Ajax-loader

'svájc' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Agatha Christie - Herkules ​munkái
___ ​A nyomozói pályáról való visszavonulását fontolgató "modern Herkules", azaz Hercule Poirot elhatározza, hogy mitológiai névrokonához hasonlóan tizenkét "munkát" végez el - felderíti tizenkét rejtélyes, a maga nemében "klasszikus", sőt "mitológiai vonatkozású" bűneset elvetemült tettesét...

Milan Kundera - A ​lét elviselhetetlen könnyűsége
___Milan ​Kundera talán leghíresebb, ma sem halványuló népszerűségű regénye sztori és filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindig megőrzi szépirodalmi jellegét. Főhőse egy jó nevű sebész, Tomáš, nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretőit. S egy szép nap e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán; hősünk beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, és feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexuális életéről azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel elmondhatatlan fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomáš ellentmondásos alakja mögé pedig Kundera a "prágai tavasz" eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az első napok euforisztikus gyűlöletét, végül a "normalizáció" éveinek megaláztatásait rajzolja fel háttérnek. ___Miféle sors, milyen jövő várhat itt Tomášra, Terezára vagy épp Sabinára, a festőnőre, Tomáš egyik szeretőjére? Megoldás-e, ha az emigráns megszabadul minden kötöttségtől? Hiszen súlya csak annak van, ami örökkévaló vagy örökkön ismétlődik. Az egyének és a nemzetek sorsa nem ilyen. Az igazi dráma azonban - mondja Kundera - nem a súlyosság, hanem a könnyűség drámája: hogy minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. Hogy a jóvátétel, a bosszú vagy a megbocsátás szerepét a feledés veszi át.

Paulo Coelho - Házasságtörés
A ​harmincas éveiben járó Linda megbecsült feleség, odaadó anya és ambiciózus újságíró. Szerencsés és sikeres nő, akinek mindene megvan: szerető férj, gyerekek, család, gazdagság. Belül mégis szorong, depressziós és a mindennapjaiban rendkívül boldogtalan. A rutint és a kiszámíthatóságot, amelyek eddig biztonságot nyújtottak számára, hiányként éli meg, a szabadság hiányaként. Börtönnek érzi harmonikus életét, majd ennek rabságából mély apátiába süllyed. Ebből rántja ki egy izgalmas, régi-új kapcsolat, egy népszerű politikus személyében. Linda egyszerre szembesül a szenvedély felszabadító érzésével és a választás kényszerével. Élete sorsfordulóhoz ér. A világ első számú bestseller írójának legújabb műve elementáris erejű provokáció. Paulo Coelho érzékeny figyelemmel, de könyörtelen őszinteséggel mesél szabadsághiányról, az élmények erejéről, elkövetett bűnökről, azok szükségszerű következményeiről. A brazil mester felismerése hátborzongató: a házasságtörés az emberi természet legpontosabb metaforája.

Paulo Coelho - Tizenegy ​perc
A ​szerző új regényében, mely szinte egy időben 33 nyelven jelenik meg, egy fiatal brazil lány életét meséli el. Maria egy gyerekkori csalódás után úgy érzi, soha életében nem fogja megtalálni az igaz szerelmet. Egy váratlan találkozás révén eljut álmai városába, Genfbe, ahol mesés gazdagságot és hírnevet remélve kezd táncosnőként dolgozni. Hamar ráeszmél, hogy a hírnevet nem adják ingyen, és nemsokára az utcán találja magát, ahol prostituáltként kell megélnie. Az igaz érzelmekről rég letett ugyan, de a szexualitás új és új utakra csábítja mindaddig, amíg egy fiatal festő fel nem lobbantja benne a szerelem tüzét. Választás elé kényszerül: vagy végleg feloldódik a testiségben, vagy megtalálja saját "belső fényét", és a szent szerelemben keresi meg a szex helyét. Coelho újabb világsikerű művében a szerelem szentségéről és a benne rejlő szexualitásról ír, tabuk nélkül, szenvedéllyel, a tőle megszokott spirituális emelkedettséggel.

Mary Shelley - Frankenstein
Victor ​Frankenstein, a szépreményű tudós ifjú elhatározza, hogy embert alkot a tudomány eszközeivel. Az eredmény irtózatos: torz teremtmény születik. A sorsára hagyott lény szenved a magánytól, a megalázottságtól, de műveli magát, szeretetre, megértésre vágyik, amit nem kap meg. Bosszút esküszik tehát, hogy számon kérje szörnyű sorsát teremtőjén… Mary Shelley, korának kiemelkedő tehetsége alig tizenhét évesen írja meg minden idők legeredetibb rémtörténetét, amelyből azóta számtalan világhírű filmadaptáció készült. A Frankenstein alapkérdései nem is lehetnének időszerűbbek: mindenható-e a tudomány? Teremthetünk-e embert, saját képünkre? Kell-e határt szabni a vágyainknak?

