Ajax-loader

'orosz' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Veress József - Nyikita ​Mihalkov
Szülei ​Szergej Vlagyimirovics Mihalkov és Natalja Koncsalovszkaja. 1963-1966 között a Scsukin Színiiskolában színészetet tanult. 1971-ben szezett diplomát a moszkvai Filmművészeti Főiskola rendező szakán, Mihail Iljics Romm tanítványaként. 1958-tól filmstatiszta volt. 1961 óta filmrendező. 1968-ban rendezte első filmjét, a Hazajövőket. 1974-ben készítette el első önálló filmjét, ami az Idegenek között volt. Egy évvel később A szerelem rabja című filmje a régi filmforgatásokat mutatta be. 1977-ben az Etűdök gépzongorára című filmjével elnyerte a San Sebastian-i Filmfesztivál Nagydíját. Az 1987-ben készített Fekete szemek című filmje is nagy sikert aratott. Az 1994-es Csalóka napfény című filmjéért Oscar-díjat kapott. 1995-től duma-képviselő. 1997-től az Orosz Filmművészeti Szövetség első titkára. Wikipédia

Vlagyimir Majakovszkij - Majakovszkij ​versei
___A ​huszadik század irodalmának egyik legtalányosabb kérdése: Vlagyimir Majakovszkij. Tulajdonképpen kevesen ismerik őt igazán, s hírnevéhez képest kevesen értik, szeretik, világirodalmi helyzete mégis megingathatatlan, s költészete most, több mint negyven évvel halála után is eleven hatóerő. ___Mi hát a titka ennek a költőnek? Úgy is fogalmazhatnánk, mi a titka ennek az embernek, hiszen az a fajta halhatatlanság, melybe a költői élet legendája, tragédiája is beleolvad, nem magyarázható kizárólag irodalmi motivációkkal. Majakovszkijnak valóságos történelmi utóélet jutott osztályrészül, nevét — Puskinhoz, Byronhoz, Petőfiéhez hasonlóan — azok is emlegetik, akik versei közül csak igen keveset ismernek. Ez a költő egész életével, egész magatartásával hat, s hatása természetesen messze túlterjed a szűkebben vett irodalomértők körén. A majakovszkiji líra teljes emberi képletet, teljes emberi modellt kínál felfedezésre, miközben egész lényünket mozgósítja, személyiségünknek egyetlen vonatkozását sem hagyja érintetlenül. Ez a líra a cselekvő ember megnyilvánulása, s hatalmas emberi metamorfózis talált benne formát, amelynek ára a költő élete volt.

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Aranyborjú
- ​Miféle özönvíz előtti, kénsárga gépkocsi közelít az úton? És ki az a szélesvállú, csillogószemű fiatalember, aki a hátsó ülésen elterpeszkedve előadást tart a rozoga tragacs többi utasának a pénz boldogító hatásáról? - De hiszen ez az élénken gesztikuláló legény kísértetiesen hasonlít Osztap Benderre, a Tizenkét szék minden hájjal megkent, de mégis rokonszenves hősére, akinek annak idején "üzlettársa" elmetszette a torkát! Már csak egy forradás őrzi Bender nyakán az egykori kaland emlékét, s most újabb tervek tartják izgalomban a nagy kombinátort. Milliomos akar lenni és e cél érdekében mindent megtesz, ami csak kitelik egy magafajta csavaroseszű, ellenállhatatlan kalandortól. S hogy az olvasó pompásan szórakozik, amíg Bender eljut kénsárga tragacsán a milliókig, arra biztosíték Ilf és Petrov, a két kiváló szatirikus író csillogó humora, kitűnő emberábrázolása.

Alekszej Tolsztoj - Garin ​mérnök hiperboloidja
Hatalmas ​gépek, szinte mesebeli szörnyetegek vájják, kutatják a föld mélyét. Még néhány nap, és elérik a mérhetetlen kincseket, színaranyat rejtegető, titokzatos Olivin-övezetet. A Csendes-óceán magányos szigetén Garin mérnök a korlátlan úr. Rettenetes fegyverrel tartja rettegésben a világot: pusztító erejű hiperboloidjával, halálsugárral felrobbantja a távoli vegyi telepeket, könnyűszerrel kettészeil az ellene küldött csatahajókat. Szeretőjével, egy nagystílű kalandornővel fantasztikus utópiát akarnak létrehozni: a föld istenei szeretnének lenni. Hogyan jutott idáig Garin mérnök? Sikerül-e felépítenie lázálomnak is beillő utópiáját? Erre ad feleletet Alekszej Tolsztoj Garin mérnök hiperboloidja című, végig drámai feszültségű, izgalmas kalandregénye.

