Ajax-loader

'trinidadi' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


V. S. Naipaul - A ​nagy folyó kanyarulatában
Puccs, ​törzsi zendülések, ejtőernyősök, fekete és fehér keretlegények, csődbe ment nagy tervek, nyomor, és korrupció, tespedtség, szép remények, türelmetlen és törekvő fiatalemberek meg az őserdő és a törzs, a hagyomány félelmetes, visszahúzó - mégis nélkülözhetetlen, megtartó ereje. Civilizációk tragikus összeütközése - vagy más szóval: a szervetlen fejlődés csillapíthatatlannak tűnő görcsei. A gyarmatosítás után itt maradt emberi, erkölcsi, gazdasági és politikai káosz - népek, nyelvek, gondolatok és kultúrák zűrzavara. A nagy folyó kanyarulatában alighanem a Harmadik Világ első - a szó klasszikus értelmében vett - "nagyregénye": emberi viszonyok történelmi háttérrel. Naipaul csúf, poros, piszkos és nyers Afrikájának minden "gyarmatáru-romatikától" és folklórszíntől megfosztott képei sokáig kísérik az olvasót: olyan regényterepet teremt, amelyen bármely pillanatban felbukkanhat egy Idi Amin. A nagy folyó kanyarulatában felfedező út az olvasó számára egy még formátlan és ezért félelmetesen kiszámíthatatlan világba.

Earl Lovelace - Itatál ​keserű búval
Tilos ​a gyarmati Trinidad fekete népének spirituális baptista hitvallását gyakorolnia. Tilos, pedig vallásszabadság van. Szabad minden más felekezet és vallás. Tilos a fekete nép táncot járó, nyelveken szóló, eksztatikus spiritualizmus. Miért? Mert a hatalom így akarja. Mit tesz az Afrikából idevetett, rabszolgamúltú, saját nyelvét vesztett, egyedüli gyökerét, vallását féltő parányi gyülekezet? Alkalmazkodik. A megmaradásért. Anglikánul dicséri Istent. Halottul. Az élhetésért. Hogy ne veressenek, ne szórassanak szét. Az eredmény persze kétes: züllés és bomlás mindenütt. Earl Lovelace regénye e talán nem olyan ismeretlen világba kalauzol, ahol a prédikátor terelgetné nyáját, a falu botvívóbajnoka pedig föllázad a hatóságok, majd meghunyászkodó népe ellen.

V. S. Naipaul - Eva ​Perón visszatér
Indiai ​származású, trinidadi születésű angol író. Életművének legfőbb, szinte kizárólagos témája a gyarmatosítás alól felszabadult harmadik világ viszontagságos, modern történelme, a heroikus kezdetek emberi tragédiákba torkollása, a gyarmati világ máig nyúló, hosszú árnyéka. Életművének főhőse a hajdani brit birodalom távoli sarkaiba szétszóródott s hazátlanná, gyökértelenné lett hindu nép, amelyből származik. Naipaul írói fejlődése felfedező út volt: a főhős alakjában rejlő nagy hatású jelkép felfedezése és kiaknázása. Naipaul nem "szószólója" a harmadik világnak, hanem irodalmi megfogalmazója - mert kevesen ismerik nála jobban ezt a szétszórt kontinenst, emberi viszonylatait, történelmi terheit.

