Ajax-loader

'kádár-kor' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Varga Zsuzsa - Voltam, ​aki voltam
„Min ​bukott el építőiparunk Líbiában? Szüksége volt-e az országnak az eocénprogramrá? Az első titkár dönt, vagy a beosztottai? Ki mondta meg, hogy mikorra kell összehívni a parlamentet? Miért nem volt a SZOT főtitkára a SZOT főtitkára? Mi jár annak, aki előszót írt a Los Angeles-i olimpiáról szóló könyvhöz? Milyen szót vitt (s hová) a kormányszóvivő? Hány kéz fogta (vissza) a magyar sajtót? Ezek a kérdések mind szóba kerülnek a következő oldalakon (...) Akik ebben a kötetben megszólalnak, ismert emberek. Vonásaikat a televízió képernyőjén azonnal felismerjük, de szavaik- mert egy arc nélküli politika arc nélküli szereplői voltak - mindezidáig elrejtették egyéniségüket. Most -megértve az idők szavát - beszélni kezdenek magukról, pályájukról, ambícióikról, kudarcaikról, élményeikről."

Covers_282912
Rádiókabaré Ismeretlen szerző
elérhető
4

Ismeretlen szerző - Rádiókabaré
Azt ​hisszük kedves olvasó, kevés könyv elején áll jogosabban az, hogy „előhang", mint e kötet elején. A következő oldalakon ugyanis csupa olyan írás olvasható, amely elhangzott a Rádió Kabarészínháza műsoraként. A Rádió Kabarészínháza első öt évének terméséből válogattuk kötetünk anyagát, reméljük, hogy e műsorszámok olvasva ismét kellemes szórakozást nyújtanak. Nem törekedhettünk teljességre, sok-sok elhangzott műsorszámot hiányolhat az olvasó, aki egykor hallgató volt. Sok műsorszám éppen azért nem került be a könyvbe, mert — csak hallgatva szórakoztat igazán. Hogy csak néhány példát említsünk: a zenés, énekes vagy hangutánzó-paródiák és — Hofi Géza. Igen, e kiváló művészt látni vagy hallani kell előadás közben, műsora „leírhatatlan"! Bízunk abban, hogy összeállításunk hiányosságait feledtetik a megjelenő műsorszámok, s az a tény, hogy Magyarországon első ízben kerül az olvasóközönség kezébe ilyen jellegű és terjedelmű kabarékönyv.

Vegakarat
Kádár ​János - Végakarat Ismeretlen szerző
1

Ismeretlen szerző - Kádár ​János - Végakarat
Aztán, ​mint régen, késő este íróasztalához ült, s mind erőtlenebbé váló kézzel, de vasakarattal nekifogott a levél megfogalmazásának. Eltelt egy éjszaka, és még egy. Az értelem és az akarat azonban már nem tudott parancsolni a kéznek, a szöveg alig, egyes részei pedig egyáltalán nem voltak olvashatóak. Tudomásul kellett vennie, hogy az egy életen át bevált módszer - mindent előbb saját maga vetett papírra, kézzel, s csak azután fordult munkatársaihoz és vette igénybe a technikát - már nem alkalmazható. A segítség már a fogalmazás papírra vetésénél sem nélkülözhető. S amikor megszületett végső formájában a Központi Bizottságnak szóló levél, arra is volt gondja, hogy azt két tanú előtt írja alá. Az aláíráshoz ragaszkodott. S amikor nyilvánosságra hozták a levelet és a választ, másnap összecsomagolt. Távozni akart a villából, amelyből 1951-ben letartóztatták, s amely 1957-től haláláig ismét az otthona volt. (A kertben gyakran sétált, ismert minden fát és bokrot.) Személyes holmijait magához véve, kis bőrönddel a kezében indult útnak. Egyre csak azt hangoztatta: miután már nem visel semmilyen tisztséget a pártban, a villa nem illeti meg. Felesége és munkatársai hosszas rábeszélés után tudták meggyőzni: maradjon.

Galgóczi Erzsébet - Ez ​a hét még nehéz lesz...
Galgóczi ​Erzsébet 6 kisregénye található a kötetben: Félúton, Pókháló, Kinek a törvénye?, Közel a kés, Szent Kristóf kápolnája, Törvényen belül.

Temesi Ferenc - Pest
Az ​emlékezetes sikerű POR-ral kezdődő, az Év Regénye címet elnyert HÍD-dal folytatódó regénytrilógia méltó záródarabja ez az önmagában is élvezetes nagyregény. Formáját tekintve a Pest a kinai hadművészet titkos harminchat hadviselésére épült mű. A főhős az alsóvárosok lakótelepeitől a hóhatáron felüli villákig belakja és megszereti a fővárost

11222642_861626610540973_3258190262438834030_n
elérhető
18

Hatala Csenge - Hírzárlat
„Itt ​az ideje, hogy valaki összeszedje már végre az igazságot” – egykori túszként fogvatartott lány. Több mint 40 évvel ezelőtt egy olyan esemény zavarta meg Magyarország rendjét, ami addig példa nélküli volt, és amiről ez idáig annak minden résztvevője hallgatott. 1973. január 7-ének éjszakáján egy határ menti kisvárosban, Balassagyarmaton egy tinédzser testvérpár, András és László, a párttitkár apjuktól ellopott fegyverekkel rótták az utcákat, hogy a városi lánykollégium lakóinak túszul ejtésével megvalósítsák nyugatra történő szökésüket. Azt tervezték, hogy a lányok szabadon engedéséért a hatóságoktól repülőgépet, nagy mennyiségű valutát és szabad elvonulást követelnek. A csaknem egy hétig tartó tettük szégyenfoltot hagyott a kommunista rendszeren, amelynek „enyhítésére” a hatóságok már az első napokban hírzárlatot rendeltek el. A kudarcba fulladt tárgyalások, s a mindkét oldalról érezhető kilátástalanság egyre jobban fokozta a feszültséget, amelynek végére öt nap után a mesterlövészek tettek pontot, az ablakhoz közeledő idősebbik fiú lelövésével. A történet azonban itt nem ért véget. A szereplők hallgatásba burkolóztak, hagyva legendákat és számtalan kérdést az események iránt érdeklődőknek. Többek között ezeket is: Mi volt a testvérek motivációja a túszejtésre? Miért nem adták fel akciójukat, amikor még lett volna rá lehetőségük? Mi történt valójában odabent a szobában? Mi nem történt? Hogyan tervezgettek a fiúk, és hogyan a hatóságok? Hogyan reagáltak a szobában, amikor lelőtték Andrást? Hogyan szabadultak ki a lányok? Ki és hol hibázott? Terroristák, elmebetegek vagy eltévedt tinédzserek voltak a fiúk? Kit és miért ítéltek el az eseményekért? Mennyire volt súlyos az ítélet? Hogyan élte meg a börtönéveket, és hogyan tekint a szabadulás utáni évtizedeire László? Mi történt András földi maradványaival? Hogyan emlékezik, és miképpen tekint vissza negyven év távlatából az egykori túszok többsége, a túszejtő, valamint a hatóságok egyes tagjai? Ezekre a kérdésekre is kereste a választ Hatala Csenge a Hírzárlat című hamarosan megjelenő könyvében, amely a témában először a hiteles dokumentumokon és a szereplők visszaemlékezésein alapul.

Eörsi István - Emlékezés ​a régi szép időkre
"A ​vádiratokban szereplő cselekmények többségére valóban sor került, így hát a pereket nem nevezhetjük koncepciósoknak. A történelemszemlélet volt koncepciós, mely lehetőséget nyújtott a bírósági komédiákra. Konstruált perek helyett konstruált történelem gondoskodott a halálos ítéletekről és zsúfolta teli a börtönöket.”

Berend T. Iván - Gazdasági ​útkeresés 1956-1965
A ​vizsgált évtized jelenünk szerves része. Mégis indulásától már negyedszázad, egy emberöltő választ el. A világ gyors változásai is hangsúlyozott távlatba helyezték és ezáltal értelmezhetőbbé tették közvetlen múltunkat. S nem utolsósorban rendelkezésre állnak a források, közöttük a levéltárak eddig még fel nem tárt gazdag állagai. Az 1956 és 1965 közötti évtizedet tehát ugyanazon források felhasználásával, ugyanazon módszerekkel kísérelhetem meg vallatóra fogni, mint korábbi, "befejezett", régebben letűnt korokat. Bár még az egyes meghatározó személyiségek szerepének értékelése úgyszólván lehetetlen, mégis a korszak szereplői ott élnek, vitáznak, döntenek munkám lapjain. Jelen vannak cselekedeteikkel és nézeteikkel. Ennél többet a jelenkor kutatója nem tehet. Talán még ennyit sem. Félig ugyanis megszegtem Voltaire tanácsát. A francia bölcselő úgy vélte: "nem hiszem, hogy a történetírásnak az élőkről is szabad beszélnie". Mégis történelmet próbálok írni, s ezzel részt vállalni a vitákban, a "történelmet alakító felismerések kialakításának közös munkájában." Berend T. Iván

Spiró György - Tavaszi ​Tárlat
Nem ​árt, ha a forradalom kitörése előtt néhány nappal kórházba vonul az ember, a forradalom leveréséig ott is marad, a megtorlás alatt pedig békésen lábadozik otthon. A sors így megóvja attól, hogy a kritikus napokban rosszul döntsön, sőt döntsön egyáltalán, és róla sem dönthetnek rosszul sem a forradalom idején, sem a leverése után azok, akik mások életéről döntenek.

Kimmel Emil - Végjáték ​a Fehér Házban
A ​Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1988. december 13-án nevezett ki a Központi Bizottság Irodája helyettes vezetőjének, s ebben a minőségben egyúttal a párthelyettes szóvivőjeként a sajtóiroda vezetőjének. Mikor ezt a munkát több más, utólag talán kedvezőbbnek tűnő ajánlat ellenére elvállaltam, abban a reményben tettem, hogy ha szerényen is - hozzájárulhatok a politikai reformok, köztük a nyilvánosság reformjának kiteljesítéséhez. Ebben akkor még igen jelentős szerepe volt a párt, illetve a vezető testületei által végzett munka nyilvánosságának. Hétről hétre, ülésről ülésre tágultak a nyilvánosság határai. Alig egy évvel korábban még az akkori agitációs és propagandaosztály egyik vezető beosztású munkatársának kérdésére, hogy mikor lehet a tv-kamerákat bevinni a Központi Bizottság ülésére, a lakonikus válasz így hangzott: majd a kommunizmusban. Nos, ez a "kommunizmus" nagyon hamar eljött. De amilyen káprázatos gyorsasággal teremtődött meg 1988 nyarán, őszén a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság munkájának nyilvánossága, olyan gyorsan futott 1989 februárjától zátonyra. És a kongresszusig már csak bukdácsolt, elsősorban a külső és a belső politikai okok, valamint a személyes konfliktusok kiéleződése miatt. A csöndesnek ígérkező háttérmunkából egy sajátos szerep jutott osztályrészemül. A szóvívő - Major László - szinte állandósulni látszó távolléte, illetve távolmaradása következtében - előbb búcsúzik, majd később készül a nagykövetségre - szinte naponta kellett vitatkozni az apparátussal, győzködni Grószt, a vezetést, s legtöbbször vállalva - akár partizánakció formájában is - a teljes felelősséget, hogy a sokat ígért nyilvánosság legalább részlegesen megteremtődjön. Így sikerült alig tíz hónap alatt kéttucatnyi sajtókonferenciával, számtalan nyilatkozat, interjú szervezésével lehetővé tenni, hogy a párttagságnak, a népnek, a világnak legyen képe arról, mi is történik a kulisszák mögött. Végig mint helyettes szóvivő, illetve szóvivőhelyetttes volt a minősítésem, de ténylegesen a legnehezebb időszakokban kellett vállalnom, "vinnem" a kimondott szót, annak teljes felelősségét. Számos kérdésre nem válaszoltam, nem válaszolhattam, s tudom, e mostani közlés sokakban inkább a saját közlési vágyam kielégítésének hat, de talán ez sem hiábavaló. A múlt évben az MSZMP tevékenységének látszatnyilvánossága lehetőséget adott önző egyéni és csoportérdekek előtérbe tolásához, részinfromációkkal gyakran félrevezetve, manipulálva a közvéleményt. Igaz, hogy a teljességet e könyv keretében sem lehet elérni, és könnyen érhet az a vád, hogy újabb részletekkel manipulálok, de abban bízom, hogy a nem ismert, inkább csak sejtett tények közreadása, hogy fontos vitákon ki mit mondott, talán némiképp teljesebb megvilágításba helyezheti az elmúlt évet. Jegyzeteimből sokakat, sokszor fogok idézni. A későbbi kifogások elkerülése miatt már most jelzem, minden lényeges idézetnek a korábbi KB-iroda irattárában fellelhetők a dokumentumai. Ennek érdekében "hívtam össze" a következő oldalalkon jegyzőkönyv formájában olvasható képzeletbeli sajtókonferenciát. Mindazon kollegák meghívást kaptak rá, akiknek olyan sokat köszönhettem 1989-ben, mert érdeklődésükkel, kérdéseikkel, együttműködésükkel segítették munkámat. Köszönet érte.

Révész Sándor - Aczél ​és korunk
Ez ​a könyv is megírhatatlan Vannak megírhatatlan könyvek. melyeket mégis meg kell írni, Amennyivel kevesebb az elégnél amit Aczél Györgyről megtudhatunk, annyival több a semminél. Ez a könyv az anyagbőség és az anyaghiány egyidejű fojtásában készült? Szinte fölmérhetetlen az az információtömeg. amelyhez nem juthatunk hozza. szinte fölmérhetetlen az az információtömeg. amelyhez hozzájuthatunk, Ez a könyv annyit ér. amennyire megnehezíti az Aczél-apológia és az Aczél-démonológia helyzetét, Szeretném, ha lenne már ennek a rongyos magyar demokráciának a diktatúra bukása után hat-hét évvel egy kis önbizalma a múlt szemlélődőbb szemléletéhez. Egy kis önbizalma a töprengőbb és bizonytalanabb történelmi véleményalkotáshoz. Hiszen az egyenesen haladó gondolatmenetek mindig gellert kapnak a tényeken.

Eörsi László - Köztársaság ​tér 1956
1956 ​október 23-án és az azt követő napokban a sztálinista diktatúra látványosan összeomlott, az "ancient regime" utolsó nyíltan mutatkozó hívei, a Budapesti Pártbizottságon tartózkodó pártfunkcionáriusok, államvédelmisták, katonatisztek 30-án szembeszálltak a támadó, alig szervezett, főleg VII. és VIII. kerületi forradalmi szabadcsapatokkal. A több órás harcból nagy szerencsével (a védők segítségére küldött páncélosok tévedésből a parancs ellenkezőjét hajtották végre) az ostromlók győztesen kerültek ki. Az igazi tragédia ezután következett: a lefegyverzett védők közül többen a nekivadult tömeg brutalitásának estek áldozatául. Erről számos fénykép, film készült, amelyek a szenzációéhes sajtó "jóvoltából" bejárták az egész világot. E tanulmánykötet az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik legismertebb, jelentős nemzetközi visszhangot kiváltó, súlyos tragédiával járó eseményéről szól. A szovjetek novemberi intervenciója részben ennek ürügyén kezdődött, a Kádár-rendszer kezdetétől mindvégig főleg erre a történetre épült az ellenforradalom mítosza. Még a rendszerváltást is túlélte számos legenda - vagy éppenséggel újak keletkeztek - a 90-es évek első felében még meg-megújuló vita folyt a felelősségről és a kazamatákról a lapok hasábjain. Azóta viszont alig esik szó a témáról.

Bartis-attila-a-vege
elérhető
89

Bartis Attila - A ​vége
"...az ​egyetlen, ami kiűzheti belőlünk a magányt, az a másik szívverése a saját mellkasunkban" "Egy fotográfus története, aki... Nem: egy férfi története, aki... Nem: egy szerelem története, ami... Vagy több szerelem története, amik egymással... Vagy egy ország története, ami... Na hagyjuk. Ez a regény megad mindent, amit egy regény adhat: igazságot, őszinteséget, atmoszférát, mesét. Meg mindehhez még valamit, amit Bartis Attila rajongói már ismernek: az érzelmek olyan elképesztő erejű sodrását, ami magába ránt, és nem ereszt. Mindegy, hogy az olvasó mániákusnak tartja-e Szabad Andrást, vagy pedig halálosan beleszeret, mindenképpen azt érzi, csak úgy érdemes élni, ahogy ő: ezen a hőfokon. Az ilyen szereplőt nevezzük főhősnek. Vele kell menni." (Kemény István)

Gervai András - Fedőneve: ​"szocializmus"
Gervai ​András a hatalom számára kiemelt fontosságú területeken, a filmesek között és a színházakban működő ügynökök tevékenységét vizsgálva jut arra a következtetésre, hogy "a titkosszolgálatok működésének, tevékenységének vizsgálatakor jól megragadható a politikai vezetők (így a kultúrpolitika irányítói) és az állambiztonsági szolgálatok együttműködése, összjátéka. Összejátszása. A politika napi kapcsolatban állt a Cég vezetőivel, s felhasználta döntéseihez a titkos információkat, esetleg továbbiakat rendelt. Az állambiztonsági szolgálatok igyekezett megfelelni az elvárásoknak, s azoknak - önigazolásból, saját fontosságát és a mindenkori veszélyt felnagyítva - elébe is ment, nem ritkán pedig manipulatív eszközeivel és módszereivel maga is formálta, alakította a döntéseket." A könyv bőséges jegyzetanyaga tucatnyi tartótiszt kilétére és pályafutására is fényt derít.

Poós Zoltán - Szivárvány ​Áruház
Poós ​Zoltán profi emlékező, szisztematikusan, szinte mániákusan veszi számba, rendezgeti, szortírozza az emlékcseppeket. Ebben a kötetben gyerekkorának kedves-kedvetlen tárgyait gyűjtögette össze, tehát a hetvenes évek és a nyolcvanas évek első felének kultikus tárgyait, amelyekbe belesűrűsödtek a gyerekkor emlékei. Egy időtárat vesz az olvasó most kezébe, afféle történelmi segédkönyvet, amely bátran ajánlható históriai stúdiumokat folytató ifjak és vének számára. De persze Poós mostani kötete nemcsak egy kor illusztrációja, hanem egy épülő írói mű segédkönyve is. Jegyzetek, cédulkák sorakoznak itt elkövetkező könyvekhez. Ám ezek a cédulkák önmagukban is olvashatók, szórakoztatók, gondolkoztatók. A könyvet lapozgatva, Poós tárgyait és kommentárjait böngészve egy letűnt korra révedezhetünk vissza, egy Atlantiszra, amely a múlt fenekére süllyedt valamikor réges-régen, az ősidőkben, ki tudja mikor. Van annak már több, mint 10 éve is.

Berecz János - Vállalom
Mit ​vállal Berecz János, a szerző? Vállalja, hogy: évekig dolgozott Kádár János közvetlen környezetében és most közzéteszi tapasztalatait; milyen küldetésben járt Jaruzelskinél, a Nemzeti Megmentés Katona tanácsa elnökénél, a fegyveres összecsapással fenyegető lengyelországi események idején, 1981-ben; kik támadták nyíltan és alattomban őt; miről és hogyan tárgyalt a magyar külügyi politika egyik jeles képviselőjeként a kor olyan híres nyugati politikusaival, mint Willy Brandt, Lord Carrington és mások; tévedéseit, botlásait. E minden bizonnyal nagy visszhangot kiváltó könyv elsőként ad betekintést a Kádár-korszak politikai kulisszái mögé.

Kerékgyártó István - Makk ​ász az olajfák hegyén
A ​szerző új regénye a nagy feltűnést keltett Vagyonregény után ezúttal a hatvanas évek elejéhez tér vissza. Egy kisváros peremén élő nagycsalád életének tragikomikus fordulatain és egy kiskamasz nézőpontján keresztül mutatja be a korai Kádár-korszak emberi választásait, azokat a kisebb és nagyobb csalásokat, megalkuvásokat és józan megfontolásokat, amelyekből a korszak nagy és máig ható hazugsága összeállt.Kerékgyártó könnyed cselekményvezetéssel, vesébe látó emberismerettel párosuló iróniája ismeretlen, új tónus a mai magyar prózában, párhuzamait a közelmúlt és a jelen cseh irodalmában, Hrabal, Páral és Viewegh regényeiben találhatjuk meg.

Tóth Eszter Zsófia - Kádár ​leányai
Miért ​nem sikerült pesti udvarlót fognia egy munkásszállón lakó lánynak, aki csipkebugyiban ment randevúzni? Miért ferdült el Vékony Rózsi traktorista lány képe a falon? Mikor jártak fodrászhoz az országgyűlési képviselőnők? Miért mondta el Losonczi Pálnak egy képviselőnő a „Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk” kezdetű mondókát? Milyen fényképeket nézegettek a lakótelepi bisztróban a Falfúró című filmben? Tóth Eszter Zsófia történelmi források és interjúk felhasználásával mutatja be a nők önmagukról és másokról való elképzeléseit a szocialista időszakban. Bepillantást nyerhetünk mindennapi életükbe, és a történeteket olvasva talán a sajátunkhoz hasonló élethelyzetekre ismerünk, vagy megidéznek bennünk olyanokat, amilyenekről anyáink, nagyanyáink elbeszéléseiben hallottunk. E könyv a Mindennapok Rákosi és Kádár korában, a Kádár gyermekei és a K-vonal után a szocialista mindennapokat bemutató sorozatunk legújabb, negyedik darabja. Tóth Eszter Zsófia (1975) történész, a Magyar Országos Levéltár fõlevátlárosa, az ELTE Társadalomtörténeti Doktori iskola oktatója. Fõ kutatási területe az 1945 utáni társadalomtörténet (munkásnõk, 1956, gender, ügynökügyek). Számtalan tanulmány és recenzió szerzõje, a Kádár leányai a második önálló kötete.

Huszár Tibor - Mit ​ér a szellem, ha...
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Acsay Judit - Hogyan ​készül a popmenedzser?
Erdős ​Péter 1990 februárjában, 65 évesen hunyt el, pár hónappal azután, hogy Acsay Judit lezárta a vele készített életútinterjú kéziratát. A Hogyan készül a popmenedzser? (Unió, 1990) című kötetben részletesen beszél sok vitát kiváltó ügyeiről (P.Mobil, Beatrice, Neoton, Szennyhullám-röpirat - ez utóbbi dokumentumait teljes terjedelmükben közli is a könyv).

Bihari Mihály - Magyar ​politika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_149085
elérhető
1

Franka Tibor - Behívattak
"Franka ​Tibor elment neves újságírókhoz, illetve rádiós, tévés személyiségekhez, és megkérdezte tőlük, mi az a kézivezérlés. Mindegyik beszélgetőtársa elmondja, hogy. Telitalálat minden történet, tiszta tragikomikum egy-egy pártközponti behívatás, elnöki szobajelenet (tévé!), cetlikre firkantott tilalmi lista, széttárt kar, jóízű, progresszív káromkodás. Nem újságíróportrék, hanem a kézivezérlés (mint olyan) arca rajzolódott meg, sok kicsi kézivezérlővel. Nem úgy volt semmi, ahogy volt, ahogy mi azt sejtettük, mégsem tévedtünk sejtésünkben. Az van, volt, ami, csak másképp." (Részletek Megyesi Gusztáv lektori jelentéséből.)

Óvári Miklós - Történelem, ​ideológia, kultúra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Eörsi István - Bedobom ​a törülközőt
E ​kötet írásainak többsége szamizdat-célokra készült, vagy leszorult a szamizdatba. Mondhatnám így is: felszorult oda, hiszen az illegális sajtó erkölcsi hitele és intellektuális tekintélye a legális fölé nőtt az évek során. Most aztán izgulhatok: a széles nyilvánosság napja alá, a felszínre evickélve nem pukkadnak-e szét, mint sok atmoszférás nyomáshoz szokott mélytengeri halak? Új könyvem némelyest különbözik korábbi publicisztikai gyűjteményeimtől, az Ürügyeimtől és A derűlátás esélyeitől. Először is: ha dúl a sajtószabadság – bárki tapasztalhatta ezt a legújabb időkben –, akkor nem kell ürügyeket keresni. Márpedig a szamizdat-sajtó eleve megajándékozta magát a cenzúramentesség gyönyöreivel. Ezeket mindig is ellenszolgáltatásnak fogtam fel, lelki bérnek és juttatásnak a felvállalt kényelmetlenségekért. Kérdés viszont – amire nem tudok válaszolni –, hogy az ürügyvadászattal járó többértelműséget át tudtam-e kellőképpen menteni az új helyzetbe, mely ürügytelenül éles megfogalmazásokra ösztönöz. Másodszor is: a derűlátás esélyei megnövekedtek az utóbbi időben. De megnőtt a szorongás és rettegés is, a beláthatatlan katasztrófák lehetőségének előérzete. Az irónikus hangvétel egyre inkább átadja helyét a leplezetlen gúnynak. Örüljek ennek? Úgy vélem, akár örülök, akár nem, e stílusváltozást nem befolyásolhatom. Kockázatok és válaszutak felé dülöngélő fejlődésünknek a metszőpontján módosul írásaim hangvétele. Derűlátásom esélyeit úgy növelem, hogy bedobom a törülközőt, de előzőleg jó nagy csomót kötök rá. Remélem, azokat találja kupán, akiket megcéloztam vele.

654143
elérhető
11

Fenákel Judit - K-vonal
Fenákel ​Judit új kötete kíméletlen szembenézés a múlttal és a jelennel, és baljós kép a jövőről. Korábbi és új írásai mégis egy történetet alkotnak, az elmúlt évtizedek szomorú krónikáját. Az írónő a hatvanas években tűnt fel novelláival és regényeivel, mígnem K-vonal című, a kommunizmus fülledt levegőjét bemutató írása miatt, el kellett hagynia kedves városát, Szegedet. Budapestre költözött, ahol a Nők Lapja munkatársa lett, ismert íróként és publicistaként műveit tízezrek olvasták. A most megjelent K-vonal: összegzés. A deportálás, a kitelepítés, az álságos konszolidáció és a rendszerváltás körüli eufóriát felváltó csalódás, ez Fenákel útja. Ahogy fogalmaz: Egész életemben diktatúrából diktatúrába hányódtam. És hányódtak a kisemberek, a döntésképtelenek, a történelem játékszerévé törpült vagy züllött többiek is. Mi mindannyian

Marosán György - Fel ​kellett állnom
Mi ​történhet? Kádár kinyújtja kezét? Fogadjam el? Nézett rám sokáig, végre én is megszólaltam: - Nézd, Kádár elvtárs, sok átvirrasztott éjszakán töprengtem ezeken. Hidd el, fájdalmas szülés eredménye, ami történt, hidd el, mindig segíteni akartam és most is, de súlyosak a tapasztalataim. Semmi okom a leveleket visszavonni, megsemmisíteni. Azt írtam le, ami van, s ami igaz. Ezek a dolgok túlnőttek rajtunk. Sokan látják, foglalkoznak vele, de leírni, kimondani gyávák. Nem voltam, nem vagyok karrierista, kalandor. Én is szeretem úgy a pártot, mint bárki más. És a felelősség - utánad - rajtam a legsúlyosabb. nem ezt ígértük, nem ezt mondtuk 1956-ban. Sok mindent vállaltam és tudok vállalni most is, másként le sem írnám. Tudod te, hogy végződik ez az út, ha továbbmegyünk? - Ki tud erre felelni, Marosán? - Kettőnknek kell tudni felelni rá, mert mi már jártunk ilyen utcában. De tudod mit, komolyan veszlek. Hiszek neked. Teszek egy javaslatot. Javaslom, olvasd el még egyszer figyelmesen a levelet és írd meg egy másik levélben magad is, miben van igazam és miben nincs. De úgy írd, hogy az az igazságnak megfeleljen.

Eörsi István - A ​szabadság titokzatos bája
Tavaly ​válogatott publicisztikai írásaim randevúztak egy molett kötetben, most esszéim, kritikáim és portréim szívósabbnak becsült egyedei ünneplik harminc éves éretlenségi találkozójukat. Reményeim szerint ugyanis az 1967-ben születettek legalább abban megegyeznek az újszülöttekkel, hogy a provokáció energiái megóvják őket az eminensek erényeitől: a kiegyensúlyozottságtól és bölcsességtől, mely utóbbi tulajdonság hordozói megbékélnek a világ állapotával, és – kedvelt Brechtem meghatározása szerint – vágyaikat nem töltik be, hanem elfelejtik. Egyébként sokminden megváltozott tavaly óta: másképp hívják könyvem kiadóját, más művész tervezte a borítót, mely a maga részéről elvesztette régi keménységét. A válogatás nehezebben ment, mert gyakran tétováztam egyenértékű írások között, és mert túl sokat kellett időznöm számomra létfontosságú halottak társaságában. És amikor már lezártam ezt a könyvet, tovább szaporodott a számuk: meghalt a Költő, és még egy Kaddist sem mondhattam érte, mert nála is eltökéltebb ateista vagyok. Nem változott ellenben az a tapasztalatom, hogy a műfajok nálam egymásba olvadnak. Van, aki ezt hibámul rója fel. Védekezésképp szerényen Goethéhez folyamodom: Csak érzésem, véleményem szerint írtam mindig nektek – így hasítom szét a lényem, s megmaradok mindig Egynek.* *Vigyázat, ez is provokáció!

Mong Attila - Kádár ​hitele
Az ​elmúlt három évtized leforgása alatt Magyarország többször is súlyos adósságcsapdába került. Az 1970-es és 1980-as évek fordulóján az összeomlástól végül csak a Valutaalaphoz és a Világbankhoz történő csatlakozás mentette meg az országot. Néhány évvel később az újabb eladósodásból a rendszerváltásig vezetett az út, a 2000-es évek elején megindult folyamatnak pedig a 2008-as pénzügyi és gazdasági világválság, és újból a Valutaalap mentőöve vetett véget. Az adóssághelyzet tehát alapvetően befolyásolta a közelmúlt történelmét - sem az 1968-as reform, sem az 1980-as évek intézkedései, sem a rendszerváltás nem érthető meg enélkül. A Kádár hitele lebilincselő történelmi oknyomozás, mely a rendszerváltásig terjedő időszakot tárja fel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy általa a mai politikai és gazdasági tér is átláthatóbbá váljon. Mong Attila, újságíró, több kötet szerzője. 2003-ban Göbölyös József „Soma” díjat, 2004-ben a Joseph Pulitzer Emlékdíjat nyerte el újságírói munkájáért.

Szerencsés Károly - Magyarország ​története a II. világháború után (1945-1975)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Eörsi István - Üzenet ​mélyvörös levélpapíron
Esszék ​és publicisztikai írások

Tóth Eszter Zsófia - Murai András - Szex ​és szocializmus
Délegyházi ​nudistastrand, NDK-s turistalányok a Balatonon, Postinor tabletta, botrányos szépségkirálynő-választás, prostitúció, nyitott házasság, szex a magyar filmekben, Veres doktor az Ifjúsági Magazinban – és mindezek hátterében a szocialista erkölcs. Egy mára már letűnt korszak, amelyben pornóújsághoz jutni csak csempészve lehetett. E témákról szól a kötet, sok fényképpel. Célunk, hogy az olvasó megismerje, mit és hogyan lehetett a szexualitásról beszélni, milyen volt a szexuális felvilágosítás. Reméljük, aki átélte a kort, saját kellemes emlékeit is újraélheti az olvasás során, aki meg nem, az bepillantást nyerhet egy olyan világba, ahol a fiataloknak az ismerkedés is komoly gondot jelentett néha, olyannyira, hogy az Ifjúsági Magazin társkereső rovatot is működtetett e célból.

Horváth Sándor - Feljelentés
Mit ​tudhatunk meg egy évtizedekig aktív ügynök jelentéseiből a titkosszolgálatok világáról? Miként válik a feljelentés a mindennapok részévé? Hogyan lesz egy hétköznapi emberből háborús bűnös, 1956-ban munkástanácstag, majd 1957-től három évtizedre az állambiztonság ügynöke egy kis faluban? Hogyan változtak meg egy családon, egy szomszédságon, egy munkahelyen vagy egy falun belül a személyes kapcsolatok a besúgás vagy feljelentés hatására? A könyv a 20. század magyar történelmét Trianontól 1989-ig egy élete java részében (fel)jelentéseket író férfi nézőpontjából meséli el, akinek a sorsát rendre keresztezte az országos politika. Az álruháit és identitásait rendszeresen váltogató főszereplő története közelebb visz annak megértéséhez, hogyan vált a feljelentés, a besúgás és az attól való félelem mindennapossá a 20. századi Magyarországon. A kötet kötelező olvasmány mindenkinek, aki kíváncsi a közelmúlt eltitkolt történelmére.

Kollekciók