'experimentális' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Virginia Woolf - Orlando
Orlando, ​a költői hajlandóságú, gyönyörű nemesifjú az Erzsébet-kori Angliában látta meg a napvilágot. Életében szerepet kap Shakespeare, kalandjai során megismerkedik és kapcsolatba kerül egy szép, de csapodár orosz hercegnővel, magával a királynővel, a nagy Erzsébettel, a londoni alvilág számos tagjával, egy előkelő román hölggyel, a török szultánnal, egy csapat vándorcigánnyal. Törökországban nemet vált, majd Angliába hazatérve átcsöppen a XVIII. századba s a korabeli irodalmi szalonokba. A század nem nyeri el a tetszését, átvált a XIX.-be – mind közül a legálszentebbe, a dagályos építészet, a krinolinok és a jegygyűrűk világába. Férjhez megy, s végre kiadják több száz éven át készült remekművét, egy hosszú költeményt. Utoljára a XX. században látjuk, hever az ősi otthon tölgyfája alatt, próbál rendet tenni sokféle megtestesülése között, s várja haza férjét, a hajóskapitányt – akiről talán csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy férfi-e valóban. Különös, szertelen, merész regény – tónusa néha elbűvölő, néha infantilis, aztán maróan szatirikus meg egészen személyes is, s mintha azt üzenné, mindnyájan androgünök vagyunk, s nem mindig tőlünk függ, hogy melyik „nemünk” dominál. Az első angol kiadást az írónő szerelme-barátnője, Vita Sackville-West férfiruhás fotói díszítették. Virginia Woolf (1882–1941) a modern angol próza, a lélektani regény, a tudatfolyam-technika egyik megteremtője és legnagyobb hatású művelője, a Bloomsbury-kör nevű irodalmi csoport alapítója, amelyben a XX. század első felének legjelesebb angol művészei és tudósai (T. S. Eliot, E. M. Forster, Lytton Strachey, J. M. Keynes) tevékenykedtek. Fontosabb regényei: Mrs. Dalloway (1925), A világítótorony (1927), Orlando (1928), Hullámok (1931), Felvonások között (1941). Forrás: http://www.europakiado.hu/index.php?l=h&s=3&n=519

James Joyce - Ulysses
Az ​Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930) Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész. (Szerb Antal, 1941) Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947) Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs. (Nádas Péter, 1978/2000) Ő akkor semmihez se kapcsolódva hirtelen azt mondta: „Tudod, mit szerzek, András fiam?” A magas ember fölvonta magát. „No?” „Egy hatalmas James Joyce-képet. – És aztán úgy, ahogy Marci úr a bajuszt mutatja: – Vumm! Az egész szobafalra!" (Esterházy Péter, 1979) Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át. Az utószót Kappanyos András írta.

David Mitchell - Cloud ​Atlas
'Souls ​cross ages like clouds cross skies...' A reluctant voyager crossing the Pacific in 1850; a disinherited composer blagging a precarious livelihood in between-the-wars Belgium; a high-minded journalist in Governor Reagan's California; a vanity publisher fleeing his gangland creditors; a genetically modified dinery server on death-row; and Zachry, a young Pacific Islander witnessing the nightfall of science and civilisation. The narrators of _Cloud Atlas_ hear each other's echoes down the corridor of history, and their destinies are changed in ways great and small. In his extraordinary third novel, David Mitchell erases the boundaries of language, genre and time to offer a meditation on humanity's dangerous will to power, and where it may lead us.

William S. Burroughs - Meztelen ​ebéd
Burroughsnak, ​a 2. világháború utáni amerikai irodalom fenegyerekének első magyarul megjelenő regénye olyan világot mutat be, amelyet a szerző - miután két évtizeden át volt krónikus kábítószer-élvező és -kereskedő - tudományos alapossággal ismer: a szenvtelen, érzelmektől mentes erőszak világát. E sötét pokolbugyorban az ember teljesen kiszolgáltatottan, önnön szenvedélye rabjaként elveszti kapcsolatát a valósággal, a víziók, rémálmok, egy képzelt valóság birodalmába sodródik. Morbid humorral, iróniával elbeszélt, apró történetekből összemontírozott regény a Meztelen ebéd, amely szerkezetében is követi a drogok előidézte látomások logikáját, illetve logikátlanságát, az áldozatul esettek nyomorúságos széthullását, testi, lelki, fizikai leépülését, pusztulását.

