'családtörténet' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Péterfy-Novák Éva - A ​rózsaszín ruha
Az ​Egyasszony szerzőjének legújabb tárcanovelláiról nehéz eldönteni, hogy egy fodrászszékben vagy egy pszichológus díványán ülve mesélik-e őket. A körülöttünk lévő világról szólnak: nőkről és férfiakról, anyákról és lányaikról, feleségekről és férjekről, gyerekekről és felnőttekről, Nagykörúton innen és túl. Öncsalásról és csalásról, a problémákkal való szembenézésről vagy az arra való képtelenségről. Péterfy-Novák Éva éles szemmel fedezi fel a repedéseket a kirakatüvegen, és szókimondóan, ám humorral és empátiával tárja azokat olvasói elé. PÉTERFY-NOVÁK ÉVA 1961-ben született Diósgyőrben. 2014-ben jelent meg Egyasszony című regénye, amelyben mozgás- és értelmi sérült gyermekének születését és elvesztését meséli el. A megrázó kötetből - melyet azóta több mint tízszer kellett utánnyomni - 2015-ben nagy sikerű monodrámát vitt színre az Orlai Produkciós Iroda és a Füge. A 2017-es A rózsaszín ruha című elbeszélés-gyűjtemény után két évvel jelent meg az Apád előtt ne vetkőzz című második regénye, amelynek központi kérdése, hogy meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat. Szentesi Évával közösen írt Damaszt és paprikás csirke című kötetben tárcanovellái mellett pedig a legkedvesebb receptjei is olvashatók.

Kati Marton - A ​nép ellenségei
"Talán ​jobb lenne, ha ezúttal egyedül jönne" -, mondta Dr Kutrucz Katalin, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató helyettese a telefonba. Legutóbbi látogatásomkor ugyanis egy barátomat is magammal vittem, aki jogász, és nálam jobban kiismeri magát a levéltárakban. Dr. Kutrucz akkor hűvös hivatalossággal viselkedett: kimért, személytelen és tárgyszerű volt. … Most azonban egészen más hangon beszélt - emberségesen és együtt érzőn. Ettől kissé ideges lettem. Nem sokkal korábban az egyik legkiválóbb magyar író is kikérte az édesapja aktáit - és az iratokból az a megdöbbentő tény derült ki, hogy az álnokság és a hitszegés a saját családját is megfertőzte. Az ÁVO… egyik legismertebb kutatója engem is figyelmeztetett, amikor a szüleim iratainak a megtekintését kérvényeztem, hogy "Pandora szelencéjét" akarom kinyitni. Én azonban ragaszkodtam hozzá, hogy megtudjam az igazságot a szüleimről, és arról, hogy mi is történt valójában Budapesten a hidegháború régmúlt napjaiban, amikor a nővérem és én még gyermekek voltunk. A szüleim sok mindent elhallgattak a családunk történetében - jóllehet édesapám nagyra becsült újságíró volt a maga idejében, aki az 1956-os magyar forradalomról írott tudósításaiért díjakat kapott, és általános elismerésben volt része. "Ti már amerikaiak vagytok - mondogatta a Papa -, meg sem értenétek, milyen volt az élet a fasiszták és a kommunisták alatt." Kati Marton szülei a legjelentősebb amerikai hírügynökségek - az UPI és az AP - budapesti tudósítói voltak a 40-es évek végétől - azokban a sötét években, amikor a leggátlástalanabbul dühöngött az ÁVO terrorja, amikor rajtuk kívül már nem volt külföldi tudósító a külvilágtól egyre hermetikusabban elzárt Magyarországon. Tudósítottak Rajk és Mindszenty peréről - és igyekeztek igazat írni, fittyet hányva a hatóságoknak. Úgy viselkedtek "mintha…" - mintha normális dolog lett volna magyar létükre amerikai újságírónak lenni az ötvenes évek Magyarországán. Helyzetük kényes volt, és mondhatni eleve gyanús mindenki szemében - a hidegháború általános kémhisztériája idején nemcsak a magyar hatóságok, de az amerikaiak is kémet sejtettek bennük. Az ÁVO minden lépésüket figyelte, és besúgókkal vette körül őket, mialatt a Marton házaspár szinte felszabadult könnyedséggel - valójában hihetetlen feszültségek közepette - élte a nyugati újságírók életét, ami a kor Magyarországán természetesen merő látszat lehetett csupán. A hatóságok lassan, de biztosan egyre szorosabbra húzták a hurkot körülöttük, de - ki tudja, miért? - egészen 1954-ig eltűrték a tevékenységüket. Akkor aztán letartóztatták előbb az apát, majd az édesanyát is - kislányaik pedig, a 9 éves Kati és három évvel idősebb nővére egyszerre kicsöppent az addigi védettségből, és egy ismeretlen családhoz került, mélységes szegénységbe. A család viszontagságos története az ÁVO börtönével, a szabadulással és az emigrációval azonban nem ér véget: a Marton család már évek óta Amerikában élt, hitük szerint teljes biztonságban, amikor ide is utánuk nyúlt a magyar titkosszolgálat keze…

