Ajax-loader

'kommunizmus' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Tatay Sándor - Puskák ​és galambok
A ​Dunántúl egyik romantikus kisvárosában vagyunk, 1919 őszén. Meleg vízű, kristálytiszta patakok csörgedeznek a dombok tövében, s a szőlőhegyek alatt titokzatos barlangok várnak felfedezőikre. A regény hat hőse egy nagy kaland során egy feltáratlan barlangra bukkan; ez a felfedezés és még sok-sok más közös titok, kaland fűzi össze a hat fiút, Tatay Sándor szép és izgalmas regényének hőseit. Ahány fiú, mind más. Akad köztük jó tanuló, akad közepes is; az egyik gyógyszervegyész akar lenni, a másiknak minden álma, hogy lakatos és feltaláló lehessen; van köztük bányászgyerek és úrifiú - egy dologban azonban egyformák - mind a hatban egyformán erős a közös élményekből, közösen végrehajtott feladatokból született barátság és hűség, mely, mikor sor kerül rá, hőssé teszi a hat fiút.

Covers_464003
Ellenzékben Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Ellenzékben
Az ​1965-ben megjelent Magyar Irodalmi Lexikon így írt Vásárhelyi Miklósról: Vásárhelyi Miklós (Fiume, 1917. okt. 9.- ): újságíró, műfordító. 1942-ben a debreceni egyetemen szerzett jogi diplomát. 1939-től tagja volt az illegális kommunista pártnak, részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945-50 között a Szabad Nép belső munkatársa, 1951-52-ben a Művelt Nép felelős szerkesztője, 1952-55-ben a Vengrija c. lap főszerkesztője s emellett 1954-55-ben a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese volt. 1955-56-ban a Művelt Nép Könyvkiadó lektora. Nagy Imre köréhez tartozott, 1957-ben a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétele miatt letartóztatták és 5 évi börtönre ítélték. 1960-ban, kegyelemmel szabadult, 1961-64 között a Képzőművészeti Kiadó lektora volt, azóta az Élet és Tudomány belső munkatársa. Angol (Dimphna Cusack, Henry Cooper, Allan Sillitoe) és francia (Jean Chatenau, Pierre Gamarra) nyelvű regényeket, antológiákban közölt novellákat fordított.

Arundhati Roy - Az ​Apró Dolgok Istene
Arundhati ​Roy harminchat évesen maradandó regényt alkotott. A siker titka valószínűleg az az egyszerű tény, hogy a könyv remekmű; fülledt érzékiséggel telített, letehetetlen krimi, mely kíméletlen pontosságú képet fest India titokzatos világáról - a kasztrendszerről, az asszonyi sorsról, a kommunizmusról, a brit uralom örökségéről. A regény egy viszonylag előkelő, kéralai szír keresztény család összeomlását írja le - egy reménytelen szerelem történetét, amely elkerülhetetlen tragédiába torkollik, s mindent és mindenkit magával sodor a pusztulásba. A hősnő, a szépséges Ammu elhagyja részeges férjét, s hazaköltözik családjához, hogy otthon nevelje két gyermekét, a hétéves ikerpárt. Ammu csodálatos anya, akiért rajonganak a gyermekei. Ám vannak olyan pillanatok, amikor titkon fellázad sorsa, a magányra ítélt, önfeláldozó anyuka sorsa ellen, és megszegi a törvényeket, amelyek előírják, hogy kit kell szeretni. És hogyan. És mennyire. A cselekmény körbe-körbe forog a tragédia, a szerelem beteljesülése és az azt követő katasztrófa éjszakája körül: Ráhel és Eszta hol huszonöt év távlatából néznek vissza az eseményekre, hol tehetetlenül sodródnak velük az ismeretlen felé. A megrázó két hét története lassan, csapongva bontakozik ki és éri el a feszültség csúcspontját: a legfontosabb eseményeket az író a könyv utolsó oldalaira sűríti, s addig hagyja, hogy az olvasó izgatottan keringjen a különböző idő- és érzelmi síkok labirintusában.

Simó Sándor - Franciska ​vasárnapjai
Az ​ismert filmrendező regényének hősnője azokban a bizonyos "ötvenes években" cselédsorban kerül a rendőrség, majd az ÁVH kötelékébe, lesz a kistarcsai női tábor fegyőre, annak felszámolásáig. Többszörös, történelmi jelentőségű fordulatok közepette is megmarad kötelességét teljesítő kisembernek, eszébe sem jut rákérdezni a látott szörnyűségek okaira, és a maga erkölcse szerint tisztességes is marad, legalább annyira, hogy végül, elhagyatva és hitében megcsalatva, szégyenkezni tud. Ettől már egyetlen lépés csak az önálló gondolkodás.

