Ajax-loader

'helyismeret' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Bernhard Grzimek - Michael Grzimek - A ​Serengeti nem halhat meg
A ​Serengeti nem halhat meg nem "Afrika-könyv", legalábbis a szó szokásos értelmezésében nem az. Szerzői nem puskával, hanem injekciós fecskendővel és filmfelvevőgéppel "vadásztak", nem trófeákat gyűjtöttek, hanem színes nyakörveket akasztottak a zebrák nyakába... Nem is "repülős-könyv", bár az ötvenéves tudós pilótavizsgát tesz, és fiával kettesben, kis egymotoros repülőgépen vág neki a kalandos repülőútnak Frankfurtból Kelet-Afrika belsejébe. Nem "repülős-könyv", pedig szerzői mesteri tudást igénylő repülő-feladatokra vállalkoznak, melyek egyike a fiatal Michael életébe kerül. Az sem, amit általában "állat-könyvnek" szokás nevezni. Pedig a Serengeti hatalmas állatcsordáinak életét ábrázolja, a zebrákét, gnukét, gazellákét, oroszlánokét, hiénakutyákét, struccokét, sőt még a mérgeskígyókét is. Csakhogy a két tudós nem sző romantikus történeteket, hanem mélyrepülésben számlálja az előzőleg befogott és megjelölt állatokat, követi vándorútjukat, hogy megállapítsa, milyen sors vár rájuk, ha a Nemzeti Park határait az angol hatóságok megnyirbálják. Az eredményről könyvet írnak és színes filmet készítenek. A könyv Európa csaknem minden országában megjelent és sikert aratott, a film pedig Oscar-díjat kapott. Még csak annyit: fia halála után az apa, Bernhard Grzimnek folytatja a munkát, most már Tanzániában, ahol többé nem a meglevő Nemzeti Parkok fennmaradásáért kell harcolnia, hanem újak létesítését segítheti. Mindent egybevetve, különös, izgalmas könyv ez, melyre sokáig emlékezni fognak az Útikalandok olvasói.

Pethő Zsoltné Németh Erika - Szentendre ​iskolái
Megjelent ​egy könyv, Pedagógus napra. Keménykötésû, több mint ötszázhúsz oldalas, magánkiadásban és városi jelentõséggel, Pethõné Németh Erika Szentendre iskolái 104?-2005 címmel. Fontos munka, jelentõs, legalábbis a város közössége számára, mert hát a legfontosabb városi dologról, Szentendre iskoláiról szól. Ha patetikus lennék, azt is írhatnám, becses ajándék a nemzet napszámosainak. Megfelelõ városi támogatás nélkül, de megjelent Erika néni gyûjtõszenvedélye és áldozatvállalása eredményeképpen. S ez jelez valamit. No nem azt, hogy a város nem volt képes az ügy mellé állni, támogatni, persze azt is, de még valamit. Talán azt, hogy elérkeztünk, én nagyon remélem elérkeztünk abba korba, amikor lehet és szabad emlékezni, sõt ezt leírni is. Mert hát nem csak Szentendrének, de szinte az egész országnak nincs huszadik századi történelme. Ezzel persze nem azt állítom, hogy nincs semmi írva a huszadik századról a történelemkönyvekbe, mert ott áll tudósaink közmegegyezésen és, vagy közvitatkozáson alapuló értékelése a századról, de az a természetes közösségi történelme, az nincs. Amit a családok, egyesületek, kisközösségek írtak le Európa boldogabbik felén magukról, életükrõl, büszkeségeikrõl és szegyelleni valóikról. Nincs ilyen történelem felénk, mert a huszadik század elsõ évtizedének végétõl, szinte 2000-ig fortélyos félelmek tartották a fiókokban a fényképeket, iratokat, fejekben elrejtve a történeteket, mert rossz következménye lehetett ha mesélünk magunkról, volt a történelmi tapasztalat. Mert nagyapáink és apáink keservesen megtanulták, hogy jobb, ha az ember nem nyilatkozik arról, hogy milyen vallású, mert elõfordulhatott, hogy haláltáborban találja magát, milyen nemzetiségû, mert kitelepítésre szánt vagonba rakják, sõt arról sem, hogy esetleg a nagypapa a virilista listán került a tanátsba, mert könnyen a Hortobágyra kerülhetett vagy kuláklistára és még sorolhatnék vagy tizenöt szempontot, amely szerint a huszadik században hátrányba lehetett kerülni. Így hát még idõnként ma is néma a közemlékezet. Ha máson nem, csak magamon megtapasztalhatom, ahogy írom a város 1974 és 1988 közötti kisebb helyi történéseirõl dolgozataimat, hányszor kell belátnom, hogy korábbi lelkes talpnyalók, hogyan lettek mára ellenállókká, nagyhangú elv és értékváltókká és ezért, az ember inkább kihagyja, mint, hogy kortársait, ismerõseit kellemetlen helyzetbe hozza. Mert hát nem minden esetben a személy, hanem az esemény, történés, annak összefüggései a fontosak a közösség számára. S talán ez a helytörténeti némaság az oka, hogy még ma is lehet okos félretájékoztatással, elhallgatással hõsöket gyártani. No ennek feloldásban is fontos az ilyen könyv, persze nem ez a jelentõsége, hanem az, hogy van egy asszony közöttünk, aki gyûjtött, írt és saját pénzén kiadott egy könyvet, a város egyik legfontosabb közösségi ügyérõl a város iskoláinak történetérõl, rólunk szentendreiekrõl, nekünk, magunkról. Köszönet és gratuláció érte.