Kaffka Margit - Színek ​és évek
A ​Színek és évek egy öregedő asszony, egy hajdani dzsentrilány emlékezésének foglalata. Az egymásba hullámzó emlékek azonban áttörik az idő határait, élővé teszik a múlt példázatát, s egybemosnak történetet, lírát és kommentárt. A regény hősnője - sorsával egyszerre példázza a régi asszonyi élet csendes pusztulását és a süppedő világ erkölcsét, melyet Kaffka Margit gyalázatos tisztességnek nevez. Az az életforma, mely megszabja Pórtelky Magda gondolkodásának, vágyainak és lehetőségeinek határát, a nő számára egyetlen utat hagy: a házasságot. Magda is ősei módjára, megyei ember feleségeként akarja életét berendezni. Amikor azonban egy tragikus véletlen megfosztja férjétől, szembetalálja magát a megváltozott világgal, amely szinte kálváriát járat vele. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj. Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdődik el. Az emlékvilág falai lassan leomlanak, és durván láthatóvá lesz az élősdi és kiszolgáltatott asszony alakja.

Varga-Móricz Ida - Heten ​voltunk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Aranyossi Magda - Én ​régi, elsüllyedt világom
Aranyossi ​Magda (1896-1977) író, újságíró, történész alakja Nádas Péter Világló részletek című memoárjának egyik központi szereplőjeként bizonyosan nem ismeretlen az olvasók számára. Az Én régi, elsüllyedt világom a harminc éve megjelent Rendszertelen önéletrajz családi fényképekkel és levelekkel kiegészített, átdolgozott kiadása, amelyhez Nádas Péter írt széljegyzeteket. A jómódú zsidó polgári nagycsaládban nevelkedő, fiatalon a baloldali forradalmi eszmék és mozgalmak hívéül szegődő úrilány a Tanácsköztársaság bukását követően férjével és gyermekével két évtizedig nyugat-európai emigrációba kényszerül. A II. világháború utolsó éveiben Magyarországra visszatérve bekapcsolódik az ellenállási mozgalomba, a háború után pedig a hazai nőmozgalom elkötelezett képviselőjeként őrzi meg hitét a szocialista eszmerendszerben. Aranyossi Magda önéletírása érzékletes képet nyújt konzervatív liberális szellemiségű családjáról, a szinte elfeledett nyugati kommunista emigráció életéről és dilemmáiról, és egy mára diszkreditálódott hit anatómiájának bemutatásával hozzájárul a 20. századi Magyarország történelmének megértéséhez.

Molnár Gál Péter - A ​Latabárok
Azért ​választódott e könyv témájául a Latabár-család története, mert nemzedékenkénti jelenlétük színháztörténetünkben kirajzolja annak folyamatosságát. Nyomon követhetjük életrajzaikban és játékmódjuk megvizsgálásában színjátszásunk mozgásirányait, megtagadásait, újrakezdéseit, új fordulatait és megőrzött hagyományait. A nemzetközi színháztörténetben is ritkaságszámba menő, hogy az állandó színjátszás kezdeteitől napjainkig céhszerű zártságban, kisiparosi testközelben volna vizsgálható az egymást követő színésznemzedékekben a hagyomány fölhasználási módja és a vele való sáfárkodás. Latabárék esetében vér szerinti leszármazást tapinthatunk ki a színháztörténet hosszában. Természetesen: nem a vér szerinti öröklés érdekel bennünket. Csak a hagyományok megőrzésének az a korai színházi korszakra emlékeztető családiassága, mint amit az olasz komédia idején tapasztaltunk, ahol egy-egy komédiás család üzleti titokként őrzi a komikus fogások színpadi hatáselemeinek gyűjteményét, és az apjuktól-nagyapjuktól örökölt effektus-arzenált ki-ki korának szükségletei szerint veszi elő és használja föl. M. G. P.

Sándor Erzsi - Szegény ​anyám, ha látnám
Nem ​tudom, hogyan kell sérült gyereket nevelni. A tapasztalatok levonására nekem mindössze egy vak fiú adatott. Nem tudtam, jó-e az út, amin járok, azt sem, hová tart, vezet-e egyáltalán valahová. Csak azt tudtam, hogy a cső végén egy szabad, bátor, önálló srácnak kell majd kijönnie, és azt akartam, hogy ebbe senki se rokkanjon bele. Annak, hogy megírtam ezt a könyvet biztosan van valami értelme. Talán csak annyi, hogy valaki belekapaszkodik az egyik mondatába, esetleg néhány percre megnyugszik, netán megérti, hogy mások is félnek, és senki sincs biztonságban. Szerintem nincsenek jó megoldások, csak ösztönös próbálkozások, hogy ne csak kibírjuk, de jól is érezzük magunkat a bőrünkben. Ennél sokkal bonyolultabb programban nem tudok hinni. Mindenesetre szabadon kísérletezhetünk, hiszen csak az életünkről van szó. Azt hiszem, rengeteg módja van annak, hogy egy szülő alkalmatlanná tegye a gyerekét az életre. Az egyik legpokolibb az, ha nem nézünk szembe az adottságainkkal és a tényekkel. Illúzióba ringatni egy gyereket csak azért, mert mi magunk nem vagyunk képesek elviselni a bizonyosság terhét, jelentős bűn.

