Ajax-loader

'magyar kultúra' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Lukács Anikó - Nemzeti ​divat Pesten a 19. században
A ​19. század 20-as éveitől kezdve Magyarországon a nemzet került a gondolkodás és a közbeszéd középpontjába. A viták nemcsak az országgyűlésen és más politikai fórumokon zajlottak. A bálokon, divatlapokban és általában a nyilvánosság színterein a nemzeti problematika mindenki számára érthető formában jelent meg: a nyelv, a zene és a tánc mellett az öltözék lett a nemzetiesedés mértékének mutatója. A kötet azt mutatja be, hogy elsősorban a divatsajtó és másodsorban a divatos holmik előállítói milyen kollektív képzetek mozgósításával próbálták rávenni olvasóikat, hogy egy olyan időszakban, amikor már több mint egy évszázada a párizsi, illetve bécsi divat határozta meg a városi, úri öltözködést, magyar nemzeti öltözetet vásároljanak és viseljenek; a mindig változó, újdonságot kínáló divat helyett állandó szokást hozzanak létre, és ahhoz alkalmazkodjanak külső megjelenésükben.

Vécsey Aurél - Hunok-magyarok ​eredete és vándorlásai
A ​magyarság történetének kezdetét mintegy két és félezer évvel ezelőttre tehetjük: ekkor váltak ki távoli elődeink az ugor népközösségből, s kezdték meg önálló életüket. A magyar őstörténet a honfoglalás előtti évezredekről szól, népünk eredetét vizsgálja. A magyarság Európa egyetlen népe, mely különbözőségének, másságának köszönhetően tudta megőrizni az indoeurópai tengerben napjainkig szellemi és tárgyi kultúráját és – ami talán legfontosabb – nyelvét. Mint minden nemzet, így a magyar is több etnikumból, népből alakult ki. Árpád honfoglaló népének érkezését megérték olyan, ezt megelőzően itt lakott csoportok, mint a szkíták, a szarmaták, és a különböző népvándorlások után itt ragadt népek töredékei, de a későbbiekben betelepültek (jászok, kunok, szászok, stb.) is színezték a Kárpát-medence – egyébként sem homogén – magyarságát. Mindezek ellenére nemzetünk gerincét mégiscsak a 895-ben a Kárpát-medencébe költözött, közel félmilliónyi honfoglaló magyar adta és adja ma is. Könyvünkben ennek a „gerincadó” magyarságnak kialakulásával, őstörténetével, rokonságával kapcsolatos változatos elméleteket szeretnénk csokorba gyűjteni, és reményeink szerint elfogultság nélkül az olvasó elé tárni.

Covers_255721
Irodalomtörténeti ​atlasz Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Irodalomtörténeti ​atlasz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lackfi János - Milyenek ​MÉG a magyarok?
A ​magyar ember eltöprengett, vajon miből tudható, hogy ő éppen magyar. Lackfi János: A humor segít felröhögni a letapadt, évszázados lelki nyákokat. Aki nevetni tud magán, talán ritkábban jön indulatba, javul a kedélye, nem lesz olyan sérülékeny az önbecsülése. Van bennem egy csengő, amely manapság gyakorta jelez szellemi szmogriadót. Olykor fuldoklunk a politikai kipufogógázoktól. A nevetés viszont ózonbuborék. A nagy sikerű Milyenek a magyarok? folytatásában sem csalódunk. Kedvcsinálóként álljon itt néhány görbe tükör: Szadista bölcsődalok, Külmagyarok, Rokonok és rókázások, A kínaiak a golyóikkal számolnak, Jégkocka ingnyakba. A nevetés és/vagy sírás garantált ezúttal is.

Lackfi János - Milyenek ​a magyarok?
Milyenek ​is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.