Georgij Brjancev - A ​kék dosszié
- ​Mindenképpen jó lenne Gotovceva nyomára akadnunk! Borzasztó mennyire kellene nekünk most ez a lány... Tudod, a kék dosszié itt penészedik nálunk, pedig már... - Tudom, sürgetős a dolog -vágott közbe Henrik. - Spekulálgattam rajta, mit lehetne tenni. És volna is egy módja, habár nem éppen biztonságos, de mit csinálhatnánk? - Mi az? Mondjad már! - Egyelőre még nem mondok semmit. Ne is haragudj, Grigorij! - De értsd meg végre, minden perc drága! Nem tehetjük meg. - Jó, jó, mondom. Tudod mi jutott eszembe? Mi lenne például, ha mondjuk, én vinném át ezt a paksamétát? He? Kihasználnám ezt, ni! - megráncigálta magán a porkoláb-zubbonyt. - Én átjutnék vele simán. - No, ezt jól kifundáltad, isten bizony! - élénkült fel egyszerre Csornopjatov. - Csak hát egymagadban nem engedlek ám. Adok melléd valami megbízható kísérőt. Mikor végzel? - Este nyolckor. - Várlak! Okvetlen gyere el! -Ezzel Csornopjatov felállt, és megindult visszafelé a gazzal benőtt udvaron.

Lev Tolsztoj - Műveltség ​gyümölcse
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zoja Boguszlavszkaja - Ha ​újra kezdeném
Kórházi ​ágyon fekszik a nagyon tehetséges fiatal fizikus, Szergej Veresztov. Éjjel hozták be súlyos sérüléssel a munkahelyéről, a kutatóintézetből. Felrobbant a berendezés, amellyel kísérleteit végezte. Egyszerű üzemi baleset? Ki a felelős a történtekért? Maga Veresztov? Látszólag igen. Kísérleteit ugyanis titokban végezte, mert az intézet igazgatója egy másik munka befejezéséig megtiltotta ezeknek a kísérleteknek a folytatását. Miért szegte hát meg az utasítást Veresztov? Becsvágyból, fiatalos csakazértisből? Esetleg közrejátszott ebben válságba jutott családi élete, az új szerelem? Ebben a modern kisregényben ezekre a kérdésekre keresi a választ az írónő, illetve keresteti hőseivel. Mert nemcsak a percekre magához térő Veresztov töpreng kínlódva. A kórház folyosóján ott ül Verka, Veresztov felesége, Ánya, a férfi új nagy szerelme és a kutatóintézet igazgatója, a nagytekintélyű tudós. Miközben aggódva lesik a kórterem ajtaját, várják a híreket a sérült állapotáról, önmagukban felidézik a történteket, s mérlegelik saját szerepüket, saját felelősségüket.

Mihail Solohov - Feltört ​ugar
...A ​Solohov emberei nem paraszti pojácák, hanem emberek, igazi emberek. Okos-ravaszok vagy indulatosak, dolgos-szorgosak vagy "könnyű-fogásuak", és ami változatot csak tud adni az emberi világ, s benne az évezredes szolgasággal nyomorított paraszti világ, az mind igaz, az mind természetes itt. Mind a maga helyén van, és mind azt mondja, azt cselekszi, ami a jelleméből következik.

Gogol
elérhető
0

Bakcsi György - Gogol
Tartalom Bevezetés A ​titokzatos törpe Gogol szülei - Poltava és Nyezsin - I. Miklós Oroszországa - Az irodalmi élete Vidám ördögűzés Hans Küchelgarten - Kallódás - Az ukrán téma.- Esték egy gyikanykai tanyán - Puskin és Gogol - Az asszonyok - Egyetemi tanársága A tolvaj koca Régimódi földesurak - Hogyan veszett össze ... - Tarasz Bulba - Vij A démon lámpása Pétervári elbeszélések - A Nyevszij Proszpekt - Az arckép - Az őrült naplója - Az orr - A köpönyeg - A hintó - Róma Egy kifejezetten orosz anekdota Gogol a színházról - Darab-töredékek - Háztűznéző - Kártyások - A revizor-téma - Hlesztakov - A polgármester - A némajelenet - A bemutató - Az átdolgozás - Önelemzés A bolygó író Külföldön - Szlavofilek és nyugatosok - "Furcsa, beteg ember" - Anyagi ügyei - A bécsi betegség A Trojkában csicsikov ül A Holt lelkek első kötete - A poéma - A holt lelkek jelentése - A földesurak - Csicsikov - Kopejkin kapitány - A szerző - A lelki megújulás A darabokra szabdalt világ Az új látásmód - Munkamódszer - A frakkba öltözött kutya - Nevek, felsorolások - Nyelvi szabálytansága - Beszéltetés - Téveszmerendszer - Logikátlanságok Az igazság iszonyú vágya Hat évig külföldön - Az író-próféta - Válogatott levelek - Irodalomról és művészetről - A fogadtatás - Gogol és Belinszkij - Szerzői önvallomás A félelmetes titok Jeruzsálemben - Vjelgorszkaja - Matvej atya - Kéziratégetés - A Holt lelkek második része - Halála - Orosz követői - Külföldön Magyarországon - Zenében és képben Gogol legfontosabb életrajzi adatai Felhasznált irodalom Névmutató

