'angolai' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Ismeretlen szerző - A ​titokmondó fa
Többet ​ésszel, mint erővel! Erről szólnak a kötet népmeséi, amelyek egzotikus vidékre, az afrikai őserdőkbe, szavannákba vezetik el olvasóinkat. S hogy kik laknak itt? A furfangos teknős, a minden lében kanál majom, az eszes, kópé nyúl, a jószívű gazella és a balgatag elefánt, na meg persze az álnok hiéna, a hiú leopárd és a büszke oroszlán. A kópéság kimeríthetetlen: okos fondorlattal túljár a gyengébb az erősebb eszén. Kiszabadul a nyúl a kelepcéből, iszik a szigorúan őrzött kútból, visszaszerzi kicsinyeit a leopárd zsákjából, és könnyűszerrel elhódítja a királyi címet az elefánttól. Fordulatos, mulatságos kalandjaik elevenednek meg Dornbach Mária ízes nyelvezetű feldolgozásában. A rendkívül színes világot Koleszár Erzsébet tréfás hangulatú rajzai és szép meseposztere keltik életre.

José Eduardo Agualusa - A ​múltkereskedő
Agualusa ​bátor és nagyvonalú író. Kitalálja a világirodalom egyik legkülönösebb elbeszélőjét, de nem éri be ennyivel, nem ez érdekli. Felvillantja háttérként az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb téridejét, a közelmúlt Angoláját, de nem játszik rá a szörnyűségekre. Megmutatja, milyen húsba vágóan éles képeket tud rajzolni, az alapszituációt végig áthatja az irónia, hőseit mégis meghagyja romantikus szépelgőknek. Három mondat alatt felvázol egy életet, kibont egy drámát, mégis akar és mer lassú lenni. Felvállalja a veszélyesen elkoptatott témát, az emlékezés természetéről gondolkodtat, de nem farag könyvéből esszét. Hiába a többfenekű szerkezet, a könyv megmarad fordulatos és élvezetes regénynek - valami furcsa, megmagyarázhatatlan utóízt hagyva maga után. „A múltkereskedő meglepetésként és örömként érheti mindazokat az olvasókat, akik úgy gondolják, az afrikaiak posztkoloniális időszakban átélt zavaros és gyakran tragikus tapasztalataival birkózó regények szükségszerűen sötét, brutális művek. Agualusa táncol, és nevet - a sírás határán. A múltkereskedő ügyesen elbeszélt, gyönyörű regény. Elegáns, agilis, szellemes és elbűvölően leleményes.” David Constantine, The Independent

Ismeretlen szerző - Álomvadászok
A ​kötet írói a valamikori afrikai portugál gyarmatok felszabadulása után létrejött országok mai irodalmát reprezentálják. A felvonultatott 13 író közös vonása, hogy mindannyian portugálul írnak, de elbeszéléseik időben és tematikailag széles skálán mozognak. Az angolai Pepetela a XVI. századba vezeti el az olvasót, amikor a holland hajósok hosszú évekre megszállták a portugál gyarmatot. Napjaink másik bestsellerírójának számító másik angolai szerző, Agualusa pedig régi újsághírekből idézi fel a XIX. századi Afrika hangulatát, s kiváncsi utazói különös, már-már a fantasztikum határát súroló kalandokat élnek meg. A többi író – leszámítva talán a mozambiki Mia Coutot – már az elmúlt évtizedeket átívelő jelenhez kapcsolódik, akár a gyarmati korszak nyomorúságáról, akár a felszabadító háborúk kegyetlenségeiről, akár a hetvenes –nyolcvanas években uralkodó rezsim vezetőinek visszaéléseiről ír kemény realizmussal, s olykor kíméletlen iróniával.

Pepetela - Yaka
A ​saga do dia-a-dia de um país transformando-se em nação. «A saga do dia-a-dia de um país atrasado se transformando em nação, de angolanos pretos e brancos começando a construir aquela formosa e doce terra de Angola, ciosa de suas línguas nacionais, disposta a todos os sacrifícios para chegar ao futuro conservando suas múltiplas vozes e guarda em si a água viva dos afluentes.» António Callado

Agostinho Neto - Vérzünk ​virágzunk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pepetela - O ​Terrorista de Berkeley, Califórnia
E ​ele gostava de ficar sentado algum tempo, encostado a um tronco, olhando a enorme baía em toda a sua extensão e pensando na vida. Por vezes conversava com um esquilo mais atrevido que vinha lhe pedir comida, entrevistava bandos de codornizes, cada vez mais raras, é preciso que se diga, ou até descobria alguma esquiva corça. E entendia naquela paz, com o barulho dos carros e das cidades muito lá ao longe, o contraste profundo da sua terra representado pela visão de abertura e progressista da ponte Golden Gate ao fundo e a visão da terrífica prisão de Alcatraz no rochedo isolado do meio da baía, de onde só uma vez tinham escapado dois ou três presos, tão monstruosamente concebida fora. A Golden Gate e Alcatraz tinham sido realizados pelo mesmo povo, o seu. [...] A ideia nasceu aí, num desses momentos em que havia algumas nuvens cinzentas e tristonhas, quando de repente o Sol irrompeu pelo meio delas, azulou o mar e enverdeceu as colinas. Alcatraz brilhou subitamente no meio do azul e parecia ameaça. Com o sol, a ideia, o raio, o trovão. Sim, ia arranjar um correspondente na Internet a quem contar os seus pensamentos mais íntimos. Mas tudo fechado a sete chaves de olhos indiscretos e persecutórios.

Pepetela - O ​Planalto e a Estepe
Do ​encontro entre um estudante angolano e uma jovem mongol, nos anos 60, em Moscovo, nasce um amor proibido. Baseada em factos verídicos, ficcionados pelo autor, esta história põe em evidência a vacuidade de discursos ideológicos e palavras de ordem, que se revelam sem relação com a prática. Política internacional, guerra, solidariedade e amor, numa rota que liga um ponto perdido de África a outro da Ásia, passando pela Europa e até por Cuba. Uma viagem no tempo e no espaço, o de uma geração cansada de guerra num mundo cada vez mais pequeno. Maravilhoso e comovente, este é um romance sobre o triunfo do amor, contra todas as vontades e todas as fronteiras.

Pepetela - O ​Cão e os Caluandas
O ​Cão e os Caluandas lança um olhar inteligente sobre a realidade do pós-independência de Angola, e retomam algumas obsessões mais frequentes da literatura angolana: a busca das raízes de uma identidade nacional, a dualidade tradição/modernidade e o lugar da violência na sociedade contemporânea.

Pepetela - Jaime ​Bunda, Agente Secreto
"A ​moça se despediu da amiga e avançou para a avenida. Ainda conservava nos lábios o sorriso da despedida, quando parou bruscamente, assustada com o automóvel preto. O carro também estacou de súbito. O condutor viu o sorriso desaparecer dos lábios dela. Mediu num relance o tamanho dos seios pontudos, querendo furar o vestido muito curto. Esperou gentilmente que se refizesse do susto e continuasse a travessia. Ela hesitou, mas depois agradeceu com um vago sorriso para os vidros escuros e correu à frente do carro, mostrando o corpo meio de menina meio de mulher, moldado pelo vestido justo. Uma gazela, uma cabra de rabo de leque, pensou o motorista, sentindo compulsivos apetites de caçador. Arrancou com o carro e seguiu até ao fundo da Ilha."