Ajax-loader

'litván' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Jonas Avyžius - Elveszett ​hajlék
A ​történelem förgetege ugyancsak megpörgette a litván népet az 1941-43-as években. Alighogy visszaállították a szovjetrendszert Litvániában, a hitleri fasizmus - megint villámháborús győzelemben reménykedve - lerohanta a balti köztársaságot. Sokan megtántorodtak, és a háromfelé vezető elágazásnál vagy az együttműködés mocsarába süppedő, de egyelőre a legkényelmesebbnek látszó ösvényre kanyarodtak, vagy a sehová se vivő középútra léptek; a legvilágosabban látók és a legmerészebbek a legmeredekebbet: az ellenállás útját választották. Avyzius szélesen hömpölygő epikája egyetlen litván kisvárosnak és környékének jellegzetes alakjait vonultatja fel, az ő sorsukkal, viselkedésükkel példázza egész társadalmi osztályok és rétegek magatartását, jó vagy rossz végzetét. A nácik lakájává szegődött, mégis a független Litvánia illúzióját kergető Adomas, a rendőrfőnök megpróbál ugyan két széken ülni, de a pad alá esik: az erkölcsi mocsárba, majd a szellemi megsemmisülés szélére - a bolondokházába kerül. A humanista Gediminas, a történelemtanár és költő hosszú-hosszú szenvedés után, a fasiszta pokol bugyrainak megjártával döbben rá, hogy "vétkesek közt cinkos, aki néma". Csak Marius, a partizán tudja kezdettől fogva, melyik út vezet el nemzetének boldogulásához: a harc vállalása, hogy - bár iszonyú áldozatok árán - a többi testvérnép közösségében végre a litván is nyugtot jelent. Még sok-sok egyéni, egyszersmind típusnak is szánt figura népesíti be az 1976-ban Lenin-díjjal kitüntetett, a Szovjetunió népeinek összetartozását bizonyító alkotást.

Ruta Sepetys - Árnyalatnyi ​remény
_Eltűnődtek-e ​valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért._ 1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van. Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket? A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának élére került.

Émile Ajar (Romain Gary) - Salamon ​király szorong
,,A ​dolgok jó oldalát érdemes nézni, Cora kisasszony, igaz, nem mindig lehet tudni, hogy melyik a jó oldal. Nem nagyon feltűnő." A címadó nem Dávid és Betsabé bölcs fia, hanem a párizsi illetőségű, nyolcvanöt éves Salomon Rubinstein, visszavonult nadrágkirály, aki a konfekcióiparban szerzett vagyonából ajándékküldő és lelkisegély-szolgálatot finanszíroz, sőt álmatlan éjszakáin maga is odaül a telefonhoz, enyhíteni halálfélelmét, illetve tagadni annak elkerülhetetlenségét. Ez a Salamon király rokon lélekre talál Jeanban, a huszonöt éves taxisofőrben, aki elkeseredett küzdelmet folytat a természet törvényei ellen, és egyáltalán, minden állatért és emberért, amelyet vagy akit kihalás vagy meghalás fenyeget. Veszélyeztetett egyed például Madame Cora Lamenaire, az egykor szebb napokat látott, hatvanöt éves sanzonénekesnő, aki a német megszállás alatt egy gestapós szépfiúra cserélte Rubinstein urat, és a hetvenes évekre már nagyon mélyre süllyedt, egészen egy söröző alagsoráig, vécésnéninek. Jean nem személyre szóló, hanem általános humanizmusból felkarolja, és táncolni, majd ágyba viszi Madame Corát, ami bizonyos megaláztatásokkal és igen áldozatos kompromisszumokkal jár, de végül minden jóra fordul...

Justinas Marcinkevicius - Három ​dráma
Meg ​vagyok róla győződve, hogy minden irodalomnak az hoz sikert, ha igyekszik nagyszabásúan, hatalmas méretekben, a nemzeti tapasztalat egészével gondolkodni... Hamar felismertem - először a háború és a fasiszta megszállás évei alatt -, hogy az élet, az emberi sors csak akkor válik jelentőssé, akkor kap távlatot, ha a nemzeti sorsba kapcsolódik... Irigyeltem azokat a népeket, amelyeknek volt nemzeti eposzuk, "nemzeti könyvük"... Az én drámai trilógiám három része - _Mindaugas, Mažyvdas, A székesegyház_ - a nemzet életének mintegy három alapelemét, a nemzet kialakulásának három alapvető epikai formáját követi nyomon: az államiságot, az írásbeliséget és a szellemiséget. A trilógia hőseiben a történelem eszméje valósul meg, de a modern ember belső tartalma, problematikája is. Számomra a múlt eseményeinek nincs befejezett jelentése. Mert az, amit mi történelemnek nevezünk, valójában nincs befejezve, hanem bennünk folytatódik, és utódainkban fog örökké folytatódni... _Justinas Marcinkevičius_

Alfonsas Bieliauskas - Kaunasi ​regény
Keserű ​önvád, szigorú számvetés s csupa kérdés ez a mű. Felelősek vagyunk-e tetteinkért, amelyeket a környezet hatásának engedve elkövettünk, s amelyek egy bizonyos történelmi szituációban helyesnek látszottak? Ki ítélkezhet most felettünk: a közösség-e, vagy egyedül a saját lelkiismeretünk hivatott bíráskodni a múltunkon? A regény főszereplője, Sigitas Selis gyötrődik ezekkel a gondolatokkal, miközben szakítani akar megalkuvásokkal terhes múltjával. S ismét az új kérdés: nem új megalkuvás-e ez a szakítás is? Hiszen annyiszor szakított már valamivel és valakivel – megalkuvásból. Ifjúsága szerelmével is, a szívében továbbélő, szépséges balerinával, Gedával, s Kaunasszal, a szívéhez nőtt várossal. S mi legyen a következő lépés a mostani szakítás után? Egy nemzedék nagy kérdései ezek, a ma negyven-valahány éveseké, akik a történelem igen nehéz korszakában, a második világháború utáni években lettek felnőtté, s sorsuk lényegében ugyanolyan volt Litvániában is, mint Magyarországon. Ez teszi ma időszerűvé nálunk a hazája határain túl is jelentős sikert aratott, korszerű mondanivalóját modern eszközökkel megszólaltató regényt.

Mykolas Sluckis - Idegen ​szenvedélyek
Mykolas ​Sluckis, a mai litván prózairodalom legismertebb képviselője 1928-ban született. 1945-ben jelentek meg első elbeszélései. 1948-ban és 49-ben megjelent novellás kötetei, majd az 55-ben kiadott Jó ház című regénye egy jelentős tehetség szárnypróbálgatásai. Sluckis első sikereit gyermekkönyveivel aratja. Igazi hangját a hatvanas évek elején találja meg. Sokoldalú író; a múlt és jelen, a falusi és a városi élet, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség problémái egyaránt helyet kapnak regényeiben. Sluckis legjelentősebb könyvei: a Létrán az égbe, a Szomjúság, az Ádámcsutka magyarul is megjelentek. Végzetes szenvedélyek rabjai az isten háta mögötti lettországi birtok, a Madárodú-tanya lakói. A gazda az éjszakákat koporsóban tölti. felesége kétségbeesett rajongással csüng egykori litván béresükön, Antonson. A lány, hogy bosszút álljon anyján, elhódítja a szeretett férfit. A kamasz fiút csak a fegyverek és a gyilkolás érdekli. Egy napon, 1944 őszén - így indul Sluckis új regénye - egy Litvániából menekült cselédlány érkezik a Madárodú-tanyára. Ez a katekizmuson nevelkedett, naiv kislány megpróbálja megmenteni bűnös gazdáit. A pusztulás és újjászületés a témája az Idegen szenvedélyek-nek, mely a kritikusok véleménye szerint a hazánkban is jól ismert litván író legjobb regénye.

Covers_138089
Sziklaszálon ​szép galamb Ismeretlen szerző
2

Ismeretlen szerző - Sziklaszálon ​szép galamb
Rab ​Zsuzsa jelenlegi válogatása a maga műfaji változatosságával és a bemutatott népek sokféleségével, egyetlen kötet a keretén belül, magyar nyelven az eddigi legnagyobb vállalkozás a Szovjetunió népei gazdag folklórjának bemutatására. Az itt válogatott anyag közzététele önmagában is fontos esemény, hiszen a népköltészet hazai értői, kedvelői eddig ismeretlen vagy kevésbé ismert világba nyernek bepillantást. Ám ennek a kötetnek csupán egyik értékadó sajátossága ez a gonddal összeállított folklorisztikai tabló. Igazi jelentőségét mégis azoknak a költői értékeknek összessége adja, amellyel ezek az alkotások elmondták, kifejezték eme kontinensnyi föld különböző népeinek érzelmi, gondolati világát. És ezeket a költői értékeket csaknem eredeti fényükben, színárnyalatukban csodálhatjuk meg Rab Zsuzsa ritka leleményességű fordításai segítségével. A válogatás nemcsak térben, hanem időben is izgalmas szellemi kalandozást, meglepő zsákmányokkal kecsegtető vadászatot kínál az olvasónak. A helyi jellegzetességek, a nyelvcsaládok különfélesége, a hagyományok erősen elütő arculata mellett, a kötetben jól megférnek egymással a tegnapi és a több évszázados, sőt évezredes, vagy még ennél is régebbi múlt emlékei. A magyar olvasó számára az sem lehet közömbös, hogy a válogató-fordító megérdemelt figyelmet és terjedelmet szentel finnugor nyelvrokonaink népköltészetének tolmácsolására. De túl a nyelvrokonságon: "csak tiszta forrásból" merít az, aki ezt a könyvet olvassa.

Covers_234516
A ​gránát szíve Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - A ​gránát szíve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A_rep%c3%bcl%c5%91_haj%c3%b3
A ​repülő hajó Ismeretlen szerző
15

Ismeretlen szerző - A ​repülő hajó
A ​Szovjetunió népeinek meséiből ad ízelítőt ez a kötet. Jól és kevésbé ismert nemzetiségek mesekincséből válogattuk, de teljességre nem törekedhettünk, minthogy több mint 150 nemzetiség él a Szovjetunió területén. Királyfik, cárevicsek, nagy erejű legények, egyszerű halászok, gazdag földesurak és bátor vitézek győznek vagy veszítenek ki-ki érdeme szerint. Rab Zsuzsa meseértő, művészi tolmácsolása megszólaltatja legközelebbi nyelvrokonaink, az obi-ugor népek hőseit is. "Aranyalma pottyanjon a tenyerébe, aki ezt a mesét meghallgatta" - így végződik egy grúz mese. Ha aranyalmát nem is kapunk, de kellemes, értékes percekkel ajándékoz meg bennünket a kötet. A repülő hajó című népmese válogatást Szecskó Tamás varázslatosan szép rajzai díszítik.

G. Metyelszkij - Északra ​szállnak a hattyúk
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Égtájak ​- Öt világrész elbeszélései - 1980
Iain ​Bamforth: Szöveg (ifj. Schütz István) Rubén Bareiro Saugier: Az ezüstkígyó megölésének és véréből való újjászületésének története (Nagy Mátyás) Katja Behrens: Nincs hely kettőnknek (Fodor Zsuzsa) Jorge Luis Borges: Undr (Csuday Csaba) Heinrich Böll: Túl gyakran mész Heidelbergbe (Gergely Tihanyi Vera) Catarina Carsten: Beszélgetések Lebbinnel (Fenyves Katalin) Jacques Chessex: A kislány (Fehér Katalin) Piero Chiara: Várjuk ki, mit hoz a jövő (Benkő Balázs) Francis Clifford: Tíz perc egy júniusi reggel (Lugosi László) Robert Coover: Baleset (Derera Mihály) Philippe D'André: A hasadék (Kontor Klára) Hugo Dittberner: Családi dolgok (Lendvay Katalin) Nodar Dumbadze: Ördögök (Szilvási Izabella) Douglas Dunn: Kert nélkül (Gönczi Éva) Gunter Falk: Franz felébred (Kopácsy Lívia) Herbert Gold: Töredék (Lugosi László) Bessie Head: A sötétség kora (Mészáros Károly) Knud Holst: A fácán (Szankowska Judit) Kaiko Takesi: Pánik (Rácz Lajos) Saulius Tomas Kondrotas: A gyűjtő (Király Zsuzsa) Anatolij Krivonoszov: Levelek a szülőfaluból (Szakály Teréz) L. H. Kyle: Partita a Bath utcában (Korányi Judit) Doris Lessing: A nő (Kopácsy Lívia) Jakov Lind: A kályha (Veres Júlia) Jurij Nagibin: Holdfényben (Paróczai Jolán) Aziz Nesin: Ébredező emberek (Kollár János) Marek Nowakowski: Hádesz (Dobos Lídia) Poul Pedersen: Változó idők (Miszoglád Gábor) Phan Tu: Ébredés (Fehér Katalin) Raymond Queneau: A trójai ló (Dusnoki Katalin) Uwe Saeger: A földieper szomjas (Makai Tóth Mária) Muriel Spark: A sötét szemüveg (Gönczi Éva) Vidosav Stevanovic: Császármetszés (Poór Zsigmond) Bjorg Vik: Segélykiáltás egy puha pamlagról (Sz. Egerszegi Erzsébet) Luis Antonio de Villena: Egy nagyvilági hölgy rejtett története (Sziberth Bertalan) Alf Wannenburgh: Visszhangok (Káldos Mária)

A_csodamalom
A ​csodamalom Ismeretlen szerző
3

Ismeretlen szerző - A ​csodamalom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Icchokas Meras - Döntetlen, ​egy pillanatig
Önmagunkról ​írni - azt hiszem, mindennél nehezebb. Hiszen nem tudhatjuk, hol kezdődik és hol végződik saját énünk, és hol a hősünké, hol olvadnak egybe, és hol egészítik ki egymást. Litvániában születtem, egy kisközségben, amilyen sok van az országban. Gyermekkorom nem volt: a háború nekiszegezte hosszú puskacsövét sovány hátamnak, odakergetett a fekete gödör mellé, s ha nem is pusztított el, mégis nagyon megkínzott, megvénített. A háború után, a többi fiatallal együtt, keveset ettünk, annál többet lelkesedtünk. Iskola, majd egyetem: mérnök lettem. Gyárban dolgoztam, szerettem a munkám, a rádiótechnikát. De az élet - a magamé és a másoké -, minden, amit láttam magam körül, minden, amit szerettem és gyűlöltem, papírra kívánkozott, tollat követelt. És írtam. Ma is írok. Éppen ezért nehéz csak önmagamról írni. A sok-sok élettörténettől hogyan válasszam el a magamét? Harmincnégy éves vagyok. Igaz lenne? Szeretem Benjukast, első könyvem, A sárga folt hősét. Ma is együtt futok vele a nyáj után, mezítláb, rövid nadrágban, és egyre kiáltozom: "Mama" - pedig ő már nincs az élők sorában -, és most is gyermeki módon hiszek az emberben. És öreg vagyok, nagyon öreg, még Ábrahám Lipmannál és Veronikánál is öregebb. Mert én vagyok a vén szabó, a fiai, lányai, az egész életük - én vagyok. Mert én vagyok az anya, aki megátkozza a világot, amikor gyermekét - az ő gyermekét! - a szeme láttára megölik... Mi vár még rám? Mi lesz még belőlem? Nem tudom. Állandóan foglalkoztat az a szó: ember. Szeretetével és gyűlöletével, munkájával és minden gondolatával, győzelmével és vereségével - a küzdő, törhetetlen, hatalmas lelkű ember... És bármi voltam is, ilyen ember leszek, élni fogok és meghalni, és a többiekkel együtt újra születni. Ez az író sorsa.

Mykolas Sluckis - Ádámcsutka
A ​mai litván irodalom eredeti alkotóegyéniségének új regénye egy napba sűríti egy értelmiségi házaspár életét. Kamaniséknál ez a reggel is úgy kezdődik, mint a többi, de a mindennapi élet látszólag békés felszíne alatt kitörni kész indulatok lappanganak. Tíz évig éltek harmonikus házasságban, s most úgy látszik, kenyértörésre kerül a sor. Azért-e, mert a férj barátja - egyúttal az asszony főnöke - hevesen udvarol Genovaiténak? Azért-e, mert a tíz évvel idősebb Augustinas nem tud szabadulni a múltból előkúszó félelmek, kétségek szorításából, Genovaite derűs lényétől viszont idegen a meddő önmardosás? Azért-e, mert a labilis lelki alkatú férj hajlamos a megalkuvásra, tudományos pályáján és magánéletében egyaránt hajlandó átengedni a helyét másoknak? Az író, aki értő módon alkalmazza a huszadik századi regényírás technikáját, izgalmas párbeszédekben, feszült belső monológokban bontja ki a cselekményt és keresi a megoldást hőseinek.

Kazys Saja - Az ​örökös
...valami ​motoszkálás volt ugyan az ajtó előtt, de kopogni senki nem kopogott. Donatas suttogást hallott. Mély férfihangot. A fehérre festett ajtóüvegen keresztül gyertyaláng villant. Azt hitte, hogy a szomszédja meg a lánya mesterkedik abban, hogy őt megrémítse, ezért kicsusszant az ágyból, és az ajtóhoz settenkedett. Az ajtó túlfelén azonban két férfi sustorgott, s egyikük hangja sem volt ismerős Donatas nagyot nyelt, hogy megnedvesítse kiszáradt torkát, és már majdnem segítségért kiáltott. Közben azonban odakint üvegvágó reccsent, és a kimetszett üvegdarab a lába elé esett. A betörő a résen át bedugva gyűrűs kezét, igyekezett a reteszt elhúzni. Még egy pillanat, és behatolnak, ha Donatas tovább tétovázik...

Tomas Venclova - Vilnius
Vilniust, ​e különleges történetű és kultúrájú várost Tomas Venclova (1937), a legnagyobb élő litván költő, esszéista, irodalomtörténész mutatja be. A nyolc, míves nagyesszével felérő fejezetben az őstörténettől napjainkig vezet végig a szerző, s élményt adó leírásaiból megismerhetjük e piros cseréptetős házakból, zöldellő kertekből épült, kanyargó folyókkal szabdalt, erdős foltokkal tarkított, soknemzetiségű várost, melynek lakosai, bár ki se mozdultak otthonról, állandóan egyik államból a másikba költöztek. Beavat mitológiájába, történelmébe, kultúrájába, megtudhatjuk, hogyan alakult ki, főként a reneszánsz és a barokk idején, egyedülálló arculata, s hogy mily sok jeles személyiség kötődött hozzá, többek között a lengyel romantika óriásai, Mickiewicz és Słowacki, Mihail Bahtyin orosz irodalomtudós és esztéta vagy Joszif Brodszkij és Czesław Miłosz. A középkori pogány nagyfejedelemségtől eljuthatunk a mai, uniós Litvániáig, amelyben számos, sokféle vallású nemzetiség -- fehéroroszok, lengyelek, zsidók, oroszok, karaiták -- él vagy élt. Venclovánál jobb útikalauzt nem is kívánhatna az olvasó: egyszerre honos és kívülálló (képes távolságtartással tekinteni a függetlenség kivívását követő nemzeti nekibuzdulásra), és bámulatos rálátása van a litván kultúrára és regionális összefüggéseire. ***************************** Tomas Venclova 1937-ben született Klaipėdában. Már ifjan kapcsolatba került az ellenzékkel, szamizdatkiadót szervezett. A vilniusi egyetemen irodalomelméletet és nyelvészetet tanított, közben sokat fordított, többnyire mellőzött szerzők, pl. Joyce, Miłosz, Brodszkij, Ahmatova műveit. A Helsinki Csoport egyik alapítója. 1976-ban a berkeleyi egyetem vendégtanára volt. Minthogy megfosztották szovjet állampolgárságától, az USA-ban maradt. A Yale Egyetemen a szlavisztika professzora, orosz és lengyel irodalmat ad elő. Mondjátok meg Fortinbrasnak című kötete 1992-ben jelent meg az Európa Könyvkiadónál.

Vytautas Petkevicius - Mikasz ​Pupkusz, a nagy vadász
"Azt ​mondják, a horgászok lódítanak. Nem állok le vitatkozni. Pedig a horgász a vízben is látja a halat, a hétköznapi ember meg csak a serpenyőben találkozik vele. Suttogják, hogy a vadász még nagyobbat tódít. De arra nem gondolnak, hogy aki nem a sutban heverészik, hanem az erdőt járja, sokfélét lát. Pletykálják, hogy a nagy utazók hazudnak a legvakmerőbben. Nincs ebben semmi csodálatos. Akinek sok minden került a szeme elé, többet tud mesélni. Csak azzal nem történik semmi, aki egész nap odahaza savanyodik, fejét a párnára hajtva a nappalt is végigalussza, még csak vastag könyveket sem olvas." A litván író történetének hőse, Mikasz Pupkusz bezzeg nem ül otthon! Egy hordóban beutazza a fél világot, s hogy mi minden történik vele útközben, ő maga meséli el, "egyetlen szó hazugság nélkül". A fordulatos, humoros regényt Migray Emőd fordította, illusztrációit Sajdik Ferenc készítette.

Ismeretlen szerző - Égtájak ​- Öt világrész elbeszélései - 1974
Chinua ​Achere. A bolond Donald Barthelme. A gépkorszak végén Alekszandr Borcsagovszkij. Ősszel Dino Buzzati. A szárnyas asszony Doncso Concsev. Aszfalt Henri Cornélius. A szorzótábla Julio Cortázar. A betegek egészsége Mladen Denev. Tengeri üdülés Per Gunnar Evander. Így a legjobb, ahogy van Carlos Fuentes: Csak Mool Gabriel Garcia Márquez: A kísértethajó utolsó útja Salvador Garmendia: Egyedül lenni Peter Handke: Életrajz Ireneusz Iredynski: Vég és kezdet Isikava Taguzo: Fuszako öröksége Dan Jacobson: Friss mezők Peter Jaros: Estefelé Maria Luise Kaschnitz: Hóolvadás Hermann Lenz: Az utolsó örökös Hrisztosz Levandasz: A szivacshalász Karl Mickel: A takarítóasszony fia Alberto Moravia: Kommunikáció Adolf Muschg: A pásztor avagy a tanya R. K. Narayan: A csillagjós egy napja Ota Pavel: A legdrágább egész Közép-Európában David Pownall: Hump Macbride és az öngyilkosság Gérard Prévot: Aki elvesztette az emlékezetét Nenad Radanovic: Idők Ilja Rurua: A csuklyás ember Eino Sáisá: Csupasz falak Guy Scovel: A vész erdejében Mykolas Sluckis: Koccanásos baleset Jan Józef Szczepanski: A lepke Georgij Szemjonov: Hajnali vonat Dimitru Tepeneag: A madár Irina Vilde: Izador húga Elio Vittorini: Név és könny Christa Wolf: Önkísérlet Marguerite Yourcenar: Afrodízia, az özvegy

Mykolas Sluckis - Szomjúság
Romualdas ​Alksnys , a tehetséges tévéoperatőr halálosan beleszeret kollégája megunt szeretőjébe és feleségül veszi . A botrányos múltú asszony a házasság révén szalonképesé válik .

Covers_265273
A ​Kakukk-kút Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - A ​Kakukk-kút
Hagyomány ​és korszerűség - e két alapelv jegyét viseli magán a soknemzetiségű szovjet irodalom, melynek tematikailag és formailag egyaránt színes és gazdag kisprózájából antológiánk tizennégy szövetséges köztársaság íróinak 38 elbeszélését öleli fel. Sajátos, egyéni arculatú mind a tizennégy nép irodalma. Virágzó mai kultúrájuk előzményei is különbözők: ősi, évezredes írásbeli irodalmuk hagyományait őrzik és folytatják a grúzok, az örmények és a tadzsikok, a balti népek a múlt század mozgalmainak hatására indultak el a nemzeti nyelv és irodalom művelésének útján, mások csak az Októberi Forradalom után láthatták - a Csingiz Ajtmatov első tanítójához hasonló hősök kezében - a nyelvükön írt első ábécéskönyvet. Arról, ami egységes egésszé kovácsolja e soknyelvű irodalmat, máig ható érvénnyel mondotta 1934-ben Makszim Gorkij a szovjet írók első kongresszusán: "A testvéri köztársaságok írói csak nyelvben különböznek tőlünk, és a dolgozóknak a kapitalizmus által szétdarabolt világát egyesítő ugyanazon eszme jótékony hatása alatt élnek és dolgoznak."

Mykolas Sluckis - Neringa ​hajfonata
Az ​író a legendák nyelvén írja meg a történetét az jószívű óriáslányról, aki hatalmas erejét a szegény emberek megsegítésére használja. Szép, népi motívumokban gazdag, jelképes értelmű és gazdag mesevilág elevenedik meg az olvasó előtt, Róna Emi stílusos rajzaival.

Mykolas Sluckis - Létrán ​az égbe
Banditák ​törnek rá egy éjszakán egy módos parasztcsaládra: az idős gazda legényfiát keresik. Az apát nem kímélik vallatás közben, de mégsem árulja el fia rejtekhelyét az „erdei embereknek”: a bandába verődő fehér ellenforradalmároknak. E parasztcsalád sorsát beszéli el érdekes, fordulatos regényében Mykolas Sluckis, az élő litván irodalom jeles képviselője. S a litván falu nagy átváltozásának drámai történetét át- meg átszövi egy beteljesedő szerelem finom líraisággal ábrázolt históriája.

Romualdas Lankauskas - A ​kísértet
"...Mehetek... ​Haza... Nem, ez valami félreértés vagy egyszerűen trükk. Ki tudja, mi rejtőzik az egész mögött? A hatalmasok szándékai mindig ködösek. De mivel kivezettek az udvarra, és megparancsolták, hogy tűnjek el, meg kell tennem. Idővel minden kiderül. Egyelőre már az utcán vagyok, a ház sarka mögött, s a tekintetük már nem bizsergeti a hátamat. Valamilyen új, jóleső érzés vesz rajtam erőt, s azt szeretném, hogy többé sohase hagyjon el. Szóval menni kell. Mégse vagyok pincenövény. Ember vagyok. Ember? Nem kísértet?... Még nincs itt az ideje, hogy erre gondoljak. Mennem kell..."

Kazys Saja - Grigorij Kanovics - Saulius Saltenis - Romuldas Baltusnikas - Lélekcsere
Pezsgő, ​érdekes, kísérletező kedvű a litván drámairodalom. Kötetünkben az európai hírű Kazys Saja új drámái mellé fiatal, korunk problémáira érzékeny, a színpadot jól ismerő litván szerzők reprezentáns darabjait vettük fel, hogy megismertessük az olvasót olyan társadalmi emberi konfliktusokkal - hol komolyabb, hol mulatságosabb tükrökön át láttatva, amelyek helyi jellegzetességeket s általános problémákat ötvöznek úgy, hogy miközben jobban megismerjük Litvánia történelmi problémáit - ezekről szól Kazys Saja A KOLDUSOK SZIGETE című tragikomédiája és Saulius Saltenis SICC, HALÁL! című groteszk játéka -, és közelebb kerülünk mai gondjainkhoz - Saltenis Grigorij Kanoviccsal közösen írott MACSKA AZ AJTÓ MÖGÖTT című vígjátékot olvasva -, egy kicsit önmagunkhoz is közelebb kerülünk.

Veadandp0013
Alpesi ​ballada Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Alpesi ​ballada
Emberi ​sorsokat villantanak fel kötetünk szerzői, akik valamennyien a szovjet irodalom új törekvéseit képviselik, az emberi lélek mélységének feltárására vállalkoznak, s a sokáig szinte kötelezővé tett díszítőelemek nélkül ábrázolják a világ érdeklődésének középpontjában álló szovjet életet. Ilyen írói elvek alapján találkozhatott kötetünkben az öt különböző korú és nemzetiségű alkotó, a 30 éves észt Vetemaa a 40-en felüli Baklanovval, a belorusz Bikov a litván Merassal. Meras tőmondatai mögött az északi népek balladáinak lüktetését érezzük, Amlinszkij az orosz realisták pszichológiai elemző módszerével kíséri nyomon kamasz hősének változásait, Bikov tragédiája a romantika izgalmas cselekményességét juttatja eszünkbe, Baklanov bírósági tárgyalása a csehovi prózához hasonlóan - a "szöveg mögötti gondolatok" kiválasztására hivatott. Más-más nemzeti hagyományt őriz, különböző írói módszert képvisel mindegyikük, de együttesen a soknemzetiségű szovjet irodalom tematikai gazdagságát és kifejezési formáinak sokszínűségét reprezentálják.

Oscar Vladislas de Lubicz-Milosz - A ​megismerés himnusza
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Icchokas Meras - Sára
A ​Közel-Kelet egyetlen litván írója 1934-ben született Litvániában. Szüleit 1941-ben a németek lőtték agyon, őt magát litvánok bújtatták. Mérnöknek tanult, s közben 1956-tól megjelentek első elbeszélései. Világhírét - de legalábbis a szocialista világbeli hírét - a sok nyelvre, így magyarra is (oroszból) lefordított két regénye alapozta meg: a vilniusi gettó életével foglalkozó Döntetlen, egy pillanatig (1963. magyarul 1968) és Ami a világot tartja (1965. magyarul 1970), amelyek közül az első Izraelben is kötelező iskolai olvasmány. Meras 1972-ben, amikor be akarták vonni a soros antiszemita kampányba, Izraelbe emigrált. Azóta is Tel-Avivban él, egy szakközépiskolában tanít elektromechanikát. 1989-ben látogatott először vissza Litvániába. Emigrálása után is írt, ha nem is sokat. Újabb művei közül a legjelentősebb a szintén számos nyelvre lefordított Sára (1982), az első "pornográf" mű a litván irodalomban. Jelentőségét az adja meg, hogy az európai ember döbbent tekintetével látja és láttatja mindazt a kegyetlenséget, kietlenséget, megosztottságot, ami a mindig háborúk árnyékában élő Izraelt jellemzi, s még általánosabban: mindazt, amit a 20. századi történelem tesz az emberrel.

Ismeretlen szerző - Égtájak ​– Öt világrész elbeszélései – 1969
Alex ​La Guma (Szerző) Alfred Andersch (Szerző) Arthur Miller (Szerző) Baltasar Lopes (Szerző) Benyhe János (Fordító) Bernard Clavel (Szerző) Borbás Mária (Lektor) Carlos Fuentes (Szerző) Elias Canetti (Szerző) Enyedy György (Fordító) Francesco Jovine (Szerző) Friedrich Torberg (Szerző) Geher István (Lektor) Gergely Erzsébet (Lektor) Isaac Bashevis Singer (Szerző) James Plunkett (Szerző) Johannes Bobrowski (Szerző) Jonathan Strong (Szerző) Jurij Scserbak (Szerző) Jurij Trifonov (Szerző) Kidzsima Hadzsime (Szerző) Kőszeg Ferenc (Fordító) Ladislav Fuks (Szerző) Lontay László (Lektor) Maja Ganyina (Szerző) Mario Benedetti (Szerző) Muriel Spark (Szerző) Mykolas Sluckis (Szerző) Nelson Algren (Szerző) Nyikolaj Jevdokimov (Szerző) Pavel Vilikovsky (Szerző) Saul Bellow (Szerző) Szilágyi Tibor (Fordító) Vaszilij Akjszonov (Szerző) Virgilio Pinera (Szerző) Witold Wirpsza (Szerző) Yves Gandon (Szerző)

Sz. A. Vaupsaszov - Vészterhes ​utakon
A ​kalandregények izgalmával ható emlékiratot tart kezében az olvasó. Pedig szerzője nem tett mást, csak leírta azt, ami vele megtörtént. Ám századunkban a megbolydult változó világ egyre szülte a kalandos sorsú embereket. Ilyen volt írónk is. Vaupsaszov, a litván paraszt család sarja, alig volt húszéves, amikor bekapcsolódott a munkásmozgalomba, s vele egyidőben a fiatal szocialista állam védelmére életre hívott Cseka szervezet munkájába. Az állam védelmének szolgálatában megélt negyven esztendőből huszonkettőt töltött lövészárkokban, partizánerdőkben, illegalitásban és felderítő utakon. Dolgozott hírszerzőként, Küzdött a láthatatlan frontokon. Harcolt a hazai és a nemzetközi ellenforradalmárok, kémek, diverzánsok és nacionalista bandák ellen. Segítette az spanyol köztársaság győzelméért küzdő hazafiak harcát. Irányította a front mögött működő finn orvlövészek felszámolását. Szervezte a belorusz partizánok és illegális munkások csoportját. Végrehajtotta az Északkelet-Kínában rá kirótt különleges munkát. Így hát emlékiratában mindmáig ismeretlen rejtélyeket tár fel az olvasónak az ellenség mögöttes területén és hátországában végzett titkos küldetéseiről, hírszerzői tevékenységéről. Az olvasó számára emlékezetesek maradnak e könyv lapjai, a hazájukhoz végtelenül ragaszkodó szovjet emberek hősiessége, felejthetetlen hőstetteik, és maguk a néha csak futólag, érdekfeszítő események közben bemutatott rettenthetetlen hősök. E néhány mondatban vázolt roppant gazdag életművet Vaupsaszov szép stílusban, olvasmányosan közvetíti az érdeklődőnek. Bár minden szava igaz, mégis a kalandregények izgalmával hat az olvasóra, aki számos olyan epizódot tudhat meg a műből, melyet valamikor hétpecsétes titokként őriztek.

Tomas Venclova - Litvánok ​és...
A ​litván irodalom büszkesége, aki 1977-ben száműzetésbe kényszerült (ezt követően a Yale-en és a Harvardon tanított) nemcsak költőként (magyarul is jelent már meg kötete), hanem esszéíróként is a mai világirodalom legjelesebb alkotói közé tartozik. Barátja, Joszif Brodszkij frappáns meghatározása szerint Venclova "három irodalom hálás fia" - egyaránt otthon van a litván, az orosz és a lengyel kultúrában, s részben ennek köszönhető, hogy különleges érzékenyéggel tárgyalja a kelet-európai nemzetek és kultúrák közti viszonyokat. A kötetben szereplő írások leginkább ezt a kérdéskört érintik: a litvániai zsidóság történetét, Litvánia kapcsolatát Oroszországgal, Lengyelországgal, a Nyugattal, Litvánia helyzetét a posztkommunista, globalizálódó világban. A kötet legfőbb értéke talán az, hogy a nyugati olvasók számára érthetően és szuggesztíven tárgyalja a kelet-európai nacionalizmusok problémáit, s miközben gyakran kíméletlen őszinteséggel beszél a litván (és egyéb) nacionalisták által elkövetett bűnökről s általában a litván történelem sötét fejezeteiről, megmutatja a kelet-európai hazafiság erőteljes és pozitív szerepét is (jó lenne, írja például, ha "a nyugatiak valamivel kevésbé viszolyognának a nacionalizmustól"). Venclova kötete mindemellett hallatlanul izgalmas kultúrtörténetileg is - a Vilniusról vagy általában a litván nemzetkarakterről szóló írása a magyar olvasók többsége számára jórészt ismeretlen s ugyanakkor hozzánk mentalitásban, a problémák kezelésében nagyon közel álló világot mutat be: lenyűgözően eleven, költői esszéstílusban. Válogatta, a szövegeket az eredetivel egybevetette, a jegyzeteket és az utószót írta: Bojtár Endre.

Covers_68882
A ​csíkos trolibusz Ismeretlen szerző
1

Ismeretlen szerző - A ​csíkos trolibusz
Tizenöt ​litván írót mutatunk be kötetünkben. A legidősebb közülük – Juozäs Grušas – az új század első évében született, Saulius Šaltenis, a legfiatalabb, 1944-ben. Válogatásunk legrégibb darabja mintegy tíz évvel ezelőtt, a legfrissebb írása szinte napjainkban keletkezett. A litván irodalom a XIX. századi nemzeti mozgalmak révén válik Európa-szerte ismertté, majd századunk különböző izmusainak hatására születik meg a sajátságosan kelet-európai jellegű, modern litván irodalom. Sajnos vajmi keveset tudunk még a történelmünk során többször felbukkanó litván nép gazdag kultúrájáról, mégis, kötetünk novelláit olvasva, ismerősnek tűnik ez a hol barátságos, hol zordabb balti tájék. Közösnek érezzük az igen változatos írói eszközökkel feltárt, korunkat izgató emberi gondokat is. „Egy golyótépte, tűzmarta, kitört ablakú kórházban születtem… a szél befújta a füstöt, én köhögni kezdtem. Mostanában is gyakran elfog még a köhögés” – írja Saulis Šatenis. A kötet sok ehhez hasonló mondata készteti gondolkodásra az olvasót, mert közös történelmi élményeink találó jelképeit varázsolja elénk az erőteljes színekkel dolgozó litván novellisztika.

May Lis Ruus - Frostrosen
Bergen, ​1701 Lucie Tønnisdatter husker sin far, som ble ført bort av fremmede menn da hun var liten. Han sa at han alltid skulle ta vare på henne. Likevel måtte hun vokse opp blant andre fattige og foreldreløse barn på det fryktede Tugt- og manufakturhuset. Det er strengt ulovlig, men Lucie sniker seg ut på bosshaugen midt på natten. Hun vil prøve å finne en bursdagsgave til lille Tilly. Lucie ser noe som glitrer - en ring! Men ringen sitter på en hånd, som tilhører en død kvinne. En ung kvinne Lucie kjente så altfor godt...

Kollekciók