Esterházy Péter - Harmonia ​Cælestis
Mintha ​varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kővé dermednek. Mi?) Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?) Megérkeztünk - hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.) Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa). Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi. Most lett vége a huszadik századnak.

Angela Murinai - Mikor ​feltámad a szél
Hogyan ​lehet megbirkózni az egyik legnagyobb veszteséggel, amely érhet bennünket, a gyermekünk elvesztésével? Mit tehet egy anya, hogyan élhet tovább tátongó sebbel a lelkén? ___Angela Murinai három kamasz fiával nyaral a csodálatos Gozo szigetén, amikor legidősebb gyermekét elsodorja egy áramlat és belefullad a tengerbe. A _Mikor feltámad a szél_ azonban több mint gyászkönyv, nem csupán az anyai fájdalomról és túlélésről szól. A személyes történeten túl szembesít bennünket az anyaság nehézségeivel, a nőket érő erőszakkal, a család, a házasság vagy a hit kérdéseivel. Szól a szeretetről és az emberi jóságról, valamint a döntés erejéről - arról, hogy a legnagyobb sorscsapások idején is képesek vagyunk meghatározó döntéseket hozni és kézben tartani az életünket. Angela Murinai a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskolán diplomázott, majd néhány évig tanítóként dolgozott. 2014 óta írja Gumiszoba című blogját, ahol közéleti kérdésekkel, nőpolitikával, társadalomkritikával foglalkozik. 2018-ban két fiával Németországba költözött, és azóta is ott él. 2016-ban egy családi nyaralás során balesetben elveszítette legidősebb, akkor 18 éves fiát. Négyévnyi gyász után döntött úgy, hogy megírja azokat az érzéseit, melyekkel azóta is együtt él. A _Mikor feltámad a szél_ egyszerre szól veszteségről, családról, gyökerekről és örökségről, elmúlásról és túlélésről.

Kolozsvári Grandpierre Emil - A ​szerencse mostohafia
"Életrajzi ​regényemből, amely egyben családregény, Gyurka bátyámat nem hagyhattam ki. Ám alig kezdtem foglalkozni vele, kiderült, hogy zsúfolt, gazdag, hatalmas élete szétvetné a már megkezdett munka kereteit. Külön regényben foglalkozom hát vele..."

Szilvási Lajos - A ​bojnyik
Minden ​bizonnyal meglepi majd azokat, akik Szilvási Lajost mai témájú műveiből ismerik, hogy az író most – váratlan játékos kedvvel és egyszersmind gondos kutatással – az 1860-as évek, a kiegyezés korának valóságába merült le, s azt az illúziót kelti fel, mintha a kor nagy elbeszélőinek, Jókainak, Mikszáthnak kortársaként és hódoló tanítványaként szerzette volna e munkát. A betyárrá lenni kényszerült alig-legény Jegenye Pál kalandos-romantikus történetével az író egy családregény-sorozatot indít el, amelyben napjainkig fogja követni a regény hőseinek és leszármazottaiknak sorsát. Ez az „apokrif’ múltszázadi betyárlegenda a kiegyezés értékelésében – sorsdöntő szükségességének elismerésével – szembefordul a közelmúlt fellengzős, egyoldalú ítéletével. A „bojnyik”, e jóérzésű és ha kell, agyafúrt pásztorlegény üldözésében és mentésében szinte az egész vármegye érdekeltté és részessé válik, s ez a nagyszabású kaland két táborba osztja a megye jelességeit a maradiság és a polgáriasodás frontvonala mentén. Magas pártfogók is társulnak a bojnyik két gyöngéd szívű és bájos, titkos pártolójához; tudta nélkül így ő is kovásza lesz a folyamatnak, ami e történet idejében hatalmas lendülettel megindul Magyarországon: a haladásnak (és gáláns védőszelleme két házasságnak).

Ingmar Bergman - Fanny ​és Alexander
Idő: ​a század első évtizede, a helyszín: egy a többitől semmiben sem különböző, álmos svéd kisváros. A jeles tradíciókat őrző és tovább nemesítő színház igazgatója, Oscar Ekdahl hirtelen meghal, maga után hagyva feleségét, a gyönyörű, kitűnő színésznőt, Emilie-t, s három gyermekét, Amandát, Alexandert és Fannyt. Ekkor lép be életükbe a világról és erkölcsről vallott elveit merev kegyetlenséggel élő és alkalmazó Edvard Vergérus püspök, akihez Emilie feleségül megy. A tízéves Alexander és a nyolcéves Fanny sorsa egyszeriben lidércnyomásos fordulatot vesz: gyermekvállaikra iszonyú teherként nehezedik a püspök-gyám embertelen morális terrorja, amely alól csak egy rémtörténetbe illő kifejlet menekíti meg őket... Ingmar Bergman, korunk egyik legnagyobb filmrendezője írónak is kiváló. Az Oscar-díjas film alapanyagául szolgáló forgatókönyv megrendítő olvasmány, önmagában is megálló pompás irodalmi alkotás. A filmet Magyarországon is bemutatják.

