Ajax-loader

'filozofikus regény' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Arthur Koestler - Sötétség ​délben
A ​Sötétség délben 1940-ben látott először napvilágot, s a század egyik legnagyobb vihart kavart regénye lett. Arthur Koestler fiatalon a kommunista mozgalom vehemens elkötelezettje, a "hitehagyás" friss sebének fájdalmával, ugyanakkor éles logikával és az írói képzelet szenvedélyével írta meg ezt a regényt, amelyben a 30-as évek nagy szovjet pereinek emberi kérdéseit kívánta bonckés alá venni. Kulcsregényt írt ugyan, abban az értelemben, hogy a regény olvasója számára világos: a cselekmény a sztálini önkényuralom világában játszódik és hőse, Rubasov sokban hasonlít a koncepciós jogi procedúrák fővádlottjaira (Buharinra, Radekre és másokra), de a regény problematikája túlmutat a publicisztikus aktualitáson, a felületesen felfogott "politikai botrányon". Nyikolaj Szemjonovics Rubasov, a regény hőse a régi bolsevik gárda vezető alakjaihoz tartozó, a szovjet rendszert a legnagyobb külső nehézségek és belső kétségek között is hűen szolgáló, jelentős funkcionárius, egyik napról a másikra egy börtöncellában találja magát. Vádlói hajdani elvbarátai, s a három kihallgatáson keresztül folyó lelki procedúra tétje: Rubasov belátja-e, hogy az ügy a kommunista forradalom logikája és az áldozatvállalás szelleme szerint a legvégső megaláztatást, el-nem-követett bűnök vállalását, áldozatkén való önfeláldozást várja tőle. A regényíró meggyőző lélekrajzzal, a mozgalom első évtizedei hatalmi mechanizmusának tényszerű ismeretével, és természetesen a modellszerű események tanúságának megfelelően igennel válaszol erre a kérdésre, írói erényeit azonban abban csillogtatja meg, hogy mindezt képes hitelesen, emberi dimenziói szerint ábrázolni. A sztálini korszak napvilágra kerülő dokumentumai mellett a "tárgyi valóság", a "kulcsregény"-jelleg el is veszti jelentőségét - a modern társadalmi üdvtan abszurd logikájának éles kritikai analízise teremti meg a regény atmoszféráját, és ez biztosítja emberábrázolásának erőteljes hatását is. A regény olvasása revelatív élmény, nem a "perek", hanem a század politikai drámáinak egyik kulcsregénye.

Ottlik Géza - Iskola ​a határon
Az ​író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma - és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.

Apuleius - Az ​aranyszamár
Az ​Aranyszamár latin irodalom egyetlen nagy regénye, az örökké kíváncsi, nyugtalan és titkokat feszegető ember tragikomédiája. Lucius, a regény hőse, Thessaliába, a mágia és a varázslat hazájába utazik. Madárrá szeretne változni, de végzetes tévedés következtében szamárrá változik. Most ez az emberi értelemmel megáldott vagy megvert szamár a kalandok egész sorát szenvedi végig, míg végre visszaváltozik emberré. Ezt a regényt filozófus írta, Apuleius, i. sz. második századának derekán, Észak-Afrikában, ahol közben egy boszorkánypernek is hőse volt. Apuleius regényének alapgondolata mélységes igazságokat hordoz, maga a regény azonban minden ízében mulattató. Ebben a filozófusban egy ragyogó író is lakott; írói művészetének remekei a novellák, amelyek Boccaccio Dekameron-ján keresztül a világirodalomba is utat találtak. De a regény legszebb virága Amor és Psyche története, a Hamupipőke meséjének ókori változata, a földöntúli szerelem sugárzó költészete.

Rejtő Jenő (P. Howard) - Csontbrigád
A ​Csontbrigádot Rejtő nem más műveiből ismert fortélyos stílusában írta: egyszerű bűnügyi regény ez. Az alaphelyzet egy megsértett gentleman-agreement játékára épül. Az idegenlégió viszontagságaiban megfáradt két barát - Henry Fécamp és John Carew - elhatározza, hogy egyikük a másik halála árán leszerel a légióból. A szabadító ötlet Carewé: egyikük egy már elkövetett gyilkosságot - a másik bizonyító feljelentésének segítségével - vállal magára. Az ötleten túl a felkínálkozó szabadság is az övé: a fej vagy írás játék neki kedvez. De az erkölcsi jóvátétel és a végső igazság mégis Fécampé, mivel a regény végén kiderül, hogy a játékhoz ürügyül választott gyilkosságot Carew követte el. Fécamp meghurcoltatásának voltaképpen barátja bűnös jelleme az oka, mint ahogy a főhőssel egyetemben, a Csontbrigád többi száműzöttje is emberi vétkek miatt szenved - ártalanul.

