Ajax-loader

'délszláv háború' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Saša Stanišić - Hogy ​javítja a katona a gramofont
Aleksandar ​Višegradban, egy kis bosnyák faluban nő föl. Képességvarázsló, a horgászművészet főelvtársa és folyamszónok. Legnagyobb tehetsége azonban a történetek kitalálásához van. Eszébe sem jut, hogy leragadjon az iskolai fogalmazások témáinál, ugyanis dédszüleinél túlságosan őrült aratóünnepségeket lát, túlságosan lenyűgözőnek találja a megcsalt férjek ámokfutásait, és túlságosan hihetetlennek a Drina folyó vallomásait. Amikor a háború kegyetlen hengere Višegradra is rágördül, az Aleksandar által ismert világ nem képes ellenállni neki: a családnak menekülnie kell. A nyugati ország idegenségében Aleksandar mesélőkedve életfontosságúnak bizonyul: a Németország nevű fura helyen ugyanis így sikerül megtalálni a helyét, és hazát mesélni magának. A nagyapját egykor nem tudta életre mesélni, most azonban olyan varázspálcája lett, amely működik is: fantáziája visszahozza az elmúltakat. Amikor a felnőtt Aleksandar visszatér szülővárosába, akkor kell kiderülnie, vajon a háború utáni Bosznia valóságában is működik-e elbeszélő művészete. Saša Stanišić a Hogy javítja című könyvével túlhabzó, pazarló, burleszk, tragikomikus regényben örökítette meg rendkívüli körülmények között töltött, rendkívüli gyermekkorát; ez a regény arról szól, hogy miképpen zúzódik szét brutális körülmények között a meghittség, és miképpen marad meg az elbeszélésbe vetett rendíthetetlen bizalom.

Kolozsi László - Ki ​köpött a krémesbe?
A ​kilencvenes évek elején eltűnt egy fiatal lány. Apja Uri Geller mentalista segítségét kérte, találja meg gyermekét. Helgának azonban nyoma veszett. Szintén Szegeden a híres cukrászt és családját kivégezték. Miért, kinek az érdekében? Két újságíró nyomozása döbbenetes eredményre jut.

Dragan Todorović - Félbeszakadt ​napok krónikája
"A ​bomba gyilkol, majd magához ölel." 1999 tavasza: magányos ember áll egy lerobbant minibusz mellett az újvidéki hídon. Kanadából jött, s most Belgrádba megy, "haza" - s miközben közelednek a NATO-bombázók, ő a vizet nézi, és felidézi magában mindazt, amit emigránsként már szívesen elfelejtett volna. Visszaemlékszik a kilencvenes évek elejére, amikor legjobb barátjával, a rockzenész Johnnyval együtt koncerteken és utcai performance-okon tiltakoztak a Milosević-rendszer őrültsége ellen. Felidézi, hogyan sodródott hazája a háborúba, miközben az embereknek "kötelességük volt, hogy gyönyörtől mámorosan zengjék a rendszer dicsőségét". És emlékezik az apjára - épp azért jött haza, hogy őt eltemesse -, a nyugalmazott tábornokra, aki annak idején lelkesen állt ki a "hazafias" célokért, szívvel-lélekkel támogatta a katonai beavatkozást a "szeparatista erőkkel" szemben Boszniában és Horvátországban... Csupa gyötrelmes emlék, de mind közül a leggyötrelmesebb saját nagy bűnének emléke: ahogy a háború zűrzavarában elárulta legjobb barátját, s ellopta tőle a boldogságot - a lányt, akit mindketten szerettek...

Budai György - Felhők ​között ébren álmodva
Az ​egykori Jugoszláviából származó szerző harci pilótája volt egy elit ezrednek, amely Boszniában, Mostar városában állomásozott. A kiváló pilóta és oktató kétgyermekes apaként élte meg a Jugoszlávia felbomlásához vezető délszláv polgárháborút. Családtagjai, barátai, szerettei sorsán keresztül megrázó képet ad arról, hogy milyen a háború napjainkban, és mit jelent azoknak, akiknek közvetlen közelről kellett azt megtapasztalniuk. Írásából nyomon követhetjük, hogyan bújhat elő az emberből a pusztítás és a gyilkolás vágya, és kiderül, hogy a politika és a bűnözés mennyire közel állnak egymáshoz. Budai György ezzel az írásával emlékezni és tisztelegni akar: emlékezni, hogy műve tanulságul szolgáljon az utókornak, s tisztelegni azok előtt, akik meg tudtak maradni embernek a rendkívüli helyzetben.

