Ajax-loader

'orosz' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


V. Vlagyimirov - L. Szuszlov - Az ​Abwehr ügynöke
Hosszú ​évek, sőt évtizedek is eltelnek, amíg a láthatatlan front, a hírszerzés egy-egy hőse előlép a névtelenség homályából. Rájuk, hírszerzőkre is illenek Julius Fučik szavai: "Egy napon ama múlt lesz, nagy időkről fognak beszélni, névtelen hősökről, akik történelmet csináltak. Szeretném, ha tudnátok: ezek a hősök nem voltak névtelenek. Emberek voltak, akiknek volt nevük, volt arcuk, voltak vágyaik és reményeik." Ha most elővennénk hősünknek a szovjet elhárításnál levő személyi lapját, ezt olvashatnánk rajta: Mokij Gyemjanovics Karascsenko, csekista főhadnagy. A háború első napjaiban német fogságba esett. Az Abwehr beszervezte hírszerzőjének. Amikor első ízben átdobták a fronton, jelentkezett a szovjet elhárításnál, értékes adatokat vitt magával. Előléptették századossá és feladattal visszaküldték a németekhez. Megbízatása kiváló teljesítéséért két magas kitüntetést kapott. A németeknél lévő személyi lapján pedig ezt találnánk: Nyikulij Nyikolaj Konsztantyinovics, a Vörös Hadsereg egykori századosa, az Abwehr egyik legügyesebb, leghasználhatóbb ügynöke. Feladatai kiváló teljesítéséért megkapta a "Bronzérem kardokkal" kitüntetést. A szerzők a tényekhez szigorúan ragaszkodva írták meg a ma is élő Karascsenko tetteinek krónikáját, amely izgalmasságban, fordulatoságban felveszi a versenyt a fantázia szülte kémregényekkel.

Covers_138660
elérhető
1

Lukács György - Lenin
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hajnády Zoltán - Lev ​Tolsztoj világa
Tolsztojnak ​köszönhetjük, hogy új mércével közelítünk önmagunkhoz. Köszönhetjük, hogy nagyszerű példát mutatott ennek a rendkívül nehéz feladatnak a megoldására, egész életét neki szentelte, mint művész és ember. Ezért élete éppúgy művészi alkotás, mint könyvei (Stefan Zweig). Az övéhez hasonló hang sohasem csendült még meg Európában… nekünk kevés volt az, hogy bámuljuk a művet: mi átéltük, magunkévá tettük. A miénkké tette az élet iránt érzett lángoló szenvedélye, szívbeli ifjúsága. A miénkké tette ironikus kiábrándultsága, könyörtelen tisztánlátása, a halállal való örökös foglalkozása. A miénkké tették álmodozásai – a testvéri szeretetről s az emberek között való békéről. A miénkké tette rettentő vádirata a civilizáció hazugságai ellen (Romain Rolland). Én nagyon lassan kezdtem neki az írói pályának, és legyőztem Turgenyevet. Aztán sok komoly edzés után legyőztem Maupassant-t. Két döntetlennel dicsekedhetem Stendhallal szemben, sőt, mintha a másodikban egy hajszállal jobb lettem volna nála. De nincs olyan hatalom, amely rábírna, hogy szorítóba álljak Tolsztojjal, hacsak meg nem őrülök, vagy a formám tovább nem javul (Ernest Hemingway). Tolsztoj filozófiai terminológiájában minden egyes szónak, még az olyan, a jelenünktől látszólag annyira távolinak is, mint az Isten birodalma, megvan a hiteles megfelelője a mai humanista szóhasználatunkban is (Leonyid Leonov). Ha van név, mely a három részre esett emberiséget a közös akol ígéretével futja s öleli körül: a Tolsztojé az (Németh László).

Konsztantyin Szimonov - Nappalok ​és éjszakák
Konsztantyin ​Mihajlovics Szimonovnak 1944-ben jelent meg a Nappalok és éjszakák című első nagyobb lélegzetű regénye, amelyben dokumentális hűséggel követve egy kisebb katonai egység elkeseredett küzdelmét, elsőként tudta érzékeltetni a sztálingrádi csata sorsdöntő napjainak feszültségét. A mű keletkezésének körülményeiről írja: "A Nappalok és éjszakák-at nem mindjárt prózában gondoltam el, először egy nagy elbeszélő költeményre gondoltam. Poémát akartam írni Sztálingrádról, emberekkel és képekkel, amelyeket láttam és átéltem. És csak azután kezdett kristályosodni az az érzés, hogy nem, ez nem fér bele egy poémába..." Szimonov stílusa az orosz realisták hagyományait követi, népszerűségének könnyed, fordulatos nyelve mellett az igazság szenvedélyes keresése és bátor kimondása is egyik alapforrása.

