Ajax-loader

'szibériai' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Jurij Szbitnyev - Pásztortűz ​fehér éjszakában
Jurij ​Szbitnyev azok közé a fiatal szibériai írók közé tartozik, akik szívesen kalauzolják olvasóikat hazájuk különös tájaira, az európai emberek számára ismeretlen vidékekre, olyan emberek közé, akiknek életéről csak keveset tudunk. Szbitnyev a kötetben szereplő három kisregénye közül kettőben - Pásztortűz fehér éjszakában és Búcsú a tajgától - Szibéria tunguzok lakta tájait mutatja be. A tunguz nép félig-meddig pogány szokások vezérelte életmódja s egy szép, tiszta szerelem, amely egy tunguz asszony s egy orosz geológus között szövődik - ez a két említett kisregény témája. A harmadik kisregény egy sofőr kalandjáról szól, aki egy elhagyott útszakaszon lerobbant autóból gyermekotthoni kicsinyeket vesz át a maga autójába. A mű egy humanista ember lírai története.

Claude-Catherine Ragache - A ​világ teremtése
Az ​istenek harca a káosz ellen, az első földdarab megjelenése az ősóceánban, a világegyetem fejlődése, a Hold, a Nap, az emberek és az állatok születése, a vízözön... Megannyi mesés magyarázat, mely meglepő változatossággal meséli el a világ teremtését. Szibéria jeges magánytól a fullasztó afrikai őserdőkig, Tibet magaslataitól a csendes-óceáni korallszigetekig az ember keresi a választ: ki, mikor és főként hogyan teremtette a világot. Az emberiség képzeletét időtlen idők óta különös istenek, boldog vagy boldogtalan lovagok, fantasztikus teremtmények népesítik be. A MÍTOSZOK ÉS LEGENDÁK című sorozat új életre kelti történelmünk varázserejű hőseit, furcsa, torz állatait és titokzatos istenségeit.

Trócsányi Zoltán - Észak ​nomádjai
Hölgyeim ​és uraim, vegyék fel legmelegebb ruháikat, ha van prémes bundájuk, ne sajnálják előszedni a naftalinból, s ha van jó meleg teveszőr vagy akár jegesmedvebőr-takarójuk, terítsék magukra, mert oly vidékekre utazunk, - túl a 60. északi szélességi fokon, túl a sarkkörön, sőt túl a 70. északi szélességi fokon is - ahol sokszor a legvastagabb, legmelegebb ruha is kevés az Északi Jeges-tenger fagyos szele ellen. Jöhet hóförgeteg, amely nulláslisztté őrli a havat s a ruházat legparányibb résén keresztül orozva belopja a nyakunkba vagy a hónunk alá. Jöhet olyan hideg, hogy orrunk percek alatt hófehérré fagy és nincs ellene más védekezés, mint felkapnia kutyaszánkó vágtatása közben egy marék havat és dörzsölni, dörzsölni addig, amíg meg nem pirosodik. Rénszarvas szánkó vágtat velünk szélsebesen a félhomályban a csikorgó vagy már keményre fagyott havon s közben a Jeges-tenger felől félelmetesen visító orkán támad. Lehetetlen tovább folytatni az utat a hósivatagon, - meg kell állni, a szánkókból védőfalat kell építeni a szél komiszsága ellen, mögé kell bújni és várni kell, várni, - természetesen nem meleg szobában, hanem ott kint, a szabad ég alatt, ötvenfokos hidegben, amíg a szél ereje gyöngül és tovább lehet folytatnia kéjutazást Szibéria végtelen hómezőin. A rénszarvasok pihenés közben nekiállnak, hogy lábukkal a hó alól zuzmót kaparjanak ki maguknak ; őket nem feszélyezi a hóvihar s a bennszülött nomád kísérő gondtalanul csihol magának tüzet tűzszerszámából. Pipára gyujt, nagyot húz pálinkásbutykosából és egykedvűen várja, hogy vége legyen a viharnak. Neki mindegy, hány napig üvölt az orkán, nincs sietős dolga, akár egy hétig is elüldögél egyhelyben, ha van elegendő szárított hala vagy rénszarvashúsa, de ha nincs, akkor sem esik kétségbe. Egyszerűen levágja valamelyik kövérebb rénszarvasát, megissza meleg vérét és ha nem tudja megfőzni húsát, jóízűen elfogyasztja nyersen is. Az út, amelyre vállalkozunk, a legkevésbbé sem kies, - ahogy romantikus utazók szokták ajánlgatni útleírásaikat, de érdekesebb és izgalmasabb, sőt veszélyesebb is, mint az afrikai utazások, vagy legalább is éppen olyan veszélyes, bár itt igazán a legkevésbbé sem kell napszúrástól tartani. Ha nálunk a hőmérő lesüllyed mínusz húsz Celsius-fokra, katasztrófának érezzük, behúzódunk lakásunkba és nehezen szánjuk rá magunkat, hogy önként kimozduljunk a házból ; lemondunk a kávéházról, a megszokott délutáni kaláberről, mert odakint kellemetlen, riasztó, kétségbeejtő veszélyesen hideg az idő. ezen az úton, amelyre most indulunk, a húszfokos, szélcsendes hideg balzsamos, enyhe simogatás, amely mellett észak bennszülött nomádja kitűnően érzi magát. A gyerekek vidáman hancúroznak a hóban, a felnőttek kiülnek a sátor elé pipázni, a legény szerelmesen szorongat] a kezét szíve választottjának, s eszük ágában sincs dideregni, panaszkodni az időjárás ellen. Különös, számunkra érthetetlen világ ez. Tízhónapos tél, kéthónapos nyár. A föld az ember számára itt úgyszólván semmit sem terem. A Jeges-tenger partvidékének mocsaras, sík tundrái hallal, vaddal bőségesen ellátják azt a kevés embert, akit sorsa iderendelt posztnak az északi szélekre, de sorsuk növényi táplálékot elfelejtett adysi nekik. Hal és vad szárítva, füstölve, főve vagy egészen nyersen - a tápláléka az ittlakó nomád népeknek, akik közül igen sokan még a kenyeret sem ízlelték meg soha, nem is szólva azokról a növényi táplálékokról, amelyek Közép-Szibériában állandó olcsó tápláléka a legszegényebb embernek is. Mi, akik szegénységről és gazdagságról oly sokat gondolkozunk és oly sokat beszélünk, el sem tudjuk képzelni ezeknek az embereknek az életét, akiknek minden vagyona és kizárólagos életfenntartó eszköze a rénszarvas. Rénszarvasbőrből készül a ruhája, inge, sapkája és csizmája egyaránt, rénszarvasbőrből készül a sátortakarója és télen, amikor már elfogyott a szárított hala, egyetlen tápláléka a rénszarvashús. Rénszarvasban fejezik ki a gazdagságot, de a gazdag embernek nagy vagyonából egyéb haszna nincs, mint hogy több pálinkát tud venni az orosz kereskedőktől (akik ezzel az árucikkükkel a legészakibb vidékekre is elhatolnak), mint a szegények. Hatvan fok hideg. Dermesztő szél az északi. Jeges-tenger felől. Vad rénszarvascsordák. Szamojéd szánkók vágtatnak a tundrán. Tunguzok lovagolnak rénszarvasaikon. Csukcsok kutyaszánkói siklanak végig a havon. Kék róka. Hermelin. Hód. Coboly. Hattyúk. Dunnakacsák. - Szélcsendes idő. A délibáb csodálatos filmeket perget a hó felett az utas szeme előtt. óriás rénszarvasok és kutyák vágtatnak a levegőben, lábukkal felfelé. Gyönyörű kastélyok, várak jelennek meg. Az utas megdörzsöli a szemét: nem tudja, ébren van-e vagy álmodik, vagy egyszerűen káprázik a szeme? A láthatár szélén délfelé, mint a későn kelő lump, megjelenik a nap, hogy délután két órakor újra lenyugodjék. Hamar beáll az éjszaka és fent az égboltozat északi szegélyén tündéri tűzijátékban villódzik az északifény. A szivárvány összes színei vibrálnak, a legfurcsább tarkaságban és geometriai formákban. Végigvágtatunk, - hol rénszarvas-, hol kutyaszánkókon az Ob, Jeniszei, Chatanga, Lena, Indigirka, Korkodon, Kolyma, Anday völgyén, vagy ha. be vannak már fagyva e folyók és folyamok, hátukon, a jég hátán, - távol vagyunk hazulról, feledünk, otthon hagytuk mindennapi valóságos vagy képzelt bajainkat, panaszainkat és sirámainkat. Fent vagyunk a tundrákon, a szibériai erdőöv, a Taiga felett. Itt laknak, óriási területeken szétszórva a vogulok, osztjákok, szamojédek, dolgánok, jakutok, lamutok, jukagirok, korjákok, csukcsok, giljakok és kamcsadálok. Évezredes civilizációnk kényelméből mély sajnálkozással látjuk ezeknek az északi nomádoknak sanyarú életét, ők azonban talán semmivel sem boldogtalanabbak, mint