Tarr László - A ​régi Váci utca regényes krónikája
Tarr ​László A délibábok országa című nagy sikerű kötet szerzője, Budapest múltjának neves kutatója új művében olvasóit a Váci utca történetével ismerteti meg a XVI. századtól napjainkig. Házról házra haladva elmeséli a már lebontott vagy a még ma is meglevő épületek, boltok, műhelyek, vendégfogadók építéstörténetét, életének legérdekesebb eseményeit, beszámol a telkek egykori tulajdonosairól, az üzletek kereskedelmi tevékenységéről. A Váci utcában állt egykor a "Fogadó a Hét Választóhoz", ahol a legfényesebb pesti bálokat rendezték, itt volt a divatos Korona kávéház hírhedt kártyabarlangjával és híres irodalmi szalonjával, a Kappel-féle ház, ahol Kisfaludy Károly és Vörösmarty Mihály töltötte utolsó napjait; a könyvesboltok, ékszerüzletek, divatáruházak sokasága vonzotta ide egész Pest lakosságát. A korzózó hölgyek itt mutatták be új ruháikat, az ifjú gavallérok itt udvaroltak, erre voltak találhatók a legcsillogóbb kirakatok, a leglátogatottabb kereskedések. Tarr László könyve nemcsak a sokszor ismeretlen adatok összegyűjtésére és közreadására vállalkozik, hanem megjeleníti a hajdani korok hangulatát, a hétköznapok történelmét is. Könyvéből megtudhatjuk, hogyan éltek, éreztek, dolgoztak és ünnepeltek a régmúlt idők emberei; megérhetjük, miért is vált a Váci utca az egykori társasélet színterévé; megfejthetjük, mi is volt slágerek megénekelte bájának, különös varázsának titka.

Marosi László - Budai ​Vár / Buda Castle / Château de Buda / Castello di Buda / Budaer Burg
A ​budai Várnegyed, Budapest I. kerületének egyik városrésze Vár néven. 1987 óta az UNESCO Világörökség listáján Budai várnegyed néven szerepel. Területén számos középkori eredetű műemlék, valamint 17-18. századbeli lakóházak és középületek találhatók. A Budai várnegyed része a Budavári Palota, a Szent György tér és a történelmi lakónegyed.

Tittel Kinga - A ​Várnegyed titkai
Tudod-e, ​honnan ered a Savanyúleves bástya elnevezés? Kíváncsi vagy, hol található Buda egyetlen megmaradt utcahídja, vagy milyen titkot rejt a pizsamacsíkos ház udvarán található japánkert? A Várnegyed titkaiból mindezt, és még rengeteg érdekességet tudhatsz meg. Ha szeretnéd megismerni fővárosunk ékszerdobozának kevésbé ismert részeit is, és a mögöttük rejlő lebilincselő történeteket, ha részt vennél egy játékos kincskeresésben, ez a könyv épp neked való! A nagysikerű Mesélő Budapest zsebkönyv-sorozatának első kötete a már ismert stílusban kalauzolja végig az olvasót a zegzugos utcákon, a várfal tetején, a királyi palota kertjében. Akár családdal, akár osztállyal, akár barátokkal indulsz útnak, vágd zsebre a Várnegyed titkait, és csodálkozz rá közös értékeinkre!