Lengyel_b%c3%a9la_gorkij
elérhető
0

Lengyel Béla - Gorkij
Tartalom Kérdések ​(Bevezető) Gyökerek Gyermekkorom Emberek között Az én egyetemeim Író születik "A jövőnek zengek himnuszokat" Magányosan Az újságíró Költemények prózában Életképek Allegóriák Az első nagy sikerek Mezítlábasok Tévedés Ars poetica Kritika és önvizsgálat A nagyepika felé A színpad erejével Kispolgárok Éjjeli menedékhely Himnusz az emberről Az Ember Lázadóból forradalmár A véres vasárnap Levél Tolsztojnak Jegyzetek a nyárspolgárságról Pillanatképek 1905-ről Drámák az értelmiségről Nyaralók A nap fiai Barbárok Emigrációban Az utazó forradalmár Amerikában Az anya Ellenségek Marxista kritikusai Olaszországi évek Capri szigetén Az "istenépítők" Az egyéniség pusztulása Újabb regények Mesék Itáliáról Orosz mesék - Orosz földön Előjáték az önéletíráshoz Újabb színművek Újra itthon A háború és az előítéletek ellen A fiatalokért Viharban Vitája Leninnel A kultúráért és az írókért Az arcképfestő Csehovról Tolsztojról Leninről A többi portré Ismét külföldön A fiatalok tanítója Az "új Gorkij" Különös sorsok írója Gyilkosok és csótányok Lószúnyog Rendkívüli történetek Művészi újjászületés Az Artamonovok Az utolsó évek A nép nevelője Publicisztika Az irodalomról Az irodalompolitika Az utolsó elbeszélések Az utolsó színművek Klim Szamgin élete A tükörember Klim ellenfelei A szintézis Lázadó és álmodozó (Összegezés) Írók Gorkijról Életrajzi adatok Felhasznált irodalom

Anton Pavlovics Csehov - Szakadékban
Aki ​Anton Csehov elbeszéléseit olvassa, szomorú késő őszi napot érez maga körül, amikor olyan áttetsző a levegő, s élesen kirajzolódnak a pőre fák, a szürke házak, a szürke kis emberek... Az író szelleme, akár az őszi nap, könyörtelen világosságot vetít a kitaposott utakra, a görbe utcákra, a szűk és piszkos házakra, ahol szánalmas kis emberek fuldokolnak unalmukban és tétlenségükben, miközben oktalan és álmos sürgés-forgással töltik be a házakat... A tehetetlen emberek e szürke, unalmas tömege mellett elhaladt egy mindent látó, okos, nagy ember, végignézett hazája unalmas polgárain, és szomorú mosollyal, szelíd, de mélységes szemrehányással teli hangon, arcán és szívében reménytelen fájdalommal, bensőséges, szép hangján így szólt hozzájuk: - Siralmasan élnek önök, uraim!

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Megalázottak ​és megszomorítottak
Valkovszkij ​herceg jószágigazgatójának lánya Natalja és a herceg fia Alekszej között szenvedélyes szerelem szövődik. Ám Natalja se nem gazdag se nem előkelő, Valkovszkij herceg számára csak egy "kitartott nő". Alekszejnek a gazdag gróf lányát, Katyerina Fedorovnát kell feleségül vennie, hogy pénzt vigyen az elszegényedett hercegi familiába. Hogy tönkre tegye Natalja családját a herceg, lopással vádolja jószágigazgatóját és elűzi a birtokról. Az önérzetében sértett Nyikolaj Nyikolajev lányát okolja mindenért és kitagadja. Ványa, Natalja elhagyott vőlegénye, mint fivére istápolja a lányt és követi annak sorsát. De találkozása egy súlyosan szívbeteg, elárvult fiatal lánnyal sötét titok birtokába juttatja. S bár a herceg ördögi tervvel áll elő, valójában nem kell már semmit tennie: az emberi gyengeség, a hiúság, a gyávaság a hazugság és a képmutatás megteszi a magáét. Megtöri, megalázza és megszomorítja a történet szereplőinek szívét. Vesztesekét és a győztesekét egyaránt... Dosztojevszkij regénye bepillantást enged Pétervár poklának sötét bugyraiba. A hideg, havas tájban és a szűk belső terekben szinte tapintható a fájdalom...

