Ajax-loader

'francia történelem' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Robert Merle - Mesterségem ​a halál
A ​Führer, Adolf Hitler egyszer s mindenkorra meghatározta, mi az SS becsülete, s meghatározását elitcsapatai jelmondatává tette. "Becsületed - mondta - a hűség." Azóta minden tökéletesen egyszerű és világos. A katonának nem kell többé lelkiismereti kérdésekkel bajlódnia. Elég, hogy hűséges, egyszóval engedelmeskedik a parancsnak.

Pierre La Mure - Moulin ​Rouge
Toulouse-Lautrec ​élete - aki gyermekkorában nyomorékká vált, s aki csak mérhetetlen akaraterejének és szívósságának köszönhette, hogy kivételes művészi képességeit ki tudta bontakoztatni - valóban hálás téma a regényírónak. S Pierre la Mure kezén nem sikkad el az a lehetőség, amelyet témája nyújt: színes meseszövés, jó karakterábrázoló készséges, éles szeme, amely felfedezi a századvégi párizsi élet jellegzetes vonásait, együttérzése, melyen nyomon kíséri könyve hősének küzdelmes fejlődését - mindez biztosítja, hogy az olvasó érdeklődése nem lankad. A Montmartre, a műtermek, az éjszakai mulatók életét - amelynek művészi ábrázolása oly döntő hangsúllyal szerepel Toulouse-Lautrec életművében - a könyv szerzője a regényíró eszközeivel állítja elénk. De eközben módot talál arra is, hogy az akkori párizsi művészeti élet egyes kiemelkedő alakjai - Vincent von Gogh, Oscar Wilde, Yvette Guilbert, Sarah Bernhardt, Emile Zola és mások - itt-ott felbukkanjanak a könyv lapjain.

Robert Merle - Francia ​história
Valóságos ​írói rekordot állított fel a Magyarországon is rendkívül népszerű, világhírű francia szerző. Tizenhárom izgalmas, fordulatos regényben dolgozta fel a francia történelem egyik legmozgalmasabb, legviharosabb időszakának, a XVI. század végének és XVII. század elejének, a hugenották, az első Bourbonok, Navarrai Henrik, Medici Mária, XIII. Lajos és Richelieu korának történetét. A regényfolyam főhőse a szenvedélyes és gáláns Pierre de Siorac lovag, a reneszánsz típusú, okos, nemes lelkű és finom érzésű katona-polgár-értelmiségi arisztokrata figura, aki lépten-nyomon veszedelmes kalandokba keveredik, és mindig ott van, ahol a korabeli történelmet alakítják, és ahol "libben a szoknya". Mert Pierre de Siorac nemcsak a királyoknak, hadvezéreknek, főpapoknak és nemesuraknak, hanem az előkelő szépasszonyoknak is nagy barátja. Nem csoda hát, hogy sokszor eszére, szívére, diplomáciai érzékére és kardjára egyaránt szüksége van, hogy kivágja magát szorult helyzetéből. A Francia história című, 13 kötetes regényfolyam első darabja.

Georges Duby - Emberek ​és struktúrák a középkorban
Az ​i. sz. 1000. év utáni Európában egyre jobban szembetűnik a bőség sokféle megnyilvánulása: a demográfiai emelkedés, a városok és az árucsere újraéledése, a politikai rend megerősödése csakúgy, mint a kulturális virágzás. Mindez és a középkori Európa egész fellendülése kétségkívül - Fernand Braudel kifejezésével szólva - "mezőgazdasági sikerből" fakad.

Covers_9685
elérhető
8

Jevgenyij Tarle - Napóleon
A ​világtörténelemnek kétségtelenül egyik legkiemelkedőbb alakja volt Bonaparte Napóleon, aki egyszerű korzikai tüzértisztből lett egy hatalmas világbirodalom félelmetes ura. Napóleon nemcsak kiváló katona volt, hanem kiemelkedő államférfi is a maga korában . Tarle könyvének óriási érdeme, hogy a hadvezér és államférfi bemutatása mellett rávilágít Napóleon emberi természetére is, igyekszik megmutatni, hogyan futott be olyan rövid idő alatt olyan szédületes karriert, s mik voltak az okai vannak, hogy rettegett világbirodalom olyan hirtelen összeomlott, s végül Napóleon száműzetésben fejezte be életét.

Octave Aubry - Napóleon ​magánélete
Ha ​Napóleon nevét olvassuk vagy halljuk, diadalmas csatái jutnak eszünkbe, a fényes párizsi koronozás és csúfos oroszországi visszavonulás, Korzika és Szent Ilona szigete. De mit tudunk a becsvágyó fiatal tüzértiszt, a konzul, a császár szerelmeiről, barátságairól, családjáról, nővéreinek és fivéreinek pikáns részletekben sem szűkölködő szerelmi életéről? Octave Aubry francia író és történész ebben a könyvében regényes fordulatokkal, gazdagon, színesen és izgalmasan eleveníti meg a Buonaparte-család történetét, Napóleon két feleségének, Joséphine de Beauharnais-nak és az osztrák Mária-Lujzának alakját, megismertet azokkal a nőkkel is, akikhez Napóleont házasságon kívüli kapcsolat fűzte: Désirée de Claryval, George kisasszonnyal, Maria Walewskával - a nemcsak hadvezérként és uralkodóként, hanem férfiként is szenvedélyes Napóleon szerelmeivel.

Juliette Benzoni - A ​vásárcsarnokok királya
Folytatódik ​L’Isle kisasszony tragikusan indult és fordulatokban később sem szűkölködő élete, s vele együtt Beaufort hercegé – a „vásárcsarnokok királyáé” –, a hű barátnőé, Marie de Hautefort-é, no és nem utolsósorban az intrikus királyi udvaré. Találkozhatunk Ausztriai Annával, aki immár a trónörökös, a későbbi Napkirály édesanyja, XIII. Lajossal, a betegeskedő Richelieu és az őt felváltó Mazarin bíborossal, s a gonoszt megtestesítő Laffemas-val. A személyes sorsok és kalandok mögött a harmincéves háború végnapjai dúlnak, elindul az úgynevezett Fronde-mozgalom, és eljön az 1648-as párizsi lázadás napja is. A regény tíz év történetét öleli fel – akik örömüket lelték az Államtitok-sorozat első kötetében, A királyné hálószobájában, ezúttal sem csalódnak.

Maurice Druon - Az ​elátkozott királyok I-III.
Az ​I. kötet a Vaskirály Szép Fülöp uralmának utolsó szakaszát dolgozza fel lebilincselően. A király már megfékezte a feudális nagyurak harcos gőgjét. legyőzte a flamandokat, legyőzte az angolokat Aquitániában, még a papságot is legyőzte, s erőszakkal Avignonba telepítette. E higgadt és kegyetlen uralkodó egyetlen célt követett: meg akarta teremteni az egységes Franciaországot. Szép Fülöp halála után a franica trónra legidősebb fia, X. Lajos került. Környezete Civakodó Lajosnak nevezi. Képtelen a nehezen, annyi áldozattal helyreállított rendet fenntartani. A király egyetlen gondja: szabadulni akar hűtlen feleségétől, és új házassága révén biztosítani akarja az örökösödés rendjét. A bárók ligája új erőre kap, a király támogatásával vissza akarja szerezni a nemesség régi kiváltságait. Szép Fülöp egykor mindenható minisztere, Marigny, a Vaskirály nélkül képtelen megbirkózni a marakodó, kapzsi nagyurakkal. A klikkek egymás torkának esnek. A jól kiépített központi államszervezet meggyengül. A házasságtörésért fogságban tartott királynét a börtönben megfojtják, X. Lajos végre elveheti Károly Róbert magyar király húgát, Magyarországi Klemenciát. Avignonban pedig új pápa választására készülődnek, de az éhínségen már senki úrrá nem lehet. Átok sújtja az országot, csak Civakodó Lajos boldog. Ő elérte a célját.

Jevgenyij Tarle - Talleyrand
Talleyrand ​volt az, aki - egyik kortársának szellemes aforizmája szerint - mindenkit eladott, aki megvásárolta őt. Püspök volt az ancien regime-ben, a Nemzetgyűlés elnöke a forradalom idején, Brumaire egyik előkészítője és Napóleon külügyminisztere a konzulátus és a császárság alatt, majd elárulta császárát és a restauráció külügyminisztere lett. Élete alkonyán még tevékenyen részt vett a Bourbonok megbuktatásában és Lajos Fülöp nagy befolyású londoni követeként fejezte be közéleti pályáját. Tegyük hozzá, hogy pályafutását koldusszegényen kezdte, egész életében szórta a pénzt kártyára, nőkre, fényűző életre, s mikor meghalt, mérhetetlen vagyont hagyott családjára. Megvesztegetési és tőzsdei ügyleteiről már a kortársak legendákat meséltek. Mi volt a titka ennek a sánta, rosszképű karrierlovagnak, aki mellesleg meghódította kora legszebb, legszellemesebb asszonyait is?

Émile Zola - Párizs ​gyomra
A ​Párizs gyomra a párizsi Vásárcsarnok regénye. Ellendarabja Victor Hugo A párizsi Notre-Dame-jának. Ahogy Hugo, a francia romantika atyja, a középkor szellemét próbálja visszavarázsolni a Notre-Dame-nak, ennek a templom-ősnek a felidézésével, úgy idézi meg Zola, az irodalmi naturalizmus magvetője, a modern Vásárcsarnok szellemét, hogy hirdesse az új művészetet, a begyöpösödött nyárspolgári ízlés ellen lázadó impresszionizmust. A harsogó színekben, vad zsivajokban és émelyítő szagokban tobzódó hatalmas Vásárcsarnok a színtere annak a társadalmi-politikai konfliktusnak, amely a Cayenne-ből menekült forradalmár, Florent és az élet nyárspolgári örömeit élvező, kövér hentesmesterné, a \szép Lisa\ között feszül. Két világnézet, két magatartás, két jellem ütközik itt meg. Ellentétük Zola tollán a Soványak és Kövérek allegorikus párviadalává tágul, és a \sovány\ Florent vereségéhez vezet. Zola, az elnyomottak, az üldözöttek ügyének bátor szószólója ezzel a művével is elszántan harcol a társadalmi haladásért, és leleplezi a második császárság burzsoáziájának undorító, szemforgató nyárspolgári \tisztességét\.

Benedek István - Párizsi ​szalonok
XV. ​Lajos egyfelől az udvari intrikák és kegyencek, Pompadur és du Barry kora, másfelől a francia forradalmat szellemileg előkészítő "filozófusok" kora. Ma távolból és leszűrten látjuk azokat az erőket, amelyek közt ő otthon volt, a történelem kissé leegyszerűsíti az összefüggéseket, ítéleteiben sommás, osztályozásában végletes: valaki vagy ide tartozik, vagy oda. A valóság ennél sokkal komplexebb: ezt akarom Lespinasse kisasszony életrajzán át bemutatni.

Bajomi Lázár Endre - Arpadine
Bajomi ​Lázár Endre írja új könyvéről: "Több mint négy évtizedig forgattam a magyar-francia kapcsolatok mezején toll-fegyverem az írók, műfordítók és hírlapírók regimentjében. Most, veteránkorban, magam adományoztam magamnak a nyomozói sarzsit és a kutatói rangot. Kötetemet egy jelképes keresztnév védnöksége alá helyezem, amely Tinayre asszony, a hazánkba menekült kommünhősnő leveleiben bukkant fel, s egy Nagy Károly-i »franciabolond« honleányé volt, akinek szülei gyöngéd odaadással vették körül a számkivetetteket. A dicső magyar vezér neve nőnemű francia raggal tehát nem az én »kitalálmányom«, hanem valóságos személyé volt, mint ahogyan valóban élt és küzdött többi hősöm is: a Lajos-Fülöp trónjára ülő Garay Antal; a Montmorencyban gyülekező negyvennyolcas emigránsok; a Csatorna-szigeteken, a »száműzöttek Mekkájában« Victor Hugót körülvevő Teleki Sándorék; a hosszú életét a magyar-francia kapcsolatok belterjes ápolásának szentelő De Gerandóné Teleki Emma; a párizsi Magyar Egylet vezetői; a kalandos életű Türr István; Reclus, a nagy földrajztudós és anarchista álmodozó; a vértanúhalált halt Victor Basch; Girault, Ady »furcsa párizsi isrnerőse« vagy Louise Michel, az Adyt szenvedélyes hírlapi himnuszokra ihlető másik francia forradalmár, és amint valóban élt és hősi halált halt Hevesi András ... Róluk szólnak ezek az írások, amelyeknek adatait nemcsak régi könyvekből, megsárgult újságokból, elfakult levelekből merítettem, hanem az unokák, dédunokák és más, még élő tanúk vaIIomásaiból is."

William Dietrich - Töviskorona
Ethan ​Gage, az amerikai kalandor, miután egy tornádóban elveszítette a feleségét, Franciaországba indul, hogy bosszút álljon az asszony haláláért. Mivel úgy tudja, Napóleon sodorta veszélybe a családját, valamint ő állt fia elrablása mögött is, merényletet tervez az Angliát megszállni igyekvő Bonaparte ellen, akit épp a közeljövőben akarnak császárrá koronázni. Noha a hatalom kíméletlenül felszámol minden összeesküvést, Gage mégis a királypárti összeesküvők oldalára áll. Szövetséget köt a veszedelmesen csábító, gőgös, rangjától megfosztott arisztokratával, Catherine Marceau grófnővel. Kalandos útjukat követően a francia partokon azonban olyan meglepetés várja, amire álmában sem gondolt... Gage hamarosan az események sűrűjében találja magát, és hol az egyik, hol a másik oldalhoz csapódva keresi a kiutat a történelem veszélyes és kaotikus útvesztőjéből. Ráadásul megbízást kap: derítse ki, hol rejtették el Albertus Magnus találmányát, amely a legenda szerint feltárja a jövő titkait - így nem csoda, hogy mind brit, mind francia oldalról nagy hatalmú emberek fenik rá a fogukat. Egy másik különleges tárgy pedig talán Napóleon megbuktatásának egyetlen eszköze lehet: a szent ereklye, a töviskorona... William Dietrich (A smaragdvihar, A dakotakód, A berber kalózok, A rosette-i kő, Napóleon piramisai) regényében újabb kalandokkal gazdagítja Ethan Gage életét. A hiteles történelmi tények, események leírása mellett meglepő fordulatokkal szövi tovább hősünk történetét, mindezt a korábbi regényekből már jól ismert, eredeti humorral fűszerezve.

Marian Brandys - Napóleon ​és a lengyelek
1808. ​november 30-án Somosierránál lezajlik Napóleon spanyol hadjáratának leghíresebb ütközete. A somosierrai győzelem a történetírás szerint a lengyel könnyűlovasság érdeme. Ez az elsöprő erejű, 6-8 perces lovasroham törte meg végül is a spanyolok ellenállását a szűk völgykatlanban. A Lengyel Légiók ekkor már tizenkét esztendeje ontották vérüket a Francia Köztársaság, majd Császárság ügyéért. De vajon volt-e értelme a lengyel katonák tízezreinek halálba menetelnie a francia zászlók árnyékában? Törődött-e Napóleon valójában a lengyelek érdekeivel? Mit jelentettek az Európa térképén akkor már nem létező Lengyelország számára a Légiók? S mit jelentenek ezek a harcok a lengyelek mai tudatában? Marian Brandys regényének középpontjában a könnyűlovasok egyik tisztjének, Jan Leon Hipolit Kozietulskinak alakja áll. Levelekből, emlékirat– és naplórészletekből, különböző dokumentumokból rajzolódik ki előttünk Kozietulski életútja, s közben megelevenedik a századelő varsói arisztokráciájának csillogó-viszálykodó világa, részesei leszünk a napóleoni hadjáratok röpítő lelkesedésének és kiábrándító mindennapjainak. Brandys Napóleon-portréja rendkívül érzékletes és rendkívül objektív; de az egész korszak arculatát meghatározó, népek reményeit felélesztő és összezúzó Napóleon vagy az édes Walewska grófnő mégis csak mellékszereplők. Mert a regény előterében mindvégig Kozietulski és bajtársai láthatóak, s nem csupán a somosierrai lovasroham hősi pózában, hanem elgyötörten, megalázottan is; a körülöttük-mögöttük kavarognak a lengyel történelem egyik legtragikusabb szakaszának megrendítő és elgondolkodtató eseményei.

Jean-Pierre Chabrol - A ​százezer garasos ágyú
A ​neves francia szerző e tanulságos regényében világtörténelmi fordulóponttal ismerteti meg az olvasót. A cselekmény színhelye a nagy francia polgári forradalom góca: Párizs. 1871-ben azonban immár nem a polgárság, hanem maga a nép, a munkásság ragadta magához a hatalmat - igaz, átmenetileg. Poroszország támadása után III. Napóleon rendszere összeomlott. A régi uralom nem tudta, később nem is akarta Párizst megvédeni a betolakodókkal szemben. Inkább nemzetét elárulva, saját kiváltságainak biztosítására összefogott az ellenséggel a honvédő harcra szólító, magát és a nemzeti érdeket lelkesen védelmező Párizs leverésére. A hatalmas népi honvédő mozgalom két tűz alá került! Százszoros túlerővel szemben, keserves harcba bukott el és lett halhatatlanná a Párizsi Kommün, a világ első munkáshatalma. Amit az uralkodó osztályok lehetetlennek tartottak, azt a harcos múltú főváros népe megkísérelte. Ezért döfte le alattomosan hátulról saját burzsoáziája. - A regény - színes krónika a kevésbé ismert nagy eseményekről, az ádáz küzdelemről, az ostromlott főváros köznapi életéről. Az olvasó a regény hősének naplójából megismeri a harcos nép történelmi tettét, gondjait-bajait, az iszonyú nehézségeket. A védők elkeseredésükben jóformán mindennel harcoltak. Réz híján gyűjtött garasokból még ágyút is öntöttek. Ez az ágyú a kötet címadója és szimbóluma. Marthe, az utca nagyszerű gyermeke pedig a forró indulat lobogó lángja, örök példakép.

Maurice Druon - Franciaország ​nőstényfarkasa / Liliom és oroszlán
Ez ​a kötet elsősorban Szép Fülöp lánya, Izabella királyné sorsával foglalkozik. Férje II. Edward angol király, aki néhány évi házasság után végképp fiúszeretői befolyása alá került. a királyné sorsa szégyen, megaláztatás, a perverz kegyencuralom ellen fellázadt lordok sorsa pedig a kivégzés. Közülük csak Mortimer menekül meg. A francia udvarba szökik, s hamarosan követi őt a királyné fiával. Izabella a lord szeretője lesz. Fegyvereseket toboroznak, és 1325-ben partra szállnak Angliában. Az angol nemesség melléjük áll, a király lemond kiskorú fia III. Edward javára, majd a felesége és Mortimer meggyilkoltatják. - Ismét találkozunk a lombard pénzemberekkel is, s Guccio Baglioni Párizsból Firenzébe viszi fiát, akiről más sem sejti, hogy valójában X. Lajos halottnak hitt gyermeke. A Liliom és oroszlán Az elátkozott királyok sorozat utolsó könyve. A szinte véletlenül uralomra kerülő első Valois-király, VI. Fülöp udvarában kivirágzik a lovagi élet. Robert d' Artois tovább harcol ősi birtokáért, méreggel, okirat-hamisítással, vízbefojtással - majd menekülnie kell. Közben Angliában Mortimer régens uralma ellen a főurak a kiskorú III. Edwarddal szövetkeznek. Mortimert meggyilkolják, a gyermeket váró Izabellát pedig száműzik. A nyughatatlan Robert d' Artois rábeszélésére III. Edward, anyja, Izabella jogán, igényt emel a francia trónra. Ezzel el is indul a százéves háború.

Robert Merle - Jó ​városunk, Párizs
Az ​okos, nemes lelkű, nyughatatlan Pierre Siorac meg angyali szép öccse kinőttek "csikóéveikből": az egyik orvos lett, a másik gyógyszerész, és visszatértek az imádott szoknyabolond apa és a savanyú hugenotta bácsi várába, a puritán, de édes otthonba. Ezzel indul Merle regényfolyamának harmadik kötete, mely az előzőkhöz hasonlóan önálló történet, csak főszereplői azonosak. De hőseink megint csak rövid ideig élvezhetik a szelíd délvidék békés és szorgos mindennapjait, a bájos okcitán nyelven beszélő várnép meghitt társaságát: viharos kalandok és megrázó szenvedélyek dúlják fel életüket, és egy váratlan esemény, amely Párizsba űzi őket. Kicsinyes ravaszkodókat és nemes, nagy egyéniségeket, tiszta szívű prostituáltakat és kényes udvaroncokat, vérben kéjelgő fanatizált kisembereket és koronás gyilkosokat dajkál ez a sokarcú, ijesztő és vonzó város, amelyet valósággal az olvasó tenyerébe tesz Merle, úgy rajzolja le templomról templomra, utcáról utcára, hídról hídra szerelmes gyöngédséggel, részvétteljes borzadállyal. Mert hősünknek itt kell megérnie az 1572. augusztus huszonegyedikére, Szent Bertalan neve napjára virradó éjszakát, az újkori történelem egyik leggyalázatosabb árulását és vérfürdőjét, amelyről a feluszított csőcselék úgy tudja, hogy üvdözül általa, nekünk azonban Merle világtörténelmi érdekösszefüggéseit is elárulja.

Kosáry Domokos - Napóleon ​és Magyarország
"A ​dráma két főszereplője közül az egyikről kitűnt, hogy a valóságban nem vállalja azt, amiről szavakban, kesergőn, fenyegetőzve, dicsekvéssel is, annyit fogadkozott. A másik pedig, akinek gesztusa oly hősinek, világot szakasztónak indult, de végül, tétován, a levegőben megállt... már kezdett pusztán pórul járt cselszövőnek látszani."

Maurice Druon - A ​Vaskirály
A ​világszerte ismert Maurice Druon számtalan nyelvre lefordított, nagy sikerű, hétkötetes regényciklusa, Az elátkozott királyok a XIV. századi Franciaországba, az utolsó Capetingek és a százéves háború idejébe kalauzolja az olvasót. A Vaskirály e sorozat első darabja, amely Szép Fülöp uralkodásának utolsó korszakát dolgozza fel lebilincselő történelmi hitelességgel és érdekfeszítő regényességgel. A király ekkorra már letörte a feudális nagyurak harcias gőgjét, legyőzte a flamandokat, megzabolázta az angolokat Aquitaniában, még a pápaságot is uralma alá hajtotta s erőszakkal Avignonba telepítette. E higgadt és kegyetlen uralkodó szeme elõőtt egyetlen cél lebegett: az egységes Franciaország megteremtése. Akaratával egyetlen hatalom merészelt szembeszegülni, a templomos lovagok rendje, de a Vaskirály e befolyásos, gazdag szervezet ellenállását is megtörte s a szolgálatába állította. S miközben Szép Fülöp az udvarban és a csatamezőkön ellenfeleivel és ellenségeivel harcol, az olvasó megismerheti az udvari életet, tanúja lehet a királyi családban elkövetett sorozatos házasságtöréseknek, a diplomáciai cselszövéseknek, az ármánykodásoknak. Ám egy napon Szép Fülöp meghal. A trónját és országát legidősebb fia, X. Lajos örökli. Hogyan alakul a sorsa az új királynak és Franciaországnak? Erre már a sorozat következő darabja adja meg a választ.

Anatole France - Jeanne ​d'Arc élete
"Harcias ​amazon, irgalmas Szűz, apáca, próféta, varázslónő, az Úr angyala, gonosz boszorkány - ki-ki a maga módján látta, saját vágyaihoz idomította képét. A jámbor lelkek határtalanul szelídnek és jónak, az isteni irgalom kifogyhatatlan edényének látták, az egyszerű emberek, saját képükre s hasonmásukra, egyszerűnek, a bárdolatlan és vad harcfiak a nevetségességig iszonyú óriáslánynak. Megpillanthatjuk-e valaha igazi arcát? Hiszen a kezdet kezdete óta, s talán az idők végezetéig a legendák csipkebozótba rejti."

Gál György Sándor - Kánkán
A ​Kánkán kikötővárosok matrózkocsmáiból indult el diadalútjára. Először Marseille-t és Toulont vette be rohammal, aztán a fővárost: Párizst. Kánkán zengett a báltermekben és a kültelki mulatságokon, a főurak palotáiban és a kispolgár szerény szalonjában. Végül megjelent a színpadon is, rikoltozva, egy bacchanália vad bakugrásaival rémisztgetve és gyönyörködtetve a publikumot. Offenbach Orfeuszában nyeri el végső "udvarképes" formáját. S e pillanattól kezdve a Kánkán több, mint holmi szilaj, fékevesztett tánc. Különös jelképe a Második Császárságnak, az aranyborjú körül örvénylő körtáncnak, e különös birodalomnak, melynek falait, alighogy felemelték, máris a korrupció, a kegyetlen önkényuralom és a pénz titkos erői repesztették szét. III. Napóleon Párizsa fölött ott zúg hát a Kánkán. Magával sodró, őrjöngő, extatikus tánc. Ritmusába a Danse Macabre feszültsége. Egy birodalom zenéje ez, mely táncolva, rikoltozva, pezsgős poharat emelve a magasba indul el Sedan, az összeomlás felé. A Kánkán regénye nemcsak Offenbach életét mondja el, hanem egy egész történelmi korszakét is.

Jean de Léry - Jean ​de Léry utazása Brazília földjére
1556. ​november 15-én a normandiai Honfleur kikötőjéből "a Király őfelsége költségén" felszerelt "három szép hajó" futott ki a nyílt tengerre, s útnak indult "Nyugat-India, azaz Brazília" földje felé. A hajók egyikén utazott az akkor huszonhárom éves protestáns prédikátor, Jean de Léry is, hogy néhány vállalkozó szellemű társával együtt majd a brazíliai "vademberek"-nek hirdesse "Isten igaz igéjét". A vállalkozás, nemcsak Léry életében, hanem a francia történelemben nagy kalandnak számít. Franciaország ugyanis ezekben az években gyarmatot akart alapítani a frissen felfedezett Brazíliában. A tervek, sem Léryé - a vadak megtérítését illetően -, sem a francia uralkodóosztályé - a gyarmatalapítást illetően -, nem sikerültek. De a néprajztudomány és az útleírás-irodalom egy rendkívül érdekes, értékes, és a mai napig olvasmányos művel lett gazdagabb. Léry utinaplója hiteles és igen élvezetes beszámoló a XVI. századi tengeri utazás viszontagságairól, kalóztámadásokról és éhínségről, a brazíliai emberevő indiánok életmódjáról, szokásairól, erkölcseiről, egyszóval mindarról, amit egy jó szemű és művelt megfigyelő akkoriban tapasztalhatott. Ebből adunk most - magyar nyelven első ízben - bő válogatást az Útikalandok olvasóinak.

André Maurois - A ​Varázsló
A ​világhírű francia író, André Maurois kötete a 19. századi, mágus életű François-René de Chateaubriand páratlanul izgalmas életregénye. A Varázsló, aki fiatalon nomád volt Amerikában és keresztény Jeruzsálemben, később miniszter, a restauráció alatt diplomata Rómában és Londonban, afféle igazi túlélőként mozgott a francia nagypolitika porondján – és ezzel a korabeli európai cirkuszba is belépőt nyert. Ki ez a vidéki fiú, aki előtt meghajlik a hatalom és az irodalmi szalonok fülledt szellemisége? Zseni vagy csak a szerencse fia? Diplomata vagy szélhámos? Lánglelkű író vagy a tettek embere? Katona vagy irodalmár? A hallatlanul izgalmas, krimielemekkel teleszőtt napi karriertörténet hátterében kibontakozik a forrongó Franciaország, a napóleoni idők intrikus időszaka, a Bourbon-restauráció szellemtörténete, a royalizmus visszaállításának gyatra kísérlete és ennek mozgatórúgói, majd a júliusi forradalom kirobbanásának filmszalagszerű története, a forradalomé, amely lángba borította Európát. Maurois, az életrajzregények mestere ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak, könyve lebilincselően izgalmas, igazi korszakregény a romantika Franciaországáról.

André Devigny - A ​halálraítélt megszökött
Franciaország ​náci megszállása idejét idézi fel ez az izgalmas történelmi regény, amely ugyanakkor dokumentumregénynek is felfogható. Ugyanis a francia ellenállási mozgalom legendás hősének, Devigny főhadnagynak emlékiratáról van szó, arról, hogyan sikerült a hősnek a hírhedt Montluc-erődből - kalandos úton - megszöknie. Nem túlzás, ha a cselekményt Monte Cristo If várából történő legendás kiszabadulásához hasonlítjuk...

Michael Pearson - A ​diadal könnyei
A ​Vercors – őstönk. A Rhone és az Isére folyók lapályos részei fölé tornyosuló fennsíkot horhosok szaggatják, hósipkás csúcsok csillognak fölötte, rengeteg erdők borítják, másutt csupasz sziklák szökkennek róla kinyújtott ujjakként a magasba. A német megszállás első évétől az ellenállók természetes erődje és búvóhelye volt, már akkor is legenda. Drámája több síkon mozog. A normandiai invázió hírére itt gyülekeztek az Ellenállás harcosai, polgári ruhában, meghatóan elavult fegyverekkel, s várták a dél-franciaországi partraszállást, amely egyre késett. De Gaulle algíri ideiglenes kormánya szólította fegyverbe a Vercors maquisard-jait, akiket végül a német túlerő szétszórt, megtizedelt, bujdosóvá tett. S a francia baloldal és jobboldal között máig tombol a vita: tudatosan áldozták-e fel bátor férfiak ezreit az algíri és a londoni szövetséges főhadiszállások. Hosszú volt az út, amíg a túlélők arcán végigcsordulhattak a diadal könnyei, s az elárult Vercors legendává magasodott.

Albert Mathiez - A ​francia forradalom
A ​valódi forradalmak nem érik be államformák és kormányok személyi kicserélésével, hanem gyökerükben alakítják át az intézményeket és más kezébe adják a tulajdont. Ezek a forradalmak sokáig észrevétlenül lappanganak, míg bizonyos előre nem látott körülmények folytán előtörnek a napvilágra. A francia forradalom is lassú, egy évszázadot meghaladó előkészület műve volt, s ellenállhatatlan sodrával egyaránt meglepte vezetőit és haszonélvezőit, valamint azokat, akik áldozatai lettek. Napról napra mélyült a szakadék a valóság és a törvények, az intézmények és az erkölcsök, a betű és a szellem között, s ebből a szakadékból tört fel a forradalom.

Agyupolka
elérhető
0

Armand Lanoux - Ágyúpolka
Armand ​Lanoux, a nálunk is ismert francia író hatalmas vállalkozásának első kötetét tartja kezében az olvasó. Az Ágyúpolka elsősorban a párizsi kommün előtörténetét, külső és belső előzményeit tárgyalja. Az előtörténet azonban Lanoux-nál nem szorítkozik a porosz-francia háború, a második császárság ábrázolására, hanem jóval több ennél: korrajz, gazdaság-, politika-, kultúr-, eszme-, sőt akár divat vagy konyhatörténet is egyben. Az író miniszterek előszobáiba, színházakba, lövészárkokba, főúri palotákba és polgári otthonokba, múltba és jövőbe - a mi jelenünkbe - kalauzolja olvasóját; már-már szinte "gyanús" részletességgel, fölényes mindentudással tájékoztat bennüket mindenről, aminek csak tárgyához köze lehet. Módszerét egyértelmű siker koronázza: belátjuk, hogy a középkornak, a nagy francia forradalomnak, a 48-as forradalmaknak, a két világháborúnak vagy a 68-as májusi eseményeknek éppúgy közük van tárgyához, mint a közvetlen kortörténetnek; az események és az egyes emberek története, a forradalom és a legközvetlenebbül mindennapi élet, erkölcs és politika elválaszthatatlan egymástól.

Ferenczi László - Voltaire-problémák
A ​francia forradalmat és az ipari forradalmat megelőző századot olykor Voltaire századának nevezik. Voltaire 1694-ben született, és 1778-ban halt meg, két évvel az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat után és tizenegy évvel a Bastille lerombolása előtt. Húsz biblia terjedelmű életművét mintegy hatvan év alatt alkotta meg. Az írást társadalmi-politikai aktusnak tekintette, és nemcsak igényelte, hanem ki is vívta a jgot, hogy az író a világ dolgaiba beleszólhasson. Mint Paul Valéry mondotta róla, az írott szó hatósugarát nagymértékben megnövelte.

Jean Sanitas - Egy ​nap és egy éjszaka
Sanitas ​regénye szenvedélyes vallomás a francia hazafiak ellenállásáról, azoknak a férfiaknak és nőknek, időseknek és fiataloknak a küzdelméről, akik a német megszállás alatt minden veszélyt és kockázatot vállalva szembefordultak hazájuk leigázóival. A regényt szubjektív élmény teszi megdöbbentővé és meggyőzővé. Egyik szereplője ugyanis maga az író, aki tizenhat évesen került - apjával és bátyjával együtt - a Gestapó kezébe. De a többi alakja sem az írói fantázia szülötte. Valamennyien cselekvő részesei voltak a harcnak, és az író - hozzájárulásukkal - az igazi nevükön szerepelteti őket. Megtörtént események láncolata a regény, amelyeket Sanitas nagy művészi erővel egy napba és egy éjszakába sűrített.

Fouche
elérhető
3

Stefan Zweig - Fouché
Napóleon ​rendőrminisztere, Joseph Fouché a francia forradalom és császárság korában, ennek a kiemelkedő egyéniségekben, bámulatos karrierekben olyan gazdag időszaknak egyik legérdekesebb alakja. A kolostori matematikatanár szélsőséges jakobinusként szerepel a konvent idején, de később részt vesz Robespierre megbuktatásában; támogatja a direktóriumot, de azután habozás nélkül Bonaparte tábornok mellé áll, kiszolgálja mindaddig, amíg Napóleon hatalmas; amint gyöngül, Fouché, immár Otranto hercege és többszörös milliomos, habozás nélkül a Bourbonok hívéül szegődik. Ennek a meggyőződés nélküli, jellemtelen, számító embernek csupán egyetlen szenvedélye van: a hatalom. Mindent és mindekit elárul, minden irányzatot hajlandó szolgálni, csakhogy hatalmon maradhasson, részt vehessen a cselszövényekben, a diplomáciai sakkjátékban. - Zweig, a világhírű osztrák író magasrendű művészi eszközökkel, mély lélekismerettel rajzolja meg az erkölcstelenség e "zsenijét", korának "szürke eminenciását".

Fekete Sándor - Így ​élt Napóleon
Fekete ​Sándor 1963 és 1975 között az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa. Ezekben az években jelennek meg alapművei a Petőfi-kutatás tárgykörében, valamint népszerű, ismeretterjesztő munkái a reformkor nagy alakjairól, Széchenyiről, Kossuthról, valamint a nagy francia forradalomról. Fekete Sándor műve, a jól ismert "Így élt..." sorozat egyik tagja.

Kovács Endre - Az ​örök fogoly
A ​romantikus nevű Roméo Blanqui talán kétszer-háromszor bukkan fel e könyv lapjain. Nevét azért említjük, mert tudjuk róla, hogy a félárva fiú nem értette meg forradalmár apját, sőt restellte is, hogy örökösen fogoly. Auguste Blanqui valóban 33 hosszú esztendőt töltött a mindenkori Rend tömlöceiben, várbörtöneiben. Már negyvenévesen így nevezték: az Öreg. S az Öreg részt vett korának minden világot megrázó eseményében, az 1830. évi dicső júliusi napoktól az 1848 februári forradalomig és a Párizsi Kommünig. Auguste Blanquit a tett emberének, ösztönös forradalmárnak és örök konspirátornak tartják, aki nem sokat törődött a forradalom elméletével. Ez azonban nem igaz. A hosszú börtönévek persze megkeserítették, de az örökké nyugtalan, töretlen jellemű kis ember műveit volt, elméletileg képzett. A rácsos ablakok mögül a bársonyos kék eget fürkészve a végtelen fogalmán töprengett - s harmincmillió sápadt francia fölszabadításán.

Kollekciók