Rose Tremain - Gustav-szonáta
Egy ​nem mindennapi gyerekkori barátság lélegzetelállító története, amely kiállja az idő próbáját. Gustav Perle egy svájci kisvárosban nő fel, ahol a II. világháború szörnyűségeiből csak halk visszhang jut el. Egyedüli gyerekként nevelkedik imádott édesanyjával, Emilie-vel, aki meglehetően mogorván bánik vele. Összebarátkozik egy vele egykorú tehetséges és jó eszű zsidó fiúval Anton Zweibellel, az ígéretes zongoristapalántával. A regény Gustav családjának történetét követi nyomon, feltárja az anya antiszemitizmusának gyökereit, amelynek kihatása lesz fia és legkedvesebb barátjának életére is. Visszatekintés a háborús évekre és egy lelkiismereti ügy kellemetlen következményeire és előre nézés két életútra, két karrierre, egy szállodatulajdonoséra és egy zongoraművészére. A Gustav-szonáta egy gyerekkori szenvedéllyel, érzelmekkel teli barátságról, annak elvesztéséről, átalakulásáról és visszaszerzéséről szól egy élethossz során. Egy erőteljes és mélyen megindító mű az egyik legnagyobb kortárs regényíró tollából. "Tökéletes regény a szerelem tökéletlenségéről.” - The Guardian "Végletes és fájdalmas szépség. Briliáns regény, Tremain a legnagyobb brit írók egyike.” - Salman Rushdie The Sunday Times Top Ten Bestseller Rose Tremain korábbi regénye Színarany címmel jelent meg magyarul a Park Kiadó gondozásában.

Anita Brookner - Tóparti ​szálloda
Edith ​Hope kegyvesztett lett, és arra ítéletetett, hogy vétkét megbánni húzza meg magát a Genfi-tó partján, az Hotel du Lacban. A szezonnak vége, a női száműzöttek menhelye, az előkelő, de a divatra mit sem adó szálloda csaknem üres. Edith elhatározza, hogy befejezi regényét - immár a sokadikat - amit a szerelemről ír. (Közeli ismerőse szerint csak ír róla, ő maga soha nem gyakorolta. Ne higgyünk neki.) A szálloda szembesíti a való élettel, a nagyszerűen megrajzolt, fenséges és közönséges Pusey-val, a tétova és elkeseredett Monicával - és legfőként Mr. Nevillel-lel. A titokzatos mosolyú férfi, az ördög ügyvédje csábító, de léha dolgokat tanácsol a romantikus lelkű írónőnek. És végül is Edith ezt a regényt írja meg: saját magáról, a vétkéről, az Hotel du Lac vendégeiről, megértő humorral, megbocsátó iróniával. ___ Anita Brookner művészettörténész, nemzetközi szaktekintély a XVIII. és a XIX. századi festészet területén, a világhírű Courtauld Institute of Art tanára. A _Tóparti Szálloda_ a negyedik regénye -- 1984-ben elnyerte vele az év legjobb könyvének járó Booker-díjat.

Leslie L. Lawrence - A ​vérfarkas visszatér
Leslie ​L. Lawrence, a híres keletkutató és rovartudós ismét veszélyes feladat előtt áll: ki kell derítenie, valóban visszatért-e a Vérfarkas a Spitzhorn tövében fekvő kis svájci falucskába, ahol évekkel ezelőtt már meggyűlt vele a baja. Ezúttal is először kutyák esnek áldozatul a Dög kegyetlenségének, majd átharapott torkú áldozatok jelzik, hogy a démon újra életre kelt. Ráadásul rövidesen ismét megtelik a Hold, s a Spitzhorn vidékére köszönt a Vérfarkas éjszakája. Leslie L. Lawrence fogai közé szorítja elmaradhatatlan pipáját, kezébe veszi 38-as Smith and Wessonját, s felszáll a penzióba vezető kisvasútra, hogy a Gonosz szemébe nézzen.

Piros Sándor - A ​bergamói rézgomb
A ​bergamói rézgomb a reformáció idején egy svájci kantonban tomboló önkény, a nyomorban virágzó hitbuzgóság és az emberi esendőség krónikája. A bűnt tűzzel-vassal üldöző uralom hatalomtól megittasult kiszolgálói gyengeségből, kapzsiságból vagy hitvány ösztöneikre hallgatva kegyetlenkednek, családtagokat játszanak ki egymás ellen...