Paulo Coelho - A ​fény harcosának kézikönyve
Űrutazások, ​klónozás – lassan mindkettőt természetesnek tekintjük, de ahhoz még mindig nem vagyunk elég bátrak, hogy alámerüljünk saját bensőnk mélységeibe. A fény harcosának kézikönyve épp ilyen utazásra hív: a lelkünkben munkáló ellentétes erők megértésére, régi álmaink feltérképezésére, Személyes Történetünk beteljesítésére. A gyűjtemény rövid elmélkedések füzére, és arra emlékeztet bennünket, hogy mindannyian a fény harcosai vagyunk. Harcosok, akik képesek meghallani a szív csendjét és félelem nélkül megbirkózni a nehézségekkel. Akiknek időnként szükségük van a megállásra, a befelé fordulásra, hogy újra derűvel és kitartással szemlélhessék az életet. Akik észreveszik a mindennapi élet apró csodáit. Akik tudják, hogy megéri hinni, hiszen minden vereségre két győzelem jut.

1123673_5
elérhető
116

Mark Helprin - Téli ​mese
Az ​1900-as évek első évtizedének New Yorkjában egy téli reggel Athansor, a csodálatos képességű fehér ló megmenti a rokonszenves csirkefogó, Peter Lake életét. A jobb sorsra érdemes betörő, aki mindemellett a modern kor gépeinek mestere, szakadatlanul menekülni kényszerül a Kurtafrakkosok bandája elől. A Téli mese szövevényes története átível az egész huszadik századon. A filozofikus szépségű regényben bármi megtörténhet - s meg is történik egy apokaliptikus hóvihar után. Helprin végigkalauzol minket a zajos huszadik századon, háttérben a folyton változó, delejesen vonzó, nyüzsgő New Yorkkal. Szereplői szinte mindannyian egy jobb világ megteremtésének szentelik az életüket. Várva, hogy az ezredfordulón pusztító tűzvész után beköszönt az aranykor az Igazságosság Városában. A Téli mese 1983-as megjelenése óta méltán vált kultuszkönyvvé szerte a világon. A Téli mese kalandos története megihlette a filmkészítőket is. A csodálatos regényt Jennifer Conelly, Will Smith, Colin Farrell és Russel Crow főszereplésével mutatják be a mozik világszerte. Mark Helprin (1947) amerikai író, esszéista, újságíró. New Yorkban született művészcsalád gyermekeként. Szolgált a brit kereskedelmi flottánál és az izraeli hadseregben. A Wall Street Journal, a The New Yorker és a The New York Times újságírója. Novelláskötetek, regények és gyermekirodalmi művek szerzője.

Robert M. Pirsig - A ​zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
15 ​éve sikerkönyv ez a mű Amerikában és világszerte. Egyetemisták, értelmiségiek "bibliája", vezérlő kalauza, a legkülönfélébb irodalomkedvelők emlékezetes olvasmánya. Hirét és népszerűségét nem véletlenül hasonlitják Salinger Zabhegyezőjéhez, Kerouac Útonjához. Se nem igazán regény, se nem igazán esszé. Hosszú és lenyűgöző elmélkedés az emberi civilizáció mai sorskérdéseiről - egy pikareszkkaland meséjébe ágyazva. A főszereplők motorkerékpáron vágnak neki Amerikának, hogy prérin és hegyeken át eljussanak a nyugati partra. Útközben sok mindent megtudunk technikáról és természetről, egyéniségről és tömeglélektanról, "klasszikus" és "romantikus" gondolkodásról, a bonyolult világ és bonyolult lélek egyoldalú szemlélésének és elemzésének veszélyeiről, valamint a könyv központi témájáról - a Minőségről. Értékvizsgálati esszéregény tehát Pirsig műve, akárcsak Thoreau-nak az amerikai civilizáció múlt századi fordulópontján született Waldenje. Azzal a kor diktálta különbséggel, hogy Thoreau romantikus kivonulása a társadalomból ma már utópia: ma már egészen más feltételek közt kell az emberi személyiség épségét megőrizni; a technikai civilizáció megdönthetetlen tényrendszer, adott keret, amely csak az 'őrület' árán tagadható meg.

Juan José Millás - A ​szekrényjáró
Juan ​José Millás az egyik legeredetibb spanyol kortárs prózaíró, 1946-ban született Valenciában, jelenleg Madridban él. Az általa művelt spanyol abszurd leginkább talán az Örkény-abszurddal rokonítható. Írásai lehetnek akár egypercesek is - spanyol módra. Ő (a nő) a világ minden szekrényét összekötő képzeletbeli alagútrendszerben utazgat, a belül és a kívül filozófiai alapkérdéseit boncolgatva, míg ki nem lyukad gyerekkora háromajtósának mélyén, egy cipősdoboznál, amelyben családja és önmaga legbensőbb titkai rejtőznek. Végsőkig menő kíváncsiságában kibelez egy ólomkatona nevű halat, s a hal, furcsamód, apjára hasonlít, a gyomrában pedig, ki hinné, egy ólomkatona lapul, szerelme, Vicente Holgado fizimiskájával... Ő (Vicente Holgado, aki ő (a nő), a kötet első darabját képező monodrámában hol Tétlen Győzőnek, hol Mitsem Győzőnek vagy Semmitse Győzőnek becéz) egészen jól tűri a létezés megaláztatásait, mivel éppen csak annyi időt tölt a valóságban, amennyi feltétlenül szükséges, a többit behunyt szemmel képzelegve múlatja az ágyán, míg egy szép napon rádöbben, hogy elvesztette a hálószobája falán nyíló titkos ajtóhoz visszavezető utat... A szekrényjáró történetei, mint látható, elsősorban is a képzeletről szólnak, a mindenkori gyengék, vesztesek, ügyefogyottak és félnótások játékos szabadságot ígérő mentsváráról. Afféle bolondériákról tehát (hiszen hol a szabadság egy várban, melyet, ha láthatatlanul is, falak vesznek körül?), a diliseket meg jó esetben lesajnáljuk vagy szívből kinevetjük, egészen addig, míg egyszer csak magunkra nem ismerünk valamely tükör síkjában vagy egy festmény vásznába zártan...

Jonas Avyžius - Elveszett ​hajlék
A ​történelem förgetege ugyancsak megpörgette a litván népet az 1941-43-as években. Alighogy visszaállították a szovjetrendszert Litvániában, a hitleri fasizmus - megint villámháborús győzelemben reménykedve - lerohanta a balti köztársaságot. Sokan megtántorodtak, és a háromfelé vezető elágazásnál vagy az együttműködés mocsarába süppedő, de egyelőre a legkényelmesebbnek látszó ösvényre kanyarodtak, vagy a sehová se vivő középútra léptek; a legvilágosabban látók és a legmerészebbek a legmeredekebbet: az ellenállás útját választották. Avyzius szélesen hömpölygő epikája egyetlen litván kisvárosnak és környékének jellegzetes alakjait vonultatja fel, az ő sorsukkal, viselkedésükkel példázza egész társadalmi osztályok és rétegek magatartását, jó vagy rossz végzetét. A nácik lakájává szegődött, mégis a független Litvánia illúzióját kergető Adomas, a rendőrfőnök megpróbál ugyan két széken ülni, de a pad alá esik: az erkölcsi mocsárba, majd a szellemi megsemmisülés szélére - a bolondokházába kerül. A humanista Gediminas, a történelemtanár és költő hosszú-hosszú szenvedés után, a fasiszta pokol bugyrainak megjártával döbben rá, hogy "vétkesek közt cinkos, aki néma". Csak Marius, a partizán tudja kezdettől fogva, melyik út vezet el nemzetének boldogulásához: a harc vállalása, hogy - bár iszonyú áldozatok árán - a többi testvérnép közösségében végre a litván is nyugtot jelent. Még sok-sok egyéni, egyszersmind típusnak is szánt figura népesíti be az 1976-ban Lenin-díjjal kitüntetett, a Szovjetunió népeinek összetartozását bizonyító alkotást.

Mitchell Wilson - Találkozás ​egy távoli délkörön
Mitchell ​Wilson tudósnak indult - és író lett belőle. Hogy miért, arról éppen ez a regénye árulkodik legtöbbet. Hőse Nick Rennet, az amerikai atomkutatás és űrkutatás egyik legjelentősebb művelője, aki ifjú fővel részt vett a Hirosimára ledobott amerikai atombomba megszerkesztésében. Amikor a regényben megismerjük, súlyos válságban gyötrődik: felesége elhagyta, munkájában pedig nem jut előbbre, s ebben az elbizonytalanodott állapotban egyre elviselhetetlenebbül kínozza a lelkiismeretfurdalás Hirosima pusztulásáért. Ekkor érkezik meg a Szovjet Tudományos Akadémia meghívása egy moszkvai tudós-kongresszusra. Rennet úgy kap utána, mint fuldokló a szalmaszálba; az utazás, szovjet kollégáival való találkozása talán elmozdítja majd a holtpontról, vagy ha nem, legalább egy időre elfeledteti vele kínzó problémáit. Milyennek látja Moszkvát s a szovjet embereket egy amerikai? Sok-sok útleírás után is érdekes és sokban új az, amit elmond nekünk Nick Rennet, aki tele várakozással - s némi előítélettel - érkezik a Szovjetunióba. Eleinte azonban hiába várja, hogy felébredjen benne a tettvágy, hogy ismét érezze azt a furcsa izgalmat, amely ezelőtt nagy tudományos eredményekhez vezette. És ezt végül nem is az alkotó munkára maximálisan lehetőséget kínáló tudományos intézet hozza meg, hanem - egy fiatal szovjet tudósnő szerelme. Wilson regénye elejétől végig izgalmas, lebilincselő olvasmány. Alakjai hús-vér figurák, akiket eseményekkel teli, küzdelmes korunk teremtett.

Veadandp0331
elérhető
13

Lev Tolsztoj - Feltámadás
A ​regény alapgondolatát egy valóságban megtörtént bírói eset adta, amelyet az író ügyvéd barátjától hallott. A regény hőse Nyehljudov herceg, egy előkelő úr, akiben felébred a lelkiismeret, hogy egykori kedvesét, Katyusa Maszlovát a prostitúció fertőjébe kergette. A lányt gyilkossággal vádolják. Ártatlansága kiderül, ám formai hibák miatt mégis négyévi kényszermunkára ítélik. Nyehljudov, hogy jóvátegye bűnét, hajlandó lenne Katyusát feleségül venni, és hogy megossza vele büntetését, utánamegy Szibériába vezekelni. A századvégi orosz élet szörnyűségeit Tolsztoj a fogolykaraván szibériai útja során mutatja be. A társadalmi igazságtalanság bemutatása ellenére a regény mégsem nyomasztó olvasmány. Alaphangját az ember erkölcsi értékeibe, az egyszerű emberek jóságába vetett hit adja meg, s az, hogy a gonosz elleni harc egyetlen eszköze az erkölcsi tökéletesedés.

Irvin D. Yalom - A ​Schopenhauer-terápia
Julius ​Hertzfeldről, a jó nevű pszichiáterről egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. A férfi rákényszerül, hogy szembenézzen a rideg ténnyel: hamarosan meghal. Ez arra készteti, hogy számvetést készítsen az életéről. Felkeresi egykori, szexfüggő páciensét, Philip Slate-et, akin húsz évvel korábban hiába próbált segíteni. Philip mégis gyógyultnak tekinti magát, felépülését pedig a nagy német filozófus, Arthur Schopenhauer pesszimista tanításainak tulajdonítja. Az érzelmeit kifejezni képtelen, kapcsolatfóbiás férfit Julius meghívja terápiás csoportjába. Csakhogy az idő vészesen fogy. Vajon jut-e még ideje arra, hogy valóban segítsen Philipnek? Sikerül-e megvívniuk egymással a csoport tagjainak szeretetéért és elismeréséért? Talán még nem késő. Gyönyörűen szőtt mese egy pszichoterápiás csoport utolsó évéről, megindító elmélkedés az élet alkonyáról.

J. M. Coetzee - Jézus ​gyermekkora
Egy ​férfi és egy ötéves fiú óceánokon átkelve új hazába ér. Átmenetileg egy sivatagi táborban helyezik el őket, ahol a Simón és David nevet kapják, majd elindulnak Novilla áttelepülési központjába, hogy megkezdjék új életüket ebben az új, ismeretlen országban. Simón dolgozni kezd egy gabonakikötőben. A munka szokatlan és nehéz, de dokkmunkás társaival – akik pihenőidejükben filozófiai eszmecserét folytatnak a munka méltóságáról – hamar összebarátkozik. Lakást, ételt és minden szükséges holmit biztosít maguknak, majd hozzálát, hogy teljesítse valódi feladatát: felkutassa a különleges kisfiú édesanyját… J. M. Coetzee (1940–) Nobel-díjas író, irodalomtörténész, nyelvész, műfordító, a dél-afrikai irodalom legjelesebb képviselője. Legújabb regénye, a 2013-ban megjelent Jézus gyermekkora az utopisztikus államfilozófia és a kereszténység, a jézusi tanítások allegóriáinak furcsa, magával ragadó, lírai szövedéke, melynek furcsa és bonyolult szálai egy különleges gyermek sorsa körül szövődnek.

Howard Spring - Tövis ​és borostyán
A ​becsvágy!... Hamiltonnál még csak bizonytalan nyugtalanság, szinte valami láz, amely valahogy felébred az ereiben és most ott marad örökre, kiolthatatlanul. Hogy legyen valaki! Hogy valamit csináljon! Hogy kezében tartsa az embereket!... - Olvasd Miltont - ajánlotta Birley Artingstall. Olvasd ezt, olvasd azt. Valaki mindig unszolta. Ő meg mindig szót fogadott. Olvasta Miltont. Ezt olvasta: _A hírnév sarkantyúját vágja szellemünk lelkünkbe, egyetlen gyöngeségünkként, hogy megvessünk élvet s dicsérjünk munkás napot..._ Dünnyögve ismételte magában a szavakat. "Hogy megvessünk élvet..." Szerette az életet, amelyet élt, élvezte minden percét, csak éppen azt nem tudta, hogy miért rendezte így az életét. Újra elolvasta a sorokat. "A hírnév sarkantyúját..." A hírnév... A szó napokig zsongott a fejében. Nem tudott szabadulni tőle.

