Ajax-loader

'portré' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Kecskeméthy Aurél - Gróf ​Széchenyi István utolsó évei és halála
Kecskeméthy ​Aurél (1827-1877), egy helytartótanácsi kishivatalnok fia, Budán és Vácott végezte tanulmányait, a pesti egyetemen ügyvédi oklevelet szerzett, majd Bécsben és Pesten működött mint ügyvédgyakornok. A Fiatal Magyarország köréhez laza kapcsolatok fűzték, Petőfi és Jókai is barátai közé tartozott. "Nagyon szép gyerek volt, vidám, könnyűvérű fiú - emlékezik rá Jókai -, elmés gúnyora nem kímélt senkit, még saját magát sem. Nagy szenvedéseken át vezette őt világába az élet, s ezek tanították meg tagadni mindent és kikacagni mindent." A szabadságharc küzdelmeiben alig vett részt, a bukás után nem fenyegette kényszerbe sorozás, börtön. 1850-ben kezdte el hírlapírói pályáját, a hivatalos Magyar Hírlap-nál, majd a bécsi belügyminisztérium sajtóosztályának cenzora lett; később is az osztrák kormányt támogató lapok munkatársa, szerkesztője volt. A kiegyezés körül csatlakozott a Deák-párthoz, annak konzervatív szárnyához tartozott. Kákay Aranyos álnéven szellemes, nagyhatású országgyűlési "árny- és fényképek"-et írt, majd igen érdekes beszámolót 1876-os észak-amerikai útjáról, az amerikai politikai, társadalmi, gazdasági viszonyokról. Kecskeméthy Aurél 1857-ben barátja, Török János közvetítésével kapcsolatba került Széchenyi Istvánnal, sűrűn eljárt hozzá Döblingbe, tájékoztatta a világ eseményeiről, a külföldi sajtó cikkeiről. Ezért gyanússá is vált az osztrák rendőrség szemében, 1859-ben házkutatást tartottak nála, felfüggesztették cenzori állásából. Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála című munkája, amely 1866-ban jelent meg, a riport, emlékirat, lélekraju, esszé kitűnő ötvözete, pontos és anyaggazdag beszámoló Széchenyi István utolsó éveiről, az öngyilkosságát előkészítő eseményekről, árnyalt, érzékletes portré és korrajz.

Kabdebó Lóránt - Szabó ​Lőrinc
A ​szerző mondja könyvéről: "Szabó Lőrinc a 20. századi magyar líra klasszikus nagysága. A kétségbeejtő és a feloldó végletek állandó küzdelme alakítja életművét. Ellentmondásos és lenyűgöző egyénisége évtizedeken át foglalkoztatott. Háromkötetes monográfiában, az életrajzát megmutató két forráskiadásban igyekeztem pályáját szinte napról napra követve megrajzolni. A részletes feltárás után szükségét éreztem, hogy egy, az irodalom iránt érdeklődő közönség számára készített pályaképben összegezzem eddigi írásaim eredményeit. Az eddig véglegesnek érzett szövegek átvétele is ez a könyv, és természetesen korrekció is: alkalom arra, hogy egyetlen könyvben újítsam meg és véglegesítsem azt a képet, amelyet két évtized kutatásai alapján eddig rajzoltam a költőről."

Müller Péter - Részeg ​józanok
Soós ​Imréről, a zseniális, a legmélyebb paraszti mélységekből származó, önsorsrontó, nagy színészről számos szépirodalmi alkotás született. (Talán leghíresebb Hubai Miklós Tüzet viszek című drámája.) Életét, sorsát a meghasonlott népi tehetségek szimbólumaként mutatták fel, feleségével együtt elkövetett öngyilkosságát szinte mítosszá költötték, alakjába a modern magyar történelem megvilágosító jelképét sűrítették. Müller Péter regénye némileg más úton jár. Szerepet játszhat ebben az is, hogy az író valóban ismerte, dramaturg kollégaként közelről figyelhette hősét, az öngyilkosság előtti éjszaka egy részét is vele és feleségével töltötte. Regénye nem a mítoszt boncolja, érdeklődése teljességgel emberi, ábrázolásmódja egyszerre verista és értelmező, helyenként szinte esszészerű. A regény ugyan megváltoztatott nevekkel mondja el a történetet, ám teljességgel hű a valósághoz. A mű, amelyben a szerző is színre lép, egyszerre regény és életrajz, műalkotás és biográfiai kommentár, emlékirat és töprengés. Hősét több oldalról, több szemszögből veszi szemügyre, láttatja későbbi felesége, az ideggyógyász orvosnő, a Madách Színház művészei, rendezői, a saját, a pesti srácok, az autogrammkérők, a féltékeny szakma, az éjszakai élet szereplői szemével is, de megvizsgálja értő, empátiával telített "semleges" nézőpontból is. A könyvet elsősorban a nem pletykákra-szenzációkra, hanem humánus megértésre vágyó olvasók értékelik igazán.

Chaplin_002
elérhető
1

Szalay Károly - Chaplin
Mivel ​lehetne a legjobban jellemezni Charlie Chaplint, a világhírű filmkomikust? Azzal talán, hogy senki úgy meg nem nevetette és meg nem ríkatta az embereket, mint ő? Vagy azzal, hogy a londoni nyomornegyedek ócska bérkaszárnyáinak lakójából milliomossá, Beverly Hills egyik legszebb luxusvillájának, majd Vevey kastélyának tulajdonosává lett? Esetleg azzal, hogy 50 esztendő legnagyobb politikusai, tudósai, művészei keresték társaságát, büszkélkedtek barátságával? Vagy netán botrányos szerelmi kalandjaival és hódításaival, kései , de annál boldogabb családi életével? Az jellemzi-e mindenekelőtt, hogy ő az egyetlen nagy filmkomikus, aki sohasem bukott meg, sohasem ment tönkre, akit a hangosfilm sem söpört le a filmvászonról? Vagy az, hogy mindenben zseniális volt, hogy ő írta, rendezte, játszotta, forgalmazta filmjeit, sőt ő írta legtöbbhöz még a zenét is? Mindez együtt! Páratlan tehetsége páratlan szerencsével párosult. Élete alkotás, elismerés, siker és gazdagság ritka ötvözete. Charlie, a csavargó halhatatlanná vált!

Gábor Miklós - Sánta ​szabadság
Az ​Egy csinos zseni, Gábor Miklós 1954-es naplóiból írott könyve az elmúlt év egyik legnagyobb sikere lett. Most itt a folytatás: 1955, 1956, 1957 - három, reményekkel, a szabadság mámorával és a bukás tragédiájával terhes és teljes év története. Különleges könyv - az író könyve a színészről, aki mindig, minden porcikájában érzi, hogy a legnagyobb bukás után is játszani kell. Hogy játszani akar.

Megyery Sári - Játékszerelem
"A ​közelmúltban elhunyt Megyery Sári, aki az Én is voltam jávorfácska című 1979-ben megjelent önéletírásával méltán aratott nagy sikert, ebben az utolsó művében lazán összekapcsolódó emlékeiben és kedvenceiről - főleg írókról - rajzolt portréiban is a saját, élményekben gazdag, harmonikus és végtelenül sokoldalú életéről mesél. Ez a mindig megújhodásra kész, változtatni, a tudástól újabb és újabb területeket elhódítani akaró és tudó asszony - túl a nyolcvanon is - csodálatra méltó nyitottságával, mély és egyszerre bájosan naiv emberismeretével, megejtő derűjével valóságos természeti tünemény. Vigasz minden olvasónak a hanyatlás, az öregedés szorongató érzésére;" A kötet a színésznő-írónő portré műfajába tartozó írásaiból válogat. Az Emlékek franciaországi élményeit tartalmazza: De Gaulle bevonult Párizsba, Ignotus Pálnak iránta érzett szerelmének dokumentumairól számol be. Olvashatunk még A halászó macska utcája írójáról, Földes Jolánról, Shakespeare szülőföldjéről, egy párizsi vécés néni nagy bajáról , Körmendi Ferencről, Simone de Beauvoir-ról és Illyés Gyuláról is. A Portrék című második részben külföldi írók és más hírességek életét mutatja be.

Tüskés Tibor - Illyés ​Gyula
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Alföldy Jenő - Kálnoky ​László
Kálnoky ​László ahhoz a költő-korosztályhoz tartozik, amelyet Babits Mihály a Nyugat "harmadik nemzedéké"-nek nevezett. Munkássga különböző okokból később bontakozott ki, mint e generáció többi jelentős lírikusáé. 1939-ben kiadott első verseskötete, "Az árnyak kertje" már előlegezi a későbbi nagy költemények írójának fő erősségeit - a kivételes formaérzéket, a képzelet gazdagságát, a szatirikus látásmódot, azt a képességét, hogy a költői kifejezés izzására tudja átváltani a szenvedést - , de a hatvanas, hetvenes évek fordulóján aratott költői sikerekig a közönség inkább a világirodalom egyik legavatottabb tolmácsaként, mintsem eredeti versek szerzőjeként ismerte Kálnoky Lászlót. 1970-es kötete, a "Lángok árnyékában" óta kritikusai egyetértenek abban, hogy a mai magyar líra egyik kiválósága. E tanulmánykötet elsősorban azzal a szándékkal íródott, hogy az eredeti versek szerzőjének nyerjen meg minél több hívet, értő olvasót.

Galsai Pongrác - A ​besurranó szerkesztő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Balázs Mihály - Fényi András - Hegedüs András - Írók, ​képek
___Elsősorban ​a tanítók számára készült ez a könyv. A tanítóknak, akiknek helyzetüknél fogva nincs módjuk, nincs lehetőségük arra, hogy könyvtárakban búvárkodjanak, adatok után kutassanak, ha egy-egy író, költő alkotásával foglalkoznak a tanítási órákon. Ha ilyenkor — az irodalmi alkotások, és alkotóik szeretetére nevelve — az írókról, költőkről is szólni akarnak, ez a könyv segítségükre siet. ___A költők, írók életének azokat az epizódjait, azokat az emlékeit idézik a könyvben összegyűjtött írások, amelyeket mint gyermekek éltek át, amelyeket a gyermekkorból, a családi életből hoztak magukkal, amelyek írói, költői létük elindítói, formálói voltak. ___Ha az irodalom, az olvasás szeretetére akarunk nevelni — s ez feladatunk — az alkotók megszerettetésével kell kezdenünk. A nagy író és költő is volt kisgyerek, játszott, olvasott, szerette a fákat, madarakat, nézegette este a csillagokat — szülei, testvérei körében nőtt fel, és sokat dolgozott, sokat szenvedett, amíg nagy ember lett belőle. ___E könyv sorai közel hozzák a nagy embert a kicsi gyerekekhez, mert — József Attilát idézve — arról mesélnek: ___„A kisgyerek, ki voltam..."

Toldy Ferenc - Irodalmi ​arcképek
1856-ban ​jelent meg Toldy Ferencnek az irodalmi arcképeit és beszédeit összegyűjtő kötete, melynek anyagából válogatásunk készült. Rövidebb tanulmányait és a régi magyar irodalom néhány vitás kérdését boncolgató előadásait Toldy Ferenc az eredeti kiadásban ezekkel a mondatokkal bocsátotta útjára: "...többnyire a futó óra művei; s így vázlatok inkább, mint részletesen kifestett képek: de jobbára hosszas ismeretség emlékezeteiből kölcsönzött vonásokkal, mik - úgy biztatom magamat - jellemzők is, valók is. Nem mind nagy nevek. De ország nemcsak büszke alapeszekből, hanem középmagasságú dombok és síkokból is áll; város nemcsak tornyok és paloták, hanem közszerű házak és kunyhókból is: s annak és ennek ismerete az egészben van. Irodalmunkban nem sokan ragyogtak, de sokan munkálkodtak hasznosan: s fénytelen, de hasznos munka is önismertetésre és hálára méltó. Mégis, éppen a tárgyak, de kétségkívül a tárgyalás különbségei szerint is - mert alkalom és idő nem egyformán szolgáltak - különböző becsűek e képecskék: az egykori irodalomtörténész azonban mindegyiknek fog találni adatokat és iránypontokat, miket fán csak e lapon őriznek meg; a hazafi olvasó pedig felismeri azon ikercsillagát az eszmének és érzésnek, mely valamikor minden Jónak, derűben s borúban, úgy szerzőnek is, hosszú pályáján, kalauza és lelkesítője volt."

Vargha Kálmán - Gelléri ​Andor Endre
Vargha ​Kálmán, a kitűnő irodalomtörténész új könyve egységben mutatja fel Gelléri Andor Endre életének történetét irodalmi munkásságának kibontakozásával. Ismert adatok és új kutatások alapján, részint először itt publikált dokumentumok, levelek segítségével vázolja fel életútját, s értő, érzékeny novellaelemzésekkel közelíti meg Gelléri Andor Endre tündéri realizmusá-nak immár halhatatlan titkát.

Széles Klára - Vajda ​János
Vajda ​János (Pest, 1827. május 7. – Budapest, Erzsébetváros, 1897. január 17.) magyar költő, hírlapíró, a Kisfaludy Társaság rendes tagja.Vajda János A honárulókhoz I Aki nem az, ne vegye magára Mikor nyugosznak már békén, mikor Az ezeréves sírok szentjei? Mikor nem bántják ősök álmait Az unokák garázda vétkei?… Oh! – az igaz magyar hazafinak Nemcsak éltében kell lakolnia; Galád utódok bűnei miatt Sírjában is meg kell fordulnia! S nincs a haragos égnek mennyköve, Mely megüsse az ily gyalázatot? Mennykő, villám! – Hová is gondolék, Hisz már az is megvásároltatott!… Vagy a napok és csillagok ura A napot rájok sütni engedi? Hát mit csináljon! – Hisz maguknak ők Napot aranyból tudnak önteni! ....

Borbély Sándor - Juhász ​Gyula
Juhász ​Gyula századunk egyik legalaposabban tanulmányozott költője. Az életmű egészének és számos részproblémájának beható ismerete kedvező alkalmat kínált a pályaív társadalompolitikai és irodalomtörténeti, egyben esztétikai újragondolásához. Minden ilyen vállalkozás természetesen bizonyos perújrafelvétel is, egyúttal pedig kísérlet az alkotó és a közönség kapcsolatának elmélyítésére. Borbély Sándor kismonográfiája a költő születésének centenáriumára jelenik meg.

Halász Előd - Thomas ​Mann
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mihályi Gábor - Roger ​Martin du Gard
1958-ban ​halt meg a Thibault-család, az Egy lélek története és a Vén Európa Nobel-díjas írója, a francia kritikai realizmus XX. századi folytatója és kiemelkedő képviselője. Roger Martin du Gard egész életműve a századeleji polgárság, értelmiség problémáit, a háború és béke kérdéseit tárja az olvasó elé páratlan becsületességgel, egy nagy művész egyéniségének prizmáján át. A tanulmány szerzője biztosan kalauzolja az érdeklődőt Roger Martin du Gard művei között, s megismerteti annak az írónak életével, műhelytitkaival, akinek zárkózottsága, nyilvánosságtól való irtózása már-már közmondásossá vált.

Illyés Gyula - Hajszálgyökerek
„A ​Hajszálgyökerek nem teljesen véletlen könyvcím - írja az elmúlt három évtized kötetben kiadatlan esszéit, portréit, útirajzait, tanulmányait és interjúit keletkezésük sorrendjében összefogó, új könyvéről Illyés Gyula. - Eredetileg egy cikksorozat tetejébe íródott, akkor még így: A nemzeti érzés hajszálgyökerei. Még előbb pedig, a kézirat fejére így: A közösségi tudat hajszálgyökerei. A hajszálgyökerek a gondolat tapogatózását akarták érzékeltetni. Az eszmék, akár a fák, a derék- és karvastagságú csápjaikkal tartják magukat egyenesen a termő talajon, a valóságban. De napi táplálékukat a cérnavékony, a csipkefinom bolyhocskáikkal szerzik. Azokkal végzik terjeszkedésüket is, azokkal a kis előőrsökkel. Mi táplálhatja vajon - vagy mi mérgezheti - napjainkban a nemzeti érzést? - eredetileg tehát ezt a vizsgálódást akarta bevezetni ez a növénytani hasonlat. De a vizsgáló módszert nem akkor használtam először. Nem is utoljára. Mi biztosítja vajon még egy-egy - a nemzeti érzésnél is alaposabban körülírt, mert régebb óta megfigyelt - jelenség mai talpon állását, meggyökeresedettségét? Mivel erősíti vajon korunk ezt és ezt az eszmét, és satnyítja meg amazt? Azaz, hogyan működik vajon jelenlétünkben a közösségi tudat? Hol s miképp észlelhető a szellemi - s a művészeti - élet érintkezése a valóságos, a köznapi élettel: hogyan hat az egyik a másikra? Ez a nem műfaj szerinti, hanem - nagy szökkenésekkel is - időrendben való fölsorakoztatás tán arra is jó lesz, annak a nyomon követésére: mint alakul, fejlődik, tér vissza újra egy elmében egy gond, századunk tán legnagyobb soron levő gondja. Hogy az anyagi termelés megszervezésével, a testet tápláló közösség megteremtésével párhuzamosan, hogyan alakítsuk ki azt a közösséget, első föladatként azokat a közösségeket, amelyek a szellemet táplálják egészségesen; amelyek a tudatot - a szívet - szabadítják emberhez méltó létre. Útleírásban, könyvkritikában, visszaemlékezésben merülnek föl azok a hajszálgyökérhez hasonlított kérdések: mi is a nemzet, az emberek értékvédő összetartozása, itt és most? És hogyan szolgálhatja azt a majdani egy nagy hazát az irodalom? Hogy működése több legyen, mint az elme fényűzése. Mi indokolja ilyen fejtegetések láncolatában fölvillantani Baudelaire, Breton, Picasso alakját, a jövőre szűkülő éles szemükkel? Irányjelzőül, hogy milyen tágnak akarjuk mi is azt a jövőt, a mégis, lám, megteremthető otthont."

Horváth Béla - Czigány ​Dezső Ady-képei
"Czigány ​elkészült új portrait-mmal. Esténként, villanyfénynél ültem neki. Rendkívül sikerült, érdekes, de kegyetlen kép. Valósággal leleplezés s majdnem karikatúra, ami magának biztosan nem fog tetszeni. Most szeretne rólam egy negyedik képet festeni..." (Ady levele Lédához 1907. nov. 9-én)

Kónya Judit - Nagy ​Lajos
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Dénes Zsófia - Szivárvány ​Pesttől Párizsig
A ​94 esztendős Dénes Zsófia élményekben-eseményekben és jelentős és érdekes találkozásokban oly páratlanul gazdag életének hatvan esztendőnyi távolságát fogja át ez a kötet. Memoár, remekbe sikerült portrék sorozata és színes-ízes útibeszámoló egyben. Dénes Zsófia már az 1910-es évek elején a Világ tudósítója Párizsban, tanúja a nagy művészeti forradalmaknak, Párizs forrongó, erjedő művészeti életének. Találkozik neves művészeivel és minden szépre és újra fogékony szemmel és lélekkel issza magába és raktározza el e találkozások élményeit. Megismerkedik Brandessel és Andersennel, hallja Carusót, Giglit és Saljapint, látja Nizsinszkijt és Sarah Bernhardtot éppúgy, mint a párizsi revük fényes csillagát Polaire Etoile-ot vagy a másik híres revüsztrát Dolly Jennyt. De ismeri Freudot is; Ferenczi, Freud kongeniális munkatársa a nagybátyja, és Goddeck, a már akkor európai hírű pszichoanalitikus a Tanácsköztársaság bukása után bécsi emigrációba kényszerült írónő lelki támasza, a hazátlanság és kilátástalanság keserveinek elviselésében. És ezek az emberek mind-mind felvonulnak a könyv lapjain, a maguk igazi mivoltában, Dénes Zsófia írói karaktere feltétlen őszinteség, mély emberség és az emberséggel átitatott szépség iránti páratlan érzékenység jellemzi. Ahogy ő maga vall erről: "Amit papírra verettem, sohasem volt kieszelt történet. Nekem az élet kellett, úgy, ahogy átéltem. Embereket láttam - művészeket, tudósokat és írókat - és megfestettem külső és belső képmásukat. Egészen benne éltem koromban, minden évjárat azévi gyermeke voltam. Ezért gondolom, hogy amit feljegyeztem, az egyben korrajz." Mint ahogyan nemcsak útibeszámoló, hanem maradandó irodalmi és művészeti élmény kötetének második része, amelyben a 60-as években tett két franciaországi utazásának eseményeit és találkozásait eleveníti fel. A közel fél évszázaddal ezelőtt felfedezett dolgokkal és emberekkel való újratalálkozásról ad benne számot és a számadással együtt mérleget is csinál: mi változott itthon, és mi ott, művészek és művek mai értékelésében és hatásában.

Szőnyi Szilárd - Pokorni ​Zoltán
Portrénk ​Pokorni Zoltán útitársául szegődik: vele együtt idézzük fel családi hátterét, tanulmányait, a rendszerváltozás körülményeit. Bemutatjuk, hogyan került jószerivel a katedráról a parlamentbe, miként lett előbb frakcióvezető, azután oktatási miniszter és a Fidesz elnöke, alelnöke. Szőnyi Szilárd újságíró, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett diplomát angol szakon 1994-ben. 1990 óta az IGEN című katolikus folyóirat munkatársa. 1997 és 2000 között a Magyar Nemzet újságírója, 2001 óta a Heti Válasz belpolitikai rovatvezető-helyettese.

Simon V. László - Alfonzó
A ​manézs nagy iskola. Ott nincs protekció. A cirkuszi porond a legkiszolgáltatottabb művészi munkahely a világon. Ott bekerít a nagyérdemű, egy kíméletlen kritikusokból álló közönség, és te ott állsz egyedül. Nincs súgó, nincs felsőbbrendűségi érzést biztosító, magasan kiemelt színpad. A cirkuszban te vagy legalul, és a feletted körbe-körbe tornyosuló közönség félelmetes látvány. Közrefog, rád nehezedik, úgy érzed magad, mint az ókori Róma gladiátorai. Szinte az életedért küzdesz. Rettegsz attól, hogy a nép ujja lefelé mutat, amely ma már szerencsére csak a jelképes halált jelenti. Itt úgy kell odatenni, hogy dörögjön a taps, mert bármikor jöhet egy új szín, ami elhomályosít, és te lekerülsz a palettáról.

Tarján Tamás - Kortársi ​dráma
Tartalom Dramatis ​personae A szabad akarat válaszútjai (Sarkadi Imre) Éljen a kérdőjel! (Örkény István) Nemzeti dráma (Hubay Miklós) Hic sunt leones (Szabó Magda) Itt állok, másként nem tehetek (Sütő András) Rabszurdoid (Páskándi Géza) Fölöttünk kard fordul (Száraz György) A történelem elmeklinikusa (Hernádi Gyula) Színházasdi (Karinthy Ferenc) A pálya képe (Csurka István) Az író késsel álmodik (Fejes Endre) Forradalmi színház (Gyurkó László) A gondolat a valóság latján (Maróti Lajos) Családi töredékek (Szakonyi Károly) Dühöngeni, szeretni (Gyurkovics Tibor) Csongor és Juliska (Görgey Gábor) Hogyan történik az ártalmatlanítás? (Eörsi István) A morál monodrámái (Kocsis István) Asztalfiók (Spiró György) Hát itt mindenki mindenkinek a mindenkije? (Bereményi Géza) Jegyzetek

Végh Antal - Megmondom ​őszintén
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Covers_91636
Ady ​Endre Ismeretlen szerző
elérhető
0

Ismeretlen szerző - Ady ​Endre
Fellépése ​a századelőn egy nagy hagyománnyal dicsekvő és megújulásra képtelen népies ízléseszménnyel szemben történt, s nem lebecsülhető ellenállásba ütközött. De éppen a konzervatív fenyegetés tartotta össze a progresszió táborát, tompítva és leplezve a belső ellentéteket. Bár Ady szerette magát magányos harcosnak nevezni - ezzel is fokozva szerepe nagyságát -, valójában a századelő reformnemzedéke, a Huszadik Század és a Nyugat köre teljes mellszélességgel felsorakozott mögé. Az irodalmi életben hívek és ellenfelek egyaránt őt ismerték el az új irányzat első emberének. Ady ambíciója több volt: a régi és az új harcát nem kívánta korlátozni az irodalomra; tisztában volt vele, hogy a modern, városias kultúra meghonosítása a tét, s ez a magyar glóbusz mélyreható átalakítását jelenti.

Covers_210584
elérhető
1

Gyurkovics Tamás - Doszpot
Furcsa ​a gyilkossági zsaru kapcsolata az emberekkel: a legtöbbet gyakran olyanokról tudja meg, akik már nem élnek. A gyilkossági zsaru munkája, nyomozása során szinte személyes kapcsolatba kerül az áldozattal, feltérképezi baráti körét, megismeri a család elől is elrejtett titkos életét, átlátja üzleti kapcsolatait. Tudja, mennyi pénze volt, mire vagy kire költötte, hova járt szórakozni, mi volt a hobbija. Ismeretségük azonban "posztumusz jellegű", találkozni sohasem találkozik a zsaru és a sértett. Látni is legföljebb egyszer látja az előbbi az utóbbit: egy kordonnal elválasztott bűnügyi helyszínen, vérbe fagyva, élettelenül.

Scherter Judit - Hősnők ​és írók
Írás ​közben nővé változni? Lehetséges lenne ez? Egyáltalán: egy író mit tudhat a nőkről, ha férfi? Igaz volna, hogy a legnagyobb regényhősnőket férfiak alkották? Azt jelentené ez, hogy a férfiak többet tudnak a nőkről, mint maguk a nők? Vagy éppenséggel semmit, s mindez csak az irodalomban valóság? És miért mindig Emma Bovary és Anna Karenina neve jut mindenki eszébe, ha regényhősnőkről beszél? Vagy sokkal többen vannak ezek a nők, a hősnők, akiknek alakja átível évszázadokon, görög drámán, operák színpadán és a XX. század filmművészetén? Scherter Judit nem csupán kilenc mai magyar író portréját rajzolja meg, nem csupán kilenc érdekes egyéniség életművét világítja meg érzékeny kérdéseivel, s barangolja be kilenc íróval ezt a titokzatos vidéket, mely tele van csodálatos női alakokkal és erotikus izgalommal, nem csak felidézi, amit a nőalak a művészetben jelent, hanem arról a különös viszonyról is mond valamit, amelyről mintha mindent tudnánk és semmit sem, és ami az emberiség első napjai óta férfit és nőt, anyát és gyermekét, szerelmest és szeretőt összefűz. Nők, hősnők, regényhősnők - csodálatos, titokzatos világ.

Ismeretlen szerző - Stúdió ​'81-'84 - interjúk, vitairatok, portrék
„1980. ​november 18-án a Magyar Televízió emlékezetes nagy botrányainak egyike zajlik: útjára indul a Stúdió '80, a televízió kulturális hetilapja. Azóta eltelt több mint öt esztendő. Ilyen komoly múlttal a hátunk mögött, játszani kezdtünk a gondolattal, hogy a beszélgetésekből kiválogatunk egy kötetrevalót. Íme, az eredmény. Újraolvasva ezeket a beszélgetéseket, mi öten - Kepes András, Szegvári Katalin, Baló György, Petrányi Judit, Érdi Sándor -, e kötet összeállítói ismételten köszönjük beszélgetőpartnereinknek azokat a perceket, melyeket társaságukban tölthettünk."

S. Nagy Katalin - Marc ​Chagall
Vannak ​olyan képek ,amelyeket úgy szemlélünk, hogy észre sem vesszük különös vonásaikat, előzménynélküliségüket, irracionális voltukat. Pedig éppen ebben rejlik a csoda, egyszóval a költészet... Ennél a festőnél a kompozíció pontossága a kompozíció szabadsága. Hajlandó volnék azt hinni, hogy nem is az foglalkoztatja, amit ábrázol, hanem az az öröm amellyel fest, az az öröm, amelyet a színek hegemóniája kelt benne... Most csak azt az új képét említem meg példaképpen, amelyiken egy mélykék éjszakában fekete a hold, a föld hátán pedig megint egy belorusz falu látható: mintha egy ülő alak köré szerveződne az ég tébolya valami becsapódó villámhoz hasonló jelenség formájában. Nézzék csak meg jól, és semmit sem fognak látni abból, amit itt most leírtam, de áldassék meg a tekintetük, és fejtse meg kedve szerint az éjszaka talányát.. Ne ébresszék fel a festőt! Álmodik, márpedig az álom szent dolog. Titokzatos dolog. Chagall álmodta a festészetét és az életét. A világ az ő éjszakája...

Tusnády László - Janus ​Pannonius tavasza
A ​mű, melyet az Olvasó kezében tart, különleges és egyedülálló: éppen "korszerűtlenségében" aktuális és "időszerűtlenségében" időtlen. Egy a huszadik és a huszonegyedik század fordulóján élő kései reneszánsz ember és alkotó költeménye egy a tizenötödik századi korai reneszánsz idején élt költőről: olyan "reneszánsz eposz", amelynek nevében bár mind a "reneszánsz", mind az "eposz" kifejezés, de kivált a kettő együtt, idézőjelbe kívánkozik, mégis valódi reneszánszát. a szó eredeti értelmében vett újjászületését jelenti egy régen halottnak hitt müfajnak. Madarász Imre

Kelemen Attila Ármin - Így ​működik Markó Béla
Kelemen ​Attila Ármin interjúkötete nem a hagyományos értelemben vett beszélgetőkönyv, hosszabb lélegzetű portréinterjú. A kérdező és interjúalanya, Markó Béla, nem hátradőlve beszélgetnek, Kelemen Attila nem hagyja szabadon csapongani a beszélgetést, egy pillanatra sem engedi ki kezéből a gyeplőt. A politikus-olvasó-író-költő-színházbarát interjúalanyról így talán többet megtudunk, ha nem is törnek elő minduntalan elfejtettnek hitt gyerekkori emlékek a párbeszéd során. A gondolatmenet szándékos, és sokszori megszakítása hasznosnak bizonyult: meglepetésszerűen záporozik a következő kérdés, és a válaszadó éppolyan hirtelen, és őszintén válaszol. A kötet egyik kulcsszava éppen ez, az őszinteség, egy olyan ember szavait olvashatjuk, aki két világ határán, a közéleti szereplésből való kivonulást követő, intenzívebb alkotói munka kezdete után vall gondolatairól, emberekről, könyvekről, művészetről.

Szalay Károly - Elmondom ​hát mindenkinek
Az ​Így írtok ti, a Tanár úr kérem, a Bűvös szék, az Utazás a koponyám körül írója száz éve született, s negyvenkilenc esztendeje halott. Karinthy Frigyes művei azonban mindmáig élnek és hatnak. Irodalmi paródiáit könyv nélkül tudjuk idézni, egy-egy sora szállóigeként bukkan elénk újra meg újra, diákéveinek nem egy emlékét szinte a magunkénak érezzük, humoreszkjeinek figurái közös ismerőseink, versei, színdarabjai már megzenésítve is hallhatók. Úgy véljük, regényeit, novelláit, publicisztikáját is jól ismerjük. Vagy mégsem? Szalay Károly új monográfiája bizonyítja, hogy van még mit felfedeznünk az író életművében. Karinthy életének és művészetének jeles kutatója a legújabb ismeretek birtokában, friss műelemzések révén összegzi a Nyugat-nemzedék sajátos és egyedülvaló alakjának életpályáját és alkotói tevékenységét, ennek társadalmi, történelmi és irodalmi hátterét.

Kollekciók