Matolcsi Ildikó - Ne ​sajnálja a száját kinyitni - Társadalmi szokások a nyelvkönyvek tükrében
Beszélgető ​nemzet vagyunk. Társalgunk, eszmét cserélünk, sőt: dumálunk. Van-e aki egy vasúti fülkében egy két-három órát kivető utazás alatt néma marad? Nincs, mert nem lehet. Körülötte viccek hangzanak el, barátságok szövődnek, s fajulnak el az első összeveszésig, megpendül egy-egy házasság lehetősége, melyből a kaján hallással rendelkezők már a majdani válás indokait is kiérzik. "Dumálok, tehát vagyok" - mondaná a nagy bölcselő, ha nem franciának, hanem magyarnak születik. Ez nem mindig volt ám így! Föltehető, hogy Árpád és népe Vereckénél bejövet még magával hozta Ázsia szűkszavúságát, a magába mélyedő, ennenmagától választ váró, visszhangot nem igénylő mély hallgatásokat. De miután épp itt találtak hazára, a népek országútján, sőt a hadak keresztútján, a rájuk zúduló események forgatagában, a bezúduló hordák elől menekülve, forradalmakat, háborúkat s a velük járó rekvirálásokat és nemi erőszaktételeket átvészelve, lassan megeredt a szavuk. Vész idején nem elég a hangot félreverni; híreket kell kapni, azokat továbbadni, a visszajelzéseket a forráshoz eljuttatni, mert némelykor összebújni kell, máskor meg szétszaladni, s hogy mikor melyiket választjuk, sorskérdés lehet. Azóta sokat járatjuk a szánkat, műveltebben szólva: kommunikálunk, s a tőlünk nyugatra élő, magukat biztonságban érző, s ennélfogva halálosan unatkozó nemzetek "kommunikációs válságába" ez idáig még nem kóstoltunk bele. Amikor a vészek elvonultak, s a történelem lélegzetet vett, az egymásra utaltak együtt maradtak, és a jajszavak, sikolyok, segélykérések után elkezdtek diskurálni. Így aztán kialakultak az érintkezés szabályai, az illemszokások s a velük járó társalgási sztereotípiák. Abból, ami ezekből fönnmaradt - nyomtatott irodalmunk s nemzetté válásunk kezdeteitől -, ad ízelítőt ez a gyűjtemény. E párbeszédek nem felkavaróak, nem mélyen szántóak, de korukat, koruk embereit s az embertársak kapcsolatait mélyen jellemzőek. Olvasásukkor ugyan megtévesztően hat ránk a stílus, a körülményes, cirádás, barokk kifejezési mód, mert a gyorsuló időben a mi érintkezésünk is megrövidült, mondataink tömörültek, pengeváltásunk szikrázóbb. A servus humilius-ból (=uraságod alázatos szolgája) később csak szervusz lett, már már szia. Ha egymás egészsége iránt érdeklődünk, a nehézkes, részletes látlelet helyett beérjük egy hogy vagy? - köszönöm, jól-lal. De mindez csak a szövet, amelyből a ruha készül, alatta nem sokat változott a beszélgetések témája, a test. Igaz, mi vendégeinket a kávé és csokoládé után nem herbateával, hanem kínaival vagy grúzzal kínálgatjuk, hasfájás esetén nem a köldökünket kenjük be szerecsendió-olajjal, hanem röntgenre megyünk. De az átvilágított kép sem mindentudó, és kopaszodás ellen máig sincs feltalálva a "növesztő hajkenő", aki takargatni akarná, ma is parókára szorul. Másfelől viszont mindmáig észlelhető a "magyar könyvek ellen az előítélet". A rossz író ma is hordja és "még ajándékul is osztogatja firkálásait", s sznobjainak szemében a külföldi író ígéretesebb, mint az itt honos. Az avantgarde-ot 1805-ben a színházi néző éppolyan gyanakvással fogadta, mint a mostani. "Az újmódi néző játékot", melyekben a "legszebb áriák borházakba való mocskos énekek", a mostani néző is borzadva emlegeti. A világ 1805 óta több ízben is kifordult sarkaiból, de a társalgásnak csak formája változott, tartalma alig. Talán épp ez a varázsa ennek a gyűjteménynek! Végre egyszer őseinkkel diskurálhatunk, s bár az ő szavuk ódonabb zengésű, veretesebb, mégis a miénk. Az évszázadokon átszólva is kitűnően megértjük egymást. kevesebb

Lackfi János - Három ​a magyar igazság
A ​,,magyar ember" nagy sikerű kalandjai után most íme egy csokor rémtörténet. Hol viccesek, hol szomorkásak, de mindig nagyon emberiek, és alighanem Magyarországon kellett megtörténniük. Mit keresnek farkaskutyák egy mentőautóban? Hogyan győzheti le egy vézna kiskölök másfél mázsás tornatanárát? Mennyi fagyállót képes meginni egy igaz magyar betyár? Miért mutogat valaki fotókat a nagyanyjáról? Hogyan leckéztessük meg a főnökünket? Mit keres a bolygó hollandi Hübinger Antal szobafestő lakásán? Hát Rigoletto a panelban? Hol járhat e percben a BKV-hajú lány? És mi van, ha egy óvatlan pillanatban csak úgy kizuhanunk a semmibe? Kérem, kapcsolják be biztonsági övüket, a hullámvasút nekilódul, és meg sem áll hazáig!

