Ajax-loader

'magyar kultúra' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


A_magyarok_kr%c3%b3nik%c3%a1ja
A ​magyarok krónikája Ismeretlen szerző
22

Ismeretlen szerző - A ​magyarok krónikája
A ​múlt ködébe vesző őshazától a 2000. esztendőig, több évezreden át követi nyomon népünk történetét, a megmaradásért folytatott harcok és a békés hétköznapok eseményeit éppúgy, mind művelődésünk legjelentősebb állomásait. Beszámol jelentős magyar tudományos, technikai felfedezésekről, találmányokról – politikusok, művészek, írók, költők, nagy gondolkodók portréi rajzolódnak ki előttünk, olyan embereké, akik példaként állhatnak minden nemzedék előtt. A Helikon Kiadó szándéka szerint minden magyar család kincse lesz ez a könyv. Hiszen rólunk szól. Egy hosszú vándorlás után a Kárpát-medencébe érkező, itt államot alapító és fenntartó népről, melynek 1120 éven át mindig volt ereje az újrakezdéshez. - Nemzeti múltunk 14 fejezetben - európai kitekintéssel - Kronológiai összefoglalók - Történelmi esszék, tanulmányok - Az adott időszak kulturális-gazdasági, technikatörténeti szenzációi - 2000, többségében színes rajz, metszet, fotó, reprodukció - 120 színes térkép Nemzeti történelmünk és művelődésünk nagy, összefoglaló kötete minden magyar család könyvtárának értékes és pótolhatatlan darabja.

Gerlei Tamás - Kukla László - Lovász György - Az ​Ikarus évszázados története
E ​könyv keretein belül a magyar ipartörténet egy megismételhetetlen korszakának nemzetközileg is méltán elismert műszaki vívmányait mutatjuk be időrendi sorrendben, közérthető, olvasmányos módon. Az egy évszázad során megalkotott számtalan típuson keresztül igyekszünk szemléltetni az Ikarus gyár sikerekben és kudarcokban egyaránt gazdag történetét.

Fodor Marcsi - Neset Adrienn - 50 ​elszánt magyar nő
Ötven ​magyar nő, akikről utcákat, tereket, bolygókat neveztek el, ám a tankönyvek sokszor meg sem említik őket. Ötven nő, akik mertek valamiben elsők lenni. Olyan nők, akik a leleményességüknek és a kitartásuknak köszönhetően mindig kimásztak a legmélyebb gödörből is, és közben sem feledkeztek meg arról, mit diktál az emberség. ___Izgalmas életutak, példaértékű történetek múltból és jelenből - a jövőnek.

Kovács Ágnes - A ​hajlított kalap
A ​német nemzetiszocialista vezérek számára a II. világháború alatt a különböző európai országokból elrabolt műtárgyakból hoztak létre művészeti gyűjteményeket. Ezeket azután - a hadi eseményektől függően - más és más helyszínre szállították, jól védhető kastélyokban vagy sóbányák tárnái mélyén őrizték. A kincsek felkutatása a háború utolsó szakaszának különlegesen izgalmas fejezete volt, amelynek hősei az amerikai hadsereg erre szakosodott szervezetei és tisztjei voltak. Az egyik első "kaland" a berlini Birodalmi Bankból a merkersi bányába szállított óriási mennyiségű aranyrúd, többtonnányi ezüst, valuta, papírpénz és értékes műtárgy felfedezése volt, amelyeket 1945. április 12-én Eisenhower, Bradly és Patton amerikai tábornokok jelenlétében foglaltak le. Az aranyrudak nagy részét visszaadták az egykor megszállt országoknak, így lefoglalásukat jogosnak tarthatjuk, a hatalmas "leletben" azonban voltak olyan értékes darabok is, amelyek soha nem kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz. Néhány műtárgy, rögtön a háború végét követően, illegális utakon az Amerikai Egyesült Államokba került, ahol a felvevőpiac óriási volt. A múzeumok és műkereskedők nem kérdezték, hogy a legtöbbször svájci műkereskedők közvetítésével kalapács alá került műtárgyak korábban kinek a tulajdonát képezték. Az azonban egyértelmű, hogy az elrabolt műkincsek rejtekhelyeinek megtalálásában, megmentésében és visszaszolgáltatásában az Egyesült Államok példamutató szerepet vállalt.