Sladana Bukovac - Szellemmajom
Az ​internetes társkeresés, a bordélyok világa, a délszláv háború utáni korrupció, a keletre érkező nyugati ember megdöbbenése együtt kavarog ebben a megrázó pszichológiai regényben. Főszereplője egy pszichiáter, aki úgy osztogatja betegeinek a poszttraumás stressz diagnózisát, akár az ügynökök a szórólapokat. Pavel viszontagságaiból és páciensei elbeszéléseiből olyan általános érvényű emberi sorsokat ismerhetünk meg, melyekben nem számít, ki gazdag és ki szegény, ki ismert és ki névtelen: a titkok és tragédiák mindig ott rejtőznek a kulisszák mögött, és - akár pszichiáter segítségével, akár anélkül ­ mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát az életben való boldogulásért. A kritikusok Sladana Bukovac regényét a Száll a kakukk fészkére horvát megfelelőjeként emlegetik.

Margaret Mazzantini - Újjászületés
Felkavaró ​és túlzás nélkül katartikus művet tart a kezében az olvasó, aligha véletlenül nyerte el a könyv 2009-ben a rangos Campiello-díjat. Lírai és felzaklató történelmi krónika, egy emésztő, szenvedélyes szerelem históriája, és egy még emésztőbb, nehezen beteljesülő vágy, a gyermek utáni sóvárgás megindítóan szép története. Váratlan telefonhívással indul a regény: több mint másfél évtized után a vonal végén Gojko, a hajdani bosnyák barát, költő és életművész szólal meg. Arra kéri Gemmát, a Rómában élő szerkesztőnőt, hogy térjen vissza Szarajevóba, ahol egykor Gemma, férje, a fotográfus Diego és ő elválaszthatatlan barátok voltak a törékeny béke napjaiban és a háború poklában. A meghívás apropója egy fotókiállítás, ahol a háború áldozatául esett Diego képeit mutatják be. Anya és fia, az ízig-vérig római kamasz – aki sohasem ismerhette meg apját – repülőre ül, hogy szembesüljön egy öldöklő háború sújtotta város kísérteteivel és saját múltjával. A történetet minduntalan visszatekintések sora szakítja meg, szövevényes, váratlan, kiszámíthatatlan fordulatokban gazdag emlékfolyam, a tudat hatalmát legyőző, olykor parttalan áradás. A próza szövete minduntalan felfeslik, szokatlan hasonlatok, meghökkentő metaforák tudatják az olvasóval: az életben egyszer adatik meg az esély az igazi szerelemre; a hűség, a szeretet, a gyökerekhez való ragaszkodás önmagukon túlmutató fogalmak, melyek a legnagyobb tragédiák után is segítenek tovább élni. Margaret Mazzantini olasz írónő Írországban született 1961-ben, olasz apától és ír anyától. Pályáját színésznőként kezdte, íróként 1994-ben debütált. Műveivel azóta számos irodalmi díjat nyert el, s ma már nemzetközileg ismert, sikeres szerzőnek számít. Filmrendező férjével, Sergio Castellittóval és négy gyermekükkel Rómában él. Az Újjászületés eddig több mint húsz országban jelent meg. A regényből Penélope Cruz főszereplésével forgatnak filmet.

Dragan Velikić - Az ​északi fal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Békés Sándor - Lángoló ​határ
A ​Dráva – mint egy érzékeny barométer –, mindig pontosan jelezte a nemzetközi és hazai politika időjárásváltozásait. Ha a folyó bármelyik partján mélyreható politikai, gazdasági, vagy éppen katonai változások kezdődtek, azt elsőként a határőrök észlelték. A bizalmatlanság éveit felváltó enyhülés, majd az egyre sokszínűbbé váló együttműködés időszakát 1990-ben először hihetetlennek tűnő, majd egyre konkrétabb és egyre riasztóbb hírek kezdték beárnyékolni. A jelek egyértelmüek: háború lesz. Fellángol a határvidék...

Vladimir Arsenijević - A ​hajófenéken
Vladimir ​Arsenijević A hajófenéken című nagy sikerű könyve a szerb-horvát háborúról szól, egy hétköznapi szerb fiatalember szemszögéből. Arsenijević az egykori rockzenész ideológiáktól mentesen ábrázolja a jugoszláviai eseményeket és azt a sokkot, amit a városi ifjúság élt át Belgrádban. A hajófenékent eddig 17 nyelvre fordították le.

Robert Perišić - Köpd ​le, aki rólunk kérdez
"Itt ​van Önöknek maga a nagy Raymond Carver horvát kiadásban" (Szerbhorváth György) Robert Perisic, a horvát irodalom legújabb fenegyereke. Költő, író, filmszínész és kultuszfigura. De leginkabb ő Robert Perisic, a horvát irodalom legújabb fenegyereke. Ez a novelláskötete a balkáni háború személyes vetületetit boncolgatja. A zágrábi tengő-lengő, dezorientált nagyvárosi fiatalokról szóló történetek a mai zágrábi szlengben íródtak, és élvezetes, lendületes, magyar fordításban olvashatók.

