Ajax-loader

'experimentális' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Virginia Woolf - Orlando
Orlando, ​a költői hajlandóságú, gyönyörű nemesifjú az Erzsébet-kori Angliában látta meg a napvilágot. Életében szerepet kap Shakespeare, kalandjai során megismerkedik és kapcsolatba kerül egy szép, de csapodár orosz hercegnővel, magával a királynővel, a nagy Erzsébettel, a londoni alvilág számos tagjával, egy előkelő román hölggyel, a török szultánnal, egy csapat vándorcigánnyal. Törökországban nemet vált, majd Angliába hazatérve átcsöppen a XVIII. századba s a korabeli irodalmi szalonokba. A század nem nyeri el a tetszését, átvált a XIX.-be – mind közül a legálszentebbe, a dagályos építészet, a krinolinok és a jegygyűrűk világába. Férjhez megy, s végre kiadják több száz éven át készült remekművét, egy hosszú költeményt. Utoljára a XX. században látjuk, hever az ősi otthon tölgyfája alatt, próbál rendet tenni sokféle megtestesülése között, s várja haza férjét, a hajóskapitányt – akiről talán csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy férfi-e valóban. Különös, szertelen, merész regény – tónusa néha elbűvölő, néha infantilis, aztán maróan szatirikus meg egészen személyes is, s mintha azt üzenné, mindnyájan androgünök vagyunk, s nem mindig tőlünk függ, hogy melyik „nemünk” dominál. Az első angol kiadást az írónő szerelme-barátnője, Vita Sackville-West férfiruhás fotói díszítették. Virginia Woolf (1882–1941) a modern angol próza, a lélektani regény, a tudatfolyam-technika egyik megteremtője és legnagyobb hatású művelője, a Bloomsbury-kör nevű irodalmi csoport alapítója, amelyben a XX. század első felének legjelesebb angol művészei és tudósai (T. S. Eliot, E. M. Forster, Lytton Strachey, J. M. Keynes) tevékenykedtek. Fontosabb regényei: Mrs. Dalloway (1925), A világítótorony (1927), Orlando (1928), Hullámok (1931), Felvonások között (1941). Forrás: http://www.europakiado.hu/index.php?l=h&s=3&n=519

Esterházy Péter - Harmonia ​Caelestis
Mintha ​varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kővé dermednek. Mi?) Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?) Megérkeztünk - hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.) Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa). Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi. Most lett vége a huszadik századnak.

James Joyce - Ulysses
Az ​Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930) Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész. (Szerb Antal, 1941) Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947) Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs. (Nádas Péter, 1978/2000) Ő akkor semmihez se kapcsolódva hirtelen azt mondta: „Tudod, mit szerzek, András fiam?” A magas ember fölvonta magát. „No?” „Egy hatalmas James Joyce-képet. – És aztán úgy, ahogy Marci úr a bajuszt mutatja: – Vumm! Az egész szobafalra!" (Esterházy Péter, 1979) Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át. Az utószót Kappanyos András írta.

Italo Calvino - Láthatatlan ​városok
,,Nem ​biztos, hogy Kublai kán elhisz mindent, amit Marco Polo mond, amikor leírja neki a követi kiküldetései során meglátogatott városokat, de nyilvánvalóan nagyobb kíváncsisággal és figyelemmel hallgatja a tatárok császára az ifjú velencei szavait, mint bármelyik más küldöttéit vagy felfedezőéit..." És Marco Polo mesél: láthatatlan városokról - a városokról és az emlékezetről, a vágyról, a jelekről és a szemekről, a városokról és a holtakról, a városokról és az égről, a karcsú, a folyamatos és a rejtett városokról --, mesél és mesél Kublai kánnak, míg rá nem döbben az olvasó a nagy titokra: hogy mindvégig egyetlen városról, az ő városáról, Velencéről beszélt... A vajmi kevéssé tudományos, ám annál fantasztikusabb Láthatatlan városok magyarul jó harminc éve egy sci-fi-sorozat darabjaként jelent meg. A XX. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotójának, Italo Calvinónak (1923-1985) ezt a remekművét most mint az életműkiadás újabb, nagyszerű darabját ajánljuk az olvasók figyelmébe.