Hegedüs Józsefné - Számely Béláné - Добрые ​клоуны (Jóságos bohócok)
Jefim ​és Jemelján, a két jóságos bohóc mindig segít. Az Iskolatelevízió színes filmsorozatában főleg a hatodik Zinának, Szergejnek és Makszimnak, de mindenki másnak is, aki önhibáján kívül bajba kerül. Segít előkeríteni az eltűnt kiskutyát, visszaszerezni a könnyelműen elcserélt kabalababákat, megnyerni a bajnokságot, és legfőképpen: segít megtanulni oroszul. Méghozzá nem is csak a hatodikosoknak, hanem a fiatalabbaknak is meg nagyobbaknak is, akik végigböngészik a róluk szóló könyvet, nézegetik a benne levő képes szótárat, megoldják az emlékeztető vagy egyszerűen csak tréfás fejtörőket. Jefim és Jemelján lelép a képernyőről, s a könyv lapjain is jó ismerősünkké válik.

Konsztantyin Fegyin - Városok ​és évek
___Fegyin ​életművének egyik legérdekesebb és legjellemzőbb darabja ez a regény, amely 1922-24-ben íródott, és nemcsak a szerző korai korszakát jellemzi élesen, hanem a szovjet irodalom bontakozó, formakereső szakaszát is. ___A szerző szuggesztív megjelenítő erővel ábrázolja az első világháború alatti és utáni Németországot és párhuzamosan - Oroszországot. A szemtanú hiteles tollával, megragadóan rajzolja a világrengető, kavargó eseményeket éppúgy, mint a legapróbb, de mégis fontos részleteket. ___Fegyin, aki a nagy elődök művein nevelkedve keres új formai megoldásokat, mestere az emberi lélek elemzésének, titkai feltárásának. Lélekrajza mindig finom, mély és elhitető erejű. Egyik-másik hőse gyengeségében is nagyon emberi. A formai újszerűség, például az időjáték: az évek és az események sorrendjének felcserélése szintén nem öncél, hanem a főhős mindenkori lelkiállapotának jellemző érzékeltetésére szolgál. ___A nagy történelmi fordulatok hű ábrázolásán kívül Fegyinnek bensőséges, költői, lírai hangulatokra is jut ideje és szíve.

Hadrovics László - Gáldi László - Magyar-orosz ​kéziszótár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kir Bulicsov - Kettészakított ​élet
A ​szovjet szerző neve nem ismeretlen a magyar sci-fi olvasók számára, hiszen jelentek már meg írásai többek között a Galaktikában is. E kötet válogatott, fantasztikus témájú novelláit, elbeszéléseit tartalmazza. Történeteiben különös lények bukkannak fel, pl. egy, az űrben céltalanul keringő űrhajón, akiket a gonosz idegenek különböző bolygókról raboltak el, közöttük a földi nő, Nagyezsda, aki rabságából kétségbeesetten menekülni igyekszik. Fokozatosan döbben rá, hogy a számára csúf és undorító külsejű többi lény ugyanúgy gondolkodik mint ő, és végül nagyon is emberi szövetség alakul ki közöttük az idegenek ellen. Bulicsov novelláit az emberi humánum erejébe vetett hit, a jobbért való küzdelem szép írói megfogalmazása teszi értékes olvasmánnyá.

Ablak_%e2%80%8ba_tavaszi_t%c3%a9rre
Ablak ​a tavaszi térre Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Ablak ​a tavaszi térre
Ennek ​a versgyűjteménynek a címe akár jelkép is lehet: tavaszi térre - tágas, fiatal költészetre - szeretné magával vonni az olvasó tekintetét. A költők nevei közül néhány magyar fülnek is ismerősen cseng, de nagyobb részük gyűjteményben most jelenik meg először magyar nyelven. Természetesen nem teljességében látjuk itt az új szovjet lírát, hanem változatosságában, amennyire ilyen szűkre szabott terjedelem megengedi. A válogatás és a fordítás a szovjet költészet első számú hazai népszerűsítőjének, Rab Zsuzsának nagyszerű munkáját dicséri.

Jevgenyij Anyiszimov - Szvák Gyula - IV. ​Iván / I. Péter
A ​két személyiség összevetésének alapját a két kor közötti folytonosság, egyneműség teszi lehetővé. Ez nem más, mint az autokratikus uralmi rendszer. Tehát az összehasonlíthatóságot nem a "modernizációs" kísérlet, hanem a totalitárius rendszer biztosítja. E párhuzamnak így megvan a maga határa, hiszen I. Péter megkülönböztető jellegzetességét mégis csak az európai típusú reformjai adták. Arról nem is szólva, hogy az egyik cár alapvetően eredményesnek bizonyult, a másik meg egy csődtömeget hagyott maga után. (Szvák Gyula)