Földi József - Vérdíj
Egy ​asszony karjában vitte féléves gyerekét. Közelről lőtték fejbe. A kisgyerek a földre esett, s négykézláb mászni kezdett. Az egyik csetnik - ezer közül megismerném máig - puskacsőre szúrta a gyereket, és félredobta, mint egy szatyrot. A puskacső tompa tárgy. Nem szúr, csak szakít. *** Észrevettük, ahogy egy csetnik lopakodik a bunker felé, géppisztollyal. Gondolt a jövőre, olyan típus volt, behajított maga előtt egy gránátot. Átszaladtunk, és kétoldalról karon fogtuk. - Usztasák vagytok? - kérdezte. - Nem, mi horvát harcosok vagyunk. - Akkor elbasztam - mondta. - Csónak Mátyás vagyok Becskerekről. Munkanélküli voltam, gondoltam, elmegyek önkéntesnek. - Én is vajdasági magyar vagyok - válaszoltam neki magyarul. - Ott nőttem fel Becskereken, a piacon. Oda jártam anyámmal almát árulni. - Akkor tegyél valamit az érdekemben. Semmit sem tettem az érdekében...

Robert Yugovich - Az ​őszinteség jutalma
A ​szerzőt, egy bűnszervezet prominens tagját 2009 februárjában első fokon tizennégy év börtönre ítélték, bár a tanúvédelmi program keretében segített leleplezni egy szerb maffiacsoportot. A bezártság nem törte meg, hiszen egyetlen, a bűnszervezetben dolgozó barátja sem érte meg a negyvenet. Ő most harmincnyolc, és a börtönben pár évig még biztosan nem forog veszélyben az élete... Különben is: átélt már ennél jóval rázósabb dolgokat is, kezdve a gyerekkori vajdasági bunyóktól a délszláv háborún és a kilencvenes évek vad budapesti éjszakai életén át a legkeményebb testőrkiképzésekig és a holland alvilágban zajló könyörtelen presztízsharcokig. "Amíg lélegzem, harcolok" - vallja Yugovich. Az elsőfokú ítéletet másodfokon hat évre csökkentették, majd a Legfelsőbb Bíróság nemrég jogerősen kilenc évre súlyosbította büntetését. Ő viszont tovább küzd az igazáért a strasbourgi emberi jogi bíróság előtt. Ezt a könyvet azért írta meg, hogy emléket állítson az alvilágban töltött, nem éppen unalmas éveinek, lerántsa a leplet a maffia olykor romantikusnak beállított világáról, és hogy felhívja a figyelmet a hazánkban és az igazságszolgáltatásban uralkodó provinciális és ellentmondásos viszonyokra. Yugovich vallomását olvasva felmerülhet a kérdés: ha tizenéves korában nem szippantja be a délszláv háború, vajon mi lehetett volna ebből az írói tehetséggel megáldott fiatalemberből...

Vedrana Rudan - Fül, ​Gége, Kés
Nem ​született ehhez fogható mélységű alkotás a délszláv háborúról. Felkavaró módon meséli el, hogyan estek egymásnak a szomszédok, hogyan mentek tönkre életek, és hogy mennyire meghatározza még ma is az emberek életét a háború, melynek kísértete ma is ott lebeg a volt jugoszláv területek felett.

Igor Štiks - Illés ​próféta széke
Az ​írót már csak egyetlen regény választja el a haláltól. Egy férfi ül az íróasztalnál, előtte élete két végpontja: a befejezetlen mű, valamint a töltött fegyver, amely végül kiteszi a pontot. Igor Štiks 2006-os, második regényének főhőse, Richard Richter valami olyat tudott meg az emberről, amitől számára a világ többé már nem élhető. A töredékes zsidó családtörténet két idősíkot köt össze: a második világháborúét és a legutóbbi balkáni vérengzését. Ugyanakkor a történelem véres kulisszái mögött az európai és a személyes identitás válságának drámája zajlik. Az ógörög utalások ellenére nem az antik, hanem a legújabb kori európai tragédia végzete teljesedik be a regényben. Igor Štiks mesteri módon párosítja az ötvenéves, osztrák-zsidó író saját összeomlását az időtlen kérdésekkel, s a nagy érzelmek feszítette szerelemi szálon keresztül a város (Szarajevó), a nemzet és a kontinens válságáról is beszámol. A legszínvonalasabb délszláv regényekhez méltóan a könyv nem ér véget, hanem újra és újra kezdetét veszi – örökös körforgásába szippantva mindenkori olvasóját.