Johanna Spyri - Heidi
Főhőse ​egy svájci kislány, aki a maga egyszerű jóságával, tiszta szívével nemcsak megállja helyét árvaságában, hanem szeretetével és életörömével valósággal megváltoztatja maga körül az embereket. A napsütötte havasi legelők ragyogásában, ahol szegénységgel, betegséggel, magánnyal küszködő emberek viselik nehéz sorsukat. Heidi embersége, bizalma és hite megteremti az erény és jóindulat szép rendjét. Az életszeretetnek és humanizmusnak ezt a kivételesen szép eposzát ma sem lehet meghatódás nélkül olvasni.

Benedek István - Csavargás ​az Alpokban
Ez ​a könyv Benedek Istvánt, olyan sok kiváló ismeretterjesztő és szépirodalmi mű szerzőjét útleíróként mutatja be. A könyv ifjúkori élmények alapján született és különös varázsú ötletből íródott. A szerző mint kívülálló személy írja le önmagának és testvérének, a két diáknak utazásait, de úgy, mintha egy idősebb, tapasztaltabb barát írná, aki mosolyogva figyeli a két kamasz lelkes merészségét, lobogó kalandvágyát és meggondolatlan bátorságát. A két diák - a ma újra divatba jött módon - sátorral, hátizsákkal felszerelve hol kerékpáron, hol gyalog barangolta be a hatalmas hegység vadregényes vidékeit, az osztrák, a svájci, a francia és az olasz Alpok tündéri tájait. Sok év távlatából visszanézve a kalandok mit sem veszítettek elevenségükből, csak talán rájuk rakódott még valami fájdalmasan szép nosztalgia is. Ez volt az ifjúság!

Thomas Mann - A ​varázshegy
Thomas ​Mann monumentális regénye a század elején játszódik egy davosi tüdőszanatóriumban. Ide utazik fel a fiatal Hans Castorp unokabátyja látogatására s a tervezetten három hét helyett hét esztendőt tölt Berghofban. Ennek a világtól elzárt mikrokozmosznak nagypolgári légkörében szinte szemünk láttára sűrűsödnek azok a gócok, melyek az első világháború kirobbanásához vezettek. Sőt, már a fasizmus réme is előreveti árnyékát. A "Varázshegy"-ben Hans Castorpnak, ennek az átlag tehetségű német ifjúnak meghódításáért küzdenek a humanizmus és a későbbi fasizmus erői.

Via_mala
elérhető
16

John Knittel - Via ​Mala
Fűrészmalom ​a Jeffben, a graubündeni hegyek eldugott zugában, a szilajon zúgó Yzolla partján. Innen menekül el a kétségbeesés és borzalom éjszakáján Silvelie Lauretz, a szépség és tisztaság e kivételes megtestesítője, hogy új életet kezdjen, megszabaduljon az emberi mivoltából kivetkőzött apa árnyától s egy szörnyű bűntett kísértetétől. Vajon sikerül-e a szegény pincérlánynak -- aki gazdag örökösnő is egyben -- feledést és megnyugvást találnia Andi, a hozzá mindenben méltó férfi oldalán? Elég erős-e a kettejüket összekapcsoló szenvedély, a mély lelki vonzalom, hogy kibírja annak a bizonyos éjszakának a terhét? A Via Mala 1934-ben látott napvilágot, s azóta nemzedékről nemzedékre rendre meghódítja olvasóit. Magyarul 1993-ban jelent meg utoljára. Régi rajongói most újra felidézhetik, az ifjabb generációhoz tartozók pedig megismerhetik a történetet, s egyúttal valamennyien bepillanthatnak a két világháború közötti Svájc csak messziről oly mintaszerű és békés életébe.

Leslie L. Lawrence - A ​vérfarkas éjszakája
„A ​Spitzhorn lábánál korán esteledik. Kellemes szénaillat áradt felénk egy udvarból. Müller felvillantotta a zseblámpáját, amikor fekete felhőfoszlányok úsztak a hold felé - Az ördögbe is - szitkozódott -, a végén még kitöröm a lábam, pedig rövidesen megtelik a hold. - Közeledik a Vérfarkas éjszakája - mondtam. Szemrehányóan rám nézett, és megcsóválta a fejét. - Feltétlenül le kell mennünk abba a kocsmába? Mintha idefenn nem ihatnánk whiskyt vagy sört… Éppen válaszolni akartam, hogy megígértük, amikor a telehold ezüstös tányérja megszabadult a felhők fogságából, és felragyogott a hegycsúcs fölött. A fenyők felé pillantottam, amelyek mozdulatlanul álltak, mintha ezüsttel öntötték volna le őket. Villámgyorsan megragadtam Müller karját, és kiütöttem belőle a zseblámpát. Még a száját is befogtam, nehogy kiáltani tudjon. Nyöszörgött és hánykolódott a karjaim között. - Nyugi - mondtam, és megszorítottam a csuklóját. - Nincs semmi baj, csak azt akarom, hogy ne kiáltson. Fordítsa lassan a fenyőfák felé a fejét… És nehogy kiáltson, az istenért! Müller felhördült, és kimeredt a szeme a rémülettől. A ragyogó holdfényben, az ezüstszínű fenyők előtt ott állt a Vérfarkas, s megbabonázva meredt a Havasi Kürt kivilágított ablakaira.”

