Ajax-loader

'töredék' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


John Steinbeck - Arthur ​király
Akkoriban ​Uther Pendragon volt Anglia királya. A király megismerte és megszerette a híres Ingraine-t. Könyörögve kérte, hogy töltsön vele egy éjszakát, de Ingraine hűséges asszony volt, és visszautasította a királyt. Azonban a király cselhez folyamodott, és egy varázsló segítségével megszerezte a hölgyet. De a születendő gyermeket a varázslónak kellett adnia... Uther halála után versengtek a királyi trónért, viszont csak az lehet a király, aki ki tudja húzni a kőből azt a kardot, melyet Uther szorított be. Egy ifjú lovagnak sikerül is. A neve Arthur... Arthur elfoglalja a trónt, megnősül, de a nővére megpróbál a trónra törni, fiának szánva azt. A király megalakítja a kerekasztal lovagrendet, hűséges lovagjaival. Elkísérik a királyt száz meg száz kalandon át, majd elindulnak megkeresni a Szent Kelyhet.

Karel Schulz - Kőbe ​zárt fájdalom
"Az ​életrajzi regény a reneszánsz világába vezeti az olvasót. Gyermekkorától követi nyomon a művész életútját: Firenze, a Mediciek, legfőként Lorenzo Magnifico udvara hagy mély nyomot a gyermekifjú lelkén. A Mediciek bukása után Róma következik, itt alkotja a Pietát, majd újra és újra visszatér Firenzébe. Élete nagy szerelmi élményétől felzaklatva, gyötrelmes tépelődések közepette faragja ki Dávid szobrát, majd pápai meghívásra végleg Rómában telepszik le, s hozzákezd II. Gyula pápa síremlékének elkészítéséhez - itt ér véget a regény. Michelangelo legviharosabb, legkalandosabb, szenvedélyektől zaklatott ifjú éveinek leírását hatalmas történelmi tablóba ágyazza az író."

Örkény István - Négykezes ​regény
"Hohó ​- szólalt meg Déry. - Álljunk csak meg egy percre. Fölpattant, elsétált a szőnyegig, lenézett a tóra, visszajött, és gondolataiba merülve az asztalra könyökölt. - Mi bánt - érdeklődtem. - Olvasd csak el, amit írtunk. Nem elég, hogy összevissza járnak a vonatok, mi még a badacsonyi sebest is késéssel indítjuk el a Déli vasútról. Mit fognak ehhez szólni a fejesek? - A mi vonatunk tényleg öt perc késéssel indult. - Őszerintük viszont nem ez a tipikus. Egy ideig csak hallgattunk, töprengtünk. - Tibor! Vegyük olybá, hogy a lelkes mozdonyvezetőnek sikerül behoznia a késést. - Nem hangzik rosszul. Föltéve persze, hogy hőseink ezáltal elérik a Szigligetre induló hajót. - El fogják érni - nyugtattam meg. - Úgy véled, hogy ezzel eleget tettünk a forradalmi romantika követelményeinek? - Eleget tettünk. - Lehet - bólintott Déry. - De talán nem ártana, ha egy füst alatt egy kis önkritikát is gyakorolnánk. - Az sem árt - mondtam, és fölvettem a tollat. - A második fejezet következik."

Thomas Mann - Egy ​szélhámos vallomásai
Felix ​Krull, a selma-regények örököse ügyesen szedi rá a világot, de közben ő maga is áldozat: a csaló önmagát is becsapja. A szigorú tollú és komoly Thomas Mann az irónia fegyvereibe öltözötten nagyszerű karakterrajzok galériáját kínálja, egy izgalmas cselekmény fonalán...

F. Scott Fitzgerald - Az ​utolsó cézár
"Az ​utolsó cézár messzemenően a legjobb hollywoodi regény, s az egyetlen, amely belülről ábrázolja ezt a világot (...) fényében érdemes újraolvasni A nagy Gatsby-t, mert kiviláglik belőle, mit akart Fitzgerald megvalósítani utolsó művében. Ha igaz is, hogy Az éj szelíd trónján írása közben folyton változott Fitzgerald koncepciója abban a tekintetben, hogy mi is voltaképpen a regény igazi témája, melynek következtében e lebilincselő mű egyes részei nem mindig illeszkednek egymáshoz, Az utolsó cézár-ról már bízvást elmondható, hogy csalhatatlan írásművészetével sikerült ugyanúgy megvalósítania a mű szilárd egységét, ahogyan az korábbi keltezésű elbeszéléseiben megmutatkozik. T. S. Eliot azt mondta e könyv kapcsán, hogy Henry James óta Fitzgerald tette meg az első fontos lépést az amerikai regényirodalomban. És ahhoz sem férhet kétség, ha beteljesítetlen maradt is a szándék, hogy az Az utolsó cézár is azon könyvek közé tartozik, amelyek mércéül szolgálnak" - írja előszavában Edmund Wilson.

Leonyid Szolovjov - A ​müezzin fia
"Mi ​lehet az oka, hogy ifjúságomban oly gyakran kerültem különféle kalandos helyzetekbe?" - kérdezi önmagától a szerző. És rögtön meg is felel rá: "Az az egész korszak, úgy érzem, nem volt más, mint egyetlen hatalmas, világméretű, soha nem látott-hallott kaland, és ahhoz, hogy az ember izgalmas helyzetbe csöppenjen, nem kellett keresnie az alkalmat, a kaland maga rátalált hősére." Leonyid Szolovjov, Naszreddin Hodzsa alakjának megteremtője gyakran volt a legképtelenebb kalandok hőse a keleti romantikájú üzbég tájon a szovjethatalom első éveiben. Viszontagságai olykor mulatságosak, máskor vérfagyasztóak, de mindig nagyon izgalmasak. Ifjúkoráról szóló regénye, sajnos, befejezetlen maradt, de így is teljes értékű, kitűnő olvasmány, amelyet biztosan megszeretnek fiatal - és idősebb - magyar olvasói.

Örkény István - Önéletrajzom ​töredékekben
Örkény ​István életműsorozatának nyolcadik kötetében a szerző befejezetlen regényei (Bónis család, Babik, Tatárfutás, A másik út regénye) olvashatók, Radnóti Zsuzsa szerkesztésében és jegyzeteivel.

Albert Camus - Az ​első ember
„Végül ​is azokról fogok írni, akiket szeretek. Csakis őróluk. Mélységes öröm” – írja a Nobel-díjas francia író Az első ember-hez írott egyik jegyzetében. Ezúttal nem mitikus parabolát, hanem nagyon is személyes hangú, hús-vér „közvetlen” regényt akart írni. A nagylélegzetű, önéletrajzi indíttatású műnek azonban csak egy része készült el, a munkát 1960. január 4-én félbeszakította a halál, az író autóbalesete. A most megjelenő félbemaradt írás mégis kerek egész. Camus beszámol benne a születéséről, a családja múltjáról, az algíri kopár szegénynegyedben töltött gyermekkoráról, az apa hiányáról, az iskoláról, a gimnáziumról, felemelő és torokszorító élményekről, egy különös, hol melegséget árasztó, hol kegyetlen mikrovilágról, s mindenekelőtt hallgatag anyjáról, akire mindig néma, tehetetlen, sóvárgó szeretettel nézett föl. Rendkívüli írói tehetséget felragyogtató, érzékeny, hiteles és felkavaró vallomás ez a könyv, melyből elementáris élni akarás árad.

James Jones - Fütty
Kórházhajó ​érkezik a csendes-óceáni hadszíntérről Amerikába. Utasai között van négy fiatal katona, akik már ismerősek az olvasó számára: A szerző Most és mindörökké című regényének főhősei ők, bár a nevüket az író megváltoztatta. Testileg-lelkileg összetörtek, kiégtek,úgy érzik, cserbenhagyták harcoló társaikat. És az otthon földje sem hoz megnyugvást számunkra, hiszen az élet sokszorta bonyolultabb, kiismerhetetlenebb itt, mint a fronton. Futó szerelmek, kalandok, szörnyű csalódások váltogatják egymást, a kiúttalanság érzése egyre jobban úrrá lesz rajtuk, sejtik hogy az életük így vagy úgy bevégeztetett...

Karinthy Frigyes - Az ​emberke tragédiája
Az ​emberke tragédiája Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról és Luci Ferkóról reprint kiadása. A versikéket írta Karinthy Fricike, aki 1936-ban írta ezt a gyöngyszemet. Kis híján elkallódott. Az író az elkészült művet átadta Ascher Oszkárnak, a kitűnő előadónak, hogy megtanulja. Ascher író barátai társaságában felolvasta. Egy közülük kölcsönkérte tőle egy napra -- és elvesztette. Ascher, nem sejtve semmi rosszat, még egy példányt kért Karinthytól, mire azt a választ kapta az ijedt írótól, hogy csak ez az egy példány volt belőle. Halála után, hagyatékát rendezve egy padlásról lehozott láda tízezernyi papír fecnijén beküldött dilettáns írások, újságok és levelek között megtalálták két jelenet híján a teljes művet. A hiányzó részeket fia, Karinthy Ferenc pótolta.

Hatvany Lajos - Urak ​és emberek I-II.
"A ​gazdagság éppoly állapot, mint az egészség, a betegség, a fiatalság vagy a szegénység... A szegénység... irodalmilag minden oldalról meg van világítva. Ellenben a gazdagság, kevés lévén a kapitalista író, még alig kiaknázott irodalmi érték. Ezért anyagilag független ember, ha ír, ne adja a műszegényt, hanem vigye bele írásába kivételes helyzete összes dokumentumait." Hatvany Lajos: Válaszok. Nyugat, 1910 1790 körül Morvaországból Magyarországra érkezik Náthán fia Simon. Egy szegény, árva, magyarul nem beszélő, pajeszos-kaftános-szakállas zsidó fiú. És valamikor az 1930-as évek derekán dédunokája, az ország egyik legnagyobb iparmágnása, a legdivatosabb ruhákba öltözött, művelt pesti zsargonban beszélő Bondy Zsigmond elveszi feleségül arisztokrata menyasszonyát, és beköltözik ősi nemesi kastélyába. Közben háborúk, forradalmak, tőzsdekrachok, iskolai balhék, szerelmek, esküvők és temetések váltogatják egymást, megismerjük a pénzcsinálás, a gazdasági birodalom kulisszatitkait és a zsidó-magyar identitás örök kérdéseit. A mesélő pedig báró Hatvany Lajos, az asszimilált, milliárdos birodalmat felépítő Hatvany-Deutsch család sarja. Az Urak és emberek trilógia a magyar és a világirodalom rejtett kincse, a zsidó Buddenbrook-ház. Egy regényfolyam, amely a jelek szerint Márai és Szerb Antal regényeihez hasonlóan rövidesen meghódítja a világot is.

Jane Austen - Julia Barrett - Charlotte
Julia ​Barrett, az Austen-regények folytatója, az Önteltség és önámítás és A harmadik nővér szerzője irodalmi kinccsel bukkant elő. E regény Jane Austen utolsó, befejezetlen műve és annak kiegészítése, melynek az író maga eredetileg A fivérek, családja pedig a Sanditon címet adta. A történet új Austen-hősnőt kelt életre, aki méltó helyet foglalhat el Elizabeth, Emma és Anne mellett. Megismerkedhetünk Charlotte Heywooddal. A történet Sanditonban, egy fejlődésnek induló, tengerparti településen játszódik. A fiatal leány vidékről érkezik, s szembetalálja magát a pezsgő városi élet kifinomultságával és közönyösségével. Az ártatlan, de éles elméjű Charlotte-ot minden igyekezete ellenére mégis rabul ejtik a bámulatos Parker família különcségei, az álmodozók és semmittevők előkelő családja; a békétlen Denham testvérek; a betegeskedő, ám rendkívül tevékeny Parker nővérek és a mindent kényszeresen megfigyelő Emmeline Turner. Charlotte hamar felismeri, mi is a feladata. Azonban még e bájos, ifjú hölgy legnagyobb erőfeszítései sem tűnnek elegendőnek ahhoz, hogy megmentsék a fürdőhelyet. "A Charlotte méltó folytatása azoknak a kitűnő műveknek, melyeket már joggal elvárhatunk Julia Barrett-től. A meseszövés üde és fordulatos, a szereplők jelleme lenyűgöző, a stílus elbűvölő. Az Austen-rajongókat bizonnyal megörvendezteti a sanditoni történet leleményes befejezése. Barrett ugyanazzal az éles szemmel, rokonszenvvel és szellemességgel alakítja szereplői jellemét, ahogyan Austen megalkotta őket.

Laurence Sterne - Érzékeny ​utazás
"Az ​utazók egész körét a következőképp lehetne felosztani: Henye Utazók, Kandi Utazók, Hazudozó Utazók, Gőgös Utazók, Hiú Utazók, Mélakóros Utazók. Ezután következnek: A Kénytelenségből Utazók, A Bűnös és Gonosz Utazó, A Szerencsétlen és Ártatlan Utazó, Az Egyszerű Utazó. És legvégül, kegyes engedelmükkel: Az Érzékeny Utazó, (értvén rajta ennenmagamat), mert magam is utaztam, mely útirajz megírásának imhol most ülök neki." Laurence Sterne (1713-1768) bájosan szeszélyes könyve Angliában, majd a kontinensen is nagy sikert aratott. Az Érzékeny Utazó franciaországi élményeiről számol be olvasóinak. Olasz útjáról már nem tudott írni, a halál kivette kezéből a tollat...

Franz Kafka - Amerika
"E ​regényének a közreadó Max Brod - kissé önkényesen - az Amerika címet adta. Önkényesen, mert - bár a regény ott játszódik, és az amerikai tömegcivilizáció megannyi jegyét realisztikusan ábrázolja - ez is egy fiatalember magányáról, kiszolgáltatottságáról szól. Éppúgy "álomképekből" áll, szintén a végzetes és végletes egyedülvalóság könyve, mint A kastély és A per, de talán olvasmányosabb, még emberibb, és nem olyan elborzasztó, mint azok. Valódi emberi viszonylatok is föltűnnek benne, bár van, amelyiknek nincs folytatása, némelyiknek pedig (mint pl. a Világcirkusz angyalának) nincs előzménye. A mű befejezése is homályos - ki tudja..., akár így, akár úgy, ez a regény, Kafka Copperfield Dávidja is remekmű." Szukits Könykiadó, 1997

Jaroslav Hašek - Švejk
A ​regény hőse, mint az alcím is állítja, egy "derék katona". Furcsa tisztesség a Švejké: részt vehet az első világháborúban, először a hátországban (katonai fogdákban és egészségügyi intézményekben), majd a fronton, végül fogságban. ő a készséges kisember, aki roppantul igyekszik a tisztesség és becsület látszatát kelteni, azonban menti a bőrét, mégpedig úgy, hogy addig hülyéskedik, amíg a bolondok közé zárják, mert tohonyaságaival és furfangjaival terhére van a katonai feljebbvalóinak. A szatírikus regény, amely ezt az alakot teszi hősévé, háború- és monarchiaellenes élű. A panoptikum, melyet az író és a monarchia militarista világából felvonultat, gyilkos, megsemmisítő nevetésre készteti az olvasót. A dicsőséges "csihi-puhi" anekdotafűzérszerűen kibontakozó, javarészt Švejk által kommentált története: az esztelenségnek, a fegyelmezés gépies, lélektelen formájának, a korlátoltságnak, a kakasdombon is kiélhető cezaromániának, az alkoholizmusnak eseményéből áll össze. Švejk észjárása a cseh nép történeti tapasztalatait sűríti, leleplezi a háborút, a császárság kórhadt rendszerét és általában az emberi ostobaságot. A népi - sokszor naturalista - nyelvezetű dialógusok szatírikusak, állandó feszültséget, folyamatosságot teremtenek, egybeötvözik a sok-sok epizódot. Hasek hősének passzív rezisztenciájában zseniális írói készséggel jelenik meg a sajátos cseh kispolgári világ. A regény befejezetlenül maradt, ám így is egésznek tűnik. Magyarul először Karikás Frigyes fordításában látott napvilágot, külföldön, a két világháború között. A teljes és hiteles fordítás (Réz Ádámé) 1956 óta jelenik meg.

Kafka
elérhető
41

Franz Kafka - A ​kastély
Josef ​K., a kastély új földmérője megérkezik a faluba, hogy tovább folytathassa útját a kastély urához. Arra azonban soha nem gondolt volna, hogy ezzel élete legnagyobb megpróbáltatásának néz elébe - útját a kastélyhoz minduntalan akadályozza a falu népe, míg végül ő maga sem biztos benne, valóban várják-e odafönt. Vajon eléri-e célját? Az elidegenedés legnagyobb huszadik századi írójának egyik legismertett és legjobb könyve A kastély. Szerzője 1915-ben Fontane-díjat kapott, de igazán csak a halála után fedezte fel a művelt világ. Az igazi Kafka-reneszánsz főleg az emberiséget ért hatalmas megrázkódtatás, a II. világháború után érkezett el. E regénye 1941-ben Amerikában is megjelent. Thomas Mann ekkor írta róla: "Utal az isteni és emberi állapot között meglévő áthidalhatatlan szakadékra, melyet csak mágikus humorral lehet érzékeltetni."

Geoffrey Chaucer - Canterbury ​mesék
Geoffrey ​Chaucer főműve, a Canterbury mesék 24 verses elbeszélést tartalmaz - Boccaccio Dekameron-jának mintájára. A keretelbeszélés szerint 30 zarándok tart Canterburybe. Úgy tervezik, hogy a hosszú út folyamán történetekkel fogják szórakoztatni egymást.

Franz Kafka - Töredékek ​füzetekből és papírlapokról
"Szerettem ​egy lányt, aki viszontszeretett, ám el kellett őt hagynom. Miért? Nem tudom. Olyan volt ez, mintha fegyveresek köre övezné, akik lándzsáikat kifelé fordítanák. Bármikor közeledtem is, a lándzsahegyeknek ütköztem, megsebesültem, vissza kellett fordulnom. Szenvedtem így sokat. A lány ebben nem volt hibás? Azt hiszem, nem, sőt tudom is. Az iménti hasonlat nem teljes, engem is fegyveresek vettek körül, akik lándzsáikat befelé, vagyis ellenem fordították. Mihelyt a lány felé közelítettem, először is az én fegyveresim lándzsáiba akadtam, és már innen sem juthattam tovább... Egyedül maradt a lány? Nem, elhatolt hozzá egy másik férfi, könnyen s akadálytalanul..."

Alekszej Tolsztoj - Első ​Péter
Első ​Péter cár két évszázada élénken foglalkoztatta az orsz írók képzeletét. Hol nemes törekvéseit, hol barbár kegyetlenségét hangsúlyozva, mindenképp mint erőskező uralkodót ábrázolták, bizonyságául annak, hogy méltán kapta a "Nagy" jelzőt. A klasszikus kor írói közül azonban egyik sem látta oly tisztán, mint Alekszej Tolsztoj, hogy mit jelentettek Péter reformjai, és milyen eszközökkel lehetett őket végrehajtani, hogy Oroszország európai nagyhatalommá váljék. Tolsztoj monumentális regényében az orosz nemzeti múlt e legizgalmasabb lapjai elevenednek meg. A sok szálból szőtt, temérdek szereplőt mozgató cselekmény középpontjában Péter alakja áll: bátor hadvezér, fortélyos politikus, nemzetteremtő cár, aki - Puskin szavaival élve - "önkényuralkodói kézzel szórja szét a felvilágosodás magvát", közelről szemlélve azonban küszködő, kétségek közt hányódó, örömet habzsoló, tudásra szomjazó, kudarctól meg nem tántorodó, messzire világító egyéniség, mint mindazok, akik egy lépéssel előbbre járnak kortársaiknál.

Publius Vergilius Maro - Aeneis
AENEAS A ​12 énekből álló, homéroszi mintára készült hatalmas eposz Róma nemzeti hőskölteménye. Témája a trójai Aeneasnak - az eposzban a gens Iulia, Augustus nemzetsége mitikus ősének - mondai honfoglalása. Az első hat ének - Aeneas bolyongásai - cselekményben, szerkezetben az Odüsszeiát követi, a második rész (7-12 ének) - Itália meghódítása - az Iliászt. Aeneas, Venus istennő fia az égő trójából elmenekülve, hosszú bolyongás után Chartagóba érkezik Dido királynőhöz. Dido beleszeret az isteni szépségű hősbe, de Aeneasnak az istenek parancsára tovább kell mennie. Dido öngyilkos lesz. Aeneas Itáliába érkezve leszáll az Alvilágba, ahol meglátja még meg nem született utódait, Róma jövendő nagyjait, és megerősödik népének Itália- és világhódító tudatában. A második rész a latiumi harcok története. Aeneas hosszas küzdelem után legyőzi a vele szembeszegülő itáliai népeket, végül párviadalban megöli fő ellenfelét Turnust. A trójaiak és itáliaiak békét kötnek, szövetségüket Aeneas és a latiumi király lányának házassága pecsételi meg. Vergilius az Aeneis történetének keretében Róma történelmi hivatását énekli meg. Ez a mű tartalmi-formai szempontból egyaránt a római klasszicizmus legnagyobb alkotása, elegánsan gördülő hexametereiben páratlan könnyedséggel ötvöződnek a homéroszi, hellenisztikus görög, valamint a római eposzi és költői hagyományok. Gazdagon árnyalt nyelve az érzelmek és hangulatok legszélesebb skáláján tud megszólalni.

Stendhal - Armance ​/ Lamiel
Stendhal ​nem kezdő író, amikor az Armance napvilágot lát - előbb már tucatszámra közölt művészéletrajzokat, esztétikai műveket és útleírásokat -, mégis ez az első próbálkozása azzal a műfajjal, amelyben igazán nagyot alkot: a regénnyel. S ez a mű válik egyszersmind legtitokzatosabb írásává is. Nemzedékek találgatták, mi lehet az a fájdalmas titok, amely visszariasztja a szép, gazdag és jellemes Octave-ot a szerelmi boldogságtól. Stendhal az egyik levelében nem hagy kétséget Octave impotenciája felől, de az értő olvasó ebből a tragikus történetből, a restaurációs Párizs szalonjeleneteiből egy elaggott nemesi osztály tehetetlenségét és életidegenségét is kiolvassa. A magyarul először megjelenő Lamiel-ben írója már a "polgárkirályság", a francia polgári fejlődés széles körképének megfestésére akart vállalkozni. A mű, noha befejezetlen maradt, képet ad arról az eszes, cinikus, törtető, bár nem tisztességtelen lányalakról, akikben Stendhal - följegyzései szerint - a Vörös és fekete Julienjének női megfelelőjét kívánta megalkotni.

Lord George Gordon Noël Byron - Don ​Juan
Byron ​fő művének tekinthető a befejezetlenül maradt, 16 énekből álló Don Juan. Az epika műneméhez is sorolható, de az eseménysorozatot meg-megszakítják a lírai meditációk, a szatirikus társadalombíráló megjegyzések, s átszövik a személyes célzások. Byron ezzel az alkotásával a romantikus verses regény műfaját teremtette meg, s hosszú időre elindította Európában ennek az új műfajnak a divatját. A Don Juan szatirikus korrajz, de valamennyi - még ezután következő - kor számára készült, annyi benne az életigazság.

Örkény István - Babik
Örkény ​István az itt olvasható regény témáját először filmnovella formájában dolgozta fel 1954-ben, majd Bacsó Péterrel és Makk Károllyal forgatókönyvet írt belőle. Az 1955-ben benyújtott forgatókönyvet - a rendező Makk Károly lett volna - a filmgyár vezetői nem hagyták jóvá. Kevéssel utána a témából regény írásába kezdett, de a mű töredékben maradt. Jelen kiadás a befejezetlen regény szövegét tartalmazza.

Jean-Jacques Rousseau - A ​magányos sétáló álmodozásai
A ​francia felvilágosodás egyik legzseniálisabb gondolkodójának, egyben legellentmondásosabb "különállójának" utolsó műve, A magányos sétáló álmodozásai, a 65. életévét betöltött Jean- Jacques Rousseau megbékélésének dokumentuma. Számvetés egy kalandos, hányattatott élet és egy sokoldalú életmű hátterével, az önigazolás utolsó, nyughatatlan önkínzásával. Rousseau ellen 1762-ben, a Sorbonne teológiai karának javaslatára elfogató parancsot adott ki a francia kormány - az Emile nevelésfilozófiai gondolatai miatt - az öreg filozófus-irodalmár, a szabadság nagy "genfi polgára" menekülni kényszerült. A közvélemény által megbélyegezve, megaláztatások közepette, újabb és újabb "menedékeken" tengette életét, és közben megszületett talán legköltőibb műve, amely belső naplóként számol be az egykor ünnepelt gondolkodó halála előtti utolsó korszakának gondolkodói rendszeréről. Az emberekben csalódott, magányos öregember sétái során végiggondolja a múltat, vizsgálja önmagát és tetteit, hogy aztán papírra vetve határozza meg gondolkodása, érzései és cselekedetei összefüggő rendszerét. A tíz "sétára" tagolódó önvizsgálat célja az emberi természet megismerése, illetve az emberi boldogság meghatározása. Rousseau álmodozásainak szabálytalan rendszerében a beletörődés nyugalma biztosítja a szellem fejlődésének megismerését; módszere az önmagába fordulás, mert az igazi boldogság forrása is önmagunkban rejlik. Ezek a szemlélődő, magányos séták és elmélkedések lényegében azt az önvizsgálatot folytatják, amelyet a Vallomásokban kezdett el. Egyre elborultabb elmével, az elhatalmasodó üldözési mánia szorításában veszi sorra és ítéli meg élete nagy bűneit, miközben rálel az egyedüli, igaz értékekre: a türelemre, szelídségre, becsületességre, igazságosságra. Álmodozó elmélkedései a szükségszerűség elfogadására ösztökélik, az olyan életre, amelyben már nem az elismertetés, hanem a belső megelégedettség irányítja a cselekedetet, és amelyben a társadalmi élet elvárásai helyett a szabad cselekvés formálja a jellemet. Az utolsó sétára 1778. április 12-én került sor. Rousseau élete legteljesebb és legboldogabb időszakát, a Mme de Warenssel töltött évtizedet eleveníti föl benne - befejezetlenül; pár hónap múlva utolsó lakhelyén, Girardin márki birtokán éri el a halál. A magányos sétáló álmodozásai több, mint az öregkori megbékélés; újrafogalmazódnak benne Rousseau szellemi örökségének legvitatottabb elemei - erkölcsi, vallási, pedagógiai és társadalmi nézetei -, miközben az olvasó páratlan szépségű szöveg közvetítésével ismerkedhet meg a kultúrtörténet egyik legkalandosabb időszakával - Réz Ádám gyönyörű fordításának köszönhetően.

Bertolt Brecht - Julius ​Caesar úr üzletei
Regénytöredék ​- mondja a címlap és mindjárt hozzátehetjük: Brecht egyik legutolsó, posthumus írása. Alapötlete a második világháború idején fogant, a negyvenes évek vége felé meg is jelentek egyes részei, de a teljes koncepció megvalósítását megakadályozta a szerző halála. Ám ami ránk maradt a regényből, az önmagában is nagyszerű alkotás. Brecht teljesen kiforrott művészetének gigantikus fintora az önmagát túlélő burzsoá társadalom felé. A könyv látszatra évezredek távolába tekint. De hogy mégis félreértés ne essék, erről godoskodik művészi fegyvertárának egy jellegzetesen brechti darabja,a célzatos-tudatos anakronizmus. Brecht a szatíra éles ollójával könyörtelenül megnyesegeti azt a tündöklő palástot, amelyet a régi történetírás és a legenda szőtt Julius Caesar alakja köré. Az olvasó előtt megjelenik a fülig eladósodott és pénzéhes Caesar, úgy, amilyennek Rarus nevű okos rabszolga-titkára és Mummlius Spicer, az egykori bírósági végrehajtó látja. Caesar, a tönkrement arisztokrata felismer a római "City" egyre növekvő befolyását és hatalmát, ezért a demokrata párthoz csatlakozik. A római pénzvilágnak hol egyik, hol másik csoportját szolgálja ki a "tömött borítékok" reményében. Valóságos politikai kaméleon, ügyesen megnyergeli a különféle áramlatokat, s ha anyagi érdekei úgy kívánják, habozás nélkül cserbenhagyja szövetségeseit. Így emelkedik egyre magasabbra. Brecht mulatságos politikai szatírában mesterien rajzolja meg az antik Róma politikai korrumpáltságát - s ugyanakkor félszemmel az olvasóra kacsint, mintha ezt mondaná: "Nemcsak az ókorban volt ez így, nemde, nyájas olvasó?"

Cao Hszüe-Csin - A ​vörös szoba álma
A ​történés középpontjában Pao Jü és Kék Drágakő különös szerelme áll. A lebilincselő, színes epizód-sorozatból elénk tárul egy régi kínai mandarin-család élete, megérlelve bennünk a meggyőződést, hogy legyen ez a világ bármily vonzó külsőségeiben, elkerülhetetlenül pusztulnia kell, mert hazug erkölcse minden igazi emberséget gúzsba köt vagy tévutakra siklat. A regény olvasásakor minduntalan egzotikumokra bukkanunk, de amikor letesszük a könyvet, az egzotikumok nem titkok többé számunkra, hanem megértett törvények, emberi igazságok.

Székely Mózes - Egy ​régi udvarház árnyékában / A térkép
Új ​vállalkozása a Kráter Műhely Egyesületnek a 2007-ben indított Székely Mózes-életműsorozat. A neves erdélyi író (1893#1954) regényei a II. világháborút követően tiltólistára kerültek, a szerzőt többször bebörtönözték románellenesség vádjával. A 70-es években megjelent ugyan egy novelláskötet Erdélyben, művei azonban nem jutottak el az olvasóközönséghez. (A 30-as években Budapesten adták ki két regényét.) A jelen kötet két kiadatlan művével indítja a sorozatot: az Egy régi udvarház árnyékában páratlanul izgalmas, elemi erejű (sajnos befejezetlen) önéletrajzi regény, A térkép pedig megrázó társadalmi dráma, melynek bemutatója 1933-ban volt Budapesten.

Móricz Zsigmond - Rózsa ​Sándor
Móricz ​Zsigmond Rózsa Sándora a magyar irodalom egyik legtökéletesebben megformált paraszti alakja, a megtaposott, elnémított nép legjobb tulajdonságainak megtestesítője, a népi vágyak összesítője egy személyben, valóságos mesehős bátor igazságtevő, hibátlan férfi, gáncstalan gavallér. Ezért számíthat mindig a nép támogatására, ha másra nem, hát cinkos hallgatására. És ezért szólnak róla népdalok, ezért dicsőítik minden tettét, eszményítik alakját. Lelkesítő, ihlető népi hős, s az író mesélő kedve is talán ebben a regényben bontakozik ki a legszebben. Varázslatosan örökíti meg a természetet, csodálatosan szép csínekkel festett tájakon, vad nádasokban, végeláthatatlan mezőkön bonyolódik az izgalmas, eseményekben, kalandokban gazdag cselekmény. S minden alakját utolérhetetlen művészettel mintázza meg, a hős betyárvezért éppúgy, mint az esett szegényparasztot, a furfangos polgárparasztot éppúgy, mint a finomkodó urat vagy a bárdolatlan dzsentrit.

