Ajax-loader

'novella' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Vészi Endre - Tűréshatár
A ​kötetbe foglalt négy kisregény hőseit is számadásra, tetteiknek és körülményeiknek számbavételére: szembenézésre kényszeríti az író. S juttatja el őket a tűrés végpontjáig, miként ezt a könyv összefoglaló címe is jelzi. Irén belehal abba, hogy már nincs rá szükségük a fiataloknak. A "mindig másoknak, mások örömére" tevékenykedő asszonyt, "dolgainak rendezetlensége tartotta életben" (Varrógép holdfényben). Gold Lajos szétzilált élete roncsain belső energiáinak hiányát próbálja képzelgéseiben, álmaiban feloldani. Özvegy Stáhl Vilmosnéban "a világ hal meg", amikor megtudja, hogy megszűnik albérlő-gyűjteménye (A hosszú előszoba). A szép haját tragikus értelmetlenül feláldozó Veszelovits Annából mintha ereje is kifutott volna. Elvitte "a kis strici" (Nyitott ház). Sorska majdnem gyilkossá lesz, amikor felismeri élete nagy lehetőségének szertefoszlását (A tranzitutas). A mesterien biztos cselekményvezetés, az epikus fordulatosság, kitűnő elbeszélőkészség remekei e kisregények. Emlékezetes olvasmányélményeink.

Sławomir Mrożek - Zuhanás ​közben
"1930-ban ​születtem, mert valahogy el kellett kezdenem" - igy mutatkozott be annak idején az életrajzára kiváncsi olvasóknak a ma már világhirű lengyel iró, akinek elbeszéléseit, szinműveit Európa-szerte, igy hazánkban is ismerik és szeretik. Mrozek művei torzitó tükröt tartanak a világ elé, igy ébreszt rá nyárspolgári beidegzettségeink deformáló hatására, s egy-egy szituáció hirtelen fejtetőre állitásával, egy-egy komoly gondolat végletekig feszitésével, váratlanul felvillantott komikumával mutatja meg a dolgok bonyolult szövetét, a világ fonákját, nemegyszer a komikum tragikumát is. A modern ember egyre lakhatatlanabbá váló planétájáról ir, a mindennapok abszurd kényszereiről, nem hagyja, hogy hibáinkba belefásulva már-már észre se vegyük azt, amin változtatnunk kell, nem hagyja, hogy hozzászokjunk az embertelenséghez, a közönyhöz, a hazugsághoz. A groteszk, az abszurd sajátos eszközeivel ugyanazért küzd, mint minden jelentős, igazi alkotó művész: az ember és a társadalom ha nem is "örökre", de egy hosszú történelmi korszakra érvényes megfogalmazásáért.

Vészi Endre - Angi ​Vera és a többiek
A ​Kossuth-díjas költő-prózaíró Vészi Endre húszéves novellatermésének legizgalmasabb, legjelentősebb darabjait fogja össze e kötet. Az igazságtevés türelmetlensége, az elnyomottak, a mindig alulmaradók sorsának orvoslása, a társadalom torzulásainak diagnózisa az, amit az író szándéka szerint szenvedélyes hangú, drámai konfliktusokkal teli írásaiban felvállalt. Az Inkongnitóban Budapesten író hőse megszökik az önmagával, olvasóival való szembesítés elől; fél, hogy számot kell adnia: "Mit váltott be ön élete céljaiból? Miben érzi magát felelősnek? Mit tud például a munkások helyzetéről, védettségéről vagy védtelenségéről?... Vészi Endre vállalja, hogy gazdag élményanyagának rétegéből, a harmincas évek nyomorúságából, a koncentrációs tábor kegyetlen világából, az ötvenes évek lélektorzító légköréből, közelmúltunk társadalmi vadhajtásaiból kiválasztott konfliktusok és hősök szembesüljenek az ítéletalkotó íróval és olvasóval: állásfoglalásra és önvizsgálatra kényszerítsenek.

Palotai Boris - Szerelmespár
Palotai ​Boris, a mindennapok kisrealitását hordozó novellái egyetlen szálra, csattanóra épülnek, írásai nem nélkülözik az iróniát sem. Fanyar iróniája, humora megható életszeretettel társul, melyből a legváratlanabb pillanatokban tör fel a tiszta líra, s mélyíti történeteit tragikussá. Megrázó belső monológjai különösen kamaszfiguráinak ábrázolását telítik meg igazi, szuggesztíven drámai feszültséggel.