Bulat Okudzsava - Merszi, ​avagy Sipov kalandjai
Sipov, ​a moszkvai rendőrség nyomozója, zsebtolvajspecialista, aki egy szép napon váratlanul kényes megbízást kap: Tolsztoj grófot s a gróf Jasznaja Poljana-i birtokán folyó állítólagos szervezkedést kellene szigorúan szemmel tartania - természetesen busás fizetség ellenében. Sipov hálás a sorsnak, hogy ily hirtelen kiemelte őt a névtelen-pénztelen rendőrkopók sorából, s hálából egyre küldözgeti kimerítő jelentéseit a gróf "titkos üzelmeiről". A grófot ugyan még nem is látta, sejtelme sincs arról, mi folyhat a birtokon, a csengő rubelek sorra a kocsmárosok zsebébe vándorolnak, de légből kapott beszámolói olyan meggyőzőek, hogy a legmagasabb elismerést is kivívják, neve az uralkodó körökben is közszájon forog. Megbízói az utolsó pillantaig hisznek neki, mert hinni akarnak Tolsztoj gróf bűnösségében, abban, hogy az értelmiség az elindítója minden ellenséges szervezkedésnek. Sipov mindvégig megússza az igazságszolgáltatást, ha másképp nem, hát a regény végén - a szibériai kényszermunka elől a felhők közé emelkedik.

Ariadna Gromova - Rafail Nugyelman - Nyomozás ​az Időkutató Intézetben
Az ​Időkutató Intézetben gyilkosság - vagy öngyilkosság? - történik, és a tettes felkutatása, a haláleset körülményeinek feltárása különösen érdekes fizikai területre, az időkutatás világába vezeti a nyomozót - és az olvasót. Lehetséges-e egyáltalán utazni előre-hátra az időben? Megváltoztatja-e a múltat vagy a jövőt az időutazó beavatkozása az események menetébe? Találkozhat-e önmagával az időutazó a múltban vagy a jövőben? Lehet-e felelős az időutazó azokért a tettekért, amelyeket az időutazása után követ el a mától távol? Sok ilyen kérdés vetődik fel a regény szálainak összebonyolódása, majd szétbogozása közben, és az olvasó a krimi izgalmai között követheti a sok irányba ágazó cselekmény szigorú logikával felépített menetét.

Szvák Gyula - Cárok ​és kalandorok
A ​drámai történet kiindulópontja egy rejtélyes haláleset: megölette-e Borisz Godunov 1591 egyik tragikus napján Rettegett Iván legifjabb gyermekét, a kis Dmitrijt, vagy az epileptikus fiúcska sebezte halálra magát késdobálós játék közben? Jó egy évtized múltán mindenesetre színre lép a fiú nevében Griska Otrepjev, az első ál-Dmitrij, sokak szerint egy jó eszű kiugrott szerzetes. A Kremlbe végül is eljutó kalandor „győzhetetlen imperátornak” címezteti magát, de 1606. május 17-ének reggelén Vaszilij Sujszkij, a leendő cár hívei megölik. És szinte hihetetlen, de Bolotnyikov hatalmas népmozgalma után máris felbukkan a második ál-Dmitrij, a „tusinói tolvaj”. Lengyel és svéd zsoldosok, szilaj kozákok és tatár lovasok fenyegetik Moszkvát, sőt a Kremlbe is idegen helyőrség kerül. Az orosz történelem „zavaros időszaka” ez, a _smuta_, amelyből végül egy hús- és halárus, Kuzma Minyin, és egy igencsak szegény herceg, Pozsarszkij vezeti ki a megfáradt, szakadék szélére került országot. A kor hőse mégis Ivan Szuszanyin, akinek alakja legyen bár legenda szülötte, az orosz ember jelképévé magasodott.

Igor Markevitch - Befejezett ​jelen
"... ​életem hitvallása lett, hit elsősorban a zenében, hit a művészet etikusságában, hit az emberben" - ez volt ars poeticája a főúri ukrán családból született, gyerekkorától Svájcban élő nagy muzsikusnak. Párizsban tanult, ott kapcsolatba került a húszas-harmincas évek művészvilágának leghíresebb figuráival. Fiatal volt, tehetséges - szerették. Barátjának mondhatta Szergej Gyagilevet és Coco Chanelt, Stravinskyt és Cocteau-t. Nizsinszkij lányát, Kyrát vette feleségül - itt Budapesten: a menyasszony nagyszülei, Márkus Emília és férje rendezték az esküvőt. De ismert olyan érdekes személyeket is, mint Liszt Ferenc unokája, Gravina grófné, azaz Blandine von Bülow. Többszörösen kár, hogy a karmesternek, embernek, írónak egyaránt kiváló Igor Markevitch életrajzának csak ez az első része, a "Múlt" készült el: véget ér a második világháború kitörésével. A "Jelen" megírásában halála megakadályozta.