Linda Polman - Nem ​tettünk semmit
Linda ​Polman az Utrecht School of Journalismon végzett. Húsz éve a holland rádiónak, televíziónak és újságoknak dolgozik szabadúszóként. Megdöbbentő igaz történetei megmutatják, mit tesz valójában az ENSZ, amikor háborúkat kellene befejeznie tényleges hatalom nélkül, és hogyan manipulálják a híreket, hogy elfedjék a valódi eseményeket. "Ezt a könyvet akkor írtam, amikor a kilencvenes években az ENSZ békefenntartó misszióiról tudósítottam a világ különböző pontjain. Szomáliában, Haitin, Ruandában és Sierra Leonéban figyelemmel kísérhettem, ahogy a világ leghatalmasabb országai saját nemzeti érdekeiknek megfelelően manipulálták az Egyesült Nemzetek Szervezetét."

Novák Éva - Egy ​másik nő
Novák ​Éva folyóiratokban publikált versei mellett, 2007-ben megjelent Fóbiák című verseskötetet után, az Egy másik nő című regényével mutatkozik be. Illetve elsősorban nem ő mutatkozik be, hanem egy másik nőt is bemutat a huszadik század második feléből, egy meghatározatlan (meghatározhatatlan? szándékosan könnyű ködbe bújtatott?) egykor kelet-európai, ma szocialista utódállamnak titulált közép-európai országból. Kiszámíthatatlan, mégis megjósolható, és próbálkozzunk a körülbelüliséggel, mekkora az esélye annak, hogy a megismerkedés után az olvasó őszintén mondja majd: örülök, hogy megismertem. A regény főhősnője úgy hős csupán, ahogy zömmel hősök vagyunk, egyszerre résztvevőjeként és szemlélőjeként saját történetünknek és a kollektív történelemnek. Sorsszerű és váratlanul bekövetkező események eltűrése, elfogadása, az ezekben való helytállás jellemzi őt. Egy közülünk, mégis más. Egy másik ember, egy másik nő. Érdemes megismerni.

Laura Silber - Allan Little - Jugoszlávia ​halála
A ​tavalyi esztendő politikai dokumentumkönyvei közül kétségtelenül ezé a köteté a pálma. Laura Silber, a nagy tekintélyű Financial Times balkáni tudósítja és Allan Little, a BBC munkatársa olyan könyvvel rukkoltak elő, amelyet már régóta várt a jugoszláviai eseményeket esztendők óta döbbenten s nemegyszer értetlenül figyelő európai közvélemény. a szerzők nemcsak szakértői a témának, de az eseményeknek részesei is voltak, így "első kézből" való beszámolót vehet kézbe az olvasó. A hat fejezetre tagolt munka - egy rövid történeti visszapillantás után, mely a hatnemzetiségű délszláv állam 1918-as létrejöttét, majd 1944-45-ös újraalapítását ismerteti - mélyrehatóan elemzi azt az 1989-ben kitört, orvosolhatatlanul mély válságot, mely végül is az egykori szövetségi köztársaság öt részre szakadásához és a tragikus boszniai háborúhoz vezetett. Noha kötetünk néha vitára ingerel, olyan páratlanul bőséges dokumentumanyag birtokában tárgyalják témájukat, amely következtetéseiket és leszűrt tanulságaik helytálló voltát túlnyomórészt kétségtelenné teszi. E köteten alapul az a nálunk is sugárzott hatrészes BBC televízió-sorozat, amelyet több mint negyven országban átütő sikerrel mutattak be.

Márkusz László - Tálas Péter - Valki László - Juhász József - Kinek ​a békéje?
A ​szerzők elsősorban arra a kérdésre keresték a választ, hogy a nemzetközi közösség miként próbálta befolyásolni a felbomlás folyamatát, majd pedig -amikor kitört a szlovéniai, a horvátországi és nem sokkal később a boszniai háború - milyen eszközökkel szerette volna azokat megállítani vagy legalább korlátok közé szorítani. Vizsgálták az Európai Közösség első diplomáciai erőfeszítéseit, az általa létrehozott Jugoszlávia-konferencia eseményeit, majd azt a folyamatot, amelynek során az európai államok - felismerve saját katonai-politikai korlátaikat - az Egyesült Államokat igyekeztek megnyerni a beavatkozásnak. A szerzők ezt követően az amerikai délszlávpolitika alakulását követték nyomon.

Vujity Tvrtko - Tűzvonalban
Azt ​mondja a horvátságát választott ifjú pécsi-eszéki kolléga az újévi tévéinterjúban: noha világéletében újságírónak készült, most nehezen tudja elképzelni, hogy e háború után, ha egyáltalán vége szakad egyszer, képes lesz békés, nehát ünnepélyes riportokat írni. Most tehát úgy érzi: haditudósítóból nehezen lesz már béketudósító. Először megriasztott a nyilatkozat. Aztán átgondoltam: vajon a magam háborús emlékein miképpen lábaltam át? Hányszor írtam ki őket magamból - s minden leírott sorommal mégis mind mélyebben hegedtek belém. S hányszor vetettem papírra: az egész emberiség története mintha szakadatlan világháború lenne - röpke, helyi fegyvernyugvásokkal.