Pálos Frigyes - A ​tereskei templom
A ​könyv szerzője, Pálos Frigyes hatvani prépost-plébános, a Váci Egyházmegye őrkanonoka, művészettörténész akkor volt Tereske plébánosa, amikor megtörtént a középkori bencés apátság és templomának régészeti feltárása, majd műemléki helyreállítása. Az olvasó megismerkedhet az apátság történetével, az értékmentő helyreállítás során feltárt és megőrzött román, gót, reneszánsz és barokk építészeti elemekkel. Bár a megtalált és feltárt legapróbb kő- és tégladarab is építészeti emlék, a múlt féltve őrzött tárgya, azért a XII. században létesített és folyamatosan fejlesztett apátságnak kiemelkedő értéke a templomban látható középkori falfestmény, a Szent László legenda, a szép reneszánsz pasztofórium és az épségben megmaradt altemplom. A Nógrád megyei kis templom a magyar kereszténység ezer éves történetének, Jézus Krisztus Örömhírének nagyszerű hirdetője.

Covers_205265
Mátra ​útikalauz Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Mátra ​útikalauz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pereházy Károly - A ​régi Óbuda
Eget ​ostromló házak nőnek a régi viskók helyén Óbudán, a ferde tetős, mállott házak töredékes sorozata napjainkban tűnik el végleg a szurtos kávémérésekkel, kertes kis udvarokkal együtt. Ha ecsettel lehet egy városrész kortörténetét megírni, úgy Kássa Gábor óbudai képei arra szolgálnak. Itt élt és tanított, minden részét ismerte Óbudának, alkotásainak alapanyagát, modelljét környezetében kapta és érzékletes piktúrájával mindezeket meg is festette. "Gyermekkorunk Óbudája - mondja a kötet szövegének szerzője, Pereházy Károly - eltűnt, de az ott átélt élmények még mindig bennünk élnek, és a múló idővel, a távolsággal az élmények kiszínesednek, megszépülnek. Emlékezünk még a vándorcirkuszosokra, kiket gyermeki fejjel oly fennkölteknek láttunk, mint az Olimposz isteneit, a vándor panorámásra, ki soha nem látott csodákat, csacska történeteket, híres rablóvezéreket, kéjgyilkosságokat vetített a kisemberekből összeverődött ámuló közönségnek. Ez az írás - miként a korábban megjelent Tabán című is - egy már elmerül artisztikus világ képeihez íródott, és ugyanazt az emocionális hangulatot kívántam közvetíteni, melyet Kássa Gábor képei láttán az olvasó kap. A lapok forgatásakor csodálkoznak majd rá unokáink a régi település egykori formájára, napjaink emberének pedig, akinek élete része volt ez a település, s némi nosztalgiával tekint a jól ismert utcákra, terekre - messzire futott fiatalságára."

Jávorka Péter - Zsámbék ​és környéke
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

N%c3%b3gr%c3%a1d
Nógrád Ismeretlen szerző
1

Ismeretlen szerző - Nógrád
Nógrád ​az ország legkisebb megyéi közé tartozik, akár területének nagyságát, akár lakóinak számát nézzük. Változatos tájai, sokrétű gazdasága, bontakozó kulturális élete alapján azonban ugyanolyan gazdagnak, sokszínűnek mondhatjuk, mint a nála nagyobbakat. A nógrádi bányászok, munkások sok bátor tettel írták be nevüket a magyar munkásmozgalom történetébe. A mai nemzedékek a mindennapi munka cselekedeteivel formálják történelmüket,s ennek nyomán környezetük is mind fejletebbé, gazdagabbá válik. Az ország megyéit bemutató sorozat negyedik kötete erről a vidékről ad képet az olvasónak, összefoglalva a legjellemzőbb, legfontosabb tudnivalókat. E kötetet is - az előzőekhez hasonlóan - a megyében élő szerzők írták, akik a téma kifejtéséhez elengedhetetlen tárgyilagosságot párosítani tudnák a szűkebb hazájuk iránti szeretettel.