William S. Burroughs - Naked ​Lunch
Naked ​Lunch is the unnerving tale of a monumental descent into the hellish world of a narcotics addict as he travels from New York to Tangiers, then into Interzone, a nightmarish modern urban wasteland in which the forces of good and evil vie for control of the individual and all of humanity. By mixing the fantastic and the realistic with his own unmistakable vision and voice, Burroughs has created a unique masterpiece that is a classic of twentieth century fiction.

Angus Wilson - Angolszász ​furcsaságok
A ​század eleji türelmetlenül lázas keresés, az egymást áttekinthetetlen gyorsasággal követő izmusok korát, s kísérletező kedvű, az egyén lelki- és tudatvilágára koncentráló húszas éveket a harmincasokban a valóság felé forduló, a társadalom kérdéseire figyelő, komoly felelősségtudattól áthatott, sokszor marxista ihletettségű irodalom váltotta fel Angliában. Angus Wilson a harmincas években volt fiatal. A kísérletező művészi irányzatoktól örökölt freudizmus és a harmincas években divatossá vált marxizmus egyfajta keverékét vette át ettől a viharos történelmi kortól. Ez is magyarázza, hogy Wilson, aki a második világháború után, harmincöt éves korában kezdett írni, ember és művész voltát egyformán fontosnak tartja. Olyan regényírót tisztelhetünk benne, aki a tradicionális angol regény és a húszas évek sajátos atmoszférájában divatos kísérleti regény valamilyen szintézisére törekszik műveiben. 1913-ban született, gyermekkorát Dél-Afrikában töltötte. Aztán a Westminster Schoolban, Anglia egyik híres gimnáziumában tanult. Majd az egyetemi évek következtek Oxfordban. 1937-en a British Museum könyvtárában kezdett dolgozni, és a második világháború után őt bízták meg azzal a feladattal, hogy szerezzen be 200 000, a bombázáskor megsemmisült kötetet. A háború idején külügyi szolgálatot teljesített, 1955-ben pedig búcsút mondott könyvtárosi állásának, hogy az írásnak szentelhesse idejét. Néhány éve professzori állást vállalt Norwichban, az University of East Anglia angol tanszékén.

Gertrude Stein - Három ​élet
Az ​irodalom a Három élet középső kisregényével, a Melancthával tette meg az első, határozott lépést a tizenkilencedik századból a huszadikba, írta Gertrude Stein (1874-1946). Aligha volt hozzá fogható mestere az önreklámozásnak, akit mégis olyan kevéssé ismertek volna, mint őt. Pedig az amerikai írónőt, Picasso barátját és Hemingway mesterét, műveinek eredetisége és nyelvi radikalizmusa miatt különleges hely illeti meg századunk irodalmában. Az 1909-ben megjelent Három élet történetei olyan egyszerűek, takarékosak és kiszabottak, mintha Stein a sorsot is kispórolta volna hősnői életéből, miközben látszólag egykedvűen botladozó mondatai mégis borzongatóvá teszik a három nő történetét átjáró szomorúságot.

Esterházy Péter - Harmonia ​Cælestis
Mintha ​varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kővé dermednek. Mi?) Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?) Megérkeztünk - hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.) Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa). Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi. Most lett vége a huszadik századnak.

Papp Tibor - Disztichon ​Alfa
A ​Disztichon Alfa mágneses lemeze, amely a fedőlap második oldalára ragasztott tasakban található, tizenhatbillió disztichont kínál fel az olvasónak. Más szóval: több millió éve elegendő olvasnivalót. A könyv első felében a mű megalkotója, a költő Papp Tibor, aki a számítógépes irodalom nemzetközileg ismert egyénisége, az első magyar automatikus versgenerátor végtelenül egyszerű kezelését és működési elvét magyarázza el a számítógépes világban járatlan olvasó számára is érthetően és élvezetes stílusban. A könyv további lapjain a Disztichon Alfa programmal automatikusa generált versekből ad ízelítőt a szerző. Ez az első könyvárusi forgalomba kerülő magyar irodalmi mű, amelynek szövegét számítógépen műkődő program generálja.

Kurt Vonnegut - Az ​ötös számú vágóhíd
A ​könyv részben az író személyes emlékén alapul; amerikai hadifogolyként Drezdában élte meg a hírhedt 1945. februári bombázást, amelynek során a város nagy része és 150 000 ember elpusztult. Az író sajátos technikája: az idő felbontása és a háromsíkú cselekménybonyolítás magasabb művészi egységbe foglalja a szerteágazó eseményeket.

