Ajax-loader

'elmélkedés' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Barsi Balázs - Az ​egyszülött fiú
Az ​1997-es egyházi évben a pesti ferences templomban tartott konferenciabeszéd-sorozat keretében, illetve az egyetemi templomban és a Margit körúti ferences templomban elhangzott beszédek gyűjteménye.

Anton Gots - Szenvedésemet ​örömre váltottad
Az ​időskor idejét és tartalmát tekintve is a legközelebb áll a végső valósághoz. Nem kevesebbé válunk napról napra, hanem egyre többé, amíg érett gyümölcsként nem hullunk Isten kezébe, jó Atyánk szívére. Ha akarjuk, ha nem, éveink száma egyre nő. Boldogabbak leszünk-e ezalatt? – Ez a könyv nemcsak az idősebb korosztálynak szól, hanem mindazoknak, akik az öregségben is boldogok akarnak lenni. „A következő elmélkedésekben az életünk „harmadik szakaszában” elkerülhetetlenül jelentkező árnyoldalakkal és a szenvedésekkel foglalkozom, de közben állandóan tudatosítom az öregkor szépségeit és áldásait. Így próbálok meg hitünk tapasztalatai, reményei és ígéretei alapján biztatást és segítséget nyújtani. Az egyes elmélkedésekhez imákat is fogalmaztam, amelyek a személyes istenkapcsolatnak megfelelően útmutatást és segítséget kínálnak arra, hogy Isten előtt föltárjuk önmagunkat.” - P. Anton Gots, kamilliánus

Weöres Sándor - A ​teljesség felé
"Hamvas ​Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem keletkezett és nem múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyanez virágokból szedi csokrát." (A szerző) A teljes idő: 158 perc. Rátóti Zoltán előadásában.

Anselm Grün - Hét ​szó az életért
Ez ​a könyv a nagyhét egyes napjainak spiritualitásába, és azok megünneplésébe történő bevezetés, valamint támpontot nyújt, hogy miként ünnepeljük azokat az istentiszteleteken és a liturgiában. De nem csak a nagyhét tudatosabb átéléséhez kíván segítségül szolgálni. Útmutató a keresztény élethez is, amelyet az olvasó egész évben használhat, akkor is, ha lelkigyakorlatokra vagy például csendes napokra vonul vissza. A gondolatok abban kívánnak segíteni, hogy meg értsük Jézus Krisztus általi megváltásunknak, valamint életünknek a titkát, és hogy a Jézus halála és feltámadása által fakadt forrásból meríthessünk.

Carlo Carretto - Boldog ​vagy, mert hittél
Az ​író az olasz Katolikus Akció főtitkára volt. A tisztségétől való megválás után remeteségbe vonult Észak-Afrikába, a Szahara szélén. A romantikus Madonna-tisztelet, a külsőségek helyett Máriához fűződő kapcsolatában a bensőséges egyszerűséget kereste. Ott, a Szaharában élte meg, mit jelenthetett a názáreti leánykának, hogy gyermeket hordoz méhében, de nem tud a halálos szigorral őrködő környezetvilágnak számot adni arról, hogyan "szerezte" ezt a gyereket. Őt választja a szaharai remete saját hite tanítómesterének és útitársának, akit Erzsébet boldognak hirdet, mert hitt. A szomszédos berber törzs egyik menyasszonyának tragikus vége nyitja meg szemét, hogy megértse Mária nagyságát, aki hitelt ad Isten szavának, és reá bízza a lehetetlen helyzet megoldását. Könyve a fiatal lánykához méltó tiszta egyszerűséggel elmondja, hogyan ment végbe az angyali üdvözlet. Máriával éli át a számum elől hozzá menekült pásztorfiú és birkái társaságában a Kisded üzenetét. Föltárul előtte a hit útja: megérti, hogy a győzelmes egyház álomkép csupán, mert az igazi egyház a hajótöröttek, a gyöngék, a szegények, a kitaszítottak egyháza. A borúlátó kétkedés világában a Föltámadott örvendező anyjától veszi az üzenetet: ő mondja el neki, hogy a föltámadásban hinni annyit jelent, mint bizalommal átölelni az életet. Az új életet akkor fogadom hittel és bizalommal, ha Mária példájára imádságban fogom át az új valóságot és forgatom elmémben mindazt, ami Jézusról szól. Imaformának Carretto az egykor saját anyjától tanult és gyakorolt novénát ajánlja. Bibliai és szemlélődő irányvonalának megfelelően a kilenced minden napján először zsoltárokat imádkoztat és szentírási részleteket olvastat, majd elmélkedésre hangoló alapgondolatot szólaltat meg, hogy abban útravalót találjunk novénás napunkhoz. A megadott imádságok között, mint megannyi drága gyöngyszem a keleti egyház korai századaiból vett számos himnusz és fohász található. Nem hiányzik az imádságos anyagból a rózsafüzér sem. De nem csupán a számunkra ismert hagyományos formában, hanem annak bizánci változatában, sőt - hála Carretto észak-afrikai éveinek és nyitottságának - megtaláljuk az iszlám imafüzért a 99 megszólítással, ahogyan az ősi mohamedán hagyomány szerint már Allah prófétája tisztelte az egy igaz Istent. Reméljük, hogy idén, a Mária-évben ez a könyv sok embert visz közelebb a hit megéléséhez és az igazi vallásos élethez. Segítsen benne Mária példája. Ahhoz, hogy Jézust testileg világra hozza, elég volt számára kilenc hónap. Ahhoz, hogy Jézust hitben világra hozza, hosszú évekre volt szüksége, Betlehemtől a Golgotáig, majd a föltámadás napjáig.

Thomas Merton - Lelkivezetés ​és elmélkedés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Werner Heisenberg - A ​rész és az egész
A ​rész és az egész. Ez az öt szó szinte maradék nélkül fogja egybe Werner Heisenberg önéletrajzi írásának indíttatását és végső konklúzióját, a tudós életszemléletét és természetfilozófiáját, vívódásait, hatalmas életművének értékét és hatását, emberi helytállásának támaszait. A visszaemlékező ember krónikás, ki híven jegyzi fel a modern fizika legnagyobbjainak szavait, megmentvén a feledéstől Planck, Sommerfeld, Bohr, Einstein, Pauli, Weizsacker egy-egy beszélgetésben felröppenő gondolatait. Krónikás, aki az atomfizika legjelentősebb ötven esztendejének tudománytörténeti, kulturális és politikai légkörét eleveníti meg; krónikás, aki egyszersmind a legcselekvőbb részes is a huszadik század tudományos szemléletmódját alapjában formáló kvantummechanika egészének létrehozásában. Heisenberg életének és az itt felidézett beszélgetéseknek a középpontja az atomfizika. Centrum, amely kiindulópont; rész, amely az egész egyre táguló köreihez, a természettudományok szélesebb összefüggéseihez, a klasszikus kultúrához, az ókori és a modern filozófiához, a pozitivizmus, a metafizika és a vallás kérdéseihez vezet. Ugyanakkor egész is, részei pedig ismét az egészhez kapcsolódnak. Így ívelhetnek az értékes gondolatok a megértés fogalmának, a nyelvi közlés problémáinak vizsgálatától a kutató felelősségének, az egyén cselekvésének általános kérdéséig. A rész és az egész egységének mindent betöltő ideája régi példák nyomán kívánja meg a dialógusok páratlanul erőteljes formai megoldását. Lévén a beszélgetés az emberi kapcsolatteremtés ősi, a kapcsolatok minden feszültségét hordozó, mindenen átható formája, a példaként elénk állított beszélgetések színhelye is kitör a fizikai laboratóriumok, egyetemi dolgozószobák kötött világából és többnyire a közös kirándulásoknak, sítúráknak, az együttes muzsikálásnak vagy éppen a hadifogság összezártságának hangulatát idézi fel.

Montaigne - Esszék
"Ez ​itt egy őszinte könyv, olvasó" - e szavakkal kezdődik Montaigne esszéinek gyűjteménye. S mire vágyna inkább a ma embere, mint őszinte, valóban szivből jövő és szivhez szóló, bölcs emberi beszédre? Ezt a kis gyűjteményt - melyet a nagy francia iró, André Gide válogatott össze szerzőjük legszebb és legokosabb passzusaiból - egy csöndes délutánon, karosszékben ülve fogjuk legszivesebben föllapozni, vagy elalvás előtt olvasgatunk pár oldalt belőle, elgondolkodva az emberi élet sokszinűségén, sajátos gazdagságán. Montaigne - Gyergyai Albert jellemzése szerint - az esszé műfajának "tulajdonképpeni feltalálója és patrónusa". Franciaországi diplomata és politikus pályája után aránylag biztonságban, egy délvidéki kastély toronyszobájának mélyén olvasgatott. A eközben leirta gondolatait, hogy vigasztalódjék kissé a maga sorsa és a világé felett...

Murányi Nikolett - Imádságlépcsők ​- A világosság titkai
A ​RÓZSAFÜZÉR ÉVÉBEN kívánom, hogy az imádságlépcsőkön át jussunk egyre közelebb a minket szerető, megváltó és megszentelő Istenhez. Ebben segítsen minden imádkozó embert ez a könyvecske. ___ Dióssi Kornél OP domonkos házfőnök, a Rózsafüzér Királynéja templom plébánosa Budapest, 2003. augusztus

Marcus Aurelius - Marcus ​Aurelius elmélkedései
"Tegyen ​vagy mondjon bárki bármit: nekem jónak kell lennem. Mint ahogyan az arany, a smaragd, a bíbor is egyre azt hajtogatná: tegyen vagy mondjon bárki bármit, nekem smaragdnak kell lennem, meg kell őriznem színemet." "Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj." "Már most élhetsz úgy, ahogy akkor akarsz, amikor majd távoznod kell. Ha pedig a körülmények nem engedik ezt meg, akkor távozz az életből, de ne úgy, mintha méltánytalanság ért volna. Itt füst van, távozom... miért hiszed ezt olyan nagy dolognak?" Gyengéd humanizmus, félénk magányba menekülés, tépelődő önvizsgálat, fáradt-rezignált gondolatok - ez Marcus Aurelius világa; a császáré, aki korlátlan hatalommal uralkodott az akkori világ leghatalmasabb birodalma fölött, a hadvezéré, aki rettenetes hadjáratokban irtotta a birodalom ellenségeit - de a csaták szünetében, valahol a Garam partján, félrevonult naplót írni. Marcus Aurelius Elmélkedései gondolatforgácsok a sztoikus filozófia műhelyéből. Olvasmányélménnyé a mű és az alkotó különös ellentmondásának feszültsége, a kitárulkozás szenvedélyes vágya, a vallomás közvetlen hitelessége avatja.

Italo Calvino - Láthatatlan ​városok
,,Nem ​biztos, hogy Kublai kán elhisz mindent, amit Marco Polo mond, amikor leírja neki a követi kiküldetései során meglátogatott városokat, de nyilvánvalóan nagyobb kíváncsisággal és figyelemmel hallgatja a tatárok császára az ifjú velencei szavait, mint bármelyik más küldöttéit vagy felfedezőéit..." És Marco Polo mesél: láthatatlan városokról - a városokról és az emlékezetről, a vágyról, a jelekről és a szemekről, a városokról és a holtakról, a városokról és az égről, a karcsú, a folyamatos és a rejtett városokról --, mesél és mesél Kublai kánnak, míg rá nem döbben az olvasó a nagy titokra: hogy mindvégig egyetlen városról, az ő városáról, Velencéről beszélt... A vajmi kevéssé tudományos, ám annál fantasztikusabb Láthatatlan városok magyarul jó harminc éve egy sci-fi-sorozat darabjaként jelent meg. A XX. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotójának, Italo Calvinónak (1923-1985) ezt a remekművét most mint az életműkiadás újabb, nagyszerű darabját ajánljuk az olvasók figyelmébe.

Szent-Györgyi Albert - A ​béke élet- és erkölcstana
Több ​mint hatvan évvel ezelőtt írta Szent-Györgyi Albert ezt a kis könyvet, valószínűleg 1938 őszén, liége-i vendégprofesszorsága alatt. Péter László, a kötet szerkesztője, utószavából tudhatjuk meg a francia nyelvű munka megírásának, és hányatott sorsának történetét. A Kristó Nagy István birtokában levő kéziratot Rakonczai János fordította le, és a most megjelent könyv párhuzamosan közli az eredeti francia szöveget és a magyar fordítást. Nem kétséges, hogy Szent-Györgyi Albert a huszadik század egyik kivételes jelentőségű tudósa, és egyik legszínesebb egyénisége volt. A közvetlenül a második világháború kitörése előtt írt munkája a mai olvasó számára is tanulságos olvasmány. Félő, hogy azok, akiknek a legtöbbet kellene megszívlelniük a gondolatokban gazdag szövegből, akkor se tennék ezt, ha olvasnák. Rendkívül fontos az első világháború után kialakult helyzet elemzése. Rámutat arra, hogy az igazságtalan békeszerződés adott tápot a totalitárius rendszerek kialakulásához. Szent-Györgyi minden társadalmi probléma forrását az egyéni és a kollektív erkölcs alapvető kettősségében látja. Az egyén számára a "ne ölj" természetes parancs, de háborúban a gyilkosság hősi tetté válik. Az általános emberi szolidaritás kialakítását elsősorban a nevelésben látja. De számol azzal az ellenvetéssel, hogy "hogyan lehet eljutni az általános emberi szolidaritáshoz mindaddig, amíg léteznek politikai igazságtalanságok?" Szükségesnek tartja az igazságtalan szerződések felülvizsgálatát, de a legfontosabbnak - mai szóval - a határok légiesítését. A másik ellenvetés így hangzik: "A hazafiság az élet egyik nagy ereje, s nem pótolható nemzetköziséggel, azzal, hogy valaki világpolgár lesz." Erre az ellenvetésre így válaszol: "Csakhogy a világpolgárság egyáltalán nincs ellentétben a hazaszeretettel. Éppen ellenkezőleg, az egyik erősíti a másikat. Szeretem hazámat, és nem habozom meghozni érte a legnagyobb áldozatot. De nemcsak magyar vagyok, hanem ember is, és ez azt jelenti, hogy tagja vagyok egy sokkal tágabb, sokkal hatalmasabb közösségnek. Hazafiként forró vágy ég bennem, hogy büszke lehessek arra a szerepre, melyet hazám játszik a világban, a nemzetek nagy összhangzatában. Hálát kell adnunk Istennek, hogy nem vagyunk valamennyien egyformák; a természeti, vérmérsékleti különbözőségek adják az élet szépségét. A világ nagyon szürke és sivár volna, ha mindannyian hasonlítanánk egymásra..." Érdekes mai szemmel olvasni, amit 1938-ban írt a tudományok fejlődéséről és ennek társadalmi következményeiről. "A fizikában a tudomány olyan erők uraivá tett bennünket, melyek túlhaladnak rajtunk. Amikor minden politikai eszköz hiába kísérli meg, hogy megállítsa ezt a végzetes menetelést, akkor a természettudós fölmentést kaphat, ha fölemeli gyönge hangját abban a küzdelemben, mely egyszersmind küzdelem saját lelkiismeretével is." "Ma már mindannyian meg vagyunk győződve, hogy a világegyetemben fizikai rend létezik. Ez a legnagyobb szellemi forradalom, amely valaha is végbement. Ma már nem vagyunk csupán passzív szemlélői az univerzum a félelmes erőinek, hanem bizonyos mértékben uraivá váltunk ezeknek az erőknek, és céljainkra használjuk föl őket." A problémák megoldását elsősorban a nevelésben és az oktatásban látja. Nagyon megszívlelendők lennének a középiskolai oktatás anyagával kapcsolatos megfontolásai. Sajnos a megírásuk óta eltelt bő hat évtized semmit sem érvényesített ezekből, pedig az ismeretek exponenciális növekedése napjainkban még inkább szükségessé tenné ezt. "Az iskolának magasztos hivatása van: a jövő polgárát kell formálnia; hibás kiindulópont, ha pedagógiai rendszereket gyárt a rendhagyó igék tanítására, az adatok biflázására és sok egyéb ismeretanyagra vonatkozóan. Kiindulópontként a polgár eszményképét kell választani, s azt kutatni, hogyan lehet megvalósítani. Ha ide eljutunk, a nevelés hasznos lesz; ha nem veszélyekkel lesz terhes." Figyelembe véve személyes tapasztalatainkat, nem tölthet el optimizmussal bennünket írásának záró mondata: "A háború megakadályozásának csak a méltányosság és az emberi szolidaritás képes." Kristó Nagy István, aki 1939-ben kezdte meg a szegedi egyetemen tanulmányait, "Szent-Györgyiről személyesen" című rövid írásában ad hiteles képet hősünkről. (Bába és Társai Kft. Szeged, 2001)

Belon Gellért - Imádkozzál
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Barsi Balázs - Krisztus ​békéje
Részlet ​az Előszóból : “Barsi Balázs atya 1975–1997 között volt a ferences novíciusok magisztere, s ebből csak az utolsó négy évet töltötte Szécsényben. Mégis, ez a négy esztendő meghatározó jelentőségű volt a a noviciátus és az ő számára egyaránt: huszonévnyi „lobogás” – gimnáziumi és főiskolai tanárság, diákok lelkivezetése, definítori megbízatás és egyebek – után Balázs atya életében elérkezett a visszahúzódás, az elcsendesedés, a befelé fordulás ideje. Minden bizonnyal a csönd, a korábbi megfeszített tempó után lassabbá és egyenletesebbé vált életritmus is ösztönözte arra, hogy kolostori életének eseményeit, azon belül is elsősorban a belső, lelki történéseket napló formájában rögzítse a maga számára. Később egyik rendtársa arra biztatta, hogy adja közre ezeket a naplófeljegyzéseket, melyek az érdeklődők számára bepillantást engednek a ferences lelkiségbe és a noviciátusi élet mindennapjaiba. Így született meg a Krisztus békéje – Naplótöredékek egy ferences kolostorból.

Merethe Lindstrøm - Csenddé ​vált napok
Merethe ​Lindstrøm (1963, Bergen) nemcsak a kortárs norvég irodalom, de a skandináv irodalom egyik kulcs-szereplője is. Az írónő több mint harminc évvel ezelőtt, 1983-ban debütált, azóta hat novelláskötettel és hét regénnyel állt elő, legutolsó megjelent műve az Arkitekt (2013) c. elbeszélés-antológia, amelyet több díjra jelöltek. Lindstrøm írásai már a kezdetektől felkeltették a kritikusok és a közönség érdeklődését, de az utóbbi években bekerült a norvég irodalom élvonalába, amint ezt több díja is jelzi – például a teljes munkásságát elismerő Dobloug-díj (2008) vagy az Amalie Skram-díj (2012). A nagy áttörést végül a _Csenddé vált napok_ (2011) c. regénye hozta meg, mely elnyerte a rangos Norvég Kritikusok Díját (Kritikerprisen), valamint a skandináv írók legnagyobb elismerését, az Északi Tanács Nagydíját (Nordisk Råds Litteraturpris), és több közönségszavazáson is bekerült a legjobb kortárs irodalmi művek közé. Lindstrøm művei általában az emberi kapcsolatokat vagy éppen ezek hiányát dolgozzák fel. Nem fél feltárni a legfájóbb pontokat, felvetni a legkényesebb kérdéseket. Szereplői finoman megformált, árnyalt alakok, akik saját útkeresésük közben gyakran önmagukat ismerik meg. A _Csenddé vált napok_ egy idős házaspár története, akik hallgatólagos megegyezést kötöttek arról, hogy nem bolygatják a múlt fájó emlékeit. Az idő múlásával azonban a férfi egyre jobban bezárkózik, az asszony pedig próbál áttörni a némaság falán. S van valami, amiről soha nem beszélnek: hogy mi történt a házisegítővel, aki egy időben oly fontos szerepet játszott az életükben, majd végképp eltűnt. Merethe Lindstrøm egy feszes tónusú, sűrített családi drámát ír az elszigeteltségről és elhallgatásról. Két idős ember évtizedeken át tartó kapcsolata és szerelme bontakozik ki a regényben, két ember története, akik hajdanán hoztak egy fontos döntést, amely meghatározta egész későbbi életüket. A múltat pedig nem lehet elhallgatni, óhatatlanul előbukkan. A kevés szóra szorítkozó, precíz nyelvezet, a tárgyilagos, visszafogott stílus, a drámai sejtetésen alapuló történetformálás a skandináv irodalom nagy alkotásai közé emelik a művet. A regényt eddig tizenegy nyelvre fordították le.

Bjarte Breiteig - Fantomfájások
Bjarte ​Breiteig első, Fantomfájások című kötete 1998-ban elnyerte a norvég elsőkönyvesek díját, és második, 2000-ben megjelent, Pótlékok című novellagyűjteménye is nagy sikert aratott. A jelen válogatás e két kollekció darabjait nyújtja át a magyar olvasóknak. Hőseivel együtt mi is érezzük az Észak hidegét, az őzek szagát és melegét, a zuhany forró vizét, halljuk az erdő susogását, a ruhaszárító nyikorgását, az eső kopogását a tetőn. A kritikusok Breiteig legjobb elbeszéléseit Hemingway szikár kíméletlenségéhez hasonlítják. Csak annak nem ajánljuk, aki az irodalomban a végső válaszokat keresi.

Carl Sagan - Az ​éden sárkányai
Carl ​Edward Sagan (1934-1996) amerikai csillagász, planetológus, asztrobiológus nemcsak kiemelkedő szaktekintély volt, hanem nagyszerű író is. Több mint 20 könyve, s kiváltképp A kozmosz című televíziós sorozata, amelyet 60 országban emberek százmilliói kísértek figyelemmel, emblematikus alakká tették a tudományos ismeretterjesztés terén. Az Éden sárkányai-ban, amelyért Pulitzer-díjat kapott, Sagan izgalmas szellemi kalandra invitálja az olvasót: végigkalauzolja az emberi intelligencia kialakulásának történetén. A hüllők iránti ősi ellenszenvünktől kezdve az álom és az alvás funkcióján át a jobbkezesség előnyben részesítésének okáig számos kérdésre kapunk meghökkentően újszerű választ. A szerző hatalmas anyagismeret birtokában tekinti át a tárgy lehetséges összefüggéseit, mindig az emberi kultúra egészében gondolkodik, s rámutat: az emberi intelligencia olyan új feltételeket teremtett az emberiség számára, amelyekkel még nem tanult meg együtt élni. Márpedig az egész emberi nem fennmaradása függhet attól, hogy mennyire jövünk tisztába intelligenciánk természetével - amihez viszont ismernünk kell kialakulásának folyamatát is.

Berente Ági - Angyalok ​útján
Az ​elmaradhatatlan belső sárkányok (gyötrő vágyképeid) köszönik szépen, jól vannak, vívják megszokott harcaikat lelked bugyros mélységeiben. Ideje hát, hogy megvívj velük, hogy pontos legyek: használd fel végre lelkedben ébredő energiájukat önmagad táplálására. Démonaid nem ellenségeid, nem tudják ölni a lelket (mely halhatatlan), éppen ellenkezőleg, megerősítik, hisz nem mások ők, mint emberléted törvényszerű társbajnokai. Ezért ne megvívni akarj a szó földi értelmében, hanem a szemük közé nézni, megkérdezni, mit akarnak valójában?

Barsi Balázs - Telek Péter-Pál - Magasság ​és mélység
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_347737
elérhető
0

Juhász Gyula - Örökség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Prohászka Ottokár - Élő ​vizek forrása
Az ​Élő vizek forrása című könyv Jézus Szívéről szóló elmélkedések. A bevezetőben így ír a szerző, Prohászka Ottokár: Az ,,Élő vizek forrása'' alatt Jézus Szívét értem. Jézus Szíve a nagy indulatok, a nagy akarások s a nagy eljárások organuma. Aki a szív alatt a lágyságot érti, az a legkevesebbet mondja róla; figyeljen inkább a Megváltót jellemző indulatra s arra a lelkületre, melyet Krisztus lelke s Szíve a Szentlélektől vett. E Szívben lakik az Isten, de e Szív maga a kispolgári názáreti házban dobog s nem únja azt a szürke életet harminc éven át, akárcsak más dolga sem volna a világon. De hát mi dolga legyen, s mi különb s sürgősebb lenne mint az isteni élet, melyet ő épen a közönséges hétköznapba s még annak macskazúgaiba is bele akart vinni? Aki e két jellegnek, a külső igénytelenségnek s a belső kiválóságnak szinthézisét megcsinálja, az Jézus Szívében őserőt, mélységet, küzdelmet és békét, hősiességet és szent örömet s végtelen érdemet lát, -- az talál benne szívet, mely a világot érti s mely a földön is már mennyországot tud számunkra teremteni. Boldog ember, aki a Szentszív imádását, tiszteletét s utánzását, a Szentszív életének saját szívébe átplántálását tűzte ki magának célul s aki azon töri magát. E könyvecske az ilyen törekvőnek társa és segítője akar lenni!

Montesquieu - Perzsa ​levelek
A ​Perzsa levelek a levélregény műfaj legtekintélyesebb őse, hat évvel a Napkirály halála után jelent meg, és fergeteges sikert aratott. Ötletes formája nemcsak arra jó, hogy Montesquieu két okos idegen friss szemével bámultassa meg a korabeli francia viszonyokat, hanem arra is, hogy a kor kelet felé forduló érdeklődését egzotikus és egzotikusan erotikus részletekkel vonzza mind beljebb erkölcsi világképéről, állameszményéről szóló fejtegetéseinek sűrűjébe.

Barsi Balázs - Örökké ​megmarad
Elmúlik ​ugyan ez a bűn miatt eltorzult világ, de a szeretet és művei megmaradnak, és a mulandóság szolgai állapotából mindenestől felszabadul az a világ, amelyet Isten az emberért teremtett. (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et Spes, 39.) A szeretet minden lejáratás, nevében elkövetett visszaélés és bűn ellenére az egyetlen valóság világunkban, melynek jövője, mégpedig örök jövője van, mivel Istentől való -- hirdeti Barsi Balázs atya. Ebben a kis könyvecskében úgy tárgyalja Szent Pál híres Szeretethimnuszát, hogy mindenekelőtt visszahelyezi eredeti szövegösszefüggésébe. Rámutat, hogy amikor az Apostol a szeretet jellemzőiről ír, nem elvont fogalmakról készít listát a korintusiaknak, hanem magával Jézus Krisztussal, földi életében tanúsított magatartásával szembesíti az ő életvitelüket. Szent Pál leveleinek mi is címzettjei vagyunk. Szeretetünk próbálkozásait és kudarcait Isten Fia szeretetének tükrében látni olyan kegyelem, mely a szégyenkezésen túl a gyógyulás forrása lehet. A Szeretethimnusz üzenetét a könyv szavai mellett, mintegy második szólamként, Simon András beszédesen egyszerű grafikái is segítenek tolmácsolni.

Jeges Mirjam - "Maradjatok ​bennem..."
"Nincs ​más vágyam, mint az, hogy Isten akarata teljesüljön rajtam és általam." (Edith Stein) Mirjam nővér, a Sarutlan Kármelita Nővérek közösségének perjelnője: "A kontemplatív női Kármelben, ahol, Isten kegyelméből már huszonhét éve élek, az éves közösségi, vezetett lelkigyakorlaton kívül minden nővérnek van személyes lelkigyakorlata is. Ezt a kolostor remeteségében tölti magányban, csendben, a Szentlélek vezetésére figyelve. Ennek a könyvnek az anyaga is egy ilyen személyes lelkigyakorlat gyümölcse, amit megosztottam néhány, más szerzetesrendbe tartozó nővérrel is. A szöveg őrzi az élőbeszéd stílusát, "szemtől-szembe" jellegét."

Kirsch János - A ​katedrális küszöbén
Az ​évek során számos antológiában publikálhattam a verseit, elmélkedéseit. Mindig örömmel tettem. Verseiben a meditáció eredetisége, elmélkedéseiben a biblikus bölcsesség szépsége ragad meg. Igazi ajándék ez a könyv az olvasónak: nemes gondolatokból katedrális. Legszebben Kirsch szavaival szólhatok a katedrálisról: 'Kőbe faragott imádság.'

Ván Benjámin - Napra ​forgok / Tört vetés
" ​Tekintsétek meg a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak: de mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében nem öltözködik úgy mint ezek közül egy." (Mát. VI. 28-29) Ván Benjámin válogatott elmélkedései

Covers_21569
elérhető
5

Ottlik Géza - Rádió
Ottlik ​Géza új, irodalomtörténeti szempontból is jelentősséggel bíró kötete javarészt eddig kiadatlan írásokat tartalmaz, amelyek az író hagyatékában, illetve a Magyar Rádió irattárában maradtak fenn. Valamennyi szöveg a Rádió számára készült, még a háború utáni első évek kezdeti, bizakodó légkörében. "Azokról a művekről akarok beszélni itt, melyekben a valóság a maga könyörtelen hitelességében jelenik meg, s egyben mégis izgalmasan, varázslatosan, vonzón. E kettős természeténél fogva azt érjük el, hogy kedvet kapunk az élethez..." Ottlik, miközben másokról mesél izgalmasan és ma is újszerűnek tűnő megközelítésben, ha közvetve is, de leginkább magáról, s írói ambícióiról vall. Az írások az életművön belül leginkább a szerző legkedvesebb könyvéhez, az 1980-ban megjelent Próza című kötetéhez kapcsolódnak. Az olvasót jegyzetek és névmutató is segíti a könnyebb tájékozódásban.

Győrffy Ákos - A ​hegyi füzet
Győrffy ​Ákos most naplót írt, dátumok nélkülit. Szereti járni az erdőt, a hegyeket, főként kedvenc hegységét, a Börzsönyt, amelynek a peremén lakik. Egy alkalommal egy feltört hétvégi házikóban üres füzetet talált és abban rögzítette gondolatait, emlékeit, álmait, félelmeit. Fáradhatatlanul vizsgálja önmagát, és többek közt azt állítja, hogy ami tiszta bennünk, az sem mi vagyunk. Ennek ellenére szembe kell néznünk magunkkal, a megtisztulás reménye nélkül is. Mindannyiunknak kellene egy ilyen füzet, csak nem biztos, hogy találunk az erdőnkben, és még kevésbé, hogy ilyen mélységekig alá tudunk szállni. De nem baj, itt az övé, megteszi benne helyettünk is. Csak olvasnunk kell. (Oravecz Imre)

Elena Ferrante - Véletlen ​találatok
"Mi, ​nők túl sokáig verdestünk a férfiak által készített kalitkában, és most, amikor az összedőlni látszik, semmi sem kérdőjelezheti meg autonómiánkat, semmi sem szabhat gátat útkeresésünknek." "Véget ért egy kísérlet, amelyre egy évet szántam az életemből (...) Mi tagadás, végigrettegtem ezt az időszakot. (...) Regényíróként értelmeztem a feladatot, és kizárólag a szívemhez közel álló kérdésekkel foglalkoztam, amelyekre - ha időm és kedvem engedi - egyszer még visszatérek, hogy kidolgozzam a megfelelő narratív keretet és eszközöket" - ezekkel a szavakkal búcsúzik Elena Ferrante 2018-ban a The Guardian olvasóitól, miután egy évig heti rendszerességgel rovatot vezetett az újság hasábjain. Az ötvenegy lírai, önéletrajzi elemekkel átszőtt gondolatszövedék a szerző írói műhelyébe enged betekintést. Ferrante hétköznapi kérdésekről - politika, hagyomány, történelem, filozófia, környezetvédelem, női szerepek, barátság, féltékenység, anyaság, szexualitás, öregedés - fejti ki a véleményét úgy, hogy sajátos, karakán nézőpontjával olvasóját egy újfajta, éles fókuszú, emancipált szemléletmódra készteti. A tőle megszokott módon ezúttal is határokat feszeget, átrajzolja mintázatainkat, hogy a megszokott ösvényekről új utakra tereljen, gondolkodásra és kérdések feltevésére késztessen. A Véletlen találatok című kötetet csakúgy, mint a The Guardianben megjelent cikkeket, a Dániában élő olasz művész Andrea Ucini illusztrálta.

Forrai István - Ördögi ​kör
„Íme ​egy új valami, amin érdemes elgondolkozni, mert azért csak nem nyuvasztok meg valakit, hogy a pokolba jussak, annyira „vallásos” se vagyok, hogy a mennybe, de hát valahol csak meg kell éljek, ha meghaltam!” Ajánlom a könyvet mindazoknak, akiket érdekelnek a múlt, jelen és jövő titkai.

Forrai István - A ​káosz
Mindennapi ​gondjainkat boncolgató írások, egy kissé szokatlan stílusban.

Forrai István - Isten(ek) ​világa
A ​földönkívüli és túli életről, a halhatatlanságról, az örök életről röppentek fel egy pár gondolatot írásban, nehogy elröpüljenek. Létezik-e gyönyör az örök életben? Egyel-talán mi vár ott ránk? Csábító a halhatatlanság, de vajon jó is? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre próbálok választ találni, nem feledkezve meg egy földönkívüli életforma létezésének lehetőségéről.

Kollekciók