Halász Judit - Orosz Ildikó - Nem ​születtem varázslónak
„Igaz ​történetek az igazi Halász Juditról, aki egy tündér. Én ismerem őt személyesen. Tényleg ilyen. Lehet, hogy a Mikulás is létezik?” Bródy János „Néha nem árt megállni, és végiggondolni, honnan hová jutottunk el. Mit valósítottunk meg a vágyainkból, terveinkből és mit nem. Én ezt eddig elmulasztottam. Most megpróbálom pótolni. Még sok olyan feladatom van, ami nagyon is érdekel, a világ és önmagam iránti kíváncsiságom nem csökken. Jó, hogy így van, mert az érdeklődés elmúltával megállíthatatlanul beköszönt az öregkor. És ha kimaradt valami? Hát talán majd egyszer…" Halász Judit

Andrássi György - Polgárháború
Ez ​a könyv a képzelet műve és remélhetőleg az is marad! Szereplői néhány közismert politikust kivéve kitalált személyek, de hasonlóságuk létező személyekkel nem mindig a véletlen műve. A történelem fordulataiért a szerző nem vállal felelősséget. Egy érettségiző diák volt olyan pofátlan, hogy megírta a XXI. századi magyar polgárháború történetét. Azt a háborút, amely fegyverropogás nélkül már folyik. Amely elválaszt egymástól régi barátokat, és egymás ellen fordít családtagokat. Amely miatt ebben az országban vagyunk Mi, és vannak Ők. De ebben a regényben már dörögnek a fegyverek. A kereszteződésekben ellenőrző pontok állnak, a játszótereken hullatárolók. A háztetőkön orvlövészek lapulnak. A seregekben mindkét oldalon fiatal harcosok élvezik életük nagy kalandját, amíg rá nem jönnek, hogy valójában önmagukat gyilkolják. Ákos érettségi helyett a szoclib milíciában harcol. Egy összecsapás közben régi baráttal találkozik a túloldalról, volt szerelme nővérével. A szép és kedves fidós nemzetőrlánnyal elhatározzák, hogy ők ketten együtt megmentenek néhány szerencsétlen öreg zsidót, akiket a díszmagyarok nyilas elődeik rémtetteinek emlékművénél akarnak a vízbe lőni. Ekkor még minden egyszerűnek tűnik. De aztán Ákost letartóztatja a koalíciós kémelhárítás, és beszervezi egy, a pártok felett álló még titkosabb szervezet. Ágiról kiderül, hogy a Polgári és Nemzeti titkosszolgálat tisztje. Az események Bécsbe sodorják a két fiatalt. A fiú a CNN riporternőjébe lesz szerelmes, és az idősebb asszony egy ideig a partnere ebben a kalandban. A lány a vőlegényét veszti el egy olyan lövöldözésben, amely megmenti Ákos életét. A Polgárháborút olvashatjuk kalandregénynek, egy furcsa szerelem történetének. Olvashatjuk egy szemtelen és a tekintélyt csöppet sem tisztelő fiatal véleményének szülőkről, szexről, szerelemről, a felnőtté válás meg nem fogható pillanatáról, arról a rajongás-gyűlölet viszonyról, amely a főhőst mindentudó és mégis lúzer apjához köti. (Olvashatjuk őszinte csodálattal az empátia iránt, amellyel a szerző megérti az idősebbek félelmeit és a férfiak álmait.) De olvashatjuk mint figyelmeztetést is!

Kopátsy Sándor - Kádár ​és kora
Igaz-e, ​hogy Kádár hírneve, értékelése közvetlenül István király és Mátyás király után következik a közvélemény tudatában? Mondhatni-e, hogy a maga lehetőségeit tekintve "a legnagyobb magyar"?! Kádár és kora című könyv írója Kopátsy Sándor nem ma, hanem 1992-ben írott Beszélgetések Adyval című könyvében írta: "Aki nem tudja, hogy Kádár az adott körülmények között a lehetséges legjobb megoldás, éppen olyan ostoba, mint az, aki azt hiszi, hogy Kádár azt is tudja, mit kellene akkor csinálnia, ha nem volna gúzsba kötve." A neves közgazdász-történész író nagy ívű könyvét minden bizonnyal éles és határozott helyeslés vagy tagadás fogadja majd az újságok, folyóiratok, s az elektromos média "oldalain".

Boruzs János - Jacsmenik Erika - Tudod-e, ​hogy...
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Krúdy Gyula - Rózsa ​Sándor
Ki ​is volt Rózsa Sándor? "Ő hajtja el a makói határból a legelésző tehéncsordát, de ugyanakkor tinót ajándékoz egy útban talált szegény embernek... Ő állt be Kossuth honvédseregébe 150-ed magával küzdeni a magyar szabadságért, de ugyanakkor kirabolja azokat a falvakat is, amelyek a csatatértől távol voltak. A legendákból, mesemondásokból nem volt könnyű dolog kihámozni az igazságot, amikor Rózsa Sándor hiteles életrajzát írtam. Sokszor álltam meg tűnődve hivatalos ügyiratok állításai és a mesemondások felett. De végre elkészült a történet: Rózsa Sándor első hiteles életrajza." Krúdy Gyula

