Ajax-loader

'kritika' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Veadandp0170
Gorombaságok ​könyve Ismeretlen szerző
4

Ismeretlen szerző - Gorombaságok ​könyve
„...Ahelyett, ​hogy pironkodva dugdosnánk e műveket, mondjuk ki végre büszkén, hogy ez a »gorombaság« valójában mit is jelent: a pengeéles szellem őszinte megnyilatkozását, a személyes érzelmektől nem befolyásolt igazságérzetet, a minőség mindenekfeletti tiszteletét, s ami ezzel egyértelmű: a tévedések, kisiklások és sunyiskodások kérlelhetetlen leleplezését. Hozzá még: szalonképességre nem sokat adó, vitriolos stílust. És igen: olykor személyeskedést is.”

Fejes Endre - Gondolta ​a fene
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Ádám - Keserű ​nevetés
Bal ​fül: _Tudjuk, a költőknek és íróknak a zsarnokság elleni berzenkedése közhely, de céltáblájuk többnyire csak a politikai zsarnokság volt, a másféle, a pszichológiai zsarnokság megnyilvánulásainak kevés figyelmet szenteltek. Pedig a pszichológiai zsarnokság - ha megnyilatkozásai nem is annyira félelmetesek, mint a politikaié - sem olyan bagatell, mint amilyennek egyeseknek tűnik, nem szólva arról, hogy a politikai zsarnokságnak a pszichológiai a szülőanyja._ Jobb fül: _Sohase voltam híve annak, hogy a szellemi nagyságokat tabunak tekintsék. Nincs olyan fényes név, amely menlevelet adhatna a kritikával szemben._ A borító hátoldala: Kosztolányi Ádám neve mindenki számára ismerősen csenghet, hiszen apja révén jól ismert alakja a magyar művelődéstörténetnek - mégis alig tudunk róla valamit. A nagyközönség csak Kosztolányi Dezső fiaként ismeri, aki apja nyomdokaiba kívánt lépni, s aki örökösen mások anyagi támogatására szorult, nem pedig olyan íróként, aki - Kosztolányi egész életében rávetülő árnyéka ellenére - értékes életművet hozott létre. ___A _Keserű nevetés_ című kötet célja az, hogy rámutasson: Kosztolányi Ádám saját jogán is jelentős alkotó volt, aki közel öt évtizeden át vetette papírra cikkeit, gondolatait, illetve a Révai Kiadó munkatársaként több száz könyvről írt lektori jelentést. Az érdeklődő olvasó számára igazi kuriózum ez a kötet, hiszen a különböző hazai és itthon nehezen hozzáférhető, nyugat-európai emigráns folyóiratokban publikált írásai most jelennek meg először könyv alakban. A ma fellelhető teljes életművét tartalmazza ez a kötet: portréit, naplójegyzeteit, tanulmányait, cikkeit, kritikáit, lektori jelentéseit, mások cikkeihez fűzött hozzászólásait, versfordításait, valamint eddig hagyatékban maradt írásait. ___Cikkeit, esszéit elsősorban filozófiai témában írta, a legtöbb Leibnizről szól. Érdeklődése korán a lélektan felé fordult; a psziché és a nyelv összefüggéseinek több tanulmányt szentelt. Kosztolányi Dezsőről és kortársairól (Babits Mihály, József Attila, Karinthy Gábor) jó memóriáról tanúskodó, tárgyilagos hangnemű, forrásértékű visszaemlékezéseket közölt. József Attiláról írt, korábban politikai okokból cenzúrázott visszaemlékezése - a hagyatékban őrzött kézirat szövege alapján - most jelenik meg először csonkítatlan formában. ___A könyvben helyet kapott Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona egy mind ez idáig publikálatlan írása is, melyben saját, illetve Kosztolányi Dezső feljegyzéseit felhasználva gyűjtötte egybe a gyermek Kosztolányi Ádám "meglepőnek vagy fontosnak gondolt megnyilatkozásait." ___A _Keserű nevetés_ egy olyan különleges kötet, mely nemcsak a Kosztolányi család kimagasló szellemi közösségébe nyújt bepillantást, és Kosztolányi Ádám írói kvalitását mutatja be, hanem egy korszak irodalomtörténeti fejezetét meséli újra.

Szerb Antal - A ​kétarcú hallgatás
A ​könyv legfőbb érdekessége (azon túl, hogy számos eddig nehezen hozzáférhető szöveget ad közre) hogy itt, a könnyedebb műfajú írásokban érvényesül igazán Szerb Antal briliáns stílusa.A Magvető Kiadó három kötetben adja közre Szerb Antal összegyűjtött irodalomtörténeti írásait. Az új kiadásban külön csoportosítottuk a világirodalmi, a magyar irodalommal foglalkozó, illetve a vegyes tárgyú tanulmányokat és nyilatkozatokat. Mindhárom kötet tartalmaz eddig kiadatlan cikkeket, lektori jelentéseket, valamint az eligazodást segítő jegyzeteket és névmutatót.A harmadik kötet a szerző vegyes tárgyú írásait, útirajzait, nyilatkozatait, interjúit és a Nagy írók kis mondatokban című kisantológiát tartalmazza. Szabadon kalandozva az irodalom és a művelődéstörténet legkülönfélébb területein még mélyebb betekintést enged gondolkodásmódjába, világszemléletébe. Ez a kötet valódi csemege minden olvasónak.

Michael Moore - Stupid ​White Men
Remember ​when everything was looking up? When the government was running at a surplus, pollution was disappearing, peace was breaking out in the Middle East and Northern Ireland, and the Bridge to the 21st century was strung with high–speed Internet cable and paved with 401K gold? Well, so much for the future. Michael Moore, the award–winning provocateur behind Roger & Me and the bestseller Downsize This!, now returns to size up the new century – and that big, ugly special–interest group that's laying waste to the world as we know it: stupid white men. Whether he's calling for United Nations action to overthrow the Bush Family Junta, calling on African–Americans to place 'whites only' signs over the entrances of unfriendly businesses, or praying that Jesse Helms will get kissed by a man, Stupid White Men is Mike's Manifesto on Malfeasance and Mediocrity. So if you're feeling the same way and you're wondering what's going to give out first – the economy, Dick Cheney's pacemaker, or your new VW Beetle – here's the book for you.

Eörsi István - Ürügyeim
„Válogatott ​ürügyeim adtak találkát egymásnak ebben a könyvben – olyan írások, amelyek másról is szólnak, mint amiről szólnak. Száműztem azokat a műbírálataimat és vitacikkeimet, amelyek megmaradtak az írásra késztető alkalom eleve meghatározott keretei között. Ezekben a bölcselkedéseimben az alkalmak, a kiváltó okok: fellibbenthető maszkok. Példaképem a vurstlibeli bandzsa céllövő, aki mellécéloz, hogy találjon. Tudni való, hogy hovatovább mindenhez ürügy kell. Nem lehet csak úgy azt csinálni, amire kedvünk szottyan. Tudja ezt már a furfangos csecsemő is, aki »bömböl, hogy szánassa magát«. Később, amikor gyötörni kezdi a magány, és közösségre áhítozik, megöli apját-anyját, de nem vásottságból vagy pláne rosszindulatból, hanem mert részt akar venni az árvák vacsoráján. Még később, amikor kinőtt már az árvai státusból, szakadatlanul azon iparkodik, hogy társaságképessé tegye gondolatait és érzéseit, még saját használatára is folyvást ürügyeket hajhász, hogy zavartalanul szerethesse önmagát, és nagyvonalúan megbocsáthassa köznapi galádságait. Ürügyeink lehetnek jók és rosszak, alkalmazhatjuk őket jó és rossz célok érdekében. Vélt igazságaink kifecsegéséhez van szükségünk rájuk.”

Kurt Vonnegut - Vámpéterek, ​foma és nagybömbök
Kötetünk ​címének első olvasásra értelmetlennek tűnő szavai nem ismeretlenek Vonnegut leghűségesebb hívei számára. Macskabölcső című regényéből tudjuk, hogy a vámpéter olyan tárgy, ami sokak életében rendkívüli fontossággal bír, a foma értelmetlen, de kegyes hazugságot jelent, a nagybömb pedig emberek szervezetlen csoportja. "E szavak így együtt tökéletesen alkalmasak arra, hogy összefoglaló megjelölésként szolgáljanak a kritikáimból, esszéimből és néhány előadásomból összeállított gyűjtemény számára" - vallja a Mester. A magyarul most először olvasható írásokban Vonnegut a hatvanas-hetvenes évek Amerikájának mindennapjairól készít izgalmas pillanatképeket. A felvételek furcsa, a hétköznapi szemlélő számára szokatlan perspektívából láttatják a világ dolgait. Vonnegut összetéveszthetetlen hangon szól saját életéről, és utánozhatatlan tisztánlátással, együtt érző humanizmussal fogalmazza meg civilizációnkról alkotott nézeteit. * "Ez a kozmikus méretű komédiás, az embercsontok zörgetője, a pesszimista bőrébe bújt idealista... könyvét teletöltötte őrültségekkel, igazságokkal, abszurdumokkal és önvallomásokkal." St.Louis Post-Dispatch

Michael Moore - Hülye ​fehér ember
Michael ​Moore a 2003-as Oscar-díj átadáson sem hazudtolta meg magát; köszönőbeszéd helyett botrányba fullasztotta az ünnepséget az amerikai kormányt ócsárolva. A Hülye fehér ember című könyvében is nyíltan és meghökkentően beszél, mindent elmond, amit tudnunk kell arról, hogy a Nagyok és a Jók miként vágnak át bennünket. Kiderül ebből a könyvből – egyebek mellett –, hogy: – Bush "elnök" miként lopta el a választásokat, pusztán fivére, unokatestvére, papájának haverjai, választási csalás és puhány bírák segítségével; – hogyan maradnak mindig gazdagok a gazdagok, miközben bennünket padlóra küld anyagi, gazdasági helyzetünk, és – miként feküdtek le a politikusok a Nagy Üzletnek. – Aztán ott vannak az elképesztő részletek arról, hogy tényleg milyen hülye ez a Bush, mennyi meggyőző példa akad a hímek divatjának múlására, és milyen remek új módja van a Csak Fehéreknek tábla alkalmazásának! Túláradóan nevetős könyv, amelyet mindenkinek el kell olvasni, ha tudni akarja, mi az a nagy csalás, és "ők" hogyan úszhatják meg. A Hülye fehér ember csak cenzúrázatlanul jelenhet meg, az eredeti kiadó csak a közvélemény nyomására adta ki az általa korábban túl forrónak és nehezen kezelhetőnek tartott anyagot. Ideje megtudnunk, miért. Az egész olyan pokolian vicces, hogy elsírod magad.

Simone de Beauvoir - A ​második nem
Simone ​de Beauvoirt nem kell bemutatni a magyar közönségnek. Számos munkája jelent meg magyar fordításban - regényei, útinaplója, önéletrajza -, amelyeknek érzelemmentes szenvedélyessége és szemléletes logikája érdekes színek, ízek és hangulatok igézetével keríti hatalmába az olvasót. Beauvoir alapjában véve filozófus elme; az elemi képletek, a nagy összefüggések, a determináló erővonalak érdeklik, s a keze alatt formálódó művészi anyagból áradó kérdésekre a polgári radikalizmus és az egzisztencializmus oldaláról keresi a választ. Társadalomelemző, bölcselkedő munkái közül a legjelentősebb A második nem, amely 1949-ben hagyta el a sajtót, de azóta sok új kiadása jelent meg és bejárta az egész világot. A szerző a nő, a "második" nem helyzetét vizsgálja korunk társadalmában, s küzd a "másodrendűség", "másért-valóság" ellen. A nő problémáját óriási anyagtudással, minden elképzelhető oldalról igyekszik megvilágítani, felhasználva a biológia, a pszichológia, a néprajz, a társadalomtörténet egész arzenálját és a szépirodalom dokumentatív erejű példatárát is. Mivel a könyv húsz évvel ezelőtt jelent meg először, jó néhány megállapításának aktualitása természetesen megfakult. Vannak olyan következtetései is, amelyekkel a magyar közönség nem ért, nem is érthet egyet; vitára ingerelnek például az írónő nézetei a házasságról - ez azonban nem csökkenti jelentőségét. A könyv vitathatatlan értékeit a szerző szuggesztív dialektikája, szenvedélyes komolysága, a lélektani megfigyelések lenyűgöző gazdagsága és mély humanizmusa biztosítja. A tárgy rendkívüli érdekességét a szellemes előadásmód és nagy stílusművészet még vonzóbbá növeli.

Csáth Géza - Elfeledett ​álom
Azokban ​az években, amelyekben Csáth Géza írói pályája kialakult, az irodalom az orvosi lélektantól kapta a legfontosabb ösztönzéseket. Csáth Géza tudatában volt annak, hogy a korán elszenvedett lelki sérülések, gyötrő élmények következményei az élet végéig elkísérhetik az embert. Megvolt a bátorsága ahhoz, hogy megmutassa, milyen fontos szerepe van a gyerekek ösztönvilágában a szexuális hajlamok, szadista indulatok, félelmek és féltékenységek bonyolult kölcsönhatásának, hitelesen ábrázolta a sokszor ellentétes indítékokból következő konfliktusokat, összeomlásokat, tragédiákat. Kötetünkben a novellákon kívül közreadjuk Csáth Géza legjelentősebb színpadi művét, a Hamvazószerda című álomjátékot, néhány értékes tanulmányát (A vallások és mítoszok pszichológiája, A művészetek elemzése és az emberismeret stb.), valamint legfontosabb zenekritikai írásait.

Oscar Wilde - A ​divat rabszolgái
"Minden, ​amit valaha megírtam, legyen az akár regény, akár színdarab, benne volt az az esszencia, az a gondolatmag, ami miatt egyáltalán érdemes volt tollat ragadnom. Ha valaki még sosem hallott rólam, ha nem olvasta végig egyetlen művemet, egyetlen versemet sem, de valahogy megismeri ezeket a magvakat, nyugodtan elmondhatja magáról: tudom, ki az az Oscar Wilde, tudom, mit gondolt az emberekről, a művészetről és a divatról."

Paul Johnson - Értelmiségiek
Amióta ​- a felvilágosodás korában - a világi értelmiségiek átvették az egyháztól az erkölcsi és viselkedésbeli útmutató szerepét, fel-felmerült a kérdés: vajon jól sárfárkodtak-e ezzel a hatalommal, s vajon milyen mértékben feleltek meg e feladatnak? A különböző korszakok vezető entellektüeljei, akik az emberiségnek prédikáltak, sőt sok esetben a jövőjét is megszabták, mennyire tisztelték az igazságot? Hogyan viszonyultak a pénzhez? Hogyan bántak családtagjaikkal és barátaikkal, szeretőikkel és egymással? Magánéletük megüti-e azt a mércét, amit ők a világ elé állítottak? Paul Johnson, a neves konzervatív brit történész és újságíró ezekkel a kérdésekkel szembesíti kíméletlenül, de tárgyilagosan Rousseau-t, Marxot, Ibsent, Tolsztojt, Hemingwayt, Brechtet, Bertrand Russelt, Sartre-t, de Mailert, Fassbindert, Chomskyt és másokat is. S miközben szellemi értéküket csak hellyel-közzel, emberi-morális nagyságukat azonban annál inkább vitatja, elérkezik a szomorú, de tanulságos konklúzióhoz: "Jóllehet antiliberális vagy diktatórikus államhatalmak alkalmazták, [a mindenáron való társadalomátalakítás] egész rendszerét, összes tervét eltellektüelek munkálták ki... Az értelmiségiek távolról sem individualisták, távolról sem nonkonformisták, inkább bizonyos szabályszerű magatartási mintákat követnek... Ez az, ami tömegükben olyan veszedelmessé teszi őket, mert a szellemi rugalmatlanság olyan atmoszféráját teremtik meg, amely már önmagában is irracionális és destruktív cselekvésre ösztönöz. Mindenekfelett pedig szüntelenül emlékeznünk kell arra, amiről az értelmiségiek szeretnek megfeledkezni: hogy az emberek fontosabbak, mint a koncepciók, hogy övék az elsőbbség. Minden önkényuralom közül az eszmék szívtelen zsarnoksága a legrosszabb."

Asszonyok
elérhető
11

Ismeretlen szerző - Szép ​asszonyok egy gazdag házban
Ez ​a mű a klasszikus kínai irodalom egyik legkiválóbb regénye. Ismeretlen szerzője a XVI. század második felében írta, s kora társadalmának páratlanul hűséges képét rajzolta meg benne. Bemutatja Hszi-men Csinget, a gazdag kereskedőt; az író az ő közéleti szereplésének és magánéletének rajzával tárja elénk a kor erkölcsi romlottságát, azt, ahogy ez a társadalom megérett a pusztulásra. Nem csodálhatjuk, hogy e regényt a császári cenzúra később tiltott olvasmánnyá nyilvánította. A mű már három kiadásban és nagy példányszámban jelent meg magyar nyelven; hisszük, hogy ez a negyedik kiadás is széles körökben terjed el.

Németh László - Két ​nemzedék
Az ​én katedrámon a Nyugat-nemzedék elődeiig követtem irodalmunk történetét. Ez a kötet Ady fölléptétől 1944-ig kíséri - írja könyve előszavában Németh László. A Nyugat-nemzedék felléptemkor félig-meddig elhelyezkedett már az irodalomtörténet távlatában, az arcképsorozat csak ezt az elhelyezkedést siettette. A második rész arra lehet példa, mint keresi, szólítja a másféle atmoszféra igényével eltelt kritikus a kimaradtakban s az erdélyi irodalom akkor feltűnt alakjaiban várakozásai hőseit; a Nemzedék születik pedig, hogy izgalmas felismerésekben mint talál reájuk, s mint állítja össze 1931 táján első seregszemléjüket. A kötet második fele olvadtabb állapotban mutatja a napi bírálatot; az áttekintés, az irodalomtörténet-alkotás igénye azonban már 1928-ban, majd 1932-ben a Tanú-ban, kétszer is megpróbál a műfajok áttekintésével a művek özönében szilárdabb gerincet emelni. Amikor pedig a Tanú által kiváltott viharok, indulatok lehetetlenné teszik, hogy kedves műfajomat az első hét-nyolc év szenvedélyes tárgyilagosságával folytassam, a megszokott öröm még mindig új s új ürügyet talál friss művek elemzésére, egy induló folyóirat számára Pörje Sándor álnéven készítek kritikákat; az a Felhőkakukkvár - a színházi világ amelynek kártékony csőreit mint drámaíró ismertem meg, 1940-től színházi kritikusként dob egy elhasználatlan terepre; 1943-ban pedig A kritikus búcsúja c. ciklusban nézek végig a csakhamar örökre otthagyott mezőn."

Bálint György - A ​toronyőr visszapillant
"Besötétedett, ​hűvösen lebben a szél. Most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok" - írta Bálint György, s a szellemi magatartás, amit neve és műve szimbolizál, ma is tiszteletet ébreszt az olvasóban. Az értelmetlenséget és antihumanizmust tartotta az emberiség legnagyobb ellenségének, azért törekedett arra, hogy az értelem, a racionalizmus világossága jellemezzék írásait. Esszéiben az apróságokból nyílik a távlat, a jelenségből következtethetünk a lényegre. Írói műfajának az aktualitás és a szimbolizmus a jellemzője és fő erénye. Minden írása mozgósít és érdekeltté tesz. Minden szava politikus - művészi megoldásainak ez adja hitelét. Bálint György írásainak ez az új, kétkötetes kiadása jóval bővebb, mint minden eddigi gyűjtemény - felöleli életművének jóformán minden számottevő darabját.

Tarján Tamás - Éltesse ​megírt istene
"Írások ​költőkről - hirdeti jelen kötet alcíme. Tegnapiakról, maiakról: magyar kortársakról. Nem is csupán lírai termésükről: néha egy-egy prózai műről, vagy épp valamely különleges könyvtárgyról. A közelmúlt tanulmány- és esszéterméséből válogattam, s részint az egyetemi oktatói munkámhoz kapcsolódó elemzésekből. "...szinte mindenütt jelen van a vers" - egy idézetben fogalmazódik meg e bizakodás. Nem vagyok ennyire derűlátó. Ám mert a Vers hosszú évtizedek óta kísér, ezúttal én igyekszem kísérni a Verset, hogy minél többekhez eltaláljon.

Prohászka Ottokár - Modern ​katolicizmus - Válogatás Prohászka műveiből
Prohászka ​Ottokár püspök (1858—1927) a századforduló magyar kereszténységének meghatározó, történelmi súlyú személyisége volt. 1945 után sajnos nálunk szellemi számkivetésbe kényszerült, 1947-ben még budapesti szobrát is ledöntötték. Szellemi, lelki örökségének ápolásáról ennek ellenére nem mondott le sohasem a magyar egyház, de csak a hetvenes évek közepétől kezdődhetett el valamelyes újraértékelése és felidézése korszakalkotó életművének. Nagyjából egy évtizedbe került ennek a Válogatásnak megszületése is, amely félszázados hallgatás után ismét nyilvánossághoz segíti azt, aki sírfeliratának márványtanúsága szerint „Magyarország apostola és tanítója". E válogatás készítésekor arra voltunk tekintettel, hogy mind kevesebben vannak, akik Prohászkát ismerik, s már egészen új nemzedékek számára is kell megpróbálnunk közel hozni a századforduló nagy apostolát, ráadásul egy gyökeresen megváltozott világban. Ezért igyekszünk bemutatni — amennyire lehetséges — a teljes Prohászkát: a főpap-lelkipásztort, a hittudóst, lelki írót, szociális apostolt, de különösen a látnoki géniuszt. Mert Prohászka — bár egész odaadással és együttszenvedőn saját korának élt —, messzire látón a jövőt is érzékelte, és e jövő számára is tudott eszmei irányt mutatni. Ez a Prohászka utat talál a mához, és a ma új nemzedékei számára is van mondanivalója a magyar jövő formálásánál. Ilyen impulzusokat és prohászkai tanácsokat kaphat pl. az elmélyült olvasó: „Voltunk-e már apostolai a kereszténységtől elidegenedett kultúrának, kik égni, fölvilágosítani, megérteni, szánni és szeretni tudnak? Azokra van szükség!… Mert a kultúra összes vívmányai dacára látjuk, hogy nem boldog a modern ember." „A 20. század hullámzó tengerén küzdő egyháznak millió szívre s kétszerannyi kézre van szüksége … Ezért ne tartsa magát a laikus az egyházban másodrendű katolikusnak! Mindnyájan testvérek vagyunk, … s mint királyi papság arra hivatva, hogy apostolkodjunk… A krisztusi élet nem kész, azt ki kell alakítanunk." „Mi a mai kor ragyogó eszméje? A demokrácia… Ezért az egyház fogjon össze a néppel!" „A szocializmus irreális váltóval dolgozik, földi jövővel biztat, csakhogy tele van utópiával és illúzióval." „Tudni, ismerni kell az igazat, alakítani a szépet, gyakorolni a jót s átélni az Istent!"

Wladimir Kaminer - Orosz ​diszkó
"Berlint ​látni... és bevenni!" - hirdeti egy orosz nyelvű útikalauz, némi éllel. Az orosz emigráns Kaminer hamar megtanulja, hogy a hazájában sugárzott ellenpropaganda-műsorok nem a teljes igazságot mutatták be a nyugati világ fertőjéről, hiszen Berlin is élhető város, igazi "kapcsolatkasztni", ahol mindenki mindenkivel együtt él, és ebből származnak a szépséges bonyodalmak. Kaminer irodalmi szkeccseket ír, amivel nem csak azt bizonyítja, hogy a rövid műfaj kiváló ritmusérzékkel megáldott mestere, de hogy éles szemű megfigyelő is. Ahány rövid elbeszélés, megannyi fintor - néhol bájos, máskor keserédes, de valós történetek abszurd világunkból. Így kalauzol minket végig a rejtelmek városán, ahol a török vendéglőt bolgárok vezetik, ahol a Sztálingrád című film forgatásán orosz statiszták feszítenek német egyenruhában, ahol németül tudni ajánlatos, de oroszul tudni "érdekes", és ahol hamar rájövünk, hogy mi is a különbség az orosz és a német telefonos szex között. Az Orosz diszkó párját ritkító összművészeti termék, amellyel Kaminer, amolyan író-lemezlovasként megtáncoltatja hallgatóságát, lazán kipörgeti a számokat, kitűnően válogat, hogy aztán a műsor végén lihegve, de állva tapsoljuk vissza ("Ocseny hárásó!"). Az 1967-ben született Wladimir Kaminer 1990 óta él Berlinben. Russendisco című elbeszélés- gyűjteményével robbant be a világirodalomba, amely a szerző választott hazájában több mint 10 millió példányban kelt el.

Molnár Antal - Eretnek ​gondolatok a muzsikáról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nathalie Sarraute - Gyerekkor
Nathalie ​Sarraute gyermekkorát ingázva töltötte Franciaország és Oroszország között, míg végül 1909-ben családja véglegesen le nem telepedett Párizsban. Az írónő gyermekkorára emlékezik vissza, mindezt belső monológban teszi. A történet előrehaladásával egy belső hang folyamatosan vitatkozik, érvel és kétségbe vonja az írónő kijelentéseit. Ezt a könyv kiadója ironikus kritikai önelemzésnek mondja.

Juszt László - Zeley László - A ​nyugtalan értelem
A ​XX. század egyik jellemző jelzője lehetne az, hogy nyugtalan. Bámulatos technikai fejlődés és a világpusztulás fenyegetettsége; ún. fogyasztói társadalom és éhező milliók; a személyiség kiteljesedésének nagy lehetőségei egy stabil értékrendszer nélküli világban... E szélsőséges ellentétek természetesen nyugtalanítják az emberi értelmet is. A hagyományos értékrend átalakulása súlyos vajúdásoktól terhes, a kötet ezekből válogatta témáit: a szerelmi kultúra és a gyász lélektana, az álmok jelentősége és az újjáéledő okkultizmus, az elmebetegségek oka körül folyó heves viták és az öntudat, önismeret kérdései...\ A könyv tehát olyan gondolatköröket választott, melyekkel nap mint nap találkozhat az olvasó.

Fenákel Judit - Magántörténet
"... ​csak egysaroknyi út a tetejétől megfosztott, állványrengeteggel körülbástyázott színházig, az állványokra háron helyen is fölerősítették a Vigyázat, életveszély, közlekedés a túloldalon! táblákat. Nem mulasztja el naponta körüljárni az elhagyott épületet, gondosan elolvassa és figyelmen kívül hagyja az óvatosságra intő táblákat, a színház körül a járda csupa törmelék, hullott vakolatdarab, már az utcaseprők is feladták a küzdelmet a makacs romosodással. Stílusos halál lenne egyszer összecsuklani egy vakolatomlástól. Természetesen nem akar meghalni, csak a színészképzelet forgatja le újra és újra azt a kicsit régimódi jelenetet, amiben Hornok Mihály m. b. színházigazgató a színház romjai között leli halálát."

Rózsa Gyula - Hordozható ​emlékműveink kora
Rózsa ​Gyula az elmúlt fél évszázad egyik legjelentékenyebb magyar műkritikusi életművét tudhatja magáénak. 1964-től 1985-ig a Népszabadság vezető képzőművészeti kritikusaként, később főmunkatársaként folyamatosan szemlézte a magyar képző- és iparművészetben végbemenő folyamatokat és - 1971-1985 között a Kritika képzőművészeti rovatvezetőjeként is - aktív részese volt a korszak kultúrpolitikai és teoretikus vitáinak. Bátorsága és következetessége folytán osztozott valamennyi jelentős műkritikus „sorsában", aki személyes ízlését, szakmai meggyőződését és esztétikai ítéletét nem hajlandó sem hivatali elvárásoknak, sem csoportszolidaritási kényszereknek, sem az intellektuális divatok nyomásának alávetni: ütközött szinte mindenhol és szinte mindenkivel. Rózsa kritikusi teljesítményének objektív, ha tetszik, művészettörténeti megítéléséhez ezért kifejezetten szükségesnek és fontosnak látom, hogy - 1980-ban megjelent gyűjteményes kötete, a Nyitott galéria után - immár a rendszerváltás óta, tehát a szakírói teljesítmény megítélését kétségkívül torzító, egykori úgymond privilegizált helyzete hiányában született írásait összegyűjtve is elolvashassuk. Most derülhet ki igazán, hogy valóban szuverén kritikusi személyiségről van szó, aki egy ma már a kulturális nyilvánosságban alig-alig létező szerepet vállal: nem kedvenc témáinak kurátoraként vagy istápolójaként, ilyen-olyan ügyek felkent élharcosaként lép fel, hanem független ítészként, akinek véleményéhez az olvasóközönség reprezentatív vonatkoztatási pontként igazodhat. Meggyőződésem szerint főként Rózsának a Mozgó Világban hosszú évek óta olvasható cikkfolyama - amely a nemzetközi és a hazai, továbbá a régebbi és a legújabb művészet műfajilag is, tematikailag is roppant változatos körét öleli fel - olyan koherens ízlést és világképet, valamint nyelvileg is igényes, elegáns kritikusi stílust képvisel, ami maximálisan alkalmassá teszi öt e szerepre.

Menyhay Imre - Adalékok ​Káin "esti meséjéhez"
A ​szerző napjaink aktuális, a társadalmi és gazdasági életet egyaránt alapvetően befolyásoló irányzatának elemzését adja e munkájában, felvillantva az által bírált irányzat szociológia, lélektani és nevelési összefüggéseit, következményeit. A liberalizmus monetáris változatáról van szó, amelyet a jelenben Francis Fukuyama képvisel a legeltökéltebben. Menyhay Imre az általa tévútnak vélt fukuyamai elméletet nem egyszerűen elveti, hanem mondanivalóját rendkívül alapos kutatómunkával, példákkal, utalásokkal és idézetekkel támasztja alá, ily módon tesz kísérletet olvasója beavatására, sőt megyőzésére, s vonzó, korunk diktatórikus monetarizmusával szemben álló alternatívát kínál egy ember- és erkölcsközpontú gazdaság- és társadalompolitikai modell felvázolásával. A nemzetközi és a hazai szakirodalomban egyaránt hiánypótló mű eredeti felvetéseivel tájoló szerepet tölt be a téma iránt szakmai szempontból vagy egyszerű kíváncsiságból érdeklődők számára egyaránt -- s továbbgondolásra vagy esetleg éppen vitára késztet.

Ungvári Tamás - A ​harmadik csatorna
A ​televízió belülről és kívülről Egy régi példa Maga a gondolat is nonszensz. Művészeti szakmákat nálunk ritkán tekintenek meg kívülről és belülről, akármennyi példa hozható fel rá történelmi időkből...ez a kívülről-belülről, akárhány pozitív ellenpélda hozható fel rá, ritka, nehéz, ellentmondásos helyzeteket szül. Maradjunk annyiban, hogy ez korántsem olyan egyszerű, erkölcsileg is vitatható helyzeteket szül, no, meg hogy nagyon szót használjunk, művészileg is. Én pedig mégis megpróbáltam a televíziót, belülről és kívülről is.

Borcsa János - Megtartó ​formák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Révai József - Irodalmi ​tanulmányok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hegyi Béla - Alkotó ​időszakok
Tíz ​esztendő terméséből válogatta legújabb kötetét Hegyi Béla. Az Alkotó időszakok-ban tanulmányok, kritikák, interjúk váltakoznak, magyarázzák, értelmezik egymást. A szerző ismét bebizonyítja, hogy értő kritikus és érzékeny beszélgetőtárs. Tanulmányaiban, riportjaiban körüljárja, felderíti századunk "alkotó időszakait" a tízes évektől napjainkig. A kötetben többek között elemzést olvashatunk a fiatal Lukács Györgyről, egy elfelejtett szecessziós drámákról, Vajda Lajos festészetéről, emlékezetes színházi bemutatókról; a riporter megszólaltatja Dienes Valériát, Illyés Gyulánét, Kassák Lajosnét, Szerb Antalnét, Bálint Endrét, Latinovits Zoltánt és másokat. De kalandozzunk a századelőn vagy a hetvenes években, ismerkedjünk a zene, a festészet, az irodalom, a színházművészet műhelyproblémáival, hallgassuk kortársak vagy nagy előadók szavát, Hegyi Béla mindig, mindenben ugyanazt kutatja értő szenvedéllyel: az alkotó, a vívódó ember világát. az emberi alkotás lehetőségeit, sokszínű eredményeit nehéz, gondokkal terhes századunkban.

Mózes Huba - Sajtó, ​kritika, irodalom
Adatokat ​és adalékokat sorjáztató sajtó- és kritikatörténeti felmérésünk nem lép fel az összegzés, avagy valamiféle "végső" tanulságok megfogalmazásának az igényével. Ellenkezőleg: lépten-nyomon mulasztásokra, elvégzendő feladatokra figyelmeztet....

Eörsi István - A ​szabadság titokzatos bája
Tavaly ​válogatott publicisztikai írásaim randevúztak egy molett kötetben, most esszéim, kritikáim és portréim szívósabbnak becsült egyedei ünneplik harminc éves éretlenségi találkozójukat. Reményeim szerint ugyanis az 1967-ben születettek legalább abban megegyeznek az újszülöttekkel, hogy a provokáció energiái megóvják őket az eminensek erényeitől: a kiegyensúlyozottságtól és bölcsességtől, mely utóbbi tulajdonság hordozói megbékélnek a világ állapotával, és – kedvelt Brechtem meghatározása szerint – vágyaikat nem töltik be, hanem elfelejtik. Egyébként sokminden megváltozott tavaly óta: másképp hívják könyvem kiadóját, más művész tervezte a borítót, mely a maga részéről elvesztette régi keménységét. A válogatás nehezebben ment, mert gyakran tétováztam egyenértékű írások között, és mert túl sokat kellett időznöm számomra létfontosságú halottak társaságában. És amikor már lezártam ezt a könyvet, tovább szaporodott a számuk: meghalt a Költő, és még egy Kaddist sem mondhattam érte, mert nála is eltökéltebb ateista vagyok. Nem változott ellenben az a tapasztalatom, hogy a műfajok nálam egymásba olvadnak. Van, aki ezt hibámul rója fel. Védekezésképp szerényen Goethéhez folyamodom: Csak érzésem, véleményem szerint írtam mindig nektek – így hasítom szét a lényem, s megmaradok mindig Egynek.* *Vigyázat, ez is provokáció!

Fenyő István - Figyelő ​szemmel
A ​Figyelő szemmel Fenyő István újabb tanulmányait és kritikáit tartalmazza - mindenekelőtt azokat az írásokat, melyeknek témájukon túlmutató gondolati érdekességük, világkép-kibontó funkciójuk van. Fenyő István a kötet összeállítása közben arra törekedett, hogy az olvasó minél pontosabb képet kapjon irodalmi múltunkról és jelenünkről, szellemi életünkről, a hagyomány és a mai törekvések bonyolult kapcsolatáról. Kritikusi ars poeticájában, a kötet bevezetőjében ezt írja: "A kritikus összekapcsol - összeköti a mű zárt, egyszer s mindenkorra adott, végérvényes világát a mozgó-alakuló társadalmi realitással, a mű ismertetése kapcsán arra törekszik, hogy kifejezésre juttassa ez utóbbinak jelentkező új fejlődéstendenciáit. Az érdemi kritika túlnyomórészt megkeresi azokat az alkotásban rejlő szálakat és összetevőket, amelyeknek segítségével bizonyos általánosabb érvényű gondolatokat és szellemi igényeket-követelményeket megszólaltathat, problémákat jelezhet, a kulturális élet felmerülő kérdéseiben állást foglalhat. Ilyen értelemben - felfogásom szerint - a műfaj voltaképp alkalmazott publicisztika: gyakorlója nemcsak tájékoztatni, felvilágosítani akarja az olvasót, de a hazai valóság - a társadalmi és művészeti valóság - meggondolkoztató dilemmáira ráeszméltetni is."

J. M. Coetzee - Fogaskerekek
A ​Fogaskerekek - Kritikai írások J.M. Coetzee 2000-2005 között keletkezett irodalmi esszéit gyűjti egybe. A kötet első felében tárgyalt írók művei többnyire a századvégi Osztrák-Magyar Monarchia szellemiségéhez köthetők. Így ebben a részben Italo Svevo, Joseph Roth, Bruno Schulz és Márai Sándor könyveiről is szó esik. Coetzee ugyanakkor behatóan elemzi a 20. századi német irodalom kiemelkedő alakjainak munkásságát: Robert Musil, Robert Walser, Walter Benjamin (Árkád-projekt), Joseph Roth, Gunter Grass és W. G. Sebald mellett született esszé a költő Paul Celanról is. Graham Greene Brightoni sziklája, valamint a Coetzee által régóta csodált Samuel Beckett rövidebb lélegzetű írásai is külön fejezetet kaptak. Az amerikai irodalomból Walt Whitman, William Faulkner, Saul Bellow, Arthur Miller és Philip Roth műveiről írt kritika szerepel a kötetben. Az esszégyűjteményt három, szintén Nobel-díjas pályatársról (Nadine Gordimerről, Gabriel García Márquezről és V. S. Naipaulról) írt tanulmány zárja.

Kollekciók