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Aranyborjú
- ​Miféle özönvíz előtti, kénsárga gépkocsi közelít az úton? És ki az a szélesvállú, csillogószemű fiatalember, aki a hátsó ülésen elterpeszkedve előadást tart a rozoga tragacs többi utasának a pénz boldogító hatásáról? - De hiszen ez az élénken gesztikuláló legény kísértetiesen hasonlít Osztap Benderre, a Tizenkét szék minden hájjal megkent, de mégis rokonszenves hősére, akinek annak idején "üzlettársa" elmetszette a torkát! Már csak egy forradás őrzi Bender nyakán az egykori kaland emlékét, s most újabb tervek tartják izgalomban a nagy kombinátort. Milliomos akar lenni és e cél érdekében mindent megtesz, ami csak kitelik egy magafajta csavaroseszű, ellenállhatatlan kalandortól. S hogy az olvasó pompásan szórakozik, amíg Bender eljut kénsárga tragacsán a milliókig, arra biztosíték Ilf és Petrov, a két kiváló szatirikus író csillogó humora, kitűnő emberábrázolása.

Georgij Brjancev - A ​kék dosszié
- ​Mindenképpen jó lenne Gotovceva nyomára akadnunk! Borzasztó mennyire kellene nekünk most ez a lány... Tudod, a kék dosszié itt penészedik nálunk, pedig már... - Tudom, sürgetős a dolog -vágott közbe Henrik. - Spekulálgattam rajta, mit lehetne tenni. És volna is egy módja, habár nem éppen biztonságos, de mit csinálhatnánk? - Mi az? Mondjad már! - Egyelőre még nem mondok semmit. Ne is haragudj, Grigorij! - De értsd meg végre, minden perc drága! Nem tehetjük meg. - Jó, jó, mondom. Tudod mi jutott eszembe? Mi lenne például, ha mondjuk, én vinném át ezt a paksamétát? He? Kihasználnám ezt, ni! - megráncigálta magán a porkoláb-zubbonyt. - Én átjutnék vele simán. - No, ezt jól kifundáltad, isten bizony! - élénkült fel egyszerre Csornopjatov. - Csak hát egymagadban nem engedlek ám. Adok melléd valami megbízható kísérőt. Mikor végzel? - Este nyolckor. - Várlak! Okvetlen gyere el! -Ezzel Csornopjatov felállt, és megindult visszafelé a gazzal benőtt udvaron.

Lev Tolsztoj - Műveltség ​gyümölcse
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zoja Boguszlavszkaja - Ha ​újra kezdeném
Kórházi ​ágyon fekszik a nagyon tehetséges fiatal fizikus, Szergej Veresztov. Éjjel hozták be súlyos sérüléssel a munkahelyéről, a kutatóintézetből. Felrobbant a berendezés, amellyel kísérleteit végezte. Egyszerű üzemi baleset? Ki a felelős a történtekért? Maga Veresztov? Látszólag igen. Kísérleteit ugyanis titokban végezte, mert az intézet igazgatója egy másik munka befejezéséig megtiltotta ezeknek a kísérleteknek a folytatását. Miért szegte hát meg az utasítást Veresztov? Becsvágyból, fiatalos csakazértisből? Esetleg közrejátszott ebben válságba jutott családi élete, az új szerelem? Ebben a modern kisregényben ezekre a kérdésekre keresi a választ az írónő, illetve keresteti hőseivel. Mert nemcsak a percekre magához térő Veresztov töpreng kínlódva. A kórház folyosóján ott ül Verka, Veresztov felesége, Ánya, a férfi új nagy szerelme és a kutatóintézet igazgatója, a nagytekintélyű tudós. Miközben aggódva lesik a kórterem ajtaját, várják a híreket a sérült állapotáról, önmagukban felidézik a történteket, s mérlegelik saját szerepüket, saját felelősségüket.

Mihail Solohov - Feltört ​ugar
...A ​Solohov emberei nem paraszti pojácák, hanem emberek, igazi emberek. Okos-ravaszok vagy indulatosak, dolgos-szorgosak vagy "könnyű-fogásuak", és ami változatot csak tud adni az emberi világ, s benne az évezredes szolgasággal nyomorított paraszti világ, az mind igaz, az mind természetes itt. Mind a maga helyén van, és mind azt mondja, azt cselekszi, ami a jelleméből következik.