Popper Péter - Várj, ​amíg eljön az órád
India ​szelleme tízéves koromban érintett meg. Azóta vágytam arra, hogy odajussak. Úgy éreztem, dolgom van Indiában. És mint minden igazán fontos dolog az ember életében, ez is megvalósult. Talán ez India legfontosabb tanítása az én számomra: Ne sirasd, ami nem jött el hozzád, vagy amihez te nem érkeztél el idejében. Ebből tudhatod, hogy nem volt megírva sorsdöntő találkozásotok az Élet Könyvében - vagy a karmádban, ahogy tetszik. Nem vagyok Ázsia-rajongó. Nem hiszem, hogy a Távol-Keleten boldogabbak, egészségesebbek, harmonikusabbak az emberek, közelebb élnek a teremtés műhelyéhez, mint bárhol a világon. Nem hiszem, hogy aki a saját hazájában - ahová talán nem véletlenül született - nem találja meg a szellemi útját, idegen kultúrában megtalálja. Terentius híve vagyok, aki kétezer évvel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy: csak égboltot vált, nem lelket, aki áthajózik a tengeren. Nem akarom, hogy megtérj a hinduizmushoz, Buddhához, a dzsain Mahavirához, sem a jógát mai formájába öntő Patandzsalihoz. Én csak mesélni akarok Indiáról, minden objektivitást elhessegetve és szélsőséges szubjektivitással arról, ami ott közel jött hozzám. Vagy talán nem is Indiáról szól a mese, hanem magamról, arról, hogy mivé nőtte ki magát az, ami éppen hatvan évvel ezelőtt, Selva Raja Yesudian mester pesti jógaiskolájában kicsírázott bennem.

Lázár István - S ​középen ott a Velencei-tó...
Vallomások ​a szülőföldről - így lehetne jellemezni Kiadónk sorozatát, amely tizenkét kötetben egy sokak számára kevéssé ismert, fölfedezésre váró országot mutat be: Magyarországot. Neves írók, költők vállalkoztak arra, hogy a "fölnevelő táj" arculatát megrajzolják, megcsodáltassák műemlékeit, népi művészetét, irodalmi hagyományait, bemutassák az ott élők táj- és életformáló mindennapjait. Más-más hangon, de közös céllal szólnak hozzánk ezek az írások: országjárásra, fölfedező utakra sarkallnak, jól tudva, hogy csak az átélt élmény maradandó. Lázár István könyve kitűnő kalauzunk lesz akár a vidék romantikus természeti szépségei, akár geológiai vagy műemléki ritkaságai után nyomozunk. Római ásatások izgalmas eredményeiről, ősi városok átalakulásáról, kastélyokról és cselédházakról, bányászokról és fazekasokról szól a kötet, melyet másfélszáz fénykép gazdagít.

Bárth János - Varság, ​a székely tanyaközség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hokkyné Sallay Marianne - Fertőd ​- Esterházy kastély
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pereházy Károly - A ​régi belváros
"... ​Minden a régi helyén, csak persze ici-pici korrekcióval. Mürschberger úr egykori, szűk fűszerkereskedése elterebelyésedett az idők folyamán, és úgy hívják: Közért. Megvan a Déryné trafikja is, csak éppen dohányárudára keresztelték. Áll, szépen tatarozva, az angolkisasszonyok temploma és zárdája. A templom csinosabb lett, és most már Szent-Mihály-templomnak hívják, a zárda lakályos otthona a Vámos Ilona ápolónő- és szülésznőképző iskola kurtaszoknyás növendékeinek. A templomkapun egy-egy litánia után most is tömjénszag szökik az utcára, s akárcsak egykori műhelyünkben a liszt képzeletbeli illata, a zárda öblös kapualjára is ragad még a hajdani tömjénből valami és a kegyes angolkisasszonyok nyilván pirulva menekülnének, ha látnák kapuzárás előtt a zokogva, telhetetlen csókban összeforrva búcsúzkodó ifjú bábákat és szerelmüket valahonnan egy messzi faluról, a szabadságos honvédeket... Nincs gond semmire nálunk az Erzsébet-híd és a Nagycsarnok között, legfeljebb virágért kell a fővárosba menni - vagyis a Váci utca előkelő, bár foghíjas felére - mert megszűnt Reichard Alice, férjezett Spampinatóné üzlete, s helyét a Gelka foglalta el, mint hirdeti: »A közönség szolgálatában«. És persze a Sörház utcában már egy százada nem csapolnak hazai sört, de hogy nevét el ne veszítse: sörbár nyílt a sarkán, Wernesgrüner sört mérve. A Só utcában nem árulnak már sót, a Pintér közben hiába keresnénk pintéreket, a Molnár utcában bőven találhatunk, ha szükségünk van rá, kárpitosokat, molnárt azonban egyetlenegyet sem... Az Újvárosháza mellett, vadregényes, fákkal-bokrokkal benőtt kertecskében a parányi szerb templom, vasrács körülötte, falához, kőkerítéséhez dőlve régi sírkövet, sírkeresztek őriznek ismeretlen rác halottakat. Akad-e még hívője? Nemigen, hisz kevés környékünkön a szerb, bár valaha a mi háztömbünket szerbek lakták, már IV. Béla korában itt volt a rác város, a mi házunk alaprajza most is ugyanaz, mint akkor, hány évszázaddal ezelőtt is?!..."