Lackfi János - Milyenek ​MÉG a magyarok?
A ​magyar ember eltöprengett, vajon miből tudható, hogy ő éppen magyar. Lackfi János: A humor segít felröhögni a letapadt, évszázados lelki nyákokat. Aki nevetni tud magán, talán ritkábban jön indulatba, javul a kedélye, nem lesz olyan sérülékeny az önbecsülése. Van bennem egy csengő, amely manapság gyakorta jelez szellemi szmogriadót. Olykor fuldoklunk a politikai kipufogógázoktól. A nevetés viszont ózonbuborék. A nagy sikerű Milyenek a magyarok? folytatásában sem csalódunk. Kedvcsinálóként álljon itt néhány görbe tükör: Szadista bölcsődalok, Külmagyarok, Rokonok és rókázások, A kínaiak a golyóikkal számolnak, Jégkocka ingnyakba. A nevetés és/vagy sírás garantált ezúttal is.

Elfelejtett_magyar_0
5

Ismeretlen szerző - Elfelejtett ​magyar mesterségek
A ​Fedezzük fel együtt? című képes ismeretterjesztő könyvsorozat legújabb kötete egy időutazásra hívja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. A régmúlt időkben számtalan mesterség terjedt el hazánkban. A magyar mesterek kézzel készített munkái messze földön híresek voltak, és mind a mai napig őrzik valódi értéküket néphagyományunkban. E könyv segítségével az olvasó újból fölfedezheti a régi mesterségeket, és megismerheti a mesteri tárgyak szépségét, hasznosságát, továbbá bepillantást kaphat a mesteremberek műhelytitkaiba, a munkafázisok folyamatába. Rajta hát, fedezzük fel együtt dédanyáink, dédapáink különleges világát és az elfelejtett mesterségeit!

Kós Károly - Erdély
Kós ​Károly 1929-ben írt ismeretterjesztő munkája valódi kuriózum: Kós mintegy 60 litográfia és grafika kíséretében megírta Erdély történetét a honfoglalástól a 20. századig. Mert: A história bizonyítása szerint Erdély azoké a népeké volt, akik ezt a földet, ezt a sorsot és ezt a pszichét vállalták, és azoké lesz a jövőben, akik azt a jövőben vállalni fogják. Erdély sorsa akkor volt a legboldogabb, kultúrája akkor virágzott ki leggazdagabban és legteljesebben, amikor népei egyakarással vállalták a külön erdélyi sorsot és építették azt külön erdélyi eszükkel. Erdély geográfiai szempontból: egység, mert hegyláncok által élesen határolt felföld, melyet nyugatról a nagy Magyar-Alföld, északról a Dnieszter-völgybe hulló bukovinai medence, északkeletről és keletről a moldovai, délkeletről és délről a havasalföldi síkság (az Alduna mély alföldje), tehát mindenfelől mély fekvésű és nagy kiterjedésű alföldek környékeznek. Az erdélyi medencének a belseje, mely a Mezőségen kívül csupán a Maros, Szamos és a Küküllők alsó völgyeit foglalja magában, átlagosan 300400 méter magasan fekszik a tenger színe felett, míg az ezen kívül még művelhető területek nagy része is átlagosan 500 méter magasan. Ezzel szemben a Magyaralföld és a havasalföldi síkságnak tengerfeletti magassága átlag csupán 100 méter, és a moldovai meg bukovinai folyóvölgyek sem igen haladják meg a tengerszint feletti 200 méter magasságot. Erdélynek ez a zárt és magas fekvése gazdaságilag is egyéniséggé predestinálják ezt a földet. A história pedig bizonyítja, hogy Erdély olyan küszöbkő Európa kelete és nyugata között, melyen a nyugatról keletre, avagy keletről nyugatra hullámzó minden kulturális áramlat akarva, nem akarva megbotlott, és botlás közben valamijét el kellett itt hullatnia. Időtlen idők óta népek és hitek, fajok és kultúrák keveredő helye ez a föld, ahol a bármely oldalról előnyomakodó népek, bárhol Európa mindig vérre szomjas földjén, ha halálos tusában összeroppantak, akkor a megvert fél vérző, megrettent, búvóhelyet kereső töredékéből bizonyosan került a Királyhágó és Keleti-Kárpátok közé is valamennyi, a rengeteg erdők, a titkos, dugott völgyek eme csudálatos fellegvárába. És ha a későbbi idők folyamán a szerencsés véletlen, vagy újabb sújtó szerencsétlenség okából el kellett hagynia valamelyik népnek ezt a földet, valami mégis mindig maradt itt belőle. Erdélynek ez a természettől való és megmásíthatatlan adottsága predestinálja, emberi akaratok ellenére is, e föld népeinek kultúrai egyéniségét, minden környező kultúráktól való különbözőségét. A különleges kötet évtizedek homályából lép elő.

Lackfi János - Milyenek ​a magyarok?
Milyenek ​is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.