Vészi Endre - A ​gyökérember és a sziréntulajdonos
Félreismerhetetlenül ​Vészi Endré-s élethelyzetek: - Egy téli reggelen a villamoson egymás mellé kerülő két férfi beszélgetni kezd, majd a közlékenyebb hirtelen lefordul a padról. De a szerencsétlenség - legalábbis a tanú számára - csak ezután következik... - Alkotmány napjára Dunára néző panorámás erkélyét idős úr jutányos összegért nagyobb családnak, esetleg társaságnak rendelkezésére bocsátaná. A megbeszélésre kijelölt időben két fiatalember jelenik meg a helyszínen.... - A Rongy-rét régi, rozoga házait, viskóit lerombolják. De a szanálás váratlan akadályba ütközik: egy nyolcvanéves öregember gyökeret eresztett, elmozdíthatatlanná vált... - A festő műtermében különös dolgok történtek: egy festmény szereplői életre keltek, s hivatásuknak megfelelően jeletkeztek a cirkuszban: Dupla szaltó, háló nélkül... A kötet valamennyi írásában ráismerünk Vészi Endre megdöbbentő, ironikus, szatírikus, olykor groteszk leleményeire. A személyes és a társadalmi valóság, igazság ütköztetéséből vagy csupán együttéléséből következő furcsaságokra.

Molnár Géza - A ​magány átkozott szombatja
Egy ​kisregényt és tizenegy novellát tartalmaz a kötet. A változatos témájú novellák közül a Margitka kisasszony emelkedik ki helyzetképeivel és lélekrajzával. Molnár Géza leginkább a munkáskörnyezetben otthonos, remek figurákat ír meg egy címfestő kisiparos műhelyének sajátos légkörében, tisztes iparosok mellett különös egzisztenciákat: "feltalálók", szerencsevadászok, léhűtők bukkannak föl itt, s merülnek el időről időre (Az út, Café Metropol, Az út vége). Fanyar kis fintorával tűnik ki a Telehold Damaszkusz felett; életigazságával a Gyufaláng; a Mediterrán novellá-ban a helyzet drámaisága érdekes; a Késmárki, az író ars poeticának is felfogható. A kötet a kisregénytől nyerte a címét. A magány átkozott szombatja egyhónapos párizsi kiküldetés és egy nagy szerelmi fellángolás története.

Tatay Sándor - Palacsinta ​apróban
Tatay ​Sándor valami olyat tud, amit az utána jövő nemzedékek anakronizmusnak tartanak. Természetes örömmel, életkedvvel mesélni. S mikor mesél, önmagát adja; a benne rejlő derűt, iróniát, a megértésen, tapasztalaton alapuló bölcsességet, a pontos, reális valóságismeretet, az élet, az ember hitét és szeretetét. S hozzá még a jellegzetesen színes-ízes tatays nyelvezetet s a Balaton-felvidék természeti szépségeinek meghatározó közegét. Egy munkanapját szenteli arra, hogy kiszabadítson egy viruló csipkebokrot, a „domboldali rétek lámpását” a vadszőlő és az iszalag szorításából. S mindezt miért? Mert tudja, hogy tartozik vele a hegynek. „Én adósságaimat csak egy csipkebokorért róttam le. Földhazámért, földtestvéremnek, amely majd befogad” (Harc egy csipkebokorért). Természetesen nem minden novella lírai vallomás, de mind olyan, mintha tudná az író, hogy tartozik vele nekünk, értünk. Tatay írásaiból szinte észrevétlenül bukkannak fel napjaink gondjai, örömei, fonákságai, szépségei. De az érzés: a szomorúság, az együttérzés, az öröm vagy a bosszúság bennünk, velünk marad. S a biztos tudat: érdemes volt elolvasniuk.

Móricz Zsigmond - Barbárok
Ez ​a novella művészi erejével világirodalmi szinten is számottevő alkotás. Móricz egy tragikus, halállal végzőgő konfliktust dolgoz fel. A mű három részre, mintegy három felvonásra tagolódik. Az első felvonás "a veres juhász" és Bodri juhász kettős gyilkossággal végződő összetűzése, a második Bodri juhász feleségének kutatása eltűnt férje után, a harmadik veres juhász leleplezése a bíróság előtt. Az elbeszélés a "rideg pásztorok" kemény, majdnem embertelen világát mutatja be, hiszen például veres juhász és kísérője nyugodtan és jóízűen megvacsoráznak áldozatuk friss sírgödre felett. Látszólag igazságos tehát a vizsgálóbíró novellazáró megjegyzése: "Barbárok". Ez az egyetlen szó azonban lényeges társadalmi mondanivalót rejt magában: vádat emel egy olyan világ ellen, amely a szegénységet ebbe a nyomorúságba süllyeszti, és amelynek hatalmon lévő osztálya ilyen értetlenül áll szemben a szegényemberek világával.

Móricz Zsigmond - Elbeszélések ​1937-1942
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_347737
elérhető
0

Juhász Gyula - Örökség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jack London - Kisregények ​és elbeszélések I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ernest Hemingway - Elbeszélések
Hemingway ​életművének tanulsága egyetlen mondatba tömöríthető. "Az ember nem arra született, hogy legyőzzék - az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha." Az embernek, ha ember akar maradni, szembe kell szállnia a fenyegetésekkel: fasisztákkal a spanyol hegyekben, oroszlánokkal Afrikában, cápákkal a nyílt tengeren. Hemingway erkölcskódexének legfőbb parancsa a bátorság és a helytállás, ha ez látszólag hiábavalónak bizonyul is. A legtiltottabb magatartás pedig a gyávaság és a meghátrálás, történjék bár a legreménytelenebb helyzetből. Jack, a bokszoló, Manuel, a kiöregedett torreádor és a többiek ezt a tanítást példázzák. Ma már bizonyos, hogy Ernest Hemingway a huszadik század legkiválóbb prózaíróinak egyike. Művészete, mely legtisztábban talán éppen elbeszéléseiben kristályosodik ki, a modern próza történetében vízválasztó jelentőségű. Iskolát teremtett az utána következő írónemzedék jó része számára; de hatása alól azok sem mentesek egészen, akik a huszadik századi irodalom más lehetőségei felé, más útjaira indultak.

Horváth Tamás - Szamurájok
Zoltán ​Balázs utolsó éves szegedi joghallgató 1965 szeptemberének egyik hajnalán arra ébred, hogy váratlan látogatói érkeztek, akik házkutatást tartanak nála, letartóztatják, s aztán harminckilenc napon át vallatják a rendőrségen. Ügyében ez csak prológ; több mint fél évig ül ítéletére várva, előzetesben, mert a Hruscsov-Brezsnyev-váltást kihasználó hazai poszt-sztálinisták csak nehezen tudják eldönteni, mi illene jobban rendcsinálási játszmájukhoz: az, hogy összeesküvést varrjanak páciensük nyakába, vagy érjék be egy sima izgatással. Zoltán Balázs bűne az, hogy mindig azt mondja, írja, amit gondol, és mindegy kinek, hol és mikor. A szüntelen vallatások foglya csak befelé menekülhet, a képzeletbe, a tilthatatlan világba, ahonnan rabtartói nem tudják kicibálni. Ebből az álomragacsból lép elő Nagata no Takemori, a középkori japán főúr, hogy elmesélje, eljátssza hősünknek a sigeharai csata s a vérhólyaggá püffedt Hoszokava diktátor elleni felkelés történetét. Zoltán Balázs akkor kap magyarázatot sorsára, mikor összekeveredik benne saját története Takemoriéval. Ebben a helyzetben ugyanis teljesen mindegy, hol kezdődik Takemori vesszőfutása, és hol végződik az övé...

Covers_275937
elérhető
2

Alfonz Bednár - Kőkalitka
A ​második világháború utolsó pillanatait, a felszabadulás előtti közvetlen órákat és perceket idézi Alfonz Bednár két hosszabb elbeszélése, egy-egy kis helyszínre sűrítve a sorsokat immár végképp eldöntő eseményeket. S ha az egyiknek csak egy öreg pásztor és egy bujkáló menekült a szereplője (Kőkalitka), a másikban egy egész falu, a falut megszállva tartó német egység és egy maroknyi partizán sorsa pereg le előttünk egyetlen éjszaka alatt (Órák és percek). Bednár azonban nem elégszik meg azzal, hogy a sorsdöntő órákat tömör drámaisággal ábrázolja, az elbeszélések főbb szereplőinek későbbi sorsát is felvillantja. Alfonz Bednár volt az első, aki a szlovák irodalomban érthetően oly sokszor feldolgozott korszakot, a felkelést, a háború utolsó évének eseményeit immár nem fekete-fehérben, hanem igazi realistaként, rendkívül árnyaltan ábrázolta.

Palotai Boris - Bejöhetsz ​hozzám panaszkodni
A ​címben szereplő mondatot Linda, a tanítónő mondja férjének, Kamarás Imrének, amikor az bejelenti: mással fog élni ezután. Linda nem akar szakítani, reménykedik, hogy egyszer még jóra fordulnak a dolgok. Ezért aztán továbbra is nyitva hagyja az ajtaját. Mint ahogy nyitva áll az írónő, Palotai Boris ajtaja is: hősei – fiatalok és öregek, házasok és egyedülállók, jómódúak és szegények, elhagyottak és elhagyók, boldogtalanok és még boldogtalanabbak – bármikor bemehetnek panaszkodni hozzá. Ő pedig, ha tanácsot nem is mindig tud adni nekik, megírja történetüket nekünk, olvasóknak. Okulásunkra és szórakoztatásunkra.

Z. Vincze György - Az ​Android-per
"Mabbu ​előre akart lépni, de megbillent, s egyensúlyát elvesztve végigzuhant a nyálkás kövön. Mellkasa továbbrepedt, s egy szintelenné vált hang azt ismételgette: Mab...Mab...Mab...Mabbu, a bálvány, a nemzeti hős, a sportolók sportolója, robot volt!"

Gábor Andor - Doktor ​senki / Novellák
Doktor ​senki (regény, 1917) Novellák Meghalni jobb (1917) A csatatér árjegyzéke (1928) A búcsú (1934) A lépcső (1934) A tévedés (1935) A motorkerékpár (1935) Vacsora a Hotel Germániában (1936) Seregi József honvédtizedes története

Scan0901
A ​szegények öröme Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - A ​szegények öröme
"Késői ​éjféli órákban, álmatlan éjjeleken, mikor az embernek ideje van sok felesleges dolgon gondolkozni, olykor mint egy középkori hadsereg vonul el fiatalságom hőskora. Sorban eljönnek a regényalakok, akikről mintát venni óhajtottam későbbi életemhez. És minden nagyobb csodálkozás nélkül látom, hogy a regényalakok legtöbbje Jókai könyveiből való. Szinte lehetetlenség is lett volna másképpen felnövekedni abban a korban, amikor én gyerekember voltam." Krúdy Gyula

Ruth Hogan - Az ​elveszett tárgyak őrzője
Ha ​londoni sétáikat felidézve eszükbe jut egy görnyedt alak, aki a fejét lehajtva a járdákat és a csatornalefolyók környékét kutatja, akkor önök minden bizonnyal Anthony Peardew-val találkoztak. A férfi harminc évvel ezelőtt elveszített egy medált, amelyet a menyasszonyától, Therese-től kapott. Ugyanazon napon a sors váratlanul elragadta tőle a szeretett kedvest is. Ettől kezdve Anthonyt csak a remény élteti: ha sikerül rátalálnia az ékszerre, talán élete tragédiáját is egy csapásra semmissé teheti. Magányában az elvesztett, olykor jelentéktelennek látszó tárgyak gyűjtése mellett novellák írásával tölti ki napjait. Megszállottan dolgozik talált kincseinek különleges történetein. Házvezetőnője, a hányatott sorsú Laura maga is szinte egy Anthony megmentett darabjai közül. Idővel az ő feladata lesz, hogy a gondosan katalogizált tárgyakat visszajuttassa az eredeti tulajdonosukhoz. Be kell azonban látnia, hogy nem zárkózhat be örökre az író dolgozószobájába, ki kell használnia a kínálkozó lehetőségeket, hogy otthonossá tegye a saját életét. Ruth Hogan zseniálisan megkomponált történetében a fantasztikum és a valóság egymásba játszó szálai megható 21. századi mesét alkotnak. Az elveszett tárgyak őrzője az újrakezdés ígéretét hozza az elveszetteknek, és reményt ad az örök keresőknek.

Emmanuil Kazakevics - Két ​ember a sztyeppen
Akár ​egy élet különböző állomásainak is tekinthetők a sajnos oly fiatalon elhunyt Kazakevics e kötetben összegyűjtött kisregényei: a _Két ember a Sztyeppen_, a _Csillag_ és a _Napvilágnál_. A két első témája a háború egy-egy drámai pillanata, az egyik a kezdeti visszavonulás, a másik a diadalmas előretörés időszakában. Mindkettő hőse inkább "antihősnek" látszik az első pillantásra: a németek félelmes előretörésétől fejét vesztő tapasztalatlan, fiatal tiszt is a "vakmerő", "hidegvérű" felderítő legendás alakjával teljesen ellentétesnek látszó Travkin hadnagy is. Még inkább ellenkezik a hősi sémával a _Napvilágnál_ főszereplője, akit két ember szemével ábrázol az író: özvegye túlzottan szerény, kicsit ügyefogyott könyvmolynak ismerte életében, bajtársa pedig, aki végigjárta vele a háború keserves útjait, ügyesnek és bátornak, erősnek és találékonynak. "A hős utóélete" - talán így nevezhetjük ezt a történetet. A háború hétköznapjainak hőséé. _Az apa látogatása fiánál_ már békében játszódó, derűsen kezdődő történet, melynek egy látszólag jelentéktelen eseményt elbeszélő lapjai kegyetlen élességgel leplezik le a régmúlt lappangva tovább élő maradványait.

Clemens J. Setz - Szerelem ​a Mahlstadti Gyermek idején
Egy ​szép napon csak úgy megjelenik a nagy Gyermek. Tekintetét alázatosan a földre süti, bőrét hegek borítják. A város lakói napközben köréje gyűlnek, koncerteket és felolvasásokat tartanak. Éjjel pedig verik: ököllel, bottal és lánccal ütlegelik a soha meg nem száradó agyagból készült szobrot: a Mahlstadti Gyermek-et. A szobrász ugyanis rájuk hagyta a befejezést: azt a feladatot kapták, hogy a szobrot a gyermek általánosan tökéletesnek érzett formájába hozzák. A városlakókat kezdetben művészi hevület hajtja, később saját dühük zarándokaként térnek vissza, és ütlegelés közben mindinkább elveszítik önuralmukat - sőt majdnem az eszüket is. Ezzel a kötetével a Lipcsei Könyvvásár tavalyi díját nyerte el az alig harmincéves szerző, a kortárs osztrák irodalom vadonatúj zsenije, akinek a kritika egyöntetűen nagy jövőt jósol. Setz minden elbeszéléséből kivillan valami - hol csak groteszk, hol egyenesen hátborzongató - képtelenség. Egy különösen fertőző nyavalya, egy önként ketrecbe vonuló hitves, rituális mérleg az udvaron, botrány a halottaskamrában, hulla a szőnyeg alatt. Az osztrák Gemütlichkeit rendezett idilljébe burkolt apokalipszisnek nagyon is megvan a hagyománya a gyerekként elrabolt Natascha Kampusch vagy a vérfertőző apaszörny, Josef Fritzl - és persze Thomas Bernhard - hazájában. Mégis nehéz megcímkézni, mit is csinál voltaképpen, és mivel nyűgözi le az olvasót Clemens J. Setz. Egy bizonyos: magával ragadó könyvet írt.

Spiró György - Kémjelentés
Nehéz ​műfaj a novella: egy-két oldalon teljes világot ábrázolni, a bonyolult emberi viszonyokat tömören leírni, az olvasó érzelmeire erősen hatni, s ehhez egyszerűen, képszerűen és drámaian fogalmazni. Nincs két egyforma novella, mindegyiknek saját szabályai vannak akkor is, ha a szerző történetesen azonos; minden egyes novellát addig kell kalapálni, amíg korábban nem sejtett törvényei napvilágra jönnek. A novella legyen igaz is, legyen mese is: essen egybe az olvasó tapasztalataival, de legyen csábítóan különös a formája, a cselekménye pedig - bármennyire rövid is - fordulatos. Legyen megjegyezhető a történet, mint egy-egy pontos verssor, és toluljon fel az olvasó emlékeiből, ha kilátástalan helyzetbe kerül. Nehéz műfaj, ezért is próbálkozik vele az ember újra meg újra. Nagy írók sokszor segítettek rajtam: magányomat és tanácstalanságomat enyhítette, amikor váratlanul felmerült bennem egy-egy rég olvasott, egykor talán csak félig értett novella látomása, és a szerzővel lelki közösségbe kerülvén beláttam, hogy más is megélte már ugyanezt.

Cserna-Szabó András - Puszibolt
Ez ​a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól? Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.

Okut
elérhető
43

Szabó Magda - Ókút
Hajdani ​házunk udvarán számtalan apró kavics tarkállott egy sarokban. Ha esett, felfénylettek a kövecskék, amelyek mi mások lehettek volna, mint drágakövek, mentem volna minden zivatar után kincset gyűjteni, csakhogy tilos volt. Apám, anyám elmondta, a kert kavicsos sarkában valamikor ókút volt, amelyet réges-rég betemettek már, mégsem szabad megközelíteni, mert az ókutak álnokok, a föld bármikor megnyílhat a ráhágó alatt, s már zuhan is: behörpöli a mélység. Nehéz fogadalom volt, de álltam, megígértem, hogy kerülöm a sarkot. Én nem rettegtem az ókúttól, hanem vágytam belé, azt gondoltam, csodálatosabb élmény aligha lehet a lassú süllyedésnél, a látható kutak varázsa is vonzott, hát még az ilyen láthatatlané, amelynek bármi lehet a fenekén. Bármi, esetleg önmagam, én állok odalenn, a törpekirály aranyrudat kalapál, én meg ránevetek saját magamra. Persze nem szegtem meg a szavamat, mintha már akkor tudtam volna, amit csak mostanában értek meg, hogy az én szüleim egész életükben mindig megpróbáltak megvédeni engem valami általuk sem ismert, de születésemtől gyanított veszedelemtől, s megpróbálták előre kiszabni leendő útjaimat, nagyjából úgy, mint egy középkori térképész, aki tisztázatlan földrajzi helyzetű országokban busafejű, nem megbízható jelleműnek ábrázolt gyíkszerű figuráknak a térképre festésével iparkodtak jelezni: itt esetleg sárkánnyal találkozik az utazó. Apám már nem érte meg, míg főfoglalkozású író lehettem, anyám igen, de akkorra már tudta, nemhogy egy fogadalom, semmi sem tudja majd életveszélyes pályámon semlegesíteni az alkotót munkára kényszerítő és kitalálhatatlan szakmai helyzetbe hozó vágyat, hogy elmondja mindenkinek, amiről úgy érzi, tilos hallgatnia. Mikor ezeket a sorokat írom, már senkim nem él, akinek szava megállíthatna, maga az ókút sincs, új épület alapozása tüntette el. Pályámat hivatalosan 1945-ben kezdtem a Magyarok-ban megjelent első, komolyan vehető verssel. Ott állok a szakma ókútja fenekén, senki szeretete nem szól rám, holott a hajdani intelem nem volt balgaság, az alkotás ókútjában bármi történhetik az alkotóval. Bármi. De persze mindegy, hogyne volna mindegy. Sem apám, sem anyám, aki retteghetne, utolsó családtagomat, Konstantint, a macskát, aki az írógépem mellé gömbölyödve kilenc termékeny éven át figyelte, mit kopognak a billentyűk, tegnap váltotta meg kivédhetetlen szenvedésétől a kegyes altatás. Akár táncolhatok is az ókút tetején, nem riasztok meg vele senkit, mert nincs is senkim, csak a mindent megőrző emléke a gyermekkor abszolút biztonságának, a háznak, ahol nem volt határvonal valóság és látomás között, ahol két elvetélt író házasságából megszülettem, felnőttem és megpróbáltam rögzíteni életem első tíz esztendejének irreálisan gyönyörű, boldogítóan abszurd szereplőgárdáját, színpadképét és kulisszáit.

Grecsó Krisztián - Pletykaanyu
Az ​Isten hozott szerzője ezzel a novelláskötettel robbant be a kortárs magyar prózába. Életszaga, szemtelen éleslátása áttört bizonyos gátakat, és próbára tette Grecsó Krisztián szűkebb környezetének tűréshatárát. A Pletykaanyu olyan mélységekből hoz friss híreket, ahonnan ritkán kapunk valódi tudósítást. A kötet persze jóval több annál, mint amit a pletykasajtóból, televízióból megismerhettek, és elevensége, újszerűsége nem azon múlik, hogy magukra ismertek-e az olvasók az elbeszélések hús-vérfiguráiban vagy sem. A novellákat sokkal inkább valami autentikus tudás mozgatja; Grecsó nem kutat, nem kérdez, csak figyel. Mint aki bennszülöttből lett "etnográfussá". Ízes humora, nyers ereje valóban minden pátosztól mentes, de hogy ez árulóvá teszi-e a szerzőt, döntse el Ön. Miközben szórakozik, ítélkezhet!

Krúdy Gyula - Palotai ​álmok
Mint ​Münchausen báró postakocsisának kürtjéből a belefagyott hangok, úgy olvadtak, fakadtak fel a pályája delelőjéhez közeledő Krúdy Gyula tolla alól, lilatintás kalamárisából az ifjúkorban bennerekedt történetek. A középkori témájú zsoldosnovellák, a szepességi történetek és az első Szinbád-elbeszélések sikerén felbuzdulva regényeiben is témát vált - szabadjára engedi eddig jobbára Mikszáth nyomdokain poroszkáló fantáziáját. Egész pályafutására kiható fölfedezést tesz, megalkotja legkifejezőbb hősét: önmagát - megteremti első hasonmásait. Az anekdotázó, tárgyias epika helyébe a lírával átszőtt, alanyi elbeszélés lép; Krúdy Gyula megtalálja varázslatos, senkiével össze nem téveszthető, egyéni hangját. Látszatra ellentmond ennek, hogy e korszak első, 1910-es születésű regénye, A magyar jakobinusok, történelmi munka. Csakhogy Krúdyt a magyar jakobinusok vezérében is elsősorban a kalandot kereső, érvényesülni akaró, titokzatos szerzetes érdekelte, nem annyira a felvilágosult eszméket hirdető politikus. Ha maga a regényes fordulatokat kiélező elbeszélés nem volna elég bizonyság arra, hogy Krúdy Martinovicsban is egy távoli, ezúttal történelmi alteregóját teremtette meg, akkor a Francia kastély első sorai szolgálhatnak perdöntő vallomással: "Szinbád, aki a régi, ábrándos és regényeskedő városba gyakran elutazgatott régi házakhoz, régi barátokhoz és régi órákhoz, az álarcosbálon fekete selyem papi öltönyben jelent meg, mert ebben az öltözetben még jobban tetszelgett magának, mint a középkori zsoldos-vezér pazar bivalybőreiben." Ebben az első és a posztumusz kiadású Purgatórium-ig egyetlen Szinbád-regényben, a Francia kastély-ban szó esik egy felvidéki városkában kezdődött reménytelen szerelemről, színészetről, párbajról és főként a nők rejtélyességéről - alighanem azoknak van igazuk, akik ezt a regényt novellafüzérnek tartják, s az igéző hangulatokat, a pikareszk alakokat és leírásokat, a gyöngéd lírát és a mindent fonákjáról is megmutató iróniát méltányolják benne. A kötet harmadik darabja, a Mákvirágok kertje visszatérés a dzsentritémához, annak a különös gyászszertartásnak egyik felvonása, amelynek során Krúdy nosztalgiával és részvéttel, de egyszersmind az elkerülhetetlen végzet iránti realitásérzékkel elparentálja az anakronisztikus életet élő magyar kisnemességet. A Palotai álmok-ban újra fölerősödnek a személyes vonatkozások: a szökéssel végződő kiházasítási történetben az író Várpalotán élő apai nagyanyját, Radics Máriát éppoly könnyű fölismerni, mint magát Krúdyt Péter Pál alakjában. A művészi megjelenítés eszközei, a paletta színei a század eleji vidéki társadalom rajzában tovább gazdagodnak, a szatírákhoz közelítő humor szivárványos keretbe foglalja a jáátéot, amely talán nem is több, mint egy törékeny epizód Krúdy regény-írói munkásságában. A remekmívű Bukfenc (1917-1920) színei már sötétebbek. A "Zöld ház" tulajdonosnőjének védőszárnyai alatt felcsperedő leányka történetével a századelő Pestjének pokolbugyrába szállunk alá, "hogy setétségen, jégen, havon át tisztábban ébredjen fel a szent és igaz szerelem, amelyet a természet adott az emberekbe".

%c3%9cv%c3%b6lt%c3%a9s
Üvöltés Ismeretlen szerző
elérhető
3

Ismeretlen szerző - Üvöltés
Az ​ötvenes évek amerikai fiatalsága kételyeinek, egzisztenciális helyzetéből adódó nyugtalanságának, rossz közérzetének kifejezője-hangadója a beat-nemzedék irodalma. Ez a nemzedék McCarthy pápasága idején eszmélt a világra, a koreai háború frontjelentéseit olvasta a főiskolai tankönyvek mellé, a totális pusztulás nukleáris reklámjaival és fenyegetéseivel találkozott a mozivásznon és tévé-ernyőn, s később sem felejtette el emlékeit. Huszadik évük körül a jövő, a napról napra közelgő "felnőttség": az átlagpolgár szürkesége rémlik fel előttük fenyegető árnyként. Láthatatlan, de olajozottan működő csavarnak lenni a gépezetben, leszokni az álmokról, később a véleményalkotásról. Ha mindez átfut a tudaton, nem személytelen gondolatok, hanem fogalmaknál elevenebb képek sorában - ilyenkor tör elő az üvöltés, amely a beatirodalom és a beat-zene számos alkotásának cime, és tagolatlan kétségbeeséssel adja ki mindazt, amit lázadásuk nem tud és nem akar értelmi felismeréssé szilárditani. Másfél évtized telt el e válogatás első megjelenése óta. A beat-nemzedék hajdani tagjai ma már jócskán középkorúak, őket is, műveiket is megrostálta az idő. Mégsem csupán egy letűnt korszak történelmi dokumentuma ez a kötet; a régi beatnikek indulata nem hűlt ki, dühük ma is perzsel.

A_k%c3%ads%c3%a9rtethaj%c3%b3_utols%c3%b3_%c3%batja
elérhető
0

Ismeretlen szerző - A ​kísértethajó utolsó útja
Szeszélyes ​kalandozásnak tűnhet ez az összeállítás a külföldi irodalmak oly változatos évszázadaiban, holott többről esik szó ebben a kötetben. Nemcsak az irodalom folytonosságáról, de az emberi életek szinte változtathatatlan törvényszerűségeiről. Élő irodalmunk jobb megértéséhez is hozzásegít ez a novella-antológia, mivel kortárs irodalmunk képviselői a maguk hajlama szerint válogattak. Így egyszersmind bepillantást enged a élő magyar irodalom műhelyébe is. Nevezetesen: ha az írók elődöket vagy példaképeket keresnek a széles távlatú világirodalomból, a latin irodalom korszakától a mai latin-amerikai prózáig, kiket vallanak "ősüknek"? Milyen szépprózai irányzatot választanak követésre vagy kiemelésre méltónak? A kötet megjelenése ritka alkalom, hiszen a magyar könyvkiadásban első ízbe kerül sor ilyen összeállítású antológiára, amely kitekintést ad a legkülönfélébb történelmi korszakokra - írja bevezetőjében a kötet összeállító szerkesztője, Tóbiás Áron. Az elbeszélésgyűjtemény kedvelt műfaja az olvasó emberiségnek. Az Ezeregyéjszaka meséi vagy a Boccaccio Dekameronja nem más, mint a mesélőkedv és a fáradhatatlan elbeszélői buzgalom kincsestára az emberi természet sokféleségéről, az emberi sorsok oly kiszámíthatatlan mivoltáról. Mert nem mindenkor a jó nyeri el jutalmát, és a rossz bűnhődik. Az elbeszélések már ezekben a régi gyűjteményekben is rövid, de mély értelmű villanások voltak az emberi létről, amely akár mulatságos, akár kegyetlen, szánnivaló vagy irgalomra méltó, közvetve és közvetlenül valamennyiünk életének tükre. Ez a novellaválogatás úgy keletkezett, hogy az élő magyar prózairodalom kiválóságai kiválasztották a világirodalom tengeréből legkedvesebb elbeszélésüket. Ez a jellegzetesen mai gyűjtemény egyszersmind a magyar írók vallomása is kedvenceikről, a világirodalom oly sok fontos személyiségéről a római kori Petroniustól a kortárs latin-amerikai íróig, a kolumbiai Garcia Márquezig.

Giovanni Boccaccio - Boccaccio ​művei
Hat ​évszázaddal ezelőtt írta Boccaccio, a nagy olasz író, a novellairodalom atyja, világhírű elbeszéléseit. Dekameron címmel egybegyűjtött borsos történetei azóta se veszítettek elevenségükből, mert az író nem éri be azzal, hogy egyszerűen elbeszéli a szerencsétlen vagy boldog szerelmesek megpróbáltatásait vagy kacagtató kalandjait, tréfás vagy szomorú történeteket: elbeszéléseiben ott kavarog korának egész társadalma, megtollasodott vagy tönkrement kereskedők, uzsorások, művészek, kalandorok, féktelen nemes urak, ravasz kópék, huncut parasztok, álszent, nagybélű, parázna papok, ostoba és agyafúrt törvénytudók, orvosok. Boccaccio a középkor alkonyán már az újkor hírnöke: a vakhit helyett a kétkedést, a józan észt, az önsanyargató vezeklés helyett a derűs életörömöt hirdeti.

Arthur C. Clarke - Holdrengés
Lehet, ​hogy az utasok sikoltoztak vagy kiáltoztak, Pat nem hallotta. A tenger megelevendett és mozgott, olyan erők hatására, amelyek felébresztették időtlen álmából... A Szeléné lefelé csúszott és ide-oda bukdácsolt a hihetetlen lejtőn. Pat látta,hogy a végtelen poráradat legördül a kráter csillagokkal körültűzdelt száján. Az erőlködő motorok némi előnyre tettek szert, de már nem elegendőre. A por már a jacht falánál emelkedett, elérte az ablakok alsó szegélyét, s végül teljesen eltakarta őket. Pat tanácstalannak érezte magát, leállította a motorokat. Lassú halál várt rá és társaira. Sötétségben és csöndben süllyedtek bele a Hold porába...

Navarrai Margit - Heptameron
A ​nagy esőzés veszteglésre kényszerít egy francia nemes urakból és úri hölgyekből álló társaságot egy dél-franciaországi apátságban. Hogy unalmukat elűzzék, elhatározzák: amíg el nem készül a megáradt folyón átvezető híd, igaz történetekkel mulattatják majd önmagukat s egymást. - A tíz napra tervezett pihenő napi tíz történetében megelevenedik a színes francia reneszánsz, I. Ferenc király uralkodásának mozgalmas kora. Erőszakos és kegyetlen hercegek, jámbor és bölcs fejedelmek, sima szavú udvaroncok, csalafinta udvarhölgyek, felszarvazott férjek és kikapós menyecskék, kéjre és pénzre sóvárgó csuhás barátok, furfangos kereskedők, ármányos ügyvédek, együgyű parasztok mulatságos vagy drámai alakját kelti életre Margit királyasszony tolla. S ami különös pikantériával fűszerezi a történeteket: a szereplők többnyire valóságos személyek, a királyi család és közvetlen környezete. - Mese és valóság, szelídség és kegyetlenség, bosszú és megbocsátás, vidám érzékiség és komor önsanyargatás, derűs istentagadás és mély vallásosság keveredik a Heptameron lapjain, a szerző szándékosan naiv, elbájolóan suta, meg-megtorpanó, neki-nekiiramodó előadásában. - Margit navarrai királyasszony korának egyik legműveltebb, legokosabb asszonya volt: a mai olvasót is elbűvöli szellemével és bájával, üde érzelmességével és szenvedélyes igazságszeretetével.

Bertha Bulcsu - A ​Teimel villa
Az ​elhagyott Teimel villa természetesen a Balaton mellett van. Mint ahogy a "fehér terasz" is valahol ott van, s a Channel-legenda is tavi képződmény. Bertha Bulcsut, úgy látszik, már sohasem hagyja el a Balaton. Jó is, hogy így van: színt és sajátos atmoszférát adnak írásainak a gyerekkori tavi emlékei. De ebben a kötetben már a pesti élmények is meghatározóak. Fel-felbukkan egy gondolkodó, mérlegelő újságíró arc, építőmunkások Óbudáról, egy elfeledhetetlenül karakteres, régen leszerelt katonaprofil. És mások, emberek, akikkel találkozunk az utcán, a munkában. S az író jóvoltából elgondolkozhatunk a sorsukon. E kötet legfontosabb mondanivalója, hogy a jelent meghatározza a múlt.

Kollekciók