Ajax-loader

'drámatörténet' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Diane Conrad - Joe Norris - Patricia Leavy - Horváth Kata - A ​dráma mint társadalomkutatás
Ebben ​a kötetben a különböző drámás/színházi műfajok és eljárások, mint kutatási tevékenységek kapnak új értelmet. Ez azt jelenti, hogy a közönség részvételén alapuló drámás formák (társadalmi-színházi előadások, közösségi performanszok, drámapedagógiai foglalkozások) nem csak a kutatás tárgyát képezik, hanem a kutatás módszerének, reprezentációs lehetőségének, sőt modelljének tekintjük őket. A dráma tehát a kutatás számára a társadalmi kapcsolatok és összefüggések megjelenítésének, újrafogalmazásának, értelmezésének és megváltoztatásának a terepét jelenti. Vagyis ebben a megközelítésben a dráma a társadalmi jelentésekkel való munka egy kitüntetett területe, a kutatás pedig egy résztvevő, aktív és változás-orientált tevékenység. A "társadalmi jelentések megváltoztatásának lehetősége" az a közös metszet, amelyben elmosódik a határ a dráma és színház világa, valamint a kutatás között. A kiadvány a Színház és Pedagógia sorozat 5. része

Bécsy Tamás - Kalandok ​a drámával
Bécsy ​Tamás tizenkettedik önálló drámaelméleti könyve elsőként rajzol átfogó képet az elmúlt évtizedek magyar drámáiról. Vizsgálódásához a szerző olyan nézőpontot választott, amelyben összeegyeztethető az általa kidolgozott ontológiai drámaelmélet az interpretációelmélettel, és amely egyszersmind a legalkalmasabb e történelmileg és szociológiailag korántsem egységes korszak magyar drámáinak átfogó értelmezésére. Tudós mű, ugyanakkor sok-sok szellemi-spirituális kaland, "mint manapság minden cselekvés, minden gondolat és minden érzelem".

Covers_157292
A ​realizmus az irodalomban Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - A ​realizmus az irodalomban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Borzák Tibor - Emlékszik-e ​még?
Száz ​év- ötven színész. Ebben az interjúkötetben félszáz egykori kecskeméti művészt faggattam arról, mit jelentett nekik a hírös város színháza, milyen apró mozzanatokra emlékeznek pályájuk vidéki időszakából. A múlt felidézésével a fennállásának százéves jubileumát ünneplő Kecskeméti Katona József Színház meghatározó korszakairól is képet kapunk. Kedves közönség! Jöhet a vastaps! A kötet szereplői megérdemlik.

Budai Éva - „Színház ​az egész világ...”
"Kiknek ​ajánlom e könyvet! Diákoknak, - akik szeretik az irodalmat, mert e könyv segítségével önállóan is megismerhetik a drámairodalom történetét, felfedezhetik a színház világát. - akik nem szeretik az irodalmat, mert úgy vélik, ők inkább reál beállítottságúak. E mű logikus gondolatvezetése által felismerhetik, hogy az irodalomtörténet sem létezhet ok-okozati összefüggések nélkül. Tanároknak, - akik szeretik az irodalmat tanítani, mert e mű birtokában akár holnap megkezdhetik drámatörténeti szakkör vagy fakultáció szervezését. - akik nem szeretik tanítani az irodalmat, mert e könyv segítségével érdekesebbé, változatosabbá tehetik óráikat, s felkelthetik, ébren tarthatják az érdeklődést. Végezetül a "csupán csak" érdeklődőknek, akik szeretnék megismerni a drámairodalom történetét, a színház világát."