Friedrich Schiller - Tell ​Vilmos
Schiller ​drámája (1803) az európai romantika kivételes pillanatát tükrözi: egy eszme - a szabadság fogalma - eleven ragyogással világítja át az emberábrázolást. A Tell Vilmos - témáját hiteles és mondai eredetű eseményekből szőve - a svájci kantonok 14. századi szabadságharcának korába visz. A címszereplő, a hős csak megtestesíti népének etikai tisztaságát, lázadó szellemét. Az ősi szabadságjogaitól megfosztott népet a Habsburgok helytartója gyötri fennhéjázva, mígnem betelik a pohár, a szétszórt lázadók szövetségbe lépnek, s a népharag elsöpri a zsarnokokat...

James Lord - Egy ​Giacometti portré
"Miután ​a tárgy létrejött, olyan dolgokat vélek felfedezni benne átalakultan és új környezetben, amelyek mélyen megindítottak, gyakran anélkül, hogy tudatában lettem volna; olyan formákat, melyeket magaménak érzek, de gyakran anélkül, hogy azonosítani tudnám őket, s ez még inkább felkavar." A fenti szavakat Alberto Giacometti (1901-1966) vetette papírra, az a különös személyiségű szobrász és festőművész, aki az alkotás lázában - sokszor hevenyészve, hangosan gondolkodva, sokszor tökéletes letisztultsággal - fogalmazta meg töprengéseit arról, hogyan formálódik a keze nyomán a mű, keservesen, izzadtságosan, számtalan kudarc és újrakezdés után. Barátja és életrajzírója, James Lord, e könyv szerzője, tizennyolc napon át ült modellt neki, és portréja készítése közben feljegyezte, ahogyan az idős mester morfondírozott magában, dühöngött a világra és önmagára, örült és kétségbeesett néhány perc leforgása alatt, hogy aztán egyszerre két portré is megszülessen: egy Giacometti-festmény a szerzőről s egy sajátos lélek- és személyiségrajz a művészről, akiről kevesen tudták, hogy a szürke öregember képében a XX. század egyik legjelentősebb alkotója szokott üldögélni minden áldott nap a párizsi Montparnasse egyik kávéházában.

Richard Katz - Kutyaposta
Két ​kedves, derék kutya intim hangú levelekben fejti ki véleményét a világról, az emberek érthetetlen, furcsa természetéről. Sok mulatságos dolgot tudunk meg őszinte, mindig találó kritikájuk nyomán javíthatatlan, öntelt gazdáikról. Közben - s ez külön érdemük - okvetlenül arra gondolunk, bizony kicsit rólunk is szól a mese.

Halász Zoltán - A ​Matterhorn nem ér az égig
Hogyan ​tud egy négynyelvű ország lakossága úgy együtt élni,- hogy a legkisebb etnikum sincs elnyomva, sőt a többség segítségével fejtheti ki kultúráját, élheti saját életét. Miképpen tudnak az emberek, akik Svájcban sem szeretik jobban egymást, mint nálunk, demokratikusan együtt élni a jó törvények, a demokratikus választási és népszavazási rendszer, a kölcsönösen betartott játékszabályok jóvoltából? Hogyan bontakozott ki Európa egyik legszegényebb földdarabján a jólét páratlanul magas foka szorgalom, takarékosság révén - no meg a kemény versenyszellem, az üzleti ravaszság, s önzés által is, amely a svájci életnek épp úgy része, mint a korrektség és a megbízhatóság, amelynek az aranynál szilárdabb svájci frank a szimbóluma. E kérdésekre - és még sok egyébre is - választ ad Halász Zoltán könyve, amely svájci barangolásainak története egy kisfiúval, aki maga is svájci - és történetesen a szerző unokája. Kalandos utazásokat tettek kettesben - többek közt - a Rütli-mezőre, a Säntis oldalába, a havasi legelőkre, a rajnai mesevárosokba, egy óramúzeumba és Ganz Ábrahám hajdani műhelyébe. Szó esik e cselekményes és lírai könyvben emberekről és szép tájakról. És a szerző megpróbálja felszínre hozni a jelenségek mélyén rejlő "svájci titkot", amely nem kizárólag a jószerencséből és a kedvező földrajzi fekvésből származik

