Ajax-loader

'novella' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Alekszandr Szolzsenyicin - Ivan ​Gyenyiszovics egy napja
Valahol ​a távoli sztyeppén az utolsó sztálini évtized elején egy fogolytáborban élt az "ismeretlen" Ivan Gyenyiszovics Suhov; az ő egyetlen napjának részletes krónikája az immár világhíres kisregény. Egyetlen teljességgel szokványos napjáé, amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át... A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor. Vagyis tengeti a tábor a maga emberlét alatti életét, melynek inkább csak a külsőségeit szabályozza az őrség, valódi törvényeit a sajátos fogolylét alakítja, amely ugyan sokszor kegyetlen, mégis emberarcúbb, mint a személytelen világ, amely ide küldte őket. A látszatra jelentéktelen, epizódszerűen és időrendben egymásra következő események nem pusztán -- epikai értelemben -- illusztratív értékűek és funkciójúak, hiszen Szolzsenyicin minden, apró-cseprőséget megjelenítő mondata magában hordozza a műnek is koherenciát adó legnagyobb borzalmat jelentő mondandót: a végeérhetetlen rabságban megáll az idő, egyszerűen nincs is már jelentősége, értelme. S hogy ebben a szigorúan időszerkezetű elbeszélésben a túlélésre összpontosító hős és fogolytársai számára ennyire megszűnhet az idő fogalma, ez az ellentmondás hordozza igazán a regény valódi jelentését: a diktatúra embertelenségét, a kegyetlen tekintetnélküliség következményeinek látleletét. A hétköznapi szenvedés ábrázolásakor az író nem infernális kínokat jelenít meg, "csupán" leírja az ötdekás zabkásaadagokért folyó közelharcot, a darabka szalonnával megvesztegethető brigádparancsnokok részrehajlását, az életben maradáshoz minimálisan szükséges feltételek megannyi részelemét és a túlélés egyéni manővereit, a rabok szívszorítóan leleményes ügyeskedését. Eszköztelen, ám markánsan rideg realizmussal szól tehát az író egyetlen napról, amely magában hordozza az ártatlanokra kiszabott büntetésidő végtelenségét, így mondva ítéletet minden megalázó, személyiséget megnyomorító, életet ellehetetlenítő diktatúrára. A kisregénynek -- tagadhatatlan irodalomesztétikai értékén túl -- dokumentumjelentősége is van, hiteles híradás az ötvenes évek szibériai lágereiről.

Tamási Áron - Tamási ​Áron összes novellái
I. ​kötet. Novellái többnyire a székely falu világát ábrázolják, mesei ihletésű, költői realizmussal, mókázással és humorral mutatva be szegénysorsú, de életrevaló hőseit. Szociális érzékenységgel tárja fel a társadalom belső ellentéteit. Hősei emberi nagyságot tanúsítanak a tragédiákban, s szinte emberfölöttivé magasztosulnak (Tüzet vegyenek; Zeng a magosság). Más novellatípusok is szerepelnek a kötetben: népmesei szálakkal átfűtött, pajzán történetek (Ördögváltozás Csíkban), s a székely falu és lakóinak bensőséges, szeretetteli rajza (Mihályka, szippants; A legényfa kivirágzik), vagy messianisztikus, a metafizika világába kalandozó írások (Ecet és vadvirág). Tartalmazza a kötet az egyik legérdekesebb, sok vitát kavaró elbeszélését, a Siratnivaló székelyt, melynek romantikus stílusa, az egyetemes emberi kérdéseket kutató mondanivalója új utat jelöl művészetében. A II. kötet a 30-as évek termését tartalmazza. Tamási Áronnak ez az alkotói korszaka - amely lényegében az 1940-es évekig, a háborús esztendőkig, illetve Budapesten való letelepedéséig tartott - a novellák tekintetében a legtermékenyebb és legjelentékenyebb periódus; részint folytatta a pályakezdés tematikáját, részint megújította kisprózája szemléletmódját, éspedig azzal, hogy látása valóságközelibb, ábrázolásmódja kevésbé áttételes lett, miközben őrizte az egyetemes emberi kérdések megfogalmazásának művészi szándékát. A valósághoz való közelebb kerülésének legtanulságosabb darabja a külvárosi kocsmatörténet, a Szeder és Butyka, mely a maga "konok realizmusával" a városi létforma kemény bírálata. Tamási valamennyi története végül is az emberség keresésének, a humánus és méltó élet lehetősége felmutatásának egy-egy gyönyörű darabja, főként a játékosság és azon belül is a nyelvi erő eszközeivel hatóan. Ebben az időszakban kedélye csak ritkán fordul borúsra, hangja tragikusra (Pókos magyar; Mikes Kelemen), főleg akkor, ha székely népe sorsa fölé hajol (Erdélyi társaság). Az egyik leggazdagabb eszköztárú, legszebben szóló magyar prózaíró világa tárul föl e két kötetből is az olvasó előtt, aki megfigyelheti az író verizmus nélküli realizmusát és tündéri-mitikus látásra való erős hajlamát, érdekfeszítő cselekményvezetését és - újra meg újra - rendkívüli nyelvi hatásosságát. Ez a stilizáció - mely a népnyelv originális rétegeiből vétetett - kivételes hangulatteremtő erővel közvetíti az író és hősei mondandóját, érzelmeiket, kinyitja az ábrázolás távlatát, ugyanakkor természetessé teszi, közel hozza a költőiséget, a tündériséget, a mitikusságot és a líraiságot. Tamási nyelve hű tükre sajátszerű "ellentmondásosságának": a gond, a baj, a szegénység árnya mögül mégis földerengő életerejének, derűjének, jövőperspektívájának, az Igazítás a világon eltökéltségének.

Moldova György - Magyar ​atom
"1952-ben ​kerültem be a Színház és Filmművészeti Főiskolára - nem színésznek jelentkeztem, volt otthon tükör, hanem dramaturgnak. Már az első nap bementem a könyvtárba, hátha itt megtalálom azokat a könyveket, melyeket a kiszuperált villamoson hiába kerestem. Egy színésznövendék állt előttem a sorban. - Elvtársnő - mondja a könyvtárosnőnek -, megvan maguknak az "Egymillió pici Krisztus"? - Egymillió pici Krisztus?! Ki írta? - Lenin. Úgy hallottam, nagyon érdekes. Eltartott vagy negyedórát, amíg rájöttek, hogy a jövendő nagy jellemszínésze az Empiriokriticizmus-ra gondol, hóna alá fogta a vaskos kötetet, és elégedetten távozott." A 8888-as Italboltban a montreáli közvetítéseket hallgatták egy zsebrádión, mikor az esélyes úszók sorra kiestek az előfutamokból, mindenki fel volt háborodva, csak H. Kovács legyintett lekicsinylően. - Nem kell olyan nagyigényűnek lenni, kedves uraim, inkább örüljünk, hogy a fiúk nem fulladtak bele a vízbe. Itt egy nagy úszó volt: Istók az FTC-ből, a többiek: futottak még: Kacor király, Rizibizi. - Istók? Még nem hallottunk ilyen nevű úszóról. - Pedig néhány évvel ezelőtt még sokat beszéltek róla, főleg, amikor olyan hirtelen eltűnt. - Miért tűnt el? H. Kovács széttárta a karjait: - Ez megint egy szigorúan titkos, úgynevezett dupla nullás államtitok, nem kockáztathatom a személyes biztonságomat azzal, hogy közlöm magukkal. - Akkor mit csináljunk? H. Kovács közelebb hajolt a kíváncsiakhoz, és száját félig eltakarva suttogta: - Próbáljanak talán leitatni, hátha akkor könnyebben beszélek. Rendeljenek, mondjuk, egy tömbházmestert. - Az mi? - Három régi házmester egyben: kilenc deci bor, hat deci szóda.

Hitchcock__alfred_-_neh%c3%a9z_nap_a_veszt%c5%91helyen
Nehéz ​nap a vesztőhelyen Ismeretlen szerző
elérhető
7

Ismeretlen szerző - Nehéz ​nap a vesztőhelyen
A ​szerző által válogatott novellákból megtudhatjuk, - hogyan üzen a halott lány? - hogyan szabadulhatunk meg a gyors karriert befutott főnökünktől? - unalom ellen festessük-e meg a portrénkat? - milyen végzetes, ha összetévesztenek a koronatanúval. - a talált pénz is bajjal járhat. - milyen veszéllyel jár, ha a macska alkoholista. - hogyan szeressük az anyósunkat?

Áprily Lajos - Álom ​egy könyvtárról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gábor Andor - Vacsora ​a Hotel Germániában
Gábor ​Andor a novellában is hű maradt ahhoz az irodalmi elvhez, mely jóformán minden írását a társadalmi élet és a történelem konkrét eseményeivel hozta összefüggésbe. Az életmű kitűnő elemzője, Diószegi András így ír a novellista Gábor Andor indulásáról és kibontakozásáról: "Mint ahogy költészetében, prózai munkásságban is van néhány figyelemre méltó dokumentuma 1905 körüli politikai radikalizmusának. Fegyelmezetten komponál, oroszosan sötéten látó novelláiban élesen körvonalaz szociális problémákat, és plasztikusan jellemez egyszerű, nyomorúságos körülmények között élő embereket... A háború éveiben írt novelláiban szentimentalizmustól ment, tiszta hangot üt meg. Az emigrációban Gábor Andor megteremti a realista novellának egy sajátságos, korszerű változatát, melynek leginkább reprezentáns darabjai A számla és a Vacsora a Hotel Germániában. Ezekben az író - elsők között az európai irodalomban - a fasizmus dehumanizáló hatását leplezi le. Pontos, aprólékosan dokumentált tényanyagot felhalmozva mutatja be a német koncentrációs táborok, börtönök életét, a rendőrségi módszereket, az egész korszak atmoszféráját. Azonban nem áll meg a bár igényes, de mégis egysíkú külső dokumentációnál. A két évtizeddel korábban kifejlesztett pszichológiai ábrázolásmódot mélyíti el, a lélektani módszerrel nemcsak jellemző típusokat, hanem differenciáltan egyénített emberi alakokat ábrázol. E korszakbeli írásaiban megrázó ábrázolást nyújt az elferdült emberi ösztönökről s a kegyetlen céltudatossággal tönkretett emberi lelkek szenvedéseiről. Emberábrázolása annyival inkább is megrázó, mert Gábor a lélektani mozzanatokat is pontosan, racionalisztikusan dokumentálja, lélekábrázolásától idegen minden homályosság, irracionális motiválás. Erős logikai érzékkel, a modern detektívregények logikus vonalvezetésére emlékeztetően követi nyomon a fasizmus gépezetének belső működését s teremt kapcsolatot a külső, fizikai, valamint a rejtett, lélektani motívumok között."

