'drámatörténet' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Mész Lászlóné - Mai ​magyar drámák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Peter Szondi - A ​modern dráma elmélete
Az ​1956-ban írt, máig alapműnek számító drámaelméleti könyvében Peter Szondi a 19. század végi dráma válságát és azokat a kitörési kísérleteket elemzi, amelyek e válság leküzdésének különböző lehetőségeit célozzák. Fő esztétikai szempontja a dráma epizálódásának jelensége, az a folyamat, amelynek során a drámai alany drámai tárggyá válik. Ezt a termékeny szempontot vezeti végig századunk drámatörténetén Ibsentől, Csehovtól kiindulva, Strindbergen, Hauptmannon, Pirandellón és másokon keresztül Piscatorig, Brechtig, O'Neillig, Wilderig, Millerig.

Mészöly Dezső - Shakespeare ​új tükörben
„Shakespeare ​hajnala” - „Shakespeare delelője” - „Shakespeare estéje”: e hármas tagolás önmagában is mond valamit szándékomról. Könyvem az első kísérlet olyan magyar Shakespeare-kötet kiadására, amelyben a költő különféle korszakaiban kelt drámáinak egymástól elütő stílusjegyeit nem a különféle szemléletű fordítók más-más színezetű nyelve határozza meg, hanem egyetlen, változatlan szemléletű fordítónak a tárgy szerint változó hangja. De hogy Shakespeare-képünk igazán találó legyen, s mentes maradjon minden önkényes elrajzolástól: nem szabad a költőt magános óriásnak látnunk. El kell helyeznünk alakját az emberkéz formálta tájban, mely levegőjét és hátterét adja. Sőt, talán nem árt odafestenünk néhány mellékalakot sem: olyan kortárs-drámaírókat, akik a felmagasló kolosszus mögött ma már elhalványulnak, de Valamikor egyenlő rangú és egyenlő esélyű munkatársakként dolgoztak Shakespeare-rel egy műhelyben. Abban a különös, aranycsináló boszorkánykonyhában, melyet röviden így emlegetünk: Erzsébet-kor. Négyet e kortárs-drámaírók közül Shakespeare-rel közös művön fúrva-faragva mutatunk be, hogy alakjuk így munka közben, keresetlen tartásban, annál elevenebbnek hasson. A közös mű: a vérpadra küldött Morus Tamásról szóló dráma (Sir Thomas More). E különös történelmi tragédia vonzását csak növeli szemünkben a kézirat mostoha sorsa. A maga korában sem színpadra, sem könyvpiacra nem került - nyilván politikai okokból. Hiszen a trónon annak a VIII. Henriknek a leánya ült, aki a meg nem hajló Morus Tamás fejét leüttette. A helyenként Shakespeare keze nyomát viselő dráma után két ifjabb Shakespeare-kortárs - Webster és Fletcher - egy-egy műve következik. Nem véletlenül esett választásunk épp erre a két íróra. Eltérőbb pályájú csillagokat nehéz elképzelni. Ők egymáshoz egy cseppet sem hasonlítanak, de mindketten nagyon hasonlítanak Shakespeare-hez. Webster a keserű Shakespeare csapását követi: azon a nyomon halad, mint a nagy tragédiák írója. Fletcher az édes Shakespeare fényjelei után igazodik: mintha a Szentivánéji álom jánosbogarai vezérelnék, ők, a különböző tanítványok, példásan mutatják, hogy egy szivárványos fényű, gazdagon összetett tehetség sugárzása hogyan folytatódik - mintegy színeire bomolva - az egyszerűbb utódokban. Mészöly Dezső

Thorwald Dethlefsen - Oidipusz, ​a talány megfejtője
Thorwald ​Dethlefsen, a már nálunk is jól ismert, világhírű pszichoterapeuta legújabb könyvében Szophoklész _Oidipusz király_ és _Oidipusz Kolónoszban_ című műveit elemzi. Olyan megközelítési módot kínál, amely segítségünkre lehet abban, hogy a tragédia voltaképpeni célját előítéletektől mentesen befogadjuk, és kultikus hatásának maradéktalanul részesei legyünk. A görög tragédia megfelelő gyógyszer volna számunkra, hogy a _kettős_-ségből, _két_-ségből visszakerüljünk az _egész_-ségbe. Ha sikerül önmagunkra ismerni a tragédiában, akkor az egyfajta kollektív "pszichoterápiává" válhat, és hozzásegíthet bennünket, hogy sorsunkat és a földi létet megértsük. Oidipusz az ember archetipikus képe - hangsúlyozza a szerző -, s nagysága abban áll, hogy kész a külső királyságot a belső királyságra, az_én_-t az önvalóra cserélni, nézőből látóvá válni. Az ő sorsa a mi sorsunk, s megváltást csak akkor nyerünk, ha a külső útról letérve neki merünk vágni a belső útnak, ha a polaritástól elszakadva megtaláljuk az _egy_-séget, az _egész_-séget.

Tarján Tamás - Kortársi ​dráma
Tartalom Dramatis ​personae A szabad akarat válaszútjai (Sarkadi Imre) Éljen a kérdőjel! (Örkény István) Nemzeti dráma (Hubay Miklós) Hic sunt leones (Szabó Magda) Itt állok, másként nem tehetek (Sütő András) Rabszurdoid (Páskándi Géza) Fölöttünk kard fordul (Száraz György) A történelem elmeklinikusa (Hernádi Gyula) Színházasdi (Karinthy Ferenc) A pálya képe (Csurka István) Az író késsel álmodik (Fejes Endre) Forradalmi színház (Gyurkó László) A gondolat a valóság latján (Maróti Lajos) Családi töredékek (Szakonyi Károly) Dühöngeni, szeretni (Gyurkovics Tibor) Csongor és Juliska (Görgey Gábor) Hogyan történik az ártalmatlanítás? (Eörsi István) A morál monodrámái (Kocsis István) Asztalfiók (Spiró György) Hát itt mindenki mindenkinek a mindenkije? (Bereményi Géza) Jegyzetek

Francis Fergusson - A ​színház nyomában
Francis ​Fergusson amerikai irodalomtudós és színházi szakember, 1904-ben született. A színház nyomában című könyve 1949-ben jelent meg először. Elemzéseinek tárgya, egyben a könyv alcíme: a dráma művészete változó perspektívában. Abból indul ki, hogy a modern drámairodalom színes, de centrum nélküli gazdagságában lehetetlen eligazodni a színháznak valamilyen általános alapeszméje nélkül (erre utal a könyv eredeti címe: The Idea of a Theater), ezt az alapeszmét viszont csak abban a színházban lehet megtalálni, amely még nem részleges, hanem egyetemes nézőpontból szemlélte az életet, és a közösség életének gyújtópontjában a teljes kultúra mind megannyi vetületét egybefogta. Vagyis "a jámbor igyekezet, hogy értékeljük a kortárs drámaírókat, szükségképp túlvezet rajtuk - Shakespeare és Szophoklész drámai művészetéhez". A könyv az Oedipus király és a Hamlet gazdag elemzését nyújtja, két fejezet Racine Berenicé-jével és Wagner Trisztán és Izoldá-jával foglalkozik mint olyan művekkel, melyekben a görög tragédia eszménye kétfelé hasad, a tiszta ész, illetve - a merő szenvedély világára. A továbbiakban a modern színház különféle lehetőségeit veszi sorra a szerző, Csehovtól T. S. Eliotig. Következetes és mélyen átgondolt világképe a műalkotások egyedi jellegzetességei iránti finom érzékkel párosul - ezért tud többségükben közismert művekről annyi újat és érdekeset mondani.

Robert Brustein - A ​lázadás színháza I-II.
„Ennek ​a könyvnek hármas célja van: egy uralkodó eszme, illetve magatartás fejlődését vizsgálja meg nyolc drámaírónál; munkásságukat részletesen elemzi, végül javaslatot tesz arra, hogy egészében véve miként közelíthető meg a modern dráma. Nagyra törő és, semmi kétség, borzasztóan önhitt, hiú vállalkozás ez. Hogyan képviselhet nyolc ember megfelelően egy olyan nagy és bonyolult jelenséget, mint a modern drámairodalom? Egyfajta magatartás vagy eszme miként foghatja át ennek változatosságát, s miért épp e nyolc író munkássága lenne a mérce? Munkám alapgondolata és célja bebizonyítani, hogy a lázadás témája kellően általános és átfogó ahhoz, hogy szokatlan hangsúlyt megérdemelje: valóságos vezérfonalként köti össze a modern darabok többségét. Remélem, sikerül azt is megmutatnom, hogy ez a téma az egyes drámaírók kezében egyszersmind meghatározza majd a jellemhez, a cselekményhez, a dikcióhoz és a stílushoz való közeledésüket is.” Robert Brustein

Ézsiás Erzsébet - Mai ​magyar dráma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Székely György - Lángözön
Nem ​feltevéseket, nem elméletet: Székely György azt tárja elénk, amit az angol színháznak arról a világ drámatörténetében is páratlan korszakáról ténylegesen tudni lehet, amelynek a tetején Shakespeare áll, de nem mint magányos hegycsúcs, hanem mint egy hatalmas hegyvonulat legkiemelkedőbb pontja. Hogyan, kik által jött létre ez a csoda, hogyan teremtődtek meg a feltételek hozzá, milyen együttesek hol, mit, hogyan és milyen közönségnek játszottak, mikor milyen műfajok kerültek előtérbe, hogyan fonódott össze az egyes drámaírók munkássága egymással és a kor többi művészeti ágával - a kiváló színháztörténész könyve minderre választ ad. Lebilincselő olvasmány, de tankönyvnek is remekül használható.

Ungvári Tamás - A ​dráma művészete ma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gyárfás Miklós - Madách ​színháza
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szappanos Balázs - Bécsy Tamás - Harsányi Zoltán - Tanulmányok ​a műelemzés köréből
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mész Lászlóné - Drámaértelmezések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bécsy Tamás - "E ​kor nekünk szülőnk és megölőnk"
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mész Lászlóné - Pirandello, ​Brecht
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tótfalusi István - Ki ​kicsoda Shakespeare világában
A ​Shakespeare-drámák összes szereplőjét feldolgozó lexikon nemcsak hazai könyvkiadásunkban számít újdonságnak, a nemzetközi kínálatban is igen ritka. Ez a mű Shakespeare összes drámáit, elbeszélő költeményeit, sőt szonettjeit is feldolgozza. Legfőbb többlete és haszna diák, tanár és átlagolvasó számára az, hogy - az Irodalmi alakok lexikona szócikkeihez hasonlóan - a kiemelkedő figuráknak 20-60 sornyi terjedelmet szentel; a cselekményelemek alapos ismertetésén túl kitér más Shakespeare-drámák alakjaival való összefüggésekre, a figura irodalmi vagy történelmi forrásaira és a mű esetleges irodalmi és zenei utóéletére is. A történelmi drámák, ismertebb nevükön királydrámák esetében kézenfekvő, hogy az angol királyi dinasztiák és főnemesi családok bonyolult rokoni összefüggéseit családfákon ábrázolva tegyük áttekinthetővé. Ezért a kötet részletes genealógiai táblázattal, ezenkívül három mutatóval zárul.

Lukács György - A ​modern dráma fejlődésének története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Színházi ​kalauz I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mész Lászlóné - Gorkij, ​Bulgakov, Garcia Lorca, O'Neill, Dürrenmatt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lukács György - A ​drámaírás főbb irányai a múlt század utolsó negyedében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Waldemar Bonsels - Eros ​és az evangéliumok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vértesy Jenő - A ​magyar romantikus dráma (1837-1850)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hubay Miklós - A ​dráma sorsa
Tartalom Előszó ​I. Előszó II. Egy drámairodalom becsületéért Magyar dráma - "csak tréfa"? (Beszélgetés Domokos Mátyással) A megváltó mutatvány "Miben látja a dráma jövőjét?" (Cs. Szabó Lászlónak válaszol Hubay Miklós) Elődeim védelmében Árpád ébredése s ami utána következik A magyar drámairodalom megújítási kísérletei és kudarcai két centenárium tükrében (Móricz Zsigmond, Lengyel Menyhért) A színházért, amely több önmagánál Harcunk a 19. századdal van Új közönség - új formák Nemzeti színházak - nemzetközi ünnepe Shakespeare jegyében A színház sorsa - a dráma sorsa Totális színház - eszme nélkül? Kinek dalol a fülemüle? Ünneprontás az Elvarázsolt Szigeten Megmentheti-e még a színházat a Gutenberg-galaxis? Magyar drámák a világirodalom nagy szőttesében Az emberi tett hitelessége a modern színpadon A drámairodalom és a közösség Magyar drámák Pirandellón túl Ironikus variációk tragikus témákra (A közép-európai színház magyar útjai) Írók, művek, évadok Magyar Elektra Új Bánk bán felé - új közönség felé Miért szép a Bánk bán? Miért szép a Csongor és Tünde? A Paradicsom kulcsai Miért szép Az ember tragédiája? Az ember tragédiája filmen Át az idő falain Csiky - vidéken Heltai sírjánál Móricz Zsigmond drámái Hatezer oldal tükrében Lengyel Menyhért négy drámája Szegényemberek királysága Hőskor és deheroizálás Kövér Déva vára Szecessziós Othelló Kettesben a daimonnal (Lengyel Menyhért naplói) Lengyel Menyhért koporsójánál Barta Lajos A szerelem diadala Károlyi Mihály, a drámaíró Illyés Gyula első drámájáról A tű foka "Kérdés, kísértés és titok" Az aszódi diák (Füsi József drámája) Lapok Sarkadi Imréről Utolsó szó A szökevény Egy vita margójára Sarkadi Az 1960/61-es színházi szezonról Don Quijote és az évad tanulságai Miért hal meg az ember? (Somlyó György drámája) "Bizonyosabbat, mint a kocka..." Szász Imre Áldozatok című drámájának a margójára Egyfelvonásosok Költők a színpadon Irodalmi est Debrecenben Napló drámákról Ember a szék alatt (Vészi Endre arisztophanészi játéka) Üvegcsapda Festett egek Szerelmesek a város felett Drámák és viták Szezonvégi jegyzetek A drámaírói oeuvre kialakulásának akadályairól Csurka 1980-1982 A dráma autonómiája és a drámaírói hivatás Magyar irodalom - magyar dráma Semmi vész: a sírásó magyar, a lakáj is magyar, az amerikai kurvák is magyarok, Avagy: mitől lesz magyar a nemzet színháza? Drámáról, színházról, konfliktusokról (Beszélgetés Gách Marianne-nal) "Költészet és valóság" (Beszélgetés Kabdedo Lóránttal)

Bécsy Tamás - Mi ​a dráma?
Bécsy ​Tamás - először 1987-ben, az Akadémia Kiadónál megjelent - könyve azt vizsgálja, hogy a drámák a műnem speciális törvényszerűségeivel milyen korkérdéseket, világképeket és a világhoz való viszonyokat formálnak műalkotásvilággá az európai dráma története során. Ezért a kizárólag dialógusokban felépülő világszerűség állandó, elméleti törvényszerűségeinek és a mindig változó történetiségnek az egységében tekinti át a dráma történetét a görögöktől a 19. század végéig. Nemcsak azokat a korszakokat vizsgálja, amelyekben jelentős tragédiák születtek - így arra is rávilágít, hogy ennek a műnemnek a története is folyamatos. Közben a műnem legfontosabb elméleti ismérvei mellett kifejti az epika és a dráma, az írott dráma és a színházi műalkotás közötti különbségeket is. Bécsy Tamás - nagy sikert aratott - könyvében úgy rögzíti a műnem történetét és elméletét, hogy munkája kézikönyvként és szakkönyvként egyaránt használható.

Denis Diderot - Színészparadoxon ​/ A drámaköltészetről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Létay Vera - Igent ​és nemet mondani
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szele Bálint - Szabó ​Lőrinc Shakespeare-drámafordításai
A ​műfordító Szabó Lőrincet sokan elsősorban versfordításairól ismerik, kevesen tartják számon, hogy regényeket és drámákat is fordított. A kötetben elemzett öt drámafordítás – az Athéni Timon, az Ahogy tetszik, a Macbeth, a Troilus és Cressida, valamint a Vízkereszt – a műfordítói életmű „színházi” oldalát mutatja be. Szabó Lőrinc honosította meg a magyar Shakespeare-fordításban a feltétlen szöveghűséget, az élőbeszédhez közelítő kötetlen verselést és a korszerű, élő nyelvi fordulatokat is alkalmazó, finoman modernizáló stílust. A drá­ma­fordítások részletes elemzése mellett megismerhetjük a Shakespeare-fordító költő életét, műfordítói elveit és küzdelmeit is.

Ambrus Zoltán - Színház
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegedüs Géza - Aktuális ​Aiszkhülosz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Eric Bentley - A ​dráma élete
"Ez ​a - jobb szó híján - egzisztenciális beállítottságú drámaelmélet a dráma műfajának újraértékelését vonja maga után. Bentley úgy osztja fel a dráma birodalmát, mintha szűzföldet törne fel. Aligha lehetne persze azzal vádolni, hogy nem ismeri elméletalkotó elődeit, a nagyhatású drámaelméleteket vagy a dramaturgiai kézikönyveket. Mégsem belőlük indul ki, hanem a leghétköznapibbnak tetsző élményekből és tapasztalatokból. Véleménye szerint a drámai művészetet befogadó színházi közönség is mindenekelőtt erre fogékony. A dráma válfajait ezért pszichológiai és antropológiai megfontolások alapján osztja fel - hogy azután innen jusson el nem csak pszichológiai, hanem metafizikai kérdések fölvetéséhez."

Diane Conrad - Joe Norris - Patricia Leavy - Horváth Kata - A ​dráma mint társadalomkutatás
Ebben ​a kötetben a különböző drámás/színházi műfajok és eljárások, mint kutatási tevékenységek kapnak új értelmet. Ez azt jelenti, hogy a közönség részvételén alapuló drámás formák (társadalmi-színházi előadások, közösségi performanszok, drámapedagógiai foglalkozások) nem csak a kutatás tárgyát képezik, hanem a kutatás módszerének, reprezentációs lehetőségének, sőt modelljének tekintjük őket. A dráma tehát a kutatás számára a társadalmi kapcsolatok és összefüggések megjelenítésének, újrafogalmazásának, értelmezésének és megváltoztatásának a terepét jelenti. Vagyis ebben a megközelítésben a dráma a társadalmi jelentésekkel való munka egy kitüntetett területe, a kutatás pedig egy résztvevő, aktív és változás-orientált tevékenység. A "társadalmi jelentések megváltoztatásának lehetősége" az a közös metszet, amelyben elmosódik a határ a dráma és színház világa, valamint a kutatás között. A kiadvány a Színház és Pedagógia sorozat 5. része

Éles Mirjan - Elmebaj
Azt ​gondoljuk az elménk soha nem hagy cserben, de sajnos elég egy rövidzárlat a totális bekattanáshoz. Legtöbbeknél valami tragédia váltja ki, de van, hogy maga a létezés. Nem foglalkoztam a közvetlen környezetemmel, ordibáltam, nevét szólongattam, mert a látásom elhomályosult, beszűkült. Harmadjára írom már újra... Ez az én elcseszett történetem... Mindenképp akartam, hogy valaki meghallgasson, higgyen nekem, hiszen senki se hit nekem, talán ezért írtam meg először. Most harmadjára pedig csak tisztázni akartam, hogy ez a történet, valójában, csak én észleltem, nem tudom, hogy mennyi volt ebből a valóság és mennyi a képzelet. Olyan, mint ha nem is én lettem volna, csak álmodtam volna és mégsem ébrednék fel.