Covers_314031
elérhető
0

Vinkó József - Zürich
Furcsa ​és szokatlan érzés fog el, amikor ezt a néhány sort írom. Bevezetőt írok egy könyvhöz, amit nem olvastam, és amit - legalábbis eredeti formájában - soha nem is fogok olvasni, hiszen nem ismerem a magyar nyelvet. Mégis sejtem, hogy milyen ez a könyv, hiszen a Vinkó Józseffel való beszélgetések sok mindent megvilágítottak. Tökéletesen megbízom benne, tudom, hogy őszinte és nyílt képet fest Zürichről, azt írja a városunkról, amit látott és amit megérzett belőle. Elképzelhető persze, hogy véleménye néhány pontban eltér az enyémtől, dehát nem természetes ez? Engem már az a tény örömmel és megelégedéssel tölt el, hogy egyáltalán akad valaki Magyarországról, aki a mi Zürich városunk iránt olyan erős vonzódást érez, hogy rászánja magát, hogy egy egész könyvet írjon róla. Azt mondom: "a mi városunk iránt", mert szeretem Zürichet. Itt születtem, itt voltam gyerek, itt töltöttem el majdnem az egész életemet és minden bizonnyal itt is fognak eltemetni, ha elérkezik az ideje. Az én Zürich-képem érzelmeken alapszik és szubjektív. Ebben a tekintetben különbözöm sok honfitársamtól. Számukra Zürich, ha nem is Svájc fővárosa, de mindenképpen a legnagyobb metropolisza, gazdasági- és bankközpont, amit mindenekelőtt gyanakodva szemlélnek: attól félnek, hogy Zürich leszavazza őket. Mert való igaz: Svájc minden hatodik lakója Zürichben vagy Zürich környékén él. Itt egy lüktető életritmus jellemzi a hétköznapokat, ami gyökeresen eltér az ország többi városában zajló komótos életformáktól.

Kálmán Márta - Sträler-lakó ​voltam
A ​Sträler vadonatúj zürichi lakótelep. Szép, kényelmes házak, ápolt kertek, virágos teraszok. Csend, jó levegő. A lakók munkások, kisttisztviselők. Az életük az egyszerű svájci ember élete. Kálmán Márta több éven át volt a Sträler lakója. Mint diplomatafeleség kívülről szemlélhette Svájcot, de természetszerűleg benne élt a mindennapjaiban: így fedezte föl ezt az itthoni szemmel nézve igen furcsa országot. A svájci hétköznapokról: a háztartásról, az iskoláról, a közlekedésről, a kórházról, az üzletekről, fodrászokról, eladókról, hivatalnokokról, háziasszonyokról szólnak könyvének igaz történetei. Kálmán Márta nem hivatásos író, de tud valamit, amit sok útirajz és útikönyv írója nem: előítélet nélkül tudja szemlélni azt, ami számára idegen: embereket, szokásokat, a svájci életet. Ez a józan tiszteletre való képesség, a lelkendezés nélküli elismerés s az előítélet nyomát sem mutató kritika avatja könyvét érdekes és értékes olvasmánnyá.

Svajc
elérhető
0

Fajth Tibor - Svájc
Amióta ​a genfi Rousseau a XVIII. században újból felfedezte a természetet, a tájak szépségeinek emberi kedélyére gyakorolt jótékony hatását, Itália mellett Svájc lett Európa második idegenforgalmi központja. A francia forradalom előtti széplelkek azért keresték fel, hogy a szabad pásztoréletben gyönyörködjenek, a faházas svájci majorságok idilli környezetében, a megközelíthetetlen havas óriásokban. Századunk utazóit nemcsak a varázslatos táj vonzza, hanem Svájc, az a kis ország, amely az örökösen hadakozó nagyhatalmak ütközőpontján megőrizte békéjét, megteremtette a gazdasági csodát.

Friedrich Dürrenmatt - Az ​ígéret
A ​bűnügyi kisregény cselekménye a konvencionális epikai fikció keretében bontakozik ki. (Matthäi rendőrfelügyelő érdekfeszítő történetét hajdani főnöke meséli el az írónak). Egy eldugott falu melletti erdőben bestiális módon megölnek egy kislányt, s a helyszínre érkező Matthäi felügyelő ígéretet tesz a szülőknek, hogy kideríti a gyilkos személyét. Letartóztatják a gyilkosságot bejelentő, korábban nemi erőszak miatt már büntetett házalót, aki beismerő vallomást tesz, majd felakasztja magát. Matthäi azonban úgy véli, nem ő volt a tettes, s megtisztelő kinevezéséről is lemondva, a rendőrség kötelékéből kilépve, a látszólag reménytelen ügy kivizsgálásához lát. Az elenyészően kevés fennmaradt nyomból invenciózus koncepciót épít fel, majd csapdát állít az általa feltételezett gyilkosnak. Bár elgondolása és logikája zseniális, egy közbejött véletlen mégis meghiúsítja a leleplezést, a felügyelő testileg-lelkileg összeroppan. Dürrenmatt méltán népszerű krimijei (Az ígéret A baleset, A bíró és a hóhér) nemcsak a bűnügyi regények legjobbjai közé tartoznak izgalmas cselekményükkel, olvasmányos és szellemes stílusukkal, logikai és pszichológiai bravúrjaikkal, s a minden esetben "bejövő" csakugyan meglepő kifejlettel, hanem a műfaj megszüntetve-megőrzésének produktumai.