Kósa László - Szemerkényi Ágnes - Apáról ​fiúra
A ​néprajz nem iskolai tantárgy. Nem is lesz azzá az esztendőről esztendőre gyarapodó tudnivalók sorában. Hiába keressük az általános iskolai vagy gimnáziumi órarendben. De mégis ott van az irodalomórán a népköltészetben, a népmesekincsben, a nagy magyar írók falu- és parasztábrázolásaiban, a történelemórán a magyar őstörténetben, a földrajzórán a szép formájú cserépedények és szőttesek tökéletes kompozícióiban, az énekórán, mikor felcsendül a népdal. A mai fiatalok mohón keresik a népművészet nagy és erős forrásait, mentik a feledés elől értékeit. Nekik szól ez a rendkívül friss hangú, dinamikus néprajz - kétszáznál több képével, hiteles fotóival és grafikáival. Ezt bizonyítja a könyv korábbi három kiadásának nagy sikere is.

Krúdy Gyula - Rózsa ​Sándor
Ki ​is volt Rózsa Sándor? "Ő hajtja el a makói határból a legelésző tehéncsordát, de ugyanakkor tinót ajándékoz egy útban talált szegény embernek... Ő állt be Kossuth honvédseregébe 150-ed magával küzdeni a magyar szabadságért, de ugyanakkor kirabolja azokat a falvakat is, amelyek a csatatértől távol voltak. A legendákból, mesemondásokból nem volt könnyű dolog kihámozni az igazságot, amikor Rózsa Sándor hiteles életrajzát írtam. Sokszor álltam meg tűnődve hivatalos ügyiratok állításai és a mesemondások felett. De végre elkészült a történet: Rózsa Sándor első hiteles életrajza." Krúdy Gyula

Vitányi Iván - Vitairat ​a mai magyar művelődésről
"A ​helyzet tehát olyan, hogy nem maradhatunk benne szenvtelenek. Nem valami szép lelkű kultúrsznobizmusból paposkodunk a kultúra mellett, hanem a szocializmus és a nemzet alapvető érdekéből. A közművelődés ügye nem járulékos AZÉRT-EZ-IS-MENJEN-CSAK, hanem a nemzet sorsának, jövőjének egyik kulcskérdése. Nem abból kell kiindulni, hogy mennyi kultúra kell a pénzhez, (értsd: a meglévő erőforrások ésszerű felhasználásához, gazdasági fejlődésünk feltételeinek megteremtéséhez)."