Nemes János - Rákosi ​Mátyás születésnapja
1952. ​március 9. - e napon ünnepelte az ország Sztálin legjobb magyarországi tanítványának, Rákosi Mátyásnak hatvanadik születésnapját. Jubileumi kiadványok, plakátok, ünnepi munkafelajánlások, színházi díszünnepély - mindezek a nap fényét voltak hivatva emelni. A könyv szerzője - Nemes János - az ünnepségsorozat érdekes, komikus, tragikomikus epizódjaira emlékezik vissza, s e visszaemlékezésből egy ember portréja és egy korszak hangulata bontakozik ki. A képet - a születésnapi pillanatképet - kiegészítendő megismerkedhetünk Rákosi Mátyás rövid életrajzával, s eddig kevésbé ismert politikusi megnyilvánulásaival.

Kati Marton - A ​nép ellenségei
"Talán ​jobb lenne, ha ezúttal egyedül jönne" -, mondta Dr Kutrucz Katalin, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató helyettese a telefonba. Legutóbbi látogatásomkor ugyanis egy barátomat is magammal vittem, aki jogász, és nálam jobban kiismeri magát a levéltárakban. Dr. Kutrucz akkor hűvös hivatalossággal viselkedett: kimért, személytelen és tárgyszerű volt. … Most azonban egészen más hangon beszélt - emberségesen és együtt érzőn. Ettől kissé ideges lettem. Nem sokkal korábban az egyik legkiválóbb magyar író is kikérte az édesapja aktáit - és az iratokból az a megdöbbentő tény derült ki, hogy az álnokság és a hitszegés a saját családját is megfertőzte. Az ÁVO… egyik legismertebb kutatója engem is figyelmeztetett, amikor a szüleim iratainak a megtekintését kérvényeztem, hogy "Pandora szelencéjét" akarom kinyitni. Én azonban ragaszkodtam hozzá, hogy megtudjam az igazságot a szüleimről, és arról, hogy mi is történt valójában Budapesten a hidegháború régmúlt napjaiban, amikor a nővérem és én még gyermekek voltunk. A szüleim sok mindent elhallgattak a családunk történetében - jóllehet édesapám nagyra becsült újságíró volt a maga idejében, aki az 1956-os magyar forradalomról írott tudósításaiért díjakat kapott, és általános elismerésben volt része. "Ti már amerikaiak vagytok - mondogatta a Papa -, meg sem értenétek, milyen volt az élet a fasiszták és a kommunisták alatt." Kati Marton szülei a legjelentősebb amerikai hírügynökségek - az UPI és az AP - budapesti tudósítói voltak a 40-es évek végétől - azokban a sötét években, amikor a leggátlástalanabbul dühöngött az ÁVO terrorja, amikor rajtuk kívül már nem volt külföldi tudósító a külvilágtól egyre hermetikusabban elzárt Magyarországon. Tudósítottak Rajk és Mindszenty peréről - és igyekeztek igazat írni, fittyet hányva a hatóságoknak. Úgy viselkedtek "mintha…" - mintha normális dolog lett volna magyar létükre amerikai újságírónak lenni az ötvenes évek Magyarországán. Helyzetük kényes volt, és mondhatni eleve gyanús mindenki szemében - a hidegháború általános kémhisztériája idején nemcsak a magyar hatóságok, de az amerikaiak is kémet sejtettek bennük. Az ÁVO minden lépésüket figyelte, és besúgókkal vette körül őket, mialatt a Marton házaspár szinte felszabadult könnyedséggel - valójában hihetetlen feszültségek közepette - élte a nyugati újságírók életét, ami a kor Magyarországán természetesen merő látszat lehetett csupán. A hatóságok lassan, de biztosan egyre szorosabbra húzták a hurkot körülöttük, de - ki tudja, miért? - egészen 1954-ig eltűrték a tevékenységüket. Akkor aztán letartóztatták előbb az apát, majd az édesanyát is - kislányaik pedig, a 9 éves Kati és három évvel idősebb nővére egyszerre kicsöppent az addigi védettségből, és egy ismeretlen családhoz került, mélységes szegénységbe. A család viszontagságos története az ÁVO börtönével, a szabadulással és az emigrációval azonban nem ér véget: a Marton család már évek óta Amerikában élt, hitük szerint teljes biztonságban, amikor ide is utánuk nyúlt a magyar titkosszolgálat keze…