Italo Calvino - Láthatatlan ​városok
,,Nem ​biztos, hogy Kublai kán elhisz mindent, amit Marco Polo mond, amikor leírja neki a követi kiküldetései során meglátogatott városokat, de nyilvánvalóan nagyobb kíváncsisággal és figyelemmel hallgatja a tatárok császára az ifjú velencei szavait, mint bármelyik más küldöttéit vagy felfedezőéit..." És Marco Polo mesél: láthatatlan városokról - a városokról és az emlékezetről, a vágyról, a jelekről és a szemekről, a városokról és a holtakról, a városokról és az égről, a karcsú, a folyamatos és a rejtett városokról --, mesél és mesél Kublai kánnak, míg rá nem döbben az olvasó a nagy titokra: hogy mindvégig egyetlen városról, az ő városáról, Velencéről beszélt... A vajmi kevéssé tudományos, ám annál fantasztikusabb Láthatatlan városok magyarul jó harminc éve egy sci-fi-sorozat darabjaként jelent meg. A XX. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotójának, Italo Calvinónak (1923-1985) ezt a remekművét most mint az életműkiadás újabb, nagyszerű darabját ajánljuk az olvasók figyelmébe.

Esterházy Péter - Esti
"Csak ​magamról beszélhetek. Arról, ami történt velem. Mi is történt? Várj csak. Voltaképpen semmi. De sokat képzelődtem." Kosztolányi Dezső 1933-ban adta közre _Esti Kornél_ című kötetét, mely a magyar irodalom egyik remekműve. Egy olyan könyvet jelentetett meg, melynek darabjai egymástól távoli időben jöttek létre, a kötetben viszont úgy élnek egymás mellett, mintha mindig összetartoztak volna. Esterházy Péter _Esti_ című könyve már a címével rokonságot vállal elődje művével, hogy aztán megírja saját útirajzát, regényes életrajzát (melyben arról is számot ad, hogy a hős hányszor halt meg álmában). De marad töredék. Füzér. Esti Kornél és Esti valamikor felszálltak egy villamosra észrevétlenül, majd megszokták, hogy hol robog velük, hol csikorognak a kerekei, hol csönget egy picit, de egy idő után csak arra tudtak gondolni, hogy egyszer eljutnak a végállomásig. Esti nem azonos Esti Kornéllal, ahogy Esti Kornél sem azonos Kosztolányival, mint ahogy Esti sem Esterházyval. Csak zötyög a villamos. ,,Mindazonáltal jó volna még élni egy darabig."

Jonathan Safran Foer - Minden ​vilángol
Jonathan ​Safran Foer művét méltatói a huszonegyedik század első nagy amerikai regényeként tartják számon. A mindössze 26 esztendős, első könyves szerző máris olyan díjak birtokosa, mint a Guardian Book-Award és a National Jewish Book Award. A mű fő hőse, aki ugyanazt a nevet viseli, mint a szerző, elindul Amerikából Ukrajnába, hogy megkeresse azt az asszonyt, aki a háború alatt vagy megmentette általa soha nem látott nagyapja életét, vagy nem. Kalandos útján Aleksz, az amerikai életformát imádó, ám az angol nyelvet kíméletlenül kerékbetörő, ifjú tolmács vezeti, akihez tartozik egy nagyapa mint sofőr, és egy sammy Davis, Junior, Junior nevű kutya is, mint...kutya. A Don Quijote-i kutatás nem sok kézzelfogható eredménnyel jár, viszont a szerző fantáziáját szabadon engedve megírja belőle e művet, amelyben az olvasó bepillanthat egy tizennyolcadik századi zsidó közösség, egy stetl egykor varázslatos és "vilángoló", utóbb pedig könyörtelenül elpusztított életébe, s amelynek olvastán - írja egy kritika - Isaac Bashevis Singer, a nagy jiddis mesemondó sírjából mintha csuklást, majd elégedett sóhajt hallanánk.

Italo Calvino - Ha ​egy téli éjszakán egy utazó
Nyájas ​Olvasó! Új regényének első mondatával így szólít meg téged a szerző, Italo Calvino: "Italo Calvino új regényét, a Ha egy téli éjszakán egy utazó-t kezded éppen olvasni..-." Kényelmesen elhelyezkedsz tehát, és olvasnád... De jaj, a mese megszakad: s aztán valami baj az újabb kötettel is van, amit hibás példányod helyett a könyvesboltan kapsz. Nyomozásba fogsz hát, nyájas Olvasó. Kíváncsi vagy a mesére. Amikor azonban a mese fordulóponthoz ér, valami mindig történik. A könyv elvész, ellopják, elkobozzák, műanyagba öntik, gépbe táplálják, szavakra bontják, betiltják, megsemmisítik, bezúzzák... Még szerencse, hogy nyomozásod roppantul regényesnek bizonyul. Egyre újabb és újabb kalandokba botlasz: beleszeretsz az Olvasónőbe, együtt nyomoztok, el-elváltok, majd ismét találkoznak az útjaitok... Tíz regény végül is megmarad izgalmas torzónak. A tizenegyediket - a sajátodat - fejezd be te, nyájas Olvasó.

