Ajax-loader

'székely' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Tamási Áron - Ábel ​a rengetegben
Ábel ​népmesei ihletésű hős, az ő sorsát kiséri végig Tamási Áron trilógiája - Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában - küzdelmét a létért, a megmaradásért. Csavaros észjárású, furfangos emberke, aki kalandjai során talpraesettségével, humorával, emberségével, segítőkészségével úrrá lesz a nehéz helyzeteken. Megjárja a rengeteget, a várost, Amerikát, hogy aztán visszatérjen szülőföldjére, a havasokhoz, mert ahogy a könyvben található, már szállóigévé vált mondat állítja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".

Wass Albert - Magukrahagyottak
A ​könyv beszédes címe jelzi, hogy szól a Kárpátok hágóin a hazájukat az orosz hadsereg ellen védő székelységről, a koreai háborúban szinte halálraítéltként küzdő fiatal amerikai önkéntesekről, az 1956-ban a nagyvilág által becsapott harcos magyar fiatalokról és minden eszményért küzdő, de elárult emberről, akinek példája nem halványodhat el tudatunkban.

David Autere - Máglyatűz
Egy ​székelyföldi tisztáson elszabadulnak az indulatok. Egy amerikai magyar milliárdos elhatározza, hogy történelmet ír. A Moszkva melletti Novo Ogarjevóban összeülnek Oroszország urai, hogy döntsenek Magyarország és Közép-Európa sorsáról. Hirtelen felizzik a száz éve feszülő ellentét Kolozsvártól Pozsonyig. A magyar titkosszolgálat konvoját támadás éri Budapesten, fegyverek dörögnek a Pilisben, Marosvásárhely főterén pedig tízezer magyar énekli a román rohamrendőrök gyűrűjében: „Egy vérből valók vagyunk!” „A közép-európai Trónok harca az eredetinél is húzósabb. David Autere bitang jól ír.” (Alfahír) „Az év könyve.” (Azonnali.hu) „Lépten-nyomon meglepetéseket okoz, a végkifejlet pedig még az utolsó negyedbe lépve sem megjósolható.” (Demokrata) „Meggyőzően mutat be a színfalak mögött zajló politikai, diplomáciai, titkosszolgálati és katonai folyamatokat, döntési mechanizmusokat.” (Heti Válasz) „Az olvasó úgy érezheti, részesül a szerző katonai-politikai jólértesültségéből.” (Index) „David Autere a letehetetlenségig izgalmas regényt írt.” (Magyar Idők) „Végre egy politikai témájú magyar regény, amely nem giccses, nem didaktikus és nem is hiteltelen. Úgy tud érdekes lenni, hogy közben az olvasó elvégez egy komplett világpolitikai kurzust. Kötelező olvasmány.” (Török Gábor)

Nagy-olga-paraszt-dekameron-valogatas-a-szeki-trefakbol-es-elbeszelesekbol-150075
Paraszt ​dekameron Ismeretlen szerző
9

Ismeretlen szerző - Paraszt ​dekameron
A ​kitűnő romániai magyar folklorista széki tréfák és elbeszélések színes gyűjteményét nyújtja át olvasóinak. Élvezetes, eleven, olykor mosolyogtató, olykor megdöbbentő olvasmány ez a "novellagyűjtemény". Nagy Olga azt a "szellemi hátteret" is felvillantja, amely a széki ember életét meghatározza, s amely nélkül igazán nem is érthetnénk meg e sajátos "népi szociográfiát". "Szék nagyközség parasztjainak sorsa az élet örök ritmusában, a gyermekkortól a halálig tárul fel előttünk. Az elpusztíthatatlan életkedvben rejlik, hogy a szegénység, a lelki nyomor, a kiszolgáltatottság évszázadok alatt sem tudta elfojtani a keserű humor, a felszabadult kacagás hangjait ... Kimondottan erotikus népi tréfák, "viccek" is akadnak itt ... Ezek a történetek egyáltalán nem idegenek a nép életétől, annak mindig is részei voltak, csupán az álszemérmes felfogás ... az oka annak, hogy folklórkiadványaink szegényesek e téren" - írja Nagy Olga.