Lola Lafon - A ​kis kommunista, aki sosem mosolygott
Az ​1980-as években Ceausescu elszántan igyekezett meggyőzni a Nyugatot arról, hogy Románia nem a Szovjetunió csatlósa, hanem önálló, szabad akarattal rendelkező ország. Ehhez a politikai törekvéshez keresve sem találhatott volna ideálisabb szimbólumot, mint Nadia Comanecit, a „legfiatalabb kommunista hősnőt”, a sportikont, a gyereklány tornászt, a montreali olimpia bajnokát. Nadiát látva, a hidegháború óta először, a nyugati tinik arról ábrándoztak, hogy olyan sikeressé és tökéletessé válnak, mint kelet-európai kortársuk; a szülők imádták a fegyelmezett és céltudatos gyereklányt; a szakma és a média egy emberként ünnepelte a tehetséges sportolót. A sikernek azonban ára volt: Nadia egy őrült rendszer termékeként folyamatosan attól rettegett, hogy nővé érve elveszíti a rezsim támogatását és a Nyugat érdeklődését. Lola Lafon több elbeszélő nézőpontjából elmesélt álomszerű története jóval több életrajzi regénynél. Nadia karrierje és sorsa messze túlmutat önmagán: feltárja a sport, egy valamikori rezsim, a média és a Nyugat képmutató működését, ezáltal pedig megvilágítja, hogy a kis kommunistának nagyon is megvolt az oka rá, hogy sosem mosolygott.

Alekszandr Szolzsenyicin - Rákosztály
1955 ​márciusában vagyunk valahol Közép-Ázsiában, egy kórház rákosztályán. Ide érkezik meg a belügyes Ruszanov (aki viszolyogva fekszik be a „közemberek” közé, és az az elve, hogy „mindenki bűnös, ha megvakarjuk”) és Kosztoglotov, aki az egyetemről a háborúba került, onnan a Gulagba, s szabadulása után most még a rákkal is meg kell küzdenie. A rákosok kórtermében a szovjet társadalom jellegzetes képviselői fekszenek: egyesek, a hatalom kiszolgálói félnek a lassanként beinduló változásoktól, a személyi kultusz leleplezésétől, mások reménykednek, hogy igazi olvadás kezdődik, s az ország testéről visszahúzódik a rákos burjánzás: a táborok, a sztálinizmus, az embertelen diktatúra. S közben csodás gyógyulásról álmodoznak – talán az orosz népi gyógyászat, a nyírfagomba segíthet, ha a „hivatalos” orvosoktól már nincs mit várni. A Rákosztály sok szempontból önéletrajzi mű. Maga Szolzsenyicin 1953-ban szabadult a lágerbõl, s utána Kazahsztánban jelöltek ki neki kényszerlakhelyet. Két év múlva a taskenti kórházban rákos daganatot diagnosztizáltak szervezetében. Élet és halál között lebegett, de legyőzte a betegséget, s úgy érezte, azért maradt életben, hogy beszámoljon a lágerlakó milliók szenvedéséről. A Rákosztály-beli Kosztoglotovban saját életének ezt a pár évét írta meg: küzdelmét a súlyos betegséggel, s küzdelmét azért, hogy a lágerben töltött évek után értelmet találjon életének. 1968-ban a The Times irodalmi melléklete jelentette meg először a Rákosztály néhány részletét, amely Oroszországban (mint ahogy nálunk, Magyarországon is) csak a kommunista rendszer összeomlása után jelenhetett meg.

Döme Piroska - Asszony ​a viharban
Első ​pillantásra talán hivalkodónak tűnik a cím, de ha az olvasó végigpergeti a könyv lapjait, maga is meggyőződhet róla, hogy nincs ebben semmi hatásvadászat, semmi költői túlzás. A szerző az illegális kommunista mozgalom tagjaként küzdötte végig a Horthy-rendszer utolsó évtizedét, s jórészt személyes élményeit ötvözte regényébe. Rendkívül szuggesztíven és érzékletesen idézi fel az immár történelemmé vált sötét évek harcainak drámai feszültségét. Egy magyar asszonyról van szó ebben a regényben, aki a polgári kapcsolatok nyűgeiből szabadulva bonyolult, nehéz úton eljut a mozgalomhoz, a párthoz, s szerelmét, nyugalmát feláldozva, egészségét és életét sem kímélve harcol a párt, a nép ügyéért. A kommunista asszony története egy kalandregény fordulatosságával bontakozik ki az olvasó előtt, aki a hősnővel együtt járja végig a „magyar poklot" — egészen a Horthy-rendőrség kínzókamrájáig, a koncentrációs táborig —, s vele együtt éli át a felszabadulás boldogságát.

