Ajax-loader

'antiszemitizmus' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


David Duke - Ébredésem
Az ​Ébredésem egy önéletrajzi formában megírt értekezés. A faji felfogáshoz vezető utam története, amelyet fiatalemberként az 1960-as évek közepén kezdtem meg. Alapfelfogásom nagy része ennek az évtizednek a végére már kirajzolódott, ám az emberfajtákkal kapcsolatos tudásom nagyban elmélyült az elmúlt 30 év során. Az 1960-as évektől nagy mennyiségű új tudományos és politikai anyag vált hozzáférhetővé. A megértéshez vezető utam elbeszélése során nem akarom azt a benyomást kelteni az olvasóban, hogy az általam idézett adatok és tanulmányok már a ‘60-as években is megvoltak. Elbeszélésembe jelenkori adatokat és dokumentációkat is beleszövök, így az olvasó a legfrissebb információkból is nyerhet. ... Ez a könyv megkérdőjelezhet számos, manapság bevett hiedelmet az olvasóban. Éppen ezért csatolok sok-sok idézetet a főbb tekintélyektől ahelyett, hogy csak utalnék rájuk. Sokkal erőteljesebben szólnak, mint az én észrevételeim, így ezeket a szövegben behúzom és megvastagítom. Az örökké vitatkozó zsidó kiadványokra való tekintettel szándékosan és elsődlegesen zsidó forrásokat használok. Arra bátorítom Önt, hogy nézze át ezeket alaposan, mert bámulatba fogják ejteni. Az emberfajták témájában tett ébredésem elbeszélése során bepillantást engedek Önöknek a valódi világba, amelyet oly sokáig elsötétített a sajtó. Bárcsak népünk túlélésének tudományos és politikai alapját jelentené, és bárcsak útjelző lenne a csillagokba vezető evolúciós utunkon!”

Endre László - A ​zsidókról
Endre ​László a magyar fajvédelmi gondolat megalkuvást nem ismerő harcos egyénisége volt a 30-40-es években. A közéletben, mint Gödöllő főszolgabírája, majd Pest vár-megye alispánja és végül a Szálasi-kormány belügyi államtitkára volt közismert. Közéleti pályáján messzemenően támogatott minden nemzeti mozgalmat, gondolatot, mely az erkölcsi megújulást, az elrabolt országrészek visszaszerzését és a zsidóság korlátlan hatalmának megtörését tűzte ki célul. A magánéletben és a közéletben egyaránt maradéktalanul megvalósította a hungarista életelvet: "A Nemzet szolgálatában meg lehet halni, de elfáradni soha!" Ezért a háború befejeztével a talmudi gyűlölettől őrjöngő zsidóság a "magyar háborús bűnösök listavezetője" titulust adományozta neki, ami természetesen akasztófával járt együtt. Búcsúlevelében így írt a perről: "A per tartalmi részével nem sokat törődtem. Mindazt, ami igaz volt s rám nézve terhelő, nyíltan bevallottam, még azt is, ami bizonytalan volt. azt tagadtam csak, ami becstelenség, embertelenség lett volna, ha elkövetem, de soha sem követtem el. Két hamis tanú, három érdekelt tanú lett volna hivatott ennek valószínűsítésére. Még így sem sikerült. ...az utolsó szó jogán felszólalásomnál saját védelmem helyett támadásba mentem át és egy óra húsz percen keresztül világítottam meg a zsidó veszélyt a majdnem kizárólag zsidó hallgatóság előtt. Tartozom az elveknek azzal is, hogy kegyelmet nem kértem ezektől az ellenségektől." Vitéz Endre László emléke előtt a kiadó a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei hitelességét bizonyító munkája újrakiadásával rója le tiszteletét.

Lévai Jenő - A ​pesti gettó története
Lévai ​Jenő gazdag dokumentum-idézetekkel alátámasztva írja meg a budapesti gettó történetét ebben a könyvében. Megtudhatjuk a műből, milyen sok szenvedést éltek át azok, akiket bekényszerítettek a gettó falai közé, milyen tervek voltak arra nézve, hogy a gettó teljes lakosságát megsemmisítsék, és minek, kiknek volt köszönhető, hogy a gettó nem jutott a teljes pusztulás sorsára.

Thomas B. Kirsch - A ​jungiánusok
Végre ​magyarul is olvasható a Carl Gustav Jung svájci pszichiáter követőiről elnevezett nemzetközi mozgalom, a jungiánusok hiteles története. A könyv nyomon követi az analitikus pszichológia fejlődését és legfontosabb képviselőinek útját a XX. század elejétől napjainkig, Zürichből a világ legkülönbözőbb sarkaiba is, és segít képet alkotni a mozgalom jelentőségéről. Az olvasó számára érthető módon ír a freudi és a többi mélylélektani iskolával való kapcsolatokról, a különbözőségekről, és segít megérteni azt is, hogy ezek az irányzatok miért közelednek napjainkban újra egymáshoz. Történetileg és szociálpszichológiailag is izgalmas, ahogyan a különböző országokban megalakultak az egyes szakmai társaságok, és többek között a könyv olyan, eddig tabunak számító témákat is tárgyal őszintén és tényszerűen, mint Carl Jung kapcsolata a nácikkal és a zsidókkal vagy az antiszemitizmus vádja. A könyvben egy kis fejezetet kapott a magyar jungi mozgalom története is, de a könyv magyar nyelvű megjelenésének még inkább az adja különös aktualitását, hogy a Magyar C.G. Jung Analitikus Pszichológia Egyesülete 25 éves fennállás után, de végül szintén csatlakozott a Nemzetközi Analitikus Pszichológia Egyesülethez.

Markus Zusak - Die ​Bücherdiebin
Selbst ​der Tod hat ein Herz … Molching bei München. Hans und Rosa Hubermann nehmen die kleine Liesel Meminger bei sich auf – für eine bescheidene Beihilfe, die ihnen die ersten Kriegsjahre kaum erträglicher macht. Für Liesel jedoch bricht eine Zeit voller Hoffnung, voll schieren Glücks an – in dem Augenblick, als sie zu stehlen beginnt. Anfangs ist es nur ein Buch, das im Schnee liegen geblieben ist. Dann eines, das sie aus dem Feuer rettet. Dann Äpfel, Kartoffeln und Zwiebeln. Das Herz von Rudi. Die Herzen von Hans und Rosa Hubermann. Das Herz von Max. Und das des Todes. Denn selbst der Tod hat ein Herz. „Die Bücherdiebin“ ist eine Liebesgeschichte, eine Hommage an Bücher und Worte und eine Erinnerung an die Macht der Sprache, die im Roman von Markus Zusak viele Facetten zeigt: den lakonisch-distanzierten Ton des Erzählers, Poesie und Zuversicht – und die reduzierte Sprache der Nazipropaganda.

Tony Judt - The ​Burden of Responsibility
Using ​the lives of the three outstanding French intellectuals of the twentieth century, renowned historian Tony Judt offers a unique look at how intellectuals can ignore political pressures and demonstrate a heroic commitment to personal integrity and moral responsibility unfettered by the difficult political exigencies of their time. Through the prism of the lives of Leon Blum, Albert Camus, and Raymond Aron, Judt examines pivotal issues in the history of contemporary French society—antisemitism and the dilemma of Jewish identity, political and moral idealism in public life, the Marxist moment in French thought, the traumas of decolonization, the disaffection of the intelligentsia, and the insidious quarrels rending Right and Left. Judt focuses particularly on Blum's leadership of the Popular Front and his stern defiance of the Vichy governments, on Camus's part in the Resistance and Algerian War, and on Aron's cultural commentary and opposition to the facile acceptance by many French intellectuals of communism's utopian promise. Severely maligned by powerful critics and rivals, each of these exemplary figures stood fast in their principles and eventually won some measure of personal and public redemption. Judt constructs a compelling portrait of modern French intellectual life and politics. He challenges the conventional account of the role of intellectuals precisely because they mattered in France, because they could shape public opinion and influence policy. In Blum, Camus, and Aron, Judt finds three very different men who did not simply play the role, but evinced a courage and a responsibility in public life that far outshone their contemporaries. "An eloquent and instructive study of intellectual courage in the face of what the author persuasively describes as intellectual irresponsibility."—Richard Bernstein, New York Times

Braun Róbert - Holocaust, ​elbeszélés, történelem
„Azt ​vélelmezzük, hogy folyamatos kölcsönhatás érvényesül a múlt és a jelen elbeszélései mint különböző valóságkonstrukciók hálója között. (…) [A] >>tények<<, >>reprezentáció<< és >>történeti igazság<<, végső soron pedig a múlt valósága és a történeti elbeszélés >>valósága<< közötti referenciális kapcsolat csupán legitimációs hivatkozás; múlt és jelen közötti hatások nem egyirányúak (nem csupán a múlt felől mutatnak a jelen felé); végső soron a történettudomány jelen tárgyához, a megjelenítés formájához, referenciális és legitimációs viszonyaihoz, céljához, hatásaihoz reflektálatlanul viszonyuló formájában – minden adaptációs igénye és változtatása ellenére – végérvényesen elavult. (…) Adatok sokasága bizonyítja, hogy a holocaust során elkövetett cselekedetek valóságosak voltak: a milliók halála nyomán támadt űr elég bizonyíték. A holocaustnak nevezett múltbéli eseménysorozat alkalmával megélt tapasztalat és az azzal kapcsolatos emlékezet minden formája tiszteletet parancsol, különös, megértő figyelmet követel. Másfelől úgy tűnik, hogy éppen ezen élmények megélt valósága és mélysége, szélsőséges politikai, morális és intellektuális hatása okán a történeti megjelenítés ellentmondásai a holocaust kapcsán élesebben mutatkoznak, mint más történeti események kapcsán.”

Gerő András - Se ​nő, se zsidó
A ​helyszín: az Osztrák-Magyar Monarchia, s azon belül is német Ausztria. Az idő: a XIX-XX. század fordulója, a századelő. A főszereplők: a rasszizmus és a nőellenesség, nőgyűlölet. Együtt, közösen. Az az arc, amit itt a századelő német-ausztriai világa mutat, viszonylag kevéssé ismert. A történelmi emlékezet inkább azokat a nagyszerű magaskulturális teljesítményeket őrizte meg, amelyek egyébként maradandónak bizonyultak. Schnitzler, Hofmannstahl, Freud, Musil, Kraus - mindezek a nevek (és mások is) azt tanúsítják, hogy a századforduló-századelő német-osztrák horizontján, az intellektuális és politikai értelemben recsegő-ropogó Monarchia keretei között milyen kiemelkedő szellemi alkotók és alkotások jelentek meg. De persze más nevek is feltűntek. Hiszen ha egyszer a bejáratottan működő társadalom és állam zavarai érzékelhetők, akkor sokféle érzékelés, válaszreakció lehetséges. Guido von List, Lanz von Liebenfels, Otto Weininger, Arthur Tre-bitsch - és mások - szellemi értelemben éppúgy ennek a korszaknak a szülöttei és termékei. Az ő nevüket általában nem úgy tartjuk számon, mint a Monarchia egyik szellemi arculatának képviselőjét. Az elmúlt időkben egyre többen a német nácizmus szellemi előzményeként említik meg némelyiküket. Pedig ők is az osztrák valóságból, szellemi közegből jöttek, ők is a Monarchia bomló és bomlasztani kívánt értékvilágát kérdőjelezték meg, méghozzá radikálisan. Miért lenne az egyik arc hitelesebb történetileg, mint a másik?

Kollekciók