Hernádi Miklós - Olyan, ​amilyen?
Tartalom Előszó ​helyett Egy házban Első félkör: együttélés Fiatalok előnyben? Sok férfi sok nő A házibulikról A túlterhelt család Felesleges apák Tanuló gyerekek Nyelvi kiszolgáltatottság? Kinek nevezzelek? Autósvilág Magyarországon Kovács úr feltámadása Magyar ember a zsebébe nyúl Két álom között Értekezés a sorállásról Társasházi társadalom Társasházi teherpróba Betegek vagy bűnözők? A famozsártól a családfáig A hallgatás és a titok Ünnepek, részletre Második félkör: tömegkultúra Az unalom Régi tárgyak Népművészeti láz Csomópontok Fényképezés A képregény Tévévetélkedők Közhelyek kártevése Vigyázat! Zsargon! Irodalmunk adóssága Munkások, akik írnak Táncdalfesztivál Sok a zene A vidámság kora A sport mai arca Gigászok a pályán Sportfazon Modern hiedelmek A tudomány, és akiknek már nem kell Nem akarok ellazulni Utószó helyett Várható élettartamom

Konrád György - Az ​autonómia kísértése / Antipolitika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lukács Anikó - Nemzeti ​divat Pesten a 19. században
A ​19. század 20-as éveitől kezdve Magyarországon a nemzet került a gondolkodás és a közbeszéd középpontjába. A viták nemcsak az országgyűlésen és más politikai fórumokon zajlottak. A bálokon, divatlapokban és általában a nyilvánosság színterein a nemzeti problematika mindenki számára érthető formában jelent meg: a nyelv, a zene és a tánc mellett az öltözék lett a nemzetiesedés mértékének mutatója. A kötet azt mutatja be, hogy elsősorban a divatsajtó és másodsorban a divatos holmik előállítói milyen kollektív képzetek mozgósításával próbálták rávenni olvasóikat, hogy egy olyan időszakban, amikor már több mint egy évszázada a párizsi, illetve bécsi divat határozta meg a városi, úri öltözködést, magyar nemzeti öltözetet vásároljanak és viseljenek; a mindig változó, újdonságot kínáló divat helyett állandó szokást hozzanak létre, és ahhoz alkalmazkodjanak külső megjelenésükben.

Nemeskürty István - Szántó Tibor - A ​magyar filmművészet képeskönyve
A ​könyv a magyar filmművészet kezdeteitől napjainkig kalauzolja az olvasóját: több mint háromszáz filmből villant fel emlékezetes jeleneteket. "Ezek ugyan "csak" állóképek - írja Nemeskürthy István -, mégsem azonosak a fényképművészet albumokban közzétett kompozícióival. Emlékezetünk filmjével kiegészítve megmozdulhatnak és életre kelthetik a most egyetlen fotóba sűrített cselekményt. De nem csupán az egyes filmek cselekményét óhajtanánk így a néző-olvasó közreműködésével megmozdítani, hanem az immár nyolvanegynéhány éves magyar film kalandos történetének mozgóképét is szeretnénk felidézni. Mit látunk ezeken a képeken? Tájékoztató közlést, divatos idegen szóval: információt? Tényszerű eligazítást: ez és ez, ekkor és ekkor, ebben meg ebben a filmben? Képes krónikát? Fényképművészeti műalkotást? S ha azt, kinek a művét? ... Vagy talán emlékeztető jelzés csupán, ami könyvünket lapozgatva a nézegető olvasó szeme elé kerül? Mindegyik és egyik sem." A magyar filmművészet képeskönyve nemcsak visszatekintés, hanem tabló is: egyaránt bemutatja az idősebb korosztály kedvenceit és a nyolcvanas évek fiatal rendezőinek legígéretesebb teljesítményeit.

Vécsey Aurél - Hunok-magyarok ​eredete és vándorlásai
A ​magyarság történetének kezdetét mintegy két és félezer évvel ezelőttre tehetjük: ekkor váltak ki távoli elődeink az ugor népközösségből, s kezdték meg önálló életüket. A magyar őstörténet a honfoglalás előtti évezredekről szól, népünk eredetét vizsgálja. A magyarság Európa egyetlen népe, mely különbözőségének, másságának köszönhetően tudta megőrizni az indoeurópai tengerben napjainkig szellemi és tárgyi kultúráját és – ami talán legfontosabb – nyelvét. Mint minden nemzet, így a magyar is több etnikumból, népből alakult ki. Árpád honfoglaló népének érkezését megérték olyan, ezt megelőzően itt lakott csoportok, mint a szkíták, a szarmaták, és a különböző népvándorlások után itt ragadt népek töredékei, de a későbbiekben betelepültek (jászok, kunok, szászok, stb.) is színezték a Kárpát-medence – egyébként sem homogén – magyarságát. Mindezek ellenére nemzetünk gerincét mégiscsak a 895-ben a Kárpát-medencébe költözött, közel félmilliónyi honfoglaló magyar adta és adja ma is. Könyvünkben ennek a „gerincadó” magyarságnak kialakulásával, őstörténetével, rokonságával kapcsolatos változatos elméleteket szeretnénk csokorba gyűjteni, és reményeink szerint elfogultság nélkül az olvasó elé tárni.