Mihajlo Sztelmah - Igazság ​és hamisság
Egy ​a fasisztáktól lerombolt és a béke beköszöntésével újjáéledő falu sorsának tükrében mond ítéletet a háborúról. Végső fokon azonban mégsem csak háborús regény. A német betörést mint sorsfordulót ábrázolja, melyben élesebben, kontrasztosabban merülnek fel az alapkérdések. A regény hőse a bátor és furfangos Marko Besszmertnij - a "halhatatlan" -, aki sebesülten hazafelé a háborúból, felveszi a küzdelmet a vezető pozíciókba beférkőzött bürokratákkal és élősködőkkel. Az író kimondatlanul is arra világít rá, hogy a kiskirálykodó és a néptől elidegenedett vezetők milyen nagy károkat okoztak a személyi kultusz idejében. Ugyanakkor minden sorával azt igazolja, hogy az egyszerű kommunistákban és a nép alkotó erejében ott feszül a szocializmus megújulásának ígérete.

Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij - Az ​acélt megedzik
"A ​forradalom legnagyobb mesterművei az emberek, akiket megszül. A vonagló földet felszakító új áradatból mint az élet himnusza szökken fel a lelkek hitvallása, - és visszhangja egyre zeng, noha a hősök már holtak. A jövő époszainak és dalainak ihletőivé, héroszaivá növekednek - a gazdag nyarak aratása, melyeknek a forradalom kora volt nyers kora-tavasza. Ezek közül az emberek közül való Osztrovszkij - egy az élettől izzó, hősi himnuszok között. Gide nem értette meg őt, mikor meghatott csodálattal így írja le látogatását: "megszakadt szinte minden szál, amely a külvilághoz fűzné s lelkének nincs semerre útja. S mikor kezet nyújtott Osztrovszkijnak, Gide úgy érezte, hogy "az élettel fűzi össze". Hogyan lehet az, hogy Gide nem érezte ujjain a tett fáklyájának lángját. Osztrovszkij a tett és a küzdelem lobogó lángja - és ez a láng egyre növekedett és egyre hatalmasabb, míg körülötte egyre sötétebb az éj s egyre fojtogatóbb a halál."

Kántor Zsuzsa - Ballada ​egy márványtábláról
Braun ​Évának, a mártírhalált halt kommunista hősnek a fényképe tekint ránk erről a könyvről. Pedig ez a regény nem életrajz, nem dokumentumregény. És balladának is szokatlan ballada. Kántor Zsuzsa, aki kortársa volt Braun Évának, és annak idején találkozott is vele, a modern regényírás múltat, jelent és jövőt egyszerre láttató teljesebb idősíkjában támasztja fel alakját. Beleállítja egy fénytörésbe, amely ki is rajzolja, meg is nőtteti, anélkül hogy idealizálná vagy meghamisítaná. Az olvasó elsősorban regényt olvas itt, művet egy hősi, tragikus életről, a sorsunkká érő közelmúltból, amely egész a jelenig ér.

Iván Fjodorovics Kuc - Évek ​nyeregben
Szovjet-Turkesztán ​az ellenség gyűrűjében. Nincs elég katona, fegyver, lőszer, fűtőanyag. Nincs kapcsolat Moszkvával... A közép-ázsiai bolsevikok mégis keményen védelmezik a forradalom ügyét, és a szovjethatalomért harcolók sorai nap mint nap gyarapodnak. Csatlakoznak a forradalom hatása alá került hadifoglyok is. Az internacionalista harcosok közt sok a magyar. Érzik és tudják, amikor a szovjetek ellenségei ellen küzdenek, küzdenek a dolgozók Magyarországáért is. A könyv szerzője nem átfogó történelmi áttekintést nyújt a közép-ázsiai harcokról. Az események résztvevőjeként beszéli el a hegyek között, az ingoványokban, pusztaságokban lefolyt kemény harcok eseményeit.

Bodor Johanna - Nem ​baj, majd megértem
Az ​1983-ban induló történet főszereplője a balerinának készülő 18 éves Johanna, aki Bukarestben él értelmiségi szüleivel. A család úgy dönt, Magyarországra költözik, először a szülők tudnak átjönni és a lánynak még legalább két évet kell egyedül otthon maradni, a régi viszonyai között új életet kezdeni, készülni a balettvizsgára, az érettségire; ottani életük felszámolására. Kapaszkodókat keres, holott elszakadnia és szakítania kell. Ha belép egy hivatalba, nem lehet benne biztos, hogy ki is jön onnan. Nyomában a titkosrendőrség és a fortélyos félelem, valamint a férfiak, akik egyre többet akarnak a sudár, saját testiségére ekkortájt ébredő fiatal teremtéstől. Felkavaróan őszinte emlékezés a sorsfordító esztendőkről, a felnőtté válásról, a tánc és a balett beavató rítusairól, a test függéséről és szabadságáról, valamint pontos beszámoló egy abszurd-kegyetlen diktatúra mindennapjairól, nyomasztó árnyairól és váratlan derűiről. A könyv személyes regisztere és dokumentumértéke egyszerre letaglózó és felszabadító.

Ismeretlen szerző - A ​Szovjetunió Kommunista Pártjának története
Ez ​a könyv az SZKP történetének rövid összefoglalását tartalmazza. Első kiadását tanárok, propagandisták, tudományos dolgozók számos tanácskozáson megvitatták. Ennek a kiadásnak a megmunkálása során felhasználtuk a XXII. kongresszus anyagát, a pártarchívum újabb anyagait, figyelembe vettük a tankönyvvel kapcsolatos vitákban elhangzott kívánságokat és észrevételeket. Alaposabban kifejtettük azt a kérdést, hogy keletkezett és fejlődött ki Sztálin személyének kultusza, milyen nagy kárt okozott a pártnak és az országnak, és hogyan harcol a párt következményeinek leküzdéséért. Ezért a könyv bizonyos kiegészítéseket, újabb tényeket tartalmaz.

Szavva Dangulov - Döntő ​hónapok
E ​regény lapjain a második világháború utolsó hónapjainak történelmi eseményei elevenednek meg. Ebben az időszakban lát hozzá a Vörös Hadsereg a hitlerista csapatok teljes felmorzsolódásához. A szövetségesek kormányfői és diplomáciai, politikai szakértői bonyolult tárgyalásokon, zárt ajtók mögött keresik a megoldást például olyan sorsdöntő kérdésekre, hogy milyen legyen a háború utáni világ arculata, hol húzódjék Lengyelország nyugati határa, milyen legyen a Hitler csatlósainak számító országok politikai berendezkedése. A mű főszereplői: Sztálin, Churchill, Roosevelt, de Gaulle, Bargyin, Beketov... Vannak, akik saját nevükön szerepelnek, de olyanok is akadnak, akik az eredetihez hasonló hangzású nevet kaptak, például Grodko - Gromiko. A cselekmény két szálon fut: a politikai-diplomáciai fonal mellett egy családi, magánszál is végigvonul a könyvön, és így módunk nyílik arra, hogy ne csak a tárgyalótemekbe tekintsük be, hanem a diplomaták , újságírók távolról szintén meglehetősen zártnak látszó belső világába is.

Kundera
elérhető
47

Milan Kundera - Tréfa
Az ​ötvenes évek Csehszlovákiájában játszódó történet főszereplője, Ludvik Jahn egyetemista képeslapot küld pártiskolára vezényelt menyasszonyának. A nyitott képeslapra írt, tréfásnak szánt mondataiért barátjának vélt évfolyamtársa feljelenti, s Ludvikot kizárják a pártból, eltávolítják az egyetemről. Ezzel nem csupán az érvényesülés lehetősége szűnik meg számára, hanem különböző megpróbáltatások is kezdetüket veszik. Végül Ludvik elhatározza, hogy bosszúból gonoszul megtréfálja álnok barátját, ám tréfája ismét visszájára fordul. A regény - néhány drámai részlet és esszészerű betét kivételével - a személyi kultuszt a parodizáló eszközök kihasználásával megrajzolt karikatúrája. Regényének újszerűségét és jellegzetességét a minden szóképet kerülő, egyszerű és racionális stílus és a konstruált voltát leplezetlenül feltáró cselekményszövés adja meg. A mű, amely egy atrocitásokkal teli, kegyetlen korszak tükre, elsősorban a modern regény kedvelőinek olvasmánya.

Erdey Sándor - A ​recski tábor rabjai
Papp ​professzorra országos fontosságú munkája miatt szükség volt, ezért megengedték neki, hogy feleségével havonta levelet válthasson. Felesége súlyos beteg volt, de még így is rendszeresen írt, nem akarta férje amúgy is nehéz helyzetét még megnehezíteni, akinek fogalma sem volt arról, hogy neje beteg. Szegény asszony meghalt, az ÁVH félt, hogy ezért a professzor bánatában abbahagyja a munkát. Egy grafológus bevonásával felesége kézírását utánozva tovább folyt a levelezés. Az ÁVH, céljai elérésének érdekében semmitől sem riadt vissza, amit ez az eset is bizonyít. így nézett ki a szocialista törvényesség, egyenlőség, az embernek, mint legfőbb kincsnek a megbecsülése. Papp Simon professzor itt Recsken is elvégezte munkáját, meghatározta, hogy a Zerge melyik részén kell fejteni, hol van nemesebb kővonulat, hol van a nagy mennyiségű, könnyebben bányászható andezit.

