Ajax-loader

'klasszikus' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


David Herbert Lawrence - Lady ​Chatterley szeretője
Büntetett ​előéletű regény a Lady Chatterley szeretője. Évtizedeken keresztül botránykő volt, 1928-ban, megjelenésekor pornográfia vádjával elkobozták az angol hatóságok. Szövegét megcsonkitották, nyomdafestéket nem tűrő szavait, mondatait, fejezeteit gondos munkával törölték. Több mint harminc évet töltött le büntetéséből, míg az 1960-as perújrafelvétel rehabilitálta, s végre Angliában is megjelenhetett a teljes szöveg, amely addig csak külföldön nyomtatott kalózkiadásokban volt olvasható. Az elgépiesedett civilizáció, a kiégett racionalizmus tagadásának regénye ez, szenvedélyes, poétikus, fésületlen alkotás. A modern társadalom bajainak orvosságát a természetes ösztönök, az érzelmek, érzékek szabadjára eresztésében, az emberi gyöngédségben látja. Tabukat sért meg, a modern regényirodalomban elsőként ábrázolja kendőzetlenül, szókimondóan a testi szerelmet. Magyar nyelven először 1933-ban látott napvilágot - csonkított formában -, aztán egy fél évszázadon keresztül csak irodalmi legenda volt. Teljes szövegét kapja most kezébe az olvasó, a legenda szétfoszlik, s egy irodalomtörténeti jelentőségű mű foglalja el helyét a könyvespolcon.

Rab_r%c3%a1by
elérhető
0

Jókai Mór - Rab ​Ráby
"... ​az Üstökös-ben 1879-ben jelent megjelent a Rab Ráby. Jókai maga se tudta talán, hogy milyen közel volt itt ahhoz, hogy megírja hazája összes ezeréves küzdelmeit egy történetben, és századokra kiható remekművet alkosson, amit a Biblia mellett kellene tartani minden magyarnak. Ráby Mátyás udvari hivatalnok, József császárnak kedves embere, aki tele van az ő liberális eszméivel, s keresztül akar törni egy pörös ügyben az alkotmányos vármegye konzervatív formáin. Pest vármegye ellen támad fel a császár védpajzsa alatt, a császár akaratával és hatalmával a háta mögött, de az összeütközésben a rövidet húzza, és Pest megye börtönébe kerül. Roppant szerencsés leleménnyel van beállítva a liberalizmus harca a konzervativizmus ellen, mely minden időben egy volt, csak különböző alakot cserélt ezer éven át. A császár ki akarja szabadítani Rab Rábyt, de minden ereje megtörik a vármegye ellenállásán, a paragrafusaikba és megrögzött szokásaikba burkolózott vármegyei urak makacsságán. A megoldás éppenséggel fönséges. A császár ostrom alá veszi a megyeházát, hogy kedvencét kiszabadítsa, a vármegye bezárja a kapukat, és halálos ítéletet mond a szegény rokonszenves népapostol fejére, már mindjárt le is fejeznék, de ismét megharsan kívül a kürt, s már nem a császár, de a király nevében dörömbölnek a kapun - mire megcsikordul sarkaiban, megnyílik, s kiderül a láthatár minden vonalon, a császár visszavonja pátenseit, s a király akaratának meghódolnak a magyarok..." (Mikszáth Kálmán)

Gabriel García Márquez - Száz ​év magány
Gabriel ​García Márquez regénye azok közé a művek közé tartozik, amelyek maradéktalanul igazolják jó előre beharangozott világhírüket. A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain. Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelemben García Marquez a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, s ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává. Gabriel García Márquez élményeinek forrása - nyilatkozatai szerint - a gyermekkor. Egy ősrégi hagyományokat elevenen őrző kis kolumbiai falu mindennapi élete s a nagyszülők meséiben megelevenedő múltja csodálatos képeivel benépesítette a gyerekkor képzeletvilágát. S aztán évitzedeken át kísérletezik azzal hogy formába öntse élményeit. Végül 1965-ben a Mexicóból Acapulcóba vezető országúton hirtelen egyetlen pillanat alatt megjelenik előtte "regényfolyója". "Annyira kész volt, hogy szóról szóra lediktálhattam volna" - mondja. Hazament, bezárkózott, és tizennyolc hónap alatt megírta a Száz év magány-t - sokak szerint a legjobb latin-amerikai regényt.

Jane Austen - A ​mansfieldi kastély
A ​Ward nővérek sorsforduló előtt állnak: Maria, Sir Thomas Bertram felesége és a mansfieldi kastély úrnője; nővére a helybeli lelkész neje; a legfiatalabb, Frances, egy nagytermészetű, de kis jövedelmű tengerésztiszt feleségeként kilenc gyermek anyja. Legnagyobb leányát, Fanny Price-t az a szerencse éri, hogy a mansfieldi kastély fényűző környezetében „szegény rokonként" nevelkedhet. Hogyan lesz a szépséges lányból sok-sok könnyes éjszaka után egy csélcsap úriember szerelme, s vajon sikerül-e annyi megpróbáltatás után végre révbe érnie? Egy újabb éles eszű Austen-hősnő, akit nem felejtünk el egykönnyen.

Jókai Mór - Szabadság ​a hó alatt, vagy a zöld könyv
1878-ban ​írta Jókai e regényét, tehát abban az évtizedben, melyet az irodalomtörténet munkássága kiteljesedéseként tart számon, hiszen ekkor született legemlékezetesebb regényeinek többsége. A Szabadság a hó alatt mégis mostoha fogadtatásban részesült. Kortárs bírálói ugyanúgy, mint majd egy évszázaddal későbbi tanulmányírók (a mi kortársaink) a történelmi hitelességet hiányolták és hiányolják elsősorban, hogy tudniillik az 1824-25-ös szentpétervári felkelés nem olyan volt, mint Jókai megírta, Sándor cár, akit Jókai - véres történelmi szerepe hangoztatása ellenére - nagylelkű, rokonszenvesen szenvedő magánembernek ábrázolt - nem olyan volt, hogy Puskin, akit bonyolult szerelmi ügyek között lavírozó figura bőrébe bújtatott, ámbár a szabadság költőjeként épp ő mutatott be elsőnek (s ezáltal Puskin magyarországi kultuszában igen nagy szerepet játszott) - nem olyan volt, Zeneida, a finn énekesnő, aki "dekabrista Baradlayné" voltaképpen, és Jókainak egyetlen rossz szava sincs róla, noha még legrokonszenvesebb, férfihősei közül is ki gyáva, ki ámokfutó, ki illúziók rabja, nem olyan volt, hisz földi lény nem is lehet oly szép, tehetséges, okos, nagyvonalú, bölcs, szenvedélyes, fegyelmezett, megingathatatlan. De hát valami csak olyan volt Oroszországban, ha még a regény német fordítását közlő pozsonyi folyóirat számait is elkobozták?! ... A rabság lehetett olyan, a szabadság utáni sóvárgás lehetett olyan, az érte küzdők személyesítése lehetett olyan a regénybeli Oroszországban, mint a történelmiben. S ez legalább annyira a Szabadság a hó alatt mellett tanúskodik, mint az, hogy Angliában és az Egyesült Államokban nagyon népszerű lett, még a húszas években is a legjobb történelmi regények között emlegetik, élvezve iróniáját, humorát. Ami pedig a romantika a túlzásait illeti, idézzük fel Sőtér István megállapításait: ahhoz, hogy Jókai felmagasztalhassa a dekabristákat, egyrészt "tragikus hősökké" kellett formálnia őket, másrészt "mentessíteni kellett elgondolásaikat mindenfajta forradalmiságtól". Az író forradalomtól idegenkedő kora elé - forradalomtól idegenkedő szabadsághősöket állított, "liberális kortársai elé - népben nem bízó Ghedimineket". Épp ezért a történelmi konfliktus helyét elfoglalta a bonyodalom, a fordulatos regényesség. Ám ezt a "fogyatékosságot" az olvasók meg szokták bocsátani.

Szerb Antal - A ​Pendragon legenda
Egy ​fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az Earlnek az ifjú tudóssal. Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében. A Pendragon legenda Szerb Antal sokoldalú tehetségének sajátos kifejezője. A homo ludens, a játékos ember, aki kirándul saját szférájából a tudománytól legtávolabbra eső könnyű, szórakoztató irodalom műfajába, és megtölti azt szellemének fényével, bebizonyítja, hogy fantasztikus és bűnügyi regényt is tud írni, sőt jobbat, mint ennek a műfajnak az iparosai. Mert ő közben magas színvonalú irodalmat is közöl, és bírálja, kinevetteti azt a sznob angol úri társaságot, mely oly nagyon fogékony a misztikumra. S ezzel tulajdonképpen ezeknek a műfajoknak a paródiáját adja.

Gárdonyi Géza - A ​láthatatlan ember
Gárdonyi ​egyik legnépszerűbb történelmi regénye, színes, ősi világot elevenít meg: a népvándorlás korának izgalmas, sorsdöntő fejezetét, Attila - hun királynak - mindent elsöprő uralmát és hirtelen halálát. Egy fiatal görög rabszolga, Zéta, Attila közelébe sodródik és krónikási hűséggel meséli el élményeit, tapasztalatait a hunok táborában. Ő maga művelt, nagytudású ifjú, íródeákja Priszkosz rétornak, aki a császár követeként indul Konstantinápolyból a Tisza partjára, Attila udvarába. Zéta szerint rettenthetetlen, vad harcosok élnek a hunok földjén, de asszonyaik sem akármilyenek. Van köztük egy, aki különösen kedves neki. Tőle tanulja meg, hogy az embereknek csak az arca ismerhető meg, igazi lényük rejtett, láthatatlan. Zéta nevet, rangot, vagyont remélve indul még a katalaunumi ütközetbe is, hogy méltó lehessen a hun főúr lányához. De Emőke számára csak egy csillag ragyog: Attila - akit halálakor önként követ a sírba.

Ottlik Géza - Iskola ​a határon
Az ​író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.

Ivan Szergejevics Turgenyev - Tavaszi ​vizek / Első szerelem
"Ifjú, ​boldog évek, drága szép napok, tavaszi vizekként elfutottatok" – ezekkel a szavakkal kezdődik Turgenyev egyik legszebb lírai regénye, a Tavaszi vizek. Egy gránitból készült kis kereszt váratlan megtalálása felidézi a gyengéden szeretett, de rég szem elől vesztett kedves emlékét. Egy szép, de reménytelen szerelem története bontakozik ki szemünk előtt, akárcsak Az első szerelem című elbeszélésben. Turgenyev a szerelmet végzetes betegségnek látja, amely tönkreteszi a lelket.

Robert Merle - Védett ​férfiak
Robert ​Merle antiutópiájában halálos, de kizárólag a nemzőképes férfiakat fenyegető járvány söpör végig a világon. A kór a legnagyobb pusztítást az Egyesült Államokban végzi, ahol hamarosan egy férfigyűlölő elnökasszony kerül hatalomra. A fegyveres női milicisták által őrzött "védett zónák" egyikében, Blueville-ben tudósok kis csoportja kutatja a betegség ellenszerét - ők a címben szereplő "védett férfiak". A kutatást irányító Dr. Martinelli, miután megtudja, hogy az egyik szomszédos laborban egészen más jellegű kutatások folynak, kockázatos játszmába kezd, amelynek tétjét kezdetben valójában fel sem tudja mérni. Helyzetét tovább nehezíti, hogy vele van a fia, a tizenegy éves Dave is, s emiatt Martinelli igencsak sebezhető. A doktor - és általában a férfiak - szerencséjére nem minden nő osztja az elnökasszony radikális nézeteit, és az ellenállásnak Blueville-ben is van egy titkos sejtje. A járvány radikálisan átalakítja a társadalmat, s különösképpen a család intézményét, hiszen a férfiak tömeges pusztulása miatt a monogámia immár szinte bűnné válik. Ez számos tragikomikus incidenshez vezet, melyeket Merle megértő humorral tár az olvasó elé

Nathaniel Hawthorne - A ​skarlát betű
Még ​a legszigorúbb irodalmkritikusok is úgy tartják, hogy Nathaniel Hawthorne a XIX. század amerikai irodalmának egyik legnagyobb alakja. 46 éves korában készült el az első, ám azonnal nagyhatású regénye, A skarlát betű. A rendkívül komor hangvételű regény egy házasságtörés története, amelyben az erkölcs és az álszentség keveredik a bűntudat mardosásával és a bosszúvággyal. Hősnője Hester Prynne, akit hűtlenség vádjával elítélnek. Tüzes vassal megbélyegzik, és a vörös A betűt (adultery=házasságtörés) ruháin is hordania kell. Az új-angliai szélsőséges puritanizmus megnyilvánulásaként ez a büntetési forma valóban elterjedt volt a puritánok között. Hester azonban emelt fővel vállalja a megbélyegzést, és gyöngéd szeretettel neveli gyermekét. Hawthorne azokat a hőseit ábrázolja rokonszenvesnek, akik saját belső erkölcsi törvényeik irányítása alatt felül tudnak emelkedni a bigott kötöttségeken. Közéjük tartozik Hester Prynne is. A regény legizgalmasabb erkölcsi dilemmája, amely Hestert és szerelmét, a fiatal lelkész Artur Dimmesdale-t is foglalkoztatja, a bűn és az érzelmek felvállalásának kettőssége. A skarlát betű nem a képmutatást ajánlja a dilemma feloldásaként, hanem a természetes erkölcs belső parancsainak követését.

Jókai Mór - A ​kőszívű ember fiai
1848 ​március 13-án az egész város felbolydult Bécsben. Richárd is ott van a bécsi utcákon. Egymásnak ellentmondó parancsokat kap, ezért nem használja, csak a kardja lapját, nem gyilkol, csak szétkergeti a csőcseléket. Jenő, aki soha életében nem fogott kardot, egyik erkélyről Ödönt hallja beszélni, ami megrémíti és eszébe jut, hogy ez a második lépcső ama magaslathoz. A forradalom minden történelmi korban izgalmas. A magyar történelemben a negyvennyolcas szabadságharc mérföldkő, kivételes nemzedéket hozott magával. Sajátos közép-kelet-európai helyzet, hogy a politika szabta feladatok terhe a szépírókra hárul, így a nagy nemzedék művészi tevékenysége összefonódik a közéleti szerepvállalással. A nemzetet bátorítani kell, hosszabb ideig vigasztalni, de leginkább elbódítani nagy eszmékkel, a dicső múlttal. Jókai, az elnyomatás korában a nemzet bánatát hosszasan vigasztalandó, fölhasználja a romantika minden eszközét. A Kőszívű ember fiai témája a nemzeti függetlenségért vívott harc körül bonyolódik, mely függetlenséghez a szerzőnek az a nem egészen illúziómentes elképzelése fűződik, hogy a hazai kultúra fellendülését hozza. Nem hozta. Ugyanakkor önálló hadseregről és független gazdasági életről álmodik, melyekről Világos mutatta meg világosan, hogy nem kivitelezhető. A szövevényes cselekményű regény ezeket a kérdéseket feszegeti a Baradlayak levegőjével körülvéve. A Baradlay-fiúk eszményi hősök, mindhárman a maguk módján vívnak a reakció ellen, apjuk kőszívű végrendeletének árnyékában. A reformkor, a forradalom és a megtorlás korának hangulatát pontos, finom rajzzal adja át Jókai. Richárd alakját egyenesen Kölcseyről mintázta. Hősöket, árulókat, komformistákat és csalókat látunk, miközben a háttérben viharzik a történelem. A férje szellemével szembeszálló, aggódó édesanya, a csodaszép és tisztalelkű hajadon, az anyjával közösen mesterkedő, eladósorban levő leány portréja a női sorsok skáláját színesítik. És a szerző által a nemzet ellenségeként számon tartott germanizálódás veszélye ezúttal sajátos fordulatot hoz: Baradlay Ödön hivatalosan jegyzett, azaz nem magyar keresztnevének Eugenre tévesztése, magyar megfelelője, Baradlay Jenő számára teszi lehetővé, hogy nemes áldozatot vállaljon. A három testvér erkölcsi győzelme példaértékű. Láttunk már hasonló jelentőségű győzelmet a magyar irodalomban, Zrínyinél. A Kőszívű ember fiai a középiskolások rettegett olvasmánya. Talán újra át kellene gondolni a jelentőségét, beszélni róla értelmesen, mert ez is nemzeti identitástudatunk szerves része és a jövő nemzedék körében épp elveszőben van.

Alekszandr Szolzsenyicin - Ivan ​Gyenyiszovics egy napja
Valahol ​a távoli sztyeppén az utolsó sztálini évtized elején egy fogolytáborban élt az "ismeretlen" Ivan Gyenyiszovics Suhov; az ő egyetlen napjának részletes krónikája az immár világhíres kisregény. Egyetlen teljességgel szokványos napjáé, amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át... A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor. Vagyis tengeti a tábor a maga emberlét alatti életét, melynek inkább csak a külsőségeit szabályozza az őrség, valódi törvényeit a sajátos fogolylét alakítja, amely ugyan sokszor kegyetlen, mégis emberarcúbb, mint a személytelen világ, amely ide küldte őket. A látszatra jelentéktelen, epizódszerűen és időrendben egymásra következő események nem pusztán -- epikai értelemben -- illusztratív értékűek és funkciójúak, hiszen Szolzsenyicin minden, apró-cseprőséget megjelenítő mondata magában hordozza a műnek is koherenciát adó legnagyobb borzalmat jelentő mondandót: a végeérhetetlen rabságban megáll az idő, egyszerűen nincs is már jelentősége, értelme. S hogy ebben a szigorúan időszerkezetű elbeszélésben a túlélésre összpontosító hős és fogolytársai számára ennyire megszűnhet az idő fogalma, ez az ellentmondás hordozza igazán a regény valódi jelentését: a diktatúra embertelenségét, a kegyetlen tekintetnélküliség következményeinek látleletét. A hétköznapi szenvedés ábrázolásakor az író nem infernális kínokat jelenít meg, "csupán" leírja az ötdekás zabkásaadagokért folyó közelharcot, a darabka szalonnával megvesztegethető brigádparancsnokok részrehajlását, az életben maradáshoz minimálisan szükséges feltételek megannyi részelemét és a túlélés egyéni manővereit, a rabok szívszorítóan leleményes ügyeskedését. Eszköztelen, ám markánsan rideg realizmussal szól tehát az író egyetlen napról, amely magában hordozza az ártatlanokra kiszabott büntetésidő végtelenségét, így mondva ítéletet minden megalázó, személyiséget megnyomorító, életet ellehetetlenítő diktatúrára. A kisregénynek -- tagadhatatlan irodalomesztétikai értékén túl -- dokumentumjelentősége is van, hiteles híradás az ötvenes évek szibériai lágereiről.

Fekete István - Régi ​karácsony
Részlet ​Sinkó Ferenc utószavából: "Varázslatos az Ő világa. A szegénység és a szépség betlehemi csillaga ragyogja be útjait, tájékait, a nádtetős házak fehér falait, még a kamrákat és az istállókat is. Az angyalok éneke hol hallhatóbban, hol halkabban, de szüntelenül szól visszhang és kíséret gyanánt a természet minden hangja, nesze, s minden emberi szó mögött."

821995_5
elérhető
9

Fekete István - Tüskevár
Egy ​vakáció története elvenedik meg a regény lapjain, mégpedig egy olyan vakációé, amilyenről minden fiú álmodik. Két pesti diák -Tutajos és Bütyök - a Kis-Balaton sás- és nádrengetegében tölti a szünidőt, Matula Gergelyt, az öreg pákászt bízzák meg a fiúk nevelésével. Gergő bácsi, aki úgy ismeri a nádak, sások, tocsogók és tavak vadregényes vidékét, mint a tenyerét, szárnya alá veszi a városi gyerekeket, és kijáratja velük a természet és valóság nehéz, de sok örömet, igaz élményt tartogató nyári iskoláját. Halászat, vadászat, egy kis híján tragikus kimenetelű nyári vihar, a török időkbeli Tüskevár felfedezése, egy leheletfinoman bontakozó gyerekszerelem - csak úgy rohannak a napok. Mire a vakáció véget ér, a két fiút szinte kicserélték, búcsújuk a berektől fájó, de nem végleges: a téli szünidőben visszajönnek. A két fiú története az író Téli berek című regényében folytatódik.

Kertész Imre - Sorstalanság
"Fokozatosan ​egyre mélyebbre merülünk a lágeréletbe, ahogyan általában megszoktuk a túlélők emlékiratai és regényei alapján, mégis, a regény első mondataitól kezdve valami mást kapunk, többet, mint szokványos regénytől, akár lágerregénytől is várhatnánk, valami lényegit, egzisztenciálisat: létfilozófiát, amely szinte már-már az irodalom korlátait is szétrobbantja, és amilyen még nem volt sem (láger) regényben, sem filozófiai rendszerben. Ez a robbantás azonban irodalmi módszerekkel történik. Regény tehát a Sorstalanság, csak éppen nem olyan." (Spiró György)

Louisa May Alcott - Kisasszonyok
A ​March család négy lánya - Meg, Jo, Beth és Amy - számára nehéz idők járnak. Édesapjuk az amerikai polgárháborúban szolgál, anyjuk otthon igyekszik elfogadható életet teremteni. Sok megpróbáltatást és jó pár örömteli fordulatot végigélve, a lányokból igazi kisasszonyok válnak a történet végére.

Veadandp0224
elérhető
12

John Barth - Az ​út vége
Egy ​középkori állatmese-gyűjteményből szalajtott bagoly, páva, kaméleon, szamár és papagáj egy személyben, és egyszerre óriás és törpe, teli és üres, bámulatra és sajnálatra méltó" - így jellemzi önmagát a regény főszereplője, Jacob Horner, korunk jól ismert irodalmi antihősének egy újabb, amerikai változata. Hornerra csakugyan jellemző mindez, és még sok más is, de legfőképpen az, hogy tehetelen: tehetetlensége néha fizikai mozgásképtelenséggé fajul. Ez nem akadályozza meg abban, hogy egy szerelmi háromszög egyik tagjává és egy tragédia előidézőjévé váljék, sőt talán épp az a törvényszerű, hogy a tehetetlenségből ilyen tragédiák fakadjanak. Groteszk, abszurd, kegyetlen történet Jacob Horneré, és ahogyan John Barth, az újabb amerikai írónemzedék egyik kiemelkedő képviselője előadja "fekete humorával", valami mellbevágó, szimbolikus értelmet is kap: az egész értelmiségről, egy egész korról, egy egész világról mond nagyon kellemetlen véleményt.

Mikszáth Kálmán - Különös ​házasság
A ​regény témáját egy reformkori szájhagyomány adta; a dúsgazdag Buttler János és a katolikus paptól megejtett Dőry Mária kényszerházasságának különös története az aulikus és klerikálius erők ellen küzdő hajdani szabadelvű nemesség között terjedt szájról szájra, egy hosszan húzódó, 19. század elején zajló botrányos válóper kiszivárgott adatai alapján. A klérus rögtön a regény megjelenésekor igyekezett néhány ténybeli eltérés alapján hitelt vesztetté tenni a regény vádló művészi igazságát. Mikszáth két erő küzdelmét ábrázolta regényében: a nagyurak és nagypapok világa áll az egyik oldalon, s a szálak elvezetnek elzárt papi szemináriumokba, a császári udvarba, a pápai kúriára is. A másik oldalon Buttler János mellett felsorakoznak a Bernáthok, Fáyhoz hasonló kuruckodó magyar kisurak, a korai polgárságnak olyan különcködő típusai, mint az öreg Horváth; néma társként pedig szeretetével és rokonszenvével ott áll - Tóth uram, a röszkei kocsmáros és Vidonka, a népi ezermester személyében - maga a nép is. Ők már a jövő ígéretét, 1848 egykor majd fellobbanó tüzét hordják magukban.

Arthur C. Clarke - A ​város és a csillagok
A ​történelem tele van nagyszerű városokkal, de Diasparhoz egy sem fogható. Évmilliók óta zárkózik védelmező kupolája mögé, hogy elszigetelje magát a széthulló külvilág veszélyeitől. Valamikor olyan hatalommal rendelkezett, ami előtt még a csillagok is meghódoltak, de aztán − a legendák szerint − a bolygón kívülről érkező támadók visszaűzték az emberiség utolsó maradékát a város biztonságot nyújtó falai közé. Diaspar lakói örök életűek, de a halhatatlanságért nagy árat fizettek: sosem hagyhatják el tökéletesen szervezett, minden kényelemmel ellátott otthonukat. Ebbe a változatlanságba dermedt világba születik bele Alvin, a Kiválasztott, aki merőben más vágyakkal rendelkezik, mint a többi ember. Ő meg akarja tudni, mi van a város falain kívül. Mivel erre senkitől, még a Központi Komputertől sem kap választ, maga indul el rejtett föld alatti folyosókon, hogy utánajárjon a legendáknak, és megfejtse Diaspar elzárkózásának igazi titkát. A Clarke legjobb műveit csokorba gyűjtő sorozatunk második darabja örök érvényű, filozofikus mese az SF hőskorából, tele hihetetlen kalandokkal és technikai csodákkal. Az új kiadást mintegy keretbe foglalja a szerző magyarul először olvasható előszava, valamint a neves ausztrál írónak, Damien Brodericknek külön a mi kötetünk számára készített utószava. „Clarke legtökéletesebb műve.” − The Encyclopedia of Science Fiction Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban megjelent kiadás.

20140321_092758-1
elérhető
16

Denis Diderot - Az ​apáca
A ​nagy XVIII. századi francia filozófus, kritikus, enciklopédista és regényíró legjobb regénye ez a mű. Egy sugárzóan ártatlan és megkapóan életvidám fiatal lányt kolostorba kényszerít a családja. Jóságában és elhagyatottságában engedelmeskedik, leteszi az örök fogadalmat, de minden csepp vére lázad az élet törvényeit megcsúfoló rabság ellen és ki akar szabadulni. Hanem a korabeli egyház nem tűrheti a rendbontást, és Suzanne nővérnek meg kell járnia a legmélyebb poklot is: börtönőrei, eltorzult lelkű szerencsétlen társai az ördögnél is gonoszabbak.. Diderot regénye az igazi nagy művek jegyeit viseli: árnyalt jellemekben gazdag, kitűnően felépített, izgalmas - és születése idején veszedelmesen szókimondó, bátor alkotás.

József Attila - József ​Attila válogatott versei
"Ha ​az ember verset olvas, nagy költők műveiből egyhuzamban, legfeljebb néhány költeményt olvas el, azután egyfajta emelkedett érzéssel becsukja a könyvet... Egy József Attila-kötetet azonban órákig lehet olvasni: az ő versei szórakoztatók... Ahol a szó mindennapi értelmében vett realitás véget ér a költészetben, ott valami más, valami fontosabb kezdődik. József Attila eltolja a világ kulisszáit, és a réseken beáramlik a titok. Bizarr képei a megsejthetetlent sejtetik, valami kimondhatatlant mondanak ki. Ez a költészet... Költészete és sorsa olyan tragikus módon összefonódott, mint csak az egy Petőfi élete és műve. A költészetet nemcsak a költemények teszik. A verseken kívül talán még sokkal inkább hozzátartozik az ember, aki a versek mögött áll, és a sors, amelyet az ember hordoz,vagy amely összezúzza őt. József Attila költészetébe most már kibogozhatatlanul beleszövődött a sorsa. Megkezdődött a legenda." /Szerb Antal/

Ifj. Alexandre Dumas - A ​kaméliás hölgy
Ifjabb ​Alexandre Dumas (1824-1895) szentimentális alkotása (1848) a kurtizánról, akinek a tiszta szerelem esélye is megadatott - bejárta a világot. Népszerűségét fölöttébb gyarapította Verdi ragyogó operazenéje (La Traviata), neves énekesek, illetve a filmváltozatokban színészegyéniségek kiemelkedő teljesítménye. A regény maga azok közé az irodalmi képződmények közé tartozik, amelyek érzelmi aureólába fogják és egyszerű, kongruens képlet szerint építik fel világukat. Mindennek és mindenkinek megvan a maga pontosan kijelölt, áttekinthető helye és szerepe, s az egyetlen nóvum, amit e művek felmutatnak az, hogy valami rosszról kiderül, alapjában véve jó. Szerb Antal felhívja a figyelmet, hogy a Kaméliás hölgy nyomán megindult demi-monde regénydivatra mintegy keserű ellenhatásként nyúl Flaubert magasabb értelmezési hálóval a közkedvelt érzelmes témához.

Krúdy Gyula - A ​podolini kísértet
E ​rendkívül népszerű, ifjúkori regényét 1900-ban írta Krúdy Gyula. Podolin, melynek sajátos levegője Wart Erzsébet és Prihoda Ancsurka, Kavaczky György és Riminszky Kázmér meg az öreg vak trombitás sorsát meghatározza, nagy szerepet játszott Krúdy Gyula életében és műveiben. E szepességi kisvároska nevét ő rajzolta be a magyar irodalom térképére, bár Krúdy Podolinjának kevés köze van a valóságos kisvároshoz, de annál több az álmokhoz, a csodákhoz, elködlő kísértetekhez és tenyeres-talpas cselédlányokhoz, a Krakkói kalaphoz címzett fogadó rejtélyeihez és szépasszonyok őz-bokájához.Podolin Krúdy tollán a múlt, a csodák városa. A regény hősnőjének, a hajdani óráslány, majd műlovarnő, később férfiruhába öltözött várúrnő, végül pedig eleveneket büntető-jutalmazó kísértet, Wart Erzsébetnek az alakja Jókai és Mikszáth romantikáját idézi, de a hangulat, amely végigömlik a regényen, Krúdy műveinek jellegzetes atmoszférája, "az élet álom" költőjének varázslata. A podolini kísértet Krúdy ifjúkori regényei közül a legszebb és legmaradandóbb írás: népszerűségének és halhatatlanságának ez a titka.

Jules Verne - Kétévi ​vakáció
Izgalmas ​eseménnyel kezdődik a történet: a vihar egy új-zélandi kikötőpartjától elold egy vitorláshajót, amelyen 15 fiúintézeti növendék alussza az igazak álmát. A hajón e pillanatban vétkes könnyelműségből senki más nem tartózkodik, s az orkán szédítő sebességgel ragadja prédáját a nyílt óceán felé. Mire a szerencsétlenséget felfedezik, a vitorlásnak - tizenöt fiatal utasával együtt - nyoma veszett. A hatóságok és a hozzátartozók hosszas eredménytelen kutatás után beletörődnek a változhatatlanba, de nem úgy a nyílt óceánon felriadó utasok, a gyerekek. Életösztönük feltámad s találékonyakká, ügyesekké, bátrakká teszi őket. Nem hajlandóak megadni magukat a tomboló elemeknek, s győztesekként kerülnek ki a harcból: kétheti orkán űzte hányódás után egy lakatlan földdarabon partra dobja őket az óceán. Itt folytatódik hősies és okos küzdelmük a létért: A gyors szabadulás reménye híján megszervezik életüket az ismeretlen szigeten. Másfél év után egy váratlan fordulat csillantja meg a szabadulás reményét, de a lehetőség megragadása az ifjú telepesektől egy minden eddiginél elszántabb, s immár valóságos - fegyveres - harc megvívását követeli meg. A gyerekek ezt az utolsó próbát is kiállják s kétévi kényszerű "vakáció" után visszatérnek örömmámorban úszó családjaikhoz. Verne ezt a drámai feszültséget telített, kalandos történetet eleven elbeszélő modorban mondja el. Nemes pátosszal megrajzolt gyermekhősei életre szóló, kedves ismerősei maradnak a fiatal olvasóknak.

Joseph Heller - A ​22-es csapdája
Ismét ​egy kitűnő amerikai regény a második világháborúról. Joseph Heller könyve Norman Mailer, James Jones, Irvin Shaw világhírű műveivel egyenrangú alkotás: a legjobbak egyike. Heller tétele, hogy a háború a legnagyobb őrültség, amit az ember valaha kitalált. S ezen az abszurd helyzeten -a háborún - belül minden abszurd, ami csak történik. Sorra feltárulnak a hadat viselő amerikai társadalom ellentmondásai, amelyek közül a leglényegesebb, hogy Yossariannak és társainak, a Pianosa szigetén állomásozó bombázóegység pilótáinak igazi ellensége nem más, mint a saját parancsnokuk, aki a háborút remek alkalomnak tartja a saját karrierje előmozdítására. Yossarian keresztüllát a parancsnokok számításain, és elhatározza, hogy ezentúl csak egy dologra fog ügyelni: a saját testi épségére. Közben persze állandóan összeütközésbe kerül a felsőbbséggel, és folyton beleesik a 22-es csapdájába... A 22-es csapdája abszurd, vad, őrült szatíra, amelynek olvasása közben az ember hahotázik és káromkodik.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A ​félkegyelmű
Az ​író így vallott a Bűn és bűnhődés mellett mindmáig legnagyobb hatású és legnépszerűbb művéről: "Egy tökéletes szépségű embert szeretnék ábrázolni. De nincs ennél nehezebb a világon, különösen most... A szép az eszményi, de se a mi eszményünk, se a civilizált Európáé nincs még kidolgozva. Csak egy tökéletesen szép személyiség van a világon: Krisztus..." Dosztojevszkij tehát félreérthetetlenül kimondja, hogy művének hőse, Miskin herceg nem más, mint a XIX. század orosz társadalmába helyezett "földöntúli jellemű" lény. Vajon mit hozhat a világnak ez az eszményi szépségű ember? Elcsitíthajta-e a szenvedélyeket, diadalmaskodhat-e a pénz, az önzés hatalma felett, és egyesítheti-e embertársait a szenvedés és a szeretet jegyében? ... Ezt a kérdést tárja az olvasó elé gyönyörű regényében az író. S a sokszálú történet elbeszélése során a maga teljességében mutatkozik meg a géniusz írásművészete: előttünk áll mind a tragikus, mind a lírikus, mind a szatírikus Dosztojevszkij.

Jókai Mór - A ​kiskirályok
"A ​kiskirályok a megye urai, a régi dinasztiák regénye. A Tanussy-család tagjai köré a többé-kevésbé jelentékeny szereplők hosszú sora, a régi világ legkülönbözőbb elemei és alakjai sorakoznak - írja a regényről Acsády Ignác. Mágnások, kortesek, táblabírák, katonák, a hazai és bécsi magyar előkelő körök mindenféle egyéniségei, komoly emberek és szédelgők, szép leányok és kacér asszonyok lépnek elénk s tarkítják a színpadot, melyen az élénk jelenetek gyors változatban, humoros és tragikus fordulatokkal gyorsan követik egymást. Némi pikáns mellékízt ad a regénynek az is, hogy alakjaiban sokan olyan emberekre vélnek ismerhetni, kik valóban éltek, s úgy pusztultak el, mint Jókai királyai. Tuhutum vármegye rajza némileg hasonlít Szabolcs megyééhez, s a Tanussyak történetében sok olyan van, mint állítólag ma is meglevő ottani híres nemesi család körében történt."