V. S. Naipaul - Fél ​élet
Sir ​Vidiadhar Surajprasad Naipaul Fél élet című regénye 2001-ben jelent meg, ugyanabban az évben, amikor a Svéd Királyi Akadémia Nobel-díjjal tüntette ki életművéért. Ez a könyve harminc évvel "fő" műve, az A House for MR Biswas után látott napvilágot, de ugyanabból az élményanyagból táplálkozik - írója a kultúrák határain akarva-akaratlanul átkelő ember meghasonlott, néha elviselhetetlen feszültségekkel terhes létét ábrázolja. A történet főhőse, Willie Somerset Chandran indiai bráhmincsalád gyermeke, aki helyi iskoláztatása után Londonba kerül, ahol aztán megjárja az ottani értelmiségi mikrokozmosz különböző színtereit. Kezdettől saját önazonosságának keresése mozgatja, az új világot azonban nem hódítóként teszi magáévá: a nevelési regényekből ismert folyamatnak, mondhatni, "úszója, nem vezére". Mindaz, amit saját "Erziehungsroman"-ja e színhelyén, a széthulló impérium központjában megtanul, csk megerősíti benne, hogy két világ határán, de mindkettőben - már és még - idegenül bolyong. Az otthonosságot a szerelemben, pontosabban egy házasságban próbálja megtalálni, ez azonban újabb félig-létbe, félig-világba veti: a történet felesége szülőföldjén, a Portugáliáról leválni készülő Mozambikban folytatódik. Willie Afrikában múltjától ismét elszakadva folytatja jövő nélküli életét - mindazt amit átél, Naipaul hatásos és érdekes személyiség- és korrajzzá fogalmazza. Az indiai és a brit couleur localt itt újabb egzotikus színek váltják fel, a fél-életet élő indiaiak és londoniak után terítékre kerül az afrikai portugálok panoptikumi világa is. Az író ezeket a hatásokat is beépíti hősének folymatosan alakuló személyiségébe, akiben ezek a regény végére nagy horderejű, döntő elhatározást érlel meg. Az olvasó végül nem tudja meg, szert tesz-e Willie Chandran a történet egésze során vágyott szilárd identitásra, de nem is ez a lényeg. A könyv nem karrier-recept, egyszerűen látleletet kínál arról az emberi szituációról, amelyet a globalizáció következtében a huszadik században száz-meg százmilliók voltak kénytelenek megélni.

V. S. Naipaul - Mr. ​Biswas háza
Még ​esett, amikor a kocsi megállt a ház előtt. A félig betonból, félig ólomcsövekből készült kerítést négyzetes betonoszlopok tartották, hajnalka indái futották be, amelynek kis piros virágairól csepegett az esővíz, Mr. Biswast azonnal lenyűgözte a ház magassága, a krémszínű és szürke fal, az ajtók és ablakok fehér kerete, a vörös téglaburkolat fehér fugázata, és tudta, ez a ház nem neki való. Amikor pedig - mikor az eső elől berontottak a házba - megismerte az idős hölgyet, aki nem is volt olyan idős, mint ahogyan az irodista előadta, Mr. Biswast lenyűgözte az asszony udvariassága. Mr. Biswasnak állandóan az volt az érzése, hogy nyakkendőjével, csillogó cipőjével és Prefectjével becsapja a külvilágot. Itt, ebben a Sikkim Street-i házban, amely oly kívánatos, oly elérhetetlen volt, különösen bántotta e rászedés. Az idős hölgy udvariasságát megpróbálta udvariassággal viszonozni, próbált nem gondolni saját zsúfolt szobájára, nyolcszáz dollárjára. Lassan és óvatosan - mostanra észrevette magán a sör hatását - kortyolgatta a teát, szívta a cigarettáját. Mivel attól tartott, hogy a nyílt lelkendezés faragatlanságnak tűnnék, tétován nézegette a festett falakat, a meszelt celotexmennyezetet, amelyen csokoládészínűre pácolt facsíkok húzódtak, a vadonatújnak tűnő, fehér keretes, fehér lécdíszes tejüveg ajtókat és ablakokat, a fényezett padlót, a fényezett Morris-garnitúrát. Amikor pedig az irodista nyíltan és bizalmasan, minthogy a nyolcszáz dollárról sejtelme sem volt, ragaszkodott hozzá, hogy Mr. Biswas az emeleti helyiségeket is megnézze, Mr. Biswas odafent is sietve körbejárt: látott egy fürdőszobát vécékagylóval, és - micsoda luxus! - porcelánmosdóval. Látott továbbá két zöld falú hálószobát és egy verandát, amely, mivel nem sütött be a nap, egészen hűvös volt. Látta ezen kívül a lenti kerítést, az utcán parkoló Prefectet, s egy pillanatra úgy tekintett a házra, mintha a sajátja lenne. Ez a gondolat pedig oly részegítő volt, hogy azonnal elhessegette, és lesietett a földszintre.

Kollekciók