Tamási Áron - Ábel
Az ​Ábel-regényekről írt kritikák szinte egybehangzóan az otthonteremtő igyekezetben ismerik fel az éles eszű erdőpásztort, majd alkalmi munkákból élő vándorlegény vidámító tetteinek, groteszk helyzeteinek, leckéztető tréfáinak és szomorú tűnődéseinek legfőbb indítékát. De azt már kevesen veszik észre, hogy Tamási miért vitte fel hősét a Hargitára. Mert korlátozottnak látta az igazság kimondását: ott fenn bármit csinálhat kínjában szegény, nem kárhoztatja senki, mert a Hargitán nincsenek társadalmi formák, sem szerkesztett vallás, sem olyan erkölcs, amely csak lefelé kötelező. Megbízatásának megszűntével azonban rákényszerül arra, hogy alaposan szétnézzen az országban sőt kalandos hányattatásai során megjárja Amerikát is a szegények oldalán. Az író a sokszor idézet mondatot - Ábel újra és újra föltett kérdésére - az ördögtől megszabadult, hontalan néger ajkára adja: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

Tamási Áron - Bölcső ​és bagoly
A ​három részesre tervezett regényes önéletrajzi mű első kötete. Szíves kalauzként Székelyföldre, időben a század elejére viszi el az olvasót, szülőföldjére, a Nyikó völgy Farkaslakára. Megismerkedünk a falu keletkezésének legendájával, a környező községekkel, a székelyek eredetével, majd az író őseivel, akik a többi székely család életét példázzák. Gyűrkőznek a sovány földdel, őrzik egy zárt világ hagyományait, de minden nemzedékükben akad valaki, aki kiemelkedik; a nép követeként kiröppen a világba. A könyv az első emlékezetes betegségtől a kiröppenésig, az elemi iskola végéig mutatja be hősét. Gyermekkori csínyek, szorongások, ráeszmélések mögül kirajzolódik a felnőtteket kritikával szemlélő, a munkát korán megtanuló és jókedvvel végző kisfiú embersége. Megelevenedik az anya "szenvedő s mégis derűs tekintete", az apa "komoly és értelemben díszes arca", de nem hiányoznak a család és a falu életének komor, nehéz pillanatait felidéző oldalak sem. Néha úgy tűnik, hogy az emlékezés megszépíti a valóságot, mégis teljes világot rajzol az író, melynek a tisztesség, a szabadságszeretet, a szorgalom és a kövek alól is virágot hajtó remény az alapja. Tamási művészetében az idealizáló-szimbolizáló művek után a Bölcső és bagoly fordulatot jelent a realizmus irányában. A székely valóság sokoldalúan hű rajzával, a gyermekkori élményekhez hozzáadva a felnőtt tapasztalatát, magával ragadó társadalmi regényt teremtett, amely lírával átszőtt önvallomás és vallomás is egyben. A szülőföld és a gyermekkor napfényes-árnyékos világában a szerző művészetének rejtett forrásaira bukkanhatunk. Nyelvi fordulataiból, stílusából elénk tárul a székely nép észjárása, lelkisége; összegezve kapjuk mindazt, amit a népköltészettől és az útra bocsátó közösségtől kapott.

Wass Albert - Jönnek! ​/ Adjátok vissza a hegyeimet!
A ​két regény témája: Erdély visszacsatolása Magyarországhoz /1940/ és Erdély elszakítása Magyarországtól /1946/. Meghitt olvasmány a történelmi regényeket és magas szintű szépirodalmat kedvelőknek egyaránt.

Wass Albert - Csaba
'A ​haza elveszett!' - sóhajtanak föl Móruc kicsiny székely falucska lakói 1918 végén. Fileki Márton fia nem érti. Ugyan hogyan veszhetett volna el, hiszen minden a helyén maradt, minden a régi. Ferkó csak a kolozsvári egyetemen döbben rá a valóságra, hogy milyen sors jutott a magyarságnak saját hazájában. De azt is látja, hogy minden feszültség, mely a különböző nemzetiségűek között támad, a politika műve. Emberi sorsok, futó szerelmek, kényszerű meghajlás a hatalom előtt, dacos helytállás, összefogás a nehéz időkben - így zajlik a kis falu élete. Ferkó férfiként érti meg, hogy hiába is vár a nagyapja meséiből ismert Csaba királyfira, a szebb jövőt neki magának kell megteremtenie. A Székelyföld gyönyörű tájait bemutató leírásokban, élményszerű jelenetekben és jellemrajzban gazdag történet az emberség szép példája. Beszerzése a meglévő állomány figyelembe vételével minden nagyobb általános gyűjtőkörű könyvtárba javasolt.

Sütő András - Advent ​a Hargitán
Az ​Advent a hargitán komor tónusú, balladikus ihletésű dráma, mely szintén az ellenpontozásra épül. A Vidám sirató... farsangi vigalmát itt az adventi várakozás dermedt csöndje váltja föl. Bódi Vencel messzire szakadt övéit várja haza a havasra, hiába. A dramaturgiai ellenpontot ezúttal két fiatal tiszta szerelme, örömre készülő élete jelenti, ők lesznek az elhagyott öregember lelki gyermekei. Ám az egymásra találás sem hozhatja el a földi boldogságot, mert "elátkozott nép gyermekeiről csak a holtak beszélnek". A 20. századi kelet-közép-európai sorsdráma - és a nemzetpusztulás víziója - Sütő dramaturgiájában magába sűríti a néphagyományok misztikáját éppúgy, mint az író modern szimbolizmusát, a népköltészet balladai ihletését és a nagy gondolkodók panteizmusát, a lélektani realizmust és az elvonatkoztató ábrázolást. S mindeme eszmék, motívumok az író utolérhetetlen nyelvi erejével szólalnak meg.

Nyirő József - Székelyek
Nyirő ​elbeszélő művészetének megvan az a nagy ereje, amely mindjárt magához ragadja az olvasót. Semmi külön feladatot nem ad neki, nem zavarja meg rejtélyeivel. Írásainak nincsenek külön titkai. Belterjesen kibomlik mindaz, amit történetei nyújtanak. Könnyű, varázslatos, kristályos és szivárványos folyású magyar beszéde könnyedén kap föl szárnyaira, s amikor letesz, érezzük, hogy mindent látunk, amit meg akart mutatni nekünk. A nagy elbeszélők ellenállhatatlan erejét hordja ez a nyelv, s kis elbeszélésekben és rajzokban legzavartalanabb a hatása. Székelyek című kötetének néhány olyan elbeszélése van, amelyet nem lehet elfelejteni. De az egész kötet, első novellagyűjteménye, a Jézusfaragó ember óta, Nyirő legművészibb és leggazdagabb hatású könyve. A kötetet kiegészíti három, eddig könyvben meg nem jelent novellája.

Nyirő József - Jézusfaragó ​ember
Amikor ​Nyirő József 1924-ben, az ismeretlenségből előlépve, leteszi a _Jézusfaragó ember_ c. novelláskötetét a magyar olvasóközönség asztalára, nem sejtheti, hogy olyan kötetet tett le e sokat látott „asztalra”, amelyet majdan többen a nyirői életmű csúcsának tartanak... Szokatlan dolog ez, mintha az operaénekes már az első fellépésén kiénekelné a magas C-t. Szokatlan és kényes, mert igaz ugyan, hogy lenyűgözi a közönséget, de egyúttal magasra is teszi a mércét. Hogy az éppen csak megszületett erdélyi magyar irodalom részéről erőteljes felütés volt ez a könyv, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olyan neves kritikusok méltatják lelkesen és elismerően, mint Németh László vagy Jancsó Béla. A tekintetben is mérföldkő e mű, hogy nyitánya egy olyan sorozatnak, amely rövid időn belül a két világháború közötti magyar irodalom egyik kedvenc témájává avatja a Trianonnal idegen impérium alatt rekedt Székelyföldet és székelységet. _„A székelyek emelt elmével járnak. Nem barom mellett baktató parasztok ők, hanem Isten jobbjának árnyékai, kiknek értelme röptében táplálkozik, mint a fecske”_ - olvashatjuk mindjárt az első oldalon. És valóban, Nyirő székelyei e novellákban nem hétköznapi emberek, hanem mitikus hősök mitikus időben és térben. De a görögök óta tudjuk, hogy a mítoszok hőseinek élete távolról sem fenékig tejfel... Viszont lebilincselő olvasmány. A javából.

Balás Gábor - A ​székelyek nyomában
Az ​erdélyi jogtörténettel kapcsolatos munkáiról ismert szerző e könyvében megkísérli a székelység sorsát követni. A jogtörténeten kívül a történelem egyéb segédtudományát is segítségül hívja ehhez. Képet vázol fel arról, hogy merre vezethetett a székelyek útja a Fekete-tenger partjáról a mai településekig, hogyan találtak helyet az avar birodalomban, majd Magyarországon és "Erdélyország"-ban. Követi a székelység számos szórványának útját is a Szeret folyó tájától az Újvilágig. Rövid, de érdekes sétára viszi az olvasót az erdélyi Székelyföldön kívül a Dunatáj fontosabb székely települési területeire és Buda környékének székely "szigetei"-re is. Ízelítőt kapunk a székely rovásírásból, majd a szerző megismertet negyvennél több kiemelkedő székely egyéniség élettörténetével. A könyv végig érezteti a szerző felfogását: a székelység magyar, nem pedig elmagyarosodott idegenekből keletkezett népcsoport. A könyvben a szerző számos bizonyított tényt és adatot gyűjtött össze. A székelység teljes, hiteles története azonban még sok kutatás, feltevések, logikai következtetések tudományos bizonyítását igényli. A munkát be kell fejezni, a magyar történelem egy részéről van szó. Balás Gábor érdekes, változatos módon ismerteti meg az olvasót a székelyekkel, életmódjukkal, szokásaikkal. Gondolkodásmódjukban, életszemléletükben sok olyan jellegzetes vonást ismerünk meg a könyvéből, amelyek elgondolkodtatóak, megőrzésük egész népünknek érdeke.