Zolnay László - Az ​elátkozott Buda / Buda aranykora
"Ötödik ​évtizede foglalkoztat a történelem. Negyedik évtizede foglalkozom Buda középkori történetével. Még 1949-ben úgy alakult a sorsom, hogy évekig részt vehettem a Buda vári palota régészeti feltárásain. Már akkoriban felmerültek bennem olyan várostörténeti felismerések, hipotézisek, hagyományokban való kételyek, amelyeket utóbb - kényszerű, de hasznos vidéki, egri s esztergomi múzeumi évek után -, 1967-től fogva, immár mint a budai ásatások irányítója realizálhattam, s vehettem újabb vizsgálódások alá. Mivel számomra csak az az ismeret vagy hipotézis valós, amelyet kifejezek, feltevéseimet azonnal megfogalmaztam s publikáltam. Ezek időnként vitát váltottak ki. E kötetemet budai régészeti kutatásaim összefoglalásának szánom. Munkálkodásom során tán a leglényegesebb eredmények érzem annak a csak az 1970-es években igazolt feltételezésemnek realitását, amely szerint a budai Várhegyen már a szent királyok korától a tatárjárásig állt a vizekkel övezett Pest város jobb parti faluja, agrártelepe. (1974-ben ennek a kutatása vezetett archeológiai munkám döntő mellékeredményére, a budai szoborgaléria szerencsés felfedezésére). Megítélésem szerint sikerült a rezidenciális Buda korai helyrajzának, telepítése történetének és a királyi palota építéstörténetének szabatosabb meghatározása is. Sajnos, néhány más ásatási kezdeményem - a Táncsics Mihály utcai régebbi királyi nagykúria s vele a Szent Márton-házikápolna, a XV. századi kéthajós zsinagóga és a Ságvári-ligeti pálos főkolostor feltárása - kívülem álló okokból - régészeti torzó maradt. Ezeknek befejezése a jövő feladata. Munkámat az elődök s a kortárs régészek-történészek eredményeibe ágyaztam bele, s képekkel, valamint szövegemben igyekeztem megrajzolni a budai középkor művelődéstörténeti hátterét is."

Szombathy Viktor - Boros Lajos - Soproni Sándor - Szentendre
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hankó Vilmos - Székelyföld
Hankó ​Vilmos "Székelyföld" c. könyve (1896) a korabeli magyar könyvnyomtatás egyik remeke volt. A 350 oldalas mű előszava a következőket írja: "Az első ilyen irányti lépést a Székelyföld megismertetésére az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület tette, midőn elhatározta, hogy a Millennium emlékére "Székelyföld" czím alatt díszmunkát ad ki, melyben a Székelyföldet bemutatja szóban és képekben a magyar közönségnek. A munka megírásával Hankó Vilmos doktort, az egyesület választmányi tagját, a Székelyföld alapos ismerőjét bízta meg, ki a legjobb tehetségét s teljes munkaerejét vetette latba, hogy munkáját élvezetes olvasókönyvvé, minden művelt magyar embernek, öregnek és fiatalnak élvezetes olvasmányává tegye.