Lengyel_b%c3%a9la_gorkij
elérhető
0

Lengyel Béla - Gorkij
Tartalom Kérdések ​(Bevezető) Gyökerek Gyermekkorom Emberek között Az én egyetemeim Író születik "A jövőnek zengek himnuszokat" Magányosan Az újságíró Költemények prózában Életképek Allegóriák Az első nagy sikerek Mezítlábasok Tévedés Ars poetica Kritika és önvizsgálat A nagyepika felé A színpad erejével Kispolgárok Éjjeli menedékhely Himnusz az emberről Az Ember Lázadóból forradalmár A véres vasárnap Levél Tolsztojnak Jegyzetek a nyárspolgárságról Pillanatképek 1905-ről Drámák az értelmiségről Nyaralók A nap fiai Barbárok Emigrációban Az utazó forradalmár Amerikában Az anya Ellenségek Marxista kritikusai Olaszországi évek Capri szigetén Az "istenépítők" Az egyéniség pusztulása Újabb regények Mesék Itáliáról Orosz mesék - Orosz földön Előjáték az önéletíráshoz Újabb színművek Újra itthon A háború és az előítéletek ellen A fiatalokért Viharban Vitája Leninnel A kultúráért és az írókért Az arcképfestő Csehovról Tolsztojról Leninről A többi portré Ismét külföldön A fiatalok tanítója Az "új Gorkij" Különös sorsok írója Gyilkosok és csótányok Lószúnyog Rendkívüli történetek Művészi újjászületés Az Artamonovok Az utolsó évek A nép nevelője Publicisztika Az irodalomról Az irodalompolitika Az utolsó elbeszélések Az utolsó színművek Klim Szamgin élete A tükörember Klim ellenfelei A szintézis Lázadó és álmodozó (Összegezés) Írók Gorkijról Életrajzi adatok Felhasznált irodalom

M. K. Kaszvinov - Huszonhárom ​lépcsőfok a halálba
A ​huszonhárom lépcső jelképes: az utolsó Romanov, II. Miklós cár huszonhárom évig uralkodott, s mintha minden lépcsőfok közelebb vitte volna a jekatyerinburgi huszonhárom lépcsőhöz, a pincébe, a halálba. A cár sohasem ölt embert, mégis jogosan lett az uráli szovjet népítéletének tárgya, hiszen ha személy szerint nem is volt gyilkos, mint a cári autokrácia jelképe, közönséges tömeggyilkosnak tekintették. Az orosz-japán háború elesett tízezrei, az 1905-ben lemészárolt forradalmárok, az első világháborúért kiáltott. Jogos bosszúért. S a családja? A beteges cárevics, a jéghideg szívű cárné és az uralkodópár négy leánya - abban a történelmi szituációban, egy véres polgárháború viharában - jelképpé válhatott volna a fehérgárdisták szemében, ha életüket megkímélik. II. Miklósnak azért is meg kellett halni, mert cár volt, családjának pedig, amely egész életében pompában-fényűzésben élt, azért, mert utódai lehettek volna.

Ljudmila Ulickaja - Vidám ​temetés
Alik, ​a New Yorkba emigrált, tehetséges orosz-zsidó festőművész haldoklik. Műterem-lakásában sorra felbukkannak megcsalt feleségei, szeretői és régi barátai, akiket nem köt össze más, mint az, hogy mindannyian elhagyták Oroszországot, s mindannyian szeretik Alikot. A festőművész különös és szenvedélyes személyiségének hatása alól nem tudja magát kivonni senki, halálos ágya mellett még szeretői is összebékülnek. Az orosz Booker-díjas Ulickaja a Vidám temetésben korábbi regényeiből (Médea és gyermekei, Kukockij esetei, Életművésznők) ismert pontos lélekábrázolással mutatja be ezt a "furcsa családot" összetartó és széthúzó erőket, finom humorral ábrázolja és teszi különlegessé főszereplője halálát.

Tuomas Kyrö - A ​koldus és a nyúl
Hogyan ​lesz egy román koldus Finnországban előbb celeb, aztán miniszterelnök, ráadásul teljesen akarata ellenére? Hogyan győzhetjük le az orosz maffiát egy sebesült vadnyúl segítségével? Hogyan segíti a finn politikát Jézus Mähönen? Tuomas Kyrö jellegzetesen fanyar északi humorral eleveníti fel és teszi aktuálissá a világszerte ismert A nyúl éve című (szintén finn) kultuszregény kulcsmotívumait. Bevándorlók, nacionalisták, orosz maffiózók, korrupt politikusok az egyik, békét és nyugalmat kereső (kis)polgárok, boldogulni igyekvő nincstelenek és egy rémült nyúl a másik oldalon. A világ már nem az a nyugodt, békés hely, mint egykor volt, ám a dolgok attól még jóra fordulhatnak.