Endrei Judit - Endrei ​Judit ezredvégi kaleidoszkópja
Kislánykorom ​óta bűvös szám nekem ez a 2000. Emlékszem, ahogy a falubeli barátnőimmel számolgattuk: hány évesek is leszünk majd "akkor"? Elképzelhetetlenül soknak tűnt a végeredmény, azt gondoltuk, mi már nagyon öreg nénik leszünk az ezredfordulón... És tessék, itt a 2000. év - és bár nem vagyunk már gyerekek, de azért még öreg nénik sem! Akkor, sok évvel ezelőtt naiv álmokat szőttünk arról, hogy élünk majd, mi lesz a munkánk, hány gyerekünk lesz... Én is - ahogy a gyerekek legtöbben - egy rózsaszínű felnőtt világról álmodtam. Aztán az éretté válásom első nagy tanulságainak egyike, hogy a világ nem rózsaszín, és nem csupa jó emberrel kell egy bolygón élnem. Gyermekkori álmaim között természetesen nem szerepelt a televíziózás, ami távoli, csillogó csodaországnak tűnt - hogy is szerepelhetett volna? De milyen kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen a sors! A szégyenlős, zárkózott főiskolás lány egyszeriben az addig távolról csodált világban találta magát, ami belülről is színes, érdekes, izgalmas volt. Imádtam televíziózni! Soha egyetlen percét sem untam. Az pedig csak fokozta az érdeklődésemet, amikor már nemcsak vezettem, hanem szerkeszthettem is műsorokat. Ilyenkor fantasztikus energiák szabadultak fel bennem, fáradhatatlanul lubickoltam a munkában. Talán a Kedves Néző - vagyis a Kedves Olvasó - is emlékszik a számora legkedvesebbekre: az érdekes művészekről és művészeti érdekességekről szóló Paravánra, a hétköznapi délelőttök unalmát elűző Napközire, a múlt televíziós gyöngyszemeit a mának kínáló Kincsestárra. és a vasárnap délelőttöket is nézetté emelő, szórakoztató vendégeskedésre, a Leporellóra. Azért ezeket említem, mert e műsorokban a saját ízlésem, értékrendem szerinti világot oszthattam meg Önökkel - és nagy örömömre úgy tapasztaltam, hogy mindig nyitott szívekre találtam. De ideje néhány szót írnom e könyv születéséről is. A televíziós pályafutásom során jórészt élő műsorokban vettem részt, a pillanatnak dolgoztunk. Ezzel a könyvvel pedig éppen az a célom, hogy az ezredvégről - erről az egyszeri, megismételhetetlen pillanatról - valami maradandót hozzak létre egy szép könyv fomrájában. A kíváncsiságomnak és a kihívások iránti fogékonyságomnak köszönhetően fogalmazódott meg bennem a szándék, hogy társaimmal elkészítsük ezt a kötetet, amelyben mi, hétköznapi emberek feljegyzéseikkel, mozaikképeinkkel járulunk hozzá a földkerekség ezredvégi krónikájához. Tehát szó sincs teljességről, tökéletességről - csupán személyes észrevételekről, véleményekről, reményekről és kételyekről, arról, ami "megbeszélnivalóm" támadt most, az ezredfordulón Önökkel e csodálatos, végtelen és örök világról, földi csodákról és égi jóslatokról, életmódi és ételmódi tanácsokról, hétköznapi emberekről és világsztárokról, orvosi eszmefuttatásokról és lenyűgöző műalkotásokról, ünnepeltekről és ünnepekről, és sok más érdekességről, vagyis az emberi tudás egy darabkájáról. Szeretném, ha olyan érdeklődéssel vennék a kezükbe ezt a könyvet, ahogy én vettem kezembe gyermekkorom kedves játékszerét, a kaleidoszkópot, amelynek változó színeit és formáit mindig élvezettel szemléltem.

Andrássi György - Polgárháború
Ez ​a könyv a képzelet műve és remélhetőleg az is marad! Szereplői néhány közismert politikust kivéve kitalált személyek, de hasonlóságuk létező személyekkel nem mindig a véletlen műve. A történelem fordulataiért a szerző nem vállal felelősséget. Egy érettségiző diák volt olyan pofátlan, hogy megírta a XXI. századi magyar polgárháború történetét. Azt a háborút, amely fegyverropogás nélkül már folyik. Amely elválaszt egymástól régi barátokat, és egymás ellen fordít családtagokat. Amely miatt ebben az országban vagyunk Mi, és vannak Ők. De ebben a regényben már dörögnek a fegyverek. A kereszteződésekben ellenőrző pontok állnak, a játszótereken hullatárolók. A háztetőkön orvlövészek lapulnak. A seregekben mindkét oldalon fiatal harcosok élvezik életük nagy kalandját, amíg rá nem jönnek, hogy valójában önmagukat gyilkolják. Ákos érettségi helyett a szoclib milíciában harcol. Egy összecsapás közben régi baráttal találkozik a túloldalról, volt szerelme nővérével. A szép és kedves fidós nemzetőrlánnyal elhatározzák, hogy ők ketten együtt megmentenek néhány szerencsétlen öreg zsidót, akiket a díszmagyarok nyilas elődeik rémtetteinek emlékművénél akarnak a vízbe lőni. Ekkor még minden egyszerűnek tűnik. De aztán Ákost letartóztatja a koalíciós kémelhárítás, és beszervezi egy, a pártok felett álló még titkosabb szervezet. Ágiról kiderül, hogy a Polgári és Nemzeti titkosszolgálat tisztje. Az események Bécsbe sodorják a két fiatalt. A fiú a CNN riporternőjébe lesz szerelmes, és az idősebb asszony egy ideig a partnere ebben a kalandban. A lány a vőlegényét veszti el egy olyan lövöldözésben, amely megmenti Ákos életét. A Polgárháborút olvashatjuk kalandregénynek, egy furcsa szerelem történetének. Olvashatjuk egy szemtelen és a tekintélyt csöppet sem tisztelő fiatal véleményének szülőkről, szexről, szerelemről, a felnőtté válás meg nem fogható pillanatáról, arról a rajongás-gyűlölet viszonyról, amely a főhőst mindentudó és mégis lúzer apjához köti. (Olvashatjuk őszinte csodálattal az empátia iránt, amellyel a szerző megérti az idősebbek félelmeit és a férfiak álmait.) De olvashatjuk mint figyelmeztetést is!