Roger Martin du Gard - Egy ​lélek története
Az ​író ezt a művét különböző formai megoldásokkal kísérletezve, végül csaknem teljesen párbeszéd-formában írta meg, Jaen Barois és a jelképes nevű Luce, illetve ellenfeleik sorsában a 19. század második felének franciaországi társadalmi és ideológiai küzdelmeit ábrázolja. A vallásból kiábrándult, meggyőződéséért családjával is szakító Jean Barois lázadása útján eljut az antiklerikalizmusig, a szabadgondolkodásig, radikalizmusig, s a Dreyfus-per idején az igazságtalanul megvádolt tiszt mellé áll. Az író rendkívüli alapossággal és részletekben gazdagon ábrázolja e nagy jelentőségű per történetét.

Jack London - Tengeri ​farkas
Wolf ​Larsen, a Tengerek Farkasa nem az a kapitány, aki bárki kedvéért kitérőt tesz. A hajótörött Van Weyden úrnak rá kell döbbennie, hogy a jog és a törvény túl messze van a Kísértet fókavadász-hajó fedélzetétől. Az ősidőkbe csöppent vissza. Itt egyetlen valóság az állati erő és indulat, a bosszúvágy, rettegés és gyilkos düh fojtogató, elmét homályosító atmoszférája, egy férfi a valóság... a legerősebb ragadozó... a FÉRFI maga, ahogy az Isten, vagy inkább az Ördög megteremtette: Wolf Larsen!... Wolf Larsen a zsarnok, a gyűlölet gerjesztője és célpontja, a tökéletes, minden pillanatban gyilkolni kész, erkölcsi gátlások nélküli hím: maga a fenyegetés. Miközben az erőszaktól iszonyodó Van Weyden úr rettenetes megpróbáltatások, kemény munka és megaláztatások során végigszenvedi az élet-halál harcot, amelyet Wolf Larsen a hajója legénységével folytat, s amelybe végül is a sors szól bele drámai módon, nem tudja már nem csodálni ezt a hatalmas mefisztói szellemet és fizikai erőt, a természet kérlelhetetlen erejét, amelyet a kiismerhetetlen, félelmetes... és ugyanakkor csodálatos Larsen testesít meg. S ahogy az egykori puhány Van Weyden úr Larsen iszonyú iskoláján férfivá érik, ahogy pont itt találja meg élete párját, ahogy vérben és szenvedésben újjászüli önmagát és rájön, milyen érzés az, hogy nem ajándék többé az élete, hiszen naponta kell megküzdenie érte - úgy ragadja majd magával Önt is, Kedves Olvasó, Wolf Larsen... azaz Jack London lebírhatatlan életerejének kisugárzása: a végső megmérettetés, a küzdelem vállalásának felemelő érzése.

Demian
elérhető
75

Hermann Hesse - Demian
Az ​ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is. "Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud."Ezek a gondolatok szövik át Hesse fiatalkori regényét, amelyet álnéven adott ki.Megjelenése óta a Demian méltán foglalja el helyét a virágirodalom gyöngyszemei között.

Thaisz
elérhető
2

Anatole France - Thaisz
Anatole ​France, az értelem és az emberiesség nagy írója, derűs, egyben gúnyos nyugalommal és fölénnyel szemléli az emberi nem ezer ostobaságát és kártékony őrületét. Ebben a művében érzéki színekkel kelti életre Thaiszt, a legendás hírű alexandriai kurtizánt. a hanyatló Róma és fiatal kereszténység világa, harca és szenvedélye kavarog színesen a háttérben, miközben Paphnutius apát, a sivatagban élő szerzetes elkárhozik Thaisz iránt táplált "bűnös" szerelmében. Ellenben Thaisz, a tündöklő kurtizán, aki szerette az embereket, a szépet, a természetet, a művészetet, és egész életében a szerelem oltárán áldozott, tiszta szívvel üdvözül. Anatole France Thaisz megtérését gúnyos, bölcs mosolyával meséli el úgy, ahogy ő látja: a késői kor kételkedő tekintetével. A nagy író, a szépség szerelmese, ebben a kötetben is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű szószólója marad. Európa Könyvkiadó, 1962

Tropikom%c3%a9dia
elérhető
4

Vercors - Tropi-komédia
Mi ​lenne ha... Mi lenne, ha a tudósok megtalálnák az emberszabású majom és ember közötti hiányzó láncszemet, nem megkövülten és egy példányban, hanem elevenen és több ezer példányban? Ebből a fantasztikus feltevésből indítja el a pergő cselekményt Vercors, tragikomikus bonyodalmak, ötletes fordulatok, szellemes epizódok láncolatán keresztül és vezeti az izgalmas végkifejlet felé. A legnehezebb kérdésre kell választ adni: emberek-e a tropik vagy állatok? Mi teszi az embert emberré? Mert hát végül is az angol bíróságnak kell döntenie róla, hogy gyilkos-e vagy nem gyilkos az újságíró, aki egy tropi nősténnyel nemzett csecsemőjét meggyilkolta... A voltaire-i és france-i hagyományokat folytató filozofikus-fantasztikus regényében Vercors hangot ad gyötrő aggodalmának az emberi méltóságra érdemes emberért, az emberséges emberiségért.

Orhan Pamuk - A ​nevem Piros
Nevem ​Piros című regényével a Nobel-díjas török író, Orhan Pamuk akárha első szerelmét, a festészetet köszöntené. Ő maga "legszínesebb és legoptimistább" regényének nevezi. A történet 1591 havas téli napjaiban, Isztambulban játszódik.

Krasznahorkai László - Sátántangó
".... ​a regény tere újra egy világ, és... ez a világ - alakjai által - dúsan tagolt, rétegzett, hierarchizált, a mindennapi cselekvésköröktől az álmokig és fantamagóriákig, az egyetemes világrendtől az élet egyszerű újratermelésén és a társadalmi helyen keresztül az emberi méltóság és méltatlanság etoszáig. ... A Sátántangó korszakalkotó mű." Radnóti Sándor "Sátántangó afféle perpetuum mobile, egy megtévesztési és megtöretési láncon át nyilvánuló létszerkezet, melynek nincs felelőse, csak állapota van, melyre különféle hitek, remények, öncsalások vetülnek... A tehetetlenség és mozdíthatatlanság halálos kitáncolásában áll e regény nagyszabású volta... Nyomasztó, egyben mélyen lélegző könyv: élőlény, mint minden igazi epika." Balassa Péter

Covers_581020
elérhető
0

Alfred Andersch - Efraim
A ​regény egy író története, aki a könyvével, s egy férfié, aki az életével ül szemközt egy asztalnál, pókerezik és veszít. Higgadtan veszít ugyan, de amikor föláll és elmegy, tönkrement ember. Az európai polgár-életforma megüresedésének, a világnézet-vesztésének, a prefasizmusnak és a fasizmusnak, a második világháborúnak utóhatásait, áttételeit, idült tüneteit vizsgálja Andersch regénye. A főszereplő Efraim ön- és világvizsgálata nagy erővel hozza felszínre azokat a motívumokat, amelyek a gyökértelen, otthontalan, örökkön bolyongó nyugat-európai entellektüelnek - a világháború utáni Európa jellegzetes típusának - létét meghatározzák.

Krasznahorkai László - Az ​ellenállás melankóliája
Krasznahorkai ​László költői erejű, kíméletlenül pontos víziói időről időre igazolást nyernek - minél inkább távolodunk megírásuk idejétől, annál ismerősebbnek tűnnek, mígnem hétköznapjainkban megelevenedő realitásként ismerünk rájuk. A regénybeli történet ezúttal is egy olyan végpontról indul, amikor megszokott kérdéseink és válaszaink, a létezésre vonatkozó fogalmi készletünk hirtelen csődöt mond. A megváltatlanság apokaliptikus távlatot kap, de az ítéletet a szereplők mérik magukra. Német, osztrák és svájci kritikusok 1993-ban a legjobb külföldi regénynek járó díjat adományozták a szerzőnek, és a regény alapján készítette Tarr Béla nagy sikerű Werckmeister-harmóniák című filmjét.

Friedrich Nietzsche - Im-ígyen ​szóla Zarathustra
Az ​Im-ígyen szóla Zarathustra (1883) a filozófiatörténészek szerint szerzője kevésbé kidolgozott, nem elsőrangú fontosságú művei közé tartozik. Nem így vélekednek róla az irodalmárok, akik a költő Nietzsche egyik legjobb művének tartják. A nem filozófus Nietzsche-olvasóknak pedig mindenkor a legnépszerűbb, legkedvesebb olvasmánya volt. Műfajilag a nagy világköltemények, emberiség-költemények közé tartozik, állandó utalással, finom, művészi rájátszással a Bibliára. Cselekménye, története úgyszólván nincs. A szerző - alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában - próféciáit mondja el benne, hol tömören megfogalmazott aforizmák, hol prózai ditirambusok, hol ritmizált prózájú himnuszok, hol példabeszédek formájában (szerepel benne szabadvers is, a műfaj világviszonylatban legkiemelkedőbb darabjai közül). E próféciák értelmét, irányultságát mindmáig vitatják. Sokan a legreakciósabb, prefasiszta elméletek megnyilvánulását vélik kiolvasni belőlük (Zarathustra az Übermenschet, a felsőbbrendű embert jövendöli, hirdeti meg bennük); mások a pozitivista értékválság, az ontológiaellenes, afilozofikus polgári "józan ész" ellen meghirdetett legnagyobb lázadás, az emberi integritás, nembeli szabadság irányába tett "felkelés" halhatatlan dokumentumának tekintik. A mai olvasóra nyilvánvalóan esztétikai értékével hathat elsősorban. Hatalmas, egyívű pátosza, tragikus lírája, önkínzó, öngyötrő vallomásossága, a legmélyebb dekadencia ellen emelt akaratetikája kétségkívül a nagy műalkotások levegőjét árasztja. A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e műnek, amely nélkül sem az elioti nagy poémákat, sem Adyt nem lehet igazán megérteni. A mű irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű.

Julianne Ward - Ha ​elfogy az élet
Lehet, ​hogy valahol már visszaszámolnak? Hátborzongatóan időszerű regény, a mindent elsöprő viharokról, a kiszámíthatatlan tornádókról, a pusztító vulkánkitörésekről, melyek váratlanul és előre nem látható módon következnek be, s elpusztíthatják a legcsodálatosabb bolygót, a Földet. Harry, Mike és a forgatócsoport többi tagja kényelmes, laza forgatásra készül, ezért úgy döntenek, hogy a kenyai rezervátumban élő állatokról készítenek természetfilmet. Nem így történt. Éppen csak túlélik a tornádó rettenetes pusztítását, amikor arról értesülnek, hogy Szicíliában olyan vulkánkitörés várható, mely akár átrendezheti a Földközi-tenger térségét. És, ha elfogy az élet?

Ágoston Vilmos - Lassú ​vírus
Elfelejtett, ​újra felfedezésre váró könyv. A puha és kemény diktatúrák cenzori ellentmondása: annak ellenére, hogy sikeres regény volt a romániai kemény diktatúra idején, Magyarországon 1990 előtt nem jelenhetett meg. Alapvetően fontos, hogy kultúrát, tudományt milyen kérdésekkel közelítünk meg. A kor kérdése: a kor válasza. A szerző véleménye sem avult el: a buta kérdésektől szenved annyit az emberiség, mint az orvostudomány mai rejtélyétől, a lassú vírustól. Persze továbbra is vitatható: mit tartunk "buta" és mit "okos" kérdésnek? És ki kérdez? Mit? Mikor? Miért? Nem orvos-, hanem kérdés-kísérleti regényt tart kezében az olvasó. A kísérletnek még nincs vége. És a művész, a gondolatjelnyi térben, rögzíti a történteket.

M. Iljin - E. Szegal - Hogyan ​lett az ember óriás?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Maróti Lajos - A ​világtalan
A ​szerző írja könyve elé: Ennek a regénynek a hőse egy vak ember. Pontosabban: egy ember, aki megvakul, akinek pedig életföltétele és lételeme a tevékenység. Balsorsáért nem hibáztathat senkit, még önmagát sem - mit kezdjen hát vele?... Az emberi lét alapképletét - nekem úgy tűnik - a maga mezítelen és tömör egyszerűségében legutóbb Hemingwaynek sikerült fölírnia, s valahogy úgy hangzik: "Az ember, már öregen, még egyszer kiszáll a tengerre, s megfogja a Nagy Halat: de mire hazaér vele, a cápák lerágják a húsát." Valóban, így van. Szerencsés esetben. Mert a cápák s általában minden állati és emberi ragadozó ellen harcolni lehet, késsel és evezőlapáttal, vérző ököllel és körömmel és foggal. De mi van, ha nincsenek cápák? A sötétség és magány ellen, amely nem a külső világból, de valahonnan belőlünk szakad ránk, mint a vakra a vakság, nem használ ököl és evezőcsapás, s előbb-utóbb azt is be kell látnunk, hogy környezetünk csak súlyosbító körülmény, nem pedig maga az ellenfél... A világtalan első szépprózai alkotásom. Bízom benne, hogy nem lehet észrevenni rajta: ezt a prózát olyan írta, aki pályáját versekkel kezdte és tanulmányokkal folytatta. Nem hiszek a "költői" prózában, a regényben hiszek, amelynek műfaját mindenki újra megteremti, aki regényírásra vállalkozik.

Daniel Quinn - B ​története
Daniel ​Quinn Izmaelje elnyerte a Turner Tomorrow Ösztöndíjat, amely a világ globális problémáira építő és határozott megoldást kínáló regénynek jár. A rendkívüli mű bestsellerré és egy kibontakozó szellemi mozgalom testamentumává vált. Quinn a B történetében, az Izmael folytatásában, e figyelemre méltó és nyugtalanító, meglepő gondolatokkal teli új regényben továbbviszi az Izmael üzenetét. Az Izmael megmutatta nekünk: hogyan lettek ilyenek a dolgok. A civilizációnkkal nem „valami baj van”, hanem alapjaiban, a lényegét tekintve hibás. A B története bebizonyítja, hogy a világot nem régi gondolkodásmódú emberek fogják megmenteni új programokkal – ha a világ egyáltalán megmenekül –, hanem új gondolkodásmódú emberek programok nélkül. Röviden: van egy jó meg egy rossz hír. A rossz az, hogy az emberiség ezen az úton haladva szükségszerűen elpusztul. A jó hír az, hogy az útról való letéréshez nem emberi természetünket kell megváltoztatni (ami lehetetlen), hanem csupán a kultúránkat, ami lehetséges. Nem egyszerű, nem garantált a siker – a lehetőség azonban adott. Ha egyáltalán meg tud menekülni a világ, akkor az nem az egyes tüneteket csillapítani akaró egyes programok eredménye lesz, hanem egy globális szemléletváltozás eredménye. A globális szemléletváltozás pedig az egyes emberek szemléletváltozásával kezdõdik.

Daniel Quinn - Az ​én Izmaelem
TANÁR ​tanítványt keres. Határozott vágy a világ megmentésére elengedhetetlen. Jelentkezni személyesen. Ezzel a hirdetéssel indul Daniel Quinn díjnyertes, világhírű regénye, az Izmael de ugyanezen a ponton kezdődik Az én Izmaelem története is. A különbség mindössze annyi, hogy a bölcs gorilla újsághirdetésére ezúttal nem egy kiégett, cinikus bölcsész jelentkezik, hanem egy kislány. Izmael zavarba is jön a váratlan kihívástól; azzal próbál kitérni előle, hogy az ő tanítása nem gyerekeknek való. Julie azonban a sarkára áll: ha tizenkét éve elég ahhoz, hogy autót lophasson, abortusza lehessen vagy épp drogokkal kereskedhessen, akkor elég idős ahhoz is, hogy a világ megmentéséről halljon. Izmael végül kötélnek áll: ugyanazt tanítja Julie-nak, mint első tanítványának, az Izmael szerzőjének mégis teljesen másról, és persze másképp beszél. Az új példázatok nyomán a civilizációkritika meglepő mélységei tárulnak fel előttünk. Megértjük, hogy az emberiség 17 másodpercben összefoglalható történelmében hol rejlik az eredendő hazugság. Tízezer éves távlat segítségével ismerjük fel, mi az alapvető baj az iskolarendszerünkkel. Sőt: hogy az egész iskolaügynek mi a valódi, ki nem mondott célja. Merthogy nem a tudás átadása a lényeg, az nyilvánvaló mindenki számára, aki valaha próbált már felnőttként visszaemlékezni arra, hogy mi az ördögöt is tanult éveken keresztül a suliban. Világossá válik, hogy a törzsi kultúrák elpusztításával nem holmi elvont, muzeális értékek semmisültek meg, hanem olyan valódi tudás és bölcsesség, amelynek birtoklása nélkülözhetetlen, ha az emberiség egy ideig szeretne még megmaradni a Föld nevű bolygón. Mi ez a korántsem titkos, számunkra mégis elveszett tudás? Hogyan lehet visszaszerezni? Kinek a feladata ez? Erre keresi a választ tanár és tanítvány, akik a leckék során azzal is kénytelenek szembesülni, hogy igencsak szorítja őket az idő.

Sági Veronika - Papírhajók
Elgondolkodtató ​történetek életről, halálról, a változásokhoz való viszonyulásról. Mese, fikció és egy csipetnyi fekete humor segít bemutatni az emberi jellem sokszínűségét.

Pávlisz Anna - Az ​Istenek köztünk élnek
A ​történet a jelen korban, a Földön játszódik, hétköznapi emberekkel. Péter magyar származású venezuelai tudós. Fajunk eredetét kutatja. Perui ásatásai során, két nő holtestére bukkan. A szénizotópos vizsgálat kimutatja, hogy 5000 évvel ezelőtt, egyidőben haltak meg. A fiatalabb 30, az öregebb 90 éves volt. A genetikai vizsgálat eredménye azonban megdöbbentő. Alexej orosz kutató. Közös munkájuk az emberi DNS feltérképezése. Az a 90% érdekli őket, amit idáig csak ballasztnak tartottak. A DNS 4 alkotó elemét tetrachord hangsorrá alakítva, különös zenét fedeznek fel, mely mélyen befolyásolja az emberi agyat. Éva teljesen átlagos lány. Szeretetre méltó, kedves teremtés. Vonzódása a fákhoz, növényekhez természetes. Mindannyian a gyökereiket keresik. Mikor megtalálják, életük hatalmas fordulatot vesz.

Kollekciók