Im%c3%a1g%c3%b3
elérhető
144

Ljudmila Ulickaja - Imágó
Ljudmila ​Ulickaja legújabb regényében három jó barát - egy zenész, egy költő és egy fotográfus - életsorsán keresztül mutatja be a Sztálin halálától a Gorbacsov-féle ,,peresztrojkáig" terjedő időszak, az ,,olvadás" és a ,,pangás" korszakának hétköznapjait. A történet középpontjában e három évtized szovjet történelmének ellenzéki törekvései állnak: konspirációk, illegális kiadványok terjesztése, csempészése, kényszerű külső és belső emigrációba vonulás - a korszak politikai életének tipikus eseményei. Az Ulickajától megszokott szövevényes történetből kibontakoznak a szovjet diktatúra elleni küzdelem mindennapjai; megtudhatjuk, miként őrizhető meg ilyen körülmények között az ember személyisége, anyagi és szellemi függetlensége, vagy épp miként semmisíti meg a rendszer azokat, akik szembeszállnak a hivatalos ideológiával. A regényben metaforaként megjelenő biológiai fogalom, az imágó, a rovar kifejlett állapotát jelenti. A rovartan ismer olyan ritka eseteket, amikor a rovar, anélkül, hogy végső fejlődési stádiumát elérné, bábállapotban ivaréretté válik, és önmagához hasonló bábokat hoz létre. Ulickaja az imágó metaforájának segítségével próbálja megfejteni, hogy a XX. század második felének embere miként képes - ha képes egyáltalán - a szó erkölcsi értelmében is felnőtté válni. A történelmi események és a biológiai jelenség párhuzamával megmutatja, hogy ugyanaz az esemény vagy életsors hogyan válik egyszerre emelkedetten tragikussá és bohózatba illően komikussá. Az Imágó Ljudmila Ulickaja alighanem legkomolyabb, egyben legmulatságosabb könyve.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Holt ​lelkek
"Holt ​lelkek" - ízlelgeti az olvasó a címet, amikor először veszi kezébe Gogol halhatatlan alkotását. A cím mélyebb jelentéséről már az író életében is beszéltek, és Herzen szerint van benne valami, "ami rémületet kelt". Pedig látszólag oly egyszerű és áttekinthető minden. Csinos, ruganyozott csézáján egy "nem túlságosan kövér, de nem is túlságosan sovány" férfi érkezik N. kormányzósági székhelyre, s ezzel kezdetét veszi a váratlan fordulatokban bővelkedő történet. Hivatalnokokat és földesurakat látogat sorra, s az utóbbiaknak üzleti ajánlatot tesz, amely szokatlanságával kibillenti őket a nyugalmukból. Ám Csicsikov bricskája nemcsak N. kormányzósági városkában és környékén kavarja fel a port... Erényekben nem éppen bővelkedő hősével együtt az író egész Oroszországot bejárja, és a legkülönbözőbb alakok sokaságát állítja elénk.

Ljudmila Ulickaja - Elsők ​és utolsók
Aki ​ismeri és szereti Ljudmila Ulickaja regényeit, válogatott elbeszélései kötetében is megtalálja mindazt, ami a világhírű orosz írónő művészi világát jellemzi: a fordulatos, helyenként bizarr cselekményt, a meghökkentő egyéni sorsokat, a szövevényes családi viszonyokat, a csipkeszerűen míves környezetábrázolást, a finom irodalmi és kultúratörténeti párhuzamokat. Az elbeszélések hősei átfogják az egész orosz társadalmat a félkegyelmű koldustól a társadalmi kiváltságokat élvező, magasan kvalifikált értelmiségiig, a világra eszmélő kisgyerektől a haldokló aggastyánig, az apácalelkületű elvált nőtől a szenvedélyes szerelemre vágyó, magányos homoszexuálisig. A történetek együttérzést váltanak ki vagy ironikusak, könnyeket fakasztanak vagy nevetésre ingerelnek, de sosem akarják megmondani az ,,igazságot": a szerző az értelmezést az olvasóra bízza. Ljudmila Ulickaja, a ,,szoknyás Csehov", a csak rá jellemző stílusával, egyéni látásmódjával egyetemessége mellett a kisprózájában is a legnemesebb orosz irodalmi hagyományok folytatója.

Katya Petrovszkaja - Talán ​Eszter
Katya ​Petrovszkaja a rokonunk. Úgy ír, ahogyan mi írhatnánk, ha nem mulasztottunk el volna odafigyelni szüleink és nagyszüleink meséire. Katya Petrovszkaja könyve azonban nem családtörténetet, nem történelmi regény, mert - mint minden örökös - ő is szokott mulasztani: mégis képes beszámolni a felejtés és az emlékezés tereiben tett utazásairól. Mi közünk van a felmenőinkhez? Mit kezdünk a ránk hagyott történetek örökségével? Egy dédapa, aki süketnéma gyerekek számára alapít intézetet Varsóban. Egy nagybácsi, aki 1932-ben merényletet követ el Moszkvában a német követ ellen. Egy dédanya - talán Eszter? -, aki 1941-ben a megszállt Kijevben egyedül marad az elmenekült család lakásában... Petrovszkaja történeteiben nem csak a múlt, de a jelen is megelevenedik, minden az emlékezés hatalmas kirakós játékának darabkájává válik - úgy, hogy egy percre sem maradhat kétségünk afelől, hogy ezekhez a történetekhez nekünk is mi közünk lehet.