Jonathan Safran Foer - Minden ​vilángol
Jonathan ​Safran Foer művét méltatói a huszonegyedik század első nagy amerikai regényeként tartják számon. A mindössze 26 esztendős, első könyves szerző máris olyan díjak birtokosa, mint a Guardian Book-Award és a National Jewish Book Award. A mű fő hőse, aki ugyanazt a nevet viseli, mint a szerző, elindul Amerikából Ukrajnába, hogy megkeresse azt az asszonyt, aki a háború alatt vagy megmentette általa soha nem látott nagyapja életét, vagy nem. Kalandos útján Aleksz, az amerikai életformát imádó, ám az angol nyelvet kíméletlenül kerékbetörő, ifjú tolmács vezeti, akihez tartozik egy nagyapa mint sofőr, és egy sammy Davis, Junior, Junior nevű kutya is, mint...kutya. A Don Quijote-i kutatás nem sok kézzelfogható eredménnyel jár, viszont a szerző fantáziáját szabadon engedve megírja belőle e művet, amelyben az olvasó bepillanthat egy tizennyolcadik századi zsidó közösség, egy stetl egykor varázslatos és "vilángoló", utóbb pedig könyörtelenül elpusztított életébe, s amelynek olvastán - írja egy kritika - Isaac Bashevis Singer, a nagy jiddis mesemondó sírjából mintha csuklást, majd elégedett sóhajt hallanánk.

William S. Burroughs - Meztelen ​ebéd
Burroughsnak, ​a 2. világháború utáni amerikai irodalom fenegyerekének első magyarul megjelenő regénye olyan világot mutat be, amelyet a szerző - miután két évtizeden át volt krónikus kábítószer-élvező és -kereskedő - tudományos alapossággal ismer: a szenvtelen, érzelmektől mentes erőszak világát. E sötét pokolbugyorban az ember teljesen kiszolgáltatottan, önnön szenvedélye rabjaként elveszti kapcsolatát a valósággal, a víziók, rémálmok, egy képzelt valóság birodalmába sodródik. Morbid humorral, iróniával elbeszélt, apró történetekből összemontírozott regény a Meztelen ebéd, amely szerkezetében is követi a drogok előidézte látomások logikáját, illetve logikátlanságát, az áldozatul esettek nyomorúságos széthullását, testi, lelki, fizikai leépülését, pusztulását.

Kurt Vonnegut - Az ​ötös számú vágóhíd
A ​könyv részben az író személyes emlékén alapul; amerikai hadifogolyként Drezdában élte meg a hírhedt 1945. februári bombázást, amelynek során a város nagy része és 150 000 ember elpusztult. Az író sajátos technikája: az idő felbontása és a háromsíkú cselekménybonyolítás magasabb művészi egységbe foglalja a szerteágazó eseményeket.

W. G. Sebald - Kivándoroltak
A ​Kivándoroltak 1992-ben jelent meg Németországban, majd négy évvel később a szerző fodításában az angol nyelvterületen. A kritikusok egybehangzó véleménye szerint Sebald életművének legtökéletesebb darabja ez a négy elbeszélésből álló ciklus. Henry Selwyn, Paul Bereyter, Ambros Adelwart, Max Ferber - az író e négy, különös, boldogtalan sorsú kivándorolt életének felderítésére vállalkozik hosszú elbeszéléseiben. Amerikába, Angliába, Svájcba utazik, hogy megismerje és lejegyezze egykori főbérlője, általános iskolai tanára, nagybátyja és festő barátja múltját, és a rokonok, ismerősök elbeszélései labirintusszerűen vezetik újabb és újabb sorsokhoz és helyszínekre, a nyomkeresés logikája szerint. Sebald szinte mániákus pontossággal jegyzi le a kivándoroltak történetének minden apró részletét, mígnem a lényegtelennek tűnő történetfoszlányokból, elhallgatott információkból és megfakult fényképekből kirajzolódik az otthontalanul leélt életek fájdalma, s megmenekülnek azok az emlékek, amelyektől olyan kétségbeesetten, akár tudatok vagy életük kioltása árán is szeretett volna megszabadulni a négy főhős. Sebald megszállott tudósítóként látszólag a tények felderítésére vállalkozik és bőségesen ontja olvasóira a megtalált iratokat, képeket és adatokat. De talán mégsem lepődünk meg azon, hogy a "hiteles" dokumentumok egy része csupán kitaláció. Mert Sebald motívumokkal sűrűn átszőtt költői prózája rádöbbent: az irodalmi fikció talán mindennél hitelesebben dokumentálhatja az elhallgatott fájdalmat, rajzolhatja meg a lélek ismeretlen tájait. Winfried Georg Sebald 1944-ben született Wertachban, Bajorországban. Svájcba áttelepülve gimnáziumi tanárként dolgozott, majd 1970-től Norwichban lett egyetemi oktató. Fontosabb irodalmi publikációi 1990-től jelentek meg, szépirodalmi tevékenysége mellett a német irodalomról szóló esszéi, tanulmányai is ismertek. 2001-ben, Austerlitz című regényének megjelenése után sokan őt tartották a következő irodalmi Nobel-díjra legesélyesebbnek. Ugyanebben az évben autóbalesetben meghalt.

Thomas Pynchon - A ​49-es tétel kiáltása
Amikor ​Oedipa Maas értesül róla, hogy valamikori szeretője, egy ingatlankirály, Pierce Inverarity a végrendeletében őt nevezte ki hagyatéki végrehajtójának, elhagyja férjét, és nekilát kibogozni a nagy és gubancos örökséget. Ez a korántsem csak kegyeleti aktus egy titkos - és a jelek szerint a XVI.század óta működő - kommunikációs rendszer, a Tristero nyomára vezeti Oedipát, aki most már ennek a rejtélyét kutatva utazik keresztül-kasul Kalifornián. A középkori lovagok kereséstörténetét idéző hányattatása során furcsábbnál furcsább helyeken találkozik a rendszer jelképével, egy elnémított postakürttel, és jó néhány hóbortos ember is útjába akad. Magánnyomozása végül elvezeti a talány megoldásának küszöbére, de nem tovább: a Tristero őrzi titkát, és akárcsak a postakürtöt, elnémítja "A 49-es tétel kiállítását" is.

Andrej Belij - Pétervár
Hol ​zöldessárga és szürke köd gomolyog, hol alkonyi fények villódznak-vibrálnak Péterváron. Valami sejlik, valami készül... Terroristák és provokátorok nyüzsögnek a városban. A társaságban elárult gondolatok, a kimondott szó ígéretre, az ígéret borzalmas tettre kötelez... A tudathasadással határos állapotba kerülő Nyikolaj Ableuhovnak - akár végrehajtja tettét, akár nem - élete is veszélyben forog. Mintha egy ideggyógyász tenné, Belij olyan hitelességgel vizsgálja hőse minden tettét, agyának minden rezdülését, a cselekményt groteszk fordulatokkal oldva-tűzdelve. Izgalmas szellemi játék: meddig tart a valóság és hol működik már a képzelet a jelenetek, asszociációk, színek és képek e ritmikus világában.

Gertrude Stein - Három ​élet
Az ​irodalom a Három élet középső kisregényével, a Melancthával tette meg az első, határozott lépést a tizenkilencedik századból a huszadikba, írta Gertrude Stein (1874-1946). Aligha volt hozzá fogható mestere az önreklámozásnak, akit mégis olyan kevéssé ismertek volna, mint őt. Pedig az amerikai írónőt, Picasso barátját és Hemingway mesterét, műveinek eredetisége és nyelvi radikalizmusa miatt különleges hely illeti meg századunk irodalmában. Az 1909-ben megjelent Három élet történetei olyan egyszerűek, takarékosak és kiszabottak, mintha Stein a sorsot is kispórolta volna hősnői életéből, miközben látszólag egykedvűen botladozó mondatai mégis borzongatóvá teszik a három nő történetét átjáró szomorúságot.

David Mitchell - Felhőatlasz
MINDEN ​ÖSSZEFÜGG Egy zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán – egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg a Felhőatlasz olvasóiban. David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. De ki irányítja sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat? A regényből a Mátrix-trilógia és A parfüm rendezői forgattak vibrálóan szellemes filmet. „Az eddigi legmerészebb vállalkozás… egyedi teljesítmény egy rendkívül tehetséges és nagyratörő író tollából.” – Matt Thorne, Independent on Sunday „David Mitchell egy hullámvasútra csábítja olvasóit, akik először vonakodva szállnak fel, de miután belevágtak a kalandba, nem akarják, hogy véget érjen az út. Velem legalábbis ez történt.” – A.S. Byatt, Guardian „A jövőbe látás, az elmélkedés és a szórakoztatás ragyogó, elégikus egyvelege.” – Neel Mukherjee, The Times „A mód, ahogy Mitchell a Felhőatlasz történetét elmeséli, valósággal rabul ejtett.” – Lawrence Norfolk,

139394465?1391265538
elérhető
53

Esterházy Péter - Esti
"Csak ​magamról beszélhetek. Arról, ami történt velem. Mi is történt? Várj csak. Voltaképpen semmi. De sokat képzelődtem." Kosztolányi Dezső 1933-ban adta közre _Esti Kornél_ című kötetét, mely a magyar irodalom egyik remekműve. Egy olyan könyvet jelentetett meg, melynek darabjai egymástól távoli időben jöttek létre, a kötetben viszont úgy élnek egymás mellett, mintha mindig összetartoztak volna. Esterházy Péter _Esti_ című könyve már a címével rokonságot vállal elődje művével, hogy aztán megírja saját útirajzát, regényes életrajzát (melyben arról is számot ad, hogy a hős hányszor halt meg álmában). De marad töredék. Füzér. Esti Kornél és Esti valamikor felszálltak egy villamosra észrevétlenül, majd megszokták, hogy hol robog velük, hol csikorognak a kerekei, hol csönget egy picit, de egy idő után csak arra tudtak gondolni, hogy egyszer eljutnak a végállomásig. Esti nem azonos Esti Kornéllal, ahogy Esti Kornél sem azonos Kosztolányival, mint ahogy Esti sem Esterházyval. Csak zötyög a villamos. ,,Mindazonáltal jó volna még élni egy darabig."