Charles Dickens - Dombey ​és fia
A ​Dombey és Fia cég kis- és nagykereskedelmi, valamint kiviteli ügyletei 1846-48-ig jelent meg, húsz, havonta közölt folytatásban "Phiz" (Hablot K. Browne) rézkarcaival. Az angolt irodalomtörténet erre a regényére teszi Dickens "sötét korszakának" kezdetét, ami közérthetőbben az író társadalom-szemléleti tudatosodását jelenti. Előző regényeinek egy-egy alakja legfeljebb önmagára jellemező: csak a jók vagy rosszak, egyetlen furcsa tulajdonság hordozói, akikre a Dickensről szóló karinthyáda legjobban ráillik. Az első nagy lépést a Dombeyvel teszi Dickens a tipikus világa felé: a jó és rossz áldot-egyszerű erkölcsi rendjét tudatosan alkalmazza a társadalom bonyolult rendjében. Eredetinél eredetibb figurákat önt a dickensi bőségszaru: Chickné, Tox kisasszony, Susan Nipper, Cuttle kapitány, Mac Stingerné, Pipchinné, Blimberék és Toots életünk örök útitársaivá lesznek.

Vercors - A ​Medúza tutaja
1816. ​június 2-án a Medúza nevű francia hajó zátonyra futott Afrika nyugati partjainál. A kapitány tisztjeivel, a hajó teljes élelmiszer- és ivóvízkészletével a mentőcsónakba szállt, a legénységet és a hajó utasait egy hevenyében ácsolt tutajra telepítette, és sorsára hagyta. A tutaj száznegyvenkilenc emberrel, árbóc, vitorla nélkül hányódott a tengeren. A tizenkettedik napon az Árgus hajó személyzete megtalálta a hajótörötteket, de már csak tizenöten voltak életben, a többieket elnyelte a tenger, megölték, felfalták a társaik. - Ezt a hajótörést ábrázolja Géricault világhírű, A Medúza tutaja című képe. És ezt a címet adja verseskötetének Frédéric Legrand, Vercors regényének főszereplője, az anarchista-nihilista költő, mert úgy érzi, a mai polgári társadalom gazdagjai ugyanazzal a kegyetlenséggel és brutalitással küzdenek egymás ellen, mint a híres tutaj "utasai": "A kor: viharos óceán! A pusztuló társadalom hajótöröttei! Gyűlölik egymást! Kölcsönösen felfalják egymást!" Frédéric felesége, Marilise, az ötvenes évek végén súlyos depresszióval keresi fel Esther Aubagne orvosnőt. "Ha egy asszony lelkében megzavarodik, tíz közül kilenc esetben a férj az igazi beteg" - gondolja az orvosnő, és elsősorban Frédéricet hallgatja meg. A házaspár nem sokkal ezután autójával egy szakadékba zuhan és szörnyethal. Baleset? Öngyilkosság? És vajon melyikük vezette az autót? Esther Aubagne a kezelések során gyakran tapasztalja, hogy még a házastársak sem ismerik egymást igazán. És ha egy asszony rájön, hogy csalódott a férjében, megbetegszik, hogy legalább egy időre folytathassa az önámítást. Vajon Legrand-éknál is ez volt-e a baj? A férfi talán csak megjátszotta a lázadót, holott valójában egészen jól beilleszkedett a sokat szidott társadalomba. Ez a csalódás vitte volna a halálba Marilise-t, és vele a férjét is? Vagy megtudott valamit Marilise férje halálos, nagy szerelméről, a gyönyörű Baláról, és kettőjük görögországi idilljéről?

Christian Charriére - Helyettem, ​kis virág...
Az ​Atlanti-óceán francia partján, mesebeli virágoskert közepén álló villában éli többé-kevésbé idilli életét a Berger család, míg egy virágillattól terhes, forró nyáron színre nem lép a káprázatosan szőke Ursula, az egynyári német gyereklány. Ettől fogva a ház különös, megmagyarázhatatlan események színhelye lesz, sorra tünedeznek el a család tagjai, s a borzalmak egyre fokozódnak...

Jane Hawking - Utazás ​a végtelenbe
Lenyűgöző ​memoárjában Stephen Hawking első felesége mesél rendkívüli házasságuk rejtelmeiről. Stephen tudományos hírnevének növekedése közben teste egyre jobban összeomlott az őt sújtó motoros neuron-betegség következtében, és Jane elfogulatlanul számol be róla, hogyan igyekezett egyensúlyba hozni a huszonnégy órás ápolónői szolgálatot a gyarapodó család egyre növekvő igényeivel. Kivételesen őszinte, megindító és sokszor vicces könyvében Jane Hawking nem csupán első házasságának bonyolult és fájdalmas dilemmáit osztja meg az olvasóval, hanem azt is, hogy milyen megpróbáltatások elé állít a hírnév és a vagyon egy házasságot.

