Ajax-loader

'szibéria' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Diószegi Vilmos - Samanizmus
A ​sámánhit nyomai a bronzkorba vezetnek. Szibériában, az Oka folyó partján egy bronzkori sziklarajzon találta meg a szerző a sámándob rajzát, valamint egy szarvasagancsos emberi alakot, aki feltehetően a dob gazdája volt. A párhuzamot is hamar megtalálja: a magyar hitvilág lucaszékről meglesett boszorkányai ugyanilyen szarvasagancsos fejdíszt viseltek. A képmelléklettel és Morvay Juditnak a szerzőt méltató Utószavával záruló, a sámánhit egészéről képet adó kötet - a szakemberek számára alapmű, a téma iránt érdeklődő olvasóknak izgalmas kaland.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Bűn ​és bűnhődés
Dosztojevszkij ​számára - írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony - »kizökkent az idő«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felelősséget, amely ezért a szörnyűségért valamennyiünket terhel. Aki csak egyszer is átélte az ő Raszkolnyikovját... az többé sohasem rejtőzhet el a maga csigaházacskájába, a filiszterség és az önhitt egoizmus tojáshéjába..." A Bűn és bűnhődés a mély és tiszta szellemű, de ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Talán ezzel magyarázható, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja. A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagyváros sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli művét. A "detektívregényből" így lesz klasszikus remek, minden idők egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye.

Valentyin Raszputyin - Tűz ​van!
Nemcsak ​a cím segélykiáltás, hanem e drámai hangú kisregény minden mondata. Ha továbbra is ilyen ütemben és szellemben folyik Szibéria átalakítása, országnyi terület megy veszendőbe a jövő számára. Szibériában rablógazdálkodás folyik - mondja az állami díjas, világhírű író, a "Végnapok", a "Pénzt Marijának", az "Élj és emlékezz!", a "Búcsú Matyorától" szerzője. "Tűz van!", oltani kell, amíg még segítségünkre sietnek, amíg még értéket tudunk e tűzből kimenekíteni.

Jurij Szbitnyev - Pásztortűz ​fehér éjszakában
Jurij ​Szbitnyev azok közé a fiatal szibériai írók közé tartozik, akik szívesen kalauzolják olvasóikat hazájuk különös tájaira, az európai emberek számára ismeretlen vidékekre, olyan emberek közé, akiknek életéről csak keveset tudunk. Szbitnyev a kötetben szereplő három kisregénye közül kettőben - Pásztortűz fehér éjszakában és Búcsú a tajgától - Szibéria tunguzok lakta tájait mutatja be. A tunguz nép félig-meddig pogány szokások vezérelte életmódja s egy szép, tiszta szerelem, amely egy tunguz asszony s egy orosz geológus között szövődik - ez a két említett kisregény témája. A harmadik kisregény egy sofőr kalandjáról szól, aki egy elhagyott útszakaszon lerobbant autóból gyermekotthoni kicsinyeket vesz át a maga autójába. A mű egy humanista ember lírai története.

Dosztojevszkij - Feljegyzések ​a holtak házából
1849-ben ​Dosztojevszkijt politikai összeesküvésben való részvétele miatt halálra ítélik, amit az utolsó pillanatban kihirdetett cári kegyelem katonai őrizetre változtat. "A holtak házából" az író csak tíz esztendő múlva, 1859-ben szabadul. A regény a személyes tapasztalat hitelével számol be a szibériai fegyenctelepek életéről. Mai szemmel olvasva a művet, nem annyira a benne leírt állapotok (a zsúfolt barakkok, az éjjel-nappal csörgő bilincsek, a káposztalevesben úszkáló csótányok) alig elviselhető nyomorúsága a legmegrázóbb, sokkal inkább annak az embernek a gyötrelme, aki számot ad minderről. Dosztojevszkij csak annyira távolítja el saját személyétől a feljegyzéseket, amennyire a kor irodalmi konvenciói megkövetelik: rövid szerzői előszóban közli, hogy a kéziratot egy Szibériában elhunyt nemesember hagyatékában találta, akit gyilkosság miatt kényszermunkára ítéltek. Maguknak a feljegyzéseknek főhőse viszont nem elsősorban abban különbözik a többiektől, hogy nemesember - más nemesek is vannak a fegyenctelepen -, hanem abban, hogy komolyan vesz bizonyos erkölcsi normákat, amelyeknek pedig itt semmi jelentőségük nincs. A telepen mindent az életben maradás szigorú racionalitása hat át, és ez szinte elképzelhetetlen úgy, hogy az ember ne váljék embergyűlölővé. Ez a tétje a feljegyzéseket papírra vető főhős belső küzdelmének, ez teszi hitelessé tíz éven át nem lankadó kíváncsi figyelmét a többiek iránt, amivel a visszataszító vonások mellett felfedezi az értékeset is, az őrök kijátszásában megnyilatkozó népi furfang megannyi változatát, vagy az emberi méltóságért érzett örök sóvárgás szüntelen - és sokszor torz formákban kiütköző - jelenlétét. Dosztojevszkij művének kivételes jelentősége többek közt éppen abban van, hogy főhőse pontosan látja-ábrázolja a fegyenctelep valamennyi figuráját, mégsem veszíti el a megértés és együttérzés képességét.

Markovits Rodion - Aranyvonat
A ​Szibériai garnizon folytatása szomorú és megrázó honvágy regény, a Szibériában rekedt és hazavágyó magyar hadifoglyok története. Valóságalapja nem kétséges, maga a szerző is ekként tért haza az első világháború után, de nem emlékeit örökítette meg, hanem a kollektív emlékezet könyvét írta meg. Főhőse kálváriája jól példázza a korszak európai és orosz belső és külső viszonyait, a bolsevik államberendezkedés hiányosságait és kegyetlenségeit, miközben a hazajutás reményében még bolsevikokkal is együtt kell működnie.

Guzel Jahina - Zulejka ​kinyitja a szemét
A ​Zulejka kinyitja a szemét című regény nagyszerű debütálás. Megvan benne az igazi irodalom legfontosabb erénye - egyenesen szíven üti az embert. A történet, melynek főhőse egy, a kuláktalanítás éveit átélő tatár parasztasszony, annyira hiteles, életszerű és varázslatos, amilyennel ritkán találkozunk az utóbbi évtizedek kortárs prózájának hatalmas folyamában.” Ljudmila Ulickaja Guzel Jahina Kazanyban született és nőtt fel, az ottani egyetemen szerzett bölcsészdiplomát. Jelenleg Moszkvában él, ott jelent meg első regénye, a Zulejka kinyitja a szemét, amely a 2015-ös esztendő legnagyobb orosz könyvsikere lett: elnyerte a Nagy Könyv- és a Jasznaja Poljana-díjat, s világszerte megjelent már (vagy megjelenés előtt áll). 1930 telén egy eldugott kis tatár faluban Zulejka végzi mindennapos munkáját, mindenben engedelmeskedve idős, a kegyetlenségig szigorú férjének. Megismerték már az új, „kommunista” rendszer minden borzalmát, éheztek, tűrték a megaláztatást mint parasztok és mint tatárok - de ha fogcsikorgatva is, mindig összeszedték magukat. Tehát „kulákok”. Most újra a „vörös hordát” várják rettegve… és az újabb csapás minden eddiginél pusztítóbb. Zulejkát kitelepítettek százaival együtt marhavagonban indítják el a mindenkori száműzöttek útján Szibéria felé. Egyszerű parasztemberek, leningrádi értelmiségiek, „néhai uraságok” és köztörvényes bűnözők, muszlimok és keresztények, pogányok és ateisták, oroszok, tatárok, németek, csuvasok gyűlnek össze az Angara partján, ahol napról napra kell kiharcolniuk élethez való jogukat a tajgával és a könyörtelen államhatalommal szemben. Zulejka az elképzelhetetlenül zord körülmények között, ott, ahová Allah keze talán nem is ér el, hiába imádkozik hozzá, jóformán rabszolgasorban tengődve találja meg igazi női énjét: szerelmes lesz, anya, vadász… szabad ember, egyenrangú a férfiakkal.

Bánkuti Gabor - 40000 ​kilométer Szibériában
Szibéria... ​Sokakban még ma is a fatornyos szűkutcájú városkák, végtelen hómezőkön rohanó trojkák képzetét váltja ki ez a szó. Pedig azóta nagyot fordult a világ. a jobboldali francia lap, az Aurore tudósítója így kiált fel, amikor Japánból érkezve Szibériában szovjet földre lép: "Európa Nahodkánál kezdődik!" az ázsiai szovjet kikőtőről alkotott francia vélemény sokat mondó. Nyugaton is megváltozott a szó csengése. Szibériai csodáról cikkeznek, szibériát a gazdasági fellendülés példájaként emlegetik. Szibéria világszerte - Nyugaton talán még inkább, mint nálunk - jelkép lett, akárcsak Amerika a múlt század derekán. szibéria századunk Újvilága. s mégis milyen keveset tudunk róla! A szerző a Magyar Rádió riportereként szinte páratlan utazást tett Szibériában. Bejárta a nagy folyók: az Amur, az angara, a Léna, az Ob vidékét, megfordult a Bajkál fenségesen szép tájain. Útjának egy-egy állomása. Habarovszk, a szovjet Kelet ipari központja, amurszk, az új "ifjú város", a kis nanáj halászfalu, Irkutszk, a jelképpé nőt Bratszk, a messzi Jakutszk, a híres lénai aranybánya, a szibériai gyémántmező, az Altáj, Germán Tyitov szülőfaluja, Celinográd, a Szűzföldek fővárosa, s a ma már világszerte híres Novoszibirszk melletti Tudományváros. Kincsekkel teli messzi tája, bátor és érdekes emberek, küzdelmes, kemény munka - erről szól a krónika. a könyv műfaja riport, bár a szerző néhol nem tud ellenállni a kísértésnek, s nemegyszer elragadja a táj szépsége, másutt meg az útleírás vágányára siklik. Őszinte, há képet ad a mai Szibériáról, és segít megfejteni a szovjet gazdasági sikerek titkát.

Margit Sandemo - Keleti ​szél
Amikor ​XII. Károly svéd király Oroszország meghódítására indult, aligha sejtette, mennyi gyászt és szenvedést hoz népére. A Jéghegyek Népéből való Grip egyike annak a sok szerencsétlennek, akik Szibéria mélyén, orosz hadifogolytáborban sínylődtek. Vendelnek végül egy ócska ladikon sikerül megszöknie. Hatalmas folyók sodorják a Kara-tenger partján elterülő tundráig - ahol hihetetlen módon a Jéghegyek Népe leszármazottainak távoli ágaira bukkan...

Alekszandr Szolzsenyicin - Ivan ​Gyenyiszovics egy napja
Valahol ​a távoli sztyeppén az utolsó sztálini évtized elején egy fogolytáborban élt az "ismeretlen" Ivan Gyenyiszovics Suhov; az ő egyetlen napjának részletes krónikája az immár világhíres kisregény. Egyetlen teljességgel szokványos napjáé, amikor semmi különös nem történik: mínusz harminc fok van, mint mindig; híg halleves a reggeli, mint szokásos; a rabokat létszámba veszik és motozzák reggel és este, munkába menet és jövet, mint rendesen; dúl az ügyesek és élhetetlenek egyenlőtlen küzdelme a kályha és a kásás kondér körül, ahogy megannyi napon, héten, hónapon, éven át... A büntetések és a még mindig megszokhatatlan megaláztatások sem súlyosabbak, mint máskor. Vagyis tengeti a tábor a maga emberlét alatti életét, melynek inkább csak a külsőségeit szabályozza az őrség, valódi törvényeit a sajátos fogolylét alakítja, amely ugyan sokszor kegyetlen, mégis emberarcúbb, mint a személytelen világ, amely ide küldte őket. A látszatra jelentéktelen, epizódszerűen és időrendben egymásra következő események nem pusztán -- epikai értelemben -- illusztratív értékűek és funkciójúak, hiszen Szolzsenyicin minden, apró-cseprőséget megjelenítő mondata magában hordozza a műnek is koherenciát adó legnagyobb borzalmat jelentő mondandót: a végeérhetetlen rabságban megáll az idő, egyszerűen nincs is már jelentősége, értelme. S hogy ebben a szigorúan időszerkezetű elbeszélésben a túlélésre összpontosító hős és fogolytársai számára ennyire megszűnhet az idő fogalma, ez az ellentmondás hordozza igazán a regény valódi jelentését: a diktatúra embertelenségét, a kegyetlen tekintetnélküliség következményeinek látleletét. A hétköznapi szenvedés ábrázolásakor az író nem infernális kínokat jelenít meg, "csupán" leírja az ötdekás zabkásaadagokért folyó közelharcot, a darabka szalonnával megvesztegethető brigádparancsnokok részrehajlását, az életben maradáshoz minimálisan szükséges feltételek megannyi részelemét és a túlélés egyéni manővereit, a rabok szívszorítóan leleményes ügyeskedését. Eszköztelen, ám markánsan rideg realizmussal szól tehát az író egyetlen napról, amely magában hordozza az ártatlanokra kiszabott büntetésidő végtelenségét, így mondva ítéletet minden megalázó, személyiséget megnyomorító, életet ellehetetlenítő diktatúrára. A kisregénynek -- tagadhatatlan irodalomesztétikai értékén túl -- dokumentumjelentősége is van, hiteles híradás az ötvenes évek szibériai lágereiről.

Alfred Edmund Brehm - Az ​Északi-sarktól az Egyenlítőig
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csák Elemér - Jenyiszej-ország
Színes, ​izgalmas útleírás, amelyben a szerző - a Magyar Rádió volt moszkvai tudósítója, a "168 óra" felelős szerkesztője -, a végtelen szibériai tajga és a sarkkörön túli tundra avatott ismerője, végigvezeti olvasóit a hatalmas Jenyiszejen, megosztva vele valóban páratlan élményeit: elkalauzolva őt ahhoz a kis zúgóhoz, amit kísérői a több mint 4000 kilométeres útjára induló óriásfolyam forrásának tartanak, bemutatva az egymás után épülő vízerőművek nem mindennapi betonozási munkálatait, amelyekben jómaga is részt vesz, nyomába szegődve a századelő híres norvég utazójának, Nansennak a Jenyiszej mai fővárosától, Krasznojarszktól egészen Földünk legészakibb városáig és gyors ütemben fejlődő iparvidékéig, Norilszkig, ahol télen hónapokig nem jön fel a Nap, nyáron pedig nem süllyed a horizont alá. Aki vele tart, megismeri a szibériai őslakók vadász- és halásztudományt, elhiszi, hogy mínusz 50 fok alatt is lehet a szabadban dolgozni, megsejti a természet páratlan erőtartalékait, s végül elmondhatja magáról, egyetért a francia költővel: aki Szibériát nem ismeri, nem ismeri bolygónk jövőjét sem.

Jules Verne - Sztrogof ​Mihály
Sztrogof ​Mihály, a cár futárja, ezer veszélyen át viszi a rábízott parancsot Moszkvától Ázsia belsejébe, Irkutszkig. Vihar, sziklaomlás, öldöklő tatár lázadók, de még a megvakíttatás sem tudja megakadályozni célja elérésében. Sztrogof minden próbát kiáll, minden nehézségen diadalmaskodik ... Méltán mondják Verne nagyszabású, romantikus regényére, hogy a kötelességteljesítés és a helytállás eposza. De nemcsak a helytállásé, hanem a testvériesen gyöngéd, áldozatos szerelemé is. Sztrogof ugyanis nem egyedül küzd meg a roppant nehézségekkel: útközben pártfogásába vesz egy fiatal lányt, aki száműzött apját kutatja. Később a megvakított Sztrogofot ő vezeti útja végcéljáig. A világhírű regényt, mely egyike a legizgalmasabb, legsikerültebb Verne-könyveknek, Supka Géza fordította, és Würtz Ádám készített hozzá megkapó illusztrációkat.

Jan Kozák - A ​tajgán vadásztam
A ​Burját Köztársaságba, a Bajkál-tótól délre és keletre, a Nagy-Bumbujka folyó, majd pedig a Havas-folyó vidékére, tehát a tajga szívébe látogatott el a szerző a Szovjet Írószövetség meghívására. Tüzetesen megismerte a szibériai tajga természeti világát, együtt élt a prémvadászokkal, akik hosszú hónapokra elszakadnak a civilizált világtól, és valósággal belevesznek a zord, de fenséges téli tajgába. A velük töltött hónapok vadászélményeiről szól Kozák lebilincselően érdekes és tartalmas beszámolója: mindent észrevett maga körül, a medvék, a rókák, cobolyok, nyércek életét, a tajga madárvilágát, tapasztalatokat szerzett az ott élő állatfajok harcáról, szokásairól, ez emberrel kapcsolatos viselkedésükről. Megfigyelései szervesen beépülnek a kalandos vadászatok leírásába, és így az olvasó szinte észrevétlenül tesz szert jelentős biológiai ismeretekre is.

Jurij Ritheu - Amikor ​a bálnák elmennek
Jurij ​Ritheu a Szovjetunió legészakibb vidékén élő kis nép, a csukcsok immár világszerte ismert írója. 1930-ban született, apja örökké a tengert járó vadász volt, s az író maga is az ősközösségi társadalom formái közt élő halász-vadászok kunyhóiban töltötte gyermekéveit. A háború után a leningrádi egyetemen tanult , s itt fedezték fel az eredeti látásmódú, tehetséges fiatalt, aki már első írásaiban - verseiben és elbeszéléseiben - az európai ember számára oly távoli világ életéről hozott hírt. Ritheu több regénye és elbeszélése az ősi csukcs életforma átalakulásáról, s arról szól, hogyan talál magára a hagyományait őrző közösség a szocialista társadalom valóságában. Legújabb műve - Amikor a bálnák elmennek - a csukcsok eredetmondájára épül, története, szereplői is a népi mitológiából hagyományozódtak az író nemzedékére. Ritheu arra vállalkozott, hogy az évezredek mélyéből továbbítsa számunkra ősei üzenetét.

Patrick Carman - Sötét ​erők
A ​tizennégy éves Amy Cahillt és öccsét a távoli Oroszországba csalja a titokzatos NRR távirata. Messzire az egyetlen személytől, akiben megbízhatnak. Ezzel kezdetét veszi a hajsza a nácik által elrabolt kincsért, mely során fellebben a fátyol az orosz cári család meggyilkolásának titkairól. Az oroszországi kincsvadászat a Lucianek által állított csapdának tűnik, de a csalinak nem tudnak ellenállni... Vajon mekkora kockázatot vállal Amy és Dan azért, hogy rájöjjenek, mi történt valójában szüleik halálának éjszakáján?

Rapcsányi László - Boros János - Vendégségben ​őseinknél
Az ​álmok néha valóra válnak, ha évtizedek múlva is. Ilyen volt a diákkori ábrándozás a térkép fölött arról, hogy milyen jó lenne eljutni oda, ahol a régi magyarok jártak, az őshazába. A hely, a tér megnyílt előttünk, de az utazásra készülődve felvetődött, vajon a múltba, az időbe hogyan fogunk eljutni? A témával ismerkedve, könyveket lapozgatva találtunk kalauzainkra, a tudósokra. A régi szerzők nyomán a maiakra. Az írott útbaigazítások után az élőszóbeliekre. Történészek, régészek, nyelvészek, antropológusok, folkloristák, magyarok és szovjetek - oroszok, hantik, komik, baskírok, tatárok, ukránok - finnek és más nemzetbeliek készséggel vezetettek be tudományuk világába, mondták el kutatásaik eredményeit, fejtették ki előttünk nézeteiket. Az őstörténet tudományvilágában éppúgy kalandoztunk tehát, mint a tájakon, ahol eleink élhettek. Az Urálon innen és túl, az Irtis és az Ob mocsártengerében, a komi föld tajgarengetegében, a baskírok, a tatárok ligetes országában, a Volga mentén, a Donnál, a Kubánnál, a Kaukázus árnyékában, az Azovi-tenger, a Meótisz homokos partján, az ukrán sztyeppén és a Kárpátok szelíd hegyei között. Régi nyomokat kerestünk, régi emlékeket véltünk felfedezni, barátságos, velünk érző, rokonszenvező és rokon emberek között valóban vendégségben jártunk. Ősi tájak mai lakói és a régmúlt ötven tudósa segítségével - vendégségben őseinknél. Erről szól ez a szabálytalan útikönyv. Köszöntjük az Olvasót a régi könyvek szép szokása szerint tisztelettel és barátsággal. Mert a mi könyvünk ugyancsak régi is, meg új is, útirajz is, történelem is. A tájakat, melyeken őseink életek, barangoltak igéztük fantáziával: hajdani öltözékében, és meg-meglestük mai arcát Meótiszen innen és Urálon túl. Gyakran emlegetett szerencsénk úgy hozta, hogy eddig talán még nem is akadt más, aki így, egyvégtében végigjárta volna őstörténetünk, népvándorlásunk útját. És Nyugat-Szibériától a Kárpátokig mindenütt volt egy dolgozószoba, egy intézet, egy ásatás, ahol ezzel a témával foglalkoztak, és jó néhány tudós, akikkel erről beszélgettünk. Népünk múltjának színtere a Szovjetunió területére esik, de a magyar csak egy a sok-sok nép között, amelyik ott hagyta nehezen kibogozható jegyeit a tengernyi ország sztyeppéin, folyópartjain. Milyen népekkel éltünk, keveredtünk, merre sejthetők a rokoni szálak, mit őrzött meg több évezredes múltjából nyelvünk, milyen kollektív tapasztalatokkal, ismeretekkel érkeztünk hazánkba? A szovjet-magyar közös kutatások, történészeink, régészeink, néprajzosaink egyre bővülő köre válaszol erre, és talál hallatlanul izgalmas feladatokat ezen a történelmi utakkal keresztül-kasul szabdalt kontinensen. Mi, az utazók, úgy éreztük, hogy jelet kell hagynunk ezeknek a kutatásoknak régmúltjáról, mai eredményeiről, és sohasem titkolt hevülettel kérdeztünk, figyeltünk, ismerkedtünk. Azt hiszem érzelmes, fogékony utazók voltunk.

Philip Carter - A ​csontoltár
"Nem ​kellett volna megölniük... hiszen nem ivott a csontoltárból." San Franciscóban halálra késelnek egy hajléktalan asszonyt, aki már régóta számított erre a támadásra - rejtélyes utolsó szavai egy évtizedek óta eltemetett titokra utalnak, amely megváltoztatta a történelmet. Galvestonban egy haldokló öregember hátborzongató titkokat gyón meg - "Nem az vagyok, akinek gondoltok" - hogy figyelmeztesse a fiait a rájuk leselkedő veszélyekre. Massachusettsben egy nagy hatalmú milliárdos és egy hidegvérű bérgyilkosnő szövetkezik egy súlyosan kompromittáló film megszerzésére. Minden szál egy nőhöz vezet, aki évtizedekkel korábban megszökött egy szovjet büntetőtáborból, és magával vitte egy ősi tudás titkát, amelyért a szereplők a lelküket is eladnák. E veszélyes hálóba kerül bele a sorsa elől futó Ry O'Malley és Zoe Dmitroff, a San Francisco-i ügyvédnő, aki rég halottnak hitt nagyanyjára ismer a megkéselt hajléktalan öregasszonyban. A közel egy évszázadra visszanyúló véres macska-egér játék a fagyos szibériai tundrán indul, és ott is ér véget, miközben Párizstól Budapestig, Szentendrétől Szentpétervárig folyik a hajsza egy ősi ikonban elrejtett titok, és a megvédelmezésére hivatott őrzők nyomában.

Mariszajev - Az ​utolsó farkas
Az ​Északi-sark, Jeges-tenger, Kamcsatka, Jakutia, Kolima és a többi északi táj állat- és növényvilága elevenedik meg a csaknem kéttucatnyi fordulatos, humoros vagy éppen tragikus történetben. Eszkimók és sarkkutatók kemény és szigorú világa ez, ahol az embernek még nem sikerült a természetet a saját igájába hajtania, tönkretennie. Engedetlen és embergyűlölő szánhúzókutyák, rabló jegesmedve, rozmárok és farkasok, barnamedve és hiúz, vidra és delfin, valamint a köztük és velük élő emberek a hősei ezeknek a történeteknek. Különleges és fantasztikus könyv a Szibériai állattörténetek, a hasonlók közül is kiemelkedő, mert a helyszínek ahol az igaz és hiteles történetek megtörténnek ugyancsak rendkívüliek és fantasztikusak. A műfaj klasszikusait idéző állattörténetek középpontjában az a kölcsönhatás áll, amely e páratlanul szép vidékek őshonos lakóit s a modern kor emberét összekapcsolja.

Adolf Wunderlich - Újszövetségemmel ​Szibériába
Adolf ​Wunderlich erőt és békességet nyert Újszövetsége által a háború alatt éppúgy, mint a hadifogságban. De nem az átélt szenvedésekről van itt szó leginkább, hanem arról, hogy a legnehezebb időkben is megmaradt a hit útján. Adolf Wunderlich örömmel tudósít arról, hogy a honvágy gyötörte, kimerült, kísértések közt vergődő embereken hogyan segített Isten kegyelme, amelyet az Újszövetségből olvasott nekik.

Robin White - A ​tajgai tigris
Szibéria ​mindig is a titkok, a veszélyek és a szélsőségek világa volt. Így volt ez az orosz cárok idejében, a kommunizmus évtizedeiben és így van ma is. Sok ügyeskedő, kalandor, kül- és belföldi üzletember keresi titkos és tiltott utakon járva - még gyilkosságoktól sem visszariadva - a gyors meggazdagodás lehetőségét. Amikor brutálisan lemészárolják a gazdag, nagy hatalommal bíró fiatal vállalkozót, Sztálin egykori tolmácsának fiát, felmerül a kérdés: ki és miért követhette el a békésnek és biztonságosnak tűnő villanegyedben a véres mészárlást, melynek a milliomoson kívül még két helybéli rendőr is áldozatául esett? A nyomozást a városka polgármestere, a geológusból politikussá lett Novek veszi kézbe, aki a kezdeti ügyetlenkedések ellenére kétséget sem hagy afelől, hogy megtalálja a gyilkost. A rámenős polgármesteren kívül egy volt KGB-s őrnagy is színre lép, és „segítségét" ajánlja fel. Az igazság kiderítése nehéz, csaknem lehetetlen feladatnak tűnik - s az is kétséges, hogy egyáltalán akarja-e a felsőbb hatalom, hogy kiderüljön a gyilkosok kiléte. Mi a kapcsolat a szibériai olajmező kiaknázására szerződött amerikai cég, az AmerRus, a vezető orosz politikusok, a tigrisorvvadászok és az egykori munkatáborok között? Miért nem csörgedezik a vezetékekben az olaj, amikor a föld mélye gazdagon ontja a fekete aranyat? Az amerikai szerző lebilincselően izgalmas és igen aktuális könyve igazi csemege a kalandokat kedvelő olvasók számára.

Ruta Sepetys - Árnyalatnyi ​remény
_Eltűnődtek-e ​valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért._ 1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van. Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket? A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának élére került.

Diószegi Vilmos - Sámánok ​nyomában Szibéria földjén
A ​szerző a magyar és nemzetközi néprajztudomány kiemelkedő, áldozatos alakja, aki minden nehézséget vállalt kutatásai érdekében. Ő volt az egyetlen külföldi kutató, aki a szovjet rendszerben terepen kutatta a már kihaltnak vélt szibériai sámánizmust. Négyszer járt Szibériában, s könyvében 1957-es, 1958-as útjainak izgalmas élményeit írja le, a sámánokkal kialakított baráti kapcsolatainak megható emlékeit eleveníti fel naplói nyomán.

Alekszandr Beljajev - A ​levegőkereskedő
A ​Dowell professzor feje című regényének félelmetes műtétjei, A levegőkereskedő nagy föld alatti gyára, Az utolsó atlantiszi pusztulásra ítélt világa a legnagyobb sci-fi alkotások mellé állíthatók. Beljajev némiképpen Verne rokonának mondható, nem mesterséges eszközökkel, rafinált csűrés-csavarással, hanem izgalmas konfliktusokkal kelt feszültséget. Kötetünkben Beljajev három, alighanem legjobb kisregényét jelentetjük meg második kiadásban. Az egyiknek alapötlete a testtől elválasztott szervek életfunkcióinak fenntartása, Dowell felélesztett fejének kalandregénybe illő története. A másik a sci-fi örök témái közül való, az elsüllyedt, talán csak a mesékben létezett Atlantisz embertelen és igazságtalan világának titkát kutatja. A harmadik valahol Szibéria ismeretlen tájain játszódik, a forgószelek központjában, ahol egy gonosz szándékú ember a levegőtől akarja megfosztani a föld lakóit.

Vil Lipatov - Falusi ​detektív / Három téli nap
A ​szovjet, olvasók körében igen nagy népszerűségnek örvend Lipatov jólelkű hőse, Anyiszkin rendőr, a falusi detektív. Egy isten háta mögötti kis falu rendjének szigorú őre. A falucska csöndes életét váratlan esemény zavarja meg: gyilkosság történik a tajgában. Anyiszkin munkához lát. Ki lehet a gyilkos? A történet kapcsán nemcsak a bűnügyre derül fény, hanem föltárulnak az olvasó előtt a hóba süppedt kis szibériai falu lakóinak bonyolult, szövevényes emberi kapcsolatai is. A kisregény morális és társadalmi árnyaltsága révén többet nyújt a szokványos bűnügyi históriánál, a jól pezsgő, fordulatos cselekmény mindvégig ébren tartja az olvasó érdeklődését.

Covers_189751
Várakozás Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Várakozás
Háborús ​film pereg egy birkahodály két oszlopa közé kifeszített vásznon. A nézőtéren egy ötéves kisfiú ujjong az anyja ölében: az egyik katonáról azt hiszi, hogy az apja. Sohasem látta... Két kamasz fiú - romantikus kalanvágyból - partizán akar lenni. Anyjuk - csupa féltésből - feladja őket a német zsoldban álló policájnak... A szovjet irodalom java termését válogatva, nehéz kikerülni a háború emlékeit. A Molodaja Gvargyija és a Móra Kiadó közös gyűjteményének legtöbb története azonban vitathatatlanul a szerelemről szól. Szerelem első látásra a holdfényes folyóparton, a kölcsönzőben, az utcán, a villamoson, egy geológus expedíció tábortüze mellett vagy a BAM valamelyik építkezésének munkásszállásán. Szép szerelmek, tiszta fényűek, és van bennük valami különös hasonlóság. Többnyire a fiúk érzelmei bizonyulnak erősebbnek és tartósabbnak. A lányok érdekesebbek, színesebbek, bátrabbak és határozottabbak a szerelemben, és végül ők szakítanak. Pedig a fiúk között gyakori a hetvenes évek új hősideálja, a geológus, aki egyenes leszármazottja a konkvisztádoroknak és a vadnyugati pioníroknak, az ő föld mélyébe látó tudása nyomán jönnek ide majd a pilóták, sofőrök, építőbrigádok, hogy megteremtsék egy későbbi - valószínűleg majd az elődök romantikája után sóvárgó - nemzedék számára a normális élet lehetőségét. A kötet írói között akár világhírű klasszikusokat is találhatunk. A magyar olvasónak már nem kell bemutatni Ajtmatovot, Bikovot, Kazakovot, Nagibint, Raszputyint, Suksint, ám a többiek: Jakubovszkij, Kuvajev, Lihanov, Lvov, Rekemcsuk írásai sem törik meg az antológia színvonalát. Történeteik nekünk is szólnak, rólunk is szólnak. Közvetítik számunkra egy örök emberi értékek alapjain épülő új világ üzenetét.

Covers_145383
elérhető
1

Georgij Markov - Szibéria
Markov ​érdekes, kalandos sorsú hőseivel már az 1972-ben megjelent "Szibéria" című regényének önállóan is kerek egész első könyvéből megismerkedhettek olvasóink. A szerző ebben a kötetben, amely regényének második könyve, de ugyancsak önmagában is megálló regényes történet, tovább bonyolítja hősies sorsát s bontakoztatja ki azt a harcot, amely a forradalom győzelméért folyik. A regény hősei egyúttal azon is fáradoznak, hogy megmentsék Szibéria páratlanul gazdag természeti kincseit és a nagy tudós, Lihacsov professzor tudományos hagyatékát, hogy e hagyaték feldolgozása alapján ezek a kincsek valójában a nép birtokába kerüljenek, s az emberhez méltó jövőt szolgálják. Az író felejthetetlenül szép tájleírásokkal és hiteles, újdonságszámba menő, érdekes tények feltárásával járul hozzá Szibéria teljesebb megismeréséhez.

Covers_118284
Elfelejtett ​álom Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Elfelejtett ​álom
Szibériát ​még mindig titokzatos, távoli világnak érezzük, tudjuk pedig, hogy lökhajtásos repülőgépeken száguldó korunkban már régen nem „a világ vége”, nem száműzöttek bejárhatatlan földje, hanem lendületesen fejlődő, szinte kimeríthetetlenül gazdag óriási országrész. Ezzel egyidejűleg múltjával, jelenével, no meg a jövőjével – nagyon bonyolult világ. Ezt tükrözik kötetünk írásai is. Egyik a szibériai tajga legmélyére visz el, szinte érezzük a napsütötte cirbolyafenyő illatát; a másikban egy városépítés örömének és kínjának lehetünk tanúi; a harmadikban pedig, a mocsár mélyén, századokkal ezelőtti normák szerint élő óhitű közösségre bukkanunk, melynek konok öregjei még gyilkosság árán is meg akarják akadályozni, hogy a kis település lakói a mába lépjenek.

Ákody Zsuzsa - Láng ​a havon
„A ​futó férfi fehér, kitárt ingnyaka lobogott a szélben. Minden lépésnél először felemelkedett, mint két szárny, s már-már elrepült, de aztán hűségesen visszasimult a kissé túlságosan is hosszú nyakra, hogy a következő lépésnél elölről kezdje táncát.” Így kezdődik az izgalmas kalandregény, mely a Korona Kiadó általi 2001-es, papíralapú kiadásának minden példánya két hónap leforgása alatt elfogyott. A Küküllő folyó partján magához tér a segesvári csata egy sebesültje. Nem tudja, miképpen került a vízpartra, és azt sem, hogy hívják. Fázik, ezért magára húzza a közelében fekvő halott orosz tiszt egyenruháját. S a személycsere folytán megkezdődik számára a hol különös, hol iszonytató utazás…

Mihail Csernyonok - Éjszakai ​látogatók
A ​tekintélyes szibériai igazgatót holtan találják sorfőrje nyaralójában. Növényvédő szerrel mérgezett konyakot ivott. De hogyan került a granozán az üvegbe? Kik voltak a rejtélyes éjszakai látogatók? Ki biztosította az özvegyet két nappal a gyilkosság után, hogy férje szerencsésen megérkezett a Krímbe? Gyilkosság történt egyáltalán? A talpasztalt felügyelő, miközben aprólékos munkával bogozza a szálakat, döbbenten állapítja meg, hogy legalább tucatnyi ember kívánhatta a feddhetetlennek vélt áldozat halálát.

Kerekes Béla - Ikrek ​Szibériában
Ez ​az irat Kerekess József nagybátyám gyűjtéséből maradt rám. Már gyerekkorban is sokszor olvastuk, még az is megtörtént, hogy kiloptam a kopott bőröndből a sárga lapokat, és a kamasz pajtásokkal olvastuk a gépelt sorokat a pincében kiépített rejtekhelyünkön. Az 1960-as éveket írjuk. Az tetszett benne, hogy utaznak a szereplők, nem az, hogy háborúznak. Akkor a bezártság volt az alapélmény, egyszerűen nem lehetett legyűrni azt a kínt. Külön érdekes, hogy az orosz emberekről, katonákról nem szörnyűségeket ír, hanem az emberi segítség legszebb példáit hozza. Ez akkor szintén furcsa volt, és hihetetlen. Más volt addigra már a tapasztalat a háborúról, megszállásról, az ideiglenesen itt tartózkodókról. A szövegen nem változtattam semmit, a helyesírást is megtartottuk. Személyesen nem ismertem az emlékirat szerzőjét, a rokonsági fokunk is homályos. A címlapon Hangya-igazgatóként adja meg titulusát. Igaz, nagyszerű ember lehetett, az egész memoárt áthatja a hit, a meggyőződés, a tenni kész hazaszeretet. Kerekes Pál

Németh Sándor - Hosszú ​út
E ​könyv annak a férfinek az életéről szól, aki Zala és Somogy megye határán élő szegény emberek közül volt egy. Ő is, mint a többi, úgy szeretett volna élni, hogy az élete gondtalan legyen. Minden módon a saját és jövendőbeli családja boldogulását képzelte és tervezte 1935 és 1940 között, de a történelem alakulása közsbeszólt. Soha nem törődött politikával. Autodidakta módon tanult szakmát és zenével ismerkedett. Hősünk, sorstársaival együtt váratlanul, 1942 tavaszán az orosz frontra kerül, ahol kemény megpróbáltatásban lesz része. A szibériai viszonyokhoz nem szokott magyar katonák szenvedése elmondhatatlan. A korszerűtlen és hiányos felszerelés ellenére hősiesen helyt álltak, de a túlerő ellen tehetetlenek voltak. Sok hős magyar katona ott pusztult. Aki életben maradt, tovább küzdött, de a túlerő elől elmenekültek és hazájukat sem tudták megvédeni. A harcok végeztével az ellenség összeterelte a férfiakat, fogságba (gulágba) hurcolta őket. Így tört derékba nem egy magyar család sorsa

Kollekciók