Esterházy Péter - Bevezetés ​a szépirodalomba
»Fülszöveg, ​avagy a posztmodern kelgyó enfarkába harap. _Élt egyszer egy_ Olvasó. Szegényt ide-oda vezették - kelet-európai Olvasó volt -, ám nemcsak az orránál fogva, hogy tudja meg, mi a dörgés, a zörgés, hogy merre hány centi, hogy hol lakik az Úristen, hogy merről esik az ajtó sarka, merre a lakatja, hogy fedőként tudja, mi fő a fazékban, s tudja a járást, mint tarka macska a házhíján, és nemcsak a Szépséges Irodalomba, hanem már a bevezetésbe is kezdték bevezetni. ___Hogy miként sétáljon ebben az Irodalmi Beaoburg-ban, melynek legtöbb szobáját már ismeri vagy ismerheti, az épület maga mégis új, ismerős és idegen; hogy mi volna ez a két kifordult zárójel közé zárt Tér, ez a telt Tér, ahol _minden_ szöveg, a szünet is, melyet ép(p) szövegek tagolnak és értelmeznek (és nem fordítva), illetve hogy épp ez volna _kívül_, és az volna zárójelbe téve, ami nem _ez_, hogy tehát, itt, most, ez és csak ez az, ami _van_..., hogy megint, megint, megint akarnak valamit tőle. ___De hát mért nem hagynak békén. Kérdezem. Ne vezessenek engemet sehova. Ne mondják meg, mi a valóság, és hogy ki vagyok én. Ne mondják meg, mi a szép, mi a rút. Majd én megmondom. Fölkapcsolnám a lámpát, behúzódnék a sarokba, és olvasgatnék. Ezt mért nem lehet? Naiv és nevetséges irodalombarát akarok lenni. ___Felszólítottak, írjak önreklám-szöveget, ám egy ... oldalas, ... fejezetből álló, ... személyt mozgató és 33 x ennyimegennyi sort felvonultató könyv esetében - ahol is e bizonyos sorok egyike sem szándékkal üres - igen komoly akadályok tornyosulnak az ilyesmi elébe, így hát inkább azt mondom el, mi _nem_ ez a könyv. ___Nem az emberemlékezet óta várt magyar nagyregény, jóllehet... ___Nem korrajz, amelyben ... úr magára ismerhet, íme, így élek s virulok... ___Ugyanígy nem társadalomrajz. ___Nem a mindnyájunkat kínzó _problémákat_ tartalmazza, hanem... ___Nem azért író műve, mert ... a feladata (hogy elismételje, amit...), hanem azért, mert és ha ... konstruktív variáció. (Ehhez még hozzátehetjük: mivel ez az összesség szellemében rejlik, ez a könyv idealista, analitikus, alkalmasint szintetikus.) ___Nem szatíra, hanem pozitív konstrukció. ___Nem hitvallás, hanem szatíra. ___Nem pszichológus-ember könyve. ___Nem gondolkodó-ember könyve (mivel a gondolati elemeket olyan rendbe szedi, amely). ___Nem dalnok könyve, aki... ___Nem sikerszerző könyve, nem sikertelen szerző könyve. ___Nem könnyű és nem nehéz könyv, mert ez teljességgel az olvasótól függ. ___Azt hiszem, nem is kell folytatnom, máris közölhetem: aki tudni óhajtja, mi ez a könyv, a legjobban teszi, ha maga olvassa el (nem hagyatkozik sem az én, sem mások ítéletére, hanem maga olvassa el). ___ _Élt egyszer egy_ Író, maga is Olvasó.«

Weöres Sándor - Psyché
Irodalmunk ​egyik legkülönösebb vállalkozása, bámulatba ejtő bravúrja ez a mű: egy a múlt század elejére képzelt, viharos életű, soha nem létezett költőnő tarka-barka egyéniségének, elragadó gazdagságú oeuvre-jének, az aprólékosságig pontos biográfiájának példátlan "rekonstrukciója". Mi vezette Weörest a Psyché megalkotásában? Éppen nem az a kegyes hamisító szándék, mint Macphersont vagy Thalyt, akik a szegényesen pislákoló "régi dicsőség" fényét próbálták növelni - a maguk korában fölöttébb sikeresen. Nem is holmi öncélú virtuózkodás. Többrétű feladat izgathatta. Az például, hogy egy régi költőnő ürügyén, annak bőrébe bújva, kitombolhassa olyan hajlamait, szándékait, amikre a mai költői felfogás, ízlés korlátlanul szabadnak hangoztatott, valójában akárhányszor öncsonkító, szigorú illemszabályrendszere nem ad módot. Weöres itt kedvére ábrázolhat, leírhat, figurákat teremthet és mozgathat, történeteket kerekíthet, dúskálhat halottnak ítélt versformákban, élhet egy ódon, dús zamatú nyelvvel, játszhat egy groteszkül elavult írásformával, beilleszthet azóta kikísérletezett fogásokat a patinás miliőbe, a fiktívet bizarr és merész módon egybejátszhatja a történelmi nevekkel, helyzetekkel és - mintegy mellékesen - olyan sok oldalról színesen elegánsan fölrajzolja az egész korszakok, hogy történelmi kézikönyvekből sem ismerhetnénk meg különbül. Remek ötle, hogy (az egykorú szokásokkal egyezőleg) Psyché fiktív versei közé applikálja Weöres az általa régóta nagyrabecsült Ungvárnémeti Tóth László hiteles verseinek egy egész ciklusát. (Psyché pompás élet- és jellemrajzot is "közöl' Ungvárnémetiről - olyan szabadon bánva figurával, tényekkel, ahogy a történelmi regényekben eddig is tették ugyan az írók, de lírai emlékezésnek álcázott "tanulmányban" eddig hasonlót nem találhattunk.

Esterházy Péter - Egy ​nő
_"Esterházy ​regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú."_ ________________________________________________ _Nádas Péter_ A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn - a lábainál. (Lába válogatja.) A nagysikerű _Egy kékharisnya följegyzéseiből_ kiderült, Esterházy szereti néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése. Mindössze a megközelítés tárgya változott... (nővé).

Henry James - A ​csavar fordul egyet
Henry ​James klasszikus regényében új nevelőnő érkezik egy angliai vidéki kastélyba. Ez akár egy idill nyitókép is lehetne, a nyugalmat azonban gyorsan megtörik a rejtélyek: mi történt a korábbi alkalmazottakkal, s miféle titokzatos idegenek járnak a kastélyban? Hátborzongató látomások kísértenek, a múlt rejtélyes, a jelen baljós, a valóság és a képzelet határán járunk, és a csavar néha fordul egyet… A regénynek számos filmes feldolgozása van, melyekben szerepelt többek között Marlon Brando (Éjszakai jövevények), Nicole Kidman (Más világ), Colin Firth és Ingrid Bergman. A történet alapján Benjamin Britten operát írt. A csavar fordul egyet most új fordításban jelenik meg az Alinea Kiadó Klasszik sorozatában.

Milan Kundera - A ​nevetés és felejtés könyve
Ez ​az egész könyv egy variációs formában megírt regény. Az egyes részek úgy követik egymást, mint annak az útnak a szakaszai, amely a téma belsejébe, a gondolat belsejébe, egyetlenegy helyzet belsejébe vezet, amelynek megértése beláthatatlan messzeségbe vész előttem. Ez a regény Tamináról szól, és attól a pillanattól kezdve, hogy Tamina lelép a színről, Tamináért szól. Ő a regény főszereplője és fő hallgatója, az összes többi történet az ő történetének a variációja, és úgy fut össze az életében, mint valami tükörben. Ez a regény a nevetésről és a feledésről, a feledésről és Prágáról, Prágáról és az angyalokról szól.

Miguel Otero Silva - Lope ​de Aguirre, a szabadság hercege
Lope ​de Aguirre a dél-amerikai spanyol hódítás első évtizedeinek hírhedt alakja volt: kincskereső konvisztádor, több tucat ember gyilkosa, rettegett zsarnok. A neves venezuelai író legújabb regénye új megvilágításban állítja elénk a legendás figurát, korabeli dokumentumok és az évszázadok során róla írt művek alapján követve őt kalandos életútján a baszk szülőföldről az inkák fővárosáig, a perui őserdőbe, végig az Amazonason és végül Venezuela földjére. A könyv történelmi regény, de a kalandregények színességével ad képet Latin-Amerika múltjának erről az előttünk ismeretlen, izgalmas korszakáról.

Ladislav Klíma - Sternenhoch ​herceg szenvedései
Első ​történet: egy életében kitagadott, halálában megátkozott filozófus és író mozaikportréja. Második történet: a rejtélyes, hol kísértet, hol vízió, hol hús-vér nő alakjában feltűnő szépséges, bosszúálló Orea először őrületbe, később öngyilkosságba kergeti az előző életének misztikus bűneiért vezeklő ifjú Sidert. Harmadik történet: a démoni Helga megbabonázza, majd önnön gyilkosává teszi a II. Vilmos-i kretén Németország egyik kretén hercegét, Sternenhochot, hogy végül a lelkiismeret súlya alatt megtébolyodott herceg beteg képzeletében új életre kelte, a pokolból visszatérve a halálba hajszolja. Démoni pornó? Perverz horror? Három őrült naplója? Avantgarde írói manifesztum? Misztikus filozófiai értekezés? Ez is, az is, és egyik sem.

Vladimir Nabokov - Gyér ​világ
Az ​1962-ben megjelent Gyér világ Nabokov talán legtökéletesebb alkotása, a XX. századi világirodalom egyik csúcsteljesítménye. Egy megrázó költemény és a hozzá írt kommentárok alkotják a regényt, amely egy nagy költő, John Shade utolsó művének és halálának, és egy király száműzetésének történetét meséli el. John Shade 999 soros költeménye önmagában is remekmű: lányának öngyilkossága ihlette a halállal és a túlvilággal való kegyetlen szembenézést, amelyben az életöröm és az élet tragikuma szikrázik össze a nagy kérdéssel: mily hajnal, mily élet / Várja a síron túl, minő ítélet? A költő halála után barátja, a rejtélyes Charles Kinbote veszi magához a kéziratot, ellátja kommentárokkal, s gondoskodik a kiadásáról, ám ezekből a kommentárokból legfőképpen a Zembla nevű ország királyának, Kedvelt Károlynak a története kerekedik ki: Zemblán forradalom tört ki, sokáig a palotájában tartották fogva a királyt, akinek kalandos körülmények között sikerült elmenekülnie, ám az ország új urai egy titkos ügynököt bíznak meg az elpusztításával... Valójában milyen kapcsolat fűzi össze a költeményt és a kommentárokat? És a költőt Kinbote-tal? És ki a gyilkos? Sőt: ki a szerző? Shade alkotja meg a zemblán király alakját, vagy az emigrációba és inkognitóba kényszerített zseniális király írja a költeményt is? Annyi bizonyosan mondható, hogy e talányos műben Nabokov saját életének legnagyobb traumáit dolgozta fel: hogy a bolsevik forradalom miatt el kellett menekülnie hazájából, s hogy a család emigrálása után apját, a liberális politikust 1922-ben Berlinben orosz monarchisták agyonlőtték.

Bor Ambrus - Morion
Bor ​Ambrus regénye a megújuló hazai prózairodalom egyik legizgalmasabb teljesítménye: bravúrosan komponált művelődéstörténeti kalandregény és szarkasztikus fintorokkal kísért, groteszk líraisággal végrehajtott kísérlet. ("essay") - íksérlet egy korszak titkának megfejtésére, színes kavargásának merész "színképelemzésére". Sorsok villannak fel: a történet keretén megjelenik a haldokló és életével elszámoló Heine, de a szervezkedő Mazzini is, az agg La Fayette és a merész Garibaldi - és más francia, olasz, nyugat- és kelet-európai művészek, államférfiak, közemberek, "személyiségek" és katonák (hősök talán) - hogy bekapcsolódjanak abba a körtáncba, mely a varázslatos tekintetű Belgiojoso Cristina Trivulzio hercegnőt járja körül, akinek hatalmas, ellenállhatatlan tüzű szeme olyan, mint a mágikus drágakő: a morion.

Gertrude Stein - Alice ​B. Toklas önéletrajza
Több ​kritikus "az amerikai irodalom legjobb memoárjának" nevezte az Alice B. Toklas önéletrajzát. Joggal. Gertrude Stein látszólag vidékiesen naív, ámuldozó-rajongó, de valójában nagyon is éles szemű és éles nyelvű vénkisasszony-társalkodónője köpenyébe bújva meséli el saját életét, és fest szellemes és színes képet a század eleji Párizsról, pezsgő, forrongó művészeti életéről, mozgalmairól, a kettős közvetítés adta iróniával fűszerezett, elbűvölően fecsegő stílusban. Gertrude Stein a XX. századi amerikai irodalom számottevő alakja, de a maradandóságot mégsem merész, olykor egészen a nyelvi értelmetlenség határára jutó formai kísérletezései, hanem a sajátos steini "szerep", mecénás-irodalombaráti tevékenység biztosították számára. 1903-ban telepedett le fivérével Párizsban, ahol a Rue de Fleurus 27. szám alatti műteremlakása hamarosan a párizsi művészi élet egyik fő központja lett, olyan fiatal, akkor még ismeretlen művészek találkozóhelye, mint Picasso, Matisse, Derain, Braque, Juan Gris. Gertrude, mindenfajta modernizmus fanatikus híve, képeik első vásárlója, művészetük lelkes propagálója, mint ahogyan másfél évtizeddel későbben köréje gyűlnek a háborútól megcsömörlött és kiábrándult amerikai írónemzedék legjelesebbjei, Hemingway, Ezra Pound, Sherwood Anderson, Fitzgerald és a többiek. Ő adja nekik az azóta irodalomtörténeti jelentőségűvé lett "lost generation" - elveszett nemzedék - nevet, ő segíti őket, hogy útjukra leljenek. És ők - a kubisták és fauve-ok, Picasso és Matisse, meg a jazzkorszak eszeveszetten tobzódó, bikaviadalokon és lázas szeretkezésekben feledést kereső fiataljai, Hemingway és társai - ennek a páratlanul eredeti önéletírásnak igazi főszereplői, a steini életmű beteljesítői.

Martin Amis - Időnyíl
Azt ​mondják, halálunk pillanatában lepereg előttünk életünk filmje. Egyesek szerint visszafelé - éppen úgy, ahogyan az emberi emlékezet dolgozik. Ez a hiedelem szolgál kiindulópontul Martin Amis kisregényéhez, amely 1991-es megjelenése óta a holokauszt-irodalom sokat hivatkozott, sokat vitatott, de mindenképpen megkerülhetetlen darabjává vált. Amis ebben a merész narratív kísérletben igyekszik számot vetni egyrészt mindazon kérdésekkel, amelyek az időszerkezet ilyen egyszerű megfordításából következnek, fekete humorral világítva rá az időbeli gondolkodásban eleve benne rejlő paradoxonokra, másrészt a holokauszt utáni irodalom egyik nagy dilemmájával, hogy tudniillik hogyan lehet, vagy lehet-e egyáltalán regényt írni, túl egy olyan traumán, amely gyanússá tette a nyelvet és kisiklatta az időt.

Hamvas Béla - Szilveszter ​/ Bizonyos tekintetben / Ugyanis
HAMVAST ​joggal lehet az egyik legnagyobb magyar írónak tekinteni, és az esszéirodalom vonatkozásában is az élvonal élvonalában van. Mindent tudott írni, de mindenekelőtt esszét. Abban teljesen egyedülálló. Hamvas mindig ez is maradt elsősorban; ő író volt; első-, másod-, és harmadsorban is. Olyan író, aki mint tradicionális szerző - gondolkozó is teljes mértékben megállja a helyét, de aki irodalmi módon közelített, és az író - irodalmár felelősségével - felelőtlenségével kapcsolódott ezen tematikumokhoz. Ezért egy nagyon érdekes dolog alakult ki vele kapcsolatban, ugyanis Hamvas Bélát tisztelni lehet és tisztelni kell, követni azonban nem lehet. Ez nem kivitelezhető.

Leonard Cohen - Szépséges ​lúzerek
A ​kanadai író-költő-énekes Leonard Cohen a beatkorszak emblematikus alakja, ezt a számos nyelvre lefordított alkotását Kerouac _Úton_-jával és más alapművekkel emlegetik egy sorban. A lázas, sodró lendületű, eksztatikus történet _kísérleti regény,_ szépirodalmi leképezése az időszaknak, amelyben különböző műfajok alkotói - akkoriban maguk is fiatalok - ifjonti hévvel, száguldó, néha öngyilkos tempóban élték újra az emberiség ifjúkorát. A beat-kultúra művészei "ismét felfedezték" a szeretetet, a szerelmet, a szabadságot, a rajongást, a lázadást, felderítőutakat tettek az emberi tudat határai felé. Az Olvasó szertelenül áradó, szenvedélyes történetet vesz kezébe, amelynek középpontjában egy furcsa, hihetetlenül sokrétű szerelmi háromszög áll, Vagy, ha úgy vesszük, "négyszög", mert az elbeszélő hangját egy kanadai indián szent, Catherine (Kateri) Tekakwitha iránti vallásos-erotikus elragadtatás is átfűti... Beszélhetünk azonban akár szerelmi sokszögről is, amelynek csúcsain az emberi létezés csaknem valamennyi tiszta és tisztátalan eleme megtalálható, mert Cohen az egész valóságba szerelmes. Az író e túlfűtött és magával ragadó alkotása egy görög szigeten, a nyugati kultúra egyik mediterrán forrásvidékén született, de nem hiányoznak belőle az antik életérzés dionűszoszi (sic!) elemei, a mámor, az őrület, a halál és a bűn sem. A történetben kozmikus energiák feszülnek, csapnak össze egymással. Leonard Cohen a nagy korszak melankolikus prófétái közé tartozik, és bár hősei _vesztesek_, művével az élet _szépségét és nagyszerűségét_ is dokumentálja.

B. S. Johnson - Szerencsétlenek
A ​Szerencsétlenek az író harmadik, legismertebb regénye. Hírét nem kis részben különös megjelenési formájának köszönhette: az eredeti kiadás lapjain nem könyv alakban, hanem dobozban kerültek az angol olvasó kezébe, hogy az olvasó a szerző szándéka szerint a művet maga is átalakíthassa. A mű maradandó értékét azonban nem ez az érdekes ötlet biztosítja, hanem a történetben foglalt emberi dráma: az élet és halál szembesítése. S az írói vállalkozás: az emlékezet heroikus küzdelme, hogy az ősi tragédiát modern valóság anyagából újrateremtse. Hogy igazságot tegyen.

Laurence Sterne - Tristram ​Shandy úr élete és gondolatai
Legismertebb ​műve a Tristram Shandy úr élete és gondolatai (1759-67, kilenc kötetben) (fordította Határ Győző), amely meglehetős hírnevet hozott neki hazájában és Európa más országaiban is. Már a kötetek megjelenésével párhuzamosan elkezdték lefordítani a nagyobb európai nyelvekre, hatása pedig Denis Diderot-tól és a német romantikusoktól napjaink posztmodern irodalmáig terjed.

Laurence Sterne - The ​Life and Opinions of Tristram Shandy, Gentleman
Rich ​in playful double entendres, digressions, formal oddities, and typographical experiments, The Life and Opinions of Tristram Shandy, Gentleman provoked a literary sensation when it first appeared in England in a series of volumes from 1759 to 1767. An ingeniously structured novel (about writing a novel) that fascinates like a verbal game of chess, Tristram Shandy is the most protean and playful English novel of the eighteenth century and a celebration of the art of fiction; its inventiveness anticipates the work of Joyce, Rushdie, and Fuentes in our own century. This Modern Library Paperback is set from the nine-volume first edition from 1759.

Szentkuthy Miklós - Szent ​Orpheus breviáriuma
Az ​író vallomása a Szent Orpheus breváriumáról. Célja a legfélreérthetetlenebbül humanista cél: a kultúra minden változatán, tudományok és mitológiák minden ígéretén és csődjén, a legtávolabbi korszakokon és legmesszebb eső tájakon, a lélektan rengeteg, de mégis véges árnyalatain túl levő embert keresi: hogy mindebből a mögötte maradt élménytömegből mi marad? mi használható fel a jövőre? mi benne az idők játéka, és mi a nélkülözhetetlen lényeg és esetleg pozitívum?

Hamvas Béla - Karnevál
A ​beavató regény fogalmát hiába keressük az irodalomtudomány kézikönyveiben. A terminus technikus életrehívója Hamvas Béla Karneválja. A szellemi beavatás a tudat színvonalának felemelését jelenti. A regény hét könyve a tudatátalakítás /beavatás/ hét fokozata, a királyi út az Opus Magnum hét állomása. 1.könyv: a küszöb 2.könyv: mindenki átváltozik - metamorfózis 3.könyv: az elmélyítés - descensio 4.könyv: a lélek kettéválása - separatio és multiplicatio 5.könyv: időutazás a kezdetekbe - reductio és fixatio 6.könyv: a kiégetés /világégés/ - calcinatio és coagulatio 7.könyv: megtisztulás - sublimatio

Angus Wilson - Angolszász ​furcsaságok
A ​század eleji türelmetlenül lázas keresés, az egymást áttekinthetetlen gyorsasággal követő izmusok korát, s kísérletező kedvű, az egyén lelki- és tudatvilágára koncentráló húszas éveket a harmincasokban a valóság felé forduló, a társadalom kérdéseire figyelő, komoly felelősségtudattól áthatott, sokszor marxista ihletettségű irodalom váltotta fel Angliában. Angus Wilson a harmincas években volt fiatal. A kísérletező művészi irányzatoktól örökölt freudizmus és a harmincas években divatossá vált marxizmus egyfajta keverékét vette át ettől a viharos történelmi kortól. Ez is magyarázza, hogy Wilson, aki a második világháború után, harmincöt éves korában kezdett írni, ember és művész voltát egyformán fontosnak tartja. Olyan regényírót tisztelhetünk benne, aki a tradicionális angol regény és a húszas évek sajátos atmoszférájában divatos kísérleti regény valamilyen szintézisére törekszik műveiben. 1913-ban született, gyermekkorát Dél-Afrikában töltötte. Aztán a Westminster Schoolban, Anglia egyik híres gimnáziumában tanult. Majd az egyetemi évek következtek Oxfordban. 1937-en a British Museum könyvtárában kezdett dolgozni, és a második világháború után őt bízták meg azzal a feladattal, hogy szerezzen be 200 000, a bombázáskor megsemmisült kötetet. A háború idején külügyi szolgálatot teljesített, 1955-ben pedig búcsút mondott könyvtárosi állásának, hogy az írásnak szentelhesse idejét. Néhány éve professzori állást vállalt Norwichban, az University of East Anglia angol tanszékén.

Kollekciók