Titus Popovici - Éhség
A ​Mot család három generációjának életéről szól ez a kiváló írás, a fiatal román szerző nagysikerű alkotása. A két világháborút átfogó történet egy része Magyarországon játszódik. Hősei a Mot családon kívül egy-egy eldugott román falu, Lunca lakói: románok és magyarok, félvad írástudatlan mócok és a városból a falu "idillikus csendjébe" menekülő értelmiségiek: tanárok és tanítók. Ádáz, elkeseredett küzdelem folyik az életet jelentő föld birtoklásáért, és közben megelevenedik előttünk a falu lakóinak élete, kirobbanó szenvedélyeik, szerelmeik, csalódásaik. A szenvedélyeket még szítja a nemzetiségi gyűlölködés is. Az emberek, a második világháború szenvedésekkel tele iskolája után már nem hajlandók a régi módon élni. Minden revízió alá kerül: a szerelem, a barátság, még a családi élet is. Új eszmék törnek utat maguknak, mindenkit döntés elé állítanak, s a vérből és könnyből új világ születik. Ana Mot, ez a vasakaratú öregasszony - kinek élete keretbe foglalja a történetet -, pár órával halála előtt még arra bíztatja tanítónő lányát és egyetemre készülő unokáját, hogy vásároljanak földet, mert "...a föld az jó... akármi történik, a föld a helyén marad..." Egész nemzedékek földéhsége mondatja vele ezeket a szavakat akkor, amikor kintről már behallatszik a földosztásról hazatérő szegényparasztok vidám éneke. A mindvégig lebilincselő, színes, fordulatos regény biztosan sok hívet szerez majd a magyar olvasók között a baráti román nép fiatal, tehetséges írójának.

Nagy Katalin - Kettőnk ​titka
Péter ​Tibor megszületett. És az ő életében ez a legnagyobb esemény. Attól fogva, hogy valaki világra jön, rengeteg minden történik vele. Ámul-bámul a dolgokon, megbarátkozik a szülőkkel, nagyszülőkkel, később az óvodás pajtásokkal. Vannak kedvencei: játékok, bútorok, ételek. De mindenekfölött való ANYA, akivel örömeit-gondjait megoszthatja, és mindez az ő kettőjük titka marad. A kedves, humoros, melegséggel telített kis történetekhez mulatságos grafika készült. Fényképek, gyerekrajzok, szépséges szép valódi illusztrációk. És amikor az olvasó leteszi a könyvet, úgy érezheti, hogy mindez nemcsak Péter Tiborral, hanem vele is megtörtént, megtörténhetett volna.

Katya Petrovszkaja - Talán ​Eszter
Katya ​Petrovszkaja a rokonunk. Úgy ír, ahogyan mi írhatnánk, ha nem mulasztottunk el volna odafigyelni szüleink és nagyszüleink meséire. Katya Petrovszkaja könyve azonban nem családtörténetet, nem történelmi regény, mert - mint minden örökös - ő is szokott mulasztani: mégis képes beszámolni a felejtés és az emlékezés tereiben tett utazásairól. Mi közünk van a felmenőinkhez? Mit kezdünk a ránk hagyott történetek örökségével? Egy dédapa, aki süketnéma gyerekek számára alapít intézetet Varsóban. Egy nagybácsi, aki 1932-ben merényletet követ el Moszkvában a német követ ellen. Egy dédanya - talán Eszter? -, aki 1941-ben a megszállt Kijevben egyedül marad az elmenekült család lakásában... Petrovszkaja történeteiben nem csak a múlt, de a jelen is megelevenedik, minden az emlékezés hatalmas kirakós játékának darabkájává válik - úgy, hogy egy percre sem maradhat kétségünk afelől, hogy ezekhez a történetekhez nekünk is mi közünk lehet.

Julien Green - Hideg ​pokol
A ​minden emberi kapcsolatot elemésztő fösvénység regénye ez. Green mesterien rajzolja meg az isten háta mögötti udvarház, a Mont-Cinére hangulatát, a századvégi amerikai puritanizmus sivárságának légkörét. Három nő viaskodik egymással: Emily, a koravén kamasz lány, fukar anyja és beteg nagyanyja. Apróságokból, szánalmas kis gesztusokból, elharapott dialógusokból, fölcsattanó indulatszavakból épül föl a dráma.