Laurence Sterne - Érzékeny ​utazás
"Az ​utazók egész körét a következőképp lehetne felosztani: Henye Utazók, Kandi Utazók, Hazudozó Utazók, Gőgös Utazók, Hiú Utazók, Mélakóros Utazók. Ezután következnek: A Kénytelenségből Utazók, A Bűnös és Gonosz Utazó, A Szerencsétlen és Ártatlan Utazó, Az Egyszerű Utazó. És legvégül, kegyes engedelmükkel: Az Érzékeny Utazó, (értvén rajta ennenmagamat), mert magam is utaztam, mely útirajz megírásának imhol most ülök neki." Laurence Sterne (1713-1768) bájosan szeszélyes könyve Angliában, majd a kontinensen is nagy sikert aratott. Az Érzékeny Utazó franciaországi élményeiről számol be olvasóinak. Olasz útjáról már nem tudott írni, a halál kivette kezéből a tollat...

David Foster Wallace - Infinite ​Jest
A ​gargantuan, mind-altering comedy about the Pursuit of Happiness in America Set in an addicts' halfway house and a tennis academy, and featuring the most endearingly screwed-up family to come along in recent fiction, Infinite Jest explores essential questions about what entertainment is and why it has come to so dominate our lives; about how our desire for entertainment affects our need to connect with other people; and about what the pleasures we choose say about who we are. Equal parts philosophical quest and screwball comedy, Infinite Jest bends every rule of fiction without sacrificing for a moment its own entertainment value. It is an exuberant, uniquely American exploration of the passions that make us human - and one of those rare books that renew the idea of what a novel can do.

Kurt Vonnegut - Az ​ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
6., ​kétnyelvű ünnepi kiadás Van okunk ünnepelni. Kerek negyven esztendeje, 1969-ben jelent meg első ízben ez a méretében szerény, irodalomtörténeti jelentőségét illetően azonban korszakos mű. A szerző, ez a "tisztavérű" német, 1944-ben, alig huszonkét évesen az amerikai hadsereg felderítőjeként német hadifogságba esett a belga hadszintéren. Drezdába vitték. Az ékszerdoboz-szépségű barokk kórházvárost a brit légierő nem sokkal a második világháború befejezése előtt porig égette. Bosszúból. Coventryért, Londonért. Néhány óra alatt százharmincötezer ember, csupa öreg, gyermek, asszony és hadirokkant égett szénné. Katona egy sem akadt köztük. Vonnegutnak és társainak jutott a feladat, hogy a közparkokban hatalmas piramisokat építsenek a hullákból, és elhamvasszák őket. Tömegmészárlásról alighanem teljes képtelenség katartikus, ráadásul mulatságos könyvet írni. A szerző maga huszonöt éven át kísérletezett vele, mire végül megszületett a nevezetes "Dezda-kötet", s általa a világméretű Vonnegut-kultusz. 1969 óta millió és millió példány fogyott el a könyvből. Az írót nemcsak a hazájában, de az egész bolygón afféle prófétaként tisztelik. A groteszk, az abszurd, a fekete humor apostola ő. Meghalt, mégis elevenebben hat, mint valaha. E kétnyelvű kötet főhajtás a megrendítő erejű alkotás és Kurt Vonnegut géniusza előtt.

James Joyce - Finnegan ​ébredése
Joyce ​az Ulysses megjelenését követően 16 évig dolgozott utolsó művén a Finnegan ébredésén, amelybe már nem az ember mítoszát, hanem az egész emberiségét, az öröklétét sűrítette bele. Elbukás és fölemelkedés, halál és föltámadás végeérhetetlen folyamata tárul föl a szerkezetben is körkörös, töredékes regény lapjain. A váratlan fordulatokban bővelkedő cselekmény, a szereplők eltűnése, átlényegülése és visszatérése, a szójátékok és nyelvi furfangok újabb és újabb kalandot, szellemi csemegét nyújtanak a szövegben elmélyedő olvasónak. Ironikus világrajz, komikus, karneváli játék e mű az emberi létről, homályos, rejtélyes álompoéma sorsunkról, a világtörténelemről.