Robert Harris - Führer-nap
Az ​első hullát March nyomozó gyűjtötte be, csak mert szabadnapján is rosszul aludt. Tudta, hogy igazából barátjáé az ügy, vissza is adhatta volna, de - nem szerette a megoldatlan rejtélyeket. Ahogyan a hullák szaporodtak, úgy nőtt makacssága is, és napokkal a rutinosan induló nyomozás kezdete után már saját testületének börtönében ült, kollégái vallatták. 1964 tavasza volt; a húsz éve győztes Nagynémet Birodalom az agg Führer születésnapjára készülődött, az utcákon ünnepi hangulat volt, de a Führer bizalmasai aggódva, feszült idegekkel várták a börtönből érkező információkat. Mennyit tudott meg March? Beszélt-e valakinek róla? Nem hiúsul-e meg a már nagyon várt megbékélés a Berlinbe készülődő németbarát amerikai elnökkel, Kennedyvel? Marc azonban megmakacsolta magát. S neki is voltak kérdései. Hogyan esett a negyven éve Hitler-párti férfi a vízbe: önként? Balesetből? Vagy gyilkosság áldozata volt? Miként került a halott náci vezető ujjlenyomata a bűnügyi nyilvántartóba? Mit látott az SS kadét, aki rátalált a hullára - amit neki sem mert elárulni? Mit rejtegettek a meggyilkoltak a zürichi bankház titkos széfjében? Mi volt az a hihetetlen terv, amiről Hitler és környezete beszélt, de leírni, parancsba adni nem mert? Obergruppenführer Globucnik, a legkegyetlenebb SS főtiszt miért akarta a nyomozást holtvágányra terelni? A váratlanul felbukkanó hullák mind ugyanazokból a magas körökből kerültek ki. Egy csodaszép amerikai újságírónő is szaporította March gondjait: először azt hitték, gyűlölik egymást, majd féltek egymástól, míg végül egymás karjaiban találták magukat. S mindkettőjüket hajtotta a végzetes kíváncsiság. E pattanásig feszült történelmi fikció oldalain sokasodnak a bűnök és rejtélyek. De az abbahagyhatatlan, katartikus történet sodrában közeledik a FÜHRER-NAP, amikorra minden kérdésre választ kap az olvasó. A magyar olvasó e kiadással világsikert kap kézhez: a Führer-nap napok alatt az angol, és a nemzetközi könyvlisták élére került. Fél év alatt öt angol kiadása volt. Szerzője, Robert Harris brit író és újságíró, a Hitler állítólagos naplójáról szóló könyvvel hívta fel magára először a világ figyelmét.

George Jonas - Megtorlás
1972-ben, ​a müncheni olimpián arab terroristák lemészároltak tizenegy izraeli sportembert. A terror sújtotta évtizedben, amikor ártatlanok százai estek áldozatul válogatás nélkül taroló géppisztolysorozatoknak, ez volt az utolsó csepp a pohárban: Izrael úgy döntött, hogy változtat a terrorizmus elleni harc módszerein. Avner, a frissen leszerelt katona, önmaga számára is váratlanul, titkos ügynökként, egy akciócsoport parancsnokaként találja magát: négy társával együtt meg kell semmisíteniük a müncheni merénylet szervezőit. A feladatot Avner és kis csapat - ha nem is maradéktalanul - végrehajtja. Ami e könyvben olvasható - amennyire a konspiráció szabályai megengedik -, hiteles, dokumentumértékű. Miután elvégezte, amit rábíztak, Avner lelkiismereti okokból szakított megbízóival, és elmondta néhol hihetetlennek tűnő, ám más források által is alátámasztott, ellenőrizhetően igaz történetét a szerzőnek.