David Sedaris - Karácsony ​jéggel
Hat ​karácsonyi novella, kicsit másképp: David Sedaris módra. Hat történet a karácsonyról, pontosabban a karácsonyi feelingrõl, azzal az utánozhatatlan fanyar humorral, ami Sedaris írásaira általában jellemzõ.

R. Kelényi Angelika - Doria
_A ​lánynevelde_ című regényekben feltűnik egy gyönyörű, fiatal lány fotográfiája, akiről csak annyit tudunk, a neve Doria... Fiore és Rizzo próbál rájönni a szépség kilétére, de nem sok eredménnyel. Senki nem tudja, ki ő, kinek a családjához tartozik, és miért őrizget egy képet róla Paolo Aldioni a széfben. A Doria című novella minden kérdésre választ ad...

Sárándi József - Útszéli ​történetek
A ​panelkorszak előtti nagy építkezések legendás vándormunkásai, a cserepezők. Sárándi József személyes emlékeiből elevenednek meg a ma itt, a holnap ott munkásai, s ma már haldokló szakma akkori jellegzetes figurái, jókedvük, vaskos ugratásaik, s éppúgy félresikerült életek és mindennapok tragédiái. A költőként ismert szerző számára inaséveinek krónikája a mesteremberré (íróvá) válás vándorútjának jelképeként fogalmazódik meg. A kötet lírai önvallomás. Kíméletlen őszinteséggel szól a "bejárt út" élményeiről, a "legendás" szakma gyötrelmeiről, a munka szépségéről és a társadalom perifériájára szorult emberek hétköznapjairól

Móricz Zsigmond - Válogatott ​elbeszélések
Az ​iskola követelményeit szem előtt tartva, a kötet elsősorban a közvetlenebbül társadalmi mondanivalójú, egyszerűbb szerkesztésű és ismertebb elbeszéléseket tartalmazza. A Hét krajcár önéletrajzi ihletésű történetéből a látszólag humoros, valójában tragikus kicsengésű krajcárkeresgélés vérlázító következtetésekhez vezeti az olvasót. A Sustorgós, ropogós tafotában látszólag idilli faluképéről az elbeszélés végére derül ki, hogy mennyire hamis, mennyire csak a felszínen idilli ez a világ. A Szegény emberek az első világháború pusztításainak különös, rendkívül eredeti szempontból való ábrázolása; nem háborús történet, hanem azoknak a lelki, pszichikai sérüléseknek és következményeinek a drámai rajza, amelyeket a háború mindenkiben létrehoz. A kondás legszennyesebb inge egy kisfiú halála kapcsán mutatja be azokat az iszonyú különbségeket, amelyek "lent" és a "fent" világa között fennállnak. A Csibe-novellákat az egyik legjellemzőbb darab, a Csibe a színházban volt képviseli. A Világ végén már szép és jó című novella a kis négyéves állami gyerek, Rozika története: az Árvácskára emlékeztető rövid írás visszafogott hangja, tulajdonképpen apró, jelentéktelen eseményei ellenére is az egyik legtragikusabb, az embertelenséget leginkább felmutató Móricz-írások közül való.

Szabó T. Anna - Törésteszt
"Fejben ​dől el, de kinek a fejében? Meghaladni önmagunkat, kilépni, kinyúlni, elérni, húzz bele, a mi lányunk az ott az elején, igen, szinte ott van már, miénk a győzelem, de kié?" Mi minden fér egy kapcsolatba? Mit lehet kibírni, hogy lehet kibírni, ki győz le kit? Lehet-e birtokolni valakit anélkül, hogy megtörjön, vagy beletörődjön abba, amin nem mer változtatni? A test törékeny, a test erős. Vágy és harag, nő és férfi. Itt és most. A szereplők ismerősek, mégis különös fénytörésben látunk rájuk, ahogy a szerelem és a lemondás határán kibeszélik a titkaikat, végre kimondják a vágyaikat, vagy lelepleződnek a hazugságaik. Szabó T. Anna első felnőtteknek szóló prózakötete a Törésteszt. Novellái kíméletlenül és együttérzően szólnak a magányról, a párkapcsolatok szívszorító hidegháborújáról, a szenvedélyről és a szeretetről.

Bödőcs Tibor - Addig ​se iszik
„Mikor ​a szerzőt megismertem, még nagyképűen vallotta: „Hárman nem írunk: Szókratész, Jézus és én.” Aztán megtört, és írni kezdett, paródiákat, persze – és megállt a kanál a levesben, de úgy, hogy a fal adta másikat. Úgy vágytunk erre a hangra ebben a karót nyelt, szürke, humordeficites honi literatúrában, mint egy falat kenyérre. Bödőcs írásaiban a páratlan irodalmi műveltség találkozik az igazi humorral Karinthy boncasztalán. Apját kérdezték, mit szól, hogy fia már ír is. „Addig se iszik” – válaszolta a bölcs öreg, és igaza volt: Tibor írás közben sose iszik. (Hmm…) Mert ilyen az irodalom: nevel, tanít, szórakoztat – és amíg írunk vagy olvasunk, addig se iszunk. Tisztelet a kivételnek. Fogadják tehát szeretettel az irodalmi paródia Lemmyjét, a magyar humor Billy, a Kölyökjét, a búcsúszentlászlói Rabelais-t. „Tessék mosolyogni!” “ Cserna-Szabó András

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg / Az orr / A revizor
Gogol ​a kiszolgáltatott, egyéniségében megnyomorított kisember típusát alkotta meg. Látszatra igénytelen történet: Akakij Akakijevics naphosszat aktákat körmölő kishivatalnok éhezéssel megtakarított pénzén új köpönyeget csináltat magának. A becses ruhadarabot az első este elrabolják tőle, s miután nem kerül elő - hősünk ágynak esik és belehal bánatába. Halála után bosszút áll a világon: kísértetként visszajár a városba, és bundákat lop magas rangú tisztviselőktől. Akakij Akakijevicset a bürokrácia embertelen gépezete megfosztotta valódi egyéniségétől, felfalta vágyait. Amikor azonban takarékoskodni kezd, döbbenetes változáson megy keresztül: elevenebb, sőt szilárdabb jellemű lett, olyan ember, aki határozott célt tűzött maga elé. A balszerencsés fordulat után már nem tud a régi módon élni, belepusztul fájdalmába. Gogol jelképnek szánja hőse tragédiáját: az ellopott köpönyeg az ellopott élet szimbóluma. A cselekmény a fantasztikum világába fut: Akakij kísértetként áll bosszút tönkretett életéért. Gogol - és nagy utódai - művészetére jellemző, hogy realizmusával nem zárja ki az elbeszélésből és a regényből a csodát, mert nem csupán romantikus toldaléknak tartja; Akakij sorsához és az orosz valósághoz hozzátartozik, hogy kísértetté váljék. Gogol jelentősége - az időben távolodva - egyre nő, úgy tűnik, nemcsak a nagy orosz próza "bújt ki a köpönyegéből", groteszk szürrealizmusa a kafkai látomások előzménye is. Az orr Egy kistisztviselőnek - Kovaljovnak - leválik a fejéről az orra és önálló életet kezd, mindent elér, ami gazdájának nem sikerül. Az elbeszélés legsajátosabb megkülönböztető jellegzetessége az a kapcsolatrendszer, mely e képtelen esemény, a szereplők és az olvasó közt jön létre, s ennek a legelső hatása: az olvasó meghökkentése. De hogy mi a funkciója a mű egészében, azt csak akkor érthetjük meg, ha megvizsgáljuk az elbeszélésnek még legalább két fontos elemét, a szerkezeti felépítést és a narrátor szerepét. Felépítését tekintve Az orr a novella klasszikus szerkezetét követi. Eszerint különös ellentmondás figyelhető meg: a szerkesztés arányosságot, gyugalmat sugalló jellege furcsa ötvözetet alkot a mű-olvasó kapcsolat meghökkentő, felzaklató voltával. A narrátor határozott szerepe az a tény, hogy az eseményeket, a történet egyes mozzanatait valószínűnek, furcsának vagy képtelennek nyilvánítja, mindvégig meghatározza az elbeszélés hangnemét. Az elbeszélésben bemutatott világ tipikus alakja Kovaljov ülnök. A narrátori jellemzés megszokott s hagyományos jellegű, s önmagában véve épp ezért nem elég hatásos. Valódi dimenzióját a képtelenségek képtelensége érzékelteti: Kovaljov orra változott át azzá, ami maga az ülnök szeretett volna lenni, valódi álamtanácsossá. Az orr, Kovaljov lényének alighanem legértékesebb része alakul át a kovaljovi értékrendszer csúcsán elhelyezkedő hivatalnokká. A novella társadalombíráló jellege nyilvánvaló, a valósághű közegbe benyomuló abszurdum azonban annál többet is mond. Egyfelől az ábrázol társadalom ürességére, belső viszonylatainak abszurditására, céljainak értelmetlenségére utal. De Kovaljov talajvesztése még ennél is általánosabb érvényű; az ember és a világ kapcsolatának képe, egy olyanfajta meggyőződés hangoztatása, hogyha a kisember elveszti illúzióit - s illuzió itt = orr -, akkor képtelen tovább élni. (www.leheza.hu) A revizor Múlt századi orosz kisváros. Korrupt hivatalnoki rendszer. A polgármestert levélben figyelmeztetik: revizor járja a vidéket. Inkognitóban. Két hete egy fiatalember szállt meg a fogadóban. Nem fizet és nem utazik. Gyanús. A ismeretlen veszedelmet ismertté kell tenni, hogy védekezni lehessen ellene. A kártyás, mihaszna fiatalemberre hamar ráhúzzák, hogy ő a revizor. A félreértésből mulatságos helyzetek sora kerekedik. És a nevetés éles fényében lelepleződik az egész, éppen kisszerűségében és ostobaságában veszélyes bürokratikus világ.

Déry Tibor - Vidám ​temetés
Az ​ötvenes évek történelmi eseményeinek emléke olyan kisregények, novellák megírására késztette Déry Tibort, amelyek nem csupán ezeknek az eseményeknek embertelen, törvénytelen, szorongató világát örökítették meg, hanem fölmutatják az emberi tartalékot, amely biztosítékot jelent az író hősei - és az olvasók - számára is, hogy az erőszak testet-lelket pusztító újjászületése ellenére mégis léteznek tartós kapcsolatok, sérülés nélküli érzelmek, emberség, tisztesség, tisztaság hangját hallató hősök. Törvénytelenség, embertelenség és tisztán megőrzött érzelmek egymással feleselve viszik előre a kötetünkben közölt öt kisregény és novella történetét. Az 1955 és 1962 között született Déry-írásokat ez a tartalmat is kifejező szerkesztési elv kapcsolja össze. Az ártatlanul bebörtönzött hősök és a szabadulásukat otthon váró társaik; a játékból ketrecbe zárt kisgyerek és a kiszabadításáért szót emelő fiú; a haláltusa utolsó óráiban számvetést készítő haldokló és a halált leső környezet olyan ellentéteket szembesít, amelyekből a történetek záróakkordjaként mindenkor a tiszta emberség hangja csendül ki.

Covers_49159
Gyilkosság ​az autóban Ismeretlen szerző
elérhető
1

Ismeretlen szerző - Gyilkosság ​az autóban
___Gódor ​kocsija csikorogva fordul a ház elé. Az őrnagy csőre tölti pisztolyát és rálép a pincébe vezető lépcső első fokára. Mögötte Herczeg alhadnagy és Hajdú törzsőrmester. ___Az őrnagy visszaszól az egyenruhás rendőröknek: ___— Fiúk, itt úgysem férünk el egyszerre... Maradjatok. Szeretném vér nélkül elintézni az ügyet... ___Herczeg előkészíti a kábító sprayt... Talán hasznát vehetik... ___Aztán hárman elindulnak. ___— Farkas, jöjjön elő. Ne kövessen el több őrültséget... Ha a fegyverét használja, innen nem juthat ki élve... ___A gyilkos egy szénrakás mellett kuporog, a pince legmélyén. ___— Ezektől nem szabadulhatok meg... — gondolja fásultan és kiejti kezéből a táskát. ___— Farkas, legyen esze. Most még megúszhatja a kötelet, de ha ennél többet tesz, mint amit eddig, biztos, hogy nem — figyelmezteti ismét a csoportvezető, miközben lépésről lépésre haladnak a pince legmélye felé. ___— Farkas, hallja, amit mondok? ___— Igen... ___— Akkor jöjjön elő. ___— Jövök... ___— Pisztolyt eldobni. Hallani akarom, hogy a lábunk elé esik... ___Farkas vaksötétben matat az elejtett táskája után, majd elkiáltja magát: ___— Ne lőjenek! ___A pisztoly a nyomozók és a gyilkos közötti térségben esik a pince kövezetére. ___— Feltartott kezekkel induljon előre! — utasítja az őrnagy, s a kezében szorongatott elemlámpa fénycsóvát lövell a közeledő gyilkos felé... ___Kattan az acélbilincs...

Zsombok Tímár György - Alszanak ​a hadnagyok
A ​novelláskötet a szerző tíz elbeszélését tartalmazza. Témájuk azonos, a repülés; hőseik is többnyire ugyanazok. A mai kor emberét különösen érdekli ez a sajátságos világ, a repülők élete, de kevés olyan író akad, aki ezt ilyen hatásfokon, magas irodalmi szinten képes közvetíteni. A címadó novella "A csillagok felé" az űrrepülésre készülő ember lelkivilágát tárja elénk, a felszállás előtti izgalmas órákban, percekben, a beszállás másodpercében. A továbbiakban az új magyar légierő kialakulásáról, fejlődéséről, belső életéről kapunk képet; Azon a nyáron; A díszszemle; A kiválasztottak; Akik pirosat láttak; Önforgás; A csel stb. a vadászrepülő-alakulatok kiképzését, az emberek mindennapjait tárja elénk. Visszavezeti az olvasót az induláshoz, amikor a mai vadászrepülők elődei nagy lelkesedéssel tanulták mesterségüket. Barátság, összetartozás, bajtársi segítés, konfliktusok, túllihegések szövik át az események füzérét, sokféle jellem, emberi magatartás tarkítja ezt a meglehetősen zárt világot. Az elbeszéléssorozat nagy érdeme, hogy az ötvenes évek első felének korszellemét is érzékelhetően tükrözi.

Vonalkod
elérhető
134

Tóth Krisztina - Vonalkód
Vonalkód ​- ez a különleges jel díszített mindent, ami a hetvenes években Nyugatról érkezett. Ez az időszak alakította ki Tóth Krisztina generációjának értékrendjét, ízlésvilágát - és kitörölhetetlen félelmeit, megváltoztathatatlan reflexeit. A Vonalkód novelláiban egyik legnépszerűbb költőnk a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg e kort: részvéttel, de nem sajnálattal ír szorongásról, kitaszítottságról, "hiszen gyereknek lenni még így is jó volt. Valamennyire."

Jean-Paul Sartre - Egy ​vezér gyermekkora / A fal / A szavak
A ​nemrég elhunyt világhírű francia író három rövidebb írását gyűjti egybe ez a kötet. Az első, a címadó, egy francia gyároscsemete gyermekkorát és ifjúságát meséli el, az elkényeztetett üvegházi léttől egy megrontott kamaszkor fülledt perverzitásain át az ifjúkor harcias, tüntető jobboldaliságáig és antiszemitizmusáig. Ez a maróan szatirikus elbeszélés a nagyon egyéni jellemzésen keresztül megmutat valami nagyon lényegeset a fasiszta diktatúrák lélektanából is. - A második történet, A fal, a spanyol polgárháborúban játszódik: egy halálra ítélt forradalmár utolsó éjszakáját. lidércnyomásos elmélkedéseiben visszatükröződő életét ábrázolja. - A szavak-ban, ebben az emlékiratnak szánt nagyszerű önvallomásban Sartre a tulajdon gyermekkoráról, gyermekélményeiről, különös, bolondos és rokonszenves családjáról s a tulajdon íróvá válásának kezdeményeiről vall csillogó egyszerűséggel, megindító és megdöbbentő nyíltsággal.

Larry Niven - Nem ​sokkal a vége előtt
A ​mana, az a forrás, melyből minden mágikus erő táplálkozik, egyre csökken szerte a földön, és a varázslók hatalma letűnni látszik. A mágikus kreatúrák, mint például az egyszarvúak és a kentaurok elenyésznek, és ha Orolandes nem talál hamarosan valami új erőforrást, jönnek az ostoba barbárok az ostoba kardjaikkal, s az esztelen barbárság fog eluralkodni a világon. Ebben a hanyatló korszakban vívja meg utolsó harcát a Boszorkánymester Glirendree-vel, a démonkarddal - nem sokkal a varázserő létezésének vége előtt...

Sásdi Sándor - Hanna ​nagy útja
Sásdi ​Sándor két korai regényének együttes új kiadása ez a kötet. A "kezdő" író sajátos hangú, de - alak- és miliőrajzait tekintve - meglepően érett alkotásai. Izgalmas születésüket - és hol felemelő, hol botrányos fogadtatásukat - is maga az író idézi a kötethez fűzött, mai keletű utószavával. A Hanna nagy útja (1928) érdemét Radnóti Miklós mindenekelőtt a megírásában látta. Abban, ahogy a sok helyütt megeshető történetet a háborús pokoljárás körülményei közé állítja írója. Ahogy a szülőföldjétől elszakított, szomorú szemű orosz hadifogoly és az eldugott magyar falu kántorlányának barátsága "mindent, fajt és határokat, háborúkat elsöprő", sok hazugsággal, önáltatással szembeforduló szerelemmé nő... Az Aratástól hóhullásig - az elismerő lektori vélemények ellenére - eredetileg csak némi cenzúrázással jelenthetett meg. Így is csak Cserépfalvi kiadója merte vállalni 1940-ben. Félig nyílt, félig rejtett mondandójával, de mindenképpen merész, leleplező erejű társadalombírálatával hívta föl magára a figyelmet.

Bihari_kl%c3%a1ra_-_k%c3%b6rt%c3%a1nc
elérhető
2

Bihari Klára - Körtánc
Negyven ​novellát fog össze a kötet. Drámai és derűs történeteket. Találkozást és elválást, eszmélő, tisztázó, rossz és jó irányba fordító emberi pillanatot. Sok női arc, asszonyi sors villan fel a novellák alakjainak körtáncában, s talán ugyanannyi férfié is. Hiszen a harc, amit egymással összeforrva vagy egymás ellen vívnak, annak a társadalomnak a talaján, amelyet ők teremtettek, közösen folyik. Egyéni örömeikkel, gondjaikkal elfoglalva, messzire látón vagy elcsüggedve küzdve, megtorpanva, s újra meg újra nekilendülve alakítják mindannyiunk életét is.

Maros András - Kávéházi ​pillanatok
Aki ​régóta jár kávéházba, a legtávolabbi asztaloknál folyó beszélgetéseket is meghallja, sőt azt is meglátja, amit nem is lát. Kifejlődött a kávéházi pillanatok iránti érzékenysége, érzi a történeteket, és ha ez a személy éppenséggel író (történetesen Maros András), fel (le) is jegyzi őket. Egész nap a kis, kerek asztalnál ül, ihlet helyett azonban mindig mást kap - egy beszélgetés foszlányát, a pincér és a vendég közt sorsdöntő ütközetet, egy első randevú ügyetlenkedéseit, egy utolsó szakítás fojtó csendjét, ravasz tekintetű üzletemberek vitáját, egykori osztálytársak gúnyolódásait, egy család újraegyesítésének reménytelen kísérletét, magányos vendégek sértődéseit. Ha az olvasó csak feleannyira szórakozik a történeteken, mint a szerző (miközben írta őket), már megérte ezt a könyvet kézbe venni.

Claire Kenneth - Különös ​kaland
Nagy ​írónőnk, Claire Kenneth jubileumhoz érkezett, a Különös kaland - tizedik magyar nyelvű könyve, mely 1958 óta New Yorkban megjelent. Minden műve számos kiadásban, sok nyelvre lefordítva bestseller öt világrészben. A Különös kaland egy regényt és 16 új novellát tartalmaz. Angolnyelvű kritikusok, Amerikában és Angliában, Claire Kenneth novelláit Somerset Maugham írásaihoz hasonlítják. Fantáziája kimeríthetetlen, annyi váratlan fordulat van mindegyikben, hogy felérnek egy-egy regénnyel. Ebben a kötetben, a "Vendetta" izgalmas szerelmi dráma. A "Yacht Club" szuper-szellemes vidám történet. A "Csendélet" és a "Naphegy utca", a békebeli Pesten játszódik, ragyogóan megrajzolt figurái elénk vetítik a múltat. A "Tizenhárom teríték" éles szatíra, egy néger szobalány szemszögéből mutatja be a Park Avenue-i, úgynevezett sikkes társaságot. A tizenhárom vendég között akad öregedő milliomosnő, pesti színésznő, jóképű szobrász, akinek a műtermébe hölgyek nem a szobrok miatt járnak... A "Dupla Martini" mély lélek-ábrázolás az 56-os házaspárról, az alkoholista férjről, akiben a felesége még mindig az egykori szép, kis babakatonát látja... A "Kék kanári" merész, megdöbbentő életkép, a high society kulisszatitkait fedi fel. A "Különös kaland", melyről a gazdag kötet a címét kapta, egy New York közelében lévő tóparti nyaralóban zajlik le. A "Vőlegény" vidám story, mely frappánsan végződik. A "Tízezer dollár" színhelye Miami, filmszerűen izgalmas. Az "Álarc" megható történet, finom színekkel ecsetelve, az "Ítélet" olyan élmény, mely mindnyájunkkal előfordulhat. "Szőnyeg a falon", itt kényes témához nyúlt az írónő. "Virágvasárnap" romantikus ifjúkori rajongás, az "Arabella" és az "Ólomkatonák" igaz történetek. A "Vesztett játszma" regény Claire Kenneth legújabb alkotása. Lüktetően izgalmas, megrázó dráma, színhelye New York - napjainkban. Egyik hőse: Kapossy Károly, kinek tragédiájában egyetlen támasza a leánya, Hanna. A másik főszereplő: Jack Gordon, amerikai businessman, aki imádja a feleségét, Ditát. - Dita viszont a váltakozó szerelmi kalandokat imádja. Sorsuk különösen kapcsolódik egybe, az olvasó képtelen letenni a könyvet, izgalom és bonyodalom halmozódik fejezetről-fejezetre.

Déry Tibor - Niki ​s egyéb elbeszélések
Déry ​Tibor műveiben egy sokat megélt, nagy tapasztalatú író szólal meg, aki az első megpillantás naiv frissességével látja az embereket: tele van részvéttel, de ugyanakkor egy kíváncsi gyermek kegyetlenségével is, csupa gyengédség és humor és csodálkozás, s erőteljes képzelete megelevenítő látomásait egy szivárványos stílus színeiben vetíti elénk: ez adja Déry Tibor írásainak sajátos szépségét, s emeli őket a világirodalom java novellái közé. Komlós Aladár

Alice Munro - Nyílt ​titkok
Ebben ​a meglepetésekkel teli nyolc történetben Alice Munro, a novella műfajának élő klasszikusa lélegzetelállítóan biztos kézzel örökíti meg azokat a pillanatokat, amikor valaki lerázza magáról a konvenciókat, a múltat, a végzetet. A Nyílt titkok megszállottan levelező, rejtélyes és nyughatatlan hősnői minduntalan azzal szembesülnek, milyen megsemmisítő erővel lobbanhat fel újra meg újra a régi szerelem. Alice Munro a tőle megszokott humorral, bölcsességgel és szomorúsággal mesél az élet furcsaságairól: eltűnt iskolás lányokról, a kanadai határvidékre kiközvetített árvaházi menyasszonyról, egy magányosan élő, különc nőről, aki egy felülmúlhatatlanul furcsa vacsoravendégség során egy Ausztráliából érkezett, gazdag, egzotikus kérőre tesz szert, holott ez egyáltalán nem állt szándékában. Ki gondolná, hogy egy, a Balkánon fogságba esett nő romantikus története milyen felszabadító hatással lehet egy másik nőre, aki a férje és a szeretője elől menekül napjaink Kanadájában? Vagy hogy milyen elfojtott traumák vezethetnek egy fiatal házaspár vandalizmusához? Alice Munro szokatlan sorsú szereplői különös helyet foglalnak el maguknak az olvasó emlékezetében, ugyanolyan nehéz őket száműzni onnan, mint a gyerekkorból ismerős hóbortos, arccsipkedő rokonokat.

Mándy Iván - Mi ​az öreg? / Zsámboky mozija / Régi idők mozija
Az ​életműsorozat új kötete az író három, talán legnagyobb közönségsikert aratott könyvét tartalmazza. Nemcsak a közös hős, a középkorú, élete fordulópontjáhopz elérkezett író: Zsámboky János és a régi, az ifjúságot idéző filmek emlékeket és mindennapokat átszínező hangulata kapcsolja őket össze, hanem a művészi összegezés és továbblépés igénye is. Mándy Iván, miközben megformálta e már-már hasonmásfigurát, Zsámbokyt, lírai-groteszk leltárt is készített életéről, amelyben egymásba fonódik siker és kudarc, álom és valóság, szeretet és gyűlölet, a képzelet mindent átlényegítő játéka és a szürke, hétköznapi létezés rutinja. Mindezt, mint állandó történést, váltakozó idősíkokban ábrázolja az író, mint egy különös, szakadatlanul pergő film kockáig, egymást követik a történetfoszlányok és emlékezetes mondattöredékek (kitaláltak és valóságosak), régi és új álmok keverednek az ébrenlétpillanataival és az ébren álmodás fantáziaképeivel. És mint a moziban, egymást váltják, űzik-kergetik az ifjúság hősei, a hajdani sztárok, akik hol az egykori népszerűség glóriájának fényében állnak elénk, hol pedig szürkén, kisemmizetten, megöregedetten. Előlépnek és eltűnnek a bájos fruskák, a végzet asszonyai, a daliás szívtiprók, a brutális hímek, a féltékeny férjek és az esendő clownok. Mellettük, hosszabb-rövidebb időre, föltűnnek Zsámboky életének nagy szereplői is: Anya és Apa, e haláluk után felmagasodó alakok, akik átköltöztek a mozihősök titokzatos világába, s velük együtt, a sérthetetlenek fölényével kísérik-figyelik-kommentálják most már véglegesen felnőtté vált gyermekük életét.

Covers_57847
Indiai ​elbeszélések Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Indiai ​elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

%c3%9cv%c3%b6lt%c3%a9s
Üvöltés Ismeretlen szerző
elérhető
4

Ismeretlen szerző - Üvöltés
Az ​ötvenes évek amerikai fiatalsága kételyeinek, egzisztenciális helyzetéből adódó nyugtalanságának, rossz közérzetének kifejezője-hangadója a beat-nemzedék irodalma. Ez a nemzedék McCarthy pápasága idején eszmélt a világra, a koreai háború frontjelentéseit olvasta a főiskolai tankönyvek mellé, a totális pusztulás nukleáris reklámjaival és fenyegetéseivel találkozott a mozivásznon és tévé-ernyőn, s később sem felejtette el emlékeit. Huszadik évük körül a jövő, a napról napra közelgő "felnőttség": az átlagpolgár szürkesége rémlik fel előttük fenyegető árnyként. Láthatatlan, de olajozottan működő csavarnak lenni a gépezetben, leszokni az álmokról, később a véleményalkotásról. Ha mindez átfut a tudaton, nem személytelen gondolatok, hanem fogalmaknál elevenebb képek sorában - ilyenkor tör elő az üvöltés, amely a beatirodalom és a beat-zene számos alkotásának cime, és tagolatlan kétségbeeséssel adja ki mindazt, amit lázadásuk nem tud és nem akar értelmi felismeréssé szilárditani. Másfél évtized telt el e válogatás első megjelenése óta. A beat-nemzedék hajdani tagjai ma már jócskán középkorúak, őket is, műveiket is megrostálta az idő. Mégsem csupán egy letűnt korszak történelmi dokumentuma ez a kötet; a régi beatnikek indulata nem hűlt ki, dühük ma is perzsel.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg / A revizor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Joyce Carol Oates - Norman ​és a gyilkos
A ​legjobb realista hagyományokat követő, páratlanul termékeny fiatal amerikai írónő neve szinte le sem kerül a sikerlistákról, aminek nyilván az lehet a magyarázata, hogy olvasóinak sohasem kell csalódniuk. Finom lélekrajza mindig az emberi cselekedetek legrejtettebb indítékait ábrázolja. Joyce Carol Oates biztos kézzel tárja fel egy elidegenedett világ légszomjjal küszködő, reménytelenségben vergődő és ártatlanul is óhatatlan bűnbe zuhanó áldozatainak életét. Válogatott novelláinak kötete új oldaláról mutatja be az írónő tehetségét; a regények széles társadalmi körképe itt rövid, ám annál drámaibb írások mozaikköveiből áll össze. Mexikói vándormunkások, állástalan kistisztviselők, létbizonytalanságtól fenyegetett fiatal értelmiségiek, reménytelen harcukat vívó amerikai farmerek, szorongó kis bűnözők, vad, önpusztító rohamokban kitörő boldogtalan kamaszok nagy sorsfordulóinak vagyunk tanúi.

Urbán Ernő - Világunk ​varázsa
"Pörben ​a világgal" írta válogatott novelláinak kötete fölé Urbán Ernő: válogatott riportjait tartalmazó új könyvének címével mintha a régi pört ellenpontozná. Pedig nem így van: a két egymásnak felelő cím egy és ugyanazon élmény, magatartás két vetületére utal. A világgal pörlekedő "világunk varázsa" nevében emel szót, és a varázslat krónikása a pörben is tanú. Urbán Ernő novelláit és riportjait nem választják el éles műfaji határok. Sokszor a riporter általánosítja novellává mondanivalóját (megesett az is, hogy nagy hatású kritikus riportjait az ötvenes években novellának kellett álcáznia), máskor viszont novellára való mondanivalóját áldozza rá, hogy az újságírói beavatkozás igényével tárhasson föl egy-egy ügyet. 1945 óta járja fáradhatatlanul és hivatásszerűen az országot. Az író érzékenységével és a szakember tárgyismeretével figyeli a valóság - mindenekelőtt a paraszti élet - változásait: ezért tudja emberi sorsokban, emberek konfliktusaiban érzékeltetni azt, ami több mint negyedszázad alatt Magyarországon történt. Riportjainak sora nemcsak a valóság krónikája, de a valóságot átformáló politkáé is. Egymáshoz kapcsolódó írásaiból a teljes folyamat rajzolódik ki: az adott helyzet érleli, sürgeti a változásokat, a változtatás szükséglete hívja életre az új programot, és az új program nyomán indul el a meglevőt átalakító fejlődés. Az író maga is benne él a változásban, nemcsak szemmel követi a folyamatot de tudva és akarva résztvevője is: segít feltárni a szükségleteket, sürgeti a változást, propagálja az újat. A hazai riportok négy ciklusát külföldi útirajzok egészítik ki. Urbán Ernő éppoly otthonos magabiztossággal mozog algériai parasztok, mongol pásztorok között, mint a Dunántúl gyerekkorából ismert földjén. Akárhová, akármilyen környezetbe kerül, mindenütt könnyen teremt kapcsolatokat. Mert mindenütt a lényegre kérdez: az életmódra és a munkára.

Sütő András - Nagyenyedi ​fügevirág
Részlet ​a könyvből: Az ember hasznos élete, akár a gabonamagvaké, azzal a törvényszerű - rendszerint mégis váratlan s némelykor a boldogsághoz hasonlatos - fordulattal indul, hogy a mindenkori szolgálatos kezek begyűjtik. Behordják valahová az eszmék szérűire. Ínséges időben, ha többre nem futja: az ég alól - a szétszórtságból - ég alá: közösbe. A védettség állapotába vagy legalábbis annak reménységébe; emberkalangyák, közösségi asztagok melegébe, jégfogó kévék süvege alá. Ez a begyűjtés, számos új keletű filozófia ellenére, miszerint akár a gyümölcs, az ember is tömegében romlik, éppoly szükséges, mint a védőoltás.

Kollekciók