W. G. Sebald - Kivándoroltak
A ​Kivándoroltak 1992-ben jelent meg Németországban, majd négy évvel később a szerző fodításában az angol nyelvterületen. A kritikusok egybehangzó véleménye szerint Sebald életművének legtökéletesebb darabja ez a négy elbeszélésből álló ciklus. Henry Selwyn, Paul Bereyter, Ambros Adelwart, Max Ferber - az író e négy, különös, boldogtalan sorsú kivándorolt életének felderítésére vállalkozik hosszú elbeszéléseiben. Amerikába, Angliába, Svájcba utazik, hogy megismerje és lejegyezze egykori főbérlője, általános iskolai tanára, nagybátyja és festő barátja múltját, és a rokonok, ismerősök elbeszélései labirintusszerűen vezetik újabb és újabb sorsokhoz és helyszínekre, a nyomkeresés logikája szerint. Sebald szinte mániákus pontossággal jegyzi le a kivándoroltak történetének minden apró részletét, mígnem a lényegtelennek tűnő történetfoszlányokból, elhallgatott információkból és megfakult fényképekből kirajzolódik az otthontalanul leélt életek fájdalma, s megmenekülnek azok az emlékek, amelyektől olyan kétségbeesetten, akár tudatok vagy életük kioltása árán is szeretett volna megszabadulni a négy főhős. Sebald megszállott tudósítóként látszólag a tények felderítésére vállalkozik és bőségesen ontja olvasóira a megtalált iratokat, képeket és adatokat. De talán mégsem lepődünk meg azon, hogy a "hiteles" dokumentumok egy része csupán kitaláció. Mert Sebald motívumokkal sűrűn átszőtt költői prózája rádöbbent: az irodalmi fikció talán mindennél hitelesebben dokumentálhatja az elhallgatott fájdalmat, rajzolhatja meg a lélek ismeretlen tájait. Winfried Georg Sebald 1944-ben született Wertachban, Bajorországban. Svájcba áttelepülve gimnáziumi tanárként dolgozott, majd 1970-től Norwichban lett egyetemi oktató. Fontosabb irodalmi publikációi 1990-től jelentek meg, szépirodalmi tevékenysége mellett a német irodalomról szóló esszéi, tanulmányai is ismertek. 2001-ben, Austerlitz című regényének megjelenése után sokan őt tartották a következő irodalmi Nobel-díjra legesélyesebbnek. Ugyanebben az évben autóbalesetben meghalt.

Thomas Pynchon - A ​49-es tétel kiáltása
Amikor ​Oedipa Maas értesül róla, hogy valamikori szeretője, egy ingatlankirály, Pierce Inverarity a végrendeletében őt nevezte ki hagyatéki végrehajtójának, elhagyja férjét, és nekilát kibogozni a nagy és gubancos örökséget. Ez a korántsem csak kegyeleti aktus egy titkos - és a jelek szerint a XVI.század óta működő - kommunikációs rendszer, a Tristero nyomára vezeti Oedipát, aki most már ennek a rejtélyét kutatva utazik keresztül-kasul Kalifornián. A középkori lovagok kereséstörténetét idéző hányattatása során furcsábbnál furcsább helyeken találkozik a rendszer jelképével, egy elnémított postakürttel, és jó néhány hóbortos ember is útjába akad. Magánnyomozása végül elvezeti a talány megoldásának küszöbére, de nem tovább: a Tristero őrzi titkát, és akárcsak a postakürtöt, elnémítja "A 49-es tétel kiállítását" is.

Andrej Belij - Pétervár
Hol ​zöldessárga és szürke köd gomolyog, hol alkonyi fények villódznak-vibrálnak Péterváron. Valami sejlik, valami készül... Terroristák és provokátorok nyüzsögnek a városban. A társaságban elárult gondolatok, a kimondott szó ígéretre, az ígéret borzalmas tettre kötelez... A tudathasadással határos állapotba kerülő Nyikolaj Ableuhovnak - akár végrehajtja tettét, akár nem - élete is veszélyben forog. Mintha egy ideggyógyász tenné, Belij olyan hitelességgel vizsgálja hőse minden tettét, agyának minden rezdülését, a cselekményt groteszk fordulatokkal oldva-tűzdelve. Izgalmas szellemi játék: meddig tart a valóság és hol működik már a képzelet a jelenetek, asszociációk, színek és képek e ritmikus világában.