Covers_71463
elérhető
1

Mao Tun - Éjfél
Sanghaj, ​a 30-as évek elején: fojtogató légkörű világváros és polgárháború dúlta tartományok, létbizonytalansággal telített világ. Forradalmat érlelő feszültséget, zaklatott kort idéz a 20. századi kínai regényirodalom jelentős alkotása, eseményekkel zsúfolt cselekményében szembesít egymással típusokat, nemzedékeket. Egyfelől a tőzsde világa elevenedik meg. Árfolyam táblákon percenként felvillanó árfolyamok sorsokat döntenek el. Kíméletlen harcban állnak egymással tőkések, spekulánsok. Nyüzsögnek köztük a kis, gyanús ügynökök, csalók, lóverseny-mániásokra emlékeztető játékosok. A harcot vagy állják, vagy feladják. Vagy akad, aki kiválik belőle, mert képtelen az üzleti és magánéleti erkölcstelenséget elviselni. Népesedni kezd azoknak a tábora, akik a tiltakozás, a lázadás, a változtatás, a forradalom lehetőségeit keresik. S ez a másik oldal, amelyet az író megmutat. Ismét események és szereplők sokaságával. Nemzedékek figyelik egymást, a milliókban és manipulációkban gondolkodó apák értetlenül nézik verseket firkáló fiaikat, lányaikról azt hiszik, valóban csak parkokba sétálnak ábrándosan, tavon csónakáznak, holott a kis firkálmányokat apáikról és ellenük írják a fiatalok, és ezek a fiatalok utóbb ott menetelnek a tünetők tömegében, vagy legalábbis együtt sodródnak a tömeggel. És van, akinek kezdeményező szerepe lesz, amikor a trónfosztások ideje eljön. Éles, kontrasztos, könyörtelen szembesítés Mao Tuné. Színes, olykor egzotikus is. De leginkább kordokumentum.

Sacha Batthyany - És ​nekem mi közöm ehhez?
Sacha ​Batthyány nagynénje a II. világháború végének egyik legszörnyűbb náci bűntettébe keveredett bele. Amikor a kései utód lejegyzi a történetet, régi családi titokra bukkan. Néhány héttel a háború befejeződése előtt Batthyány-Thyssen Margit grófnő mulatságot rendez az ausztriai Rechnitzben (régi magyar nevén Rohoncon). Éjfél körül a vendégek elhagyják a kastélyt, és agyonlövik a vasútállomáson továbbszállításukra várakozó 180 magyar zsidó munkaszolgálatost. Hogy pontosan mi történt azon az éjszakán, mindmáig tisztázatlan. "És neked - kérdezte Maxim Biller német író a szerzőt - mi közöd mindehhez?" Sacha Batthyány elkezdte keresni a kérdésre a választ. Utazása elvisz a régi Magyarországra, a háború utáni Ausztriába, a mai Svájcba, a Gulag szibériai lágereibe, egy pipázó pszichoanalitikus díványára és egy auschwitzi túlélő Buenos Aires-i nappalijába. Mindezek során felfedez egy titkot, aminek következtében hirtelen máshogy látja a családját és saját magát. Vajon az előttünk járó nemzedékek befolyással vannak arra, ahogyan élünk? Pedig milyen szilárdan hittük, hogy felvilágosultak és modernek vagyunk, és egyedül saját magunk döntjük el, milyenek legyünk. Sacha Batthyány könyve jelen időben elbeszélt, szokatlan családtörténet, egy letűntnek hitt Közép-Európa panorámája, egyszersmind egy generáció pszichogramja. "Kitűnően megírt könyv Rechnitzről és más családi poklokról, történelmi panoráma, amelyben összefonódik egy család története Közép-Európa történetével - és nem utolsó sorban nagyszerű esszé a múlt jelenvalóságáról" Der Spiegel A magyar származású Sacha Batthyány (szül. 1973) szociológiát tanult a Zürichi és a Madridi Egyetemen, előbb a Neue Zürcher Zeitungnál dolgozott szerkesztőként, majd 2010-től a Tages-Anzeiger magazinjánál. A Svájci Újságíró-iskola docense, és 2015 óta Washingtonban él, onnét küldi a politikai és társadalmi életről szóló tudósításait a Süddeutsche Zeitungnak.

Bartis-attila-a-vege
elérhető
90

Bartis Attila - A ​vége
"...az ​egyetlen, ami kiűzheti belőlünk a magányt, az a másik szívverése a saját mellkasunkban" "Egy fotográfus története, aki... Nem: egy férfi története, aki... Nem: egy szerelem története, ami... Vagy több szerelem története, amik egymással... Vagy egy ország története, ami... Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni." (Kemény István)

Louis Aragon - A ​bázeli harangok
Aragon ​nagy korrajzának három nőalak a hőse. Az egyik, Diane, a társaságbeli úrilány jellegzetes életét éli: váltogatja szeretőit, házasságot köt egy gazdag pénzemberrel, s mikor a férje erkölcsi csődbe jut, elválik tőle, de ez a válás nem hoz, nem is hozhat életében igazi változást. Catherine, a szép grúz származású lány, egészen más utat jár be. Ő is gyűjti-fogyasztja a szeretőket, de a léha élet nem elégíti ki: homályos vágyat érez az értelmes, a mások sorsáért is aggódó-cselekvő életre. Puskaropogásban, egy munkáslegény halála láttán döbben rá, hogy el kell szakadnia osztályától, ha emberhez méltó sorsot akar magának. Szeme előtt zajlik a századelő nagy társadalmi-politikai drámája: agyafúrt vagy kíméletlen pénzemberek, államférfiak az egyik, sztrájkoló munkások, lázas anarchista agitátorok, merényletek szervezői a másik oldalon. Vajon hová kell állnia? Múlt, jelen, jövő zaklatott és zaklató képei közt vergődik, keresi léte értelmét. S ez az értelmes lét a regény epilógusában a munkásmozgalom nagy harcosának, Clara Zetkinnek az alakjában ölt testet.

Csao Su Li - Li ​Ju-Caj dalocskái
A ​regény a japánok ellen vívott háború idején az észak-kínai löszvidék egy kis falujában játszódik. Kína egyik legszegényebb vidéke ez. Még a hatalmas földesúr, a vén Heng-jüan háromszáz mu földje se sokkal több a mi mértékünk szerint harminc holdnál. Erre a szegénységre telepszik rá nyomasztó erejével az "őslakók", a Jen-nemzetség szent és sérthetetlen hagyományokkal körülbástyázott patriarkális összetartása. Ez az ősközösségből ittfelejtődött ásatag szervezet azonban a közös érdek helyett már csak a nemzetségfő, Jen Heng-jüan megfellebbezhetetlen tekintélyét, az íratlan törvények jogán életet és halált kezében tartó hatalmát támogatja. Ebbe az elmaradott világba érkeznek meg a kommunisták. A regény meséje a kínai párt harcainak nagy tanulságait példázza.

Ismeretlen szerző - A ​Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Várnai Ferenc - A ​hosszú meneteléstől az agresszióig
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hunya István - Emelt ​fővel
Hunya ​István 1894. október 1-én Endrődön született. Szüleivel, testvéreivel élte a kubikoscsaládok nyomorúságos életét. Már nyolcéves korában kondás a szarvasi határban, mert arra a kevés keresetre is szükség volt, amit a gazdák a gyermekmunkáért fizettek. A négy elemit is csak úgy tudta elvégezni, hogy októbertől áprilisig - amíg az állatokat nem lehetett a mezőre kihajtani - járta az iskolát. A kondásgyerek sorból kinőve béresnek szegődött. Alig volt húszéves, amikor menetszázadba sorolva őt is elindították a második világháború poklába. A pusztítást ösztönösen gyűlölte, de a lelkén bilinccsel, igaz akaratában korlátozva ő is rohamra indult a csukaszürke sereggel. Sorsán változtatni csak egyféleképpen tudott, hátat fordított az "Isten kegyelméből uralkodó császárnak" és a fogságba menekült. De 1917-ben önként fogott fegyvert és az orosz nincstelenek forradalmáért a Vörös Gárdában harcolt. 1918-ban végre itthon. Az elsők között lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaságot a Vörös Hadseregben védte. Az intervenció túlereje megdöntötte az első magyar munkáshatalmat, és utat nyitott a fehérterror példátlan kegyetlenségű tombolásának. Magyarországon soha olyan mély dermedtségből nem indult a munkásmozgalom, mint 1920 elején. E kötet az 1920-tól 1932-ig terjedő időszakot fogja át. Szerzője a cselekvően átélő hitelességével tárja az érdeklődők elé az agrárproletárok sorsát, küzdelmeiket az egyenlőtlen harcban, töretlen helytállásaikat a mégoly durva erőszakkal szemben. Hunya István többszöri letartóztatás, négyévi börtön után és egy újabb letartóztatás elől 1932-ben az ország elhagyására kényszerült. Maga mögött hagyta a mérhetetlenül sok szenvedést és megaláztatást, de gyötrő fájdalommal gondolt hátrahagyott szeretteire, harcostársaira. A Szovjetunió - mint oly sok más forradalmárnak - biztonságot és otthont nyújtott. Tapasztalatait, egyre bővülő tudását a nemzetközi munkásmozgalom szolgálatába állítva, a Vörös Szakszervezeti Internacionáléban dolgozott. Élményeit, gondolatait papírra vetve Moszkvában jelentek meg első írásai: novellák, színdarabok, majd regénye, a Kubikosok. Moszkva szeretetét hűséggel viszonozta, akkor sem hagyta el, amikor a német csapatok peremvonala a város határán húzódott. A Népfelkelők osztagában részt vett Moszkva védelmében. Magyarország felszabadítása a hazatérés örömét is jelentette. Szervezte a mezőgazdasági munkások szövetségét, főszerkesztője volt a Dózsa Népe című lapnak... De a sokrétű munka, a tisztségek felsorolása helyett, hivatásának a legegyszerűbb jellemzése; mindig (napjainkban is) azon fáradozott, hogy a hazai termőföld kétkezi munkásainak élete szebbé, gondtalanabbá váljon.

Hyeonseo Lee - David John - A ​lány hét névvel
"Megrázóan ​szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré." Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül. Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába. Ez a vakmerő és különleges történet bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legbrutálisabb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért.

Domokos József - "...emlékezz ​proletár!"
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

D. Kardos Éva - Üzennek ​az évek
Első ​emlékeim nagyszüleim makói házához fűzödnek. A mi lakásunk a ház az egyemeletes ház felső szintjén volt. Az előszobát széles asztal uralta. Itt dolgozott apám két leánytestvére, varrták a kalapokat és készítették a művirágokat hozzá, a makói asszonyoknak... Lassanként engem is bevezettek a kalapos szakma rejtelmeibe, megtanultam sodorni a rózsaszirmokat, hajtogatni a kemény anyagból kivágott leveleket... Anyám arcára nem emlékszem, három éves lehettem, amikor elvált apámtól. Képzeletemben mindig vizes lepedőkkel a kezében láttam magam előtt. Ez az emlék vésődött mélyen az agyamba, amikor tüdőgyulladásban feküdtem, a s anyám nedves lepedőket borított átforrósodott testemre...

Vlagyimir Iljics Lenin - V. ​I. Lenin összes művei 18.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sinkó Ervin - Szemben ​a bíróval
Sinkó ​Ervin Szemben a bíróval című írása első alkalommal 1935-ben jelent meg francia nyelven az Europe (Nr. 149. május 15.) című párizsi folyóiratban. Negyven évvel később, 1975 januárjában jelent meg első ízben magyar nyelven a Valóságban. A bíró, akivel szemben állva a negyven felé közeledő férfi megteszi őszinte vallomását életéről, küzdelmeiről, egykori önmaga, az alig tízesztendős apatini kisfiú.

Szabó Róbert Csaba - Alakváltók
Az ​Alakváltók a román Sztálin-nak is nevezett hírhedt diktátor, Gheorghiu-Dej uralmának korszakába, az ötvenes évekbe, majd a Ceauşescu-diktatúra első évtizedébe vezet vissza bennünket, miközben keretéül a 89-es forradalom szolgál. A regény izgalmasan összefonódó történetszálai azt a kérdést vetik föl, hogy bő negyven év diktatúra után és a bukaresti forradalom vérgőzös napjait követően, amikor a régi kommunista elit képviselői kerültek ismét hatalomra, történhet-e valódi megújulás, vagy a változó hatalmi viszonyok szerint az emberek csupán újabb és újabb alakokat öltenek a történelem emésztő körforgásában. Ahogy az annyiszor előfordult már a második világháborút követően Romániában: nálunk, Kelet-Európában. A szárazság esztendeje gonosz dolgokat műveltetett az emberekkel, akik a szárazság törvényei szerint kezdtek élni, ezért aztán, amikor kitört a vihar, és észbontó pusztítást végzett, senki nem tébolyodott meg, mert már mindenki tébolyult volt. Sólyom és Szarvas megszökött, fegyvereket szereztek, fosztogattak és öltek, amikor meg már nem bízhattak senkiben, úgy döntöttek, odébbállnak. Pénzt gyűjtöttek, hamis útlevelet szereztek, és elindultak Jugoszláviába. Sólyom az indulás napján Csíkszeredában egy nővel hált, és ez a nő a Lieb zsidó házában lakott, csakhogy Liebék akkor már nem voltak otthon, talán nem is voltak egyáltalán életben, mert 1954-et írtunk, abban az időben kevés embernek adatott meg az élet kiváltsága. Hát így kezdődik az elbeszélés.

Kollekciók