Ljudmila Ulickaja - A ​mi Urunk népe
Az ​Európa-szerte népszerű orosz írónő nem tesz mást A mi Urunk népében, csak mesél és mesél a végtelenségig, megunhatatlanul. Mindenről és mindenkiről van egy jó története: legyen szó önbizalom híján álló vagy bármit eltűrő nőkről, az apaság rejtelmeiről, őrangyalokról. Különösen érzékeny a csodákra, a kivételes eseményekre, ám ezeket is – például egy némának hitt gyerek szavait, az állatoknak tartott szentmisét vagy a beteljesülni látszó jóslatokat – úgy tárja elénk, mintha a világ legtermészetesebb dolgairól beszélne. Hiszen amennyire a különleges jelenségekben, legalább annyira otthon van a hétköznapokban. Novellaformában is könnyedén, finoman mutat be szépet és rútat, egy-egy összetettebb szereplőt vagy bonyolultabb szituációt. Nem meglepő ez, hiszen írói érzékenységét a nagy orosz realistáktól örökölte. Rendkívül sokat tud a legfontosabb dolgokról: szerelemről, boldogságról, hitről és halálról. Mindezek mögött pedig nagy-nagy bölcsesség áll: kerülni minden szélsőséget, elfogadni egymást, felülvizsgálni az előítéleteinket az emberben mélyen megbúvó belső hang és az igazságérzet nevében. LJUDMILA ULICKAJA az egyik legnépszerűbb kortárs orosz író, számos jelentős orosz és nemzetközi díj (többek között az orosz Booker-, az orosz Nagy Könyv-, a Grinzane Cavour-díj) kitüntetettje. Könyveiből – tizennégy kötete jelent meg eddig – Oroszországban több mint kétmillió példány kelt el. Három mesekönyv és hat színmű szerzője. Moszkvában él. LJUDMILA ULICKAJA művei a Magvető Kiadónál: Médea és gyermekei (2003) Életművésznők (2004) Vidám temetés (2005) Szonyecska (2006) Odaadó hívetek, Surik (2007) Kukockij esetei (2008) Daniel Stein, tolmács (2009) Történetek állatokról és emberekről (2009) Elsők és utolsók (2010) Imágó (2011) Történetek gyerekekről és felnőttekről (2012)

Mihail Solohov - Csendes ​Don
"A ​már életében klasszikussá vált, Nobel-díjas orosz író világhírű alkotása ez a regény. A mű szétfeszítve a szokásos családregények kereteit, a korszak hatalmas panorámáját bontakoztatja ki, de a kompozíció középpontjában mindig a Melehov család áll, sorsukon át a történelem végső tanulságait összegezi az író. A doni puszták kozákságának balladai szépségű regényeposzáról írja Radnóti Miklós: "Érzelmességtől mentes, pontos és kemény líraiságában szinte egyedülálló, valóságábrázoló erejének titka pedig tapintatos aprólékosságában rejlik... mely az ábrázolás hitelét szolgálja".

Valentyin Katajev - Szentkút
Mire ​gondol egy hosszú és gazdag életpálya végén álló öreg ember, amikor élet-halál között lebeg, és súlyos műtétre vár? Világrendszerek sorsára, az emberiség jövőjére, a béke vagy háború eshetőségére, emberi kapcsolatokra, művészetre, irodalomra, filozófiára - egyszóval olyan kérdésekre, amelyek elsősorban izgatnak minden írástudót. E gondolatok értékes hordozója a regény sajátos cselekménye, amelyben az intellektuális próza vívmányainak mesteri alkalmazásával, mozaikszerűen villantja fel a szerző a gyerekkor, egy szenvedélyes ifjúkori szerelem, egy amerikai utazás megragadó képeit.

Anton Pavlovics Csehov - Szakadékban
Aki ​Anton Csehov elbeszéléseit olvassa, szomorú késő őszi napot érez maga körül, amikor olyan áttetsző a levegő, s élesen kirajzolódnak a pőre fák, a szürke házak, a szürke kis emberek... Az író szelleme, akár az őszi nap, könyörtelen világosságot vetít a kitaposott utakra, a görbe utcákra, a szűk és piszkos házakra, ahol szánalmas kis emberek fuldokolnak unalmukban és tétlenségükben, miközben oktalan és álmos sürgés-forgással töltik be a házakat... A tehetetlen emberek e szürke, unalmas tömege mellett elhaladt egy mindent látó, okos, nagy ember, végignézett hazája unalmas polgárain, és szomorú mosollyal, szelíd, de mélységes szemrehányással teli hangon, arcán és szívében reménytelen fájdalommal, bensőséges, szép hangján így szólt hozzájuk: - Siralmasan élnek önök, uraim!