Covers_255721
Irodalomtörténeti ​atlasz Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Irodalomtörténeti ​atlasz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Matolcsi Ildikó - Ne ​sajnálja a száját kinyitni
Beszélgető ​nemzet vagyunk. Társalgunk, eszmét cserélünk, sőt: dumálunk. Van-e aki egy vasúti fülkében egy két-három órát kivető utazás alatt néma marad? Nincs, mert nem lehet. Körülötte viccek hangzanak el, barátságok szövődnek, s fajulnak el az első összeveszésig, megpendül egy-egy házasság lehetősége, melyből a kaján hallással rendelkezők már a majdani válás indokait is kiérzik. "Dumálok, tehát vagyok" - mondaná a nagy bölcselő, ha nem franciának, hanem magyarnak születik. Ez nem mindig volt ám így! Föltehető, hogy Árpád és népe Vereckénél bejövet még magával hozta Ázsia szűkszavúságát, a magába mélyedő, ennenmagától választ váró, visszhangot nem igénylő mély hallgatásokat. De miután épp itt találtak hazára, a népek országútján, sőt a hadak keresztútján, a rájuk zúduló események forgatagában, a bezúduló hordák elől menekülve, forradalmakat, háborúkat s a velük járó rekvirálásokat és nemi erőszaktételeket átvészelve, lassan megeredt a szavuk. Vész idején nem elég a hangot félreverni; híreket kell kapni, azokat továbbadni, a visszajelzéseket a forráshoz eljuttatni, mert némelykor összebújni kell, máskor meg szétszaladni, s hogy mikor melyiket választjuk, sorskérdés lehet. Azóta sokat járatjuk a szánkat, műveltebben szólva: kommunikálunk, s a tőlünk nyugatra élő, magukat biztonságban érző, s ennélfogva halálosan unatkozó nemzetek "kommunikációs válságába" ez idáig még nem kóstoltunk bele. Amikor a vészek elvonultak, s a történelem lélegzetet vett, az egymásra utaltak együtt maradtak, és a jajszavak, sikolyok, segélykérések után elkezdtek diskurálni. Így aztán kialakultak az érintkezés szabályai, az illemszokások s a velük járó társalgási sztereotípiák. Abból, ami ezekből fönnmaradt - nyomtatott irodalmunk s nemzetté válásunk kezdeteitől -, ad ízelítőt ez a gyűjtemény. E párbeszédek nem felkavaróak, nem mélyen szántóak, de korukat, koruk embereit s az embertársak kapcsolatait mélyen jellemzőek. Olvasásukkor ugyan megtévesztően hat ránk a stílus, a körülményes, cirádás, barokk kifejezési mód, mert a gyorsuló időben a mi érintkezésünk is megrövidült, mondataink tömörültek, pengeváltásunk szikrázóbb. A servus humilius-ból (=uraságod alázatos szolgája) később csak szervusz lett, már már szia. Ha egymás egészsége iránt érdeklődünk, a nehézkes, részletes látlelet helyett beérjük egy hogy vagy? - köszönöm, jól-lal. De mindez csak a szövet, amelyből a ruha készül, alatta nem sokat változott a beszélgetések témája, a test. Igaz, mi vendégeinket a kávé és csokoládé után nem herbateával, hanem kínaival vagy grúzzal kínálgatjuk, hasfájás esetén nem a köldökünket kenjük be szerecsendió-olajjal, hanem röntgenre megyünk. De az átvilágított kép sem mindentudó, és kopaszodás ellen máig sincs feltalálva a "növesztő hajkenő", aki takargatni akarná, ma is parókára szorul. Másfelől viszont mindmáig észlelhető a "magyar könyvek ellen az előítélet". A rossz író ma is hordja és "még ajándékul is osztogatja firkálásait", s sznobjainak szemében a külföldi író ígéretesebb, mint az itt honos. Az avantgarde-ot 1805-ben a színházi néző éppolyan gyanakvással fogadta, mint a mostani. "Az újmódi néző játékot", melyekben a "legszebb áriák borházakba való mocskos énekek", a mostani néző is borzadva emlegeti. A világ 1805 óta több ízben is kifordult sarkaiból, de a társalgásnak csak formája változott, tartalma alig. Talán épp ez a varázsa ennek a gyűjteménynek! Végre egyszer őseinkkel diskurálhatunk, s bár az ő szavuk ódonabb zengésű, veretesebb, mégis a miénk. Az évszázadokon átszólva is kitűnően megértjük egymást. kevesebb