Bulat Okudzsava - Merszi, ​avagy Sipov kalandjai
Sipov, ​a moszkvai rendőrség nyomozója, zsebtolvajspecialista, aki egy szép napon váratlanul kényes megbízást kap: Tolsztoj grófot s a gróf Jasznaja Poljana-i birtokán folyó állítólagos szervezkedést kellene szigorúan szemmel tartania - természetesen busás fizetség ellenében. Sipov hálás a sorsnak, hogy ily hirtelen kiemelte őt a névtelen-pénztelen rendőrkopók sorából, s hálából egyre küldözgeti kimerítő jelentéseit a gróf "titkos üzelmeiről". A grófot ugyan még nem is látta, sejtelme sincs arról, mi folyhat a birtokon, a csengő rubelek sorra a kocsmárosok zsebébe vándorolnak, de légből kapott beszámolói olyan meggyőzőek, hogy a legmagasabb elismerést is kivívják, neve az uralkodó körökben is közszájon forog. Megbízói az utolsó pillantaig hisznek neki, mert hinni akarnak Tolsztoj gróf bűnösségében, abban, hogy az értelmiség az elindítója minden ellenséges szervezkedésnek. Sipov mindvégig megússza az igazságszolgáltatást, ha másképp nem, hát a regény végén - a szibériai kényszermunka elől a felhők közé emelkedik.

Szvák Gyula - Cárok ​és kalandorok
A ​drámai történet kiindulópontja egy rejtélyes haláleset: megölette-e Borisz Godunov 1591 egyik tragikus napján Rettegett Iván legifjabb gyermekét, a kis Dmitrijt, vagy az epileptikus fiúcska sebezte halálra magát késdobálós játék közben? Jó egy évtized múltán mindenesetre színre lép a fiú nevében Griska Otrepjev, az első ál-Dmitrij, sokak szerint egy jó eszű kiugrott szerzetes. A Kremlbe végül is eljutó kalandor „győzhetetlen imperátornak” címezteti magát, de 1606. május 17-ének reggelén Vaszilij Sujszkij, a leendő cár hívei megölik. És szinte hihetetlen, de Bolotnyikov hatalmas népmozgalma után máris felbukkan a második ál-Dmitrij, a „tusinói tolvaj”. Lengyel és svéd zsoldosok, szilaj kozákok és tatár lovasok fenyegetik Moszkvát, sőt a Kremlbe is idegen helyőrség kerül. Az orosz történelem „zavaros időszaka” ez, a _smuta_, amelyből végül egy hús- és halárus, Kuzma Minyin, és egy igencsak szegény herceg, Pozsarszkij vezeti ki a megfáradt, szakadék szélére került országot. A kor hőse mégis Ivan Szuszanyin, akinek alakja legyen bár legenda szülötte, az orosz ember jelképévé magasodott.

Ljudmila Ulickaja - Vidám ​temetés
Alik, ​a New Yorkba emigrált, tehetséges orosz-zsidó festőművész haldoklik. Műterem-lakásában sorra felbukkannak megcsalt feleségei, szeretői és régi barátai, akiket nem köt össze más, mint az, hogy mindannyian elhagyták Oroszországot, s mindannyian szeretik Alikot. A festőművész különös és szenvedélyes személyiségének hatása alól nem tudja magát kivonni senki, halálos ágya mellett még szeretői is összebékülnek. Az orosz Booker-díjas Ulickaja a Vidám temetésben korábbi regényeiből (Médea és gyermekei, Kukockij esetei, Életművésznők) ismert pontos lélekábrázolással mutatja be ezt a "furcsa családot" összetartó és széthúzó erőket, finom humorral ábrázolja és teszi különlegessé főszereplője halálát.

Tuomas Kyrö - A ​koldus és a nyúl
Hogyan ​lesz egy román koldus Finnországban előbb celeb, aztán miniszterelnök, ráadásul teljesen akarata ellenére? Hogyan győzhetjük le az orosz maffiát egy sebesült vadnyúl segítségével? Hogyan segíti a finn politikát Jézus Mähönen? Tuomas Kyrö jellegzetesen fanyar északi humorral eleveníti fel és teszi aktuálissá a világszerte ismert A nyúl éve című (szintén finn) kultuszregény kulcsmotívumait. Bevándorlók, nacionalisták, orosz maffiózók, korrupt politikusok az egyik, békét és nyugalmat kereső (kis)polgárok, boldogulni igyekvő nincstelenek és egy rémült nyúl a másik oldalon. A világ már nem az a nyugodt, békés hely, mint egykor volt, ám a dolgok attól még jóra fordulhatnak.

