekszik ez a válogatás is, amely kezdve az elbeszélő próza legrégibb ismert alkotásaival, a négyezer éves óegyiptomi A paraszt panaszai-val hetvenhárom elbeszélést, illetve novellát tartalmaz: a régebbi korokból tizenhármat, a tizenkilencedik század elejétől napjainkig hatvanat. Nem tesz egyenlőségi jelet az egyes irodalmak közé, de igyekszik, ha és ahol a színvonal sérelme nélkül ez megoldható, minél több irodalomból válogatni, s képviseltetni a később felvirágzott irodalmakat is. Egyezően a hasonló célkitűzéssel készült, ugyancsak az Európa Kiadónál megjelent A világirodalom legszebb drámái és A világirodalom legszebb versei című antológiákkal. A burkolón Pablo Picasso Minotaurosz és áldozata c. tusrajza látható.

Caius Sallustius - C. ​Sallustius Crispus összes művei
„A ​legragyogóbb római történetíró” - ahogy a nagy tanítvány, Tacitus nevezte - viharos közpálya és magánélet után jutott el oda, hogy szinte világtörténelmi távlatból szemlélődve gondolkozzék a római köztársaság bukásának és egyeduralom felé haladásának okain és tanulságain. Ez a szemlélődés a Julius Caesar meggyilkolását követő néhány évben kapott irodalmi formát két teljesen fennmaradt főművében, a Catilina-összeesküvés és a Jugurtha-háború történetében, valamint a befejezetlenül maradt, csak részleteiben ismert Korunk történetében. A két kis munka, amely Sallustius helyét a világirodalomban kijelölte, csak a legáltalánosabb értelemben sorolható a történetírás műfajába. Szerzőjük szándékai között a megtörtént dolgok emlékezetének megörökítése távolról sem volt a leglényegesebb. A római történelemnek néhány évtizeddel korábbi és viszonylag jelentéktelen két mozzanatát azért választotta tárgyául, hogy így zavartalanabbul beszélhessen a maga koráról, sokkal inkább az író, mint a kutató történész szemével nézve emberi jellemeket, sorsokat, indulatokat. Munkái bevallottan szenvedélyes erkölcsi állásfoglalások a maga korának alapkérdéseiben, de az író olyan mélységeit ismerte az emberi cselekvések társadalmi és lélektani indítékainak, hogy távol a lehangoló irányzatosságtól, az erkölcsi züllés parttalanságát példázó Catilina a mű végén hőssé magasztosul, a hősnek szánt Marius pedig szerencse pártolta learatójává ellenfele dicsőségének. Így történhetett, hogy Sallustius történeti koncepciói ma tudománytörténeti kuriózumok, az író ragyogása azonban Tacitus óta semmit nem homályosodott.

Titus Livius - A ​római nép története a város alapításától
Livius ​nagy műve a nagyszerű római gesztusok gyűjteménye. Emberei mind olyan rómaiak, mint ahogy a rómaiakat elképzeljük, és hogy így képzeljük el, az nem kis mértékben Liviusnak köszönhető. Livius hagyományozta az utókorra a rómaiság sokatmondó helyzeteit: Brutust, a konzult, amint halálra ítéli fiait, és végignézi kivégzésüket; Horatius Coclest a hídfőnél; Menenius Agrippát, amint lecsillapítja meséjével a lázongó köznépet; Mucius Scaevolát, amint jobbját tűzbe tartja, Coriolanust és az eke mellől diktátornak hívott Cincinnatust; a római követet, aki háborút és békét hoz tógájában - akárhol ütjük fel, mindenütt olyan jelenetre találunk, amely fiatal nemzedékek százainak vérét indította gyorsabb ütemre a római jellem igézetével... Inkább művész volt, mint tudós, a drámai hatás kedvéért feláldozta az igazságot; a római előidők nyers egyszerűsége iránt nem volt érzéke.... De sokkal fontosabb, hogy érzéke volt Róma méltósága iránt. Megírta azt a történelmet, amelyet kora várt tőle, az augustusi imperium méltó előtörténetét. Az utókor tőle tanulta meg, hogyan kell a nemzeti történelmet, amely sokszor csak barbár harcok, kegyetlen rablókalandok emléke, áthumanizálni, a magasztos pátosz síkjára felemelni. Szerb Antal

Iulius Caesar - Iulius ​Caesar feljegyzései
A ​gall háborúról és a polgárháborúról készült Feljegyzések szerzője, Caius Iulius Caesar a világtörténelem egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb egyénisége. Róma történetének fordulópontján kortársait megelőző politikai éleslátással felismerte az államformaváltás elkerülhetetlenségét - de nem számolt azzal, hogy a hagyományos köztársasági rend díszleteinek átformálása sérti az ősi római szabadság-illúziót. Ezért a figyelmetlenségéért sújtott le rá a huszonhárom tőrdöfés, és ezért maradt zseniális tervének megvalósítása a tehetségtelenebb utódra - Augustusra. A Feljegyzések, a memoár-irodalomnak ez az évezredeken át utánzott mintaképe Caesar galliai hadjáratának és Cn. Pompeius ellen vívott küzdelmének hűvösen tárgyilagos naplója. "Caesarnak az a képessége, hogy könnyűszerrel tudott győzni, felismerhető írásmódján is" - írta róla Herder. Valóban, a Feljegyzések nem összekapkodott hadijelentések gyűjteménye, hanem művészi igényességgel, könnyed egyszerűséggel megformált írásmű. A szenvtelen harmadik személyű elbeszélés, az elegáns stílus, a valóság részleteihez ragaszkodó aprólékos pontosság, a háborúk jogos voltának félelmetesen okos bizonygatása mögött azonban gyakran felizzik Caesar önmaga-igazolásának szenvedélye. A két "kötet" legfőbb értéke éppen ennek a világtörténelmet alakító szenvedélynek emberi hitelességében és feszültségében rejlik.

Publius Cornelius Tacitus - Agricola
"Tacitus ​első közreadott írása, az apósa emlékének szentelt Agricola-életrajz az író utókorának nem egy szakaszában...az egész életművet helyettesítette. Ezt a szerepet rövidségén kívül... tartalmi gazdagságának, pontosabban: a beleérezhető vonatkozások áradásának köszönheti.. Látszólag egyszerű, valójában nagyon is bonyolult, célzásokkal terhes írás. Műfaját sem egykönnyen határozhatjuk meg: életrajz, történelmi monográdia, dicsőítő gyászbeszéd, egyben mentőirat: félig történetírás, félig szónoklat, ..politikai pamflet, mégis klasszikus remekmű... Stílusában is hasonló változatosságot fedezhetünk fel Sallustius modorából, helyenként Seneca modernségétől Cicero hömpölygő pathosáig." Borzsák István jellemzi így magyar Tacitusa utószavában az Iulius Agricola életé-t amelyet most az Auctores Latini sorozatban latinul tesz közzé, sok nyelvi-tárgyi-stilisztikai-szövegkritikai magyarázat kíséretében. Az Auctores Latini sorozat XXIII. kötete, az első huszonkettőhöz hasonlóan, leendő klasszikus-filológusok kézikönyve lesz, de a latin nyelv és irodalom többi barátjához is szól.

Lucius Annaeus Seneca - Erkölcsi ​levelek
Seneca ​legnagyobb hatású és legjelentékenyebb alkotása az a százhuszonnégy fiktív levél, amely az élet gyakorlati erkölcsi kérdéseivel foglalkozik. Epikureizmussal színezett sztoikus erkölcsfilozófiájának summáját, eszmei végrendeletét írta meg bennük. Hogy az etikán kívül mi minden érdekli, arról vall ez az ötvenkilenc levélből álló válogatás is, a leveleknek majdnem a fele. Az átgondolt szerkezetű levélgyűjtemény minden művészi eszközt felvonultat a baráti „lélekvezetés”, a tudatos életvitelre való buzdítás szolgálatában. Seneca stílusa ma is lenyűgözi olvasóit. Mondatai rövidek, világosak és kifejezők, mert mindig kiélezettek, tömörek, s éppen ezért szinte robbanó feszültség gyűlik meg bennük. Bár egyik levél sem maradt fenn teljes egészében, mégis ezek az írások csiszoltságuknak és sokszínűségüknek köszönhetően Seneca legolvasottabb művévé váltak.

Quintus Horatius Flaccus - Ódák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Caius Valerius Catullus - Gyűlölök ​és szeretek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Caius Plinius Secundus - A ​természet históriája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Iulius Caesar - A ​polgárháború
"...egy ​államférfi hadvezér szólal meg kétezer év távlatából. Nem szépíró, kenyere nem a jelzők megválogatása, a szóhangulat árnyalása, nem is az emberi lélek kutatása vagy a társadalom rajza. Szerzőnk katona volt és politikus, egy világbirodalom alapítója és ura, aki - mellesleg - írt is. Különös, szinte egyedülálló írói sors: azt írta le, amit maga átélt, elvégzett - ami önmagában még nem ritkaság -, de tevékenysége milliók életét formálta, ezrek halálát okozta, új vonalakat rajzolt az ismert világ térképére, szóval egy darab történelem volt." (Ürögdi György)

Horatius Flaccus Quintus - Horatius ​összes művei Bede Anna fordításában
"A ​mi modern romantikus felfogásunk - írja Babits Mihály az ódaköltő Horatiusról - a lírát csak túlzottban, a vadban, az ősiben, a korlátlanban szereti keresni. Mindez Horatius egész lelkiségével a legtökéletesebb ellentét. S mégis, Horatius minden ízében lírikus, egyike a legnagyobbaknak. Könyve egy emberi attitűd hiánytalan lírai monumentuma. Költők vannak talán gazdagabbak, szárnyalóbbak. De könyv, verses kötet nincs tökéletesebb. A legnagyobb metrikusok egyike ő. Minden sorát külön kell nyelvünkre venni és ízlelgetni, mint a "nagy borok" minden cseppjét. Ez a nyelv és vers mindenre képes: acélos és férfias zengésekre éppúgy, mint érzéki, lágy, élveteg hangokra." A szatírák közvetlen hangú költőjéről így ír: "Kifigurázza a parvenüt, a parazitát, a pazarló örököst, az elpuhult s dologtalan városi életet; de kifigurázza az erényt pózoló filozófusokat és erkölcscsőszöket is. A világról az a véleménye, hogy mindenki bolond egy kicsit. Ő gyalogjáró, szellemes, modern típusú és urbánus poéta az emelkedettség legcsekélyebb igénye vagy póza nélkül. Az olvasóval szinte azonnal bizalmas viszonyba lép." És a levelekről: "Egyetlen könyvét sem olvasom ma nagyobb élvezettel." Néhány éve látott napvilágot a Lyra Mundi sorozatunkban Horatius ódáinak könyve a magyar fordítók több nemzedékének tolmácsolásban. Összes műveinek lefordítására most Bede Anna vállalkozott.

Lucius Annaeus Seneca - De ​Ira / A haragról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Persius - Iuvenalis - Szatírák
Milyen ​irodalom tengődhetett a "kéjbe és vérbe fúló" római császárság korában, a véres mecénások árnyékában? - kérdezi Babits Mihály Az európai irodalom történetében. S a válasz: "Persius, egy korán elégett ifjú, homályos célzásokban írt tömör szatírákat... A híres Iuvenalis, akitől a halhatatlan mondás származik, hogy "nehéz szatírát nem írni", ...sötét, pesszimista, s a világ, amelyet föltár, a Messalinák kéjelgése, az intelligencia leromlása, az egyiptomi babonák fertője, a sok csalás és panama, a gyermekek korai beszennyezése, alig hagy egy sugárt. De sugárként villan magának a költőnek egy-egy gondolata, mely örök kincs marad... Örök gondolatok, s mégis az ő korából fakadtak, amelyeket senki sem jellemzett jobban, mint ő, mikor ezt írta: "Mind féltjük az életünket, s az élet kedvéért elveszítjük azt, amiért élni érdemes!"

Publius Cornelius Tacitus - Sorsfordulatokban ​gazdag kor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók