Ajax-loader

'naplójegyzetek' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Horváth Szilveszter - Petrovics Zsuzsa - Alzheimer ​nyavalya
Nos. ​Összefoglalom, ami rád vár: nevetés, sírás, sajnálkozás, csodálkozás, meghökkenés... és reményeim szerint: szeretet, megértés. Látszólag anyám van jól egyedül... pedig alzheimeres. Ő nem szenved. Csak csinálja az őrületeket. Anyám: Már nem gyártanak normális naptárakat sem! Én: Az egy teljesen normális naptár, én vettem neked. Anyám: De nincs benne az Anna nap. Én: De benne van, csak nem jó helyen nézed. Anyám: Nincs benne. Én: Oké. Nincs benne. Veszek másikat. - Éjszaka van, miért nem alszol? - Aludjál helyettem, ha annyira akarsz! - Ha nem alszol éjjel, akkor napközben fogsz aludni a fotelben, és a múltkor is leestél róla és összetörted magadat! - Talán ragasszak álmot magamra? Az Alzheimer okozta viselkedést, nem lehet a logika felől megközelíteni. Amíg a logikus felemmel fordultam anyám felé, mindig az Alzheimer győzött, én pedig kiborultam. Rájöttem, hogy csak a logika kikapcsolásával, a szív és a ráérzések felől érdemes közelíteni. Még így sem mindig egyszerű, de így van esély némi lelki békét megőrizni. Ha egyszer valaki olvassa, és segít neki, jó. Minden jó, ami segít nem őrjöngeni és nem szorongani, nekem, neked, bárkinek.

Franz Kafka - Töredékek ​füzetekből és papírlapokról
"Szerettem ​egy lányt, aki viszontszeretett, ám el kellett őt hagynom. Miért? Nem tudom. Olyan volt ez, mintha fegyveresek köre övezné, akik lándzsáikat kifelé fordítanák. Bármikor közeledtem is, a lándzsahegyeknek ütköztem, megsebesültem, vissza kellett fordulnom. Szenvedtem így sokat. A lány ebben nem volt hibás? Azt hiszem, nem, sőt tudom is. Az iménti hasonlat nem teljes, engem is fegyveresek vettek körül, akik lándzsáikat befelé, vagyis ellenem fordították. Mihelyt a lány felé közelítettem, először is az én fegyveresim lándzsáiba akadtam, és már innen sem juthattam tovább... Egyedül maradt a lány? Nem, elhatolt hozzá egy másik férfi, könnyen s akadálytalanul..."

Anne Baker - Rabszolgák ​földjén
Könyvünk ​hősei különös emberek! Messziről, más világrészekről sodródtak egymás mellé, hogy azután - Philemon- és Baucisként - ölelkezve haladjanak tovább a brit nagyhatalmi politika népek sorsát eldöntő, és gyakran sivatagokba, vagy járhatatlan ősvadonba torkolló ösvényein. De nemcsak a szereplők, hanem maga a történet is különleges figyelmet érdemel. A napló-mozaikok színes cserepeiből kibontakozó kép a magyar olvasó előtt egy teljesen ismeretlen világot, a gyarmatosítás hétköznapjait tárja fel. Azt a világot, azokat az eseményeket és érzelmeket, melyeket sem a hivatalos okmányok, sem az egykorú újságok nem örökítettek meg Afrika felosztásáról. E nagy történelmi tragédiáról megbízható forrás vagy valósághű leírás alig akad. Mintha a kor emberére csak a lényegtelen részletek tartoztak volna: az ünnepi beszédek, a zászlófelvonások, a bennszülöttek hűségnyilatkozatai, és a díszszemlék... ...Sass Flóra emberi nagyságát talán a bennszülötteknél kiérdemelt neve jellemzi leginkább. Mert ezt a nevet egy olyan küldetésben való részvétele idején nyerte el, amely küldetés csak hivatalos megfogalmazásában szolgálta a bennszülöttek érdekeit. A Nílus forrásainak magyar kutatójáról, mint tanulmányunkból is kiderül, csak kevés adat áll rendelkezésünkre. Ennek ellenére mégsem érezzük arc nélküli kutatónak. Mert naplójából őt magát ismerjük meg, a sokat szenvedő és nagyot alkotó magyar felfedezőt. (Dr. Krizsán László)

Horthy Miklósné - Napló ​1944-45
Horthy ​Miklósné három vékony, kézzel írt naplókötete évtizedeken keresztül hevert elfelejtve Portugáliában, majd egy dél-angliai garázsban. ,,Holnapután lesz három hete, hogy idehoztak minket." - így kezdődik az első füzet Bajorországban, Szálasi Ferenc hatalomátvétele s a Horthy család Németországba hurcolását követően, 1944. november 6-án. 1945 decemberében ér véget a harmadik kötet. Egészen kivételes szemszögből, a volt kormányzó, Horthy Miklós hitvesének a nézőpontjából követi végig a család hadifogságának, s korai emigrációs időszakának eseményeit: az SS őrizetben töltött hónapokat, az amerikai hadsereg érkezését, s Horthy Miklós vizsgálati fogságát. Semmi kétség, hogy az elmúlt hét évtized egyik legnagyobb forrásértékű, s egyben legérdekesebb olvasmánya lesz a napló. A kötet előszavát Horthy István Sharif, a kormányzó unokája írta. A szöveget korábban sosem látott dokumentumok és fényképek gazdagítják.

Albert Hofmann - LSD
A ​kevés kémia mellett sok-sok kultúrtörténeti, botanikai, kulturális antropológiai ismeretről olvashatunk. Az anyarozs származékait kutató Albert Hofmann a negyvenes években a Sandoz laboratóriumában április tizenhatodikán megszakítja munkáját, ugyanis könnyű szédüléssel vegyes nyugtalanság szállja meg. Otthon lefeküdt, bódulatszerű, de nem kellemetlen állapotba merült, amire élénk fantáziálás volt a jellemző. Az alkonyatban csukott szemmel, szakadatlan fantasztikus, rendkívül plasztikus képek, és intenzív, kaleidoszkópszerű színes forgatag lepi meg. Majd ez az állapot két óra múlva eltűnt. A komoly tudós, a kutatóvegyész Hofmann arra gondolt, hogy az ujjbegyére került néhány csepp, és ezért önkísérletre szánta el magát, bevett 0,25 mg vizes oldatot. A laboratóriumból az asszisztensnek kellett hazakísérnie. Idézet a naplóból: „A szédülés és az eszméletvesztés érzése időközben annyira erőssé vált, hogy képtelen voltam egyenesen állni, és le kellett feküdnöm egy szófára. A környezetem ijesztő módon elváltozott. A szobában minden forogni látszott, és a jól ismert tárgyak és bútorok groteszk, többnyire fenyegető alakot öltöttek. Minden folyamatosan mozgásban volt, mintha élne, és mintha belső nyugtalanság töltené el. A szomszéd gonosz, alattomos boszorkány alakját öltötte színes pofával. Hiábavalónak tűnt az akaratom minden erőfeszítése arra, hogy feltartóztassam a külvilág széthullását és énem felolvadását. Egy démon költözött belém és átvette a hatalmat a testem, az érzékeim ás a lelkem felett.” E kísérlet során bizonyosodott be, hogy az új anyag-az LSD-rendkívül pszichoaktív szer. Hofmann szerint nem volt tudomása arról korábban, hogy létezne olyan anyag, ami ilyen kis mennyiségben mélyreható drámai változáshoz vezetne a külső és belső világ megítélésében. Ráadásul nemcsak hogy nem okozott másnaposságot, hanem a tudós a szer bevétele utáni napon remek fizikai és lelki állapotban érezte magát. Az állatkísérletek nem sokat mondtak a szer pszichikai hatásáról, egereknél csak mozgászavarok voltak megfigyelhetők. Ám azt észrevették, hogy az LSD-vel kezelt macska retteg az egértől. Vizsgálták a szer mérgező hatását. A szerző szerint nem ismeretes olyan eset, mely az LSD mérgezés közvetlen következménye lenne. Ám az LSD veszélyessége nem annak mérgező voltából, hanem pszichikai hatásainak idegenszerűségéből és kiszámíthatatlanságából ered. Hamar rájöttek arra is, hogy az anyag hallucinogén hatása mellett az agy neurofiziológiai funkcióit is befolyásolja. Megkezdődött a komoly kutatás és az LSD származékok előállítása a Sandoz laboratóriumában. Az új szer alkalmazása a pszichiátriában -kezdetben-biztató volt. A hatása hasonlított a meszkalinra, amit az indiánok szakrális drogként használtak, csak éppen az LSD tízezerszer hatásosabb volt, mint a meszkalin. Az LSD pszichofarmakonok között egyedülálló hatáserőssége nem csupán mennyiségi szempontból jelentős, hanem az anyag fontos minőségi jellemzője is, hiszen benne rendkívül specifikus, tehát célzott hatás jelenik meg az emberi pszichére. Arra is következtetett Hofmann és csapata, hogy az LSD a pszichikai és szellemi funkciók legmagasabb szintű irányítóközpontjaira hat. Az LSD pszichikai hatásai, amiket csekély anyagmennyiség is kivált, túl jelentős és sokrétű ahhoz, hogy pusztán az agyi funkciók toxikus módosulásával magyarázhatóak lennének. Ha mindössze az agyra gyakorolt mérgező hatásról lenne szó, akkor az LSD tapasztalatoknak nem pszichológiai és pszichiátriai, hanem pszichopatológiai jelentősége lenne. Az LSD esetében inkább az idegek vezetőképességének módosulásáról, és a neuronok kapcsolódási pontjain (szinapszisokon) tapasztalható események befolyásolásáról van szó, amit a kísérletek is igazoltak. Ilyen módon lehetséges, hogy befolyásoljuk a magasabb pszichikai és szellemi funkciók alapjait kínáló több milliárd agysejt között létező keresztkapcsolatok és átviteli pontok rendkívül komplex rendszerét. Valószínűleg ebben az irányban keresendő az LSD elemei hatásának magyarázata. A kísérletek megindultak a világon. Kutatták a szer orvosi-pszichiátriai alkalmazásának lehetőségeit. Nemcsak a pszichoterápiában használták a befolyásolás elősegítésére, hanem a pszichózisokat is kutatás a segítségével. A számomra legmegdöbbentőbb vizsgálat az volt, amikor haldoklók fájdalomcsillapítására használták. Itt a hatás azon alapult, hogy a páciens elszakadt pszichikailag a testétől, és a fájdalom már egyáltalán nem hatott Mint ismeretes: az LSD a hatvanas években kultuszdrog lett, betiltották, alkalmazására manapság semmi lehetőség nincsen. Az akta lezárva. A reményeknek befellegzett. A könyv ennek a ragyogó, majd megtört pályafutásnak a folyamatát és társadalmi hátterét meséli el, élvezetes, sztorizós formában kosárba A kémiatörténet e klasszikus művében Albert Hofmann az LSD felfedezésének körülményeit írja le, illetve tudósokkal, művészekkel, írókkal és a hippimozgalom jeles képviselőivel lezajlott találkozóiról mesél, akiket az LSD különböző szempontjai érdekelnek. Tudományos mű, amelyet a század egyik igen jelentős szerves anyagokkal foglalkozó kémikusa írt. A kötet azonban nem vegyészeti írás, érdekes olvasmány lehet bárki számára. A kevés kémia mellett sok-sok kultúrtörténeti, botanikai, kulturális antropológiai ismeretről olvashatunk. "Hiábavalónak tűnt az akaratom minden igyekezete arra, hogy megállítsam a külvilág széthullását és énem feloldódását. Egy démon hatolt belém, és átvette a hatalmat a testem, az érzékeim és a lelkem fölött... Az anyag, amivel kísérletezni akartam, végül legyőzött... Lassan visszatértem a kényelmetlenül idegenszerű világból... Innentől valójában elkezdtem élvezni a - csukott szemem mögött tovább tartó - színek és formák hallatlan játékát." Albert Hofmann 1943. április 19-én, az első tudatosan elvégzett LSD-kísérletről

Csisztu Zsuzsa - Webnapló ​és egyéb vallomások - csisztu.hu
"Szóviccezni, ​dührohamot kapni, kampányolni egy jó ügy mellet, és protestálni a rossz ügy ellen. Mindezt frissen és őszintén. Könyvbe pedig valószínűleg azért kell szedni, hogy mindez azokhoz is eljusson, akik nem interneteznek, hátha kedvet kapnak a szabad és őszinte megnyilvánulás legújabb formájához." Hajós András - "Talán ha elmondanám róla az igazat... Csisztu titkát. Hogy ő legravaszabb, legfondorlatosabb médiaszemélyiség, akivel találkoztam. Gonosz módon hagyja, hogy a bulvársajtó rávesse magát, csámcsogjanak az életén, találgassanak és híreszteljenek, majd hirtelen kiadja magát, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt, tök őszintén leírva mindent, ami a fejében van, hogy eztán ne maradjon rajta semmi cincálnivaló..." Dián Tamás -

Kukorelly Endre - Országházi ​divatok
Mit ​keres az író a Parlamentben? Mi köze hozzá, és a többieknek mi közük az íróhoz? És ha már ott van, hogyan lehetne haszna, vagy legalábbis hogyan definiálhatná magát ebben a helyzetben? Kukorelly Endre ciklusnyi politikai közszereplésének vissza-visszatérő motívuma a kultúra helye és szerepe a társadalmunkban, valamint a döntéshozók tudatában. Elsősorban a viselkedési- és beszédkultúráé, ami akaratlanul is elárulja, honnan jövünk, és mit akarunk. Az író messziről jött, és hamar távozott saját történetéből, amelynek jellegzetes fragmentumaiba most bepillantást enged. Az elbeszélés repedéseiből pedig itt-ott előtüremkedik a régebb múlt, az Országház épületében szintén gyakran megforduló Jókai, Mikszáth és még sokan, akiknek a mondataiban ott visszhangzik a mi jelenünk.

Fekete István - Tíz ​szál gyertya
Valóban ​tíz szál gyertya történetéről beszél ez a könyv. Az elsőt akkor gyújtják meg, amikor a novellafüzér egyik szereplőjét keresztelik, az utolsót akkor, amikor ez az ember éltes korában meghal. És minden egyes elbeszélésben meggyullad egy-egy szál gyertya. A gyűjtemény egységét természetesen nemcsak ez biztosítja, hanem főként az, hogy jelentős írói egyéniség szól a magyarság életének akkori sokféle arculatáról. Parasztfiatalok, öregek, vidéki vasutasok, vasúti igazgatók, kisvárosi vénasszonykák, eladó lányok, anyás kedélyű özvegyasszonyok, élhetetlen, de goromba pesti "naccságák" megkapóan természetes összevisszaságban keverednek a mű lapjain. Az új kiadást új rajzok díszítik.

Feliksz Lev - Figyelem ​a fiamat
A ​megfigyelés tárgya egy egészen hétköznapi kisfiú, a könyv írójának Szevka nevű csemetéje. Talán abban különbözik a gyerekek többségétől, hogy szülei nemcsak szeretik, oda is figyelnek rá. Igyekeznek megérteni örömét, bánatát, büszkék a sikereire, nyesegetik a hibáit. Tudják, milyen embert akarnak nevelni belőle. Hibáznak is persze, de hogyan is lehetne elkerülni a gyereknevelés buktatóit? A kisfiú életének apró mozaikkockáiból - az édesapa naplójegyzeteiből - kerekedik ki Szevka felcseperedésének története születésétől iskoláskoráig.

Sütő András - Sikaszói ​fenyőforgácsok
Könyvecskémet ​kezébe véve arra gondoljon az olvasó, hogy itt üldögélünk ketten, májusi hóhullásban a Hargita térdén, ő azt kérdi: mi újság errefelé, én meg az alkalom szabta lehetőség szerint szólok erről-amarról, aminek értelmét közös gond, együtt viselt aggodalom, közös reménység adja. Atomizálódásra hajlamos létünkben, ahogy tudós nyelven mondják, a megosztott gond embert, emberhez közelít...

Jeles András - Füzetek
"Ami ​engem illet, sajnálatosnak tartom, hogy ISTEN-t az emberek előttem járó nemzedékei úgy keresték föl, mint fölgerjedt vidéki urak a bordélyt."

Lengyel Balázs - Ki ​találkozik önmagával?
Irodalomtörténeti ​esszék. A Széchenyi-díjas irodalomtörténész, esszéista, az egykori Újhold szerkesztője Babits, Kassák, Mándy, Mészöly Miklós, Weöres, Ottlik – és sokan mások – életművéről, alkotásairól ír.

Füst Milán - Egyebek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Széchenyi István - Wesselényi Miklós - Feleselő ​naplók
"Wesselényi ​Miklós közelebbi megismerésével igen sokat nyertem. Vele örökké szoros és felbonthatatlan barátságban fogok élni, érzem ezt" - írta Napló-jában Széchenyi, 1821. augusztus 1-én, egy évvel első debreceni találkozásuk után. Ősszel már eggyütt indultak Bécsbe, s 1822 márciusában héthónapos utazásra német földön, Franciaországon át Angliába. Naplóik örökítették meg, hogyan lett az egymást kölcsönösen tökéletesíteni akaró szándékból "szent ügy": egy ország felemelkedésének, "sárból kivonásának" tervezgetése; az idegen országok politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális modelljének tanulmányozásából a hazai viszonyok jobbításának elszánt programja. A közös külföldi út, melynek során meglátogatták Nyugat-Európa számos kis és nagy városát, mindenekelőtt Párizst és Londont, megtekintették a leghíresebb múzeumokat, középületeket, színházakat, megismerkedtek neves politikusokkal, írókkal, tudósokkal, a társasági élet kedvenceivel, mindkettőjükben mély nyomot hagyott. Élményeiket az egyidejű, de egymással olykor szöges ellentétben álló feljegyzések színesen, elevenen, érdekesen adják vissza, segítségükkel az olvasó nemcsak a korabeli életet ismerheti meg jobban, de hazánk történelmének két kiváló személyiségét is.

Jávor Pál - Egy ​színész elmondja
Jávor ​Pált a magyar színjátszás egyik legnépszerűbb egyéniségeként tartjuk számon. a Magyar Színház, a Vígszínház, majd a Nemzeti Színház vezető színésze volt, s máig emlékezetesek filmjei is: Valamit visz a víz, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Két fogoly, Kerek Ferkó, A tanítónő, A férfi mind őrült, A beszélő köntös, Dankó Pista stb. Elegáns és lendületes játéka, férfias megjelenése nagy hatással volt közönségére. Haladó szellemű, bátor, szókimondó ember volt az élet színpadán is: ez különösen becsülendő egy olyan korban, mikor az emberi értékek veszendőbe mennek, s a hitványság, a barbárság kerekedik felül. Jávor Pál ritka értékű naplója hű dokumentuma annak, hogy volt választás: a másik út a tiltakozás, az ellenszegülés, önmaga vállalása és elvei megőrzése lehetett. Jávor Pált 1944. október 15-én - a nyilasok hatalomra jutásának napján - elhurcolták Sopronkőhidára, majd Pfarrkirchenbe. És neki - annak ellenére, hogy reális esélyei csekélyek a túlélésre - van még annyi tartalék ereje, hogy megörökítse nyomasztó élményeit. Ezt az emlékfüzért tartja kezében az olvasó.

Covers_120238
elérhető
9

Ottlik Géza - Próza
A ​Prózát "úgy fogták fel a kritikusok, mint regényt. Helyesen. (...) Czakó Pali regénye a világ legrövidebb, de teljes regénye, minden benne van, Czakó szerelme, élete, halála, ez ad egy keretet. Belül egyik vonulata önéletrajzi, a másik a tanulmányok, és három interjú. Közülük az egyikből most a Középiskolai Lapok szerkesztője engedélyt kért, hogy közölhesse azt a versenyfeladatot, amit én leírtam. Mi az, hogy engedélyezem, mondtam, boldog vagyok, hogy végre megtudom, hogy egyáltalán matematikailag helytálló-e, jól emlékeztem-e az egészre? Mert nagyon gyorsan kellett nyomdába adni a Prózát. Kardos György, a Magvető igazgatója soron kívül bevette, Lengyel Péter segített összeállítani, és már nem volt idő arra, hogy matematikus ismerőseimmel ellenőriztessem. Így vállaltam, hogy esetleg tökéletes hülyeség, és a fejemre fogják olvasni, de bánja a fene. Most kaptam a levelet a Matematikai Lapoktól, és azt írják, hogy teljesen rendben van. (...) Nekem a legkedvesebb könyvem a Próza, ezt szeretem a legjobban. Hogy mi fér bele műfajilag, az volt a kérdéses."

Sugárné Kádár Júlia - Lapok ​egy pszichológus mama naplójából
Naplójegyzeteimmel ​elsősorban azokhoz az édesanyákhoz szeretnék szólni, azoknak a mamáknak szeretnék segíteni, akik a gyermekgondozási segélyt igénybe véve, három évre a gyermekük mellett maradnak, s az ő nevelésükre, gondozásukra fordítják minden energiájukat és figyelmüket.

Kaffka Margit - Az ​élet útján - Versek, cikkek, naplójegyzetek
Kaffka ​Margit elbeszélésekkel kezdte prózaírói pályafutását, s a műfajhoz haláláig hű maradt. Elbeszéléseiben a korszakváltás nyugtalanságainak teljes térképét megrajzolja, s az új életérzéshez, mely egyidejűleg forradalmas újat-akarás és gyógyíthatatlan nosztalgia régi, semmibe-tűnt harmóniák után, a műfajt is hozzáigazítja. Írásai megtelnek színnel, fénnyel, hangulati elemekkel s az emberi nyugtalanság soha ki nem fejezett motívumaival. Kivételes írói érzékenysége minden fontos külső és belső jelzést felfogott, s törekedett is az élet új törvényeinek és sorsszerű változásainak művészi fölfedezésére. Egyik méltó utóda, Kádár Erzsébet írja, hogy "az összefüggések fonalait követve a kor minden nagy kérdése felé a szerző és a nyugtalan lélek mohóságával kinyújtotta a kezét". A változásokat mindenekelőtt az emberek életében és sorsában méri föl, beteljesült vagy beteljesületlen szerelmeken, felbomló vagy szövődő kapcsolatokon, elfojthatatlan lázadásokon vagy kényszerű megalkuvásokon, új vágyak hatalmán és emlékek vonzásán, válságok előtti és válságok utáni állapotokon, s mind azon, ami az életet gyötrelmes valódiságával és nyugtalanító szépségével teljessé teszi. A Csendes válságok Kaffka Margit elbeszéléseinek minden eddiginél teljesebb gyűjteménye. "Szeretnék pár esztendőt még tűrhető egészségben megérni, kisfiamat nőni látni; néhány álommessziségnek vasúton nyomába szaladni: dúlásig lakni álmodhatóan pompás teliségű könyvesházakban; néhány kötelességnek érzett íráshoz szeretnék még magamban hitet; csak annyit, amennyi okvetlenül szükséges! Vajon ráérek-e mindezekre?" Ezeket a nosztalgiákkal teljes, szívszorító sorokat gyötrelmesen nehéz fiatalsága után s néhány évvel megrendítően korai halála előtt írta Kaffka Margit. Gyermekkorára keserűséggel gondolt vissza. Még csak hatéves, mikor meghal az édesapja, s félárván marad. Anyja újból férjhez megy, s ő a család közbenjárására ingyenes helyet kap az irgalmasnővérek szatmári anyaházában. A tanítónői oklevél megszerzése után Miskolcon tanít, ahol egyre fojtogatóbbnak érzi a kisvárosi légkört. Közben férjhez megy, gyermeke születik, de házasságukban nincs harmónia. S mikor már úgy látszik, hogy magánélete véglegesen rendeződik, a zilált évek után a boldog újrakezdés következik, kitör az első világháború. Második férjét, Bauer Ervint behívják katonának, élete továbbra is folytonos szorongás és küszködés. S 1918-ban a spanyol járvány áldozata lesz. A kisfiával együtt. Nehéz sorsa ellenére is sokat ír. S mindvégig szenvedélyes elkötelezettje annak a nagy szellemi és művészeti megújhodásnak, melyet a Nyugat és Ady neve fémjelez - legszebb írói teljesítményeiben is a Nyugat vetése érik be.

Sütő András - Naplójegyzetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gergely Ágnes - Absztrakt ​tehén
A ​kötet Gergely Ágnesnek, a finom tollú költõnõnek az Élet és Irodalomban megjelent tárcáit fogja össze. A tárcák között az írónõ naplójegyzetei állnak, amelyek otthonainak, munkahelyeinek, utazásainak, szerelmeinek hűlt helyét idézik föl, mindig elõtérben a szakmai és morális problémákkal.

Zimándi Pius István - Egy ​év története naplójegyzetekben
Zimándi ​Pius premontrei szerzetestanár 1944-45-ös naplója hetven év után is izgalmas olvasmány. Pontos képet ad a korabeli politikai csatározásokról, az egy éven belül lezajló háromszori hatalomváltásról, frontok jövés-menéséről, sajtóhírekről és mindenütt terjedő rémhírekről, Budapest ostromának hétköznapjairól, a gödöllői rendház lakóinak háborús hányattatásairól, a korabeli egyházi értelmiség előítéleteiről és félelmeiről - keresztmetszet egy eddig elfeledett, precíziós optikával. ,,Zimándi Pius az általam ismert naplóírók között teljesen egyedi kategóriát képez. Nem társadalmi helyzete miatt: a legtöbb szerző középosztálybeli. Az eddig ismertté vált naplók és visszaemlékezések alapvetően két csoportra bonthatók. Szerzőik egy része baloldali indíttatású, vagy a >>keresztény középosztály<< kultúrájával szemben komoly kritikát megfogalmazó személy, mint például Gyarmati Fanni vagy Márai Sándor; vagy viszonylag apolitikus, elsősorban a konkrét események leírására szorítkozó, sokszor fiatalkorú szemtanú. Olyan szerző naplója azonban, aki a keresztény középosztály 1944-45-ös hangulatát különösebb távolságtartás nélkül visszaadta volna, még nem jelent meg nyomtatásban. Ez a körülmény adja Zimándi Pius írásának legnagyobb feszültségét [...] A naplóíró számos, másutt eddig nem tárgyalt részletről is ír; [...] munkája gazdag történelmi forrás." (Ungváry Krisztián)

Kertész Imre - A ​végső kocsma
Kertész ​Imre új kötete szokatlan és a maga nemében páratlan vállalkozás: a 2001 és 2009 között írt naplófeljegyzések és szépirodalmi vázlatok, töredékek egy megíratlan, s talán meg sem írható regénynek a különös és fájó történetét idézik meg. Az eredeti regényterv (A szodomai magányos címmel) még az ötvenes években merült fel az íróban, s évtizedek multával most újra megkísérti, más-más tartalmi, formai lehetőségekkel. Ahogy írójuk évtizedekkel korábban lejegyezte a maga számára, hogy mindig "ugyanazt a regényt és életet" kell írni, e program most teljesedik ki leginkább és nyer radikális, gyakran önmagával szemben is kíméletlenül őszinte megfogalmazást. S noha Kertész Imrének ez a legszemélyesebb könyve, a szerző maga mégsem azonosul a sikeres Kertész Imre nevű íróval és márkanévvel - és ez a distancia még inkább drámaivá teszi e kötet írásának (és mindenkori olvasásának) a folyamatát. A végső kocsma egy olyan könyvterv, amely ha nem is készült el, de mégiscsak megvan. Leginkább talán egy kései Turner-képhez hasonlítható: ha körvonalai el is mosódnak, de mélyeiből feltűnik "valami rejtelmes derengés: s ez maga a létezés". (A kötethez felhasznált 2001 és 2003 között írt naplójegyzetek teljes szövege Mentés másként címmel 2011-ben jelent meg a Magvető Kiadónál.)

Várallyay Gyula - Jelző ​nélküli magyar
"(...)Az ​idősebbek megtalálják e könyvben azokat a politikai, társadalmi történéseket, melyek az ötvenhatos szerző életét alakították. A középgeneráció számára láthatóvá válik a karrier és a család harmóniáját jelző életút. A fiataloknak a mai nyitott világban intellektuális-lelki kalauzként szolgálhat a tekintetben, hogy miként lehet személyiségüket kiteljesíteni, egyben helytállni, "jelző nélküli magyarként" a nagyvilágban"Dr. Balázs Tibor

Boldizsár Iván - A ​szárnyas ló
A ​szárnyas ló - az újfajta Pegazus. Az a táltosparipa, mely az emberiséget a rádió, a televízió hullámhosszain eddig ismeretlen távlatokba ragadja, s újfajta kapcsolatok megteremtésére teszi alkalmassá. A kötet egyik ciklusában, a Kultúra és életformában ezeknek a nemrégiben nyílt távlatoknak, a kultúra új lehetőségeinek dimenzióit elemzi, közvetlen, könnyed stílusban, a tárgykörben jártasok biztonságával az író. Kortársak közt címmel meleghangú méltatásokat, emlékezéseket foglal egybe, a legkedvesebb tájakról szóló feljegyzéseket tartalmazza a Napló a szülőhelyekről című ciklus, Írás és színjáték címen új és merész színházi kísérletekről esik szó. Útirajzokat, naplókat tartalmaz a könyv egy másik része. "Elindulni annyi, mint kissé megszületni" - fordítja meg Boldizsár Iván a régi mondást. És valóban: kettős az élmény, aki elindul, búcsúzik is, s búcsúzni fájdalom, de elindulni: ígéret és öröm. Boldizsár Iván, a "magyar kultúra nagykövete" magas szinten tájékozódik a világban, mindig arról tudósít, ami a világ közvéleményét leginkább foglalkoztatja, s a legjobbak, legilletékesebbek állásfoglalását ismertetheti. Ennek is köszönhető, hogy a kaland izgalmát, a tájékozódás tanulságait nyújtja a kötet minden írása.

Illés Endre - "...talpig ​nehéz hűségbe"
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Lillian Hellman - Egy ​befejezetlen asszony
Szabályos ​visszaemlékezések, naplórészletek, novellaértékű portrék, minduntalan visszatérő vezérmotívumok - ilyen s más, néha össze nem illőnek tetsző elemek együtteséből áll össze a kötet. Egyik alappillére az a viharos és szenvedélyes kapcsolat, amely a zseniális detektívregényíróhoz, Dashiell Hammetthez, az amerikai baloldal regényes alakjához fűzte egy életen át. Híres nevek - Hemingway, Fitzgerald, Eizenstein stb. - és ismeretlen alakok sorjáznak e könyv lapjain - a legnagyobb élményt azonban Hellmann adja: e befejezetlenségében is befejezett, tétovaságában is határozott arcélű művész és asszony.

Maxie Wander - Tekints ​vissza - harag nélkül
Maxie ​Wandert, Fred Wandernek, a Hotelszoba Párizsban és A hetedik kútfő nálunk is jól ismert írójának osztrák származású feleségét nagy sikerű könyvek szerzőjeként tartják számon az egész német nyelvterületen. Hozzánk elsőként önéletrajzi írásokat tartalmazó kötete jutott el, melyet férje rendezett sajtó alá az írónő korai halála után. A levelek és naplórészletek nagy része épp e halál s okozója: a rákbetegség árnyékában íródott, s ez a tény már önmagában is megrázó olvasmánnyá avatja őket. Maxie Wander feljegyzései és barátaihoz - p. Chirsta Wolfhoz - írt levelei mégsem csupán egy beteg asszony szorongásait és rettegéseit rögzítik az első tünetek észlelésétől az utolsó szakasz szenvedéséig, hanem egy rokonszenves, életvidám, vonzó egyéniség harcát önmaga megismeréséért, a szeretetért, magáért az életért.

Kertész Imre - Valaki ​más
"Egy ​nagy ismeretlen Úr vendégeként (Kosztolányi), a földi szenvedést megtapasztalva Kertész Imre szinte nem evilági, és mégis valamennyiőnknek ismerős perspektívából számol be mindarról, ami megesett vele. (...) A Valaki másban a kortárs európai irodalomban párját ritkító élességgel és kíméletlenséggel mutatja be, miként talált rá az idegenben az otthonra, a nem-azonosban az azonosra. S közben bennünket, olvasókat is ráébreszt valamire. Arra, hogy a rettenetben, sőt a rettenet fokozásában is ott lappang a misztérium lehetősége, s hogy talán az idegenség végtelen fokozása vezet el minket oda, hogy sejteni kezdjük azt, ami túl van az idegenségen." (Földényi F. László) "...a Valaki más is naplóból készült, mint ahogyan a Gályanapló is. Valaki - pontosabban valaki más - kilép a 89-es évig tartó bezártságból, ki a nagyvilágba, s megpróbál ott nem valamiféle más identitást felvenni, hanem a saját identitásánál megmaradni." (Kertész Imre, 1999) "Régen olvastam ilyen izgalmasat. E könyv újdonsága, szellemi izgalma abban a művészi bátorságban áll, amellyel Kertész körbenéz a mában, lajstromozza, mi van, mi nincs. Semmihez nem ragaszkodik, sem otthonos fájdalomhoz, sem elért tudáshoz, nincs is neki semmije, hacsak nem ez: a semmi" (Esterházy Péter)

Boncza Berta - Vallomás ​a csodáról
"Nem ​voltam én szerelmes Adyba, vagy ha voltam, nem tudtam róla. A szerelem féltékeny, ragadozó, osztozni senkivel és semmiben nem tudó érzés, telítve testi vonatkozásokkal, ingerekkel, vágyakkal. Én ezt a szerelmet nem is ismerhettem. Sohasem fájt, hogy idegen asszonyok szeretik, lányok szédülnek eléje, találkákra megy, vagy áldozó, nagy asszony-szerelmet terítenek lába elé." Deésfalvi Boncza Berta. Bimbi. Csinszka. Múzsa és költőnő, emlékiratíró... Ady Endre, Tabéry Géza, Babits Mihály, Harsányi Zsolt, Márffy Ödön - jegyességek, szerelmek, szakítások, házasságok. Vallomás és kitárulkozás. Kiútkeresés egy nevelőintézet szobájából vagy fiatalon már a végzet asszonya? Románc a Svájcban tartozkodó Tabéryvel, később találkozás Adyval, de eljegyzés egy erdélyi mérnök-íróval? Aztán házasság Adyval? Aki Léda szerint csak "sovány, mint esernyőnyél, elöl-hátul sexuális duzzanatokkal". Ki is ez a hölgy, aki végül eléri, hogy 1914. április 23-án találkozhasson Adyval Csucsán? Boncza Berta naplójának néhány részlete először 1932-ben jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain, majd négy évtizeddel később a Magyar Nemzetben látott napvilágot az erdélyi író, újságíró Ruffy Péter tolmácsolásában, aki Csinszka kéziratos füzeteit és Kárpáti Aurél kiegészítéseit dolgozta fel. A memoár nem hiánytalan, hiszen a házasság történetét már nem tudta megírni Csinszka, csupán az Ady halála után írt három Vallomás készült el 1919 és 1922 között. A huszonkét fejezetre osztott írás először jelenik meg önálló kötetben, Márton István, a Ruffy Péter-hagyaték gondozójának utószavával, valamint néhány különleges gépiratfotó, levél és dokumentum kíséretében, melyek fényt deríthetnek eddig nem - vagy kevésbé - ismert rejtélyre: mi lett az Érmindszenten maradt Csinszka-levelekkel? A mendemondák szerint Ady rokonai elégették... Valóban agyvérzésben hunyt el a költőnő, vagy más áll a háttérben? A mendemondák újabb szerelemről regéltek... Hova lettek a kiadatlan versek, amelyek nem kerültek be az egyetlen verseskötetbe 1931-ben? "Minden reggel és minden este imádkozott Nagymama velem. Eldolgozott két keze közé fogta az én parányi kezemet, és azt a másik imát, amit este a Miatyánk után mondottam el, ő találta ki. Rövid, egyszerű és jó kis ima volt. Kérésből és köszönetből állott. Mindazokért kértem a jó Istent, akik hozzám tartoztak. Apámért elsősorban, de a csucsai virágok, kutyák, madarak is bele lettek szőve..."

Kertész Imre - Mentés ​másként
"A ​káosz is rend, csak mások rendje." Kertész Imre 2001 és 2003 között írott naplója izgalmas és elgondolkodtató olvasmány. Kertész ekkor dönti el, hogy Budapestről Berlinbe költözik, 2002 őszén megkapja az irodalmi Nobel-díjat, közben próbálja befejezni Felszámolás című regényét, a háttérben leomlanak az ikertornyok, és az európai demokráciának új kihívásokkal kell szembenéznie. A Mentés másként lapjain a legszemélyesebb, legintimebb életkérdésekhez szervesen kapcsolódnak korunk irodalmi, filozófiai problémái. Intim és intellektuális. Igazi titkos könyv. A 2001 és 2003 között vezetett naplóból kiderül, hogyan élte meg Kertész Imre a Nobel-díj körüli világszenzációt, mit látott és mit álmodott, mi a véleménye az ezredforduló politikai káoszáról, és hogy miképpen menthető másként a szabadság és a személyiség.

Munkácsy Mihály - Emlékeim
A ​magyar névnek kevesen szereztek annyi megbecsülést a külföldön, mint az „Ecce Homo" világhírű festője, Munkácsy Mihály. Idegen nemzetek fiainak köztudatában ő a par excellence magyar festő, s a külföldi múzeumok és magángyűjtemények sokkal gazdagabbak műveiben, mint hazánk. Munkácsy Mihály születésének századik évfordulóján az egész nemzet ünnepel és a művészeti irodalom újabb monográfiákkal hódol a lángelmének. De minden bizonnyal a reá vonatkozó irodalomban is Munkácsy maga alkotta a legbecsesebbet gyötrelmes fiatalságának megrázó leírásával. A sok sikert látott művész és a küzdelmekben megedzett férfiú tekint vissza ezekben az Emlékezésekben komor és szenvedésekkel teljes ifjúkorára, az otthontalan gyermekségtől a siker küszöbéhez érkezés idejéig. A nagy festő gazdag színskáláját és mesteri emberábrázoló készségét a toll sem juttatja kevésbbé érvényre, mint halhatatlan ecsetje és az Emlékezések a magyar tehetségnek és akaraterőnek örök dokumentuma marad.

Kis Pál - Csillaggal ​nem jó járni most
Kis ​Pál Király utcai napfényműterme a két világháború közötti portréfotózás kiemelkedő műhelye volt, ahol híres színészek, írók, operaénekesek is megfordultak. A fényképészt 1944 októberében a nyilasok elhurcolták, majd néhány hét múlva megszökött, visszatért a fővárosba, és egy körúti üzlethelyiségben rejtőzött. A munkaszolgálatban és a bujkálás során írt, szuggesztív erejű ceruzarajzokkal illusztrált naplója megrendítő olvasmány: a szerző felidézi a Pest határában végzett kényszermunkát, beszámol családja és szomszédai sorsáról a csillagos házban, a szökés körülményeiről és a bujkálás napjaiban szerzett tapasztalatairól. December elején Kis Pált letartóztatták és Buchenwaldba deportálták, itt halt meg 1945 januárjában. A kézirat a háború után előkerült a körúti rejtekhelyről, ma Izraelben, a cfáti Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumában őrzik. A napló mellé Kis Pál legszebb fényképeiből és egyéb dokumentumokból válogattunk, a szöveget Závada Pál és György Péter írásai keretezik.

Kollekciók