Im%c3%a1g%c3%b3
elérhető
145

Ljudmila Ulickaja - Imágó
Ljudmila ​Ulickaja legújabb regényében három jó barát - egy zenész, egy költő és egy fotográfus - életsorsán keresztül mutatja be a Sztálin halálától a Gorbacsov-féle ,,peresztrojkáig" terjedő időszak, az ,,olvadás" és a ,,pangás" korszakának hétköznapjait. A történet középpontjában e három évtized szovjet történelmének ellenzéki törekvései állnak: konspirációk, illegális kiadványok terjesztése, csempészése, kényszerű külső és belső emigrációba vonulás - a korszak politikai életének tipikus eseményei. Az Ulickajától megszokott szövevényes történetből kibontakoznak a szovjet diktatúra elleni küzdelem mindennapjai; megtudhatjuk, miként őrizhető meg ilyen körülmények között az ember személyisége, anyagi és szellemi függetlensége, vagy épp miként semmisíti meg a rendszer azokat, akik szembeszállnak a hivatalos ideológiával. A regényben metaforaként megjelenő biológiai fogalom, az imágó, a rovar kifejlett állapotát jelenti. A rovartan ismer olyan ritka eseteket, amikor a rovar, anélkül, hogy végső fejlődési stádiumát elérné, bábállapotban ivaréretté válik, és önmagához hasonló bábokat hoz létre. Ulickaja az imágó metaforájának segítségével próbálja megfejteni, hogy a XX. század második felének embere miként képes - ha képes egyáltalán - a szó erkölcsi értelmében is felnőtté válni. A történelmi események és a biológiai jelenség párhuzamával megmutatja, hogy ugyanaz az esemény vagy életsors hogyan válik egyszerre emelkedetten tragikussá és bohózatba illően komikussá. Az Imágó Ljudmila Ulickaja alighanem legkomolyabb, egyben legmulatságosabb könyve.

Ljudmila Ulickaja - Elsők ​és utolsók
Aki ​ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az ,,igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a ,,szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója.

Katya Petrovszkaja - Talán ​Eszter
Katya ​Petrovszkaja a rokonunk. Úgy ír, ahogyan mi írhatnánk, ha nem mulasztottunk el volna odafigyelni szüleink és nagyszüleink meséire. Katya Petrovszkaja könyve azonban nem családtörténetet, nem történelmi regény, mert - mint minden örökös - ő is szokott mulasztani: mégis képes beszámolni a felejtés és az emlékezés tereiben tett utazásairól. Mi közünk van a felmenőinkhez? Mit kezdünk a ránk hagyott történetek örökségével? Egy dédapa, aki süketnéma gyerekek számára alapít intézetet Varsóban. Egy nagybácsi, aki 1932-ben merényletet követ el Moszkvában a német követ ellen. Egy dédanya - talán Eszter? -, aki 1941-ben a megszállt Kijevben egyedül marad az elmenekült család lakásában... Petrovszkaja történeteiben nem csak a múlt, de a jelen is megelevenedik, minden az emlékezés hatalmas kirakós játékának darabkájává válik - úgy, hogy egy percre sem maradhat kétségünk afelől, hogy ezekhez a történetekhez nekünk is mi közünk lehet.

Ljudmila Ulickaja - A ​mi Urunk népe
Az ​Európa-szerte népszerű orosz írónő nem tesz mást A mi Urunk népében, csak mesél és mesél a végtelenségig, megunhatatlanul. Mindenről és mindenkiről van egy jó története: legyen szó önbizalom híján álló vagy bármit eltűrő nőkről, az apaság rejtelmeiről, őrangyalokról. Különösen érzékeny a csodákra, a kivételes eseményekre, ám ezeket is – például egy némának hitt gyerek szavait, az állatoknak tartott szentmisét vagy a beteljesülni látszó jóslatokat – úgy tárja elénk, mintha a világ legtermészetesebb dolgairól beszélne. Hiszen amennyire a különleges jelenségekben, legalább annyira otthon van a hétköznapokban. Novellaformában is könnyedén, finoman mutat be szépet és rútat, egy-egy összetettebb szereplőt vagy bonyolultabb szituációt. Nem meglepő ez, hiszen írói érzékenységét a nagy orosz realistáktól örökölte. Rendkívül sokat tud a legfontosabb dolgokról: szerelemről, boldogságról, hitről és halálról. Mindezek mögött pedig nagy-nagy bölcsesség áll: kerülni minden szélsőséget, elfogadni egymást, felülvizsgálni az előítéleteinket az emberben mélyen megbúvó belső hang és az igazságérzet nevében. LJUDMILA ULICKAJA az egyik legnépszerűbb kortárs orosz író, számos jelentős orosz és nemzetközi díj (többek között az orosz Booker-, az orosz Nagy Könyv-, a Grinzane Cavour-díj) kitüntetettje. Könyveiből – tizennégy kötete jelent meg eddig – Oroszországban több mint kétmillió példány kelt el. Három mesekönyv és hat színmű szerzője. Moszkvában él. LJUDMILA ULICKAJA művei a Magvető Kiadónál: Médea és gyermekei (2003) Életművésznők (2004) Vidám temetés (2005) Szonyecska (2006) Odaadó hívetek, Surik (2007) Kukockij esetei (2008) Daniel Stein, tolmács (2009) Történetek állatokról és emberekről (2009) Elsők és utolsók (2010) Imágó (2011) Történetek gyerekekről és felnőttekről (2012)