Bernáth Aurél - Feljegyzések ​éjfél körül
A ​kortársi magyar festészet nagy mesterének évtizedek óta több-kevesebb folyamatossággal papírra vetett naplójegyzeteiből egy kötetnyi 1974-ben, Kisebb világok címmel már napvilágot látott. Az olvasó tehát ismeri már azt a varázst, ami abból a különleges helyzetből születik meg, hogy egy festő kiváló íróként képes összeszőni a művészet naplójegyzeteit a napi élet pillanataival. A Feljegyzések éjfél körül ennek a varázsnak a folytatása, amelyből azonban a napi élet megélt pillanatai most jobban kiszorulnak, hogy átadják a helyüket a megélt élet emlékeinek, akár művészetről, egy-egy klasszikus festő életművéről, életútjáról van szó, Tiepolóról, Goyáról, Dürerről, Grünewaldról, Courbet-ről, a magyarok közül Ripplről, Egryről, Berény Róbertról, akár egy különös szerelem történetéről, amelynek érzelmi regényét egy kis levélregény formájában festi meg az író Bernáth Aurél. Ez a gyűjtemény, a napló második része, ezer titkos szállal kötődik a mester korábban megjelent hat kötetéhez, és természetesen ahhoz a festő-életműhöz is, amelynek értelmezéséhez, ihletéhez és ars poeticájához ezek a rövid feljegyzések egyre újabb és újabb nézőpontot kínálnak.

Hevesi Sándor - Az ​előadás, a színjátszás, a rendezés művészete
A ​modern magyar színjátszás kezdetét azok az előadások jelzik, amelyeket a Thália Társaság fiatal rendezője, Hevesi Sándor tartott 1904 és 1908 között színészeinek. Tanításait "Az előadás művészete" címmel 1908-ban megjelent művei tartalmazzák, amelyeknek új kiadását kapja itt kezébe az olvasó, továbbá Hevesi Sándornak a színpadi rendezésről szóló cikkeit. - A színpadi gyakorlat és elmélet ragyogó ötvözetét találjuk meg Hevesi Sándornak ebben a kötetében, amelyet Staud Géza állított össze és Kazimir Károly írt hozzá bevezetőt.

Balogh Zsolt - Kerékgyártó Éva - Tárnoki Judit - Técsi Zoltán - Szívünk ​hungarikumai
A ​Szívünk hungarikumai című kiadványban a magyar nemzet évezredes örökségének, építőmunkájának és tehetségének ragyogó példáit gyűjtöttük össze. A célunk nem egy történelmi arcképcsarnok vagy egy turistáknak szánt útikalauz, hanem egy sokszínű és érdekes tabló elkészítése volt. Hosszas egyeztetések és szakmai viták során válogattuk ki azokat a szimbólumokat és hagyományokat, természeti csodákat és személyeket, amelyek meghatározzák miként látjuk mi a nemzetünket, s miként tekint ránk a nagyvilág. Bár a terjedelmi korlátok behatárolták lehetőségeinket, bízunk benne, hogy sikerült felsorakoztatni legbecsesebb kincseink javát, amelyek kiemelt helyet birtokolnak a szívünkben, és büszkeséggel töltenek el bennünket, magyarokat. (Három nyelvű kiadvány)

Ismeretlen szerző - 1200 ​találós kérdés a magyar folklór világából
"Fehér ​kislány áll a szobában, talpig fehér ruhában, arany haja lebben-lobban a szélben." Régebben alig volt olyan alkalom, amikor közösségben a fentihez hasonló találós kérdések ne hangzottak volna el. Bizony, ma már kevesen vannak azok akik tudják, hogy a gyertyáról van szó. Pedig a találós kérdések műfaja szinte egyidős az emberiséggel. Már az ókorból számos forrás maradt ránk amelyek említik, de ez a nép ajkán terjedő műfaj ma is él, s szüntelenül változik, alakul Bőséges csokorral kínálunk most a főként Erdélyből gyűjtött népi találós kérdésekből azoknak, akik már ismerik, és azoknak, akik még nem ismerik ezt a szórakoztató, de tanulságos műfajt.

Kós Károly - Erdély
A ​nagy háboru előtt talán senkinek eszébe nem jutott, amiről az impériumváltozás óta olyan sok szó esik: van-é különvaló erdélyi lélek, minden emberi észjárástól különböző gondolkodásmód és világszemlélet, temperamentum és mentalitás, ami az ittvaló szellemi életmunka eredményeinek minden más eredménytől való különvalóságát, viszont minden itt való eredménynek közösségét félreismerhetetlenül és természetesen determinálja? Lehet-é, van-é ennek a zárt erdélyi földnek olyan spirituális ereje, mely az ideverődött különböző faju emberi társadalmak egymástól különböző, sőt ellentétes élethangjait konszonáns melódiában tudja egyesíteni? Lehet-é, van-é egyáltalában erdélyi kultúra és ha van, mi okból kellett lennie? A kérdést a sors vetette fel; a helyes felelet népek és kultúrák életsorsát jövendöli talán. És a kegyetlenűl fontos kérdésre tíz esztendő óta elegen, talán sokan is megpróbálták a legellentétesebb válaszokat kitalálni. Meg sem próbálom felelni én. De idézem Erdély multját, az egyetlen döntő bizonyítékot e sulyos vitában. Idézem úgy, ahogyan tudom és nem titkolom, hogy nem mesterségem a históriaírás. Egyetlen új adatot nem idézek, egyetlen új megállapítást nem komponálok, de a már feldolgozott históriaírás ismert adataiból kiszűrtem az én szempontomból legfontosabbakat. Egyetlen igyekezetem volt, hogy vázlatszerűen rövid legyek, hogy világos és elfogulatlan legyek. És bár negyed százada, hogy hordom és válogatom vázlatom szerény épületéhez az építőanyagot, nem álmodozom arról, hogy megközelítőleg is tökéletes munkát alkottam; de amit csináltam, szeretettel csináltam. És ha a kritika érdemesíteni fog arra, hogy észrevegye munkámat, nincsen mit félnem tőle, bármilyen lesz is: amit csináltam magamnak csináltam és azoknak, akit Erdélyt vallják egyetlen hazájuknak. Magamnak - magunknak nem hazudhattam és nem hizeleghettem és nem csalhattam. Nem lett volna érteme semmi és senki kedvéért, de káromra - kárunkra lenne. Sztána, 1929. november hava. Kós Károly

Covers_52555
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Irodalmi ​személyek kislexikona
Hétköznapi ​viták és tudományágak tárgya, hogy az oktatás - a "tudás birtokba vétele" - során mi a fontosabb?! Kész és vitatott tények megismerése, megismertetése? A tényekhez vezető logikai utak felfedezése, felfedeztetése? Ezek kevert alkalmazása számtalan variációban? Nyitott kérdések, egyéni válaszok. De egy lexikon általában tényeket tartalmaz, s a lexikonhoz való eljutás már maga is logikai út. E könyv elkészítése során törekedtünk arra, hogy a könnyű felhasználási mód mellett tartalmas és időszerű gondolatokon, - a kérdőjelek ellenére is - pontos, lényeget érintő tényeken legyen a fő hangsúly. A "teljesség igénye" mindig szubjektív, s csak az jelenthet számunkra valamiféle megnyugvást, ha e könyv elkészítésének célja, valamint az Ön ilyen irányú igénye egybeesik.

Gervai András - Fedőneve: ​"szocializmus"
Gervai ​András a hatalom számára kiemelt fontosságú területeken, a filmesek között és a színházakban működő ügynökök tevékenységét vizsgálva jut arra a következtetésre, hogy "a titkosszolgálatok működésének, tevékenységének vizsgálatakor jól megragadható a politikai vezetők (így a kultúrpolitika irányítói) és az állambiztonsági szolgálatok együttműködése, összjátéka. Összejátszása. A politika napi kapcsolatban állt a Cég vezetőivel, s felhasználta döntéseihez a titkos információkat, esetleg továbbiakat rendelt. Az állambiztonsági szolgálatok igyekezett megfelelni az elvárásoknak, s azoknak - önigazolásból, saját fontosságát és a mindenkori veszélyt felnagyítva - elébe is ment, nem ritkán pedig manipulatív eszközeivel és módszereivel maga is formálta, alakította a döntéseket." A könyv bőséges jegyzetanyaga tucatnyi tartótiszt kilétére és pályafutására is fényt derít.

Poós Zoltán - Szivárvány ​Áruház
Poós ​Zoltán profi emlékező, szisztematikusan, szinte mániákusan veszi számba, rendezgeti, szortírozza az emlékcseppeket. Ebben a kötetben gyerekkorának kedves-kedvetlen tárgyait gyűjtögette össze, tehát a hetvenes évek és a nyolcvanas évek első felének kultikus tárgyait, amelyekbe belesűrűsödtek a gyerekkor emlékei. Egy időtárat vesz az olvasó most kezébe, afféle történelmi segédkönyvet, amely bátran ajánlható históriai stúdiumokat folytató ifjak és vének számára. De persze Poós mostani kötete nemcsak egy kor illusztrációja, hanem egy épülő írói mű segédkönyve is. Jegyzetek, cédulkák sorakoznak itt elkövetkező könyvekhez. Ám ezek a cédulkák önmagukban is olvashatók, szórakoztatók, gondolkoztatók. A könyvet lapozgatva, Poós tárgyait és kommentárjait böngészve egy letűnt korra révedezhetünk vissza, egy Atlantiszra, amely a múlt fenekére süllyedt valamikor réges-régen, az ősidőkben, ki tudja mikor. Van annak már több, mint 10 éve is.

Horváth Zsolt - Magyar ​rocklexikon
A ​magyar rockzene – némi fáziskéséssel – a 60-as években indult hódító útjára beatzene néven és szerencsénkre olyan zenekarok bábáskodtak születésénél, mint az Omega, a Metró vagy az Illés. A Hatalom azonban már ekkoriban élénk érdeklődést tanúsított a jelenség iránt, figyelemmel kísérték a zenekarok tevékenységét, beleszóltak a szövegekbe és dalokat, koncerteket tiltottak le. Erdős Péter vezetésével a Hanglemezgyár döntötte el, kiből lehet sztár, s kiből nem, így az első hard rock csapatok (Taurus, Tűzkerék) ugyanúgy nem adhattak ki lemezt, mint a 70-es évek végén, a 80-as évek elején indult punk (Beatrice), alternatív (Kontroll Csoport) és heavy metál (Moby Dick, Pokolgép) bandák sem. Egy-két "államilag engedélyezett és támogatott" csapaton kívül (Piramis, Dinamit), szinte mindenkit a margóra szorítottak.

Bárth János - Magyar ​népi építészet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lukács György - Magyar ​irodalom - Magyar kultúra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Veresegyháziné Kovács Jolán - Híres ​magyarok utolsó napjai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Boruzs János - Jacsmenik Erika - Tudod-e, ​hogy...
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_79561
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Magyar ​irodalom / A magyar nép története
Sorozatunk ​első kiadásában irodalmunk és történelmünk a világirodalomba és az emberiség történetéhe beolvasztva jelent meg és így természetesen csak arányainak megfelelően szerepelhetett. A II. kiadás külön kötetben foglalkozik a magyar irodalommal és a magyar nép történetével. Megjelenésével egy időben gondoskodni kívántunk arról, hogy az első kiadás vásárlói is hozzájussanak e kötethez, amely közvetlenül a mi életünkkel foglalkozik. Bemutatja a múltat, amely még kevésbé dicsőséges korszakaiban is a mi múltunknak, a mi élet-halál küzdelmeinknek története, s az utat, amelyen eljutottunk a jelenbe. A magyar irodalom irodalmunk történetének legfontosabb folyamatairól, legkiválóbb alkotóiról ad ismertetést. Behatóan tárgyalja a XX. század irodalmát, amely a legközelebb áll hozzánk, és amelyben legtöbb a probléma is. A magyar nép története tükrözi azokat a jelentős eredményeket, amelyeket a tények tárgyilagos mérlegelésén alapuló valósághű történetírásunk az elmúlt néhány évben elért, törekedve a magyar történelem széles horizontú, egyetemes és internacionalista felfogásának kialakítására. A kötet szerzőinek az volt a szándékuk, hogy a terjedelem keretei között, lehetőleg bő tényanyag világánál, sokoldalúan, tárgyszerű pontossággal és elfogultságoktól mentesen tárják fel a történelmi valóságot. Legfontosabb feladatuknak tartották, hogy az objektív tényeket és valós érveket szegezzék szembe mind a nacionalizmussal és nemzeti illuzionizmussal, mind pedig a közelmúlt dogmatikus torzításaival, s így mutassák meg múltunk valódi, megbecsülésre méltó nemzeti és demokratikus értékeit.

Konrád György - Az ​autonómia kísértése / Antipolitika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Boruzs János - Jacsmenik Erika - Teszteld ​magad!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bódy Gábor - Tüzes ​angyal / Psychotechnikum azaz Gulliver mindenekelőtti utazása Digitáliában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Molnár Gál Péter - A ​Páger-ügy
1956 ​karácsonya és szilvesztere között egy decemberi késő délután történt. Kint besötétedett már, mégsem lehetett késő, mivel tízig, a kijárási tilalom kezdetéig haza kellett érnem a Köztársaság térre, ahol akkoriban laktam. A Gellért Szálló kicsiny szobájában ültem Szilágyi Beánál, főiskolai tanárom, Nádasdy Kálmán tanársegédjénél. Kinyílt az ajtó, apró piros lábassal kezében ott állt Páger Antal. Előzőleg sohasem láttam. Nyolcéves voltam, amikor elhagyta az országot. Filmjei tilalmi listán voltak. Csak fényképekről, egykorú Délibábok oldalairól ismerhettem fiatalabb arcvonásait. Tudtam, hogy újra Magyarországon van. Nyáron érkezett Argentínából tizenkét év száműzetés után. Sebtiben viharok kerekedtek körülötte. A nyílt szót gyakorló újságírás hevesen bírálta a kormányt, mivel az állampolgárok megkérdezése nélkül hozta haza a háborús bűnöst.

Ne_k%c3%a9rdezd_ki_voltam
Ne ​kérdezd, ki voltam Ismeretlen szerző
elérhető
5

Ismeretlen szerző - Ne ​kérdezd, ki voltam
Aki ​a sötétség éveit elfelejti, nem érdemli meg azt a napot, amely ma rásüt. Egy fájón búgó hang valahonnan az Égből. A szívre helyezett parázs pergő hamuja. Akinek lábánál a tenger álmodott. Dizőz és nemzeti intézmény: Karády Katalin. Olyan gyémántragyogású csillag volt, amit itthon és a halált süvöltő orosz hómezőn ugyanúgy látni lehetett. Mert a legszebb csók volt, amit meg nem adott az élet. Égve dobták el, mert mindig izzott valami jéghideg forrósággal. Nem volt jó színésznő, csupán elhitető színésznő volt. Szögletes mozgású, tündéri trampli. Mégis talán maga Ady Endre is beleszeretett volna. Dalaival az emberek szívét csókolta meg, hogy tovább tudjanak dobogni... A háta volt zseniális, ahogy elmenni tudott. Elvitte vállán az időt, a filmjeit, a legendáját... Az ítéletet, a rá mért titokzatos büntetést kutatta, a Labirintus bejáratát. A bűnös nő, aki elkárhozni nem tud, s ezért a férfiak végzetévé lesz. De ez a végzet mindig közös. Elment, elrohant, mert elégett a szíve. Játszott a történelemmel, játszott és énekelt. Majd odahagyott huszonvalahány filmet, sikert, álmokat, s egy elveszített háborút. Átkelt az óceánon, hogy kalaposnő legyen. Ne kérdezd, ki voltam, / A csókodat én akartam, / ha majd egyszer megsokalltad, / azt mondom agyő!" Lehullott a parázs a hamvadó cigarettavégről. Végigszívták. Ő vissza sem nézett, és nem mondhatta senki, hogy AGYŐ. (Mihalicza Tamás, 1990)

Halász Judit - Orosz Ildikó - Nem ​születtem varázslónak
„Igaz ​történetek az igazi Halász Juditról, aki egy tündér. Én ismerem őt személyesen. Tényleg ilyen. Lehet, hogy a Mikulás is létezik?” Bródy János „Néha nem árt megállni, és végiggondolni, honnan hová jutottunk el. Mit valósítottunk meg a vágyainkból, terveinkből és mit nem. Én ezt eddig elmulasztottam. Most megpróbálom pótolni. Még sok olyan feladatom van, ami nagyon is érdekel, a világ és önmagam iránti kíváncsiságom nem csökken. Jó, hogy így van, mert az érdeklődés elmúltával megállíthatatlanul beköszönt az öregkor. És ha kimaradt valami? Hát talán majd egyszer…" Halász Judit

Kollekciók