Kurt Vonnegut - Slaughterhouse-Five
In ​its publication year, Slaughterhouse-Five was nominated for a best-novel Nebula Award and for a best-novel Hugo Award, 1970. It lost both to The Left Hand of Darkness, by Ursula K. Le Guin. Kurt Vonnegut's absurdist classic Slaughterhouse-Five introduces us to Billy Pilgrim, a man who becomes unstuck in time after he is abducted by aliens from the planet Tralfamadore. In a plot-scrambling display of virtuosity, we follow Pilgrim simultaneously through all phases of his life, concentrating on his (and Vonnegut's) shattering experience as an American prisoner of war who witnesses the firebombing of Dresden. Don't let the ease of reading fool you! Vonnegut's isn't a conventional, or simple, novel. He writes, "There are almost no characters in this story, and almost no dramatic confrontations, because most of the people in it are so sick, and so much the listless playthings of enormous forces. One of the main effects of war, after all, is that people are discouraged from being characters..." Slaughterhouse-Five (taken from the name of the building where the POWs were held) is not only Vonnegut's most powerful book, it is as important as any written since 1945. Like Catch-22, it fashions the author's experiences in the Second World War into an eloquent and deeply funny plea against butchery in the service of authority. Slaughterhouse-Five boasts the same imagination, humanity, and gleeful appreciation of the absurd found in Vonnegut's other works, but the book's basis in rock-hard, tragic fact gives it a unique poignancy–and humor.

David Mitchell - Felhőatlasz
MINDEN ​ÖSSZEFÜGG Egy zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán – egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg a Felhőatlasz olvasóiban. David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. De ki irányítja sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat? A regényből a Mátrix-trilógia és A parfüm rendezői forgattak vibrálóan szellemes filmet. „Az eddigi legmerészebb vállalkozás… egyedi teljesítmény egy rendkívül tehetséges és nagyratörő író tollából.” – Matt Thorne, Independent on Sunday „David Mitchell egy hullámvasútra csábítja olvasóit, akik először vonakodva szállnak fel, de miután belevágtak a kalandba, nem akarják, hogy véget érjen az út. Velem legalábbis ez történt.” – A.S. Byatt, Guardian „A jövőbe látás, az elmélkedés és a szórakoztatás ragyogó, elégikus egyvelege.” – Neel Mukherjee, The Times „A mód, ahogy Mitchell a Felhőatlasz történetét elmeséli, valósággal rabul ejtett.” – Lawrence Norfolk,

Esterházy Péter - Bevezetés ​a szépirodalomba
»Fülszöveg, ​avagy a posztmodern kelgyó enfarkába harap. _Élt egyszer egy_ Olvasó. Szegényt ide-oda vezették - kelet-európai Olvasó volt -, ám nemcsak az orránál fogva, hogy tudja meg, mi a dörgés, a zörgés, hogy merre hány centi, hogy hol lakik az Úristen, hogy merről esik az ajtó sarka, merre a lakatja, hogy fedőként tudja, mi fő a fazékban, s tudja a járást, mint tarka macska a házhíján, és nemcsak a Szépséges Irodalomba, hanem már a bevezetésbe is kezdték bevezetni. ___Hogy miként sétáljon ebben az Irodalmi Beaoburg-ban, melynek legtöbb szobáját már ismeri vagy ismerheti, az épület maga mégis új, ismerős és idegen; hogy mi volna ez a két kifordult zárójel közé zárt Tér, ez a telt Tér, ahol _minden_ szöveg, a szünet is, melyet ép(p) szövegek tagolnak és értelmeznek (és nem fordítva), illetve hogy épp ez volna _kívül_, és az volna zárójelbe téve, ami nem _ez_, hogy tehát, itt, most, ez és csak ez az, ami _van_..., hogy megint, megint, megint akarnak valamit tőle. ___De hát mért nem hagynak békén. Kérdezem. Ne vezessenek engemet sehova. Ne mondják meg, mi a valóság, és hogy ki vagyok én. Ne mondják meg, mi a szép, mi a rút. Majd én megmondom. Fölkapcsolnám a lámpát, behúzódnék a sarokba, és olvasgatnék. Ezt mért nem lehet? Naiv és nevetséges irodalombarát akarok lenni. ___Felszólítottak, írjak önreklám-szöveget, ám egy ... oldalas, ... fejezetből álló, ... személyt mozgató és 33 x ennyimegennyi sort felvonultató könyv esetében - ahol is e bizonyos sorok egyike sem szándékkal üres - igen komoly akadályok tornyosulnak az ilyesmi elébe, így hát inkább azt mondom el, mi _nem_ ez a könyv. ___Nem az emberemlékezet óta várt magyar nagyregény, jóllehet... ___Nem korrajz, amelyben ... úr magára ismerhet, íme, így élek s virulok... ___Ugyanígy nem társadalomrajz. ___Nem a mindnyájunkat kínzó _problémákat_ tartalmazza, hanem... ___Nem azért író műve, mert ... a feladata (hogy elismételje, amit...), hanem azért, mert és ha ... konstruktív variáció. (Ehhez még hozzátehetjük: mivel ez az összesség szellemében rejlik, ez a könyv idealista, analitikus, alkalmasint szintetikus.) ___Nem szatíra, hanem pozitív konstrukció. ___Nem hitvallás, hanem szatíra. ___Nem pszichológus-ember könyve. ___Nem gondolkodó-ember könyve (mivel a gondolati elemeket olyan rendbe szedi, amely). ___Nem dalnok könyve, aki... ___Nem sikerszerző könyve, nem sikertelen szerző könyve. ___Nem könnyű és nem nehéz könyv, mert ez teljességgel az olvasótól függ. ___Azt hiszem, nem is kell folytatnom, máris közölhetem: aki tudni óhajtja, mi ez a könyv, a legjobban teszi, ha maga olvassa el (nem hagyatkozik sem az én, sem mások ítéletére, hanem maga olvassa el). ___ _Élt egyszer egy_ Író, maga is Olvasó.«

Weöres Sándor - Psyché
Irodalmunk ​egyik legkülönösebb vállalkozása, bámulatba ejtő bravúrja ez a mű: egy a múlt század elejére képzelt, viharos életű, soha nem létezett költőnő tarka-barka egyéniségének, elragadó gazdagságú oeuvre-jének, az aprólékosságig pontos biográfiájának példátlan "rekonstrukciója". Mi vezette Weörest a Psyché megalkotásában? Éppen nem az a kegyes hamisító szándék, mint Macphersont vagy Thalyt, akik a szegényesen pislákoló "régi dicsőség" fényét próbálták növelni - a maguk korában fölöttébb sikeresen. Nem is holmi öncélú virtuózkodás. Többrétű feladat izgathatta. Az például, hogy egy régi költőnő ürügyén, annak bőrébe bújva, kitombolhassa olyan hajlamait, szándékait, amikre a mai költői felfogás, ízlés korlátlanul szabadnak hangoztatott, valójában akárhányszor öncsonkító, szigorú illemszabályrendszere nem ad módot. Weöres itt kedvére ábrázolhat, leírhat, figurákat teremthet és mozgathat, történeteket kerekíthet, dúskálhat halottnak ítélt versformákban, élhet egy ódon, dús zamatú nyelvvel, játszhat egy groteszkül elavult írásformával, beilleszthet azóta kikísérletezett fogásokat a patinás miliőbe, a fiktívet bizarr és merész módon egybejátszhatja a történelmi nevekkel, helyzetekkel és - mintegy mellékesen - olyan sok oldalról színesen elegánsan fölrajzolja az egész korszakok, hogy történelmi kézikönyvekből sem ismerhetnénk meg különbül. Remek ötle, hogy (az egykorú szokásokkal egyezőleg) Psyché fiktív versei közé applikálja Weöres az általa régóta nagyrabecsült Ungvárnémeti Tóth László hiteles verseinek egy egész ciklusát. (Psyché pompás élet- és jellemrajzot is "közöl' Ungvárnémetiről - olyan szabadon bánva figurával, tényekkel, ahogy a történelmi regényekben eddig is tették ugyan az írók, de lírai emlékezésnek álcázott "tanulmányban" eddig hasonlót nem találhattunk.

Esterházy Péter - Egy ​nő
_"Esterházy ​regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú."_ ________________________________________________ _Nádas Péter_ A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn - a lábainál. (Lába válogatja.) A nagysikerű _Egy kékharisnya följegyzéseiből_ kiderült, Esterházy szereti néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése. Mindössze a megközelítés tárgya változott... (nővé).

Henry James - A ​csavar fordul egyet
Henry ​James klasszikus regényében új nevelőnő érkezik egy angliai vidéki kastélyba. Ez akár egy idill nyitókép is lehetne, a nyugalmat azonban gyorsan megtörik a rejtélyek: mi történt a korábbi alkalmazottakkal, s miféle titokzatos idegenek járnak a kastélyban? Hátborzongató látomások kísértenek, a múlt rejtélyes, a jelen baljós, a valóság és a képzelet határán járunk, és a csavar néha fordul egyet… A regénynek számos filmes feldolgozása van, melyekben szerepelt többek között Marlon Brando (Éjszakai jövevények), Nicole Kidman (Más világ), Colin Firth és Ingrid Bergman. A történet alapján Benjamin Britten operát írt. A csavar fordul egyet most új fordításban jelenik meg az Alinea Kiadó Klasszik sorozatában.

Milan Kundera - A ​nevetés és felejtés könyve
Ez ​az egész könyv egy variációs formában megírt regény. Az egyes részek úgy követik egymást, mint annak az útnak a szakaszai, amely a téma belsejébe, a gondolat belsejébe, egyetlenegy helyzet belsejébe vezet, amelynek megértése beláthatatlan messzeségbe vész előttem. Ez a regény Tamináról szól, és attól a pillanattól kezdve, hogy Tamina lelép a színről, Tamináért szól. Ő a regény főszereplője és fő hallgatója, az összes többi történet az ő történetének a variációja, és úgy fut össze az életében, mint valami tükörben. Ez a regény a nevetésről és a feledésről, a feledésről és Prágáról, Prágáról és az angyalokról szól.

James Joyce - Ulysses ​(angol)
Ulysses ​has been labelled dirty, blasphemous and unreadable. In a famous 1933 court decision, Judge John M. Woolsey declared it an emetic book – although he found it not quite obscene enough to disallow its importation into the United States – and Virginia Woolf was moved to decry James Joyce’s ‘cloacal obsession’. None of these descriptions, however, do the slightest justice to the novel. To this day it remains the modernist masterpiece, in which the author takes both Celtic lyricism and vulgarity to splendid extremes. It is funny, sorrowful, and even (in its own way) suspenseful. And despite the exegetical industry that has sprung up in the last 75 years, Ulysses is also a compulsively readable book. Even the verbal vaudeville of he final chapters can be navigated with relative ease, as long as you’re willing to be buffeted, tickled, challenged and (occasionally) vexed by Joyce’s astonishing command of the English language.

Leonard Cohen - Beautiful ​losers
One ​of the best-known experimental novels of the 1960s, Beautiful Losers is Cohen’ s most defiant and uninhibited work. The novel centres upon the hapless members of a love triangle united by their sexual obsessions and by their fascination with Catherine Tekakwitha, the 17th-century Mohawk saint. By turns vulgar, rhapsodic, and viciously witty, Beautiful Losers explores each character’s attainment of a state of self-abandonment, in which the sensualist cannot be distinguished from the saint.

Miguel Otero Silva - Lope ​de Aguirre, a szabadság hercege
Lope ​de Aguirre a dél-amerikai spanyol hódítás első évtizedeinek hírhedt alakja volt: kincskereső konvisztádor, több tucat ember gyilkosa, rettegett zsarnok. A neves venezuelai író legújabb regénye új megvilágításban állítja elénk a legendás figurát, korabeli dokumentumok és az évszázadok során róla írt művek alapján követve őt kalandos életútján a baszk szülőföldről az inkák fővárosáig, a perui őserdőbe, végig az Amazonason és végül Venezuela földjére. A könyv történelmi regény, de a kalandregények színességével ad képet Latin-Amerika múltjának erről az előttünk ismeretlen, izgalmas korszakáról.

Ladislav Klíma - Sternenhoch ​herceg szenvedései
Első ​történet: egy életében kitagadott, halálában megátkozott filozófus és író mozaikportréja. Második történet: a rejtélyes, hol kísértet, hol vízió, hol hús-vér nő alakjában feltűnő szépséges, bosszúálló Orea először őrületbe, később öngyilkosságba kergeti az előző életének misztikus bűneiért vezeklő ifjú Sidert. Harmadik történet: a démoni Helga megbabonázza, majd önnön gyilkosává teszi a II. Vilmos-i kretén Németország egyik kretén hercegét, Sternenhochot, hogy végül a lelkiismeret súlya alatt megtébolyodott herceg beteg képzeletében új életre kelte, a pokolból visszatérve a halálba hajszolja. Démoni pornó? Perverz horror? Három őrült naplója? Avantgarde írói manifesztum? Misztikus filozófiai értekezés? Ez is, az is, és egyik sem.