Lackfi János - Három ​a magyar igazság
A ​,,magyar ember" nagy sikerű kalandjai után most íme egy csokor rémtörténet. Hol viccesek, hol szomorkásak, de mindig nagyon emberiek, és alighanem Magyarországon kellett megtörténniük. Mit keresnek farkaskutyák egy mentőautóban? Hogyan győzheti le egy vézna kiskölök másfél mázsás tornatanárát? Mennyi fagyállót képes meginni egy igaz magyar betyár? Miért mutogat valaki fotókat a nagyanyjáról? Hogyan leckéztessük meg a főnökünket? Mit keres a bolygó hollandi Hübinger Antal szobafestő lakásán? Hát Rigoletto a panelban? Hol járhat e percben a BKV-hajú lány? És mi van, ha egy óvatlan pillanatban csak úgy kizuhanunk a semmibe? Kérem, kapcsolják be biztonsági övüket, a hullámvasút nekilódul, és meg sem áll hazáig!

Kósa László - Szemerkényi Ágnes - Apáról ​fiúra
A ​néprajz nem iskolai tantárgy. Nem is lesz azzá az esztendőről esztendőre gyarapodó tudnivalók sorában. Hiába keressük az általános iskolai vagy gimnáziumi órarendben. De mégis ott van az irodalomórán a népköltészetben, a népmesekincsben, a nagy magyar írók falu- és parasztábrázolásaiban, a történelemórán a magyar őstörténetben, a földrajzórán a szép formájú cserépedények és szőttesek tökéletes kompozícióiban, az énekórán, mikor felcsendül a népdal. A mai fiatalok mohón keresik a népművészet nagy és erős forrásait, mentik a feledés elől értékeit. Nekik szól ez a rendkívül friss hangú, dinamikus néprajz - kétszáznál több képével, hiteles fotóival és grafikáival. Ezt bizonyítja a könyv korábbi három kiadásának nagy sikere is.

Jávorszky Béla Szilárd - Sziget ​- 20 év HÉV
A ​20. Sziget Fesztivál alkalmából íródott könyv a kezdeti lelkes, bájos álomtól az Európa Legjobb Nagy fesztiválja díjig fogja át a Sziget történetét. A legfontosabb eseményekről, jelenségekről és mindenféle társadalmi, politikai vetületéről, no és persze a zenéről szól.

76csodaszep2
Csodaszép ​Magyarország Ismeretlen szerző
34

Ismeretlen szerző - Csodaszép ​Magyarország
Könyvünk ​régiók szerint nyújt betekintést jellegzetes tájegységeink földrajzi és építészeti nevezetességeibe, természeti kincseibe. Ismerje meg hazánk gazdag történelmi múlttal rendelkező városait, falvait, ezeréves kultúránk ma is látható tárgyi emlékeit. A könyv ötlettárként szolgál akár a néhány napos, akár a többhetes országjáró programjának megtervezéséhez. Számtalan lenyűgöző fotó, köztük káprázatos légifelvételek mutatják be mindazon értékeinket, amelyekre méltán lehetünk büszkék. - több mint 1000 színes fotó - több mint 100 illusztráció - élvezetes leírások, amelyek új szemszögből mutatják be az ismertnek vélt helyeket is

Vitányi Iván - Vitairat ​a mai magyar művelődésről
"A ​helyzet tehát olyan, hogy nem maradhatunk benne szenvtelenek. Nem valami szép lelkű kultúrsznobizmusból paposkodunk a kultúra mellett, hanem a szocializmus és a nemzet alapvető érdekéből. A közművelődés ügye nem járulékos AZÉRT-EZ-IS-MENJEN-CSAK, hanem a nemzet sorsának, jövőjének egyik kulcskérdése. Nem abból kell kiindulni, hogy mennyi kultúra kell a pénzhez, (értsd: a meglévő erőforrások ésszerű felhasználásához, gazdasági fejlődésünk feltételeinek megteremtéséhez)."