Ivan Jefremov - A ​borotva éle
A ​"borotva éle" - szimbólum: azt a szinte érzékelhetetlen határt jelenti, amely a tudat és a tudatalatti között húzódik, vagyis amely a teljesen egészséges én pszichikai tengelye. Így magyarázza meg regényének címét maga a szerző, a szovjet tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusa, aki ezúttal a legújabb biológiai kutatások és felfedezések fényében boncolgatja az ember pszichofiziológiájának időszerű kérdéseit. Csodával határos, de megtörtént esetek, valóságos jelenségek hiteles leírásával igyekszik feltárni az emberi test és lélek rejtett tartalékait, energiaforrásait. A történések középpontjában egy titokzatos fekete korona, annak különös kisugárzása áll. Több csoport is meg akarja szerezni, hajszákat rendeznek érte. E kalandok leírásával válik a mű térben és időben több dimenziójúvá. Visszanyúl a régmúltba is, például Nagy Sándor korába, vagy az óindiai művészet kezdeteihez, hogy pontosabban megvilágítsa a tegnap, a ma, sőt a holnap eseményeit. Oroszországból kiindulva Itálián, Dél-Afrikán át a forró Indiáig és a jeges Tibetig húzódik a cselekmény fonala. A bőven áradó események egzotikus környezetben, titokzatos templomokban, lámakolostorokban, tengerfenéken stb. játszódnak le. Szemünk előtt zajlik le egy kalandos nőszöktetés; látjuk, hogyan verekszenek meg erőművészek túlerőben lévő fogdmegekkel; megismerjük a különleges, bénító folyadékot kilövő pisztolyt. A mű hősei sarkított jellemű, különleges képességű férfiak, hősnői egzotikus szépségű és rendkívüli sorsú nők. Tanúi vagyunk hipnózissal való csodálatos gyógyításnak, az önszuggesztió nem mindennapi eseteinek. Csak egy példa a sok közül: a tibeti önsanyargató reszpáknak melegük lesz, amikor a fagyos szélben meztelenül állva locsolgatják magukat - a vizes törülköző megszárad rajtuk! Jefremov a tudománynak és a valóságban gyökerező fantasztikumnak olyan tájaira vezet el bennünket, amelyeken szovjet írók még nemigen jártak.

Mojszej Oszipovics Jankovszkij - Saljapin
"A ​teremtés remeke - írta Saljapin-nekrológjában Tóth Aladár. Aranykori jelenség a XX. század kegyetlen vaskorában. Zseni, kinél különbet talán sohasem ismert az operaszínpad." "Saljapin művészete - a maga töretlen egységében - egyenes továbbvirágzása volt az orosz nép szenvedélyeinek, álmainak, vágyainak, örömeinek, bánatainak. És hangja, ez a páratlanul egyéni, meleg, hatalmas, kifejező árnyalatokban kimeríthetetlenül gazdag bariton - olyan magától értetődőn, olyan közvetlenül oldott meg minden problémát, mintha csak egy iskolát ismert volna: magának a Természetnek iskoláját. Ritmusa, dallammintázása olyan szabad volt, és szabadságában olyan egész, harmonikus, mintha a tengerek és erdők zúgása, az ég zengése vagy a szellők sóhajtása lett volna zeneakadémiája. Ilyen előadóművészet már szinte az alkotóművészettel határos." A magyar közönség régóta várja e páratlan népszerűségű nagy művész életrajzát. Ezért örömmel nyújtjuk most át M. O. Jankovszkij, oroszul 1972-ben megjelent, sok eredeti dokumentummal színesített, Saljapin híres szerepeit is elemző, érdekes munkájának fordítását. Kiegészítésként Komár Pál írását közöljük "Saljapin és Magyarország" címmel.

Alekszandr Bek - A ​volokolamszki országút
Bek ​egész képet nyújt a szovjet ember, a szovjet katona gondolkozásáról, lelkületéről, a szocializmust építő nagy kollektívához tartozásáról, valamint az ebből fakadó nagy erkölcsi öntudatról, mely bármely támadó ellenség feletti győzelem legelső, legfontosabb tényezője. A könyv szerzője maga az élet, a valóság. Hőse: a szovjet nép, a Vörös Hadsereg, mely iszonyú erejű ököllé kovácsolódik, hogy szétzúzza a gyilkos fasiszta betolakodókat. Színhelye: a volokalamszki országút, amelyen a németek be akartak törni az ország szívébe – Moszkvába. Ezt a veszélyeztetett fontos pontot csak hétszáz katona tartotta. Egyik sem volt született hős, csak nemrégen öltötték fel egyen ruhájukat, de valamennyien tudták, mi forog kockán, hogy hazájukat védik az aljas rablótámadás ellen s ez a tudat hősökké avatta őket. Ez a könyv nemcsak érdekfeszítő elbeszélés a Vörös Hadsereg Moszkva körüli harcairól, a legendáshírű Panfilov tábornok hős katonái sorsáról, kinek oroszlánrészük volt a náci offenzíva összeomlásában, hanem jóval több, az egyszerű szovjet ember hihetetlen bátorságának, és hősiességének igazi kútforrása. A szerző elmondatja és elénk tárja a Panfilov-hadsereg egyik különítményének parancsnokával, Baurdzsan Ulival, hogyan vált a békeszerető szovjet polgár katonává, aki a példátlan és nagyszerű győzelemig keményen állta a Moszkva alatti védelmi harcokat, melyeket örök dicsfény övez. Bek a Honvédő Háborúnak ezt a dicső fejezetét, ezt a legendás harci tettet, egyszerű szuggesztív erővel hozza közelebb az olvasóhoz s ez a hétszáz katona emberségével, derűjével, erényeivel és hibáival még színesebbé, még vonzóbbá teszi ezt az izgalmas és elven regényt. Tankönyvének, amely oly közvetlenül hat, mint maga a valóság. S az a kívánatos, hogy magyar dolgozóink minél szélesebb körei olvassák.

