'történettudomány' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Ismeretlen szerző - Utazások ​a régi Európában
Peregrinációs ​levelek, útleírások és útinaplók (1580-1709)

Csapodiné Gárdonyi Klára - Humanista ​kódexek nyomában
A ​középkori kódexnek tulajdonképpen két élete van: a első, amikor megírják és használják. A második, az igazi élete akkor kezdődik, amikor évszázadok múltán előkerül a feledés homályából...

Eisler János - Kis ​könyv a Szent Koronáról
Mikor ​készült a Szent Korona pánt része, s lehetséges-e, hogy két részének egybeszerkesztése a XI. század folyamán történt, István király szentté avatása kapcsán? Alapvetően e kérdésekre keresi a választ a muzeológus-művészettörténész szerző. A kettős szerkezetű Szent Korona egykori összeállításának időpontmeghatározásában a kutató azt az utat választja, amely a kettős korona teológiai tartalmából következhet. Hogy Krisztust kétszer jelenítik meg az egyesített koronán, és a szokásos tizenkét apostol helyett csak nyolcat ábrázolnak a pánton, kulcsfontosságú rész a teljes program és a keltezés datálásához. A koronának valamiképp köze van a felkenéskor elimádkozott Credóhoz, amelyben az 1054-es egyházszakadás után a filioque formula volt a Romai Egyházban érvényes. Az egybeszerkesztett korona típusában nem idegen a XI. században ismert, mind a nyugati, az ún. Bügelkrone és a keleti, az ún. Kalemaukion koronatípustól. Ennek igazolására bőséges, illusztrációkkal dokumentált analógiákkal szolgál a szerző. A Szent Korona egybeszerkesztésére vonatkozóan felteszi, hogy a Bizáncból érkezett abroncsot es a XI. század folyamán készített pántot akkor szerkesztik egybe, amikor 1083-ban István királyt szentté avatják, és István felemelésekor – az egyházi szentté avatás szertartásakor – ezzel a jelvénnyel érintik a sírból kiemelt koponyáját. A tanulmányt a Szent Koronáról készült 15, s az egykorú analógiákat bemutató 10 színes kép és 50 fekete-fehér illusztráció kíséri.

Thuróczy János - A ​magyarok krónikája
E ​kötet magyar fordításban pontosan azt a szöveget közli, amely latinul 1488-ban gyors egymásutánban két nyomtatott kiadásban, Brünnben és Augsburgban is napvilágot látott: Thuróczy János krónikáját a magyarok történetéről a kezdetektől Mátyás királyig, valamint Rogerius gesztáját a tatárjárásról. Thuróczy János, az első világi történetíró Mátyás udvarában szolgált, előbb a kúria jegyzőjeként, majd élete végén a királyi személyes jelenlét bíróságán ítélőmesterként. Művének első részét (Károly Róbert uralkodásáig) a középkori krónikás hagyomány alapján készítette el, Nagy Lajos koráról saját művébe másolta Küküllei János egy évszázaddal korábbi krónikáját (mely csakis ennek köszönheti fennmaradását), a Nagy Lajostól Mátyásig terjedő korszak pedig Thuróczy eredeti alkotása. A magyarok krónikája középkori krónikairodalmunk összegző, legteljesebb lezárása. Rogerius mester itáliai származású pap, aki a pápai legátus kíséretének tagjaként került Magyarországra, s itt élte át a tatárjárás (1241-1242) véres időszakát. Siralmas ének a tatárok magyarországi pusztításáról című művét közvetlenül az események után írta, saját élményei alapján. A mű azonban távolról sem csupán élménybeszámoló, hanem objektív elemzéseket tartalmazó, oknyomozó történeti munka, középkori irodalmunk kiemelkedő alkotása. Fennmaradását szintén csak annak köszönhetjük, hogy elkészülte után közel negyed évezreddel Thuróczy János függelékként krónikájához csatolta és kinyomatta, hiszen nemhogy kézirata nem maradt fenn, de még csak egy utalás sem arról, hogy Thuróczy előtt bárki ismerte volna. A két mű együtt pedig olyan kötetet alkot, melyet fél évezrede Mátyás király is kezében tartott...

Szekfű Gyula - A ​magyar állam életrajza
Nemcsak ​Szekfű pályájának, de a magyar történetírás fejlődésének is jelentős mérföldköve ez a kötet. Szekfű megállapítja, hogy a magyar tömegek romantikus és liberális történeti illúziói rendületlenül tartják magukat, s "szinte gyermekesnek tetsző, színpadias történetszemlélet" jellemzi a "nagyközönséget". A magyar állam életrajzával Szekfű jelentős kísérletet tesz a történeti hamis tudat homályainak szétoszlatására. Felfogásában gyökeresen eltér minden korábbi összegzéstől. Gondolatmenetének pillérei Szent István és Széchenyi István. Szekfű bennük olyan államférfiakat lát, akik nemzetük számára új, dinamikus, a fejlett környezethez közelítő pályát jelöltek ki; akik európai léptékkel mérték a magyarság távlatait. Mindez a könyv 1917-es magyarországi megjelenésekor alapvetően újnak számított, de meglepő volt beosztásában, periodizációjában és a felhasznált források kezelési módjában is. Szekfű Gyula munkája egy nagy gondolkodó véleménye a magyar történelem "anatómiájáról".

John Lukacs - A ​történetírás jövője
"A ​civilizáció szerény, de szilárd őrzőinek kell tekinteniük magukat" - írja a kiváló történészprofesszor pályatársairól, akik "ebben a most kialakuló képi, primitív és egyre inkább absztrakciókra épülő korban" továbbra is ragyogó történelmi munkákat hoznak létre. John Lukacs korábban is számos könyvében, tanulmányában kifejtette már markáns véleményét saját hivatásának állapotáról, de most a korábbiaknál is élesebben fogalmaz. Kultúránk válsága közepette, amikor egy egész korszak ér véget, a történetírásban is bizarr jelenségeket látunk: kérészéletű divatirányzatokat, "hóbortokat", hamisításokat, a világ számos vezető politikusának "történelmi tudatlanságát", a történelemtanítás visszaszorulását a középiskolai és egyetemi oktatásban... S mindezeket sorra véve a szerző felteszi az aggódó kérdést: mi fog történni a történelmi tárgyú könyvekkel, és olvasni fogják-e még őket? Lukacs bíztató jelenségeket is lát: az emberek egy részének megnövekedett "történelmi étvágyát" például, vagy azt, hogy a szépirodalom egyre inkább átitatódik történelemmel: manapság jóformán minden regény történelmi regény... A történetírásnak, vallja, amely inkább irodalmi, mint tudományos tevékenység, igenis van, kell, hogy legyen jövője - mert tudásunk jórészt a múltból fakad. Paradox módon bizakodással tölthet el bennünket, hogy a történelem kiszámíthatatlan. Akár optimista, akár pesszimista forgatókönyveket vázolnak fel a mai folyamatok alapján, a történelmet szinte mindig tévesen jósolják meg azok, akik vállalkoznak erre. John Lukacs nem is jóslatokra vállalkozik ebben a könyvében, hanem elegánsan, tömören, olvasmányosan összefoglalja hosszú és kimagasló pályájának megannyi fontos gondolatát.

Carlo Ginzburg - A ​sajt és a kukacok
Egy ​XVI. századi molnár világképe. Carlo Ginzburg az elmúlt évtizedek olasz történetírásának meghatározó alakja, a bolognai egyetem népszerű professzora. 1988-tól Kaliforniában is tanít. A történettudományt megújító módszertani kísérletezés egyik vezető egyéniségeként a mikrotörténelem irányzatát képviseli. Egy másik módszertani eljárás is kötődik a nevéhez, a történelmi morfológiának nevezett nyomolvasó-jelértelmező elemzés, amelyet a népi kultúra és a művészettörténet területén is megpróbált alkalmazni.

Rómer Flóris - Ipolyi Arnold - Fraknói Vilmos - Egyház, ​műveltség, történetírás
Rómer ​Flóris, Ipolyai Arnold és Fraknói Vilmos A XIX. század második felének kiváló historikusai közé tartoztak, munkásságuk jelentős hatással volt a történeti tudományok fejlődésére. Rómer Flóris a magyar régészet egyik megalapítójának, a tudományág hazai úttörőjének tekintik, aki történettudósként is értékes alkotásokkal hozzájárult a korabeli polgári történettudomány fejlődéséhez. Ipolyi Arnold a néprajztudomány magyarországi klasszikusai közé számít nagyszabású fiatalkori monográfiája, A magyar mythológia révén. A kötetünkben közreadott részletek elsősorban művelődéstörténeti írásait, egy összefoglaló magyar művelődéstörténet előtanulmányait tartalmazzák. Fraknói Vilmos jelentős életművet hátrahagyó történész volt, akinek gazdag irodalmi hagyatékából csak néhány kedvelt témájúból vett szemelvényre jutott hely e kötetben. Élete során foglalkozott Pázmány Péterrel, aki sok tekintetben példaképe volt, és szinte haláláig foglalkoztatta Martinovits Ignác személyisége, a magyarországi jakobinus mozgalomban betöltött szerepe.

Gérard Noiriel - A ​történetírás "válsága"
A ​legutóbbi években számos vita bontakozott ki a nemzetközi történeti szakirodalomban és a legkülönbözőbb szakmai műhelyekben a történészmesterség értelméről, a történettudomány feladatáról és állapotáról, és ennek során sokan egyenesen "válságról" is beszéltek. A szerző áttekinti a viták hátterében álló, egymással nem egyszer ütköző, napjaink történetírásában meghatározó érv- és elméletrendszereket, kimerítő historiográfiai ismereteket és egyben kritikai eszközöket nyújtva az olvasáshoz. Az elméleti és történeti áttekintés és az azt követő konkrét elemzések (a szakmai és intézményi érdekérvényesítő mechanizmusokról, a tudományos minősítések rejtett oldalairól, a szakkönyvkiadásról) a tudományos élet általános törvényszerűségeire világítanak rá, s így minden, a tudománytörténet, a tudományelmélet és a tudománypolitika iránt érdeklődő olvasó figyelmére számot tarthatnak. Gérard Noiriel történész, a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales tanára, a Genéses tudományelméleti folyóirat szerkesztője.

Gyáni Gábor - Történészdiskurzusok
Valamivel ​több mint egy évtized írásait gyűjtöttem össze a tanulmánykötetemben azért, hogy a tágabb olvasóközönség is megismerkedhessen kollégáim történelemértelmezéseivel. Mások hangján szólal meg tehát a múlt a könyvben, ám enyém a szelekció és az értelmezés felelőssége. A historiográfiának nem az életrajzi és faktográfiai műfaja vonzott, amikor történetírói történetek rekonstruálására, elemzésére és kritikájára vállalkoztam, hanem elsősorban a tudományos diskurzus foglalkoztatott. Az utóbbi néhány évtized magyar történetírásának mérvadó diskurzusai közül válogattam a terepszemle során, azokra fordítva több figyelmet, melyekkel kapcsolatban magam is tevékeny kutatóként vettem részt a munkában. A sokféle történetírói interpretáció e könyvben olvasható megannyi interpretációjával szerettem volna bebizonyítani, hogy a történetírás olyankor (is) felettébb izgalmas tevékenység, ha nem primer források alapján jeleníti meg a múltat, és persze akkor sem kevésbé érdekfeszítő, ha művelőit nem a közvetlen politikai hasznosulás vezeti diskurzusaik során. (Gyáni Gábor)

