'antiszemitizmus' címkével ellátott könyvek a rukkolán

Ismeretlen szerző - A ​Talmud magyarul
Luzsénszky ​Alfonz A Talmud magyarul című műve a magyar szélsőjobboldali és antiszemita körökben máig népszerű. A benne szereplő tematikus és tendenciózus idézetek, valamint a fordítás kérdései miatt máig viták tárgya. „Fordítása” miatt már a Horthy-korszakban perbe fogták, mely során bebizonyosodott, hogy Luzsénszky az eredeti Talmud szövegét nem látta, ehelyett August Rohling Der Talmudjude című, a Talmudot keresztényellenesnek beállítani igyekvő 19. századi összeállítását ültette át magyarra, amely maga sem eredeti, hanem Johann Andreas Eisenmenger, 1700-ban megjelent Entdecktes Judenthum című művének kivonatos feldolgozása, mely a Talmudot és a rabbinikus irodalmat sötét színben festő számtalan hasonló munka közül a legismertebb, máig ható forrása az antiszemita célú Talmud-„ismertetéseknek”. Fordítási hibáit többek között Franz Delitzsch mutatta ki a Rohling művét elemző munkájában. Annak ellenére, hogy Luzsénszky ugyanezen összeállítása miatt antiszemita körökben máig népszerű - műve e témában lényegében az egyetlen, állandóan idézett „alapműnek”, személye pedig alapvető hivatkozási pontnak számít -, tudományos körökben soha senki nem vette és ma sem veszi komolyan, forráskénti idézettsége és ezzel együtt tudományos értéke nulla, említése kizárólag az antiszemita polémiáknak köszönhető. A Magyar katolikus lexikon, illetve a Szinnyei-féle életrajzi lexikon rövid szócikkein kívül más forrásban nem lelhető fel, nevét (és kétséges munkásságát) sem a Jewish Encyclopedia, sem a judaisztikában alapműnek számító Encyclopaedia Judaica nem említi (még a Talmud-félrefordítások között sem), jelentősége ebből következően alapvetően megkérdőjelezhető.

Anne Frank - Anne ​Frank naplója
1943. ​JÚLIUS 26. _"Mussolini lemondott, és az olasz császár és király vette át a hatalmat._ _Üdvrivalgásban törtünk ki. A tegnapi borzalmak után végre valami jó hír... és újabb reménység! Annak reménye, hogy egyszer vége lesz, és béke lesz."_ Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány, egyaránt szól az övéihez hasonló gondokkal küszködő fiatalokhoz, az idősebbekhez, akik szeretnék jobban megérteni őket, és szól mindazokhoz, akik tudni akarják, mi történt a Prinsengracht 263. hátsó traktusában bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt álló Amszterdamban. A 75 éve megjelent napló jubileumi kiadása új elő- és utószóval, kronológiával, illusztrációs anyaggal, valamint a korábbinál bővebb, 16 oldalas képmelléklettel lát napvilágot. _"Az egész világ ismeri Annét. Hogy miért? Mert írt. Mert naplójában a múltat jelenné változtatta, a holtakat élőkké. A szavak csodája által. Az irodalom csodája által. Anne Frank naplója nemcsak a szenvedés, a zsidó sors dokumentuma, hanem egyben egy olyan gyereknek a története is, aki ebben a sorsban, ennek a sorsnak a következtében talál önmagára. ... Megtanult szeretni, ítéletet alkotni, megbocsátani, kinevetni, megérteni - megtanulta, mi a félelem és az elégedettség, a szerencse és a szerencsétlenség -, és mindent regisztrált, amit szavakban átélt. "Szenvedélye lett az írás, benső szükséglete, ennek köszönhető, hogy naplójából irodalom lett, nevéből pedig mindazoknak a jelképe, akiknek sorsában osztozott." _ Heller Ágnes Anne Frank 1942. június 12-e és 1944. augusztus 1-je között vezetett naplót: kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, elővette régi írásait, és módszeresen átírta, javítgatta őket. Úgy tervezte, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a német megszállás éveiről Hollandiában. Korai halála - nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt hunyt el a bergen-belseni koncentrációs táborban - megakadályozta terve megvalósításában. Naplóját a Frank családot bújtató Miep Gies találta meg és helyezte biztonságba azután, hogy a családot 1944. augusztus 8-án elhurcolták, majd a háború után olvasatlanul átadta Anne édesapjának, Otto Franknak. A könyv 1947-ben jelent meg először, Otto Frank gondozásában, s azóta világszerte milliók olvasták.

Kertész Imre - Sorstalanság
"Fokozatosan ​egyre mélyebbre merülünk a lágeréletbe, ahogyan általában megszoktuk a túlélők emlékiratai és regényei alapján, mégis, a regény első mondataitól kezdve valami mást kapunk, többet, mint szokványos regénytől, akár lágerregénytől is várhatnánk, valami lényegit, egzisztenciálisat: létfilozófiát, amely szinte már-már az irodalom korlátait is szétrobbantja, és amilyen még nem volt sem (láger) regényben, sem filozófiai rendszerben. Ez a robbantás azonban irodalmi módszerekkel történik. Regény tehát a Sorstalanság, csak éppen nem olyan." (Spiró György)

Josephus Flavius - Apión ​ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról
Josephus ​Flaviusnak az alexandriai Apión ellen, a zsidó nép ősi voltának bizonyítása végett írt irata, görög eredetiből készült magyar fordításban, sorozatunkban jelenik meg először. A zsidó háború és A zsidók története szerzőjének ez a kései, öregkori műve, több szempontból is igényt tarthat a mai olvasó érdeklődésére. Josephus, aki első nagy művében a maga zsidó népét akarta Róma uralmával megbarátkoztatni; utolsó munkájában a görög és római világ számára akarja feltárni népének ősidőkre visszanyúló hagyományait, vallási tanításait, egyistenhitének tisztaságát. Munkája egyszerre harcos vitairat és higgadt ismertetés, szenvedélyes védekezés és személyeskedésig menő támadás, szorgalmas anyaggyűjtés és szellemes érvelés. Miközben eszmeileg leszámol az ókori értelemben vett antiszemitizmus képviselőinek történeti torzításaival és a zsidók egész múltját gyűlölködő módon bemutató koholmányaival, egyben felvonultatja az egész antik - az ókori egyiptomi, főníciai, mezopotámiai, görög és római - történetírásnak valamennyi, a zsidókat megemlítő közlését. Az egyiptomi Manethón és a mezopotámiai Beroszosz, a történetíró Hekataiosz és a filozófus Arisztotelész, a zsidó vallást nagyra tartó Püthagorasz és a zsidó múltat ellenségesen tekintő Apión egyaránt megszólal az ő tolmácsolásában. Így a mi számunkra Josephusnak ez a műve nemcsak az általa bemutatott, benne vitatott és cáfolt egykori gyűlölködő propagandának és érvrendszerének elsőrendű forrása, de tárháza a ma már elveszett, értékes anyagot tartalmazó ókori történeti művekből vett irodalmi részleteknek is. Jószerével Josephusnak köszönhetjük mindazt, amit ma olyan nagy fontosságú művekből ismerünk, mint amilyen Manethón görög nyelvű Egyiptomi története, avagy Béroszosz Babiloni története. Megdöbbentőek a több mint két évezredes gyűlölet akkori vádaskodásai; tanulságosak a más művekből vett terjedelmes idézetek; élvezetes Josephus szellemes és gunyoros, néha durva, de legtöbbször találó vitamódszere. Mindvégig lenyűgöz a ma is elevenen ható mű: egy vitatott egyéniségű szerző vitathatatlanul izgalmas vitairata.

Lynn Barber - Egy ​lányról
A ​kisvárosi iskolás lánynak kissé magányos gyerekkor jutott közhivatalnok apja és beszédtanár anyja mellett. Élete gyökeres fordulatot vesz, amikor megismerkedik a középkorú Simonnal: közös utazásaik során a legfényesebb európai luxushotelekben fordulnak meg. A fiatal lány érzi, hogy a férfi nagyvilági életmódja mögött titkok lappanganak. De a baljós jelek ellenére az addig szigorú értékrendet valló szülők szinte a férfi karjaiba lökik...

Krúdy Gyula - A ​tiszaeszlári Solymosi Eszter
Az ​1882. év húsvétján eltűnt tiszaelszári cselédlány Solymosi Eszter halálában vált hősnővé - alakja torz szimbólummá, neve az antiszemita mozgalom jelszavává lett. Solymosi Eszternek vérét vették a zsidók, és húsvéti pászkájukba keverték - röppent fel a képtelen középkori babonákat felelevenítő vád. Krúdynak az eszlári vérvádról a "nagy perről" szóló máig kiadatlan regénye nemcsak az 1880-as évek dühödt és ostoba antiszemitizmusát jeleníti meg, hanem az önmagát túlélő 19. század hervadását, a hajdani "dicső eszmék" elszürkülését, a táblabírák világának porba hullását is. A "boldog békeidők" korát, amelyben a magyar vidék provinciális kedélyessége mögül groteszk démonikusság sejlik elő: omladozó kúriákban hamis ügyek kótyagos fejű lovagjai, kifordult lelkületű Don Quijoték tanyáznak, a csendbiztosok vadszőlős házaiban az ugrásra kész erőszak lapul, a kvaterkázó úri társaságokba fojtott hisztéria lappang...

Markus Zusak - A ​könyvtolvaj
1939, ​a náci Németország A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi. Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki. És egyszer csak hullani kezdenek a bombák. 2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében. Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.

Robin Cook - Vektor
Dr. ​Robin Cook a hajmeresztő orvosi thriller koronázatlan királya most visszatér, és ha lehet még félelmetesebb, mint valaha. A "vektor", vagyis a könyv címe egy hordozó, amely egyik szervezetből a másikba juttatja el a fertőzést. Jack Stapleton és Laurie Montgomery kórboncnokok - az olvasó mindkettőjükkel találkozott már a Kromoszómában - nyugodtan végzik a dolgukat, mígnem egy meglepő halálesetre bukkannak. A szőnyegkereskedő Jason Papparis hulláját vizsgálva New Yorkban csak elvétve előforduló betegséggel, tüdőlépfenével találják szembe magukat. A törvényszéki orvosi intézetben felbukkan még egy különös, vagy inkább hátborzongató eset: egy Brad Cassidy nevű fiatalember hulláját megcsonkítva szállítják be, és az FBI tudja, hogy az áldozat az Árja Népi Hadsereg nevű skinheadekből rohamosztag alakító jobboldali szervezet tagja volt. Aztán újabb, kezdetben hétköznapinak tűnő haláleset történik: meghal Stepleton egyik barátjának nővére. Connic Davyov férje, Jurij, mielőtt az Egyesült Államokba érkezett, egy biológiai fegyvereket előállító oroszországi gyárban dolgozott. Jurij erősen antiszemita beállítottságú és a zsidókat okolja azért, hogy az őt mostohán kezelő új hazájában csupán taxisofőrként dolgozhat. Sikertelenségbe fulladt élete akkor kap csak értelmet, amikor megismerkedik két határozott gondolkodású férfival, Curt Rogersszel és Seve Hendersonnal, az Árja Népi Hadsereg vezetőivel. Céljaik azonosnak tűnnek, de vajon tényleg azok? És mit tehet két békés, az emberi élet védelmére fölesküdött patológus ennyi fanatikus, a legszörnyűbb tettektől sem visszariadó megszállottal szemben? Az izgalmas kérdésekre Robin Cook, a tőle megszokott lebilincselő, az olvasó figyelmét a könyv utolsó lapjáig fogva tartó stílusban válaszol.

Tormay Cécile - Bujdosó ​könyv
"Maradjon ​fenn könyvemben az, ami velünk vész el: egy halálra szánt faj legboldogtalanabb nemzedékének kínja és becsülete. És lássák meg benne az utánunk jövők, hogy a megpróbáltatások esztendejében mi sajgott át a némaságra ítélt, elgyötört, vérig alázott magyar lelkekben. Legyen a Bujdosó könyv a fájdalom könyve. Mialatt írtam, találkozni akartam benne azokkal, akik testvéreim voltak a közös szenvedésben. És ebben a könyvben velük akarok maradni még akkor is, mikor már sem ők, sem én nem fogjuk többé látni az új magyar tavaszokat." (A szerző)

Ariana Franklin - A ​cambridge-i vérvád
1170 ​Anglia. A gyermekek nagy veszélyben vannak… 1170-ben cudar idők jártak Angliára. Az uralkodó, II. Henrik, akinek birodalma Skócia határától a Pireneusokig terjedt, alattvalói körében nagy népszerűségnek örvendett. Nem így az egyház és a nemesség köreiben. Henrik móresre tanította a lázadó nemességet, de nagy árat fizetett azért, hogy ujjat húzott a pápával és saját papságával. Ebben a viszályban még a korábbi lordkancellárja és bizalmasa, a canterburyi érsek is szembe fordul vele. A király, aki sohasem tűrte a lázadást, rémisztő haragra gerjed. Márpedig amikor Henrik dühbe gurul, rendszerint emberek halnak meg körülötte. Ezúttal Becket Tamás, Canterbury érseke terül el holtan a saját katedrálisában. Ezzel működésbe lép a dominóelv, s az egymást követő összetűzéseknek, tragikus eseményeknek egyre tágabb körből kerülnek ki az áldozatai. Így válik 1170 amolyan ordítozós esztendővé az angol történelemben. Felordított egy király, hogy szabadítsák meg az érsekétől. Ordítottak a canterburyi szerzetesek, amikor lovagok loccsantották ki érsekük agyvelejét. Ordított a pápa, bűnbánatra szólítva és kiközösítéssel fenyegetve a királyt. És messze Cambridge-től felordított egy gyermek. Aztán még egy. És még egy. És... A hír futótűzként terjed: a gyermekeket keresztre feszítették. Ergo: ki más is tehette volna, mint a zsidók, akik Jézus Krisztust is megfeszítették. A zsidók, akikről egyesek tudni vélik: azért szoktak halálra kínozni keresztény gyerekeket húsvétkor, hogy ki­ csorgó vérüket belekeverjék rituális pászkáikba. Tovább dőlnek hát a dominók: az egyház és a felbőszített nép azt követeli a királytól, hogy űzze ki a zsidókat a keresztények közül. Henrik olyan alaposan adóztatta a zsidóit, ahogyan egy gazda feji a teheneit, mégsem akadt a földkerekségen uralkodó, aki méltányosabban bánt volna velük. Most sem nyugszik bele a semmivel sem igazolt vádba. Parancsára titokban, zarándoknak öltözve három ember indul Cambridge-be, hogy kiderítsék az igazságot: Nápolyi Simon, a bölcs zsidó, Adelia, a salernói doktornő, a holtak orvosa, és védelmezőjük, a szaracén Manszur…

Victor Klemperer - A ​Harmadik Birodalom nyelve
Victor ​Klemperer (1881-1960) filológus, a francia irodalom és az összehasonlító irodalomtudomány szakértője legfontosabb könyvének A Harmadik Birodalom nyelvét tartja, amely szerzőjének nevét Európán kívül is ismertté tette. Könyve mindenekelőtt napló, mégpedig szinte páratlan: egy zsidó feljegyzései a nemzetiszocialista Németországban - Hitler hatalomra jutásától egészen a bukásáig. Az író végig benne él a számára életveszélyes társadalomban, rögzíti állandó megfigyeléseit s imponáló polgári műveltség birtokában, éles szemmel, időnként humorral és finom öniróniával jeleníti meg a "hétköznapi fasizmust". De Klemperer könyve sokkal több, mint napló: történelemfilozófiai mű is. Azt kutatja, hogyan épülhetett ki Németországban, a polgári műveltségnek ebben a bölcsőjében olyan brutális rendszer, mint a nemzetiszocialista állam. Klemperer történelmi dokumentumai: a fasizmus nyelvi képződményei. Mégsem valamiféle lexikológiai vagy szemantikai művet alkotott. Az író a hitleri propaganda és közélet nyelvének néhány tucat kulcs-szimbólumát ragadja meg, majd ezeket történeti, kultúrtörténeti és nyelvi kontextusba állítva tárgyalja. Közben lépten-nyomon emlékeket idéz fel, egykorú vicceket és anekdotákat. Éppen ez a tárgyalási mód adja a könyv tagadhatatlan báját, azt, hogy minden tudálékosságtól mentes, mindvégig élvezetes és érdekes olvasmány marad.

Ónody Géza - Tiszaeszlár ​a múltban és jelenben
E ​mű elolvasása után bárki meggyőződhetik, hogy a zsidók ellen emelt... századok óta élő vérvád jogosultsága..., mint komoly valóság, kétségbevonhatatlan tényeken alapszik...

