'fenomenológia' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Jacques Derrida - A ​hang és a fenomén
A ​francia filozófustól, akinek munkássága páratlan erővel határozta meg az elmúlt évtizedek filozófiai és irodalomelméleti gondolkodását, számtalan mű látott napvilágot magyarul, ugyanakkor kezdeti pályaszakaszának e jelentős, sokak szerint életművének legfontosabb és egész pályáját meghatározó könyve, A hang és a fenomén mindezidáig nem jelent meg.

Fehér M. István - Jean-Paul ​Sartre
A ​személyiség és a közösség iránti elkötelezettség; irodalom és filozófia mint a világhoz való viszony két - szemléletes-képi és elvont-fogalmi - módja: e pólusokon belül mozog a sartre-i egzisztencializmus, amely mozgékonyságával, az "örök emberi" és az "aktuális napi" kérdések iránti fogékonyságával, vitatható-vitatandó válaszaival együtt is századunk polgári filozófiájának kiemelkedő jelensége. A könyv a sartre-i filozófia főbb gondolatainak kialakulását és fejlődését követi nyomon a kor történelmi-kulturális valóságával szembesítve Sartre filozófiai gondolatainak, politikai állásfoglalásainak ellentmondásos evolúcióját.

Ismeretlen szerző - A ​fenomenológia a társadalomtudományban
Az ​Edmund Husserl által megalapított fenomenológia a XX. század egyik legfontosabb, szerteágazó elméleti következményekkel járó filozófiai irányzata. Kevésbé ismert, hogy ez az irányzat - néhány jelentős képviselőjének emigrációja után - elsősorban az Egyesült Államokban, de onnan elterjedve, Európában is a társadalomelméleti,szociológiai gondolkodás új törekvéseinek lett a kiindulópontja. A fenomenológikus szociológia elsősorban a mindennapi élet és a mindennapi tudás vizsgálatában hozott maradandó és továbbgondozásra érdemes eredményeket, de hatására az empirikus társadalomtudományok eddig magától értetődőnek vett módszertani alapjait is sok kritika érte. Kötetünk erről az irányzatról kísérel meg átfogó képet adni. Husserl néhány írása után viszonylag tág teret szentelünk Alfred Schüth gondolatainak, aki a husserli fenomenológia fogalmainak és elméleti konstrukciójának legjelentősebb "közvetítője" volt az Egyesült Államokban. Ezután néhány- immár "par excelence" szociológiai - írás következik a mindennapi élet és tudás tárgyköréből, majd konkrét esettanulmányokkal a fenomenologikus szociológia konkrét eredményeiről adunk képet. Ez utóbbi írások - már tárgyválasztásuknál fogva is - helyenként roppant élvezetesek: olvashatunk a járás fenomenológiájáról, a házasságról, a mindennapi világunk felépítését vezérlő elvekről és stratégiákról. A kötetet záró írások azokba a vitákba engednek bepillantást, amelyek a fenomenológia körül folytak és folynak,s érzékeltetik, hogy ez a sok oldalról megkérdőjelezett, ám még többről elismert áramlat valóban a társadalomelméleti gondolkodás alapkérdéseit feszegeti, s mint ilyen a hazai kutatások számára is megszívlelendő tanulságokkal jár.

Jean-Paul Sartre - A ​lét és a semmi
Bővített, ​javított kiadás A lét és a semmi című mű 1943-ban jelent meg, lezárva Sartre első filozófiai korszakát, s egyszersmind meg nyitva egy újat az ekkorra már kibontakozó francia fenomenológia és saját filozófiai életútja számára is. Sartre az egyik legfontosabb szereplője volt ennek a kibontakozó francia mozgalomnak, mint ahogy azoknak a konfrontációknak is, amelyeken a fenomenológia a második világháború utáni időszakban keresztülment. A strukturalizmus, a posztstrukturalizmus, a pszichoanalízis, sőt a marxizmus hívei is rendszeres polémiát folytattak az ekkor Franciaországban az egyik, ha nem a legerőteljesebbnek számító filozófiai irányzattal. A lét és a semmi explicit vagy rejtett módon ott él a hatvanas-hetvenes évek majd minden nagy filozófiai, esztétikai és társadalomelméleti művében, sőt - jelentőségénél fogva - gyakran még a róla való hallgatásnak is meghatározó jelentősége van, és egyértelmű vonatkozással bír a sartre-i életműre. E nagy jelentőségű filozófiai alapmű hosszú idő után bővített, javított kiadásban jelenik meg újra.

Edmund Husserl - Edmund ​Husserl válogatott tanulmányai
Első ​ízben jelennek meg Edmund Husserl írásai magyar nyelven. A filozófus kisebb tanulmányaiból állítottuk össze a válogatást, amely fenomenológiai módszerét és fejlődését mutatja be. A husserli szövegek megértését tudományos előszó és jegyzetapparátus, valamint tárgymutató közlésével kívánjuk elősegíteni. A kötetet a filozófiában már tájékozódó olvasóközönségnek nyújtjuk át, abban a reményben, hogy hozzájárul majd a transzcendentális fenomenológia alapproblémáinak megértéséhez.

Edmund Husserl - A ​filozófia mint szigorú tudomány
Vajon ​a tudomány-e a filozófia vagy világnézet; életforma vagy életmód? Ezek a kérdések végigkísérik a filozófia történetét. Husserl életműve a XX. századi filozófia egyik legnagyobb szabású kísérlete a filozófia szigorú tudományként való kiépítésére. A kötetben található írás 1911-ben jelent meg, e nagyszabású programot vázolja, miközben számot vet a kor jellemző irányzataival. A beható kritikák közepette Husserl fölvázolja saját filozófiájának, a fenomenológiának a lényegét, s azt sugallja, hogy az általa körvonalazott filozófia mint szigorú tudomány egyúttal magasabb szinten egyesíti magában a bírált nézetek törekvéseit is. _"Hogy a magunk nyomorán enyhítsünk_ - írja, _utódainkra nem hagyhatunk örökségként szakadatlan nyomort... Ez a nyomor a tudományból ered. De a tudomány okozta bajt csupán a tudomány képes végérvényesen leküzdeni."_

Jean-Paul Sartre - Az ​Ego transzcendenciája
_Az ​Ego transzcendenciája_, J.-P. Sartre (1905-1980) első filozófiai értekezése, 1934-ben íródott. Szándéka szerint szigorúan tudományos mű, amely a husserli fenomenológia sajátos interpretációja révén az _Én_ és a _Tudat_ kapcsolatát azzal a merész célkitűzéssel vizsgálja, hogy megszabadítsa a filozófiát a szolipszizmus idegesítő veszélyétől. Noha a tanulmány leginkább vitatható részét, a pszichoanalízis bírálatát később a szerző revideálta, az írás ma is a leggyakrabban idézett Sartre-művek közé tartozik: nemcsak filozófusok, de pszichológusok és pszichiáterek is előszeretettel hivatkoznak rá. A francia filozófus _opus magnum_ában, _A Lét és a Semmi_ben e tanulmány következtetéseiből indul ki, és az itt vázolt Én-koncepciót mélyíti el - _Az Ego transzcendenciája_ tehát bátran tekinthető a sartre-i filozófia egyik par exellence alapművének, mely aktuális és izgalmas problémákat kínál a szellemi kalandokra elszánt olvasók számára.

Jacques Derrida - Marx ​kísértetei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Emmanuel Lévinas - Teljesség ​és végtelen
„E ​könyv tehát mintegy a szubjektivitás védelmét nyújtja, de a szubjektivitást nem azon a szinten ragadja meg, ahol tisztán egoista értelemben tiltakozik a teljességgel szemben, nem is a halállal szemben érzett szorongásában, hanem akként, mint ami a végtelen ideájában van megalapozva. Különbséget teszünk a teljesség ideája és a végtelen ideája között, és ez utóbbinak a filozófiai elsődlegességét állítjuk. Elmondjuk majd, hogyan áll elő a végtelen az Ugyanaznak Mással való viszonyában, és miképpen hatja át az egyedi és a személyes mágneses ereje a teret, ahol a végtelen előáll." Emmanuel Lévinas

Edmund Husserl - Az ​európai tudományok válsága I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ullmann Tamás - Az ​értelem dimenziói
A ​fenomenológia tulajdonképpeni tárgya az értelem, hiszen a megtapasztalt valóságot mindig valamilyen értelemben fogjuk fel. Ez az a sokalakú közvetítő, ami a tudat és a tudat által megtapasztalt dolgok, tényállások, események kapcsolatát szabályozza és tartalommal tölti meg. Az értelem nem a megjelenő valóság része, viszont a valóság minden megjelenése, a valóságot megtapasztaló minden felfogás az értelem fogalmára épül. A kötet tematikusan egymáshoz illeszkedő tanulmányai az értelem aspektusos jellegét, valamint az értelem egymástól eltérő, de komplementer viszonyban álló dimenzióit igyekszik bemutatni.

Ismeretlen szerző - Transzcendencia ​és megértés
Emmanuel ​Lévinas (1906–1995) a francia fenomenológia kimagasló alakja. Elődeivel és a fenomenológia német hagyományával azt a gondolatot szegezte szembe, hogy az etikai viszony megelőzi a megismerő viszonyt, és hogy a fenomenológiának, ha eredeti programja értelmében "első filozófia" kíván lenni, az etikához képest kell meghatároznia magát és tárgyait. Ahogy fogalmaz, "a kritika megelőzi a dogmatizmust, a metafizika megelőzi az ontológiát". A kötet tanulmányai a lévinasi filozófia szinte minden fontos kérdését érintik. Lévinasnak a fenomenológiai hagyományhoz fűződő viszonya mellett tárgyalják a diakrónia, a másik és a beszéd nagy lévinasi témáit, de foglalkoznak Lévinas művészetre, vagy éppen a Talmudra vonatkozó gondolataival is. A kötetet Philippe Nemo 1981-ben Lévinasszal készített interjúi egészítik ki.

Ismeretlen szerző - Sartre ​és Merleau-Ponty
Jean-Paul ​Sartre (1905-1980) és Maurice Merleau-Ponty (1908-1961) a példátlanul gazdag francia fenomenológia kimagasló alakjai. Azonos hagyományhoz kapcsolódtak, de életpályájuk és filozófiai alapállásuk is eltérő volt. Sartre a közéleti ember, az entellektüel archetípusává vált, aki a fenomenológiától egy az aktuálpolitikához látszólag szorosabban kötődő filozófiai irányzat, a marxizmus felé mozdult el. Vele szemben Merleau-Ponty mindvégig kitartott a fenomenológia mellett, és elsősorban ennek köszönhető, hogy mára a nyelvtudománytól az orvostudományon át az építészetig számos tudományterületre gyakorol megtermékenyítő hatást.

Paul Ricoeur - Fenomenológia ​és hermeneutika
Paul ​Ricoeur napjaink legjelentősebb filozófusai közé tartozik. A husserli fenomenológia egyik első francia híve és ismertetője volt, majd rendre jelentek meg önálló, iskolateremtő munkái (az akarat, a bűn, az idő és az elbeszélés stb. témakörökben), amelyek egyúttal azt is jelentették, hogy szerzőjük eltávolodott a klasszikus értelemben vett fenomenológiától és egyre inkább a hermeneutika egyik kezdeményező nagyja lett, Gadamerrel nagyjából egyidőben, ám másféle hangsúlyokkal. Most megjelent alig félszáz (kis) oldalas traktátusa elsősorban azért rendkívül fontos mű, mert elvégzi benne a nagy leszámolást: állást foglal a hermeneutika mellett, a fenomenológia ellenében. Ha a kötet csak ezt a Ricoeur- értekezést tartalmazná, akkor is igen fontos kiadványként kellene értékelni. A műben azonban megtalálható Husserlnek az a tanulmánya is, amelyben mintegy összefoglalja - végsőkig kicsiszolva - fenomenológiájának lényegét. Ez a Husserl-szöveg is századunk legfontosabb filozófiai írásai közé tartozik, de ezúttal azért is igen jelentős a szerepeltetése, mert Ricoeur traktátusa elsősorban erre a Husserl-szövegre hivatkozik, fenomenológia és hermeneutika kontro-verziáját mintegy ennek ellenében dolgozza ki. A kötetben olvasható még egy igen fontos tanulmány is: a mű fordítója, összeállítója, Mezei Balázs ún. háttértanulmányt készített a Ricoeur- és Husserl-szövegek mellé. Ez a tanulmány önmagában is az újabb magyar filozófiai irodalom kis remekműve, ám ezúttal elsősorban azért fontos, mert megtudhatja belőle az olvasó, milyen kontextusban is helyezkednek el a korábbi Ricoeur- és Husserl-szövegek. A filozófiában némileg járatos olvasók számára jól érthetően vázolja fel Mezei Balázs mind a husserli fenomenológia világát (brentanoi, fichtei gyökereitől egészen heideggeri átformálásáig), mind a fenomenológia kialakulásának és szétágazásának problémakomplexusát, annak elsősorban persze ricoeuri, de persze gadameri és még újabb változatait is. Bekapcsolja e témakörbe a modern amerikai filozófiában is központi kérdésként szereplő megértés-megmagyarázás kontroverziát is. Maga ugyan a fenomenológia mellett foglal állást, ám a lényeg az, hogy a kötetben szereplő két klasszikus filozófiai szöveg mögé felvázolja a 20. század végének valószínűleg legjelentősebb filozófiai problémakomplexusát. - A kis kötet a legfontosabb filozófiai kiadványok közé tartozik, művelt olvasók széles körének érdemes melegen ajánlani.

Edmund Husserl - Karteziánus ​elmélkedések
Vajon ​nem érett-e meg az ideje annak, hogy a kezdő filozófus descartes-i radikalizmusát megújítsuk, hogy az áttekinthetetlen kortárs irodalmat, melyben jelentős hagyományok, komoly felvetési kísérletek, divatos filozófiai tevékenység keveredik egymással, alávessük a karteziánizmus fölforgató hatásának és egy újfajta „Elmélkedések az első filozófiáról" formájában elölről kezdjük a munkát? Husserl klasszikus „bevezetése a fenomenológiába" talán legjobban kidolgozott műve. Hatása - a vele való konfrontációkon keresztül - óriási: Roman Ingarden vagy Wilhelm Fink és mások mellett a francia filozófia olyan nagyságai is az „ő köpönyegéből bújtak elő", mint Sartre, Merleau-Ponty, Ricoeur, Levinas vagy Derrida.

Edmund Husserl - Előadások ​az időről
Husserl ​híres idő-előadásai egyaránt nagy hatással voltak Heideggerre és Levinasra, Merleau-Ponty-ra, Ricoeurre és Derridára. Kötetünk a Heidegger kiadásban megjelent szövegeket tartalmazza.

Gerardus van der Leeuw - A ​vallás fenomenológiája
A ​vallás fenomenológiájának területe oly hatalmas, hogy gyakran azt a benyomást kelti, a jelenség teljes mélysége, megjelenésének végső határa csupán egy monográfiában ragadható meg. Segítségével mégis hasznos útmutatást kapnak mindazok, akik vallástörténettel foglalkoznak. A kötet nagymértékben hozzásegíti őket a történeti anyag megértéséhez. A szerző fenomenológiai vizsgálataiba bevonja a különböző beállítottságú (és nemzetiségű) szerzők gondolatát. Különösen Chantepie tankönyvére, valamint Bertholet és Lehmann-Haas olvasókönyveire hivatkozik. A logikusan felépített alapmunka először a vallás tárgyát, utána a vallás alanyát, majd tárgy és alany egymásra hatását vizsgálja. Ezt követően külön fejezeteket szentel a világnak, a formációknak.

Maurice Merleau-Ponty - A ​filozófia dicsérete
Maurice ​Merleau-Pontyt (1908-1961) negyvenhat évesen választották meg - eladdig legfiatalabbként - a College de France tagjának. "Hálája jeléül" pompás székfoglaló előadásban foglalta össze, mit gondol a filozófus szerepéről. A francia fenomenológia kimagasló képviselőjének ez a kötete a címadó tanulmányon kívül további kilenc rövidebb írást, esszét tartalmaz. Maurice Merleau-Ponty egy időben ideológiailag is közel állt Jean-Paul Sartre-hoz. Később egyre inkább eltávolodott Sartre individualista egoizmusától, "ultra-bolsevizmusától". Életműve a XX. századi gondolkodás egyik legizgalmasabb és egyben leghiggadtabb teljesítménye.

Bacsó Béla - Kép ​- fenomén - valóság
Válogatásunk ​folytatja azt a nagy sikerű témát, amely az egykori Athenaeumban Kép - képiség címmel jelent meg, s amely a jelenkori humántudományban egyik legsokoldalúbban tárgyalt kérdés. A kötetben található írások a címként megadott hármas, jóllehet teljességgel el nem különíthető problémának egy sajátos metszetét adják. Ezt a problémaegyüttest másként megjelenítésnek vagy reprezentációnak is nevezhetnénk, ez ugyanis az a titkos összekötőkapocs, amely a fenomenológiai, a művészettörténeti, az esztétikai, az irodalomelméleti írásokat kötetbe rendezhetővé teszi.

Ludwig Wittgenstein - Filozófiai ​vizsgálódások
"Az ​alábbiakban gondolatokat teszek közzé, filozófiai vizsgálódásaim gyümölcsét, amelyek az elmúlt tizenhat esztendőben foglalkoztattak. Sokféle dologra vonatkoznak e gondolatok: a jelentés, a megértés, a mondat és a logika fogalmára, a matematika alapjaira, a tudatállapotokra és egyebekre. Megjegyzésekként, rövid bekezdések formájában vetettem papírra őket,. Hol hosszabb sorokká fűzve az ugyanazon tárgyra vonatkozókat, hol pedig szeszélyesen egyik tárgykörről a másikra csapongva. - Kezdettől fogva az volt a szándékom, hogy egyszer ezt az egészet egyetlen könyvvé gyúrom. A könyv formájáról különböző időkben különböző elképzeléseim voltak. Az azonban lényegbevágónak tűnt a számomra, hogy a könyvben a gondolatok természetes és töretlen rendben haladjanak egyik tárgyról a másikra. Néhány elvetélt kísérlet után, hogy eredményeimet ilyen egésszé kovácsoljam, beláttam, hogy ez soha nem sikerülhet. Hogy annak, amit írni tudok, még a legjava sem lesz soha több filozófiai megjegyzéseknél; hogy gondolataim hamarosan megbénulnak, valahányszor megkísérlem, hogy természetes hajlamuk ellenére egyetlen irányba kényszerítsem őket. - És ez persze magával a vizsgálódás természetével függött össze. Merthogy ez arra kényszerít bennünket, hogy egy széles gondolati vidéket minden irányban, keresztül-kasul bejárjunk. E könyv filozófiai megjegyzései egy halom tájképvázlathoz hasonlatosak, amelyek e hosszú és bonyodalmas utazásokon keletkeztek."

Mezei Balázs - A ​lélek és a másik
A ​humánum lényegéhez tartozik, hogy az ember úgy érzi: a végesség elégtelen számára. A lélek és a másik: örök párharc két résztvevője. Jákob és az angyal, a rokon és az idegen küzdelme.

Vajda Mihály - A ​mítosz és a ráció határán
Edmuns ​Husserl századunk egyik legjelentősebb polgári filozófusa. A nevéhez fűződő fenomenológiai irányzat, a tízes évektől kezdve állandóan ható és élő áramlata korunk filozófiájának. Vajda Mihály miközben végigkíséri a filozófus életművének minden jelentősebb állomását, arra a kérdésre igyekszik választ adni, mi is a fenomenológia, milyen szerepet játszik korunk polgári gondolkodásában.

Ismeretlen szerző - A ​dolgok (és a szavak)
Vissza ​a dolgokhoz! – ez volt a fenomenológiai mozgalom jelszava. A cél: elfogulatlanul, a megcsontosodott, felül nem vizsgált fogalmi rendszerektõl megszabadulva vizsgálni magát a tapasztalatot, melyben a dolgok adódnak. Az elmúlt évszázadban azonban kiderült, hogy a szavak nem zárhatók ki a filozófiai kutatásból, számot kell vetni az idõközben hagyománnyá nemesedett-rögzült fenomenológiai szövegekkel csakúgy, mint egyéb filozófiai irányzatok és más tudományok eredményeivel.

Ormay A. P. Tom - A ​társas személy
"Európában, ​de különösen Középkelet-Európában a magyar csoportpszichoterápiás szemlélet és mozgalom a szakmai élvonalban helyezkedik el. Ennek létrejöttében az egyik szellemi motort Ormay Tom munkássága jelentette. A hazai csoportpszichoterápiás szakirodalom gazdag, és meghatározó szerepet játszik benne a csoportanalitikus szemlélet. Ez a szakmai kultúra most egy újabb kreatív munkával lett gazdagabb. A könyv alapkoncepciója a pszichoanalitikus szemléletből indul ki, azt fejleszti alapjaiban tovább. A lélektani evidenciákon túl, a biológiában, az etológiában az utóbbi évtizedekben végbement fejlődés adatait felhasználva alapozza meg elméletét a társas-énről. Kreatív újítását igen széleskörűen elemezve és indokolva fejti ki. Bemutatja, hogy az ember egyéni, önző érdekeltsége mellett közösségi, altruizmusát is megalapozó ösztönkésztetéssel rendelkezik." (Süle Ferenc)

José Luis Rodríguez García - Sartre
Filozófiájában ​Jean-Paul Sartre (1905–1980) elsősorban az emberi állapot reflexiójának felépítését vizsgálja. Gondolkodását a szabadság radikális védelmezése jellemzi. Autentikus egzisztencializmusa az individualista morál tételeibe ágazik. De Sartre nemcsak egy önálló filozófiai pozíciót alkot meg, hanem egy ponton megnyitja saját és a marxista filozófia közötti termékeny, egymást segítő diskurzust is, amelynek eredménye politikaelméleti javaslatok egy csoportja lesz. Társadalmi elkötelezettségű filozófus, aki ugyanakkor ezt az elkötelezettséget folyton meg-megújítja, átgondolja, fejleszti, miközben törekvéseiben állandó elemek a történelmi horizonthoz való ragaszkodás és a társadalmi folyamatok megértésének erős igénye. Értelmezésében emberi létünket az általános társadalmi törvényszerűségek, valamint az egyén elidegeníthetetlen szabadságvágya együttesen határozzák meg. (Manuel Cruz, filozófus)

Ullmann Tamás - A ​láthatatlan forma
Mit ​jelent a tudat felől, vagyis fenomenológiai módon kutatni a valóságot? Vannak-e a tapasztalat szerveződésének alaptörvényei? Hogyan függ össze sematizmus és intencionalitás? Mi a különbség az érzéki észlelés figuratív sematizációja és a nyelvi gondolkodás diszkurzív sematizációja között? Milyen eszközökkel lehet a tapasztalat, a gondolkodás és az érzékelés értelméről beszélni, és mit jelent az értelem keletkezése? Hogyan lehet a megjelenés meg nem jelenő feltételéről, a láthatatlan formáról gondolkodni? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ mindenekelőtt Kant és Husserl filozófiája, valamint Heidegger, Wittgenstein és Merleau- Ponty elmélkedései nyomán.

Astrida Neimanis - Bodies ​of Water
Water ​is the element that, more than any other, ties human beings in to the world around them – from the oceans that surround us to the water that makes up most of our bodies. Exploring the cultural and philosophical implications of this fact, _Bodies of Water_ develops an innovative new mode of posthuman feminist phenomenology that understands our bodies as being fundamentally part of the natural world and not separate from or privileged to it. Building on the works by Luce Irigaray, Maurice Merleau-Ponty and Gilles Deleuze, Astrida Neimanis's book is a landmark study that brings a new feminist perspective to bear on ideas of embodiment and ecological ethics in the posthuman critical moment.

Gyenge Zsolt - Kép, ​mozgókép, megértés
Vissza ​a filmekhez! - ebben a rövid, jelmondatszerű felszólításban ragadható meg Gyenge Zsolt könyvének fő célkitűzése. Méghozzá vissza a filmek (vizuális) tapasztalatához. "A sok szimbólumot, kódot, narratív struktúrát, ideológiát és műfajt azonosító és tárgyaló elemzés erdejében ugyanis - írja a szerző a Bevezetésben - mintha elfelejtkeztünk volna a vizualitásról." Mindehhez a fenomenológiai filmelemzés elméletén keresztül vezet az út, vagyis egy olyan elmélet útján, amely a dolgok naiv, természetes, reflektálatlan percepciójához igyekszik visszatérni. Márpedig a filmben, a filmnézés során elsődlegesen a világ számunkra való "dolgai", vagyis a mindennapi élettapasztalatok segítségével tájékozódunk. Egy ilyen módszer a reflektív tudományosság ellen érvel - a fenomenológia elmélete azonban nem tartozik az egyszerű olvasmányok közé. Nincs ebben ellentmondás? Nos, ha van, az feltétlenül termékenynek mondható, amelyet e könyv első, elméleti fejezetei bizonyítanak. A látszólagos ellentmondás másik feloldása pedig a további, elemző fejezetekben rejlik, amelyekben a szerző fenomenológiai megközelítését, elemzésmódját konkrét filmekre, életművekre és a film különböző megnyilvánulási formáira alkalmazza, nevezetesen Abbas Kiarostamira, Roy Anderssonra és a videóművészetre. A könyvben kidolgozott fenomenológiai filmelemzés elmélete ezen a módon is eljut a "dolgokhoz" - az olvasó pedig egy igen meggyőző elemzői attitűd megismerésétől az elemzett "dolgok" jobb megismeréséhez. Azaz: vissza a filmekhez. Gelencsér Gábor, docens, ELTE

Maurice Merleau-Ponty - Az ​észlelés fenomenológiája
Az ​észlelés fenomenológiája Merleau-Ponty leghíresebb munkája. Az észlelés vizsgálatának segítségével Platón óta először helyezte vissza a testet a filozófiai gondolkodás homlokterébe. A világháborús agysérültek anomáliáiról vagy éppen az észlelés általános paradoxonjairól szóló lebilincselő esettanulmányai és leírásai inspirációt jelentenek az elme- és tudatkutatás valamennyi területén. Merleau-Ponty vizsgálatai első ízben mérték fel annak a ténynek a jelentőségét, hogy a test nemcsak az észlelés, hanem a gondolkodás, a beszéd, a kommunikáció, a szexualitás és a másokhoz való viszony vonatkozásában is kulcsszerepet játszik.

Kerekes Erzsébet - Az ​idő kairologikus jellege a heideggeri hermeneutikai fenomenológiában
Könyvében ​Kerekes Erzsébet a heideggeri filozófia avatott értelmezőjeként mutatkozik be. Nem elfogult heideggeriánus, aki a mester szavait kinyilatkoztatásként fogadja, hanem önálló gondolkodó, aki képes kritikai észrevételeket megfogalmazni és – ami a terjedelmes Heidegger-szakirodalom mellett korántsem könnyű – újszerű értelmezési szempontokat érvényesítő párbeszédet folytatni a XX. század e jelentős filozófusával. (Fehér M. István) Kerekes Erzsébet (1977, Brassó) jelenleg tanársegéd a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Filozófia Intézetében. 2000-ben végezte el a BBTE Filozófia szakát, majd ugyanitt szerzett mesteri fokozatot. 2000–2003 között párhuzamosan a budapesti ELTE Filozófiatudományi (Hermeneutikai program) doktori iskolájának, valamint a BBTE Filozófia doktori iskolájának hallgatója. 2010-ben védte meg a doktori dolgozatát Az idő kairologikus jellege a heideggeri hermeneutikai fenomenológiában címmel.

Josef Seifert - Vissza ​a magánvaló dolgokhoz
Josef ​Seifert, a neves osztrák filozófus eddig megjelent művei a fenomenológiai realizmus elveit követik, vagyis azt a bölcseleti irányzatot, melyet Edmund Husserl alapozott meg, s amelyhez olyan nagy gondolkodók csatlakoztak, mint Adolf Reinach, Max Scheler, Dietrich von Hildebrand, Alexander Pfänder és Edith Stein. Az a filozófia, melyet fenomenológiai realizmus-nak nevez, szorosan kötődik a klasszikus bölcseleti tradícióhoz, különösen Platónhoz és a platonizmus hagyományához, valamint az arisztotelészi gondolatvilághoz.

Paul Ricoeur - A ​diszkurzus hermeneutikája
Ha ​igaz, hogy a hermeneutika véget ér az önmegértésben, oly módon kell igazolnia ezen kijelentés szubjektivizmusát, hogy kimondja: önmagunk megértése szöveg előtt való megértés. Ennek megfelelően valamely szempont elsajátítása egyben egy másik szempont elsajátításának a megtagadása. Az elsajátítás annyit tesz, hogy az, ami idegen sajáttá válik. Az elsajátítás nyilván a szöveg dolga. Ám a szöveg dolga csak úgy válik sajátommá, hogy ha önmagam elsajátítását megtagadom: így engedem létezni a szöveg dolgát. Tehát önmagam énségét és maga felett gyakorolt úrvoltát felcserélem a magasággal, a szöveg követésével. Paul Ricour: Fenomenológia és hermeneutika Minden dolgot cselekedet közben látni annyi-e tehát, mint természetes virágzásként látni?... Ám akkor a cselekedet jelölése nem jelentené-e a lehetőség ábrázolását is abban az átfogó értelemben, amely minden mozgás és nyugalom megalkotására vonatkozik? A költő az volna-e tehát, aki a lehetőséget cselekedetként és a cselekedetet lehetőségként fogja fel? Aki befejezettnek és beteljesedettnek látja azt, ami kialakulóban van és éppen létrejön, aki minden elért formában az újdonság ígéretét veszi észre? Paul Ricour: Az élő metafora A diszkurzív megközelítés homlokterében az irodalmi jelenség áll, különös tekintettel az emberi szómű - a megnyilatkozás, a dialógus, a név, a jel-, a trópus- és történetképzés - poiésziszének vizsgálatára. A prózanyelvi és versnyelvi alkotás diszkurzív vetületében a szó megjelenésmódjait eseményként taglalhatjuk, mely a cselekvés világában fogan meg és a szövegben, azaz a kulturális emlékezet közegében teljesedik ki, ahol ez a saját jövője felé ,,kizökkent" tapasztalati világ minden elemében saját jelentésre tesz szert. Ám sorozatunk neve a tárgyi utaláson túl más értelmet is magában foglal, amennyiben szerzőink egy bizonyos költészettani dialektus kimunkálását és meghonosítását is feladatuknak tekintik. Ennyiben a Diszkurzívák megnevezés az interpretáció szolgálatába állított beszédmód sajátosságát emeli ki. S végül elgondolható emblémánk utalásiránya úgy is, mint párbeszédre invitáló jelzés mindazok számára, akik a köteteinkben felvetett kutatási irányok s a megoldási javaslatok kifejtésében megszólaló beszédmód és szellemiség iránt érdeklődnek. A szerzők és szerkesztők egyaránt feladatuknak tekintik a magyar- és a világirodalom eminens alkotásainak újraértelmezését a diszkurzív poétika által kínált megközelítés jegyében; keresik az együttgondolkodás lehetőségeit a magyar filológia és a modern filológiák között. Miként azt is, hogy a hazai tudományosságban kevésbé ismert irodalom- és kultúraelméleti értekezéseket magyar nyelven hozzáférhetővé tegyék.