Héty Péter - Debrecen ​ezoterikus térképe és címere
Manapság ​már felénk is lehet hallani az emberi test erőközpontjairól, az úgynevezett csakrákról. Az viszont eléggé meglepően hangzik, hogy Debrecennek is vannak hasonló csakrái és ezeknek megfelelő életfunkciói. A fallikus szimbólumként a város fölé meredő 24 emeletes toronyház és a gondolkodó fej, az egyetemek között az emberi idegrendszer mintájára közlekedik a villamos járat, amely mentén méretarányosan található a további öt erőközpont. Az ősi hermészi hagyományokban ennek az erővonalnak a szimbóluma a Merkúrbot. Az olvasmány az analógiák segítségével igyekszik közvetlen környezetünket kapcsolatba hozni a transzcendentális értékeket kereső szellemi irányzatokkal, különösképpen a keresztény-misztikus gondolkodásmóddal. Nem mindennapi, érdekes, komoly elgondolkodásra késztető szellemi kaland részesei lehetünk.

Nemerkényi Antal - Észak-Magyarország
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dési József - Fehér Miklós - Fülöp Lajos - Dr. Hontert Rezső - Dr. Lénárt János - Tóth Anna - Nagy Gyula - Mátra ​útikalauz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Naszádos István - Sárvár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Carmen Michael - Bohémélet
Valahányszor ​el akartam hagyni ezt a várost, tovább üldözött álmaimban, és mindig visszarántott magába. Izzó erotikája, szüntelen szenvedése, piszkos nyomornegyedei kísértettek, akármerre jártam... - így vall a kötet ausztrál szerzője, Carmen Michael Rio de Janeiróról. A fényűző strandok képeslapvilága helyett Carmen Rio de Janeiro bohémek lakta negyedeiben merül el. A színpompás, veszélyes, kiszámíthatatlan város és őrült, mégis szeretnivaló lakói - a cariocák - hamarosan rabul ejtik a lányt. A brazil arisztokraták koktélpartijától a hajdani rabszolgák ükunokáinak kunyhójáig mindent átitat a szamba és a szerelem elsöprő, tömény élvezete. Talán a könyörtelen napsütés lehet az oka, talán az ott élők mindennapjainak esetlegessége vagy talán az az őrült karnevál... Rióban az élet arról szól, hogy egyszerűen csináld azt, amit akarsz. És tényleg e szerint él mindenki. Sem az egyház, sem az állam, de még a lelkiismeret sem befolyásolja az embereket. Carmen Michael könyve szenvedéllyel, mégis őszintén ír a szabadság és a hedonizmus városáról, ahol a boldogság egyetlen receptje így hangzik: élj a mának!

Fred Wander - Pillantás ​Hollandiára
Amszterdam, ​Rotterdam, a nagy kikötővárosok lüktető élete, álomba merült halászfalvak, szélmalmok, tulipánmezők és facipők, a nagyvárosokat ellepő tarka hippik, a kimustrált hajókon lakó fiatal családok, a légszennyeződés ellen tüntető hágai diákok és az őket értetlenül vagy közömbösen szemlélő járókelők, mind-mind hozzátartoznak ehhez az országhoz, amely elbűvölő, s ugyanakkor a tőkés társadalom ellentmondásaival terhes. Mindezt élményszerűen tárja elénk két jó szemű újságíró, akik autón utazták be ezt az országot és útjuk során nem elégedtek meg a felületes benyomásokkal; "pillantásuk" nem csak a jelent fogja át, hanem a történelmi múltból indul ki és a jövő perspektíváira is kiterjed.

Schmidt Egon - Napsütötte ​ösvényeken
"...Járom ​az ösvényt. Figyelek, nézelődöm, csodálkozom és gyűjtöm a többnyire hétköznapi, de számomra mégis oly kedves élményeket. Minden tavasszal újra örülök, amikor az első fülemülét meghallom, elbűvölve állok a pipacsoktól pirosló vagy a margarétáktól fehérbe öltözött rét előtt, és gyermekkorom óta nem tudom eldönteni, hogy ha választanom kellene, a nappali pávaszemet vagy az Atalanta-lepkét tenném az első helyre. A könyvben szereplő írások egy része rövidítve elhangzott a Magyar Rádió Oxigén című műsorában, másokat naplóimat lapozgatva írtam meg, de vannak egészen friss, még "meleg" írások is..." Schmidt Egon

