Ajax-loader

'délvidéki' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Baráth Katalin - Az ​arany cimbalom
1914 ​fullasztó júliusa. A meggyilkolt trónörököspárt már eltemették, a Monarchia belgrádi nagykövete pedig egyre türelmetlenebbül várja, hogy Szerbia válaszoljon az ultimátumra. A poros bácskai kisváros, Ókanizsa kávéházaiban és kocsmáiban azonban változatlan hévvel pörögnek a pletykás nyelvek, nyílnak-csukódnak a bicskák, a mezőkön suhog a kasza. Így hát alig akad valaki, aki észrevenné, hogy a társaskocsi, amely a szomszéd városba indult, nem érkezett meg. Utasait egyszerűen elnyelte a föld… Szerencsére az egykori boltoskisasszony és zsurnálhölgy, a minden lében kanál Dávid Veron most is az események közepébe csöppen. Veron, akinek mindennapjaiban A borostyán hárfa hátborzongató történései óta jelentős fordulat állt be, életét kockáztatva próbálja kideríteni, miféle gonosz cselszövény rejlik az utasok eltűnése mögött. Amikor Veron rájön, hogy a rejtély évtizedekkel korábbra, a könyörületet nem ismerő betyárvilágba nyúlik vissza, még fenyegetőbb veszélybe kerül. Talán már nem is lesz életben, mire a Monarchia és Szerbia békét köt…

Sinkovits Ferenc - Bácskai ​magyar időjóslás
Sinkovits ​Ferenc munkája (...) a szóbeli és írásos kultúra népi hagyománya egy ágának, a népi időjóslásnak megörökítésére, összegyűjtésére vállalkozott egyetlen községben, az észak-bácskai Csantavér népének reális, megbízható tapasztalatain alapuló természetismerete alapján. Földműves, állattenyésztő, gazdálkodó közösségről lévén szó, ez a hiteles megfigyeléseken alapuló, nemzedékekről nemzedékekre öröklődő népi tudás napi gyakorlati célt szolgál: felkészülni a várható természeti jelenségekre, hogy biztosítsák a termést, egyáltalán a termelt javak mennyiségét, minőségét, azaz az ember életét, továbbélését, létfenntartását. (...) Sinkovits nagy számú adattal dolgozik (2087!), kategorizál, csoportosít, elemez, magyaráz, gazdag szempontú táblázatokkal szemléltet, bizonyít, támasztja alá helytálló végkövetkeztetéseit. Az egyetlen közösség, Csantavér népi meteorológiai tudásának összegyűjtése sokat jelent a népi tudás hagyományozásának, megmentésének fontos munkájában. Az egyre halványuló népi emlékezet felelevenítése igen hasznos, mert az újító, technikai újdonságokat alkalmazó, modern gondolkodású gazda is jól tudja, hogy az időjárás ki nem iktatható tényező a termelésben.

Baráth Katalin - A ​borostyán hárfa
1912 ​karácsonya, Bácska: lakodalom készül Ókanizsa egyik köztiszteletben álló polgárának a házában. A nevezetes esemény alkalmából rejtélyes idegenek lepik el a Monarchia talán legálmosabb, legporosabb városkáját. Idegenek, akikről inkább csak sejteni lehet, igazából milyen szándékkal érkeztek, és hogy valóban idegenek-e. Csakhamar bekövetkezik az első titokzatos haláleset. Ókanizsa, alig két évvel A fekete zongora hátborzongató gyilkosságai után újra felbolydul, és megindulnak a találgatások, vajon a tősgyökeres kisvárosiak, vagy az újonnan érkezettek között kell-e keresni a tettest. A hullák pedig egyre csak szaporodnak. Balszerencséjére Dávid Veron is hazaérkezik, hiszen a menyasszony a legjobb barátnője. A hajdani ókanizsai könyvesboltos kisasszony, jelenleg A Nő című pesti lap hajadon munkatársa a tőle megszokott amazoni hévvel, gátlások nélkül és túlburjánzó fantáziával veti magát az események közepébe. Cukrászdai szeánszokon, mozgóképszínházas vetítéseken és munkásgyűléseken megfordulva azonban olyan tudás birtokába jut, ami nemcsak a rendőrség, de régi barátai előtt is alapos gyanúba keveri őt. Vajon sikerül-e Dávid Veronnak lemosnia magáról a gyanút, és ép bőrrel megúsznia a gyilkos utáni hajszát? Lehet, hogy fondorlatos módszerei, nagyvilági intrikái és rendíthetetlen kitartása ezúttal kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy kézre kerítse a mindenre elszánt és hidegvérű gyilkost, akinek gaztettei mellett Ókanizsa eddigi összes bűnügye eltörpül. Baráth Katalin A fekete zongora és A türkizkék hegedű után harmadszor küldi veszedelembe népszerű hősnőjét, Dávid Veront, mégpedig egy újabb békebeli bájú és ellenállhatatlan humorral fűszerezett, rejtélyekben bővelkedő történetben.

Thaler Tamás - Szőnyi Attila - Délvidék
Az ​egykori Jugoszlávia nyugati fele - a horvát tengerpart, a boszniai hegyek és a Száva-menti síkság, azaz a Fiumétól a Vaskapuig terjedő vidék - nem más, mint az Árpád-házi királyok álmainak földje, a középkori Magyar Királyság déli határvidéke. Kevés más olyan térsége van Európának, ahol ennyire változatosak lennének a természeti adottságok, ennyire nagy a nyelvi, vallási és kulturális sokszínűség, a történelem is olyan, mint az álomkép ébredés után. Az álmunkban lényeges mozzanatok töredékes képei már nem adják vissza az álom teljességét, annak esszenciáját azonban tartalmazzák.

Baráth Katalin - A ​fekete zongora
A ​Monarchia egyik alföldi városkájában járunk, az 1910-es években. Dávid Veronika, az emancipált, lassan vénlánynak számító eladókisasszony saját romantikus regényét írja a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili - késsel a hátában. Zsebében egy kitépett lap, rajta a hírhedt Ady-vers, A fekete zongora. A békés kisváros élete fenekestül felfordul. Az ügybe szinte mindenki belekeveredik, a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, a zsidó kereskedő, de még az apáca is. Miközben ellátogatunk a korabeli Szegedre és Szabadkára, sőt, találkozunk magával Ady Endrével is, a hullák csak szaporodnak. Vajon Veronikának és társainak sikerül rájönni, ki lehet az agyafúrt gyilkos? És hogy mi köze a rejtélyes Ady-versnek az áldozatokhoz? És Veronika szívéhez melyik férfit sodorják közelebb az események: hűséges gyermekkori barátját vagy a nyomozni érkező, sármos, éles eszű huszártisztet? A 100 éves Nyugat és a 90 éve elhunyt Ady előtt tisztelgő regényben mindenre fény derül.

Covers_98279
Akácok ​alatt Ismeretlen szerző
3

Ismeretlen szerző - Akácok ​alatt
A ​kötet integráló szemlélettel veszi számba a délvidéki magyar irodalom egészét, az ezen tájegység irodalmával foglalkozó, a sajátos tájhangulatot megragadó régi és új írói generáció, az elszármazottak és odaköltözöttek, az elcsatolás előtt és után publikáló, a magyar életből a kisebbségi létbe került írók írásait.

Covers_319349
Huszonnyolc Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Huszonnyolc
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Horváth Ottó - Olmóba ​menet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Illés Sándor - Az ​utolsó napok
Új ​regényében Illés Sándor 1944 végének, 1945 elejének regényes krónikáját írta meg, mégpedig eredeti, eddig prózánkban nem ismert nézőpontból. A Bácskából, pontosabban Zombor környékéről menekülő magyarok, svábok, katonai alakulatok életén keresztül láthatjuk a második világháború gyászos végkifejletét, olyan emberek sorsában, akik szülőföldjükről elűzve, kitelepítve, kiüríte a Dunántúlon át Szombathelyre, majd az ausztriai Passauba jutnak. Szabó Imre főjegyző és László Olga szerelme, majd a férfi tragikus halála után Olga további sorsa a cselekmény fővonala. Az olvasmányos regény széles körű érdeklődésre tarthat számot - az akkori menekülés, otthonvesztés sok embernek lett kitörülhetetlen emléke, élménye.

Mirnics Zsuzsa - Ellopott ​csillagok
"Anyu, ​a tehetséges csillagász külföldi ösztöndíjal három évre elutazik, Ani falura kerül a nagymamához, apu beletemetkezik a munkába, sokszor hetekig se jár haza és mi lesz Liával, a tizenhat éves gimnazista kamaszlánnyal, aki a válás pillanatában még nem tudja, mit jelent hónapokon át egyedül ténferegni a négy fal között, s éjjelenként felriadni az egyedüllét neszeire. Lia életének néhány hónapjában próbáltam felvillantani korunk fiataljainak nagy problémáját:a magányt; megmutatni a felbomló családot, mely már képtelen betölteni a nevelő szerepét, s a közösséget,mely még nem tudja magára vállalni a ráeső részt. Magányosnak, elhagyatottnak lenni súlyos teher még akkor is, ha a szülők jogos érvényesülésüket keresik. Ezt próbáltam felvillantani Lia sorsában, s rajta keresztül jelezni a sok százezer magára hagyatott kamasz világát."

Illés Sándor - Felszáll ​a köd
Illés ​Sándor a magyar népélet (kiváltképp a vidék, a falu) múltjának, jelenének fáradhatatlan krónikása. Ezt bizonyította szép, elragadó regényével, a Sirató-val, majd elbeszéléseinek sokfelé ágazó gyűjteményével, továbbá A pénzcsináló-val, amely az elmúlt évek egyik legjobb magyar regénye. Mostani könyve egy alföldi magyar falu mindennapjainak "életrajza", leírása a hetvenes évek jellegzetes változásainak hiteles képeiből szerkesztve. A falusi értelmiség alakjai állnak az előtérben - a könyvelő, az orvos, a téeszelnök, de melléjük, mögöttük felsorakoznak a kétkezi dolgozók színes, érdekes alakjai erényeikkel, gyarlóságaikkal, erkölcsi próbatételeikkel. A falu eseménytelennek látszó életéről kiderül, hogy csupa mozgás, elevenség, válaszút, amelyben mindenki részt vesz a maga módján, s hozzátesz valamit a közös, együttes gyarapodáshoz

Cseres Tibor - Kovács András - Hideg ​napok
Ötlettől ​a filmig

Gion Nándor - A ​kárókatonák még nem jöttek vissza
Az ​ifjúsági regény 9-10 éven felülieknek szól. Egy csapat gyerek a nyarat egy vadőr mellett tölti. Égig érő kilátót építenek, lovakat hajszolnak, keresik a mocsárban a titkos utat, amelyen száraz lábbal át lehet kelni. A regényből nagy sikerű film készült.

Bori Imre - Ember, ​táj, történelem
Bori ​Imre "olvasókönyve" azt a régóta elfogadásra váró tényt bizonyítja és igazolja újfent, hogy a mai Vajdaság vidékein, kényszerű megszakításokkal ugyan, de templomokban, iskolákban, úri kastélyokban, meg más helyütt is élt meg virágzott a magyar művelődés. Nem a semmiből született tehát 1918- tól kezdődően az, amit azóta vajdasági írásnak, vajdasági (jugoszláviai) magyar irodalomnak és művelődésnek. írásbeliségnek és tudományosságnak mondunk. Kár hogy az itt élő magyarok emlékezete a szokásosnál is hiányosabb, így nem vagy csak nagyon ritka esetben őrizték meg gondolkodásukban és beszédükben, önismeretükben is tudatukban saját múltjukat, annak emlékeit és értékeit. Mert a Vajdaság a magyar kultúra nézőpontjából sem sokszor véres történelem formálta földrajzi térség csupán, ahol meg lehet gazdagodni és el lehet veszni, ahová nemegyszer erőszakosan be lehet költözni, és ahonnan hátrahagyva mindent menekülni is lehet, hanem a szellem és intellektus formálódásának, teremtésének, alkotásának is térsége, sajátos ízekkel és még sajátosabb beszédmóddal. Bori Imre bő anyagból válogathatott, és mindig olyan szövegrészleteket, amelyek a múltat reprezentálva áthidalják az időt, és figyelmeztetően meg bátorítóan a jelenhez szólnak, mindennél meggyőzőbben. Az olvasókönyvben együtt van irodalom és tudomány, történelem és néprajz, írásbeliség és szóbeliség. Ezért tekinthető évszázadokat átfogó útmutatónak mindazok számára, akik itt élnek vagy valamit meg akarnak tudni ennek a vidéknek szellemiségéről, értékrendjéről, gondolkodás- és beszédmódjáról. Bori Imre arról sem feledkezett meg, hogy a mai Vajdaságban nemcsak egy történelem él, hanem történelmek és történelemtudatok élnek együtt. sokszor nem is túl békésen. Más szóval Bori Imre olvasókönyve nemcsak önismeretünket gazdagítja, hanem a másik, az idegen, a tőlünk eltérő és különböző iránti türelmünket meg fogékonyságunkat is táplálja. Azt is bizonyítja, hogy se a történelemnek, se a kultúrának nincsenek csak egyetlen módon érthető és értelmezhető jelenségei meg tényei, mert a történelem meg a művelődés dolgai egymást keresztezve is összeérnek, össze is tartoznak a megértés történeteiben. Bányai János

Illés Sándor - Sirató
Új ​könyvével Illés Sándor azt a műfajt gazdagítja, amely nálunk alapos okkal virágzott fel, amelyet az elmúlt néhány év alatt Váci Mihály, Csoóri Sándor, Ágh István, Sütő András oly megindító varázzsal tudott figyelmünkbe, emlékezetünkbe ajánlani, kikísérletezni és megvalósítani. Az önéletrajzi vallomás műfaja ez, amely regény is, esszé is, szociográfia is - de elsősorban mégiscsak vallomás. Az emlékezés, a lírai riport, az írás közben kikerekedő szociográfiai igény és szándék ötvözete ez a könyv, amelynek minden mozzanata tényszerűen hiteles, a történelem menetével szembesíthető. A húsz éve nem látott apja temetésére a bácskai szülőfaluba, a jugoszláviai Temerinbe utazó író fájdalmaival, sajgó emlékezéseivel indul a könyv, amely a gyász lelkiállapotából fakadottan vallomás a gyökérzetről, szülőkről, rokonokról, a megélt etnikum mélyrétegeiről. A könyv eszmei értékei főként abból fakadnak, hogy a Jugoszláviában élő népek szolidaritásának, egymásrautaltságának progresszív népi hagyományait eleveníti fel, s így küzd mindenféle nacionalista indulat ellen, az együttes előrehaladásért.

Szegedi-Szabó Béla - Örmény ​ének
Szegedi ​az elkülönböző költői beszéd kiváló ismerője. Világa valamiféle aktuális, modern anakronizmusban teljesül ki. Erről tanúskodnak témái, ilyenek a képek, amelyekbe belép, és ilyen a nyelv is, amelyen megszólal, és amely a némaságot megnevezi.

Szenteleky Kornél - Isola ​Bella
Szabó ​Szabolcs zongoraművész Mussolini Olaszországában nehéz döntés elé kerül. Elfogadja-e élete párjául a titokzatosan idegen északi lányt, akivel a varázslatos déli tengerparton hozza össze a sors? A regényben különböző filozófiák, világnézetek ütköznek, viharos érzelmek kavarognak, miközben a komor történelmi háttér előtt mégiscsak egy csodálatos szerelem képe bontakozik ki előttünk.

Szegedi-Szabó Béla - Angyali ​rezervátum
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Böndör Pál - A ​holdfény árnyékában
Újvidék, ​az ezredforduló környékén. Élet a „mintha-valóságok” országában, ahol már minden megtörtént, és mégis mindig várható egy újabb csapás. Böndör Pál első regénye az Újvidéki Rádió riporterének monológja. A valóságot detektorszerűen letapogató, emberi érzésekkel teli regényfolyam egy végeláthatatlan válság keserű újraírása. A szerző virtuóz nyelvi leleményessége és humora regénye majd minden sorában megragadható. Bár sírva, keserűen is elmondhatná történetét, ő inkább választja azt az eszközt, ami lírai munkásságát is mindvégig jellemezte, és amit már a kritika is számtalanszor elismert, megszeretett: humorával, finom cinizmusával inkább eltorzítja, elhomályosítja a valóságot, mintsem hogy arra kényszerítse szereplőit, hogy feladják tartásukat, emberségüket.

Covers_174065
Visszajátszás Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Visszajátszás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Debreczeni József - Hideg ​krematórium
"Debreczeni ​József nevéhez fűződik a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye, a Hideg krematórium - ez a hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól (1950). Lírájának is ihletője volt a haláltábor élete és élménye, ám riportregényében nem ragadja el a szenvedély és a fájdalom. Amikor ezt a művét írja, még ha soraiból, mintegy az emélkek és a tények mögül fel-felparázslik is a gyűlölet, melyet a pusztítás nagymesterei és az őket éltető fasizmus iránt érez, az önsajnálatnak a hangja idegen tőle. Riportot, helyzetjelentést ír az embertelenség világáról ebben a műben, hiszen olyan félelmeket sorakoztat fel, amelyek meztelen igazságukkal és tényvoltukkal a képzelet kitaláló és regényesítő gesztusait is elhomályosítják. Előadásmódja puritán, közlése pedig csak fokozza ennek benyomását, s a legnagyobb írói diadalát abban kell látnunk, hogy emberi nyelven tudott szólni a haláltábor borzalmairól, amelyekről valóban nem lehet beszélni - a halál roppant súlya, egyetemes jelenléte miatt. " Bori Imre "A Hideg krematórium prózai közlésformája ellenére is tragédia. Annak ellenére, hogy író-hőse személy szerint nem hal fizikai halált. Prométheuszi sors ez, a költészet tüzét, fényét, melegét elorzó és emberek közöttt szétosztó poéta oktalan és igazságtalan szenvedése. A tragédia magasságába a humánum meghurcolása, az öntudat megalázása emeli regényét... Mint ahogyan Ibsen drámáiban is mindig a múlt, egy látszólag lezárt életszakasz élményvilága tör fel elemi erővel, úgy teszi tragikussá a Hideg krematóriumot az egyéni "túléltség", a megmentett élet ellenére is az a puszta tény, hogy a regénybe foglaltak, az elmondottak egyáltalán elképzelhetők és lehetségeek voltak a huszadik századi Európában. Gondolati konklúzióját, művészi tanulságait ebben kell... összegeznünk: a Hideg krematórium ma is időszerű olvasmány, felejthetetlen és a feledéstől megmentő emberi dokumentumok magasrendű írói megfogalmazása." Szeli István

Dudás Károly - Ketrecbál
A ​régi iskola bejárata fölött égve hagyhatták a neonégőket, s most mintha megbolondultak volna, ugrándoznak a színes fények, bevilágítják a faluszél házait, DISCO BRAZIL DISCO BRAZIL DISCO BRAZIL, megtáncoltatják a léckerítések árnyékait, attól fél, ez az imbolygó árnyékrács egyszer csak rászakad a falura, a komédiások szekere helyett nemhogy a ketrecek verték volna szét a legények, jut eszébe, ekkor veszi észre a dűlőúton távolodó halottaskocsit: Vilmus szamarai vannak elébe fogva, lecsapott fejjel, meggörbült vállal húzzák a billegő fekete járművet, ugyanaz a halottaskocsi, amelyen tegnapelőtt Nagy Vincét kivitték a temetőbe, csak most a koporsó helyét a Társulat felszerelése foglalja el, Vilmus egyenes derékkal ül a bakon, a komédiások, a kocsi nyomában poroszkálnak, vállukat időnként nekivetik a hátuljának, hórukkozva segítik át a kátyúkon, ilyenkor keservesen nyikorognak a nagyküllős kerekek, a magasban egymáshoz verődnek az angyalfejek, valamelyik komédiás fáradt hangon énekel. Véget ért a bújdosás, és a galibák, Ki se bírta volna más, csak mi fa-babák. Nemhal bele semmibe, aki úgysem él. Jó, hogy mink babák vagyunk, szívünk bodzabél.

A_t%c3%a1ltos_b%c5%b1v%c3%b6s_k%c3%b6nyve!!!!!!!!!!
A ​táltos bűvös könyve Ismeretlen szerző
4

Ismeretlen szerző - A ​táltos bűvös könyve
Aki ​ezt a könyvet kézbe veszi, különös világban találja magát. Benne válogatást talál a vajdasági Bánság (szerb neve: Banat) északi feléből származó magyar legenda- és mondakincsből. Az itt olvasható mondákat és legendákat ezen a területen jegyezték fel a népköltészet kutatói, vagy pedig máshonnan származnak, de tartalmuk ehhez a vidékhez vagy annak valamelyik helységéhez kötődik.

Dr Gerencsér Zsuzsanna - Sorsfordítók
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Domonkos István - A ​kitömött madár
Első ​kötete megjelenésekor még ünnepelte a költészetet. "Fetisizálom a verset: a vers győzelem!" - írta akkortájt, majd nemsokára hallgatásba burkolózott. Amikor újra megszólalt, romantikus lelkendezésének vulkánjai már kialudtak, s versei buja vegetációját kaktuszos sivatag váltotta fel. A kitömött madár mintha csak folytatása, sőt betetézése volna a szerző életérzésében bekövetkezett nagy fordulatnak. Már nem a versre, nem a leírt szavakra esküszik, hanem egészen egyértelműen a mindennemű gúzstól, megkötöttségtől mentes életre. Regényének egy-egy epizódja irodalmunkban eleddig soha nem tapasztalt őszinteséggel szól a szerelemről, a testről. Mintha egy ember örökös menekülésének egyetlen stációját mutatná fel, mintha az ösztönök elementáris erejében fedezné fel azt az egérutat, amelyen "függetlenedni" lehet beteg századunktól. A széles mederben áradó, nyelvében is erős, tömény, de ugyanakkor rendkívül olvasmányos mű helyenként mély ízű lírába csap át, mintegy visszamutatva Domonkos eddig megtett útjára

Balázs Attila - Cuniculus
Kedves ​barátom! valahol minden összefügg. Imádok mesélni. Mesemondó szikla akarok lenni. Úgy érzem, időtlen idők óta ülök itt a teremtés pálcikájával, a nagy fekete cilinderrel és a metszőollóval, mellyel valamilyen kényszerből mégis minden kibontakozót lenyesek, mielőtt teljes szépségében kibomlana. Egy fajta céltalan muszáj-játék is ez. Színes üvegcserepek a napfényben. Összekeverem őket, s gyönyörködöm bennük. Tetszenek. Az enyémek is, nem is. Látom is magam bennük, nem is. A kavargó történetek, történetdarabkák, képek, gondolatok és gondolattöredékek, ötletek és ötlettöredékek, ötlettelenségek stb. szoros egymásmellettiségéből kell kipattania a szikrának. Nem én találtam ki. Lesem, mi lesz. Leshetem? Furcsa gondolatok kavarognak a fejemben. Csonkok. A szelektáló mechanizmusba vetett hitem olykor meginog, s ez képes megbénítani - egy időre. Csak a Gutenberg-galaxis tökéletlen tökéletességének ajzó gondolata oldja fel a görcsöt, meg a módszerbe vetett hitem. A módszerbe, melynek nem szabad tévesnek lennie, nem szabad rossznak lennie, jónak kell lennie, sőt többnek. Ilyenkor folytatni tudom a szövögetés/metszegetés néhol könnyed, néhol könnyes, véres, öregbítő játékát. Az emlékezőtehetség mintha halványulna. Már-már mintha egy magam duzzasztotta folyóban fuldokolnék. Önnállósuló folyam. Törvényeket igyekszik szülni, törvényeket igyekszik diktálni. Egyre kevesebb olyan kanyar, amelyet én szeretnék. Félek, hogy untatlak, félek, hogy fölöslegesen ismételgetek. Értsél meg! Itt babrálok ezzel az istenverte kalappal, s nem tudom kiemelni belőle a nyulat, míg mások ezt olyan elegánsan csinálják. Figyelmem folyton elkalandozik. Képzelj el egy sorozat felfújandó léggömböt! Én azokat a léggömböket akarom felfújni, melyeket mások nem szoktak felfújni. Szűz levegővel szeretném feltölteni, de olyan sokat éltek és lélegeztek már előttem. A léggömböket alig tudom csokorban tartani. Minél nagyobbra fújom őket, annál szebben rajzolódik ki oldalukra az ábra, s annál közelebb állnak a kidurranáshoz. Végül megharagszom. Rájuk húzom a kalapot, és faképnél hagyom őket. Akkor azután szikrázhatnak! (Pedig nem így van.) Nem akarom őket nagyon felfújni, a szűz levegő pedig - régóta tudom - humbug. Nem akarok nyakatekerten dialektizálni, mert nem tudok, pedig a dialektika ügyes kezekben a gondolati pontosság és árnyaltság hatékony fegyvere lehet. (Ahogy az ellenkezője is.) Pedig. Tudod-e, mit mondott a mesemondó a mese végén a meséjét, a meséit tátott szájjal hallgató sziúknak, nem a sziúknak, hanem az irokézeknek? Tudod-e? Azt mondta, hogy: most már berekesztem a szavamat. Amíg világ a világ, emlékezzetek a most hallottakra. Mondjátok tovább gyermekeiteknek és unokáitoknak, egyik nemzedék a másiknak. Lesz, aki jobban fog emlékezni, mint a többiek, lesz, aki szebben mesél, mint mások. De egyet tudjatok: ha elmentek egy mesemondóhoz, és megkéritek, hogy mesélje el nektek a rég volt történeteket, vigyetek neki ajándékot, kenyeret vagy húst, vagy ami éppen adódik, s hallgassátok végig akkor is, ha olyat mesél, amit már ismertek, mert soha többé nem fog mesélni nektek. Én mindent elmondtam, ami kezdetben volt, még azt is, ami még régebben történt. Most rajtatok a sor, hogy továbbadjátok a meséket, és örökre emlékezzetek arra, amit tőlem hallottatok. Az eruditív poggyász, ugye? De én még nem tudom berekeszteni a szavamat, sőt úgy tűnik, nem is fogom tudni soha. Nem lehet ennek a végére érni. Az az istenimádó/istenverte nagyanyám kereng a fejemben meg a szifilisz, s kénytelen vagyok beszélni róluk. Ó, Kalliopé, ó, Klió! Gyertek, gyertek! Mindent át meg átsző akaratlanul is a történet, a történetiség, a történelem. História, Hispánia stb. Éljünk mindannyian százezer évig! Miért is ne?

Juhász Erzsébet - Műkedvelők
Nekünk ​már eleink sem ijedtek meg a saját árnyékuktól, mi, ha kell, puszta árnyként is követjük önmagunkat; szűntünkben testesülni! - mintha kiket hétszer szült az anyánk - ez az igazi örökség. Nincs, ami nincs. S nincs az a vágy, ínség és értelem, mely, mint az idő, kikezdhetné az örökül kapott tudást s tapasztalást. Mint a karikacsapás, megy nekünk eleinktől fogva a fából vaskarika, csak kerüljön lábunk alá -égen vagy földön- egy talpalatnyi deszka.

Illés Sándor - Búcsúzik ​a kapitány
Búcsúzik ​a kapitány! Nélküled ugyan csak keserű gályarab, aki nemsokára elindul Hozzád, csak a kedvező szeleket várja, készen már a bárkája. Messzi égi kikötő öblében találkozunk majd, tarisznyámban viszek Neked anyád sütötte házi tepertős pogácsát, azt nagyon szeretted.

Szűgyi Zoltán - Élet ​és lélek
Nekem ​ők hárman, Fenyvesi Ottó, Sziveri János, Szűgyi Zoltán az ifjúságom voltak. (Mondanám még Balázs Attilát, de ő prózaíró, ráadásul fiatal kora okán csak később csatlakozott a közös asztalhoz.) Az újvidéki borozások, a budapesti barangolások, a lázadások, a költészettől, élettől, művészettől megrészegedések. Úgy, valahogy, nagyon egymásra találtunk. Ők ott, én itt. Azután jöttek a férfikor nehéz évei, a barátság megmaradt, csak a találkozások ritkultak meg, kit ez, kit az sodort magával. Az "ezt" nevezhetjük családnak, kisebbségi sorsnak, symposion-szétverésnek, politikának, betegségnek, permanens konyakospohárnak...Az "azt" is. Sziveri a korai halál érzetének szédületében meredek, aktív és gyors pályát futott be. Fenyvesi a maga megfontoltságával építgeti az életművét, folyamatosan és szívósan. Szűgyi Zoltán volt hármuk közül - négyük közül-, aki adai magányában már az elhallgatás határáig jutott el. És úgy érezhettük, elfogadja azt a zűrzavart, amit az élete, mind rosszabbodó helyzete felkínál számára. De nem. Hirtelen mondott nemet, változtatott életformát, fordult vissza az elmélyült költői munkálkodáshoz. Ebben a kötetben az eddigi munkáiból gyűjtötte össze a legfontosabbakat. Kevés szavú költő, keményen és pontosan fogalmaz. Nem divatok élei mentén araszolgat előre, elkezdett egyszer valamit, annak akar a végére járni. Valószínűnek tartom, ez épp egy életnyi tartam. Amelyhez adott a lélek is.

6003
Visszatér ​a Délvidék Ismeretlen szerző
4

Ismeretlen szerző - Visszatér ​a Délvidék
Hetven ​évvel ezelőtt, 1941 áprilisában foglalta vissza honvédségünk az 1918. november elején megszállt, majd a trianoni diktátum által elcsatolt Bácskát, valamint a Drávaszöget, Muraközt és Muramelléket – összefoglaló nevén a Délvidéket. Tanulmánykötetünkkel ennek az eseménynek szeretnénk emléket állítani. A Délvidék visszaszerzése az 1989 előtti évtizedekben ugyanúgy a „kényes” kérdések közé tartozott, mint a két bécsi döntés története. A témával kapcsolatban alig jelentek meg publikációk – azok is a rendszer jellegéből adódóan kellőképpen „pártos” szemléletűek voltak, elítélték a budapesti vezetés lépését, azt, hogy átengedte a Wehrmacht csapatait az országon, illetve hogy részt vett „Jugoszlávia szétzúzásában”. Az utóbbi húsz évben örvendetesen megszaporodtak a fenti témával foglalkozó munkák. A délvidéki magyarság 1918 és 1941 közötti helyzetéről fontos forráskiadványok, tanulmányok jelentek meg. A korábbi diplomáciatörténeti ismereteink kibővültek, jelentős hadtörténeti munkák láttak napvilágot, és azon történészekhez, akik már 1989 előtt is foglalkoztak a 20. századi magyar–szerb/jugoszláv kapcsolatokkal, újak csatlakoztak. Az is megfigyelhető, hogy az utóbbi időben egyesek a korábbiaktól eltérő szemlélettel közelítik meg a kérdést. Ráadásul kibővült a történészek tábora a geográfusokkal, akik új nézőpontból foglalkoznak a témával. Kötetünket igyekeztünk úgy összeállítani, hogy minél sokoldalúbban mutathassuk be a Délvidék visszatérésének körülményeit, annak rövid távú hatását, illetve tágabban a szerb–magyar kapcsolatok egyes aspektusait. Ennek megfelelően olvasható kisebbség-, politika- és diplomáciatörténeti tanulmány, egy-egy hadtörténész és geográfus dolgozata, a 20. századi történelmünk kérdéseivel foglalkozó ismert publicista írásai, valamint korabeli visszaemlékezés a bevonulásra.

Sinkovits Péter - Orfeum
A ​regény kulisszáit összefutó és rostálódó intellektuális dilemmák festik. Középpontjukban a megtett, az elmulasztott és a soha nem kínálkozó választások állnak. A labirintus megírt útrendszere és a végtelen lehetőség szédítő tere közötti átjárhatóság kérdései. – Sinkovits Péter regényéből ajánlunk egy részletet a zEtna Kiadó jóvoltából.

Bozsik Péter - A ​pálinka dicsérete és más történetek
Vajdasági ​és magyarországi élethelyzetek, olykor tipikus, másszor ellenkezőleg: bizarr, egyszeri, egyedi vagy egyszerűen váratlan jelenségek ihlette novellákat, illetve mini-novellákat tartalmaz a kötet.

Kollekciók