Popper Péter - Kizökkent ​az idő
Regények, ​versek, drámák. A pszichológus-író, aki váltig állítja, hogy sokkal több lélekismeretet tanult, mint a tankönyvekből és a tudományos monográfiákból, végül három kötetben elénk tárta bizonyítékait. Az Ők én vagyok, a Kinyílt az Ég? és most a Kizökkent az idő beszél arról a kölcsönhatásról, amelyben az ember kultúrát teremt és a kultúra teremti az embert. "Van akinek az élet kell, van, akinek a könyvek" - állapította meg Füst Milán. De Popper Péternek mind a kettő kellett. Bejárta szinte az egész világot, kutatva, rátalál-e olyan országra, ahol nem érzi rosszul magát. De soha nem szűnt meg benne a megosztani akarás, tehát írt. Nem útleírásokat, hanem belső élményeket, beszélgetéseket önmagával, barátaival, halottaival és az írókkal, a költőkkel, akik mindenhová elkísérték. Ez a könyv kalandregény. Egy civil bámuló-kérdező szellemi kalandozása az ókori görög tragédiától a modern amerikai abszurd drámáig. A dráma, a színpad, a színészek világában bolyongó, a színház istenei előtt időnként áhítatosan leboruló, néha kételkedve rájuk pislogó író kalandjai, akiben lassan kiformálódik valamilyen érzelmi-intellektuális-misztikus többlet, ami csak ennek a zárt világnak az ajándéka lehet.

Bécsy Tamás - A ​drámamodellek és a mai dráma
A ​szerző a könyvében a drámai műnem sajátosságait vizsgálja. A drámairodalom történetét áttekintve három drámamodellt különböztet meg: a konfliktusos drámát, a középpontos és a kétszintes drámát. Rámutat arra, hogy a nem konfliktus a drámai műnem fő specifikuma, hanem a szituáció és az ebből kiinduló cselekmény. A szerző állítását 45 dráma elemzésén keresztül igazolja. Szól a négyezer éves óegyiptomi Koronázási drámáról, az európai középkor misztériumdrámáiról. Elméletében ezek is valódi drámának minősülnek, akárcsak a sokáig előadhatatlannak tartott könyvdráma. Kifejti, hogy Ibsen fellépésétől kezdve eltűnnek az ún. konfliktusos drámák, és helyükbe a középpontos és kétszintű drámák lépnek. Ez utóbbi modellnek jellemzőit a 20. századi drámai művek elemzésén keresztül tárja fel.

Bécsy Tamás - A ​cselekvés lehetősége
Bécsy ​Tamás drámaelméleti tanulmánykötete, többek között Shakespeare, Corneille, Goldoni, Schiller, Goethe, Ibsen, és Csehov művein keresztül keresi a válaszokat - a drámai akciók változásának vizsgálatával - miként, miért, és hogyan nő ki a polgári tragédia, a "polgári dráma", a polgári irodalom előtti vígjátékokból. A kötet a Dialóg Campus szakkönyvek sorozat része.

Almási Miklós - A ​modern dráma útjain
Shakespeare ​évszázadok óta a drámaírók eszménye. Minden korban más-más intenzitással ugyan, de feltámadt a vágy a drámaírókban, hogy kövessék stíluselveit. Milyen lehetőség kínálkozik erre a modern dráma esetében, mi a feltétele a shakespeare-i nagy dráma megalkotásának? A tanulmány erre a kérdésre ad választ, e szempontból elemzi a század drámafejlődésének főbb csomópontjait, Hauptmann, Ibsen, Shaw, Gorkij és Trenyov drámáinak bemutatásán keresztül. Az ismert drámaírók és drámák újszerű, érdekes megvilágításban kerülnek elénk Almási Miklós fejtegetései kapcsán. Megmutatja, milyen világnézeti feltételei vannak a shakespeare-i dráma megalkotásának, és miként zárja el a polgári társadalmi szerkezet a shakespeare-i formák felé vezető utat.

Lukács György - Lukács György összes művei I-XIV.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ayuko - The ​Earl and The Fairy 1.
Edgar ​Ashenbert claims to be descended from the human ruler of the fairy kingdom, and he urgently needs Lydia’s help to find and claim his birthright, the legendary sword of the Blue Knight Earl. Things will never be the same for Lydia as she is pulled into a dangerous quest against dark forces!

Bayer József - A ​magyar drámairodalom története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Galgóczi Krisztina - A ​századvég titokzatos tárgya
Galgóczi ​Krisztina új könyvében a századfordulós dráma négy nőalakjának összehasonlítását kísérli meg, négy különböző, de egyaránt jelentős korabeli dráma (Ibsen, Wilde, Wedekind és Hofmannsthal műveiről van szó) alapos és pontos elemzésével. "Mi bennük a közös? Titokzatosak, kiismerhetetlenek, és különös befolyással rendelkeznek környezetük fölött. Tudnak valamit, amit mások nem. Nem lehet őket figyelmen kívül hagyni.... A démonikus kifejezést találtam a legpontosabbnak rájuk nézve, a szó nem középkori, hanem antik görög értelmében, melyben a démoni az emberi és az isteni közötti minőséget jelöl, előjeltől függetlenül." A szerző könyvének erőssége, hogy komoly szakmai felkészültséggel, ám ugyanakkor folyamatosan kérdezve és új nézőpontokkal gazdagítva a téma szakirodalmát, nemcsak utánajár, hanem új utakat is teremt a drámák nőalakjainak. A Hedda, Salome, Lulu és Elektra alakjainak vizsgálata során a szerző széles körű kritikai látásmóddal az önmagába záruló kör képét felhasználva mutatja be a kor női identitásának váltakozásait. Galgóczi dramaturgiai és színikritikusi tapasztalata ízlésében és igényességében mutatkozik meg ebben a könyvben. A kötet új dimenzióit a szerző pszichológiai és filozófiai műveltsége, és ennek tudatos és következetes használata adja.

Nagy András - „Dráma ​van”
Van-e ​dráma, mai és magyar? Vagy éppen az a „dráma”, hogy nincs? Ha van, akkor mitől van, miféle és miként jön létre; ha pedig hiánya „drámai”, akkor kezdhetünk-e valamit ezzel a hiánnyal? A kérdések nem csak egy fontos műfaj alapvető dilemmáira vonatkoznak – de rajtuk keresztül egy egész művészeti ágra: a színházra, amely dráma nélkül mégiscsak nehezen képzelhető el; akkor sem, ha éppen a legmaibb drámák mutatnak túl saját műfajukon: a „posztdramatikus” színház felé; de vajon ez újabb szakasza a drámairodalom fejlődéstörténetének, vagy pusztán epilógusa? Amióta létezik magyar dráma, léteznek ezek a kérdések is, amelyeket – Katona József szép szavával – a „játékszíni költőmesterség” egyetlen kis- vagy nagymestere sem kerülhetett meg. Mert valószínűleg éppen innen sejthető meg a felelet maga: a szerzőktől olvasható, a művekből kirajzolódó; nem az elméleti dilemmák, de a nagyon is gyakorlati esélyek felől: hogy mit is mondanak maguk a drámák? Könyvben, színpadon; egész történetükben? Ezért, hogy a kötetbe foglalt írások a kérdések általános felvetése nyomán elsősorban néhány jelentős – drámaírói – arcél felvillantásával fogalmazzák meg ezeket a dilemmákat és kísérleteznek a rájuk adható feleletekkel; amelyek természetesen mindig pillanatnyiak: egy-egy mű, egy-egy bemutató, egy-egy szerzői szándék jelenidejében érvényesek. Hiszen folyamatosan alakuló, változó, gazdagodó vagy éppen kiüresedő univerzumról van szó, amelynek története éppen ezekből a múlhatatlanul fontos epizódokból áll össze – így válik maga a drámatörténet is drámává: eszmélkedésünk, helykeresésünk, töprengésünk konfliktusain keresztül, legyünk magunk drámaszerzők, történészek vagy éppenséggel a szeszélyes és szigorú bíró – a közönség maga.

Kiss Gabriella - A ​magyar színházi hagyomány nevető arca
"Mindig ​is vonzott a klasszikus színház atmoszférája: a büfé hangulata, a feketekávé, a parfüm és a cigaretta összekeveredő illata, a kedvenc színésszel való találkozás izgalmának varázsa. Ez a könyv minél több nézőt és olvasót szeretne meggyőzni arról, hogy lehetséges áthidalni a kortárs drámák és a mai rendezések sokszor idegenszerű atmoszférája, illetve a bevált receptek alapján működő sikerdarabok, népszínművek, a keringő, a csárdás és a kánkán dallamára síró-rívó primadonnák és bonvivánok világa közötti távolságot." (a Szerző)

Ujváry Zoltán - Játék ​és maszk
A ​magyar népi színjátszásra, maszkos dramatikus szokásokra a múlt század második felében terelődött a figyelem. A kutatók - elsősorban irodalomtörténészek - főleg az írott források alapján alkottak véleményt a magyar népi színjátszásról, s a gyér számú történeti adalék nyomán a hipotézisek talaján állottak. Jelentősebb eredményt csak a misztériumjátékok, a betlehemes játékok kutatása terén értek el. A vallási gyökerekből fakadó játékok azonban a magyar népi színjátszás ősi múltja, a hajdankori középkori dramatikus szokáskör vizsgálatához nyilvánvalóan nem szolgálhattak alapul. Törmelékekből, apró adalékokból megkísérelték a honfoglaláskori, a középkori magyar népi színjátszást, maszkos alakoskodást rekonstruálni, miközben elfelejtkeztek a nép körében való helyszíni gyűjtésekről. Többen azt állították - még e század közepén is -, hogy magyar népi színjátszás nem volt. Ez a sommás ítélet sokakat megtévesztve szinte elterelte a figyelmet a népi színjátszásról, s hosszú időn át visszhang nélkül maradt a népéletet kiválóan ismerők helyszíni gyűjtésekre, megfigyelésekre való felhívása is.

Galamb Sándor - A ​magyar drámairodalom története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Földényi F. László - A ​dramaturgia csapdája
Bármennyire ​jelentős is volt az angol drámairodalom a restauráció korszakában, vagyis az ezerhatszázas évek második felében, e korszak letűntével értékei szinte teljes egészében feledésbe mentek, hosszú évszázadokra megfeledkezett róla az irodalomtudomány éppúgy, mint a színházművészet. S bár az utóbbi évtizedekben sorra kerültek vissza külföldi és hazai színpadokra e kor kiemelkedő alkotóinak (Congreve, Dryden, Etherege, Shadwell) darabjai, e bonyolult, ellentmondásokkal teli időszak drámai művészete még ma is sok tekintetben feltáratlan. Földényi F. László nem csupán a restaurációs dráma "restaurálására" vállalkozik, de felmutatja ennek a kavargó, átmeneti kornak legjellegzetesebb társadalmi ellentmondásait is, meggyőzően bizonyítva élet és drámairodalom szoros kapcsolatát.

Martin Esslin - Az ​abszurd dráma elmélete
Pillanatnyilag ​nincs értőbb, részletekbe menően is alaposabb áttekintése az abszurd színháznak: Esslin nemcsak filológiailag teljes névsorra, probléma összefoglalásra törekszik, hanem mint ennek az irányzatnak elkötelezett kritikusa is szól az olvasóhoz. Könyve ún. "alapmű". Ebben a kettős erényben rejlik aztán ennek a könyvnek sajátos kétarcúsága: egyfelől sajátos színházi kalauz szerepét játssza, végigvezet ennek az irányzatnak szerzőin, stílusfogásain, esztétikai kérdésein, másfelől ki is merül egy ilyen - néhol lebilincselő - ismertetésben.

Nagy Imre - Ágistól ​Bánkig
A ​könyv a magyar dráma történetének több mint fél évszázadát felölelő tanulmányok gyűjteménye, a felvilágosodás koráé, amely Bessenyei fellépésével veszi kezdetét, majd Csokonai színműveivel jellemezhető, a 19. század első évtizedeinek drámai-színházi pezsgésével, Kisfaludy Károly és Katona József munkásságával. A korról átfogó képet rajzoló kötet ezt az időszakot tekinti át drámaértelmezések keretében. A tizenhárom tanulmány - többek között - foglalkozik az Ágis tragédiájá-val, A filozófus szövegdimenzióinak vizsgálatával, Bessenyei vígjátékának figurateremtési eszközeivel, dramaturgiai kérdéseivel és komikumának nyelvi vonatkozásaival, Csokonai Tempefőjével, a mű játékos nyelvével, Kisfaludy Károly és kortársai vígjátékainak vizsgálatával (Kérők, Pártütők), elemzi Ungvárnémeti Tóth László Nárciszát, Katona József Rózsa című színművét, valamint a kanonizációs és recepciós problémákat a Bánk bán-értelmezések tükrében. A könyv a Bánk bán előtti fél évszázad drámatörténeti áttekintése, olyan hiánypótló munka, amely részben elfeledett művekkel foglalkozik, másrészt olyan történeti áttekintés, amelyből kirajzolódnak a Katonához, nemzeti drámákhoz vezető szálak. Nagy Imre (Pécs, 1940) irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtörténeti Tanszékének egyetemi tanára. Fontosabb művei: Nemzet és egyéniség (1993), Bertók László (1995), Utazás egy regény körül. Bessenyei Tariménese (1998), Bessenyei regényének kritikai kiadása (1999).

Covers_139745
Platon ​Kritónja Ismeretlen szerző
1

Ismeretlen szerző - Platon ​Kritónja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gerold László - Átírás(s)ok(k)
A ​magyar drámairodalomban is mind gyakoribban a régi drámák – tragédiák és vígjátékok – "átírásai", azaz, a régebbi szövegek aktualizáló szándékkal történő frissítése, maivá tétele. A legjelentősebb átírt szövegeket elemzi a szerző többek között Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Szigligeti Ede vígjátékait, valamint Katona József, Vörösmarty Mihály, Madách Imre drámáit, Spiró György, Parti Nagy Lajos, Hubay Miklós... átírásaiban.

Bécsy Tamás - Magyar ​drámákról - 1920-as, 1930-as évek
Előszó ​Ez a könyv kissé szokatlan. Az I. és a II. résznek külön Bevezetése és külön Utószava van. A két Bevezetés több okból szükséges. Az I. rész külön is megjelent azonos címmel és rögzíteni kellet azokat a kérdésköröket, amelyek a darabok kiválasztásáról illetve a szerzőkről tájékoztatták az olvasót. Az itt írottak nem érvényesek a II. rész drámáit és íróit illetően. Más problémakörök kerülnek elő és ezért látszik célszerűnek itt is egy Bevezetés. A két Utószót is hasonlóképpen indokolhatom. Másfajta elvi-elméleti következtetéseket lehet levonni a két részben értelmezett-elemzett munkákból. Kissé szokatlan ez a könyv talán azért is, mert mindkét részhez egy meghatározó szempontból válogattam a két évtized magyar drámái közül. A két rész ezért együtt sem a korszak magyar drámáinak a története. Az nemcsak az ún. irodalomtörténet problematikussága miatt nem az. Azért nem drámatörténet, mert a válogatás önkényes. Igaz, hogy a sikerdarabok a nagyoperettekkel és egyéb vígjátékokkal együtt dominálták a korszak magyar drámairodalmát és talán igaz az is, hogy a II. részben elemzettek érintkezésbe kerültek, vagy közel kerültek a korszak magyar lírájában, illetve az európai irodalomban megfogalmazott tárgykörrel: az én-és-a világ összefüggésével, válságával ? de mégsem adják ki a két világháború között megírt drámák összességének szellemi arculatát. Talán csak egyetlen aspektusban és erről lesz szó a II. rész Utószavában. Talán szokatlan ez a könyv továbbá azért is, mert megírása némiképp eltér a hasonló munkákban szokásostól; elsősorban, ami módszerét illeti. Az I. rész Bevezetésében utalni kellett arra, hogy mivel a darabok jószerével ismeretlenek, közölni kell cselekményüket. De az eseménymeneteket a II. részében is közöltem, más okból. Azért, hogy ennek alapján viszonylag ellenőrizhető legyen az értelmezés, amelyet saját értelmezési keretemben elmondok. Ugyanakkor az I. részben a darabokról keresztmetszetben szólok, vagyis ?A siker receptjeinek? különböző összetevői alapján értelmezem a szövegeket. A II. részben nem kellett követni ezt a módszert, mert lényegében egy nézőpont adja az értelmezés keretét: az alakok önreflexiója, önértelmezése. Ez pedig markánsan elemezhető külön-külön vizsgálva a drámákat. Talán azért is furcsa ez a könyv, mert Utószavában vázolom fel azt a gondolatmenetet, amely a történetek boldog végét megkísérli összekapcsolni a boldogság szimbolikusan elgondolt rendjével.

Cs. Szabó László - Shakespeare
"Életkorom ​miatt igaz, ami máskülönben alig hangzanék hihetőnek. Én még V. György alatt is, utószülött tanúként a tömény Viktória-kori Angliával találkoztam először. Tetőtől talpig gondosan ápolt, lányos lényű, miniatűr vénkisasszony, a budai Várban lakó Miss Bartle volt a megszemélyesítője. Egy emberöltőnyi élet Budapesten se fertőzte meg egyetlen árva magyar szóval. Diákkoromban ő kezdett angolra tanítani. Szelíden korholt, amiért Shakespeare-t szerettem volna olvasni, hallgassak rá, s ne tegyem: trágár. Csak részben okolható érte maga; mocskos szájú, neveletlen időkben élt, rá is ragadt a környező koszból, akármekkora költő. A színház, az más, ott a mai illedelmes hallgatók miatt kihúzzák a botrányos sorokat. Talán igaz volt, amit mondott és szentül hitt, bár soha nem látott Shakespeare-darabot színpadon." (Magyar író Angliában. Válasz Siklós Istvánnak. Hűlő árnyékban 229-230. l.) "1951 és 1984 között mintegy negyvenszer írt az emberről és darabjairól, kor- és irodalomtörténeti hátteréről, az angolok ikonfestő udvari művészetéről. E készletből válogattam ki, egyenlőtlen részletekre bontva a kötet anyagát. Néhányat változatlanul megtalál az olvasó Alkalom című esszégyűjteményemben; se tökéletesebben, se másképp nem tudnám megírni őket... Néhányukat viszont bővítve átdolgoztam. A többi esszé nyugat-európai magyar kiadványok lapjain szunnyad, ismeretlenek a hazában. Talán elérkezett ottani feltámadásuk ideje. Műsorlapokat vagy füzeteket csak elvétve őriztem meg, sejtelmem sincs, hányszor láttam a darabokat, de láttam valamennyit, némelyiket kétszer, néhányat többször ... Ha a szám nem bizonyos is, százon felüli délutánt vagy estét töltöttem vele. Ami harminchárom év alatt igazán nem sok." - írja Cs. Szabó László esszégyűjteményének bevezetőjében.

Dömötör Adrienne - Szentgyörgyi Rudolf - Három ​körösztyén leány
A ​kötet egy hozzávetőleg ötszáz éves alkotással, a magyar irodalom egyik korai, nagy jelentőségű művével foglalkozik. A dráma a 10. századi német apáca, Hrotsvita latinul írt munkájának fordítása és átdolgozása. A magyar szöveget a 16. század első negyedében keletkezett Sándor-kódex őrzi; átdolgozója, fordítója, a szöveg másolója ismeretlen. A könyv mindkét drámát bemutatja, mégpedig többféleképpen is. A Három körösztyén leánnyal az olvasó először a mai helyesírásra átírt formájában ismerkedhet meg; a szöveg megértését lábjegyzetek segítik. Ezután a tudományos érdeklődésre is számot tartó változatok következnek: a kódexlapok fotómásolata és betűhű átirata. A latin nyelvű forrással foglalkozó rész is hasonló felépítésű. Itt elsőként a szöveg mai, irodalmi igényű fordítása olvasható. Ezt követi a több mint ezeréves kézirat fotómásolata és betűhű átirata, kiegészítésként pedig az első nyomtatott változat (1501) fotója. A kötetet a magyar nyelvű drámával foglalkozó tanulmány zárja, amely bemutatja a művet, elemezve az eredetijéhez való viszonyát is. Amikor választ keres több, a szöveget érintő kódex-, műfaj- és színjátszástörténeti kérdésre, új kutatási eredményekkel is szolgál.

Sebestyén Károly - Dramaturgia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Maczák Ibolya - Papírdarabok
„Miről ​szólnak Pilinszky János drámái? Hogyan keletkeztek? Mi köze García Lorcának és a nó-drámáknak Pilinszky színházeszményéhez? A szerző nyomtatásban is megjelent drámai műveit – elsősorban filológiai és motívumtörténeti szempontból – elemezve ilyen és hasonló kérdésekre kerestem a választ. Bízom benne, hogy munkám új lendületet ad a Pilinszkyvel foglalkozó kutatásoknak és segíti az életmű jobb megértését is. Szándékaim szerint e kötet révén kevéssé ismert művekre is ráirányítom a figyelmet – s bízom abban is, hogy jelen kiadvány Pilinszky újrafelfedezésének örömével is megajándékozza az olvasót.” Maczák Ibolya

Ismeretlen szerző - Dráma ​- Múlt, Színház - Jelen
A ​Magyar Tudományos Akadémia, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Partiumi Keresztény Egyetem szervezésében 2006 augusztusában került sor Nagyváradon a Késő barokk és klasszicizmus a magyar színpadon című konferenciára. A cél a különböző tudományok határterületeinek találkozása volt a színháztudomány közös égisze alatt. A kötetben közölt tanulmányok nem az előadásokkal megegyező szövegek, hanem az ott lezajlott viták során alakultak. A kötetben tematikailag, módszertanilag csoportosítva találhatjuk a tanulmányokat. Az első fejezet a teoretikus megközelítésekkel foglalkozik. A multikulturalitás című fejezetben olvashatunk a 18. századi lengyel színházművészetről, a francia nyelvű iskolai színjátékokról, Csokonai olasz-magyar árkádius színházáról, s a vándorszínészetről is. A barokk allegória és utóélete című fejezet foglalkozik a színházi parabolákkal, a víz szimbolikájával (ehhez a tanulmányhoz színes felvételeket tartalmazó melléklet is tartozik). Külön fejezetben olvashatunk a színházi motívumokról, műfajokról és beszédalakzatokról (például a protestáns vígjátékról), a didaktikus és populáris színpadról (így a csíksomlyói misztériumdrámákról) és a teatralitás és reprezentáció kérdéséről. A zárófejezet kitekintést ad néhány korszakon kívüli témára is. A kötetben öt idegen nyelvű előadást is találhatunk: hármat angol, kettőt pedig német nyelven. A kiadványt rendkívül alapos irodalomjegyzék zárja

Upor László - Majdnem ​véletlen
"Megtörtént? ​Megtörténhetett? Minden kétséget kizáróan: igen" - kezdi Bernard Nightingale irodalomkritikus Stoppard Árkádia című drámájának második felvonását. Megtörtént, megtörténhetett, hogy végre az Olvasó az első magyar nyelvű Stoppard-monográfiát tartja kezében. Nem is akármilyet. A könyv érdekfeszítő, elegáns stílusban megírt életrajz, tudós korrajz, műfajtörténet, alkotás-lélektani körutazás, és leginkább az Angliában élő, de több-identitású Tom Stoppard eddigi műveinek élvezetes, értő, alapos és élményszerű értelmezése. Nálunk mindezidáig Stoppard elsősorban mint a Rosencrantz és Guildenstern halott és az Árkádia című drámák írójaként szerepelt a köztudatban, Upor László könyve azonban nemcsak a további tizenöt Stoppard-drámát elemzi, hanem a rádiójátékokat, tévéjátékokat, film-forgatókönyveket, fordításokat, adaptációkat, rendezéseket, sőt, Stoppard regényét is. Többek között megtudhatjuk, melyek a színpad-mester bravúros dramaturgiai újításokkal - jelenet-ellenpontozásokkal, karakter-tükrözésekkel, szellemes replikákkal, nyelvi bravúrokkal - pergővé és szórakoztatóvá tett darabjaiban a legfontosabb témák: az idő, és persze maga a Színház; az írás lehetetlensége; nyelv és beszéd filozofikusan komoly komédiája; hogy amit tudunk, az a legritkább esetben mutatkozik meg abban, amit teszünk; hogy mindig van valami a mindennapiságunkban, amivel nem számoltunk, amiben elbotlunk, mint Stoppard egyik filozófus hőse a teknősében. Stoppard természetesen a ma élő egyik legnagyobb drámaíró, és kevesen tudnak úgy építkezni, feszült dialógust írni, humorral feszültséget oldani, bölcsen, és mégis gúnyolódva filozofálni, az emberi lét szánni való nevetségességét bemutatni, mint ő. Ugyanilyen kevesen tudják Stoppardot úgy bemutatni, mint Upor László, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, dramaturg, az angol nyelvű színház egyik legkiválóbb, nemzetközileg is elismert szakembere, Stoppard egyik fordítója, magyar nyelvű köteteinek szerkesztője, sőt, a drámaíró személyes ismerőse. "Tom Stoppard az egyik legbizakodóbb pesszimista, akit valaha hátán hordott a föld" - írja Upor László -. "A világegyetem és az emberi természet megismerésére tett számtalan kísérletének sorozatos kudarca láthatóan nem töri le. Szemérmes idealista: nem a sikerben hisz, hanem a kísérletezés értelmében. Újra és újra nekigyürkőzik, eltöpreng, felveti az élet nagy kérdéseit, majd fancsali mosollyal közli: erre bizony, kedves nézőim, nemigen van megoldás - nevessünk hát. Azzal tovább töpreng, tovább mulattat." Ezt teszi e kiváló könyv szerzője is. töpreng és mulattat.

P. Müller Péter - Drámaforma ​és nyilvánosság
A ​szerző a magyar drámának azt a néhány évtizedét vizsgálja, amelyben ez a (szélesebb értelemben vett társadalmi nyilvánosságnak leginkább kitett) műnem sok tekintetben új körülmények között ismerhette föl és határozhatta meg önmagát. A könyv érzékeny elemzését adja e feltétel rendszerbeli változásnak: új körülményeket jelentett a külső, szociális-politikai kontextus bizonyosfajta módosulása, de újakat teremtett a műnem alakulástörténete is. A szerző - aki nem becsüli le és nem utasítja el a korábbi hazai drámaértelmezés szaktudományi eredményeit - mindenekelőtt azzal tár új horizontot a műnem történetének legújabb periódusaira, hogy a külső és belső feltételek ,.összjátékát" nem a régi determinációs logika mentén értelmezi. Vagyis nem a Hegel/Lukács-tradíció mentén veszi szemügyre a drámai műalkotás esztétikai teljesítményének mibenlétét. hanem annak az "interperszonális megtörténésként" értett irodalmi kommunikációnak a nézetéből, amelynek Peter Szondi dolgozta ki a hermeneutikai alapjait.˝

Diana Soto - Az ​akasztott király
I. ​e. 480-ban a Perzsa Birodalom a fénykorát éli. Agág király utolsó élő leszármazottját, Hámánt nagy megtiszteltetés éri, a perzsa király a legfőbb miniszterévé, tanácsadójává teszi. Hámán élvezi a hirtelen kapott hatalmat, azonban egy férfi ellenszegül a király törvényének és nem hajlandó meghajolni Hámán előtt. A férfi az agágiták ősi ellensége, egy zsidó. Hámán elhatározza, hogy eltörli a zsidó népet a föld színéről… Mi vezet ahhoz, hogy egy ember mások sorsáról döntsön? Mások elnyomása önmagunk pusztulásához vezethet? A bátorság elég, hogy megfékezzen egy bosszút? A dráma izgalmas történet hűségről, hatalomvágyról és halálról.

Haraszti Gyula - Corneille ​és kora
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók