Ajax-loader

'19. század' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Aradi Nóra - Gustave ​Courbet
"Nehéz ​leírni olyan jelzőt, hogy Courbet zseniális festő volt, pedig ez igaz. És ezt a kortársak is tudták, érezték. Miért pazaroltak volna rá annyi ócsárlást, miért aggódtak volna egész alakos polgárai, parasztjai, robusztus aktjai miatt? Miért láttak volna veszélyhelyzetet almás csendéleteiben, ha nem érezték volna meg mind e kezdeményezéseknek kvalitását, roppant festői erejét?" - írja Aradi Nóra a 19. század nagy francia festőjét bemutató monográfiájában. A Szemtől szemben sorozat legújabb kötete nemcsak a pályaképet vázolja fel a korabeli dokumentumok alapján, hanem új szempontokat is ad a múlt századi realizmus értékeléséhez.

Jókai Mór - Kárpáthy ​Zoltán
"Az ​Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán élete végéig a legkedvesebb könyve maradt, ha nem a legjobb - írja Mikszáth Kálmán Jókai regényeiről, melyek 1854- és 1855-ben jelentek meg először a Pesti Napló tárcarovatában. - A Kárpáthy Zoltán alapját egy való történet képezi, mely néhány évtizeddel előbb általános beszéd tárgya volt az országban. Kékkő vár urának, báró Balassának a története van feldolgozva, természetesen sok költői szabadsággal. A hetvenéves öreg főúr egy fiatal, szegény sorsú leányt vett nőül, kitől Balassa Antal báró született. Az örökösök pörrel támadták meg az öreg báró halála után a kis bárót, furfangos prókátorok még szakértőket is kihallgattattak, hogy a hetvenéves aggastyánnak nem lehetett igazi fia. E történetből és mellékepizódjaiból van szőve a Magyar nábob meséje, mely nagy irodalmi esemény volt, s Jókai életében fontos állomás. Ez a regény az ország elvitázhatatlanul legnagyobb elbeszélőjévé emelte." "Mikor Jókai regényei legjavát írta, a magyar történelem egyik sivatagos útvonalán, az elnyomatás korában, műveinek nemzeti jelentősége abban állott, hogy vigasztalta a halálos álomba dermedt magyarságot. A nemzetnek akkor még nagyobb szüksége volt olyan írókra, akik visszaadják elveszített önbizalmát, mint a XIX. század elején. Erre a feladatra vállalkozott Jókai, akit mélységesen, szervezetileg adott optimizmusa, mesevilágba vezető fantáziája, magyar típusú, sírva vigadó humora és meleg, emberi szíve gondviselésszerűen predesztinált erre a feladatra... Díszítő fantáziájával, irreális optimizmusával ő teremetette meg a múlt század nagyjainak a legendáját. Széchenyi István, Wesselényi Miklós és a reformkor hősei (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán)... úgy maradnak meg a magyar ifjúság tudatában, abban a ragyogó, de mégis emberi glóriában, ahogy Jókai legendává nemesítette őket. Ez a kép nem egyezik a történelem objektív víziójával, de erre a legendára éppoly szükség van, mint az igazságra. Ha egy író ezt tudja adni, betöltötte legmagasabb hivatását." Szerb Antal

Jókai Mór - Erdély ​aranykora
Jókai ​1851-ben keletkezett történelmi regényében Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvarába viszi az olvasót, ahová hol a török szultán követei kopogtatnak be újabb és újabb adókért, hol pedig a váraikból, birtokaikról elűzött magyarország, főurak segítségért. A regény központi hőse Bánfi Dénes, Kolozs, és Doboka megye főispánja, féktelen oligarcha, aki ugyanakkor Erdély önállóságáért harcol. Bánfi áldozatul esik a fejedelmi udvar cselszövésének, s bár a fejedelem megkegyelmez neki, a kegyelemlevél későn érkezik, s legnagyobb ellensége Csáky fejét véteti.

Teknős Péter - Az ​elnök futára
Az ​elnök természetesen nem más, mint Abraham Lincoln, az Egyesült Államok sorrendben 16. elnöke. Az időpont az 1860-as évek, amikor „Észak Dél ellen” híres polgárháborúja tombolt Amerikában. A történet hőse persze kitalált személy. Az író képzeletében Jack Andrews amolyan „belevaló” parasztlegény, akit kópés vidámsága, természetes esze, megbocsátható kíváncsisága minden bajból kivág, és minden jelentős eseményhez elvezet. „Jack naplójából” – vidám, izgalmas, fordulatos napló ez – megismerhetjük a rabszolga-felszabadító Észak minden jelentős csatáját; az ő jóvoltából szinte eldiskurálhatunk a híres elnökkel és Észak híres hadvezéreivel. A könyv végére olyan barátságba keveredünk Jackkel, hogy őszintén sajnáljuk, amikor el kell válnunk tőle.

Emily Brontë - Üvöltő ​szelek
A ​korabeli kritika értetlenül fogadta ezt a "rendhagyó" regényt, Emily Brontë egyetlen prózai alkotását. Még nővére, Charlotte is jóformán mentegetni, magyarázni, szépíteni próbálja ezt az elemi erejű, jóformán a semmiből kiszökkent alkotást - az _Üvöltő szelek_ második kiadásához, 1850-ben írt előszavában "primitív műhelyben, egyszerű szerszámokkal" készült, gránittömbből durván faragott szoborhoz hasonlítja immár halott húga regényét. Ma már a Brontë nővérek közül a kritika is, az olvasói közvélemény is Emilyt tartja a legnagyobbnak, az _Üvöltő szelek_-et nemcsak jobbnak, mint akár a _Jane Eyre_-t, hanem világirodalmi rangú műnek, a 19. század egyik reprezentatív nagy regényének. Gyűlölet és szerelem együttélését, egymást erősítő-romboló hatását Emily Brontë előtt talán senki, azóta is csak kevés alkotó érzékeltette ilyen elemi erővel. Emily Brontë - írja Ruttkay Kálmán - "nem moralizál, nem a büntető törvénykönyv paragrafusaiban gondolkozik, nem gondol a társadalom működését szabályozó erkölcsi normákkal, nem hívja segítségül az isteni igazságszolgáltatást, s ő maga sem szolgáltat költői igazságot. Nála, mint minden más, a jó és a rossz is a »lenni vagy nem lenni« nagy alapkérdésének függvénye."

Guy de Maupassant - Egy ​asszony élete
Mi ​fér bele "egy asszony életébe"? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: "Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük."

Pedro Antonio de Alarcón - A ​végzetes jóslat
Az ​1816-os esztendőben, az egyik augusztusi napon egy torprongyos és szerfölött mulatságos külsejű cigány érkezett a granadai főkapitányság kapujához; a cigány hatvanadik évét taposta, juhnyírás volt a mestersége, s a neve Heredia, jobban mondva így keresztelte el a világ; a vitéz lovag egy bánatos, rozoga és girhes szamáron érkezett melynek a nyakába lószerszám helyett csupán egy kötelet vetett, és mihelyst földet ért, nagy szemtelenül kijelentette, hogy a főkapitánnyal akar beszélni. Sietek hozzátenni, hogy ez a hallatlan kérés először heves ellenállásra késztette az őrt, aztán fergeteges jókedvre derítette az ott lebzselő ordonáncokat, majd sűrű hümmögésekre bírta a szárnysegédeket, míg végül maga Eugenio Portocarrero Montijo gróf, azaz az egykori granadai királyság főkapitánya is értesült a dologról... És mivel nevezett előkelőség jó humorú férfiú volt, ráadásul annyit emlegették neki ezt a kópéságairól, furfangos ügyleteiről, valamint az idegen javak iránti vonzalmáról híres Herediát... ezúttal kérem a kárvallottak bocsánatát, szóval megparancsolta, hogy vezessék elébe a cigányt. Az elbeszélések egy jobbára ismeretlen kor díszletei között játszódnak, annál ismerősebb az eszme, amelyért a hősök küzdenek: az 1808 és 1814 között vívott spanyol függetlenségi háború hazafias, szabadságot, nemzeti önrendelkezést éltető eszméi.

Friedebert Tuglas - A ​kis Illimar
Első ​pillantásra mintha gyermekregényt olvasnának. De néhány oldal után, kicsit fájdalmasan, énünknek hajnala, az örök reminiszcencia: gyermekségünk, eszmélésünk napjai-évei. Egy kisfiú napkeltekor felébred falusi otthonobán és elindul, hogy fefedezze a világot. Az út első állomása még csak a szomszédos szoba, majd az udvar, a környező táj, de mindjobban tágul a kör, benne az ismerősök, a család, a rokonság, a falubeliek és az uradalmi kastélybeliek a messzi, ismeretlen város, ahova erőkön, mezőkön, idegen falvakon át el is jut egyszer... A kis Illimar világa egyszerre álom és valóság. A gyermeki lélek fogékony minden élmény befogadására, a játékos képzelet újjáteremti a látottakat, de éles és pontos - ha naiv is - a gyermeki látás, még nem homályosította el a fáradtság, a kiábrándultság, a fásult közöny. Az író egy gyermek szemével láttatja a századvégi-századeleji Észtország világát; a kép hiteles, olykor szomorú, máskor vidám, mint maga az élet. Az észt irodalom élő klasszikusának számos nyelvre lefordított regényét a huszadik századi világirodalom maradandó értékű alkotásai közt tartják számon.

May
elérhető
10

Claude Anet - Mayerling
Ugyan ​mi köze lehetne Ferenc József császár egyszülött fiának, az Osztrák-Magyar Monarchia koronahercegének egy olyan leányhoz, akinek - bár a bécsi arisztokrácia köreihez tartozik - nemesi rangja nem elég magas ahhoz, hogy a Hofburgban fogadják? Mégis: Mary és Rudolf szenvedélyesen egymásba szerettek. Mary csak 16 éves volt, szinte gyereklány. Titokban tartott szerelmük tragédiába torkollott az 1889. január 29-én, a mayerlingi vadászkastélyban eldördülő lövésekkel. Az író a maga lendületes tehetségével rekonstruálta Mary Vetsera rövid ideig tartó szerelmi idilljét, mely egyben az osztrák uralkodóház történelmének egy lapja is. Claude Anet a múlt század első felének népszerű regényírója volt, számos műve magyarul is megjelent. Érdekes, hogy ezt a regényét eddig nem fordították le, holott több film is készült belőle: először 1936-ban Danielle Darieux-vel és Charles Boyer-vel, később Audrey Hepburnnel és Mel Ferrerrel, legutóbb pedig Catherine Deneuve és Omar Shariff főszereplésével.

A_farkasmen
A ​farkasmenyasszony Ismeretlen szerző
elérhető
2

Ismeretlen szerző - A ​farkasmenyasszony
Az ​1973-ban megjelent válogatás, A fiúk téli kalandozása Waltari, Pennanen, Haavikko, Huovinen és Oksanen kisregényeivel mutatta be a modern finn életet. A farkasmenyasszony című kötet ezt a képet egészíti ki, mintha Aleksis Kivi hőseinek nyomában haladnánk: A hét testvér az őse a klasszikus és modern finn prózának egyaránt. Aho, Pakkala, Jotuni, Kallas, Kianto és Schildt műveiben (a kisregények megjelenésük időrendjében szerepelnek a kötetben) a századforduló és a XX. század első harminc évének eseményeivel találkozunk, a valóság tükörképével - és "égi másával" is, mert még a munkás hétköznapok rajzát is (A vasút és a Hétköznapok című kisregényekben) át- meg átszövi a népi hagyományok költészete, a Farkasmenyasszony, A vörös vonal és a Boszorkányégető című írásokban viszont a fantasztikus elemek ellenpontjaiként mindegyre felbukkan a fanyar és kijózanító realitás, a finn ember természetközelségéből fakadó, mindent beragyogó derűs életbölcselet, a sajátos, száraz finn humor, és a "földi szerelem": a család, a gyermekek, a boldogság utáni vágy.

Henryk Sienkiewicz - Quo ​vadis?
A ​Quo vadis Nero félelmetes uralkodása idején játszódik. Egy csodálatos szerelem története bontakozik ki a regény lapjain: Vinicus a gazdag patrícius, beleszeret Lygiába, aki királylányból lett római rabnővé. A lány Plautuis házában él. Plautius felesége Pomponia, már keresztény, s keresztény Lygia is. Nero udvarába hívatja a lányt, s Viniciusnak ajándékozza. Lygia szereti Viniciust, mégis megszökik tőle. A férfi úgy érzi, mindenáron vissza kell szereznie Lygiát. De boldog lehet-e egymással ez a két, olyannyira különböző ember a keresztényüldözés korában? Megérthetik-e egymást? Hiszen mindketten mást tartanak fontosnak az életben, a boldogság s a szerelem sem jelenti számukra ugyanazt. Az ő személyükben megtestesülő kettősség jellemzi azt a világot, azt a kort, melyben élnek. Róma Nero eszeveszett dorbézolásaitól hangos, ember ember után esik áldozatul gyilkos tébolyának. Az új eszme hívei katakombákban bújkálnak, cirkuszok porondján halnak mártirhalált, de a kivégzettek helyébe mindegyre újak lépnek, mert megérett az idő a változásra, s a történelem parancsát nem semmisíthetik meg az égő Róma lángjai sem.

Petőfi Sándor - Az ​apostol
Petőfi ​Az apostol-ban 1848 nyarán újragondolja mindazokat a gondolatokat és eszméket, melyek addigi költészetének fő alkotórészeit képezték. Mindeközben kiemelt szerepet kap a szabadság, a szabadsághoz való jog, melynek gyakorlása azonban kötelezettségekkel, lemondásokkal és áldozatokkal is jár. Erre csak az apostolok képesek. Az önéletrajzi elemekkel átszőtt történet hőse, Szilveszter, olyan cselekvő forradalmár, akit már nem csak az indulatok mozgatnak ösztönszerűen, cselekedeteit elsősorban a tudatosság vezérli. E nagyszabású költői összegzést Kaszás Attila szenvedélyes előadásában hallgathatjuk meg.

Keresztury Dezső - "S ​mi vagyok én..."
Arany ​talán legnépszerűbb klasszikusunk. Műve a közfelfogás szerint olyan világos, tiszta, mint a forrás. ez a hasonlat akkor igaz, ha tudjuk: a forrás tisztasága nem üresség, hanem leszűrtség; az ég fényes magasságait, a föld mélyének sötét tárnáit bejárt víz minden emléke benne van. Arany költészetének látszatra nyugodt, sugárzó felszíne alatt mély örvények kavarognak: egy válságokkal teli korszak, közösség és egyéniség örvényei. Innen az Arany-magyarázatoknak azok az ellentmondásai, amelyek jellemrajzaiban elénk tűnnek. "A magyar nép józan bölcsességének megtestesülése" s "az első nagy dekadens költő irodalmunkban"; "a személytelen epikai ábrázolás mestere" s "legszubjektívebb magyar lírikus": az effajta idézeteket hosszan lehetne folytatni. Keresztury Dezső az ellentmondások életbeli egységét kutatja s mutatja meg, amikor megrajzolja a költőpályaképnek első felét. Könyve évtizedes elmélyült kutatás eredménye. Arany életművének s az erről szóló gazdag irodalomnak teljes ismeretében a modern irodalomtudomány és esszéirodalom eszközeivel idézi fel a költő alakját, korát, jellemzi alkotó művészetét, keresi s jelöli ki pályájának fő korszakait. Tisztelete soha nem csap rajongásba: hiteles és eleven képet rajzol Aranyról. Könyve méltó tisztelgés a költő emléke előtt Arany születésének 150-ik évfordulóján.

Aranyecset
elérhető
21

Dallos Sándor - Aranyecset
Az ​Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festõ életének minden mozzanatába. Magánéletének intim részleteit éppúgy megismerhetjük, mint fizikailag és szellemileg egyaránt kemény munkáját. A két regénybõl egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festõ műveivel találkozzon, és újra meg újra megcsodálhassa azokat.

Dallos Sándor - A ​nap szerelmese
Munkácsy ​Mihály, a legnagyobb magyar festő regényes életrajzának első része ez a könyv. Nehéz fiatalsága, pályakezdő éveinek viszontagságai összegződnek e kötetben, bemutatva a századvégi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát. Szinte népmesehősként indul el életútján a kis asztalosinas. Pályája töretlenül ível felfelé, mégis már ebben a kötetben felsejlenek a tragédiák, amelyek egész életútján ott sötétednek. Hite, energiája, a szépség utáni vágya, tehetsége azonban elpusztíthatatlan, a tragédiák is művészete kiteljesedésének eszközei.

Bovaryn%c3%a9
elérhető
26

Gustave Flaubert - Bovaryné
"Emma ​Bovary nyomorúságos kalandjai a tragédia szférájába emelkednek, mégpedig azért, mert egy közömbös, segítségre képtelen, vigaszt nem nyújtó világtól körülvéve, neki magának kellene a hitvány anyagból a gazdag és ritka értéket lepárolnia. És bele is fog a vállalkozásba, tudatlanul, vezető nélkül, nemes szórakozás híján, s kiszolgáltatva a tudatában kavargó természetes és mesterséges ösztönzőknek - hogy szükségszerűen csúfos kudarcot valljon vele; olyan kudarcot azonban, amely a következő fordulatban lehetővé tette, hogy Flaubert a legtalálóbban, a legtökéletesebben előadott történetet kerekítse ki belőle." _Henry James_

Thomas Hardy - A ​weydoni asszonyvásár
Thomas ​Hardy (1840-1928) angol regényíró, novellista és költő, a falusi élet, az iparosodástól érintetlen környezet egyik legihletettebb ábrázolója. Regényeiben - Hazatérés, Egy tiszta nő, Lidércfény - döntő szerepet juttat a véletlennek, a váratlan fordulatokat előidéző félreértéseknek, az embertől független külső erőknek. A weydoni asszonyvásár főhőse, Michael Henchard sorsát azonban nemcsak ezek befolyásolják, pályáját sokkal inkább gazdag, ellentmondásos jellemének szélsőséges vonásai, idulatai, érzelmi kedélyhullámzásai alakítják.

Maria Kuncewiczowa - Az ​erdész
A ​lengyel irodalom egyik legszebb regénye, Az erdész, a múlt század végén játszódik, az 1863-as felkelés bukása után Lengyelország, Fehéroroszország és Litvánia határán. Egy szenvedélyes szerelem veszélybe sodorja Krzysztofowiczot, a félig lengyel származású cári bírósági hivatalnok, aki kétes fénybe kerül, és tragikus körülmények közt meghal. Az ő fia, Kaziuk a regény hőse, aki apja halála után Varsóba kerül az orosz líceumba. Mikor lakásadó gazdáját letartóztatják, mindenki besúgónak tartja. Apja emlékének örökségével s gyermekkorának felnőttek által bemocskolható tisztaságával teljesen magára marad. A konspirációval övezett és a mélybe taszított furcsa, szent, de egyúttal kissé nevetséges lengyel hazafiság Kaziuk vívódásainak legfőbb tárgya. Választás elé kerül. A varsói megpróbáltatások ellenére módja lesz megtisztulni és elmenekülni egy olyan világból, ahol a szerelem se szabadítja föl az embert.

Pierre Berton - Aranyláz ​Alaszkában
1896-ban ​a Klondike-folyó környékén, Kanada és Alaszka határán gazdag aranylelőhelyet találtak, s ennek hírére a következő évben valóságos népvándorlás indult meg erre a tájra. A kincskeresők közül nem egy elpusztult a rendkívül nehezen megközelíthető, szubarktikus vidék úttalan hegyeiben, meredek hágóin és vad folyóin, sokan visszafordultak a nehézségek láttán, de még így is nagy tömegek vergődtek el az "ígéret földjére", ahol sátortáborok és városok nőttek ki gomba módjára a földből. Bár az aranyásók nagy többségének reményei nem váltak valóra, akadtak szép számmal olyanok is, akik máról holnapra vagyonhoz jutottak. Egy-egy parcella néha napok alatt gazdaggá tette tulajdonosát, ám a vagyon többnyire ugyanilyen gyorsan úszott el az új települések kártyabarlangjaiban, mulatóhelyein. Gátlástalan szerencselovagok, spekulánsok, vállalkozók, könnyűvérű nők hada lepte el az új Eldorádót, de a konjunktúra csak rövid ideig tartott. Dawson, az aranyásók központja, hihetetlen gyorsan fejlődött lázasan lüktető várossá a semmiből, alig egy esztendő múlva azonban álmos kis fészekké zsugorodott össze. Az aranyláz lecsillapodott, a feltárt lelőhelyeket zömmel nagy társaságok vették kezelésbe, a pionír időszak elmúltával a gyors egyéni vagyonszerzés illúziói szertefoszlottak. A szerző avatott tollal nyúl a tárgyhoz, író és téma szerencsés találkozása azonban nem egészen véletlen. A kanadai szerző Dawson Cityben, az "aranyvárosban" töltötte gyermekkorát, és később is rövidebb-hosszabb időre vissza-visszatért szülőföldjére. Apja a harmincezer aranyásó között volt, akik 1898-ban átkeltek a hírhedt Chilkoot-hágón, hogy aranyat keressenek. Pierre Berton arra törekedett, hogy a klondike-i aranyláz minél teljesebb krónikáját állítsa össze. Felhasznált minden kiadott és kiadatlan forrásmunkát. Feljegyezte a vidék szájhagyományát, megszólaltatta az "aranyroham" még életben talált veteránjait. Könyve az utolsó nagy aranyláz történetének legátfogóbb, teljes hűségre törekvő és mindvégig drámai feszültségű összefoglalása.

Thomas Mayne Reid - A ​fej nélküli lovas
Rémítő ​hír terjed a prérin: fej nélküli kísértetlovas tűnt fel a pusztaságban, s amerre vágtat, nyomában a halál jár. A Vadnyugat babonás népe látja ezt így, valójában egy a régmúltban lejátszódott dráma utolsó fejezeteként jelenik meg a titokzatos lovas, hogy azután - a vadregényesség szabályai szerint - a bűnösök bűnhődjenek, az igazak meg elnyerjék jutalmukat. A ma annyira népszerű western-regények egyik elődje, A fej nélküli lovas a hányatott életű Thomas Mayne Reid könyve. A regény népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint hogy a némafilm idején film készült belőle, folytatásokban vetítették, s emberek százezrei várták izgalommal a történet újabb mozzanatait. A könyv egyike azoknak a kalandregényeknek, melyeket újból és újból elővesznek a kiadók ifjú és idősebb olvasók szórakoztatására. Thomas Mayne Reid regényét, ezt a feszültséggel, izgalommal teli olvasmányt minden bizonnyal ma is érdeklődéssel fogadja az érdekfeszítő történeteket kedvelő olvasók népes tábora.

Nicholas Halasz - Dreyfus ​kapitány
Amikor ​George Clemenceau-t megkérdezte személyi titkára, tulajdonképpen mennyit is értett meg Dreyfus az egész Ügyből (mert a Dreyfus - ügyet idővel nagybetűvel írták), a "Tigris" így felelt: - Semmit. Ő az egyetlen, aki az égvilágon semmit sem értett meg. Mérhetetlenül alatta áll a Dreyfus-ügy színvonalának. Léon Blum, sok év múltán majd a Népfront - kormány miniszterelnöke, ugyanígy látta a kapitányt: - Ha Dreyfus nem Dreyfus, még csak Dreyfus híve sem lett volna. Főhősünk tehát nem is szimpatikus, hacsak abban a tekintetben nem, hogy az Ördögsziget kunyhóbörtönében, ágyához láncolva is megőrizte lelkierejét. Maga sem tekintette hősnek magát. - Egyszerű tüzértiszt voltam - mondta életet alkonyán -, akinek tragikus tévedés folytán derékba törték a karrierjét. Dreyfus, az igazság zászlója, nem én voltam. Ezt az alakot önök teremtették. Az aranykornak tartott századforduló ismeretlen arcát nyújtja felénk: maroknyi bátor férfi áll szemben kémekkel, kalandorokkal, okirathamisítókkal és megtévesztett lumpentömegekkel. A századforduló Párizsában, ahol halálos veszélyt vállal az, aki az elvont igazságért küzd az Intézmények és a Közvélemény roppant ereje ellen.

Jules Barbey d'Aurevilly - A ​karmazsin függöny
Ördögi ​dolgok - ez a címe Barbey d'Aurevilly kötetének, melyből a három legjobb írást nyújtjuk át az olvasónak, a kitűnő műfordító, Jékely Zoltán tolmácsolásában. Barbey d'Aurevillyt elsősorban a nő és a férfi viszonya érdekli, az a harc, mely a szerelmesek között és a szerelmesek körül dúl; a szenvedélyes szerelem, a groteszk és fantasztikus helyzetek, a szerelem gyötörte és hevítette emberi lélek lebilincselő ábrázolása minden elbeszélése. Történeteinek az ad maradandóságot, hogy írójuk fölülemelkedik a társadalmi és szokásbeli elfogultságokon, és a minden akadályon, kicsinyes erkölcsön keresztülgázoló nagy érzelmek jogát hirdeti, még akkor is, ha a vágy beteljesülésének olykor borzalmas áldozat, nemegyszer bűncselekmény az ára. Barbey d'Aurevilly nagyszerű elbeszélő. Történeteinek szerkezete, klasszikus tisztaságú, ódon zamatú nyelve a legjobb francia prózaírók sorába emeli.

Jókai Mór - Nincsen ​ördög
Hogyan ​lesz Dumány Kornélból Mr. Du Many, másképpen Silver-King, azaz amerikai ezüstkirály? A magyarországi képviselő-választásokon csúffá tett, szégyenletes házassági komédiába kevert nemes jellemű férfi - aki még egy mesés értékű örökség átvételének is ellenáll - kalandos életét meséli el Jókai.

Anton Pavlovics Csehov - Négy ​színmű
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jane Austen - A ​mansfieldi kastély
A ​Ward nővérek sorsforduló előtt állnak: Maria, Sir Thomas Bertram felesége és a mansfieldi kastély úrnője; nővére a helybeli lelkész neje; a legfiatalabb, Frances, egy nagytermészetű, de kis jövedelmű tengerésztiszt feleségeként kilenc gyermek anyja. Legnagyobb leányát, Fanny Price-t az a szerencse éri, hogy a mansfieldi kastély fényűző környezetében „szegény rokonként" nevelkedhet. Hogyan lesz a szépséges lányból sok-sok könnyes éjszaka után egy csélcsap úriember szerelme, s vajon sikerül-e annyi megpróbáltatás után végre révbe érnie? Egy újabb éles eszű Austen-hősnő, akit nem felejtünk el egykönnyen.

Zsigray Julianna - Merénylet ​Napóleon ellen
Egy ​szász egyetemi hallgató, Fichte tanítványa elindul, hogy megbosszulja népe sérelmeit Európa zsarnokán, s ugyanakkor az Alföld pusztaságának kellős közepéről szintén útra kel egy hasonlóképpen mindenre elszánt fiatalember, volt debreceni diák: meg akarja szabadítani a világot attól a szörnyetegtől, aki annyi ifjú életet pusztított el nagyra törő terveiért. A két fiú Bécsben találkozik, s mit sem sejtenek egymás szándékáról. Melyikük követi el végül a merényletet? Erről szól ez a lebilincselően érdekes regény, amely nagyjából-egészéből az 1809-es esztendőben játszódik és kavargó, színes forgatagként ábrázolja az akkori magyar fogadó életét, az elfoglalt és mégis vidám Bécset, a Schönbrunnban ágáló hódító és Walewska grófnő regényes szerelmét, egy szerencsétlen fiatal nemzedék kútba esett reményeit.

Riedl Frigyes - Arany ​János
Október ​22-én lesz 75 éve annak, hogy örökre kihullt a toll Arany János kezéből. Önmagát tiszteli meg a magyar nemzet, amikor e nagy fia emlékének méltó megünneplésére készül. Ebbe az országos mozgalomba kapcsolódik a magyar könyvkiadás azáltal, hogy újra közzéteszi Arany János művészetének egyik legszebb méltatását: Riedl Frigyes monográfiáját. Riedl emléke elhalványult a halála óta eltelt emberöltő alatt. A fiatalabb nemzedék már nevét is alig ismeri - de idősebb irodalomtanárok ma is megindultan emlékeznek mesterükre. Méltán, mert a reánk maradt megemlékezésekből az irodalmi nevelés egyik legnagyobb művészének alakja bontakozik ki. Tudós egyéniségét, nevelői művészetét fölidéznünk azért is időszerű, mert éppen a közelmúltban ünnepelték tisztelői születésének századik évfordulóját.

Jókai Mór - Jocus ​és Momus
Az ​első, 1888-as, majd e mostani megjelenés alapjául szolgáló 1893-as kiadás óta íme ismét olvasható Jókai szellemdús, sajátos humorú anekdota-gyűjteménye, a Jocus és Momus. Remek körképet és korképet kapunk a 19. század második felének politikai, társadalmi eseményeiről, pletykáiról, furcsaságairól, huncutságairól. Különösen kedvesek a Deák Ferenc-anekdoták, a félreértésekből fakadó mulatságos helyzetekről, a népi kópéságokról mesélő írások. Jókai páratlan szókincse, beleértve a monarchia mindennapos idegenszó-használatát is, különös élményt nyújt olvasóinak. Már címadása is jókaias: a latin iocus tréfát jelent, a Momus a Mómosz latinosított változata, aki a görög mitológiában a gúnyolódás, a kritika istene, az írók, költők patrónusa. A mai helyesíráshoz igazítva, nyelvezetét meghagyva adjuk közre ezt a páratlan adoma-gyűjteményt.

Hans Christian Andersen - A ​rendíthetetlen ólomkatona
"A ​mese nem hal meg soha" - mondja a láp asszonya Andersen egyik meséjében. S mi is ezt valljuk a halhatatlan meseköltővel, akinek meséi már egy évszázada hódítják az emberek szívét. Andersennek nem volt szüksége a mesehagyomány adta keretekre, elég volt, ha kiment a konyhába, az erdőbe, szétnézett a szobában vagy a baromfiudvaron, minden élőlény és élettelen tárgy mesét sugallt neki. Egy darabka rongy, egy foltozótű, egy elgurult ezüsttallér, a virágok az erdőn vagy a bodzatea gőzében felköldő tündér mind, mind az élet szépségét, a szegények nemeslelkűségét, a gazdagok haszontalan pénzhajhászását, a gőg csúfságát és a megalázottság kínját szimbolizálja meséiben. Rab Zsuzsa a dán író legszebb meséit avatott kézzel dolgozta át és gyűjtötte egybe a magyar gyerekek számára. Ezekből a legszebb mesékből adunk közre újra két kötetre valót, mindkettőt Szecskó Tamás szép színes rajzai díszitik. A rendíthetetlen ólomkatona című kötet után megjelenik A szerencsetündér sárcipője is.

Mikszáth Kálmán - A ​beszélő köntös
A ​fordulatos, eseményekben gazdag regény főhőse Lestyák Mihály, kecskeméti főbíró, aki olyan tervet eszel ki, mellyel megvédheti szeretett városát, Kecskemétet ellenségeitől. Elsősorban a törököktől, de a portyázó tatároktól, sőt a császári katonaságtól is. Varázserejű köntöst szerez a szultántól... a többit pedig elárulja ez a kis mikszáthi remekmű, amely több iskolában kötelező, vagy ajánlott olvasmány.

Vörösmarty Mihály - Csongor ​és Tünde
,,Csongor ​öt felvonáson át keresi, kutatja Tündét, a földre leszállt, majd Mirigy, a boszorkány miatt innen elmenekülni kényszerült tündérlányt, akibe szerelmes és aki – valamikor – az övé lett. A boldogság keresése, kutatása adja a darab alaptörténetét, de miközben Csongor – szinte metafizikai vágyaktól űzve bolyong a földi tereken, találkozik az emberiség jelképi nagy figuráival, a királlyal, kalmárral és a tudóssal is, akiknek sorsában az élet értelmét meghatározó erőkkel is szembesül. A mű egyik középponti motívuma az Éj hatalmas monológja, amely kozmikus távlatba helyezve értelmezi a földi, az emberi valóságot. A filozófiai tartalom azonban rafinált ügyességgel keveredik nagyon is durva, hétköznapi, szinte groteszk tényekkel, eseményekkel, figurákkal (Csongor és Tünde kísérői, Balga és Ilma, a három ördögfi, Dimitri a boltos rác, és a buja csábítás képviselője, Ledér, első helyen azonban az ősgonosz, Mirigy.) A színmű, amely a drámai műfaj minden szabályát félreteszi, végül is hatalmas, romantikus költői vízió, amely azonban minden inkább, csak nem éteri, elvont, testtelen műalkotás: teli színei, ragyogó részletei, zsúfolt eseménymenete, realista életképei, gazdag humora a leginkább komplex, összetett alkotások közé emeli. Vörösmartynak sikerült olyan művet alkotnia, amely egyszerre népmesei egyszerűségű és felépítésű, ugyanakkor az irodalmi alkotásokban még töredékesen is alig fennmaradt magyar reneszánsz ragyogását és eleganciáját is képviseli, de mindezt a romantika legkiérleltebb nyelvén, stílusában filozófiailag, gondolatilag is végtelenül elmélyítve, szimbolikus sugárzásúvá téve."

Katona József - Bánk ​bán
Nem ​túlságosan gazdag drámairodalmunknak világirodalmi mércével mérve is kiemelkedő csúcsa, szinte egyszeri csodája a Bánk bán. Az író által papírra vetett sorsok - dráma esetében - előadás után kiáltanak. A mű bemutatása aztán visszahat az újabb alkotói szándékra és tettre. Ezért van, hogy a drámairodalom virágzása vagy éppen folytonossága a kor levegőjén és problémáin túl a színházi világ és a közönség nélkül aligha képzelhető el. Ahogy bő regénytermés olvasók nélkül nem lehetséges. Egy-egy mű igen, de a műfaj meghatározó jelenléte nem. Katona József (1791-1830), a kecskeméti takácsmester fia, a pesti jogi egyetemre fölkerülve a színházi világ vonzásába került. Nem a jogi pálya, a színpad, az írás volt számára elsődleges. Amikor évekkel később megkeseredve visszatért szülővárosába, a hivatalnoki lét vált elsődlegessé: gyakorlatilag fölhagyott az irodalmi munkássággal. A színház szerelmese, mint egy drámai hós a némaságot választotta, hogy aztán korai, örök némaságával az utókorra testálja varázspálcáját, a magyar irodalom gyöngyszemét, a Bánk bánt. Az ismert, de igazán nem elismert Katona József írói nagysága csupán halála után hosszú évekkel vált egyértelművé. Kétségtelen, hogy fő művéhez méltó és minőségben hasonlatos alkotás nem került ki tolla alól. Ám számos, nem csupán az irodalmi és színházi élet szempontjából, hanem önnön írói világa és fejlődése miatt is fontos mű alkotója, Igen sok, a korban divatos német darabot ültetett át magyarra; több mint tíz saját drámát írt. Katona minden sora összefüggésben van a Bánk bánnal. Olyan értelemben legalábbis, hogy minden műve mögött egy érdekes és súlyos személyiség rejlik. A drámafró nem tud önmagánál, személyisége lehetőségénél súlyosabb alakot teremteni! Bánk tehát Katona és Katona Bánk.

Kollekciók