Valentyin Katajev - Szentkút
Mire ​gondol egy hosszú és gazdag életpálya végén álló öreg ember, amikor élet-halál között lebeg, és súlyos műtétre vár? Világrendszerek sorsára, az emberiség jövőjére, a béke vagy háború eshetőségére, emberi kapcsolatokra, művészetre, irodalomra, filozófiára - egyszóval olyan kérdésekre, amelyek elsősorban izgatnak minden írástudót. E gondolatok értékes hordozója a regény sajátos cselekménye, amelyben az intellektuális próza vívmányainak mesteri alkalmazásával, mozaikszerűen villantja fel a szerző a gyerekkor, egy szenvedélyes ifjúkori szerelem, egy amerikai utazás megragadó képeit.

Mojszej Oszipovics Jankovszkij - Saljapin
"A ​teremtés remeke - írta Saljapin-nekrológjában Tóth Aladár. Aranykori jelenség a XX. század kegyetlen vaskorában. Zseni, kinél különbet talán sohasem ismert az operaszínpad." "Saljapin művészete - a maga töretlen egységében - egyenes továbbvirágzása volt az orosz nép szenvedélyeinek, álmainak, vágyainak, örömeinek, bánatainak. És hangja, ez a páratlanul egyéni, meleg, hatalmas, kifejező árnyalatokban kimeríthetetlenül gazdag bariton - olyan magától értetődőn, olyan közvetlenül oldott meg minden problémát, mintha csak egy iskolát ismert volna: magának a Természetnek iskoláját. Ritmusa, dallammintázása olyan szabad volt, és szabadságában olyan egész, harmonikus, mintha a tengerek és erdők zúgása, az ég zengése vagy a szellők sóhajtása lett volna zeneakadémiája. Ilyen előadóművészet már szinte az alkotóművészettel határos." A magyar közönség régóta várja e páratlan népszerűségű nagy művész életrajzát. Ezért örömmel nyújtjuk most át M. O. Jankovszkij, oroszul 1972-ben megjelent, sok eredeti dokumentummal színesített, Saljapin híres szerepeit is elemző, érdekes munkájának fordítását. Kiegészítésként Komár Pál írását közöljük "Saljapin és Magyarország" címmel.

Alekszandr Bek - A ​volokolamszki országút
Bek ​egész képet nyújt a szovjet ember, a szovjet katona gondolkozásáról, lelkületéről, a szocializmust építő nagy kollektívához tartozásáról, valamint az ebből fakadó nagy erkölcsi öntudatról, mely bármely támadó ellenség feletti győzelem legelső, legfontosabb tényezője. A könyv szerzője maga az élet, a valóság. Hőse: a szovjet nép, a Vörös Hadsereg, mely iszonyú erejű ököllé kovácsolódik, hogy szétzúzza a gyilkos fasiszta betolakodókat. Színhelye: a volokalamszki országút, amelyen a németek be akartak törni az ország szívébe – Moszkvába. Ezt a veszélyeztetett fontos pontot csak hétszáz katona tartotta. Egyik sem volt született hős, csak nemrégen öltötték fel egyen ruhájukat, de valamennyien tudták, mi forog kockán, hogy hazájukat védik az aljas rablótámadás ellen s ez a tudat hősökké avatta őket. Ez a könyv nemcsak érdekfeszítő elbeszélés a Vörös Hadsereg Moszkva körüli harcairól, a legendáshírű Panfilov tábornok hős katonái sorsáról, kinek oroszlánrészük volt a náci offenzíva összeomlásában, hanem jóval több, az egyszerű szovjet ember hihetetlen bátorságának, és hősiességének igazi kútforrása. A szerző elmondatja és elénk tárja a Panfilov-hadsereg egyik különítményének parancsnokával, Baurdzsan Ulival, hogyan vált a békeszerető szovjet polgár katonává, aki a példátlan és nagyszerű győzelemig keményen állta a Moszkva alatti védelmi harcokat, melyeket örök dicsfény övez. Bek a Honvédő Háborúnak ezt a dicső fejezetét, ezt a legendás harci tettet, egyszerű szuggesztív erővel hozza közelebb az olvasóhoz s ez a hétszáz katona emberségével, derűjével, erényeivel és hibáival még színesebbé, még vonzóbbá teszi ezt az izgalmas és elven regényt. Tankönyvének, amely oly közvetlenül hat, mint maga a valóság. S az a kívánatos, hogy magyar dolgozóink minél szélesebb körei olvassák.