Sándor Erzsi - Anyavalya
"Anyám ​naplót mesélt nekem. Családot mesélt körém, nagyszülőket, unokatestvéreket, apát. Mindannyiukat felismertem volna, ha szembejönnek velem az utcán vagy betoppannak. Soha nem jött senki." Száll a füst. Száll a por és a hamu. A felhőből kibontakozik egy alak, és nyomban beszélni kezd. Egymásba érnek a történetek a moszkvai nagyhercegeket szédítő világszép nagynéniről, egy prolicsaládról, egy értelmetlen brazíliai utazásról és egy még értelmetlenebb hazatérésről. Egy régen elmúlt család tagjairól, egy kispesti házról, egy kalapszalonról, az ítélőképesség hiányáról és persze a deportálásról. A mesélő a konyhában ülve varr, szavai nem kímélnek senkit és semmit, csúfondárosan mutogatnak a szerelemre minden áron, a magányra, a dacosan egyedül vállalt gyerekre, a benne újraéledő álmokra és az önáltatásra. Mondja, egyre csak mondja. Mi hallgatjuk. Temetünk. Sírunk. Röhögünk. Sándor Erzsi megdolgoztatja a szívet. De jó a humor porckopása ellen is. Azon se lepődjenek meg, ha időnként egy-egy hályog is a könyvre esik majd az olvasó szeméről. Röhrig Géza Jégfésű. Fotónegatívokból előtűnő, Auschwitzban meggyilkolt rokonok, anyai kézzel gondosan beszegett sárga csillag, amely rongyosan dehogy ékesíthet kabátot. Pedáns öltéssel örök emlékezetbe varródik az, amit a történelem beleszabott az emlékezetbe. Beszakítva sorsokat. Miközben a humor egyetlen pillanatig sem enged a panasznak résnyi utat sem. Bodor Johanna, a Nem baj, majd megértem szerzője Sándor Erzsi mesél, fergeteges lendülettel és iróniával. Elképesztő történeteket, benne az egész huszadik század, minden szörnyűségével, bebugyolálva a szeretet különös varázslepedőjébe. Ez a könyv talán arról szól: lehet néha boldognak lenni, csak sok tehetség kell hozzá. És Sándor Erzsinek sok jutott ebből a tehetségből. Családtörténet (is) ez a javából, egy Haller utcai saga törekvő zsidó és nem zsidó kispolgárokkal, nyilasokkal és téglagyárral, karpaszományos őrmesterrel, szovjet katonákkal, kispesti kalapszalonnal, színházzal és sok-sok röhögéssel. Sándor Erzsi és anyja, amint átröhögték a huszadik századot. Letehetetlen könyv. Szüts Miklós, festőművész Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten, tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztője. Többnyire újságíró. Szegény anyám, ha látnám című könyve 2013-ban jelent meg.

Gömöri Endre - Szupergazdagok
Hogy ​hogyan lesz egy kis pénzváltó, kereskedő, kisiparos családjából az idők folyamán multimilliomos dinasztia, s a nagy cápák hogyan kebelezik be a kis halakat - mígnem ország-világot átszövő, gazdasági-politikai hatalmi befolyásra tesz szert egy-egy multimilliárdos, nemzetek feletti monopólium - , ezt mutatja be Gömöri Endre könyvében Rothschild, Getty, Springer, Rockefeller, Shell, Hughes, Dassault, Flick, Krupp, Aga Kán, Ford, Mitsui és az ITT történetével. Nem egyszerű "karriertörténetek ezek... a legendák mögött a tőkés gazdasági rend több évszázados történetének sötét lapjaira vetnek fényt - az igaz, hogy a rendkívül érdekes sztorikat olvasva: igen szórakoztatóak...

Zsámboki Mária - Tűnő ​árnyékom közepében
Ezek ​a finoman lebegős, gazdag színvilágú novellák egy kiváló író munkái, aki ritkán látható arányérzékkel tudta megformálni történeteit a varázslatos gyerekkorról, a családi titkokról és a felnőtt nővé érés kínjairól, örömeiről.

Edna Ferber - Mekkora? ​Ekkora!
A ​kis Selina, egy hivatásos kártyás árván maradt leánya Chichagóból a város környéki holland farmerek zárt világába csöppen. Itt, a nagy karrierek és a kemény, embert próbáló munka árnyékában próbál érvényesülni ez a különös, vonzó asszony, miközben sikerül megőriznie a finomság, szépség iránti érzékenységét. Csodálatos álmait fián keresztül szeretné megvalósítani - művészt, építészt nevel belőle -, ám a fiú egy milliomos feleségének bűvkörébe kerülve megszédül a gazdagság érintésétől, s úgy látszik, már-már elmerül a felső tízezer életének léha forgatagában... A michigani születésű, magyar származású írónő, Edna Ferber (1887-1968) a bestseller irodalom világszerte ismert képviselője. Első igazán híres műve ez a regény - eredeti címe: So Big -. Pulitzer díjat is kapott érte 1924-ben.

Benedek István - Benedek ​Marcell
„Félrevezető ​volna, ha azt a címet adnám ennek a könyvnek: »Apám regénye«. Több és más akar lenni, életrajzon kívül korrajz is, a korrajzon belül kissé az irodalom egy szakaszának fejlődéstörténete, de úgy, hogy akarva-akaratlan kibontakozik belőle egy család életrajza, olyan családé, amely három nemzedéken keresztül eljegyezte magát az irodalommal.”

