'történetfilozófia' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Hamvas Béla - A ​világválság
Hamvas ​Béla három rokon témájú és gondolatilag egymáshoz kapcsolódó írását tartalmazza e kötet. A Modern apokalipszis 1935-ben a Társadalomtudományban jelent meg (113–127.); a Krízis és katarzis szintén a Társadalomtudományban, 1936-ban (1–20.); a harmadik írás – A világválság – A Fővárosi Könyvtár Évkönyve VII. kötetében látott napvilágot 1937-ben (39–48.). Hamvas Béla gondolatgazdag életműve egyaránt tartalmaz igényes és időszerű gondolatokat, felismeréseket és mai gondolkodásunk számára idegenül csengő megállapításokat. E három rövid tanulmányt egybegyűjtő kötet nem Hamvas életművének értékelésére, csupán szerény méretekben hozzáférhetővé tételére vállalkozik. Tárgyszerű lehetőséget kínál és javasol Hamvas Béla nézeteinek, gondolatainak megismerésére, vitatására, elemzésére és értékelésére.

John Lukacs - Egy ​nagy korszak végén
Régóta ​tudhatjuk, hogy John Lukacs amerikai történész - avagy a mi Lukács Jánosunk - minden könyvében (a szigorúan vett történészi munkáiban is) "résztvevő" módon ír a történelemről: miközben igyekszik a lehető legpontosabban feltárni egy-egy történelmi eseményt, mindig látjuk és érezzük az elemzés mögött őt magát, az érző és töprengő embert. Ez a könyve talán a többinél is szenvedélyesebb és szubjektívebb, s így sok mindenben vitára ingerelheti az olvasót akár a filozófiai nézeteit, akár egyes gondolkodók és történelmi személyiségek (Freud, Darwin, Marx, Einstein, Hitler) megítélését illetően. Ám Lukács János éppen azt akarja, hogy az olvasó gondolkozzék vele együtt, és reméli, "hogy egyesek számára könyve zenéjéből kihallatszik az igazságnak legalább valami halovány visszhangja".

Ancsel Éva - Történelem ​és alternatívák
Tartalom Bevezetés Történelem ​és a tevékenység válaszútjai Alternatív tettek és a történelem "menete" Az alternatív cselekvés lényegéről A történelmi cselekvés alternativitása A törzsegyedtől a társadalmi egyénig Kiemelkedés a természet hálójából Történelmi energia vagy testpedő élet A "szabadságnélküliség demokráciája" és a látszatszabadság világa A szabad egyesülés alternatívája Alternatív cselekvés és humanizáció Tehetetlenség vagy dönteni tudás Szokás, rítus, konvenció Az ember "méretei" A társadalmi tudat útjelzései Az erkölcs különös természetéről Tudjuk, hogy mi a jó, és mégse tesszük A műalkotások mint útjelzők

John Lukacs - A ​történetírás jövője
"A ​civilizáció szerény, de szilárd őrzőinek kell tekinteniük magukat" - írja a kiváló történészprofesszor pályatársairól, akik "ebben a most kialakuló képi, primitív és egyre inkább absztrakciókra épülő korban" továbbra is ragyogó történelmi munkákat hoznak létre. John Lukacs korábban is számos könyvében, tanulmányában kifejtette már markáns véleményét saját hivatásának állapotáról, de most a korábbiaknál is élesebben fogalmaz. Kultúránk válsága közepette, amikor egy egész korszak ér véget, a történetírásban is bizarr jelenségeket látunk: kérészéletű divatirányzatokat, "hóbortokat", hamisításokat, a világ számos vezető politikusának "történelmi tudatlanságát", a történelemtanítás visszaszorulását a középiskolai és egyetemi oktatásban... S mindezeket sorra véve a szerző felteszi az aggódó kérdést: mi fog történni a történelmi tárgyú könyvekkel, és olvasni fogják-e még őket? Lukacs bíztató jelenségeket is lát: az emberek egy részének megnövekedett "történelmi étvágyát" például, vagy azt, hogy a szépirodalom egyre inkább átitatódik történelemmel: manapság jóformán minden regény történelmi regény... A történetírásnak, vallja, amely inkább irodalmi, mint tudományos tevékenység, igenis van, kell, hogy legyen jövője - mert tudásunk jórészt a múltból fakad. Paradox módon bizakodással tölthet el bennünket, hogy a történelem kiszámíthatatlan. Akár optimista, akár pesszimista forgatókönyveket vázolnak fel a mai folyamatok alapján, a történelmet szinte mindig tévesen jósolják meg azok, akik vállalkoznak erre. John Lukacs nem is jóslatokra vállalkozik ebben a könyvében, hanem elegánsan, tömören, olvasmányosan összefoglalja hosszú és kimagasló pályájának megannyi fontos gondolatát.

Ismeretlen szerző - Ész ​- élet - egzisztencia IV.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Johan Huizinga - A ​történelem formaváltozásai
A ​"történelem az a szellemi forma, amelyben egy kultúra számot ad magának múltjáról" - állítja Johan Huizinga (1872-1945) elegánsan kifejtett definíciója. Azután ennek szellemében és bizonyításaként néz körül a szerző az európai reneszánsz ege alatt, gyürkőzik a realizmus fogalmával, vizsgálja az amerikai filozófia fejlődését, csodálja Jeanne d'Arc egyéniségét Bernard Shaw színpadán. Mindezt szellemesen riposztozva teszi: nagy ismeretanyagot mozgatva és érzelmektől fűtötten. A magyar értelmiség már a harmincas-negyvenes évek fordulóján fölfedezte magának a neves holland kultúrtörténész munkáit. Szerb Antal tolmácsolta egyik legjellegzetesebb művét, A középkor alkonya című monográfiáját. Később Halász Gábor méltatta. Közben Tolnai Gábor válogatta, Radnóti Miklós fordította tanulmányait. Ez utóbbi kötetet adjuk most közre újból.

Niccoló Machiavelli - A ​fejedelem
Az ​itáliai politikus-zenész-komédiaíró-filozófus munkája immár csaknem fél évezrede méltán a politika művészetének megkerülhetetlen alapkönyve – királyok, kalandorok, politikusok tanulták-tanulják belőle a hatalom gyakorlásának művészetét.

Démoszthenész - A ​hűtlen követség / A koszorú
_A ​hűtlen követség_ és _A koszorú_ politikai perbeszédek. Igaz, hogy az i.e. 4. században Athénban hangzottak el, de mégiscsak közönséges törvényszéki procedúra alkalmával. Joggal kérdezheti az irodalomkedvelő olvasó, hogy mi köze a perbeszédnek az irodalomhoz. Az antik Görögországban, a demokrácia századaiban nagyon is sok köze volt. A szónok nemcsak az ítélkező bírákat akarta maga felé hajlítani, hanem a hatalmas sokadalmat is, amely egy-egy érdekesebb, közérdekű esetre összegyűlt. Megpróbálta hallgatóinak politikai meggyőződését, erkölcsi állásfoglalását formálni, de egy füst alatt szórakozási igényét is kielégíteni tökéletesen megszerkesztett gondolatsoraival, pergő ritmusú mondataival, káprázatos szóvarázsával. Démoszthenésznek nem volt nehéz dolga, hogy lekösse a hallgatóság figyelmét, hiszen az akkori görög világ alapproblémájával, a görög szabadságot veszélyeztető makedón terjeszkedéssel kapcsolatos ügyben beszélt. Az athéniak pedig elgondolkodhattak, melyik lehetséges úton járjanak. Fogadják önként és szívesen a nagyhatalom támogatását, mert úgyis az a történelem szükségszerűsége, hogy a kis országok nem létezhetnek többé önállóan? Vagy ragaszkodjanak az ember legszebb jogához, a szabadsághoz, és haljanak meg mind egy szálig a szörnyű túlerővel vívott reménytelen küzdelemben? A drámai dilemmát- mindkét beszéd legfontosabb tanulságát- Gyomlay Gyula múlt század végén készült fordítása eleven feszültséggel, archaikus bájjal szólaltatja meg.

Friedrich Nietzsche - A ​történelem hasznáról és káráról
Nietzsche ​vehemensen támadja a XIX. század uralkodó világnézetté emelkedett historizmusát, melynek formáját elsősorban Hegel történetfilozófiája adta meg. A "világfolyamat" mint az élet értelme és saját korunk, mint e folyamat szükségszerű eredménye a szellem veszélyes eltévelyedése - vélekedik, mert a siker imádatát, a történelem anonim hatalmának csodálatát váltja ki, s így az egyén erényei semmivé törpülnek. Szemlélete minden pátosza ellenére is megőrzi elfogulatlanságát, a "történelem" hasznát feltétlenül igényli. Máig időszerűvé teszi írását a történetírás három alaptípusának - monumentális, antikvárius, kritikai - kidolgozása.

Gérard Noiriel - A ​történetírás "válsága"
A ​legutóbbi években számos vita bontakozott ki a nemzetközi történeti szakirodalomban és a legkülönbözőbb szakmai műhelyekben a történészmesterség értelméről, a történettudomány feladatáról és állapotáról, és ennek során sokan egyenesen "válságról" is beszéltek. A szerző áttekinti a viták hátterében álló, egymással nem egyszer ütköző, napjaink történetírásában meghatározó érv- és elméletrendszereket, kimerítő historiográfiai ismereteket és egyben kritikai eszközöket nyújtva az olvasáshoz. Az elméleti és történeti áttekintés és az azt követő konkrét elemzések (a szakmai és intézményi érdekérvényesítő mechanizmusokról, a tudományos minősítések rejtett oldalairól, a szakkönyvkiadásról) a tudományos élet általános törvényszerűségeire világítanak rá, s így minden, a tudománytörténet, a tudományelmélet és a tudománypolitika iránt érdeklődő olvasó figyelmére számot tarthatnak. Gérard Noiriel történész, a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales tanára, a Genéses tudományelméleti folyóirat szerkesztője.

Gyáni Gábor - Történészdiskurzusok
Valamivel ​több mint egy évtized írásait gyűjtöttem össze a tanulmánykötetemben azért, hogy a tágabb olvasóközönség is megismerkedhessen kollégáim történelemértelmezéseivel. Mások hangján szólal meg tehát a múlt a könyvben, ám enyém a szelekció és az értelmezés felelőssége. A historiográfiának nem az életrajzi és faktográfiai műfaja vonzott, amikor történetírói történetek rekonstruálására, elemzésére és kritikájára vállalkoztam, hanem elsősorban a tudományos diskurzus foglalkoztatott. Az utóbbi néhány évtized magyar történetírásának mérvadó diskurzusai közül válogattam a terepszemle során, azokra fordítva több figyelmet, melyekkel kapcsolatban magam is tevékeny kutatóként vettem részt a munkában. A sokféle történetírói interpretáció e könyvben olvasható megannyi interpretációjával szerettem volna bebizonyítani, hogy a történetírás olyankor (is) felettébb izgalmas tevékenység, ha nem primer források alapján jeleníti meg a múltat, és persze akkor sem kevésbé érdekfeszítő, ha művelőit nem a közvetlen politikai hasznosulás vezeti diskurzusaik során. (Gyáni Gábor)

Pach Zsigmond Pál - Történelem ​és nemzettudat
"A ​hazafiság olyan érzés és eszme, amelynek híján gondolat- és érzelemvilágunk menthetetlenül elszegényedik, elszürkül, megcsonkul. Ha nemzeti közösségtudat nélkül, a nemzethez való tartozás tudata nélkül él valaki, akkor képtelenné válhat más, még tágabb közösségi tudatformák befogadására is; akkor elveszítheti fogékonyságát az emberiség iránt is, a nemzetköziség iránt is; akkor elvont szólammá válhat számára a világ, az internacionalizmus."

Wilhelm Dilthey - A ​történelmi világ felépítése a szellemtudományokban
Dilthey ​nevéhez fűződik a 19. század végi szellem- és életfilozófia létrejötte. A legnagyobb jelentőségű írásaiból összeállított tanulmánykötet a német gondolkodó legfontosabb vizsgálódási területeit reprezentálja.

Ismeretlen szerző - Közép-európai ​olvasókönyv
Az ​olvasó a kötetből átfogó képet kap a közép-európaiság sokat vitatott kérdéséről. A középpontban a kérdéskör klasszikusai állnak, akik nélkül a Közép-Európa-gondolat elképzelhetetlen. A szerkesztők a hangsúlyt a Közép-Európa-fogalom újrafelfedezésére, igazi reneszánszára helyezi, amely az 1980-as években, még a "big bang" előtt következett be. A rendszerváltozás utáni időszak kortárs szerzői az immár klasszikusnak nevezhető munkák gondolatait viszik tovább és bővítik. A történeti megközelítés mellett a szerkesztők a "nemzeti-regionális" szempontot is fontosnak tartották. Így a magyar tanulmányok mellett osztrák, olasz, angol, lengyel, cseh, szlovák, szlovén és horvát gondolkodók munkáit is beválogatták az összeállításba. Magyarországon mindig jó fogadtatásra talált a Közép-Európa gondolat, másutt a régióban azonban bizonyos aggodalommal figyelték: a német hegemóniájú "Mitteleuropa"-eszme újjászületését vagy a Monarchia iránti nosztalgia feléledését látták benne. Egyes dolgozatokban ezek a vélemények is hangot kapnak. A kötet széles perspektívája a közeli jövőbe mutat, ám az érdeklődő olvasó számára marad a kérdés: hol és hogyan áll Közép-Európa a régió NATO és EU tagságát követően? A Közép-európai olvasókönyv nemcsak érdekes és reprezentatív kiadvány: a kiadó szándéka szerint komoly helyet kaphat az egyetemi oktatásban is.

Morus Tamás - Utópia
_„Valódi ​aranykönyvecske, nem kevésbé üdvös, mint amilyen mulattató a LEGJOBB ÁLLAMFORMÁRÓL és az újonnan fölfedezett Utópia, azaz Sehol nevezetű szigetről. Írta a híres és ékes szavú MORUS TAMÁS, nemes London városának polgára és főbírája.”_ E szavakkal kezdődik Thomas More (1478–1535), azaz Morus Tamás 1516-ban kiadott, műfajteremtő _Utópiá_ja. A szerző fenti témamegjelölése azonban – nyilván szándékosan – meglehetősen pontatlan, hiszen az _Utópia_ mindenekelőtt a Morus korabeli Angliáról szól, s benne a XVI. századi angol társadalmi és politikai viszonyok kritikája éppoly hangsúlyosan jelenik meg, mint az ideális államnak lefestett, példaképként ajánlott Sehol sziget leírása. Számos jel árulkodik Utópia és Anglia „azonosságáról”: mindkettő szigetország, Utópia 54 városa Anglia 54 grófságának felel meg, az utópiabeli Szárazfolyó leírása pontosan ráillik a Temzére is, stb. A hasonlóságok azonban itt – a földrajznál – véget is érnek, hiszen a seholszigetiek társadalmi berendezkedése messze fölötte áll annak a Morus korabeli Angliáénak, amelyek a feudális abszolutizmus és a tőkés termelés korai formáinak együttélése jellemzett. Az Erasmusszal szoros baráti kapcsolatot ápoló Morus, akinek már az apja is kiváló ügyvéd, majd bíró volt, előbb ügyvédként, később pedig magas rangú politikusként tevékenykedett hazájában, de mindvégig, még a vérpadon is hű maradt elveihez, a humanizmus értékeihez. A humanisták tagadták az eredendő bűn dogmáját, és hittek az ember és a világ korlátlan tökéletesedésének eszméjében. Ezért született meg Morus _Utópiá_ja is, jóllehet maga a szerző úgy vélte, egyelőre nincs sok esély az ideális társadalom megvalósulására: _„Sok olyan dolog van a seholszigetiek államában, amit mifelénk is szeretnék látni. De alig remélem!”_

Marc Bloch - A ​történész mestersége
A ​modern francia történetírás, az Annales-iskola egyik alapító atyjának posztumusz munkája a történészi munka gyakorlatával, a történelem elméleti- módszertani kérdéseivel foglalkozik. Mi a történelem célja? Hol helyezkedik el a társadalomtudományok között? Hogyan dolgozik a történész? Marc Bloch munkája ezekre a kérdésekre keresi a választ. A XIX. századi "pozitivista" történetírással szemben a problémaközpontú, kérdéseket felvető történetírás programját fogalmazza meg, amelyben az összehasonlítás és értelmezés fontos helyet kap. A kötetben először jelenik meg "a történelem védelmében" írott művének teljes szövege, valamint helyet kap benne két kisebb módszertani írás is.

Johann Gottfried Herder - Eszmék ​az emberiség történetének filozófiájáról és más írások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nicolaus Blond - Atlantisz ​árnya kísért
Létezett-e ​Atlantisz, vagy sem, ez a kérdés ma már vízválasztó a hagyományos szemléletű és a korszerű gondolkodású tudósok, régészek között. Az egyszerű érdeklődők körében úgyszintén. E könyv szerzője az elsüllyedt földrész létezésének megalapozott bizonyítékát nyújtja most át mindannyiunknak, többek között a sumér Gilgames-eposz és a görög Odüsszeusz kalandjai ismertetésével. A leírások - és idézetek - között természetesen megtaláljuk az Atlantisz végzetét jelentő Vízözön bizonyítékait is. Eközben felbukkan még tanúként a jó öreg Menelaosz, aki bolyongván a Földközi-tenger vidékét, bizony nagy titkok tudója lett. A zsidó hagyomány pedig egyenesen a vallása alapjának tekinti a Vízözönt, amelyből Noé, az ősapa megmenekült. E műben kapcsolatot találunk Atlantisz népe és az Európa nyugati partjain akkor élt népek között, sőt feltűnően gyanús nyomokra bukkanunk annak megállapításához, hogy az atlantidák nem kis szerepet töltöttek be Egyiptom ősi népének kialakulásában. Talán ettől oly rejtélyes még ma is az a táj... Ám ezzel még nem zárul be a kör. Megtudjuk, hogy az indiánok ősei is az Atlanti-óceán elmerült szigetén verték fel egykor vigvamjaikat. És végül: merre mutatnak Stonehenge főtengelyei? Atlantisz felé? Csupa rejtélyes utazás Nicolaus Blond könyve, az Atlantisz árnya kísért.

Ismeretlen szerző - Az ​okkult az orosz és a szovjet kultúrában
A ​kilencvenes években, a kommunizmus bukása után Oroszországban egyszeriben újraéledtek és elképesztő népszerűségnek örvendtek mindazok az okkult, ezoterikus, "titkos" tanok és eszmék, amelyek a XX. század elején - és már korábban is - nagymértékben hatottak az orosz szellemi életre és sok nagyszerű művész munkásságára. A legjelesebb nyugati russzisták 1991 júniusában a Fordham Egyetemen konferenciát tartottak erről a kérdésről, s ennek anyagából nőtt ki egy vaskos kötet (melyből mi válogatást adunk közre). A tanulmányok feltárják az orosz szabadkőművesség, teozófia, antropozófia, kozmizmus stb. gyökereit, hatásait, kimutatják a "titkos" tanok beépülését a kommunista ideológiába és a "szocialista realizmus" művészetébe, és választ keresnek arra a kérdésre, hogy milyen lelki-szellemi - és társadalmi - igényeket elégítenek ki az okkult eszmék. S ezek ismeretében mélyebben megérthetjük az orosz irodalom számos ragyogó alkotását - Dosztojevszkij, Belij, Brjuszov, Bulgakov, Platonov és mások műveit, vagy éppen Eisenstein filmjeit, Vrubel festményeit. Míg a leginkább Blavatszkajához, illetve Steinerhez kapcsolódó teozófia és az antropozófia eszméi már nálunk is hozzáférhetők az ezotéria iránt spirituálisan vonzódó vagy tudományosan érdeklődő olvasók számára, a kötet szerzői néhány olyan témával is behatóan foglalkoznak, amelyek Magyarországon még jóformán teljesen ismeretlenek - ragyogó tanulmány szól Nyikolaj Fjodorov XIX. századi orosz filozófusról, aki minden valaha élt ember feltámasztásának ügyét hirdette, a kozmizmusról, amely a XX. század legnagyobb hatású - és talán legnagyobb veszélyeket hordozó - orosz filozófiai irányzata, és a kilencvenes évek okkult reneszánszáról, amely megmutatta, hogy a kommunista ideológia kérge alatt (vagy épp abban megbújva) Oroszországban mindig is tovább éltek és hatottak nemcsak a pravoszlávia és a népi vallásosság elemei, hanem a legkülönbözőbb "titkos" tanítások is...

Ismeretlen szerző - Furkósbottal ​Európába?
"Mint ​egy új Józsué, megállította útjában a napot, megfosztotta a tengert végtelen birodalmától, és csodálatos város emelet a mocsár helyén. Megértette, hogy a félmegoldások semmire sem jók, és csak akadályozzák a kibontakozást. Megértette, hogy az évszázadok formálta gyökeres átalakulást lehetetlen volt, csak félig-meddig megvalósítani (...) Mit tegyünk uraim, ha a szakáll akadályozza a tettek kibontakozását? Tépjük ki gyökerestül, ha magától nem akar kihullani." (Belinszkij) " Érdemes lenne összevetni Péter és Lenin módszerét, a péteri és a bolsevik fordulat lezajlását. Mindkét esetben ugyanaz a durvaság és erőszak tapasztalható... (Bergyajev) A fenti végletes ítéleteket váltotta ki az utókorból I. Péter cár, akit Szvák Gyula IV. Iván, az orosz történelem másik híres hírhedt zsarnoka után most új könyve főszereplőjéül választ. A történeti érvek-ellenérvek ütközésének módszerével kíván a kötet összeállítója az orosz történelmi út következő alapdillemáira választ keresni: "Lehet-e az ázsiai alapokat konzerválva modernizálni a nagyhatalmat? Szükségszerű-e. hogy furkósbot legyen a mindenkori orosz politikai gyakorlat non plus ultrája? Valóban nem ismerhet az orosz történelem a felvilágosult abszolutizmusnál magasabb rendű államformát"?

Montesquieu - A ​rómaiak nagysága és hanyatlása
A ​francia felvilágosodás nagy bölcselő-írójának, _A törvények szelleme_ s a _Perzsa levelek_ híres szerzőjének ez a műve ma is friss és eleven, tanulságos olvasmány: a történetfilozófiai esszének s általában az esszének valóságos mintapéldája. ___Montesquieu nem a római történelmet meséli el: ez inkább csak ürügy mondanivalója kifejtésére. Ő az "igazság tanúja" akar lenni; boncol, elemez, összevet, s végül olyan következtetéseket von le, amelyek ma is, a gyakorlatban is hasznosíthatók. Elsősorban az igazságosabb társadalmi rendszer megteremtésének a lehetősége foglalkoztatja, a szabadság és a jólét, az eszményi államrend, a jó és rossz törvények következményeinek konok kutatása, az _értelem_ keresése. Mindent összefüggéseiben vizsgál: a kormányzás formáit - melyek közül legjobbnak a köztársasági formát tartja -, a politikai intézményeket, a nevelést, a tulajdonviszonyokat, a háborúkat, hódításokat, az állam nagyságát és hanyatlását. ___Tiszta, világos stílusban és elegánsan megfogalmazott esszéje, persze, ma már nem minden megállapításában helytálló, de eleven marad sok-sok gondolata, s főleg az a meggyőző érvelése, hogy a politika végső és legfőbb célja nem az állam hatalmának, hanem az emberek boldogságának a biztosítása.

Károlyi Gáspár - A ​gönci prédikátor
A ​vizsolyi biblia kiadója a XVI. századi magyar szellemi élet egyik kiemelkedő alakja. Élete és munkássága a maga teljességében mégis ismeretlen a magyar olvasó előtt. Kötetünkben tehát közreadjuk Két Könyv című munkáját, amely, mondhatni, az első magyar protestáns történetfilozófiai tanulmány; arra keres választ Károlyi a múltban, mi az oka az 1500-as évek Magyarországa pusztulásának és szenvedéseinek. Szabó András utószavában fölvázolja Károlyi életét, és megrajzolja a bibliafordítás megszületésének körülményeit. A levelek, dokumentumok érdekes képet adnak nemcsak a nagy prédikátorról, hanem a korabeli hazai viszonyokról is; többek között Habsburg Ernő főherceg, Rákóczi Zsigmond, a Dobó és a Mágocsy család a szereplői a gönci és tállyai pap életének.

John H. Arnold - Történelem
John ​H. Arnold, a University of East Anglia középkorkutató és történetfilozófia professzora a múlt krimiszerűen izgalmas töredékei - egy középkori gyilkosság krónikája, egy 17. századi elhagyott nő segélykérelmi ügye, egy rabszolgának született, faji és nemi egyenjogúságért küzdő fekete nő beszédének dokumentumai - kapcsán mutatja be, hogy mi is a történelem, mire használhatjuk, mit tudhatunk meg belőle, és milyen szempontok alakították a történetírást az ókori görögök mesés történeteitől a későbbi korok nagy narratíváin át napjaink tudósainak történetszemléletéig. Arnold közvetlen hangú, sziporkázóan okos és szellemes könyve nemcsak a múlt kutatásának szerteágazó lehetőségeit és zsákutcáit mutatja meg az olvasónak, hanem a felfedezés izgalmát kínálva szembesít jelenünkkel, és benne önmagunkkal.

John Lukacs - A ​történelmi tudat, avagy a múlt emlékezete
John ​Lukacs történészprofesszor főművét, gondolatainak legteljesebb foglalatát tartja kezében az Olvasó. A szerző így ír könyvéről: A történelmi tudat nem történelemfilozófia, hanem annak fordítottja: egy sokoldalúan megalapozott és kifejtett történelmi filozófia. Nem a történelem szisztematikus megismerhetőségét, hanem épp ellenkezőleg, megismerésünk mély, ámde sok tekintetben nem szisztematikus történetiségét kívánja szemléltetni. Sok mindennel foglalkozik: történelmi tudatunknak a tizenhetedik század óta tartó fejlődésével; a ma már széles körben elterjedt történelmi gondolkodással; az okok alapproblémáinak szükségszerű újragondolásával, olyan hívságosabb dolgokkal egyetemben, mint a közvélemény és a néphangulat; "tény" és "fikció" valódi jelentésével; korunk történelmi hatóerőinek rangsorolásával, a legkevésbé fontostól (a közgazdaságtantól) a legfontosabbig (a gondolkodásig) terjedően; a kategóriák és tendenciák közti különbséggel, amely az emberi jellemvonásokig vezet, és magában foglalja a makacsul tovább élő nemzeti jellemvonásokat is; képzelet és emlékezet, sőt "evolúció" és történelem viszonyával; a történész és tárgya, vagyis a "megfigyelő" és a "megfigyelt" közötti óhatatlan kölcsönhatás immár esedékes belátásával, ami végső soron oda vezet, hogy a történelmi megismerésnek ez a szemlélete egybevág a kvantumfizika bizonyított megállapításaival, miáltal az úgynevezett újkor végén mélyen át kell gondolni a karteziánus és newtoni világképet. Az 1955-1968 között írt és 1985-ben átdolgozott kötet magyar fordítását Lukacs professzor átnézte, az eredeti angol szöveghez képest helyenként kisebb változtatásokat eszközölt, s a művet jelen formájában hagyta jóvá és kívánta magyar olvasói elé bocsátani.

Georg G. Iggers - A ​német historizmus
A ​német származású, Amerikában élő eszmetörténész a német politikai gondolkodás uralkodó hagyományának, a historizmusnak a kialakulását követi nyomon a felvilágosodástól napjainkig. Bemutatja, milyen kölcsönhatásban van az elmúlt két évszázad német történelmének hullámhegyeivel és -völgyeivel olyan nemes gondolkodók történelemkoncepciója, mint Herder, Humboldt, Ranke, Dilthey, Max Weber és Meinecke, hogy csak a legismertebbeket említsük. Immanens elemzéssel, fejlődésében vizsgálja a historizmust; alapos betekintést nyújt a tradíció legfőbb általános témáiba: a történeti megközelítés prioritásába, a politika és az állam központi jelentőségébe, az értékek relativizálódásának kérdésébe. Rámutat kissé mindig konzervatív, arisztokratikus, alapvetően a német nagyhatalmi törekvéseket támogató jellegére. Iggers a zárófejezetben képet ad a második világháború utáni német történetírásról, melynek történetszemlélete bizonyos mértékben újraközeledést jelent a nyugati gondolkodás racionalista, polgári demokratikus tradícióihoz.

Rugási Gyula - A ​pillanat foglya
Rugási ​Gyula tanulmánykötete filozófiatörténeti esszéket tartalmaz, hősei ismert nagyjai a filozófia egyetemes történetének (Kierkegaard, Bultmann, Löwith, Jonas és mások), ám az írások nemigen hasonlítanak a szokásos filozófiatörténeti dolgozatokhoz. A szerző részint nagyon egyénien, részint a legújabb nyugati filozófiatörténeti trendeket követve nem bemutatja, nem tárgyalja, nem ismerteti az adott bölcselő szerzőket, hanem párbeszédre lép velük, saját, kiérlelt filozófiáját szembesíti az övékkel, illetve olyan kérdéseket intéz a személyekhez és śuvrejeikhez, amelyekre annak idején azok nem is gondolhattak, és - lám - mégis válaszoltak. A kitűnő, igen magas szellemi rangú esszékötet csak - a filozófiában alaposan iskolázott olvasóknak ajánlható.

Robin G. Collingwood - A ​történelem eszméje
R.G. ​Collingwood (1889-1943) filozófus, történész és élvonalbeli régész volt. 1935 és 1941 között Oxfordban a metafizikai filozófia professzoraként tevékenykedett.Könyve, amely posztomuszként jelent meg a huszadik századi polgári történelemfilozófia immár klasszikussá vált műve. Első, terejdelmesebb része áttekintést nyújt a történetírás történetéről és módszereinek fejlődéséről az antikvitástól a huszadik századig. A második, befejezetlen maradt rész, amelyet az angol kiadó a szerző egyéb írásaiból átvett kiegészítésekkel látta el, Collingwood történetfilozófiájának szisztematikus összefoglalója. Ez a filozófia, bár eredeti alkotásnak tekinthető , sok rokonságot mutat a szellemtudományi irányzatokkal, különös képpen Croce nézeteivel. A szerző szerint a történelem nem könyvekben és dokumentumokban él, hanem csakis a történész elméjében, aki a dokumentumokat elbírálja és értelmezi, ezáltal mintegy újraéli és újjáéleszti a vizsgált szellemi áramlatokat. E felfogással összhangban Collingwood mindenekelőtt a történetírás autonómiáját, a természettudománytól való függetlenségét kívánja bizonyítani, nagy ismeretanyag birtokában, egyszerű, világos élvezetes stílusban.

Nyikolaj Bergyajev - A ​történelem értelme
Nyikolaj ​Szergejevics Bergyajev (1874-1948), a nagy orosz gondolkodó, a filozófia művésze és rendszerteremtő művelője, az "orosz Hegel" rendkívül gazdag életművének, eddig magyar nyelven nem olvasható darabját adjuk most az olvasók kezébe. Bergyajev újfajta személetmódjával nemcsak a szűken vett vallásfilozófiát gazdagította, de termékenyítőleg hatott a francia egzisztencializmusra is. Munkássága Közép-Európa számára jószerivel még felfedezésre vár. "Az orosz kommunizmus értelme és eredete" és "Dosztojevszkij világszemlélete" című kötetei után most egy korai, 1919-20-ban keletkezett, már berlini emigrációja alatt megjelent, Bergyajev alapvető történetfilozófiai gondolatait magában foglaló művet vehetünk kezünkbe, melyben a szerző egy olyan átfogó, vallásos történetfilozófiai rendszer felépítésére tesz kísérletet, mely ontológiai alapokra építkezve, a metafizika kategóriáit alkalmazva kísérli meg a történetiség lényegének megfogalmazását, az idő fogalmának vallásfilozófiai aspektusokkal gazdagított megragadását, majd a világtörténelem menetét a hellenizmus-zsidóság-kereszténység egymáshoz való viszonyaként és evolúciójaként értelmezni.

Sir Thomas More - Utopia
In ​"Utopia", More paints a vision of the customs and practices of a distant island, but Utopia means 'no place' and his narrator's name, Hythlodaeus, translates as 'dispenser of nonsense'. This fantastical tale masks what is a serious and subversive analysis of the failings of More's society. Advocating instead a world in which there is religious tolerance, provision for the aged, and state ownership of land, "Utopia" has been variously claimed as a Catholic tract or an argument for communism and it still invites each generation to make its own interpretation.

Gazdag László - A ​fejlődés természete
„(…) ​Nem történelemkönyvet tart a kezében az olvasó, nem is filozófiai művet, nem közgazdaságtant, illetve ezt is, azt is. „Történelemfilozófiaként” lehetne meghatározni a műfajt, amely a történelemtudomány, a bölcselet és a gazdaságtan határterületén, érintkezési pontján „működik”, kutat. Egyrészt valóban egyfajta világtörténeti áttekintést kap az olvasó, természetesen csak dióhéjban, a fő történelmi csomópontokra koncentrálva, másrészt újraértelmezünk alapfogalmakat, mint például a fejlődést. (…)” (a Szerző)

Tony Judt - Balsors ​ül e tájon
Valami ​alapvetően nincs rendben azzal, ahogyan ma élünk. Valami alapvetően elromlott a világunkban! Az elmúlt évtizedek kiemelkedő történésze, a 2010-ben elhunyt Tony Judt nemcsak azt mutatja be történelmi, közgazdasági és lélektani szempontból is izgalmas elemzéseivel, hogyan jutottunk a jelenlegi vészterhes helyzetbe, hanem új gondolkodási kereteket is kínál: egy alternatívát miután napjaink nagy problémáját éppen az alternatívanélküliségben látja. Mintha tökéletesen tehetetlenek volnánk a ránk zúduló mind újabb válságokkal szemben. A világ fejlett országai manapság versengve bontják le mindazt, ami a második világháború után létrejött társadalmi szerződés talaján megvalósult: a szociális, gondoskodó államot, mely sokáig megakadályozta a társadalom szövetét kikezdő túlzott vagyoni különbségek kialakulását. A mérsékelt baloldal (a szociáldemokrácia), úgy tűnik, vereséget szenvedett: mindenhol defenzívában van, és semmit sem tud szembeállítani a hatékonyságra és egyéb gazdasági-pénzügyi tényezőkre hivatkozó érvelésekkel szemben, sőt maga is a neoliberális gondolkodás foglya lett. Tony Judt e bénult baloldalnak olyan új, egyszerre realista és lelkesítő szemléletet vázol fel, mely visszahelyezné jogaikba a szociáldemokrácia már-már elfelejtett értékeit: a társadalmi igazságosságot, a közösség eszméjét, az egyenlőséget. Közelgő halála előtt egy nagyszerű gondolkodó józan szenvedéllyel igyekszik rábeszélni az újabb nemzedéket, hogy az egyéni anyagi érvényesülésen túl a közösség ügyeivel is foglalkozzék: a történelemnek nincs vége, igenis érdemes gondolkozni azon, hogyan lehetne jobb államot, jobb kormányzati formát létrehozni és élhetőbb életet mindannyiunk számára.

Spiró György - Mikor ​szabad ölni?
Spiró ​György esszéi sokarcúak: akad köztük önéletrajzi visszaemlékezés, műelemzés, politikai disputa, irodalmi portré, olvasónapló, kultúrtörténeti áttekintés, történetfilozófiai töprengés. Ekképpen olvashatunk gyerekkorának fontos olvasmányélményeiről, meghatározó szellemi találkozásairól, színházi műhelytitkokról, egyszeri művészeti csodákról és visszatérő politikai trükkökről, végül a különlegesnek tűnő járványok általános társadalmi-történelmi következményeiről. A Hamlethez kapcsolódó erős cím (Mikor szabad ölni?) szellemében a Spiró-esszék empatikus és okos ajánlatok arra nézvést hogyan lehet szabadon gondolkodva élni.