Ajax-loader

'antiszemitizmus' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Soros Tivadar - Maskerado
Written ​in Esperanto in the early '60s, this compelling account of survival is told by a Budapest lawyer who secured fake Christian identities for his family following the invasion of the Germans in March 1944. In a narrative reminiscent of the great Primo Levi, Soros views his experiences with a beguiling humour, deep humanity and a wisdom that is humbling. Maskerado is a unique testament of the Holocaust - of how one man managed not only to escape, but to retain his integrity, compassion, family unity and humour by 'dancing around death'.

Covers_109405
A ​Talmud magyarul Ismeretlen szerző
9

Ismeretlen szerző - A ​Talmud magyarul
Luzsénszky ​Alfonz A Talmud magyarul című műve a magyar szélsőjobboldali és antiszemita körökben máig népszerű. A benne szereplő tematikus és tendenciózus idézetek, valamint a fordítás kérdései miatt máig viták tárgya. „Fordítása” miatt már a Horthy-korszakban perbe fogták, mely során bebizonyosodott, hogy Luzsénszky az eredeti Talmud szövegét nem látta, ehelyett August Rohling Der Talmudjude című, a Talmudot keresztényellenesnek beállítani igyekvő 19. századi összeállítását ültette át magyarra, amely maga sem eredeti, hanem Johann Andreas Eisenmenger, 1700-ban megjelent Entdecktes Judenthum című művének kivonatos feldolgozása, mely a Talmudot és a rabbinikus irodalmat sötét színben festő számtalan hasonló munka közül a legismertebb, máig ható forrása az antiszemita célú Talmud-„ismertetéseknek”. Fordítási hibáit többek között Franz Delitzsch mutatta ki a Rohling művét elemző munkájában. Annak ellenére, hogy Luzsénszky ugyanezen összeállítása miatt antiszemita körökben máig népszerű - műve e témában lényegében az egyetlen, állandóan idézett „alapműnek”, személye pedig alapvető hivatkozási pontnak számít -, tudományos körökben soha senki nem vette és ma sem veszi komolyan, forráskénti idézettsége és ezzel együtt tudományos értéke nulla, említése kizárólag az antiszemita polémiáknak köszönhető. A Magyar katolikus lexikon, illetve a Szinnyei-féle életrajzi lexikon rövid szócikkein kívül más forrásban nem lelhető fel, nevét (és kétséges munkásságát) sem a Jewish Encyclopedia, sem a judaisztikában alapműnek számító Encyclopaedia Judaica nem említi (még a Talmud-félrefordítások között sem), jelentősége ebből következően alapvetően megkérdőjelezhető.

Tormay Cécile - Bujdosó ​könyv
"Maradjon ​fenn könyvemben az, ami velünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben. Legyen a Bujdosó könyv a fájdalom könyve. Mialatt írtam, találkozni akartam benne azokkal, akik testvéreim voltak a közös szenvedésben. És ebben a könyvben velük akarok maradni még akkor is, mikor már sem ők, sem én nem fogjuk többé látni az új magyar tavaszokat." (A szerző)

Hanni Münzer - Az ​örökség
A ​fiatal amerikai doktornő, Felicity nagyanyja meghal, az édesanyjának pedig nem sokkal később nyoma vész. A szálak Rómába vezetnek, ahol Felicity egy rejtélyes naplóra akad. Ezzel pedig kezdetét veszi az időutazás, amelynek során a lány előtt feltárul családja végzetes története. A dédnagyanyja, Elisabeth és a lánya, Deborah az emberiség történelmének legsötétebb időszakában, Hitler Harmadik Birodalmában hazugságok és intrikák útvesztőiben tévelyegve igyekezett szembeszállni a gonosszal, ám egy sorsszerű szerelem a hatalom játékszereivé tette őket. Borzalmas titkukat mindketten magukkal vitték a sírba… Ám a múltat nem lehet eltörölni, s árnyékot vet a ma élőkre is. Az örökség a szerelem és a megszállottság, a bűn és a bűnhődés, az árulás és a bosszú keserédes története.

Irwin Shaw - Oroszlánkölykök
Irwin ​Shaw nevét az Oroszlánkölykök című regénye nyomán ismerte meg a világ. A háborúban önkéntesként részt vett író három katona - egy német náci, egy amerikai értelmiségi és egy üldözött zsidó - párhuzamos élettörténetén keresztül mutatja be a szövetségesek nyugati hadműveleteit, az amerikai hadigépezet működését és a partraszállás drámaian izgalmas óráit.

Baráth Katalin - A ​fekete zongora
A ​Monarchia egyik alföldi városkájában járunk, az 1910-es években. Dávid Veronika, az emancipált, lassan vénlánynak számító eladókisasszony saját romantikus regényét írja a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili - késsel a hátában. Zsebében egy kitépett lap, rajta a hírhedt Ady-vers, A fekete zongora. A békés kisváros élete fenekestül felfordul. Az ügybe szinte mindenki belekeveredik, a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, a zsidó kereskedő, de még az apáca is. Miközben ellátogatunk a korabeli Szegedre és Szabadkára, sőt, találkozunk magával Ady Endrével is, a hullák csak szaporodnak. Vajon Veronikának és társainak sikerül rájönni, ki lehet az agyafúrt gyilkos? És hogy mi köze a rejtélyes Ady-versnek az áldozatokhoz? És Veronika szívéhez melyik férfit sodorják közelebb az események: hűséges gyermekkori barátját vagy a nyomozni érkező, sármos, éles eszű huszártisztet? A 100 éves Nyugat és a 90 éve elhunyt Ady előtt tisztelgő regényben mindenre fény derül.

Fehér Klára - Hová ​álljanak a belgák?
Az ​író könyvéről: A brüsszeli kaszárnyákban az őrmester sorakoztatja az újoncokat. - Flamandok balra, vallonok jobbra - harsogja. Kovács Péter, akinek a szülei ötvenhatban disszidáltak, egy darabig tanácstalanul topog, azután kilép az őrmester elé. - Őrmester úr kérem, hová álljanak a belgák? Ezt a tragikusan komoly és mély viccet választottam regényem címéül és mottójául. A második világháború után és azóta is százerek és milliók futottak szét a világban, családok szakadtak szét, óceánok és kontinensek választják el a szülőtől a gyereket, testvértől a testvért. És ebben az új életet, új hazát, más sorsot keresésben az emberek elkezdik a múltjukat kutatni. A gyökereket. Kunta Kinte mandinka harcos és Mr. Conrad Hilton szállodalánc-tulajdonos, a Buenos Aires-i hentesdinasztia feje és de Gaulle tábornok emlékiratokat ír, családtörténeti monográfiákat ír. Levéltárakban régi papírokat keresnek. Mintha fontos volna, hogy ki honnan jön... Hófehér jacht úszik a Rio Negro fekete vizén, a szélesen hömpölygő folyó két oldalán áthatolhatatlan bozótjával, félelmes üvöltözéseivel és rikoltásaival, a víz fölé lógó liánjaival a dzsungel. A luxusjacht utasai színes nyugágyakon pihennek a fedélzeten, mangót, banánt, ananászt harapdálnak, élvezik a trópus szikrázó napsütését. Martin, a milliomos építész odainti az indián matrózt: José, vedd át a kormányt. Ő maga megragadja a kezemet, és behív a szalonba. Whiskyt tölt és leül mellém a pamlagra. "Kérlek, mondd el, mire emlékszel, mit tudsz a nagyapánkról?" Itt, ahol az égen nem ragyog a Göncölszekér, hanem a Dél Keresztje, ahol nincsenek szúrós egresbokrok savanyú gyümölcsükkel, hanem a trópus mézédes csodái teremnek, innen olyan mérhetetlenül távoli a múlt, a dédapa obsitlevele, a vándor könyvkötő, a fiatal zászlós, aki szuronyrohamra megy a Doberdón, a menekülés, a rémület, az iszonyat, a Kennedy repülőtérre hóviharban érkező, didergő család, a varroda és az el alameini csatatér... Hűség, szerelem, hősiesség, hála és hálátlanság, egy szobor a kotói Ezer Buddha templomában... Úristen, mi minden van egy család történetében... mesélj a családról, mondja, követeli Martin, az unokafivérem, akit nem láttam negyven éve. És mindent el kell mondani... Ez a regény - regény. Alakjait kitaláltam. Ha valakire hasonlítanának: véletlen, nem ő az. Ez a regény -regény. Története is kitalált. De a félelmes benne az, hogy akár szó szerint is megtörténhetett volna.

Ismeretlen szerző - Zsidókérdés, ​asszimiláció, antiszemitizmus
Hézagpótló ​könyvet tart a kezében az olvasó. Ha valamire illik ez a kifejezés, akkor erre a kötetre nagyon ráillik. De kevés csak ennyit mondani. Íme, egy tanulmánykötet, amelynek felszabadító hatása lehet - bízom benne, hogy lesz is - a lelkekre. Negyven évvel a fasiszta iszonyat után tárgyilagos eszmecseréket, vitairatokat, esszéket, tudományos értekezéseket olvashatunk a zsidóságról, főként a magyarországi zsidók történetéről, helyzetéről. Az embereknek arról a csoportjáról van itt szó, amely Európában kevés híján majdnem teljesen elpusztult a világtörténelem legaljasabb politikai rendszerének fajelméleten alapuló népirtó programjától. A finánctőke lealjasodott söpredékhatalmának, diktatúrájának volt egy segédcsapata apokaliptikus tettének végrehajtásához, ez pedig az előítéletek serege volt, amelynek hadrendje mögött felsorakozott a közöny, a "nem az én dolgom" hányavetiségével együtt a gyávaság, a cinizmus, a "nem tudhattam, hová vezet" gondolkodásmódja. Ez a kötet elsősorban erről az előítéletről tudósít.

André Schwarz-Bart - Igazak ​ivadéka
1185-ben, ​York városában, a pogrom elől menekülő zsidók rabbijukkal együtt önként mennek a halálba. Ez a rabbi egyike a világ harmichat Igaz Férfiújának. (A középkori legenda szerint az Igaz Férfiú nincs tudatában hivatásának, de átveszi és elszenvedi a világ szenvedésének harminchatod részét.) Leszármazottai a legváltozatosabb módon halnak vértanúhalált, bizonyítva, hogy a barbárság változatai végtelenek. Ernie Lévynek az Igazak utolsó, nemzedékünkhöz korban legközelebb álló ivadékának kisgyermekkora óta mérhetetlenül sok szenvedés jut osztályrészül a fasizmus küszöbén álló Németországban. Hitler uralomra jutása után a kamaszfiúban egy pillanatra felvillan a tettvágy, meg a gyűlölet is - de végül az utolsó Igaz is, még önként vállalt halálában is, csak a részvét és könyörület mozdulatait tudja megtenni.

Eötvös Károly - A ​nagy per
A ​81. Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a M-érték Kiadó Eötvös Károly A nagy per, amely ezer éve folyik, s mégsincs vége című történeti munkáját a híres-hírhedt tiszaeszlári vérvád perről, amelyet a mai kor olvasójának Simoncsics Péter professzor - aki egyébként szerkesztője is a könyvnek - segít befogadni tudós, de élvezetesen közérthető tanulmányában. Tiszaeszláron 1882. április 1-én eltűnt egy 14 éves szolgálóleány, Solymosi Eszter. Egy faluban, ahol szinte mindenki ismeri egymást és ritkán történnek egetverő dolgok, ez bizony nagy hír, megmozgatja kicsinyek és nagyok fantáziáját. A helybéli zsidó hitközség metszőjének alig ötéves kisfia és a falusi bíró szomszédban lakó húga 12 éves leányának és pajtásainak gyermeki fantáziálásából kapott lábra a hír, hogy a Peszach-ünnepére készülődő zsidók vették vérét Solymosi Eszternek. A valóságmagva ennek a borzasztó vádnak annyi, hogy a kisfiú látta, amint hetekkel korábban elhalt csecsemőhúgának testét szülei megmosták, mielőtt koporsóba tették volna, (a csecsemőhalál, mondhatni, közönséges esemény volt még akkoriban), s ezt elcsacsogta a szomszéd leányoknak, akiknek szájáról kelt szárnyra szüleik gonosz befolyásolására a rituális gyilkosság vádja a faluban. Íme a vérvád genezise, amelyet a folklorisztikus felfogás nemzedékeket átfogó voltában szemlélhetünk.

Eötvös Károly - A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége
A 81. Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a M-érték Kiadó Eötvös Károly A nagy per, amely ezer éve folyik, s mégsincs vége című történeti munkáját a híres-hírhedt tiszaeszlári vérvád perről, amelyet a mai kor olvasójának Simoncsics Péter professzor - aki egyébként szerkesztője is a könyvnek - segít befogadni tudós, de élvezetesen közérthető tanulmányában. Tiszaeszláron 1882. április 1-én eltűnt egy 14 éves szolgálóleány, Solymosi Eszter. Egy faluban, ahol szinte mindenki ismeri egymást és ritkán történnek egetverő dolgok, ez bizony nagy hír, megmozgatja kicsinyek és nagyok fantáziáját. A helybéli zsidó hitközség metszőjének alig ötéves kisfia és a falusi bíró szomszédban lakó húga 12 éves leányának és pajtásainak gyermeki fantáziálásából kapott lábra a hír, hogy a Peszach-ünnepére készülődő zsidók vették vérét Solymosi Eszternek. A valóságmagva ennek a borzasztó vádnak annyi, hogy a kisfiú látta, amint hetekkel korábban elhalt csecsemőhúgának testét szülei megmosták, mielőtt koporsóba tették volna, (a csecsemőhalál, mondhatni, közönséges esemény volt még akkoriban), s ezt elcsacsogta a szomszéd leányoknak, akiknek szájáról kelt szárnyra szüleik gonosz befolyásolására a rituális gyilkosság vádja a faluban. Íme a vérvád genezise, amelyet a folklorisztikus felfogás nemzedékeket átfogó voltában szemlélhetünk.

Markus Zusak - The ​Book Thief
Here ​is a small fact: You are going to die. 1939. Nazi Germany. The country is holding its breath. Death has never been busier. Liesel, a nine-year-old girl, is living with a foster family on Himmel Street. Her parents have been taken away to a concentration camp. Liesel steals books. This is her story and the story of the inhabitants of her street when the bombs begin to fall. Some important information: This novel is narrated by Death. It's a small story, about: a girl an accordionist some fanatical Germans a Jewish fist fighter and quite a lot of thievery. Another thing you should know: Death will visit the book thief three times...

Markus Zusak - A ​könyvtolvaj
1939, ​a náci Németország A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi. Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki. És egyszer csak hullani kezdenek a bombák. 2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében. Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.

Dr. Bernáth Zoltán - Horthy ​Miklós
Dr. ​Bernáth Zoltán 2006-ban töltötte be 90. életévét. A bírói ítélkezés jóformán minden területén dolgozott. Tanácsvezető bíróként ment nyugdíjba. A II. világháború alatt bejárta Európát - többnyire gyalogmenetben mint katona vagy hadifogoly - Ukrajnától a Párizsi-medencéig. Eddig megjelent nagysikerű könyveiben jogi szemszögből vizsgálja a XX. sz. történéseit, különösen a békediktátumok hatását Magyarországra. "Vallom, hogy Horthy Miklós volt az utolsó lovaguralkodó. Vallom, mert kortársa voltam - legalábbis egy ideig - és mint tanú én is belekerültem abba a kavarodásba, forgószélbe, amelyik a XX. században végigsepert a világon, és Európában annyi tragédiát okozott. Nem véletlen, hogy Horthy Miklóst ez a korszak tette naggyá, és egy idő elteltével a világtörténelemben is jelentős szerepet fognak neki tulajdonítani." - Dr. Bernáth Zoltán

Elie Wiesel - Egy ​meggyilkolt zsidó költő Testamentuma
Testamentum ​formájában megírt regényt tart kezében az olvasó. Főhőse Paltiel Koszover zsidó költő. Első emléke ötéves korából egy pogrom, mikor Krasznográd zsidó negyedében a gyűlölet és szorongás helyén elszabadul az iszonyat. Következik az emigráció, a hagyományos zsidó neveléssel párhuzamosan a forradalmi eszmékkel való sorsdöntő találkozás, a remény, hogy tehet valamit a zsidóság polgári és emberi jogainak elismertetéséért. - Ez a remény űzi-hajtja hősünket az erőszak sújtotta Európán át. A fasizálódó Berlinben szilárdul meg politikai meggyőződése, ismeri meg a szerelmet, írja első verseit. Majd következik Párizs, aztán a spanyol polgárháború, végül visszatérés a szülőföldre, második száműzetése és halála földjére. A sztálini fajgyűlölet lecsap a zsidó értelmiségre: Koszovert több hónapos vallatás és kínzás után brutálisan kivégzik. Szívszorító, megrázó élmény ez a könyv mindenkinek, politikai meggyőződésétől, vallási, faji hovatartozásától függetlenül. A sztálinizmus embert próbáló, szövevényes manipulációiról, nyílt diktatúrájáról, antiszemitizmusáról ilyen mély emberismerettel írt társadalomrajzot talán még sosem olvashattunk. Azokat a szörnyűségeket, amelyekről már mindent tudni véltünk, mindenki mástól különböző, különleges, egyedi módon jeleníti meg. Valóban, Wiesel zseniális kísérletet tesz arra, hogy egy népcsoport sorsát egyénekre bontsa, emberarcúvá alakítsa.

Diane Ackerman - Menedék
1939-ben ​dr. Jan Żabińskit bízzák meg a Varsói Állatkert vezetésével. Ebben a munkában nagyszerű segítőtársa intuitív felesége, a grafikus Antonina. Amikor Lengyelországot megszállják a németek, a házaspárnak kapcsolatba kell lépnie a Harmadik Birodalom újonnan kinevezett, fő zoológusával, Lutz Heckkel, hogy amennyire lehetséges mentsék az állatkert lakóit. Közben Jan és Antonina részt vesz a lengyel földalatti ellenállásban; szabad bejárásuk van a varsói gettóba, ahonnan embereket mentenek ki. Miután állatkertjüket lebombázzák, a két állatkertésznek, Jannak és Antoninának úgy sikerült megmentenie több mint háromszáz embert a náciktól, hogy az üres állatketrecekben bújtatták el őket. Mivel ezeknek a "vendégeknek" állati, az állatoknak viszont emberi neveket adtak, nem csoda, hogy az állatkert fedőneve " Ház, az őrült csillagzat alatt" lett. A természettudós író, Diane Ackerman élvezetes stílusban újrateremti ezt az elfeledett, igaz és szép történetet a varsóiak második világháborús ellenállásáról úgy, hogy igazából Antoninának, az állatkertész feleségének életét meséli el. A történetet feldolgozó amerikai filmet március 30-án mutatják be Magyarországon.

Anne Frank - Anne ​Frank naplója
Tavalyelőtt ​lett volna ötvenéves Anne Frank. Életéről naplója vall, halála körülményeiről egy újságíró, Ernst Schabel tovább nyomoz. Anne Frank-furt am Mainban született, de a fasizmus uralomra jutása után, 1933-ban szüleivel Amszterdamba emigrált. A náci zsidóüldözés miatt két évig 1942-1944-ben nyolcadmagával egy amszterdami ház rejtekében bujkált. Egész idő alatt naplót vezetett, mindaddig, míg fel nem jelentették és el nem hurcolták őket. Anne Frank Bergen-Belsenben, a koncentrációs táborban halt meg 1945. március ?-án. Egy volt lágertársa, a ma Svédországban élő Margita Pettersson asszony így emlékszik vissza a tizenhat éves lány halálára: Halott nővére mellett feküdt, próbáltam erőszakkal belédiktálni néhány falatot, de hiába. Emlékszem, egyik nap azt mondta: ’Kérem, ne adjon többet enni. Nem bírok tovább élni.’ - másnap meghalt.

Simon Wiesenthal - Az ​igazság malmai
Simon ​Wiesenthal személye és tevékenysége talán nem is elsősorban 1970-ben megjelent könyve - A gyilkosok közöttünk járnak - révén vált nálunk széles körben ismertté, mint inkább azokból a tévéjátékokból, amelyek megtörtént eseményeket dolgoztak fel életéből. Annyit tehát többé-kevésbé mindenki tud róla, hogy a monarchia keleti peremén, Galíciában született, mérnöki diplomát szerzett, s Lengyelország lerohanása után osztozott a többi lengyel zsidó sorsában: bujkált, elfogták, megjárta a haláltáborokat. Egyszer a vak véletlen mentette meg - mindketten a náci part tagjai. Ez utóbbi tény legalább annyira meghatározta Wiesenthal gondolkodását, mint az, hogy más nemzetiszocialisták viszont az életére törtek. Soha nem ismerte el a kollektív bűnösség elvét, mint ahogy az önbíráskodás jogát sem: vezéreszméje a patikamérlegen kimért igazság igenléte, ennek szellemében harcolt azért, hogy a gyilkosok bíróság előtt feleljenek bűneikért. Kötetünk mégsem csupán izgalmas nyomozások gyűjteménye, hanem az elmúlt évtizedek történelméről is sok mondanivalója van: megtudjuk, milyen leleplezések és nyilatkozatok miatt tartottak a kommunista országok Wiesenthaltól, aki kérlelhetetlenül nyomozott például Waldheimről, különvéleményét Bruno Kreiskyről és az osztrák belpolitikáról. Végül pedig, mintegy erkölcsi-szellemi végrendeletként azt mondja el Wiesenthal a fiataloknak, milyen magatartást ajánl az antiszemitizmus s a hozzá hasonlóan szélsőséges és barbár indulatok ellen: "gyökerestül kell kitépni az erőszak legkisebb hajtását is, mert a gyom burjánzik, és akár néhány napon belül is ellephet mindent."

Závada Pál - Egy ​piaci nap
Mi ​vihet arra embereket, hogy bandába verődve rátámadjanak másokra? Miféle helyzetben mely beidegződések válthatják ki egy utcai csődületből a vérszomjas ragadozók ösztönét? Egy falusi piac népségéből kik és hogyan verődnek össze, hogy rátámadjanak saját szomszédaikra - olyanokra, akiket nemrég elpusztítani hurcoltak el, de kivételesen megmenekültek? Hogy kerülhet valaki lincselők közé? ___Závada Pál új regénye a háborút és a vészkorszakot követő magyarországi antiszemita pogromok és tömeghisztériák nyomába ered. 1946 májusában valamelyik nagykunsági község hetipiacán asszonyok vesznek üldözőbe, majd kínoznak halálra egy zsidó tojáskereskedőt - ennek lesz tanúja az elbeszélő, egy tanár felesége. Az öldöklő tömegindulat futótűzként terjed, nem kímél nőket, öregeket és gyerekeket sem. A regény elbeszélőjének emlékeiben a véres piaci nap, illetve a felelősségrevonás eseményei párhuzamosan tárulnak föl, hogy más és más módon tanúsítsák végzetesen eltorzult, olykor mégis meglepően kapcsolódó emberi viszonyainkat.

Marschalkó Lajos - Kik ​árulták el 1918-ban Magyarországot?
A ​kiváló jobboldali újságíró nagy sikerű műve a trianoni országcsonkítás és az 1919-es patkánylázadást előkészítő hazaárulás történetét ismerteti, miközben a szerző megfeledkezik a hazaárulók tettének és másságának kötelező tiszteletéről és utódaik, elvtársaik érzékenységéről.

Michael L. Brown - Kezeink ​vérrel mocskolva - Az "Egyház" és a zsidó nép tragikus története
A ​vallásos eredetű munka a holocaust tragédiájából kiindulva azt vizsgálja, hogy a negyedik századi zsidóüldözésektől kezdve napjainkig hogyan alakult a zsidóság sorsa. Teológiai következtetései valószínűleg minden oldalról vitákat váltanak ki, a történeti tények pedig más művekből alaposabban ismerhetők meg.

Csepeli György - ...és ​nem is kell hozzá zsidó
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Adolf Hitler - Mein ​Kampf
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Kovács M. Mária - Liberalizmus, ​radikalizmus, antiszemitizmus
Kovács ​M. Mária a Közép-európai Egyetem professzora. Korábban az ELTE, az University of Maryland és az University of Wisconsin-Madison tanára volt. A zsidótörvényekről írott könyve (Liberal Professions, Illiberal Politics) angolul 1994-ben jelent meg az Oxford University Press, 2001-ben pedig magyarul (Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus) a Helikon Kiadó kiadásában. 1938-tól 1944-ig a magyar kormányok diszkriminatív törvények egész sorával kívánták korlátozni, majd egészen megszüntetni a zsidók jogát arra, hogy az orvosi, az ügyvédi és a mérnöki szakmában dolgozhassanak. Vajon miért elsősorban e szakmák ellen irányultak az antiszemita intézkedések? Kik és hogyan hajtották végre ezeket? Miként történhetett, hogy az ügyvédi kamara sokáig szabotálta e törvények érvényesülését, miközben az orvosi kamara a zsidótörvények kezdeményezőjeként és könyörtelen végrehajtójaként lépett fel? A könyv a tizenkilencedik századi liberális reformoktól kezdve sorra veszi azokat az eseményeket és folyamatokat, amelyek a magyar szakértelmiség politikai magatartását alakították. Bemutatja az értelmiségi antiszemitizmus és a szervezett fajvédelem megjelenését, a numerus clausus és a zsidótörvények történetét, s végigköveti a zsidó szakértelmiség sorsát a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel alatt.

Róbert László - Zsidónak ​születni
"Nem ​tehetsz róla, hogy zsidónak születtél, de sose szégyelld! És vésd az agyadba fiacskám: az antiszemitizmus egyik oka a gyáva zsidó…” Ez a nagyapai mottó vezérli az 1938-as tiszaeszlári cserkésztábor kispajtását, a pécsi Széchenyi István reálgimnázium pingpong bajnokát, az 104/7-es büntetőszázad gúzsba kötött ifjoncát akkor is, amikor az SS-tizedes - mielőtt megásatná vele a sírját - megparancsolja: tisztítsa meg az ásót. Róbert László későbbi élete is egyfajta kalandregény. A tiszta szívű, naiv ifjúkommunistából a Rajk-per után bútortróger, később a Rádió római, illetve párizsi tudósítója lesz. Egyik vietnami könyvéhez Graham Green ír előszót. A Tisztelendők című, eddig harmincöt epizódból álló és folytatódó sorozata - amelynek ideáját XXIII. János pápától kapja - bejárja Európa számos televízióját. Mózes-Jézus-Mohamed című filmje az első hiteles kelet-európai tanúságtétel a zsidó-keresztény-muzulmán dialógus mellett. A szerző élete egyik legnagyobb kalandjának tekinti, hogy felkutassa az igaz, az etikusan hatékony embert a háborúk, a faji és társadalmi elnyomás rettenetei között is, a Tízparancsolat és az Evangélium igéinek segítségével. Ebben a könyvében, remélhetőleg folytatandó önéletrajzának az ifjúkori éveket felidéző első kötetében nemcsak szabósegéd öregapjának állít emléket. A emberi tartás példájaként ismerkedhet meg az olvasó a pécsi latintanár Petrovics Ede atyával éppúgy, mint a Luftwaffe katonájával vagy a sváb Wágner hadapród őrmesterrel, aki a szó szoros értelmében a sír széléről hozza vissza az életbe a tizennyolc éves munkaszolgálatost. Elsősorban az vegye kézbe Róbert László könyvét, aki egyszerre szeret - vagy tud - sírni és nevetni.

Magyar Imre - "Oly ​korban éltem én..."
A ​deportálás negyvenedik évfordulójára megjelenő könyv századunk legszégyenletesebb tragédiájának egy látszólag perifériális metszetéről szól; a budapesti zsidóságról, a gettóházakról, a munkaszolgálatos századokról. Tehát azokról a viszonylag szerencsésebb áldozatokról, akik nem járták meg a koncentrációs táborok poklát, akiket nem gázosítottak el, akiknek volt némi esélyük a túlélésre. Amit ők persze ott és akkor nem tudhattak. A kiszolgáltatottság, a fenyegetettség, az életveszély a mindennapok szerves részévé vált - ezt érzékelteti két barát, az orvos Heller László és a mérnök Fehér Pál sorsának, az utóbbi szereplő és egy fiatal lány bontakozó szerelmének kibontakozása tükrében, meggyőző erővel az író, miközben rendkívül plasztikus portrékkal, a drámai epizódok sokaságával idézi föl a borzalmas időszak atmoszféráját. Kényszerűen összezárt emberek a légópincékben, nyilas razziák, hosszú menetelések, pánikhangulatok, megalázó kihallgatások, rémhírek - egyszóval 1944. Magyar Imre könyve tehát nem csak a gettóról szól: sem a szó szoros, sem a szó tágabb értelmében. Hanem a korszakról. Mert a regény rendkívül széles társadalmi horizontján időről időre felbukkantak, olykor epizódok főszereplőivé válnak azok a nem zsidók is, akiknek cselekedeteivel, gesztusaival árnyalja a szerző műve alapproblematikáját: a nemzeti felelősség kérdését.

Kádár Gábor - Vági Zoltán - Hullarablás
A ​huszadik században a magyar állam különböző ideológiák nevében gyakran tette rá kezét polgárainak vagyonára. A fajvédők, antiszemiták és nyilasok a zsidókat, a háború utáni koalíciós kormány a magyarországi németeket és az arisztokratákat, a kommunisták a parasztságot és a polgárságot fosztották ki. A tömeges rablás azonban csak egyszer, 1944-ben torkollott hullarablásba. A holokausztig Magyarországon élt Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb zsidó közössége. Vagyonuk elrablását évtizedeken keresztül javasolták, követelték és tervezték a haza politikusok, hivatalnokok, közgazdászok és értelmiségiek. A régóta áhított árjásítás a zsidó törvényekig bújtatott, majd 1938-tól nyílt formában zajlott, végül az 1944-es német megszállás után államilag szervezett, kaotikus fosztogatássá változott. Miután a holokauszt történetében példátlan gyorsasággal Auswitzba deportált zsidókat a nácik megölték, Magyarországon az elhurcolt szomszéd ékszerét, lakását, bútorát, ruháját, üzletét ellopva vagy kiigényelve százezrek váltak a hullarablás tettestársaivá. Két fiatal történész sok éves hazai és nemzetközi kutatásai nyomán született meg ez a hiánypótló munka, amely a dualizmustól a Kádár-korszakig Auswitztól a sváci bankokon át egészen a kommunista költségvetésig követi a magyar zsidó vagyonok sorsát és átfogóan elemzi a magyar történelem legnagyobb rablássorozatát.

Covers_123744
Befogadók Ismeretlen szerző
0

Ismeretlen szerző - Befogadók
A ​kötetben olyan magyar politikusok, írók beszédeit, írásait olvashatjuk, akik az elmúlt évszázad során fölemelték szavukat az antiszemitizmus ellen. A kötet az anti-antiszemiták tevékenységét próbálja meg illusztrálni, válogatva a gazdag anyagban.

Kende Péter - Röpirat ​a zsidókérdésről
"Kik ​azok, akik életben és itthon maradtak a zsidóüldözések után? Hogyan kezdte újra sorsát a magyar zsidóság a II. világháború rémségeit követően, s mi minden történt vele a negyvenes-ötvenes években? Hogyan volt jelen a zsidókérdés a földreform, az államosítások, a Rajk-per, az 1953-as fordulat és 1956 során? Mit jelent a zsidókérdés a mai Magyarországon? Milyen a mai antiszemitizmus? Ezek azok a kérdések, amelyekre e röpirat választ keres. Kende Péter négy évet várt könyve megjelenésére. Talán nem is azért, mert e történelmi labirintus olyan szövevényes, hanem inkább mert a tények bátor feltárása elé az elhallgatás tilalmi táblái meredtek egyrészt a"fasiszta nép", a háborús halottak, a hadifogoly- és a lágersors megítélésében, másrészt a"zsidó kommunisták", az "antiszemita népiesek" leegyszerűsítések feloldásában is. Könyvében Kende Péter legyőzte az akadályokat, olyasmiről beszél, amit ugyan mindnyájan végiggondoltunk magunkban, de nyilvánosságra eddig nem került: arról a balítéletről, amely elhallgatva fertőz, de felfedve, kimondva talán a gyógyulást segíti. Amikor tudós-esszéisztikus feldolgozásban felrajzolja az elmúlt negyvennégy év "zsidókérdés-kezelésének" és antiszemitizmusának lázgörbéjét, tisztázza az okokat is: miért éltek tovább és hogyan módosultak az előítéletek, a fel nem oldott görcsök, a kimondatlan újabb és újabb traumák.Kínál-e Kende Péter gyógymódot? Egyetlen orvosságot ismer: az egyenes beszédet, a vélemények szabad összecsapását, a társadalmi megértést és türelmet, egyszóval a demokratikus közéletet."

Covers_259313
Auschwitz ​- Múzeumi kalauz Ismeretlen szerző
3

Ismeretlen szerző - Auschwitz ​- Múzeumi kalauz
Ez ​a könyvecske nem csupán egy múzeumi kalauz. Lapjairól informálódhatunk egy kiállítás látnivalóiról is, de olvashatunk az auschwitzi koncentrációs tábor létrejöttének és működésének körülményeiről, találkozhatunk dokumentum-részletekkel, vallomásokból vett idézetekkel is, melyek a „halálgyár” mindennapjaival ismertetnek meg bennünket.

Ungváry Krisztián - A ​Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege
A ​Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege leírása Ungváry Krisztián a XX. század talán legvitatottabb történeti időszakát értékeli. A korszakban meghatározó szerepet játszott a zsidóság és a róluk alkotott ellenségkép, és ez a helyzet majdnem minden egyéb társadalmi kérdést is befolyásolt. Az ellenségkép azért tudott hatékonnyá válni, mert a megkésett magyar társadalomfejlődés következtében a zsidók a modernizáció első számú hordozójának számítottak. Magyarországon a modernizáció, illetve annak félelmetesként érzékelt kísérőjelenségei jobb- és baloldalon egyaránt radikálisan antiliberális válaszokhoz vezettek. Az 1919-es kommunista kísérlet sokkot okozó élménye után a jobboldali válaszok közül azok tudtak igazán érvényesülni, amelyek mondanivalójukat antiszemita köntösbe öltöztették. Az antiszemitizmus tekintetében Horthy Miklós és rendszere kétarcú: a rendszer jóval radikálisabban volt antiszemita, mint elsőszámú vezetője. 1944-ig a kormányzó a közhangulattal is szembeszállva mérséklő politikát folytatott. A német megszállást követően viszont hozzájárult a parlament többsége által már régóta követelt antiszemita intézkedések végrehajtásához, beleértve a deportálást is, holott ennek következményeivel már régóta viszonylag pontosan tisztában volt. A terjedelmében is jelentős mű valódi áttekintést és fontos, sokszor megrendítő felismeréseket kínál az olvasónak. Ungváry Krisztián 1969-ben született Budapesten. Fő kutatási területe az első és második világháború hadtörténete; a XX. század politikatörténete; a szélsőjobb, valamint az állambiztonság szervezetei. Az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa és a _Jahrbuch für Historische Kommunismusforschung_ (Berlin) szerkesztőbizottsága tudományos tanácsának tagja. 2015-ben szerezte meg az MTA doktora fokozatot _A Horthy-rendszer mérlege_ című, 2012-ben könyvként publikált disszertációjával, melyet Akadémiai Díjjal is kitüntettek. Ennek a munkának javított és átdolgozott kiadását tartja kezében az olvasó.

Fejtő Ferenc - Magyarság, ​zsidóság
A ​magyarországi zsidók története egyedülálló az európai diaszpórában megtelepedett zsidóság, de a kontinens államainak történelmében is: Fejtő Ferenc - eredetileg franciául megjelent - nagy ívű összefoglalása magyarok és zsidók együttélésének ezt a sajátosságát tárja fel, lényegében a 10. század végétől (a magyar államalapítástól), egészen napjainkig. A szerző a magyarországi zsidók történetének egyediségét a magyar történelem fordulópontjaihoz kapcsolva, négy nagyobb fejezetben kutatja. Alaptétele, hogy a Pannóniát meghódító magyaroknak a zsidókhoz való viszonya a nyugati kereszténységben a 10. század végére már meghonosodott modelleken alapult, bár a megaláztatást és elkülönítést célzó intézkedések átvételekor 'türelmesebbek voltak' szomszédaiknál: mindez a magyar állam kezdetektől birodalmi, sok nemzetiségű, több vallásnak is helyt adó jellegéből adódott. Fejtő Ferenc a magyar-zsidó viszonyt a magyar nemzeti függetlenségi törekvések sodrában értékeli: a magyarság számbeli kisebbsége miatt a nemzeti nacionalizmus arisztokratizmusa mellett liberális volt, egyszerre központosító és asszimiláló. A vallási-etnikai csoportok közül egyedül az elitjükben már polgárosodott zsidók lettek (lehettek) a magyar nacionalizmus szövetségesei, és egyfajta 'társadalmi szerződésnek' megfelelően teljes asszimilációjukért az emancipációt kapták cserébe: lényegében tehát a magyar politikai uralom és kulturális hegemónia megőrzését szolgálták a történelmi Magyarországon belül, a két világháború között, a Rákosi- és a Kádár-éra alatt, de a rendszerváltozás után is. A magyar-zsidó viszonyt tehát a 'társadalmi szerződés' mindenkori érvényesülése, a politikai aktualitás diktálta keresztény jobboldal (és a fel-feltörő nacionalizmus) politikai harcai alakították. A tanulmány - kitekintéssel a modern kori Európa történetére - azt mutatja, hogy az antiszemitizmus elleni harc nem pusztán 'zsidó ügy': része annak a küzdelemnek, amelyet a nemzete k felvilágosult elitjei folytatnak a jogszerűség, az igazságosság és a demokrácia térnyerése érdekében. - Kézikönyvként tárgyszerű összefoglalása lehet mindazoknak, akik még semmit sem tudnak erről a szerteágazó, indulatoktól sem mentes témakörről, ugyanakkor, mint rövid szintézis, a hazai zsidóság múltjára vonatkozó szakirodalomban is alapmű.

Kollekciók