Mao Tun - Éjfél
Sanghaj, ​a 30-as évek elején: fojtogató légkörű világváros és polgárháború dúlta tartományok, létbizonytalansággal telített világ. Forradalmat érlelő feszültséget, zaklatott kort idéz a 20. századi kínai regényirodalom jelentős alkotása, eseményekkel zsúfolt cselekményében szembesít egymással típusokat, nemzedékeket. Egyfelől a tőzsde világa elevenedik meg. Árfolyam táblákon percenként felvillanó árfolyamok sorsokat döntenek el. Kíméletlen harcban állnak egymással tőkések, spekulánsok. Nyüzsögnek köztük a kis, gyanús ügynökök, csalók, lóverseny-mániásokra emlékeztető játékosok. A harcot vagy állják, vagy feladják. Vagy akad, aki kiválik belőle, mert képtelen az üzleti és magánéleti erkölcstelenséget elviselni. Népesedni kezd azoknak a tábora, akik a tiltakozás, a lázadás, a változtatás, a forradalom lehetőségeit keresik. S ez a másik oldal, amelyet az író megmutat. Ismét események és szereplők sokaságával. Nemzedékek figyelik egymást, a milliókban és manipulációkban gondolkodó apák értetlenül nézik verseket firkáló fiaikat, lányaikról azt hiszik, valóban csak parkokba sétálnak ábrándosan, tavon csónakáznak, holott a kis firkálmányokat apáikról és ellenük írják a fiatalok, és ezek a fiatalok utóbb ott menetelnek a tünetők tömegében, vagy legalábbis együtt sodródnak a tömeggel. És van, akinek kezdeményező szerepe lesz, amikor a trónfosztások ideje eljön. Éles, kontrasztos, könyörtelen szembesítés Mao Tuné. Színes, olykor egzotikus is. De leginkább kordokumentum.

Hatvany Lajos - Emberek ​és korok
Az ​„Emberek és korok” első kötete szépirodalmi jellegű kor- és családtörténeti regényen s elbeszéléseken kívül történelmi tanulmányokat és kisebb emlékezéseket tartalmaz. Az előbbiek közül legérdekesebb a Draheim-nemzetség, ez a nagyarányú családtörténeti regény, az utóbbiak közül pedig legizgalmasabb a Szécsényi-nemzetség felemelkedéséről szóló tanulmány. Az előbbi írásokban a történész és író, az utóbbiakban a történelemkutató és a szemfüles riporter legjobb képességeinek pompás ötvözetét csodálhatjuk meg. A második kötet, noha másféle izgalmat kelt az olvasóban, érdekességben nem marad el az elsőtől, már azért sem, mert főhőse maga az író. Emlékirataiban ("Négy országon keresztül", "Egy hónap története"), cikkeiben és naplójegyzeteiben igen sok nem közismert történelmi dokumentumot találunk, s ugyanakkor ezek az írások az író ésszerű, tehát rokonszenves fejlődésének grafikonját is elénk rajzolják: a radikális polgári eszméktől a marxizmus elvi igazságának felismeréséig. Az „Emberek és korok” írásainak jó része most jelenik meg először nyomtatásban, a két kötet tehát a Hatvany-életmű legalaposabb ismerői számára is meglepetést fog jelenteni.

Sacha Batthyany - És ​nekem mi közöm ehhez?
Sacha ​Batthyány nagynénje a II. világháború végének egyik legszörnyűbb náci bűntettébe keveredett bele. Amikor a kései utód lejegyzi a történetet, régi családi titokra bukkan. Néhány héttel a háború befejeződése előtt Batthyány-Thyssen Margit grófnő mulatságot rendez az ausztriai Rechnitzben (régi magyar nevén Rohoncon). Éjfél körül a vendégek elhagyják a kastélyt, és agyonlövik a vasútállomáson továbbszállításukra várakozó 180 magyar zsidó munkaszolgálatost. Hogy pontosan mi történt azon az éjszakán, mindmáig tisztázatlan. "És neked - kérdezte Maxim Biller német író a szerzőt - mi közöd mindehhez?" Sacha Batthyány elkezdte keresni a kérdésre a választ. Utazása elvisz a régi Magyarországra, a háború utáni Ausztriába, a mai Svájcba, a Gulag szibériai lágereibe, egy pipázó pszichoanalitikus díványára és egy auschwitzi túlélő Buenos Aires-i nappalijába. Mindezek során felfedez egy titkot, aminek következtében hirtelen máshogy látja a családját és saját magát. Vajon az előttünk járó nemzedékek befolyással vannak arra, ahogyan élünk? Pedig milyen szilárdan hittük, hogy felvilágosultak és modernek vagyunk, és egyedül saját magunk döntjük el, milyenek legyünk. Sacha Batthyány könyve jelen időben elbeszélt, szokatlan családtörténet, egy letűntnek hitt Közép-Európa panorámája, egyszersmind egy generáció pszichogramja. "Kitűnően megírt könyv Rechnitzről és más családi poklokról, történelmi panoráma, amelyben összefonódik egy család története Közép-Európa történetével - és nem utolsó sorban nagyszerű esszé a múlt jelenvalóságáról" Der Spiegel A magyar származású Sacha Batthyány (szül. 1973) szociológiát tanult a Zürichi és a Madridi Egyetemen, előbb a Neue Zürcher Zeitungnál dolgozott szerkesztőként, majd 2010-től a Tages-Anzeiger magazinjánál. A Svájci Újságíró-iskola docense, és 2015 óta Washingtonban él, onnét küldi a politikai és társadalmi életről szóló tudósításait a Süddeutsche Zeitungnak.

Popper Gábor - Képzeld, ​apu
"Nem ​lettem pszichológus. Így is terhes volt gyakran a név, a híres ember fiának lenni, nagyon szerettem volna önmagam, Popper Gábor lenni. Félre ne értsd: mindig nagyon büszke voltam apura, és az vagyok ma is." Őszinte vallomás ez, amely végighúzódik a könyvön. Az olvasó megismerheti egy nem mindennapi család életét, sorsát, apa és fiú intimitásokat sem nélkülöző kapcsolatát.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Táguló ​múlt
Úgy ​látszik, Kolozsvári Grandpierre Emil gyerekkori és ifjúkori élményanyaga kimeríthetetlen, hiszen oly nagyszerű önéletrajzok, mint a _Tegnap_, a _Szabadság_ vagy _Az utolsó hullám_ után is tud újat, meglepően eredetit nyújtani ezekben a kisregényekben is. A _Táguló múlt_ egy erős karakterű, roppant indulatú dédanya, néhány tizenkilencedik századi, jókaisan romantikus ős, _A család hívó szava_ pedig egy kalandos sorsú, sokat próbált nagybácsi élettörténete. Különös, rendkívüli, de korszakot jellemző regényhősök, történetileg hiteles atmoszférában. A harmadik kisregény, _A könyvtár_ kifejezetten önéletrajz, s az önéletrajzból is az eszmélkedő fiatalember filozófiai, világnézeti útkeresését elemzi. Akár családi krónikát, akár életrajzot ír Grandpierre, mindig a kívülálló regényíró távolságtartásával szemléli rokonai alakjait vagy önmagát, és a sorsuk vagy saját sorsa is csak addig foglalkoztatja, amíg alkalmasak arra, hogy regénycselekménnyé, hogy alakjai regényhősökké váljanak. És bármiről is ír, világháborúról, a kistisztviselő-réteg beteges cselekvésképtelenségéről, az álszemérmes, hazug polgárerkölcsről vagy egyes filozófusok nagyképűségéről, mindig ironikus, szellemes, lényegbelátó elemzés jellemzi.

György Péter - Apám ​helyett
Hogyan ​jutott el egy magyar keresztény zsidó fiú a bori munkatáborból hosszú élete végére a mai magyar szélsőjobbhoz? György Péter megkeresi és bejárja nemcsak a '44-ig, de az azóta eltűnt múltakat is, hogy megválaszolja e kérdést, megrajzolja apja és saját szellemi életrajzát. Az Apám helyett hol lírai, hol provokatív korrajz a szocializmusról, amely naplóbejegyzések, dokumentumok, versek, filmek megidézésével mutatja be az elfojtás és elhallgatás máig tartó kultúráját, a pusztító amnézia következményeit. Becsületes könyv, nem ártatlan számvetés. Felhívás magányos és nyilvános gondolkodásra, emlékezés és emlékeztetés.

Mohás Lívia - Zuhog, ​zuhog a hó
-A ​szerzõ második regényével, amely egyszerre nemesen emelkedett és finoman ironikus, érzéki és intellektuális próza, végképp bebizonyította, hogy igazi író. Könyve a múltról és az élet folytonosságár6l szól. Egy vidéki magyar család mindennapi életérõl, egyszerû emberekrõl, tanítókról, gazdálkodókról, háziasszonyokról, katonákról. Három generáció életérõl. A létezés különféle formáiról. Az értékek és bûnök sokféleségérõl. Mûfaját tekintve sajátos családregény, a mitizáló latin-amerikaiak rokona, csak itt nem nagy nemzetségek, nagy szereplehetõségek rajzát kapjuk, nem a hajdani lét degenerálódását és dekadens pompáját, hanem az egyszerû életek folytonosságát. Nagyszülõk szülõk, gyerekek és oldalági rokonok megjelennek és eltûnnek, egymásba olvadnak, és mégis megõrzik önmagukat, sorsukkal példázva, hogy a legegyszerûbb élet is lehet a maga nemében teljes. Hogy a családi emlékezet éppoly fontos, mint a társadalmi emlékezet. Hogy kötelességünk megtudni: kik vagyunk, honnan jövünk, mert akkor bizonyára azt is jobban megértjük, hogy mások kicsodák.