Tamási Áron - Jégtörő ​Mátyás
"A ​Jégtörő Mátyás úgy kezdődik, mint egy fantasztikus regény. Egy büntetett szellem földi vándorlásait mondja el, míg különböző állati formákon át emberi testbe ér. (...) ez a könyv önmagától és szinte észrevétlenül valóságos népmeseregénnyé válik, s épp ezáltal hoz új, különös műfajt a magyar irodalomnak. Ami a legföltűnőbb: a mesehangulat Tamási regényébe valahogy nem is a fantasztikum ajtaján lopózik be. Maga a csodás história, a szellem vándorlásának története állatból állatba csöpp meseszerűséget sem mutat. A mese nem ebből a szellemhistóriából indul, hanem épp ellenkezőleg: a földi valóságból, egy intim falusi képből, a paraszti környezet rajzából, amelybe a száműzött szellem állati minőségében belecsöppen, hogy rámért „szolgálatát" teljesítse. (...) Ez a hang, ez a líra, a Jégtörő Mátyás fantasztikus meséjét éppoly igazi, tőrőlmetszett Tamási-könyvvé avatja, mint amilyen akár az első Ábel-kötet volt.” (Babits Mihály)

Benedek Elek - Világszép ​nádszál kisasszony
Fekete-tengernek ​a hetvenhetedik szigetjében vagyon három nádszál, a középsőben van a világszép királykisasszony, a két szélsőben a két szobaleánya. De ezen a a szigeten olyan nagy sötétség van, hogy a kardodat felakaszthatod rája. Aztán ha odatalálsz is, egy vén boszorkány őrzi a házat..." Ezt a világszép királykisasszonyt szerzi meg a királyfi, azt a királyfi, aki a Óperenciás-tengeren is túl, de még az Üveghegyen is egy sánta arasszal túl élt hajdanában, amikor az öreganyám öreganyja sem élt már. Benedek Elek első között gyűjtögette és dolgozta fel a magyar mesekincs színe-javát, olyan meséket, amelyek a nép életerejéről, találélkonyságáról, humoráról, meleg szívéről tesznek tanúságot, és örökbecsű darabjai a magyar kultúrának.

Bencze Attila - A ​lélek-inga-járata
Verseskötet Bencze ​Attila 1981. november 17-én született Székelyudvarhelyen. 14 éves kora óta ír verseket, melyeket emberközeli és társadalomközpontú gondolkodása miatt rengeteg irodalmi lap mellőzött az utóbbi években. 2003 után rádöbbenve arra, hogy a jelenkori magyar irodalom teljesen eltávolodott az olvasóktól, néhány egyetemi tanárral és szerzővel karöltve létrehozta a Neo-Transzilvanista Irodalmi Páholyt, amely célul tüzte ki az emberközpontú irodalom művelését. Ennek eredménye, Bencze Attila 2007-ben megjelent "A fogadott fiú" című kötetének fogadtatása kapcsán vált szemmel láthatóvá. Bár a média a mai napig hallgat róla, de a 2007-es esztendőben Bencze volt a Székelyföld legolvasottabb szerzője. Irodalmi blogjában a következőket írja magáról: "Nem vagyok én több senkinél. Csak az vagyok, ami minden ember. Élő és fájó lelkiismeret. Egy ember, aki úgy tudja megírni az emberiség és a lélek nyomorát, hogy könnyes lesz tőle a szem. Hát a könnyező emberekért alkotok és értük folytatom a megkezdett munkát. Nem érdekelnek az irodalmi rokoni baráti társaságok. Engem csak egy dolog érdekel csupán. Meglátni a nyomort és megírni azt."

Varga Géza - A ​székely rovásírás eredete
A ​jelen kötet (a kutatók utóbbi években megváltozott álláspontjának ismertetésével) dokumentálja az akadémikus "tudomány"-nak a székely rovásírás eredetével kapcsolatos megdöbbentő tanácstalanságát. Bizonyítja, hogy a székely rovásírás kőkori világmodellek jelkészletéből származik. Azaz a székely rovásírás e közös gyökerek miatt áll rokonságszerű kapcsolatban Eurázsia legősibb írásaival s amerikai indián szimbólumokkal. A hunok által is használt írás a Földközi-tenger keleti medencéjének környezetében használt legősibb lineáris írások képviselője; gyökerei több, mint tízezer évesek

Wass Albert - Elvásik ​a veres csillag
Tánczos ​Csuda Mózsi régi jó ismerőse a Wass Albert-regények kedvelőinek. Igazi székely góbé ő, Tamási Ábeljének kissé korosabb rokona, aki már a Tizenhárom almafa lapjain is székely furfanggal igyekezett boldogulni a történelem viharaiban. Tánczos Csuda Mózsival most újra találkozhat az olvasó, ha kézbe veszi Wass Albert Elvásik a veres csillag című regényét. A valós történelmi eseményekre épülő regény a bolsevista megszállástól az 1956-os magyarországi forradalom utáni erdélyi magyarellenes bosszúhadjáratig követi nyomon a Tánczos család történetét, s egy székely falu erőszakos elrománosításának stációit. A regény két nagy fejezetből áll. Az első a többé-kevésbé sikeres boldogulni próbálás krónikája: Tánczos Csuda Mózsit Dombi-Dombolov elvtárs, az „odesszai magyar”, a székely faluba küldött orosz komiszszár kinevezi „csertifikátos vadőrnek”. A „bizalmi állásban” a legkülönfélébb kalandokat éli meg Mózsi. Afféle húzd meg-ereszd meg játék ez a hatalommal: a főhős úgy próbál boldogulni az új keretek között, hogy egyetlenegyszer se tegyen olyat, ami erkölcsi érzékével szemben áll, viszont mindemellett együttműködjék annyira a bolsevista hatalom képviselőivel, hogy kényelmesen megélhessen a család. Szatirikus látlelet ez a diktatórikus rendszerek működéséről, ahol mindenki függ valakitől, és esetenként az alárendelt ember furfangja védheti meg felettesét a bukástól. Közben az olvasó betegre kacagja magát Mózsi kiszólásain, az abszurdnál abszurdabb jeleneteken. Aztán a regény második részében már kevesebbet kacagunk, mert az ott bemutatott események során minden tönkremegy. Először lecserélik az „odesszai magyart” egy másik komisszárra, majd Mózsi is megszűnik „csertifikátos vadőrnek” lenni. Ezzel kezdődik a Tánczos család és a falu életének megállíthatatlan romlása. Odafönn a bércen mind csak halványul a veres csillag, amelyet a falu népe elismerésként kapott kitűnő termelési eredményéért, amely nem is volt annyira kitűnő, csak Mózsi furfangossága miatt hitte azt róla a településre küldött ellenőrző bizottság. Fenn az ormon mindegyre vásik a veres csillag, miközben odalent az 1956-os forradalom után a szomszéd román falu lakói népirtást rendeznek a helyi székelyek között, s egyre gyakrabban indulnak vagonok a falubeliekkel Dobrudzsába. Az elhurcoltak helyébe besszarábiai románokat telepítenek, hogy a kötet végén Mózsival és feleségével, Rozálival is elinduljon a marhavagon a messzi lápvidék felé, s a családból egyedül az időközben felnőtté cseperedett kicsi Mózsi maradjon meg szülőföldjén, havasi bujdosóként. A regény zárlatából az elkeseredés helyett mégis a bizalom hangja sejlik elő. Akit érdekel, az olvassa el az Elvásik a veres csillag című Wass Albert-regényt, amely abba a mifelénk ismét egyre ismerősebbé váló időszakba kalauzolja el az olvasót, amelynek során „ami ezelőtt okosság volt, az ma lopás, s ami azelőtt lopás volt, az most törvény, s mindezt együtt úgy nevezik, hogy szociálizmus”.

Tamási Áron - Ábel ​Amerikában
Ábel ​népmesei ihletésű hős, az ő sorsát kiséri végig Tamási Áron trilógiája - Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában - küzdelmét a létért, a megmaradásért. Csavaros észjárású, furfangos emberke, aki kalandjai során talpraesettségével, humorával, emberségével, segítőkészségével úrrá lesz a nehéz helyzeteken. Megjárja a rengeteget, a várost, Amerikát, hogy aztán visszatérjen szülőföldjére, a havasokhoz, mert ahogy a könyvben található, már szállóigévé vált mondat állítja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".

Tamási Áron - Ábel ​az országban
Ábel ​a második részben egy fogorvos segédjeként járja az országot. Kíváncsisága és csavaros észjárása miatt rengeteg kalandba keveredik. Egy börtönben eltöltött éjszaka után kezd el gondolkodni azon, mi célra vagyunk a világon. Tamási e regényét is utánozhatatlan bájú, lírai töltésű költői nyelv, a székely észjárás egyéni szellemességét tökéletesen visszaadó jellemzések, a szülőföld természeti és a kor sajátosságainak hangulatos tükrözése és humanista gondolat érvényesülésébe vetett meggyőződés jellemzi.

Barabási Albert-László - Behálózva
Könyve, ​mint minden igazi tudomány, látszólag egyszerű kérdést kutat, egy detektív szívósságával: Hogyan kapcsolódik minden egymáshoz, és mit jelent ez a tudományban, az üzleti és a mindennapi életben? „A világunkban meglévő hálózatok valódi természetének megértésével olyan, az emberiséget foglalkoztató kérdésekben kerülhetünk közelebb a válaszhoz, mint a vírusok leküzdése, a gazdasági válságok kezelése, a terrorizmus visszaszorítása vagy akár az emberi társadalom gondjainak megoldása. A Behálózva című könyvet 13 nyelvre fordították le, és több országban felkerült a bestseller listára. Hazánkban 2003-ban jelent meg először, szintén Vicsek Mária fordításában. Az azóta eltelt időszakban a könyv megindult a világranglistán. Jelen kiadásunk alapja a Penguin Book kartonált változatú kiadványa.

Orbán János Dénes - Alkalmi ​mesék idegbeteg fölnőtteknek
A ​javíthatatlan akasztófavirág író-poétának kétségkívül ez a legkomolytalanabb kötete az eddigiek közül. Bár OJD-től megszokott módon a könyvben csak úgy sorjáznak az irodalmi és nyelvi bravúrok, a felnőttmesék elsődleges és vállalt célja a polgárpukkasztás és a könyörtelen kacagtatás. Micimackó székely góbévá vedlik, a kis herceget kíméletlenül seggbe rúgják, a népmesék hősei irdatlan lőcsükkel forgatják föl a világot, mindent megtudunk a poétaóriások ivargerendájáról, és végül Jessica Albát is beszippantja a pajzán költői örvény. Nem feltétlenül egy nőegyleti olvasmány, s ha véletlenül ép idegrendszerű olvasója akad, mire a végére ér, garantáltan idegbeteggé röhögi magát.

Mészáros Sándor - A ​kék hegyeken túl...
Kocsin ​a szállásunk s országúton a hazánk" – sóhajtja keserűen Szőts Ferenc bukovinai székely parasztember, aki 1941-ben útra kelt, elhagyta szülőhazáját, hogy átjusson az Északi-Kárpátokon, "a kék hegyeken túl", Magyarországra. A vonaton értesül gróf Teleki Pál öngyilkosságáról, s hirtelen belédöbben: "odahagytunk mindent, itt vagyunk, s nem tudom, mi történik velem a következő percen." Hasonló sorsra jutottak, hasonló sorssal vertek (szerbek, svábok) házaiban települnek le a bukovinai székely családok. Ahová a történelem forgószele veti őket, oda sodródnak. Útjukon találkoznak lengyel menekültekkel, akik "hullanak, mint rostából a mag", bevagonírozott zsidókkal, házukat elhagyni kényszerített svábokkal. A Debrecenben élő Mészáros Sándor a bukovinai székelység nyelvén írta meg elbeszélő főhőse vallomása alapján ezt a sajátos XX. századi legendáriumot. Mert vallomás ez a könyv, nemcsak a bukovinai székelyekről, hanem modellértéke révén minden kisebbségben élő közösség sorsáról és hitéről, hányattatásairól – és a nyelv megtartó erejéről. Vallomás a történelemről, amelynek kegyetlen sorsfordulóiban erkölcsi tetté minősülhet a túlélésért, a puszta megmaradásért vívott harc is, vallomás a föld szeretetéről, a munka, a gazdálkodás morális tartalmáról, a kisebb kompromisszumok megtétele közepette is szuverénnek megmaradó, hitben-erkölcsben éppen szenvedései által megerősített emberről.

Nyirő József - Madéfalvi ​veszedelem
A ​Madéfalvi veszedelem igazi "székelyregény", amely egy magára hagyott népi közösség történelmi sorsának, "szenvedéstörténetének" elbeszélésével hívja fel a figyelmet arra, hogy Erdély maradék magyar karakterének fenntartására és védelme nem képzelhető el a székely közösség védelme nélkül. A regény a székely határőrség szervezésének véres történelmi tragédiáját mutatja be. 1764. január 7-én hajnalban a császári katonaság hihetetlen kíméletlenséggel támadt az álmukból felvert székelyekre, a támadásnak több mint négyszáz halálos áldozata és több mint ezer sebesültje volt, közöttük asszonyok és gyermekek. A kollektív ábrázolás medrében a madéfalvi vérengzés áldozatai mintegy közös személyiséget kapnak, az elszenvedett tragédia nem pusztán sok-sok egyén személyes tragédiája, hanem egy egész népé.

Egyed Ákos - A ​székelyek rövid, képes története
A ​székelyek földjéről és népéről könyvtárnyi irodalom született napjainkig. Tudományos, ismeretterjesztő, de áltudományos kötetek egész sora is tárgyalja a székelyek történetét, különféle elméleteket dolgozva ki e nép eredetéről, ismertetve különböző szemszögből a történetét. Az utóbbi időben örvendetes módon ismét fokozódott a Székelyföld iránti érdeklődés. Egyre többen tartják fontosnak, hogy megismerkedjenek a magyar nemzet e különleges népcsoportjával, mely hosszú századokon át védelmezte földjét, küzdött szabadságjogaiért, és teszi ezt ma is. Egyed Ákos történész, akadémikus gazdagon illusztrált ismeretterjesztő kötete a szélesebb olvasóközönség számára mutatja be röviden a székelyek történetét. Bízunk benne, hogy mind Székelyföldön, mind a Kárpát-medence más vidékein egyre többen haszonnal forgatják a kötetet, melybe a szerző sok évtizedes kutatási eredményeit is beépítette.

Benedek Elek - Az ​adószedő
A ​szülőföld ihlette "regény a székely népéletből" eseménysorának főhőse Talabér József. Ez a felkapaszkodott, gőgös, törtető jobbágyivadék a választók megtévesztésével, megvesztegetésével (a magyar történelemben nincs új a nap alatt), etetésével, itatásával, lerészegítésével jut hozzá Kotormány község adószedői tisztségéhez. A nemes székely famíliák keseredett szívvel nézik a basáskodó, hatalmával visszaélő, felfuvalkodott Talabért, s Gazdag Antal Mózes szemére is vetí, hogy amióta "kaputos paraszt" lett, elfelejtette a származását. Kettőjük küzdelme során Benedek Elek annyi váratlan fordulatot, szélsőséges jellemet és abszurd helyzetet teremt - gyilkosság, öngyilkosság, halálos baleset, reménytelen szerelem stb. -, hogy az egy romantikus rémtörténet írójának isbecsíiletére válna. A mű a fiatal Benedek Elek első igazi erőpróbája, melynek a mára már nehézkes, idegenül ható "A kollektor" címet adta. A regény mégis olyan irányt jelez az útkereső író próbálkozásai sorában, amelyben - ha folytatja -, elkerülte volna a későbbi eszményítés és illúzióteremtés veszélyeit. Már a témaválasztás is sokat ígérő. Azt a világot hozza, amelyet később Szabó Dezső, Nyirő József, Tamási Áron, napjainkban pedig Sütő András, Kányádi Sándor tedez fel: az erdélyi havasok lábainál fekvő székely falvak küzdelmes, tragikus, zsibongó életét, az egymásnak feszülő indulatokat, a lobbanó szenvedélyeket, az ösztönvilág vulkánkitöréseit, a lelki szenny, a bűn, a gonoszság kútforrásait. Benedek erős drámai sodrást teremt a cselekményszövéssel, s a fikció, a kitalálás, az írói lelemény is nagyobb szerepet játszik itt, rnint néhány későbbi történetében.

Jókai Mór - Bálványosvár
"A ​Bálványosvár Erdély egyik legvadregényesebb, lélegzetelállítóan szép táján játszódik. (...) A cselekmény ideje a 13.század, az a kor, amikor még a kereszténység mellett Erdélynek ezen a vidékén élt a pogány vallás is, s a történet éppen a két felfogás megütközését is ábrázolni kívánja. (...) -csodálattal adózunk Jókai Mór fantáziájának, mesélőkedvének, a magyar nemzeti múlt megszépítésén, humánus életeszmények közvetítésén fáradozó alkotókedvének, hogy a szűkszavú leírásokból, a tudományosan rendszerezett mondákból, nyelvi hagyományokból, mitológiai töredékekből megalkotta ezt a szemet gyönyörködtető, színes mesét. Befejezésül két modern író szavait idézzük Jókairól. Szerb Antal így írt róla: 'Amikor az ember Jókai regényét leteszi, úgy érzi, hogy ezt a könyvet még egyszer el fogja olvasni, ez nem egy múló pillanat eltöltése volt. És valami elkíséri az embert ifjúkori Jókai-olvasmányaiból egy életen át.' Móricz Zsigmond így fogalmazta meg Jókai varázsát: 'Jókai egy pogány volt, egy pogány istenfia, aki zengő és nagy lélekkel sugárzott szét... Valami csodálatos, felemelő életérzés volt ez: optimizmus az élettel szemben, igenlése mindannak, ami jó és erőadó ebben a siralomvölgyben' " R. Takács Olga

Tamási Áron - Szűzmáriás ​királyfi
"Regényem ​egy esztendő óta él és forr bennem, csak nyugalomba kéne menekülnöm ismét, hogy megírhassam. Úgy megyek haza, mint a szántóvető a földre egy sereg búzával" - írta Tamási Áron még Amerikából. A Szűzmáriás királyfi-val született meg 1928-ban a székely "eposzregény", mellyel az író - már az Ábel megírása előtt - bizonyította, hogy Bartók és Kodály "lélektestvére". A Szűzmáriás királyfi, melynek új kiadása híven követi az író igazításait, az életmű meghatározó alkotása. "A székely sorsot olyan sötét jajgatással írtam meg, hogy arra a sötét jajgató forrásra a későbbi időkben is, mint szomorú szarvas, rájárt a székely lélek" - vallotta Tamási Áron élete végén.

Covers_253135
elérhető
1

Tabéry Géza - Vértorony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Balázs Tibor - Ábel ​tornya
A ​Zsámboky-, Karácsony Sándor- stb. díjas szerző harmadik önálló verseskötete. Az alcím beszédes: szűkebb pátriájából, a Székelyföldről küldi palackpostáit a költő, a belső száműzetésből a virtuális szabadságba. Verseinek túlnyomó többségében – a tarnszszilvanista hagyományoknak híven - a kötött forma dominál; a drámaiságot dallamossággal leplezi. Számos szonett, sőt szonettkoszorú is szerepel a kötetben. A versek a legrangosabb honi, erdélyi folyóiratokban láttak napvilágot 1991-ig, amiután a költő elhallgatott: Hitel, Holnap, Forrás, Jel, Élet és Irodalom, Igaz Szó, Kelet-Nyugat, Magyarok, és Utunk.A kötetben (kuriózumként?) a keleti és nyugati egyetemeket egyaránt megjárt alkotó (műfordító, esszéíró) külön ciklusban hozza francia, német, román, angol, olasz és latin nyelven írt verseit, mintegy a főcímre is utalva: Tamási Ábelének tornya a bábeli zűrzavarban.

G%c3%b3b%c3%a9s%c3%a1gok
Góbéságok Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Góbéságok
Két ​koldust enged be házába a szentpáli asszony, s étellel is kínálja őket. Megkérdi: - Van itt egy tányér leves, melyikük kanalazná fel? Mire az első: - Hát én! - s már lapátolja is befelé. Mikor befejezi, azt mondja az asszony: - Van egy kis sültem is, melyikük vállaná? - Hát én! - mondja újra az első. Megkapja s befalja hamar. - Van egy kis málém is - mondja ekkor a vendéglátó asszony. - Melyikük enné meg? - Hát én! - szól ismét ugyanaz. Mikor befejezi, azt mondja az asszony: - Van itt néhány fatuskó, melyikük hasogatná fel? Mire az első a társának: - Szólj már egyszer te is valamit!

Székely Csaba - Bányavidék
Székely ​Csaba fiatal kora ellenére jóval több mint egy szimpla tehetség. Trilógiájának első darabja, a Bányavirág a Színházi Dramaturgok Céhe, majd a Színházi Kritikusok Céhe szerint is Az évad legjobb drámája lett, a szerző megkapta érte a Szép Ernő-jutalmat. A sorrendben második műnek, a Bányavakságnak is két bemutatója volt már. A kötetzáró Bányavíz pedig az Örkény István Színház drámapályázatát nyerte meg. A Bányavidék darabjai ugyanazt az isten háta mögötti, reménytelen világot barangolják be, fanyar humorral, tragikomikusan.

Damó Csaba - Damó Levente - Anyám ​és mondásai
Édesanyám ​lövétei székely asszony, de mi már Kolozsváron születtünk és nevelkedtünk. Habár a székely akcentust levetkőzte, gyerekkorunkat végigkísérte a sok ízes székely szólás-mondás, közmondás, amiken rendszeresen jókat derültünk. Az is előfordult, hogy egyáltalán nem értettük őket, úgyhogy ilyenkor meg kellett kérdezni, mit jelent. Néhány évvel ezelőtt öcsémnek az az ötlete támadt, hogy össze kéne gyűjteni ezeket a mondásokat, és kiadni könyv formájában. Nos, ez megtörtént, ezt tartja kezében a kedves olvasó. Ez a könyv nem egy szöveggyűjtemény. Az anyag ömlesztve, mindenféle rendszerezés nélkül lett papírra vetve. A szólások, mondások alapvetően három kategóriába tartoznak: olyanok, melyek édesanyám szülőhelyének közvetlen környezetéből származnak, ezeket nagy valószínűséggel csak a lövéteiek ismerik, aztán vannak a teljes székelység körében elterjedt mondások, és végül azok, amelyeket Kolozsváron, Magyarországon, vagy éppen egy-egy filmben hallott, jegyzett meg és használt sajátos módján. Amint a cím is utal rá, a mondások mellett édesanyám is szerves része e alkotásnak, általa lehet bemutatni az anyagot úgy, ahogy mi ezt megéltük. Ezért némely szó úgy lesz leírva, ahogy azt ő használta. Az átlag magyar ember számára érthetetlen szavakat megmagyarázzuk.

Kollekciók