Covers_198179
Bács-Kiskun Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Bács-Kiskun
Bács-Kiskun ​megyében az itt élő emberek szívóssága-szorgalma és az itt működő mezőgazdasági kutató-fejlesztő intézetek tudósainak és szakembereinek hozzáértése virágzó mezőgazdasági kultúrát, kiváltképpen szőlő- és gyümölcskultúrát teremtett. A megtermelt zöldség, gyümölcs, hús és gabona az ország lakossága negyedének-harmadának ellátását bíztosítja, s számos kiváló terméke figyelemre méltó tétel külkereskedelemünkben. Ipar e tájon a felszabadulás előtt szinte nem volt, azóta fejlődött ki a mezőgépgyártás és a mezőgazdasági termékek feldolgozása, s meg kell említeni a szank-kiskunhalasi kőolaj- és földgázmező eredményeit is. A megyeszékhely Kecskemét, az "Alföld metropolisa", országhatárokon túl fénylő hírnevét neves szülöttének, Kodály Zoltánnak s az ő tevékenységét követő-folytató zenepedagógusoknak is köszönheti. A megye legfiatalabb városa Kiskőrös, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján kapta meg a városi címet. A történelmi idők kiterjedt tanyavilágot hoztak létre e vidéken, s a megyében még ma is húsz olyan település van, ahol a lakosság nagyobbik fele él tanyán. Az első tekintetre szerény megye olyan kincseket tud felmutatni, mint a Kiskunsági Nemzeti Park különleges hangulatú tájai, az ősi-megújuló Kalocsa népi iparművészete, a mediterrán színeket felvillantó régi kereskedőváros Baja, valamint a számos helyen csak újabban hasznosuló gyógyvizei. A sorozat megyei szerzőnek mértéktartó tárgyilagosságán átcsillan, hogy szűkebb hazájukat igazán ismerik és szeretik, s tudásukat-érzéseiket szeretnék megosztani az olvasóval is.

Cservenyák László - Szabolcs-Szatmár
Az ​ország legszegényebb vidékei között tartották számon sokáig Szabolcs-Szatmár megyét. Az utóbbi időben azonban nagyarányú fejlődés ment végbe: egy sor ipari üzem települt a megyébe, új városok születtek, jelentősen átalakult a megye társadalmi és gazdasági szerkezete. Ma már nemcsak mezőgazdasági terményeiről, az almáról, a burgonyáról, a dohányról híres, hanem egyre több ipari termék is öregbíti hírnevét az ország határain belül és kívül. Valaha sűrűn szedték itt áldozataikat a különböző népbetegségek, ám a szocialista fejlődés eredményeként most már e vidék lakossága is korszerű egészségügyi ellátásban részesül. Természeti értékeit, műemlékeit mostanában fedezik fel szélesebb körben, s az ország kulturális életében is mind erőteljesebben vannak jelen a szabolcsiak. A megyében élő szerzők avatott tollal írják le Szabolcs-Szatmár történelmének, gazdasági, kulturális és társadalmi életének legfőbb jellemzőit, mutatják be a tájat és az ott élő embereket. A kiadónak az ország megyéit bemutató sorozatában ez immár a nyolcadik kötet, amely az előzőekhez hasonlóan a megye életének minden fontos részletéről tájékoztatja az olvasót.

Szénássy Zoltán - Új ​komáromi Olympos
Komárom ​nevét hallván, leginkább Lilla és Csokonai s természetesen a nagy mesemondó, Jókai Mór alakja jut az irodalomkedvelő ember eszébe. Kevésbé köztudott, hogy megfordult a városban Móricz Zsigmond is, a régi magyar literatúra nagy magyar alakjai közül Baróti Szabó Dávid és Péczeli József. A hagyományébresztés szándékával szól Szénássy Zoltán a szellemnek azokról a munkásairól is, akiknek arcképe a mai magyar irodalmi köztudatban kissé ugyan megfakult, ám emlékük méltó a felidézésre (Kultsár István, Katona Mihály, Hetényi János). Portét rajzol a három Beöthyről - Zsigmondról, Lászlóról, Zsoltról -, Takáts Sándor történészről, Szinnyei Józsefről, a legnagyobb magyar bibliográfusról, a két háború közötti Komárom magyar szellemi életének vezetőiről: Alapy Gyuláról és baranyai Józsefről. Szénássy Zoltán hagyományőrző, ügyszeretetre valló "irodalomtörténeti tipográfiáját" - melyet különösen az ifjúságnak ajánlunk figyelmébe - gazdag képanyag egészíti ki.