Endrei Judit - Endrei ​Judit ezredvégi kaleidoszkópja
Kislánykorom ​óta bűvös szám nekem ez a 2000. Emlékszem, ahogy a falubeli barátnőimmel számolgattuk: hány évesek is leszünk majd "akkor"? Elképzelhetetlenül soknak tűnt a végeredmény, azt gondoltuk, mi már nagyon öreg nénik leszünk az ezredfordulón... És tessék, itt a 2000. év - és bár nem vagyunk már gyerekek, de azért még öreg nénik sem! Akkor, sok évvel ezelőtt naiv álmokat szőttünk arról, hogy élünk majd, mi lesz a munkánk, hány gyerekünk lesz... Én is - ahogy a gyerekek legtöbben - egy rózsaszínű felnőtt világról álmodtam. Aztán az éretté válásom első nagy tanulságainak egyike, hogy a világ nem rózsaszín, és nem csupa jó emberrel kell egy bolygón élnem. Gyermekkori álmaim között természetesen nem szerepelt a televíziózás, ami távoli, csillogó csodaországnak tűnt - hogy is szerepelhetett volna? De milyen kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen a sors! A szégyenlős, zárkózott főiskolás lány egyszeriben az addig távolról csodált világban találta magát, ami belülről is színes, érdekes, izgalmas volt. Imádtam televíziózni! Soha egyetlen percét sem untam. Az pedig csak fokozta az érdeklődésemet, amikor már nemcsak vezettem, hanem szerkeszthettem is műsorokat. Ilyenkor fantasztikus energiák szabadultak fel bennem, fáradhatatlanul lubickoltam a munkában. Talán a Kedves Néző - vagyis a Kedves Olvasó - is emlékszik a számora legkedvesebbekre: az érdekes művészekről és művészeti érdekességekről szóló Paravánra, a hétköznapi délelőttök unalmát elűző Napközire, a múlt televíziós gyöngyszemeit a mának kínáló Kincsestárra. és a vasárnap délelőttöket is nézetté emelő, szórakoztató vendégeskedésre, a Leporellóra. Azért ezeket említem, mert e műsorokban a saját ízlésem, értékrendem szerinti világot oszthattam meg Önökkel - és nagy örömömre úgy tapasztaltam, hogy mindig nyitott szívekre találtam. De ideje néhány szót írnom e könyv születéséről is. A televíziós pályafutásom során jórészt élő műsorokban vettem részt, a pillanatnak dolgoztunk. Ezzel a könyvvel pedig éppen az a célom, hogy az ezredvégről - erről az egyszeri, megismételhetetlen pillanatról - valami maradandót hozzak létre egy szép könyv fomrájában. A kíváncsiságomnak és a kihívások iránti fogékonyságomnak köszönhetően fogalmazódott meg bennem a szándék, hogy társaimmal elkészítsük ezt a kötetet, amelyben mi, hétköznapi emberek feljegyzéseikkel, mozaikképeinkkel járulunk hozzá a földkerekség ezredvégi krónikájához. Tehát szó sincs teljességről, tökéletességről - csupán személyes észrevételekről, véleményekről, reményekről és kételyekről, arról, ami "megbeszélnivalóm" támadt most, az ezredfordulón Önökkel e csodálatos, végtelen és örök világról, földi csodákról és égi jóslatokról, életmódi és ételmódi tanácsokról, hétköznapi emberekről és világsztárokról, orvosi eszmefuttatásokról és lenyűgöző műalkotásokról, ünnepeltekről és ünnepekről, és sok más érdekességről, vagyis az emberi tudás egy darabkájáról. Szeretném, ha olyan érdeklődéssel vennék a kezükbe ezt a könyvet, ahogy én vettem kezembe gyermekkorom kedves játékszerét, a kaleidoszkópot, amelynek változó színeit és formáit mindig élvezettel szemléltem.

Bernáth Aurél - Feljegyzések ​éjfél körül
A ​kortársi magyar festészet nagy mesterének évtizedek óta több-kevesebb folyamatossággal papírra vetett naplójegyzeteiből egy kötetnyi 1974-ben, Kisebb világok címmel már napvilágot látott. Az olvasó tehát ismeri már azt a varázst, ami abból a különleges helyzetből születik meg, hogy egy festő kiváló íróként képes összeszőni a művészet naplójegyzeteit a napi élet pillanataival. A Feljegyzések éjfél körül ennek a varázsnak a folytatása, amelyből azonban a napi élet megélt pillanatai most jobban kiszorulnak, hogy átadják a helyüket a megélt élet emlékeinek, akár művészetről, egy-egy klasszikus festő életművéről, életútjáról van szó, Tiepolóról, Goyáról, Dürerről, Grünewaldról, Courbet-ről, a magyarok közül Ripplről, Egryről, Berény Róbertról, akár egy különös szerelem történetéről, amelynek érzelmi regényét egy kis levélregény formájában festi meg az író Bernáth Aurél. Ez a gyűjtemény, a napló második része, ezer titkos szállal kötődik a mester korábban megjelent hat kötetéhez, és természetesen ahhoz a festő-életműhöz is, amelynek értelmezéséhez, ihletéhez és ars poeticájához ezek a rövid feljegyzések egyre újabb és újabb nézőpontot kínálnak.

Hevesi Sándor - Az ​előadás, a színjátszás, a rendezés művészete
A ​modern magyar színjátszás kezdetét azok az előadások jelzik, amelyeket a Thália Társaság fiatal rendezője, Hevesi Sándor tartott 1904 és 1908 között színészeinek. Tanításait "Az előadás művészete" címmel 1908-ban megjelent művei tartalmazzák, amelyeknek új kiadását kapja itt kezébe az olvasó, továbbá Hevesi Sándornak a színpadi rendezésről szóló cikkeit. - A színpadi gyakorlat és elmélet ragyogó ötvözetét találjuk meg Hevesi Sándornak ebben a kötetében, amelyet Staud Géza állított össze és Kazimir Károly írt hozzá bevezetőt.

Covers_52555
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Irodalmi ​személyek kislexikona
Hétköznapi ​viták és tudományágak tárgya, hogy az oktatás - a "tudás birtokba vétele" - során mi a fontosabb?! Kész és vitatott tények megismerése, megismertetése? A tényekhez vezető logikai utak felfedezése, felfedeztetése? Ezek kevert alkalmazása számtalan variációban? Nyitott kérdések, egyéni válaszok. De egy lexikon általában tényeket tartalmaz, s a lexikonhoz való eljutás már maga is logikai út. E könyv elkészítése során törekedtünk arra, hogy a könnyű felhasználási mód mellett tartalmas és időszerű gondolatokon, - a kérdőjelek ellenére is - pontos, lényeget érintő tényeken legyen a fő hangsúly. A "teljesség igénye" mindig szubjektív, s csak az jelenthet számunkra valamiféle megnyugvást, ha e könyv elkészítésének célja, valamint az Ön ilyen irányú igénye egybeesik.

Bódy Gábor - Tüzes ​angyal / Psychotechnikum azaz Gulliver mindenekelőtti utazása Digitáliában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Molnár Gál Péter - A ​Páger-ügy
1956 ​karácsonya és szilvesztere között egy decemberi késő délután történt. Kint besötétedett már, mégsem lehetett késő, mivel tízig, a kijárási tilalom kezdetéig haza kellett érnem a Köztársaság térre, ahol akkoriban laktam. A Gellért Szálló kicsiny szobájában ültem Szilágyi Beánál, főiskolai tanárom, Nádasdy Kálmán tanársegédjénél. Kinyílt az ajtó, apró piros lábassal kezében ott állt Páger Antal. Előzőleg sohasem láttam. Nyolcéves voltam, amikor elhagyta az országot. Filmjei tilalmi listán voltak. Csak fényképekről, egykorú Délibábok oldalairól ismerhettem fiatalabb arcvonásait. Tudtam, hogy újra Magyarországon van. Nyáron érkezett Argentínából tizenkét év száműzetés után. Sebtiben viharok kerekedtek körülötte. A nyílt szót gyakorló újságírás hevesen bírálta a kormányt, mivel az állampolgárok megkérdezése nélkül hozta haza a háborús bűnöst.

Ne_k%c3%a9rdezd_ki_voltam
Ne ​kérdezd, ki voltam Ismeretlen szerző
elérhető
5

Ismeretlen szerző - Ne ​kérdezd, ki voltam
Aki ​a sötétség éveit elfelejti, nem érdemli meg azt a napot, amely ma rásüt. Egy fájón búgó hang valahonnan az Égből. A szívre helyezett parázs pergő hamuja. Akinek lábánál a tenger álmodott. Dizőz és nemzeti intézmény: Karády Katalin. Olyan gyémántragyogású csillag volt, amit itthon és a halált süvöltő orosz hómezőn ugyanúgy látni lehetett. Mert a legszebb csók volt, amit meg nem adott az élet. Égve dobták el, mert mindig izzott valami jéghideg forrósággal. Nem volt jó színésznő, csupán elhitető színésznő volt. Szögletes mozgású, tündéri trampli. Mégis talán maga Ady Endre is beleszeretett volna. Dalaival az emberek szívét csókolta meg, hogy tovább tudjanak dobogni... A háta volt zseniális, ahogy elmenni tudott. Elvitte vállán az időt, a filmjeit, a legendáját... Az ítéletet, a rá mért titokzatos büntetést kutatta, a Labirintus bejáratát. A bűnös nő, aki elkárhozni nem tud, s ezért a férfiak végzetévé lesz. De ez a végzet mindig közös. Elment, elrohant, mert elégett a szíve. Játszott a történelemmel, játszott és énekelt. Majd odahagyott huszonvalahány filmet, sikert, álmokat, s egy elveszített háborút. Átkelt az óceánon, hogy kalaposnő legyen. Ne kérdezd, ki voltam, / A csókodat én akartam, / ha majd egyszer megsokalltad, / azt mondom agyő!" Lehullott a parázs a hamvadó cigarettavégről. Végigszívták. Ő vissza sem nézett, és nem mondhatta senki, hogy AGYŐ. (Mihalicza Tamás, 1990)

Kollekciók