Ajax-loader

'kritika' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Paul Johnson - Értelmiségiek
Amióta ​- a felvilágosodás korában - a világi értelmiségiek átvették az egyháztól az erkölcsi és viselkedésbeli útmutató szerepét, fel-felmerült a kérdés: vajon jól sárfárkodtak-e ezzel a hatalommal, s vajon milyen mértékben feleltek meg e feladatnak? A különböző korszakok vezető entellektüeljei, akik az emberiségnek prédikáltak, sőt sok esetben a jövőjét is megszabták, mennyire tisztelték az igazságot? Hogyan viszonyultak a pénzhez? Hogyan bántak családtagjaikkal és barátaikkal, szeretőikkel és egymással? Magánéletük megüti-e azt a mércét, amit ők a világ elé állítottak? Paul Johnson, a neves konzervatív brit történész és újságíró ezekkel a kérdésekkel szembesíti kíméletlenül, de tárgyilagosan Rousseau-t, Marxot, Ibsent, Tolsztojt, Hemingwayt, Brechtet, Bertrand Russelt, Sartre-t, de Mailert, Fassbindert, Chomskyt és másokat is. S miközben szellemi értéküket csak hellyel-közzel, emberi-morális nagyságukat azonban annál inkább vitatja, elérkezik a szomorú, de tanulságos konklúzióhoz: "Jóllehet antiliberális vagy diktatórikus államhatalmak alkalmazták, [a mindenáron való társadalomátalakítás] egész rendszerét, összes tervét eltellektüelek munkálták ki... Az értelmiségiek távolról sem individualisták, távolról sem nonkonformisták, inkább bizonyos szabályszerű magatartási mintákat követnek... Ez az, ami tömegükben olyan veszedelmessé teszi őket, mert a szellemi rugalmatlanság olyan atmoszféráját teremtik meg, amely már önmagában is irracionális és destruktív cselekvésre ösztönöz. Mindenekfelett pedig szüntelenül emlékeznünk kell arra, amiről az értelmiségiek szeretnek megfeledkezni: hogy az emberek fontosabbak, mint a koncepciók, hogy övék az elsőbbség. Minden önkényuralom közül az eszmék szívtelen zsarnoksága a legrosszabb."

Asszonyok
elérhető
11

Ismeretlen szerző - Szép ​asszonyok egy gazdag házban
Ez ​a mű a klasszikus kínai irodalom egyik legkiválóbb regénye. Ismeretlen szerzője a XVI. század második felében írta, s kora társadalmának páratlanul hűséges képét rajzolta meg benne. Bemutatja Hszi-men Csinget, a gazdag kereskedőt; az író az ő közéleti szereplésének és magánéletének rajzával tárja elénk a kor erkölcsi romlottságát, azt, ahogy ez a társadalom megérett a pusztulásra. Nem csodálhatjuk, hogy e regényt a császári cenzúra később tiltott olvasmánnyá nyilvánította. A mű már három kiadásban és nagy példányszámban jelent meg magyar nyelven; hisszük, hogy ez a negyedik kiadás is széles körökben terjed el.

Németh László - Két ​nemzedék
Az ​én katedrámon a Nyugat-nemzedék elődeiig követtem irodalmunk történetét. Ez a kötet Ady fölléptétől 1944-ig kíséri - írja könyve előszavában Németh László. A Nyugat-nemzedék felléptemkor félig-meddig elhelyezkedett már az irodalomtörténet távlatában, az arcképsorozat csak ezt az elhelyezkedést siettette. A második rész arra lehet példa, mint keresi, szólítja a másféle atmoszféra igényével eltelt kritikus a kimaradtakban s az erdélyi irodalom akkor feltűnt alakjaiban várakozásai hőseit; a Nemzedék születik pedig, hogy izgalmas felismerésekben mint talál reájuk, s mint állítja össze 1931 táján első seregszemléjüket. A kötet második fele olvadtabb állapotban mutatja a napi bírálatot; az áttekintés, az irodalomtörténet-alkotás igénye azonban már 1928-ban, majd 1932-ben a Tanú-ban, kétszer is megpróbál a műfajok áttekintésével a művek özönében szilárdabb gerincet emelni. Amikor pedig a Tanú által kiváltott viharok, indulatok lehetetlenné teszik, hogy kedves műfajomat az első hét-nyolc év szenvedélyes tárgyilagosságával folytassam, a megszokott öröm még mindig új s új ürügyet talál friss művek elemzésére, egy induló folyóirat számára Pörje Sándor álnéven készítek kritikákat; az a Felhőkakukkvár - a színházi világ amelynek kártékony csőreit mint drámaíró ismertem meg, 1940-től színházi kritikusként dob egy elhasználatlan terepre; 1943-ban pedig A kritikus búcsúja c. ciklusban nézek végig a csakhamar örökre otthagyott mezőn."

Bálint György - A ​toronyőr visszapillant
"Besötétedett, ​hűvösen lebben a szél. Most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok" - írta Bálint György, s a szellemi magatartás, amit neve és műve szimbolizál, ma is tiszteletet ébreszt az olvasóban. Az értelmetlenséget és antihumanizmust tartotta az emberiség legnagyobb ellenségének, azért törekedett arra, hogy az értelem, a racionalizmus világossága jellemezzék írásait. Esszéiben az apróságokból nyílik a távlat, a jelenségből következtethetünk a lényegre. Írói műfajának az aktualitás és a szimbolizmus a jellemzője és fő erénye. Minden írása mozgósít és érdekeltté tesz. Minden szava politikus - művészi megoldásainak ez adja hitelét. Bálint György írásainak ez az új, kétkötetes kiadása jóval bővebb, mint minden eddigi gyűjtemény - felöleli életművének jóformán minden számottevő darabját.

Prohászka Ottokár - Modern ​katolicizmus - Válogatás Prohászka műveiből
Prohászka ​Ottokár püspök (1858—1927) a századforduló magyar kereszténységének meghatározó, történelmi súlyú személyisége volt. 1945 után sajnos nálunk szellemi számkivetésbe kényszerült, 1947-ben még budapesti szobrát is ledöntötték. Szellemi, lelki örökségének ápolásáról ennek ellenére nem mondott le sohasem a magyar egyház, de csak a hetvenes évek közepétől kezdődhetett el valamelyes újraértékelése és felidézése korszakalkotó életművének. Nagyjából egy évtizedbe került ennek a Válogatásnak megszületése is, amely félszázados hallgatás után ismét nyilvánossághoz segíti azt, aki sírfeliratának márványtanúsága szerint „Magyarország apostola és tanítója". E válogatás készítésekor arra voltunk tekintettel, hogy mind kevesebben vannak, akik Prohászkát ismerik, s már egészen új nemzedékek számára is kell megpróbálnunk közel hozni a századforduló nagy apostolát, ráadásul egy gyökeresen megváltozott világban. Ezért igyekszünk bemutatni — amennyire lehetséges — a teljes Prohászkát: a főpap-lelkipásztort, a hittudóst, lelki írót, szociális apostolt, de különösen a látnoki géniuszt. Mert Prohászka — bár egész odaadással és együttszenvedőn saját korának élt —, messzire látón a jövőt is érzékelte, és e jövő számára is tudott eszmei irányt mutatni. Ez a Prohászka utat talál a mához, és a ma új nemzedékei számára is van mondanivalója a magyar jövő formálásánál. Ilyen impulzusokat és prohászkai tanácsokat kaphat pl. az elmélyült olvasó: „Voltunk-e már apostolai a kereszténységtől elidegenedett kultúrának, kik égni, fölvilágosítani, megérteni, szánni és szeretni tudnak? Azokra van szükség!… Mert a kultúra összes vívmányai dacára látjuk, hogy nem boldog a modern ember." „A 20. század hullámzó tengerén küzdő egyháznak millió szívre s kétszerannyi kézre van szüksége … Ezért ne tartsa magát a laikus az egyházban másodrendű katolikusnak! Mindnyájan testvérek vagyunk, … s mint királyi papság arra hivatva, hogy apostolkodjunk… A krisztusi élet nem kész, azt ki kell alakítanunk." „Mi a mai kor ragyogó eszméje? A demokrácia… Ezért az egyház fogjon össze a néppel!" „A szocializmus irreális váltóval dolgozik, földi jövővel biztat, csakhogy tele van utópiával és illúzióval." „Tudni, ismerni kell az igazat, alakítani a szépet, gyakorolni a jót s átélni az Istent!"

Wladimir Kaminer - Orosz ​diszkó
"Berlint ​látni... és bevenni!" - hirdeti egy orosz nyelvű útikalauz, némi éllel. Az orosz emigráns Kaminer hamar megtanulja, hogy a hazájában sugárzott ellenpropaganda-műsorok nem a teljes igazságot mutatták be a nyugati világ fertőjéről, hiszen Berlin is élhető város, igazi "kapcsolatkasztni", ahol mindenki mindenkivel együtt él, és ebből származnak a szépséges bonyodalmak. Kaminer irodalmi szkeccseket ír, amivel nem csak azt bizonyítja, hogy a rövid műfaj kiváló ritmusérzékkel megáldott mestere, de hogy éles szemű megfigyelő is. Ahány rövid elbeszélés, megannyi fintor - néhol bájos, máskor keserédes, de valós történetek abszurd világunkból. Így kalauzol minket végig a rejtelmek városán, ahol a török vendéglőt bolgárok vezetik, ahol a Sztálingrád című film forgatásán orosz statiszták feszítenek német egyenruhában, ahol németül tudni ajánlatos, de oroszul tudni "érdekes", és ahol hamar rájövünk, hogy mi is a különbség az orosz és a német telefonos szex között. Az Orosz diszkó párját ritkító összművészeti termék, amellyel Kaminer, amolyan író-lemezlovasként megtáncoltatja hallgatóságát, lazán kipörgeti a számokat, kitűnően válogat, hogy aztán a műsor végén lihegve, de állva tapsoljuk vissza ("Ocseny hárásó!"). Az 1967-ben született Wladimir Kaminer 1990 óta él Berlinben. Russendisco című elbeszélés- gyűjteményével robbant be a világirodalomba, amely a szerző választott hazájában több mint 10 millió példányban kelt el.

Veadandp0170
Gorombaságok ​könyve Ismeretlen szerző
4

Ismeretlen szerző - Gorombaságok ​könyve
„...Ahelyett, ​hogy pironkodva dugdosnánk e műveket, mondjuk ki végre büszkén, hogy ez a »gorombaság« valójában mit is jelent: a pengeéles szellem őszinte megnyilatkozását, a személyes érzelmektől nem befolyásolt igazságérzetet, a minőség mindenekfeletti tiszteletét, s ami ezzel egyértelmű: a tévedések, kisiklások és sunyiskodások kérlelhetetlen leleplezését. Hozzá még: szalonképességre nem sokat adó, vitriolos stílust. És igen: olykor személyeskedést is.”

Balassa Péter - Észjárások ​és formák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

H. Szász Anna Mária - A ​modern regény mesterei
Részlet ​a bevezetésből: "Közhelyszámba menő megállapítás, hogy korunkban a regény a legnépszerűbb műfaj, a szépirodalomnak az az ága, amely az olvasóközönség legszélesebb táborát mondhatja magáénak." "...a válogatás szempontja az volt, hogy az elemzések a 20-as évek újítói mellett a 30-40-es évek viszonylagos konzervativizmusát az 50-es években felváltó, s azóta különböző irányokban folytatódó új fejlődéstendenciák képviselőinek egy-egy regényét hozzák közelebb az olvasóhoz." Tartalom: André Gide: Pénzhamisítók Virginia Woolf: Mrs. Dalloway Alfred Döblin: Berlin Alexanderplatz Alain Robbe-Grillet: Útvesztő Natalie Sarraute: Planetárium William Golding: A torony Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Nathalie Sarraute - Gyerekkor
Nathalie ​Sarraute gyermekkorát ingázva töltötte Franciaország és Oroszország között, míg végül 1909-ben családja véglegesen le nem telepedett Párizsban. Az írónő gyermekkorára emlékezik vissza, mindezt belső monológban teszi. A történet előrehaladásával egy belső hang folyamatosan vitatkozik, érvel és kétségbe vonja az írónő kijelentéseit. Ezt a könyv kiadója ironikus kritikai önelemzésnek mondja.

Fejes Endre - Gondolta ​a fene
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Juszt László - Zeley László - A ​nyugtalan értelem
A ​XX. század egyik jellemző jelzője lehetne az, hogy nyugtalan. Bámulatos technikai fejlődés és a világpusztulás fenyegetettsége; ún. fogyasztói társadalom és éhező milliók; a személyiség kiteljesedésének nagy lehetőségei egy stabil értékrendszer nélküli világban... E szélsőséges ellentétek természetesen nyugtalanítják az emberi értelmet is. A hagyományos értékrend átalakulása súlyos vajúdásoktól terhes, a kötet ezekből válogatta témáit: a szerelmi kultúra és a gyász lélektana, az álmok jelentősége és az újjáéledő okkultizmus, az elmebetegségek oka körül folyó heves viták és az öntudat, önismeret kérdései...\ A könyv tehát olyan gondolatköröket választott, melyekkel nap mint nap találkozhat az olvasó.

Covers_233441
elérhető
1

Eörsi István - Ürügyeim
„Válogatott ​ürügyeim adtak találkát egymásnak ebben a könyvben – olyan írások, amelyek másról is szólnak, mint amiről szólnak. Száműztem azokat a műbírálataimat és vitacikkeimet, amelyek megmaradtak az írásra késztető alkalom eleve meghatározott keretei között. Ezekben a bölcselkedéseimben az alkalmak, a kiváltó okok: fellibbenthető maszkok. Példaképem a vurstlibeli bandzsa céllövő, aki mellécéloz, hogy találjon. Tudni való, hogy hovatovább mindenhez ürügy kell. Nem lehet csak úgy azt csinálni, amire kedvünk szottyan. Tudja ezt már a furfangos csecsemő is, aki »bömböl, hogy szánassa magát«. Később, amikor gyötörni kezdi a magány, és közösségre áhítozik, megöli apját-anyját, de nem vásottságból vagy pláne rosszindulatból, hanem mert részt akar venni az árvák vacsoráján. Még később, amikor kinőtt már az árvai státusból, szakadatlanul azon iparkodik, hogy társaságképessé tegye gondolatait és érzéseit, még saját használatára is folyvást ürügyeket hajhász, hogy zavartalanul szerethesse önmagát, és nagyvonalúan megbocsáthassa köznapi galádságait. Ürügyeink lehetnek jók és rosszak, alkalmazhatjuk őket jó és rossz célok érdekében. Vélt igazságaink kifecsegéséhez van szükségünk rájuk.”

Covers_258088
Megfúvom ​fűzfalantomat Ismeretlen szerző
2

Ismeretlen szerző - Megfúvom ​fűzfalantomat
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rózsa Gyula - Hordozható ​emlékműveink kora
Rózsa ​Gyula az elmúlt fél évszázad egyik legjelentékenyebb magyar műkritikusi életművét tudhatja magáénak. 1964-től 1985-ig a Népszabadság vezető képzőművészeti kritikusaként, később főmunkatársaként folyamatosan szemlézte a magyar képző- és iparművészetben végbemenő folyamatokat és - 1971-1985 között a Kritika képzőművészeti rovatvezetőjeként is - aktív részese volt a korszak kultúrpolitikai és teoretikus vitáinak. Bátorsága és következetessége folytán osztozott valamennyi jelentős műkritikus „sorsában", aki személyes ízlését, szakmai meggyőződését és esztétikai ítéletét nem hajlandó sem hivatali elvárásoknak, sem csoportszolidaritási kényszereknek, sem az intellektuális divatok nyomásának alávetni: ütközött szinte mindenhol és szinte mindenkivel. Rózsa kritikusi teljesítményének objektív, ha tetszik, művészettörténeti megítéléséhez ezért kifejezetten szükségesnek és fontosnak látom, hogy - 1980-ban megjelent gyűjteményes kötete, a Nyitott galéria után - immár a rendszerváltás óta, tehát a szakírói teljesítmény megítélését kétségkívül torzító, egykori úgymond privilegizált helyzete hiányában született írásait összegyűjtve is elolvashassuk. Most derülhet ki igazán, hogy valóban szuverén kritikusi személyiségről van szó, aki egy ma már a kulturális nyilvánosságban alig-alig létező szerepet vállal: nem kedvenc témáinak kurátoraként vagy istápolójaként, ilyen-olyan ügyek felkent élharcosaként lép fel, hanem független ítészként, akinek véleményéhez az olvasóközönség reprezentatív vonatkoztatási pontként igazodhat. Meggyőződésem szerint főként Rózsának a Mozgó Világban hosszú évek óta olvasható cikkfolyama - amely a nemzetközi és a hazai, továbbá a régebbi és a legújabb művészet műfajilag is, tematikailag is roppant változatos körét öleli fel - olyan koherens ízlést és világképet, valamint nyelvileg is igényes, elegáns kritikusi stílust képvisel, ami maximálisan alkalmassá teszi öt e szerepre.

Ismeretlen szerző - Shakespeare ​az évszázadok tükrében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Galsai Pongrác - Páternoszter
Galsai ​Pongrác új kötete érdekes és élvezetes olvasmány, s egyúttal elgondolkodtató írások gyűjteménye. Műfajilag is meglehetősen elegyes, amit csinál: nem ír szabályos novellát, emlékezést, esszét, portrét vagy kritikát. Inkább afféle irodalmi mindenesként beszél az életről és az irodalomról, a művészetek körüli dolgokról. Nagy vihart kiváltó vitairatot szerkeszt az iskolai verselemzésről (Vörösmarty, a vég cigány), a modern versek érthetetlenségéről, alkotáslélektani kérdésekről elmélkedik, önéletrajzi elemekkel telitűzdelt, a szokásosnál is szubjektívebb esszéket rögtönöz, gyerekeivel megesett anekdotákat mesél el, a szigligeti alkotóház légkörét villantja fel, írói és színészi arcképeket vázol, Krúdy Gyula kedvenc ételeit idézi élvezettel, vagy éppen Karády Katalin dalainak egykori sikeréről és társadalmi jelentéséről beszél. Mindezt azonban úgy csinálja, őszintén és lelkesen, hangulatosan és közvetlenül, kicsit frivolan, kedves élvetegséggel, mégis mindig bizonyos bájjal, szellemesen, hogy azonnal belopja magát az olvasók szívébe. S meggyőző érvei mellett leginkább azzal hat ránk, hogy minden sorából kiderül, szereti és élvezi az életet. Minden megpróbáltatás, nyűg és akadály ellenére szépnek, jónak tartja, olyasvalaminek, aminek minden perce ajándék, csodálni való gyönyörűség, s ezenfelül még olyannak, amin javíthatunk, okos céljaink érdekében változtathatunk. Ezért is mutat rá hibáinkra, butaságainkra és gyarlóságainkra sziporkázó ötletességgel, érzékletesen.

Károlyi Csaba - Ellakni, ​nézelődni
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gáll István - Hullámlovas
Gáll ​István így vall kritikai munkásságról: "Ha leülök az írógép elé, és rágyújtok egy szivarra, nollúr rögtön odatolakszik. Az ihletet várom, és nollúr jön. Az ihletnek, ha nagy keservesen ide is vánszorog, épp nollúrat kell arrébb toszigálni. Ez persze ritkán sikerül, mert az ihlet egy frászt fog értem lökdösődni, s amíg én idegesen várakozva rágom az egyre keserűbb szivatt, kapja magát, és eltűnik a balfenéken; hisz az ihlet annyira illékony valami, hogy negyedszázados együttes munka után azt se tudom, hogy mi. (Vagy ki?!) És marad nollúr. Tudniillik hármunk közül ő a bennem lakó író. A Művész. És a jelenlétében nem lehet éssel kezdeni mondatot, leírni, hogy »az a helyzet«, valamint a »frász« és »balfenék« szavak se használhatók. Írni miatta írunk, de írni csak ellenére lehet! Akitől a nevét kapta, Norr úr, minden idők legjobb fogorvosa, akkora művészlelke van, mint ide Lacháza. Öntelt és becsvágyó, de nem lehet tőle leírni egy mondatot; főleg egy első mondatot. Susog, közbeszól, a jót túllihegi, a frappáns ötletet unalomig nyúzza. Nos, azért szeretek kritikát írni, mert nollúr azt megveti, ilyenkor nemhogy nem tolakszik előre, de tüntetően a sarokba ül, és még ott is félrenéz."

Szerb Antal - A ​varázsló eltöri pálcáját
"Ami ​ezekben a cikkekben azonos a legjobb Szerb-írásokkal, az a folttalan világosság. A politikai tiltakozásnak végtelenül sok változata lehetséges, és ezeknek az írásoknak a kristályos gondolati tisztasága, stiláris átlátszósága, a mondatoknak utolsó zugig kivilágított egyértelműsége szintén a tiltakozás egy neme volt, protestálás egy dühödt és sunyi kor gázködű, halálos halandzsája ellen" írta e könyv első kiadásának előszavában Kardos László. Hiszen ezeknek az írásoknak nagy része akkor keletkezett, amikor a tollat már kiütötték Szerb Antal kezéből, és csak egy-két lap volt, ahová pár szellemes, szórakoztató oldalt írhatott, ami a háború vigasztalanságában egy tisztább és bölcsebb világ igézetét és ígéretét jelentette. E cikkek könnyedsége mögött rendkívüli kultúra rejtőzik, az író éppoly otthonosan mozog a krétai királyok palotájában, mint Berzsenyi udvarházában; a szellemesség a tudósnak azt a képességét jelenti, amellyel megeleveníti az adatokat, élővé teszi a neveket és a számokat. Ebből a könyvből - mely az első kiadás anyagán kívül számos eddig kötetben meg nem jelent írást tartalmaz - világosan kiolvasható Szerb Antal esztétikai rendszere, irodalomtörténeti felfogása, etikája, világnézete - és a Varázsló-ban minden közelebb kerül a mához, élethez és valósághoz. Itt a hétköznap fontosabb, mint a csoda. De nemcsak az van benne, ami megvalósult, haem az is, amire még készült: pár oldalon könyvkoncepciókat, nagyarányú irodalomtörténeti összefoglalásokat mond el. Ebből a könyvből sejthetjük meg igazán, milyen gazdag poggyásszal ment el."

Bartók István - "Sokkal ​magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk"
A ​könyv az 1630-1700 közötti időszak magyar irodalmi gondolkodásának megismeréséhez kíván hozzájárulni. A korszak magyarországi és erdélyi szerzőinek elméleti munkásságát mutatja be,legnagyobbrészt eddig feldolgozatlan források feltárásával és rendszerezésével. Az értékelés alapja az összevetés az európai mintákkal.

Koltai Tamás - Magyar ​drámák színháza
Koltai ​Tamás több mint egy évtizede kíséri figyelemmel bírálataiban a magyar drámák sorsát hazai színpadjainkon. A különböző lapokban és folyóiratokban megjelent, illetve a rádióban elhangzott kritikáinak, kisebb tanulmányainak gyűjteménye így mintegy tükröt tart színházi életünk elé: milyen szerepet szánt a magyar drámairodalomnak a megújító folyamatokban, hogy sáfárkodik klasszikusainkkal, mit tud bekapcsolni századunk remekeiből szellemi vérkeringésünkbe, és mit tett a kortársi magyar drámairodalom legkülönbözőbb irányzatainak elismertetéséért. Koltai elemzései izgalmasan sokoldalúak, egyként értékeli az írói, a rendezői és a színészi teljesítményt, így a kötet a hetvenes évek magyar színházának gazdag dokumentumanyaga is.

Németh László - Életmű ​szilánkokban I-II.
E ​kettős kötet címe tulajdonképpen Németh Lászlótól ered (az ő egyik írásából emelte e hatalmas gyűjtemény fölé az életmű tudós kutatója s e kiadvány összeállítója, Grezsa Ferenc), de a jelentése jelképes: azokra a mintegy fél évszázad alatt különböző műfajokban keletkezett írásokra vonatkozik, amelyeknek a sorsa eddig a szilánkokban való kallódás volt, hiszen koncepcionális okok és egyéb (többnyire idejét múlt) megfontolások miatt nem kerültek be az író életműsorozatának eddig napvilágot látott köteteibe. A kiadvány összegyűjti mindazt, ami a drámaíró műhelyében maradt az utókorra, befejezetlen műveket is, mint az ifjúkori Káin és Ábel, vagy a harmincas években keletkezett és sokáig elveszettnek hitt Szépítő töredékeit, és teljes műveket, mint például a Harc a jólét ellen teljes szövegét is, amely egy magyar kisváros felszabadulás utáni hétköznapjait ábrázolja a komédia eszközeivel azokat a gondolkodásbeli fonákságokat és illúziókat, amelyeknek éppen Németh László nagy regénye, az Égető Eszter remek metaforája értelmében "csomorkányizmus"a neve a magyar közgondolkodásban, s amelyek szinte szükségszerűen kísértették meg 1945-ben az új világrend természetén és helyes felépítésének a módozatain morfondírozó elméket. Helyet kaptak ebben a gyűjteményben a fiatal, még készülődő az ő szavaival: "a termékeny homályban" érlelődő író alkotáslélektani és irodalomtörténeti szempontból egyaránt rendkívül érdekes szépírói kísérletei is. Ezek a novellák a szó szoros értelmében kiadatlan írások: eddig még semmilyen formában nem kaptak nyilvánosságot. A gyűjtemény legizgalmasabb s legszélesebb vonulata azonban az esszé. Különböző témák ürügyén Németh Lászlónak egész írói pályáját végigkísérő uralkodó eszméi szólalnak meg rendre ezekben az írásokban, az ő máig eleven életreceptjének: a minőség-elv érvényesülésének a lehetőségeit vizsgálgatva különböző történelmi időpontokban, de az intellektuális izzás és lelkiismeret egyaránt magas hőfokán. Mi állhat, mi áll útjába a minőség forradalma győzelmének? Írói létének pályájának egyik sarkalatos állandó kérdése ez, mert ez volt a meggyőződése, hogy a magyarság csakis a minőség forradalmának megvalósulása útján találhatja meg a maga gyakorlati és történelmi boldogulásának és a cselekvésnek azoktól az ólomgolyóitól, amelyekkel még a múlt század béklyózta meg a haladást, mondhatni: Európa-szerte. S mivel Németh László nemcsak a minőség elvéhez ragaszkodott egy életen át, de a szocializmus utópiáját is a modern emberiség egyik nélkülözhetetlen orvosságának tartotta (amiről a magyar történelem egyik kritikus pillanatában, 1956 októberében írt s kötetben először itt megjelenő írásai is tanúskodnak),: a kettő vegyülékét,a minőség-szocializmus gondolatának tanulmányait tárják az olvasó elé.

Tóth Árpád - Színek, ​változatok
Jeles ​huszadik századi költőklasszikusunk teljes életműve iránt folyamatosan nőtt az érdeklődés az utóbbi évtizedekben. Születésének századik évfordulójára kiadónk Győri János válogatásában és szöveggondozásában olyan kötetet jelentetett meg, mely a nagyközönség figyelmét Tóth Árpád életművének talán kevéssé ismert részére irányítja. Tóth Árpád tanulmányai, esszéi, kritikái, publicisztikai írásai tükrében nem csupán jobban értjük a Nyugat-nemzedék e fényes csillagának költői és műfordítói művészetét, de bepillantást nyerhetünk az esszéista, kritikus, újságíró Tóth Árpád műhelyébe is. A válogatás a teljes Tóth Árpád bemutatására törekszik, s reprezentálja azt a sokoldalú és szenvedélyes érdeklődést, mely a képzőművészettől az irodalomig, a társadalmi problémáktól a hétköznapok gondjaiig terjed ebben a szuverén életműben. Tóth Árpád színes, képszerű, elegáns stílusa még a leheletfinom vázlatokat is átlelkesíti, szinte tévedhetetlen biztonsággal ítélkezik és foglal állást kora intellektuális eseményeit, köznapi történéseit illetően. Sosem kioktató vagy szónokias, ám mindig szórakoztató és elgondolkodtató, vagyis e kötet Tóth Árpádot, a vérbeli esszéistát és publicistát mutatja fel, sokoldalú érdeklődésével, emberi melegségével és szakmai biztonságérzetével.

Murakami Rjú - Nyakig ​a miszóban
​Frank, a túlsúlyos amerikai turista szerződteti Kendzsit, a fiatal japán idegenvezetőt, hogy három estén át kalauzolja őt Tokió éjszakai negyedeiben. Kendzsiben szörnyű gyanú ébred, hogy Frank nem más, mint az a sorozatgyilkos, aki napok óta rettegésben tartja a várost. Murakami Rjú a japán pszicho-thriller nagymestere otthonosan mozog a tokiói szexiparban, leleplezi a mai Japán kiüresedett és képmutató életét, bepillantást enged abba a megdöbbentő világba, ahol a középiskolás lányok divatot csinálnak a "fizetett randevú" és "kiállás" intézményéből, azaz a prostitúcióból. A Nyakig a miszóban az ezredforduló valóságshow-k uralta nyugati társadalmának, és a távol-keleti mindennapok árnyoldalának "vérhabot köhögő" lenyomata, Dosztojevszkij és Tarantino művészetének különös tehetségű örökösétől.

Menyhay Imre - Adalékok ​Káin "esti meséjéhez"
A ​szerző napjaink aktuális, a társadalmi és gazdasági életet egyaránt alapvetően befolyásoló irányzatának elemzését adja e munkájában, felvillantva az által bírált irányzat szociológia, lélektani és nevelési összefüggéseit, következményeit. A liberalizmus monetáris változatáról van szó, amelyet a jelenben Francis Fukuyama képvisel a legeltökéltebben. Menyhay Imre az általa tévútnak vélt fukuyamai elméletet nem egyszerűen elveti, hanem mondanivalóját rendkívül alapos kutatómunkával, példákkal, utalásokkal és idézetekkel támasztja alá, ily módon tesz kísérletet olvasója beavatására, sőt megyőzésére, s vonzó, korunk diktatórikus monetarizmusával szemben álló alternatívát kínál egy ember- és erkölcsközpontú gazdaság- és társadalompolitikai modell felvázolásával. A nemzetközi és a hazai szakirodalomban egyaránt hiánypótló mű eredeti felvetéseivel tájoló szerepet tölt be a téma iránt szakmai szempontból vagy egyszerű kíváncsiságból érdeklődők számára egyaránt -- s továbbgondolásra vagy esetleg éppen vitára késztet.

Ungvári Tamás - A ​harmadik csatorna
A ​televízió belülről és kívülről Egy régi példa Maga a gondolat is nonszensz. Művészeti szakmákat nálunk ritkán tekintenek meg kívülről és belülről, akármennyi példa hozható fel rá történelmi időkből...ez a kívülről-belülről, akárhány pozitív ellenpélda hozható fel rá, ritka, nehéz, ellentmondásos helyzeteket szül. Maradjunk annyiban, hogy ez korántsem olyan egyszerű, erkölcsileg is vitatható helyzeteket szül, no, meg hogy nagyon szót használjunk, művészileg is. Én pedig mégis megpróbáltam a televíziót, belülről és kívülről is.

Borcsa János - Megtartó ​formák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Révai József - Irodalmi ​tanulmányok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mózes Huba - Sajtó, ​kritika, irodalom
Adatokat ​és adalékokat sorjáztató sajtó- és kritikatörténeti felmérésünk nem lép fel az összegzés, avagy valamiféle "végső" tanulságok megfogalmazásának az igényével. Ellenkezőleg: lépten-nyomon mulasztásokra, elvégzendő feladatokra figyelmeztet....

Eörsi István - A ​szabadság titokzatos bája
Tavaly ​válogatott publicisztikai írásaim randevúztak egy molett kötetben, most esszéim, kritikáim és portréim szívósabbnak becsült egyedei ünneplik harminc éves éretlenségi találkozójukat. Reményeim szerint ugyanis az 1967-ben születettek legalább abban megegyeznek az újszülöttekkel, hogy a provokáció energiái megóvják őket az eminensek erényeitől: a kiegyensúlyozottságtól és bölcsességtől, mely utóbbi tulajdonság hordozói megbékélnek a világ állapotával, és – kedvelt Brechtem meghatározása szerint – vágyaikat nem töltik be, hanem elfelejtik. Egyébként sokminden megváltozott tavaly óta: másképp hívják könyvem kiadóját, más művész tervezte a borítót, mely a maga részéről elvesztette régi keménységét. A válogatás nehezebben ment, mert gyakran tétováztam egyenértékű írások között, és mert túl sokat kellett időznöm számomra létfontosságú halottak társaságában. És amikor már lezártam ezt a könyvet, tovább szaporodott a számuk: meghalt a Költő, és még egy Kaddist sem mondhattam érte, mert nála is eltökéltebb ateista vagyok. Nem változott ellenben az a tapasztalatom, hogy a műfajok nálam egymásba olvadnak. Van, aki ezt hibámul rója fel. Védekezésképp szerényen Goethéhez folyamodom: Csak érzésem, véleményem szerint írtam mindig nektek – így hasítom szét a lényem, s megmaradok mindig Egynek.* *Vigyázat, ez is provokáció!

Fenyő István - Figyelő ​szemmel
A ​Figyelő szemmel Fenyő István újabb tanulmányait és kritikáit tartalmazza - mindenekelőtt azokat az írásokat, melyeknek témájukon túlmutató gondolati érdekességük, világkép-kibontó funkciójuk van. Fenyő István a kötet összeállítása közben arra törekedett, hogy az olvasó minél pontosabb képet kapjon irodalmi múltunkról és jelenünkről, szellemi életünkről, a hagyomány és a mai törekvések bonyolult kapcsolatáról. Kritikusi ars poeticájában, a kötet bevezetőjében ezt írja: "A kritikus összekapcsol - összeköti a mű zárt, egyszer s mindenkorra adott, végérvényes világát a mozgó-alakuló társadalmi realitással, a mű ismertetése kapcsán arra törekszik, hogy kifejezésre juttassa ez utóbbinak jelentkező új fejlődéstendenciáit. Az érdemi kritika túlnyomórészt megkeresi azokat az alkotásban rejlő szálakat és összetevőket, amelyeknek segítségével bizonyos általánosabb érvényű gondolatokat és szellemi igényeket-követelményeket megszólaltathat, problémákat jelezhet, a kulturális élet felmerülő kérdéseiben állást foglalhat. Ilyen értelemben - felfogásom szerint - a műfaj voltaképp alkalmazott publicisztika: gyakorlója nemcsak tájékoztatni, felvilágosítani akarja az olvasót, de a hazai valóság - a társadalmi és művészeti valóság - meggondolkoztató dilemmáira ráeszméltetni is."

Kollekciók