Kovács M. Mária - Liberalizmus, ​radikalizmus, antiszemitizmus
Kovács ​M. Mária a Közép-európai Egyetem professzora. Korábban az ELTE, az University of Maryland és az University of Wisconsin-Madison tanára volt. A zsidótörvényekről írott könyve (Liberal Professions, Illiberal Politics) angolul 1994-ben jelent meg az Oxford University Press, 2001-ben pedig magyarul (Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus) a Helikon Kiadó kiadásában. 1938-tól 1944-ig a magyar kormányok diszkriminatív törvények egész sorával kívánták korlátozni, majd egészen megszüntetni a zsidók jogát arra, hogy az orvosi, az ügyvédi és a mérnöki szakmában dolgozhassanak. Vajon miért elsősorban e szakmák ellen irányultak az antiszemita intézkedések? Kik és hogyan hajtották végre ezeket? Miként történhetett, hogy az ügyvédi kamara sokáig szabotálta e törvények érvényesülését, miközben az orvosi kamara a zsidótörvények kezdeményezőjeként és könyörtelen végrehajtójaként lépett fel? A könyv a tizenkilencedik századi liberális reformoktól kezdve sorra veszi azokat az eseményeket és folyamatokat, amelyek a magyar szakértelmiség politikai magatartását alakították. Bemutatja az értelmiségi antiszemitizmus és a szervezett fajvédelem megjelenését, a numerus clausus és a zsidótörvények történetét, s végigköveti a zsidó szakértelmiség sorsát a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel alatt.

Gregor von Rezzori - Egy ​antiszemita emlékiratai
A ​hatalmas vitákat kiváltó Egy antiszemita emlékiratai gúnyosan, szívszorítóan és szépítés nélkül számol be a XX. század forrongó Európájának kulcskérdéséről egy sodródó ifjú szemével, zsidó barátoktól, ellenségektől és szerelmektől körülvéve. Egy zsidógyűlölő férfi számot vet az életével. Felrémlenek a régmúlt képei, melyek nem hagyják nyugodni: antiszemita neveltetése a Monarchia területén; fiatal kereskedőévei egy bukaresti zsidó boltosnő szeretőjeként; szerelme Minkával az Anschluss idején Bécsben; és utolsó napjai Rómában, ahol felidézi élete zsákutcáit és melléfogásait, zátonyra futott házasságát, hogy végre megbékéljen vagy leszámoljon az általa hol gyűlölt, hol istenített zsidókkal.

Elie Wiesel - Minden ​folyó a tengerbe siet
Ha ​Elie - vagy ahogyan családja körében hívták: Elizer - otthon maradhatott volna szülővárosában Máramarosszigeten egészen máig, ha nem üldözte volna haláltáborokon át Európa barna ragálya, meg a sors, akkor is már a harmadik ország polgára lenne. Ez az egyszerű életrajzi tény is mutatja korunk nagy tudathasadását, amit az 1986-ban Nobel-békedíjjal kitüntetett író sorsában hordoz. Megjárta a birkenaui, az auschwitzi, a monowitzi és a buchenwaldi haláltábort. Anyja, kis húga ott pusztult, pedig ő csak az atyák hagyományát a Talmudot és a Kabbalát bújó, az istenszeretet tüzében égő fiúcska volt. Az újabbkori zsidóság legnemesebb örökségének a haszidizmusnak a híve. Maga írja: "valamennyi regényem haszidikus történet" Ez a könyv sajátos wieseli stílusú tanúságtétel. Nem regény - inkább vallomás. Kulcsa lehetne első kisregényének nevezetes mondata: "Soha nem feledem azt az éjszakát, amely egyetlen, hosszú, hétpecsétes éjszakává változtatta életemet" (Az éjszaka, 1960) Dr. Szigeti Jenő

Elie Wiesel - Egy ​meggyilkolt zsidó költő Testamentuma
Testamentum ​formájában megírt regényt tart kezében az olvasó. Főhőse Paltiel Koszover zsidó költő. Első emléke ötéves korából egy pogrom, mikor Krasznográd zsidó negyedében a gyűlölet és szorongás helyén elszabadul az iszonyat. Következik az emigráció, a hagyományos zsidó neveléssel párhuzamosan a forradalmi eszmékkel való sorsdöntő találkozás, a remény, hogy tehet valamit a zsidóság polgári és emberi jogainak elismertetéséért. - Ez a remény űzi-hajtja hősünket az erőszak sújtotta Európán át. A fasizálódó Berlinben szilárdul meg politikai meggyőződése, ismeri meg a szerelmet, írja első verseit. Majd következik Párizs, aztán a spanyol polgárháború, végül visszatérés a szülőföldre, második száműzetése és halála földjére. A sztálini fajgyűlölet lecsap a zsidó értelmiségre: Koszovert több hónapos vallatás és kínzás után brutálisan kivégzik. Szívszorító, megrázó élmény ez a könyv mindenkinek, politikai meggyőződésétől, vallási, faji hovatartozásától függetlenül. A sztálinizmus embert próbáló, szövevényes manipulációiról, nyílt diktatúrájáról, antiszemitizmusáról ilyen mély emberismerettel írt társadalomrajzot talán még sosem olvashattunk. Azokat a szörnyűségeket, amelyekről már mindent tudni véltünk, mindenki mástól különböző, különleges, egyedi módon jeleníti meg. Valóban, Wiesel zseniális kísérletet tesz arra, hogy egy népcsoport sorsát egyénekre bontsa, emberarcúvá alakítsa.

Fehér Klára - Hová ​álljanak a belgák?
Az ​író könyvéről: A brüsszeli kaszárnyákban az őrmester sorakoztatja az újoncokat. - Flamandok balra, vallonok jobbra - harsogja. Kovács Péter, akinek a szülei ötvenhatban disszidáltak, egy darabig tanácstalanul topog, azután kilép az őrmester elé. - Őrmester úr kérem, hová álljanak a belgák? Ezt a tragikusan komoly és mély viccet választottam regényem címéül és mottójául. A második világháború után és azóta is százerek és milliók futottak szét a világban, családok szakadtak szét, óceánok és kontinensek választják el a szülőtől a gyereket, testvértől a testvért. És ebben az új életet, új hazát, más sorsot keresésben az emberek elkezdik a múltjukat kutatni. A gyökereket. Kunta Kinte mandinka harcos és Mr. Conrad Hilton szállodalánc-tulajdonos, a Buenos Aires-i hentesdinasztia feje és de Gaulle tábornok emlékiratokat ír, családtörténeti monográfiákat ír. Levéltárakban régi papírokat keresnek. Mintha fontos volna, hogy ki honnan jön... Hófehér jacht úszik a Rio Negro fekete vizén, a szélesen hömpölygő folyó két oldalán áthatolhatatlan bozótjával, félelmes üvöltözéseivel és rikoltásaival, a víz fölé lógó liánjaival a dzsungel. A luxusjacht utasai színes nyugágyakon pihennek a fedélzeten, mangót, banánt, ananászt harapdálnak, élvezik a trópus szikrázó napsütését. Martin, a milliomos építész odainti az indián matrózt: José, vedd át a kormányt. Ő maga megragadja a kezemet, és behív a szalonba. Whiskyt tölt és leül mellém a pamlagra. "Kérlek, mondd el, mire emlékszel, mit tudsz a nagyapánkról?" Itt, ahol az égen nem ragyog a Göncölszekér, hanem a Dél Keresztje, ahol nincsenek szúrós egresbokrok savanyú gyümölcsükkel, hanem a trópus mézédes csodái teremnek, innen olyan mérhetetlenül távoli a múlt, a dédapa obsitlevele, a vándor könyvkötő, a fiatal zászlós, aki szuronyrohamra megy a Doberdón, a menekülés, a rémület, az iszonyat, a Kennedy repülőtérre hóviharban érkező, didergő család, a varroda és az el alameini csatatér... Hűség, szerelem, hősiesség, hála és hálátlanság, egy szobor a kotói Ezer Buddha templomában... Úristen, mi minden van egy család történetében... mesélj a családról, mondja, követeli Martin, az unokafivérem, akit nem láttam negyven éve. És mindent el kell mondani... Ez a regény - regény. Alakjait kitaláltam. Ha valakire hasonlítanának: véletlen, nem ő az. Ez a regény -regény. Története is kitalált. De a félelmes benne az, hogy akár szó szerint is megtörténhetett volna.

Ernst Schnabel - Anne Frank - Anne ​Frank naplója / Anne Frank nyomában
Tavalyelőtt ​lett volna ötvenéves Anne Frank. Életről naplója vall, halála körülményeiről egy újságíró, Ernst Schnabel tovább nyomoz. Anne Frankfurt am Mainban született, de a fasizmus uralomra jutása után, 1933-ban szüleivel Amszterdamba emigrált. A náci zsidóüldözés miatt két évig 1942-1944-ben nyolcadmagával egy amszterdami ház rejtekében bujkált. Egész idő alatt naplót vezetett, mindaddig, míg fel nem jelentették és el nem hurcolták őket. Anne Frank Bergen-Belsenben, a koncentrációs táborban halt meg 1945. március 2-án. Egy volt lágertársa, a ma Svédországban élő Margita Pettersson asszony így emlékszik vissza a tizenhat éves lány halálára: "Halott nővére mellett feküdt, próbáltam erőszakkal belédiktálni néhány falatot, de hiába. Emlékszem, egyik nap azt mondta: Kérem, ne adjon többet enni. Nem bírok tovább élni. Másnap meghalt."

Hanni Münzer - Az ​örökség
A ​fiatal amerikai doktornő, Felicity nagyanyja meghal, az édesanyjának pedig nem sokkal később nyoma vész. A szálak Rómába vezetnek, ahol Felicity egy rejtélyes naplóra akad. Ezzel pedig kezdetét veszi az időutazás, amelynek során a lány előtt feltárul családja végzetes története. A dédnagyanyja, Elisabeth és a lánya, Deborah az emberiség történelmének legsötétebb időszakában, Hitler Harmadik Birodalmában hazugságok és intrikák útvesztőiben tévelyegve igyekezett szembeszállni a gonosszal, ám egy sorsszerű szerelem a hatalom játékszereivé tette őket. Borzalmas titkukat mindketten magukkal vitték a sírba… Ám a múltat nem lehet eltörölni, s árnyékot vet a ma élőkre is. Az örökség a szerelem és a megszállottság, a bűn és a bűnhődés, az árulás és a bosszú keserédes története.

Moldova György - A ​Szent Imre-induló
A ​Szent Imre-induló éppolyan magával ragadó, izgalmas olvasmány, éppolyan érdekfeszítő történet, mint Moldova György eddigi regényei. Megrendítő a mű témáját szolgáltató életanyag, az író olyan kérdést állít regénye középpontjába, amiről irodalmunkban ritkán esik szó, ilyen formában talán még föl sem vetődött. azt nevezetesen, hogy a magyar történelem leggyászosabb korszaka, a magyar nép legnagyobb társadalmi, politikai, erkölcsi válsága után - maga a fasiszta háború, a népirtás, az anyagi, szellemi és erkölcsi javak vandál pusztítása után - milyen közérzettel érhette meg a felszabadulást Moldova regényének főhőse - egyik főhőse - , a tizenkét éves Kőhidai Miklós, aki százezres tömegek kiirtásának rettenetében élt, és bár ő maga fizikailag túlélte a borzalmakat, szinte gyógyíthatatlan lelki sérülésekkel került ki a pokoljárásból.

Simon Wiesenthal - Az ​igazság malmai
Simon ​Wiesenthal személye és tevékenysége talán nem is elsősorban 1970-ben megjelent könyve - A gyilkosok közöttünk járnak - révén vált nálunk széles körben ismertté, mint inkább azokból a tévéjátékokból, amelyek megtörtént eseményeket dolgoztak fel életéből. Annyit tehát többé-kevésbé mindenki tud róla, hogy a monarchia keleti peremén, Galíciában született, mérnöki diplomát szerzett, s Lengyelország lerohanása után osztozott a többi lengyel zsidó sorsában: bujkált, elfogták, megjárta a haláltáborokat. Egyszer a vak véletlen mentette meg - mindketten a náci part tagjai. Ez utóbbi tény legalább annyira meghatározta Wiesenthal gondolkodását, mint az, hogy más nemzetiszocialisták viszont az életére törtek. Soha nem ismerte el a kollektív bűnösség elvét, mint ahogy az önbíráskodás jogát sem: vezéreszméje a patikamérlegen kimért igazság igenléte, ennek szellemében harcolt azért, hogy a gyilkosok bíróság előtt feleljenek bűneikért. Kötetünk mégsem csupán izgalmas nyomozások gyűjteménye, hanem az elmúlt évtizedek történelméről is sok mondanivalója van: megtudjuk, milyen leleplezések és nyilatkozatok miatt tartottak a kommunista országok Wiesenthaltól, aki kérlelhetetlenül nyomozott például Waldheimről, különvéleményét Bruno Kreiskyről és az osztrák belpolitikáról. Végül pedig, mintegy erkölcsi-szellemi végrendeletként azt mondja el Wiesenthal a fiataloknak, milyen magatartást ajánl az antiszemitizmus s a hozzá hasonlóan szélsőséges és barbár indulatok ellen: "gyökerestül kell kitépni az erőszak legkisebb hajtását is, mert a gyom burjánzik, és akár néhány napon belül is ellephet mindent."

Philip Roth - A ​szellem árnyékában
Egy ​"egyáltalán nem irodalmi környezetből származó" fiatal írójelölt szellemi apakeresésre indul: meglátogatja vidéken élő híres, öreg kollégáját. A huszonhárom éves Nathan Zuckerman önző, kíméletlen és becsvágyó, feltett szándéka, hogy mindent, ami az útjába kerül, felhasznál jövendő pályáján. Az öreg E. I. Lonoff, a vidék "legeredetibb elbeszélője Melville és Hawthorne óta", sokban hasonlíthatott hozzá fiatal korában - most azonban már csak önző és kíméletlen, de nem vágyik semmire. Illetve valamire mégis: arra, hogy hagyják őt békén, ne hozzanak változást az életébe. Mint írók megértik egymást, méltók egymáshoz. Mint emberek és férfiak, a titokzatos Amy Bellette-tel való kapcsolatukban különböznek leginkább, akit Zuckerman Anne Franknak képzel el, s aki szerelmes Lonoffba. Zuckerman szeretné feleségül venni, Lonoff szeretne megszabadulni tőle. A befejezés - akárcsak az egész mű - ironikusan jelképes: Lonoff felesége és Amy kirohan a hóesésbe, Lonoff a felesége után ered, Zuckerman lázasan jegyezget, majd bizonyára Amy után szalad, hiszen Lonoff is és minden író csak így cselekedett volna fiatal korában. Nathan Zuckerman "íróvá avatásának" szertartása befejeződött.

Závada Pál - Egy ​piaci nap
Mi ​vihet arra embereket, hogy bandába verődve rátámadjanak másokra? Miféle helyzetben mely beidegződések válthatják ki egy utcai csődületből a vérszomjas ragadozók ösztönét? Egy falusi piac népségéből kik és hogyan verődnek össze, hogy rátámadjanak saját szomszédaikra - olyanokra, akiket nemrég elpusztítani hurcoltak el, de kivételesen megmenekültek? Hogy kerülhet valaki lincselők közé? ___Závada Pál új regénye a háborút és a vészkorszakot követő magyarországi antiszemita pogromok és tömeghisztériák nyomába ered. 1946 májusában valamelyik nagykunsági község hetipiacán asszonyok vesznek üldözőbe, majd kínoznak halálra egy zsidó tojáskereskedőt - ennek lesz tanúja az elbeszélő, egy tanár felesége. Az öldöklő tömegindulat futótűzként terjed, nem kímél nőket, öregeket és gyerekeket sem. A regény elbeszélőjének emlékeiben a véres piaci nap, illetve a felelősségrevonás eseményei párhuzamosan tárulnak föl, hogy más és más módon tanúsítsák végzetesen eltorzult, olykor mégis meglepően kapcsolódó emberi viszonyainkat.

Kende Péter - Röpirat ​a zsidókérdésről
"Kik ​azok, akik életben és itthon maradtak a zsidóüldözések után? Hogyan kezdte újra sorsát a magyar zsidóság a II. világháború rémségeit követően, s mi minden történt vele a negyvenes-ötvenes években? Hogyan volt jelen a zsidókérdés a földreform, az államosítások, a Rajk-per, az 1953-as fordulat és 1956 során? Mit jelent a zsidókérdés a mai Magyarországon? Milyen a mai antiszemitizmus? Ezek azok a kérdések, amelyekre e röpirat választ keres. Kende Péter négy évet várt könyve megjelenésére. Talán nem is azért, mert e történelmi labirintus olyan szövevényes, hanem inkább mert a tények bátor feltárása elé az elhallgatás tilalmi táblái meredtek egyrészt a"fasiszta nép", a háborús halottak, a hadifogoly- és a lágersors megítélésében, másrészt a"zsidó kommunisták", az "antiszemita népiesek" leegyszerűsítések feloldásában is. Könyvében Kende Péter legyőzte az akadályokat, olyasmiről beszél, amit ugyan mindnyájan végiggondoltunk magunkban, de nyilvánosságra eddig nem került: arról a balítéletről, amely elhallgatva fertőz, de felfedve, kimondva talán a gyógyulást segíti. Amikor tudós-esszéisztikus feldolgozásban felrajzolja az elmúlt negyvennégy év "zsidókérdés-kezelésének" és antiszemitizmusának lázgörbéjét, tisztázza az okokat is: miért éltek tovább és hogyan módosultak az előítéletek, a fel nem oldott görcsök, a kimondatlan újabb és újabb traumák.Kínál-e Kende Péter gyógymódot? Egyetlen orvosságot ismer: az egyenes beszédet, a vélemények szabad összecsapását, a társadalmi megértést és türelmet, egyszóval a demokratikus közéletet."

Nicholas Halasz - Dreyfus ​kapitány
Amikor ​George Clemenceau-t megkérdezte személyi titkára, tulajdonképpen mennyit is értett meg Dreyfus az egész Ügyből (mert a Dreyfus - ügyet idővel nagybetűvel írták), a "Tigris" így felelt: - Semmit. Ő az egyetlen, aki az égvilágon semmit sem értett meg. Mérhetetlenül alatta áll a Dreyfus-ügy színvonalának. Léon Blum, sok év múltán majd a Népfront - kormány miniszterelnöke, ugyanígy látta a kapitányt: - Ha Dreyfus nem Dreyfus, még csak Dreyfus híve sem lett volna. Főhősünk tehát nem is szimpatikus, hacsak abban a tekintetben nem, hogy az Ördögsziget kunyhóbörtönében, ágyához láncolva is megőrizte lelkierejét. Maga sem tekintette hősnek magát. - Egyszerű tüzértiszt voltam - mondta életet alkonyán -, akinek tragikus tévedés folytán derékba törték a karrierjét. Dreyfus, az igazság zászlója, nem én voltam. Ezt az alakot önök teremtették. Az aranykornak tartott századforduló ismeretlen arcát nyújtja felénk: maroknyi bátor férfi áll szemben kémekkel, kalandorokkal, okirathamisítókkal és megtévesztett lumpentömegekkel. A századforduló Párizsában, ahol halálos veszélyt vállal az, aki az elvont igazságért küzd az Intézmények és a Közvélemény roppant ereje ellen.

Moldova György - A ​Szent Imre-induló / Elhúzódó szüzesség
A _Szent ​Imre-induló_ 1975-ben jelent meg először. Arról szól, hogy történelmünk leggyászosabb korszaka után - a fasiszta háború, a népirtás, az anyagi és erkölcsi javak pusztítása után - milyen közérzettel élhette meg a felszabadulást Moldova regényének zsidó főhőse, a tizenkét éves Kőhidai Miklós. Az a koravén kisfiú, aki százezrek kiirtásának rettenetében élt, s bár ő maga túlélte a borzalmakat, szinte gyógyíthatatlan lelki sérülésekkel került ki a pokoljárásból. A _Szent Imre-induló_ folytatása az új Moldova mű, az _Elhúzódó szüzesség_ a fasizmus szörnyűségeit átélő kisfiú fiatalemberré formálódásnak története. A szörnyű emlékekkel terhes gyermekkor következménye az életidegen félszegség, a mindentől idegenkedés, sőt a teljes "idegenség" érzete. A felnőtté érés időszakát ábrázolja az író, azt a roppant küzdelmet, ahogy ifjú szerencsétlen hőse a valahová tartozás vágyát szembesíti, ütközteti az önmaga által teremtett szellemi gettóval. Vergődik elkülönülő zsidótudata és a beilleszkedés vágya között. Éppen ezért felemás a viszonya az emberekhez, családjához, a társadalomhoz sőt egyetlen szerelméhez is.

Ismeretlen szerző - A ​holokauszt és a családom
Az ​azonos nevű Facebook csoportban posztolt családi történetek kb. 1 éves anyagából (a 2014-es indulástól 2015. január 27-ig) válogatott anyag könyvben. 23 rövid, bevezető tanulmány a magyar múltfeldolgozásról, a trauma feldolgozásról és a Facebook csoport által elindított történetközlések tapasztalatairól. 160 szerző, 10 tematikus fejezet, a szövegekhez kapcsolódó eredeti személy és tárgyfotókkal. Fontos szerkesztői elv: a történetek először itt jelennek meg nyomtatásban. A kötet szándéka szerint elsősorban nem a jelenleg kb. 6300 fős Facebook csoport tagjainak szól, hanem mindenkinek: célja múltunk egy fontos darabjának közös birtokbavétele.

Ungváry Krisztián - A ​Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege
A ​Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege leírása Ungváry Krisztián a XX. század talán legvitatottabb történeti időszakát értékeli. A korszakban meghatározó szerepet játszott a zsidóság és a róluk alkotott ellenségkép, és ez a helyzet majdnem minden egyéb társadalmi kérdést is befolyásolt. Az ellenségkép azért tudott hatékonnyá válni, mert a megkésett magyar társadalomfejlődés következtében a zsidók a modernizáció első számú hordozójának számítottak. Magyarországon a modernizáció, illetve annak félelmetesként érzékelt kísérőjelenségei jobb- és baloldalon egyaránt radikálisan antiliberális válaszokhoz vezettek. Az 1919-es kommunista kísérlet sokkot okozó élménye után a jobboldali válaszok közül azok tudtak igazán érvényesülni, amelyek mondanivalójukat antiszemita köntösbe öltöztették. Az antiszemitizmus tekintetében Horthy Miklós és rendszere kétarcú: a rendszer jóval radikálisabban volt antiszemita, mint elsőszámú vezetője. 1944-ig a kormányzó a közhangulattal is szembeszállva mérséklő politikát folytatott. A német megszállást követően viszont hozzájárult a parlament többsége által már régóta követelt antiszemita intézkedések végrehajtásához, beleértve a deportálást is, holott ennek következményeivel már régóta viszonylag pontosan tisztában volt. A terjedelmében is jelentős mű valódi áttekintést és fontos, sokszor megrendítő felismeréseket kínál az olvasónak. Ungváry Krisztián 1969-ben született Budapesten. Fő kutatási területe az első és második világháború hadtörténete; a XX. század politikatörténete; a szélsőjobb, valamint az állambiztonság szervezetei. Az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa és a _Jahrbuch für Historische Kommunismusforschung_ (Berlin) szerkesztőbizottsága tudományos tanácsának tagja. 2015-ben szerezte meg az MTA doktora fokozatot _A Horthy-rendszer mérlege_ című, 2012-ben könyvként publikált disszertációjával, melyet Akadémiai Díjjal is kitüntettek. Ennek a munkának javított és átdolgozott kiadását tartja kezében az olvasó.

Bas von Benda-Beckmann - A ​Napló után
Anne ​Frank utoljára 1944. augusztus 1-én írt a naplójába. Három nappal később felfedezik rejtekhelyét az amszterdami házuk hátsó traktusában, és letartóztatják a vele bujkálókkal együtt. Apja, Otto Frank 1945. január 27-én szabadul föl Auschwitzban, és rögtön kutatni kezdi, mi történhetett feleségével, Edithtel, két lányával, Annéval és Margottal, valamint a másik négy bujkálóval: Hermann és Auguste van Pelsszel, azok Peter fiával és Fritz Pfefferrel. Beletelik néhány hónapba, amíg bizonyosságot szerez: a nyolc bujkáló közül ő az egyetlen, aki túlélte a német lágereket.

Susan Faludi - Előhívás
Az ​egyik legismertebb feminista újságíró, a New Yorkban élő, magyar származású Susan Faludi 2004-ben emailt kapott hetvenhat éves apjától, akivel addigra már elhidegültek egymástól és alig érintkeztek. Az apa a levél szerint nemrég tért vissza Thaiföldről, ahol férfiból nővé operálták, és ahol Istvánról Stefánie-ra változtatta a nevét. Mint írta, elege lett abból az agresszív macsóból, akinek ismerték, s levelében arra kérte lányát, írja meg nem mindennapi életének történetét. Susan Budapestre utazott, ahová a kiváló fotós-retusőr apa a rendszerváltás idején, 1990-ben költözött vissza. Beszélgetéseik során egymásnak látszólag teljesen ellentmondó elemekből álló, elképesztő élettörténet rajzolódott ki. Susan a múlt emlékeinek felkutatásával, a magyar zsidóság történetének és Magyarország legújabbkori történelmének tanulmányozásával, illetve régi és új benyomásai alapján próbálta megérteni az embert, akit az apjának ismert.

Sztehlo Gábor - Háromszázhatvanöt ​nap
Sztehlo ​Gábor evangélikus lelkész, a Világ Igaza ebben a könyvben visszatekint 1944-es embermentő tevékenységére: a református Jó Pásztor Bizottság tagjaként a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával a nyilas uralom és Budapest ostroma idején csaknem 2000 üldözött gyereket és felnőttet mentett meg. A háború után az árván maradt gyerekek számára demokratikus alapon működő árvaházat hozott létre (Pax Gyermekotthonok, Gaudiopolis). Sztehlo munkásságának legfontosabb dokumentuma visszaemlékezése, amely jó másfél évtizeddel az események után, 1961-62-ben keletkezett svájci emigrációjában. Bár a szöveget életében nem adták ki, a svájci közeg jóval szabadabb emlékezési lehetőséget biztosított számára, mint a Kádár-kori Magyarország, ahol a zsidóüldözés története csak kellő ideológiai szigorral lett volna elbeszélhető nyilvánosan. A memoár az 1980-as évek elején jelentősen meghúzott, szerkesztett változatban jelent meg először: kötetünkben most a szöveg első teljes, csonkítatlan kiadása olvasható. A szöveg a sajtó alá rendező Kunt Gergely jegyzeteivel és utószavával jelenik meg. Sztehlo Gábor (1909-1974) evangélikus lelkész, pedagógus.

Munkácsi Ernő - Hogyan ​történt?
"Hogyan ​történt? Ezt kérdezi ma minden magyar zsidó és nem zsidó, aki ismerni akarja az utolsó esztendők tragédiájának történetét." Munkácsi Ernő a katasztrófa után alig két évvel megjelent visszaemlékezése a magyar zsidóság deportálásának nehéz, ellentmondásos nézőpontból megírt krónikája. Munkácsi a Horthy-korszakban a neológ zsidó közösség főtitkára, jogász, 1944-től pedig a német nyomásra létrehozott, a német és magyar hatóságokkal kooperálni kényszerülő budapesti Központi Zsidó Tanács főtitkára. A Hogyan történt? a holokauszt tragédiájának fontos korai összegzése és értelmezése, Munkácsi személyes számvetése a Zsidó Tanács felelősségével, válasz az ellenük felhozott vádakra, és helyenként elkeseredett kísérlet a szervezet felmentésére. Ez a Bohus Kata, Csősz László és Laczó Ferenc történészek jegyzeteivel és kísérőtanulmányaival, valamint korábban nem közölt forrásokkal kibővített új kiadás arra tesz kísérletet, hogy hetvenöt év távlatából visszatekintsen a magyar holokauszt tragédiájára. Munkácsi és a zsidó elit tragikus, valódi döntési szabadságot nélkülöző pozíciója fontos példája az olyan radikális helyzeteknek, amelyben választás és felelősség fogalma értelmezhetetlenné válik, noha súlyuk változatlan terhet ró minden résztvevőre. "A kora délutáni órákban Budapest zsidósága letépte magáról a sárga csillagokat és elözönlötte a körutakat, ahol hatalmas tömegek sétáltak az őszi nap hanyatló fényében. Budapest zsidó népe azt hitte, hogy megnyerte az életet, pedig soha nem volt közelebb a halálhoz. Négy óra felé elhalkultak a rádiók katonanótái, gyanús híreket közvetítettek, és amikorra az est szürkülete ránehezedett a városra, Budapest zsidósága megtudta, hogy a nácik és nyilasok karmai közé esett."