Tüskés Tibor - Szülőföldünk, ​a Dunántúl
A ​Szülőföldünk... sorozat harmadik kötete a Dunántúlról szól. Ezt az országrészt nem is lehetne találóbban jellemezni, mint Keresztury Dezső szavaival: A Dunántúl "azért oly elragadó, mert egyszerre jelen és évmilliós múlt, természet és társadalom, növekedés és alkotás, sors és szabadság, otthon és nagyvilág." Ezt a sajátos világot tárja elénk ez a gazdag irodalmi olvasókönyv, amelyben dunántúli írók, költők, tudósok és művészek írásai találhatók. Megszólal itt a messzi történelmi múlt, régi krónikák lapjairól megelevenednek régi históriák; dicsőséges és vesztett csaták hősei, jelenetei vonulnak el szemünk előtt; kirajzolódnak a szemelvényekből apáink nehéz gondjai, ellentmondásos harcai, a közelmúlt sokszor hiábavaló, olykor eredményes küzdelmei; és megismerjük a Dunántúl változatos, sokszínű mai életét is. Az utolsó fejezetben költők és írók tesznek vallomást a Dunántúlhoz fűződő érzelmeikről. Egyikük a Balatonért vagy a Dunántúl más - oly sokféle! - természeti szépségéért, másikuk kedves városa fényeiért lelkesedik. Van köztük, aki egy vidám gyermekkori emlékét idézi föl, vagy az első gólyáról mesél. Egyesek a keserű múltat siratják, míg mások a tájak és a városok formálóját, az alkotó embert köszöntik. Van, aki a Dunántúl jövőjét rajzolja, színezi, és van, aki - mint Illyés Gyula - a szülőházáról, egy kétablakos kis dunántúli parasztházról ír - de végeredményben valamennyien a hazáról beszélnek. Így válik a Dunántúl mindnyájunk szülőföldjévé, hiszen "A hazám a házam tája, amely pillantásommal, ahogy növekszem, egyre bővül, széles gyűrűkben egyre távolabbi területekre terjed, mint a hullám a vízbe dobott kavics körül; világokat hódíthat, elérheti a csillagokat, - amikor a régi ház már örökre elmerült".

Covers_163940
Borsod-Abaúj-Zemplén Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Borsod-Abaúj-Zemplén
Borsod-Abaúj-Zemplén ​megye népességszámát és területét tekintve, hazánk megyéi között a második helyet foglalja el. Területén Magyarország két nagy tája - az Északi-középhegység és az Alföld - találkozik, s ez meghatározó a fejlődésére. A kiváló kereskedelmi lehetőségek egy sor város - Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tokaj, Szerencs - kialakulását és gazdagodását tették lehetővé. A hegységek ásványkincse pedig virágzó ipari városokat - Ózd, Kazincbarcika, Miskolc - hozott létre, melyek ma is hazai nehézipar tekintélyes részét adják. E táj történelmi eseményei és kulturális kisugárzása nemegyszer országos jelentőségűvé váltak. Itt volt a Rákóczi-szabadságharc bázisa, az ónodi és sárospataki országgyűlések nagy horderejű politikai, diplomáciai, társadalmi döntések színhelyei voltak. A magyar irodalmi nyelv is az itteni, abaúj-zempléni és a szomszédos hajdúsági-bihari vidék tájnyelvéből fejlődött ki. A boldvai kolostorban íródott a Halotti beszéd, e tájon készült az első magyar bibliafordítás, itt tevékenykedett a nyelvújítás vezéralakja, Kazinczy Ferenc. A pataki kollégiumból indult Kossuth Lajos, Móricz Zsigmond, s a magyar kultúra terjesztőinek névtelen tízezrei. A gazdag munkásmozgalmi hagyományok, a fasiszta megszállók elleni küzdelem s a felszabadulás utáni lendületes fejlődés méltó volt a történelmi elődökhöz. A megye természeti szépségeire, gazdag műemlékeire, tudományos és művészeti eredményeire méltán büszkék az itt élők. A kötetet író - a megyében élő és dolgozó - szerzők nagy szeretettel és tárgyilagossággal írták le azt, amit e kötet tízegynéhány íves terjedelme tudatában, a legfontosabbnak ítéltek az olvasók elé tárni.

Rácz Zoltán - Családi ​és társadalmi ünnepek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szita László - Harkány ​fürdőtörténet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók