Ajax-loader

'kultúrpolitika' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Révész Sándor - Aczél ​és korunk
Ez ​a könyv is megírhatatlan Vannak megírhatatlan könyvek. melyeket mégis meg kell írni, Amennyivel kevesebb az elégnél amit Aczél Györgyről megtudhatunk, annyival több a semminél. Ez a könyv az anyagbőség és az anyaghiány egyidejű fojtásában készült? Szinte fölmérhetetlen az az információtömeg. amelyhez nem juthatunk hozza. szinte fölmérhetetlen az az információtömeg. amelyhez hozzájuthatunk, Ez a könyv annyit ér. amennyire megnehezíti az Aczél-apológia és az Aczél-démonológia helyzetét, Szeretném, ha lenne már ennek a rongyos magyar demokráciának a diktatúra bukása után hat-hét évvel egy kis önbizalma a múlt szemlélődőbb szemléletéhez. Egy kis önbizalma a töprengőbb és bizonytalanabb történelmi véleményalkotáshoz. Hiszen az egyenesen haladó gondolatmenetek mindig gellert kapnak a tényeken.

Covers_302429
0

Ismeretlen szerző - Művelődéspolitikai ​írások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jacques de Bonis - Aczél György - Egy ​elmaradt vita helyett
„Amikor ​a jelenről beszél, gondokat sorol, de amint a jövő kerül szóba, mintha rózsaszínben látná a világot.” „Tévedés, vörösben látom. Az élet rózsaszínben vagy unalom, vagy illúzió lenne. A jövő konkrét, valóságos feladatokat jelent, amelyekért meg kell dolgozni.”

Haraszti Miklós - A ​cenzúra esztétikája
A ​cenzúra nemcsak politika, hanem esztétika is; nemcsak "ott fenn" csinálják, hanem "itt lenn" is. Haraszti Miklós éleselméjű, keserű könyvét a legmélyebbre hatoló beszámolók között tartom számon napjaink konzervatív és parazita kultúrájáról - a "mi" kultúránkról is, nemcsak az "övékéről"! Olyan könyv ez, amelytől bölcsebbé válunk, és kevésbé lehangolttá. Nélkülözhetetlen olvasmány. (Susan Sontag) Ha valami rádöbbentő erejű, ez bizonnyal az. Haraszti műve, A cenzúra esztétikája tökéletesen megváltoztatja a mi nyugati vélekedéseinket a kommunista cenzúráról. (Josef Skvorecky - The Times Literary Supplement) Fényes az iróniája és az aforizmái... Haraszti túl jól érti a rezsimet ahhoz, hogy a bürokraták megbízhassanak benne. (Walter Goodman - The New York Times) A kukacos alma ismerős jelenség, barátságos klisé. Haraszti Miklós lenyűgöző esszéje a megrontás magasabb fokáról tudósít. Arra emlékeztet bennünket, hogy amikor a kukac megette az almát, már nincs kukac az almában: az alma van a kukacban. Ha tehát eleget falatozunk a kukacból, esetleg megízlelhetjük a gyümölcsöt is. Jó étvágyat! (William Gass)

Aczél Endre - Acélsodrony ​- A hetvenes évek
Az ​Acélsodrony második kötetében nemcsak a kezdő évszámok változnak 6-osról 7-esre, de minden közelebb van már hozzánk. Azt is mondhatnám, „átnyúló” érvénnyel. Erről a korról a mai középnemzedéknek már eleven emlékei vannak. Szerzőként a hetvenes évek krónikájának megírásakor több bizsergést éreztem, mint az előző kötetnél. Innen valamiképp minden „szólongat”, ahogyan, felteszem, generációm más tagjait is. Ezzel a gondolattal ajánlom az Acélsodrony – a 70-es évek című könyvemet azoknak, akik túljutottak már a hatvanas éveken, és most nem csupán a folytatásra, de testközelibb élményekre is vágynak. Ajánlom továbbá azoknak, akikben a hetvenes évek történéseit olvasva felébred a kíváncsiság: mi volt előtte? Egyszóval ez a kötet kicsit kedvcsináló is – múlthoz, jövőhöz.

Bozóki András - Cenzorok ​helyett fekvőrendőrök
Bozóki ​András legújabb kötete mindenekelőtt a magyar politikai kultúráról és a kulturális politikáról szól. Arról, hogy ezek a fogalmak nem függetleníthetők egymástól. Arról a tapasztalatról, hogy miközben „voltak nekünk élményeink”, amelyektől sem elhatárolódni nem kell, sem pedig megtagadni azokat, a politikai kultúra mélyáramlatai számos tekintetben nehezen mozdíthatónak – ha nem is változtathatatlannak – bizonyultak. A kötet esszéket, rövidebb írásokat és interjúkat tartalmaz, s bennük olyan meglátásokat, amelyek okulásul szolgálhatnak a téma iránt érdeklődők számára. A szorongás indokolatlan, kelet-európai maradvány. Próbáljuk meg magyar történetünket végre oldottan, görcsök nélkül nézni! Például az 1989-es legendás évben nemcsak formálisan, tárgyalásokkal, politikai egyeztetésekkel és pártalapításokkal lehetett rendszert váltani, hanem száguldozva, mozgalmasan, vidáman is. A rendszerváltás nemcsak gengszterváltás volt – ahogy ezt a fiatalok manapság naponta hallják – hanem mindenekelőtt egyetlen, véget nem érni akaró, hatalmas, ünnepi buli. A szabadság mámora. Volt egy nemzedék, amely 1989-ben a jogállami forradalom és a politikai változás élménye mellett egyúttal hatvannyolcat, a kiszabadulás kulturális forradalmát is átélte.

Michel Houellebecq - A ​csúcson
Michel ​Houellebecq 1998-ban robbant be a köztudatba a Magyarországon is nagy sikert aratott Elemi részecskék című regényével. Új könyve már megjelenése előtt nagy vihart kavart Franciaországban. Főhőse Michel, minisztériumi alkalmazott, aki megtakarított pénzét a thaiföldi szex-paradicsomban tékozolja el. Élete során arra jut, hogy a szexturizmusban rejlik a jövő. Houellebecq az Elemi részecskékhez hasonlóan, korunkat elemzi, elsősorban gyarlóságainkat mutatja be. Prózája szenvtelen és eszköztelen, hősei magányosak, egymástól és környező világtól elidegenedettek. (Csak felnőtteknek!)

Nemes Károly - Jean-Luc ​Godard
Godard ​azon kevés filmrendező közé tartozik, akik képesek újra és újra megújulni. Nem csak a hatvanas évek nagy korszakának volt meghatározó alakja, de a mostanában készült filmjei is a filmművészet élvonalába tartoznak, nem csupán halovány utánérzései a régieknek. Godard késői filmjei legalább olyan izgalmasak, frissek és újszerűek, mint a hatvanas években rendezett munkái. Egy régi anekdota szerint az egyik cannes-i filmfesztiválon egy hosszas vita végén Henri-Georges Clouzot a következőt kérdezte Jean-Luc Godard-tól: – Azt ugye azért Ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe, vége?! – Hát persze! Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben. wikipedia

Jlg_bor%c3%adt%c3%b3
JLG ​/ JLG Ismeretlen szerző
15

Ismeretlen szerző - JLG ​/ JLG
„Azt ​hiszem, lehet logikát találni abban, amit eddig rendeztem.” – mondja Jean-Luc Godard. „Filmet csinálni, ez minden. Egyszerre élvezettel és komolyan kell őket csinálni. Ha komolyan csinálunk valamit, akkor láthatjuk, hogy nem lehet akárhogyan leforgatni, mert különben nem létezik. A film, ha lehet ezt mondani, valamiféle külső pszichoanalízis. Ha valaki sokat foglalkozik magával, attól beteg lesz, de azt is jelenti, hogy beszélgetni akar valakivel. Amikor valaki kétségbe van esve, nem mosdik. A mai filmek zöme nem mosdik már.”

Óvári Miklós - Történelem, ​ideológia, kultúra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bódy Gábor - Egybegyűjtött ​filmművészeti írások 1.
Kevés ​olyan filmrendezőt ismer a filmtörténelem, akiben a mesterségbeli tudás - az anyag (a celluloid, a videoszalag), az eszközök (kamera- és optikafajták) alapos ismerete - és az elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében. Az 1970-es években, a magyar társadalom válságos esztendeiben, a hazai és külföldi új hullámok elernyedése után volt ereje újakra törni, a kísérletezés útjára lépni. Jelszavai: új érzékenység - új narrativitás. Jellemzően: a jelszavak álltak tőle a legmesszebb. A jó fogalmazás szépirodalmi kísérletei után fordult tudatosan a film, mindenekelőtt mint nyelvezet tanulmányozása felé, melynek eredményeképpen jól ismerte a legkorszerűbb filmelméleti munkákat, s jó néhány nemzetközi színvonalú írásával maga is hozzájárult annak magas kvalitású műveléséhez. Szerette és gyakran idézte Kölcsey Ferencet, aki szerint a nyelvnek legfőbb művelői: a filozófus és a poéta. Talán azért is, mert Bódy Gábor nemcsak a filmről való gondolkodás egyik legnagyobb alakja a modern filmben, hanem mert - idővel - egyre erősebben mutatkozott meg poétikai ereje is. Különös műve, a Filmiskola, bizonyára ezért tud felemelkedni az ismertterjesztés szintjéről, s lesz „belülről" megfogalmazott filmkészítési gyakorlat, amely nemcsak praktikus ismeretekkel szolgál, de „átörökíti" azokat kérdéseket, problémákat is, amelyekre adott egyéni válaszok nélkül nem létezik a filmről való alkotói gondolkodás. Poétikája természetesen játékfilmjeiben - a magyar filmművészeti maradandó értékeit jelentő - az Amerikai anzixban, a Nárcisz és Psychében, a Kutya éji dalában bontakozik ki legteljesebben, feledhetetlenül. Bódy Gábor filmművészeti írásai ennek a nyugtalan, újakra kész elhatározásoknak s belső forrongásokkal telített alkotói műhelynek elgondolkodatóan lelkesítő dokumentumai. A műfaji sokféleség - elméleti tanulmányok, tűpontos filmelemzések, filmötletek, szinopszisok, nyomtatásban először napvilágot látott forgatókönyvek, (Agitátorok, Amerikai anzix stb.) - színesíti az olvasó kalandját, amelynek során felismer(het)i az állandót is: a gondolkodásra, reflektálásra mindig kész szerzői karaktert. Ez a magyarázata annak, hogy Bódy Gábor filmművészeti írásai - a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében - izgalmas olvasmányok. Kötetünk a Bódy Gábor Egybegyűjtött filmművészeti írások című sorozat első darabja.

Révai Gábor - Bemutatkozásaim ​története
A ​világ szemében évtizedekig csak az apám fia voltam, nem az, aki vagyok. A helyzetet csak súlyosbította, hogy még imponált is apám dicsőségének visszfénye. Aztán ez a dicsőség megkopott, és ma már csak kevesen tudják, hogy ki volt Révai József, a kommunista kultúrpápa. Jól van ez így, de nekem apám árnyékából kilépve mégiscsak őriznem kell különleges örökségemet. A kötet arra ad választ, milyen a kommunista elitben felnőni.

Nánay István - Tanodától ​- egyetemig
1865. ​január 2-án egy háromszobás lakásban kezdődött el az intézményes magyar nyelvű színészoktatás, minek előtte I. Ferenc József, ő császári és apostoli királyi Felsége Színészeti Tanoda felállítását rendelte el, s annak fönntartására jelentős összegű segélyt biztosított, hogy az mindenekelőtt a Nemzeti Színház számára úgy a drámai, mint az operai szakban, úgy elméletileg, mint gyakorlatilag színészeket és színésznőket képezzen.

Bajza József - Szózat ​a pesti Magyar Színház ügyében
Megnyílt ​a pesti Magyar Színház a Duna-parton - 1837. augusztusában. Amíg nem volt, tudtuk, mit akarunk: a kultúra magyar nyelvű templomát, ünneplőruhás polgári szalont, a politikai ellenállás tűzfészkét álmodták a legjobb magyarok a pesti Duna-partra. S amikor felépült a színház, nem tudtuk mire s hogyan használjuk. Politikai tűzfészek? A magyar kultúra temploma? A művészetélvezet otthona? Vagy-vagy?...

T. Kiss Tamás - Fordulatok ​folyamatok
A ​történelem fontos tanulsága az, hogy a műveltség emelkedésével korántsem egyenes arányban függ össze a civilizáció és a demokrácia fejlődése. Tények támasztják alá, hogy Magyarországon a kiegyezést követő történelmi időszakokban a mindenkori hatalmat képviselő és megtestesítő kormányok kultúrpolitikái nemcsak az ország europanizálását tartották szem előtt, hanem terepet biztosítottak a környező országokkal szembeni kulturális felsőbbrendűség hangoztatásához is. A minisztériumok nyomására a kultúra gyakorta kényszerült arra, hogy olyan modernizációs programokat szolgáljon, amelyek tévutaknak bizonyultak. Előfordult az is, hogy kormányzatok kultuszminisztériumai szerepet vállaltak azon kulturális irányzatok ellehetetlenítésében, melyek nem egyeztek a hatalmat gyakorlók értékrendszereivel. A kötet, szakítva a historizálás klasszikus metódusával, néhány a - szerző által fontosnak ítélt, mindeddig kellően nem hangsúlyozott, vagy csupán periférikusan említett - egymással összefüggő kultúrpolitikai tényező figyelembevételével készített metszeteket. Másként fogalmazva: a könyv különféle irányokból közelít a kultúrpolitika világához. A szerző alapállása szerint Magyarországon az állami és társadalmi részvétel formai-tartalmi arányai a kulturális élet alakításában, a kulturális demokrácia, az értékorientációk, a kultúra finanszírozása vagy a hivatalnoki kar helye és szerepe a kiegyezést követően döntő fontossággal bírt a mindenkori kultúrpolitikában. A kötet olyan kérdéseket is felvet, hogy a különféle kormányzatok mint mechanikus képződmények hogyan viszonyulnak és értelmezik szerepüket a kultúra szerves világában. A kultusztárcák az adott kor ideológiai alapján miként szolgálják, támogatják, segítik, ösztönzik, éltető közeg-teremtőként menedzselik a kulturális életet, vagy vezérlik, gyámolítják a kultúrát, esetleg nem tekintik másnak, mint a politika szolgálóleányának? a kötet gyakorta hivatkozik a mindenkori kultusztárcák vezetőinek napilapokban megjelent nyilatkozataira és publikációira. Felismerést nyert és nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányzati kultúrpolitika a társadalom éltető és támogató közege nélkül kevés eredményre számíthat. A kultuszminisztérium aligha nélkülözheti a tömegkommunikáció nyújtotta közvélemény-formálás lehetőségeit, de a közéleti és szakmai területekről érkező nyilvános visszajelzéseket, reagálásokat sem.

Dr. Drabancz M. Róbert - Fónai Mihály - A ​magyar kultúrpolitika története 1920-1990
Szöveggyűjteményünk ​a magyar kultúrpolitika 1920-tól 1990-ig terjedő történetének bemutatására vállalkozik. Elsőként a kultúrpolitika fogalmával és felépítésével ismerkedünk meg. A kultúrpolitika meghatározásánál az ismertebb hazai elméleti modelleket vesszük figyelembe. Az egyes korszakok jobb megértése és a közölt tanulmányok, illetve források értelmezése, elhelyezése céljából az egyes fejezetekhez elemző bevezetéseket írtunk, melyek a korszakokat feldolgozó monográfiák főbb ismeretanyagát tömörítik, illetve korábbi saját kutatási eredményeinken alapulnak.

Szabó Ervin - Hol ​az igazság?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bódy Gábor - Végtelen ​kép
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rainer M. János - Az ​író helye
Az ​elmúlt évtizedek alatt a politikai közfelfogás igen nagy szerepet tulajdonított az 1956-os felkelés kirobbantásában az íróknak, az írók mozgalmainak. Részességüket mintegy igazolta, hogy sokukat sújtotta börtönbüntetés 56-os cselekedeteikért, amiről, ahogy telt az idő, egyre kevesebb szó esett, de azért mindenki számontartotta, ki így, ki úgy. De hát voltaképpen miféle tettekért, szavakért, gondolatokért ítélték el őket? - erről még kevesebb szó eshetett, s itt a hallgatás oka már nem a konszolidált, lojális légkör védelme volt, hanem annak a ténynek az eltagadása, hogy mozgalmuk szocialista reformmozgalom volt, eszméik, reform-eszmék, nem ellenforradalmiak. A fiatal történész-kutató, Rainer M. János ennek a mozgalomnak a folyamatát kísérte nyomon 1953-tól a művészetpolitikai vitákban, amelyek nem csak a sajtóban zajlottak, hanem az Írószövetség és a Szabad Nép pártszervezeteinek a taggyűlésein is, s egyéni véleménynyilvánításokon felül a párt nyilvánosságra hozott állásfoglalásai is a részét képezik. Napisajtó, folyóiratok, jegyzőkönyvek - ezek a források. Amikor Rainer M. János adat- és tényfeltáró munkáját elvégezte, a hivatalos történészi megítélés még ellenkezett az ő feltárt anyaga tanulságaival. Szakmai tisztességét és felkészültségét dicséri, hogy a hivatalos álláspont lényegi megváltozása sem tette fölöslegessé feldolgozását, mert nem csak hogy adalék lett a revideált nézetekhez, hanem a reformtörekvések mai drámai ütközeteihez is távlatot ad, tanulságokkal szolgál.

Erdély Miklós - A ​filmről
Erdély ​Miklós (1928-1986) válogatott írásainak kötete tartalmazza az összes filmmel kapcsolatos, életében publikált írását (tanulmányokat, kritikákat, elemzéseket), s minden kéziratos és sokszorosított filmtervét, filmnovelláját, melyeknek autentikus kézirata vagy annak tekinthető másolata a hagyatékban fellelhető volt. A kötet felépítése - a bevezető interjút leszámítva -egyetlen szempontot követ: az írásokat keletkezésük időrendjében közli, mert bármely egyéb csoportosítás torzította volna azt az igen sokrétű, gazdag összefüggésrendszert, mely a terjedelmet és műfajt tekintve is igen sokféle szöveget épp az időbeli egymásra-következés mentén áthatja. Az eligazodást segíti a kötet végén.

Standeisky Éva - Gúzsba ​kötve
Ez ​a könyv a hatalom és a szellemi elit – mindenekelőtt az írók – ellentmondásos és bonyolult kapcsolatáról, szándékos és akaratlan egymásrautaltságáról szól. A XX. század nagy változásai többször átrendezték a politikusok és az értelmiségiek viszonyát. A döntő változást a régi világ, a csökevényes magyar polgári demokrácia felszámolása hozta a negyvenes évek végén. A háborút követő évek szellemi nyitottságát, alkotói lendületét az ötvenes évek elejére végképp felváltotta az értelmiségieket is jármába fogó totalitárius diktatúra. Ne gondoljuk, hogy csupán kényszer következménye volt a politikai vezetés és az írók közötti szoros kapcsolat: sokan az utópiák megvalósulásának biztosítékát látták abban, hogy a hatalom a piaci kiszolgáltatottságtól megszabadította őket. A Kádár-korszakban még a korábbiaknál is nehezebben választhatók szét az összefonódott szálak. Az 1945 előtti és az ötvenes évek eleji rosszhoz képest sokak számára valóban fellélegzést hoztak a nagyobb megrázkódtatásoktól mentes kádári békeévek. A szellemi elit többsége is méltányolta a nyugalmat, az egzisztenciális és az alkotói biztonságot. A kiegyensúlyozottnak tűnő viszonyok ellenére azonban mind a hatalmon lévők, mind az alkotók korlátozva érezték magukat. Többen - kihasználva a korábbiaknál viszonylag nagyobb mozgási lehetőségeket - feszegetni kezdték a kereteket. A gúzs lazult ugyan, de megmaradt...

Havasréti József - Alternatív ​regiszterek
A ​hazai neoavantgárd csoportok politikai, kulturális tevékenységét és a hétköznapi ellenállás gyakorlatát ismereti a szerző, és feleleveníti azokat a sajátos technikákat, amelyekkel az underground művészeti csoportok erőforráshiánnyal (információhiány, szűkös anyagi lehetőségek, a nemzetközi művészeti élettől való elzártság) küszködve professzionális technikákat és a barkácsolást vegyítve, a nyugati kultúra és a szovjet típusú környezet kettősségében egyensúlyoztak. Három esettanulmány szolgál illusztrációul. Molnár Gergely és a Spions, mint az első magyar punkzenekar esete, akik olyan szélsőséges reakciót váltottak ki, hogy hamarosan emigrációba kényszerítették őket. A képzőművészekből, irodalmárokból, rockzenészekből álló Fölöspéldány-csoport, amely sokféleségéből adódó szokatlanságának erejével szállt szembe a hivatalos kultúrával, és a Lélegzet nevű 1980–1985 között működő élő folyóirat, amely e sajátos médiumával megkerülte a cenzúrát, informális értelmiségi „szalont” jelentett, és újra felfedezte a szóbeliséget.

Aczél Endre - Acélsodrony ​- A hatvanas évek
Az ​Acélsodrony a politika, a szellem, a kultúra, a művészet és a sport közelmúltjának évtizedeibe kalauzolja az olvasót. Ez a kötet a hatvanas évekbe. Az akkori történések – általában jelentős dolgok, teljesítmények – felidézése nosztalgikus élményeket ébreszthet azokban, akik már felnőtt fejjel élték át a kérdéses időket, ugyanakkor ismeretforrás mindazoknak, akik semmit vagy csak nagyon keveset tudnak az apáik által megéltekről. A nemtudás nagy baj, a múlttal szembeni közöny még nagyobb. Tapasztalatom szerint azoknak, akik ma kerülnek ki az iskolapadokból, a „kádárinak” mondott évtizedekről, a Magyarországon és a hazánkat körülvevő világban akkoriban lezajlott eseményekről még csak sejtelmük sincs. Holott a „konszolidált Kádár-korszak” kezdete és a kubai rakétaválságot követő enyhülés, de azt is mondhatnám, Csontváry újrafelfedezése, Marilyn Monroe öngyilkossága vagy a francia filmes újhullám megszületése óta közel fél évszázad telt el már. Ez a kötet, a 60-as, 70-es és 80-as évekről tervezett sorozat első darabja, megpróbálja pótolni azt a megbocsáthatatlan mulasztást, amit a közoktatás a rendszerváltozás óta folyamatosan elkövet. Mesél, magyaráz és – remélem – szórakoztat is. Olykor felemel, olykor elborzaszt. Ebben a könyvben minden benne van, amit szerintem a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. Vagy tudni kell. Vagy tudni kellene. A benne vázolt kép panoramikus. Előbukkannak a kor Magyarországának politikai eseményei és szereplői; a nagyvilágé nemkülönben. Találkozni lehet mindazokkal a művészekkel, alkotásokkal, tudósokkal – a szellem világának nagyjaival –, akik egy egész nemzedék világlátását formálták. De nem marad ki a sport sem, ugyanilyen metszetben. A mozaikszerűen összeálló kép sokakban, akik maguk is megélték azokat az időket, nosztalgikus érzéseket ébreszthet, a fiatalabbak érdeklődését pedig felkeltheti egy olyan korszak iránt, melyről alighanem keveset vagy szinte semmit sem tudnak. Magyarország és a világ közel fél évszázaddal ezelőtt is élt, lélegzett, alkotott. Könyvem segédkezet nyújt annak a megértéséhez, miként.

Csatári Bence - Az ​ész a fontos, nem a haj
"Először ​megverni, aztán megnyerni!" - ezt az elvet követte a korai kádári pártvezetés ha a fiatalok megregulázása került napirendre. De nem csupán a fiatalokat, hanem hazai bálványaikat is rövid pórázon tartotta a hatalom: Bródy Jánost rabosították, Nagy Ferót pedig bántalmazták az állambiztonság emberei, máskor pedig rafináltabb módszerekkel igyekezett a pártállam kontroll alatt tartani a könnyű műfaj zenészeit. És miközben a magyar zenekarok óriási sikerrel turnéztak a keleti blokk országaiban, itthon kénytelenek voltak elviselni a hatalmasok vegzálását. A "slendirán diktatúra" sorra gyártotta a hősöket és a mártírokat - és érdekes módon voltak olyan zenészek, akik mind a két kategóriába beletartoztak. Hogy miként is gondolkodtak a pártvezetők és apparatcsikjaik a zenészekről, utóbbiak pedig milyen túlélési technikákat alkalmaztak, kiderül Csatári Bence könyvéből, amely eddig nem publikált iratokat is felhasználva mutatja be a Kádár-kor könnyűzenei kultúrpolitikáját.

Eörsi László - "Megbombáztuk ​Kaposvárt"
A ​hetvenes évek közepére Kaposvárott alakult ki a legnagyobb hatású magyar színház. A kitüntetett figyelemnek is köszönhetően kezdte jó néhány előadás a "tűrt" kategória aczéli kereteit feszegetni. Legprovokatívabb (egyben a legsikeresebb) produkciójuk - igen erős '56-os áthallása miatt - Peter Weiss Marat/Sade-ja volt. A művelődési miniszter a sajtóban fejezte ki a rosszallását, Kádár János pedig nagyobb szigort követelt elvtársaitól. Ám mivel az előadás mindeközben átütő nemzetközi sikert aratott, végül nem tiltották be. A rendszerváltás utáni csaknem tíz évi viszonylagos függetlenségét lassanként újból a politikai beavatkozás kísérletei váltották fel a színház életében. A hatalomra jutó Fidesz-KDNP nem kedvelte az aktuális üzeneteket közvetítő és egyben "polgárpukkasztó" produkciókat. Az "56 06 / őrült lélek vert hadak" című előadás sokakat magyarságukban sértett, és ez kapóra jött a jobboldali városvezetésnek arra, hogy Schwajda György igazgatói kinevezésével a színház arculatát megváltoztatva a "Kaposvár-jelenséget" megszüntesse. E nagy múltú, Európa-szerte ismert műhely ledaralásában a "nemzeti erők" eredményesebbnek bizonyultak a pártállami kultúrvezetésnél.

Pataki Éva - Férfiképmás
Az ​1890-es évek elejének Budapestjén lázasan folyik a készülődés a magyarság ezeréves fennállásának megünneplésére. A millenniumi előkészületek forgatagában Pulszky Károly, a nemzetközi hírű, becsvágyó művészettörténész megkapja élete lehetőségét: a kormány mesés összeget bocsát a rendelkezésére, hogy az Országos Képtár igazgatójaként világszínvonalú műkincsgyűjteményt hozzon létre Magyarországon. Károly érzi, hogy a majdani Szépművészeti Múzeum megalapításával nem csupán hazájának tehet maradandó szolgálatot, de végre talán örökké elégedetlen apja, Kossuth egykori minisztere, Pulszky Ferenc elismerését is kivívhatja. Ám irigyei mindeközben csak az alkalmat lesik, hogy magasztos törekvéseit a pártpolitika sarába ránthassák, és gyűlölt családjával együtt végleg tönkretehessék a túl gyorsan túl magasra jutott fiatalembert. Országos botrány készül, amelyben a becsületnél is több forog kockán... Pataki Éva számos nagy sikerű magyar film, köztük Mészáros Márta klasszikus alkotásainak (Napló-sorozat, A temetetlen halott, Aurora Borealis) forgatókönyvírója. Legújabb regénye a dualizmuskori Magyarország újjászületésének idejébe, nagyra törő álmok és sosem látott lehetőségek világába repíti az olvasót - mégis több, mint egy izgalmas történelmi regény. Örök magyar mese arról, hogy a "kultúrkampf" ürügyén miképp üli torát az irigy középszer a világszínvonalú szakmai teljesítmények felett. Elgondolkodtató igaz történet a meghurcolt tehetségek: a Bartók Bélák, Radnóti Miklósok és Szent-Györgyi Albertek hazájáról.

Gál Mihály - Péntekre ​javasoljuk!
A ​kötetből megtudhatják az olvasók, milyen filmeket nézett Kádár János az MSZMP többi vezetőjével péntek délutánonként a Filmfőigazgatóság Báthory utcai vetítőjében. A katalógust levéltári kutatáson alapuló tanulmány egészíti ki. A szerző filmátvétellel foglalkozó kötetéhez hasonlóan forrásértékű munka a Kádár-korszak kultúrtörténetéhez.

Varga Balázs - Filmrendszerváltások
Hogyan ​alakultak át a magyar film intézményei a rendszerváltás utáni két évtizedben? Milyen erők, miféle hatások formálták a magyar játékfilmkészítés trendjeit? Hogyan változtak a finanszírozás, a forgalmazás, a mozizás és a magyar filmes kánon erővonalai? Hol van a fiatalok, a függetlenek, a sztárok és a szerzők helye? Miként alakult át a populáris filmkultúra? Hová tűntek a középfajú filmek? A közönség tűnt el, vagy a kulturális fogyasztás alakult át? Milyennek mutatja magát a magyar filmkultúra európai és régiós kontextusban? Hol van a kortárs magyar film Magyarországa? Ez a könyv a rendszerváltás utáni két évtized magyar filmes rendszerváltásairól szól. Célkeresztjében a magyar film intézményi átalakulásai állnak, elemzései pedig azt járják körül, hogy ezek az átalakulások ilyen módon befolyásolták a hazai filmkultúrát, a filmkészítési trendeket. Varga Balázs filmtörténész, az ELTE BTK Filmtudomány Tanszék tanára, a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat szerkesztője.

Nánay István - Profán ​szentély
1957. ​szeptember 30-án tartotta első előadását a legendás Egyetemi Színpad, amely negyven éven át a szabad gondolkodás, a művészi újat keresés, a hasonlóképpen vélekedők egyedülálló találkozóhelye volt. Ott játszott az Universitas Együttes, ott lépett fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem ének- és zenekara s tánccsoportja, ott tartotta vetítéseit az ELTE Amatőrfilm Klubja, ott született meg a Horizont, az első élő folyóirat. S ott hangzott el A XX. század, Mensáros László estje, Berek Kati Nagy László Menyegzőjét szólaltatta meg, Sebőék megzenésített József Attila-verseket adtak elő, az erdélyi Illyés Kinga székely dalokat énekelt, és Bródy János agyunkba véste: láss, ne csak nézz! S Latinovits szavalt Radnótit felejthetetlenül... Jancsó Miklós tartotta filmjei premierjét... Szentjóby Tamás meg a happeningjeit. Az Egyetemi Színpad története nem csak előadások története. Hangulatoké. Összefutásoké. Kulturális programnak álcázott randevúké. Az Egyetemi Színpad profán szentély volt.

Alvin J. Schmidt - Hogyan ​változtatta meg a kereszténység a világot?
… ​a világ nagyon másmilyen hely lenne. Bárki bármit is hisz Jézusról, hatását nem tagadhatja le. De nem is gondoljuk, hogy ez a hatás valójában milyen sok területen átalakította a világot. “Nagy öröm kézbe venni most magyarul is Alvin J. Schmidt professzor könyvét, amelyből kiderül, hogy a nyugati életforma civilizációs előnyeinek meghatározó része a kereszténységtől ered. Kívánom, hogy ez a mű segítsen minden kedves olvasó számára abban, hogy Szentírást és a keresztény hitet annak lássa, amit Jézus és követői hirdettek: az Élet forrásának, ami mindent megújít és magasabb szintre emel.” (Németh Sándor, a Hetek alapító-főszerkesztője)

Michel Houellebecq - Plateforme
De ​l'exotisme et du pittoresque, du sexe et du fanatisme, tels sont les ingrédients (torrides et subversifs) de _Plateforme_, dernier roman de Michel Houellebecq, probablement l'écrivain le plus controversé aujourd'hui... Michel est un employé du ministère de la Culture. Il vit simplement, au rythme des feuilletons et des jeux télé, des peep shows au sortir du boulot, des purées Mousline dégluties machinalement… À la mort de son père, "un vieux con", il se décide pour un séjour en Thaïlande, en "voyage organisé" sous la houlette de Nouvelles Frontières. Accompagné par une galerie de "beaufs", armés du _Guide du routard_, le narrateur visite les sites touristiques de Bangkok à Surat Thani, de Patong Beach à Koh Phi Phi, se livre au plaisir du body massage, quête les bars à putes, se lie avec Valérie. Ensemble, ils voyageront à Cuba, multipliant les expériences sexuelles, ici et là… Cinglant et drôle, rarement avare d'outrances (sexuelles), observateur attentif, sarcastique même, l'écrivain ne rate rien de son époque. Fable sur les voyages organisés, regard sur le tourisme sexuel et le "déploiement du monde", _Plateforme_ aurait pu n'être qu'un exercice littéraire de dénonciation mise en scène par une sensibilité exacerbée. Si le texte connaît des longueurs, c'est aussi le juste portrait d'une société moyenne, peuplée d'individus moyens, parfois médiocres, avec ses paradis et ses enfers. --_Céline Darner_

Balogh Gyula - A ​Jordán-sztori
Jordán-sztorik, ​kitárulkozó vallomások egy kötetben. Több mint egy tucat interjúban Jordán Tamásról, a botrányos szombathelyi színházigazgatóválasztás főszereplőjéről pályatársak, kollégák, barátok, családtagok vallanak. Megszólal többek között Alföldi Róbert, Molnár Piroska, Pogány Judit, Koltai Róbert és Bálint András. A kötet kuriózuma, hogy Tamás életének három legfontosabb nőalakja is interjút adott a szerzőnek.

Kollekciók