Bertrand Russell - A ​hatalom
A ​mű a hatalmat mint az emberi társadalom alapvető energiaforrását vizsgálja, amely nélkül a társas létet előnyben részesítő emberiség képtelen lenne megszervezni önmagát. Elegánsan kalandozva az emberi civilizációk ötezer éves történetében Russell igyekszik történetileg tipologizálni a hatalom legfontosabb megnyilvánulási formáit: a papi hatalmat, a királyi hatalmat, a nyers erőszakot, a forradalmi hatalmat, a gazdasági hatalmat, a véleményformálók hatalmát és a meggyőződéses hit hatalmát. Ugyanakkor fogalmilag, filozófiailag is igyekszik megragadni a hatékony elveket, vagyis izgalmasan elemzi a hatalomra irányuló emberi ösztön működését, a vezérek és követőik viszonyát, a hatalom viszonyát az erkölcsi elvekhez, az erkölcsfilozófiák hatalmát, az egyén illetve a hatalmi szervezetek viszonyát, a hatalmi szervezetek biológiáját, s végül a hatalom megszelídítésének esetleges lehetőségeit. A könyv még a második világháború előtt íródott, de szövegét később, az ötvenes években Russel módosította a háború szörnyű tapasztalatainak megfelelően. A rendkívüli erudícióval, igen élvezetes, ugyanakkor tárgyszerű stílusban megírt klasszikus munkát a filozófia, a civilizációelmélet, a politológia, a történettudomány szakemberei éppoly nagy haszonnal forgathatják majd, mint az egyetemi hallgatók illetve a széles nagyközönség.

Erich von Däniken - Idegen ​civilizációk nyomában
Évezredekkel ​ezelőtt földönkívüli asztronauták jártak a bolygónkon és korai elődeink "isteneknek" tartották őket. de vajon miért akartak az idegenek csillagközi útra indulni? Egyedül vagyunk-e a világűrben? A Földünk lehetett-e célja az idegenek űrutazásának? Ezekre és sok más kérdésre próbál Däniken választ adni. A rengeteg támadás ellenére nem veszítette el a bátorságát és újabbnál újabb bizonyítékokat tár elénk, melyek alátámasztják elméleteit és spekulációit. Magyarországon először jelenik meg olyan Däniken mű, melyen közel 400 fotóillusztráció található.

Kristó Gyula - Makk Ferenc - Az ​Árpádok
E ​kötet az Árpád-ház valamennyi uralkodójának életrajzát tartalmazza. A portrék a IX. század elejétől a XIV. század első évéig terjedő mintegy ötszáz esztendőt fogják át. Jelen esetben azonban nem, vagy nem kizárólag politikatörténetről beszélhetünk. Az életrajzok középpontjában az ember áll, így a fél évezred alatt változó történelmi korok is csak az egyes személyek sorsa alakulásának tükrében mutathatók be. A sokszor hiányos, ellentmondásos és torzító tudósítások mögött így felsejlenek az uralkodók tetteinek egyéni mozgatórugói, lélektani motivációi. A könyv a legfrissebb kutatások eredményeinek felhasználásával készült. Mind az életrajzok, mind a kötetben található genealógia tartalmaz olyan új, még sehol nem publikált adatokat, melyek az olvasás nyújtotta szórakozás mellett a tudományos ismeretterjesztés magas színvonalát is garantálják.

Ismeretlen szerző - Magyarország ​vegyes házi királyai
A ​magyar királyi trónon az Árpádok fiágon történt kihalása (1301) és a mohácsi csatavesztés (1526) közti 225 év alatt 14 uralkodó ült, akik hét dinasztiába tartoztak (Pfemysl, Wittelsbach, Anjou, Luxemburg, Habsburg, Jagelló, Hunyadi). Joggal illeti meg tehát e csaknem negyed évezredet a vegyes házi királyok kora elnevezés. A jelen könyv e 14 király élettörténetét mutatja be jeles külföldi (cseh, lengyel) és hazai történészek tollából, akik hiteles forrásokon nyugvó, életteli képet rajzolnak az uralkodókról. A hangsúly ezúttal nem a sorsdöntő eseményeken, nem az országos és nemzetközi politikán van, hanem az emberen, aki - királyi koronával a fején is - a szerencse forgandóságának kitett esendő lény, családot szeretne maga körül, dicsőségre vágyik, kalandos vállalkozásokba fog, és nincs védve az ellene fordított gyilokkal szemben.

Karl Löwith - Világtörténelem ​és üdvtörténet
A ​teológia és a filozófia előjoga empirikusan megválaszolhatatlan kérdések felállítása. Ilyenfajták azok a kérdések, melyek az első és a legvégső dolgokat érintik - s éppen azért őrzik meg jelentőségüket, mert semmilyen válasz nem hallgattatja el őket. Komolyan a történelem végső értelmére kérdezni - ez túllép minden tudhatón és elállítja lélegzetünket; vákuumba helyez bennünket, melyet csak remény és hit tölthet ki. A görögök szerényebbek voltak. Nem a világtörténelem végső értelmének kiderítésén mérték magukat. Megragadta őket a természetes kozmosz látható rendje és szépsége, a keletkezés és pusztulás kozmikus törvénye volt történelemmegértésük mintája is. E klasszikus mű kihátrálás a történelemfilozófiából - melybe ragyogó bevezetést nyújt.

Jürgen Habermas - A ​társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása
Jürgen ​Habermasnak, a Frankfurti Iskola második generációja legszélesebb körben elismerést szerzett tagjának több mint három évtizede írt alapműve mára a szociológiai és a történettudományi képzés egyik általánosan elfogadott tankönyvévé vált. Az új kiadást ez önmagában is indokolná. A szerző ehhez azonban az 1990-ben írt előszavában (mely e kötetben olvasható először magyarul) indokként hozzáteszi azt az időszerűséget is, "melyet a nyilvánosság szerkezetváltozásának szemünk láttára kölcsönzött a Közép- és Kelet-Európában zajló pótló (utolérő) forradalom". Habermas a modern nyilvánosság modelljét történetileg "az államhatalom parlamentarizálódásának" elemzése révén, az angol és a kontinentális változatok bemutatásával rekonstruálja, míg eszmetörténetileg a liberális természetjogi törvénykoncepciók és a kanti politikai filozófia belátásainak bevonásával vázolja fel. Habermas a korabeli politikai gondolkodásban kialakult nyilvánosság-, illetve demokráciafelfogásokhoz méri ezen elveknek a politikai intézményekben ténylegesen megvalósult alakjait: úgy látja, hogy a politikailag működő nyilvánosság eszménye "ideológia volt és ugyanakkor több is volt mint puszta ideológia". Végkövetkeztetése szerint "a jóléti állam tömegdemokráciái normatív önértelmezésüknek megfelelően csak addig tekinthetik magukat folytonosnak a liberális jogállam alapelveivel, ameddig komolyan veszik a politikailag működő nyilvánosság parancsát".

Kocsis István - Történészek ​a kereszten avagy Az áldozatok bosszúja
A ​dokumentumregény román történészeinek (költött személyek vagy álnevet viselők?) a tragikus végű vitán elhangzott állásfoglalásaiból: "Ha nem válik román közönség előtt nevetségessé az a politikus, aki előszedi a történelemhamisítás lomtárából a jól bevált jelszavakat a kétezer éves román államiságról, a románság erdélyi őshonosságáról és más bombasztokat pufogtat, akkor Romániában valódi demokrácia sosem lesz. (...) Ha nem teremtjük meg a valódi román történelemtudományt, akkor a román nemzetté válás nem fejeződik be, s a Románia-kísérlet megbukik, a román nép szánalmas agónia után kimúlik." "Nincs szüksége a román nemzetnek arra a történelemkönyvre, amelyet önök a román nemzet első valódi történetének neveznek. (...) Sikereit a mi nemzetünk nem az igazságra hivatkozva érte el. S ha győzedelmeskedhetünk hazugságra hivatkozva, akkor a hazugság Istené és az igazság a Sátáné." "Ha Európa talán egyetlen államilag támogatott fasiszta pártját mi hazug módon Vatra Româneascának neveztük el, akkor Európa valóban tapsolni fog? Elhiszi, hogy a Vasgárda nem veszedelmes, hanem ártalmatlan, sőt hasznos Vatra Româneascának (Román Tűzhelynek) átkeresztelve? Lehet, hogy elhiszi, hiszen Európa eléggé vaksi. De ha van Vatra - akár Vasgárdának hívják, akár Tűzhelynek becézik - előbb utóbb teljesíteni fogja »kötelességét«. Pogromot szervez - magyarok ellen előbb, vagy román politikai ellenfelek ellen? -, hisz az erőszak és a hazugság istenítésén kívül nincs más ideológiája." "Az igazság az, hogy a történelem igazságai magyarosítanak! Küzdenünk kell a magyarosítás ellen! Meg kell szabadulnunk elmagyarosított lelkünktől, újjá kell teremtenünk régi lelkünket. (...) De a célunk a magyarosodás megakadályozása mellett a románosítás. Igazságtalanul sújtotta-e Trianon a magyarságot? Ha őszinték vagyunk, akkor csak azt válaszolhatjuk, hogy igen. Igazságtalanság, hogy Romániának Magyarországból kétszer akkora terület jutott, mint amennyi az etnikai elv alapján járt volna neki? Igazságtalanság. Mikor válik ez az igazságtalanság igazsággá? Amikor az egész Romániához csatolt terület megtisztul a magyaroktól. Miért válik ezzel igazsággá? Mert akkor igazságos voltát többé senki sem kérdőjelezi meg." "Csak egyetlen járható utunk van: meg kell tanulnunk együtt élni az igazsággal. Meg kell tanítanunk népünket együttélni az igazsággal." A hét történész a román nép első igazi történetét közvetlenül az 1989. decemberi fordulat után, 1990. január 3-án kezdi el írni. Munkájukat addig folytatták, amíg az új hatalom engedte. 1990. május 8-ig... Könyvünk anyagát egyikük szerencsére kijuttatta Nyugat-Európába.

Gyáni Gábor - Az ​elveszíthető múlt
A ​múlt nem a jelen meghosszabbítása az időben visszafelé, és nem is csupán a jelen előkészítése vagy közvetlen meghatározója. A jelen avatja történelemmé a múltat, bár tagadhatatlan, hogy korábban szerzett ismereteink beépülnek a mindenkori jelen történeti tudatába. A történész kutatási tapasztalatai nem feltétlenül vágnak tehát egybe a történelem szereplőinek tapasztalatával. Megismerhető, megérthető vajon a múlt, ha csupán a jelen fénytörésében pillanthatjuk meg? A probléma feloldhatatlan. A mentalitások múltjának kutatása ellenben segít tudatosítani a jelent a múlttól elválasztó idegenséget, és megteremti a történeti elbeszélés lehetőségét. Ezáltal a múlt és a jelen tapasztalati világa – ha feloldhatóvá nem is, de – összeegyeztethetővé válik.

Sz. P. Tolsztov - Az ​ősi Chorezm
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - JLG ​/ JLG
„Azt ​hiszem, lehet logikát találni abban, amit eddig rendeztem.” – mondja Jean-Luc Godard. „Filmet csinálni, ez minden. Egyszerre élvezettel és komolyan kell őket csinálni. Ha komolyan csinálunk valamit, akkor láthatjuk, hogy nem lehet akárhogyan leforgatni, mert különben nem létezik. A film, ha lehet ezt mondani, valamiféle külső pszichoanalízis. Ha valaki sokat foglalkozik magával, attól beteg lesz, de azt is jelenti, hogy beszélgetni akar valakivel. Amikor valaki kétségbe van esve, nem mosdik. A mai filmek zöme nem mosdik már.”

Jean Bodin - Az ​államról
Az ​állam legfőbb feladata az alattvalók biztonságának és javainak megőrzése - állítja Jean Bodin. Úgy véli, legalkalmasabb erre az örökletes abszolút monarchia, mert ez vethet gátat a legfőbb rossznak, az anarchiának. Bodin, a lenyűgözően művelt történész, kiváló jogász és gyakorló politikus a XVI. század második felének ismétlődő polgárháborúk dúlta Franciaországában élt, szeme láttára foszlott szinte semmivé a központi hatalom a vetélkedő, egymást gyilkoló hugenotta és katolikus párt között. A csaknem korlátlan hatalmú királyban tehát nem a valóságot, hanem eszményét, egy általa kívánt, vágyott állapotot ír le. Ez az eszmény természetesen elavult mára, a könyvnek mégsem csak történeti érdekessége van. Néhány problémával, főleg központi kategóriája, a szuverenitás fogalmával kapcsolatban máig ható gondolatokat fejt ki, s módszere is joggal teszi az elméleti igényű politikai gondolkodás egyik klasszikusává. Reméljük, francia stílusának sajátos bájából nem veszett el túl sok a válogatás és fordítás közben.

Juhász Dezső - A ​magyar tájnévadás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ernst Breisach - Historiográfia
Egész ​sor kiváló monográfia foglalkozik a történetírás egyes korszakaival és aspektusaival. E művek értéke felbecsülhetetlen, mégsem kárpótolnak egy átfogó, összefüggő historiográfiai feldolgozás hiányáért. Ernst Breisach Historiográfia című műve a ma legszélesebb körben elfogadott szakmunka a nyugati történetírás egyetemes történetéről. Sikerének titka, hogy a szerző e könyvében szakít a historiográfiát a 19-20. században jellemző mindkét fő irányzattal: a pozitivista-enciklopédikus deskriptív módszerrel éppúgy, mint a droyseni hagyományokat követő történetelméleti megközelítéssel.

Ránki György - Mozgásterek, ​kényszerpályák
Ránki ​professzor tanulmányai jól reprezentálják történettudományunk legújabb kérdésfelvetéseit és eredményeit. A szerző tudós-magatartása egészen más jellegű, mint amit a történészekről alkotott hagyományos kép diktálna. Van-e értelme a történelemnek és a történetírásnak? - kérdi az első tanulmány. Az igenlő válasz sem jelent fölmentést a probléma állandó szem előtt tartása alól. Ránki tehát tudja, hogy a modern kor történettudósa nincs birtokában a bölcsek kövének; kérdéseit, eljárásmódját, fogalmait újra és újra végig kell gondolnia. Tudja, hogy európai tájékozódás nélkül nincs modern történészet: a kötet egy sor írása behatóan ismerteti e tudomány új módszereit is. A gyűjtemény legtöbb darabja természetesen konkrét kérdésekre keres választ. Milyen szerepet játszott Budapest az ország modernkori fejlődésében? Hol és miért szavaztak 1939-ben oly sokan a nyilasokra a budapesti választásokon? Miért lett Magyarországból - a látszólag legvonakodóbb csatlósból - a németek utolsó csatlósa a második világháborúban? Ezek a kérdések mélyen érintik a mai olvasót. De érinti a kötet legáltalánosabb problémája is: mit tehet a történettudomány azért, hogy mind szervesebb része legyen az emberek, nemzetek, társadalmak önismeretében?

Fügedi Erik - Az ​Elefánthyak
A ​nemesség társadalmi alapegysége nem a mai értelemben vett család vagy háztartás, hanem az azonos őstől fiágon leszármazó családok összessége volt. Fügedi Erik a Nyitra és Pozsony megyében birtokos Elefánthyak három évszázados középkori pályafutását tárja fel levéltári források segítségével.

Hahn István - Naptári ​rendszerek és időszámítás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

John H. Arnold - Történelem
John ​H. Arnold, a University of East Anglia középkorkutató és történetfilozófia professzora a múlt krimiszerűen izgalmas töredékei - egy középkori gyilkosság krónikája, egy 17. századi elhagyott nő segélykérelmi ügye, egy rabszolgának született, faji és nemi egyenjogúságért küzdő fekete nő beszédének dokumentumai - kapcsán mutatja be, hogy mi is a történelem, mire használhatjuk, mit tudhatunk meg belőle, és milyen szempontok alakították a történetírást az ókori görögök mesés történeteitől a későbbi korok nagy narratíváin át napjaink tudósainak történetszemléletéig. Arnold közvetlen hangú, sziporkázóan okos és szellemes könyve nemcsak a múlt kutatásának szerteágazó lehetőségeit és zsákutcáit mutatja meg az olvasónak, hanem a felfedezés izgalmát kínálva szembesít jelenünkkel, és benne önmagunkkal.

S. Nagy Katalin - "Pompázik ​fénnyel a ház..."
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

John Lukacs - A ​történelmi tudat, avagy a múlt emlékezete
John ​Lukacs történészprofesszor főművét, gondolatainak legteljesebb foglalatát tartja kezében az Olvasó. A szerző így ír könyvéről: A történelmi tudat nem történelemfilozófia, hanem annak fordítottja: egy sokoldalúan megalapozott és kifejtett történelmi filozófia. Nem a történelem szisztematikus megismerhetőségét, hanem épp ellenkezőleg, megismerésünk mély, ámde sok tekintetben nem szisztematikus történetiségét kívánja szemléltetni. Sok mindennel foglalkozik: történelmi tudatunknak a tizenhetedik század óta tartó fejlődésével; a ma már széles körben elterjedt történelmi gondolkodással; az okok alapproblémáinak szükségszerű újragondolásával, olyan hívságosabb dolgokkal egyetemben, mint a közvélemény és a néphangulat; "tény" és "fikció" valódi jelentésével; korunk történelmi hatóerőinek rangsorolásával, a legkevésbé fontostól (a közgazdaságtantól) a legfontosabbig (a gondolkodásig) terjedően; a kategóriák és tendenciák közti különbséggel, amely az emberi jellemvonásokig vezet, és magában foglalja a makacsul tovább élő nemzeti jellemvonásokat is; képzelet és emlékezet, sőt "evolúció" és történelem viszonyával; a történész és tárgya, vagyis a "megfigyelő" és a "megfigyelt" közötti óhatatlan kölcsönhatás immár esedékes belátásával, ami végső soron oda vezet, hogy a történelmi megismerésnek ez a szemlélete egybevág a kvantumfizika bizonyított megállapításaival, miáltal az úgynevezett újkor végén mélyen át kell gondolni a karteziánus és newtoni világképet. Az 1955-1968 között írt és 1985-ben átdolgozott kötet magyar fordítását Lukacs professzor átnézte, az eredeti angol szöveghez képest helyenként kisebb változtatásokat eszközölt, s a művet jelen formájában hagyta jóvá és kívánta magyar olvasói elé bocsátani.

Csapodi Csaba - Az ​Anonymus-kérdés története
"Azt ​a törekvést próbálom bemutatni, amellyel történészeink, irodalomtörténészeink, nyelvészeink megkísérlik félrevonni a csuklyát, és arcába nézni annak a titokzatos alaknak, akiben a művész minden tudománynál mélyebben sejtette meg az Anonymus-kérdés lényegét."

Yosef Hayim Yerushalmi - Záchor
A ​kollektív történelmi emlékezés bibliai parancsa a judaizmus kategorikus imperatívusza, fennmaradásának egyik kulcsa. A zsidókról azt tartják, hogy a leginkább történelem orientált népek közé tartoznak, a leghosszabb és legjobban átélt emlékezettel rendelkeznek, s mégis: a közelmúltig a történetírás és a történeti szemlélet soraikban alárendelt szerepet játszott. Ahogy a szerző írja, a múltnak nem a történész volt az őrzője. A Záchor ezt a meghökkentő tézist fejti ki a legrégibb időktől a jelenkorig. Azt vizsgálja, milyenfajta történelmet becsültek a zsidók, múltjuknak mely részére kívántak emlékezni, hogyan őrizték és hagyományozták azt át, hogyan elevenítették fel, amire emlékezetük irányult. A nagy tudással, elokvenciával és szenvedéllyel írott könyv nem csupán a zsidó történelem tanulmányozói számára tanulságos munka, hanem mindazok érdeklődésére számot tarthat, akiket a történelem dinamikájának, a csoportos emlékezetnek a kérdései vagy a modern nyugati kultúra történetfilozófiai aspektusai foglalkoztatnak.

Ismeretlen szerző - Munkásmozgalomtörténeti ​lexikon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.