Juhász József - Volt ​egyszer egy Jugoszlávia
Az ​1990-es évek európai történelmének legtragikusabb eseményeit a délszláv háborúk jelentették. Ugyanakkor Jugoszlávia története nem csak a háborúk miatt tarthat számot az érdeklődésre. A békeidőkben színes mozaik képét mutató, ám a nagy történelmi sorsfordulókon rendre robbanásveszélyes elegynek bizonyult délszláv állam a "rövid XX. század" Európájának egyik jellemző képződménye volt, ezért történetének megismerése számos tanulsággal szolgálhat. A kötet 1918-tól, Jugoszlávia megalakulásától a felbomlást kísérő 1991-95-ös háborúkig tárgyalja részletesen az eseményeket, de az utódállamok bemutatásának keretében kitér az 1999-es koszovói háborúra is.

Szlavoljub Gyukics - A ​Milosevics-klán
A ​jugoszláv helyzet megértéséhez sokoldalú vizsgálódásra van szükség (ha meg lehet érteni egyáltalán...). Szlavoljub Gyukics szerb újságíró ebben a könyvében elsősorban a személyiség szerepét vizsgálja: arra keres választ, hogy a párt- és államelnök Szlobodan Milosevics, valamint felesége, állandóan változó vezetői gárdája milyen szerepet játszott a délszláv népek sorsának alakulásában, Jugoszlávia felbomlásában. Gyukics politikai pamfletje óriási tényanyagot dolgoz fel, s azt módszeresen, szellemesen, olvasmányosan tárja elénk. Nem mehetünk el az események mellett érzéketlenül, hiszen tőlünk néhány száz kilométerre történtek az ezredvégi Európához nem méltó események. Az sem véletlen, hogy Szlobodan Milosevics az egyetlen mai államfő, akinek a hágai Nemzetközi Bíróság előtt kell felelnie tetteiért. Egyik napról a másikra megszűnt minden illúzió a testvéri egységgel kapcsolatban, és a gyűlölet lett úrrá mindenütt. Mintha mindig is itt bujkált volna közöttünk, arra a pillanatra várva, amikor megmutathatja rút arcát. Mintha Jugoszláviát azért is teremtették volna, hogy bebizonyítsák: rokon népek sem képesek együtt élni egy közös országban. Európa negyedik legerősebb hadserege megszégyenítve kapitulált Janez Jansa "középkorú, pocakos" polgárokból álló területvédelmi egységei előtt, akik úgy festettek hivalkodó győzelmi mámorukban, "mint az éjszakai dorbézolásból" hazatérő férjek. Milosevics első nagy tévedése az volt, hogy azt hitte: elfogadják és elismerik Jugoszlávia vezető politikusának; a második, hogy azt remélte: senki sem merészel kilépni a közös országból; a harmadik, hogy lehet a szlovénok nélkül is; a negyedik és egyben legsúlyosabb tévhite az volt, hogy erőszakkal, fenyegetésekkel rá lehet erőszakolni az országra saját politikai akaratát, nem törődve a nemzetközi közvéleménnyel. Az egyik vicc szerint az embargó idején Milosevicsék autójából is kifogyott a benzin útközben. Valahogyan elvergődnek egy töltőállomáshoz, ahol Mirjana találékonyságának köszönhetően az általános üzemanyaghiány ellenére autójuk tartályát színig töltik benzinnel. - Hát ez a kutas meg ki volt? - kérdezi Szlobodan. - Az első szerelmem - mondja Mirjana. - Ha hozzámentél volna, most benzinkutas lenne a férjed. - Ha hozzámentem volna, most ő lenne a köztársaság elnöke, de hogy te mi lennél, azt nem tudom! Szlavoljub Gyukics (1928) több belgrádi lap tudósítója volt. 1980-tól a NIN (Heti Magazin) főszerkesztője. Eddig hat könyvet írt, melyek közül négy a Milosevics-mítosszal illetve Szerbia válságával foglalkozik. Jelen könyve, melyet a magyar kiadáshoz ő maga szerkesztett át, Jugoszláviában óriási feltűnést keltett, politikai bestseller lett.