Covers_283400
elérhető
0

Laczkó Géza - Rákóczi
A ​magyar történelem kimagasló alakja, a kuruc szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem és író - II. Rákóczi Ferenc - születésének 300. évfordulóján jelenik meg újra ez a mindenképpen impozáns vállalkozás: Laczkó Géza történelmi regénye. Tárgyát tekintve, a maga nemében páratlan alkotás: máig a legjobb Rákóczi-regényünk. Az író utolsó műve, melynek megírásához hosszú ideig készült, s szinte a tudós alaposságával, történész-gonddal, gazdag életismerettel, nem utolsósorban művészi leleményességgel fogott hozzá. Nem előzmények nélkül született: már 1918-ban kiadott Zrínyi-regényét (Német maszlag, török áfium) a modern magyar történelmi regény megteremtésére tett szerencsés kísérletnek tekintette Babits Mihály. A Rákóczi-regény ugyancsak szokatlan eljárásával, elmélyült lélekrajzával hat ránk, s a körültekintően mély és átfogó analízis szolgálatába tudta állítani az író barokkosan érzékletes-dús, archaizáló nyelvezetét is. Halála (1953 végén) meghiúsította a befejezést, mégis teljesnek érezzük, hisz a második kötettel voltaképp véget ér a szuverén egyéniség és nagy nemzeti hős történelmi küldetése. Már a regény széles alapozása megnyerő és meggyőző, s a továbbiakban jól láthatók a feszültségi pontjai is. Nemcsak a hazai függetlenségi mozgalmak, ellentétesi társadalmi törekvések legfőbb dokumentumaira épül, de megvilágítja a korabeli Európa politikai mozgását, légkörét, eszmei arculatát, sőt divatját, pletyka-hadjáratait is. A sokrétű, eleven valóságot keresi a nemegyszer váratlan, sorsfordító tények vagy ravasz számítások mögött. Elsősorban persze Rákóczi útját követi - gyermekkorától vezéri föllépéséig, jezsuita iskoláztatásától diplomáciai gyakorlatáig, az udvari élet allűrjeitől az önfegyelmező pillanatokig, a szerelmi kalandtól az "egyetlen" hazafiúi feladatig. S azok után, hogy "elfogadja a meghívást". Esze Tamás "talpasainak" élére áll, választásához tragikus helyzetekben sem lesz hűtlen.

Déry Tibor - Felelet ​I-II.
Déry ​Tibor nagysikerű regénye két ember útját követi nyomon. Az egyik Köpe Bálint, egy kistarcsai kastély özvegy házmesternéjának fia, a másik különös, sőt különc férfi: Farkas Zeno professzor, a világhírű tudós. A professzor és a fiatal munkás a társadalom két ellenkező pólusán áll, de a maguk módján mindketten megsínylik a kor nyomorúságát: Bálintot a nyomor, a gazdasági válság, a munkanélküliség sújtja, Farkas Zenót a Horthy-Magyarország, a fasizálódó Európa szellemi közviszonyai nyomasztják. A regény két hőse a magyar irodalom emlékezetes, nagy alakjai közé tartozik. Rendkívüli lélektani tudással, árnyaltan megrajzolt figurájuk köré kristályosodik ki a kor magyar valóságának sok problémája, a pontosan megrajzolt vagy éppen csak jelzett mellékalakok részint társadalmi magatartás-lehetőségeket, részint egyéni, személyes választásokat testesítenek meg. A Felelet, kiváltképp második kötete, megjelenéskor viták kereszttüzében állt. Ma már, új kiadások és fordítások, a mű népszerűsége nyomán - e viták letűntével - bizonyosan tudjuk, hogy újabb irodalmunk maradandó, értékes alkotása.

N%c3%a9vtelen2
elérhető
2

Jurij Trifonov - Eltűnés
A ​hatvanas évek végétől 1981-ben bekövetkezett haláláig viaskodott Jurij Trifonov e regény anyagánál, gyermekkorának meghatározó élményével, apja, rokonai, ismerősei tragikus eltűnésével, a harmincas évek fojtogató atmoszférájának felidézésével. Az Eltűnés a maga torzó voltában is az életmű csúcsa, s nemcsak azért, mert a korábbi jeles művek, a Máglyafény, a Ház a rakparton, Az öreg, a Hely és idő, valamint számos novella motívumainak ez a forrásvidéke, hanem mert a személyi kultusz időszakáról, a terror tombolásáról aligha született ennél megrendítőbb olvasmány. Trifonov régi forradalmár családban született; apja, nagybátyja a száműzetést is vállalva életét tette fel a nagy ügyre, október győzelmére. E család a kiterjedt rokonsággal együtt a harmincas években egyre inkább elszigetelődik, s 1937-ben már valamennyien, igazuk tudatában, várják büntetésüket, ki, mert a fasizmus veszélyére figyelmeztetett, ki, mert a koncepciós perek jogi megalapozottságát firtatta, ki, mert csak élt és tisztességgel dolgozott. E fojtogató légkörben - ahol az ismerősök, családtagok, barátok eltűnése mindennapos - kell a regény kisiskolás hősének eligazodnia a világ dolgaiban, itt kell rádöbbennie, hogy többféle igazság létezhet, hogy a becstelenség és árulás diadalt arathat. Lehet-e ilyen poggyásszal nekivágni az életnek? Mi az, amit el kell felejteni, mi az, amit sohasem szabad? Trifonov vallomása a gyermekfővel átélt megpróbáltatásokról nemcsak izgalmas korrajz, hanem, mint minden jelentős irodalmi mű, máig érvényes tanulságokkal is szolgál.

Johann Wolfgang Goethe - Die ​Aufgeregten
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók