Ajax-loader

'szatíra' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Aranyborjú
- ​Miféle özönvíz előtti, kénsárga gépkocsi közelít az úton? És ki az a szélesvállú, csillogószemű fiatalember, aki a hátsó ülésen elterpeszkedve előadást tart a rozoga tragacs többi utasának a pénz boldogító hatásáról? - De hiszen ez az élénken gesztikuláló legény kísértetiesen hasonlít Osztap Benderre, a Tizenkét szék minden hájjal megkent, de mégis rokonszenves hősére, akinek annak idején "üzlettársa" elmetszette a torkát! Már csak egy forradás őrzi Bender nyakán az egykori kaland emlékét, s most újabb tervek tartják izgalomban a nagy kombinátort. Milliomos akar lenni és e cél érdekében mindent megtesz, ami csak kitelik egy magafajta csavaroseszű, ellenállhatatlan kalandortól. S hogy az olvasó pompásan szórakozik, amíg Bender eljut kénsárga tragacsán a milliókig, arra biztosíték Ilf és Petrov, a két kiváló szatirikus író csillogó humora, kitűnő emberábrázolása.

Mark Twain - Egy ​jenki Arthur király udvarában
Ez ​a regény a XIX. század irodalmának egyik legmaróbb szatírája. Egy jenki az amerikai Connecticut államban egy verekedésnél súlyos ütést kap a fejére, és amikor magához tér, a VI. század Angliájában találja magát, a legendás Arthur király udvarában. Mark Twain felvonultatja a lovagregények ismert hőseit: Lancelotot, Keyt, Merlint, a varázslót meg a többieket - nem beszélve magáról Arthur királyról és a gyönyörű Guinevra királynéról. Mulatságos epizódok egész során át mutatja be a VI. és a XIX. század találkozását. Humora és iróniája azonban elsősorban nem a lovagvilágot teszi nevetségessé: saját korának társadalmát gúnyolja ki ebben a mulatságos, nagyszerű regényben.

Mark Twain - Megszelídítem ​a kerékpárt
Mark ​Twainnek - valódi neve Samuel Langhorne Clemens (1835-1910) - a kötetünket nyitó Börleszk biográfiá-ját történeti hitelesség szempontjából ajánlatos nem komolyan venni: lélektanilag, és mint művészete egyik legjellemzőbb alkotását, annál inkább. Ősei ugyan nem voltak olyan akaszófavirágok, mint ahogy itt leírja - ő maga azonban az örök világjárók, nyughatatlan kalandkeresők közé tartozott. Világszemléletét, humorát egyaránt ez a sok-sok tapasztalat formálta. Írói álneve révkalauz korából származik, a Mississippi hajósai mérőónnal számolták a mélységet, és "mark twain"-t kiáltottak a hivatalos angol "mark two" helyett. A politikai élet rejtelmeit a vadnyugati Nevadában, alkormányzó bátyja mellett ismerte meg. Felcsapott aranyásónak is - nem sok sikerrel -, ezután lapszerkesztéssel próbálkozott. Riporterútjain elvetődött a Sandwich-szigetekre is, bejárta Európát csakúgy, mint a Közel-Keletet. Otthon, Amerikában, "jó útra tért": kiadóvállalatot alapított (bele is bukott), majd szerződésben vállalta, hogy ismét beutazza a világot, útirajzokat ír, felolvasásokat tart. Mark Twaint elsősorban mint a Tom Sawyer és a Huckleberry Finn szerzőjét tartja számon a közvélemény, sokrétű írói munkásságának azonban nem kevésbé hervadhatatlan darabjai a novellák, cikkek, krokik, humoreszkek. Ez utóbbiakból gyűjtöttünk csokorba néhányat, amelyekben a szerző a "vegytiszta" komikum eszközeit használja, mint a szatírát, a paródiát, a gyilkosan éles politikai humort.

Jane Austen - Büszkeség ​és balítélet
Csodálatos ​lények lehettek a régi angol papkisasszonyok - egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.

Anthony Burgess - Egy ​tenyér ha csattan
Anthony ​Burgess, a Gépnarancs világhírű írója mindenekelőtt nyelvművész volt. Először 1961-ben, álnéven kiadott regénye, az Egy tenyér ha csattan is stílusbravúr: tökéletes beleéléssel jeleníti meg az étel- és eszmekonzerveken élő kisember tévéreklámok és képes magazinok sugalmazta gondolatvilágát és szófűzését. Ez azonban csak eszköz: látószög, amelyből nézve a banális szereplők banális története keserű és alapos, mindamellett pokolian mulatságos szatírává kerekedik. Janet Shirley ugyanis egy olyan történetet beszél el, amelyből jószerivel egy kukkot sem ért meg, a történet főhőse, a férje pedig éppen őbenne véli megtalálni egyetlen szövetségesét ahhoz a tragikomikusan aránytévesztő harchoz, amelyet az egész züllött és lezüllesztő világ ellen indít.

Csabai Márk - Egy ​csibész naplója
Keményfiúk, ​keményzsaruk, maffiózók népesítik be Csabai Márk könyvét, mely a Nemzeti Nyomozó Iroda egy nagy nemzetközi droghálózat elleni hadműveletének ezerrel pörgő, lebilincselően érzékletes leírása . Veszélyes élet a csibészé, minden órája izgalmakkal és meglepetésekkel van tele. A történet oly hitelesnek tűnik, hogy akár igaz is lehet, bár sem a nemzetközi alvilág királyai, sem a Nemzeti Nyomozó Iroda ügynökei nem igazán kedvelik, ha megismerik őket. A kivétel Gabriella, a Széplábú, mert ő eleve nyomozótisztként mutatkozik be. És még ő sem feltétlenül az, akinek mondja magát... Naplóírónk jóeszű, vitriolos és mégis szellemes tollú, a szervezett bűnözés csapdákkal teli világában otthonosan és mégis amatőrként szemlélődő pesti vagány, aki stílust Raymond Chandlertől és Rejtő Jenőtől tanult. Témája a budapesti Nagykörúton és a római Via Veneton termett. Figurái pedig egyenesen a terézvárosi aszfaltról sétáltak be az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb magyar krimijébe.

Köves József - A ​griff-licenc
A ​szerző legutóbbi regénye, A közös kutya, a gyerekek körében aratott nagy sikert. Ez a könyve szatirikus írásokat tartalmaz, s a felnőttek körében lesz népszerű. A címadó kisregény hősei a legmodernebb griff licencének felkutatásával kívánják megmenteni a csődtől vállalatukat. Ez a szatirikus mese gazdasági életünk visszásságait csipkedi meg rendkívül szórakoztatóan. A kötet tovább szatirikus-ironikus elbeszélései és jó szórakozást nyújtanak az olvasónak.

Szathmári Sándor - Kazohinia
Swiftéval ​vetekedő, fanyar "angol" humorral megírt regényében a magyar szerző szinte mindenkit és mindent kifiguráz, ami korunk és világunk társadalmait jellemezheti. Kazohiniában a hinek uralkodnak - ésszerűen, gyakorlatiasan, tudományosan -, de elviselhetetlen lélektelenséggel, érzelmek, vágyak nélkül. Előlük a szerző - "Gulliver" - az elszigetelt telepen élő behinek közé menekül, akik között viszont rémülten döbben rá, milyen hajszálvékony a határ az érzelmek, hiedelmek, babonák logikátlan, irreális világa és az elmebaj között. Az események azonban - különösen a behintelep - félelmetesen idézik mindennapi tapasztalatainkat, egy zseniális író többszörösen görbített tükrében.

Adaru001
elérhető
0

Rákosy Gergely - A ​daru
A ​Budapesti Féltartályok Üzemének egyik daruja megroggyant. Folyik a vizsgálat. Nyolcadik hónapja... Szomor igazgató íróasztala szinte roskadozik a sok papírtól. A legnagyobb köteget a daruügy iratai képviselik. Három bizottság tizenegy jelentése, ötvenhat meghallgatási jegyzőkönyv, harminckét feljegyzés. Sűrűn gépelt oldal. Mondjuk, egy oldal két perc. Az egészet elolvasni: kilencszáznegyvennégy perc. Majdnem két munkanap. Hozzálásson? Töprengett. Kopogtak. Titkárnője expresslevelet helyezett asztalára. Meghívó. A Vezetéstudományi Társaság elvárja, hogy megjelenjen az Országos Vezetőképző Központ komplex tanfolyamán szerzett tapasztalatok megvitatása céljából. Ez nem igaz - mondta Szomor -, tegnap fejeződött be az OVK tanfolyam, az volt kedd, ma van szerda, és holnap, csütörtökön, újra értekezlet. - Szimpozion! - mondta a titkárnő. Az igazgató tudomásul vette a korrekciót - szimpozionnak lenni kell -, a daru még várhat. Rákosy Gergely remek szatíráját - a tehetetlen és öncélú bürokráciáról - harsány kacagás nélkül lehetetlen olvasni. Nemcsak vidám könyv ez, sokkal több annál: elgondolkodtató.

Benedek István - Lélektől ​lélekig
- ​Te mihez méred a világot? - kérdezte egyszer egy barátom (vagy ellenségem, már nem is tudom). - Önmagamhoz – válaszoltam szerényen -, és nem is érdekel másnak a véleménye, csak azé, aki önmagához mér mindent. Mit érne egyetlen sorom is, ha írás közben jobbra-balra sandítanék: Lehet, hogy így sem sokat ér, de legalább szégyenkeznem nem kell. Ez a kötet csupa olyan írást tartalmaz, amely az utóbbi hét esztendőben készült, különböző hetilapok és folyóiratok számára. Pontosabban, az írások önmagukért készültek, aztán elhelyeztem őket, ahol tudtam. Most összegyűjtöttem valamennyit (ami kötetben még nem jelent meg), kiszórtam a selejtjét, a többit megpróbáltam valamilyen szempont szerint osztályozni, de nem sikerült. Van itt novella, tárca, cikk, évfordulói megemlékezés, könyvkritika, színikritika, lélektani és szociológiai eszmefuttatás (nem merem az igényesebb "tanulmány" szót használni, bár a címlapra csalogatónak felírtam), van kroki, szatíra, humoreszk, van orvosi tárgyú fejtegetés és etikai állásfoglalás, még önvallomás is van - ha ugyan nem önvallomás mindenestül az egész. Ha nagyon röviden summáznom kell a tartalmat, ezt javaslom: valakinek a vélekedése mindenféléről. Hogy ez a valaki érdemes-e arra, hogy vélekedését elolvassák, nem az én feladatom eldönteni. Örültem, amikor írtam, és szeretném, ha az olvasó is örülne, amikor olvassa. De ha itt-ott bosszankodik, az sem baj: a bosszúság néha jó gondolatokat sugall. Feleségem azt mondta, amikor a cikkeket sorra gépelte: olyan lesz ez a könyv, mint a kertünk. Van benne szolid muskátli, rátarti rózsa, kacér szarkaláb, tüskés szamártövis, méltóságteljes királyliliom, szerény kakukkfű, dús ligetszépe, örökké üde télizöld, virgonc portuláka és hallgatag borostyán. No, meg gyom is bőven, vágtam rá, de leintett: az is hozzátartozik, úgy szép a kert, ha módjával dudva is van benne. Ez teszi természetessé. És akinek úgy tetszik, a dudvát kigyomlálja, a virágok közül pedig azt szagolja, amelyiknek az illatát legjobban kedveli.

Kiran Desai - Ribillió ​a gyümölcsösben
A ​századvégi mindent elárasztó nagy spleent a keleti ember merőben másként éli meg, mint a nyugati. Milyen sors vár a fiúra, akinek az édesanyja enyhén terhelt családból származik? Az anya nem képes, de nem is akar beilleszkedni az indiai kisváros mindennapjaiba, szüntelenül egzotikus állatokból és virágokból készült életekről fantáziál, sóvárgása tárgyait a lakás falaira, sőt minden rajzolható felületére oda festi, s a fiát Szampathnak, azaz Jó szerencsének nevezik el... Szampath kegyetlenül únja mindazt, ami az életében vár rá, az iskolákat, a munkahelyeket, a nősülést, a leendő gyereket, a pénzkeresést, és mindazt a macerát, amelyet életnek nevezünk. Egy szép napon, főnöke lányának esküvőjén aztán kitőr belőle mindaz, ami húsz év alatt felgyülemlett benne: először nőnek öltözve táncot lejt, majd anyaszült meztelenre vetkőzik a megrőkönyödött ünneplő sokadalom szeme láttára. Ezt követően nem akar többé semmi mást, csak felmászni egy hatalmas gyümölcsfára, szemlélni az eget, s szellők járását, a lombokat, a rovarokat. Megtalálja a számára egyetlen valóságos életet, amelytől több nem akar megválni. Legnagyobb gyönyörűségét a fajára költöző majomcsapatban leli. A társadalom azonban nem képes lemondani Szampathról: Majom Szentembert csinálnak belőle. Ebből a csapdából már csak egy hatalmas gyümölccsé változva, kedvenc majmai segítségével menekülhet. A vérbő humorú szatirikus regény fordulatos, letehetetlenül izgalmas, és az európai olvasóra úgy hat, mint egy ismeretlen egzotikus fűszer.

Flann O'Brien - A ​fába szorult féreg
Myles ​na Gopaleen, vagyis Flann O'Brien, azaz polgári nevén Brian O'Nolan (1911-1966) a modern ír regényírás különös sorsú, hazáján kívül igazán csak manapság ismertté vált alakja. Élete két nyelv, két hagyományvilág kettős vonzásában, az írség és angolság iránti kettős hűség szorításában, e kulturális és nyelvi területenkívüliségben telt el. Ezt a kettősséget példázza írül 1941-ben, de angolul csak halála után, 1973-ban megjelent regénye, _A fába szorult féreg_ is. Többszörös paródia: éppúgy gúnyrajza a kommersszé tett ír "parasztirodalomnak", mint az angol értelmiség írországi "falujárásának" vagy a közképzeletben élő ír szegényember tradicionális nyavalygásának. Harapós humorú, dühödt bohózat, mindenféle jámbor és eszményítő népieskedés gyilkos és mulatságos szatírája. Akárcsak az író többi műve, sziporkázó irodalmi bűvészmutatvány s a nemzeti önismeret szorongva hahotázó, kegyetlen tréfája.

Jonathan Swift - Gulliver ​utazásai
A ​könyv minden idők legnagyobb és legsikerültebb szatirikus regénye. Lemuel Gulliver, seborvos, majd hajóskapitány bőrébe bújva Swift a korabeli (1725) divatos útleírások modorában adja elő hőse fantasztikus kalandjait; ironikusan hitelesiti féktelen mesélőkedvét köznapi adalékkal, hajónaplóadatokkal, tengerészszakzsargonnal, hogy országról országra haladva véresen kegyetlen szatírát adjon először csak a korabeli Angliáról, aztán egyre inkább, magáról az emberről és az emberiségről. Gulliver négy nagy utazást tesz. Először a törpék országába, Lilliputba, aztán az óriások hazájába, Brobdingnagba jut el - eközben, mintegy kicsinyítő és nagyító látcsövén át megismerjük az embert kicsinynek és nagynak, kicsinységében nevetségesnek, nagyságában visszataszítónak, s közben gonosz karikatúráját kapjuk Aglia társadalmi és politikai életének. A következő utazás több országba is elvisz: Laputában a filozófia és a tudomány ferdeségeit látjuk nevetséges színezetben. Glubbdubdriben, a Mágusok szigetén a történelem holt nagyjai lepleződnek le, s végül a halhatatlanság kétes áldásaival ismerkedünk meg a halhatatlan struldbrugok sorsán keresztül. Az utolsó utazás, amely a nemes és bölcs lovak, a nyihahák országába visz, végső, epés leszámolás magával az emberi nemmel, amelyet az undorító, ocsmány jehuk személyesítenek meg. A Gulliver utazásai sokszínű, sokértelmű alkotás, amely sértetlenül vészelte át a megírás óta eltelt évszázadokat. Korabeli célzásai ugyan elhomályosodtak, mégis változatlan hökkenő erővel hat, alapvető mondandója - úgy látszik - örökké aktuális marad. Gyerekkönyv- változata éppúgy örökzöld klasszikus, mint az eredeti véres szatíra, amely az egyetemes világirodalom ritka remekműve.

Covers_158687
Megművelt ​kőbalták Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Megművelt ​kőbalták
DIÁKBAKIK ​- ARANYKÖPÉSEK Jogásznak készülő diákok egyetemi felvételi dolgozataiból és érettségi vizsgán elhangzott feleletekből válogatott, szemezgetett Kiss Ágnes (Ady Endre Gimnázium) és Kabódi Csaba (ELTE Jogtudományi Kar). A helyes válaszok, meghatározások kiemelik a diákok "szerzeményeiben" megbúvó humort. (Lehet, hogy ezeket a kérdéseket egy következő felvételi vizsgán is felteszik?)

Svejk
elérhető
35

Jaroslav Hašek - Švejk
A ​regény hőse, mint az alcím is állítja, egy "derék katona". Furcsa tisztesség a Švejké: részt vehet az első világháborúban, először a hátországban (katonai fogdákban és egészségügyi intézményekben), majd a fronton, végül fogságban. ő a készséges kisember, aki roppantul igyekszik a tisztesség és becsület látszatát kelteni, azonban menti a bőrét, mégpedig úgy, hogy addig hülyéskedik, amíg a bolondok közé zárják, mert tohonyaságaival és furfangjaival terhére van a katonai feljebbvalóinak. A szatírikus regény, amely ezt az alakot teszi hősévé, háború- és monarchiaellenes élű. A panoptikum, melyet az író és a monarchia militarista világából felvonultat, gyilkos, megsemmisítő nevetésre készteti az olvasót. A dicsőséges "csihi-puhi" anekdotafűzérszerűen kibontakozó, javarészt Švejk által kommentált története: az esztelenségnek, a fegyelmezés gépies, lélektelen formájának, a korlátoltságnak, a kakasdombon is kiélhető cezaromániának, az alkoholizmusnak eseményéből áll össze. Švejk észjárása a cseh nép történeti tapasztalatait sűríti, leleplezi a háborút, a császárság kórhadt rendszerét és általában az emberi ostobaságot. A népi - sokszor naturalista - nyelvezetű dialógusok szatírikusak, állandó feszültséget, folyamatosságot teremtenek, egybeötvözik a sok-sok epizódot. Hasek hősének passzív rezisztenciájában zseniális írói készséggel jelenik meg a sajátos cseh kispolgári világ. A regény befejezetlenül maradt, ám így is egésznek tűnik. Magyarul először Karikás Frigyes fordításában látott napvilágot, külföldön, a két világháború között. A teljes és hiteles fordítás (Réz Ádámé) 1956 óta jelenik meg.

Jonathan Swift - Gulliver ​utazása Lilliputban
Majd ​kétszázötven évvel ezelőtt, 1727-ben jelent meg először a Gulliver utazásai, Jonathan Swiftnek, a nagy angol írónak kora társadalmát gúnyoló regénye. Azóta nemzedékek olvasták, szórakoztak rajta, és tanultak belőle. Időközben az ifjúságnak is kedvenc olvasmánya lett a törpék országában kalandozó seborvos históriája, s a nagyszerű mese máig sem vesztett frissességéből. Tanulságai felnőttek és gyermekek számára egyaránt maradandóak, a szolgalelkűség, az oktalan tekintélytisztelet iránti gúnyját a ma embere is megérti, az igazságot és az igaz értékeket tisztelő ifjúság pedig különösen méltányolja. Az örök életű művet Karinthy Frigyes kitűnő fordításában ismerik meg a magyar gyerekek. A könyvet Gyulai Liviusz művészi rajzai díszítik.

Rákosy Gergely - A ​kolorádóbogár / Latiatuc feleym...
Hogyan ​volt lehetséges, hogy az Ürgeöntő Vállalat, amelyet a kártevők irtására hoztak létre, odáig fajult, hogy túlnövekedett fontossága érdekében maga tenyésztette az ürgéket betonfallal védett telepeken, mazsolás tejberizsen? Gáty Gábor, a regény hőse a kenaf-szerződtetés országos jelentőségű feladata közben kerül összeütközésbe az Ürgeöntőkkel... Lehet-e boldog - keresi a választ A kolorádóbogár, az ötvenes évekről szóló legjobb szatíra - , aki egyszer benézett a betonfalak mögé és felismerte az igazságot? A Laitatuc feleym... hőse, Józsa Gyula bányamérnök is ezt a napjaink feszült emberi-társadalmi közérzetében igen nehezen fellelhető érzést kutatja. Nem mindennapi, drámai szituációban, egy vájatba temetve, két sújtólégrobbanás között... Apró napi gondjainkra, a világ nyugtalanító jelenségeire, magánéletünk buktatóira, segítő, lelkesítő példaképeinkre - magunkra ismerünk sodró gondolatai olvastán.

Hans J. Rehfisch - Lüszisztráté ​menyegzője
Hans ​José Rehfisch (1891-1960) Hitler uralomra jutása előtt egyike volt Németország legnépszerűbb színpadi szerzőinek, és Erwin Piscatorral együtt vezette a berlini Zentraltheatert. 1936-ban Bécsbe, 1938-ban Londonba menekült, a háború alatt New Yorkban volt egyetemi tanár. 1950-ben visszatért Németországba, Hamburgban és Münchenben élt. Első nagy sikerét egy Martin, a söfőr c. expresszionista tragédiával érte el (1920). Később több mint harminc színdarabot írt. A Grisel kapitány árulása (1933) a Napóleon előtti Franciaország és a Hitler alatti Németország helyzete között von párhuzamot. Hazatérése utáni művei közül kiemelkedik a Balzac elbeszéléséből színpadra írt Chabert ezredes (1955). Rehfisch két regénye közül a Párizsi boszorkányok (1951) XIV. Lajosról és Montespan asszonyról szól, a Lüszisztráté menyegzője (1959) pedig az ismert arisztphonészi történetet dolgozza fel modern szatírává: hősei a nászi kötelességüket megtagadó nők, akik nem hajlandók érintkezni férjükkel, amig ezek abba nem hagyják a háborút.

Voltaire - Candide ​vagy az optimizmus
Tragikus ​és mulatságos kalandok során járja be Candide a világot (még Eldorádóba is eljut), hogy gyötrelmes megpróbáltatásai végén feltegye a kérdést: igaza volt-e tanítómesterének, Panglossnak, aki azt vallotta, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika? Ha csakugyan így van, vajon miért annyi a nyomorúság, mire való a háború meg az inkvizíció, a vakhit meg a nyomor? S mit tehetünk ellenük? A bölcsesség, mellyel Voltaire a _Candide_-ot zárja, látszólag roppant egyszerű: _műveljük kertünket, vár ám a munka a kertben_. Mióta a regény megjelent (1759-ben, Genfben, s persze álnéven, mint Ralph doktor munkája), az utókor sokféleképpen értelmezi a voltaire-i filozófia e nagyszerű paraboláját. Vajon rezignáltan műveli-e kertjét Candide, vagy a történelmen, legalábbis a maga történelmén diadalmaskodó ember magabiztosságával? S valójában mi is _az én kertem_, hol húzódik a kerítése? Akárhány feleletet is találunk e kérdésre, annyi bizonyos: Candide az örök típus. Akár a népmesék hőse, azért indul vándorútra, hogy megtalálja tulajdon élete, vagy ha úgy tetszik, az élet értelmét.

Jane Austen - Értelem ​és érzelem
„Könyörgöm, ​könyörgöm, szedd össze magadat, és ne áruld el minden jelenlévőnek, hogy mit érzel!” – szól a józan gondolkodású, higgadt Elinor szenvedélyesen romantikus, impulzív húgára, Marianne-re, akit szerelmi csalódása halálos kétségbeesésbe kerget. A 18.-19. század fordulóján a pénz s az önérdek uralkodik Angliában. A két Dashwood nővérnek, akiknek se vagyona, se rangja, keményen meg kell küzdenie az előítéletekkel és a gazdagság előjogával, hogy elnyerjék a férfit, akire szívük igaz szerelmével vágyódnak. A mások iránt megértő, végtelenül tisztességes Elinor fegyvertelen az olyan szerencsevadászokkal szemben, mint vetélytársnője, Lucy Steele, s Marianne, aki megingathatatlanul hiszi, hogy érzelmei hűek a valósághoz, egy gátlástalan férfi hálójába keveredik. Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, s természetesen reményről és boldogságról mesél, s közben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. A regény végén Elinor és Marianne természetesen révbe ér, a szívek meggyógyulnak, s az élet megy tovább - ám addig a szerző szórakoztató események és figurák végtelen sorát vonultatja fel, s szerez velük az olvasónak felejthetetlen élményt.

Timur Vermes - Nézd, ​ki van itt
2011. ​nyara. Berlin közepén egy üres telken, katonai egyenruhában egy ötvenhat esztendős férfi ébredezik: Adolf Hitler. Amit talál: béke, demokrácia, rengeteg külföldi és egy női kancellár... Ebben az új világban a tőle elvárható fanatikus hittel új karrierbe kezd a televízióban. Timur Vermes káprázatos szatírájának Hitlere nemcsak végtelenül komikus figura, de ijesztően valóságos is. Meghűl az ereinkben a vér, hogy milyen könnyen megtalálja a helyét egy cinikus, gátlástalan világban, ahol a demokrácia hosszú évtizedei után a demagógia, a nézettségi adatok és a like-gombok nyomogatása vezérli a közéleti cselekvést. A könyv a megjelenése óta töretlen sikert arat Németországban, olvasók százezreit bűvölte el, és a világon szinte mindenütt az idei év egyik legjobban várt megjelenéseként beszélnek róla.

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Tizenkét ​szék
Ippolit ​Matvejevics elhunyt anyósa ülőgarnitúráját üldözi, pontosabban az egyik székbe rejtett kincset. Önjelölt segítője, Osztap Bender, a „nagy kombinátor” egy megnyerő szélhámos. Hőseinknek nem szegi kedvét, hogy nem tudni, hová került a 12 szék és melyik is rejti az ékszereket, amelyekre más is vadászik. Kezdetét veszi egy városokon átívelő komikus hajsza a húszas évek Szovjetuniójában, kincsvadászat a régi és az új rendszer különös figuráival, ahol nem csak a történet abszurd, hanem a hátteret adó valóság is. „Olyan, mintha Rejtő Dosztojevszkijt olvasott volna…” „Ami a legjobban tetszett a könyvben, az az, hogy mennyiféle nagyszerű karaktert felvonultat. És mindet kíméletlenül ki is parodizálja, nagyszerű stílusban. Le a kalappal a szerzők előtt.” „A Tizenkét szék valóban korrajz – igaz, nem a tényszerűség, inkább az abszurd oldaláról. … Az eredeti főszereplő saját maga karikatúrájává válik, miközben önjelölt segédje, Bender mint Rejtő-karakter meghatározhatatlan közegben lebeg.” „Fergeteges humora van, és szuper paródia.” (Idézetek a moly.hu-ról. A véleményező olvasók felhasználónevei sorrendben: pat, mrumus, PozAko, ppeva)

Robert Sheckley - A ​státuscivilizáció
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kutasi Péter - Borsó ​a falra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tabi László - Színem ​java I.
A ​gyűjtemény Tabi László negyedszázados humorista és vígjátékírói munkásságának színe-javát mutatja be. Ebből az alkalomból az író eljuttatott hozzánk néhány szemelvényt azokból a levelekből, amelyeket huszonöt éves pályafutása során hű olvasóitól kapott (vagy kaphatott volna). Kedves Mester! Tegnap este nagyobb társaságban szóba került az ön neve és tevékenysége. A legtöbben szerény tehetségű akarnoknak tartották önt, s azt hangoztatták, hogy írási közül csak azok érnek valamit, melyeknek ötletét kiváló elődjeitől plagizálta. Lelkiismereti kötelességem közölni önnel, hogy én szívvel-lélekkel megvédtem a Mestert. Jólesett ezt leírnom. Tisztelettel: Özv. Krepuska Mártonné, ny. gyógypedagógus. Tisztelt Barátom! Hálás köszönetet mondok azért, hogy legújabb kötetedet nekem elküldted. Mondanom sem kell, hogy azonnal nekiestem, s addig le sem tettem, amíg az utolsó betűig ki nem olvastam. Lángelme vagy, kedves Barátom! Gondolataid egyszerre mélyek és magasrendűek, filozófiád márványba kívánkozik, lenyűgöző stílusodnak még mindig a hatása altt vagyok. Ó, ha tudnád, hogy mennyire irigyellek! E soraimmal egyidejűleg megküldöm Neked nemrégiben megjelent novellás kötetemet. Leköteleznél vele, ha őszinte véleményedet munkáimról megírnád nekem. Meleg üdvözlettel stb., stb. Mondja, író úr, hogyan jut az eszébe az a sok röhögtető marhaság? Választboríték mellékelve. Hálás olvasója: Simek Soma, Celldömölk. Tisztelt Uram! Olvastam valamikor egy nagyon jó kis történetet, de már csak az elejére emlékszem. Ha jól sejtem, Ön írta. Így kezdődött: "Két vigéc utazik a vonaton..." Volna szíves közölni velem, hogy hol szerezhetném be ezen művét? Tisztelettel stb., stb.

Kürti András - Csókol: ​Renate
Az ​író írja könyvéről: Négy vidám kisregény - én legalábbis azt hiszem, hogy vidámak - és egy szatirikus elbeszélés kapott helyet ebben a könyvben. Tartalmukat már csak helyszűke miatt sem ismertethetem, ráadásul többnyire titkokkal, rejtelmekkel, váratlan fordulatokkal teli, kalandos írások ezek, nem szabad róluk semmit előre elárulni. Annyit azért megsúgok a kedves olvasónak, hogy e történetek hősei valóságos figurák; részint az életben találkoztam velük, részint a képzeletemben. Ha ez utóbbiak közül netán magára ismerne valaki, nem dolgoztam hiába. A kisregényekben, az elbeszélésben lezajló események zömét úgyszintén az életből lestem el, a maradékot, főleg az erkölcsi tanulságokat pedig remélhetőleg majd az élet lesi el tőlem, ha véletlenül kezébe kerül ez a könyv.

Kundera
elérhető
50

Milan Kundera - Tréfa
Az ​ötvenes évek Csehszlovákiájában játszódó történet főszereplője, Ludvik Jahn egyetemista képeslapot küld pártiskolára vezényelt menyasszonyának. A nyitott képeslapra írt, tréfásnak szánt mondataiért barátjának vélt évfolyamtársa feljelenti, s Ludvikot kizárják a pártból, eltávolítják az egyetemről. Ezzel nem csupán az érvényesülés lehetősége szűnik meg számára, hanem különböző megpróbáltatások is kezdetüket veszik. Végül Ludvik elhatározza, hogy bosszúból gonoszul megtréfálja álnok barátját, ám tréfája ismét visszájára fordul. A regény - néhány drámai részlet és esszészerű betét kivételével - a személyi kultuszt a parodizáló eszközök kihasználásával megrajzolt karikatúrája. Regényének újszerűségét és jellegzetességét a minden szóképet kerülő, egyszerű és racionális stílus és a konstruált voltát leplezetlenül feltáró cselekményszövés adja meg. A mű, amely egy atrocitásokkal teli, kegyetlen korszak tükre, elsősorban a modern regény kedvelőinek olvasmánya.

Moldova György - Mandarin, ​a híres vagány
Moldova ​különös, magányos hősei - Mandarin, a híres vagány, a bolond Vilma, Tolvaj Ferdinánd vagy a mesélő H. Kovács, aki egy kisfröccsért bármikor elcserél egy történetet - régi ismerőseink már Az idegen bajnok és a Gázlámpák alatt lapjairól. Szatírikus ötletei pedig - a magyar atom vagy az elátkozott hivatal - jelképes erejűvé váltak a köztudatban. Melyik az "igazi" Moldova? Az irodalmi szintű riportok szerzője? A "született hallgató" - ahogy magát egy helyütt nevezi -, aki a mai élet mindennapi eseményeiből "kihallja" a történetet, és érzelemgazdag, sajátos atmoszférájú legendákat teremt? Vagy pedig a szatírák éles szemű és tollú írója, aki a groteszk, a fantasztikum eszközeivel torpedózza társadalmunk rákfenéit? E változatos tematikájú és hangvételű novellagyűjtemény az "igazi", a sokszínű Moldova Györgyöt állítja az olvasó elé.

Covers_116307
elérhető
0

Nan Tucket - Férficiki
Mi ​a különbség az államkötvények és a férfiak között? A kötvények beérnek. Miből áll egy hétfogásos étkezés egy férfiú számára? Egy hot dog, meg hat doboz sör. Mi az a három szó, amit soha nem hallasz egy férfi szájából? "Majd én megcsinálom." Miért jó, ha vannak női asztronauták is? Hogy legyen, aki meg tudja kérdezni, merre kell menni, ha eltévednek az űrhajóval.

Stefan Heym - A ​megfelelő magatartás
"- ​Harald - mondtam -, megbocsáthatatlan lenne, ha emiatt vissza kellene vonulnom. - Csak semmi pánik - mondta. - Gondolod, te vagy az egyetlen, aki valaha abban az ágyban feküdt? Vagy hogy a megtalált mikrofon az egyetlen a kérdéses műintézetben? - Nem. - Emlékezz vissza: ki adta meg neked a címet? Megmondtam. Kollégáim egyikétől kaptam a címet; a fickó kapcsolatban állt minden párttal, minden kormányhivatallal és mind a tizenegy szervezettel, amelyek Dinkeldey úr matracai alá mikrofont rakhattak..." Ez a párbeszéd A poloska című elbeszélésben hangzik el: poloskának becézik azokat a diszkrét helyre rejtett mikrofonokat, melyek körül annyi botrány robbant ki már Nyugaton. Stefan Heym gyűlöli a megalkuvást, az álszentséget, az elnyomást. Szikrázóan elegáns stílusban, látszólag szenvetelenül visszafogott szenvedéllyel, maró iróniával ábrázolja a társadalom és az egyes ember torzulásait, akár a régmúlt Angliában játszódik a történet, akár a fasiszta Németországban, a megszálló amerikai hadsereg sorai között, vagy ma az NSZK-ban. Látja s láttatja az író a szocialista társadalmunk kisebb-nagyobb visszásságait is. Történetei mulattságosak, arra késztetnek hogy felismerjük: a legkülönbözőbb helyzetekben mi az igazán emberhez méltó "megfelelő magatartás."

Hollós Korvin Lajos - Böjti ​szelek és más szatirikus írások
Csupa ​jókedvű gúny, mulatságos történet – így jellemezte a korabeli sajtó a Böjti szelek-et. Társadalmi-erkölcsi vonatkozásaiban: érdekes és izgalmas írás, amely nemcsak szívébe talál az olvasónak, de szíven is találja őt. Színességét és feszültségét Hollós Korvin Lajos örökké replikázó egyéniségétől nyeri. E kötet többi darabja is megannyi éles nyelvű, tréfás replika a fonákságokra, melyek az írót mindig szinte személyes kihívásokként késztették visszavágásra. Karcolat, kabarészám, paródia: csupa gyors, alkalmi visszavágás a kor aktuális „oda-vágásaira”. Sok túlzást is találunk ezekben az írásokban, de hát ez több mint kétezer éves hagyománya a szatírának, s a túlzások keserűségét feloldja a nevetés. Hollós Korvin Lajos szatirikus írásai egyébként sem holmi reménytelenül gyarló emberiség kinevetését célozzák. Ő ugyanis épp azért vagdalkozik, mert nem tartja hiábavalónak. Mélységesen bízik az esendő ember fejlődésében. Vendég a Paradicsomban című komédiájában a Neandervölgyi Ember így szól az ő rút majomfejét kinevető Évához: E majomfej tudós fejeknek őse, s ha élne ön, meglátná, mily erősre, mily bölcsre, szépre változik a tettben, az alkotó, merész évezredekben. Ez az alapvető, lírai bizakodás teszi időállóvá, érvényessé Hollós Korvin Lajos mégoly alkalmi gúnyolódásait is. Helyénvaló tehát az elöljáróban idézett jellemzés ilyetén megfordítása: nemcsak szíven találja, de szívébe is talál az olvasónak.

Jerzy Wittlin - Ne ​hagyd magad lerázni!
Hogyan ​házasodjunk, hogyan dicsekedjünk gyermekeinkkel, hogyan unatkozzunk barátainkkal, hogyan építsük ki kapcsolatainkat, és hogyan tartózkodjunk az értekezleteken a felszólalástól - Jerzy Wittlin, a kitűnő lengyel szatirikus mindezekre a kérdésekre frappáns és kimerítő válasszal szolgál. Megtudhatjuk tőle, mi a teendő, ha nem akarunk férjhez menni, hogyan vészeljük át a kulturális rendezvényeket, vagy - ha éppen irodalmi babérokra áhítozunk - hogyan szerezzünk Nobel-díjat. Egyszóval gyakorlati tanácsadót kapunk, hogy az élet minden helyzetében azonnal feltaláljuk magunkat. Könyve több mint egymillió példányban és tizenkét nyelven jelent meg eddig.

Kollekciók