Fekete_bogancs
elérhető
22

Fekete István - Bogáncs
Fekete ​István regényének hőse Bogáncs, a filmről is ismert, hányatott életű juhászkutya. Bogáncs szülőhazája a puszta, az öreg Galamb Máté számadó birodalma, ahol a kis puli nagy becsületet szerez magának mint a falka terelője. Egy napon azonban nyoma vész.... Kalandos útja előbb egy cirkusz porondjára vezet: terelőkutyából rövidesen "csodakutya" lesz. De a dicsőség nem tart örökké, a kiskutyát ellopják, s egyre messzebb kerül a falkától, az otthontól, míg végre vándorútja visszakanyarodik a szülőföldhöz, s Bogáncs újra meghallja a kolomp hívó szavát. Megszökik ideiglenes tulajdonosától, hogy visszatérhessen egyetlen igazi, ősi gazdájához: az öreg juhászhoz.

Kosztolányi Dezső - Édes ​Anna
Az ​Édes Anna, bár remekmű voltát alig valaki vonta csak kétségbe, a szokásosnál is összetettebb problematikát kínál. A krisztinavárosi kis cselédlány története, aki a kommün után kerül a magas rangú, méltóságos Vizy család szolgálatába, aki mintacseléddé válik, szinte-szinte már a cselédlány ideáljává, akiről megindul a legendaképződés, kilenc hónapi tökéletes szolgálat után brutális módon meggyilkolja gazdáit. A regény egyszerre és egységben nyújtja a kommün és az ellenforradalom, a fehérterror és a vörösterror rajzát, a rendszerváltás egy történeti, de általánosítható modelljét, az úr-cseléd viszony aprólékos, megható bensőségességű rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének, a "géppé válásnak" pszichológiai és mélypszichológiai analízisét, a "keresztény kurzus" mélyreható bírálatát, egy tartózkodóan szkeptikus történelemszemléletet, az action gratuite Gide által "felfedezett" módszerének világirodalmilag is példátlanul magas szintű megvalósítását és elmélyítését, valamint feledhetetlen, "élő" figurák csodálatos galériáját, élén a magyar irodalom egyik, esettségében is legvonzóbb, legmeghatóbb nőalakjával, a címszereplővel.

831941_5
elérhető
2

Makszim Gorkij - Az ​anya
Az ​anya az orosz társadalom állapotának ábrázolása a 20. század elején. A regény nem véletlenül kapta a címét. Gorkij ezzel is hangsúlyozza, hogy az anya a regény központi alakja, mindenekelőtt az anya jellemének a fejlődését ábrázolja. Ezzel egy emberi élet példáján mutatja meg az utat, amelyen a munkástömegek a forradalom felé haladnak. A munkások és a forradalmi értelmiség a regény egyik leglényegesebb kérdése, amelyet az író Szasa, Natasa, Szofja és Nyikolaj Ivanovics tevékenységével világít meg. Pelagéja (az anya) a mű elején a munkásnegyed öntudatlan, szürke asszonya, aki a szomorú, szenvedésekkel teli életét törvényszerűnek tartja, s a vallásban keres vigasztalást. Legfőbb jellemző vonása a félelem. Ezzel egyidőben azonban sok elégedetlenség halmozódik fel benne az élettel szemben. Segíteni kezd fiának, nemcsak azért, mert az ő fiáról van szó, hanem azért is, mert megérti fia céljait. Gondolatait tettek követik. A regény vége megmutatja, milyen átalakulás ment végbe az anya lelkében. A regény kezdetén "kicsit oldalvást jár, mintha attól félne, hogy nekimegy valaminek", a regény végén már megszállja szívét a bátorság: a harc és a győzelem feltétele. Ez az oka annak, hogy - bár a regény a munkásforradalmárok látszólagos bukásával végződik - mégis érezzük közelgő győzelmüket.

Eyvind Johnson - Rózsák ​és lángok
Eyvind ​Johnson (1900-1976) Nobel-díjas svéd író regényének alapja az irodalmilag többször is feldolgozott louduni boszorkányper, amely 1634-ben játszódik le, s a huszadik században Aldous Huxley regénye és Ken Russel Boszorkányok című filmje jóvoltából a boszorkányüldözések egyik legismertebb esete lett. A Rózsák és lángok Johnson főművei közé tartozik; barokkosan megkomponált, bonyolult, mégis áttekinthető szerkezetű, erős sodrású nagyepika. Sokhúrú, sok hangon szóló mű, lebilincselő olvasmány. A történet jelképes értelemben is közismert: egy embert üldöznek és megégetnek. Ennek az embernek, Urbin Grainier-nek, a Sainte-Croix-templom plébánosának nagy a bűne: tündöklő szellemű, gyönyörű férfi. Bűnös szépsége, férfiassága, szabad szelleme démonokat kelt életre, s a démonok betörnek a kolostorablakból leselkedő apácák álmaiba. Megindul az ördögűző gépezet - motorja az ellenreformáció ideológiája, fogaskerekei korrupt hivatalnokok, irigy, torz testű papok -, hogy eltapossa Grainier-t, lerombolja a város falait, a szabadság és az emberi méltóság jelképévé növő tornyokat, hogy köveiből a mindenütt jelenlevő, mindenható Richelieu bíboros felépíthesse - nemcsak jelképesen - a francia abszolút monarchiát. Urbain Grainier boszorkányperének ürügyén Johnson természetesen másról, többről szól: azt a világot akarja bemutatni, amely démonokkal szövetkezve lerombolja az emberi méltóságot, megégeti a szabad szellemet.

Kollekciók