Olja Savičević Ivančević - Lehet, ​hogy novella
Mi ​köze a Kanári-szigeteknek egy urnához? Hogyan nevettessünk meg egy kutyát? Hogyan telik a roadmovie rendező gyerekkora? Havazhat-e augusztusban? Mi történik, ha összefutunk a kompon kamaszkori kedvenc rocksztárunkkal? Hogyan lesz Nick Caveből novella, már ha egyáltalán novella? Lehet, hogy novella. Lehet, hogy emlékszünk, akár a hétköznapi eseményekre is. Ami biztos, hogy nehéz lesz letenni a fiatal szerző, Olja Savičević Ivančević kötetét. A huszonkét elbeszélés látszólag mindennapi eseményeket dolgoz fel a férfi-nő kapcsolatról, a felnőtté válásról, a betegségről, az öregedésről, a halálról. A szerző azonban a váratlan költői, humoros vagy épp szomorú fordulatokkal újra és újra képes bennünket meglepni. Egyértelműen novella. A lehető legjobb értelemben véve.

Sejla Sehabovic - Nőnem, ​többes szám
Nők, ​akiket évszázadokon át elnémított a társadalom. Nők, akiket a hagyomány karanténba zárt. Nők, akikről nem beszél a történelem. A fiatal boszniai írónő könyvében délszláv háborúk túlélői és szemtanúi mesélnek a katasztrófa utáni életről és a hazátlanság abszurditásáról. A novellák elbeszélői lányok, nők, asszonyok. Vallomásaikból megrázó sorsok és dermesztő humorú történetek rajzolódnak ki egy olyan világról, mely minden földrajzi közelsége ellenére ismeretlenebb, mint gondolnánk.

Drago Jančar - A ​névtelen fa
Janez ​Lipniket magába szippantja a múlt. Rátalál a Nagy Szerető naplójára, aki a második világháború idején, Szlovéniában kezdte szerelmi pályafutását. Lipnik háborús eseményekről és erotikus kalandokról olvas. E történeteken keresztül szövi elbeszélését, és viszi magával olvasóját a szlovén Katyńból, a Kočevski Rogi tömegsírból megmenekülő fiatalember nyomába. Aztán egyszerre a legutolsó háború morajlik a szereplők körül, a nagy szerbellenes nyári horvát offenzíva. A háború és az emigráció éveit végigszeretkező ismeretlen emigráns erotikus feljegyzései felidézik Lipnik gyermekkori emlékeit, szép és szomorú tanítónőjét, a kisfiú első szerelmét, aki talán a Don Juan erotikus kalandjainak egyik hősnője, de bizonyosan áldozata egy politikai okból elkövetett kínvallatásnak. Lipnik történészként a hézagokat pótolja a levéltári anyagokkal, férfiként pedig építi tovább az erotikus jeleneteket; párhuzamot von a második világháború és a fél évszázaddal későbbi horvátországi háború között, amikor ő élte szerelmi regényét egy adriai szigeten. Megelevenednek a múlt mítoszai, Szlovénia, a Balkán és a kontinens válsága. A szerző folyamatosan újraírja annak az embernek a történetét, akit magába szippantott a múlt.

Sirbik Attila - St. ​Euphemia
Hogyan ​és mire eszmél egy vajdasági kamasz a kilencvenes években? Arra, hogy se eszme, se történet nem jutott már neki. Zabhegyezés helyett hungarocell a torkodba, avagy Hitchcockba oltott Tarr Béla. De főként háború és háború. Sirbik Attila szövege generációs kulcsregény. Ez a generáció családi nihilből érkezik a vidéki punkba, ugyanakkor Lajkó Félixék ellopott dobszerkója és a drogos őrjöngések csupán futó örömöt jelentenek. Mintha minden kihágás pótcselekvés lenne, hogy ne kelljen szembenézni az értelmét vesztett világgal, amelynek rendjét szétforgácsolta a háborús kataklizma. Mert jobb híján a Jugoszláv Hadsereg nevel fel, ha bevonulsz, ha nem, az eredmény ugyanaz: élőhalottként bolyongsz a hallucináció valóságában. Nemes Z. Márió

Faruk Šehić - Az ​Una hullámai
A ​háborúval nem lehet szembenézni. Aki túléli, az ezzel kínlódik. E regény szerzője a kilencvenes évek boszniai háborújának katonái és túlélői közé tartozik. Számtalanszor eleshetett volna valamelyik isten háta mögötti fronton, puskával a kezében. Számtalanszor meg is bolondulhatott volna a háború után. Irodalomból, fényszavakkal alakította ki a pajzsát, így védekezett, vallja. Írt háborús novellákat is, első regényében azonban a háborút a fonákjáról dolgozta fel: azt írta meg, hogy mi veszett oda. Gyermekkorát a gyönyörű Una folyó partján, azokat az időket, amikor együtt lélegzett a természettel, és amikor még senki sem sejtette, hogy mi készül az emberi lelkekben és fejekben. Számára fontosabbá váltak ezek a régi, egy egészen más világból való élmények, mint azok a szilánkok, amelyeket a háborúról őriz és bunkerez be az emlékezetében. Az emlékezet küzd ebben a regényben azért, hogy egy hadviselt fiatalember ép és egészséges férfi lehessen a hatalmas, de korántsem fenséges veszteségtörténet után. Nagy itt a szép szó tétje: az élet.

Dragan Todorović - Diary ​of Interrupted Days
On ​April 22, 1999, one month into the NATO offensive against Serbia, Boris Bulie stands on the last barely functioning bridge over the Danube into Belgrade, watching bombs fall on the city he used to call home. His hired car has broken down on the bridge, and though his instincts command him to run to one side of the river or the other to escape the NATO jets, he stands transfixed by the surreal power of the scene. He is also transfixed by the waves of painful and bittersweet memories that brought him to his current impasse. Many novels would quickly wilt under the load of such a dramatically symbolic opening, but debut novelist Dragan Todorovic (author of the non-fiction work The Book of Revenge) wisely returns the action to a more human scale, moving the story back in time to the first of several interconnecting narratives that will, by the novel’s equally powerful ending, return the reader to Boris’s vigil above the Danube. The second chapter opens in 1992. Serbian nationalist Slobodan Milosevic has seized power in a still-united Yugoslavia, but the cracks in the federation are growing every day. Provinces are threatening to become republics, ethnic borders are being drawn down the middle of ancient villages, and the Serbian-dominated army is propping up local militias, ostensibly to protect ethnic Serbians in Croatia and Bosnia. Belgrade, a city that has survived hundreds of wars and rebellions and clampdowns, is still, as Boris’s friend Sara reflects, “smart, lazy, informed, misguided Belgrade. Gossipy, benevolent, slow-rocking city.” But at a peace rally/concert in the city’s core, Boris, an artist whose work viciously parodies the excesses of the Milosevic regime, is attacked by Serbian nationalist skinheads, escaping with a few cuts and bruises and the certainty that he is living in a country “crossbreeding xenophobia with paranoia.” Headlining the concert is the enigmatic and wildly popular singer-songwriter Johnny, Sara’s longtime lover and Boris’s best friend. Johnny’s anti-war songs have attracted the attention of Milosevic’s secret police, who threaten to jail Johnny, Sara, and Boris on drug charges if the singer refuses a short tour of duty in the reserve army – strictly for propaganda purposes, he is assured. Johnny will do his time in the reserves, tell the local press that the Serbian forces are not the monsters the world media has made them out to be, and then return to his life of touring and songwriting. Johnny’s reluctant assent lands him behind the lines in Croatia fighting side by side with a private Serbian militia commanded by a sociopathic gangster known as The Candyman. The trauma and geographical distances of war splinter Johnny’s connections to Sara and Boris, who emigrate to Toronto to escape the violence. Impatient readers may initially be put off by the novel’s time shifts and deliberately fractured narrative structure, but Todorovic is after something more intriguing than the typical dramatic arc of war, dislocation, and memory. Like a postmodern visual artist, he uses a collage technique to deconstruct – without resorting to the distancing effects of deconstructivism – the linear narratives that we use to define and understand political and military conflicts, narratives that too often leave out the idiosyncracies and personal associations of the combatants and civilians on the ground. Diary of Interrupted Days bristles with the energy of those too-human personality tics, subjective reactions, and interpretations. The characters engage in erotically charged intimacies with tenderness and droll black humour before retreating into the protectionist postures of the traumatized. All of the novel’s multiple characters are delineated with the same degree of insight and sympathy, even The Candyman, who, while holding a pistol to Johnny’s head, is described as possessing an “oddly gentle face, as if the gun belonged to another person, someone who happened to share the same hands.” Todorovic laces the characters’ revolving narratives with surreal imagery, as when he describes the imploding air vacuum that proceeds an explosion: “The explosive burns the oxygen in the air, creating a strong vacuum that … draws everything towards the centre of the explosion. The bomb kills then hugs.” There are also passages of unexpected beauty. As Boris looks down on the Danube from the damaged bridge, he reflects, “Small rivers are leafy-green, and bigger ones turn grayish. This river had the steely surface of power.” Here the unmistakable rhythms of poetry create a resonant series of images that do not break ranks with the precision of prose. Todorovic’s fiction debut deserves the same acclaim as Rawi Hage’s De Niro’s Game, a novel that took readers on an equally compelling descent into a war zone.

Miroslav Volf - Emlékeink ​gyógyulása
Korunkban ​általánosan elfogadott nézet, hogy a múlt szörnyűségeit - népirtásokat, terrortámadásokat, nyilvánvaló igazságtalanságokat - meg kell őriznünk emlékezetünkben. De vajon mit jelent helyesen emlékezni? És miként küzdhet meg az ember a helyes emlékezésért, ha szeretettel kíván azok felé fordulni, akik sérelmeket követtek el ellene? A szerző élettörténete - felidézve a hónapokig tartó kihallgatássorozatot, amelyet a jugoszláv hadsereg ártatlanul megvádolt katonájaként zsenvedett el - érdekfeszítő hátteret szolgáltat pszichológiai, történeti, filozófiai és teológiai vizsgálódásaihoz, miközben azt kutatja, miként válhatnak az emlékeink a gyógyulás forrásáva az egyre erősödő fájdalom és gyűlölet helyett. Miroslav Volf új és lenyűgöző gondolatokkal lep meg bennünket a vallások és etnikai csoportok közötti párbeszéd, a bizalom és a kiengesztelődés témakörében, éppen akkor, amikor oly gyorsan fogy körülöttünk a remény. Maguk az emlékek is megváltásra szorulnak annak érdekében, hogy a megváltás eszközévé válhassanak - summázza meggyőződését.

Robert Yugovich - Hontalan ​hazafi
Lágyan ​ránézett, majd visszafordult, és beledőlt a mélységbe. Danit elhagyta az ereje, egész teste elernyedt, majd térdre rogyott. Fejét az égre emelte, és száját kitátva torkaszakadtából üvölteni kezdett. Aztán a hópihék és a néma csend leple borult a vidékre. A gyász csendje a legszörnyűbb csend, ami létezik. A csend, amely ölni képes, amely úgy tud fájni, mint a nyílt seb a forró tőr forgatására. A szerző hátborzongató őszinteséggel meséli el mindazt a szörnyűséget, amit a Jugoszláv Néphadseregben szolgálva vajdasági magyar emberként élt meg a kilencvenes évek délszláv háborúja idején. A válogatott borzalmak és a harctéri jelenetek részletes, valósághű ábrázolása az olvasóban nem hagy kétséget afelől: megtörtén eseményekről értesül, méghozzá első kézből. A kordokumentummal felérő regény szerzőjének elsősorban az a célja, hogy a délszláv háborút elfogulatlanul ábrázolja. Igyekezett úgy rekonstruálni az eseményeket, hogy közben objektív maradjon, és senkit se sértsen meg, hogy egyik részvevőjét se tüntesse fel jobb vagy rosszabb színben a másiknál. Ez az a könyv, melyet olykor könnyedén írtam, máskor meg könnyekkel küszködve préseltem ki magamból -vallja Yugovich olvasóinak szánt legújabb regényéről.

Sándor Zoltán - Térdről ​a világ
Bár ​a kötet elbeszélései a szerző környezetéből merítenek felsejlik bennük a jelenre teherként nehezedő múlt, a délszláv háború gyógyulatlan sebei, a szociális létbizonytalansággal sújtott társadalom , de túlmutatva az adott miliőn társadalmi általános emberi problémákat boncolgatnak. Tragikus, olykor tragikomikus történetek ezek, amelyek nincsenek nevesítve, de amelyekről az elmúlt két-három évtized tanúi tudják, de még mennyire megtörténhettek.

Bonaca_bor_1_281_29
elérhető
6

Nicol Ljubić - Bonaca
Robert ​csöndes történészdiák Berlinben, akit soha nem foglalkoztatott horvát származása, mígnem egy nap találkozik a szerb Anával. Egymásba szeretnek, az idill azonban nem tart sokáig. A gyanú, hogy a lány kettős életet él, csakhamar beigazolódik. Ana apját, a korábbi egyetemi tanárt azzal vádolják, hogy bűnrészesként részt vett szerbiai muszlim családok meggyilkolásában. Robert a hágai bíróságra utazik, hogy nyomon kövesse a büntetőpert – és hogy választ kapjon a kérdéseire: Šimić tényleg elkövette-e azt az ördögi bűntettet, amely miatt most háborús bűnösként áll a bíróság előtt? Hogyan férhet össze ez az aljas tett az imádott apa, anglisztikaprofesszor és elismert Shakespeare-kutató alakjával? És ami ennél sokkal lényegbe vágóbb: Vajon a szülők bűnei átszállnak-e a következő generációra? És vajon legyűrhetik-e a múlt terhei a szerelmet?

Danyi Zoltán - A ​dögeltakarító
Meg ​lehet-e szabadulni a háború emlékétől? Lehet-e mást tenni, mint nem megszabadulni tőle? A dögeltakarító a menekülő és a menekülni nem tudó emlékezet könyve. Főhőse, miután átéli a délszláv háborút, keresi a biztonságot és a szabadságot. Útja Splitbe vezet, Budapestre és Berlinbe, miközben Amerika ígéretével csábít, de kérdéseinkre a választ talán egy temerini alkony rejtegeti. Danyi Zoltán regénye groteszk és felkavaró történet arról, hogy az emberi létezés miként tud - és miként nem tud - szabaddá válni néha rémületes, néha felemelő körülményeinktől.

Kollekciók