Ivan Pagyerin - A ​főirányban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vera Panova - Hány ​óra van?
Nyolc ​évvel a szerzőnő halála után látott napvilágot a különös hangvételű, költészet és valóság határvidékén játszódó meseregény. A tébolydából szökött őrültek s a fogyatékos tudású, halandó mivoltától rettegő kispolgár szövetségre lépnek, s a békés kisváros életét szétdúlják. A visszafelé forgatott idő köré hamis ideológiát gyártva, hadba küldik a gyermekeket is, meggyalázzák a szerelmet, kiforgatják a nemes szándékokat. Sok mindennek kell történnie, míg az emberek visszatérhetnek az előrehaladó időhöz és gondolatokhoz. Lírai színekkel átszőtt, izgalmas, lebilincselő prózát tart kezében az olvasó, mely egyszerre irodalmi kuriózum és gondolkodva pihentető olvasmány. Az Útitársak, a Messzi utca, a Ha majd visszatérsz című művek után e hagyatékból előkerült kisregény nemcsak az írónő portréját árnyalja, hanem a negyvenes évek szovjet irodalmáról kialakított elképzeléseinket is.

Sólem Áléhem - Vándorcsillagok
A ​regény, mely a szerző érett, időskori darabja (1909-1911), azzal a céllal íródott, hogy kiutat mutasson a pogromok sújtotta, nyomorban és vallási szeparációban élő galíciai zsidó fiataloknak, reménytelennek tetsző helyzetükből. Több lefordított regényből, novelláskötetből ismerhetjük Sólem Áléhem mesélőkedvét, eleven, csevegő hangját, játékos, ironikus, anekdotázó előadásmódját, írásainak pergő ritmusát, gazdag cselekményességét. A Vándorcsillagok cselekményességét is csak Jókai vagy Dickens regényeinek mozgalmasságához lehetne mérni, pedig a szüzsé alapjában egyszerű: két összefonódó, nagy ívű karrier története. Egy kis galíciai faluból az ott vendégszereplő zsidó színház csábítására és saját családi gúzsbakötöttségeik elől megszökik a szegény kántor lánya, Rozá és a gazdag kereskedőcsalád sarja, Leo. Mindketten gyerekek, szerelmesek a színházba és egymásba, s megfogadják, hogy legalább lélekben, soha nem hagyják el egymást. Életük azonban más-más irányba vezeti őket, s majd csak a csúcson fonódik ismét össze egy röpke pillanatra, a híres énekesnő és az ünnepelt hősszerelmes színész találkozásakor. Addig azonban hosszú, kalandokban gazdag út vezet, kinek-kinek a maga útja, de lélekben valóban mindig együtt marad a két üstökös, bujdosó, vándorló csillag. Sólem Áléhem derűs, rengeteg epizódból álló, sok helyszínen játszódó históriájának mélyén, mint mindig, most is ott feszül a zsidóság sorsának évezredes tragédiája, de az öntudat is, és a remény, hogy ha ez a nép kiszabadul kívülről rákényszerített és belülről vállalt bezártságából, hatalmas dolgokra, nagy teljesítményekre képes, nagy tehetségeket dobhat a felszínre. A könnyed elbeszélésmód ellenére valódi, súlyos dolgokról folyik a szó, s valódi emberi alternatívák merülnek föl. A főhősök és a számtalan mellékszereplő sorában zsidó életutak rajzolódnak ki: az önzés és a másokat segítés lehetőségei, a kiemelkedés lelki buktatói. S végül nem csal az író az eredményt tekintve sem: nem áltat azzal, hogy az út a galíciai stetltől Londonig, majd tovább, New York világot jelentő deszkáiig nem jár áldozatokkal: hőseink csak villanásnyira ismerik fel egymásban azt, akit valaha szerettek - s aki azonos a tulajdon jobbik énjükkel, hajdanvolt tisztaságukkal -, mindketten megváltoztak, kiégtek, sok vétséget, bűnt, árulást követtek el mások és önmaguk ellen, nyomukban mindenütt áldozatok maradtak - a regény nem végződik happy enddel.

Kollekciók