mi, akik kedvezőbb éghajlati viszonyok között, sokszor a legnagyobb kényelemben töltjük életünket. Nekik is van sok évezredeken át kialakult kultúrájuk, - a rénszarvaskultúra, amely kétségkívül kevésbbé komplikált és kevésbbé kifinomodott, mint a mi kultúránk, azonban mégis megad észak nomádjának mindent, amit képzeletével el tud érni. Kivéve a pálinkát, amelyet a szomjas nomád mégis csak kénytelen délebben lakó embertársaitól vásárolni. Hol a boldogság? Hol él nyugodtabb, harmonikusabb életet az ember? Ott-e vajjon, ahol a kultúrának számtalan olyan áldása van, amelyről az emberek tömegeinek túlnyomó többsége csak tud, de nem részesül benne, vagy ott-e, ahol a kultúra áldásairól az embereknek nincs tudomásuk s igényeiket általában ki tudják elégíteni? Talán ezeknek az örökös hóban-fagyban élő embereknek neon is lenne ma sem semmi bajuk, ha a civilizáció szele meg nem legyinti őket alkohol és vérbaj formájában, mert - legalább is a háború előtti időkig - alig kaptak egyebet az európai kultúrától. Észak nomádjairól szól ez a könyv, de ezeknek a népeknek egyes törzsei enyhébb, délibb vidékeken maradtak vagy ide lehúzódtak, és már nem rénszarvas-nomádok, hanem egyhelyben lakó, állattenyésztő népek. Ilyenek a vogulok és az osztjákok s ezért könyvünkben, bár csak Észak nomádjaival óhajtottunk foglalkozni, e népek képének teljességéért leírjuk a délebbre lakó, letelepült vogulok és osztjákok életét is. Az irodalom, - amely Szibériával foglalkozik, végtelenül nagy - mint Szibéria hósivatagjai. Ezrekre és ezrekre rúg azoknak az útleírásoknak, természetrajzi, természettudományi, nyelvészeti, néprajzi, történeti, gazda sági, statisztikai, halászati, vadászati, túrisztikai munkáknak, tanulmányoknak, cikkeknek a száma, amelyek Szibériáról szólnak. Ezeknek csak futólagos áttekintése és ismertetése is kisebb könyvtárat terme ki. Ezért ebben a könyvben megválogattam, megrostáltam az anyagot. Azokat az útleírásokat és tudományos munkákat használtam fel, amelyeken át a legvilágosabb képet rajzolhattam meg az északi Jeges-tenger partvidékének lakóiról, Észak nomádjairól. Mert - el kell árulnom - hogy ez a mű nem egy szibériai kirándulás vagy expedíció úti naplója. De talán jobb is, hogy nem az. Egyetlen ember, még ha hosszú éveket tölt is Szibériában, nem láthat annyit, mint az a sok sok, különböző műveltségű, szakképzettségű és érdeklődésű utazó, aki úti élményeit szebbnél-szebb könyvekben írta meg. Több mint négyszáz év óta izgatja az oroszokat Szibéria rejtelmes titokzatossága, s azóta Szibériát teljesen leigázta a cári hatalom, orosz közigazgatás alá jutottak nemcsak a középázsiai török-tatár törzsek, hanem a feljebb lakó mongol, mandzsu fajtájú népek és a Szibéria legészakibb részén lakó különféle fajtájú arktikus népek is: Rengeteg hivatalos jelentés is készült Szibériáról, hiszen Oroszország itt nem az embereket akarta hatalma alá hajtani, akikből mindenkor igen kevés haszna volt, hanem a földet, amelynek rengeteg szene, vasa, mindenféle drága kincse van, a végtelen kiterjedésű erdőket, a hatalmas hegységeket és az északi Jeges-tenger partvidéki tundráit, amelyeknek, ha egyelőre talán nem is sejtik a mélyében lappangó kincseit, ezek birtoklásának mindenesetre meg van az a haszna, hogy Oroszországé az Északi Jeges-tenger partvidéke és kezében van az északi hajózás lehetősége, az északi tengeri útnak a maga. számára való biztosítása. Persze, ez az út egyelőre nem valami nagyjelentőségű, de azzá válhatik, ha egyszer a jég útjának az egyes időszakokban való irányát pontosan fogják tudni. Művem célja megismertetni az olvasót az Északi Jeges-tenger partvidéke lakóinak nomád világával. E nomád népek történetével, multjával és jelenével, vallási, néprajzi viszonyaival, életformáival, hajdan és most. S midőn e művet a magyar olvasóközönség elé bocsátom, nem mulaszthatom el, hogy meg ne emlékezzem e népek egyik legnagyobb modern kutatójáról, a jelen év elején elhalt Kai Donnerről, nekem huszonöt éven át kedves jó barátomról, aki, amikor 1911-ben első szibériai útjára indult, a szamojédek tanulmányozására, útjának minden fontosabb állomásáról küldött levelet vagy legalább levelezőlapot, s aztán, amikor több évi tanulmányútja után hazatért Finnországba, minden művét baráti ajánlásokkal küldötte meg nekem. Kai Donner 1908-ban több hónapot töltött Pesten körünkben, lelkes barátja volt hazánknak, tartotta velünk a közeli rokonságot s most, amikor e könyvemben finn nyelven írt Siperia című nagy művének alapos kritikai rostán átszűrt tudományos eredményeit felhasználom, nem fojthatom el mély meghatottságomat korai elmúlása felett. Kai Donner elsősorban nyelvtudós volt, de Siperia című művében a rénszarvas-kultúrában élő északnyugatszibériai nomád népek összes problémáit igyekszik megvilágítani és műve, amely, sajnos, egyelőre csak finn nyelven jelent meg, a szibériai problematikának számtalan részletkérdését oldja meg, vagy próbálja megoldani, utat mutatván vele a további kutatásoknak. Ez volt munkám egyik irányítója, részben forrása ; de természetesen felhasználtam számos útleírást, amelyek Észak nomádjairól a XVIII. század óta megjelentek. Egyébként forrásaimat a mű egyes fejezeteiben elárulom. Nem titkolom el, hogy források alapján dolgoztam. Alaposan kiaknáztam ezeket a forrásokat, mert az volt a célom, hogy mennél közvetlenebb impressziókat nyujtsak az olvasónak az észak különös világáról. Sajnálom, hogy ezek az impressziók nem egyéni impressziók. Vagy - hogy egészen őszinte legyek - talán nem is sajnálom. Könyvem elolvasása után sokan meg fogják érteni, miért nem sajnálom. Hölgyeim és uraim, vegyék elő legmelegebb ruháikat, bundáikat, teveszőr-plédjeiket, indulunk vissza, rég letűnt századokba és hosszú századok útján járjuk végig észak-Szibéria kietlen hómezőit! (Előszó)

Winter Erzsi - Kerezsi Ágnes - Agrafena Szopocsina - Szibériai ​rokonaink
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mircea Eliade - A ​samanizmus
Sámánok ​- különféle neveken, de hasonló jellemzőkkel és szerepben - a világ szinte minden archaikus kultúrájában léteztek, és léteznek sokfelé ma is. Mircea Eliade az első, aki ezt az igen összetett jelenséget egységes egészként kezelte és illesztette az általános vallástörténet keretei közé. Eliade bemutatja a sámánná válás lépcsőfokait, a különféle beavatási technikákat, a szibériai, az indoeurópai, az észak- és dél-amerikai, az indonéz, az óceániai samanizmust, a sámánszimbolikát, valamint a kapcsolódó mítoszokat és rítusokat. A magyar olvasó gyakran találkozhat ismerős motívumokkal, hiszen a mi sámánunk, a táltos alakja és szimbolikája sokáig elevenen élt a néphagyományban. A kötetet Hoppál Mihály utószava zárja, összefoglalva az 1968-as, bővített francia kiadás megjelenése óta eltelt időszak kutatási eredményeit.

Vjacseszlav Siskov - Zord-folyó
A ​száz évvel ezelőtt, 1873-ban született Vjacseszlav Siskov a szovjet irodalom klasszikusai közé tartozik. 1894-ben vízépítő mérnökként került Szibériába, s húsz év múlva kezdő íróként, gazdag életműre elegendő élményanyaggal hagyta el ezt a vidéket. Siskov a szovjet irodalom történetében mint "szibériai író" foglalta el a helyét a legnagyobb alkotók mellett, s valóban ez a táj sugalmazta szinte valamennyi írását. Kitűnően ismerte Szibériát: kincsekben gazdag erdőségeit, hatalmas folyóit, a vad természettel küzdő népeit, különleges figuráit, az aranyásókat és a kalandorokat, a vagyon fantasztikus megszállottjait, s a gyorsan iparosodó városok egyre erősödő munkásosztályát. 1918-tól 1933-ig dolgozott a _Zord-folyó_-n, s már ezzel maradandó sikert aratott. Kivívta kortársai elismerését: Gorkij a tények költészetét fedezte fel a műben, amelyet mások a világirodalom legnagyobb hatású családregényeivel helyzetek egy sorba. "Ez a szenvedélyek regénye" – vallotta maga az író, s talán éppen ez az, ami számunkra, a mai olvasó számára is éppen olyan izgalmassá teszi könyvét, mintha magunk is ott járnánk a Zord-folyó titkokat rejtő ősvadonában, egy olyan korban, amikor a legnagyobb úr a pénz, s ez veszi hatalmába a Zord-folyó völgyeit is.

Jurij Ritheu - Mert ​ez a föld nem kell senki másnak
A ​szerző önmagáról és regényéről 1930-ban születtem. Uelenben. Ez a városka már sarkvidék; a Bering-szoros partján fekszik, szép időben odalátszanak Alaszka hegyei. Apám vadász volt. Amikor iskolába jártam, szinte még nem is léteztek csukcs nyelven szépirodalmi művek. Eljártam a felső tagozatosok irodalomóráira: így ismerkedtem meg az orosz és a szovjet irodalommal. Még a hétosztályos iskolában eltökéltem, hogy bejutok a leningrádi egyetemre. 1946-ban el is indultam Leningrádba. Akkoriban nemhogy sugárhajtású repülőgépek, de még menetrendszerű hajójáratok sem léteznek. Pénznem persze nem volt. Halászbárkákon utaztam. Előfordult, hogy fellopóztam egy-egy nagyobb hajóra. Azokon általában fülön csíptek, és kitettek a partra. Időnként sikerült pénzt keresnem, s olykor egy darabig jeggyel utaztam. Az ilyen utazások általában sokáig tartanak. De azért nem egészen haszontalanok; rengeteg élményt szerez az ember. És Naukon faluban bálnavadászbrigádban dolgoztam, a Szent Lőrinc-öbölben kimeszeltem a helyi újság szerkesztőségét (ekkor dolgoztam először a sajtónak), a Gondviselés-öbölben rakodómunkás voltam, matrózkodtam a Bering-tengeren, voltam tolmács egy geológusexpedíció mellett. Leningrádban már elsőéves koromban fordítani kezdtem; én ültettem át csukcs nyelvre Puskin meséit, Lev Tolsztoj és Makszim Gorkij számos elbeszélését. A fordítói munka során nemcsak megismertem az orosz irodalmat, de sok segítséget kaptam első írói próbálkozásaimhoz is. 1953 óta öt regényem és jó néhány novellás kötetem jelent meg. Ezt a könyvemet, melyet most tart kézben az olvasó, megtörtént események alapján írtam. A hősöket valóságos személyekről mintáztam. Ám ez a könyv mégsem a múlt rekonstrukciója, nem történeti munka. Legfőbb célom, hogy elmondjam, hogy ezen a bolygón testvérnépek élnek. Honfitársaimat a valóságnak megfelelően akartam ábrázolni, le akartam rombolni az egzotikus Északról szóló mendemondákat. Ha ez sikerült, teljesítettem a magam elé tűzött feladatot.

Grigorij Fedoszejev - A ​Jambuj gonosz szelleme
A ​Jambuj hegység barátságtalan, kopár sziklái között egymás után tűnnek el nyomtalanul az emberek: expedíciósok, cobolyvadászok, nomád evenk pásztorok. A tajga őslakóinak hiedelme szerint Hargi, a gonosz szellem pusztította el őket, mert nem tűri, hogy birodalmában háborgassák. Az egymást követő titokzatos események még a felvilágosult, tudományos magyarázatot kereső 20. századi embert is zavarba ejtik. Végül persze minden titokra fény derül, s az olvasó megbarátkozik Szibéria nomád pásztoraival, a tiszta szívű, talpig becsületes emberekkel.

Harminc
Harminc ​napig megy a levél Ismeretlen szerző
2

Ismeretlen szerző - Harminc ​napig megy a levél
Szibériában ​az a szokás, hogy a tajga mélyén a vadászok itt is, ott is jó erős boronakunyhókat, menedékhelyeket építenek, hogy a kemény fagyok és hóviharok idején legyen hol meghúzódniok. Aztán, cobolyt vagy mókust kergetve, továbbmennek, de száraz fát, sót, gyufát, egy csipetnyi teát és gyógyfüveket hagynak a menedékhelyen, hátha eltéved valamelyik társuk, s akkor egy ilyen kunyhó a menekvést jelenti. Előfordul, hogy az időjárás viszontagságai elől egyszerre több vadász menekül be egy szállásra, s ilyenkor, hogy megismerjék egymást, mesélnek. Ez a könyv is ilyen vadászkunyhó, amelyben az Európa Könyvkiadó egy fedél alá gyűjtötte az óriási Szibéria különböző tájain élő elbeszélőket. Lépjenek be, kérem, és hallgassák meg a más-más hangon előadott, de egyformán érdekes és őszinte elbeszéléseket, s a távoli és zord vidék közelebb kerül a szívükhöz. Nyissák ki az ajtót, és lépjenek be. Mark Szergejev költő Irkutszk

Mes%c3%a9k_az_%c3%a9let
Mesék ​az élet csodáiról Ismeretlen szerző
elérhető
52

Ismeretlen szerző - Mesék ​az élet csodáiról
A ​kötet egy olyan válogatás, amely az emberiség legnagyobb kincseit mutatja be a meséken keresztül. Megismerhetjük a teremtés titkait, kalandos történeteket olvashatunk olyan bátor hősökről, akik útnak indultak, hogy felfedezzék a világ ismeretlen tájait, és megküzdjenek az ellenséges erőkkel, valamint bölcs emberekről, akik olykor megfékezik a bátorságból fakadó erőt, hogy helyet kérjenek az észnek is. Kötetünk utolsó meséi a szerelemről szólnak, hiszen e nélkül minden más erény hiábavalónak bizonyulna, még a bátor és bölcs emberek is boldogtalanok lennének.

S%c3%a1m%c3%a1ndobok__sz%c3%b3ljatok
Sámándobok, ​szóljatok Ismeretlen szerző
5

Ismeretlen szerző - Sámándobok, ​szóljatok
Szibériában, ​ezen a hatalmas, változatos földrésznyi területen számtalan, kisebb-nagyobb nép élt és él. Életmódjuk, nyelvük, civilizációs fokuk szerint meglehetősen különböznek egymástól. De bárhol lakjanak is - a rideg tundravidéken, mint a csukcsok, a jukagírok, a déli peremvidék termékeny sávján, mint a burjátok, az Amur partjának dús vegetációjú tájain, mint a nanajok, az ulcsák, a giljákok, vagy Közép-Szibéria végtelen tajgáin, mint obiugor nyelvrokonaink -, sajátos, ősi kultúrák, vallási-népi hagyományok, színes és gazdag népszokások nyomait őrzik eleven frissességgel. Hiszen ezek a népek egészen a közelmúltig, a fejlődésüket hirtelen fellendítő Októberi Forradalomig, változatlanul ősi körülmények között éltek. Antológiánk ennek a páratlan etnikai gazdagságú világnak népköltészetéről ad képet. Mégsem egzotikus érdekessége s nem is tudományos hűsége adja a gyűjtemény egyedüli értékét; Bede Anna kitűnő, ihletett tolmácsolásában teljes lírai evidenciával, tiszta és erőteljes hangon szólal meg az emberiségnek ez az eddig kevéssé ismert verses öröksége.

Vjacseszlav Sugajev - Menekülök ​és visszatérek
A ​kritika és az olvasók széles tábora joggal sorolja Vjacseszlav Sugajevet azon szibériai írók közé, akik a hatvanas évek végén és a hetvenes években új színnel gazdagították a szovjet irodalmat. Erőteljes prózájukat olyan nevek fémjelzik, mint Vaszilij Suksin, Viktor Lihonoszov vagy Valentyin Raszputyin. Sugajev a csoporton belül is megőrzi önállóságát, saját témakör és egyéni stílus jellemzi. Lendületes elbeszéléseit figyelemmel olvassuk, s a könyvet letéve, tovább gondolkozunk hősei sorsán.

Juvan Sesztalov - Amikor ​a nap ringatott
Ősi ​sámánénekeket, halottsiratókat, ráolvasásokat, népdalokat és népmeséket idéz Juvan Sesztalov, a vogul nép legnagyobb költője új művében. Arról vall, ami szívének legkedvesebb: hogyan őrizte meg népe megragadóan tiszta gondolkodását, hogyan segített az ősi pogány hit befogadni a forradalmi eszméket, miért volt természetes, hogy az írástudatlan, nehéz körülmények között élő vogulok szinte megrázkódtatás nélkül tudtak átállni az ősközösségi életformáról a szocialista gazdálkodásra. A hajdani sámán-inas fia, a ma már nemzetközi hírű költő lírai kisregénye hiteles tudósítás legközelebbi nyelvrokonaink múltjáról és jelenéről.

A. P. Okladnyikov - A.I. Martinov - Szibériai ​sziklarajzok
A. ​P. Okladnyikov, a magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, 1966-tól 1981 végén bekövetkezett haláláig vezette a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének novoszibirszki részlegét. A most magyarul is megjelenő, a szibériai sziklarajzokat bemutató könyvét A. I. Martinov professzorral együtt írta, a kutatás és a feldolgozás oroszlánrészét azonban ő maga végezte. Okladnyikov a rendszeres és hosszan tartó terepmunka, az ásatások és az expedíciók vezetése mellett igen termékeny, sokat publikáló tudós volt. Munkásságának egyik fő témájával, a sziklarajzokkal több mint fél évszázaddal ezelőtt találkozott először, s egész életére eljegyezte magát velük. A szibériai sziklarajzok egy részét a kutatók régóta ismerték, tudományos feltárásukra, hiteles másolatok készítésére és közzétételére azonban csak az elmúlt néhány évtizedben került sor - elsősorban szerzőink jóvoltából. S ha meggondoljuk, hogy a hatalmas észak-eurázsiai területeken élő népek őstörténetének kutatásához, életmódjuk, anyagi és szellemi kultúrájuk feltárásához a régészeti leleteken kívül jóformán csak a sziklarajzok adnak fogódzót, beláthatjuk, hogy a szovjet Kutatók munkássága óriási jelentőségű. A szerzőpáros e könyvben ismerteti a Tom folyó menti sziklarajzok kutatástörténetét, majd teljes részletességgel elénk tárja az "őskori rajzgyűjteményt", az Írott sziklán, a novoromanovói és a tutaljszkojei sziklákon látható festett vagy vésett figurákat, jeleket. Külön fejezetben foglalkozik a sziklarajzok keletkezési idejével és stílusával, majd az itt látható rajzok alapján - segítségül híva a ma élő szibériai népek mítoszait és szokásait is - felvázolja készítőik világképét. Az utolsó fejezet a Tom folyó menti sziklarajzok kultúrtörténeti helyét határozza meg, utalva arra az összefüggésre, amely őseink, az obi-ugorok elődei és a sziklarajzok között feltételezhető. A szovjet szerzőpáros ezen gondolatához kapcsolódik a bevezető tanulmány, melyet Hoppál Mihály, az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa írt, aki a kötet magyar változatát szerkesztette. A szibériai sziklarajzok finnugor elődeink hiedelemvilágának felbecsülhetetlen emlékei, fontos dokumentumai, s így számíthatnak a magyar olvasók érdeklődésére.

Covers_40857
Asszony-unokája Ismeretlen szerző
19

Ismeretlen szerző - Asszony-unokája
Az ​Ural felől halkan fújdogál az Északi-Szél-Asszony, s szerte az Ob sok mellékfolyóján vogul emberek eveznek halászatra, vendégségbe, hazafelé. Csónakjuk orrában egy-egy öreg kifogyhatatlanul mondja a mesét a fejedelemhősökről, a medveöregről, a csíkos evetről, a vogul világ sok-sok csodájáról, s csak akkor hallga el tisztelettudóan a hangja, amikor az Asszony-unokájának szent áldozati ligete mellett szelik evezőik a vizet... S a mesék nyomán feltárul a magyar nép legközelebbi rokonának, a vogul népnek az élete, a maga külön, de hozzánk érzésben és gondolkodásban annyira közel álló világával. Érdekessége ennek a kötetnek, hogy ez a kiadás egyúttal az első a nagyközönség számára készített válogatás kis finnugor rokonnépünk mesekincséből.

Covers_40504
A ​nyírfa-fiúcska Ismeretlen szerző
23

Ismeretlen szerző - A ​nyírfa-fiúcska
Járja ​a vadász a tajgát, hattyú a zúgó Amur felett: az engedetlen lány az, aki átbucskázott a fején és hattyúvá változott.... Vadkan csörtet a bozótban – a falánk, önző sámán lelke lakik benne, akit mohóságáért erdei vaddá varázsolt a Tigrisember. És szájról szájra szállnak az Amur partján a csodálatos tündérmesék, hősmondák, állattörténetek... Az olvasó szeme előtt megelevenedik a tajgalakók titokzatos szellemekkel, jó és gonosz állatokkal, leselkedő szörnyekkel benépesített világa.

Covers_61895
32

Ismeretlen szerző - Mitológiai ​enciklopédia I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hoppál Mihály - Sámánok
A ​sámánok rejtett és misztikus világába kalauzol Hoppál Mihály néprajztudós könyve, melybe több mint negyven év kutatását sűrítette. A szerző által készített, páratlan képek segítségével bepillantást nyerhetünk a sámánok mágikus szertartásaiba, gyógyító rítusaiba, de megismerkedhetünk a révülést elősegítő, szimbólumokkal gazdagon díszített dobjaikkal és hagyományos viseletükkel is. Hitelesen tárul fel előttünk az eurázsiai népek természetközeli világképe, melyben a sámánok alkotják az élő hidat földi valóságunk és a szellemek láthatatlan birodalma között, ahová csak a kiválasztottak léphetnek. Jelen mű a Sámánok - Lelkek és jelképek címmel 1994-ben megjelent kötet szövegében és képanyagában egyaránt kibővített, átdolgozott, aktualizált kiadása, amely a szerző legújabb kutatási eredményeit is magában foglalja.

25672-shamans_unbound_hoppal_mihaly-w_800x0
Shamans ​Unbound Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Shamans ​Unbound
The ​articles in this volume are based on the papers presented at the 8th conference of the International Society for Shamanistic Research (ISSR) held in Dobogókő, Hungary (June 1-6, 2007). About seventy people participated in the conference and fifty-five papers were presented on the proposed main topics: 1. Revival or Continuation of Shamanism; 2. Visual Presentation of Shamanic Rituals; 3. Shamanhood as a Way of Identity Building among Minorities. The papers were held in three workdays and ten sessions. The conference ended with the general assembly of the ISSR. Some of the articles are worth of attention as they contain interesting new ideas or data: shamanism among the Buryats, Darkhat Mongols, Yakuts, Koreans, Khanty, Mari, Soras, Semang-Negritos, as well as shamans in Central Asian Popular Islam. Unfortunately not all participants have sent us the final version of their papers. Thus, there are twenty two articles published in this volume. However, fourteen papers have already been published in the booklet of abstracts. Others have been published in the 16th volume of the journal of Shaman. So the majority (two-thirds) of the papers are available in print.

Pusztay János - A ​paleoszibériai nyelvek kutatásának jelentősége az uráli nyelvészet számára / Nyelvi helyzet, nyelvi tervezés a kis uráli népek körében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_399182
Tuwinische ​Volksmärchen Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Tuwinische ​Volksmärchen
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Utazás ​a túlsó világba Schmidt Éva nyomán
12 ​éve már, hogy Schmidt Éva, a neves néprajzkutató nincs többé köztünk. Különleges volt élete és halála is. Állomásozó kutatóként tizenegy (1991–2002 között) évet töltött Szibériában, ahol szinte maga is hantivá lett. Több nyelvet, illetve nyelvjárást beszélt, ezért közvetlenül saját nyelvükön szólt a vizsgált népek embereihez. Személye valódi legendává vált, nem mindennapi helyet foglal el a magyar tudományos életben. Odaszánt, autentikus élete és az általa kialakított bölcseleti rendszer mitikus magasságba emeli alakját. Végrendeletében hagyatékát húsz évre zárolta, ez tovább fokozza a személye és munkássága iránti nagyfokú érdeklődést. Könyvünkkel, mely filmjeim alapján készült, az ő emléke előtt szeretnénk tisztelegni. Mivel számunkra a legfőbb szempont a hitelesség, és a téma megkívánja a természetességet, a filmek írott változatában megpróbáltuk megőrizni a beszélt nyelv spontaneitását, a szöveget csak a legszükségesebb esetekben szerkesztettük át, igyekeztünk a lehető legkevesebb helyen módosítani. Kérjük, hogy ennek megfelelően olvassák a szövegeket, és fogadják azokat nyitott szívvel! _Halmy György_

Juvan Sesztalov - Kék ​vándorutak
Legközelebbi ​nyelvrokonainkról, a mindössze párezer lelket számláló kis népről, a manyszikról, vagy amint a régebbi források nevezik, a vogulokról szóló híradás ez a könyv. Arról a népről, amelynek élete még ma is tele van titkokkal, hiedelmekkel, az ember és a természet bensőséges kapcsolatának misztikájával. "A titokzatos erdőben jóságos tündérek élnek. A fákban gonosz lelkek. A folyókat víziemberek népesítik be..." - írja a szerző, s ugyanígy a szikláknak, a köveknek is jelentőséget tulajdonítanak: "Ime, itt hever egy kő, rejtélyes rajzokkal. Az arrajáró megáll, csöndben lehajtja a fejét, odavet egy csengő pénzdarabot vagy egy csillogó gyűrűt. És a kő halk kőhangon beszélni kezd arról, hogy Tek-Öreg fejedelemhős ezer évvel ezelőtt itt a vérét ontotta, és legyőzte a szörnyet, amely gonosz, rossz szándékkal jött a földjére!" Ezek a kövek a múltat idézik, ugyanúgy, mint az ősi magyar-manyszi őshazára vonatkozó, ma is élő legendák, mesék: "Őseim akkoriban tudtak vasat kovácsolni, gabonát vetni. Gyors lábú, tüzes lovakon vágtattak, és birkanyájat legeltettek. Aztán elvesztették a napot és a palotákat. Elmentek megkeresni, betévedtek a tajgába, a mocsarakba. A visszautat azonban nem találták meg."

Dmitrij Nagiskin - Amur-parti ​mesék
Távoli, ​számunkra szokatlan, ismeretlen világ tárul fel előttünk, ha az Amur menti kis népeknek, a nyivheknek, udegéknek, nanajoknak a meséit olvassuk. Rég volt időkről szólnak a történetek, amikor még e népek szellemekkel, ördögökke népesítették be lakóhelyük környékét, s a medvét tajgai embernek, a fákat erdei embereknek vélték. Mesebeli és valóságos ellenségekkel küzdenek meg a bátor, leleményes, nagy erejű hősök, s míg gyönyörködünk a mesékben, megismerjük az Amur-part lakóinak régi életmódját, szokásait. Rab Zsuzsa művészi fordításában, Gennagyij Pavlisin reprezentatív illusztrációival adjuk közre a kötetet.

Covers_224415
Amikor ​elmennek a bálnák Ismeretlen szerző
2

Ismeretlen szerző - Amikor ​elmennek a bálnák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Dalom, ​dalom, hej! Regém, regém, haj!
Antológiánkban ​az uráli nyelvcsaládhoz tartozó népek irodalmából olvashatnak igazi csemegéket az ősi medveénekektől kezdve a találós meséken át a modern novellákig; mintegy 260 lírai és 80 prózai művet. A finn, az észt, a karjalai, a vepsze, a vót, a lív és a lapp szövegeket Fehérvári Győző (PPKE); a hanti, a manysi, a komi, az udmurt, a mari, a mordvin, a nyenyec, a szölkup és a kamassz szövegeket pedig Nagy Katalin (ELTE) válogatta és szerkesztette; mindketten ezen irodalmak kutatói, illetve fordítói. Az antológiát elsősorban azoknak az amatőr vers- és prózamondóknak szántuk, akik részt kívánnak venni a kétévente megrendezendő Rokon Népek Költészete Fesztiválon. De szívesen ajánljuk azoknak is, akik tanulmányaik során szeretnének közelebbről megismerkedni az uráli irodalmakkal; illetve mindazoknak, akik saját gyönyörűségükre szoktak olvasni akár nép-, akár műköltészeti alkotásokat. Könyvünk a Magyar Versmondásért Alapítvány kezdeményezésére és gondozásában készült.

Covers_409835
A ​csónakázó kisegér Ismeretlen szerző
1

Ismeretlen szerző - A ​csónakázó kisegér
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Schmidt Éva - Nyelv, ​nyelvjárás, írásbeliség, irodalom
Jelen ​kötetünkkel a MTA Nyelvtudományi Intézetének Schmidt Éva Könyvtár elnevezésű sorozatát folytatjuk. Schmidt Éva (1948-2002) néprajztudós, kutató és gyűjtő 1991-től haláláig Nyugat-Szibériában dolgozott. Kiküldetésének célja az volt, hogy legközelebbi nyelvrokonainknál, az osztjákoknál és a voguloknál nemzeti folklórarchívumot alapítson. Munkájának eredménye összesen több száz órányi videofelvétel. A most megjelenő munka Schmidt Éva finnugor szakra készített szakdolgozata. 1973-ban, 25 évesen írta, de olvasottsága és személyes ismeretségeiből eredő tájékozottsága folytán e munka színvonala messze felülmúlja az átlagos szakdolgozatokét. A munka három fő részből áll. A bevezetően bemutatja a hanti írásbeliség létrejöttének gazdasági és társadalmi hátterét, majd a nyelvújítási törekvések történetét és problémáit. Igen olvasmányos a 2. rész is, amelyben a nyelvi anyag feldolgozása következik A 3-ik rész eredetileg is szerepelt a dolgozatban, ha jóval kisebb volt is a terjedelme. Schmidt Éva egy gondosan válogatott szemelvénygyűjteménnyel mutatta be a hanti írásbeliségben létező műfajokat.

Kollekciók