Walter Matthias Diggelmann - A ​hagyaték
1956 ​novembere, Svájc. A rádió és a televízió egész nap a budapesti események híreit sugározza, az újságok szenzációs címek alatt közlik kiküldött tudósítóik többnyire Bécsben beszerzett tudósításait, a mozik hátborzongató híradófelvételeket mutatnak be. Zürich 3 perc néma csönddel emlékezik meg "a felkelés áldozatairól", megszólaltatja a harangokat... Ilyen hangulatban próbál a valóságnak megfelelő választ keresni az eseményekre egy kommunista társadalomtudós - és majdnem az életével fizet érte, mert bizonyos láthatatlan erők, a közhangulatot kihasználva, valóságos pogromot rendeznek ellene. A fiatal Davidnak azonban valóban az életébe kerül, hogy meg akarja írni az igazságot a becsületes kommunista elleni elvakult hajszáról, és arról, hogy ugyanazok, akik ma a kommunistákat pusztítanák el, hogyan küldték a halálba a háború alatt a nácizmus elől menekülők ezreit. Svájc úgy él az emberek tudatában, mint ahol mindig oltalmat találtak a zsarnokság üldözöttei. Találtak is - a vastag erszényűek, vagy a híresek, akik Svájc "nagylelkűségét" világraszólóan hirdethették -, de nem pénztelen, szerencsétlen kisemberek. David Boller "hagyatéka" ezeknek a sorsára derít fényt. A fiatal svájci író regénye voltaképpen keretül szolgál valóságos események hiteles krónikájához.

Günter Spranger - Találkozó ​Bernben
"- ​A zárópecsétet - mondta Anka úr nyájasan - Herrlinger barátomra szeretném bízni... A kulcsot ön kapja, Hauptsturmführer úr. De bizonyára megérti, hogy én is biztosítottam magam. A bankkal megállapodtam egy jelszóban is, szeretném, ha ez az én titkom maradna..." Három dolog kell tehát ahhoz, hogy a berni széf megnyíljon, s két évtized múltán kiszolgáltassa a rablott ékszereket. Ki hozza el a zárópecsétet, kinél van a kulcs, mi a megbeszélt jelszó? Ezt szeretné tudni a svájci rendőrség is, ezért figyelteti a Bütikofer panzió lakóit. Csakhamar ezen töpreng Nehring tanácsos úr is, aki legnagyobb megdöbbenésére az események középpontjába kerül. Titokzatos éjszakai látogatók, gátlástalan gyilkosok követelnek rajta egy soha nem hallott jelszót. Ám egyszer mégiscsak előkerül a tárcájából egy papírszelet, rajta a felirat: "Jelszó: Söralátét!" Ki jelentkezik a bankban, kinek vagy kiknek a kezében a kulcs és a zárópecsét, megnyílik-e a széf a bemondott jelszóra? Ezekre a kérdésekre kap választ az olvasó az izgalmas, új meg új rejtélyeket tartogató bűnügyi történet során.

Réthy Endréné - Szabolcs Éva - Franz Schaffhauser - Iskolák ​és iskolareformok Magyarországon és Svájcban
Egy ​magyar és egy svájci kutatócsoport 1996-ban fejezte be azt az összehasonlító vizsgálatot, amelynek során áttekintették a két ország iskolapolitikájának történetét és empirikus elemzésekkel mérték fel jelenkori állapotát. A kötetben - takarékossági megfontolások miatt - a Svájcra vonatkozó rész csak magyarul, a magyarországi eredmények pedig csak németül olvashatók. Svájc kantonok szerint szervezett iskolarendszere napjainkban nagyjából hasonló problémákkal küzd, mint a rendszerváltozás utáni magyar iskolapolitika. Mindkét helyen megingott a bizalom az állami iskolák iránt, és előtérbe kerültek a magán, az alapítványi és az egyházi iskolák. A vizsgálatok három területre koncentrálódtak: szakirodalmi elemzések, törvényi rendelkezések és iskolai rendtartások vizsgálatával a két ország iskolatörténetének elemzése; pedagógiai programok és szervezeti modellek tükrében annak bemutatása, hogy milyen reformelképzelések léteznek az állami és a magániskolákban; végül empirikus vizsgálatok arra vonatkozóan, hogy "milyen didaktikai jellemzőik vannak az állami és a magániskoláknak". ; A kétnyelvű kötetben előbb a magyar iskola történeti áttekintése olvasható németül, majd Svájc iskolatörténete magyarul.

Walter Matthias Diggelmann - Én ​és a falu
Mulatságos ​egy falu ez valahol a svájci-olasz határon, ahol a fő jövedelemkiegészítő forrás az idegenforgalom és a csempészet. Különös figurák panoptikuma ez a falu, ahol korántsem olyan idillikus minden, ahogy ezt az idelátogató olasz és német turisták elképzelik. Tina, Marianne, Alfredo és Marcello, Ildo, Chichi Ponti, Jakob, Tomkowitz Pino Patocchi és a falu többi lakójának problémáit derűben oldja fel W. M. Diggelmann humoros, ironikus, anekdotikus elbeszélésmódja. "Pino Patocchit, miután a rendőrség tizenöt évvel ezelőtt elfogta, négy héten át hazudott, mindent tagadott, ostoba történetekkel traktálta a rendőr-tisztviselőket és az államügyészt, pszichiáter elé utalták, és pszichoteszteket végeztettek vele, többek közt egy asszociációs tesztet. - A jóember -meséli Pino- azt mondja például, hogy karácsonyfa, mire közölnöd kell vele, hogy mi jut erről eszedbe. Szóval, ő azt mondta karácsonyfa, én meg azt, hogy asszony az ágyban. Ő azt mondta, vasút, én meg azt, hogy asszony az ágyban. Mindig azt válaszoltam, hogy asszony az ágyban. A pszichiáter mérges lett, megkérdezte, miért mondom mindig azt, hogy asszony az ágyban. Mire azt feleltem, hogy én mindig és mindenütt arra gondolok, hogy asszony az ágyban, és szeretem az asszonyokat az ágyban."

Radó Sándor - Dóra ​jelenti
Ki ​volt Radó Sándor? Hogyan, és miért vált az újpesti cigánysorról induló zsidó kereskedő fiából a 20. század talán leghíresebb magyar földrajztudósa és térképésze, valamint a második világháború kimenetelében számottevő szerepet játszó svájci szovjet hírszerző szervezet világhírű, „Dóra” fedőnevű vezetője? A különleges életutat feltáró mű olyan számtalan ténnyel, dokumentummal alátámasztott, hiteles memoár, amely izgalmasabb bármely kémhistóriánál. A Dóra jelenti új, gazdagon illusztrált, teljes kiadása még többet tartogat az olvasó számára, mint az 1971-ben megjelent könyv. Az annak idején a szovjet katonai cenzúra által kihagyatott részek most látnak először napvilágot. Ezekből megtudható, illetve pontosan beazonosítható közel 60 olyan személynek és hírforrásnak a neve, akik a Radó csoportot információkkal látták el, illetve munkáját segítették. Megismerhető továbbá a „Dóra” és a moszkvai Központ közötti üzenetváltás eddig ismeretlen mintegy 45 rádiótávirata, amely értékes adalékul szolgálhat a történészek további kutatásaihoz is.

Heiling Bea - Túl ​a hegyen
A ​Pilátus Svájc egyik legendás hegye. Egykor sárkányok lakták, és a hegy tavában rejlett a Jézust halálra adó Pilátus teste, nyughatatlan lelke pedig veszélyt jelentett mindenkire, aki megpróbálta megmászni a kettétört hegyet. A kiszámíthatatlan Pilátus ebben a történetben is fontos szerepet kapott, jelképezi azt a zavaros időszakot, ami kezdetét vette és kihat még akkor is, ha valaki Svájc távoli ormai között tengeti életét. Imre egy csodálatos mégis esendő ember, akinek története tanulság lehet mindenkinek. Személyét egy kedves barátom kölcsönözte, történetét pedig az élet és a Pilátus hegy lenyűgöző látványa ihlette. Ám, ha egy sikeres és magányos férfi életében megjelenik a titokzatos Zsuzsanna, és nem is várt szerelme eltölt mindent, ott biztosan nem marad izgalmak nélkül az olvasó. Főként, ha ez a nő nem is egészen az, akinek hisszük…

Covers_353729
elérhető
0

Lev Tolsztoj - Luzern
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Johann Wolfgang Goethe - Briefe ​aus der Schweiz
Durch ​den Rücken einer hohen und breiten Gebirgkette hat die Birsch, ein mäßiger Fluß, sich einen Weg von Uralters gesucht. Das Bedürfniß mag nachher durch ihre Schluchten ängstlich nachgeklettert sein. Die Römer erweiterten schon den Weg, und nun ist er sehr bequem durchgeführt. Das über Felsstücke rauschende Wasser und der Weg gehen neben einander hin und machen an den meisten Orten die ganze Breite des Passes, der auf beiden Seiten von Felsen beschlossen ist, die ein gemächlich aufgehobenes Auge fassen kann. Hinterwärts heben Gebirge sanft ihre Rücken, deren Gipfel uns vom Nebel bedeckt waren. Bald steigen an einander hängende Wände senkrecht auf, bald streichen gewaltige Lagen schief nach dem Fluß und dem Weg ein, breite Massen sind auf einander gelegt, und gleich daneben stehen scharfe Klippen abgesetzt. Große Klüfte spalten sich aufwärts, und Platten von Mauerstärke haben sich von dem übrigen Gesteine losgetrennt. Einzelne Felsstücke sind herunter gestürzt, andere hängen noch über und lassen nach ihrer Lage fürchten, daß sie dereinst gleichfalls herein kommen werden. Bald rund, bald spitz, bald bewachsen, bald nackt, sind die Firsten der Felsen, wo oft noch oben drüber ein einzelner Kopf kahl und kühn herüber sieht, und an Wänden und in der Tiefe schmiegen sich ausgewitterte Klüfte hinein.

Kollekciók