Sólem Áléchem - Tóbiás, ​a tejesember
Nyolc ​kis történetet mond el életéből Tóbiás, a Kijev környéki tejesember, hét csudálatosan szép leány boldog apja. Tóbiás házában állandóan vendég a balszerencse. Egyszer sikerül csak könnyű pénzhez, ajándék tehénhez jutnia, amikor két titokzatos asszonyt visz haza kis kocsiján az erdőből, de ennek az örömnek is hamarosan megjön a böjtje: egy kétbalkezes unokaöccs spekulációján az utolsó garasa is elúszik. Tóbiást nagyon szereti az Úristen, s minden rosszból juttat neki, soha nyugton nem hagyja. Lányai szép szerelmes históriái is bajt hoznak Tóbiás fejére. Mégsem veszti el a reményt, nem perlekedik az Örökkévalóval, megérti szándékait. A maga módján segít is bajain Tóbiás: mindenre tud egy-egy bölcs bibliai idézetet, s ha néha azt sem talál, szellemes álidézeteivel nyugtatja meg önmagát. A századfordulón keletkezett sajátos zamatú írás a jiddis irodalom időálló értékei közé tartozik, egyre népszerűbb; Hegedűs a háztetőn címmel musicalnek is feldolgozták s világszerte nagy sikerrel játsszák.

Ivan Pagyerin - A ​főirányban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vaszilij Jan - A ​jégmezők lovagja
A ​könyv rég letűnt időkbe, régvolt emberek közé, régi csaták színhelyére vezeti el olvasóit. Ellenség támad mindenfelől Nagy-Novgorod híres városára, portyázó tatárok, kegyetlen német keresztes lovagok, rabló svédek gyötrik az orosz erdők, puszták, mocsarak egyszerű népét. A tatárok végigsöprik a déli vidékeket (s eljutnak Magyarországba is), északon ugyanekkor a svédek és a kardhordozó német lovagok indulnak "keresztes hadjáratra" az oroszok ellen, akiknek egy része az "eretnek" görögkeleti egyház híve. De méltó vezére támad a sanyargatott népnek. Az ifjú Alekszandr fejedelem, a novgorodi bojárok árulása, ezernyi gáncsoskodása ellenére is élére áll a parasztokból, vadászokból, halászokból toborzott seregének, és a nagy túlerő ellen győzelemre vezeti őket: előbb a Nyeva folyónál lepi meg a svédeket és szétszórja őket, később pedig a talpig páncélba öltözött német keresztes lovagokat győzi le a Csud-tó jegén. A Nyevai Győző, Alekszandr Nyevszkij fejedelemnek regényes életrajza tele van izgalmas, érdekes epizódokkal. A csaták izgalma, a medvevadászat feszültsége, a középkori vásár színes forgataga mind, mind e könyv adta élmény szép emléke marad.

Vera Panova - Hány ​óra van?
Nyolc ​évvel a szerzőnő halála után látott napvilágot a különös hangvételű, költészet és valóság határvidékén játszódó meseregény. A tébolydából szökött őrültek s a fogyatékos tudású, halandó mivoltától rettegő kispolgár szövetségre lépnek, s a békés kisváros életét szétdúlják. A visszafelé forgatott idő köré hamis ideológiát gyártva, hadba küldik a gyermekeket is, meggyalázzák a szerelmet, kiforgatják a nemes szándékokat. Sok mindennek kell történnie, míg az emberek visszatérhetnek az előrehaladó időhöz és gondolatokhoz. Lírai színekkel átszőtt, izgalmas, lebilincselő prózát tart kezében az olvasó, mely egyszerre irodalmi kuriózum és gondolkodva pihentető olvasmány. Az Útitársak, a Messzi utca, a Ha majd visszatérsz című művek után e hagyatékból előkerült kisregény nemcsak az írónő portréját árnyalja, hanem a negyvenes évek szovjet irodalmáról kialakított elképzeléseinket is.

Kollekciók